Tagadható-e az emberiség hármas egysége? 2
Szent Domonkos mondta rendtársainak haldokolván: „Ne sírjatok, hasznosabb leszek nektek halálom után, és hatékonyabban segítlek majd titeket, mint életemben” (KEK 956).
Mivel a 16. század reformátorai megtagadták ezt a tant, nemcsak az Egyház tizenhat évszázadon át töretlen hagyományán tettek erőszakot, hanem gátolták természetes ösztöneink kibontakozását is. Elvágták azokat a gyengéd szálakat, amelyek a földet az éggel, a testben élő lelket a földi porhüvelyétől már megszabadult lélekkel összekötik.
Ha a földön tudok imádkozni a testvéremért, miért ne tudnék imádkozni az örökkévalóságban is? Hiszen a halál csak a testet pusztítja el, a lelket pedig nemde érintetlenül hagyja? Tehát nemde él, gondolkodik, emlékezik és szeret továbbra is? Milyen földi ok indokolhatná akkor, hogy ne gondoljak továbbra is a testvéremre, és az iránta érzett szeretetemet a haszontalan könnyek helyett az imádsággal bizonyítsam? Van-e olyan keresztény, aki amikor szerette nyitott sírnál áll, könnytől elhomályosult szemmel ne kiáltana az égre: „Istenem, könyörülj a lelkén!”
A protestáns sem azzal törődik, mit mond hitvallása, hanem a szívére hallgat és a szeretet és együttérzés egyetemes nyelvén válaszol, amit mindenki megért. A halott felebarát néma ajkáról ugyanazt a könyörgést hallja, amely Jób ajkairól tört elő nyomorúságában:
„Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Isten keze!”
Egy ilyen kérés nem találhat süket fülekre! „Imáinkban misztikus testünk egyetlen tagjáról sem szabad megfeledkeznünk, legkevésbé azokról, akik haláluk után a tisztítótűzbe kerültek.” (XII. Piusz pápa, A Misztikus Test kezdetű enciklikájából)
Ha hiszünk a szentek közösségében, azaz a földön küzdő, és a tisztítótűzben szenvedő és a mennyekben megdicsőült háromszintű egyházban, akkor hihetjük, hogy a földön befolyásunk lehet azokra a lelkekre, akik átlépték a küszöböt; és ők is befolyásolhatnak bennünket. Csak kevesen hagyják el a világot annak a tisztaságnak és kegyelemnek az állapotában, amely lehetővé teszi számukra az azonnali belépést a mennyekbe. És még kevesebb azok száma, legalábbis ezt reméljük, akik előtt a tisztítótűz áldott menedéke zárva van.
Nem tudom elképzelni, hogyan hihetik ezt a protestánsok? Ennek folytán nem csoda, ha a tisztítótűz lehetőségének elvetése sokaknál oda vezetett, hogy a poklot is tagadják! Ez az utóbbi doktrína elég szörnyű, ha csak önmagában tekinti az ember. (vö. SM) És lám, e lélekpusztító hitvallás korrigálására 500 év sem volt elegendő!!!
