A földi vágyak vetülete?
Ésszel sem nehéz fölérni annak logikáját, hogyha létezik Isten, és ha az emberben a testi halált túlélő lélek van, akkor kell lennie mennyországnak is! Ha pedig van mennyország, akkor lehetőségében, léteznie kell a pokolnak is, hiszen csak így érvényesíthető az isteni Igazság, ill. az isteni igazságszolgáltatás, persze még inkább az Isteni Irgalmasság! Az Isten iránti hűségnek, a valláserkölcsi eszmény iránti áldozatos odaadásnak el kell nyernie a jutalmát épp úgy, amiként a gonoszságnak vennie kell a büntetését.
Mindezt csak a materia-listák, ateisták, kommu-nisták és a liberálisok tagadják; hiszen ha tagadják Istent és a lelket, akkor tagadják a keresz-tény mennyországot is! Ennek „kompenzálására” a földi életben ígérnek mindent, de addig amíg a földi mennyországot majd csak az „N-dik ötéves tervre” ígérgetik, addig a poklot már uralmuk első napjaiban megvalósítják börtöneikben, kazamatá-ikban, a gulágokon! Sőt az elmúlást is megpróbálják kikerülni a mumifikálással, mely persze csak a „legkiválóbbak” költséges kiváltsága, jóllehet ez is – mint minden ígéretük és eredményük –, csupán élettelen látszat!
A fenti okoskodások nyomán tehát, oktalanság azt mondani, hogy a keresztény mennyország az emberek földi vágyainak vetülete csupán, egyféle „kárpótlás remény” a földi szenvedésekért.
És ha már „racionálisan” próbálunk gondolkodni, akkor egyértelmű, hogy az ún. emberi ábrándozás egészen más mennyországot gondolt volna ki, melyből ízelítőt nemcsak a mohamedánok paradicsoma ad, de a kommunisták hazug ígérgetései is. Ezzel szemben az Anyaszentegyház másvilág-dogmája nemcsak mennyországot ismer, de az Isteni Irgalom tisztítótüzét és a poklot is, melyek ismeretében, érdemes „jóembernek” lenni, nem „majd”, hanem MOST!
Kérdés, hogy a mennyben van-e evés-ivás? Nos, a földi szükséglet értelemben nincs! De az emberi mivolthoz hozzá tartozik ez is valamiképp, mert az Úr is ezt mondta: „Mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom veletek Atyám országában.” (Mt 26,29) (Források az első részben!) (Folyt.)