Mint mondtam, adjuk át magunkat Máriának, hogy elnyerjük azon szegénység erényét, mely őt és Szent Józsefet eltöltötte. Sem az Isteni Gyermek születésének szegényes és koldusi helye, sem a külvilág közömbössége nem nyugtalanította őket, mert minden vagyonukat a szent szegénységben találták. Kincsük, örömük és szerelmük bensőségességének oka, az isteni Jelenlét volt, melyből mi is részesedhetünk az Eucharisztiában.
A Szűzanyának való átadottságban megtanulhatunk mindentől elszakadni, hogy Jézus ‒ Szentségében legyen ‒ a legnagyobb kincsünk, mert „gyöngyöt találtunk, mely mindent megér, ami csak van” (Vö. Mt 13,46), hiszen birtokolhatjuk „Krisztus felfoghatatlan gazdagságát” (Ef 3,8).
Ne figyeljünk lelkünk nyomorúságára, ahogyan Mária sem figyelt az istálló sanyarú állapotára, hiszen mi is szemlélhetjük a Kisded Jézust a Szent Eucharisztiában, miként az őt meglátogató egyszerű pásztorok tehették! Ám nekünk végtelenül nagyobb kiváltságunk van a pásztorokénál, sőt a Három Királyokénál is, mert Ők csak szemlélve hódolhattak a Királyok Királyának, mi azonban magunkhoz véve Őt, a bensőnkben imádhatjuk!
Őt, a Szentséges Üdvözítőt, akiben megtalálhatjuk békénket, méltóságunkat, identitásunkat és igazi hivatásunkat!
Fejezzük ki mélységes imádatunkat méltón úgy, ahogyan Gárdonyi Géza gyönyörű verse zengi a templomban: "Egyszerű pásztor, térdeden állj, mert ez az Égi s Földi Király"!
(Vége!) Előző rész
Ó betlehemi Szent Család, tekints le ránk!
Szent József kérjed a te hitvesed, hogy árassza ránk
Szívének Szeretetlángját ‒ JÉZUST ‒, hogy
megmeneküljön a világ! Amen
