Fény derült az "Isteni Irgalmasság Máriája" (MDM) kilétére és démonikus hátterére! (I. rész)

FORRÁSOK NYOMÁN:  http://midwaystreet.wordpress.com/2013/11/11/8/
http://www.obuda-szent3sag.fw.hu/doc/nagyfigyelmeztetesek.pdf

     2010. november 8-a óta a névtelenségbe burkolózó, magát az Isteni Irgalmasság Máriájaként (Mary Divine Mercy=MDM) nevező látnok kiléte lelepleződött! Az "Isten utolsó prófétájaként" óriási népszerűséget szerzett hamis látnok, Jézus, Szűz Mária és az Atyaisten szózataként (heti 3-4 esetben), mintegy 1.000 üzenetet tett közzé a TheWarningSecondComing.com nevű weboldalon. Több százezerre tehető követőinek száma, akik különféle nyelveken a netes és a Facebook-os fórumokon olvashatták üzeneteit az egész világon.
     Megtévesztő üzenetei a végidőkről, katasztrofális pusztításokról, a sátáni befolyásoltságokról és a katolikus egyházon belüli szakadásról szólnak, isteni átokkal fenyegetve azokat, akik ellenzik az "igaz" üzeneteket! Az Evangéliummal olykor szembe haladó "kinyilatkoztatások", reakciók egész sorát váltották ki a katolikus hierarchia, vallásos kommentátorok és teológusok köréből.
     Hihetővé az tette, hogy hiteles magánrevelációkból ollózza össze prófétai figyelmeztetéseit, hozzá keverve ehhez a sajátját is. Az "ő jézusa" "gyümölcsökként", vita-őrületet provokál, imaközösségeket és családokat oszt meg, vallási netes-fórumokat bomlaszt fel világszerte.
     Internetes oldala a valaha létező "próféták" legjobban nézett Weboldalai közé tartozik, amely óriási marketinges hasznot hajt az ismeretlenségbe burkolózó látnoknak!
     Kilétéről semmit sem lehetett tudni, egészen mostanáig. A PR hölgy valójában az 58 éves Mary Carberry, az írországi Dublinban. Mary McGovern leánykori nevén folytat üzleti tevékenységet. Négy gyermeke van. Kettő a McGovern PR nevű cégénél dolgozik, 28 éves lánya, Sarah Carberry és a 27 éves weboldal-tervező fia, aki marketinges termékek és ötletek szakértőjeként nemzetközi díjakat nyert. Carberry két másik vállalata a CultureLink élén férjével, és a Digital Future Link. (folyt. köv.)

A hideg kávé (V. fejezet)

     Anyja, egyszerre csak mesélni elkezdett.
– Mindenki azt hitte, hogy apádnak prosztatarákja van, de nem, egyik reggel szív-attakot kapott a kórházban, még szerencse, hogy nem éjjel, mert vizitidőben már minden orvos benn volt. Azonnal CT-t csináltak és valami kóros sorvadást fedeztek fel a szívbillentyűinél, azt mondták, hogy ezt a visszafojtott stressz is okozhatja – motyogta az anya merengőn, valami soha nem hallott monoton hangon. Csak kétszer tudtam meglátogatni, mert jártányi erőm sincs! Nagyon hiányzol itthonról kislányom, nagyon...
   A lány egyre csak sírt, megsimogatta az anyját és csak ennyit mondott: "ne haragudjatok, szinte elvette az eszemet a szerelem!" Részletesebb magyarázatot azonban nem adott sem arra, hogy miért nem jelentkezett, sem arra, hogy minek jött haza. Az anyja sem kérdezett rá, ezzel szemben egyre látszódott rajta, hogy valamit nagyon el akar mondani.
– Egyszer el kell mondanom neked az én történetemet kislányom, azt hogy apáddal egy szempillantás alatt lettünk halálosan szerelmesek egymásba. Isten ajándéknak tekintettük a találkozásunkat, de amikor megtudta, hogy nem ő az első, annyira szomorú lett, hogy egyenesen elbujdokolt és otthagyott. Azt hittem meghalok! Átkoztam magamat, amiért lényegében egy senkinek adtam oda a szüzességemet, csak azért, mert azt hittem ez kell a felnőttséghez. Se imádkozni, se magammal törődni nem volt erőm, lefogytam, folyton csak rá gondoltam. Anyám tudott a dolgaimról, de még szerencse, hogy apám nem is sejtette, mert a derékszíját verte volna el rajtam.
Egyszer aztán, délelőtt lehetett, amikor újra bekopogott hozzánk az apád, az ajtóban térdelt és sírt. Szerencse, hogy én nyitottam ajtót!
Ott helyben bocsánatot kértünk egymástól és ő ekkor kérte meg a kezemet. Őszinte bűnbánattal járultam a Bűnbánat Szentségéhez, apád is megbocsájtotta, de férfi önérzete mindig sérült maradt. Összeházasodtunk és apád soha nem hánytorgatta fel, nem vádolt, de néha a szemében tükröződött az ő el nem múló benső fájdalma. Jobban szerettem volna, ha legalább egyszer kitölti rajtam a haragját és megver, de nem tette! Csak szeretett, nagyon szeretett, és ez volt az ő baja, meg az én fájdalmam is! Ahol nincs ekkora szeretet a felek közt, ott nem jelent ilyen nagy traumát az egész, de apád, aki vallásos volt, úgy érezte, hogy mi egymásnak lettünk teremtve, és én nem vártam meg őt. És igaza volt szegénykémnek! – mesélte szomorú történetét az anya.
Mindketten sírva fakadtak. Olyan szívszaggatóan szipogtak, mint két kisgyerek a büntetésben.
– Ó anya, anya! Annyira megbántam a könnyelműségeimet, de miért nem mesélted ezt el nekem előbb? Miért, miért? – vonta kérdőre anyját a lány.
– Hogy miért, kis butám? Azért mert amikor már el akartam mondani, addigra te épp már megtetted életed nagy lépését a semmibe! Rémálmomba sem hittem volna, hogy ilyen erkölcsi nevelés mellett, ennyire nem tudtál várni! Te is nagyon meg fogod bánni, de majd csak kikerekedik a női sorsod. Tudod, a tizenéves kor néhány örömteli éve az, amikor az ember percek alatt képes végleg megkeserítheti az egész életét! A fiatalok képtelenek megérteni ugyanis, hogy bár a szexualitás valóban Isten ajándéka, de a Házasság Szentsége nélkül akár életveszélyes is lehet! – és mint aki végre erőt gyűjtött, hozzá tette: – Apád azt mondta egyszer, hogyha az ő lánya is idő előtt elveszti a tisztaságát, azt ő már nem fogja túlélni...
     Na ezt már egyikük sem bírta lelkierősséggel. Összeborultak és úgy zokogtak egymáson. (Folytatás holnap!)

 A kezdet kezdete

      1975-ben ismerte meg Erzsébet asszony Antalóczi Lajos egri káplánt, későbbi pápai prelátus, bölcsészdoktort, akinek szívügyévé vált a Szűzanya Szeretetlángja. 

      1976. febr.17-én Erzsébet asszony Mester prelátus meghívására,  Fuhrmann Ernő pápai kamarás és prof. Kosztolányi István szentírásfordító kíséretében Rómába utazott, hogy a Szeretetláng üzenetét ismertessék VI. Pál pápával. A neves professzort (aki Fuhrmann atya gyóntatója volt) Erzsébet asszony addig nem ismerte, és az Úr felszólítására kérte fel, hogy kísérje el Rómába. Kosztolányi atya emberileg nem tartotta megvalósíthatónak a felkérés teljesítését, hiszen 30 éve nem kapott útlevelet. Kijelentette, hogy jelként fogadja az égtől, ha aranymiséje napján Rómában adhat hálát Istennek. Minden feltétele teljesült (ld IV/31-32).

      1985-ben a Dél-amerikai Ekvádorból hazalátogatott Róna Gábor jezsuita atya, és családja körében került kezébe egy Szeretetláng füzet. Visszatérve állomáshelyére, felvette a kapcsolatot Róth Anna nővérrel, aki megküldte neki az általa kiadott Lelki Naplót. Róna atya ezt fordította le spanyolra, és ezt hagyta jóvá Bernardino Echeverria Ruiz guayaquili érsek. Ezt követően a Szeretetláng Üzenete valóban futótűzként terjedt el a Dél-amerikai kontinensen.

      Ennek csodájáról tett tanúságot + Zsoldos Imre SVD atya, a tajvani Fu-Jen Egyetem rendes tanszékvezető tanára. Idézzünk egy húsz évvel korábbi nyilatkozatából: ,,25 éves misszionáriusi munkám után félévi európai szabadságra érkezésemet Rómában többnapos magas szintű hittudományi továbbképzés követte. Ezután magyar hazámban töltöttem egy hónapi szabadságot. Ekkor találkoztam a világhírnevet befutott Szeretetláng kiválasztottjával: Erzsébet asszonnyal, pesthidegkúti, maga építette kis otthonában, a Harmatcsepp utcában. Még a római kurzust is felülmúló volt a vele való négyórás beszélgetésem. (…) Lefordítottam kínaira is a Szeretetlángot, és megmagyarázhatatlan, hogy a több kiadást elért könyvecske után 1990-ben is nő azoknak a kínai keresztényeknek a száma, akik ennek a magyar misztikusnak közlései szerint rendezik át mindennapi életüket”. (Antalóczi, Jelenések üzenetek és a jövő 178-179) 

       Erdő Péter bíboros a X. Országos Szeretetláng Találkozón, így nyilatkozott: „Világoskodjék hát ez a karizma az egész magyar népnek is, miközben sok országban már komoly kegyelmi hatásokat eredményezett.” ( SZERETETLÁNG LELKI NAPLÓ, Szent István Társulat Bp 2010. 469.)

Élni a szabadakarat felelősségében

     A pokol azoknak az örök kárhozata, akik szabad döntésük által halálos bűnben halnak meg. A pokol fő büntetése az örök elszakítottság Istentől, akiben pedig egyedül talál az ember életet és boldogságot, melyre teremtetett és amire vágyakozik. (vö Római Kompendium 212) Hogyan egyeztethető össze a pokol léte Isten végtelen jóságával? – Isten az embert szabadnak és felelősnek teremtette, de tiszteletben tartja döntéseit. Jóllehet azt akarja, hogy „mindenki bűnbánatot tartson” (2Pt 3,9), végül maga az ember az, aki önhatalmúlag nem él vele, és a végső pillanatáig megátalkodva, halálos bűnében kizárja magát az Istennel való közösségből, elutasítva Isten irgalmas szeretetét. (vö uo 213)
     Tekintve, hogy sokan azzal utasítják el a pokol létezését, hogy még nem látta senki, és senki nem jött vissza onnét, hogy elmondja! Nos többek között, nem csak a fatimai gyermekek látták a poklot, de Szent Fausztina is járt ott! (Az más kérdés, hogyha netán mégis valaki tanúságot tesz róla, azt meg nem hiszik el! Nos, az ilyenek számára tegyük hozzá, hogy az Egyház a legmagasabb szinten elismerte az üzenetek hitelét!)  Ezt olvashatjuk a naplójában: „Ma egy angyal levitt a pokol mélyére, mely hatalmas térség, a kínok helye. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következők: az első kín, mely a poklot alkotja – Isten elvesztése. A második, a szüntelen lelkiismeret furdalás. A harmadik az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg. A negyedik kín a tűz, mely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. Az ötödik, az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozottak kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát. A hatodik fajta szenvedés, a sátán szüntelen társasága. A hetedik, a szörnyű kétségbeesés, s a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved. De ezzel nincs vége! Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlan irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezeket a szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniuk kell, hogy az egész örökkévalóságon át az által az érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek! Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott. Én Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. Amit leírtam az csak halvány árnyéka a valóságnak, amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el a pokol létezését!” (N. 741) – Az Isten áldjon meg Benneteket, vigyázzatok a hiedelmeitekkel és az elveitekkel, mert a megtévesztő szellem mást se akar jobban, minthogy Titeket is magával ránthasson a kárhozatba!
(Holnap a félreértések kerüléséről olvashatnak!)

A hideg kávé (IV. fejezet)

    A lány nem adott életjelet magáról, miközben apja a kórházban volt, anya meg egyre csak fogyott. Még szerencse, hogy a tyúkok az egész portán szabadon kapirgálhattak, mert olykor már enni sem kaptak. A ház körül egycsapásra minden kezdett tönkremenni.
  Jó két hónap telt el, és a lány egy este zörgetett. Az anyja kitántorgott az ajtóhoz és elhúzta a reteszt. Érezte, hogy a lánya az. Rá se nézett, csak vissza ment a szobába imádkozni. Mert ezt tette éjjel-nappal.
   A lányszobában minden úgy volt, ahogy maradt, csak szellőztetni kellett. A koraőszi esték csípős szellője meglebegtette a függönyt. Az asztalról leesett egy szentkép. A lány higgadtan felvette és félhangon elolvasta a Szent Mihály imát. Lefekvésnél keresztet vetett, holott az utóbbi időben nem volt szokása.
    Másnap a lány kora pirkadatkor kelt, hogy az anyját mindenképp megelőzze a konyhában. Kiütögette a kávésdoboz utolsó maradékát is, hogy megtudja pakolni a kávéfőzőt. Miközben várta a csodás hangot, magában egyre csak fogalmazgatta, hogy miként tudna töredelmesebben bocsánatot kérni a szüleitől. Elcsodálkozott, hogy alig talált valami ehetőt a reggelihez, de mégis összedobott egy rakás "bundáskenyeret" a félvekni szárazkenyérből meg a tojásokból. A szokott időben nem jött senki reggelizni, pedig a kávé már rég kifolyt. Az anyja végre szó szerint 'megjelent' az ajtóban, kócosan és hálóingben. A lány még soha nem látta így az anyját. Egész megijedt.
– Jó reggelt aaanya, csak te? – és mintha valamit megsejtett volna, nem ismételte meg a kérdést.
– Apádat két hónappal ezelőtt megműtötték! – válaszolta üveges tekintettel maga elé nézve.
– Jesszusom! – sikoltott a lány hátrahőkölve és pityeregni kezdett. Arcán végigcsorogtak a könnyek, úgy mint kislány korában, de most az tette felnőttessé, hogy elkenődött a tegnapi sminkje. Leültette anyját és remegő kézzel, kávét tett eléje, de az asszony nem ivott semmit.
– És mivel? Édesanyám. – kérdezte a lány aggódón.
(Folytatás holnap!)

 Isten Lelke meg akarja újítani az Egyházat 

      Megkíséreljük vázlatosan bemutatni azt a széleskörű emberileg aligha magyarázható világfogadtatást, mellyel a Szeretetláng Üzenete „szállás talált” (vö I/107) a világ népeinek szívében! Ez a „futótűzként” (I/59) való terjedés nem Erzsébet asszony sikere, nem egy „ájtatosság” sikere, hanem kifejezetten az Egyház sikere, közvetlenül az Istenanya kegyelmi közbenjárása által! 

Vágyom arra, hogy a Szentszék elismerje Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Szeretetlángja Mozgalmát, annak Lelki Naplóját, s hogy Kindelmann Erzsébet boldoggáavatási perét elindítsák. Kérem Istent, hogy oltalmazza és világosítsa meg a Mozgalom minden tagját.

A hideg kávé (III. fejezet)

    A két szülő szinte szédült a sokktól, sem erejük, sem idejük nem volt ahhoz, hogy jól szájon teremtsék a lányukat. Mindketten úgy tekintgettek egy- másra, mintha szólni akarnának, de nem jött ki hang a torkukon. Az asszony azért hallgatott, mert szégyellte magát, az ember meg azért, mert olyan keserűség vett rajta erőt, hogy szólni sem volt ereje. Erős, szelíd és jóságos ember volt, aki a fájdalmait mindig magába fojtotta. Most is így volt.
     Valójában azt se tudták, hogy hova ment a hőn szeretett kicsi lányuk, mert ez a "Solt" a város túlfelén lakott egyedül valami örökölt panelben, az anyja ugyanis egy éve meghalt. Valójában egy jóravaló, jókiállású fiú volt, aki elnyerte az apa bizalmát is. A neve, csak gyerekkori becézése volt a Zsoltnak, és még főiskolás volt amikor a lányuk bemutatta nekik. De azt, hogy az ő kislányuk ilyen könnyen félredobja a jó nevelést, a hitét, meg a tisztaságát, azt soha nem hitték volna. Az anya persze többet tudott a lányáról...
     Két hete, még nagy dínom-dánommal ünnepelték a 18. születésnapját. Az ünnepi szentmisén még mindannyian Solttal együtt voltak.
     Az anya nem mert a férje szeme elé kerülni, akinek olyan volt a tekintete, amitől a leginkább irtózott. Ha az apa nagy késéssel lejött a reggelihez, a felesége azonnal kiment az udvarra megetetni a tyúkokat. Más állatuk nem is volt, még kutyájuk se. Volt egy kis megtakarított pénzük és úgy tervezték, hogy szépen csendben töltik nyugdíjas éveiket, kiházasítva a lányukat nagy-nagy tisztességgel.
     A lányuk nélkül azonban nemcsak minden üres lett, de mintha az idő is lassabban telt volna számukra. Két hét múlva az apát be kellett vitetni a kórházba, mert akkora fájdalmai voltak. Kiújult a prosztatagyulladása, az asszony rosszat sejtett, de az orvosok megnyugtatták, hogy nincs rákja.
     A lányukat értesíteni sem tudták (ó pedig mennyire szerette mindig az apját). Sehogy sem értették, hogy miként vadult el ennyire, látszólag egyik napról a másikra.
(Folytatás holnap!)

 A Szeretetláng Lelki Mozgalom

       A világ minden emberéért imádkozó társaság, mely az Evangéliumon, az Egyház tanításán és Erzsébet asszony Lelki Naplója alapján áll, mindenkor szem előtt tartva az egyházi hierarchia útmutatását és döntését! Célja: a megváltás jézusi művének a Fatimai Szeplőtelen Szív szándéka szerint való segítése a lelki élet hagyományos eszközeivel; (áldozat, imádság, böjt, virrasztás, szentségimádás, szentmise, életfelajánlás, apostolkodás). 

      A Szeretetláng Mozgalom az Egyházon belül jött létre és ott terjed, alávetve magát az egyházi hierarchiának. Ez olyannyira természete, hogy például az édesanyáknak adandó áldás, a Szentatyára van bízva (ld a szept. 21-i bejegyzést!)! Hasonlóképp a Szeretetláng ünnepének bejegyzése, illetve a „Láng átadásának” február 2-i Gyertyaszentelő Boldogasszony liturgiája keretében való megvalósítása is. (vö I/40-41). A Mozgalom évente országos találkozót tart és 2011. augusztus 1 és 8-a közt megrendezte a Szeretetláng Nemzetközi Találkozóját is Magyarországon. 2011-es adat szerint 64 országban van bejegyzett aktív Szeretetláng Közösség! (A képen a Szeretetláng ismertető kínai nyelvű címlapja)

A hideg kávé (II. fejezet)

    Anyja majd' elejtett egy kistányért, az apja látszólag meg se rezdült, mégis magára löttyintett egy kis kávét.
– Hogy érted ezt a költözést, hisz meg se vagytok ház... – mondta volna az apja, de az anya belevágott a szavába:
– Kislányom! Ezt nem reggelinél kellett volna bejelentened! Mégis miért nem beszéltük ezt meg este?
– Nem akartam családi vitát nyitni ebben a kérdésben! – vágta rá a lány határozottan. – felnőtt vagyok, had' éljem én a saját életem!
– De lányom! Mi nem ilyennek neveltünk. – hebegte az apa, nagy önuralommal formálva a szavavakat.
– Milyennek, apa? Milyennek! Ugyan bizony a szerelmet nem Isten teremtette, és mi nagyon is szeretjük egymást! A Solttal párkapcsolatot szeretnénk...
     Az apa elvesztette a higgadtságát és felállt.
– Párkapcsolatot? Oda akarod adni a... – ekkor az apa a szívéhez kapott, majd szűkölve folytatta – csak úgy ágyasa akarsz lenni annak a csibésznek? – szinte szédülten ült vissza.
– Na ettől féltem, köszi! – vágta oda a bögrét a lány dühösen. – Mit gondoltok, hogy nem volt még kapcsolatom senkivel? Visszataszítóan maradiak vagytok! De én nem hagyom, hogy beleszóljatok a boldog-ságomba! – és kirohant.
     Az anya csak jajongott de kerülte a férje tekintetét, egyre csak a lány a hűlt helyét nézte mereven. Az apa szemében valami szörnyű fájdalom tükröződött, de szótlan maradt, mint akit fejbevágtak. Nem evett semmit, csak ült a széken.
     Közben a "hirtelen felnőtt" lányuk, feldúltan megjelent azzal a hatalmas sporttáskával, amit még németországi nyaralása során vett magának.
– Videsan! – szólt oda szüleinek és bevágta maga után az ajtót.
(Folytatás holnap!)

 Jézus tanítása:

     „Ugye tudod, mit tettem érted? Hisz' sokat elmerülsz kínszenvedéseim szemlélésében. Ó mily boldog vagyok, ha azt látom, hogy nem hiába szenvedtem érted, értetek. (...) Lelketek, mely a föld iszapjában él, nem tud önmagától megszabadulni. Én kiszedlek /titeket/ a bűn iszapjából, s utána szent Véremmel moslak meg benneteket. Boruljatok le szent keresztem tövében, és engedjétek, hogy hulljon rátok ez az áldott szent Vér. Vércseppjeim a váltó a kezetekben, rajtatok múlik, hogy beváltsátok. Ez a váltó nem jár le a világ végezetéig. A kegyelem állapotában élő lélek bárhol beválthatja, bármikor, halála napjáig. De erről nem vagytok biztosítva, azért ki-ki azon legyen, hogy váltóját, szent Vérem váltságdíját mind gyakrabban igénybe vegye /és/ ne élete alkonyán, mert így a kifizetett értéket nem sokat használhatja már. Használjátok életetek lendületes erejében. Én is életem teljében áldoztam fel Magam értetek. A legszívesebben  ezt a viszonzást fogadom el tőletek. Hányszor hallom lelketekből felsóhajtani ezt a szót: Én Megváltóm! De sajnos, ez csak a megszokás /szava/. Ó, hogy fáj Szívemnek ez az érzés nélküli fohász, mely csak elmélázó közömbösségből ered. Ne így szeressetek Engem! Különösen kérem ezt a Nekem szentelt lelkektől. Feszítsétek meg magatokat az áldozatos és önmagatokat megtagadó élet által. Mert nem mindegy az Nekem, hogy a kapott váltókat hogyan rendezitek. Én, a Megváltó, Vérem árán nagy kegyelmi bőséget bocsátottam rendelkezésetekre. Ez az érték nem más, mint isteni szent Vérem! Bocsásd meg leánykám, hogy ismét panaszba fulladnak szavaim. A te megértő szereteted igazán boldogít Engem.” (III/150-151)

Nézz magadba!

     Szentek példája és tanácsa; hogy időnként mélyedjünk el magunkban. Csendes összeszedettségben figyeljük lelkünket, hogy hallhassuk Istent. Ó testvérem, az életed folyamán egyszer is megkísérelted ezt? Végül is, nem voltál képes egyetlen negyedórát se imádkozni Istenhez, lélekben és igazságban? Egyetlenegyszer sem jutott volna erre időd? De milyen választ is kaphatnánk erre: „Felejts már el és ne gyötörj ezzel!” – Mert bizonyára kínosan érintené őket, éreznék ugyanis, hogy életük számtalan döntése előtt bizony, nagyon hasznos lett volna egy rövidke 'magukba szállás'!
     Egyszer egy nagy püspök lelkigyakorlata zárszavaként ezt kérte hallgatóságától: „ Isten és a lelkük számára csupán negyedórai csendet kérek önöktől a mai éjszakán!” – És az éj folyamán felébreszti őt egy öreg és így szól hozzá: „Életemben először tartottam meg ezt a negyedórát, s ezáltal merőben átalakult a lelkem és az életem! Ráébredtem, hogy Istené vagyok, s voltam és végleg Hozzá tartozom! Sajnos ennek elmondásával már nem várhatom meg a holnapot...”
     Az Istent nem ismerő emberek, akiknek élete csupán önmagukra összpontosul, úgy vélik, hogy az egész világnak mutogatniuk kell a sikereiket és kifinomult igényeiket. Példaadóan egészségesen táplálkoznak, reggel-este futnak, masszőz és kozmetikus a társaságuk, ám a lélek ápolására se idejük, se készségük nincs. Az így „élők”, halott lelkek! Önmegvalósításuk egy mű-élet kiélésében merül ki, miközben kizárják magukat az istengyermekségből. Az „egyéniség”, akinek gondolják magukat, végül is csak egy rossz álom főszereplője, és majd az ébresztő halál lesz az, mely rádöbbenti őket, hogy a felismerhetetlenségig eltorzították, eltékozolták életüket és valójában nem is éltek. A megmérettetéskor pedig Isten, aki a végtelen Valóság, azt fogja mondani nekik: „nem ismerlek benneteket” (Mt 25,12)!
     Mit tegyünk tehát? Értékeljük át életünket, bánjuk meg bűneinket egy életgyónás keretében, s a szenvedélyek viharai és énünk önző gyötrelmei sorra elcsitulnak. Egy megújult élet új lelkesedése tölt el bennünket, egy új erő új öröme, valami önbizalom-érzet és távlat, mely valójában az Istennel való kapcsolatból fakad. A „lélek békéje” azt jelenti, hogy valódi énünk Krisztus szeretetében ver szilárd gyökeret. Ő tölt el bennünket Szentségei által, és egyszerre világossá válhatnak olyan dolgok, melyeket azelőtt hiába magyaráztak! Aztán, ha erőt vesz rajtunk a bánkódás az elvesztegetett időért, az üres évekért, ha az fáj, hogy mennyit ártottunk ezzel Isten Országa ügyének és mennyire megbántottuk az Urat, ez a bánat új célt adhat és elindulhatunk a hálatelt szeretet, az engesztelés útján. – Az Isten áldjon meg Benneteket, legyen magatokra egy csipetnyi időtök „tartsatok bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröljék bűneiteket, s hogy az enyhülés idői eljöjjenek…” (Apcsel 3,19-20)

Holnap a "Felvilágosodásról" olvashatnak!

A hideg kávé (I. fejezet)

     A tanyára csak fél éve, hogy bevezették a villanyt, úgyhogy a család számára még mindig újdonság volt az elektromos kávéfőző. Aznap is az anya kelt korábban, hogy elkészítse a reggelit. A főző kortyogásának hangja és a finom kávéillat, betöltötte a házat, erre ébredt az apa is, aki szertartásosan már leült a szokott helyére, de a lányuk késett.
– Nem is baj, hogy nincs még itt – monda az apa – megkérdezem tőled, ha tegnap nem jött velünk misére, tán máshová ment? Szinte egész vasárnap itthon sem volt.
     Az anya kissé zavarba jött, de mégis kimondta:
– Sajnos most, hogy már felnőttnek érzi magát, kezdi elhagyni a szent-misét!
Az apa szólni akart, de épp bejött a lány.
– Jó reggelt mindenkinek! Hű de jó illatok vannak! – köszöntötte a lány szüleit, félfordulósan sasszézva, úgy, hogy a még nedves haja huncutul arcához tapadt.
     Szép volt és ezt ő tudta. Bár mosolygott, de ma reggel, volt benne valami feszültség.
     Az anya, sürgés-forgása közben megjegyezte:
– Be kell mennünk a városba, mert a kávé már nem lesz elég a jövő hétre!
– Nem fontos, mert én úgysem leszek itthon! – szólt halovány bizonyta-lansággal a lány.
– Hogyhogy nem leszel itthon? – kérdezett rá az anyja.
Egy kis szókereső szünet után a lány megállt és kurtán-furcsán csak ennyit válaszolt:
– Úgy döntöttünk a Solttal, hogy összeköltözünk!
(Folytatás holnap!)

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!                                                         A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Mi végett élünk? 3

     Az ember – olykor még keresztényként is –, mily keveset gondolkodik az élet teljességéről! Hány ember eszik-iszik, házasodik, vesz, elad, épít és gyűjt. Barátai, ellenségei, örömei és szenvedései adódnak és elmúlnak, de végül is hiába született és hiába hal meg, ha egy életen át soha rá nem ébredt, hogy mivégett született!
Ez a 'soha rá nem ébredés' –  a lét miértjére való rá nem eszmélés –, a legnagyobb hiányossága materialista korunk hajszába zsibbadt emberének, aki mindent habzsol és kiélni igyekszik, ám végül épp a saját lelkére nem marad ideje! Ez azonban, korántsem véletlen! A köröttünk működő médiák pszichotechnikai manipulációkkal reklámozzák a külsőséges életet, és sajnos az erre fogékony emberek benső személyiségtudata, hite és lelki kultúrája, sorvadásnak indul.
Az igazságot és a fontosat nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják (2Tim 4,4). Azt pedig, hogy mi az igazán fontos, ennek igazságát az Evangélium tanítja: először is az Isten országa, a többi meg hozzá adatik! És ez az Isten országa bennünk vagyon, csak legyünk figyelmesek szívünkben!  
     A világ lázasan tülekedik. A főbűnök közül a lustaság a legkevésbé áll a mai időkre és ha megkérdeznék; – miért e lázas igyekezet, átgondoltad-e már, hogy mi végett élsz, mi lesz veled a halál után? – Fura és megdöbbentő választ kaphatnánk sokaktól:
– Ugyan már, rossz a kérdés! Ma már nem aktuálisak ezek a „középkori” szempontok. A legfontosabb, hogy végül is megmutasd miben vagy „király” és élvezd ki a lehetőségeket! – hallanánk. De melyik lehetőség a „király”, mi az igazán fontos? A rövid- vagy a hosszú távú életcél? Aztán az-e a jó, ami csak a testnek jó, vagy tán ami a lélek javára is válik? Jussanak eszünkbe a nyugtalan Mártához intézett jézusi szavak: „Mária a jobbik részt választotta!” (Lk 10,42)
     A mai világ, mozgalmas forgatagában az elmélkedőknek, (a misztikusoknak) nincs keresnivalójuk. Az Úr lábánál ülő bethániai asszony kitűnő téma lehet a művészeknek, de bizony szánalmas mintakép egy tevékeny embernek, aki így beszél: „Nekünk kész veszteség holmi elmélkedésre és lelkizésre szánni a drága időt!”
     Nos, mit is válaszolhatnánk erre? – Ember! Ha fel nem ismered időben a lényeget, lassan eltékozlod az egész életed! Ébredj, eszmélj! Mert balgaság, olcsó percek soráért kockáztatni egy örökkévalóságot! Ráadásul, nem csak magadért felelsz, hanem példád révén a rádbízottakért is! Maga Jézus figyelmeztet: „Eltipornak (...), és falaid közt nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásom idejét” (Lk 19,44). –  Az Isten áldjon meg Benneteket, hányszor, de hányszor szólított és kopogtatott csendben a ti szíveteken is az Úr?
És felismertétek?

Holnap a kellő önvizsgálatról olvashatnak!

 A Szeretetláng üzenete és az Isteni Irgalmasság 

      Felmerül a kérdés, hogyha a Szeretetláng ilyen üdvtörténeti nagyságrendet sejtet, akkor mennyiben hasonlítható össze az Isteni Irgalmasság hasonló végcélú üzenetével? E kérdésre a választ Antalóczi Lajos prelátus, a magyarországi Irgalmasság és a Szeretetláng apostola, egy magánbeszélgetés során − halála előtt egy hónappal − így fogalmazta meg: A Szeretetláng éppen úgy, mint az Isteni Irgalmasság üzenete az elhatalmasodó bűnnel szemben a határtalan isteni szeretetből fakadó és túláradó kegyelem jelei. Az irgalmasság, a szeretet legmagasabb fokú megnyilvánulása, mintegy „új fény lesz az Egyház számára" (N 378). A szerveződő és elhatalmasodó bűnnel szemben az Isteni Irgalmasság üzenete új fényként tűnik fel az Egyház egén, mely ha kiárad a világra, ez fogja megvalósítani az Istenanya azon vágyát, hogy minden ember szívében fellángoljon az Isten- és emberszeretet Tüze. Sőt! Titokzatos módon egyike, vagy másika teheti alkalmassá a bűntől fagyos lelkeket, egyik vagy másik kegyelem befogadására! A két üzenet tehát annyiban különbözik és annyiban egy, amennyiben a Két Szentséges Szív egy! − De lássuk a két forrásanyagot!

      A Szeretetláng Lelki Naplóból az Úr szavai: „Leánykám, téged választalak ki, hogy isteni Irgalmasságomnak közvetítője légy. Te magad is töltekezz isteni Irgalmam bőségével, és ha ajkadat szóra nyitod, hirdesd Szívem Irgalmát, mely majd elég a bűnösök utáni vágyakozástól. A te egész életed is vágyakozás legyen, az áldozat, az imádság és megváltó munkámban való segíteni vágyás." (I/60)

Mi végett élünk? 2

     Az ember földi adottságai végesek ugyan, mégis képes a Végtelenfölségű Istennel való bensőséges és élő kapcsolatot – egyszerűen – megszakítani! A hajlam és szándék teszi, hogy az ember csak elfeledi, vagy kifejezetten vissza is utasíthatja. megtagadja Teremtőjét! Ez, sajnos különböző indítékból vagy körülményből eredhet! A világban tapasztalható rossz miatti háborgásból, a vallási tudatlanságból, az általános közömbösségből, az anyagi gondok és szenvedések késztette fásultságból, sőt a kényelmes jólétből is! Mint magyarázkodó indok, ide sorolható még a mások rossz példája, a társadalmi elvárások és a családi nevelés hiánya nyomán rögzült hitetlenség, de legsúlyosabbként, a vétkes ember azon szándéka, hogy elrejtőzzék az Isten elől.
      Az embernek tudnia kell: arra teremtetett, hogy közösségben éljen Istennel, akiben megtalálja a boldogságot! Amúgy mindenkinek tudnia kell, hogy ezt a közösséget az ember borította fel! Fel kellene ismernünk, hogy a bűnök és mulasztások, mint feldobott kövek zuhannak vissza az emberiségre, miként a világban tapasztalható rossz is, a szabad akaratában tobzódó „embertársaknak” tulajdonítható! Szenvedésünk származhat, saját felelőtlenségünkből, a környezetünktől, a gonosz lélek incselkedéséből, de akár Istentől is, ám minden esetben Istentől kell kérnünk erőt és kegyelmet az elviseléséhez, a mentesítéséhez!
Az isteni törvények nem azért vannak, hogy életünk „hajóját” lassítsák, vagy gyorsítsák, hanem legfőképp azért, hogy el ne süllyedjen! Még inkább áll ez a Szentségekre, melyeket az Üdvözítő, épp azért kínált fel számunkra, hogy természetfeletti módon erősítsen minket, a testet-lelket próbáló földi létben, és hogy Útravalóként szolgálhasson az üdvösségre, ahol az ember újra boldog közösségben élhet Istennel! - Az isten áldjon meg Benneteket, imádkozzunk tehát és hozzunk áldozatot, mert áldozat nélkül nincs üdvösség!

Holnap folytatódik!

Mit jelent a sátán megvakítása?

    Valójában tehetetlenné tételről van szó. A szóhasználat nem abszurdabb, mint a sátán fejének  „eltiprása” (Ter 3,15), vagy az ezeréves leláncolás szimbolikája (Vö. Jel 20,2-4. stb.) Az Úr válasza erre a kérdésre a Lelki Naplóban:  „A sátán világtalansága a világ győzelmét és a lelkek felszabadulását jelenti". (III/199)

Mit értsünk az „egész emberiség” alatt?

     Mária Szívének Szeretetlángja nem egy közösséget, nem csak Magyarország népét, de az egész emberiséget kívánja szívében megérinteni! A Napló egyenesen 'üdvtörténetinek', sőt 'kozmikus' nagyságrendűnek sejteti az Istenanya lélekmentő stratégiai tervét: „Veletek összefogva szeretetem tüze kiégeti lelketekből a bűnt". (III/139) 

Kozmikus azért, mert az emberiség alatt a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyházat érti − mi több −, ezek együttműködésére alapoz!

Üdvtörténeti nagyságrendű pedig azért, mert maga az Üdvözítő és Édesanyja jelenti ki: „Ilyen még nem volt mióta az Ige testté lett!" (I/84; II/18.93; III/129.140)

     A Lelki Napló fokozottan ösztönöz a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadítására. Ennek stratégiai célja, azon kölcsönösségen alapul, miszerint a purgatóriumból szabadult lelkek visszasegítenek bennünket. E természetfeletti segítséget az Égiek a legérintettebb stratégiai pontra, a társadalom legkisebb egységeire a családokra és a szent papokra kívánják irányítani, hogy alapjaiban változzon meg a világ!

Jézus:  „Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik." (II/93-94)

Mi végett élünk? 1

     Fogantatunk, születünk, élünk, meghalunk és megítéltetünk! Így kezdődik, folytatódik és fejeződik be földi zarándoklatunk, végleg meghatározva örök sorsunkat! Ennek tudatában kellene életünket élni és építeni, mintegy a nagy megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos számtalan életre szóló döntést hozunk- vagy nem hozunk meg, kellő ismeret és megfontolás hiányában, melyek meghatározók lehetnek a földi-, sőt az örök sorsunkat illetően is.
     Sokan halnak meg úgy, hogy életükben nem ismerték meg önmagukat és hivatásukat, nem eszméltek rá hogy végtére is mivégett éltek – ám aligha csoda –, hiszen Istent se akarták megismerni!
     Ám, ha megismerték volna az Evangéliumot, megismerték volna Krisztust a Megváltót, Aki őértük is, az ő üdvösségükért is elszenvedte  a kínhalált, meghalt és eltemették, de harmadnapon feltámadt halottaiból, az ő feltámadásukért is! Tehát, ha valamennyiünk földi zarándoklata véget ér, szembesülünk az „ismerős-ismeretlen” Jézus Krisztussal, Aki meg fog ítélni bennünket! Felelősséggel tartozunk tehát önmagunkért és a mások hitismeretéért! Evangelizáljunk, imádkozzunk és hozzunk áldozatot a felebarátért, mert az Úr Színe előtt majd azok vádolnak a legjobban bennünket, akiknek nem szóltunk Istenről!  Szólítsuk meg tehát őket, a szomorkodókat és tévelygőket. Hirdessük nekik az Evangélium örömhírét, álljunk elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! (Vö. 2Tim 4,2) – Az Isten áldjon meg Benneteket! Ne halogassátok!

Holnap, folytatódik!

 A Szeretetláng átadása, ill. kiáradása

        Erzsébet asszony Lelkinaplója szerint a Szeretetláng lelkisége, illetve a "kegyelmi hatás" terjedése és átadása az alábbi módokon történhet:

1) A hívek apostolkodása útján általánosságban, „szívről-szívre” (I/39.51; III/140), „futótűzként” terjed (I/59.92; IV/28). 

2) Az egyházi liturgia keretében végzett lángátadás formájában. Február 2-án, „az ország nyolc legnépesebb kegyhelyén, és az ország szívében négy tiszteletemre szentelt templomban egyszerre kezdjék meg az ájtatosságot, Szeretetlángom átadását. (I/49) (A hívek) adják át a gyertyalángot egymásnak, melyet az ájtatosság idején kaptak, vigyék haza és a családi ájtatosságot is így kezdjék meg." (I/40-41) 

3) A hívek esetében egyénileg kétféle módon történhet a Szeretetláng (kegyelmének) átadása. Egyfelől szívről-szívre, a másik emberért vállalt áldozat-imádság eszközével (II/106). Másfelől pedig a formai "láng-átadással" akkor, ha ő már a liturgikusan megkapta (lehetőleg azzal a gyertyával adva tovább)! A lángátadás szövege: „Vedd e lángot, Szívem Szeretetlángját, gyújtsd meg nála a tiédet és add tovább!” (I/38) 

4) Végül, a Szeretetláng végső - üdvtörténeti nagyságrendű - kiáradásáról beszélhetünk, amely nagy megrázkódtatással járhat! Az Úr szavai szerint: „Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94) Ez valóban egy "eddig nem látott" új békekorszakot jelenthet az emberiség történelmében!

Megint a sirály?

     Miként január 27-i posztomban beszámoltam, 26.-án egy varjú és egy sirály megtámadták meg azt a két fehér békegalambot, amelyet kisgyermekek engedtek el a Vatikán apostoli palotájának egyik ablakából, miután Ferenc pápa katolikus egyház feje Ukrajnáért imádkozott a Szent Péter téren összegyűlt tömeg előtt. Lehet, hogy ez sirály, már lassan egy éve is ott ült a Vatikán kicsiny kéményén, várva a fehér füstöt?

     Viszont érdemes elgondolkodni ezen a "véletlenen" (?). A fehér békegalambokat megtámadó sirály, varjú társával, megdöbbentő és kegyetlen esemény volt nem sokkal 12:00 óra után a pápa szeme láttára...

     Az sem véletlen talán, hogy a pápa éppen Ukrajna békéjéért imádkozott, a béke veszélyéről beszélt, melynek szimbolikus veszélyeztetése meg is történt. Kérdés, hogy mindez véletlen, vagy lehet mélyebb "szimbolikus" értelme is az esetnek?

     (A pápa maga is az állatszimbolikával élt, hiszen a galambnak jelentőséget tulajdonít. Ne feledjük, hogy a keresztény értelmezés szerint a galamb a Szentlélek jelképe, de galamb hozott zöldellő ágat Noénak is...!)

     A madár az Újszövetségben az isteni gondviselés hasonlatainak példázata. Jézus ezt mondja: "Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe nem gyűjtenek, mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk?"

     Jelképe a madár az erkölcstelenségnek, amikor a Jelenések látnoka Babilont ördögök tanyájának mondja: "minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke" a bűnös város (Jel 18,2). Az utolsó időkben pedig eszköze az ítélet végrehajtásának, amikor az "angyal harsány hangon szólt az égi madaraknak: Gyertek, gyűljetek össze az Isten nagy lakomájára. Egyétek a királyok húsát, a vezérek húsát, (...) szabadnak és rabszolgának, kicsinek és nagynak a húsát." (Jel 19,17k)

A Teremtés könyvében szereplő madarak előképei az apostoloknak, akik az egész földet bejárva hirdetik Isten Igéjét. Több szent is közvetlenebb módon kapcsolódott a madarakhoz, mint például Assisi Szent Ferenc. De Jézus is példálózott vele.

     A madarak szimbolikájában vannak "tiszták" és "tisztátalanok". A fehér galambról beszéltünk, ám a varjú és a sirály, jónéhány szárnyas társával, negatív figurák, így a keselyű, a szakállas keselyű, a réti sas, a fekete kánya és a vörös kánya, a strucc, a kuvik, a karvalyok és baglyok fajtái, stb..." (vö. Lev 11,13-18) Némelyek kifejezetten a halál szimbólumai/jelképei!

     Azt, hogy a vasárnapi római eseménynek milyen értelme volt, kérdéses. Mindazáltal érdemes figyelni az idők jeleire, még ha nem is éljük bele magunkat teljesen.

     Az is érdekes, hogy szinte napra pontosan, egy évvel ezelőtt is hasonló eset történt. Akkor XVI. Benedek pápa mondta az Úrangyala imádságot vasárnap, január 28-án. Akkor a galamb megmenekült, mely szintén a békét volt hivatott szimbolizálni.

     Hát, ilyenek a sirályok...   ( Forrás nyomán )

Nem elég törekedni a jólértesülésre, de igen óvatosnak is kell lennünk!

     Hallhatunk és olvashatunk magán-kinyilatkoztatásokról, égi üzenetekről, melyek  eredendően arra rendeltettek, hogy eligazítást, megoldást kínáljanak földi életünk egyes válságaira, veszélyeire. Ám a magánrevelációknak is meg vannak a szabályai, hitelességi kritériumai és természetesen a veszélyei is! Az egyes üzenetek ugyanis származhatnak az égiektől, emberi tudásból vagy a megtévesztő szellemtől is! Óvatosságra intenek a hamis forrásból – a  megtévesztő szellem gondolatából – fakadó ún. „lelkinaplók” vagy „égi üzenetek”. Néhány, lelkileg káros ,,napló'': az Igaz élet Istenben. Vassula Ryden kötetei (a Hittani Kongregáció elítélte); A hang. Egy katolikus pap párbeszéde égi lényekkel; Az ég üzen a XX. század vége előtt minden embernek; Az Atya szól gyermekeihez; valamint Az angyal válaszol. c. kiadványok. Ugyanígy el kell marasztalnunk az ún. „folytatólagos” vagy kiegészítő közléseket, a ,,második csatornákat'', akik például a Szeretetláng és (vagy) a Natália nővér lelkinaplói folytatóinak hirdetik magukat (vagy hagyják, hogy ezt higgyék róluk!). (vö Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő)
     Sajnos az is előfordul, hogy egyházilag elfogadott üzeneteket kevernek hamis közlésekkel, hogy hihetőbbé tegyék (a sajátjukat)!
Eleve óvatosságra intőek, a „menetrend-szerűen érkező jelenések, vagy ha az üzeneteknek „se vége, se hossza” és végtelenített kötetekre rúgnak! Gyanút keltő lehet, ha olyan égi személyeknek tulajdonítanak megnyilatkozásokat, akik üdvtörténetünk során soha, vagy nem abban a szerepben mutatkoztak.
     A századok folyamán történtek úgynevezett magán-kinyilatkoztatások, melyek közül néhányat az egyházi tekintély elismert, de ezek nem tartoznak a hitletéteményhez. Nem arra szolgálnak ugyanis, hogy Krisztus végleges kinyilatkoztatását „kiegészítsék” vagy „tökéletesítsék”, hanem azt kell elősegíteniük, hogy az adott korban tökéletesebben lehessen abból élni. Az egyházi Tanítóhivatal irányítása alatt a hívők hitérzéke különbséget tud tenni és meg tudja állapítani, mi az, ami egy ilyen kinyilatkoztatásban Krisztusnak vagy az ő szentjeinek igaz fölszólítása az Egyház felé. (67) E hitérzékkel ugyanis, melyet az igazság Lelke ébreszt és tart fenn, Isten népe a szent Tanítóhivatal vezetésével (...) a szenteknek egyszer átadott hithez fogyatkozás nélkül ragaszkodik, igaz ítélettel elmélyül benne, és az életben egyre inkább megvalósítja.' (KK 93)
 – Az Isten áldjon meg Benneteket, legyetek óvatosak és körültekintőek, mert sokan jönnek az Úr nevében, és bármily igaznak tűnőt hirdetnek is, meg ne tévedjetek (Vö. Mt 24,23-25), hanem az Egyházra tekintsetek! (A kép csupán illusztráció az internetről!)

Holnap, az élet értelméről olvashatnak!

Ötpercenként megölnek egy keresztényt a hite miatt

     105 ezer keresztényt öltek meg 2012-ben a hite miatt, így minden ötödik percben meghalt egy keresztény - közölte a Vatikáni Rádió.

     "A világnak vannak országai, ahol misére vagy katekizmusra járni is életveszélyes. A legveszélyesebb térségek az iszlám fundamentalizmus országai, Nigéria, Szomália, Mali, Pakisztán és Egyiptom bizonyos vidékei. Továbbá a kommunista diktatúrák, élükön Észak-Koreával és az etnikai nacionalizmus uralta államok, ahol a nem az államvallást gyakorlók a nemzet ellenségeinek számítanak, mint az indiai Oriszában" - nyilatkozta a Vatikáni Rádiónak Massimo Introvigne, a vallásszabadságot vizsgáló olasz megfigyelőközpont koordinátora, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) képviselője. Adatait a David Barett amerikai vallásszociológus által alapított kutatóközpont tanulmányaira alapozta.

Introvigne hozzátette, hogy van, ahol a keresztényeket fizikailag semmisítik meg, máshol az intolerancia, a jogi vagy a kulturális diszkrimináció célpontjai".

     Forrás nyomán 

Imádkozzunk és hozzunk áldozatot, hogy világosítsa meg az Úr üldözőink elméjét és szűnjön meg az Üdvözítő Krisztus követőinek üldözése! Ajánlott imádság a rózsafüzér (vagy ennek tizede) az Üdvözlégyekbe fűzött könyörgéssel így:                                                                                                                                                                                                                                                

"Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes

az Úr van teveled!

Áldott vagy te az asszonyok között

és áldott a te méhednek gyümölcs Jézus.

Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja!

Imádkozzál érettünk bűnösökért

(és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását

az egész emberiségre,

most és halálunk óráján. Amen."

     Miért, kell a Szeretetláng kegyelmi kiáradását szüntelenül kérnünk? Szűzanya útmutatása: Mert ez az a fohász, mely megvakítja a sátánt! (vö. III/203)

Mi a Szeretetláng? 2

 A házasság veszélyforrásai:
  1) A parttalan érzékiség, ami mállaszt és mételyez.
  2) A társ iránti imádat, mely a másik szerelmében látja üdvösségét.
  3) A prüdéria, mely hamis „valláserkölcsi” vagy modernkedő felfogásból elutasító.
  4) A túlzott anyagiasság és az ebből fakadó „ráérünk még a gyerekkel” magatartás.
  5) A szülőknek való megfelelni akarás.
  6) A gyermekimádat, ahol a házastárs másodlagos.
  7) Az önző divatmánia, és féktelen szórakozásvágy.
  8) A testi, küllemi elhanyagoltság, a „birtokon-belüliség” kényelme.
  9) Az általános restség a társért, a családért való áldozatvállalásra.
10) Az ima- és szentségi élet elutasítása.
 – Ha ezek bármelyikéről megfeledkeznek a felek, akkor lényegében az Istennek és házastársuknak tett „jóban-rosszban, holtomiglan-holtáiglan” esküjükről feledkeznek meg, miáltal a szeretetük, bizalmuk és erkölcsi tartásuk, egymás iránti elkötelezettségük óhatatlanul elsekélyesedik.
     Jegyezd meg kedves Olvasóm, ha előtte vagy még, vagy benne élsz: A házasság lehet számodra JUTALOM (örömeivel), ÉRDEMSZERZŐ (szenvedéseivel) vagy akár szent VÉRTANÚSÁG is (tragédiájával), de mindenképp ki kell tartanod benne! Fontold meg tehát alaposan, hogy kihez kötöd az életed és kérd ehhez Isten segítségét!
     A boldogságra nem szabad mindenáron törekedni. Ha így tennénk, boldogságunk ellen cselekednénk! Ha egy férfi és nő szerelme egy másik családot tenne tönkre, akkor szerelmüknek ki kell hunynia! Lelkiismeretünkben a JÓNAK mindig a BOLDOGSÁG fölött kell állnia. Aki a sorrendet fölcseréli, nem csak másokat tehet boldogtalanná, de sajátját sem érheti el tartósan!
     Törvényszerűség, hogy az ideálist örökkévalónak tartjuk, ezért a hűség az igaz szerelem szükségszerű velejárója! (Ebben különbözik a „párkapcsolatoktól”!)
– Az Isten áldjon meg Benneteket, szerelem nélkül elfogadható megházasodni, de józan ész, átimádkozás és szeretet nélkül, őrültség!

Holnap a jólértesültségről és a szükséges óvatosságról olvashatnak!

Mi a Szeretetláng? 1

Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kísértésében (5)

     Tele vagyunk okosabbnál okosabb bölcselményekkel, az életünket mégis – a divatot utánozva – balgán irányítjuk, de ebben már mindenki a maga sorsának kovácsa!
     A „hol ismerkedjünk meg” kérdése. Fontos már eleve szelektálni a helyet és az elvárásaink minimális kritériumait, mely a lelkületi, érdeklődési irányultságban, az intellektusban, kultúráltságban, a hitben, szerénységben, a tisztaságban (ápoltság), mértéktartásban, öltözködésben és a pozitív emberi gesztusokban tükröződik. Megfelelőnek látszó helyek a tudományos-, hazafias-, történelmi-, művészeti színhelyek, (keresztény) vallási összejövetelek és az önkéntességre alapuló karitatív közösségek. Tehát minden olyan alkalom, ahová bensőleg elkötelezett vagy feltételezhetően, eziránt érdeklődő pozitívan megnyilatkozó emberek járnak. Aztán ne feledjük, hogy a nőt rabul ejteni, a férfit pedig fogva tartani kell! – Az Isten áldjon meg Benneteket, a párválasztásunknál ne csupán a szépérzékünk döntsön, hanem a hosszas megismerés és a bensőséges imában való átgondolás is!
     Sajnos a házasulók sokasága alig gondolja át életreszólón, hogy mire is vállalkozik. Adódhat ez abból, hogy a kezdetek felszínes, romantikus vágyaitól fűtött élményeit tekintik állandónak, és életre szóló „zsinórmértéknek”. Ezzel szemben a lelki- és jellemi sajátosságok hitbeli kötődései, kevéssé válnak a mélyebb megismerés és vonzalom kizárólagos meghatározóivá. A „holtodiglanra” mondott igenjükben nem számolnak a „majd addig” felmerülő esetleges életviteli- és anyagi gondokkal, a várandósságok, a „már nem, vagy még mindig” értetlenségeivel, az egészségben való fogyatkozás és az életkori sajátosságok következtében felmerülő hormonális-, hangulati tényezőkkel. Ebből fakadóan változhatnak az ingerküszöbök, eltolódhatnak az egymás iránti elvárások, így a „kezdő mértékéhez” képest, csalódottság, kiábrándultság lehet a következmény. A házasoknak törekedniük kell lélekben is megélni, értékelni az „Isten minket egymásnak teremtett” tudatosságát, eszerint gondolkodniuk és dönteniük, mely persze nem nélkülözheti az önfegyelmet, a szentségekkel való rendszeres életet és a naponkénti közös imát.
     Aki házasságra lép, az mindazzal összeházasodik, amin a másik keresztülment. Mindketten magukon hordozzák múltjuk csomagját, s ennek a felekre ható súlyát még a házasságkötés előtt kell mérlegelni.
     A Szentségi Házasság feltételezi a kegyelmi állapotot, vagyis a 'rendes' hívő életet, (rendszeres ima, szentmise, szentgyónás, szentáldozás). Bár valamennyi Szentség kegyelme kellő erőt ad a hit megélésére és az üdvösségre, ezzel szemben a bűn, (a kegyelmi állapot hiánya) alkalmatlanná teszi az embert a kegyelem befogadására, minek következményeként egyre kevésbé él a lélek szerint! Röviden tehát; a házasság szövetségének meglazulása, nem a Szentség 'hatástalanságának', hanem az életszentségre való törekvés ellanyhulásának vagy hiányának róható fel!

Holnap, a házasság veszélyforrásairól olvashatnak!

 Mit értsünk 'kegyelmi kiáradás' vagy 'kegyelmi hatás' alatt?

      Hasonlatként (v. azonosságként) említhetjük a visitació evangéliumi eseményét, amikor „Erzsébet hallván Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel.” (Lk 1,41) Ez esetben tehát a Szűzanyából egy kegyelmi kiáradás történt, átsugárzott a „kegyelmi hatás”: Jézus! Megismételjük a Szűzanya kijelentését: Szeplőtelen Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus! Ez a „jézusi” hatotta át az emmauszi tanítványokat is: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton?” (Lk 24,32) Ennek hatására „a nap már lement” ugyan (29), mégis „abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe.” (15 km!) (33)

Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ennek az átformáló szív-lángolásnak (vö Lk 24.32), ennek a „kegyelmi hatásnak”  kell kiáradnia  a világra, mert ez fogja átformálni szívében, lelkében az emberiséget! Lúcia nővér könyvéből (Jácinta szavai): „Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (LN 128) 

Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kísértésében (4)

     Hogyan kell ismerkednünk és társat választanunk?
     Nos korántsem a rövid úton való "megismeréssel”! Az ismerkedést ugyanis elkapkodhatod, de a megismerésre hosszú időt szánjál – mondja a bölcs!
Témánk irányultságai:
     a) Isten az embert férfinek és nőnek teremtve, egyenlő személyi méltósággal ajándékozta meg őket, ám maguknak kell elismerniük egymás szexuális identitását!
     b) Az élet legintimebb történése a szexualitás, manapság mégis akarva-akaratlanul szembetaláljuk magunkat a testi érintkezés látványával. A könyvek, a filmek, a reklámok többsége mind azt sugallja, hogy az egyik legfőbb – könnyen elérhető – „élvezeti cikk” a nemi aktus. A valóság ezzel szemben az, hogy a nők többsége ritkán, vagy élete folyamán szinte soha sem talál örömet, felszabadulást a testi együttlétben! (vö. Patika Tükör – folyóirat, 2004. XII. évf. 11. szám)
     c) Korunkat a szexuális szabadosság jellemzi. Egyik "vívmánya" a házasság előtti „kapcsolat” (ha egyáltalán fennáll a házasság szándéka!) sok lánynak okozott életre szóló csalódást. Az un. „párkapcsolatban”, borítékolva van pár „kapcsolat”. Akik erkölcsi alapon nem találnak kivetnivalót benne, azok érzelmi alapon unnak bele. Ám ezzel, nem a házasság intézménye van válságban, hanem maga az ember.
     Ismertek a büszkélkedő megnyilatkozások: „van kedvesem”, „van barátom”, "együtt élek" "kapcsolatban élek", és ezek a viszonyulások, épp a mélyebb (a lelki) megismerés hiányát tükrözik! Lehet, hogy kiváló tapasztalatokat szerzhető a másik szexuális szokásairól, (elvárásairól), de ez sajnos igen kevés a két ember jóban-rosszban való áldozatra kész kitartásához, különösen a lelki megismeréséhez! (Persze tudvalevő, hogy aki pl. tapintatlan, önző vagy közönséges a szexulitásában, az ugyan ilyen az élet minden területén!)
     Ha a szexualitás elszakad az emberi-, erkölcsi értékrendtől, s főleg ha ennek testi megnyilvánulása a nemi aktus kiszakad az emberi erotika teljességéből, – egyszerre a rossz soha nem sejtett mélységei nyílnak meg ott –, ahol azelőtt minden gyengédnek s bájosnak látszott!
No de mi „az emberi-, erkölcsi értékrend”? – teheti fel a kérdést a tudatlan. Nos, ez alatt a Tíz Parancsolaton alapuló erkölcsi és etikai normák szerinti, a másik embert megbecsülését értjük, mely persze a felebaráti szeretetben, tiszteletben és tapintatban nyilvánul meg!
     Nem szabad felednünk, hogy Isten a Szeretet (1Jn 4,6), a szerelem pedig a legszebb érzés, amit Isten az ember lelkébe belehelyezett (mondja Boldog Gianna Beretta Molla  a három gyermekes családanya). És itt a bökkenő! Ha Isten a Szeretet, a szerelem pedig Istentől való, akkor lehet-e a szexus Isten nélküli? Nos, a szexualitás bár Isten ajándéka, de a Házasság Szentségén kívül élni vele, kisiklathatja az életet! Hadd ne mondjam, ezt bizonyítja az életpéldák túlnyomó része!  A „próba-kapcsolatok”, a „próba-házasságok”, vajon minek vagy kinek a próbái? Ugyan bizony tán a másik türelemének? A szeretetének? A szerelmének? Esetleg a szexuális képességének, vagy csupán kipróbálása a nőnek? Bizony az utóbbi! Mert minél hosszabb egy párkapcsolat, annál inkább a nő vallja kárát!
     II. János Pál pápa is így foglalt állást: „Az életet, a halált és a házasságot nem lehet „csak úgy” próbálgatni! Próba-élet, próba-halál, próba-házasság nincs!”
     A szeretet próbája a türelem, a szerelem próbája pedig az áldozat! Az „elmúlt szerelem”, nem volt az sohasem! Nincs boldog társas lét, türelem és áldozat nélkül. „A házasság egy új létállapot, melyet harmonikusan megélni emberileg lehetetlen. Isten azért emelte Szentséggé, hogy (természetfeletti segítséggel) az teljesen megélhető legyen.” (vö. ÚK 1601)
     Nézzük meg, hogy a kevésbé előnyös kinézetű lányok, gyakorta hamarabb férjhez mennek, mint a „jó csajok”. (A válási statisztikáik is kedvezőbbek!) Vajon mi lehet ennek az oka? Nem más, minthogy a fiúk többre értékelik a titokzatosságot, a tisztaságot és a rejtett szépségeket, mint a könnyen elérhető és nyilvánvaló „értékeket”! Cinikus a mondás, de valahol igaz: Minden férfi szűz menyasszonyra vágyik, jóllehet többségük mindent megtesz, hogy ilyen ne is létezzen!
     Van, akinek fontos lenne ha megjegyezné: a házasság célja nem a szexuális aktivitás törvényessé tétele, hanem a családalapítás!

(Holnap, folytatódik!)

     A Naplóban említett tizenkét papról három vonatkozásban beszélhetünk. Egyfelől 1962-ben az Úr által néven nevezett fővárosiakról, akiknek Erzsébet asszony lelkivezetését és a Szeretetláng ügyét kellett volna felvállalniuk! Ezeket a papi neveket (személyeket) Erzsébet asszony nem ismerte, kizárólag az Úr útmutatása szerint kellett őket felkeresnie a gyóntatószékben! Többségük elhárította a felkérést. Másfelől tizenkét olyan papról (bárhol), akik 12 héten át a csütörtök és pénteki napon (48 órát) kenyér és vízen való böjtöt vállalnak 4-4 óra adorációval, a Szűzanya Szeretetlángjának kiáradásáért! Harmadsorban: (a Szűzanya) „Mikor már a tizenkét papi lélek összejött, tizenkét tiszteletemre szentelt templomban egyszerre kezdődjön meg (az ájtatosság). (A hívek) adják át a gyertyalángot egymásnak, melyet az ájtatosság idején kaptak, vigyék haza, és a családi ájtatosságot is így kezdjék meg.” (I/40-41)

     Az első vonatkozásban nem jött össze a „tizenkettő”! A második esetben számszerűen összejött ugyan, de az adott korban, nem volt lehetőségük azon égi kérés teljesítésére, melyet csak a harmadik feltétel szerinti tizenkettő valósíthatott meg! Erdő Péter bíboros védnöksége mellett, az ország nyolc legnépesebb kegyhelyén és négy Szűzanyának szentelt fővárosi templomban (vö I/49) a gyertyaszentelő ünnepi liturgia keretében megtörtént a „láng átadás” 2010. február 2-án!

     Összességében elmondható, hogy az elsődlegesen szóba került (2x) 12 pap között igen neves személyiségek is voltak (vannak)! Így szentírásfordító teológiai professzor, vatikáni magyar ügyvivő, pápai kincstárnok, későbbi püspök, kettő későbbi pápai prelátus, kettő kármelita szerzetespap (egyikük boldoggáavatása folyamatban). (Valamennyiüknél a kanonok, esperes stb. rangokat a szerkesztőnek nem áll módjában pontosan felsorolni!)

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!                                                   A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kísértésében (3)

    A boldogító szex 8 feltétele:
I.     A kölcsönös szerelem.
II.    A testi-lelki alkalmasság.
III.   A Házasság Szentségének oltalma.
IV.   Az egymás iránti felelősségtudat.
V.    A gyermekvállalás készsége.
VI.   Az egymásra figyelő türelem.
VII.  A méltó körülmények.
VIII. A józan emberi ész.
     Tudnunk kell tehát, hogy a szexualitás bár Isten ajándéka, de a Házasság Szentségén kívül élni vele, kisiklathatja az életet! – Az Isten áldjon meg Benneteket, legyetek éberek, imádkozzatok szüntelen egymásért, és ne kockáztassátok „percekért” az örökkévalóságot!

Holnap, folytatódik!

Allegorikus jelenet: fekete varjú csapott le a pápa békegalambjára

     Madarak támadták meg azt a két fehér békegalambot, amelyet vasárnap Ferenc pápa mellett álló kisgyermekek engedtek el a Vatikán apostoli palotájának egyik ablakából, miután a katolikus egyház feje Ukrajnáért imádkozott a Szent Péter téren összegyűlt tömeg előtt.

     Több tízezer ember nézte végig, ahogy egy sirály és egy hatalmas fekete varjú lecsapott a fehér galambokra. Az egyik madár elvesztette néhány tollát, amikor kiszabadította magát a sirály karmai közül, a másikat összecsipkedte a varjú.
     Ferenc pápa vasárnapi beszédében elmondta, hogy Ukrajnáért, és különösen azokért mond imát, akik az elmúlt napokban vesztették életüket az erőszakos kijevi összecsapásokban. A Vatikán feje azt kérte, hogy "a béke szelleme és a közjó keresése" hassa át a kelet-európai országot.
A hetek óta tartó kormányellenes tiltakozások az utóbbi napokban a tüntetők és a rendőri erők közötti erőszakos összecsapásokká szélesedtek Ukrajnában. Az összetűzésekben többen életüket vesztették.
(MTI; képek: RT News)

 Engesztelő eszközök, búcsúk, kegyelmek és ígéretek 

    „A Lelki Naplóban igen hiteles buzdításokat találunk a keresztény életszentségre: az Úr erényes életre neveli Erzsébet asszonyt és a Napló olvasóit. Ennek konkrét megnyilvánulásai: ima az Egyház hagyományai szerint (keresztút, rózsafüzér; vö. I/33, I/114); lelkiismeretvizsgálat, bűnbánat (vö. I/33); böjt, áldozathozatal, virrasztás (vö. I/33); a helyes, az Úr akarata szerinti időbeosztás (vö. I/33); a feltétlen bizalom Isten iránt (vö. I/42); a szeretet gyakorlása (vö. I/43)“ (KOVÁCS Z. Teológiai Szakvélemény − SZERETETLÁNG LELKI NAPLÓ, Szent István Társulat Bp. 2010. 438) 

XIII. Leó pápa imája Szent Józsefhez 

Hozzád folyamodunk szorongattatásunkban
Szent József, miután jegyesednek,
a Szent Szűznek oltalmáért könyörögtünk,
pártfogásodat is bizalommal kérjük.
Arra a szent szeretetre, mely téged
a boldogságos Szűzanyához fűzött
és az atyai gyengédségre, amellyel
a gyermek Jézust szívedre ölelted,
alázatosan kérünk:
tekints kegyesen az örökségre, melyet
Jézus Krisztus önvére árán szerzett,
és imádságos pártfogásoddal
légy segítségünkre szükségeinkben.
Oltalmazd Jézus Krisztusnak
választott népét, te, a Szent Családnak

leggondosabb őre.

 
Távolítsd el tőlünk – kegyes atya –,
a tévelygésnek és romlottságnak
 minden nyavalyáját.
Támogass bennünket a sötétség
hatalmával való küzdelmünkben.
S miként egykor a kisded Jézust
a legnagyobb veszedelemből
kiragadtad:
úgy őrizd most Isten szentegyházát
 az ellenséges cselszövésektől
és minden bajtól.
Mindannyiunkat végy pártfogásodba,
hogy példádat követve
és segítségedre támaszkodva

szentül éljünk, jámborul haljunk meg,
és az örök boldogságot elnyerjük.
Ámen.

Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kísértésében (2)

     Hangsúlyozni kívánom, hogy a Bűnbocsánat Szentsége, nem a tetteink következményeit tünteti el, hanem csak lehetőséget ad arra, hogy az örökkévalóság szempontjából tovább élhessük életünket! (– Világos?)
     Summa-summarum: az eddig tisztaságban élők, ezerszer is gondolják meg, hogy „kaput nyissanak” azon szellemeknek, melyekkel aztán nem tudnak megküzdeni.  „Felszabadultságuk” olyan lelki csalódást eredményezhet, mely egyszerre a rossz soha nem sejtett mélységeit láttatja meg ott, ahol azelőtt minden kezelhetőnek látszott!
     Még ha a természetfeletti érveket figyelmen kívül hagynánk is, sajnos a funkcionális tudatalattink érzékeny adattára mindent megjegyez, és bizony az „első-információkat” alapnormaként tárolja! Így aztán a 'nem véglegessel' elhált első szexus a tudatalattiban, maradandó „zavar-kódot” indukál. Ez dezinformálhatja az önbizalmat, a személyiséget és kihatással lehet a majdani házaséletre is!
     Sokan a szexuális kapcsolattól érzelmi biztonságot remélnek, de csak látszatot kapnak. Bensőséges kapcsolatra vágynak, miközben kizárják magukat a valódi intimitásból.
     Sokan lány úgy véli, hogy a tisztességtől motivált „távolságtartás”, az együtt-járás megszakadását eredményezheti. Nos ez valóban megeshet! Ám szintén bölcs az a tanács, miszerint: aki kíváncsi a másik szeretetére, az kérje a türelmét! Végső soron, épp ez ad lehetőséget egyfelől némi „szelekcióra”, másfelől egy újabb „esélyes” megismerésére! Ha pedig emiatt marad valaki társtalan, erősen higgye, hogy ez a kevésbé nagy szenvedés, azzal szemben, amit megélhetett volna egy kibírhatatlan házastárssal!
     Egy szerelemnek hitt párkapcsolatban (mely sokszor csak önigazoló vagy hencegés indítású) az ember végül is ugyanolyan társtalan és magányos maradhat, mintha egyedül élne, ám sokszor még rosszabb a helyzete. Az ilyen kapcsolatban, hamis tudatú szerepjátszás folyik a környezet és a másik előtt. A felek észre sem veszik, hogy az a szerelem, melynek ember és ember között jövőbe mutató, boldogító állapotnak kellene lennie, végül csak a megfelelni akarás, a kiszolgáltatottság és a kiábrándulás 'jelenidejű' forrásává lesz. Folytonos bizonytalansága, lehetetlenné teszi a családalapítást, mivel minden párkapcsolatban borítékolva van még pár kapcsolat!
      A szerelem nem jogosít fel az „odaadásra”! A valódi boldogság – a tisztaságban és lélekben megélt – átadottság!
     Senki ne mentegetőzzön tehát azzal, hogy egy szerelemben a szerelmeskedés „elkerülhetetlen”. Imával és erős akarattal igenis meg kell próbálni! Mert ha hagyja magát elbukni, olyan „elkerülhetetlenségekkel” találja magát szembe, hogy képtelen lesz rajta úrrá lenni! A két ember bűne kétszer nagyobb, a bűnismétlés pedig hatványozott!

Holnap, folytatódik!

 Három jellemző példázat a jézusi tanítás egyszerűségére 

     »Ha a szülő új ruhát vesz gyermekének, megköszönteti vele és lelkére köti, hogy vigyázzon rá, mert nehezen tudta megszerezni. Mennyei Atyám is új ruhát adott a szent Keresztségben, a megszentelő kegyelem csodás szépségű ruháját. És ti mégsem vigyáztok rá! Van-e szülő aki többet szenvedett, mint Én? Azért, hogy a megszentelő kegyelem ruhája újra tisztítható legyen, rendeltem a szentgyónást, és ti mégsem veszitek igénybe. Azért izzadtam vért. Azért koronáztak tövissel. Önként feküdtem szent keresztem áldott fájára. A kínok kínját szenvedtem, és utána elrejtőztem jelentéktelen /külső alá/, szerénységgel, hogy megközelíthető legyek számotokra, és hogy ne féljetek Tőlem. Mint fehér pólyába takart kisgyermek, úgy rejtőztem a Szentostyába. És ha szívetekbe térek, vigyázzatok, ne legyen azon semmi szenny, sem szakadás, sem folt, mert van-e szülő, aki többet szenved gyermeke új ruhája megszerzéséért és sokan még meg sem köszönik illendően. Mindennap ugyanazokat a közömbös szavakat érzés nélkül mondják csak el. Oda sem figyelnek, gondolatuk máshol kószál, és csak jönnek mindennap, és így megy ez évről-évre. Nem gondolnak arra, hogy Én az emberi természetet is magamra vettem, és úgy kell Hozzám szólni, csak egyszerű, emberi szavakkal. Nem kell a két lépés illemszabályt betartani, hisz a  szívükbe fogadtak. Tehát ne hagyjatok ott egyedül! Szívem szeretetre és bizalomra vágyik. Én kérlek, hogy legyetek szívesek és szóljatok Hozzám, hogy alkalmam legyen szavaitokat kegyelmeim teljességével megválaszolni. Leánykám, ahol csak teheted, hozd a lelkeket közelebb Hozzám!« (I/72-73)

     »Úgy vártalak! Mondtam már máskor is, merülj el Bennem, mint vízcsepp a borban. Én vagyok a bor, te a víz. Ha Velem így egyesülsz, te szinte megsemmisülsz, csak Én uralkodom benned. Az Én Testem és Vérem erőt, életet ad nektek. Mily boldogságom lesz, ha éltető erőmet mind többen igénybe veszitek! Gyűjts Velem!« (II/13)

     »Légy te az Én kis napraforgóm, és fordítsd Felém olajos magvaidat, melyek az isteni Nap sugarában megérnek. (...) Fogadj el minden áldozatot, melyet felkínálok, mert olajos magvaid csakis így lehetnek hasznosak. Akarod-e, hogy olajos magvaidat kisajtoljam? (…) Ezt csakis a meghozott áldozatok árán érhetjük el. (…) A szenvedések által kisajtolt olajcseppek a lelkek üres mécsesébe hullva Anyám Szeretetlángjától kigyúlnak és ennek fényénél látni fogják a Hozzám vezető utat. Ez az olajcsepp, melyet szenvedéseid árán kisajtoltam, az Én érdemeimmel egyesítve ráhull még azokra a lelkekre is, akiknek nincsen mécsesük. Ők keresni fogják ennek okát, és megtalálják az üdvösségre vezető utat.« (II/23-24)

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Hűséges József

    „Örökkévalóság a jelen pillanatban.” – ez Szent József életének felirata, melyet figyelmeztetőül és egyben vigaszunkra ajándékozott nekünk.
    Örökkévalóság a jelenpillanatban.  A pillanat, ahogyan azt éljük, úgy tükröződik vissza az örökkévalóságban. A pillanatot, ahogy felhasználjuk, úgy visszük 'odaátra'. A pillanatot, ahogy elpazaroljuk, úgy veszítjük el örökre!
    Örökkévalóság a jelenpillanatban. Szent József minden pillanatát megingathatatlan Isten iránti hűségben élte, és így hordta össze az életszentség épültének köveit. Az életszentség, nem egyszeri nagy cselekmény eredménye, nem egyetlen hatalmas szikla, hanem apró áldozataink megannyi kövecskéje: mindennapi életünk jelen pillanataiban megélt hűségünk.
    Ha az Egyház, Szent Józsefet mint hűséges szentet szólítja meg, akkor ezt elsősorban az Isten akarata iránti mindennapi hűségéért teszi. Az már magától adódik, hogy Szent József az isteni megbízáshoz való hűségében szilárdan állt Mária oldalán, mindent megosztott és elszenvedett vele haláláig. Hűsége rendíthetetlen volt! Nem találunk nagy csodákat és rendkívüli teljesítményeket az életében, de viszont egyedülálló módon kitűnik szilárd, hű kitartása Isten akaratában, a mindennapi élet ellentmondásaiban és harcaiban, műhelyének munkájában, és családfői gondjaiban. – Ez az út vezetett nagy életszentségéhez.
    A hűség nagy dolgokban könnyebb, mint a kicsikben. Könnyebb a hűséget egy kimagasló cselekedettel bebizonyítani, mint a hétköznapok folytonos küzdelmével.
Szent József azonban ezt a 'folytonos' hűséget harcolta meg példásan, a mindennapi élet felőrlő zűrzavarában való helytállásával.
    A folyamatos hűség nem csak azt jelenti, hogy minden nap egyformán élünk, ahogy azt a foglalkozás és körülmények magukkal hozzák. A hűség nem azt jelenti, hogy emberekhez és dolgokhoz csak azért ragaszkodunk, mert a kötelesség megkívánja. Az Istenhez, önmagunkhoz és környezetünkhöz való hűség azt jelenti, hogy a külső tevékenységet, tekintet és befolyás nélkül, a benső felismerés és meggyőződés szerint pontosan végezzük! Cselekedetünk hű tükre legyen a jelen pillanat isteni elvárásainak.  Ennek a hűséges teljesítésnek a feltétele, hogy a helyes felismerést önző érdekek, kényelmesség vagy a környezet befolyása ne homályosítsa el. Részünkről tehát azzal valósul meg a hűség: ha ahhoz ragaszkodnunk, amit Isten helyesként ismertet meg velünk. A mindenkori jelen pillanatot azzal kell betöltenünk, amit Isten elvár tőlünk, saját ízlésünk és véleményünk belekeverése nélkül. Tehát, Isten akaratának kell átsugároznia a jelen pillanatot, amelyben élünk, s akkor az örökkévalóság pecsétjét fogja viselni. Ha tevékenységünket eszerint végezzük, akkor fog sikerülni Istennel, magunkkal és környezetünkkel valódi békességben élni. A hűség a pillanatok kicsi dolgaiban, biztonságot és vidám megjelenést biztosít, amely a felhőtlen lelkiismeretből sugárzik.
    Az állandó hűség – mint lelki cél –, nem válhat önmagáért való élettelen megszokássá, ezért szerető buzgalommal kell fűszerezni azt és fokozódó törekvéssel fenntartani, hogy minden pillanatunk valóban az életszentség építőköve legyen. Egyre fokozottabban kell figyelnünk és kutatnunk mit foglalhatna magába a jelen pillanat; egy szerető szót, vagy egy lemondást. Az isteni hang legkisebb rezdülésére is fel kell figyelnünk. Minél figyelmesebbek vagyunk, annál többet fog Isten súgni. Minél több áldozattal akarjuk a pillanatot megtölteni, annál többet fog Isten szeretettel elvárni. Minél többet keressük szent akaratát, annál érthetőbben fogja azt számunkra kinyilvánítani.
    Így válhat a pillanatnyi és mindennapi hűségre való törekvésünk örök érdemmé, egyben – Szent Józsefhez hasonló – szüntelen válasszá Isten szeretetére.
    Ez egy csere, a szeretet csókja minden pillanatban, egy kölcsönös egymásnak ajándékozás; – Vég nélkül!

Szent József könyörögj érettünk!

Társkeresés, szerelem és érzelem, az érzékiség kísértésében (1)

     Két dolog, amiről soha nem beszélnek: 1) Hogy a szerelem, a másik nem egy tagja iránti, akarattól független lelki megnyilvánulás. Nem azonos a testi vággyal de még a szeretet puszta fogalmával sem – jóllehet –, e nélkül meg sem nyilvánulhat!
 2) A (szentségi) házasságon kívüli szexus, nem csak egy férfi és nő vágy szerinti egyesülése, hanem egymás lappangó démonjainak egyesülése is! Ebből fakadóan egy „flörtös-bájos-szerelmetes-szexus” is komoly lelkületi- és életromlást okozhat, miután elzárta a lelket az isteni kegyelem elöl, miközben a felek egyre csak csodálkoznak, hogy így-úgy „üldözi őket a balszerencse”!
     Az Evangélium is így tanítja az egybekelőket: „a kettő egy testté lesz” (Mt 19,6). Tehát a „egybekelés” egyé válást jelent, mint mondtam, nem csak testi szinten! Ezt jó lenne, ha tanítanák! Értsük meg! Egy férfi és nő egyé válásához nem elég legalább egyikük vágya vagy szimpátiája! Erre egy állat is képes! A megnyerő külső, az önfeledt "flörtös kapcsolat", nem várt „ártalmakat” hordozhat magában – és korántsem csak biológiai szinten –, hanem a lélekben is! A ketten eggyé válás, a megkötözöttségekre (démonainkra) is érvényes. Ezek is összeadódnak, ennél fogva nagy esély, hogy az addigi életvitel rossz irányt vesz! E természetfeletti erőktől csak a természetfeletti Szentségekkel szabadulhatunk meg! Ezért, nélkülözhetetlen a Szentségi Házasság előtt lerakni terheinket, élni a Bűnbánat Szentségével, hogy megtisztult lélekkel vehessék magukra a Házasság Szentségét, adhassák át magukat egymásnak és a jövőnek! A végleges elkötelezettség nélküli a testi együttlét, hiába okoz felemelő pillanatokat, mert bizony nagy eséllyel végtelen megalázottságot is eredményezhet, sőt – az elkövetett bűn révén –, nyomatékosíthatja az ördög igényét a lelkükre!
     A fentiek szerencsétlen megvalósulása után sokan tanúsíthatják, hogy valamiféle „felvilágosultabb” életszemlélet nyílt meg előttük, minek következményeként így vagy úgy, de bírálgatni kezdték az Istent és az Egyházat. Például a lelkifurdalásuk ellen feltett cinikus kérdés: „ha Isten teremtette a nemiséget is, akkor miért tiltja, hogy éljünk vele?” (Jó érv, csak hamis!) Isten ugyanis a szexualitást, a boldog paradicsomi lét boldog tisztaságába teremtette, és ez a szexualitás – tisztán –, csak Krisztus megváltó érdemeiből a Házasság Szentségének védelmi "aurájában" élhető meg! Az ember körülményei alaposan megváltoztak az ős-bűn elkövetésével! Az első Emberpár a tiszta szeretet fennköltségében élt, s a bűnnel született meg a szégyenérzet és az ösztön, a harag és az irigység. Az ember tehát lehetetlen helyzetbe került földi száműzetésével, ahol nemcsak az „ág is húzza”, hanem fennáll elkárhozásának konkrét veszélye is! Az örökéletű emberi lélek az eredendő bűn következményeként ugyanis egy mulandó testben találta magát, mely egyébiránt teljesen képtelenség! Ez viccesen olyan, mintha zsákba kötözve kéne megnyerni a 100 méteres síkfutást! Bizony, ilyen hasonló lehetetlenség, az isteni parancsok megtartása nélkül törekedni az üdvösségre!
     De Isten, nem hagyta magára az embert, ezért természetfölötti (isteni) segítségeket kínált fel – a Szentségeket –, mellyel élhet (vagy nem élhet) szabad akarata szerint. A Teremtő tehát, keretet adott az üdvös élethez a dolgok megélésére és (hangsúlyozom) nem a „korlátozás” miatt, hanem hogy biztosítsa a természetfeletti védelmet! A földi életben ugyanis olyan materiális és spirituális veszélyeknek vagyunk kitéve, melyeket irányítani kevéssé áll módunkban s az ember könnyen belevész, és végleg boldogtalanná válik! – Az Isten áldjon meg Benneteket, legyetek figyelmesek és vigyázzatok a lelketek tisztaságára, nem feledve, hogy csak a Szentgyónás mentesíthet a bűn terhétől, Isten végtelen Irgalmassága által!  

Holnap, folytatódik!

 A Szent Szűz biztatása

     »Oly sok bűn van az országban. Segíts Nekem, mentsük meg. Én fénycsóvát adok a kezedbe. Ez Szívem Szeretetlángja lesz. Az Én Szívem Szeretetlángjához add a te szeretetedet, s add tovább! (…) Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat) és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy  szívemen viselem az Ő és a Magyar Szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra. (I/37) A Föld most (...) olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít (...) Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. (...) Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, (…) (aki) még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét (vö I/100), soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. (I/58) Az induláshoz csodálatos erővel és kegyelmekkel árasztalak el /benneteket/ tömegesen és egyénenként is. A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani. (III/130) Ezt csak a tiszta, Istent szerető lelkek bölcsessége fogja fel. Mert ők bírni fogják Istent és az Ő végtelen titkait. (III/203) Bármily nehézséggel kell is megküzdened, ne add fel a harcot. Szeretetlángom (által), melyet most bocsátok a Földre, a kegyelmi idők eddig még soha nem ismert idejét fogjátok élni. Légy hű segítőtársam! (II/107) Mondom, ilyen még nem volt, ez a legnagyobb csodám, melyet most teszek veletek! (...) Szavaim tiszták és értelmesek, csak ti ki ne forgassátok, félre ne magyarázzátok. Mert nagy felelősséggel tartoztok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! Én csodával határos módon segítek nektek, melyet érezni fogtok minduntalan. Bízzatok Bennem és cselekedjetek sürgősen!« (II/18) 

     Jézus: »Az Isten ügyét nem tudja semmi keresztülhúzni! Az igaz, hogy megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is, hisz értetek kell megtennem. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha.« (I/95) »Imádkozzatok, virrasszatok, jöjjetek össze ketten-hárman és vegyétek fel a harcot a sötétség pusztító erejével. Ne tétlenkedjetek!  Úgy tesztek, mintha nem volna Mennyei Atyátok az égben, aki figyel reátok. Vágyaitokkal öleljétek át a földet! Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt. Ne higgyétek, hogy ez lehetetlen! Csak bízzatok Bennem!« (I/90) − Hasonló biztatást olvashatunk Lukácsnál is: „Vessétek hát le a sötétség tetteit, és öltsétek fel a világosság fegyvereit.” (16,8) 

     Az önmaga és embertársai üdvösségéért felelős ember tennivalóit világosabban már nem lehet megfogalmazni, mint ahogyan Jézus nyilatkozott: »Akarjatok részt venni az Én megváltó munkámban! Ez legyen életetek legfőbb célja, mely az egyetlen érték, amit Elém hozhattok. Ragadjatok meg minden alkalmat és módot a lelkek megmentésére! Ezért fáradozzatok!« (III/144) A Szeretetláng lelkiségnek ez a „mozgósítás” a célja!

     »Az Engem tisztelő imába, az Üdvözlégybe foglaljátok bele a kérést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre.« (vö IV/36)  

A "pálfordulás" 

     Életéről kevés információnk van. Egyetlen dátumot sem lehet pontosan meghatározni, legfeljebb halálának dátumát (†67).
Pál a világ felé nyitott diaszpóra-zsidóságból származott. A kilikiai Tarzuszban született, gyaníthatóan a középső társadalmi szinthez tartozott. Tulajdonképpen Saulnak hívták, de már születésekor megkapta a római polgárjoggal a Pál (Paulus) nevet is.
     Jól beszélt görögül, ismerte a hellén műveltséget. Gondolkodásának súlypontja azonban kétségtelenül a zsidó hagyományban volt. Tudatosan a zsidóság szigorú irányzatához, a farizeizmushoz csatlakozott, és a Törvényért és az atyai hagyományokért égő buzgólkodása a keresztények üldözőjévé tette. Hogy mikor és hogyan találkozott velük először, már nem lehet megállapítani. Életének döntő kérdése a Törvény vagy Jézus Krisztus volt. Csaknem biztosra vehető, hogy István (első) vértanú megkövezésénél jelen volt.
     És ez időben történt megtérése (34 körül), mely megadta élete értelmét. Úgy értelmezte mint Isten tettét, és Jézusnak ezt a megjelenését egy sorba állította a Föltámadott megjelenéseivel (Gal 1,15; 1Kor 9,1; 15,8). A választott néphez, a Törvényhez való tartozást ettől kezdve jelentéktelen dolog volt számára. "Amit előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem... Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csak hogy Krisztust elnyerhessem, és hozzá tartozzam. Hiszen nem a Törvény útján váltam igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén'' (Fil 3,7 sk.). Ez jelentette a fordulatot, Isten jövője kezdődött meg vele.
     Az átváltozás órájáról, amikor Saulból Pál lett, drámai leírást ad Szent Lukács: Amikor Saulnak kimerítő lovaglás után kevéssel dél előtt a távolban feltűntek Damaszkusz tornyai, ,,az égből egyszerre nagy fényesség vette körül. Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl?" Pál megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" "Jézus vagyok, akit te üldözöl. De állj föl, és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned!"
Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit sem. Saul fölkelt a földről, kinyitotta szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba kézen fogva. Itt három napig imádkozott és töprengett. Akkor az Úr elküldte hozzá Ananiást, és szíve elnyerte a hit ismeretét. Ezután megnyíltak szemei és látott.
     A következő szombaton határtalan volt a csodálkozás a damaszkuszi zsinagógában, amikor Saul fölállt, és a farizeus biztos szentírás-ismeretével bizonyította az elnémult hallgatóság előtt, hogy a Názáreti Jézus valóban a megígért Messiás. Azt is elbeszélte nekik, amit maga átélt, és hogy ő már a Krisztusé. Akkor kitört a fölháborodás vihara, Pálnak menekülnie kellett és barátai éjjel kosárban kénytelenek leereszteni a város falának egyik oldalán. Így kezdi Pál rögös útját, amely az Egyháznak a népekhez vezető útja lesz.
Pál fölemészti magát "az ige terjesztésében''. A gyenge és beteges ember mintegy hatezer, fáradságosan megjárt kilométert tett meg apostoli útján, és ezért nevezheti az utókor a Népek Apostolának!

( Forrás nyomán )

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Bizalomteljes József

     Szent József hite és bizalma erős és ragyogó volt, amit egész életével bizonyított. Sohasem kérdezte miért, sohasem voltak kétségei, még ha emberi értelmének sok minden felfoghatatlan is volt.  A hit a „megnemértés” határán kezdődik igazán, amelyet tehetetlenségük tudatában a bizalmunk táplál és támogat. Mivel Szent József határtalan szegénységet hordozott magában, mélységesen tudott bízni az Istenben. Megbízatásait azonnal végrehajtotta, habár ismerte a veszélyeket és akadályokat.
Megtestesítője volt az Isten oltalmában való rejtettségnek, amely elűzött szívéből minden aggodalmat és bizonytalanságot. Mindig gondja volt a parancsnok teljesítésére, sziklaszilárd bizalmába foglalt mindent, és Isten ezt százszorosan viszonozta. Isten akarata, hogy az emberi fáradozás és bizalom, az Ő művének, épületének építőkövei legyenek. Isten kiváló építőmester, az építőkövek minden formáját és törmelékét fel tudja használni, ha gyermeki bizalommal adták át Neki. Józsefet annyira ez a bizalom és szándék éltette, hogy életének egyetlen helyzetében sem merült fel kérdés vagy kétség Istennel szemben. Érezte, hogy Isten falként áll mögötte, amelyre támaszkodhat és biztonságot nyújt.
     Egy ilyen bizalmat a leküzdhetetlen emberi gyengeség egyfelől nem nélkülözhet, másfelől annál jobban fokozódik, minél közelebb állunk Istenhez. Ez a felismerés az isteni tökéletesség sugárzásában oly mélyen vésődik belénk, hogy eltörölhetetlen pecsétként nyomja ránk bélyegét. Az a szív,  mely enélkül a jel nélkül akarja életét  átküzdeni, mindig össze fog törni. Isten akarata, hogy nyomorúságunkat felismerve Nála keressünk támaszt. Ő akarja, hogy esendőségünket fájdalmasan érezzük, mert ez az egyetlen alapja teljes önátadásunknak, hogy Ő vezessen minket. Isten teljes bizalmunkat kívánja. Olyan szívet akar, amely nem magának él, hanem karjaiba veti magát, átadja és teljesen rábízza magát szeretetének és nagyságának biztos tudatában. Egy ilyen bizalom, nem marad válasz nélkül: Isten emésztő szeretetének teljes erejével ajándékozza oda magát, és az emberi tehetetlenséget átitatja segítő irgalmasságával. A kicsi, telhetetlen emberi szív egyetlen porcikáját sem hagyja érintetlenül: megkezdi jelenlétét az emberben egész lényével, egész szeretetével és irgalmasságával. Ettől fogva benne lakik a szívében, és az ember Isten szándékainak kiszolgáltatott eszközévé válik: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem”. (Gal 2,20)
     Ez a gyümölcse az erős bizalomnak, a teljes odaadásnak, egy tökéletes Istenre hagyatkozás az emberi tehetetlenség tudatában, melynek hajtóereje mindig a szeretet. És Isten ugyancsak szeretettel válaszol, nagy, végtelen nagy szeretettel.

    A Lelki Naplóban kért heti engesztelő szentóra megtartása közösségben, a családi közös ima szorgalmazása, a böjt, az áldozat és az imádság ajánlása képezik azt az eszköztárat, amit az Istenanya ajánl azoknak, akik figyelnek rá. Csakis így valósulhat meg az a béke, melyet az emberiség annyira vár! Erre kaptunk útmutatást Fatimában. Jácinta kórházba menetele előtt így szólt Lúciához: Ha eljön az idő, hogy erről szólj, akkor ne bújj el! Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek általa kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten rá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!

    »Nagy bánatom van országom felett. A családok, ó a magyar családok szétszórva, mintha lelkük nem volna halhatatlan úgy élnek. Én Szeretetlángommal fel akarom melegíteni a családi tűzhelyeket, össze akarom tartani a szétszórt családokat. Legyetek minél többen, hogy terjedjen mint a futótűz. Legyetek áldozatosak, mert ezáltal sok-sok lélek fog csatlakozni Szeretetlángomhoz. Rajtatok múlik, segítsetek Nekem, hogy a Láng kigyúljon már! A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét közös erővel vissza tarthassuk! (I/92) A csütörtököt és pénteket tekintsétek kegyelmi napoknak. Akik ezeken a napokon  engesztelik Szent Fiamat, nagy kegyelmekben részesülnek, mert az engesztelő órák idején a sátán hatalma oly arányban gyengül, amilyen arányban az engesztelők könyörögnek a bűnösökért. (I/116) Ha olyankor hallgattok szentmisét, mikor az nem kötelező és a kegyelem állapotában vagytok, Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását úgy árasztom ki, hogy ezen idő alatt is megvakítom a sátánt, és ezáltal kegyelmeim bőségesen áradnak azokra, akikért felajánljátok. (vö II/33)«  

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Szegény József 2

     Ez a „semmit magáénak akarás” volt József benső szegénységének tükre. Bizonnyal ő volt az első, akit Jézus szavai illettek: „Boldogok a lelki szegények” – mert ők gazdagok lesznek Istenben. A semminek látszást, Szent József szíve mélyéből igényelte, így sikerült neki egy igazán tiszta lelki szegénységet elérnie. A Kisjézust engedelmes gyermekként tartotta karjaiban, noha mint nevelőatyának parancsolnia kellett az Istennek. Ez volt életének legnagyobb vezeklése, hiszen kicsinységét és tehetetlenségét folytonosan átérezte. Mélységesen meg volt győződve arról, hogy Isten kegyelme nélkül semmi, és hogy emberileg segítségre szorul. Nevelői feladatát, csakis Isten iránti  hálából és engedelmességből teljesítette, mindazáltal kiválóan értette, hogy atyai előjogaival egyidejűleg, miként érlelheti magában az egyszerűség és alázatosság gyümölcsét; a gyermeki bizalmat.
A szegénység csak akkor valódi, ha határtalan bizalmat vált ki; bizalmat az erőben, Isten szerető erejében. Csak Isten nagyságának és tökéletességének fényénél leszünk igazán kicsinyek, beleveszve a semmibe – jobban mondva –, semmiségünk által veszünk bele Isten nagyságába.
     Azért is szerethetjük tehát kicsinységünket és gyengeségünket, hogy Isten ereje hordozhasson minket. Ezért nem félünk, ha emberi erőtlenségünkben elesünk, mert Isten hatalmas karjaiba esünk. Ezért nem borzadunk meg a véres sebektől, mert Isten a gyógyítással, a szeretetének nagyságát nyilatkoztatja ki. Minél gyengébbek, minél kisebbek és nyomorúságosabbak vagyunk – és ekként akarunk is maradni –, annál erőteljesebben nyilvánul meg Isten szeretete, amelyet nekünk ki akar nyilatkoztatni. Isten a kicsit keresi, hogy alkalmassá tegye a nagyságra. „...ha nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek...” (Mt 18,3)
    Erre a gyermekségre, gyengeségünk állandó megtapasztalásával nevel minket az Isten, és érezteti velünk szerető atyaságát. Csak semmiségünkben élhetjük meg egyre jobban Isten erejét, és ezt a boldogító tapasztalatot az a vágy szerzi meg nekünk, hogy egyre kevesebbek, egyre kisebbek, egyre szegényebbek akarunk lenni, hogy Isten mindinkább szívünk gazdagsága lehessen. Ha a bárány megtapasztalja az őt hordozó pásztor oltalmazó kezét, arra fog vágyódni, hogy többé ne kelljen szaladgálnia. Hasonlókép mi is gyengék és gyámoltalanok akarunk maradni, hogy mindig meghitten maradhassunk Vele, hogy szegénységünket az istenibe süllyeszthesse.

Állatok

(Bayer Zsolt cikke a MAGYAR HÍRLAPBÓL - 2014. január 22. /részlet/)

     Barátom mesélte a hét végén Csíkszeredában, hogy Németországban sorra nyílnak az „erotikus állatkertek”. – Ne hülyéskedj! – mondtam erre én –, valakik azért fizetnek, hogy megnézzék, miképp üzekednek különböző állatok? – El vagy tévedve, ember! – nevette el magát a barátom. – Azért fizetnek, hogy ők üzekedjenek különböző állatokkal.

     Nem hittem el. Aztán megmutatta a hírt a neten. És minden igaz. Németországban egy 1969-es törvény szerint tilos az állatokkal történő szexuális aktus filmezése, ám mindez „saját örömszerzés” céljából megengedett és legális. Ezt a törvényi tényállást kihasználva több „élelmes vállalkozó” nyitott erotikus állatkertet (Happy Zoo), ahol pénzért különböző állatokat bocsátanak az érdeklődők rendelkezésére szexuális aktus céljából. Legnépszerűbbek a kutyák, a kecskék, a juhok, a szamarak, a lovak és a lámák(!?). Miután kiderült a dolog, törvénymódosítást nyújtottak be, amely magas pénzbírsággal sújtaná az efféle tevékenységet, ám a módosítást (egyelőre) nem fogadták el. A harcos zoofil egyesületek pedig hangosan követelik „jogaik” elismerését.
     Nos, ismét kikötöttünk egy szigeten a liberalizmus óceánjában. S ha elhamarkodottan arra gondolnánk, ennél nincsen undorítóbb sziget, biztosak lehetünk benne, hogy tévedünk. Mert hát nemrég még a „Happy Zoo” is elképzelhetetlen utópiának tűnt. És most itt van. Megnyílt. Oda lehet menni – és vannak egyesületek, amelyek immár harcolnak ezért, imigyen beemelték a dolgot az emberi jogok körébe.
Nem tudom, mit csinál ilyenkor a 'Négy Mancs' nevű (állatvédő) bűnbanda. Mert ha már jó pénzért, nemzetközi érdekcsoportok által le- és megfizetve tönkretett sok-sok magyar libatenyésztőt, legalább pro forma tiltakozhatna (...). Pusztán azért – gondolom én –, mert nem biztos, hogy a kutyák, a kecskék, a birkák és a lámák is kívánják azokat az embernek látszó valamiket, amik rajtuk töltik ki beteg vágyaikat. De nem tiltakoznak.

     Németországban pedig virágzik az üzlet. Az erotikus állatkertek nagy forgalmat bonyolítanak le, dől a pénz, s mindez teljesen legálisan. Jogszerűen. Európa liberális mintaállamában a kutya ugyan ugat, de a karaván halad. Forrás (részlet)

OHNE BILD!

 A Fájdalmas Anya panaszos kérése 

   »A sátán munkája szédítő iramban söpri a lelkeket. Miért nem igyekeztek ezt minden erőtökkel, minél előbb megakadályozni? Szükségem van a ti erőtökre, emészti lelkemet a sok fájdalom, mert látnom kell a sok lélek elkárhozását. (…) A gonosz vihogva tárja ki karjait, és szörnyű kárörömmel ráncigálja azokat a lelkeket, akikért pedig Szent Fiam szörnyű kínt és halált szenvedett. Segítsetek!« (I/64)

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Szegény József 1

    Szent József kétszeres szegénységben élt: egy külső szükségben, és a lélek mély szegénységében.
    Abban az időben természetes dolog volt egyszerűen és szerényen élni az egyszerű emberek mindennapos sorsát. De miféle gazdagságot is gyűjthettek volna? Egyszerűségében maga a kis názáreti ház is kifejezője volt a szegénységnek, a szerénységnek, melyet mégis boldogító, nagy megelégedettség és önzetlenség koronázott. József szegénysége  nem azért volt értékes, mert kevese volt, hanem mert azzal a kevéssel is beérte, és nem akart a szükségesnél többet. Amije volt, ahhoz nem ragaszkodott. Szegénysége ellenére nagylelkű volt az adományozásban, s önzetlen a rendelkezésre álló eszközök használatában.
    A szegénység nem azt jelenti, hogy kevesünk van, hanem azt, hogy semmink ne legyen, ami a szívünk függetlenségét veszélyeztetné. Mily könnyen kívánunk és akarunk magunknak szemrevaló apróságokat – melyek többek a szükségesnél –, aztán nehezen tudunk lemondani róluk. Amint a lemondás fájdalmasan érint, az „én” azonnal elűzi a szegénység igazi szellemét, azt az önkéntes „lemondani akarást”, mely a szegénység erényének kezdetét jelentené, ám az „én” a „szükségesség” fátylával igyekszik azt elfedni. Amíg rendelkezésünkre áll az, amit birtokolunk – legyen az mégoly csekélység is –, nem vagyunk szegények. Mert valójában a mindent odaadás készsége teszi lehetővé azt, hogy Istenben mindent megtaláljunk – és kell –, hogy Ő mindent kitépjen a szívünkből, mindent! Ami aztán a mindennapi élethez valóban szükséges, azzal mindig meg leszünk elégedve, mindig készen arra, hogy odaadjuk. Ha hűségesen őrködünk és az ellenséget nem engedjük belopakodni, sohasem leszünk elégedetlenek, s beérjük azzal a kevéssel, amink van. Ha teljes odaadásban akarunk adni, akkor hálásak leszünk az áldozatért, a lemondásért, és az elégedetlenség sohasem fog tudni gyökeret verni egy hálás szívbe. Az igazi szegénység és nélkülözés szellemének alapja; az önzetlenség.
    Szent József napjait ez az önzetlenség, ez az önérdektől való mentesség jellemezte, olyannyira, hogy a szegénységet nem tehernek, hanem érdemszerző boldogságnak érezte. Megízlelte a nincstelenség örömét, mert abból az Istennel való telítettség nyugalmát merítette. A nélkülözés és áldozat szívesen látott vendége volt, egyszerű napjainak boldog megszokásában. Családja körben ez volt önzetlen magatartásának minden kifejeződése. Semmi mást nem akart, mint csendesen és egyszerűen, minden vonatkozásban Jézus és Mária árnyékában maradni.

A világot átölelő Miseszövetség

     Egy egyedülálló és rendkívüli lehetőség itt a földön az, melyet egy szerzetesrend papjai  az Isteni Ige Társasága (a Verbiták) kínálnak fel a lelkeknek.
     A Verbita Missziós atyák egy az egész világra kiterjedő un. Miseszövetséget ajánlanak az egyéneknek és családoknak.
     A Miseszövetség egyik célja, hogy felhívja a figyelmet a szentmiseáldozat végtelen nagy értékére. Egyben lehetővé teszi, hogy minél többen biztosíthassák maguknak és szeretteiknek a szentmise maradandó kegyelmeit. A Miseszövetség tagjaiért, azok különös szándékaira és szükségeire naponta hét (évi 2555) szentmisét mutatnak be a Verbita Rend papjai. A tagok a miseszövetségi szentmisék kegyelmeiben haláluk után is részesülnek, amikor már mindenki megfeledkezett róluk. A Miseszövetség tagágáért, egyszeri adományként 7.000 - forintot kell fizetni. Az átutalásnál fel kell tüntetni a célt: "Miseszövetség", valamint a kedvezményezett nevét és életkorát, akiért a Szentmiséket mondani fogják! Ez a rendkívüli lehetőség, más országokban is elérhető!

 A pápák ajánló sorai:
„Fentnevezett Miseszövetséget szívből ajánljuk, és mindazokra, akik abba beiratkoznak, azt terjesztik és támogatják, szeretettel adjuk apostoli áldásunkat." (XI. Piusz pápa, 1925. október 12.)
„Szeretettel áldjuk meg mindazokat, akik a Missziós Miseszövetséget bármely módon támogatják és terjesztik, és hőn óhajtjuk, eszközölje ki a szent áldozat ereje, hogy legyen az Úr neve a pogányok között, és az egész föld imádja és dicsőítse Őt." (XII. Piusz pápa, 1939. július 21.)
„A miseszövetségi tagságot készséges lélekkel ajánljuk, és kívánjuk, hogy a mi korunkban is hathatósan segítse az Egyházat az evangélium hirdetése feladatában. A terjesztőkre és tagokra nagy szeretettel adjuk apostoli áldásunkat." (II. János Pál pápa, 1979. március 22.)

Magyarországi elérhetőségük:
     A Verbita Missziós Titkárság bankszámlaszáma: 11600006 - 00000000 - 12713314 (ERSTE Bank Hungary)
     A Szentmise befizetést személyesen is lehet intézni Nagytétényben. Címe:
1223. Budapest, Bajcsy Zsilinszky u. 3-5
     Telefon: 06/1 424-56-67
     Magyar nyelvű honlap:  www.verbita.hu

Holnap "Az Egyház és Szentjeinek ajánlásai a Szentmise értékeiről" poszt olvasható!

 Jézus panasza: Aki nem gyűjt Velem, az szétszór! (Mt 12.30; I/73-74)

   Jézus: »Szívem fájdalma oly nagy (…). Hogyan fogtok számot adni az elfecsérelt időtökről? (...) Én magam vagyok a szeretet, a türelem, a jóság, a megértés, a megbocsátás, az áldozat, az üdvösség, az örök élet. És ez nem kell nektek? Keresztre feszített, vértől ázott szent testem hiába emelkedik a magasba? (…) Nem indul meg szívetek? Nem akartok Velem járni, Velem gyűjteni? Szívetek nem dobban Velem? Bensőtök nem érez Velem? Hiába nyitottam meg Szívemet? A kegyelmek bőségét otthagyjátok? (...) Azt akarjátok, hogy majd dörgő hangon kiáltsak felétek? Mit álltok itt tétlenül? Ne finnyáskodjatok, ne válogassatok! Ahová állítottalak, ott álljátok meg helyeteket szilárdan, önfeláldozóan! Én mindent kitaláltam, hogy csak értetek szenvedhessek és ti kényelmesek, semmi készséget sem mutattok, csak mentegetőzés az egész életetek. Vegyétek már fel azt a keresztet, melyet Én is magamhoz öleltem.« (II/9-10)

   »Ha valahol, bármerre is tűz támad, hogy összefuttok, és mentek segíteni, hogy a tűz minél kevesebb kárt okozzon. A sátán tüzét mégsem oltjátok, engeditek, hogy pusztítson a pokol lángja. De jaj nektek, kik gyáván nézitek, kik felelősek vagytok! Eltakarjátok szemeiteket és engeditek tovább a lelkek elkárhozását. Ismerhettek, tudjátok ti választott lelkek, türelmem és jóságom határtalan, de ismeritek szigoromat is, mely el fog hangzani felettetek: Távozzatok Tőlem az örök tűzre! Kezetek nem gyűjt Velem, csak szétszór. (…) Szálljatok magatokba, és térjetek már Hozzám! (...) Ne engedjétek magatokon úrrá lenni a jóra való restséget! Ez minden bajnak a gyökere, mely lelketekbe férkőzik. (...) A sátán úgy eltorlaszolta lelketekben az isteni fény útját, hogy (...) a restség sötét nyomása alatt szenvedtek és kínlódtok. Jöjjetek Hozzám, kik a jóra való restséggel terheltek vagytok, Én leveszem vállatokról és megkönnyítlek benneteket! Az Én Testemnek vétele segíthet csak ki ebből a gonosz által oly gondosan eltorlaszolt sötétségből. Csak engedjétek át magatokat Nekem! (…) Vegyétek észre, hogy a sok zűrzavaros dolog a sátántól való, az ő műve a sok rossz. A sátán műve csak addig tart, ameddig Én engedem. (…) Térjetek hozzám, és áldozzátok fel magatokat az elvonultság és belső mártíromság szent oltárán! (...) Ezt (…) a sátán nem tudja megakadályozni. Ez a harc a lelkek mélyén, mint Értem hozott mártíromság, bőséges gyümölcsöt hoz. Imádkozzatok, virrasszatok, jöjjetek össze ketten-hárman, és vegyétek fel a harcot a sötétség pusztító erejével. Ne tétlenkedjetek! Úgy tesztek, mintha nem volna Mennyei Atyátok az égben, ki figyel reátok. Vágyaitokkal öleljétek át a földet! Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt.« (I/89-91)

    »A nehéz idők elérkezése előtt készüljetek fel újra erős elhatározással arra a hivatásra, amelyre meghívtalak. Ne unott, közömbös tétlenségben éljetek. (...) Árral szemben csak az (...) elhivatott lelkek maradnak meg. A nagy veszély, melyet felétek indít a sátáni hatalom, az Én kezem felemelése által indul el. Adjátok tovább figyelmeztető szavaimat, (...) minden papi lélekhez. Rázzon fel benneteket előre figyelmeztető szavam és szigorú kérésem. (III/159-160)

    »Én koldulok étlen-szomjan. Járok utcáról-utcára, házról-házra, faluból-városba, hideg télben, tikkasztó nyárban, süvítő szélben, zuhogó esőben. Nem kérdezi meg senki Tőlem, hogy hová megyek ilyen szánalmas állapotban. Hajam vértől csapzott, lábaim összerepedeztek az utánatok való sok gyaloglástól. Kezem állandó segélykérésre kinyújtva. Szívről-szívre járok, és alig kapok egy kis alamizsnát. Utána gyorsan becsukják szívük ajtaját, alig tudok bepillantani oda. Vissza kell húzódnom szerényen, és kegyelmeim halmozva vannak Szívemben. (…) Sok lelket felszólítottam az Én különös követésemre, de csak nagyon kevesen értik meg, hogy mit óhajtok tőlük. Imáidba szünet nélkül foglald be őket és hozz áldozatot értük, hogy engesztelő táborom, melyet így próbálok gyűjteni, ellensúlyozza igazságos haragomat. Édesanyám kérlel, Ő tartotta vissza eddig is igazságos haragomat.« (I/51)

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Szenvedő József 2

     A szerető szív megfeledkezik magáról. Egy vérző szív, az orvos kezében biztonságban érzi magát. De egy olyan szív, amelyet felemésztett a szenvedés, úgy érzi, hogy elhagyta ereje és meg fog halni. Igen, az a szív, amely szenved, a halára készül!
De a szeretetnek, nem ez-e a célja, hogy a „Te”-ben meghaljon? És ha megértjük az utat és a célt, akkor drága gyöngyként ragyog szemünk előtt, szenvedésünk értelme és érdeme, melyet elérni vágyunk.
    Ennek az igazságnak csalhatatlan hatalma van, hogy minket kicsinnyé tegyen, (búzaszemként) elpusztítson, hogy a „Te”-ben újjászülethessen. A fájdalom pillanatában világosan érezzük, hogy kezdünk belesüllyedni Isten szívébe. Ekkor erős vágy ébredhet bennünk a szenvedés, a nagy szenvedés iránt, noha érezzük, hogy emberi gyengeségünk nem képes ezt elviselni. De bennünk él, hogy a fájdalom és kereszt által egyre mélyebbre merülhetünk a Szeretet végtelen a tengerébe. Ennek vonzásában minden amit Isten ad – ha mégoly sötét is –, világossággá válik, és minden kereszt örömmé. Egy szenvedő szív ennek az elmerülésnek az útján halad, és valamennyi szerető szív ennek a halálnak egyetlen vágyát hordozza magában. Mert Isten, végtelen szeretetében ajándékozza nekünk az igazgyöngyöt, mivel Ő is egyesülni akar velünk, miután az „én” keresztre lett feszítve. Az, hogy ezzel az igazgyönggyel hogyan kell bánnunk, Ő maga mutatott példát: Minden szenvedés; erő és megváltás lesz, ha abba a megadásba merülünk: „Legyen meg a Te akaratod”.
     A kereszt általi szenvedéseinknek csak akkor lesz értelme, ha Krisztusban hordozzuk, csak akkor válik a megváltás részévé, ha a Golgotából fakad. Ha nem Krisztus szenved bennünk, világosan érezhetjük, hogy saját „énünkben” vérzünk el, de nem Isten Szívében; mert öntetszelgéssel táplálva magunkat, elveszítjük erőnket.
Tudnunk kell, hogy magunktól, sem élni, se szenvedni nem tudunk, ha nem Krisztus a szívünk közepe. „Én a kereszt útját jártam, te pedig kövess engem!” – mondhatja az Úr.
     Lehet, hogy néha nagyon nehéz a keresztet átölelni és szeretni; a fájdalmak idején még többet kívánni, miként az ínségben és sötétségben nem keresni a fénylő csillagokat. Keserves dolog az, hogy a hidegben és magányban ne vágyakozzunk a nap fénye és melege után; azt tudatosítani magunkban, hogy a magányban és sötétségben Isten jobban szeret minket. Azt megérteni, hogy ki akar üresíteni, hogy teljesen betölthessen minket azért, hogy megváltó szeretetének eszközei lehessünk, embertársaink üdve számára. Mindezt csak a mindennapi kereszthordozásban vagyunk képesek felfogni és megtanulni. Megtanulni minden bajt és ínséget megköszönni, szeretni és a szeretet által legyőzni. Csak így vezethet a szenvedés az Istennel való benső egyesüléshez, miáltal Isten elgondolása megvalósulhat bennünk.

A Szeplőtelen Édesanya „válságterve”

        A Boldogságos Szűz üdvtörténeti hivatásának értelmét a gyermekei örök boldogságáért folytatott küzdelem adja. Korunkban is arra törekszik, hogy összefogja gyermekeit és a bűn végzetes pusztításával szemben rendkívüli módon és rendkívüli eszközökkel segítse! Aggódó édesanyai terve, hogy megerősitse gyermekeit a hitben, és győzelmes harcra, nagy megtisztulásra készítse elő a világot. Nem lehet kétséges azonban senki számára, hogy már csak az egész emberiségre ható, a szeretetben való lelkületi változás mentheti meg a világot a pusztulástól! Milyen jó, hogy van nekünk Anyánk az égben!

                                           

       Szűzanya maradéktalanul be akarja teljesíteni édesanyai küldetését: »Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzon el! Akarjátok ti is Velem együtt! Azért adom kezetekbe a fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja. (III/144) Eddig még soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére! (I/85) Nem kell feltűnést csinálni. (...) Ott dobog az a szívek mélyén, és átterjed a mások lelkére is. (…) Azt akarom, hogy ne csak nevemet ismerjék, hanem anyai Szívem Szeretetlángját /is/, mely értetek lángol, és ennek a lángoló szeretetnek elterjedését /rád bíztam/. (I/116) Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a Szeretet Tüzével. A sátán gyűlöletének tüze már oly magasra csap, hogy azt hiszi győzedelme sikerrel jár, /de/ az Én Szeretetlángom megvakítja a sátánt. (…) Ehhez kell nekem az áldozat, a te /és/ a ti áldozatotok, hogy a pokol gyűlöletétől égő elmék és szívek, Szeretetlángom szelíd fényét átvegyék. Szeretetlángom el nem képzelhető fényességgel és jótékony melegséggel fogja elárasztani a földkerekséget.« (III/203)

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Szenvedő József 1
    Szent József igen magas fokú életszentséget ért el, ám ez, csak a kereszt és a szenvedések útján lehetséges. Sajnos, az akkori idők hétköznapjai is hoztak magukkal nélkülözéseket, visszataszító dolgokat, amelyeknek József is ki volt téve. Hősként szenvedett a benső magánytól, amikor Máriát feleségül akarta venni, és mint férfi kezdettől fogva háttérbe szorult. Mekkora volt szívének csalódása, amikor meglátta, hogy Mária gyermeket vár, mérhetetlen fájdalmában el akarta hagyni. Aztán a betlehemi kudarc és kitaszítottság, amikor méltó szállást keresett Máriának. Aztán a családfenntartói gondok, a keserves szegénységben. Mérhetetlen keserűség volt számára, hogy hazájától elszakadt, amelyt úgy szeretett. Mint egy gonosztevőnek kellett menekülnie a bizonytalanságba. És amikor visszatérhettek, mindent újra kellett kezdenie. Nap mint nap nyomorúságos küzdelmet kellett folytatnia a mindennapi kenyértért.
    Szent József a küzdelmes szenvedések embere volt. Mindezt oly csendesen viselte el, hogy még az utókorban sem tudatosult ez igazán. Állítsuk párhuzamba József életével a mai idők helyzetét, a kisebb-nagyobb keresztjeinket, és óhatatlanul vigaszra találunk.
    Szent József, fia messiási szenvedésének világosságában élt. Jól tudta, hogy mi az a szenvedés, amit a megváltás küldetése magával fog hozni. Tudta, hogy csak a szenvedések kíméletlen kálváriája vezethet vissza minket az Atyához. Maga is ennek tudatában viselte megpróbáltatásait, szenvedését, és hordozta élete keresztjét. Ő, a Jézusára váró szenvedésben élte meg a keresztjét, és ez volt rendíthetetlen türelmének erőt adó titka. Szent József tehát Jézusért szenvedett, általa és benne hordozta keresztjét, mely ezáltal vált számára mindent elviselhetővé.
    A szenvedés: titok – az volt és az is marad –, Isten szeretetének a titka! Emberileg nehéz megérteni, hogy Isten szeretetének megnyilvánulása sokszor; a szorongattatás, a keménység és az ínség. Az egymást szerető emberek az örömet keresik, és minden fájdalmat kerülve, örömet akarnak egymásnak ajándékozni. Az emberi szívnek ugyanis ellentmondásnak tűnhet, hogy a kereszt, egy igaz és felhőtlen szeretet ajándéka. Ám, csakis így szemlélve tudjuk a szenvedést, hálás szívvel fogadni és vágyódni utána.

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért! 

     A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról.Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen
    

Az alábbi részletek Ed West újságíró írásából valók, a Magyar Kurir 2014. 01. 12-i publikációja nyomán szerkesztett változat. Forrás

Vértanúság Krisztusért

      Egy héttel később, 2007. június 3-án, mise után, Ragheed atya épp a templomtól indult el három diakónussal, amikor fegyveresek közeledtek. Az egyik diakónus felesége aki szintén velük volt, őt külön állították a férfiaktól. Az asszony később így emlékezett vissza arra a napra: „Az egyik gyilkos rákiáltott Ragheedre:
'Mondtam, hogy zárd be a templomot, miért nem tetted meg? Miért vagy itt még mindig?' Ragheed csak annyit válaszolt: 'Hogy zárhatnám be Isten házát?' Rögtön a földre lökték, csak annyi ideje volt még, hogy intsen nekem a fejével, hogy meneküljek el. Aztán tüzet nyitottak rájuk és mind a négyüket megölték.”
     Ragheed Ganni élete a kiengesztelődés és megbocsájtás csodálatos üzenetét hordozza. Muzulmán barátainak egyike, Adnam Mokrani professzor így írt róla a halálát követő napon: „A halál mely istenének nevében gyilkoltak meg téged?  Milyen pogány elképzelés nevében feszítettek keresztre? Tudták egyáltalán, mit tesznek? Testvérem, nem hiába ontották véredet...”
     2005-ben, az eukarisztikus kongresszuson Ragheed azt mondta: „Vannak napok, amikor gyengének érzem magam, és tele vagyok félelemmel. De amikor a kezemben tartom az Oltáriszentséget, és azt mondom: Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit – akkor érzem az Ő erejét bennem. Amikor a kezemben tartom Jézust, akkor valójában Ő tart a tenyerén engem és mindnyájunkat, dacolva a terroristákkal, és egységben tart minket az Ő határtalan szeretetében.”
„Az Ő határtalan szeretete” – Ragheed Ganni beszédének ezek a szavai maradtak meg az újszülött gyermek édesapjában, ezeknek a szavaknak tulajdonítja, hogy azokban a pillanatokban, amikor a legnagyobb félelmet élte át, Ragheed Ganni jutott eszébe és hozzá könyörgött. így a kisfiú kapott a James mellé még egy szokatlan keresztnevet is. (Catholic Herald/Magyar Kurír nyomán)

 A Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Szeretetlángja Lelkiségi Mozgalom bemutatása

       Elsőként lássuk Bernardino Echeverria Ruiz guayaquili érsek (későbbi bíboros) a Szeretetláng Lelkinapló 1988-as kiadásához írt ajánlását (részlet): „Szeretetláng – ez az új neve annak a mérhetetlen és örök szeretetnek, mely Mária Lelkében él minden ember iránt (…) Láng ez, mely megvilágít, láng, mely melegít, láng, mely tűztengert képes fellobbantani. Láng, mely Mária Szívében ég, s égni akar gyermekei szívében is. (…) A Szeretetlángnak égnie kell minden keresztény megmentésére, hogy megmentse a családokat..., hogy segítse a papok megszentelődését. (...) A Szeretetláng kell, hogy megvilágítsa a keresztény ember életének minden pillanatát...” (fordítás mint lent, P. Róna G. SJ)

       Hazánkban Erdő Péter bíboros érsek hagyta jóvá a Mozgalmat 2009. június 5-én, melyet másnap a X. Országos Szeretetláng Találkozón hirdetett ki: „...Jelen soraimmal a krisztushívők jogi személyiséggel rendelkező egyházi magántársulásaként az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében megalapítom a Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom Társulást. Egyben jóváhagyom a főegyházmegye területére nézve is a társulás 2008. augusztus 15-én, a brazíliai Sao Paulóban elfogadott és 2008. december 11-én a mexikói Hermosillói Főegyházmegyében jóváhagyott szabályzatát. A társulás életére és munkájára Isten bőséges áldását kérem. Szolgáljon működésük hazánk lelki megújulására!” (494-1/09 sz. Jóváhagyási Dekrétum). 2010-ben Nihil obstat- és Imprimaturral a Szent István Társulatnál megjelenhetett a teljes Lelki Napló kritikai kiadása.

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Engedelmes József 2
    A szeretet, egyedül a szeretet a híd; a felismerés és a tett között. Minél inkább Isten maga építi ezt a hidat, annál több isteni erő és szeretet lesz engedelmességünk támasza. Mert minden tett vagy tenni akarás, csak akkor lehet Istennek tetsző, ha valójában Ő maga terveinek kivitelezője, bennünk és általunk.
Ez a szeretet, ez az engedelmes szeretet volt Szent József életének alapja. Miként ezt a hidat képezi számunkra Mária; Isten és ember között, az Ó és Újszövetség között, az Isten tervei és a megvalósítás között.
    Szent József nem volt szerzetesi regulához kötve, elhatározásaiban és cselekedetiben teljesen szabadon dönthetett. Szabad volt ugyan, de mégis szigorúan elkötelezett. Oda mehetett ahova akart, ám mégis másvalaki vezette őt egy olyan úton, melyen aligha járt volna.
Szabad volt, és mégis fogoly; az Isten szeretetének a rabja. Az isteni Szív volt a cellája és az isteni akarat volt a regulája.
    A szeretet fogsága; mélységes titok! Egy tiszta szívet nem lehet erőszakkal megkötözni, csak ha szeretetből akarja maga is a bilincseket, s arra vágyódik, hogy az Úr szeretete birtokába vegye. Nem kíván más helyiséget, mint fogságának azon szeretetcelláját, melyből nem kíván megszabadulni. Boldogan ízlelgeti, hogy Isten birtokába veszi és felhasználja üdvös terveiben. Átengedi magát annak a fájdalomnak, amelyet az „én” halála rejt magában. Boldog, kimondhatatlanul boldog, hogy az isteni Szívben a fogság kínját szenvedheti, mely kicsinnyé teszi és mindent elpusztít, ami Isten szeretetének az útjában állhatna.
  Ebben a fogságban minden elhatározás és cselekvés belemerül Isten akaratába, és mindaz amit a szív akar elvész benne, mint csepp a tengerben. Az akarat arra törekszik, amit Isten akar, úgyhogy az isteni és emberi akarat teljesen egybeolvad. Cselekvő engedelmességünk tökéletesen megfelel Isten terveinek. Ilyenkor már nincs helye mérlegelésnek, a „miért” és „meddig” kérdésének, kibúvó keresésnek és változtatásnak, csupán a maradéktalan tettnek: „...felkelt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta neki.” Szent József egész élete ennek a feltétel nélküli engedelmességnek volt kifejezője, mert ő Isten Szívében a szeretet foglya volt.
    De az igazi, nagy engedelmesség tovább megy! Ha egy gyermek szívből szereti édesanyját, nem vár parancsaira és rendelkezéseire. Mindig igyekszik kívánságait leolvasni az arcáról, és mielőtt kívánságát kimondaná, tetteivel megelőzni azt. Szívének szeretetével igyekszik kitalálni, mivel szerezhet édesanyjának örömet.
   Egy szív, amely Istent valóban szereti, keresni fogja Isten akaratát és amennyire tőle telik megelőzi parancsait. Minden alkalmat meg akar ragadni, hogy neki örömet szerezzen. Keresi a lehetőséget, hogy akaratát kiszimatolja, és egyedül arra vágyódik, hogy azt szeretettel véghez is vigye. Szent hallgatásban figyel, hogy kedvesének egyetlen szavát el ne mulassza. Feszülten figyel hangjára, hogy vele mindenben összhangban legyen. Minden gondja, hogy egyetlen kérését se utasítsa vissza. Ha Isten nehéz dolgot kívánna is tőle, könnyű lesz az neki, és a vágyakozás fénye a szent engedelmesség erőforrása lesz.

Az alábbi részletek Ed West újságíró írásából valók, a Magyar Kurir 2014. 01. 12-i publikációja nyomán szerkesztett változat. Forrás 

A pontatlan tájékoztatás, súlyos következményekkel járhat!

     Az azt követő hónapban XVI. Benedek abszolút félreértett regensburgi beszéde ürügyén támadtak meg keresztényeket, egy moszuli papot lefejeztek. Októberben Ragheed azt írta egy barátjának: „A Ramadán rettenetes volt itt Moszulban. Keresztény családok százai menekültek el a városból, az én családom és a nagybátyáim is.
Körülbelül harminc embert megfenyegettek, ők mindent hátrahagyva elmenekültek. Nem könnyű a helyzet, de az Úr kegyelme erőt ad nekünk. Itt minden nap szembe kell néznünk a halállal.”
     A barátai később, visszaemlékezve erre az időszakra, megemlítették, hogy egyre fáradtabb és elgyötörtebb lett. Amikor a plébániáját érte támadás 2007 virágvasárnapján, azt írta: „Együtt érzünk Krisztussal, aki úgy vonult be Jeruzsálembe, hogy tudta: az emberek iránti szeretetének a következménye a kereszt lesz. Így aztán, miközben golyók csapódtak folyamatosan a templom ablakainak, fölajánlottuk szenvedéseinket Krisztus iránti szeretetünk jeleként.”
2007-ben a bombázások és a túszejtések sűrűsödtek, a víz- és áramellátás egyre gyérebbé vált.
     Egyik utolsó email-jében Ragheed atya azt írta: „Minden nap várjuk a végső csapást, de nem hagyjuk abba a misézést, a föld alatt fogjuk folytatni, ott biztonságosabb.
Megerősít ebben az elhatározásomban a hívek ereje is. Ez háború, valódi háború, de bízunk benne, hogy a végsőkig tudjuk hordozni a keresztet az isteni kegyelem segítségével.”
     Húsvétkor, május 27-én bomba robbant a templomban, két biztonsági őr sebesült meg. Másnapi utolsó, az Asia Newsnak szóló tudósításában azt írta: „Az összeomlás határán állunk... Irakban lesz-e egyáltalán hely a keresztényeknek? Senki sem támogat minket, semmilyen csoport nem harcol az ügyünkért; elhagyatottak vagyunk. Irak megosztott, soha nem lesz már olyan, mint volt. Milyen jövő vár a mi egyházunkra?” (Catholic Herald/Magyar Kurír nyomán) (Folyt!)

 Erzsébet asszony bemutatása 

       Erzsébet asszony a kapott üzeneteket az Úr határozott kérésére jegyezte le négy füzetbe, (melyekre a római számok utalnak). Személyéről idézzük egyik lelkivezetőjét Dr. Antalóczi Lajos prelátust: „Évekre szóló személyes ismeretség után elmondhatom, hogy Erzsébet egyszerű de szívós, sokat szenvedett, kitartó egyéniség volt, akit az élet terhe, a keresztek nem törtek meg, hanem acélossá formáltak. Erős asszony volt, akinek életében természetes volt az erények gyakorlása, a rendkívüli kemény böjt, a sok imádság és a porig való alázkodás.” (Jelenések, üzenetek és a jövő, Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000, 172-173. A továbbiakban JÜ.)

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Engedelmes József 1
    Szent József törekvéseinek végső célja, nem az isteni akarat puszta felismerése volt, hanem annak maradéktalan teljesítése, amit a Lélek velünk is megismertet: az engedelmesség cselekedete.
József, számunkra az engedelmesség nagy tanítómestere, aki teljesen Isten akarata felé irányult és iránta tökéletesen engedelmes volt. Isten akaratát, minden önmagára való tekintet, kérdés, ellenvetés és késedelem nélkül teljesítette. „...felkelt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta neki” (Mt 1,24). „...még abban az órában fogta a gyermeket és anyját, és menekült...” (2,14) József, Isten akarata iránt tökéletesen simulékony volt. Engedelmes bárányként követte Isten vezetését, mert meg volt győződve az isteni feladat mélységes valóságáról. „...boldogok, Isten szavát hallják és azt követik!” (Lk 11,28)
    Krisztus maga is tanítja, hogy a hallás önmagában kevés, ha cselekedet nem követi. A feladat felismerése és elfogadása fontos, de ez csak előfeltétele – mintegy iránymutatója –, az engedelmesség erényének. A felismerés és a cselekedet között ugyanis, gyakorta mély szakadék tátong, melyet nem vagyunk képesek leküzdeni. A szakadék valójában a saját énünk diktálta kifogások. A vélemény ugyanis más irányt adhat a felismerésnek – olyan irányt –, mely az emberi szívnek jobban megfelel. Azonban már a felismerésnél, de még inkább az engedelmesség teljesítésénél feltétlenül szükséges, a saját érzéseink és hajlamaink Isten akaratának való alárendelése. Az „én” megtagadása és alárendeltsége ekkor válik fájdalmasan érezhetővé.
Ám minden fáradozásunk eredménytelen lesz, míg az "én"-nek ezt a szakadékát le nem győzzük. A „híd” megépítésének pedig egyetlen anyaga a szeretet. Ha küzdelmünk  fegyvere nem az igaz szeretet és bizalom, soha nem győzhetünk!
    Mert bizony értéktelen az az engedelmesség, amely kényszerből vagy keserűséggel történik, csupán azért „mert meg kell lennie”. Kevésbé értékes tehát, mint egy segélykiáltás az ég felé, amikor erőtlenséget és tehetetlenséget érzünk Isten parancsának teljesítésére.

Árpád-házi Szent Margit (1242-1270) 

Édesapja IV. Béla, a "második honalapító", édesanyja Laszkarisz Mária bizánci hercegnő volt. Amikor a királyi pár a tatár seregek elől menekült, a szülők végső szükségükben a születendő gyermeket Istennek ajánlották, hogy segítse őket a tatárok elleni küzdelmükben. A legendaírók ezért Margit felajánlásával látják igazolva a tatárok kivonulását az országból, illetve a nagykán halálát.
Szent Margitot már három évesen átadták a veszprémi domonkos nővéreknek, ahol a Katalin-kolostorban Margit nevelője Boldog Ilona és Olimpyades nővér volt, akiktől a, misztikus jámborságot, Szűz Mária bensőséges szeretetét, a szenvedő Krisztus iránti teljes odaadást, valamint az állandó vezeklő szellemet tanulta. Béla király leánya számára kolostort építtetett a Nyulak szigetén. Itt tette le a fogadalmat 1254-ben Szent Margit.
A 12 éves leány teljesen tudatában volt annak, hogy mire kötelezi az eskü. Kétszer is lett volna lehetősége, hogy Rómától felmentését kérje szent fogadalma alól - két nagy politikai előnyökkel járó házasság miatt -, ám Margit mindkettőt határozottan visszautasította.
Elsődleges volt számára, hogy mennyei Hitvese előtt megfeleljen, ezért tartotta meg a szigorú szabályokat, sanyargatta magát és ápolta legnyomorúságosabb betegeket. Nem szerette, ha királylányként kezelték. Isten megajándékozta a jövendőmondás tudományával, amellyel atyját is segítette diplomáciai gondjaiban. Amikor úgy érezte, hogy élete végéhez közeledik, megjósolta halála óráját is. 1270. január 18-án halt meg annak a tudatnak a derűjével az arcán, hogy odaát már várja mennybéli jegyese.
Szentté avatását már 1276-ban elkezdték, amire csak 1943-ban került sor. ( Forrás ) 

Az alábbi részletek Ed West újságíró írásából valók, a Magyar Kurir 2014. 01. 12-i publikációja nyomán szerkesztett változat. Forrás 

A diktátor Saddam Husszein alatt legalább béke volt

     Ragheed Ganni 1972-ben született Moszulban, 1993-ban szerzett mérnöki végzettséget. Három évvel később Rómába ment teológiát tanulni az Angelicumban, ahol végül ökumenikus teológiára specializálódott. 2001 októberében szentelték pappá Rómában. Folyékonyan beszélt arabul, olaszul, franciául és angolul. A Pápai Ír Kollégiumban lakott Rómában.
     Nagyon megrázta, amikor az USA szuperhadserege megtámadta a hazáját, és rendkívül aggódott családjáért, akiket akkor már hét éve nem látott. Úgy érezte, vissza kell térnie Irakba, és ott kell végeznie papi szolgálatát, bármennyire veszélyes is, mert oda tartozik, az az otthona. Akkor még optimistán írt egy szabad társadalom újjáépítéséről: „Szaddam megbukott, új kormányt választottunk, megszavaztuk az alkotmányt!” De az amerikai "demokrácia" nem alkalmas egy arab országban! Teológiakurzusokat szervezett Moszulban, fiatalokat, szegényeket és betegeket gondozott, többek között egy gyermeknek segített, akinek szemműtétre kellett Rómába utaznia.
     Az iraki keresztények elleni erőszak 2006 januárjában felerősödött: több templomot ért bombatámadás Moszulban és Bagdadban egyaránt. A szunnita és a síita milícia is támadni kezdte a keresztényeket az amerikai invázió miatti megtorlásként; sőt, néhányan közülük egyenesen a pápát hibáztatták a háborúért, holott II. János Pál mindent megtett, hogy megakadályozza annak kitörését.
     Ragheed szülővárosában a helyzet kritikussá vált. 2006. augusztus 4-én, amikor Ragheed plébániájából 80 gyermek lett elsőáldozó, utcai harcok törtek ki a templom előtt, s a gyerekek rettegve hallgatták a gépfegyverek és rakéták hangját. A jó pásztor bátorította őket. Mint Ragheed az Asia News hírügynökségnek elmondta, „bár itt
hozzá vannak szokva ehhez az emberek, és viszonylag nyugodtak maradtak, nem voltak biztosak abban, hogy hazajutnak-e az otthonaikba. Tisztában voltam vele, mekkora öröm a 80 gyermeknek, hogy elsőáldozók lehettek, ezért igyekeztem viccesen kezelni a helyzetet, és azt mondtam nekik: 'Ne féljetek, ez csak tűzijáték. A város is
velünk ünnepel.' Aztán mondtam nekik, hogy gyorsan és csendben hagyják el a templomot.” (Catholic Herald/Magyar Kurír nyomán) (Folyt!)

 A "kiváltságolt" Erzsébet asszony bemutatása 

       Modern világunkban az üdvözülni akaró ember hitét az erőtlenség súlyosan veszélyezteti. A hívő emberek egyre jobban nélkülözik a keresztény környezetet. Az egyébként jó szándékú, Istennel és Egyházzal még kapcsolatot tartó emberek is többnyire átveszik a környező világ mentalitását, erejük megfogyatkozik s nem képesek a deszakralizálódott környezetben apostolként, dinamikusan tanúságot tenni az Evangéliumról. A szekularizáció, az elvilágiasodás már több mint száz éve, manapság pedig az erkölcsi liberalizmus hatalmas pusztítást végez a lelkekben. Az elmúlt hatvan esztendő során azonban − jóllehet különböző okok miatt − az egész világon (s valljuk meg: nemegyszer az egyházi berkekben is) az elvilágiasodás és az istenfogalom eltorzulása soha nem látott méreteket öltött. Az emberek tömegesen elveszítették képességüket az Isten Országáért hozott erőfeszítésre, pedig erőfeszítés nélkül senki nem üdvözülhet (Lk 16,16). Az Egyház Anyja erre a gyengeségre, erre az erőtlen keresztényi életre esdett ki számunkra többletkegyelmet Istennél a Szeretetláng ajándékával. 

       A Szeretetláng látnoka csak átvitt értelemben nevezhető „látnoknak”. Erzsébet asszony − az ő szavaival élve − a szemeivel semmit nem látott, és füleivel semmit nem hallott. (Bossis Gabriella esetében is ugyanez a helyzet.) Ennek ellenére a látnok mégis világosan tudja, ki az, aki hozzá beszél. Sőt azt is ,,látja'', hogy a Szent Szűz vagy az Úr tekintete szomorú vagy derűs, esetleg mosolygós.   A misztikus irodalom ezt a jelenséget értelmi látomásnak nevezi. Évekre szóló személyes ismeret után elmondhatom: Erzsébet asszony egyszerű, de szívós, sokat szenvedett, kitartó egyéniség volt, akit az élet terhe, a keresztek nem törtek meg, hanem acélossá formáltak. Erős asszony volt, akinek az életében természetes volt az erények gyakorlása, a rendkívül kemény böjt, a sok imádság és a porig való megalázódás. Idealizált lenne azonban az Erzsébet asszonyról alkotott kép, ha letagadnánk természetéből fakadó emberi gyengéit. Mindezek ellenére viszont határozottan ki kell jelenteni: Erzsébet asszony ezt a lelkinaplót természetfölötti közreműködés nélkül nem tudta volna megírni. Nem lett volna rá képes. A Szeretetláng Napló esetében a jó szándékú emberi mesterkedés teljesen kizárt.

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Bölcs József
    Szent Józsefben – hallgatag szeretete által – egy igazi, nagy bölcsesség bontakozott ki. Szíve legmélyéig bölcs volt. Nem rendelkezett nagy tudással, nem tanultságával tűnt ki Názáret lakói közül, hanem a mindenki másnál nagyobb bölcsességével. A bölcsesség ugyanis nem egyenlő a tudománnyal. A tudomány csak tudást ad nekünk, ám a bölcsesség – az igazi bölcsesség – tesz képessé minket felismerni Isten akaratát, behatolni egyre mélyebben az isteni akarat felismerésébe.
    József, nyitva állt Isten akaratának teljesítésére. Akármi érintette is őt, azt mint égi ajándéknak tekintette, akár kellemes volt számára, akár kellemetlen, és semmi sem akadályozta teljesítésében. Minden eseményben meglátta Isten szeretetét, Aki a körülmények és események által közölte vele akaratát. A döntés keserves és nehéz órájában világosan felismerte, hogy mit kíván tőle az Úr, és odaadásában szívének szeretetreakciója az engedelmesség volt.
    Az isteni akarat felismerésének feltétele a készség, a minden félelem és szorongás nélküli szándék arra, hogy Isten kezéből mindent, még a legkeserűbb italt is elfogadjuk anélkül, hogy természetünk és szívünk hajlamaival azt megédesítenénk. A döntés órájában ki kell üresíteni magunkat, le kell mondanunk saját akaratunkról, egész énünkről, hogy minden emberi befolyástól mentesek legyünk. Az „én” visszahúzódásával az Isten lép előtérbe és akarata közvetlenebbül és világosan érvényesül.
    A kezünk ne csak üres, de nyitott is legyen, mert összeszorított ökölbe, nem helyezi akaratát az Isten.
Az egész magatartásunk „Ecce” legyen, egy „itt vagyok és hallom”, egy nyitott barázda, amelyben Isten akaratának elvetett magva, a mi engedelmességünk által gyümölcsöt terem. Ez az „itt vagyok”, soha nem a saját erőnkből születik meg, ez mindig kegyelem, tehát Isten ajándéka. Az Úr akaratának felismerése lényegében a „ház” alapköve, melyet Isten maga épít az emberi „én” Általa összetört köveiből. Istennek mindent össze kell zúznia, és a szívből mindent ki kell tépnie, hogy semmi se akadályozza Őt a kegyelem árasztásában, az „Ecce” ajándékozásában. Mindezt azért, hogy a „Fiat”-ot megteremtse, hogy megtörténtté tehesse szándékát.
    Mária teljes mértékben képes volt az „Ecce” kimondására, mert nyitott és odaajándékozott szívéből fakadt. Egész lénye úgy át volt itatva az isteni akaratban való elmerüléssel, hogy Isten akadálytalanul megvalósíthatta a „Fiat”-ot, a történést, a tettet. Isten kimondott akarata szerint, az Ige belemerült az emberi létbe és hordoztatta magát. Az „Ecce” Mária számára is ajándék volt, de az épület kövei, nem emberi lényének törmelékei voltak, mert Ő bűn és bűnös hajlamok nélküli volt. Semmi sem volt benne, amit Istennek össze kellett volna törnie. Az odaadás kristálytiszta vize volt minden Őbenne, emberi belekeverések, önző indulatok, és szépítgetések nélkül.   A Szent Szűzben minden egy nagy „Ecce” volt, és Isten az utolsó cseppig eltöltötte szívét szent akaratával. Tökéletes, felhőtlen világossággal ismerte fel Isten akaratát. Ő volt az Asszony, aki bölcsesség kincsét úgy birtokolta, mint senki más. József az Ő árnyékában élt, és példája gyújtotta lángra bölcsességét.

Az alábbi részletek Ed West újságíró írásából valók, a Magyar Kurir 2014. 01. 12-i publikációja nyomán szerkesztett változat. Forrás 

A keresztényüldözéseknek és tömeggyilkosságoknak, nincs hírértéke
     Ragheed Ganni, a káld szertartású katolikus pap egyike volt azoknak az iraki keresztényeknek, akiket meggyilkoltak a 2003-as koalíciós inváziót követő pogrom során. A keresztényüldözés 2010. október 31-én érte el tetőpontját, amikor 52 hívőt öltek meg egy bagdadi katolikus templomban. Ez az üldöztetés és vérfürdő meglehetősen kevés publicitást kapott a nyugati sajtóban, – leszámítva a keresztény médiát – és (közmédia) csak a közelmúltban, az Egyiptomban egyre gyakoribb keresztények elleni erőszak és a szíriai polgárháború hatására kezdtek többet foglalkozni a kérdéssel.
     A világ egyik legrégebbi keresztény közösségét ért rettenetes megpróbáltatások eredménye, hogy a háború előtti egymilliós lélekszám ma 150 000 körül jár, ennek is jelentős hányada idős ember, és több mint 60 templomot bombáztak le.
     Mindezek ellenére, Ragheed atya története inspiráló, lélekemelő: a tökéletes önfeláldozásról, hitről, megbocsátásról és barátságról szól. Ragheed az észak-iraki Moszulból származott, mely évszázadokig a szír kereszténység központjának számított; világvárosnak, ahol asszírok, arabok, kurdok, törökök, zsidók, perzsák, valamint kisebb népcsoportok éltek egymás mellett. Jelentős káld szertartású katolikus közösség élt Moszulban, bár a lélekszámuk egyre apadt a 20. század folyamán az üldöztetés, a diszkrimináció és a kivándorlás következtében. (folyt!)

Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja

(Egy családanya tanúságtétele, a forrást lásd alább!)

     Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja áthatja imaközösségeink lelki életét. Különösen a Mindszenty Imaközösség imáit mondjuk a Szeretetláng szellemében, de a Karizmatikus Imaközösség is mindig elimádkozza a Szeretetláng kiadványaiban megfogalmazott: „Lábunk együtt járjon,…” imát. – Ezért néhány gondolatot a Szeretetlángról.

     A Szeretetláng Isten túláradó kegyelme, amit Szűz Mária által ad az emberiségnek a túláradó bűnnel szemben. E kegyelmi kiáradást Szent Pál szavaival magyarázhatjuk: „Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem.” (Róm. 5, 20.). A Szeretetlángban a Szentháromság szeretete egyesül Szűz Mária anyai szeretetével, melyet Szeplőtelen Szíve által közvetít felénk.

     A Szeretetláng kiáradását Jézus Szent Sebeire, szenvedésének érdemeire hivatkozva esdette ki számunkra a Szűzanya a Mennyei Atyától a lelkek megmentésére és megszentelésére. A Szeretetlángról szóló üzeneteket elsőként Kindelmann Károlyné, Szántó Erzsébet, világban élő, harmadrendi kármelita édesanya kapta 1961-től 1983-ig Jézustól és Szűz Máriától, melyeket az Úr Jézus kérésére lelki naplójában jegyzett le.

Első üzenetében így szólt a Szűzanya Erzsébet asszonyhoz: „Szent István király nekem ajánlotta országotokat, és én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék a kezetekbe adni. Nagyon kérlek benneteket, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz országomra. Leányom, vedd e Lángot, melyet neked nyújtok először. Ez Szívem Szeretetlángja. Gyújtsd meg vele a tiédet és add tovább.” (Szl. LN, 1962. ápr. 13.) - Később azt is hozzáfűzte a Szűzanya, hogy hazánkból kiindulva akarja Szeplőtelen Szívének Szeretetlángját az egész világon elterjeszteni, minden népre és nemzetre kiárasztani. „A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és megújul a Föld színe.” (Szl. LN, 1963.márc.24.)

„Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével. A Sátán gyűlöletének tüze oly magasra csap, hogy azt hiszi, győzelme biztos már, de Szeretetlángom megvakítja a Sátánt.” (Szl. LN, 1964. dec. 6.)

     Dr. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek 2009. április 5-én egyházi jóváhagyást adott a Szeretetláng Lelki Napló kiadásához és egyházmegyéjében megalapította a Szűz Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalmat.

     Ha e témáról még többet akarsz tudni, keresd a Szeretetlánggal kapcsolatban kiadott könyveket vagy kattints a www.szeretetlang.hu portálra. – Györe Róbertné, Kati – Forrás  (A szerk. megjegyzése: holnaptól indul 194 részes sorozatom a Szeretetlángról. Ajánlom mindenkinek, a lelkiség követőinek, az érdeklődőknek és a kritikusoknak!)

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Szeretőszívű József 2
     Ha ezen történeseket szemléljük, akkor az igazi szeretet képe világosodik meg előttünk. Gyümölcsei nem az öröm, nem az élvezet, a birtoklás, hanem a lemondás, a tapintat, türelem, hallgatás és az őszinte áldozat. Ennek a fának nem az „én” a koronája, hanem a „te”, s az odaadás ebbe a „te”-be süllyed bele anélkül, hogy a legcsekélyebb visszhangra várna. A szív, amely valóban szeret nem azért ad, hogy kapjon, hanem odaadja és feláldozza magát a „te”-ért, hogy abban eltűnjön, hogy abban meghaljon. Mindent tárt karokkal ölel át, ami ehhez a szeretetből való halálhoz hozzásegíti. Milyen fájdalom lehetne itt túl nagy? Amíg ezt tehernek érzi, addig nem halt meg minden benne, és nem szűnik meg odaadni magát, amíg minden, de minden a szeretett „te”-ben fel nem emésztődött. Igen, az a szív, amely szeretettől izzik el akar égni, nem a saját énjében, hanem a szeretett „te”-ben. Azt akarja, hogy megragadják és a „te” mélységébe rántsák, hogy soha többé ne legyen önmagáé, hanem a mélység sötétjében elmerüljön.
    A legfelsőbb „te”, amelyben mi meghalhatunk, Isten. És ha egy szertő szív sohasem vár válaszra, mégis mélységesen megtapasztalja, hogy Isten – a „te” lényege –, csak szeretet. Megtapasztalja az isteni szeretet hatását. Ennek a szeretetnek minden tulajdonsága isteni, azaz végtelen és örök mértékű. Ha a szeretet lényege az odaadás, behatolni a másikba, hogy közölje magát vele, akkor az Isten szeretetének ez a legnagyobb mértékben sajátja, hogy a szeretett teremtményhez, amely neki megnyílik, lehajoljon, hogy vele egyesüljön. Ő lényével behatol a szív kicsiny és legkisebb megindulásába, és isteni létet lehel belé. Isten megtermékenyíti teremtményét isteni szeretetével és érleli benne a szentség gyümölcsét, amíg neki úgy tetszik, hogy leszakítsa.
    „Szeretettel élni” igen; élet a szeretetben és szeretetből. A szeretetből fakadó cselekedet, mint tűz áthat mindent, mely soha el nem ég és soha ki nem alszik. Szent József ezt a szeretetet élte teljes mértékben. Olyan szíve volt, mely minden emberi szereteten túl feloldódott Istenben.

Egy iraki fiatal pap mártírhalála és égi segítsége

A Magyar Kurir 2014. 01. 12-i publikációja nyomán szerkesztett változat. Forrás  

     Ed West, a Catholic Herald újságírója, második gyermeke születésének nehéz perceiben egy mártírhalált halt iraki paphoz imádkozott segítségért. Az újszülött kisfiú nem lélegzett és semmire nem reagált, riasztották a többi orvost is, és már mindenki a legrosszabbtól tartott. Ezekben a tragikus pillanatokban térdelt le az apa, és Ragheed
Ganni közbenjárását kérte: azé az iraki papét, akit 2007 júniusában gyilkoltak meg Moszulban.
     Mint később az orvosok közölték, teljes két percig kellett várniuk, mire a baba végre felsírt. A gyermek sírásának hallatán túláradó boldogság árasztotta el a szülőket. A kisfiú, károsodást nem szenvedett! Az apa köszönetet mond Ragheed Ganninak, és az ő áldozatkész életét állítja példaként elénk.

A vértanú Ragheed Ganni életét, holnaptól a "TOLARENCIA" sorozatomban ismertetem!

(A tegnapi poszt folytatása!)

     A Lelki Napló szerint Jézust és Szűz Máriát is fájdalommal tölti el az, ahogy az emberek élnek a földön. Erzsébet asszony küldetése, hogy engeszteljen azok helyett is, akik nem törődnek Jézussal. Krisztus szomorú amiatt, hogy elutasítjuk őt: „… a legnagyobb boldogság mást boldoggá tenni. Én úgy, de úgy szeretnélek boldoggá tenni benneteket. És ti mégis máshol keresitek (a boldogságot) és nem Nálam. Az Én boldogító kegyelmeimet elkerülitek… Úgy, de úgy fáj!” Jézusnak fájdalmat okoz, ha valaki a kárhozatra jut, ezért Erzsébet asszony feladata, hogy értük is imádkozzon: „Egyetlen léleknek sem szabadna elkárhoznia, kiket papjaim gondjaira bíztam. Ez a szó, hogy elkárhozik, iszonyatos fájdalmat okoz szívemnek. Újra átszenvedném a kereszthalált minden lélekért, de ezerszer nagyobb fájdalommal, mert az elkárhozottaknak már nincs reményük. Vágyaiddal mentsd meg a lelküket!” Mária pedig fájdalmasan zokog, amiért „Oly sok bűn van az országban. Segíts nekem, mentsük meg… Leányom, vidd e lángot, melyet neked nyújtok először… Ez Szívem Szeretetlángja… add tovább!” Erzsébet asszony feladata, hogy a Szeretetlángot a tengerentúlra is elvigye. S hogy mi a Szeretetláng? Mária szavai szerint: „Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus.” Ahogy a Lelki Napló teológiai cenzora, Kovács Zoltán írja: „A Szeretetláng tehát Isten egyik kegyelmi adománya, mely a gonosz lélek hatalmát megtöri, s így elősegíti a hívő lelki növekedését és megerősíti az üdvösség felé vezető úton (különösen halála óráján), a halál után pedig megtisztulásának folyamatát gyorsítja.”

     A Lelki Napló szerint Erzsébet asszonyt gyakran kísérti meg a gonosz, a kétségeit igyekszik felerősíteni, el akarja hitetni vele, hogy csak képzelődik, ámítja magát és másokat, vagyis hazudik. A hazugság atyja vádolja hazugsággal Krisztus tiszta hitű kiválasztottját, akinek egész lelkét betölti a szeretet. Erzsébet asszonynál váltakoznak a lelki szárazság, a sötétség, illetve a kegyelemmel teljes lelki megtapasztalások. A gonosz kísértéseit mindig a Szentlélek erejével sikerül legyőznie, a sátán ismétlődő támadásai a Szeretetláng kiárasztásának során kudarcot vallanak. Erzsébet asszony lelkileg mindig megerősödve kerül ki a sötétségből, alázatot, türelmet, teljes Istenre hagyatkozást tanul, a szenvedést kereszthordozásnak, a Megváltó Krisztussal való együttműködésnek fogja fel.

     Az, hogy Jézus kiválasztotta Erzsébet asszonyt, nem jelentette azt, hogy élete könnyebbé vált volna. Rengeteg megaláztatáson, szenvedésen ment keresztül, gyakran kellett megküzdenie a küldetését övező értetlenséggel, közömbösséggel. Erzsébet asszony éjszaka és kora reggel imádkozott, nappal pedig a családjáról gondoskodott. Alázatos lélekként tisztában volt azzal, hogy látomásait kizárólag Isten kegyelmének köszönheti. Az Üdvözlégy Mária imádságunkba Jézus édesanyjának kérésére beillesztette a következő fohászt: „Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk, áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!”

     A Szeretetláng Mozgalom, a Katolikus Egyházon belüli Lelkiségi Mozgalom, Jézus és Mária az egyház elöljáróin keresztül kérte Erzsébet asszonytól az üzenetek továbbítását. A mozgalom főbb jellemzői a Lelki Napló alapján rajzolódnak ki: törekedni a Jézus Krisztussal való bensőséges egyesülésre és az életszentség elérésére; törekvés Magyarország és az egész világ újraevangelizálására; törekvés a lelkek megmentésére, saját és felebarátaink bűneinek jóvátételére az engesztelődés által; Szűz Mária Szeplőtelen Szíve titkának kinyilvánítása. 
Erzsébet asszony Lelki Naplóját eddig több mint húsz nyelvre fordították le. A Szeretetláng Mozgalom ma már az egész világon elterjedt, különösen közép és Dél-Amerikában, a legjobban Mexikóban és Brazíliában. Ez utóbbi hatalmas országban több mint 120 városban és helységben vannak Szeretetláng imacsoportok – valamint papi vezetés mellett –, a "Szeretetláng titulusra" szentelt közösségi "szantuáriumok". Magyarországon közel 200 imacsoport létezik. Hazánkban, a Szeretetláng Mozgalomnak (a bíboros úr által) kinevezett kápolnája, Budapest VI. kerületében, a Székely Bertalan utca 25 szám alatt van.

     Erdő Péter bíboros prímás 2009. június 6-án, Erzsébet asszony születésnapján a Kispesti Jézus Szíve-templomban hirdette ki a „Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom” jóváhagyását. A most megjelent, teológiailag ellenőrzött és engedélyezett Lelki Naplóhoz is a magyar katolikus egyházfő írt Előszót, hangsúlyozva, hogy a mozgalom, „amely a világon számos egyházmegyében püspöki elismeréssel működik, és keletkezésének helyén, itt, Magyarországon is elevenen él, hitelesen katolikus lelkiséget és Mária-tiszteletet hordoz” (Szent István Társulat, 2010.)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír   Forrás            Kép, a szerkesztőtől!                           

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Szeretőszívű József 1
    Az istenbemerültség csúcsát minden szent azért érte el, mert szeretett, életét szeretetből élte, mert szeretet nélkül minden igyekezet és fáradozás értéktelen és eredménytelen. Aki tehát nagy és szent dolgokat igyekezett végbe vinni és mindent feláldozott, életfája csak úgy borulhatott virágba, ha valóban szeretet volt a gyökere. Egy szerető szív mindenre képes és semmi sem nehéz a számára.
Maga Szent József is hogyan tudta volna életáldozatra való hivatását – mint a Mennyei Menyasszony emberi vőlegénye –, szeretetének nagy ereje nélkül élni, ha ez a rendíthetetlenség nem minden földi szeretet fölülmúló?
    Mai modern világunkba, szinte merészség belekiáltani a „szeretet” szót, mert igen torz visszhangot vált ki. Az embereknek sajnos fogalmuk sincs, hogy teljes valójában mit takar a szó és mi az igaz szeretet. A lelkekben a szenvedély elhomályosította a tiszta szeretet képét, mintegy behelyettesítve azt. Egyszer azonban minden hiedelem és önámítás burka lehull majd, és mindenkinek szembesülnie kell a Szeretettel! Ha most nem kezdünk el tiszta szívből szeretni, akkor mikor? Mert eljön a nap, amikor egyik azt hallja: „Jöjj otthonomba”, a másik viszont azt, hogy „Nem ismerlek téged”!
   Szent József kétezer évvel ezelőtt élt, ám a szeretet, amelyet megvalósított, máig is korszerű. Semmi sem olyan változhatatlan – még ha oly sokrétű is –, mint a szeretet.
József szerette Máriát, megkérte a kezét, mert maga mellett akarta érezni azt a tisztaságot, amely természetfölötti szeretetből sugárzott, melyet a Szent Szűzben megtalált. Ez a szeretet, nem  hordozta  magában  a csalódás lehetőségét, mert Szent József a beteljesülést nem a kielégülésben, hanem a lemondásban kereste, nem az érintésben, hanem a tartózkodásban találta meg. Teljes önzetlen bizalommal volt Mária iránt, mégis amikor látta, hogy Jegyese fogant, oly átható szeretet töltötte el, hogy szívében semmiféle elítélő gondolatnak nem volt helye. Törvénytisztelő emberi reakcióját nem a kétely vagy csalódás indíttatta, hanem saját méltatlanságának azon tudata, hogy e titoknak részese legyen. Természetfölötti megerősítést kellett kapnia Józsefnek az angyal által, hogy mindent elfogadva, szívének szerető hallgatásába rejthesse.

Szeretetláng – Lelki Napló 1961–1983

2010. 10. 20. 

     A Szeretetláng Lelki Napló Kindelmann Károlyné 1961 és 1983 között Jézustól és Szűz Máriától kapott magánkinyilatkoztatásait tartalmazza, melyeket Jézus Krisztus kérésére jegyzett le.

     Kindelmann Károlyné Szántó Erzsébetként született, 1913. június 6-án Kispesten, egyszerű, katolikus polgári család gyermekeként. Szüleinek ő volt a tizenharmadik, egyben utolsó kicsinye. Tizenkét éves korára mindenkit elvesztett, a szülei és a testvérei is meghaltak. A serdülőkorú Erzsébet teljesen egyedül maradt, sokféle veszélynek kitéve, de elképesztő akarattal, Istenbe vetett maximális hittel sikerült megőriznie a tisztaságát és lelkileg megerősödve kikerülnie kilátástalannak látszó helyzetéből. Már ezekben az években vágyott rá, hogy Istent szolgálhassa. Tizenhat évesen férjhez ment a nála 35 évvel idősebb, harmadrendi ferences Kindelmann Károlyhoz, aki özvegyember volt. Hat gyermekük született. Kindelmann Károly 1945-ben meghalt. Erzsébet asszony ettől kezdve egyedül nevelte gyermekeit, egyre súlyosbodó nélkülözések közepette, hiszen a kommunista államosítás minden megélhetésétől megfosztotta a családot. Erzsébet asszony munkát vállalt, de több helyről is elbocsátották nyíltan vállalt katolikus hite miatt, és mert nem volt hajlandó aláírni a Mindszenty József hercegprímás elleni ívet, gyermekeit pedig beíratta az iskolai hittanra. Ezekben az embert próbáló évtizedekben is bízott az Úrban és hite egyetlen pillanatra sem ingott meg. Gyermekeit tisztességben felnevelte és úgy gondolta, hogy önállóságukkal, ő maga majd kissé szabadabb lesz és "megpihenhet".

     Az 1961-es esztendőben már nagyon fáradtnak érezte magát, pedig épp ez az esztendő lett a meghatározóbb életében. Egyfelől, ekkor kapta meg Jézustól fő hivatását, az égi megbízást, másfelől viszont hamarosan egy tragikus esemény fokozottabb áldozatvállalásra késztette: árván maradt három unokája felnevelését és beteg fia gondozását vállalta magára. Keményen meg kellett küzdenie, hogy a kicsik ne kerüljenek állami gondozásba, mivel a kommunista illetékesek nagyfokú ellenállást tanúsítottak a nagyanyai jogok gyakorlása iránt. A hat gyermeket felnevelt anyát – gyakorló hite miatt – nem találták alkalmasnak három unokája felnevelésre,. Erzsébet asszony életében, egyszeriben összeért az ég és a föld valósága: egyrészt igyekezett maximálisan eleget tenni Jézus és Mária sürgetésének, másrészt haláláig ápolta gyógyíthatatlanul beteg fiát, s nevelte az unokáit. Egyszerre kellett tehát teljesítenie égi és földi feladatait. Nyilvánvaló, hogy e kettős küldetését a gondviselés segítsége nélkül képtelen lett volna teljesíteni.

     Az égi megnyilatkozásokat életének egyik legválságosabb, legkilátástalanabbnak látszó helyzetében kapta. Jézus azt kérte Erzsébet asszonytól legelőször, hogy mondjon le önmagáról és minden javáról, imádkozzon másokért, segítve ezzel a bűnösök megtérését: „Imádj és engesztelj mások helyett!” Jézus nem titkolta előtte, hogy szenvedések várnak rá, kifejezetten kérte: „Fogadd el a szenvedést a lelkek megtéréséért.” A szenvedések mellett azonban Jézus a kegyelmet is megígérte Erzsébet asszonynak: „Leányom, sokat kell szenvedned, itt a földön semmiféle vigasztalást nem nyújtok, mely a földhöz kapcsolná életedet. Erősítő kegyelmemet szüntelenül reád árasztom, és a Szentlélek erőssége veled lesz.” Jézus megígérte választottjának, hogy Édesanyja, Szűz Mária állandó segítségére lesz. Mindehhez azonban Erzsébet asszonynak, teljesen le kellett üresítenie magát, ahogyan azt Krisztus kívánta: „Leányom, mondj le akaratodról, mindig arra kérlek. Megváltó munkámban csak úgy vehetsz részt, ha egészen és állandóan velem egyesülve élsz minden pillanatban… Leányom, tégy meg mindent ernyedetlen szorgalommal a lelkek megmentéséért… A Szentlélek Úristen veled fog munkálkodni, rosszra hajló természetedet segíts átalakítani üdvösséged javára.” Jézus folyamatos áldozathozatalt és odafigyelést kért Erzsébet asszonytól: „Szüntelenül lobogjon benned az áldozat, az imádság és önmegtagadás szelleme.”

Bodnár Dániel/Magyar Kurír cikkének első része nyomán. Eredeti forrás (Folytatása holnap!)

Kép: www.konyv.devocionalia.eu

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Imádságos József 2
    Imádkozni tehát, nemcsak azt jelenti, hogy Istenhez beszélünk, de azt is, ha Istennel és Istenben vagyunk; Nála és Benne tartózkodunk. Így minden belemerül Isten létezésébe, a hit világosságának fényébe. Az imádság egy egymásba fogadás, egy egymásba ölelés, amelyet a külső tevékenység nem zavar és nem szakít félbe, úgyhogy az 'istenbemerültség', állapottá válik. Az imádság egy „létezés a létezésben”, és ez a szüntelen isteni létezésben való létezés, egész életünket állandó imává teszi.
    Az emberi törekvésnek mindig az a célja, hogy Isten létezését érthetővé tegye, hogy egyre jobban megvilágosítsa. De kegyelem nélkül ez a törekvés mindig csak eredménytelen vágyakozás marad. Isten azonban néha lenyűgöző erővel jön, egyetlen pillanat alatt szeretetének tengerébe merít minden fáradozást, próbálkozást, és csalhatatlan világossággal áll a lélek elé. Megajándékozza „ittlétének” mélységes felismerésével. A szív minden ízével megtapasztalhatja, felfoghatja, megélheti Isten jelenlétét.
    Ez az élmény egy mélységes vágyat hagy maga után, egy fájdalmas vágyakozást, mely egyben boldogító pecsétet nyom a lélek minden cselekedetére. Minden törekvésének egyetlen célja, hogy Istent ennek a megismerésnek és élménynek a fényébe belevonja, s egyre jobban az isteni létben legyen és maradjon.
Ez egy emésztő vágy, amely magában rejti a fájdalmat, hogy az emberi gyengeségek és hibák ezt az istenképet el ne homályosítsák. Sohasem vagyunk képesek magunktól Istenhez közeledni, de a vágy tüze egyre mélyebbre von minket a „létezőben való létezésbe”. Isten mindenkinek olyan mértékben ajándékozza magát, amennyire az vágyakozik utána.
   Szent József az ima patrónusa. Gondolatainak összeszedettsége és állandó Jézusra irányuló figyelme magától értetődő volt. Együtt élt az Isten Fiával, és ez minden gondolatát, törekvését, gondját és munkáját ráirányította. Lelke minden mozzanata Jézus szeretetében volt elrejtve. Ezért nagybetűkkel írhatjuk életére, minden fáradozására és szenvedésére: „Imádság volt létezése a létezésben”. Ebbe az isteni létezésbe merülve valósodott meg, a nagy szeretetegyesülés.

Jó szokás az imádság!

     Élt egyszer egy vizimolnár, aki a harangszóra már kisgyermekkorától kezdve mindig elmondta az Úrangyalát. Annak idején sok társa is követte ebben, de amint elkövetkezett a kamaszkor, sajnos sorra elhagyogatták ezen üdvös szokásukat. Ez a molnár azonban hűen kitartott a Szűzanya köszöntésének napi szokása mellett. Családot alapított és apja nyomdokain lett maga is malomtulajdonos.
     Mivel a nagy zajjal járó tevékenység nem tette lehetővé, hogy meghallja a szomszéd falu harangját, ezért a templomtoronyra néző kis ablakot mindig tisztán tartotta a szálló lisztportól, hogy láthassa a toronyórát. Amikor a harangozásra esedékes időt meglátta, mindig leállította a malomszerkezet mechanikáját és a harang szavára elmondta az Úrangyalát.
     Történt egyszer, hogy a gyermekei, más pajtásaikkal a malompatak felső folyásánál játszottak. A nagy hancúrozásban a legkisebb beleesett a vízbe. Na, volt nagy sivalkodás és segélykiáltás, ám senki nem jött a segítségükre. Eközben a víz a kicsit, aki ügyesen kapálózott ugyan, de mégsem volt képes az erősbödő sodrásnak ellenállni. Egyre csak sodródott a duzzasztás felé, ahol a patak vízesésként forgatta a nagy lapátkereket. Életveszélyes volt a helyzet, mert ha át is fordul a keréken, kőre eshet, sőt a kerék maga alá is gyűrheti a fiúcska kicsi testét. A molnár tehát nem hallhatta a jajongást, ám épp kinézet kis ablakán és látta, hogy hamarosan a déli harangszó következik. Így aztán pontosan leállította a malomgépeket és ekkor hallotta meg a gyerekek riadalmát. Kirohant és épp időben, mert még a zúgó előtt elkaphatta gyermekének kezét, kihúzva őt a halálos veszedelemből.
     Magához ölelte a vacogó gyermeket, aki remegésével apja lisztes ruháján jóformán "csirizt" kevert. A molnár kimondhatatlan hálával fordult a Szűzanya felé és olyan szépen köszöntötte a harang konduló szavára, hogy még Gábriel arkangyal is elismerően bólintott az égben.

     Következetesen tartsuk meg tehát imaszokásainkat és semmi okot se találjunk a halogatásra! Ez az egyszeri vizimolnár is mondhatta volna magában, hogy "Ennek a gabonaszállítmánynak az őrlése oly nagyon sürgős, hogy most inkább nem állítom le a malmot, majd az esti harangszónál be fogom pótolni rendre az imámat"!

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Imádságos József 1

    Szent József a bensőséges élet, a lélek Istennel való kapcsolatának, az imának patrónusa. Mi jogosíthatja fel,  erre a magasztos címre?
    Tudjuk Róla, hogy hallgatag férfi volt. A külső hallgatás azonban nem jelenti a lélek elnémulását. Minél csendesebb lesz ugyanis valaki a világ előtt, annál bensőségesebb lesz az Istenhez való kapcsolata. A külső hallgatásban, növekszik az igazi imádság. A bensőséges ima csakis a csendben, a szív igaz, mélységes nyugalmában jön létre. A gondokat és kívánságokat háttérbe kell szorítani, és egy nagy benső függetlenségnek és szabadságnak kell átfénylenie lelkünkön. Csak ebben a nyugalomban lehet Istennel egy felhőtlen kapcsolatot találni. Hogy párbeszédben-e vagy hallgatásban, azt egyedül Isten határozza meg.
De hogyan kell úgy imádkozni, ahogy azt a Szentírás megkívánja? Hogyan tudunk mindig megmaradni az imában?
    Alapvető a külső csend. Csendben lenni nem azt jelenti, hogy semmit se csinálunk, hanem a szükséges feladatokat csendben végezzük. Meg kell teremteni a nyugalom légkörét, amelybe beléphet a Végtelen.
Az Isten bennünk él. Magunkban hordozzuk az Urat mint Istenembert; testével és vérével az Eucharisztia által. Gondolkodásunk fénysugarát, érdeklődésünket és kívánságunkat, egyedül Őrá kell irányítani. Készségeink minden külső és belső igyekezetét össze kell fogni, hogy egyetlen sugárként Őrá irányuljanak. Így világlik fel tudatunk számára Isten jelenléte, Aki áttörve emberi határaink korlátait, a szívünk minden figyelmét magára vonja.
Ez az érzékelhető isteni jelenlét, gondolkodásunk és akarásunk forrása lesz, mely minden emberi igyekezetünket magába fogadja, hogy azt Isten erőterébe merítse. Ő lesz vágyaink tárgya, törekvéseink célja. Minden emberi cselekedetünket megajándékozza az Úr jelenlétének erejével.

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

     A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

Részlet, fr. Barsi Balázs OFM:  2001. július 14-16-án a Pécsi Kármelita Nővérek templomában elhangzott triduumából

     Tulajdonképpen az egyetlen igazi nagy keresztény kérdés: szerethetem-e testvéremet magát, vagy ő csak alkalom a szeretetre, eszköz az istenszeretetben való tökélesedésre? Mert akkor végső soron akadállyá válik, hiszen a tökéletes istenszeretetet elérve többé nem lesz már rá szükség. De nem éppen szeretetkapcsolatainkban vagyunk-e valóban szemtől szemben az Örökkévalóval, aki maga a Szeretet? Itt van azután a kérés misztériuma. Nem kérhetek senkitől semmit, csak közvetlenül Istentől? Dehogynem. A földön is kérünk apróbb-nagyobb szívességeket egymástól, miért ne kérhetnénk segítséget a szentektől, különösen is Máriától az Isten országa felé vezető úton?
     Figyelemre méltó Newman-nek az a megfogalmazása, amelyben a római és az anglikán vallás különbözőségét a Gyermekét karján tartó Szűzanya és a Kálvárián magányosan álló kereszt képével illusztrálja:
„A római és az anglikán vallás ellentétes nézeteket vallott, áttérésem története pedig egyszerűen a megoldás keresése. 1838-ban ezt úgy illusztráltam, mint a Madonna és a Gyermek, illetve a Kálvária kontrasztját.” Az anglikán teológia sajátossága az volt, hogy szerinte „az Igazság tejesen objektív és független, nem pedig mint ami (Róma teológiájában) az egyház kebelén elrejtve nyugszik, mintha egy volna vele, életét vagy – valamilyen értelemben – halálát erre az ölelésre bízva, hanem mint ami magányos és megközelíthetetlen, akárcsak a Kereszt vagy a Föltámadás, amely mellett ott van ugyan az egyház, de csak a háttérben.” (Ap 204.)
(Valójában ez a kontraszt nem is annyira éles, hiszen Jézus emberségében is mindenekelőtt az Atya egyszülött Fia, a betlehemi barlangban éppúgy, mint a kereszten függve, ám egyszersmind Mária fia is, éspedig a kereszten nem kevésbé, mint a betlehemi barlangban, hiszen éppen a kereszten függve rendeli Máriát János anyjává, a most születő Egyház Anyjává.)
     Ebben az összefüggésben válik érthetővé Newman-nek az a megállapítása is, hogy a katolikus Mária-tisztelet valóban bálványimádás lenne egy kálvinista templomban, ahol nincs realis praesentia, vagyis Krisztus valóságos jelenléte az Oltáriszentségben. A római egyházban azonban nem az, mert ott mindenki hiszi, vallja a valóságos jelenlétet. És belépve a lakodalmas házba, ahol a barátom a vőlegény, nyugodtan szóba elegyedhetek a násznép tagjaival, akikről tudom, hogy ugyanahhoz jöttek, ugyanahhoz tartoznak, akihez én.
„Bementek a házba, és ott találták a Gyermeket anyjával, Máriával. Földre borulva hódoltak előtte” – ez Newman útjának végpontja. (Mt 2,10)

Mire figyelsz?

     Történt egyszer, hogy két jóbarát, egy indián és egy jenki sétált egy nagy forgalmú városban.
Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon.
Az autók kürtöltek, a rendőrség vijjogott, a taxisok meg következetesen csikorogva fordultak be az utcasarkokon. A városi zaj szinte süketítő volt.
     Egyszer csak megszólalt az indián: – Hallok egy tücsköt.
– Az nem lehet pajtás! – mondta a barátja – ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy nyavajás kis tücsköt?
– Pedig, biztos vagyok benne, hogy egy tücsköt hallottam – mondta az indián.
– Ez őrültség! – mondta újra a barátja.
     Az indián egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány fűcsomó nőtt a fal tövében és ott – csodák-csodája –, tényleg megtalálta a tücsköt.
A barátjának leesett az álla:
– Ez lehetetlen! Neked természetfölötti hallásod van!
– Nem – válaszolt a bronzos –, az én fülem semmiben sem különbözik a tiedtől. A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
– Hagyjál már a süketségekkel! Én soha az életben nem hallanék meg egy tücsköt ekkora zajban. – hitetlenkedett tovább a barátja.
– Az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked! – magyarázta az indián. – Figyelj, bemutatom!
     Erre, kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette azokat.
Harminc méteres körzetben minden fej megfordult, hogy vajon az érme, ami csörrent, nem az övék-e.
– Na látod már, hogy mire gondoltam?
     Az egész azon múlik, hogy mi az, ami fontos a számodra.

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Elrejtett és alázatos József 2

    Kora gyermeksége óta kiválasztott eszköz volt, akit Isten nagy gyengédséggel készített elő életfeladatára. Nem ő választotta Máriát, hogy a Messiás nevelőatyja lehessen, hanem Isten kegyelme vezérelte Máriához. És Ő mindent: az istenszeretetét, erényeit és áldozatosságát, tudatosan a Mennyi Atya árnyékába, szolgálatába állította. Mert hiszen minden, de minden Tőle származott, és József annyira tudatában volt ennek, hogy magától értetődően egészen rábízta magát az Atya szeretetére. Isten kiválasztott bizalmasa, a méltóságban is mindig kicsiny és szerény maradt. Tudatában volt személyes méltatlanságának és tehetetlenségének. Saját semmisége tudatában annyira belemerült Isten nagyságában, hogy minden nehézség nélkül teljesen mások alá rendelte magát, énjét háttérbe szorítva szolgált a legnagyobb szerénységgel. Életének ez az alázatossága ragyog még napjainkban is.
    A modern világ nem felejtette-e el, az alázatosság fogalmának megértését? Nem tudják és nem is akarják tudni, hogy ez mit jelent! Ki akar manapság kicsi lenni, eltűnni, mások mögé állni? Kinek van bátorsága Isten kedvéért tehetségét, munkáját, eredményeit elrejteni?
Nézzünk csak saját szívünkbe, megtaláljuk-e ezt az alázatot, ezt a „semmi vagyok”hoz való bátorságot?! Tudatunkban  hordozzuk-e,  hogy  Isten  a mi Teremtőnk  és minden képességünk és adottságunk forrása? Eredményeinknél mindig előtolakodik az „én”, és igyekszik ügyességünket magunkénak tulajdonítani.
Ám, Isten néha áttöri ezt az önámítást, és megajándékoz minket a világos felismeréssel. Megtapasztalhatjuk  a teremtményi semmiséget, a képtelenséget és a tehetetlenséget. Tudatunkba vési, hogy Teremtőjével való kapcsolat nélkül egy teremtmény teljesen erőtlen, és a semmibe zuhannánk, ha az Úr keze meg nem mentene. Valós a kiáltás: „Ments meg Uram, mert elpusztulok!” Ennek tudatán alapszik igazi alázatosságunk, és Isten erre a kiáltásra válaszol kimondhatatlan szeretettel, kitárja karjait, hogy felemelje a teremtményét és hordozza, ha engedi magát hordozni. Végül is Isten akarata ez a tehetetlenség, mert így nyilvánulhat ki az ember számára, az Ő megmentő szeretete.
    Ő azt akarja, hogy gyermekei legyünk, Tőle függő gyámoltalan kicsi gyermekei. És minél kisebbek és elesettebbek vagyunk, annál szorosabban ölel karjaiba. Ha ezt igazán megértjük, akkor Kis Szent Terézzel fogjuk mondani: „Kicsi akarok lenni és kicsi maradni, szeretni kicsiségemet és nyomorúságomat, mert akkor biztos vagyok abban, hogy az Úr nem kívánja tőlem, hogy magam járjak, hanem a karjaiban, mint egy felvonóban visz az Atyához!”
    Ez az Isten és emberek előtti 'gyermeknek lenni akarás', kiírt szívünkből minden önhittséget, és mélységes bizalommal tölt el az Atya iránt. Így lehet Isten árnyékában élni, magunkat és tetteinek elrejteni benne.

Részlet, fr. Barsi Balázs OFM:  2001. július 14-16-án a Pécsi Kármelita Nővérek templomában elhangzott triduumából

     Olaszországban megbetegszik, már-már úgy érzi, meg fog halni, ám belül, szíve mélyén érzi, hogy dolga van még a földön, hogy a megkezdett utat végig kell járnia:
„Leonfortében belázasodtam. A szolgám úgy vélte, haldoklom, s utolsó utasításaimat kérte. Megadtam őket neki, ahogy akarta, de magamban így szóltam: »Nem fogok meghalni.« Majd megint: »Nem fogok meghalni, mert nem vétkeztem a világosság ellen, nem vétkeztem a világosság ellen.« Soha nem voltam képes rá, hogy pontosan megértsem, mit is akartam mondani akkor. Közel három hétig lábadoztam... majd szolgám kérdésére csak ezt tudtam felelni: »Dolgom van Angliában.«
     Tűkön ültem, hogy hazamehessek, hajó hiányában azonban kénytelen voltam Palermóban vesztegelni. Templomokat kezdtem látogatni, s ezek lehűtötték a türelmetlenségemet, bár szertartásokon nem vettem részt.” (Ap 111.)
     Ez a titokzatos késztetés, valamint a Mária-szobrokkal, -képekkel teli templomok meghatározó élményként maradtak meg benne.
     Megtéréséhez hozzájárult az a titokzatos mély vonzódás, mely kezdettől fogva a római egyházhoz és Máriához fűzte:
„A belém rögzült Rómával szembeni félelmeim, szokásainak értelmem és lelkiismeretem általi elítélése, valamint Oxford és Oriel iránti ragaszkodásom ellenére mégis volt bennem egy titkolt, vágyódó szeretet Róma mint az angol kereszténység édesanyja iránt, s őszinte áhítattal fordultam a Szent Szűz felé, kinek college-ában éltem, kinek oltárát szolgáltam, s kinek szeplőtelen tisztaságáról egyik legelső nyomtatásban megjelent szentbeszédemben elmélkedtem.” (Ap 270.)
     A külső-belső hatások számbavétele után most lássuk az értelem munkáját, reflexióit. Tapasztalni fogjuk, hogy azzal együtt, hogy a katolikus egyházat fogadja el az ősegyház teljes foglalataként, oldódik s tűnik el Newman bizalmatlansága a Szent Szűz tisztelete iránt is.
     Egy könyv kerül a kezébe Liguori Szent Alfonztól. Megdöbben, amikor látja, hogy a marialatriának (Mária imádásának) nyoma sincs benne. Meggyőződik róla, hogy a katolikusok Mária-tisztelete nem emel akadályt Isten és ember kizárólagos kapcsolata elé.
     „Ma teljes mértékben tisztában vagyok azzal, hogy a katolikus egyház semmiféle alakot, anyagi vagy anyagtalan képzetet, dogmatikus szimbólumot, szertartást, egyetlen szentet, még a Szűzanyát sem engedi a lélek és Teremtője közé lépni. Mindent szemtől szembe, »solus cum solo«, Isten és ember között ragad meg. Csak Isten teremt, csak ő váltott meg, az ő rettenetes szeme előtt halunk meg, s az ő látásában van örök boldogságunk... Az angyalok és szentek iránti áhítat az Örökkévaló közölhetetlen dicsőségét éppoly kevéssé zavarja meg, mint ahogy a barátaink és rokonaink iránt érzett szeretetünk, rokonszenveink sem összeegyeztethetetlenek a Láthatatlannak járó szívből jövő hódolattal, amely valójában nem féltékeny rombolója, hanem megszentelője és fölizzítója minden e világinak.” (Ap 308., 309.)

A csodásérem és a bicska

     A második világháború végnapjaiban a déltengeren, aknára futott a egy kisebb naszád. Egyetlen katona élte túl, aki hajótöröttként egy lakatlan kis szigetre vetődött. A nyakában, gyermekkora óta egy csodásérmet hordott, úgyhogy ez és egy zsebkés maradt minden kincse, melyeket következetesen mindig magánál tartott.
     Az érmecskét szorongatva, nap mint nap azért imádkozott, hogy jöjjön valaki és mentese meg. Mindennap kémlelte a horizontot, de hiába. A legnagyobb nehézséget a tűzgyújtás jelentette a számára, de a zsebkés acéljával sikerült végül szikrát csiholnia. Hetek múltával beletörődött sorsába és épített magának egy kis kunyhót, fáradságos munkával. Tartósan igyekezett berendezni magának, ám minden eredményes küzdelme és imája ellenére úgy érzete, hogy Isten nem segít neki.
     Egy napon, amikor reggel elment halászni, visszatérőben már messziről szörnyű látvány fogadta. Az egész kunyhója leégett, addigi eszközeivel együtt! Emberünk teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött volna sorsába, még addigi munkájának eredményét is elvesztette. "Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a szerencsétlenséget? Már-már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és nap-mint nap imádkoztam a Csodásérem Szűzanyához és mégis mindent elvettél tőlem..." – és olyan keserves zokogás vett rajta erőt, hogy lassan álomba sírta magát egy fa alatt. Amikor magára eszmélt, hangokat hallott a part felől. Odarohant és hitetlenkedve látta, hogy egy nagy hajóról csónak kötött ki a fövenyen, matrózokkal.
     Váltig hitetlenkedett, de a hangoskodó emberek közeledése minden kétségét eloszlatta! Boldogan üdvözölte őket és már nem is ment vissza kunyhójának üszkeihez, mert ami érték volt számára, az most is nála volt: a Csodásérem és a bicska. A hajóra érkezve, katonásan üdvözölte a kapitányt és első kérdése az volt feléje, hogy miről sejtették meg, hogy egyáltalán van valaki a kis szigeten? "Abból, hogy megláttuk azt a hatalmas füstöt, amit csináltál" – válaszolta a kapitány.

     Életünkben vannak olyan időszakok, amikor mindent elveszettnek érzünk, mert annyi rossz dolog történik velünk. De ha bízunk Istenben és hozzá fordulunk, minden negatív történésre lesz egy pozitív válasza.

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Elrejtett és alázatos József 1

     Egyetlen szent sem volt olyan nagy és ugyanakkor annyira elrejtett, mint Szent József. Az Ő nagysága éppen rejtettségén alapszik, melyre a hallgatás nyomta rá pecsétjét. Ez képezi az Ő alázatosságának alapját.
     Szent József rejtetten élt. Názáretben nagyon megindító az az egyszerűség és szegénység, melyben a Szent Család 30 éven keresztül lakott. Szívszorító a Messiás Jézus alázata, ahogy Ő az evilági szegénységben megszületett. Megrendítő a két legnagyobb szent – a Szűzanya és Szent József – rejtettsége, akik Jézussal éltek. De legmélyebben Szent József áll a feledettség és elrejtettség homályában. Ez volt életének nagy ereje: Jézus és a Szent Szűz árnyékában élni, mintegy elrejtőzve az Ő nagyságukban.
    Nagy hűséggel végezte munkáját, látta el kötelességét és feladatát, ám mindezt eltakarta visszavonultságával és elrejtettségével. Mindig arra törekedett, hogy háttérben maradjon. Ezért tűnik élete egyszerűen hétköznapinak és Ő ezt a hétköznapiságot magától értetődőnek és kötelességtudásnak tartotta.
Sohasem várt dicséretet és köszönetet, alázatával és sikereivel Ő dicsőítette az Istent.
    Elrejtettségének forrása maga Isten volt, aki Őt Fián keresztül isteni életben részesítette. Ha Isten, mint ember tökéletes visszavonultságban élt, hogyan engedhette volna meg magának Szent József, hogy felülemelkedjen és a nyilvánosság elé lépjen? Ha Jézus, istenségének cselekedeteit elrejtette, hogyan helyezhette volna Szent József előtérbe a tehetségeit, Istentől való megbízatását?
    József, saját magát Jézus árnyékába állította és mélységesen elrejtőzött benne. Ebben az vezérelte őt, hogy a Kisjézus példáját kövesse, az Ő elrejtettségét és mélységes alázatát tükrözze mindenben. József a lelke mélyéig tudatában volt annak, hogy hivatása; kegyelem.

Egy pakisztáni halálraítélt segélykiáltása a pápához

„Őszentsége Ferenc pápa részére. A legdicsőségesebb és leghatalmasabb Úr nevében, én, Asia Bibi, szeretném kifejezni legmélyebb hitemet Isten és Ön, Szentatyám irányában” – kezdi levelét, melyről az olasz és a román sajtó tudósít.
     „Reményemet fejezem ki, hogy minden keresztény örömmel a szívében tudta megünnepelni karácsonyt” – folytatja. „A többi rabhoz hasonlóan én is itt, a pakisztáni Multánban, a börtönben ünnepeltem Jézus születését”. Az asszony elmondja, hogy „csak Isten szabadíthat meg”, és megköszöni egy alapítványnak, amely – beteljesítve egyik álmát – elhozta hozzá a férjét és a gyermekeit. „Szerettem volna a Szent Péter téren lenni karácsonykor, és Önnel imádkozni” – írta Ferenc pápának, „de Isten tervébe és bizalmába helyezem magam, és lehet, hogy ez a jövő évben sikerülni fog.” Bibi, akit blaszfémia, azaz az országban érvényes káromlási törvény miatt ítéltek halálra, már négy és fél éve ül börtönben a jogerős ítéletre várva.

     Ő az egyetlen, akit halálra ítéltek a 2400 fogva tartott közül, akiknek 95 százaléka férfi. Idén júniusban lesz öt éve, hogy a 47 éves keresztény családanyát fogva tartják.  Egy adószedő, aki szabadon engedte az állatait Bibiék házában, inzultálta őt, majd kampányba kezdett ellene. Pár nap múlva, amikor étkezésre került a sor a birtokon, ahol dolgozott, néhány asszony közölte vele: nem ihatnak ugyanabból a pohárból, amelyből egy keresztény már ivott. Ebből vita kerekedett, majd újabb pár nap múlva már a börtönben találta magát. A vád: blaszfémia, azaz istenkáromlás volt. Vádlói azt állították: Bibi a vallásukat és Mohamed prófétát gyalázta.

     A muszlim radikálisok ötezer dollárt ígérnek annak, aki meggyilkolja az asszonyt. A férje nem tud dolgozni, gyermekei nem tudnak iskolába menni, mert mindannyian a muszlim radikálisok célpontjai. Amit azonban Bibi a leginkább sajnál, hogy nem láthatja felnőni fiát, Ishamot.
     A muszlim radikálisok a bírósági eljárásra is hatással vannak. A pakisztáni törvények szerint akárkit meg lehet gyanúsítani blaszfémiával, azaz Allah, Mohamed vagy a Korán gyalázásával, és ehhez még bizonyíték vagy szemtanúk sem kellenek. A gyanúsítottat azonnal bíróság elé állítják, és életfogytiglani börtönre vagy halálra ítélik. Azt is igyekeznek blaszfémiával megvádolni, aki ezt a törvényt kritizálja. Az Asia Bibi ellen folytatott eljárás még évekig tarthat.
     „Nagyon hálás vagyok minden felekezetnek, akik értem és szabadulásomért imádkoznak”, folytatja levelét. „Nem tudom, meddig folytatódhat ez így. Ha még életben vagyok, az csak az Önök imájának köszönhető. Sok emberrel találkoztam, akik értem küzdenek. Sajnos eredmény nélkül. Most szeretném Isten irgalmába felajánlani magamat, amely mindent megtehet, és mindenre képes. Csak Ő szabadíthat meg”. Leírta azt a helyzetet, amelyben idén télen is élni kénytelen: „a cellám fűtetlen, és nincs egy ajtó mely megvédene a hidegtől”.  A levél újévi jókívánságokkal zárul. „Tudom, hogy szíve teljéből imádkozik értem. Ez ad reményt, hogy egy napon szabad lehetek. Biztosan megemlékezik rólam imáiban, szeretettel köszöntöm. Testvére a hitben, Asia Bibi”.

catholica.ro/Magyar Kurír
(ki)

Részlet, fr. Barsi Balázs OFM:  2001. július 14-16-án a Pécsi Kármelita Nővérek templomában elhangzott triduumából

     Semmi sem fordítja jobban a keresztényt a Szűzanya felé, mint a mennyek országáért vállalt és valóban megélt tisztaság, és semmi sem viszi távolabb tőle, mint a tisztátalanság, amely nem ismer bűnbánatot. Nem csoda, hogy Newman megcsodálja a római egyházban a cölibátust, és kincsnek tartja, a katolicizmus hitelesítő pecsétjének.
     „Róma nagy egyháza mellett egyéb érvek is szóltak: a tanbeli tisztaságnak és a cölibátus szabályának éber őrzése (ezeket apostoli örökségnek tartottam)... s mindezek megszelídítették magatartásomat irányában...” (Ap 135.) A legújabb kutatások eredményei is a cölibátus apostoli eredetét tanúsítják, s ma, amikor a katolikusok körében is oly sokan ellenzik, s tartják bűnök és személyiségtorzulások forrásának a kötelező papi nőtlenséget, elgondolkodtató Newman megállapítása, mely szerint ha annyi házas protestáns pap ugyanazoknak a gyalázatos vétkeknek ugyanazon fajtáját és ugyanolyan számban elkövette, mint a katolikus klérus tagjai, akkor semmi esetre sem a cölibátus e bűnök oka, és nem a házasság a gyógyszere, hanem pusztán arról van szó, hogy ezek is, azok is engedtek az eredeti bűnből fakadó gyengeségnek és a kísértőnek.
     Abba a házba, ahol a Gyermek és Anyja van, mindenekelőtt tehát a szent tisztaság vezeti, akár a szűzi, akár a házas életformában.
     Newman a St. Maryben lett plébános. Meg is említi, hogy a Szűzanya templomát szolgálta, s hogy ez a körülmény nem volt rá hatás nélkül. Pontosan egy olyan ház elöljárója lett, amelyben a Gyermeket Anyja ölén találhatta meg.
     Egy anglikán jó barát, Hurrel Froude is mély hatással van rá, és akarata ellenére is sodorja a Szent Szűz felé: „Gondolatai lenyűgöztek és komoly befolyást gyakoroltak rám, még akkor is, ha nem fogadtam el őket. Nyíltan bevallotta csodálatát a római egyház, s gyűlöletét a reformátorok iránt... Nagyon nagyra becsülte a szüzesség belső szépségét, amelynek szerinte a Szent Szűz volt a példaképe. Kedvét találta a szentekről való elmélkedésben, a szentségnek, a szentté válás lehetőségének a gondolatát élénken méltatta... szilárdan hitt az eucharisztikus jelenlétben...
     Nehéz mindazt rendre felsorolni, amit teológiai hitvallásomhoz e barátom tett hozzá... Megtanított, hogy csodálattal tekintsek Róma egyházára, s ugyanolyan megvetéssel a reformációra. A Szent Szűz tiszteletének gondolatát mélyen belém véste, s fokozatosan elfogadtatta velem a valóságos eucharisztikus jelenlétet is.” (Ap 98.)

Melyik farkas fog győzni

     Egy öreg amerikai indián így tanította az unokáit, az élet dolgairól:
– Fiacskáim! Minden emberben két farkas dulakodik állandóan.
     Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálkozást, a mohóságot és a kapzsiságot, az arroganciát, a gőgöt és az önteltséget, a fennhéjázást, az önsajnálatot, az önhittséget, a jóra való restséget, a neheztelést, a sértődékenységet, a kisebb- és a felsőbbrendűségi érzést, a hazugságokat, a hamisságokat és a mások lenézését.
     A másik farkas pedig a vidámságot, a jókedvet, a békességet, az Istenben való bensőséges hitet, a reményt, a szeretetet, az óvatosságot, az együttérzést és a nyugalmat, a higgadtságot, a szerénységet, a kedvességet, a jóakaratot és a jóindulatot, a barátságot, a bátorságot, a beleérző képességet, a nagylelkűséget, az igazságosságot, a könyörületet és a részvétet, a bizalmat, a becsületet, a hűséget és a hitet képviseli.
     Ennek a két farkasnak a harca folyik bennetek is és minden élő emberben.

A gyerekek pár pillanatig elgondolkoztak a hallottakon, majd az egyikük megkérdezte a nagyapját:
– Na de melyik farkas képes győzni?
     Az öreg indián egyszerűen ezt felelte:
– Az, amelyiket tápláljátok! 

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Hallgatag József 2

     Ez az isteni hallgatás azonban nem mindig boldogító! Mindig szeret, de nem mindig tölt el örömmel. Egy tekintet, mely a lélek mélyét érintette, egy csók, amelyben Isten lénye a teremtmény legmélyére hatol nyomot hagyva maga után, egy forradást, amely a ráemlékezésben és a vágyakozásban fájdalmas sebbé válik. Isten hagyja, hogy ez a seb vérezzen, és a szenvedést még a hallgatásával is növeli, egy végtelennek tűnő hallgatással, melyben Ő maga rejtőzik! Az ínség mélységéből kifakadó kiáltás visszhangtalan csönd, minden menekvéskísérlet elhal a hallgatásban, s a remény minden sóhaja választalannak tűnik. A csend állhatatosságában azonban, Isten kezdi kinyilatkoztatni magát teremtményének, alakot ölt benne a szerető hallgatásban és felviláglik a hallgatag szeretetben.
    Szent József megértette ezt az isteni hallgatást, és hallgatással válaszolt, miként hallgatás volt a feladata is ebben a világban. Milyen szívesen lett volna Jézus előhírnöke, mint Keresztelő Szent János. Minden vágya volt „Őt hirdetni”, a boldogító titkot világgá kürtölni: „Nézzétek és lássátok, Ő az akire vártatok, Ő a Messiás, akire atyáitok is vágyakoztak!” Ez a hatalmas titok, mint sűrű köd borította be egész életét anélkül, hogy megsértette volna azt. Mindez, mint tűz égett benne, és Ő hordozta a szeretet tüzét. Mert a hirdetés nem az Ő feladata volt, nem az Ő útja. Az Ő élete a hallgatás szent pecsétjét hordozta.
    Szent József a mi nagy tanítónk, a hallgatás erényének nagymestere. Egyetlen szent sem mutatja ilyen világosan, hogy Isten a hallgatásban beszél, hogy Isten a csendben szeret és ajándékozza önmagát. Azért kaptuk Szent Józsefet példaképül, patrónusul mindazoknak akiknek hallgatás a hivatása. De pártfogója mindazoknak, akik hallgatni akarnak vagy hallgatniuk kell, hogy az Isten szerető hallgatása védőn beburkolja őket.

Szent József, a hallgatás nagy tanítója és mestere,
könyörögj érettünk!

Minden napunk egy-egy ajándék

Az ember elment egy szentéletű remetéhez és nagy tisztelettel megkérdezte tőle:
– Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi a jelentése, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
– Hallgatlak – bólintott a remete.
– Álmomban a saját utcánkban mentem, ahol minden nap járok, és az út tele volt nagy szürke göröngyökkel.
Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem is göröngyök, hanem igen furcsa kövek. Egyet zsebre is vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam. Amikor elővettem, kettévált a kezemben és belül szikrázó, tiszta ragyogása volt. Azonnal tudtam (bár nem értek hozzá), hogy ez gyémánt!
Rohantunk az ékszerészhez, de közben telepakoltuk a zsebeinket a szürke kövekkel, hátha azok is rejtett értékek.
Az ékszerész megtisztította a gyémántot és végül felmutatta nekünk, hogy milyen szépen sziporkázik:
– Még soha nem találkoztam ilyen nagy és tiszta gyémánttal! – hitetlenkedett.
Erre kipakoltuk neki a többi köveket is a zsebünkből.
Ő bizalmatlanul nézte a rakás semmitmondó szürke követ, majd egyet megfogott és vijjogó gépével kettévágta, hát smaragd volt. A következő rubin, utána sorra csodaszámba menő ritkaságok, ám egyszeriben csak felébredtem. Egészen a hatása alatt vagyok azóta is ennek az álomnak.
Mondd, mit jelenthet?
– Na fiam! A szürke kövek a te szürke hétköznapjaid! Ez egy csodás példa a számodra, ideje, hogy felfedezd: valóságos kincsesbánya a mindennapok sokasága. Bizony dolgozni kell rajtuk, és a tisztítás módja a bensőséges imádság. Ha ily módon megmunkálod őket, gazdagabb leszel mindenkinél.
Már reggel "vedd kezedbe" a napodat, imádkozz és kérd Isten segtségét, hogy megláthasd benne a hűség gyémántját, a bizakodás smaragdját és
a szeretet rubinszínű áldozatosságát... Fiam! Te ezentúl nem beszélhetsz "szürke hétköznapokról", mert kivételesen megláthattad, hogy mi rejlik valamennyiben!

Részlet, fr. Barsi Balázs OFM:  2001. július 14-16-án a Pécsi Kármelita Nővérek templomában elhangzott triduumából

     John Henry Newmantól anglikán korában igen távol állott a Szent Szűz tisztelete. Protestánsként ő is egyfajta bálványimádásként tartotta számon a katolikusok Mária-kultuszát. Még 1841-ben, négy évvel megtérése előtt is ezt írja egy buzgó katolikusnak: „Attól tartok, fájdalmat fogok Önnek okozni, amikor azt mondom, hogy Önök túlértékelik a mi tanításbeli közeledésünket Önökhöz. Csak megismételni tudom a nyomtatásban már számtalanszor megjelent véleményemet, hogy Mária-tiszteletük és ezzel kapcsolatos szertartásaik a legmélyebb fájdalommal töltenek el. Ezt tényként említem.” (Ap 30.)
     Hogyan lehetséges, hogy ugyanezt az embert aggastyán bíborosként élete utolsó hónapjaiban nem is látni másként, mint karosszékében ülve, kezében az elmaradhatatlan rózsafüzérrel?
     Csupán racionális belátással sohasem jutott volna el idáig. Bár megtérésében óriási a szerepe értelmének, volt olyan intelligens, hogy belássa: az ember Istennel való kapcsolata mélyebb és egzisztenciálisabb, mint amire az értelem képes. Így ír erről Apológiájában: „Szent Ambrus mondásának erejét nagyon átéreztem: »Úgy tetszett Istennek, hogy nem a logika eszközeivel menti meg népét« – a papírízű logika iránt mindig is ellenszenvvel viseltettem. Engem soha sem a logika hajtott előre, mint ahogy az időjárást sem a barométer higanyszála vezérli. Mindig a konkrét létező érvel, az évek szállnak, s már másként gondolkodom, hogyan lehetséges ez? A teljes személyiség mozog, a papírlogika csak rögzíti a változást. A világ minden logikája kevés lett volna ahhoz, hogy gyorsabb haladásra késztessen Róma felé, mint ahogy történt... A nagy tettekhez idő kell.” (Ap 275-276.)
     Kövessük hát nyomon Newman személyiségének mozgását, amely őt abba a házba vezérli, ahol megtalálja a Gyermeket Anyjával, a Szent Szűzzel, majd figyeljük meg, ahogy ezt a rátalálást értelmével is elfogadja.
„Kötelességem megemlíteni az ugyanennek az 1816-os évnek az őszén bennem gyökeret vert másik mély meggyőződést is (csak a nyáron fogalmazta meg az „én és az én Teremtőm” alaptételét) – a ténnyel kapcsolatban nem tévedhetek –: hogy Isten akarata szerint magányos életet kell élnem. Ez a meggyőződés, amely majdnem folyamatosan jelen van bennem azóta is – 1829-ig egyszer-egyszer elbizonytalanodtam, azóta viszont semmilyen kétely nincs bennem – összekapcsolódott a fejemben azzal az elképzeléssel, hogy élethivatásom a cölibátus áldozatát követeli tőlem, akárcsak mondjuk a pogányok között élő misszionárius hivatásától, amely különben több évig vonzott is.” (Ap 73-74.)

(Maria Veronika Rinderer OCD írása (Füzetként megjelent magyar nyelven egy szintén kármelita nővér fordításában!)

Hallgatag József 1

   Szent Józsefet Doctor Mysticusnak nevezik, aki tanít minket – nem beszéddel, ékes szólással és retorikával –, hanem „sokat mondó” hallgatásával.
   A Szentírásban Szent Józsefnek egyetlen szavát sem olvashatjuk, mégis az Evangélium „beszédesen” őrzi az Ő hallgatását, és híven közvetíti korunk embere számára is. Isten maga is a hallgatás csöndjében ölelte át, és József odaadó és áldozatkész hallgatással válaszolt. Ez a szeretet szent cseréje, Isten és teremtménye között, mely a szeretet legszebb beszéde.
    Ahol igaz szeretet uralkodik, ott nincs szükség a szavakra, mert mélységes megértés köti össze a feleket, ahol szükségtelen a kérdés és a magyarázat. Egy szeretettől lángoló szív a kedvese számára egyszerűen egész lényével jelen van. Egy ilyen csendben és odaadásban, kimondhatatlan békesség uralkodik. A szív, minden emberi képességét kitárja, egyedüli kedvesének. Hogyan lehetne itt még helye a szavaknak, hisz' a kölcsönös hallgatásban áradó szeretet, feleletre nem vár. Ha szavakra várna, akkor még nem szabadult meg önmagától, nem tejes az odaadása, még nem tökéletes a bizalma a másik szeretete iránt.
    De hát miért félünk egy hallgatag kapcsolattól? Istenben sohasem fogunk csalódni. A teremtmények közötti szeretet kapcsolatban, mindig lakozik némi nyugtalan bizalmatlanság a lélek mélyén, hogy tartósan bízhatnak-e a másikban? Isten azonban végtelen, és változatlan az Ő nagy szeretetében. Ha mégis csalódottak vagyunk, a hiba mindig magunkban keresendő!   Beszélünk a hallgatás helyett kívánságainkat rá akarjuk erőszakolni Istenre annak reményében, hogy azokat feltétlen teljesíti. Isten azonban nem kívánságaink szerint válaszol, hanem úgy, ahogy azt Ő előrelátó szeretetében jónak látja. És ez a szeretetet mérhetetlen!
    Ha hallgató szívvel és nyitott kezekkel közeledünk Istenhez, és mást sem akarunk, mint szeretet adni, akkor az Úr végtelenül eltölt bennünket a szerető egyesülésben. Kis Szent Teréz, aki ezt már gyermekkorában megélte, erről így ír: „Jézus és én egymásra néztünk, megértettük egymást, és már nem volt Jézus és én, már csak Jézus maradt, s én eltűntem a szeretetében.” Ő sohasem futott el Isten hallgató tekintete elől, nem fordította szemét önmagára. Isten tekintetét, szomjas szívvel itta magába és ízlelte ezt a hallgató szeretetet.

Áldott legyen az Isten, mindenért!

    Egy idős földműves a feleségével, a fiával és két kis unokájával éldegélt. A földjüket egyetlen lovuk segítségével művelték meg, így is épp hogy eltartották magukat. Egy nap a lovuk elszabadult és eltűnt a dombok közt. A fiú egész nap kereste és hívogatta, de a lónak nyoma veszett. A szomszédok, igen-igen sajnálkoztak a felmérhetetlen veszteség miatt és csak sápítozták, hogy – hiába imádkozol, Isten nem segít! –, most aztán miként is tudjátok megművelni a földeteket? Az idős ember azonban csak az égre nézett, keresztet vetett és csak ennyit mondott:
– Áldott legyen az Isten mindenért!
     Néhány hét múltán egyszer csak visszatért a ló, két másik gyönyörű vadlóval. Amikor a szomszédok a földműves szerencséje miatt ámuldoztak, ő ismét ezt mondta:
– Áldott legyen az Isten mindenért! – és keresztet vetett.
     Az idős ember fia nem állhatta meg, hogy meg ne próbálja betörni az egyik musztángot, ami korántsem volt veszélytelen dolog, úgyhogy le is esett a lóról és alaposan eltörte a lábát. A szomszédok megint sajnálkozni kezdtek a baleset miatt. Nem úgy az idős ember, aki az égre tekintve keresztet vetett és erre is csak azt mondta, hogy "áldott legyen az Isten mindenért!"
     Néhány hét múlva bevonult a hadsereg a faluba, hogy besorozzanak minden hadra fogható fiatalembert. A szomszédok fiait is mind elvitték, ám amikor a törött lábú fiút meglátták, őt lehagyták a listáról.
Na most, szerencse volt ez, vagy szerencsétlenség? Az emberünk erre is csak azt mondta:
– Áldott legyen az Isten mindenért! – és keresztet vetett.

     Bizony fel nem foghatjuk, hogy életünk egy-egy eseménye, kudarca, balszerencséje, mitől óv meg minket! A Gondviselő Isten, látja életünk leendő esélyeit, és ha rá hagyatkozunk, javunkra alakíthatja azokat a földi sorsunkat, de legfőképp az örök üdvösségünk szempontjából!

     1846 őszén Newman Rómába ment, ahol teológiai tanulmányai után 1847. május 31-én Fransoni bíboros pappá szentelte, majd belépett az oratoriánusokhoz. 1847-ben IX. Piusz pápától engedélyt kapott, hogy 1848-ban Birminghamben, majd 1849-ben Londonban is oratóriumot alapítson, és mint az új angol oratoriánus kongregáció tartományfőnöke tevékenyen részt vett a lelkipásztorkodásban, és plébánosként teljesen a szegények gondozásának szentelte magát. 1851-től hét éven át az új dublini katolikus egyetem rektora lett, majd visszavonult kolostorába Birminghambe, ahol előkelő családok gyermekeit nevelte és a tudománynak élt. Innét, edgbastoni magányából haláláig ő irányította Anglia szellemi és vallási mozgalmait.
     Útja a katolicizmuson belül sem volt problémamentes. Megtérése után sok félreértés és megaláztatás érte: egyrészről elvárták, hogy sok konvertitát hozzon az egyházba; másrészről a Katolikus Egyház hivatalos képviselői sokáig bizalmatlanok voltak vele szemben, „liberális katolikus”-nak tekintették.
     A csalódások a lelki élet mesterévé érlelték. Newman szerint a keresztény lelkiség alapjai: a lelkiismeret utasításának- és a belső „Krisztus-képnek” a követése, amit maga Krisztus ültet a megkeresztelt lelkébe, mely a szentírásolvasás és elmélkedés, az imádság és böjt által válik a Szentlélek lakásává.
     Volt benne valami hajlam a misztika felé is, amikor a megismeréssel szemben való szkeptikus alapmagatartását az átélés erejében való erős bizalommal és az ezen alapuló meggyőződéssel kapcsolta egybe.
Newman művei az angol irodalom remekművei közé tartoznak. Összegyűjtött munkái még életében, 1870-1879 között, harminchét kötetben jelentek meg, amit még hat posztumusz kötet követett, köztük a Meditations and Devotions, melyek a keresztény áhítat maradandó kincseivé váltak. Költeményeket is írt (Lyra Apostolica).
     Lelkipásztori és tudományos munkássága elismeréséül XIII. Leó pápa 1879-ben bíborossá nevezte ki, amellyel sikerült eloszlatnia a Newmant takaró felhőket, és hazájában tiszteletet és nagyrabecsülést keltett iránta.
     Életének utolsó éveit szinte teljesen megvakulva élte le, szüntelen a rózsafüzért imádkozva. 1890. augusztus 11-én hunyt el Birminghamben.
     XII. Piusz pápa az angol nemzet világosságot árasztó fényességének és rendkívüli ékességének (lumen et decus eximium) nevezte.
     Életszentségének híre, mely már életében is jelentős volt, halála után tovább növekedett, ezért a birminghami érsek 1958-ban kezdeményezte kanonizálását. II. János Pál pápa 1991. január 22-én a tiszteletreméltóak közé sorolta, 2010. szeptember 19-én a birminghami Cofton Parkban boldoggá avatta XVI. Benedek pápa. Ez volt az első boldoggá avatás Angolföldön.
Forrás felhasználásával  (wikipedia.org)

     John Newman és Jemima Fourdrinier gyermekeként jött a világra Londonban. Édesapja anglikán volt, anyja ősei pedig francia kálvinisták. 1816 nyarán átélt istenélménye meghatározó lett egész életére.

Oxfordban tanult, 1816 és 1820 között a Trinity College növendéke, 1822-től pedig az Oriel College tagja és tanára. Miután teljesen meggyőződött arról, hogy Isten a cölibátusra és az emberek szolgálatára hívta el, szemináriumba jelentkezett, és 1824-ben anglikán diakónussá, majd 1825-ben anglikán pappá szentelték. Röviddel szentelése után az oxfordi Szent Kelemen templom szolgálatára rendelték, majd 1828-tól 1843-ig az Oxfordi Egyetem Szűz Mária templomának lelkésze lett.
     Az oxfordi egyetem lelkészi szolgálata közben nagy buzgalommal látott hozzá az egyházatyák tanulmányozásához, és ezek a patrisztikai tanulmányok egyre közelebb vitték a katolikus tanításhoz. Az az elhatározás kezdett érlelődni benne, hogy a kereszténységet meg kell védeni a kor teológiai liberalizmusa ellen. Ez a liberalizmus azt hirdette, hogy egyetlen vallásban sincs objektív, biztos igazság, ezért minden vallás azonos értékű, valamennyit el kell tűrni, a dogmák ugyanis csak vélemények.
     1839-től egyházatyák újabb tanulmányozása után egyre fokozódó bizonyossággal jön rá az ősegyház és a mai katolikus egyház azonosságára, hogy az ősegyház nem az anglikán, hanem a római katolikus egyházzá fejlődött organikusan. Az Anglikán Egyházzal szemben ébredt kételye után hat éven keresztül állhatatosan imádkozott és böjtölt a világosságért. 1843-ban, mivel már nem érezte magát az anglikán egyház elég jó fiának, lemond plébániájáról, otthagyja ragyogó akadémiai pályafutását, lelki gyermekeit, hozzátartozóit és legjobb barátait, és teljes magányba vonul. A hosszas elmélkedések és a kemény aszkézis végül megérlelték benne a megtérést: 1845. október 9-én – néhány barátjával együtt – letette a katolikus hitvallást boldog Dominic Barberi előtt, és katolizált.

A bérmálás szentségét november 1-jén az angol katolicizmus újjászervezésében főszerepet játszó Nicholas Wiseman bíboros szolgáltatta ki számára. Még ebben az évben megírta konverziójának részletes, tárgyilagos okait a keresztény tan fejlődéséről írt könyvében (An Essay on the Development of Christian Doctrine), majd később, mikor az anglikán táborból kétszínűséggel vádolták, a katolicizmushoz vezető útját Apologiájában is feltárta, amelyet az angol irodalom elismert remekműveként tartanak számon.

Newman áttérése Benjamin Disraeli, a későbbi lord Beaconsfield szerint súlyos döfést adott az angol államegyháznak.
Forrás felhasználásával  (wikipedia.org)

Kirill pátriárka karácsonyi üzenete a pápának és más keresztény vezetőknek

Az Interfax hírügynökség jelentése szerint az üzenet Ferenc pápának, a Canterburyi érseknek, valamint más protestáns illetve ortodox egyházi vezetőknek szól. „Karácsony örömét kívánom nektek és Isten segítségét szolgálatotokhoz, az általatok vezetett nyájnak pedig békét és jólétet” – írja Kirill pátriárka, majd megállapítja: „a társadalmi és gazdasági krízisen túl a modern társadalom mély erkölcsi válságot él át, ezért az egyháznak fel kell emelnie szavát, hogy az embereket Krisztus követésére szólítsa”.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Na most, őszintén!

     A Magyar Nemzet (2.o.) Betlehemeket rongáltak, a Magyar Hírlap (14.o.) Gyalázatos tett címekkel számolnak be arról, hogy "Lefejezték és leköpdösték Szentendrén az evangélikus templom előtt felállított betlehemet, amelynek a kisded Jézust ábrázoló szobrát szilveszter éjszakáján ismeretlen tettesek rongáltak meg. A kerámiából készült, kézzel varrt ruhákba öltöztetett betlehemi installáció a város egyik dísze volt, s a turisták népszerű útvonalán, közvetlenül a Fő térre vezető sétálóutca előtt, a Bükkös patak partján állt, ám az idén több kár is érte. Először az egyik király fejét törték le, majd később egy másik szobor sérült meg hasonló módon, végül egész megfogyatkozva állt a betlehem a híd mellett, amely egyébként a katolikus templomhoz vezető utca végénél található.

     Szentendrén egyébként, két betlehemet is meggyaláztak ismeretlen tettesek az elmúlt napokban. Horváth-Hegyi Olivér, a szentendrei evangélikus gyülekezet lelkésze elmondta: a templom udvarán felállított csoportot múlt vasárnapra virradóra rongálták meg, míg a Fő téren található betlehemből egy nappal később az éj leple alatt kilopták a kis Jézust és egy bárányt. Mindkét ügyben a rendőrség garázdaság miatt ismeretlen tettes ellen nyomoz. A másik ügyben a rendőrséghez még nem érkezett bejelentés.

Atyai örökhagyás

     Egy vagyonos apa és fia különösen értékes festményeket gyűjtöttek. Mindenféle művészeti irányzat megtalálható volt a gyűjteményükben Raphaeltől-Picassóig. Gyakran leültek együtt és csodálták a nagyszerű munkákat.
     A vietnami háború kitörésekor, a fiú elment a katonának. Bátran és hősiesen mentette társai életét, mígnem egyik bajtársa mentése közben halálos golyó érte. Az apát mélyen megrázta egyetlen fia elvesztése.
     Hónapokkal később, épp Karácsony előtt kopogtattak és egy fiatalember állt az ajtóban, hatalmas csomaggal a kezeiben. Így szólt:
– Uram, ön csak közvetve ismer engem, mert én vagyok az a katona, aki a fia életáldozatának köszönheti az életét. Aznap sok embert mentett meg. Éppen engem vitt biztonságba, mikor egy golyó szíven találta. Jó bajtársak voltunk és ő gyakran mesélt nekem önről és a művészet iránti szeretetükről. Ehhez szeretnék hozzájárulni a magam módján! Fogadja el tőlem ezt az általam festett képet, melyről tudom, hogy nem nagy valami, hiszen nem vagyok művész, de azt hiszem a fia szeretné, ha megtartaná! – fejezte be megrendülten a katona.
     Az apa kinyitotta a csomagot és egy a fiáról készült portré tekintett rá. Egészen megrendülve csodálta, hogy a fia bajtársa, mennyire jól ragadta meg a fia személyiségét. Az apa szemei teljesen megteltek könnyel, megköszönte neki a képet és felajánlotta, hogy kifizeti.
– Ó nem uram! Hisz' hogyan fogadhatnám el én, aki soha nem tudom visszafizetni a fia áldozatát, úgyhogy ez ajándék! – s az ismerős-ismeretlen katona ezzel el is búcsúzott. Eltűnt épp úgy, ahogyan érkezett.
     A gazdag ember egy jól látható helyre akasztotta ki a fia portréját, így ha látogatók jöttek hozzá, mindjárt a fia arcképe volt az első, amit alaposan bemutatott nekik a kollekcióból.
Néhány hónappal később azonban ő is meghalt.
     A végrendelete szerint, sor került a képek elárverezésére. Sok befolyásos, gazdag ember és műkereskedő gyűlt össze és izgatottan várták, hogy megvehessék az értékes festményeket. A teremben a kikiáltó mellett, a fiúról készült kép volt előtérbe helyezve, és az aukció izgatott résztvevőinek nem is kellett sokat várakozniuk, mert csendet koppantott a kalapács.
– Az árverést ezzel a képpel kezdjük! – hangzott el az árverező szájából.
– Ugyan ki akarja megvenni ezt a képet? – kiáltott valaki hátulról. – mindenkit a híres képek érdekelnek! Hagyja ezt, lépjünk tovább!
     Az árverésvezető azonban hajthatatlan maradt és folytatta.
– Ennek a képnek a kikiáltási ára 100 dollár! Ki kezdi el az ajánlást, 200$-ért?
     Egy újabb hang kiáltotta mérgesen:
– Nem azért jöttünk, hogy ezt a képet vegyük szemügyre! Mi neves festményeket akarunk! Gyerünk már az igazi képekkel!
     De az árverésvezető tovább folytatta: – A fiú, a fiú! Kinek kell a fiú! Hölgyeim és uraim?
     Végül megszólalt egy ember a terem hátuljából, aki egyébként hosszú ideig volt az elhunyt és fiának kertésze. Nem túl módos ember lévén, ő még 100 dollárt sem tudott ajánlani a képért, jóllehet kifejezetten örült volna neki, mert számára sokat jelentett a fiú. Így szólt: – Elviszem 50 dollárért!
– Ki ajánl érte 60$-t?" – kérdezte az árverező.
– Adja neki oda 50$-ért, aztán, nézzük a mestereket! – szóltak a többen.
     De az árverező csak erősködött: – 50$ az ajánlat, ki ad érte 60 dollárt?"
     A terem, egyre csak zúgolódott és már türelmetlenkedni kezdett. Úgyhogy az árverésvezető hatalmasat csapott a kalapáccsal: – Először, másodszor, eladva 50 dollárért!
     Egy ember a második sorból közbekiáltott: – Na végre! Gyerünk már a többi képpel!
     Az árverésvezető azonban higgadtan letette a kalapácsot és kijelentette: – Hölgyeim és uraim, az aukciónak ezennel vége!
– És mi lesz a festményekkel? – értetlenkedett a tömeg.
– Sajnálom hölgyeim és uraim, de amikor felkértek az aukció levezetésére, egy végakarati feltételt is szabtak, melyet nem ismertethettem önökkel a megnyitáskor. A közjegyzőileg hiteles végrendelet szerint ugyanis, kizárólag a "Fiú portréja" volt az aukció tárgya! Aki a fiút megveszi, az örökölheti az egész vagyont, beleértve a festményeket is. Tehát a fiúval átruházódott minden! – sajnálkozott némi kajánsággal az árverésvezető.

     2000 évvel ezelőtt Isten nekünk adta az Ő Fiát, hogy a kereszten életét adja értünk. Az történethez hasonlóan az üzenet lényege, számunkra is ugyanaz »A Fiú, a Fiú, ki viszi el a Fiút?« Hiszen akié a Fiú, az megkap mindent vele együtt!

A metodista szociológus megtérése

     Dave Armstrong metodista családban nevelődött, majd 19 évesen megtér mint felekezetnélküli evangelikál. Ekkortól  tevékenyen bekapcsolódik a keresztény evangelizációba és aktív szekta- és abortuszellenes tevékenységet folytat.
     Egyetemet végzett (1982 - bölcsészettudomány és szociológia), de utána is a hallgatók között misszionál (1985-1989), közben önálló, de átfogó és intenzív teológiai és hitvédelmi tanulmányokba kezd.
     1991-ben, hosszú vizsgálódás és beszélgetések után, főként John A. Hardon jezsuita atya hatására és közreműködésével katolizál. Számos hitvédelmi és evangelizációs szervezet tagja (The Bible Christian Society, Inc.; Thy Faith, Inc.; Catholic Information League; The Coming Home Network International).
     Több hitvédelmi könyv szerzője.
Forrás 

Falak mögött, ahogy a palesztinok - VIDEÓVAL

Nyolc hónapba telt, mire megszületett a terv, és nyolc napba, mire felépült Londonban annak a falnak a mása, melyet Izrael húzott fel Betlehemben 2002-ben. A plébánia célja az volt, hogy a hívek átérezzék, milyen helyzetben vannak a Jézus szülőföldjén élő palesztinok, akik nem léphetnek ki a fallal körülzárt területről.„A fal teljesen elrejti a szem elől a templomunkat, ahogy a betlehemi fal is eltakarja a város szent helyeit” – olvasható a londoni plébánia honlapján. A tájékoztató azt is tartalmazza, hogy a falra bárki szabadon rajzolhat vagy írhat olyan üzeneteket, melyek a palesztinokkal való szolidaritást fejezik ki.
A plébánia hangsúlyozza, hogy elhatárolódik a rasszizmus és az antiszemitizmus minden formájától. Számukra e kerítés megépítése tiltakozás minden fal ellen, „mely népeket oszt meg és zár el”. Szándékuk az volt, hogy kifejezzék „szolidaritásukat azzal az egyetemes felhívással, mely igazságos és fenntartható megoldást keres a palesztinok és az izraeliek közötti helyzet rendezésére”.

A fal megépítése a „Betlehem fesztivál” keretein belül valósult meg, mely december 29-én kezdődött Londonban. „Azzal, hogy részt vesz ebben a fesztiválban, a Saint James plébánia csatlakozik a betlehemi Szép ellenállás mozgalomhoz, mely a fal mögött élők kultúráját, zenéjét, gasztronómiáját és humorát kívánja bemutatni és népszerűsíteni” – írja még a plébánia honlapja.

Magyar Kurír  (video)

Imádkozzunk és böjtöljünk főpapjainkért!

     A "PRAY AND FAST FOR OUR BISHOPS" amerikai kezdeményezéshez csatlakozunk, egy "magyarított" változattal! Az eredeti szándék szerint, minden héten egy szent főpap égi közbenjárását kérjük, földi Egyházunk vezetőinek többletkegyelmi segítésére Istentől! Az angol nyelvű változat (lásd) 32 héten át tart, a magyar változatban kiterjesztettük az egész évre, vagyis mind az 52 hétre! Hogy e közbenjárás kiesdésére miért van szükség – nem lehet kétséges –, sem annak aki a Világegyház állapotát szemléli, sem annak aki e blogot rendszeresen olvassa!
     Veszélyes időket élünk ugyanis! A világ nekirontott az életnek, a családnak és a vallásszabadságnak. Évente, több mint 50 millió magzatot áldoznak fel a halál kultuszának oltárán. A házasságot és a családot megtámadták azok, akik gyermekeinket természetellenességre akarják nevelni. Nem kevésbé kikezdték a szeretet értelmét, sőt magát a szentségi alapokat is ki akarják forgatni. Vallásszabadságunk óhatatlanul kicsúszhat kezünk közül, amikor a világ vezető politikusai – még a magukat keresztényeknek vallók is – hitünk liberalizálására vagy megtagadására akarnak rávenni, miközben az egyházi evangelizáció egyre erőtlenebb.
     Erős és szent püspökökre van tehát szükségünk, olyan püspökökre, akiket hősies erények töltenek el, akik átvezetnek minket ezen a sötét időszakon, akik képesek szembeszállni a világ erőszakos nyomásával. Olyan püspökökre van szükségünk, akiknek van tekintélyük és bátorságuk visszahívni az áruló politikusokat, figyelmeztetik őket felelősségükre és hősként védelmezik Krisztus Titokzatos Testét, az Egyházat.
Megvannak ezek a püspökeink, mert Isten nevükön nevezte őket. Nekik azonban szükségük van ránk. Szükségük van az imáinkra, áldozatainkra és böjtjeinkre. Mi azonban segítő szándékaink nyomatékolására a Szent Püspökök közbejárást kérjük számukra.
Csatlakozz kampányunkhoz! Közös imával és böjttel esdjük ki Istennél a kegyelmet pásztorainknak, hogy megvédhessék nyájukat!

Miért szükséges az imádság mellé a böjt?

     Azért, mert minden szeretetből hozott áldozat – így a böjt is –, nyomatékozza imaszándékunk komolyságát! Maga az Üdvözítő mondta: „Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29)
     „A történelem folyamán a katolikus hívek szükség idején imával és böjttel kérlelték Istent, mert ezek segítségével  közelebb kerülhetünk az Úrhoz, rávezetnek minket az Ő akaratának teljesítésére és imáink meghallgatása révén elnyerjük az Ő támogatását.” (Chaput érsek)
     Mint Krisztus testének és Egyházának megkeresztelt tagjai rendszeresen fölajánlhatjuk imáinkat és önmegtagadásainkat, hogy ezáltal mi magunk megerősödjünk, másokat szükségükben támogassunk és a gonoszt kiűzzük az Egyházból. A böjt és az ima egyesít minket a keresztrefeszített Krisztussal, Aki viszonzásul eláraszt minket isteni kegyelmével. A böjt hagyományosan azt jelenti, hogy kevesebbet eszünk. Azonban nem csupán ételről mondhatunk le mindennapjainkban, hanem szórakozásról, társas összejövetelekről, biztos örömet szerző dolgokról. Az is nagyon hatásos, ha olyan – élhető – cselekményekről mondunk le, melyek akár rabul ejtő szokássá is fajulhatnak, lassan elhangolva lelkünket Istenről vagy túlzásában, egyenesen a bűnre vezetnek!
     Kedves Olvasó! Az esztendő minden hétfőjén megjelenik ez a felhívás, más és más szent Apostol, Püspök, Bíboros vagy Pápa képével, mintegy az Ő közbenjárásukat kérve azon a héten, egyházi vezetőink megsegítésére! A hétfői böjt, azonosítható a Szeretetláng üzenete által meghirdetett – éppen a szenvedő papi lelkekért – felajánlott szándékkal. (Lásd Szeretetláng Lelki Napló kritikai kiadás I/30-31)

     Ajánlott ima a napi rózsafüzér (de legalább egy tized), lehetőleg a Szeretetláng fohásszal (benne vagy a végén): Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!
Majd imánk befejezésül mondjuk el az alábbi három könyörgést!
     1) Mindenben védelmezd Uram püspökeinket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket
szent jelenléteddel, hogy a Te békéd, örömöd és szereteted töltse el őket!
     2) Uram, gyújtsd föl püspökeink szívében a szeretet lángját, hogy úgy tekintsenek a rájuk bízott nyájra, mint lelki gyermekeikre és engedd, hogy Hozzád hasonlóan, mint szerető atya szolgálják őket!
     3) Mennyei Atyánk! Kérünk, áldd meg püspökeinket, akik Téged és a Szentlélekkel eltöltött Egyházadat szolgálják. Védd meg őket a Sátán könyörtelen támadásaitól és erősítsd őket szent jelenléteddel! Amen

A napkeleti bölcsek hódolata 

     Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe és megkérdezték: "Hol van a zsidók most született királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki." Amikor Heródes király meghallotta ezt, nyugtalanság fogta el, és vele együtt egész Jeruzsálemet. Azután összegyűjtötte a nép minden főpapját és írástudóját, és tudakozódott tőlük, hogy hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt felelték neki: "A júdeai Betlehemben, mert így van megírva a próféta által:
'És te Betlehem, Júda földje,
semmiképp sem vagy a legkisebb
Júda fejedelmi városai között,
mert belőled támad majd a fejedelem,
aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek' {Mik 5,1-3; 2 Sám 5,2}.
     Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Azután elküldte őket Betlehembe ezekkel a szavakkal: "Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki. Azok pedig, miután meghallgatták a királyt, elmentek. És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük haladt, majd odaérkezve megállt a hely fölött, ahol a kisgyermek volt. Mikor a csillagot meglátták, örvendeni kezdtek igen nagy örömmel.  Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket anyjával, Máriával, és a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba. (Mt 2,1-12)

(Részlet II. János Pál pápa: Redemptoris custos kezdetű apostoli buzdításából /28-30/)

Az iránta való bizalom

     Mi az alapja ennek a nagy bizalomnak? XIII. Leó a következőképpen fogalmazza meg: „Az ok, amiért nevezetesen Szent Józsefet tekintjük az egyház különleges védőszentjének és amiért az Egyház a maga részéről nagyon sokat remélhet oltalmától és közbenjárásától, főként abból ered, hogy Mária hitvese és ahogy tartották: Jézus atyja… Ebből természetszerűen fakad, hogy az isteni Családot, melynek ő a feje – őrizze, védje és gondozza… Következésképpen: méltó hozzá, hogy amint a názáreti Családot minden tekintetben ellátta és óvta, ugyanúgy most Krisztus Egyházát oltalmazza és védje égi közbenjárásával."
     Ezt a pártfogást most kérni kell, erre az egyház mindig rászorul. Nemcsak azért, hogy kivédhesse a szüntelenül megújuló veszélyeket, hanem azért is, hogy támogassa az egyháznak a világ evangelizálására, illetve azoknak a népeknek és nemzeteknek az újraevangelizálására tett erőfeszítéseit – amint azt a Christifideles laici kezdetű apostoli buzdításomban megállapítottam –, „amelyekben korábban virágzott a vallásos keresztény élet…, de akiket most komoly nehézségek gyötörnek".
     Elsősorban a „felülről jövő erő", a Szentlélek Úristen bőséges ajándékai kellenek ahhoz, hogy Krisztus örömhírét elvigyük azokra a helyekre, ahol még soha nem hirdették, vagy olyan vidékekre, ahol elhanyagolták, illetve feledni hagyták. E kegyelmek elnyeréséhez szinte nélkülözhetetlen a szentek közbenjárása és példájuk követése. Az egyház nemcsak Szent József hatékony oltalmába veti bizalmát, hanem túl ezen bízik példájában is. József példája ugyanis nem szorítkozik az élet néhány konkrét helyzetére, hanem túllépve azokat, az egész keresztény közösség minden helyzetében és feladatában mindenkinek mintául szolgál. (Befejezés)

Jézus nevenapja. Újév és vízkereszt közé eső első vasárnap.