Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

December 28. Aprószentek ünnepe. Heródes király a napkeleti három bölcstől megtudta, hogy a Megváltó Messiás személyében Király született. Hatalmát féltve ("parlamenti döntés nélkül") Betlehemben és környékén megöletett minden kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket; rájuk emlékezik az Egyház. A 'vesszőzés' – azaz az újévi szerencsekívánás – archaikus formája kapcsolódik ehhez a naphoz. A vessző az élet szimbóluma, többnyire gyermekek járták ezzel a házakat, megvesszőzve a háziakat. 

(folytatás)

Az árva gyermek és a Kisjézuska

     Az orosz Oktatásügyi Minisztérium 1994-ben két misszionáriust bízott meg azzal, hogy kidolgozzanak egy olyan tananyagot, amellyel az iskolák etika óráin megtaníthatják a tanulóknak a bibliai alapelveket. Arra is fölkérték őket, hogy egy-egy börtönben, tűzoltóságon, rendőrségen, valamint árvaházban is tartsanak előadást.
     Adventi időszakban, fő témájuk az Üdvözítő születésének betlehemi története volt. A missziós előadóknak, egy árvaházi eset megváltoztatta az életét. Így meséltek erről: – A kis árvák először hallottak Józsefről, Máriáról a kisded Jézusról, a szegényes betlehemről és az őket meglátogató egyszerű pásztorokról.
Amíg beszéltünk, a gyerekek és a nevelők lélegzet visszafojtva hallgattak minket, nehogy egy szót is elmulasszanak abból, ami elhangzott.
A történet befejezéséül, minden gyermek kapott néhány darab kartonpapírt, amiből egyszerű jászolt készíthettek és kivághattak egy előrajzolt babácskát. A gyerekek serényen dolgoztak, hogy összeállítsák apró jászlaikat, miközben  körbejártuk a kis alkotókat, hogy segíthessünk, ha valamelyiküknek szüksége lenne rá. 
     Minden rendben ment. Amint azonban a kis Misa asztalához értünk, döbbenten nézhettünk a kislegényre, aki épp elkészült a munkájával. Az ő jászlában ugyanis nem egy, hanem két baba feküdt. Csodálkozva kérdeztük a kisfiútól, hogy miért tett két babát a jászolba?
     A fiúcska széttárta a karjait és maga is elgondolkozva nézte a pici jászolt, mígnem nagy komolyan belefogott a karácsonyi események elmesélésébe. Annak ellenére, hogy életében először hallotta az Üdvözítő születésének történetét, feltűnő pontossággal adta elő, ám amikor ahhoz a részhez ért, hogy Mária a kis Jézuskát a jászolba fektette, egészen sajátos módon folytatta:
     "Amikor a Szűzanya a Kisjézust a jászolba tette, Jézus rám nézett és megkérdezte, hogy hol lakom. Én azt válaszoltam, hogy itt lakom az árvaházban, mert nekem nincs se anyukám, se apukám! Akkor Jézus azt mondta, hogy látogassam meg Őt én is, miként a pásztorok, de én maradjak is vele! Azt feleltem, hogy ez nem megy, mert nekem nincs semmi ajándékom, amit vihetnék. De mégis annyira szerettem volna Jézusnál lakni, hogy arra gondoltam, hogy megkérdeztem tőle: mit szólna, ha az lenne az ajándékom, hogy melegen tartom Őt. A Kisjézuska azt felelte: ó, ha melegen tartanál, az volna a legszebb ajándék, amit valaha is kaptam. Akkor befeküdtem mellé a jászolba és átöleltem. A Jézuska mosolyogva rám nézett és azt mondta, hogy most már vele maradhatok mindig!" – és Misa arcocskáján végig folytak a könnyek. Elcsukló hangon megismételte: "Mindig...!" Az arcát kezébe temetve, fejét az asztallapra hajtotta és oly keservesen zokogott, hogy a két kis válla csak úgy rázkódott.
     Teljesen megrendültünk. Ez az árva kisfiú megtalált Valakit, akit sokan egy életen át keresnek, sokan mások pedig csak távolról követnek!
Megtanultuk egy életre, hogy nem az számít, hogy mink van az életben, hanem az hogy kink!

A JÁNOS-NAPI BORSZENTELÉS

December 27., Szent János apostol és evangelista ünnepe hagyományosan a borszentelés ünnepe is. A szentelt borral embert és állatot is gyógyítottak, illetve öntöttek belőle a boroshordókba, hogy megakadályozzák vele a bor romlását. Szent János és a bor kapcsolata a liturgikus szövegek alapján egyértelműen az apostol Efezusban véghezvitt csodájára vezethető vissza: „Aristodemus, a bálványok papja azonban olyan nagy lázadást szított a nép közt, hogy az egyik párt a másik ellen fegyvert ragadott.
Az apostol így szólt: Megteszem, amit csak akarsz, hogy megengesztelődj. Az így válaszolt: Ha azt akarod, hogy higgyek a te istenedben, mérget itatok veled, és ha semmi kárt nem tesz benned, ki fog derülni, hogy a te Urad az igazi Isten. Mire az apostol: Tégy úgy, ahogy mondtad. Erre ő: Azt akarom, hogy előbb láss másokat meghalni, hogy jobban megrémülj! Aristodemus pedig elment a proconsulhoz, és két halálra ítéltet kért tőle, majd mindenki szeme láttára mérget adott nekik. Rögtön ki is itták a mérget, és kilehelték lelküket. Akkor az apostol kezébe véve a méregpoharat, és a kereszt jelével magát megerősítve az összes mérget kiitta, de semmi baja nem esett, ezért valamennyien dicsérni kezdték az Istent.” (Ford. Grüll Tibor, in Jacobus de Voragine: Legenda aurea. Helikon, Budapest 1990. 32.)

A Rituale Romanum törzsanyaga nem ismeri a borszentelés szertartását, csupán a Szentszék által jóváhagyott áldásokat tartalmazó függelékben közöl egy rövidebb, két könyörgésből álló, és egy hosszabb, a 22. zsoltárból, préceszből, majd három, de a magyar hagyományban ismertektől eltérő könyörgésből álló formulát. A bort mindkét formula végén szenteltvízzel kell meghinteni. A rubrikák szerint a szertartás helye a nagymise után van, amikor a pap teljes miseöltözetben, de a manipulust levéve megáldja a nép által fölajánlott bort annak emlékére, hogy Szent János sértetlenül mérget ivott. Forrás

Egy homályba vesző történet, mely mégis meghatározta egy kontinensnyi nép Mária-tiszteletét

A történetet, az Isteni Ige Társaság  VILÁGPOSTA c. folyóirat 2011. év 4. számából vettem át!  forrás

A Dél Paraiba folyó (folyt.köv.)

     2016. szeptember 3-án felavatták a vatikáni kertben Brazília fővédőszentjének az Aparecida-i Szűzanyának a szobrát, Ferenc pápa jelenlétében. A szoboravatás, az Aparecidai Fekete Madonna, három halász általi 1717-ben való megtalálásának 500. évfordulója alkalmából történt. A szoborcsoport, az említett jelenetet ábrázolja.
Az elkövetkező sorozatom, Brazília legnagyobb kegyhelyét és a történetet mutatja be! 

Lelkedben mély áhítattal köszöntsd a Kisdedet, a Világ Üdvözítőjét! Minden lélegzetvételedben Ő legyen az első!

Gárdonyi Géza: Fel nagy örömre!

Fel nagy örömre! ma született,
Aki után a föld epedett.
Mária karján égi a fény,
Isteni Kisded Szűznek ölén.
Egyszerű pásztor, jöjj közelebb,
Nézd csak örömmel Istenedet.

Nem ragyogó fény közt nyugoszik,
Bársonyos ágya nincs neki itt.
Csak ez a szalma, koldusi hely,
Rá meleget a marha lehel.
Egyszerű pásztor, térdeden állj!
Mert ez az égi s földi király.

Glória zeng Betlehem mezején,
Éjet elűzi mennyei fény;
Angyali rendek hirdetik őt,
Az egyedül szent Üdvözítőt.
Egyszerű pásztor, arcra borulj,
Lélekben éledj és megújulj!

Hallgassák meg egyházi énekben is: https://www.youtube.com/watch?v=WEKY5Pu8xio

Áldott, boldog, békés, szép Karácsonyéjt kívánok minden Olvasómnak!

Ajándékként, hallgassák meg

ADY ENDRE: KARÁCSONYI REGE c. versét, Szabó Gyula előadásában   https://www.youtube.com/watch?v=BCnVh6ntw7Y

Mennyit ér az imádság?

     A háborút követő első békés karácsony előtti napokban történt.
     Egy megtört, igen fáradt asszony lépett be egy boltocskába és a karácsonyi vacsorához kért némi élelmiszert. A boltos nem szívlelte a kéregetőket, az asszonyhoz mégis türelmesen szólt: "és mennyit tud rá költeni?" Az asszony szégyenlős keserűséggel ezt felelte: 
– Férjem nem jött haza a háborúból, a két kisgyermekem lázas beteg, én magam pedig csupán egy kis imádságot tudok önnek felajánlani. 
– Imádságot? – képedt el a kereskedő – Aztán mennyit ér az? Hol tudok én azért bármit is beszerezni a feketézőktől? 
Az asszony azonban nem szólt, csak könnyezve állt.
A kereskedő kissé elszégyellte magát, és hogy halogassa a dolgot így szólt a hadiözvegyhez:
– Na nem bánom! Írja le otthon azt az imát és hozza el nekem – majd megmérjük valahogy!
     Legnagyobb meglepetésére azonban az asszony elővett zsebéből egy összehajtott papírost és mentegetőzve átadta: 
– Már meg is írtam az éjszaka, amikor őrködtem beteg gyermekeim ágyánál!
     A kis üzlet, közben megtelt emberekkel. A boltos, hogy valamiképp jól fessen vevői előtt, kikapta az asszony kezéből a papírt és anélkül, hogy elolvasta volna - rádobta a mérlegsúlyok helyére. Persze már bánta, hogy belement a játékba, de azért így kajánkodott: "na lássuk mennyit ér az imája"!? Ezt követően a mérlegtálcára lökött egy sodort újságpapír-staniszli lisztet, úgy 30 dekát. A mutató meg se mozdult. A kereskedő csak nézett.
     A vevők is kérdőn tekintettek a boltosra. Ez zavarában rátett egy staniszli cukrot is, meg egy fél vekni kenyeret, aztán húsz deka zsírt, de a mérleg meg se mozdult. Elképedve egyre csak pakolta, már azt se tudta, hogy zavarában, szeretetből vagy dühében, mert közben a vásárlók is figyelték. Próbált kemény lenni, aztán elvörösödött arccal odaszólt az asszonynak: 
– Na pakolná már el, végre? Más vevőm is van! – miközben maga is észrevette, hogy nem is tudja miket beszél. 
     Az asszony röstellve a könnyeit, sebtében elpakolta az élelmet és indulni készült. A boltos azonban utána szólt, "ejnye, a tojásokat meg itt hagyja?" – és átadott még kettő, papírba göngyölt tojást is. Az asszony csak annyit mondott, hogy az "Isten megáldja mindezért!" – és távozott. 
     A kereskedő – mint aki álomból ébredt –, azonnal megvizsgálta a mérleget és csak a fejét vakarta, mert látnia kellett, hogy az eltörött. A cédulát mérgében vagy zavarában, zsebre vágta!
     A boltosnak, még Szenteste előtt hazajött két eltűntnek hitt leventekorú fia, akiket társaikkal együtt egy Ausztriából érkező vonatról szedtek le az oroszok, hogy kényszermunkára vigyék mindet. Ők ketten még Magyarországon megszöktek a transzportból. A feleségétől is üzenet jött a kórházból, hogy vinne be neki télikabátot mert meggyógyult a tífuszból.
     A kereskedő, aki nem volt hívő ember érezte, hogy meg kell köszönnie Istennek a vele történteket és össze-vissza kapkodva keresni kezdte a "sokat érő papírt". Amint keze ügyébe került a viseltes cédula, elcsodálkozva olvasta a rövidke mondatot: "Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma." (Mt 6,11) 
     Az esetet soha nem felejtette el, sőt kifejezetten hálát érzett a különös, ismeretlen asszony iránt, akivel aztán soha többé nem találkozott. 
     Az évtizedek múltán már-már csak karácsonyi álomnak hitte volna a történetet, de az a megsárgult "értékpapír" – bekeretezve, mint valami kiváltságlevél –, a szoba főhelyén emlékeztette. A cédula történetét a családban mindenki ismerte és azóta, ha Szentesténként összejöttek unokástól, mindannyiszor együtt imádkozták a Miatyánkot, s a "mindennapi kenyerünk"-höz érve, valamennyiük szemében megcsillantak a könnyek!

Forrás 

Az alábbiakat levélben kaptam és megható ötletnek tartom! A sok készülődés és csomagolás közepette, ne feledkezzünk meg a Kisjézusról sem, és csomagoljuk szívünk szeretetébe imáinkat, elhelyezve azokat a jászola mellé! Kegyelmi indíttatásokban gazdag adventet kívánok kedves Olvasóimnak!

Kedves Testvérek!

Jézus születésének ünnepe közel. Sokan próbáljuk az időbe beleszuszakolni a sok sok feladatunkat.
Ezzel együtt arra hívlak téged, hogy ebben a nagyon sűrű időben szakíts a drága idődből Jézusra és imádkozz a megtérőkért.

Ez egy valóságos ajándék Jézusnak.

Az Imabástyákban imádkozókat arra kérjük, hogy lehetőleg egy héten egyszer egy órát, vagy egy fél órát töltsenek imában, amit a saját, a környezetük, illetve az országban élők megtéréséért ajánlanak fel. Olyan módon imádkozol, ahogy neked kedves, és ott, ahol szeretnéd.

Beírhatod magad az Imabástyák óráiba a megadott linken: <http://teamup.com/ks6fee94c20a5598b5/>

Lehetőleg olyan időt válassz, amely még szabad, persze társulhatsz is.

Nagy ajándék, és igen megerősítő, ha akár ketten együtt imádkoztok.

Az imádság mélységéről álljon itt egy szent életű sztarec, Szinaita Gergely gondolata:

„A kezdő imája – ima – szívből kijövő tűz, a tökéletes imája a lélek mélyén csendesen égő és drága illatot terjesztő fény. Más szavakkal az ima apostoli prédikáció, hitélesztő, vagy jobban mondva: a közvetlen hit, a remények megvalósulása, szeretetjel, angyali ösztönzés, test nélküli erő, angyali foglalkozás és öröm. Isten üzenete, a szív tanúságtétele, a megmentés reménye, a megszentelés ismertetőjele, a tisztaság fürdője, a Szentlélek ösvénye, Jézus öröme, a lélek vidámsága, Isten irgalmassága, a kibékülés jelvénye, Krisztus győzelme, a lélek napjainak ragyogása, a szív hajnalpírja, a kereszténység tartóoszlopa, Isten kiengesztelésének megjelenítése, Isten kegyelme, bölcsessége, vagy inkább a bölcsesség kezdete; a szerzetes cselekedete, a hallgató élete, a kiválasztottak forrása, angyali élet tanújele.”

Az Úr közel, várjuk hát égő mécsessel érkezését.

Testvéretek Jézusban: Angéla

Lelki adományainkkal koronázzuk meg a Szűzanyát! (folytatás)
2. lépés:
Ajánld fel a Szűzanyának lelki adományodat!
     Ne csak fényképen megörökített arcképedet juttasd el a kijelölt helyekre, de ajánld fel a szívedet is Máriának! A fénykép hátoldalára írd fel milyen lelki adományt, fogadalmat ajánlasz fel a Szűzanyának! Felajánlásoddal valami különösen szépet ajándékozz Máriának – talán szentgyónáshoz járulsz sok év után, kiengesztelődsz valakivel, akivel hosszú ideje konfliktusban vagy. Esetleg elhatározod, hogy szakítasz valamilyen szenvedélyeddel, az alkoholizmussal, a kábítószerrel, a pornográfiával… De választhatsz valamit, ami mindennap motivál a megtérésre, elősegíti életed megváltoztatását – ez lehet pl. a rózsafüzér imádkozása, Szentírás olvasás, lelki olvasmányok… Találj ki valamit magad, amit épp Te ajánlhatsz fel Égi Édesanyádnak.

3. lépés:
Fogadd be a Szűzanyát az otthonodba!
     Válaszul a 2017. január 20. után a kijelölt helyre elvitt vagy elküldött (papír)képed hátoldalán megnevezett lelki adományodra, átadjuk vagy – adott cím – esetén elküldjük a Jasna Góra-i Szűzanya képét (A4-es méretben), hátoldalán a felajánló imádsággal! Mindezt annak jeleként, hogy Te is egy Gyémánt vagy Mária Élő Koronájában. Ily módon fogadd be a Szűzanyát az otthonodba, családodba és életedbe!

4. lépés:
Naponta lépj kapcsolatba Máriával!
     A facebookon, vagy a Pálos Rend honlapjának jobboldali sávjában folyamatosan olvashatsz újabb és újabb Máriás gondolatot, ami segít elmélyíteni kapcsolatodat a Szűzanyával. Reménykeltő és a megtérésre motiváló gondolatok ezek, amelyekre naponta a lelki adományoddal válaszolhatsz Máriának, szíved átalakulásával járulva hozzá az Ő megkoronázásához.

     2017. január 18-án, Boldog Özséb atyánkra emlékezve, a 10.30-kor kezdődő szentmise keretében Pécsen, melyet Dr. Beer Miklós püspök úr mutat be, és Csóka János pálos tartományfőnök atya ünnepélyesen kihirdeti a "Mária Élő Koronája" kezdeményezést. Már addig is elhatározhatja bárki, aki ebben részt szeretne venni, hogy mivel járul hozzá ennek az élő koronának az építéséhez. Info: http://www.palosrend.hu/aktualis/609-maria-elo-koronaja

Az alábbiakat levélben kaptam és megható ötletnek tartom! A sok készülődés és csomagolás közepette, ne feledkezzünk meg a Kisjézusról sem, és csomagoljuk szívünk szeretetébe imáinkat, elhelyezve azokat a jászola mellé! Kegyelmi indíttatásokban gazdag adventet kívánok kedves Olvasóimnak!

Kedves Testvérek!

Jézus születésének ünnepe közel. Sokan próbáljuk az időbe beleszuszakolni a sok sok feladatunkat.
Ezzel együtt arra hívlak téged, hogy ebben a nagyon sűrű időben szakíts a drága idődből Jézusra és imádkozz a megtérőkért.

Ez egy valóságos ajándék Jézusnak.

Az Imabástyákban imádkozókat arra kérjük, hogy lehetőleg egy héten egyszer egy órát, vagy egy fél órát töltsenek imában, amit a saját, a környezetük, illetve az országban élők megtéréséért ajánlanak fel. Olyan módon imádkozol, ahogy neked kedves, és ott, ahol szeretnéd.

Beírhatod magad az Imabástyák óráiba a megadott linken: <http://teamup.com/ks6fee94c20a5598b5/>

Lehetőleg olyan időt válassz, amely még szabad, persze társulhatsz is.

Nagy ajándék, és igen megerősítő, ha akár ketten együtt imádkoztok.

Az imádság mélységéről álljon itt egy szent életű sztarec, Szinaita Gergely gondolata:

„A kezdő imája – ima – szívből kijövő tűz, a tökéletes imája a lélek mélyén csendesen égő és drága illatot terjesztő fény. Más szavakkal az ima apostoli prédikáció, hitélesztő, vagy jobban mondva: a közvetlen hit, a remények megvalósulása, szeretetjel, angyali ösztönzés, test nélküli erő, angyali foglalkozás és öröm. Isten üzenete, a szív tanúságtétele, a megmentés reménye, a megszentelés ismertetőjele, a tisztaság fürdője, a Szentlélek ösvénye, Jézus öröme, a lélek vidámsága, Isten irgalmassága, a kibékülés jelvénye, Krisztus győzelme, a lélek napjainak ragyogása, a szív hajnalpírja, a kereszténység tartóoszlopa, Isten kiengesztelésének megjelenítése, Isten kegyelme, bölcsessége, vagy inkább a bölcsesség kezdete; a szerzetes cselekedete, a hallgató élete, a kiválasztottak forrása, angyali élet tanújele.”

Az Úr közel, várjuk hát égő mécsessel érkezését.

Testvéretek Jézusban: Angéla

Lelki adományainkkal koronázzuk meg a Szűzanyát!
     Nagy Lajos király 1382-ben Márianosztráról 16 pálost küldött a lengyelországi vieluni hercegség területére, hogy megalapítsák a czestochowai pálos kolostort. Ajándéka egy Mária-ikon volt, melyet a hagyomány szerint még Szent Lukács festett az Utolsó Vacsora asztallapjának egy darabjára! Ez az Ikon a ma is látható Fekete Madonna!
     Ezt a kegyképet 1717-ben koronázták meg XI. Kelemen pápa által küldött koronával. Ez volt a világon az első ilyen esemény Rómán kívül.
Ennek a nagy eseménynek van 300. jubileuma 2017-ben!

     Ma már nem arany koronákkal akarjuk megkoronázni Máriát, hanem evangéliumi életünkkel. Szent Iréneusz azt mondta: „Isten dicsősége az élő ember”. Ahhoz, hogy valóban így legyen, megtérésre van szükségünk. Ezért akarjuk felajánlani Isten Anyjának lelki adományainkat – ezek mutatják meg leginkább, hogy Ő uralkodik-e életünkben. A Jubileum és a „Mária Élő Koronája” akció védnöke a Lengyel Püspöki Kar, és annak elnöke, Stanisław Gądecki poznani metropolita. Ehhez szeretnénk csatlakozni Magyarországon is.

1. lépés:
Mutasd meg magadat a Szűzanyának és ő közelebb visz Jézusához!
     Mi alkotjuk Mária Élő Koronáját. Az arcunkra van írva egész életünk, annak minden történése. Szemünkben tükröződnek a vágyaink, élményeink, örömeink és szenvedéseink egyaránt. Szeretnénk Mária arcképévé válni! Vidd el egy borítékban a fényképedet valamelyik pálos rendházba, vagy küldd el postán a pécsi kolostorukba (7625 Pécs, Hunyadi u. 70.), 2017. január 20. után. Ettől a naptól tudjuk fogadni a képeket a felajánlásokkal, ezért kérjük, hogy előbb ne küldd! Fényképedet a 2017. június 26-án induló Fekete Madonna Zarándokvonattal visszük el Częstochowába, majd a Szűzanya Kápolnájában helyezzük el a Jasna Góra-i esti ima (Apel) alatt, majd onnan kerül át a nagy, un. Kordecki-terembe sok-sok arckép közé. Mindenkitől külön nyilatkozatban kérjük (formanyomtatványon, mely a későbbiekben letölthető honlapról*), hogy járuljon hozzá saját fényképének elhelyezéséhez. Ha esetleg zarándokként meglátogatod mennyei Édesanyádat, megtalálhatod saját fényképedet is. Ez lesz a jelképe, hogy az életed be van írva Mária Szívébe! Természetesen fényképedet személyesen is elviheted a Fekete Madonna Zarándokvonattal. *(Ha engedélyező nyilatkozatot nem kapunk, a felajánlás attól még odakerül a Szűzanya elé, de nem elhelyezve a Kegyhelyen.) Info: http://www.palosrend.hu/aktualis/609-maria-elo-koronaja (Folytatás holnap!)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

†  Siracusa, 304 körül
Szent Lúcia, magyarul SZENT LUCA és Szent Ágota között, annak ellenére, hogy időben távol állnak egymástól, szoros kapcsolat van. Tiszteletük elterjedtsége is megközelítőleg egyforma.

    Lúcia Siracusa városának egyik legelőkelőbb családjából származott. Lúcia elkísérte beteg édesanyját a negyven mérföldnyire lévő Cataniába, Szent Ágota sírjához, hogy gyógyulását kérjék. Miután az édesanya meggyógyult, Lúciának volt egy álma: Ágota jelent meg neki, és mint a húgát megkérdezte, hogy miért az ő sírjánál keresték a gyógyulást, mikor Lúcia a saját hitével is meggyógyíthatta volna édesanyját. Ágota megígérte Lúciának, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként az Úr általa éppen oly nagy dicsőséget szerez majd Siracusának, mint amilyet ő adott Cataniának, vértanúsága által. Útjukon hazafelé pedig Lúcia megkapta az engedélyt anyjától, hogy ne kelljen férjhez mennie és hozományával tetszése szerint bánhat.

     Amikor anyjával Ágota sírjától hazatért, kezdte szétosztani a vagyonát a szegények között. Pogány vőlegénye rossz néven vette házassági ajánlatának elutasítását és azt, hogy őt a vagyon elosztásból Lúcia kihagyta, mivel csak a szegényeket támogatta. Bosszúból följelentette Paschasius bírónál.
     Lúcia szenvedéstörténetének leírásában jegyzőkönyvszerűen rögzítették Lúcia kihallgatását, melyben bátor érvei meglepően személyes és világos hangvételűek. A bíró ráparancsolt Lúciára, hogy áldozzon az isteneknek. A bátor leány így felelt: ,,Egy áldozat van, ami tetszik Istennek, és ez a szegényeken való segítés. Mivel már semmim sem maradt, magamat adom oda.'' A bíró rendreutasította: ,,Ilyesmit az ostoba keresztényeknek mondj, de ne nekem, mert én a Császár törvényére vigyázok!'' ,,Tartsd hát magadat a császárod törvényéhez – mondta neki Lúcia –, én meg szívem Urának, Jézus Krisztusnak a törvényéhez tartom magam. Te féld a császárodat, én meg az én Istenemet félem. Tedd, ami neked jólesik, de én azt teszem, amiből üdvösségem támadhat!''
     Ezután, mint annyi más vértanú esetében, a legkülönfélébb kínzások követték egymást, de Lúcia imádságának hatására egyik sem tudott fájdalmat okozni. Megvakításának két változata van, miszerint maga vájta ki szemeit, hogy vőlegénye ne dicsérhesse többé szépségét. A másik szerint a kínzások során vakították meg. Végezetül a bíró parancsára karddal döfték át a torkát, de nem halt meg azonnal, sőt, ebben az állapotában még tanította is a népet, s csak akkor halt meg, amikor egy odasiető pap kezéből fölvette az utolsó kenetet.
     A források nem szólnak vértanúsága időpontjáról, a hagyomány a Diocletianus-féle üldözés áldozatai között tartja számon. Tiszteletének első bizonyítéka egy 5. századi sírfelirat a siracusai Szent János-katakombában; neve belekerült a római kánonba is. A nép és hivatalosan az Egyház is már az 5-6. században tisztelte, erről a korabeli misekönyvek tanúskodnak. Zsolozsmáját valamivel később írták; szépségében nem marad el az Ágnes, Cecília és Ágota tiszteletére írt zsolozsmák mögött. Nagy Szent Gergely arról tudósít, hogy Siracusában és Rómában egy-egy kolostor áll Lúcia oltalma alatt. I. Honorius pápa pedig (625-638) fölépíttette Rómában a S. Lucia in Selce-templomot.

     A középkorban Lúcia a legkedveltebb szentek közé tartozott. Oltalmáért folyamodtak a vakok és a szembetegségekben szenvedők (mivel a neve a lux = fény szóból ered), a bűnbánó utcanők, a földművesek és a különféle kézművesek, de ugyanígy a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek is, mivel valamennyien hegyes szerszámokkal dolgoznak.
     Ünnepe dátumából kiindulva - a Gergely-féle naptárreformig, 1582-ig ugyanis december 13. volt az év legrövidebb napja, a tél közepének tekintették, továbbá munkaszüneti törvénynap volt - a néphitben néha egymásnak ellentmondó és pogány elemek is föltűnnek. Így lett "Luca napja" a jövendölések napjává, amelyen az időjárásra, a vetésre, sőt a jövendőbeli nevére vonatkozó jövendölések is történtek.
     Kérünk Istenünk, hogy Szent Lúcia szűz és vértanú segítsen minket közbenjárásával életünk nehézségeiben és mindig világosan láthassuk az üdvösségre vezető utunkat!
(Forrásként felhasználtam: http://www.katolikus.hu/szentek/1213.html részleteit.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

Hogyan alakult és miként valósult meg, üdvtörténetünk nagy eseménye?

     A középkorban a szeplőtelen fogantatás tana sok fejlődésen ment keresztül. Szent Bernát hatására a 12. és a 13. század vezető teológusai (Szent Bonaventúra, Nagy Szent Albert, Aquinói Szent Tamás) elvetették a szeplőtelen fogantatás tanítását. A nehézség számukra abban rejlett, hogy ők képtelenek voltak Máriának az áteredő bűntől való szabadságát összeegyeztetni az áteredő bűn egyetemességével és azzal, hogy minden embernek szüksége van az üdvösségre. A problémára a helyes megközelítést először Wilhelm Ware ferences teológus érte el, amit később nagy tanítványa, Szent Duns Scotus tökéletesített és terjesztett el széles körben. A pápaság vetett véget az évszázadokig tartó hitvitáknak azzal, hogy IX. Pius hittétellé nyilvánította Mária Szeplőtelen Fogantatását 1854. december 8-án!                                                                                                     Amikor IX. Piusz pápa a Szent Péter Bazilikában ünnepélyesen kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját, már nagyon idős és egészségileg is törékeny volt és rekedten beszélt. Akkoriban még nem voltak hangerősítők, ám amikor a dogmatikai tétel formuláját olvasta fel, hangja csengett és erőteljes volt, s ugyanebben a pillanatban egy napsugár, a felhőkön átragyogva, behatolt a Szent Péter Bazilika üvegablakán és beborította a Szentatya alakját. E mindenki által észlelt külső eseményeket Isten és a Boldogságos Szűzanya tetszésnyilvánításaként magyarázták.
     A Szentatya így számolt be erről: "Emberi nyelv képtelen leírni, amit a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának kihirdetése közben tapasztaltam és éreztem. Míg Isten a hittitkot kihirdette Helyettesének szavai által, olyan világos és eleven fénnyel árasztotta el a lelkemet, olyan gyönyörűségek-kel, melyek nem földiek és csak a Mennyben tapasztalhatóak".
     IX. Piusz egyik életrajzírója így ír: "Nem habozok kijelenteni, hogy a Pápa, abban a pillanatban, minden bizonnyal oly különleges kegyelemben részesült, hogy bele ne haljon a Szeplőtelen Szűz páratlan tisztaságának ismerete és érzése által kiváltott édességekbe".
     A Szentatya a következő szavakkal hirdette ki a Boldogságos Szűzanya Szeplőtelen Fogantatásának dogmáját: "Urunk Jézus Krisztusnak, Szent Péter és Pál Apostoloknak tekintélyével és a sajátunkkal kijelentjük és meghatározzuk, hogy az a tan, amely azt tartja, hogy a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatától, a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és kiváltságából, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt: Istentől való kinyilatkoztatás, és ezért erősen és állhatatosan kell hinnie minden hívőnek!" (IX. Piusz Ineffabilis Deus kezdetű bulla)

Gyakorlati magyarázat:
     Sajnos, sokan félreértik a dogma értelmezését. Nem úgy kell érteni, hogy Mária, a szüleinek szerető együttléte nélkül fogant volna, hanem hogy Mária a (biológiai) fogantatásának pillanatától kezdve, mentes volt az eredendő bűn foltjától! Nem szabad tehát összekevernünk az Angyali Üdvözlet jézusi foganásával (amit a Szentmise aznapi evangéliuma is sugall). Nem beszélve arról, hogy a szeplőtelen foganás, teljesen különbözik a szűzi szülés fogalmától is! A szűzi szülés mellett, (elméletben) minden felekezet tanúságot tesz, de a Szeplőtelen Fogantatás mellett, egyedül csak a Katolikus Anyaszentegyház tanúskodik!  Mária tehát az új teremtés és új teremtmény, Szeplőtelen Fogantatása első pillanatától fogva.

     Minden ember az áteredő bűnnel jön e világra, és az örök kárhozattól való megszabadulásért Krisztus megváltására van utalva. Mária is, mint az emberi törzshöz tartozó teremtmény így született volna, de nem így történt! A Legszentebb Szentháromság – Máriát, mint Jézus Krisztus leendő Anyját –, a Megváltó Fiú érdemeinek megelőlegezéseként, páratlan kiváltságban részesítette, és fogantatásának első pillanatától megőrizte Őt az áteredő bűntől. 
     Időrendben előbb az anya van, és utána a fiú. Következésképpen ahhoz, hogy Mária Szeplőtelen lehessen, Krisztusnak már születése és kereszthalála, vagyis a Megváltás véghezvitele előtt meg kellett váltania Őt.
Szent Ambrus így ír: "Amidőn az Úr a világ megváltásába fogott, Márián kezdte, hogy ő fogadhassa elsőként Fia kezéből az üdvösség gyümölcsét, hiszen az ő közreműködésével jutott el a Megváltás mindenkihez!" (In Luc. 2,17)
     A Keresztség által mindannyian megszabadulunk az áteredő bűntől, melytől Mária már fogantatása pillanatától mentes volt. A Szeplőtelen Fogantatás megnevezés azonban csak Máriát illeti meg, mert a Keresztségben való újjászületésünkkel bár a régi teremtményből mi is új teremtménnyé lettünk, nem mondhatjuk azt, hogy olyanná lettünk, mint a Szeplőtelen Fogantatás. (Vö. Fracesco Bamonte, Szűz Mária harca c. könyv 77-79. oldaláról szerkesztve. Kiadó: IHTYS 2014. Nagyvárad)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

KILENCEDIK NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, akik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
     1854. december 8-án IX. Piusz pápa a Szent Péter Bazilikában ünnepélyesen kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját. Az ekkor már nagyon idős és egészségileg is törékeny pápa a szentélyben foglalt helyet és rekedten beszélt. Akkoriban még nem találták fel a mikrofonokat, erősítőket és hangszórókat; amikor azonban a dogmatikai tétel formuláját olvasta fel, hangja csengett és erőteljes volt, s ugyanebben a pillanatban egy napsugár, a felhőkőn átragyogva, behatolt a Szent Péter Bazilika egyik üvegablakán és beborította a Szentatya alakját. Ezeket, a mindenki által észlelt külső eseményeket Isten és a Boldogságos Szűzanya tetszésnyilvánításaként magyarázták. A Szentatya így számolt be róla: "Emberi nyelv képtelen leírni, amit a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának kihirdetése közben tapasztaltam és éreztem. Míg Isten kihirdette a hittikot Helyettesének szavai által, olyan világos és eleven fénnyel árasztotta el lelkemet a Legszentebb Szűz páratlan tisztaságát illetően, hogy ennek az ismeretnek a mélységeibe merülve, elmondhatatlan gyönyörűség töltötte be a lelkemet, olyan gyönyörűségek, melyek nem földiek és csak a Mennyben tapasztalhatóak".  IX. Piusz egyik életrajzírója így ír: "Nem habozok kijelenteni, hogy a Pápa abban a pillanatban, minden bizonnyal különleges kegyelemben részesült, hogy ne haljon bele a Szeplőtelen Szűz páratlan tisztaságának ismerete és érzése által kiváltott édességekbe". A Szentatya a következő szavakkal hirdette ki a Boldogságos Szűzanya Szeplőtelen Fogantatásának dogmáját, amihez az említett mély misztikus tapasztalat is társult:
     "Urunk Jézus Krisztusnak, Szent Péter és Pál Apostoloknak tekintélyével és a sajátunkkal kijelentjük, kihirdetjük és meghatározzuk, hogy az a tan, amely azt tartja, hogy a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatától, a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és kiváltságából, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt: Istentől való kinyilatkoztatás, és ezért erősen és állhatatosan kell hinnie minden hívőnek"
(IX. Piusz Ineffabilis Deus kezdetű bulla, Magyarul: Fila Béla ‒ Jug László: Az egyházi tanítóhivatal megnyilatkozásai. Budapest, 1997, 499-500, Vö, Heinrich Denzinger ‒ Peter Hünermann: Hitvallások és az Egyház tanítóhivatalának megnyilatkozásai. Bátonyterenye ‒ Budapest, 2004, 554-555)

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűséges, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki számomra az általam kívánt kegyelmet Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

NYOLCADIK NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
     Az üdvtörténetnek tehát három nagy főszereplője van: a Megváltó Krisztus, Szeplőtelenül Fogantatott Édesanyja és a Sátán, aki a kárhozatra gyűjti a lelkeket és békétlenséget szít a világban.
Monforti Grignon Szent Lajos így ír: "Isten arra választotta Máriát, hogy minden kegyelem kincstárnoka, gondozója és szétosztója legyen. Ezért Isten minden kegyelme és minden adománya a kezein megy át".
     A Fiú üdvözítői művének társaként Mária, teljes mértékben részese lett a gonoszság szelleme elleni harcnak. Így az Egyház hite által Máriának tulajdonított »Szeplőtelen Fogantatás« és a »Megváltó Társa« címek, melyek lelki szépségét és a Megváltás csodálatos művében való mélységes részvételét hirdetik, nyilvánvalóvá teszik a kígyó és az új Éva közti kibékíthetetlen ellenállást." (II. János Pál, Ált. kihallgatás, 1996. Január 25) 
A közelebbi időkre térve, Lúcia nővér írja Visszaemlékezéseiben, hogy a Fatima-i Szűzanya, második megjelenésekor, többek között, ezt mondta: "Szeplőtelen Szívem menedéked lesz és elvezet téged Istenhez". Ezekben a szavakban felismerhetjük az anyai közbenjárására történő utalást, mintegy párhuzamot vonva Jézus kifejezésével: "Én vagyok az Út ... " (Jn 14,6). A Fiával való egyesülése okán ő út az Atyához és a kegyelemek közvetítője.
     A Fatima-i Szűz más alkalmakkor is kifejezésre juttatta közbenjárását-közvetítését. 1917. július 13-án, a harmadik jelenéskor, ezt mondta: "Továbbra is minden nap imádkozzátok a rózsafüzért a Rózsafüzér Királynőjének tiszteletére, hogy a világ számára a békét és a háború befejezését kieszközöljétek. Mert egyedül csak Ő tudja ezt elérni".
     Boldog Jácinta kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus és Mária Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997, 108.o.)

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűséges, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki számomra az általam kívánt kegyelmet Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

HETEDIK NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
     A II. Vatikáni Zsinat ezt mondja: "A Boldogságos Szűz[-et] ... az isteni Gondviselés terve, az Ige megtestesülésével kapcsolatban, eleve Isten anyjának rendelt[ -e]." (Lumen gentium 61.)
Krisztus és Mária emberi természete a teremtés művének csúcsa. Habár Krisztus és Mária sok évszázaddal a Teremtés után jelent meg a világban, mégis, a Legszentebb Szentháromság előtt öröktől fogva ott lebegett ez a felülmúlhatatlan Mestermű, amely Isten egyetlen más teremtett művéhez sem hasonlítható: "egy Szeplőtelen Asszony, aki a Fiú Anyja lesz és akinek méhében a Fiú emberi testet ölt a Szentlélek közreműködésével".
     Az is megfigyelhető, hogy a Teremtés könyvében meghirdetett ellenségeskedés, amit Isten kelt a sátán és az asszony között, Máriában kétféleképpen is megvalósul. Isten tökéletes szövetségeseként és az ördög ellenségeként, szeplőtelen fogantatása következtében, amikor is a Szentlélek kegyelme megalkotta és megőrizte őt a bűn minden szennyétől, teljesen kikerült a sátán hatalma alól.
     XII. Piusz pápa, a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának centenáriumára, 1953-ban közzétett Fulgens corona kezdetű ünnepi enciklikájában így érvel: "Ha egy adott pillanatban a Legboldogságosabb Szűz nem birtokolta volna az isteni kegyelmet, és fogantatásában az eredeti bűn foltot ejtett volna rajta, akkor inkább alárendeltség ‒ legalábbis arra a kis időre, bármily rövid szakaszról lett volna szó ‒, és nem az az örök ellenségeskedés állt volna fenn Mária és a kígyó között, amelyről az ősi hagyomány beszél, egészen a Szeplőtelen Fogantatás ünnepélyes kihirdetéséig (AAS 45 [1953] 579). Az asszony és az ördög közötti, Isten által elrendelt kibékíthetetlen ellenségeskedésnek szükségszerű feltétele Mária Szeplőtelen Fogantatása, vagyis a bűntől való teljes mentessége, léte első pillanatától. Mária Fia végső győzelmet aratott a sátán fölött és ennek gyümölcseiből Anyját előre részesítette, megőrizve őt a bűntől. Következésképpen, a Fiú hatalmat adott neki, hogy ellenállhasson az ördögnek, s így, a Szeplőtelen Fogantatás misztériumában, megváltói művének legjelentősebb hatását valósította meg." ( II. János Pál. Ált. kihallgatás, 1996. május 30.)

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűséges, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki számomra az általam kívánt kegyelmet Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

HATODIK NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
     A Szeplőtelen Fogantatással a sátán veresége megpecsételődött. Leromboltatott hatalma, s a többi lázadó angyalé is, akiknek ő a vezére, s akikkel közösen egy birodalmat alkotnak (Mt 12,26). Hiszen, bár továbbra is tevékenyen működik a világban ‒ bizonyos történelmi korszakokban nagyon is hevesen és látványosan ‒ mégsem legyőzhetetlen, a Megváltás kegyelme ugyanis, amely Mária és Jézus Krisztus Kálvária-hegyi legfőbb áldozatából fakad, képessé tesz minket ‒ a kegyelem befogadásának mértékében ‒ az ördög műveinek lerombolására.
     E kegyelmet különösképpen megerősíti bennünk a Szűzanya sajátos közbenjárásához való bizalomteljes folyamodás. Ő ugyanis Szeplőtelen Fogantatásának erejében, létével és cselekedeteivel, egyértelműen és teljes mértékben szemben áll a sátánnal, a lázadó angyalok létével és cselekedeteivel, s egyetlen emberi vagy angyali lényhez sem fogható módon, ellentmondást nem tűrve, ellenáll az ördögi támadásoknak, semlegesíti azokat és Fia országát terjeszti, mely igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben.* Mária "anyai lelkülettel vesz részt a sötétség hatalma elleni kemény harcban, amely végigkíséri az ember egész történetét" **, "középpontjában áll ennek az ellenségeskedésnek", ‒ a sátánt és a gonoszság szellemét megtestesítő "kígyóval", a gonoszság fejedelmével szemben ‒, akit Jézus Krisztus pontosan Mária sajátos közreműködésének köszönhetően győz le.
* "Mária, az Egyház tökéletes ikonja, mentesült és megkíméltetett a bűntől, telve van kegyelemmel. Tehát minden megváltott embernél jobban képes hozzájárulni a megváltás művének kibontakozásához". S. M. Parrella. La verita dell'Immacolata Concezione di Maria e il «depositum fidei». Dalla «Inefabilis Deus» alla catechesezi mariane di Giovanni Paolo II. in Aa.vv., Signum magnutn apparuit in coelo, L'Immacolata, segno della bellezza e dell'amore di Dio, PAMI, Cittá del Vaticano 2005. 204-205. o.
** II. János Pál. Redemptoris Mater enciklika, 47.

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűséges, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki számomra az általam kívánt kegyelmet Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

Az ifjúsági zarándokhely
     Chiara Luce szülővárosa és a sírja zarándokhellyé vált, különösen a fiatalság körében, mivel életének lenyűgöző példája egyfajta újdonságként hat sokakra azzal, hogy mosollyal az arcán volt képes radikálisan az Isten- és emberszeretetben élni az Evangéliumot. Ez sokaknak nyújt fényt az életcéljuk valódi felismerésére, nem véletlenül kapta kicsi szentünket a Keresztség Szentségében a „Luce” nevet, mely FÉNY-t jelent!
     Chiara Luce Badano levelei, szavai, fényképei terjedni kezdtek az egész országban és az egész világon. Kérni kezdték segítségét és sok ima meghallgatás történt. Sírjához rengeteg zarándok érkezett és ma is érkezik, különösen fiatalok.
     Sok megtérést tapasztaltak és gyökeres változások történtek közbenjárására az emberek életében.
     A temetési szertartást Livio Maritano püspök végezte, aki mindvégig Chiara mellett állt. Egy Triesztben történt csodálatos gyógyulás elismerése fontos lépés volt a boldoggáavatás ügyében, amelyet 1999-ben indított el Livio Maritano püspök. Az eljárás során, levelei tüzetes átvizsgálásakor bebizonyosodott, hogy Chiara már egészen kislánykorában szerelmes volt Jézusba.
     Chiara Luce Badanót 2010. szeptember 25-én XVI. Benedek pápa boldoggá avatta.
Korunk nagy szentje ő, aki életét Jézusért és felebarátaiért áldozta fel, szívének minden szeretetével.

Boldog Chiara Luce Badano!
Súlyos, válságos időszakot élünk. Olyan időt, amikor az emberek szívéből kihűl a szeretet.
Kérünk téged, segíts a gyermekeknek és fiataloknak, hogy ők is kitárják szívüket Jézusnak, amint te tetted!
Segítsd őket, hogy igent tudjanak mondani a Szeretet-Isten hívására minden nap!
Segítsd a nem hívőket, hogy felismerjék Jézus végtelen irgalmát, Isten szeretetét!
Segítsd őket, hogy példaképünk legyen számunkra Mária, az Égi Édesanya, s hogy megfogják kezét úgy, ahogyan te!
Hálát adunk érted Istennek, hogy ifjúságunknak
szentje és példaképe lettél!
Amen.
(Források az első részben!)

ÖTÖDIK NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
     A Szűzanya nagyságának és az ördög elleni erejének elsődleges oka nem Istenanyaságában, hanem abban a hitében rejlik, amellyel Isten tervére válaszolt, aki meghívta őt, hogy legyen anyja és működjön közre vele az emberiség üdvözítésére irányuló tervének megvalósításában és az ördög művének lerombolásában. Mária soha nem ingott meg Istenbe vetett hitében, egyetlen pillanatra sem: soha semmilyen kétely még csak meg sem érintette. Mindig rendíthetetlenül, feltétlen hittel, vonakodás nélkül – Istenre hagyatkozott. Gábriel angyal szavára, aki hírül adta neki Isten tervét és emberileg lehetetlen kérését, ti. hogy szűz-anya legyen, Mária hitt és beleegyezését adta. Ráhagyatkozott arra, amit Isten kért tőle és feltételek nélkül rendelkezésére bocsátotta magát ezekkel a szavakkal: "Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint " (Lk 1,38).* Néhány nappal később Mária elment rokonához, Erzsébethez, hogy segítségére legyen és támogassa őt. Amikor a házába lépett, a Názáreti Szűzből kiáradt a Szeretet-kegyelem: JÉZUS, és János felujjongott örömében anyja méhében, így köszöntve az Üdvözítőt és Anyját. Ujjongását anyja, Erzsébet is megérezte és a Szentlélektől eltelve, felkiáltott: "Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésedet, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek" (Lk 1 ,42-44). S hite miatt azonnal boldognak mondja Máriát: "Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!" (Lk 1,45). Erzsébetet a Szentlélek és Mária hite töltötte el ujjongással és vezette Isten Anyjának dicsőítésre, ami nemzedékeken keresztül folytatódik.
     Az Evangélium első boldogsága tehát Máriának szólt, mert hitt Isten szavának. Mária boldog, mert hitte, hogy a Szentlélek erejének köszönhetően Isten Fiának Anyja lesz, az angyal szavai szerint: "Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni" (Lk 1,35). "Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!" (Lk 11,28)
* Vö. LG  VIII. fejezete

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűséges, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki számomra az általam kívánt kegyelmet Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

Legyetek boldog, mert én az vagyok!
     Tudta, hogy már nem lesz ott következő karácsonykor, ezért találtak egy kis lapot halála után, amire nehezen olvashatóan, de ráírta: „1990. Karácsonya. Mindent köszönök! Boldog új esztendőt!”
     Túláradó figyelmesség jellemezte mindenkivel szemben. Amíg képes volt rá, apró ajándékokkal kedveskedett barátainak is.
     Apja megkérdezte, szeretné-e odaadni az átültethető ép szerveit, a szaruhártyáit valakinek? Ragyogó mosollyal igent mondott.
     Reggel nagyon vágyott az Eucharisztiára és mondogatta: „Jöjj el, Uram Jézus!” Váratlanul eljött egy pap és megáldoztatta. Nagyon boldog volt.
     1990.október 7-e, reggel négy óra. Szüleihez fordulva ezt mondta nekik: „Legyetek boldog, mert én az vagyok!” Ezek voltak utolsó szavai.
     Chiara Lubich ezt táviratozta a szülőknek: „Adjunk hálát Istennek, e ragyogó remekművéért!”
     A hír gyorsan terjedt és Sasselloból, Torinóból, Genovából, Savonából özönlöttek az emberek a kis házba. Hatalmas békét éltek meg, akik közelébe kerültek, láthatták őt fehér menyasszonyi ruhájában. Rengeteg fiatal érkezett, a halott leány nem hívő barátai is, olyanok, akik sosem léptek be a templomba.
A tömeg nem gyászolt, bár peregtek a könnyek, mégis, egy kis mennyország fogadta őket, ahol a papok, hívők és nem hívők egyaránt mind imádkozták a rózsafüzért, szakadatlanul egymás után. Ünnepi hangulat uralkodott.
     A temetési szertartásra több mint kétezer ember érkezett.
     Egy szent arcát láthatta mindenki.
     Halála előtt néhány nappal azt mondta, hogy mielőtt elindul az égbe, „átadja az egység fáklyáját” az ifjúságnak. A szenvedéseit is ezért ajánlotta fel. „A fiataloké a jövő. Én már nem tudok futni, de szeretném átadni nektek ezt az Égő Lángot úgy, mint az Olimpián. Csak egy életetek van, és mindent megér, hogy tisztán és jóként éljétek!” (folyt.) (Források az első részben!)

A tilma és a csodás kép 5

    Egy hivatásos fényké-pész, Alfonso Gonzales, már 1929-ben sokszoro-san felnagyította Szűz Mária arcát és megálla-pította, hogy a szemei-ben tisztán látható egy szakállas emberi arc tükröződése. Ezt a ké-sőbbiekben Dr. Charles Wahling megerősítette, sőt további alakokat fedezett fel. (1) képen: Juan Diego, 2) képen Zumárraga püspök tükröződése a Szűzanya szemében.) E felfedezés után egész sor részletes vizsgálatot végeztek Szűz Mária szemeivel kapcsolatban a huszadik század ötvenes-nyolcva-nas éveiben. Valamennyi tudós egyetért abban, hogy Szűz Mária szemei olyanok, mint egy élő ember szemei, és rend-kívüli mélységük van. A fény úgy verődik vissza bennük, ahogyan csak élő emberek szemében képes, s ezt még a legtökéletesebb festészeti technikákkal sem lehet megalkotni.

     1979-ben a kép vizsgálatánál első ízben használtak digitális technikát. Azokat a berendezéseket vették igénybe, amelyeket a NASA alkalmazott a szatelitfelvételeknél. Ez 2500-szoros nagyítást tett lehetővé. Ekkor a tudomány egy megmagyarázhatatlan rejtéllyel szembesült. Szűz Mária szivárványhártyája és pupillája tüzetes elemzése során egy egész jelenetet fedeztek fel a szemben. Azt, amikor Juan Diego a püspökkel találkozott, amikor a tilmán létrejött az Istenanya képmása. A képen még felfedezhető tbk. a püspök tolmácsa - González, egy ülő indián, mások gyermekkel és egy Mária nevű rabszolganő (akit a püspök szabadított fel) összességében mintegy 13 fő. A Nican Mopohua leírása is alátámasztja ezen csoportosulás jelenlétét!

     A Mária szemeiben lévő kép annyira tökéletes, hogy olyan részletek is láthatóak rajta, mint például a meghatottság könnyei, a fülbevalók, a zsinórok az indiánok szandáljain, egy kopasz ember fehér szakállal, egy sasorrú, szakállas indián archoz simuló bajusszal stb.

     A mikroszkopikus kép precíz tökéletessége kizárja annak lehetőségét, hogy ezt a képet ember festette volna. A tudósok egyetértenek abban, hogy hasonló jelenséget nem sikerült egyetlen képen vagy fényképen sem megörökíteni. A vizsgálatokat az optika és a szemészet neves szakemberei végezték: Charles Wahling professzor, Francis T. Avignone professzor és H. G. Noyes professzor a New York-i Columbia Egyetemről, Edward Gebhardt telekommunikációs mérnök és fényképész a National Broadcasting Company-től, Alexander Wahling szemsebész professzor, Italo Mannelli professzor a Pisai Egyetemről és sokan mások.

A Guadalupei Szűzanya képének részletes vizsgálatai a kép titokzatos és tudományosan megmagyarázhatatlan eredetére utalnak. (Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 10. szám, 2014)

NEGYEDIK NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, akik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
     Bár Mária megváltott teremtmény (az első a megváltottak közül és ráadásul páratlan módon), közreműködése Krisztussal mégis egyedülálló és megismételhetetlen. Máriának a megváltásban való közreműködése azonban a Megváltás eseményének bekövetkezésekor ment végbe, vagyis az ő szabad beleegyezésére volt szükség, hogy ez megvalósulhasson.
     Ha Mária nem adta volna szabad beleegyezését a Fiú Megtestesülésébe, akkor Jézus Krisztus nem ölthetett volna testet, amit a kereszten felajánlhasson áldozatul. Mária szabad akarati belegyezése nélkül Krisztus a Kálváriára sem mehetett volna fel, ahol értünk feláldozták. Mária ugyanis hozzájárulását adta Fia Szenvedéséhez, s bár nem tagadhatta meg beleegyezését, hiszen ezt bennefoglaltan már az Angyali Üdvözletkor megadta, a Kereszt lábánál mégis újra megerősítette azt. Jézus feláldozásához adott beleegyezése "nem passzív elfogadás, hanem hiteles szeretetaktus, amellyel Fiát engesztelő áldozatul ajánlotta fel, az egész emberiség bűneiért" (Vö. II. János Pál, Általános kihallgatás, 1997. április 1), hogy így kiragadja az embereket a sátán hatalmából. A Kereszt lábánál Mária "mélységesen együtt szenvedett Egyszülöttjével és lelkében anyai szeretettel társult az Ő áldozatához, szeretetteljes beleegyezését adva az általa világra hozott isteni áldozat felajánlásához"
     Rodriguez Szent Alfonz laikus jezsuita testvér a Boldogságos Szűz iránti szeretettől lángolva, egyik napon egy Mária-kép előtt térdelt, és e szavakban tört ki:
»Oh szeretetre legméltóbb Anyám! Tudom, hogy szeretsz engem, de úgy nem szerethetsz te engem, mint én téged« Ekkor úgy látszott, mintha Mária e szavakon megsértődött volna, mert így felelt neki a képből: »Mit beszélsz te itt, Alfonz? Ó mennyivel jobban szeretlek én téged, mint te engem; tudd meg, hogy az ég és föld közötti távolság nem oly nagy, mint amekkora a különbség az én szeretetem és a tied között.« Az anya szeretetét a gyermeknek is hasonló szeretettel kell viszonoznia; Canterbury-i Szent Anzelm így imádkozik: "Jézus, Isten Fia, esedezve kérlek: anyád iránti határtalan szeretetedért add, hogy én is úgy szerethessem őt, ahogyan Te szereted s ahogyan elvárod, hogy szeressék". Szent Maximilián Kolbe pedig így ír: "Ne tartsatok attól, hogy túlzottan szeretitek a Szeplőtelen Szüzet, mert bármilyen nagy lesz is az iránta való szeretetetek, soha nem fog felérni az ő Jézus iránti szeretetével, akinek követésében áll életszentségünk."

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűséges, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki számomra az általam kívánt kegyelmet Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

Tárt karokkal fog várni
     További kezelések következtek, zajos infúziók. „Minden csepp azokra a kalapácsütésekre hasonlított, amelyekkel Jézust keresztre szögezték. És minden koppanása ezt mondta: Érted!”
     Szokásától eltérően egyszer arra kérte szüleit, ne engedjenek be senkit hozzá. Ennek okát meg is magyarázta: „Azért volt, mert túl fáradságos lett volna lejönnöm arról a gyönyörű helyről, ahol a lelkem lakozott, hogy aztán újra fel kelljen mennem. Más dimenzióban élek, mennyei légkörben, amely magával ragadott, és haszontalannak élek meg mindent, ami eltávolít onnan.”
Ezt a mennyei légkört élte meg mindenki, aki közelébe kerül. Egy állandó békét, az elviselhetetlen fájdalmak ellenére.
     Már nem írt semmit, alig bírt beszélni ‒ Istenben élt a Jegyesével, Aki várta őt.
Legjobban attól félt, nehogy valaki őt felmagasztalja:
     "Jézus megengedte ezt a próbatételt és csakis az Ő érdeme, ha el tudom fogadni, nekem nagyon kis részem van benne!”
     Előkészítette a temetését. Fehér ruhát kért, rózsaszín övvel. Kiválasztotta a zenéket, az énekeket, az olvasmányokat. Már teljesen lebénulva, állandó oxigénpótlással, jegyességének utolsó napjait élte, a „menyegző” előtt. Utolsó pillanatáig visszautasította a fájdalmát enyhítő gyógyszereket.
     Chiaránál fuldoklásos tünetek léptek fel. Azt mondja anyukájának: „Tegnap este örültem, hogy volt még valami, amit felajánlhattam.” Majd később: „Gondolod, hogy ez csak vaklárma? Elindulok?” - „Ahhoz, hogy elindulj, Isten idejének kell elérkeznie ‒ válaszolta édesanyja ‒, de légy nyugodt: a bőröndöd készen van, teli szeretet-tettekkel.” Chiara megkérdezi: „Gondolod, hogy a nagymama elém jön?” ‒ „Előbb Szűzanya lesz ott, aki tárt karokkal fog várni.” ‒ Mire Chiara: „Pszt, ne mondj semmit, mert nem lesz meglepetés!"
És később: „Amikor eljön az ördög, elküldöm, mert erősebb vagyok, mert Jézus velem van."
     A halála előtti este elbúcsúzott barátaitól és az ágyánál tartott Szentmisében adott hálát az Istennek. Nem volt már ereje, de mindenkinek tartogatott egy mosolyt, egy kézmozdulatot. Fiatalok egy apró csokor rózsát küldtek neki, amire ezt mondta: „De szép, pont esküvőre való.”
A szüleihez így szólt: „Míg a halottas ágyon öltöztetsz anya, majd ezt ismételgesd: Az én kicsi lányom, már látja Jézust.” (folyt.) (Források az első részben!)

A tilma és a csodás kép 4

     A művészet valamennyi szakértőjét és ismerőjét épp az ejti igazán ámulatba, hogy a vásznon lévő képen a színek lágysága tökéletesen megőrződött, a maguk teljes gazdagságában és üdeségében. Számos szkeptikus és racionalista, miután szembesült a kép vizsgálatakor megállapított tényekkel, leborult a láthatatlan Isten csodája előtt. Például az ismert mexikói építész, Ramírez Vázquez, aki 1975-ben azt a feladatot kapta, hogy tervezze meg az új bazilikát Guadalupéban, engedélyt kapott, hogy tüzetesen megvizsgálja Szűz Mária képét. A vizsgálatok eredményei láttán lelkileg és intellektuálisan is úgy megrendült, hogy agnosztikusból buzgó katolikussá lett.

     Szűz Mária képének természetfölötti eredetéről tanúskodik csodálatos ellenálló képessége is, mely hosszú története alatt megvédte őt a megsemmisüléstől a különféle szerencsétlen balesetek és merényletek során.

     A képet az évszázadok során sokszor vetették alá speciális vizsgálatoknak.

     Tudósok és a festészet szakértői azt akarták megállapítani, hogy a kép létrejöhetett-e természetes úton. A mikroszkóppal, infravörös sugárzással és más korszerű módszerekkel végzett összes vizsgálat kimutatta, hogy a képet nem emberi kéz festette. 

    1936-ban a heidelbergi Richard Kuhn, kémiai Nobel-díjas német professzor, egy igen alapos vizsgálatnak vetette alá a guadalupei Szűzanyát ábrázoló vászonból vett szálakat. Megállapította, hogy a képen használt festék se nem szerves, se nem szervetlen alapú, de még csak nem is szintetikus eredetű, és a tudósok előtt teljesen ismeretlen.

     A kép 1946-ban végzett mikroszkópikus vizsgálatok alátámasztották, hogy semmiféle ecset- vagy vázlatnyom nem látható a képen, miként festői aláírás sincs. Mindezt a tudomány megmagyarázhatatlannak találja. Phillip Callahan a 'University of Florida' biofizikusa felfedezte, hogy a kép textúrája más és más színt mutat, attól függően, hogy milyen távolról vagy milyen szögből nézzük! Ugyanezt támasztották alá az 1954-es és 1966-os vizsgálatok is, melyeket egy másik tudóscsoport végzett Francisco Camps Ribera professzor vezetése alatt. A szakértők megegyeztek abban, hogy a guadalupei Szűzanya képe olyan "műalkotás", amilyet még a legzseniálisabb festő sem lenne képes megfesteni. Ezt megerősítették a KODAK cég szakemberei is azzal a többlettel, hogy a kép egy fénykép valamennyi tulajdonságával bír, kivéve persze a különböző megvilágítási- vagy nézőszögből tapasztalható színárnyalatokat, melyek a fényképek esetében lehetetlen.

     A floridai Egyetem két ismert amerikai tudósa, S. Callaghan és J. B. Smith 1979-ben, infravörös fotókat készítettek a képről. Ez a technika, mindent kimutatna a "festék és a vászon" között, ilyen azonban nem volt felfedezhető. Viszont döbbenten állapították meg, hogy a rózsaszín árnyalat, nem verte vissza az infravörös fényt, ami teljesen megmagyarázhatatlan!

A (Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST Katolikus magazin 10. szám, 2014)

(A Szent Szűz lába alatti holdsarlót tartó angyal kinagyított képe)

Értesítem a kedves Olvasót, hogy mindenkit szeretettel várnak

A VILÁG GYŐZELMES KIRÁLYNŐJÉNEK szoboravatójára 

Helyszín: NAGYTÚR / Felvidék / az 'Ipolyság' nevű város közelében 

Budapesttől kb. 130 km-re, a helyi rk.templom kertjében. 

Időpont: 2016 december 4-e 14.00 óra

Kérek mindenkit, hogy adja tovább! Köszönöm!

ÁVE MÁRIA ! ÉLJEN A VILÁG KIRÁLYNŐJE ! 

GYŐZELMES NAGYASSZONY, VILÁG KIRÁLYNŐJE, 

LÉGY ENGESZTELÉSSEL , HAZÁNK MEGMENTŐJE !

HARMADIK NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
     Mária a Szentírás első könyvétől az utolsóig, a Teremtés könyvétől a Jelenések könyvéig, mindig a megváltó Fiúhoz kötődik ‒ a Mennyei Atya terve szerint ‒ és elválaszthatatlan egységben együtt munkálkodik vele az emberek kimentésén a sátán hatalmából: "Az ősbűn elkövetése után, Isten a sátánt jelképező kígyóhoz fordul, megátkozza és egy ígéretet fogalmaz meg: »Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba« (Ter 3,15). Az elégtételvétel meghirdetéséről van itt szó: a teremtés kezdetén, úgy tűnik, a sátán kerekedett felül, de jön majd egy ember, aki asszonytól születik és széttiporja a fejét. Így, az asszony nemzetsége révén, maga Isten fog diadalt aratni. Ez az asszony Mária, akitől Jézus Krisztus született, és aki áldozatával egyszer s mindenkorra legyőzte az ősi kísértőt. Ezért ábrázolják a Szeplőtelen Szüzet ‒ számtalan festményen és szobron ‒, mint aki lábával egy kígyó fejére tapos."  
     A Szentírás feltárja előttünk hogy Jézus Krisztus az egyetlen Megváltó, az egyetlen Közvetítő az Atya felé, egyedül ő képes az emberiséget a sátán hatalmából kimenteni és megszabadítani. A sátán elleni harcát azonban nem egyedül, hanem Máriával, a jó angyalokkal és a szentekkel együtt vívja.  
Bár léte első pillanatától kezdve Szeplőtelen és kegyelemmel teljes, Mária nem mentesült a harc és a szenvedés alól, épp ellenkezőleg, egyetlen emberi teremtménynek sem kellett olyan rettenetes próbatételeket kiállnia, mint neki.
     Mindazonáltal, Anyjának sajátos és különleges szerepe van, mert éppen anyaságából kifolyólag, egyetlen más teremtményhez sem fogható módon működik együtt megváltó Fiával az emberiség megváltásának művében.

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűséges, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki számomra az általam kívánt kegyelmet Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

A szenvedés és a mennyei légkör
     A történet feldolgozásában némi elírás történt: Chiara Badano a "Luce" nevet a Fokoláre mozgalom alapítójától kapta, nem sokkal halála előtt, 1990-ben. A mozgalomban gyakran kaptak új nevet  a tagok Chiarától és Életigét is. Chiara Luce Badano életigéje a következő volt: "Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz." /Jn 15,5/  A hibáért, elnézést kér a szerkesztő!

     Állapota napról-napra romlott. A gyakori infúziók miatt tönkrementek a vénái, végül a hüvelykujjában találtak még egy jó erecskét, de nem szabadott elmozdítania három napig. A tűnek pillangó formája volt. Egyik este Chiara Luce ezt mondta: „Egy kis próbatétel ez számomra, bár nagyon fáj és ösztönösen szeretném megmozdítani az ujjamat. Ekkor, hogy legyőzzem a kísértést, azt mondtam magamnak, hogy ez a pillangó a Jézus fején a töviskorona egyik tövise."
     „Emlékszem – meséli Ruggero –, egyik nap jött hozzánk az egyik rokon orvos, hogy beadja neki a morfiumot. Meg is történt. Következő alkalommal Chiara azt mondta neki: 'Mauro, ezentúl nem szeretném, hogy beadd a morfiumot! ‒ Ő nagyon elcsodálkozva kérdezte: 'De, hát miért nem?' ‒ 'Mert én csak a fájdalmat tudom felajánlani Jézusnak, az akarat nélküli állapotomat meg nem! Mivel nem engedte, attól kezdve egyáltalán nem is kapta. Kis dózisú nyugtatókat igen, de azok csupán 5-10 percig hatottak. Volt szegénynek mit felajánlania Jézusnak!”
„Ha nem vagyok magamnál, mi értelme van az életemnek?” ‒ mondta.
     Élete hátralévő hónapjait Sasselóban, a szülői otthonban töltötte. Szülei és nagynénje ápolták.
Kis szobájában volt egy keresztre feszített „elhagyatott Jézus”, alatta felirattal: „Jézusom, bízom Benned!” Egy kép, mely Saint Exupéry kis hercegét ábrázolta, alatta az ismert felirattal: „Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
     Egy Szent Klára és egy Fatimai Szűzanya szobor, egy vöröslő naplemente kép és egy írás, Chiara Lubichtól: „Szeretni, mindig szeretni, mindenkit szeretni, hogy minden nap végén ezt mondhassuk: mindig szerettem.” És persze sok értékes könyv.
A telefon mellette, melyen át másokat hallgatott, biztatott és szeretett.
     Egyik nap édesanyja kiáltást hallott. Odasietett. Leizzadva, szorongva találta. „Anya! Itt volt az ördög!” ‒ mondta. Édesanyja azonban megnyugtatta: „Ne lepődj meg, mert az ördög a legszebb lelkeket akarja elvinni, de ne félj, mert Jézus veled van!” És Chiara Luce nyomban megnyugodott.
     1989. július 19-én megállíthatatlan vérzés lépett fel. Kórházba szállították. Elkezdték a vérátömlesztést. Az orvos látva a helyzet súlyosságát, elmondta a szülőknek, hogy 10 perc alatt döntsenek afelől, hogy kapja-e a transzfúziót, mert ha most abbahagynák, Chiara fájdalommentesen elindulhatna…
     A szülők imádkoztak, hogy az orvos jól döntsön, aki folytatta a vérátömlesztést. Chiara így mesélte el átélését: „Tegnap ott voltam a kapuban, de a kapu még nem nyílt ki…Ne sírjatok miattam. Jézushoz megyek, hogy másik életet kezdjek. A temetésen nem szeretném, ha sírnának az emberek. Én azt szeretném, hogy hangosan énekeljenek.”
     Az orvosok kíváncsiságát is felkeltette, érdeklődéssel nézték a lányt és a szüleit: „Figyeltük őket – vallja be a Regina Margherita kórház egyik orvosa – mert nem tudtuk megérteni, hogy hogy nem veszítik el a reményt. Hárman voltak, de én egynek láttam őket.” (folyt.) (Források az első részben!)

     A képírásban kulturálódott indiánok, meglátva a Szent Szűz csodás képét nyomban felismerték, hogy a „Mindenség Anyját és Királynőjét” látják, aki messze nagyobb a Tollaskígyónál és a misszionáriusok által hirdetett Isten Fiának az Édesanyja. Ruhájának fakó vörös színe az életet adó felkelő Nap színe, a kékeszöld köpeny pedig az isteneknek és uralkodóknak fenntartott színeket egyesíti, de jelenti a termékenységet és az életet, a növekedést és a pusztulást, miként csillagábrázolásával az egész univerzumot is. Amiként a sötétlila szalag a dereka fölött az anyaságára utal, az pedig hogy a hercegnői méltóságú alakját egy angyal tartja a vállán, ez egyértelmű utalás istenanyai mivoltára. Ezt még pontosítja a ruhája nyakát összefogó, keresztet ábrázoló kitűző, mely az Üdvözítő Krisztushoz való szoros kötelékére utal. Az imádkozó testtartás félreérthetetlen célzás az ábrázolás (keresztény) eredetére.
     II. János Pálról azt mondják, hogy amikor a kép egy másolatát meglátta, bizalmasan megjegyezte: „Vonz ez a kép, mert hívogat ez a gyengédségtől és egyszerűségtől sugárzó arc…”  És valóban, a pápát rögtön az első zarándoklata 1979-ben Mexikóba vitte – ő maga ezt az utazást később pontifikátusának következő éveire nézve iránymutatónak nevezte –, 1990 májusában pedig Juan Diego boldoggá avatásakor Mexikóban a következőket mondta: „Mária, a Szent Szűz arra választotta ki Juan Diegót a legalázatosabbak közül, hogy megmutassa nekünk a Guadalupei Miasszonyunk kedves és bájos képét. Az anya szelíd arca, amelyet ajándékként a szent képen ránk hagyott, mindig erre fog emlékeztetni". (...) Szemorvosok megállapították, hogy mindkét szem szaruhártyáján hasonló fényvisszaverődés látható – mégpedig olyan elrendezésben, ahogyan az az emberi szem esetében csak az 1880-as évtől ismert. 

Már 1929-ben Alfonso Marcué nagyításai révén megállapítást nyert, hogy egy "szakállas alak" tükröződése látható a Szent Szűz jobb szemében, a helyi egyháziak azonban nem tartották helyesnek közzétenni a publikációt erről a felfedezésről, jóllehet Marcué dokumentációját elhelyezték a bazilika levéltárában. 1951-ben azonban egy karikaturista, fotós José Carlos Salinas Chávez, engedélyt kért a tilma üveg nélküli vizsgálatára. Ezt meg is kapta és ellenőrizhette az addigi szóbeszédek és feltevések valódiságát. Egy nyilatkozatban így beszélt erről: "Úgy néz ki, hogy a Szent Szűz szemében tükröződő kép a csoda azon pillanatát mutatja, amikor a résztvevők arcát, mintha a hajnal sugarai ragyogták volna be, mintegy halvány narancssárga fénnyel." Ezt a szenzációs felfedezést természetesen nem kapta fel a világsajtó. Ha egy marsi meteor kőzet tízezerszeres nagyításán fehérjelánc-szerű hasonlóságot találnak, akkor bezzeg éjt-nappallá téve csámcsog rajta a tudományos világ, mígnem beigazolódik, hogy hamis információkról volt szó! A Guadalupei Madonna rejtélye azért mégis foglalkoztatta a tudományos műhelyek érdeklődését, ha másért nem, a "klerikális propaganda" cáfolatára. A szenzációt csak 1953 és 1956 között közölte az Impact magazin és a neves helyi újság, az Excelsior, mintegy bőséges helyet adva a titok "újrafelfedezésének" anélkül, hogy megemlítették volna Alfonso Marcué nevét.

1958-ban felfedezték a Mária-kép szemében az úgynevezett Purkinje-Sanson-képeket, amelyek azt mutatják, hogy a tárgyak mindig két egyenes és egy fordított állású képként tükröződnek vissza az emberi szem különböző rétegein.
1979-ben a legmodernebb NASA-technológia segítségével kétezer-ötszázszorosára nagyították Mária íriszének és pupillájának mikroszkopikus méretű részleteit. Az Észak-Amerikában tanító perui tudós és a digitális fototechnika szakértője, José Aste Tönsmann úgy vélte, hogy a Szűzanya szemében nemcsak egy férfialak körvonalait, hanem egy tizenhárom főből álló csoportét is látni – méghozzá olyan módon eltolva, ahogyan két emberi szem egy képet a valóságban lát. Mivel az ember szemei néhány centiméterre helyezkednek el egymástól, és mert a kötőhártya domború, a két szem különbözőképpen tükrözi vissza a képeket. Ez a jelenség megismétlődik a Szűzanya szemén. 

 A szakértő a következőképp vélekedett ezzel kapcsolatban: „Emberi pupillák esetében ismert ez a jelenség, de sík képek esetében teljességgel megmagyarázhatatlan.” Más szóval: a kép „fényképszerűen” pontos, anélkül hogy fénykép lenne, és úgy hat, mintha „festve” lenne, holott nincs ember, aki így tudna festeni.      /http://www.ursuslibris.hu/content.php?content=346)

Adatok a Wikipédiából: A NASA szakemberei is vizsgálták a legkorszerűbb berendezésekkel:

• A tilmán található 'festés' nem ér hozzá a szövethez, "a szövet felett lebeg", ugyanakkor a színek a mai technológiával nem hozhatók létre.
• A szövet hőmérsékletét vizsgálva arra jutottak, hogy az egy élő emberhez hasonlóan folyamatosan 36,6 fok.
• A csillagok elhelyezkedése Mária köpenyén azonos a Mexikó fölött, téli napfordulókor láthatóakkal.
• Szemorvosi eszközökkel való megfigyelések során arra jutottak, hogy összehúzódik a szem ideghártyája.
• Sztetoszkópos vizsgálat során Mária övénél percenként 115 pulzust észleltek, mintha az egy élő magzat pulzusa volna. (Magyar Kurír: Nincs magyarázat: a NASA is vizsgálta a Guadalupei Szűzanya kegyképét)

Adolfo Orozco kutató fizikus beszámolója szerint nincs természettudományos magyarázat a tilma megmaradására. 10 év alatt tönkremennek a hasonló szövetek a helyi sós-nedves levegőn. Például az az 1789-ben készített másolat, amit az akkori legfejlettebb technológiával készítettek és védő üveg mögé helyeztek, teljesen kifakult 8 év alatt. Ezzel szemben az eredeti, sokáig védelem nélkül kihelyezett tilmát több mint száz év alatt sem károsította az UV-sugárzás, a sós-nedves levegő és a közelében meggyújtott több tízezer gyertya. Magyar Kurír: „A guadalupei kegykép fennmaradására nincs természettudományos magyarázat”

MÁSODIK NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, akik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
     Minden ember az áteredő bűnnel jön e világra, és az örök kárhozattól való megszabadulásért Krisztus Megváltására van utalva. Máriának is, minden más emberhez hasonlóan, mivel ő is az emberi törzsből származik, az áteredő bűnnel, vagyis Isten természetfölötti adományai és kegyelme nélkül kellett volna világra jönnie. De nem így történt! Jézus leendő Anyjaként, a megváltó Fiú érdemeinek megelőlegezéseként a Legszentebb Szentháromság, fogantatásának első pillanatától ‒ a neki megadatott páratlan kiváltságnak köszönhetően ‒ megőrizte őt az áteredő bűntől. Nem megszabadult az áteredő bűntől, hanem Fia érdemeinek köszönhetően, eleve mentesült alóla.
     A megváltó Krisztus kiválasztott Anyjaként ugyanis, szükségszerűen meg kellett előznie őt. Időrendben előbb az anya van és utána a fiú. Következésképpen, ahhoz, hogy Mária Szeplőtelen lehessen, Krisztusnak már születése és kereszthalála, vagyis a Megváltás véghezvitele előtt meg kellett váltania őt.
Ezért, Mária esetében a Megváltás "megelőző jelleggel" érvényesült, vagyis mielőtt még Krisztus kieszközölte volna. Szent Ambrus így ír: "Amidőn az Úr a világ megváltásába fogott, Márián kezdte, hogy ő fogadhassa elsőként Fia kezéből az üdvösség gyümölcsét, hiszen az ő közreműködésével jutott el a Megváltás mindenkihez" (In Lucam, 2,17).
     Mária fogantatása első pillanatától Szeplőtelen, ő maga is tisztában van ezzel és velünk együtt folyton hálát ad az Úrnak Megváltásáért! Ez az értelme dicsőítő és hálaadó éneke szavainak: "Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben" (Lk 1 ,46-47).
Mi nem szeplőtelenül fogantattunk mint Mária, hanem a kegyelemnek köszönhetően a Keresztség általi, a bűnből kigyógyult és szeplőtelenségben újjászületett személyek vagyunk. A Szeplőtelen Fogantatás megnevezés tehát csak Máriát illeti meg.
     A Keresztségben való újjászületéssel régi teremtményekből új teremtménnyé lettünk, tehát nem lehet azt mondani, hogy a keresztség által olyanná lettünk, mint a Szeplőtelen Fogantatás. A mi esetünkben ugyanis ezt az állapotot megelőzte az áteredő bűnben történt fogantatás. Mária számára azonban nem volt olyan fogantatás, ami ne lett volna szeplőtelen.

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA (Záróima)
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűség, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki számomra az általam kívánt kegyelmet Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

A szépséges Hölgy
     Megmaradt egy hangfelvétel, melyen Chiara tiszta hangját hallani, ahol barátainak meséli el különleges tapasztalatát egy súlyos, fájdalmas kórházi kezelésről. Csigolyái közé adtak be injekciót, hogy csökkentsék a már elviselhetetlen görcsöket lebénult lábában. Íme a hangfelvétel szövege:
"Röviden el akartam mesélni nektek egy torinói tapasztalatomat. Egy speciális vizsgálat miatt kellett befeküdnöm a kórházba. Nagyon féltem, mert nem tudtam mit fognak csinálni velem… Nagyon szép volt, mert amikor az orvosok elkezdték ezt a kicsiny, de
kellemetlen beavatkozást, érkezett valaki, egy gyönyörű asszony, ragyogó mosollyal: közelebb lépett, megfogta a kezem és bátorságot öntött belém… Azt gondoltam, hogy a szüleim engedték be, mert ők kint vártak. Egyszer csak amint érkezett, úgy el is tűnt, nem láttam többet. Hatalmas öröm töltött el és eltűnt belőlem a félelem. Amikor kijöttem, megkérdeztem a szüleimet, hogy ki volt, de nem ismerték.
Belegondolva, nem tudom megmagyarázni mi történt, de azt éreztem, Istennek kell hálát adnom… Angyalnak tűnt. Egy angyalnak, akit a Szűzanya küldött mellém. Nagyon mély, isteni pillanat volt. Ekkor értettem meg: ha mindig készen állnánk mindenre, Isten mennyi jelet küldene nekünk! Rájöttem, hogy Isten milyen sokszor elhalad mellettünk úgy, hogy mi észre sem vesszük."
Vajon ki lehetett ez a szépséges Asszony?
     Chiara túlságosan kicsinek érezte magát, semhogy azt gondolja, ez az Asszony maga a Szűzanya volt. Mi azonban és sokan mások így gondoljuk.
     A kezelések egyre haszontalanabbnak tűntek és a betegség egyre súlyosbodott. Chiara meséli: „Ha választanom kellene, hogy járni tudjak, vagy a mennyországba jussak, habozás nélkül döntenék: a mennybe jutást választanám! Most már csak ez érdekel és ezt óvatosan mondom! Mert senki ne gondolja, hogy azért szeretnék oda jutni, mert nem akarok tovább szenvedni. Nem! Én csak mihamarabb Jézushoz szeretnék menni”! (folyt.) (Források az első részben!)

A tilma és a csodás kép 2

     Elképesztő a különös kép színeinek tartós élénksége és az is, hogy semmilyen szennyeződés nincs rajta, bár több mint száz éven át védőüveg nélkül függött, különböző romboló hatásoknak kitéve: pl. tömjénfüstnek, illatos olajoknak vagy a több tízezer égő gyertyából származó koromnak és viasznak. Az ismert mexikói festő, Miguel Cabrera leírja, hogy 1753-ban látta, amint két óra leforgása alatt a zarándokok mintegy ötszázszor érintettek a képhez különböző magukkal hozott tárgyakat. Bármely más kép hasonló körülmények között nagyon gyorsan tönkremenne, megfeketedne, s felismerhetetlenné válna. De a guadalupei képen nyoma sincs sérülésnek. A kutatások kimutatták, hogy a Szűz Máriát ábrázoló anyag megmagyarázhatatlan okokból taszítja a port, a rovarokat, a baktériumokat és a penészgombákat.

     A Floridai Egyetemen dolgozó Philip Callahan professzor, aki 1979-ben vizsgálta meg a guadalupei képet, jelentésében azt írta, hogy egy égő gyertya több mint 600 mikrowattot sugároz ki. Egy zárt térben, ahol több száz égő gyertya és több ezer zarándok van, akkora a szennyeződés, hogy attól a színek rövid időn belül teljesen kifakultak volna, és a kép megsemmisül.

     Úgy tűnik azonban, hogy a Guadalupei Szűzanya kegyképe teljesen ellenálló minden káros hatással szemben. (Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST Katolikus magazin 10. szám, 2014)

     Korunk tudományos világa mániákusan keresi az univerzumban fellelhető "életjeleket" és csak azt (dollár milliárdos költségvetéssel)! Görcsös akarásukkal, milyen vehemensen próbáltak "fehérjeláncot" belelátni egy marsi kőzetmintába és világszenzációt csinálni – hiába –, mert nem az volt! Ugyanakkor képesek elhallgatni a Turini Lepel-, a Guadalupei- és Manopellói kép, a Lourdes-i csodás gyógyulások, a Lancianó-i vagy a Buenos Aires-i Eucharisztia-csoda – kézzel fogható –, tudományosan már igazolt tényeit! Vagy ez is csak következetesen istenellenes koncepció? Bizony az!

ELSŐ NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, akik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
A Szent János Apostol által látott csodálatos égi jelenséget, a »napba öltözött asszonyt« nem alaptalanul vonatkoztatja a liturgia a Boldogságos Szűz Máriára, aki a megváltó Krisztus kegyelméből minden ember anyja" (VI. Pál, Signum magnum, 1967. május 13.). »Az égen nagy jel tűnt fel« ‒ olvassuk a Jelenések könyvében, melyet az Egyház mai elmélkedésünk tárgyául kínál - »egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona« (12,1).   Ebben a fénytől ragyogó asszonyban az Egyházatyák Máriát vélték felismerni. A történelem viszontagságai közepette zarándokló keresztény nép pedig várakozása beteljesülését és reménye biztos jelének látta az ő győzelmét." (XVI. Benedek szavai az Úrangyala előtt 2006. augusztus 15-én. Nagyboldogasszony ünnepén.)
A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a protoevangélium* asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét, egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. A keresztény ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.
Az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő (Szent Iréneusz). Éva a sátán szavára hallgatott, Mária az Istennek mondott igent. Éva nem hitt az Istennek, s ezzel halált hozott önmagára és utódaira, Mária pedig hite miatt a Boldogasszony. Éva az összes élők anyja, Mária is ‒ mivel Fia mindenkiért meghalt ‒ valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik. (Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő.)
Az asszony, aki bár előbb engedett a kígyó kísértésének, mint a férfi, később ‒ az isteni tervnek köszönhetően ‒ mégis Isten első szövetségese lett. Az Újszövetség és az Egyház hagyományának fényében tudjuk, hogy a Protoevangélium által előre meghirdetett új asszony Mária, és nemzetségében (Ter 3,15) ráismerünk a Fiúra, Jézusra, aki a Húsvét titka által diadalmaskodik a sátán hatalma fölött.
* Protoevangéliumon az első örömhír értendő és a Szentírás azon bejelentésére vonatkozik, amely meghirdeti a Messiás és az Asszony (Mária) végső győzelmét a sátán és a gonoszság erői fölött. Ez a hír képes felébreszteni az üdvösség reményét az emberiségben, mely a bűn következtében a sátán hatalmába került.

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA (Záróima)
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűséges, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki számomra az általam kívánt kegyelmet Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

Ha Te ezt akarod, én is akarom!
     Édesanyja meséli: „Dr. Bach a kemoterápia előtt azt mondta neki: 'Figyelj, adok egy tanácsot, hogy ne kelljen szenvedned majd attól, hogy mindig egy csomó haj marad majd a kezedben. Ez tényleg szenvedés. Ha rám hallgatsz, már most levágatod nullás géppel a hajad. Ez biztos, hogy nagyon fájdalmas lesz, de aztán többet nem törődsz vele." A második kezelés utáni nap Chiara egy marok hajjal jön ki a fürdőszobából, és azt mondja: 'Azt hittem, hogy később kezd majd hullani a hajam, de nem, nézd anya, már milyen sok kihullott. Anya, azt fogom tenni, amit Dr. Bach tanácsolt.' Lementünk a sógornőmhöz, aki fodrász; levágta kopaszra a haját, ott volt az egész a földön, aztán feljöttünk, és a tükörbe nézett. 'Tudod anya, minden hajtincsnél, ami a földre hullott, azt mondtam: 'Neked adom Jézusom!'
     Anyukája így biztatta: „Izzítsuk fel Jézus Tüzét közöttünk, az majd mindenkit felmelegít. Neked kell meggyújtanod, mert az én tűzifám kevés meleget ad.” Erre így válaszolt: „Együtt, anya!"
     Nem írt naplót, nem beszélt sokat. Egyszerűen csak szeretett. „Mosolyával és nagy fénylő szemeivel azt bizonyította, hogy a halál nem létezik. Csak az élet létezik.” ‒ vallotta Antonio Delogu. Chiara néhány kedves barátjának, a fiataloknak ezt írta:
"Nagyon erősen érzem az egységeteket, a felajánlásaitokat, az imáitokat, amelyek lehetővé teszik, hogy pillanatról-pillanatra megújítsam az igenemet."
     Édesapja ír arról, hogy sosem estek kétségbe. Mindig érezték, hogy ott van közöttük Jézus. S hogy: „Mi vagyunk a legboldogabb család a földön.” Kivételes megértés és különleges szeretet-egység alakult ki Chiara és szülei között. Ezt sokan észre is vették.
Barátai missziós útra indultak Afrikába. Chiara összes megtakarított pénzét odaadta: „Nekem nincs rá szükségem, mindenem megvan."
Egyik barátnője így beszélt utolsó találkozásukról:
"Abban a kézfogásban egy immár teljesen Istenbe merült teremtmény végtelen szeretetét éreztem." (folyt.) (Források az első részben!)

December 8-át megelőzően, készüljünk egy Kilenceddel,
tiszteletünket téve drága Szűzanyánk iránt,
egyben kérve Őt, drága Magyar Népünk és a magunk ügyében.

A kilenced imádkozásának menete:

1) Keresztvetés, a bűnbánat felindítása, majd háromszor a fohászt:
"Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, akik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen."
2) Napi elmélkedés olvasása.
3) A elmélkedés végén: egy Miatyánk, egy Üdvözlégy és Dicsőség
4) A naponként ismétlődő Záróima elmondása.

      Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűség, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki számomra az általam kívánt kegyelmet Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

Az elmélkedések forrása:
1) F. BAMONTE: Szűz Mária harca a gonosszal, IHTYS 2014.
2) L. ANTALÓCZI: Jelenések, üzentek és a jövő, Kisboldogasszony Plébánia, EGER 2000.
3) Fatimáról beszél Lúcia nővér - Secretaradio Dos Pastorinhos, Fatima, 1997.

Értesítem a kedves Olvasót, hogy mindenkit szeretettel várnak

A VILÁG GYŐZELMES KIRÁLYNŐJÉNEK szoboravatójára 

Helyszín: NAGYTÚR / Felvidék / az 'Ipolyság' nevű város közelében 

Budapesttől kb. 130 km-re, a helyi rk.templom kertjében. 

Időpont: 2016 december 4-e 14.00 óra

Kérek mindenkit, hogy adja tovább! Köszönöm!

ÁVE MÁRIA ! ÉLJEN A VILÁG KIRÁLYNŐJE ! 

GYŐZELMES NAGYASSZONY, VILÁG KIRÁLYNŐJE, 

LÉGY ENGESZTELÉSSEL , HAZÁNK MEGMENTŐJE !

     Betegsége könyörtelenül haladt előre. Chiara kapcsolata ezalatt egyre erősödött lelke Jegyesével. Sosem panaszkodott, nem terhelt fájdalmaival másokat. Látogatói között voltak püspökök, papok, fiatalok sokasága. Mindig derűs volt és Jézus szeretetét sugározta annyira, hogy látogatói megerősödve távoztak el tőle. Barátai mindig arra készültek, hogy segítsenek neki, de hamar rájöttek, hogy ez fordítva történik. Úgy vonzotta őket, mint a mágnes. „Isten szeretetének csodálatos kalandjában volt részünk”, mondta az egyik fiatal. A torinói érsek-bíboros meglátva Chiara arcát, megkérdezte tőle: „Csodálatos fény van a szemedben, hogyan csinálod?” Chiara félénken válaszolta: „Próbálom szeretni Jézust!”
     Egy epizód Chiara utolsó karácsonyát idézi fel. Talán sejtette is, hogy ez lesz az utolsó. Gondolatban átfutotta gyermekkorának boldog pillanatait, és úgy érezte, hogy ő tartozik mindenkinek! (Ld. a lenti, gyermekkori emlékképeket!) Ajándékot készített a családnak és a barátainak. Fontos volt neki, hogy együtt ünnepeljen azokkal, akiket szeret. De a vérlemezkék gyorsan csökkentek, a láza pedig felszökött. „A kezelőorvos telefonon feltett néhány célzott kérdést – meséli az édesanyja –, majd megkérdezte, mennyi időbe telik, míg beérünk a torinói kórházba. A mentő ott állt a ház előtt, de Chiara nem akart beszállni: 'Én nem fogom a karácsonyt a kórházban tölteni – mondta –, ha meg kell halnom, Jézusom, azt szeretném, hogy otthon haljak meg.’ A fülébe súgtam, hogy el kell indulni. Beleegyezett, de útközben egyetlen szót sem ejtett ki a száján, és rettenetesen szenvedett, testileg-lelkileg. A kórház kapujában az orvosok, akik nagyon-nagyon szerették, már készenlétben várták a vérátömlesztéssel. Megértettük, hogy az utazás alatt el is veszíthettük volna.”
     Ugyanazon a napon egy asszony, ennek a torinói kórháznak az alkalmazottja, mély hitbeli válságba került: „hogyan létezhet Isten, ha a kórházban gyerekek halnak meg rákban?” Míg édesanyja lement a büfébe, a hölgy leült Chiara mellé. – Nem tudjuk, miről beszélgetnek. – De a beszélgetés végén, az asszony azt mondja, hogy ez volt élete legszebb karácsonya. „Mindannyiunk számára az volt” – erősítette meg édesapja is. (folyt.) (Források az első részben!)

Ha Te ezt akarod, én is akarom!

     Egy súlyos műtéti beavatkozást követően jött a kemoterápia.
Az első műtét után felkiáltott: „Jézusom, miért?!”
Néhány pillanat múlva azonban magától válaszolt: „Ha ezt akarod Jézus, akkor én is ezt akarom."
     Teresa az édesanyja így ír erről a nehéz időszakról: „Egy ideje megértette, hogy a dolgok rosszra fordultak és valóban rákja van, mégpedig a legnagyobb fájdalmakkal járó csontrák! Mégis megőrizte a reményt, hogy meggyógyulhat. A műtét után közvetlenül az orvostól kérdezte meg a tényleges diagnózist. Így tudta meg az igazságot a betegségéről és azt, hogy a kemoterápia miatt ki fog hullani a haja….Megkérdeztem, mi volt? ‒ Most ne, most ne beszélj! ‒ kérte. Majd behunyt szemmel ledőlt az ágyra, és 25 perc telt el így. Úgy éreztem, belehalok, nem tudtam, mit csináljak. Az egyetlen mód, ahogy mellette tudtam lenni, az volt, hogy hallgattam és vele szenvedtem. Igazi harc volt, amit Chiarának meg kellett vívnia. Aztán megfordult, és rám mosolygott: „Most már beszélhetsz.” Megtette. Újra kimondta az igent. És többé nem fordult vissza."
     25 perc küzdelem és átgondolás után, teljes IGEN-t mondott az áldozatra és a halálra, 17 évesen.
     Változatlanul tartotta a kapcsolatot a rábízott fiatalokkal, akiknek ezt mondta:
"A betegség a legjobb pillanatban érkezett, mert már csaknem elvesztem: nem nagy dolgok miatt, de azért az ideál kezdett másodlagos helyre szorulni…Viszont ti el sem tudjátok képzelni, milyen a kapcsolatom Istennel."
     Chiara Luce így ír Chiara Lubichnak:
"Ezt a betegséget Jézus a legmegfelelőbb pillanatban küldte azért, hogy újra megtaláljam Őt."
     És a mosoly, mely arcát mindig beragyogta, most még ragyogóbbnak tűnt az arcán. Soha nem hagyta el őt ez a szinte földöntúli mosoly, mert tudta, hogy merre halad. (folyt.) (Források az első részben!)

     A jelenés idején a meghódított bennszülöttek veszedelmesen forrongtak, lázadás kitörését lehetett várni. Nem lehetetlen, hogy Juan Diegó nagybátyjának „betegsége” se volt más, mint lándzsadöfés, melyet a lázadók egy csoportja ejtett rajta, mint "kollaboránson".(Az adatok e tekintetben nem egészen biztosak!) A mennyei Úrnő szentélyének megépülése után azonban a felkelés elmaradt és az indiánok tömegesen tértek meg (egyben a hódítók is megjámborodtak).
     Addig, éves viszonylatban a megtérések száma a százat sem érte el – az Istenanya csodás közbeavatkozása révén –, 1531. decemberét követően, néhány év leforgása alatt kilencmillió azték keresztelkedett meg, erejük határán túl is terhelve a misszionáriusokat. A történelmi dokumentumok azt írják, hogy a misszionáriusok reggeltől estig keresztelték a sorban várakozó napi többezer indiánt, sőt kit-kit a Házasság Szentségében is részesítettek. Pl. egy Torbidó nevű ferences pap feljegyzése szerint, a társával együtt öt nap alatt 14.200 lelket keresztelt meg. És ugyanez történt valamennyi missziós központban!
     Tudnunk kell, hogy a Szent Keresztség egyedi Szentség és csak személyesen lehet kiszolgáltatni! Az általános paphiány és egy ilyen tömeges igény mellett, ezt csak különleges pápai felhatalmazás mellett és nagyfokú ötletességgel lehetett csak végbevinni. A keresztelendők tömege előtt a közös fogadalmakat és az exorcizmust egységesen végezték, majd ezek után egyes sorba állították az embereket. A keresztség felvétele úgy történt, hogy egy diakónus a keresztnevek könyvéből, minden egyes személy előtt felolvasott egy nevet, nyomban egy másik segédlet tálat tartott a keresztelendő elé, és a pap megkeresztelte őt (az egyes embert) az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!
     Juan Diegó tanúságtétele az inkultúráció csodája! A Beszélő Sas, indián mivolta természetfölötti misztériummá lényegült, hiszen ő az egyszerű azték Cuauhtlatoatzin (Juan Diegó), végső soron nem csak Mexikó népének, de az egész amerikai földrésznek evangelizátorává vált. A Szent Szűz megmentette (tízmilliós) azték gyermekeit nemcsak a démoni rabságból, de örök elégedetlen elnyomóik túlkapásaitól is, hiszen eltűnt az indiánok és spanyolok közti kölcsönös gyűlölködés. Az indiánok krisztianizációja, de a hódítók lelkületi átalakulása is egy villámgyors folyamat volt. Kétség kívül az Istenanya közbenjárása – vagyis egy Mária-jelenés hatására –, ez volt az emberiség történelmének eddigi legnagyobb csodája, mintegy példájaként a jövendőnek, hogy érdemes a Szűzanya oltalmában bíznunk!
     A guadalupei Mária-jelenés története, egyértelmű és nyomatékos példát ad nekünk magyaroknak is, hogy népünk életét és jövőjét kinek a kezébe kell helyeznünk maradéktalan bizalommal. (Szent Istvánunk és a Magyar Szentek világosan tudták ezt!!!)

Kereszt, szenvedés és lélekmentés
     A Mozgalomban felkérték, hogy foglalkozna-e egy lánycsoporttal, akik így óhatatlanul megismerték az általa képviselt ideált és követni is akarják. Ennek örült, mert másokkal foglalkozhatott saját gondjai helyett. Rendszeresen foglalkozott tehát velük és gondjaikkal, egyszerűen szerette őket. Különleges szeretete és szenvedélye megmutatkozott a nem hívők iránt.
     Több fiú is járt utána, ő azonban megfontolt maradt. Járt egy rövid ideig valakivel, de érezte, hogy nem teljes a kapcsolatuk, ezért szakított vele. Nem egyezett bele félmegoldásokba.
    Gyakran találkozott barátaival, mint minden fiatal, összejöttek a helyi kávézóban, vagy szombat esténként elmentek pizzázni. Édesanyja így emlékezik: „Egyik nap megkérdeztem tőle: 'Remélem, azért egy kicsit beszélsz a barátaidnak Jézusról, amikor együtt vagytok?' A kislányom rám nézett és határozottan azt mondta: 'Nem beszélek én nekik Róla. Mert nem beszélnem kell Jézusról, hanem adnom kell Őt nekik.'
'De hogy csinálod, Chiara?' – 'Hogyan? – Először is úgy, hogy meghallgatom őket. Aztán meg azzal, ahogy öltözködöm, de főleg úgy, hogy szeretem őket.' 

1988 nyarának vége felé Chiara éppen teniszezett, amikor vállában erős fájdalmat érzett. Eleinte nem törődött vele, senkinek nem is szólt róla. Később azonban ezek a fájdalmak erősödtek, megismétlődtek annyira, hogy nem bírta a teniszütőt kezében tartani.
Orvoshoz kellett fordulni. Eleinte fájdalmas injekciókat adtak neki, s hogy nem múlt a fájdalom, komolyabb vizsgálatok következtek.
     A hír sokkoló volt: áttétes csontrák. A legfájdalmasabb rákbetegség. Édesanyja elájult és Chiarának még nem mondták el a teljes igazságot. Édesapja így számolt be az akkori eseményről:
„….a kórházban, a fájdalmak és a láz ellenére sem tudott veszteg maradni. Gondjaiba vette a szomszéd szobában lévő depressziós lányt. Mindenhová elkísérte, hosszasan sétáltak a folyosókon, akkor is, amikor pihennie kellett volna. Amikor óvatosságra intettük, azt válaszolta: 'Majd lesz még időm aludni'."
Betegsége egyre súlyosbodott. Szerette volna egészen odaadni magát, hogy hiteles keresztény legyen. Ez olykor nehéz volt számára, gyötrődött. Arcán azonban mindig ott volt a gyönyörű mosoly. (folyt.) (Források az első részben!)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

Küzdelem, értelem, áldozat
     Chiara nagyon kedves, szép, fénylő tekintetű, vonzó lánnyá serdült. Határozott volt, de sohasem erőszakos. Sokat segített a rászorulóknak, édesanyját is ápolta betegsége idején. Idős nagyszüleit szüntelenül látogatta - sőt, éjjeli ügyeletet vállalt mellettük. Eljárt még az idősek otthonába is látogatóként, segítőként.
     Mindamellett szeretett egyéni módon öltözködni, szerette a táncot, szeretett énekelni, gyönyörű hangja volt. A szép frizurát sem vetette meg. Két vágya volt, vagy elmenni misszióba Afrikába a szegény gyermekekhez orvosként, vagy légiutas kísérőként bejárni az egész világot.
     Különösen a sport vonzotta. Teniszezett, úszott, édesapjával kirándult.
 Igazi vidám nővé vált, aki szerette és értékelte az életet.

     A tanulás azonban nem ment túl jól, pedig sokat tanult. Valahogy nem találta meg a hangot egyik tanárnőjével, aki sorozatban megbuktatta. Hiába álltak mellé a tanárok és az osztálytársai is. Egyik barátnőjének így ír erről: „Megbuktattak és ez nagyon-nagyon fájt. Nem tudtam azonnal odaadni Jézusnak a fájdalmamat. Hosszú idő kellett, mire egy kicsit összeszedtem magam, és néha még most is sírhatnékom támad, ha erre gondolok. Érzem, ez az elhagyott Jézus."
     Tanárainak többségében mély nyomokat hagyott kedves, nyugodt mosolya, derűsen csillogó szemei és az a lelki finomság, mely jellemezte őt.
     Mint minden kamaszlánynál, vele is előfordultak kisebb gondok. Szeretett későig kimaradni, beszélgetni, találkozni barátaival, barátnőivel. Nagyon sok barátja volt, akik szerették és akiket ő is szeretett. A szülei gyakran aggódtak késői hazatérése miatt, ezért kikötötték az időpontokat. Megtalálták a közös hangot és az egyensúly helyreállt közöttük. (folyt.) (Források az első részben!)

     November 23-án tartják a Holodomor (éhhalál) 80. évfordulóját, vagyis az 1932-1933-as szörnyű éhínség emléknapját.
     Az éhínséget nem természeti katasztrófa okozta, hanem a kommunista diktátor Sztálin tudatos terve, az ukrán népnek, mint politikai társadalmi tényezőnek a kiirtására. A lakosságtól besöpörték az utolsó szem élelmet is és az NKVD ellenőrzése alatt tartotta a falvakat és városokat, hogy senki el ne hagyhassa, jóllehet senki be se mehessen. A földekre gyűjtögetni kimerészkedőkre vadásztak és akár gyermekeket is helyben agyonlőtték. Eközben, az iszonyatos éhínség alatt a Szovjetunió messze a világpiaci ár alatt szállított gabonát a világnak, mintegy bizonyítva a kommunista mezőgazdaság hatalmas sikerét. Sajnos a propagandisztikus blöff elérte máig ható politikai hatását a "fejlett nyugaton"! Az áldozatok száma 10 millióra tehető melyből 3 millió gyermek! Okkal nevezhető tehát ez a népirtás az ukrán nép holokausztjának. Ám erről a Nürnbergi perben említést sem lehetett tenni, márpedig nem volt elszigetelt jelenség a lenini-sztálini Oroszországban ez a népesség-szabályzó "technológia"!
     2006. november 28-án az ukrán parlament törvényt fogadott el, amely szerint a mesterségesen előidézett éhínség az ukrán nép ellen elkövetett népirtás volt.

Benső lelki élet, mély gondolatok
     Chiara Luce már 12 évesen felismerte a keresztény misztérium lényegét. Felfedezte és megértette, hogy a bensőséges lelki élet kulcsa Jézus, akit nem szabad önző módon keresni: „Korábban elég felszínesen éltem, s úgy fogadtam el Őt, hogy közben az örömre vártam.”
     A Fokoláre kongresszuson tudatosult benne, hogy „Nem kellett volna Jézust eszközként használnom, csak és kizárólag szeretnem kell Őt és kész!"
     Kedves Olvasóm! Egy 12 éves kislány szavai ezek, mely olyan vallomás, amit csak szentek képesek kimondani és átélni.
     A Badano család 1985-ben Savonába költözött, Chiara gimnáziumi tanulmányai miatt.
Ez megviselte őt, mert nagyon szerette kis szülővárosát és boldog volt, amikor hétvégéken hazatérhetett családjával, továbbra is fenntartott otthonukba.
     Egyik levelében így ír Chiara Lubichnak: „Ráébredtem, hogy nem voltam hiteles keresztény, mert nem éltem meg az evangéliumot a maga teljes mélységében… Újra rátaláltam arra a mondatra, hogy 'Adjatok, és adnak majd nektek is' (Lk 6,38), meg kell tanulnom tehát jobban bízni Jézusban, hinni az Ő végtelen szeretetében."
(folyt.) (Források az első részben!)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

A lélekből jövő nagy döntés
     A Fokolárés találkozó utána így írt Chiara Lubichnak:
"Ez volt az első kongresszusom. És meg kell mondanom, csodálatos élmény volt. Újra felfedeztem az elhagyatott Jézust, egészen különleges módon. Megtapasztaltam Őt minden felebarátban, aki elhaladt mellettem. Az idén elhatároztam, hogy jegyesemnek tekintem az elhagyott Jézust, örömmel fogadom Őt, s a lehető legteljesebb szeretettel."
     Egy újabb levelében később így ír:
"Felfedeztem, hogy az elhagyott Jézus az Istennel való egység kulcsa és azt szeretném, hogy Ő legyen az első jegyesem az életben, szeretnék felkészülni arra, amikor eljön. Őt választom mindenekelőtt. Megértettem, hogy azokban is megtalálom Őt, akik távol vannak tőle…"
     Chiara Luce szánalommal és szeretettel az ateistákra is gondol, azokra, akik egyáltalán nem tudnak hinni a Szeretet-Istenben, akiknek a szíve távol van Jegyesétől.
Élete immár megtalálta az Utat. A mindenkitől elhagyott Jézust választotta jegyesének.
     A Fokoláre Mozgalomban az egység kulcsa az elhagyott Jézus. (folyt.) (Források az első részben!)

November 21. A gyermek Mária bemutatása a templomban.

    A Boldogságos Szűz bemutatásának ünnepe. Valószínűleg I. Jusztinianusz császár a Szűzanya születésének feltételezett helyén templomot építtetett (az ószövetségi templom közelében). Ezt 543. november 21-én szentelték fel. Bár a templom később megsemmisült, az emléknap fennmaradt. Keleten a VIII. századtól, a római naptárban csak 1585 óta szerepel, de mi magyarok a XII. sz. vége óta megüljük e napot, mert III. Béla királyunk Bizáncban nevelkedett.

     Tartalmában az ünnep az ősrégi hagyományt hirdeti: Joachim és Anna házasságából hosszú ideig nem született gyermek. Anna asszony fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét az Úrnak fogja szentelni.
     Damaszkuszi Szent János írja Máriáról: "Három éves koráig a szülői házban nevelkedett, majd elvitték a jeruzsálemi Templomba és ott élt nyolc évig, a templom szolgálatára szentelt hajadonokkal. Itt a Szentlélek irányításával nemcsak szüzességét őrizte, hanem a kegyelem is napról napra nőtt benne. Ragyogó tisztasága és kegyelemmel teljessége lett az alap arra, hogy általa szülessen meg a Megváltó.
      A liturgiában arra emlékezünk tehát, hogy a Szűzanya Istennek adta, szentelte magát.

Találkozás a Fokoláré Mozgalommal
     Kedves, életvidám, szerény lány volt, sokat teniszezett, úszott, kirándult, szeretett énekelni és táncolni.   Kilencéves korában már a Fokoláre Mozgalomhoz tartozott. Tehetsége sokféle módon megmutatkozott, vonzó társasági lény volt, sok baráttal, akik „normálisnak”, ugyanakkor rendkívülinek is tartották őt.

     Chiara Luce szüleitől megtanulta az Evangélium szeretetét és a Fokoláre Mozgalomban olyan emberekkel találkozhatott, akik élték az evangéliumot. Felfedezte, hogy az Úr szeretete kiárad azokra, akik Őt választják életük céljául. Ennek kapcsán megélte, hogy a gyümölcs az egység, Jézus állandó jelenlétében.
Ettől a pillanattól fogva ráébredt életének értelmére és arról álmodott, hogy egyszer majd orvos lesz Afrikában. Szülei megértették kislányukat és támogatták elképzeléseit.
     A Badano család életét egyetlen leányuk láthatóan következetes hite mélyen áthatotta, mely az egymás és mások iránti apró cselekedeteikben nyilvánult meg. Észre sem vették, hogy közben a tisztelet, szeretet és egység példái lettek mások előtt.
     Amikor Chiara Luce életében először szülei nélkül vett részt egy találkozón, édesanyja kissé aggódva ezt mondta neki: „Chiara most egyedül leszel, vigyázz nagyon magadra.” A kislány így válaszolt: „De anya, én nem leszek egyedül, hisz' ott lesz velem Jézus!"
Chiara Luce válasza kicsit olyan volt, mint a 12 éves Jézus válasza szüleinek: „Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” (Lk 2,49)
     Ez a kislány megértette, hogy az evangéliumot vagy megéljük, vagy holt betű marad.
     Még 12 éves sem volt és már szerelmes volt az evangéliumba és a maga módján próbálta megvalósítani. Egy feljegyzése: „Az egyik osztálytársam skarlátos lett és mindenki fél meglátogatni. Szüleim beleegyezésével majd én elviszem neki a házi feladatokat, hogy ne érezze egyedül magát. Azt hiszem, a szeretet fontosabb a félelemnél!"
Micsoda kijelentés, mekkora bátorság egy 12 éves kislánytól! Már éli az evangéliumot. János apostol ír erről első levelében: „A szeretetben nincs félelem…Aki fél, az még nem tökéletes a szeretetben.” (1Jn 4,18) (folyt.) (Források az első részben!)

Az Egyház és a gyarmatosítók

     A Katolikus Egyház soha nem tartotta igazoltnak azokat a kegyetlenségeket és igazságtalanságokat, melyeket a spanyolok és a portugálok követtek el az Újvilágban, s ezekből bőven volt. Ellenkezőleg: észrevette, és határozottan kipellengérezte őket. Sőt az egyháziak, kifejezetten védték az őslakosok emberi jogait!

         Bartolomé de Las Casas (lentebb), spanyol dominikánus már 1512-ben kiadta az ismert értekezését, melyben az indiánok védelmére kelt a gyarmatosítók kapzsiságával szemben. Több pápa így III. Pál pápa (1534-1549) is hivatalosan elítélte és élesen szembeszállt azon véleményekkel, melyek igazolták a rabszolga-kereskedést, azon ál-indokkal, miszerint az indiánok tulajdonképpen nem is emberek. A Pápa élesen elítélte azt a gyakorlatot, hogy rabszolgasorba vetik azokat az indiánokat, akik még nincsenek megkeresztelve, egyes gyarmatosítók ugyanis ezzel igazolták tettüket. III. Pált más pápák is követték, pl. VIlI. Orbán és XlV. Benedek (1789 előtt), és a szavakat tetteik is követték. A 17. század elején a jezsuiták révén létrejöttek az un. paraguayi redukciók, vagyis a paraguayi indiánok telepei, melyek abban az időben egyedüliként nyújtottak biztonságos védelmet az indiánoknak a rabszolga-kereskedők ellen. Meg kell említeni, hogy már sokkal korábban megalakultak azok a különleges szerzetesrendek, melyek fő tevékenysége a keresztény rabszolgák kiváltása volt.

Tehát nem a francia forradalom – ahogy azt általában feltüntetik –, ítélte el először a rabszolgaságot és kezdte meg a felszámolását. A példák már háromszáz évvel előtte megjelentek.

     Ha tehát említést teszünk az azték és az inka kultúra barbár vonatkozásairól, azt azért tesszük, hogy a történelmet úgy lássuk, ahogy volt! Soha nem léteztek jó vagy rossz "vademberek", ahogyan annak idején a "felvilágosultak" mondták, s ahogyan ma a multikulturalizmus hívei állítják. S az Egyház soha nem vett részt az indiánok kiirtásában és nemzeti kultúrájuk felszámolásában. Az indiánok – sajnos –, javarészt egymást irtották ki, jóval azelőtt, hogy az első európai Amerikába érkezett volna. Az a "kultúra" ugyanis nem ismerte a szeretetet, sem isteneik, sem embertársaik felé, márpedig enélkül – az un. kultúra –, önmegsemmisítő volt és lett volna, amiként ez más ottani ősi népekkel meg is történt! Az olmékok és a toltékok is kipusztították saját magukat, a fehér ember megjelenése előtt. Ráadásul nem is akármilyen "kulturált" módszerekkel! A KatoIikus Egyház mindig azt tanította, hogy minden embernek a fogantatása pillanatától a természetes haláláig végtelen méltósága és értéke van, valamint elvitathatatlan joga az életre és a lelkiismereti szabadságra. Ez az emberi méltóság abból ered, hogy maga Isten is valóságos emberré lett. Halálával és feltámadásával megnyitotta az üdvösség kapuját minden ember számára, kivétel nélkül. Amerika evangelizációja a barbár szertartások beszüntetését jelentette, és véget vetett a kegyetlen szokásnak, hogy több tízezer emberáldozatot mutassanak be a pogány isteneknek. Az Egyház csakis ebben az értelemben járult hozzá a Kolumbusz előtti (élhetetlen) indián kultúra megszűnéséhez. Ez vitathatatlanul haladás volt. Haladás, amit − paradox módon − a "haladás" leghangosabb hirdetői egyáltalán nem vettek észre. − /Grzegorz Kucharczyk cikke nyomán/ (Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST Katolikus magazin 10. szám, 2014.) 

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet,

mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

  Légy te az első!

A szülői nevelés, nem tanult pedagógia!
     A szülei nem könyvből tanulták nevelési elveiket, hanem az evangéliumi példákból, a plébániai közösség egészséges légköréből, a környezetük szerető és összetartó családjaitól. A szülői alapállásuk a példaadás volt.
     Chiara 4 éves volt, amikor édesanyja megkérdezte tőle: „Együtt elmondunk egy imádságot?” Ő azonban így válaszolt: „Én nem imádkozom!” Anyja felszólíthatta volna engedelmességre, de belül érezte, hogy másként kell tennie és ekként szólt: „Jó, én helyetted is imádkozom!”
Aztán hallotta, hogy odébb, a Luce is mondja vele az imádságot.
     Ezen tapasztalatok nyomán az édesanyja világosan érezte, hogyan kell nevelnie a kislányát. „Minden szidás előtt vissza kellett fognom magamat, hogy csak a szeretetet engedjem át.”
Természetesen édesapjának voltak követelései, de őt is mindig a szeretet vezérelte. Egyikük sem kényszerítette Chiarát engedelmességre, csakis az őszinteségre. A hazugságot nem tűrték, s így a szülők és a gyermek között őszinte kapcsolat alakult ki.
     Chiara Luce már kicsi lányként feltűnt nagylelkűségével: egy első osztályos feladatában azt kérte Karácsonyra a Jézuskához írt levelében, hogy „gyógyuljon meg Gilda nagymama és minden beteg ember.” ‒ Nem játékok után vágyódott.

     Egykori kis barátnője Lucia így mesél az akkori időszakról:
"Chiara élénk kislány volt, egy kicsit bolondos, jószívű és nagyon szimpatikus játszótárs. Mindenkinek elmondta az örömeit, a tekintete mindig tiszta volt és mindig mosolygott. Életvidám természete miatt szerettük legjobban!" (folyt.) (Források az első részben!)

November 19. Árpádházi Szent Erzsébet (II. András király leánya, Lajos türingiai őrgróf felesége. 1207–1231), a szegények, betegek, árvák adakozó patrónájának ünnepe.

Chiara Luce gyermekkora
     A hely, ahol a kicsi Luce született, a bájos kis Sassello városka, mely a gesztenye- és mandulafáiról híres, amiként idegenforgalmi nevezetesség a mandulás süteményeiről.
     Chiara áldott jó gyermek volt. Egyedül játszott, nyugodtan aludt és alig rosszalkodott.
     Édesanyja egy kekszgyárban dolgozott és igen szerette a munkáját, ám be kellett látnia, hogy nagyon fontos a gyermeke mellett maradnia.
     Mindezt azért, hogy személyes anyai létével, az anyai szív szeretetével szeresse gyermekét és megtanítsa őt is szeretni. Szinte azonnal vitte a templomba, hogy megszokja a gyermek a templom és a közösség kisugárzását. Gyakran a fülébe súgva mesélte neki a Szent Cselekményeket, Jézus, Mária és Szent József történeteit.
     Ha meg is volt a saját véleménye, mégis engedelmesen viselkedett, melyet nem csak vallásos nevelése, de szüleihez való szeretet-kapcsolata is motivált.
     Luce nagyon kedves kislány volt, a család és a széles rokonság kedvence, akit szerettek és aki viszont szeretett. Mindazonáltal a szülei figyeltek arra, nehogy el legyen kényeztetve.
     Egy nap anyja megkérte, hogy segítsen neki leszedni az asztalt. „Nincs kedvem!” ‒ válaszolta a kislány és elindult a szobája felé, ám nyomban vissza is fordult és ezt mondta:
"Jaj, hogy is volt az a történet az evangéliumban, amikor az apa megkérte a fiait, hogy menjenek ki a szőlőbe, s az egyik igent mondott, de nem ment el, a másik pedig nemet, de aztán elment? Anya, add rám a kis kötényt!” És elkezdte leszedni az asztalt.
     Egy másik alkalommal anyukája javasolta, hogy a sok játékából ajándékozzon néhányat a szegény gyermekeknek. Chiara természetszerűleg nemmel válaszolt, mert azok az ő játékai. Édesanyja nem szólt rá, otthagyta. Egy idő után zörgést hallott. Bement a szobájába és látta, hogy kislánya válogatja a játékokat: „ezt igen, ezt nem!” ‒ mondogatta. Aztán elmagyarázta szempontjait:
"Csak nem adhatom oda a törött játékaimat olyan gyermekeknek, akiknek nincsenek játékaik! A legjobbakat adom nekik!" (folyt.) (Források az első részben!)

Az azték népről

A családi háttér
     Chiara Luce szülei fiatalként az olaszországi Genovától 60 km-re, az 1287 méter magasságban fekvő Sassellóban éltek. Bár óvodába is együtt jártak, felserdülve egy ideig nem találtak egymásra. Ennek elsődleges oka, hogy míg a leendő édesanya Maria Teresia Caviglia szeretett táncolni, apja Ruggero Badano a legkevésbé sem, így különböző társaságba jártak, jóllehet a templomban rendszeresen látták egymást.
     Maria Teresia Caviglia egy nyolc gyermekes családban nőtt fel, tehát közösségi, gyermekszerető lány volt. Az élelmiszeripari szakmában szerzett oklevelet.
     Édesapja egy textilüzletben volt kifutófiú, majd később kamionsofőr. Szerette a munkáját, mert ahogy mondogatta: „a maga uraként” élhetett.
Közben persze mindketten keresték a párjukat annak ellenére, hogy Ruggero már kezdetektől szerette Mariát, csak zárkózottsága miatt nem volt képes érzelmeinek kifejezést adni. Maria ebben is az ellentéte volt: nyitott, talpraesett, derűs és gyengéd egyénisége sokakat magával ragadott ‒ olyannyira ‒, hogy már jegyben járt egy rendes fiúval, amikor Ruggeróval végre egymásra találtak. A két értékes és mély lelkületű ember, egyszeriben nem csak rácsodálkozott egymásra de Isten előtt is végleges társaivá is lettek a Házasság Szentségében.
     Nagy fájdalmukra házasságuk első tíz éve gyermektelenségben telt el.
Erről az időszakról így vall Maria Teresia:
"Mindent, ami történt velem, Isten akaratának tekintettem. Ő szeretett engem, így a meddőség is szeretet volt.”
     Ruggero ezt másként fogadta. Számtalan családot látott maga körül, gyermekzsivajban, és ezt nagyon hiányolta maga körül és mély lelki fájdalommal töltötte el.
     Egy napon Ruggero ‒ nem első ízben ‒ elzarándokolt a Rocche-i kegyhelyre. Újra bensőségesen imádkozott egy gyermekért. És íme, egy hónap múlva a várva várt esemény jelentkezett. Isten meghallgatta könyörgésüket.
     Maria Teresia ekkor már 37 éves volt, így óvatosnak kellett lennie állapotában. Ruggero természetesen minden módon kímélte feleségét, még a lépcsőn is karjában vitte fel. Erről így mesél: „A feleségem iránti szeretetem ‒ megvallom ‒ még tovább fejlődött abban a kilenc hónapban, amiként az Úr iránti hálám is."
     Chiara Luce 1971. október 29-én született meg, kisebb komplikációval. Kicsiny, szép és pufók baba volt.
Az édesanya határtalan boldogságában, szinte sokkos állapotba került. A boldog szülők számára „fényként” ragyogta be az életüket, és mindketten tudatában voltak, hogy gyermekük Isten ajándéka, így elsősorban az Ő gyermeke. (folyt.) (Források az első részben!)

Bármerre jársz, bárhol is utazol, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.      Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

     Kedves Olvasóm! Ez a gyönyörű sorozat Horváth Mária írásából, a blog szerkesztőjének szövegi és képi kiegészítésével jött létre. A forrásokat lásd alább, képek az internetről!

A szerkesztő előszava
     Egy eleven, sportos, életvidám, fiatal lány életét mutatom be, aki családja, barátai és a Fokoláré közösségében mindig tevékeny, szolgálatkész volt.
     A sugárzóan tiszta arcú, mindig mosolygós tekintetű fiatal lány előtt egy hirtelen jelentkezett csontrák feltárta Isten lenyűgöző tervét az életről. Hősiesen és szentként vállalta szenvedéseit, melyet az utolsó percéig arra használt, hogy tanúságot tegyen az emberek, különösen a fiatalok számára az élet igazi értelméről és végcéljáról: Jézusról!
     Chiara a „Luce” nevet csak élete végén kapta Chiara Lubichtól a Fokoláré Mozgalom alapítójától! A LUCE fényt jelent és ő rövid, de tanúságtevő életével igyekezett beragyogni sokunk számára az életigenlés, a tisztaság és a hit útját!
     18 évesen hívta magához az Úr. A temetése olyan volt, mint egy menyegző.
     A 20. század Kis Szent Terézkéje ő, a 21. század ifjúságának példája.
     Chiara Luce Badano-t 2010. szeptember 25-én a Szentszék boldoggá avatta.
     "A Fokoláré Mozgalom tagjai közül ő az első, aki ilyen elismerésben részesült. Ez bátorít bennünket, hogy higgyünk az evangélium logikájában: a búzaszem ha elhal a földben, sok termést hoz. Ragyogó példája segíteni fog bennünket, hogy megismertessük a karizma fényét, és hírül adjuk a világnak, hogy Isten a Szeretet" – ezekkel a szavakkal reagált a boldoggáavatás hírére Maria Voce, a Fokoláre Mozgalom elnöke.
     Az olaszországi Sasselló-ból való fiatal lány egy volt közülük.
Felhasznált források:
Michele Zanzucchi: Mindenem megvan ‒ Chiara Luce Badano élete ‒ Új Város, Budapest, 2010
https://hu.wikipedia.org/wiki/Chiara_Badano
http://www.magyarkurir.hu/hirek/epizodok-chiara-luce-badano-eletebol/
http://www.magyarkurir.hu/hirek/epizodok-chiara-luce-badano-eletebol-ii

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

Borzalmak a végső kimerülésig
     A bálvány parancsa értelmében üzentek a királynak, hogy hódoljon és áldozzon a lánya előtt. A király elfogadta a meghívást, kérette előkelőit, megparancsolva nekik, hogy a legszebb áldozati ajándékokat gyűjtsék össze, felajánlandó lányának, a mexikánok istennőjének. Ezekkel megrakodva érkeztek meg az aztékokhoz, akik a lehető legnagyobb pompával fogadták és megvendégelték őket, majd elmondták üdvözléseiket. Miután kipihenték magukat, az aztékok bevezették a királyt Huitzilopochtli bálvány termébe, ahol a királylány bőrét magára öltött ifjú állt.
     A király belépett a bálvány félhomályos lakába, ahol meg is kezdte szertartásait. Pompás kismadarak nyakát metszette el áldozat gyanánt, és finom ételeket, tömjént, virágot és más szokásos ajándékokat helyezett az istenek lába elé. És mert a helyiség sötét volt, mindaddig nem látta, kinek mutatja be az áldozatokat, mígnem egy égő parázstartóba tömjént nem szórt, ami fellobbant. A láng megvilágította a helyet, ahol a bálvány és lánya bőrébe burkolt ifjú állt.
     A király rádöbbent a kegyetlen gaztettre, rémülten kiejtette a kezéből a füstölőt és kirohant kiáltozva: "Ide hozzám alattvalóim, toroljátok meg az aztékok irtóztató gonosz tettét! Megölték a lányomat és lenyúzott bőrét egy szolgára adták, engem pedig rábírtak, hogy előtte hódoljak. Vesszenek, pusztuljanak ezek az átkozottak, elvetemült szokásaikkal együtt, hogy írmagjuk se maradjon, de még emlékük se!"
Az aztékok fel voltak erre készülve. Az asszonyok a gyermekeikkel bemenekültek a tóba. Ám a culhuacániak gyors üzenetet küldtek városukba, mire az egész nép fegyverrel a kézben tódult ellenük. A küzdelemben az aztékok csaknem elveszítették a lábuk alól a talajt. Az asszonyok meg a gyermekek kétségbeesett jajveszékelésbe kezdtek, de a férfiak nem csüggedtek, hanem újult erővel lendültek a harcba, és elárasztották az ellenséget szigonyszerű dárdáik záporával, és ezzel oly nagy veszteségeket okoztak, hogy a culhuacániak meghátráltak.
     Ettől kezdve az aztékok egyre kijjebb nyomultak a tóból, majd megvetették a lábukat a szárazföldön, és elvonultak pihenni a tó mentén. Az asszonyok meg a gyermekek a gyékény és nád közé húzódva, a félelemtől szorongva, rimánkodtak, hogy hagyják őket meghalni, mert már nem bírják tovább. Huitzilopochtli isten látván népe csüggedését, még azon az éjjelen felszólította az őrzőit, hogy vigasztalják és bátorítsák az embereket, mert ez a szenvedés az ára annak, hogy később annál elégedettebbek és boldogok legyenek. Egyelőre pihenjenek egy keveset azon a helyen. A papok megvigasztalták a népet, s így valamelyest visszatért az élet mindenkibe.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Részletek nyomán: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvéből. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

A hazugság atyjának ármánykodása
     A tengernyi ellenség láttán az asszonyok és a gyermekek kiáltozásban és jajveszékelésben törtek ki. Ám a férfiak nem vesztették el a fejüket, hanem megkeményítették szívüket és szembeszálltak az ostromlókkal. Már az első összecsapásnál fogságba esett az azték főkapitány, de a többiek nem csüggedtek, hanem istenükhöz, Huitzilopochlihoz fohászkodtak, közrefogták az asszonyokat, gyermekeket és öregeket, s átverekedték magukat a chalcák seregén. Atlacuehuacan városáig nyomultak, amit elhagyottan találtak és sietve megerősítettek. A chalcák meg a többiek szégyenükben meg sem próbálták üldözőbe venni őket. Beérték annyival, hogy a foglyul ejtett vezért megölték. Az Aztékok az elfoglalt városban rendezték a soraikat, és ellátták magukat fegyverekkel. Itt találtak ki egy szigonyhoz hasonló fegyvert, amit úgy neveztek el, hogy adad, a várost meg Adacuehuacánnak. Felszerelkezvén az új fegyverzettel, elindultak a tó mentén, mígnem Culhuacan alá nem értek. Ott Huitzilopochtli megnyilatkozott papjainak: "Papjaim és őrzőim, látom vesződségeiteket és szorult helyzeteket, de ne csüggedjetek, mert éppen azért jöttetek ide, hogy arcotokat és melleteket az ellenségnek fordítsátok. Most küldjetek követeket Culhuacán urához, és minden esedezés és udvariaskodás nélkül annyit kérjetek tőle, hogy jelöljön ki számotokra egy helyet, ahol meghúzhatjátok magatokat és kipihenhetitek a fáradalmakat. Lépjetek elé bátran, tudom mit beszélek. A szívét meglágyítom, és ti fogadjátok el amit kínál, akár jó akár rossz az a terület. Azon a helyen állítsátok fel táborotokat és várjatok türelemmel, míg elérkezik a vigasztalódás és megnyugvás órája." Az aztékok bíztak bálványukban és nyomban hírnököket küldtek Culhuacán urához, akinek színe elé érve előadták békés kérésüket, hogy városalapításra alkalmas kellő helyet és némi földet is adományozzon népüknek, ahol vethetnek és arathatnak, hogy legyen tápláléka asszonyaiknak és gyermekeiknek.
     Culhuacán királya igen nyájasan fogadta az aztékok követeit, elszállásolta és igen jól tartotta őket, míg előkelőivel és tanácsadóival megtanácskozta a kérést. Ám azok hevesen ágáltak ellene, és ha a király kifejezetten nem veszi a pártfogásába az aztékokat, semmiképp sem fogadták volna be őket. Heves viták után, átengedték nekik Tizaapan környékét, a "fehér vizek helyét". De emögött álnok szándék lapult, a hely ugyanis egy kígyóktól és mindenféle mérges férgektől hemzsegő hegy lábánál feküdt, ahonnan időről időre szétrajzottak a környékre, emiatt is volt lakatlan. Az aztékok örömmel el is foglalták a vidéket.
     Alig kezdtek azonban a táborépítéshez, elárasztották őket a veszedelmes férgek, amitől nagyon megrémültek. De bálványuk megmutatta, hogyan győzhetik le őket és miképp készíthetnek belőlük kitűnő élelmet. Aztán a mexikánok úgy rákaptak a kobrákra és viperákra meg a nyüzsgő pondrókra, hogy rövid időn belül végeztek valamennyivel.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.                          Légy te az első!

Tisztelt Olvasóm! Az Istenanya Guadalupe-i megjelenésének történetét, bőséges történelmi előzményekkel mutatom be, melyek valamiképp magyarázatot is adnak sok mindenre, messze túlmutatva 16. század eseményein!

Forrásként felhasználtam: Juan de Tovar, AZTÉK KRÓNIKA c. könyvét. Helikon Kiadó - Kner Nyomda - Gyula 1986.

A hét barlang népe
     Az azték őshagyomány szerint kiváló szokásokkal bíró népük "hét barlangból" indult el, nem azokban laktak, mert voltak házaik és rendezett vetéseik, jó kormányzatuk, rítusaik, isteneik és szertartásaik. Hagyományuk szerint, minden nemzetségnek meg volt a maga kijelölt barlangja.
     Az Úr 820. esztendejében a hét népcsoportból hat elindult – nem egy időben –, de csak nyolcvan év múltán érkeztek meg ebbe az országba (Mexikóba). Ennek oka az volt, hogy kifürkésztek minden vidéket, hátha rábukkannak azokra a jelekre, amik azt a helyet jelölik, amelyet bálványaik parancsára be kell népesíteniük. Ősi honukat is az ő ösztönzésükre hagyták el. Ez a démoni irányítás volt az oka annak, hogy oly sokáig időztek útjukon, amely a valóságban nem volt távolabb egy hónapi járóföldnél.
    
Amikorra a különböző turnusokban elindult hat nemzetség megérkezett, benépesítette a vidéket. Indulásukhoz képest, háromszázkét év telt el, mire utolérte őket a hetedik barlang nemzetsége, a mexikánok vagy más néven aztékok bátor, harcias, az illemben és helyes viselkedésben járatos népe.
     Ezek, egész bolyongásaik alatt hordoztak magukkal egy bálványt. A neve Huitzilopochtli volt, ami azt jelenti, hogy "pompás tollú madár balja". Azt állítják, hogy ez a bálvány parancsolta meg nekik, ősi földjük elhagyását, azt ígérvén, hogy ők lesznek az urai és fejedelmei minden tartománynak, amit csak a hat nemzetség a birtokába vett, annak a földnek, mely oly gazdag aranyban, ezüstben, drágakövekben, ragyogó tollakban, finom köpenyekben és minden másban. Ez lesz számukra az ígéret földje, melyet arról ismernek meg, hogy egy tó közepén álló fügekaktuszon egy sast látnak. A tó közelében egy fehér forrás fakad fehér sziklákból a környezetében fehér fűzfákkal.
     Nos, ez a "hetedik barlang népe" úgy indult útnak, mint Mózes népe az Ígéret Földjére. Nádból font ládában hozták magukkal az említett bálványt, mint amazok a Frigyládát. A ládát négy őrző vagy pap hordozta, akikkel a bálvány titokban közölte útjuk minden eseményét, tudtukra adva, hogy mikor, mit kell tenniük. Törvényeket adott nekik, hallatlanul véres és babonás áldozatokra és rítusokra oktatta őket. Végtére is annyira rabjai lettek e bálványnak, hogy a véleménye és parancsa nélkül egy lépést sem mertek megtenni. Tény, hogy emberfia nem látott, de még nem is hallott olyan démonról, amelyik annyit társalgott volna az emberekkel, mint ez! Joggal hihetjük, hogy maga az emberi nem Ellensége irányította ezeket a szerencsétleneket dőreségeikben és kegyetlen áldozataik bemutatásában.

Azt mondják a hatalmasok, 
hogy egy embernek hat alma sok.
És ez hatalmas ok,
mert a polgárok hatalma sok.

Kardvívó győzött tussal,
nevét írták vörös tussal.
Lezuhanyzott meleg tussal,
karnagy várta hangos tussal.

Mentő-mentében botlott meg a hős mentő, 
hazafelé mentében.

Szövődében kelmét szőnek.
Fent is lent, meg lent is lent.

Ádám így szólt: 
Kertedben Uram, minden bőséges és egész, 
az én egész-ségem mégis felemás.
Válaszként a Teremtő, feleséget teremt Ő.
Ádám boldog ugyan, de csak kimondja:
Jó a feleség, de csak fele-ség, kettő lenne egész-ség!
Így lett Ádám baja s vétke, örök elégedetlensége.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

ÁLDOTT LEGYEN AZ ISTEN MINDENÉRT!

Tanítják-e az iskolákban?

     Az iskolai tananyag csak arra terjed ki, hogy 1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre és megtörték a szórványos ellenállást, ezzel leverték a szabadságharcot. Nos éppen ellenkezőleg! Épp november negyedikével kezdődött el az 1956-os Véres Honvédő Háború, egy hadüzenet nélküli katonai támadás túlerejével szemben! 2000 harckocsival támadtak a szovjet kommunisták, mely még a II. Világháború méreteihez képest is egyedülálló fegyverzet!
     A politikai színtérre pl. ekkor léptek be a valóban legitim szervezetek, a munkástanácsok, és felvették a politikai harcot a kommunizmussal, a kollaboráns kádári rezsimmel.
     A Pesti Srácok pedig vérüket ontva példás küzdelmet folytattak a szovjet hadsereg, majd később a Kádár pufajkásai ellen.
Bizony, november 4-e után is volt elszántság, fegyver és lőszer, igaz, hogy csak 7 hősies napig, mert Ny-Európa és az USA,  megszegte ígéretét és szemrebbenés nélkül hagyta vérbe fojtani egy hős nép szabadság törekvését! Eisenhower amerikai elnök biztosította a szovjet vezetést, hogy az USA nem lép fel kifogással a "magyar ügy rendezésben"! A nekiszabadult "elvtársak" pedig "lerendezték" nemzetünk szabadság törekvését! Az Egyesült Államok még azt is megakadályozta, hogy a spanyol Frankó tábornok százezer fős katonai segítséget nyújtson Édes Magyar Hazánknak! (Lásd: itt!)
     Bár a legendás felkelőbázisok többségéből november 4-én, kiszorultak a felkelők, ám kisebb csoportokban tovább harcoltak a főváros több kerületében és vidéken is, amit alátámasztanak azok az adatok is, miszerint a harcok áldozatainak jelentős része nov. 4-e után sebesült meg, hunyt el.
     Így történhetett az, hogy a szovjet megszállás után egy héttel Csepel még kitartott, a Mecseki láthatatlanok még november közepén is tartották magukat, gerillacsoportok szerveződtek az erdőkben, a szovjet bábkormánnyal szembeszegülő munkástanácsok, szovjetellenes röplapokat és újságokat nyomtattak! Legtovább (nov. 10-11) Pesterzsébeten folytak a harcok, de Csepel központjában, az Óbudai Schmidt kastélynál, az újpesti Szent László tér környékén, Kőbányán az Éles-saroknál, Erzsébetvárosban, a József- és Ferencváros középső részén a végsőkig (november 7-10) védekeztek a szabadságharcosok.
Az elfogott felkelők vagy felkelőgyanús lakók közül rengeteget a helyszínen agyonlőttek, a túlélőket pedig Ungvárra és Sztrijbe deportáltak. A szétoszlott csoportok számos tagja azonban fegyvertelenül is folytatta az ellenállást a régi-új hatalom ellen, belföldön és külföldön egyaránt.
     Az átmenetileg hozzáfért szovjet statisztikai anyagok szerint, a szovjet csapatok ember- és technika-vesztesége egy hét alatt fajlagosan nagyobb volt, mint a II. Világháborúban! 
     Végül a fegyveres ellenállás azzal zárult le, hogy nov. 19-én a hatóságok – besúgó segítségével – elsőként letartóztatták Szabó János Széna téri parancsnokot, statáriális bíróság elé állították és kivégezték, ezzel megindítva a megtorlás akasztó-gépezetét. A Magyar Hírlap 2010. február 5.-i száma szerint a harcok és a megtorlások áldozatainak száma elérheti a 20 ezer főt! És ezek többségében fiatalok voltak – fiatalok, de hősök –, a nemzet "génállománya"! Forrás felhasználásával