A világ legnagyobb horderejű Mária-jelenésének története
A Szent Szűz spanyol elnevezése
A "Guadalupe" elnevezés, a nahuatl nyelv hangzásán és a spanyol fül félre értelmezésén alapul.
A tény az, hogy az azték indiánok nem tudták kimondani a "g" és "d" hangokat, hogyan mondhatták volna ki, ha a Szűzanya valóban Guadalupénak nevezte volna meg magát? A megkérdezett indián nők, akik csak a nahuatl nyelvet beszélik, mindig azt válaszolták, hogy Jelenés neve "Coatlaxopeuh" (kvatlaszupe) mely azt jelenti, hogy: aki a kígyót eltapossa. ("Coalt Lope", "Ő, aki szétzúzza a kígyó fejét". Ezt látszik igazolni mind a Teremtés könyve, mind pedig a guadalupei jelenés lényege, a Tollas-kígyó fejének eltiprása! A Szent Szűz egyébként Juan Bernardinónak mutatkozott be nahuatl nyelven, akár a fenti módon, akár esetleg "Tlecuauhtlapcupeuh"-ként, ami "égbe szárnyaló tüzes fényt" jelent (lásd: Hajnal Szép Sugara).
Mindenesetre a spanyol fülnek bármelyik hangzás, a spanyolországi Guadalupe nevű Mária-kegyhely elnevezésére hasonlított. Nos, ez a félrehallás lehetett forrása a kegyhely mai elnevezésének.
Nem csoda, ha a korai években, maguk a spanyolok is inkább Virgen de Tepeyac-nak (a Tepeyac-i Szűznek) hívták!
A spanyolországi Guadalupe szentély története
Egy, a Szent Lukácsnak tulajdonított 'Mária a Kisjézussal' szobrocska, hosszas viszontagság során a sevillai székesegyházhoz került, ahol tisztelet övezte egészen a 711. évi arab hódításig. Az arabok elől menekítve, márvány ládában elásták a Sierra de las Villuercas-hegység egyik patakja mellett. X. Alfonz király (1252-84) idejében egy Gil Cordero cáceresi tehénpásztor elveszett tehenét keresve, harmadnapra találta meg holtan. Mintegy elfogadva Istentől ezt a csapást, keresztet rajzolt a tetem bőrére. Erre a állat felkelt holtából.
E pillanatban jelent meg neki Szűz Mária, aki arra kérte a boldog pásztort, hogy majd térjen ide vissza emberekkel és mesélje el nekik a csodás esetet. "Amikor ide fogtok érkezni – folytatta a Szent Szűz –, kezdjetek ásni és egy Mária-szoborra fogtok lelni, melyet ne vigyetek el sehová, hanem építsenek fölé egy kápolnát. Később majd itt igen fontos templom fog állni és egy nagy város fog épülni". Ekként szólt a Madonna kívánsága és jövendölése, mely be is igazolódott. Amikor azonban Gil hazatért, a kisfiát holtan találta, a gyászoló rokonság már össze is gyűlt. Ekkor a pásztor térden állva kérte a Szűzanyát, hogy adja vissza fia életét, hogy mások számára is tapasztalható csodával erősítse meg a neki adatott kinyilatkoztatást. A fiú életre kelt. A jelenlévők Gillel kimentek a megjelölt helyre, ásni kezdtek, s egy föld alatti üregben megtalálták a márványládát s benne a kis Mária-szobrot.
Fel is építettek fából egy kis kápolnát, később kőkápolnát emeltek, őrzésére Gil a családjával oda költözött. A hagyomány szerint mindez 1325-ben történt. A modern kutatások szerint a szobor a 6. sz. előtt libanoni fekete cédrusból készült. A mórok elleni egyik győzelmét XI. Alfonz ezen Senora de Guadalupe-nek nevezett Mária-szobor pártfogásának tulajdonította, ezért 1340-ben a zsákmány feléből templomot és zarándokházat építtetett. 1341-ben a kegyuraságot a toledói érsekségnek adományozta. Az iszlám alóli fölszabadulás nemzeti zarándokhellyé tette. 1348-62-ben épült az erődszerű főépület a Szent Gergely harangtoronnyal és hozzá vendégházak kórházzal. Végül az egész objektumot a jereom-remetékre bízták, akik számára kolostort emeltek. A kegyhely még a királyokat is zarándoklatokra késztette.
A Madonna-szobor tisztelete a 15-16. században érte el csúcspontját, mikor a spanyol földről induló felfedezők, útjuk kezdete előtt, szinte kötelezően járultak a a Gudalupei Szent Szűz (Senora de Guadalupe) elé, közbenjárását és oltalmát kérve.
A kegyhelyen monostorváros alakult, melyben a hieronimiták szigorú kontemplatív lelkisége, kézműves és karitatív tevékenységet fakasztott. – A Guadalupei Szűzanyát főként az extremadurai fölfedezők és hódítók királynőjeként és édesanyjaként; valamint, minden spanyolok patrónájaként (Reina y Patrona de la Hispanidad) tisztelik. A hieronimiták, akik híresek voltak gyógyításaikról, minden különbségtétel nélkül fogadták a betegeket, maguk készítették a gyógyszereket, és nagy gondot fordítottak a cellák és kórtermek tisztaságára.
1907. március 20-án a Guadalupei Szent Szűz egész Extremadura fő patrónája lett, a szobrot 1928. október 11-ben megkoronázták. A spanyol polgárháború idején a Fantasma, 'rémkép' nevű köztársasági hadoszlop és más baloldali erők (érdekes!) elszántan meg akarták semmisíteni a nemzeti kegyhelyet. 3 napon át ádázul ostromolták a monostort, melyben mellesleg 5000 menekült tartózkodott. A nemzeti hadsereg heves küzdelem és nagy véráldozatok árán szabadította föl Guadalupét.
1954-ben Extremadura püspöke a tartományt fölajánlotta a (mexikói) Guadalupei Miasszonyunknak.
II. János Pál pápa 1982. november 4-én látogatta meg a spanyolországi Gaudalupét. (lásd alább!)
