4. nap
Erős hitű szentünk
A kis Margit pénteken nem játszik a többiekkel. Őrá, Jézusra gondol, Akit megfeszítettek és meghalt érettünk.
S ahogy erről beszél, a növendékek elhallgatnak, a játékos kedv a gyermekekben elcsitul, köréje gyűlnek áhítattal. Olimpiász térdre hull és sírva fakad.
Margit pénteken már böjtöl és Jézusára gondol.
Még csak gyermek, de hite szilárd mint a szikla, tekintete fölfelé irányul.
Egy híres atya jön a domonkosokhoz. Beszéde elragadja szentünket. A prédikáció szavain elmélkedik.
Fölolvasásra kérik. Herbartus atya ámulva, meghatva nézi a zsámolyra állított kis királylányt, aki csak így éri el a felolvasó helyet. S a kristálytiszta üde gyermekhang úgy olvas fel, oly átéléssel, hittel, mint aki pontosan érti a Szentírás minden sorát. Éppen Máté evangéliumából olvas fel a tizenkilencedik rész utolsó szakaszából. Mintha magáról szólnának e sorok, arról a kis királylányról, aki elhagyott mindenkit: szerető szüleit, a pompát, a fényt, a ragyogást, mindent, lemondva magáról, hogy egészen Krisztusé lehessen.
A nővérek és az atya meghatottsággal, könnyekkel szemükben hallgatják a felolvasását. Herbartus atya megérti és érzi, hogy e gyermek hite szilárd és erős, ezért soha nem fogja Krisztust elhagyni.
Margitot azonban kétely gyötri az atya beszéde után. Vajon ő méltó-e erre a nagy kitüntetésre, hogy Jézust kövesse örökké? Oly gyengének érzi magát, esendőnek s ezért szeretné, ha a páter még maradna, hogy beszélhessen vele. Az atyának azonban mennie kell, és elindul. Margit szomorú és mélyen imádkozni kezd. Az Úr megvigasztalja őt: vihar kerekedik, oly erős, hogy az atyának vissza kell fordulnia a kolostorba.
Ó Jézusom, erősítsd hitemet, tedd oly szilárddá, mint Szent Margitét, hogy egész szívemmel Téged tudjalak követni életem utolsó pillanatáig!
Miatyánk….Üdvözlégy…..Dicsőség…..
Árpád-házi Szent Margit, könyörögj népünk hitéért, könyörögj a kétkedőkért, hogy megérezzék Isten irgalmas szeretetét! Amen
(Forrás: az első részben!) (folyt.)
