2. nap
Az alázatos kicsi királylány
Mária királyné hűen teljesítette Istennek tett fogadalmát. Amint Szent Anna és Joachim fogadalmuk szerint, egyetlen kicsi lányukat, Szűz Máriát, már kicsi korában az Úrnak szentelve a Templomba vitte, ugyanígy tett Mária királyné és IV. Béla király is.
A kicsi 3 éves Margitka Veszprémbe került a domonkos apácák kolostorába. A királyi pár mellérendelte dajkáját, Olimpiászt, aki özvegyasszonyként mint édes gyermekét szerette és szolgálta őt.
A kis királylány már kezdettől fogva az imádságnak és a szolgálatnak élt. Amikor megtudta, hogy kit ábrázol a kereszt és mi történt Krisztussal, hangos zokogásra fakadt.
Nem szerette, ha kitüntetett módon bántak vele. Ha pedig királylányi méltóságánál fogva mégis fel kellett szebb ruhába öltöznie, utána azonnal a konyhába sietett és a legpiszkosabb munkákban próbált részt venni. A szép étkező eszközöket elutasította, olyat akart, amilyen a többieknek volt.
Kiválasztottsága szinte születése pillanatától fogva látható volt. Túlnőtt kicsi gyermekségén, és a felnőttekén, mégis – vagy éppen emiatt – egészen kicsiny maradt. Alázatosságban nem volt hozzá hasonló azokban az időkben.
Jézusom, add, hogy én is, hasonlóan Szent Margithoz alázatos legyek! Ne éreztessem soha, hogy másnál különb vagyok, és a szívemben se tartsam magam többre, senkinél sem.
Segíts Uram, hogy megéljem a Nyolc Boldogságból: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.”
Miatyánk… Üdvözlégy… Dicsőség…
Árpád-házi Szent Margit, könyörögj a kisgyermekekért és a gyermek-lelkületért! Amen
(Forrás: az első részben!) (folyt.)