Egyenlő-e a mennyország boldogsága mindenki számára? 2
Már a Jelenések könyve külön feltünteti a vértanúknak, a szüzeknek, a hithirdetőknek a többi boldogot felülmúló dicsőségét: ezek lesznek legközelebb az Isten trónjához, ezek fogják legközelebbről az Isten édességét, jóságát élvezni.
Úgy értsük-e, hogy mindez képletes beszéd? Hiszen a mennyországban nincs szükség sem öltözetre, sem a dicsőség koronájára! A Szentírás tehát mindezt azért mondja, hogy némileg érzékeltesse előttünk a menny boldogságát, mintegy érzékeltetve egyben a földi élet érdemeinek különbözőségét! Ehhez csak mellékesen hozzáfűzném a következő kijelentést: „A szentek titulusaiban nem neveznek meg 'szőkét', vagy 'barnát', de szüzet, azt igen!” (Útravaló húzó 193)
Más annak a ruhája, aki a keresztségben nyert ártatlanságot egész életében megőrizte, más azé, aki lelkét a földön bűnnel beszennyezte ugyan, de Isten Fia a Vérével hófehér tisztára mosta, a Bűnbánat Szentségében. Ismét más azé, aki Istenért és a hitért ontotta vérét, miként más azé is, aki földi életében Isten dicsőségéért dolgozott, fáradozott, s a Szűzanya munkatársa volt.
Az „arany, selyem, gyémánt és drágakő” csillogása, a földön végzett jámbor imádságok, gyónások, áldozások, jószándék, munka, tisztaság, irgalmasságok és jócselekedetek ragyogásai! A mennyei boldogság reflexfényénél tűnnek föl előttünk teljes értékükben a földi élet viszonyai és a „gyűjtött mennyei kincsek” érdemei. Ezek tündöklő fénye, semmiséggé homályosítja a föld lázas örömeit, élvezeteit és gyönyöreit, melyek után ott a túlvilágon nem marad vissza semmi, vagy legföljebb a tisztítótűzben lekoptatandó korom, mely a lelket beszennyezte! Ám egyben ugyan ez a dicsfény az, amely feltárja számunkra a szenvedés, a fájdalom, a munka, az önmegtagadás, az erényesség és engesztelés valódi értékét. És kedves Olvasóim, ezek azok az örök „boldogság-bimbók”, melyeket a földön rügyeztettünk, és ezekből nyílnak ki a mennyei rózsa-kincsek, melyeknek illata, pompája, szépsége megmarad az egész örökkévalóságon keresztül.
(Források az első részben!) (folyt.)