A földi szeretetkapcsolatok továbbélése 2
A test feltámadása után, a lélek boldog öröme a megdicsőült testre is érvényes, hiszen az ember nem csak szellem ‒ mint az angyalok ‒, hanem test is, a mennyben: megdicsőült test! Tekintve, hogy a szexusra – eredeti teremtő célját illetően – a mennyben nincs szükség (mely a bűnbeesés előtti Paradicsomban még meg lett volna, ámde eredeti isteni fennköltségében)! Ebből következően, a mennyben másként éljük meg a nemiséget, mely az üdvözültek közt, nem lényegi különbözőség!
A földi, mulandó és bizonytalan, A boldogság és az apró örömök, lényegében gyűjtő fogalma és egyesítője mindannak a jónak, ami a mennyben osztályrésze az üdvözülteknek. Vagyis, magasfokú boldogságérzet, kizárva a földi önzést, kiszolgáltatottságot, kiábrándultságot, és hátrányos következményeket!
Tehát a menny az ember minden jó céljának elérése, minden vágyának beteljesülése, mindannak amit földi életében csak vágyott, vagy igyekezett megközelíteni.
Következtetés: Ha az Istennel való „társteremtői együttműködés” (az eredeti értelmében vett szexualitás) – már a nemzés esetében is – járulékos (pillanatnyi) boldogságérzettel jár, mennyivel inkább az lesz (tartósan) az Istennel való állandó, alkotói (teremtőtársi) együttműködésben?
Egyébiránt az üdvözült embert sem az ösztönök, sem a szégyenérzet nem befolyásolja, ne feledjük ugyanis, hogy a bűnbeeséssel született meg a szégyenérzet és az ösztön! Ebből következően, a Paradicsom és Mennyország közti különbség kérdése (lásd az V-VI. részt!) immáron annyiban pontosítódott, hogy a bűnbeesés előtti Paradicsom az Édenkert volt, a jézusi kifejezés „velem leszel a Paradicsomban” alatt pedig már Isten Országa, a menny értendő!
A Zsoltáros is már előre így ujjongott. „Házad javaiból jóllakatod, és gyönyörűséged patakjával itatod őket.” (Zsolt 36,9) „Most – tanítja az apostol – tükör által homályban látunk, akkor majd színről-színre.” (1Kor 13,12)
(Források az első részben!) (folyt.)