Márpedig Isten országa a mennyország!
Létezésének valósága és tartalma arra való, hogy a krisztuskövetők elmélkedéseinek, reményeinek középpontjában álljon és (földi) életük irányítója legyen. Az elérése pedig Krisztus ígérete: „Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ők is velem legyenek, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál.” (Jn 17,24)
Az Üdvözítő, a Hegyi beszédében Isten országának alapvetéseként világosítja meg az örök mennyei boldogság lehetőségeit: Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent (Mt 5,3-20; 6,20) Boldogok vagytok ti szegények, mert tiétek az Isten országa. (Lk 6,20).
Tanítása folyamán, a mennyei boldogságot képekben írja le: atyai ház, menyegzős lakoma, békesség, és példabeszédekkel illusztrálja fölülmúlhatatlan értékét: megtalált kincs, igazgyöngy, melyért az ember minden egyebet odaad. Hasonlít a mustármaghoz, amelyet egy ember elvetett a kertjében. Azután felnövekedett és fává lett, úgyhogy az égi madarak az ágai közt fészkeltek (Lk 13,18-19). Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa (Mk 10,14).
Szent János a mennyország reményeit és igazságait az örök élet fogalma alá sorolja. (Jn 15,11; 17,12) Szent Pálnál a mennyország az Istenben való örök élet és dicsőség. (Róm 2,7; 5,21; 6,22; 8,18; Gal 6,8; 1Tim 1,11; Tit 3,7; Zsid 2,16; Kol 1,27; 3,4) A Jelenések könyve is fölséges képekben írja le a mennyei Jeruzsálem örömeit és boldogságát.
Egyébiránt itt a földön az Egyház megnyilvánulásaiban, liturgiájában, hitéletében, művészetében alig van olyan pont, amely a mennyország motívumait és mozzanatait valamiképp ne érzékeltetné, tárgyalná! Bizonyság mindez arra, hogy mennyire központi helyet foglal el katolikus tanításában, és a hívő közösség lelki világában az Istenben való örök élet reménye és törekvése.
(Források az első részben!) (folyt.)