Az előző részben Erzsébet néni arról mesélt, hogy miként volt kénytelen az Úr kérésére a naplóírásba kezdeni. Ennek végeztével, feltettem neki egy régóta foglalkoztató kérdést:
– Tetszett volt említeni Erzsébet néni, hogy a 12 fővárosi pap nevét az Úr Jézus mondta önnek. Kérdésem, hogy a címüket is lediktálta?
– Jaj, fiacskám! Az Úr nem mondta a lakcímüket, hanem csak a templomot, ahol szolgálnak! Utcát és házszámot, egyedül a Szűzanya mondott egyszer, amikor elküldött a Regőczi atyához, hogy – így mondta – „Amint az atya kinyitja az ajtót, csókold meg a kezét”!
Na titkár testvér – a te szavad járásával élve – én csak néztem, mint a moziban! Nem értettem az egészet, de főleg azt, hogy miért kell most azonnal mennem! Nyakig álltam a munkában, hiszen december 16-a volt, Advent, ezernyi tennivalóval!
Látod? A dátumra pontosan emlékszem, sőt 1970-71-ben lehetett, viszont a cím, ahová mennem kellett, teljesen kiesett az elmémből! Így hát, mindent félbe hagyva indultam! Amint odaértem a kertes házhoz, a kapu nyitva volt, én meg becsöngettem a bejáratnál. Regőczi István atya nyitott ajtót, sápadtan, csodálkozón. Én meg köszöntem dicsértessékkel elkaptam a kezét és megcsókoltam!
Mondanom sem kell, hogy ő roppantul meglepődött és csak állt, én meg elmondtam neki, hogy egy órája sincs, hogy a drága Szűzanya sürgetően megkért, hogy jöjjek ide és csókoljam meg az ön kezét!
Regőczi atyán látszott, hogy még kevésbé érti, de kissé megrendülve, végül csak elmagyarázta értetlenségének okát. Számára is meglepetés volt, hogy három évnyi börtönbüntetéséből, rendkívüli intézkedéssel most szabadult és tán húsz perce sincs, hogy hazaért! Hangsúlyozta, hogy a szabadulásáról nem tudott senki – eközben a szemeiben megcsillant a könny!
Behívott magához és ő szabadkozott, hogy nem tud megkínálni semmivel. Én meg segítettem neki egy kis rendet rakni, meg szellőztetni, mert nehéz volt a levegő a lakásban. Közben el akartam neki mesélni a küldetésemet, de ő elhárította, mondván „jöjjön holnap a Kútvölgyi Kápolnába négy órára. Ott beszélgethetünk!”
És én másnap boldogan mentem a Szűzanya „kegyeltjéhez”, és ő teljesen fellelkesedett az Ügy iránt!
(Csupán megjegyzem, hogy a Kuti Kápolna imaóráin manapság már igen ritkán mondják a Szeretetláng könyörgését. Ennek oka, hogy Erzsébet asszony halálát követően az imádkozó asszonyok nem csak számtalan újabb „szeretetláng-üzenetet” hoztak Regőczi atyának, de újabb imákat is, ami miatt egyre inkább háttérbe szorult a „domonkos-rózsafüzér”! István atya ezért betiltotta az üzenetek terjesztését, és az Üdvözlégyek Szeretetláng betéttel való mondását is! Igaza volt Erzsébet néninek, aki egyszer azt mondta nekem: „Fiacskám, jegyezd meg! Ha a sátán nem tud rávenni a rosszra, akkor a jót viteti túlzásba”!)
(Kép: A Kuti Kápolna ma. /Forrás: Google./)
(folyt.)