Egy alkalommal kettesben hazafelé mentünk, megkérdeztem Erzsébet nénit a „misztikus megéléseiről”, elég sarkosan: „most akkor volt látomása, vagy sem?”
Épp házának az utcai kapujánál álltunk, amikor elkezdett mesélni egy történetet:
„Nézd, fiacskám! Már sokaknak elmondtam, hogy nekem nincsenek látomásaim és lényegében nem is volt soha! Az általam leírt beszélgetések alatt viszont tisztán érzékelem az Úr vagy a Szűzanya tekintetét, szomorúságát vagy mosolyát. Most, hogy rákérdeztél elmondom, hogy egyszer amikor épp hazaérkeztem, pontosan itt a házunk kapuja előtt történt velem egy, a kérdésedre való jó példa.
Váratlanul az Úr Jézus jelenlétét éreztem magam mellett. Nem láttam Őt, mégis éreztem, hogy a vállamra tette kezét, gyengéden, de határozottan és csak ezt mondta: „Kislányom, tarts ki Mellettem és szenvedj Velem!” Ekkor olyan hatalmas kegyelmet éreztetett bensőmben, hogy majd kiugrott a szívem. Ebből tudhattam, hogy Ő az és valami nagy dolgot kíván velem közölni. Mindez azonban csak néhány pillanatig tartott. Amikor beléptem a lakásba, azonnal eloszlottak bensőm érzései, de az a lelki erő, melyet létrehozott bennem, izzó szeretettel és buzgalommal töltött el a Szent Szűz Szeretetlángja iránt. Ekkor átéreztem, hogy milyen kiszolgáltatott semmi lennék a Szűzanya Szeretetlángja kegyelmei nélkül. Fiacskám te is boldog lehetsz, mert téged is megérintett ez a kegyelmi hatás és végtelenül sajnálom azokat, akik még nélkülözik ezt a többletkegyelmet. Most figyelj! Elborzaszt és most is kiráz a hideg átéreznem azt, hogy mi lenne az emberiséggel a Szűzanya Szíve Szeretetlángjának kiáradása nélkül! Már van vagy 15 éve, hogy egy borzalmas megrázkódtatást éltem át egész testemben.
(folyt.)
(Kép: Erzsébet asszony a kerti kapuban.)