Hiteles vagy nem hiteles?
Kedves Olvasóim! Az én hozzáállásom közismert! De tudniuk kell, hogy nem a magánkinyilatkoztatások ellen vagyok, hanem csak a könnyelműségek, az elhamarkodottságok és a hiszékenységek ellen. Sokak megtévedhetnek ugyanis azáltal, hogyha a benső lelkiismeretük valami jóra inti őket, ezt égi üzenetnek fogadják. És persze ez lehetséges! De ez viszont kizárólag csak nekik szól! Ez nem magánkinyilatkoztatás, hanem "magán-megszólítás"! Ennek ellenére vannak, akik nyomban elmondják sokaknak, miáltal akár követni is kezdik őket, ámulva, hogy milyen szép és ájtatos igazságokat üzent nekik a Mennyei Atya, a Boldogságos Szűz vagy épp valamelyik főangyal!
Az, hogy valamely üzenet hiteles-e vagy sem, azt egyedül és kizárólag az egyházi hatóság döntheti el! Márpedig ez a megvizsgálási és döntési jog, közvetlenül Jézus Krisztustól való!
Sokan felvetik felém a kérdést (sarokba szorítandó engem), miszerint: "ha a Szeretetláng üzenetét is ilyen szkeptikusan fogadta volna Tibor, akkor bizony most nem lenne a Szűzanya titkára!"
Kérem tisztelettel: 1) Én magam az Ügyet, Erzsébet asszony személyével (aki akkor már (meghívásra) a Vatikánt is megjárta) csak 1976-ban ismertem meg, tehát már nem az "üzenetek frissiben"! Addigra már számtalan magas képzettségű pap karolta fel az általa közvetített kegyelmi szándékot (akiket személyesen is megismerhettem)! Jóllehet, 15 év még nem egy emberöltő, de mégis érezhető volt számomra már akkor, hogy a bölcs Gamálielnek lesz igaza, miszerint: "Ha ez a terv vagy mű emberektől van, elenyészik. Ha azonban Istentől van, nem rontható le." (Apcsel 5,38-39)
2) Nem csak az "így-úgy terjedő üzeneteket", hanem magát a Lelki Naplót is megismertem (kéziratban olvastam!), tehát kellően tájékozott voltam ahhoz, hogy elkötelezzem magam a Szeretetláng ügye mellett. Nem beszélve Erzsébet asszony meggyőző személyéről, akiről leolvasható volt a zokszó nélküli életküzdelem és a sok szenvedés, megaláztatás és megpróbáltatás a Szeretetláng ügyéért is! Ez meggyőzött engem!
3) Fontos momentum, hogy amikor az üggyel találkoztam, korántsem fogadtam el nyomban, hanem imádkoztam a Szűzanyához és konkrét jelet kértem, amely megvalósult!
4) Megismerve az ügy addigi menetét, kitűnt, hogy Erzsébet asszony önmaga nem terjesztette az üzeneteket, különösen nem frissiben! Manapság ha egy magát látnoknak vélő kap egy "üzenetet" délelőtt 10 órakor, akkor az már negyed 11-kor fenn van a neten! Függetlenül attól, hogy önmaga megvalósította volna már a benne foglaltakat, átimádkozta volna kellően, megbeszélte egy lelkivezetővel, egyáltalán kételkedett volna akár az üzenet természetfelettiségében vagy akár önmaga méltó voltában is – írd és mondd –, felmerült volna benne a felelősség szörnyű félelme, miszerint nehogy maga megtévesztett és másokat megtévesztő legyen, lásd Erzsébet esetében (III/190)!
(folyt.)
