www.iec2020.hu/l/oaltala-ovele-obenne-szerte-a-vilagon-2020-helyszinen-egyutt-az-urral/

(folytatás)

     Az Egyház elrendelte Natália nővér közléseinek felülvizsgálatát. A vizsgálat egészen odáig jól zajlott, amíg az akkori kecskeméti nővértársak rágalmaikkal meg nem akasztották az ügy folyását.
     Mindszenty József amint Magyarország főpásztora lett, 1945. november 16-án Dr. Tóth K. János külügyi szentszéki referenst levélben kérte a Natália nővérnek adott magánkinyilatkoztatások ügyében a Serédi bíboros utasítására lefolytatott eljárás felülvizsgálatát. A hercegprímás a felülvizsgálattal dr. Szabó Imre tb. kanonok, esperes plébánost, valamint dr. Kecskés Pál, dr. Bánk József egyetemi tanárokat és P. Gologi Lajos SJ (Natália nővér lelkiatyját) bízta meg. A pozitív állásfoglalás a 6818/1946 ill. 3437/1948 sz. alatt került az Esztergomi Prímási Levéltárba.
     Mindszenty bíboros levele a bizottság vezetőjének: „... Minthogy a fentnevezett nővér ügyével már sokan és sokat foglalkoztak – neki sok megpróbáltatást okozva – kérem, hogy ez a hivatalos kivizsgálás külön tapintattal folyjék le...” A vizsgálat nagyon körültekintően zajlott. A vizsgálatról Shvoy püspök úr is tájékoztatást kapott, ezután írt a hercegprímásnak:
„...Eminenciád magas megbízásából dr. Szabó Imre Krisztinavárosi esperesplébános jelentette nekem, hogy Eminenciád egy komoly bizottsággal Kovacsics M. Natália ügyét kivizsgáltatni, s másfélévi vizsgálat után a sokat szenvedett nővért rehabilitálni méltóztatott..."
     1946. január 25-én sajátkezűleg írta Hermány Géza (volt  platina diplomás építészmérnök) tervrajza alá:
"A Világ Királynője nagy engesztelő mozgalomra főpásztori áldásomat adom."
1946. augusztus 26-án Székesfehérvárott a Szűzanyának mint a Világ Királynőjének ajánlotta fel Magyarországot a főpásztor. Engesztelésül hirdette meg a Boldogasszony Évét, ünnepélyesen nyitotta meg Esztergomban, 1947. augusztus 15-én, és ott elhangzott beszédében megígérte (Nr. 2930/1947):
"Főpásztori óhajom, hogy a magyar engesztelésnek szentély épüljön. A magyar püspöki kar 1946. dec. 26-i körlevele szellemében AKAROM AZ ENGESZTELÉSNEK EZT A SZENTÉLYÉT, mint az engesztelés évének maradandó emlékét...", melynek alapkövét ő maga rakta le 1947. szeptember 25-én, Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepén. (Ez volt a második alapkőletétel!)
     Jézus kérésének eleget téve XII. Pius pápa 1954. november 1-én kibocsátott "Ad coeli Reginam" kezdetű enciklikájában elrendelte, hogy Máriát a Világ Királynőjének nevezzük és ünnepét minden évben május 31-én bensőséges hódolattal megüljük.
     „Hosszú és komoly megfontolás után meggyőződésünk, hogy az Anyaszentegyháznak nagy hasznára fog válni, ha ez a szilárdan megalapozott igazság még világosabban ragyog mindannyiunk előtt, akár egy magasba tartott fényes lámpás, ezért Apostoli Hatalmunknál fogva elrendeljük és megalapítjuk a Világ Királynőjének ünnepét, amelyet ezentúl minden évben május 31-én az egész világon meg kell ünnepelni a Katolikus Egyházban. Ezzel egyidejűleg elrendeljük, hogy ugyanazon a napon újíttassék meg az emberiség boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének történő felajánlása, abban a reményben, hogy ez egy új korszakot hoz el nekünk, a keresztény béke örömével és az Istentisztelet győzelmével.” (XII. Pius: Ad coeli Reginam enciklika, 1954)

     Jézus Krisztus születése után 2012 évvel, Mindszenty József bíboros születése után 120 évvel, Natália nővér halála után 20 évvel, az Istenszülő Oltalmának havában - a Miskolci Törvényszék nyilvántartásba vette a Világ Királynője Engesztelő Mozgalmat. A végzés 2012. 11. 01-én, Mindenszentek ünnepén vált jogerőssé és a Miskolci Törvényszék erről Szent Imre herceg napján adta ki az igazolását:
A Mozgalom neve: Világ Királynője Engesztelő Mozgalom
A Mozgalom székhelye:3937 Komlóska, Rákóczi út 27.
e-mail: komloska@t-online.hu | telefon: 06 47 338 127
A Mozgalom Bankszámlaszáma (OTP Bank): 11734169-20012199
A Mozgalom Adószáma: 18334083-1-05
Bővebb információ: http://www.vilagkiralynoje.hu/vilag_kiralynoje_engesztelo_mozgalom/

Dicsértessék a Jézus Krisztus, éljen a Világ Királynője!

Az Úr Testének és Vérének ünnepe

Az Úrnapja (latinul Festum Eucharistiae, Solemnitas Corpus Domini) katolikus főünnep az Eucharisztia tiszteletére, teljes nevén az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe. Magyarországon és több más országban a húsvéti időt lezáró pünkösdvasárnap után két héttel tartják. Jellemzően körmenet kapcsolódik hozzá. (Wikipedia)

"Az Úrnapja, a föltámadás ünneplése, a keresztények napja, a mi napunk. Az Úrnapjának nevezzük, mert az Úr győztesként ezen a napon ment föl az Atyához. Ha a pogányok e napot a Nap napjának nevezik, mi is szívesen annak valljuk, mert ma támadt a világ Világossága, ma kelt föl az igazságosság Napja, melynek sugarai az üdvösséget hozzák." [Szent Jeromos: In die Dominica Paschae homilia: CCL 78, 550]

Katekizmus 1167: "Az Úrnapja kiemelkedően a liturgikus összejövetel napja, melyen a hívők összegyűlnek,hogy hallgatván Isten igéjét és részesedvén az Eucharisztiában, megemlékezzenek az Úr Jézus szenvedéséről, föltámadásáról és dicsőségéről, és hálát adjanak Istennek, aki őket élő reményre szülte újjá Jézus Krisztusnak a halálból való föltámadása által": [II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium, 106.]

"Amikor tehát elmélkedünk [ó, Krisztus] a dicsőséges csodákon, és a bámulatos jeleken, melyek a te szent és dicsőséges föltámadásod e szent napján történtek, mondjuk: áldott az úr napja, mert ekkor kezdődött a teremtés, (...) a világ üdvössége, (...) az emberi nem megújítása (...). E napon ragyog az ég és a föld, és fénnyel telik meg az egész világ. Áldott az úr napja, mert ekkor nyíltak meg a Paradicsom kapui, hogy Ádám és az összes onnan kizárt félelem nélkül oda beléphessen." [Fanqîth: Breviarium iuxta ritum Ecclesiae Antiochenae Syrorum, 6. köt.]

Kat. 1193: A vasárnap, az "Úrnapja" elsődlegesen az a nap, melyen az Eucharisztiát ünnepeljük, mert a föltámadás napja. Kiemelkedően a liturgikus összejövetel, a keresztény család, az öröm és a munkaszünet napja. "Az egész liturgikus esztendő alapja és magva." [II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium, 106.]

A kép forrása: http://lh6.ggpht.com/-Zq1wwS98NxA/T9HGNXnHflI/AAAAAAAAEdE/PDWyjNBCUtw/0046%252520DSC03797.JPG?imgmax=800

A magyar engesztelés

     Magyarországon, úgy a Világ Királynője eszméjének, mint az Engesztelő Kápolna felépítésének alapgondolata Kovacsics Mária Natália nővér (1901-1992) magán- kinyilatkoztatásaihoz kötődik.
     Az Úr Jézus és a Szűzanya a 30-as évektől kezdve részesítette látomásokban és üzenetekben Natália nővért. Az Úr egy nagy magyar engesztelő mozgalom elindítását kérte tőle és azt ígérte, hogy ez a mozgalom Mária, a Világ Királynője oltalma alatt az egész földön el fog terjedni, az emberiség teljes megtéréséhez és békéjéhez vezet. Az engesztelés látható jeléül egy kápolna felépítését kérte a Normafai Szent Anna-réten, női és férfi engesztelő szerzetesrend alapítását, továbbá azt kívánta a Magyar Katolikus Egyháztól, hogy ossza szét vagyonát a szegények között.
Három ígéretet fűzött kéréseihez: isteni hatalommal lép közbe azért, hogy
   1) Magyarország semleges maradjon a II. világháborúban,
   2) a nemzet megmeneküljön a további borzalmaktól és
   3) megkezdődjék Mária Országa teljes felvirágzása.
     A 40-es évek elején Jézus felszólította a nővért, hogy kéréseit lelkiatyja útján közölje az állami és egyházi vezetőkkel. Az illetékesek azonban elutasították Jézus szavait. Horthy Miklós kormányzó azzal utasította el, hogy "országunk jelen gazdasági állapotában, nem áll abban a helyzetben", míg Serédi Jusztinián hercegprímás azzal hárította el az égi kérést, hogy "szükségtelen kápolnát építeni oda, ahol nincs egyházközség"! A nővér négy éven át, újra meg újra kérte az egyház vezetőit, hogy építsék fel az engesztelő kápolnát és vagyonukat adják a szegényeknek az ország megmenekülése érdekében. Tudatta velük Jézus jövendölését, hogy mi lesz a következménye, ha nem teszik meg.
     Budapesten 1942-ben társulat alakult a kápolna felépítésére (Kisegítő Kápolna Egyesület, Svábhegyi helyi Bizottsága néven), a főváros vezetése pedig a Jézus által megjelölt helyen, a Szent Anna-réten nagy területet ajándékozott erre a célra. Hermány Géza építészmérnök 1942 őszén kapott megbízást a terv elkészítésére. Serédi Jusztinián hercegprímás 1944 őszén hagyta jóvá a kápolna felépítését, amikor már betegen kellett az óvóhelyre menekülnie és gyógyszerellátás hiányának következtében meg is halt (diabetes-ben).
     1944. december 8-án, miközben Molnár László, a Batthyány téri Szent Anna templom esperesplébánosa felszentelte a Világ Királynője Engesztelő Kápolna alapkövét, már bombák hullottak Budapestre. 
    Mindszenty Józseffel együtt Natália nővér lelkes támogatója volt Badalik Bertalan, Grősz József, Pétery József, Shvoy Lajos püspök. Így egyházi személyek juttatták Rómába Natália nővér leveleit, XII. Piusz pápa kezébe. A Szentatya feltűnő érdeklődést tanúsított a nővér által tolmácsolt üzeneteknek. 
     Már a 40-es évektől elkezdődött országos engesztelő mozgalom formájának Dr Erdey Ferenc egyetemi tanár, kalocsai apát-kanonok (1895-1966) a 30-as években (Natália nővértől függetlenül) folytatott a "Nagy Magyar Engesztelés Műve" írásai is iránymutatást adtak. Az ország nehéz helyzetből való kilábalása szinte egyetlen eszközeként hirdették a Világ Királynője segítségének kérését és templomokban imádkozták a Világ Királynője rózsafüzért engesztelő imaórákon, zarándoklatokon vettek részt az emberek.
     Terjesztették a Natália nővér látomása által készült, egyházilag jóváhagyott képeket. (1946. április 10. Shvoy Lajos székesfehérvári püspök).
     A magyar engesztelés mozgalmának célja az ország, s rajta keresztül az egész világ mentése volt. A Világ Királynője tiszteletének terjesztése egy megkezdett út volt a világbéke elnyerése felé – és ez érvényes mind a mai napig! Alább, a Normafai Szent Anna kápolna. (folyt. holnap!)

www.iec2020.hu/l/oaltala-ovele-obenne-szerte-a-vilagon-2020-helyszinen-egyutt-az-urral/

     Ezen az napon, minden magyar hősre imával gondolunk, akik életüket áldozták a nemzetünkért, hiszen nekik köszönhető, hogy „él nemzet e hazán”. Végigtekintve az ezeréves magyar történelmen, az ország lakossága rengeteget szenvedett, muszlimtól, habsburgtól, a szabadkmves antanttól és a kommunistáktól. Milliók hoztak emberfeletti áldozatot azért, hogy ma békében, biztonságban, szabadon, keresztényként és magyarként élhessünk! Ezért jelölte ki a Nemzeti Kormány május utolsó vasárnapját a hősök emlékére, nemcsak azért, mert őseink, elődeink, dédapáink voltak, hanem mert a legdrágábbat, az életüket adták a házáért.
Imádkozzunk Értük és kérjük, hogy segítsék az égből Édes Magyar Hazánkat!
Miatyánk... Üdvözlégy... Dicsőség!

Néri Szent Fülöp élete

     Fülöp édesapja jegyző és alkimista volt Firenzében. Fülöp öt évesen vesztette el édesanyját, de nevelőanyja nagy szeretettel nevelte. A kis ,,Pippo buono'' mindenki kedvence volt. Közvetlenség, dús fantázia, vidámság és nagy lelkesedni tudás jellemezte. Alakján valami sugárzó tisztaság ömlött el.
     Első képzését szülővárosának Szent Márk - konventjében, a dominikánusoktól kapta. Ami jó van benne – vallotta később –, azt nekik köszönheti.
     Apja kereskedőt szeretett volna belőle faragni, ezért 1533-ban a Montecassino közelében lévő San Germanóba küldte gazdag kereskedő nagybátyjához. Ám, többet időzött Szent Benedek iskolájában, mint nagybátyja üzletében. Sokat imádkozott, majd 18 évesen Rómába ment. Nevelőnek állt be, miközben őmaga szorgalmasan tanult. Maga köré gyűjtötte a fiatalokat, ácsorgókat, csavargókat. Merész elhatározással 25 éves korában nagyon aktívan és hatásosan kezdett Rómában téríteni. 
     Teológiai előadásokat hallgatott az ágostonosoknál és a Sapienza egyetemen, ahol 1537 óta két jezsuita is tanított. Nemsokára megismerkedett magával Ignáccal is, és megtanulta tőle a ,,belső imádságot''. Vele és rendtársaival együtt segítette 1538/39 ínséges telén a római éhezőket. Látogatta a betegeket a Szent Jakab-ispotályban és megismerkedett alapítójával is, aki a híres laikus testvérülethez, az ,,Isteni Szeretet Oratóriumához'' tartozott. ,,Sola caritas – csak a szeretet számít'', lett később saját oratóriumának a jeligéje is.
     Tanév közben, egész hirtelen elhatározta, hogy abbahagyja tanulmányait. A Szentíráson és Szent Tamás Summáján kívül eladta könyveit, és ezek árát a szegényeknek adta. ,,Sohasem tanultam sokat, mert el voltam foglalva az imádsággal és egyéb lelki gyakorlatokkal'' – mondta később. És mégis azt mondták róla, hogy tudása éppen olyan nagy, mint a jámborsága. Akkoriban azonban erre a radikális elhatározásra jutott a Megfeszített előtt: ,,Aki Krisztuson kívül akar valamit, az nem tudja mit akar; aki Krisztuson kívül vágyik valamire, nem tudja mire vágyik; aki Krisztuson kívül másvalakiért dolgozik, az nem tudja mit csinál.''
     Ettől fogva, napjai az utcai apostolkodással teltek. Bizalmat keltő modorának senki sem tudott ellenállni. Éjjel azonban Istené volt. Belső élete Isten és az ő titka maradt. Éjszakai virrasztásai közben költeményeket is írt.     Sajnos, csak egyetlen szonett maradt ránk, amely így végződik:
,,Mily börtön rabja a lélek a földön?
Miért nem tud kitörni idelentről,
hogy lába végre csillagokon járjon,
Istennek éljen, s magának meghaljon?''

     Rendkívüli látomásokban és kegyelmekben is részesült, leghíresebb, melyet 1544-ben kapott. Úgy látta, hogy tüzes golyó hatol be a száján, és leszáll a szívébe. A Szentlélek különös módon, teljesen birtokába vette Fülöpöt, fizikailag is látható volt ez a „tűzrobbanás” a szívén. Tanítványai halálakor az abnormálisan megnagyobbodott szívét valamint két törött bordáját erre az élményre vezették vissza. Egy másik látomásban Keresztelő Szent János, Firenze védőszentje kiszólította remeteéletéből az apostoli munkába: ,,Isten akarata szerint a világba kell menned és Rómában kell élned, de úgy, mint a sivatagban!'' – hallotta egy benső hang szavát. Szent Fülöpben nem ébredt olyan vágy, negatív érzés vagy gondolat, amelyet kellő vizsgálat alá ne vett volna aszerint, hogy az nem "Isten majmától" származik-e, amely beférkőzni igyekeznék az életébe. 
     Végül harminchat éves fejjel 1551 májusában gyóntató atyja rábeszélésére fölvette a papi rendet. Papsága kezdetén megalapította az Oratóriumot, azt a helyet, ahol imádkoztak, találkozókat és konferenciákat szerveztek mindenki számára, társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. A régi sivatagi remete-szerzetességhez hasonlóan, mint ,,lelki atyja'' körül alakult ki lelki gyermekeinek növekvő tábora. Legtöbbjüket a gyóntatószékben ismerte meg. Az alapító rendkívüli személyisége és az a lelkület, amely az Oratóriumot jellemezte - olyan erővel vonzotta az embereket, hogy aki egyszer átlépte küszöbét, az mindig visszatért. A lelkipásztorkodás korábban nem tapasztalt stílusa és a jámborság új arca ragadta meg az embereket. A világ részéről, az állandó életderűje miatt „Isten bohócának” is nevezték kritikusai.
     Mindazáltal a cellája hamarosan szűknek bizonyult. A  templom szomszédságában volt egy raktárépület, azt építették át oratóriummá. A fiatal közösség ettől kapta a nevét (1554). Itt ismerkedtek naponta a Szentírással. De nemcsak a szent könyvekben leírt isteni igével ismerkedtek, hanem az Úrnak az Egyház és a szentek életében megtestesült szavával is. Nem csak az imádsággal válaszoltak Isten szavára, hanem egyénileg ki-ki a szeretet tetteivel a város kórházaiban és utcáin. Fülöp oratóriumi közösségéből került ki Tarugi, a későbbi bíboros, valamint Baronius, az Egyháztörténeti annales szerzője. A világ mindazáltal bolondnak tartotta. Ennek köszönhetően Fülöp kétszer összeütközésbe került az inkvizícióval: először a félelmetes IV. Pál pápa alatt, majd még egyszer V. Pius idejében. Teljes alázatosságával és kedvességével mindkét alkalommal lefegyverezte bíráit. Nemcsak baj nélkül került ki az ügyből, hanem megnyerte a nevezett pápák különleges jóindulatát is. Egyébként befolyásos szövetségese volt Borromei Károly.
     1564-ben a pápa közbelépésére át kellett vennie egy egyházközség vezetését. Ekkor három tanítványát pappá szenteltette. Ezzel először kezdtek világi papok és testvérek kis csoportja – fogadalom nélküli – közös életet. Feladatuk volt az emberek között élve szolgálni őket. Így alakult meg az ,,Oratórium Kongregációja'', amely 1575. július 15-én pápai jóváhagyást kapott. 1583-ban a pápa parancsára Fülöpnek is oda kellett költöznie. Közben teljesen megvilágosodott előtte feladata: a népet a belsőleg megújult papság és testvérek életpéldája vezesse a keresztényi életre. 
     Többszöri betegeskedés után 1593-ban elérte, hogy megválhasson elöljárói hivatalától. 1595. május 12-én Baronius, a gyóntatóatyja föladta neki a szent kenetet. Azután Frederigo Borromeo kardinális megáldoztatta (mindkettejük az ő pártfogoltjai voltak). Az ,,Uram, nem vagyok méltó''-nál könnyek között vádolta még egyszer magát: ,,Soha semmi jót sem tettem, semmit, egyáltalán semmit; egyáltalán nem vagyok méltó!'' Rövid ideig újra tudott misézni. A szentmise bemutatása közben évek óta órákat elragadtatásban töltött és élete

utolsó napjáig gyóntatott. 1595. május 25-én reggel még bemutatta a szentmisét. Este, mint mindig, hozzá jöttek a testvérek mindnyájan, hogy megkapják áldását, ám másnap reggel három órakor Fülöp meghalt. Szentté avatási eljárása már halála után két hónappal megkezdődött. 1622-ben Loyolai Ignáccal, Xavéri Ferenccel és Avilai Terézzel együtt avatták szentté. Halála után a mindenre kiterjedő orvosi vizsgálat jegyzőkönyvben rögzítette, hogy „Róma apostolának” – így nevezték ugyanis – szíve olyan nagy, amilyent még soha egyetlen embernél sem láttak…

Ünnepét 1625-ben vették föl a római kalendáriumba, május 26-ra.

SZENT RITA KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

Casciai Szent Rita 1381-ben született az itáliai Cascia melletti Roccaporenában. Ifjúkorától szerzetesnő szeretett volna lenni, de korának állandó polgárháborús viszonyai miatt, kénytelen volt feleségül menni az egyik "bandavezérhez"! Egy ikerpár fiuk született. Az erőszakos, italozó és a gyilkolástól sem visszariadó férjét türelemmel, szeretettel és állandó imával sikerült megtérítenie, amit persze a bandatársai nem néztek jó szemmel és megölték!
Rita két fiát a "vérbosszú" bűnétől a végzetes pestisjárvány mentette meg.
Ezt követően a casciai Ágoston-rendi nővérekhez igyekezett belépni, amely csak rendkívüli csodával sikerült! Megjelent neki Szent Ágoston, Keresztelő Szent János és Tolentínói Szent Miklós, s a rendház zárt kapuin át bevitték a kolostorba, ahol 1447. május 22-én halt meg. Megkapta Krisztus töviskoronájának egy stigmáját a homlokán, melynek fájdalmait és a környezetére ható kellemetlenségeit türelemmel viselte. Szent Rita, Szent Ágoston lelkiségét követve a Keresztrefeszített Krisztus tanítványa lett. Átélve a szenvedések mélységeit, megtanulta megérteni az emberi szív gyötrelmeit. Így lett a szegények, a bajbajutottak és kétségbeesettek közbenjárója!
      Casciai Szent Rita, egyike a "lehetetlen dolgokban segítő" szenteknek! Bizalommal fordulhatunk hozzá megoldhatatlannak látszó élethelyzetünkben!

1900. május 22-én avatta szentté XIII. Leo pápa. Szent II. János Pál pápa így jellemezte: Szent Rita megtestesítette a női géniuszt!
Attribútumai a tövistüske (homlokseb), a méhek és a piros rózsa, mely tiszteletének jelképe!

Felhívom kedves Olvasóim figyelmét, hogy május 23-val kezdődően bemutatom Szent Rita életét harminc részben! A "lehetetlen dolgok" szentjéről készült életrajzban igyekeztem pontosan és hitelesen bemutatni egy "lehetetlen" életet. 

Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció dekrétumával elrendelte a Boldogságos Szűz Máriának, az Egyház Anyjának kötelező emléknapját, melyet a liturgiában a Pünkösdvasárnap utáni hétfőn ünneplünk az idei évtől.

Miként a Loretói Litániában kérjük az Egyház Anyját, úgy Krisztusban megkeresztelt emberként, égi Édesanyának is szólíthatjuk őt. Mária lelki anyasága ugyanis egyetemes, mert az üdvösség műve is egyetemes, miáltal mély lelki anyaság fűzi mindazokhoz, akik Szent Fia Misztikus Testének – az Egyháznak – tagjai, tehát a kegyelem rendjében Fiának testvérei.

Kő – kenyér

     A kő-kenyér párosításról mindenkinek a klasszikus mondás jut eszébe: „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!” Ha ezt a mondást értelmezni akarjuk, akkor első ránézésre arról van szó, hogy a rosszat ne rosszal, hanem jóval viszonozzuk.

A kő és a kenyér a Biblia számos helyén szerepel, messze túlmutatva konkrét jelentésén. Az ószövetségben a kő az erő, a hatalom, a keménység szimbóluma. Kőből emelték az áldozati oltárokat. Itt a kőnek szakrális jelentése van. Kővel hajtották végre a halálos ítéleteket (a „szemet szemért, fogat fogért” elv alapján), melyet a mózesi (a nép tudatában isteni eredetű) törvények előírtak.

Dávid kővel győzi le a föléje magasodó Góliátot, mint az Isten által kiválasztott leendő király.

A kőnek Jézus korában is megmarad a szakrális jelentősége: „A kő, melyet az építők elvetettek, szegletkővé lett.” (Mt 21,42)

Jézus Jóna fiát, Simont Péternek nevezi (jelentése kőszikla), melyre az Egyházát építi:

„Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.” (Mt 16,18)

Ellentétben az ószövetségi gyakorlattal, Jézus a szeretet jegyében átértelmezi a mózesi törvénykezést. A kérlelhetetlen ítélet végrehajtás helyett a szeretetből fakadó irgalom lesz a meghatározó. Ezt látjuk a megkövezésre ítélt házasságtörő asszony esetében: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!" (Jn 8,7)

A „szemet szemért, fogat fogért” elv helyett a „szeresd felebarátodat” elvet hirdeti az Úr. De még ennél is tovább megy. Azt mondja: „Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért!” (Mt 5,43-44)

Ezt a radikálisan új tanítást a korabeli öntelt, gőgös farizeusok nem tudták elfogadni, mert az Isten iránti szeretetből fakadó bűnbánat távol állt tőlük.

Miként az időnként halált jelentő kő az újszövetségben új értelmet nyert, a kenyér a szimbolikus jelentésén túl a test és lélek isteni táplálékává vált.

„Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért." (Jn 6,47-51) – mondta Jézus.

Katolikus keresztény hitünk alappillérei ezek: Krisztus, mint sarokkő, Péter, mint kőszikla, és az Eucharisztia, mint az Élet kenyere. – Ez tartja össze ma is Egyházunkat.

Mit is jelent a mindennapi életben az idézett közmondás?

     A Sátán, az ember ős-ellensége ma is a gyűlöletre építi stratégiáját. Ennek nap, mint nap tanúi lehetünk: provokál, békétlenséget szít, uszít, elégedetlenséget olt az emberek szívébe. Azt sugallja, ha megdobnak kővel, te is hasonlóképpen cselekedj.

A gyűlölet szikrái hamar lángra lobbannak, hatalmas tűzvészeket okozva. Csapda ez, mégpedig végzetes. Ez okozza a családok széthullását, a közösségek felbomlását, a társadalmi feszültségeket, a háborúkat, a véget nem érő pusztítást és öldöklést.

Ez az út a gonosz lélek útja. Olyan, mint a mocsaras ingovány: ha belekerülsz, lassan, de biztosan elsüllyedsz. Hacsak időben ki nem húz valaki.

Jézus azért jött el közénk, hogy megtörje a gonosznak ezt az ősi átkát. A halált hozó gyűlölet helyett a szeretetben gyökerező életet hirdette.

Nem könnyű a jézusi út, de nincs más, ami az Életre vezetne: "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” (Jn 14,6)

A gyűlölet aknagránátjai által szétszórt kövek helyett az Élet kenyerét kell választanunk, mert Krisztus az örök boldogságra hívott meg mindnyájunkat.

A.D.2014.06.20.©JóB

Legyen egységben a nemzet és a távolban élők, egy szívvel-lélekkel imádkozzanak velünk!

Legyen egységben a nemzet és a távolban élők, egy szívvel-lélekkel imádkozzanak velünk!

Legyen egységben a nemzet és a távolban élők, 

egy szívvel-lélekkel imádkozzanak velünk!

B. Dombi Attila írása nyomán

     A következtetés számunkra örvendetes, hiszen a pápa az általa felkért személyekkel saját nézeteit jelzi. Amint megváltó művének hajnalán, Krisztus ma is sokunkat hív határtalan tárháza végtelen gazdagságának kiosztásához munkatársnak, de a kiválasztottságra  az „Igen” csak kevés lélekben visszhangzik. Nem vár nagy dolgokat, csupán az érték-relativizálás anarchiája helyett az emberlét isteni természetességgel elrendelt harmóniáját. Keresi azokat, akik felismerik a hangját, Őt (meg)hallgatva lángol a szívük, egyek Vele a kenyértörésben, életük hétközi és ünnepi alkalmait egyaránt Országa eljövetelének szolgálatára fordítják. Keresi megváltott népének királyi, papi szent közösségét¹⁶, manapság talán jobban, mint az Egyház első pünkösdje óta eltelt közel két évezredben bármikor. Keresi a Nemzetet, amely Isten és az ember, a Teremtő-teremtmény, férfi-nő, férj-feleség, szülő-gyermek, testvér-barát, egyén-közösség, család-nemzet, egyház-haza, kötelesség-jog, élet-halál, jó-rossz, igaz-hamis, erény-bűn, szent-gonosz, üdvösség-kárhozat, idő-kegyelem, történelem-üdvtörténet megváltott viszonyainak tisztázását példásan önmagán, saját körében kezdi. A teremtettség és megváltottság ajándéka, az emberi Isten-gyermekség csak a megváltást befogadó közösségben gyógyul, növekedik egészségesen, csak a bensőséges hitben fordulhat termőre, hozhatja meg az Istenes élet gyümölcseit és végső ajándékként az üdvösséget. 

     Az ígéreteinek teljesítésében hűséges Isten és mellette Anyja, Nagyasszonyunk, égi Édesanyánk a keresztény magyar életszentségre hívnak. Számukra fontosak vagyunk, akárcsak a nagy szentjeinkkel együtt értünk közbenjáró Mindszenty József, Márton Áron, Natália nővér, Erzsébet asszony, éppúgy mint a 2010. októberében Nagyváradon boldoggá avatott örmény-magyar Bogdánffy Szilárd. Mindszenty ígéretével azonosulva tegyünk mi is ígéretet Istennek, Nagyasszonyunknak, a Nemzet szent nagyjainak, személyes elődeinknek, testvéreinknek, utódainknak: „Mindenki ott tegye meg a magáét, ahova az élet állította. Teremtsünk keresztény hitre épülő egyházi közösséget! Legyen a családban gyermek Isten akarata szerint! Ez áldás és jövő, bármit mond a világ. A gyermek kapjon a családban, (…) iskolában (…) krisztusi hitet magyar nyelven, magyar öntudatot! Fiatalságunk lelkében tegyük izzóvá a magyar Ígéretföldjének megszerzését! (…) Amit e sorokkal lelketekre akarok kötni, ezért éltem, ezért élek és imádkozom itt és az örökkévalóságban.”¹⁷

Forrás http://dominiummarianum.webs.com/keresztnymagyar.htm

Lábjegyzet:

16. Vö.: 1 Pét 2,9

17. Mindszenty József: Emlékirataim, Apostoli Szentszék Könyvkiadó, Budapest, 1989.

B. Dombi Attila írása nyomán

     Akiknek megbízatása, hogy különféle megpróbáltatásokkal sújtsák a keresztényeket, azok újabban a lelki-szellemi megújulás igényével ébredő spontán mozgalmak élére állva arra számítanak, hogy a legtöbb mai magyar már nem csak gondolkozni, hanem olvasni is képtelen gulyáspolgár. Nemzetünk elkötelezett, Isten mellett döntő tagjait is keményen megpróbálja, hogy önjelölt álpróféták Krisztusra hivatkozva, de a manicheizmus, a mágia, a sámánhit, az ezotéria vagy egyéb bálványok rabjaiként nem a krisztusi Egyházra bízott, örök életre szökellő vízforrásból merítenek. Olykor kevésnek tűnik a különbség Isten Országa és az önámítással elképzelt kárhozat között. A egyháziaknak legalább a 24. órában fokozniuk kellene a felvilágosító munkát a gonosz személyes voltáról és tevékenységének fondorlatairól, a divatos megtévesztés lélekpusztító céljairól. Ennek híján nem meglepő, ha sokan bedőlnek a hamis látnokok hamis üzeneteinek, mellyel nem csupán az egyes lelkek eltérítését, de az egyházba, a pápába vetett bizalmat is általánosan meg kívánják rendíteni! Nincs mit csodálkozni tehát, hogy sokak számára mintha csak amolyan kamaszos szimpátia kérdés volna, hogy akár Buddha, akár az Ír látnok Jézusa igazabb lehet az Istenember Krisztusnál. Ilyetén még azon sem lehet meglepődni, hogy a toleranciából megreformált europarlamenter kiérdemesült püspök, a sajtóirodája szerint „ökumenikusan" találkozott a Dalai Lámával.

     Ennek gyökerét tapintja Giacomo Biffi bíboros, nyugalmazott bolognai érsek, akit 2007-ben XVI. Benedek pápa felkért a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatának vezetésére. A bíboros, Solovjovot idézve figyelmeztetett az Antikrisztus megjelenésének előjeleire: „A «Három beszélgetésben» úgy mutatja be az Antikrisztust, mint a pacifizmus, a környezetvédelem és az ökumené fő szószólóját: aki ökumenikus tanácsot hív össze, keresi a kiegyezés lehetőségét a különböző keresztény felekezetek között úgy, hogy mindegyiknek tesz valamennyi engedményt. Tömegek fogják követni, kivéve katolikusok, ortodoxok és protestánsok egy kis csoportját, akik majd azt mondják neki: «Te mindent megadsz nekünk, kivéve azt, ami igazán érdekel minket: Jézus Krisztust.» (…) Nem lehet kétséges, hogyha megelégednénk azzal, hogy a kereszténységről csupán, mint a világvallások egyikéről beszélnénk, jobban elfogadnának bennünket a tévéműsorokban vagy a polgári társaságokban. De ez azt is jelentené, hogy lemondunk Jézusról, a feltámadás felkavaró tényéről. (…) Isten Fiát nem lehet olyan projektek sorozataként értelmezni, mely élvezi a ma uralkodó világi gondolkodásmód jóváhagyását. Ugyanakkor ez nem jelenti az értékek elvetését sem, ezeket az értékeket viszont figyelmes vizsgálatnak kell alávetni. Vannak abszolút értékek, mint a szeretet, a jóság, az igazság, a szépség és az erkölcsi törvények. Aki ezeket befogadja és szereti, az Krisztust is szereti, még ha erről nincs is tudomása, mert Krisztus maga az Igazságosság és a Szeretet. Aztán vannak a relatív értékek, mint a szolidaritás, a békeszeretet, a természet tisztelete. De ha ezeket abszolutizáljuk, elszakítva vagy egyenesen szembeállítva az üdvösség tényének kijelentésével, akkor ezek az értékek bálványimádásra fogják sarkallni az embereket, és akadályt képeznek az üdvösség útján.¹⁵”

Teljes forrás 

Lábjegyzet:

15. Morvay Péter: A kardinális az Antikrisztusról. Giacomo Biffi figyelmeztetése a pápának – in: Hetek, Országos Közéleti Hetilap, 2007. XI/10

A szerkesztő:

A Szeretetláng Lelki Napló egyik bejegyzése „problémánk” fő okát határozottan leleplezi:

     „1962. május 23-án: Reggel alig vártam, hogy az Úrhoz érjek és megköszönjem a virrasztásra adott erőt, mellyel elhalmozott. (…) Kihagytam az álmomat, nem akartam leírni, de Ő mellém állva így szólt: «Írd csak le, kislányom, ezt is!» Május 16-áról 17-ére virradólag álmodtam. (…) Egy nagy fekete korongot láttam, körülötte szürkésen gomolygó felhőkkel. A korong oldalán különös kinézésű férfiakat láttam. Egészen soványak, majdnem test nélküliek voltak, szürkés ruha volt rajtuk. Arcukat nem láttam, csak tarkójukat. Hirtelen megéreztem, hogy ördögök, mégpedig a fő gonoszok. Mikor a korongra pillantottam, éppen akkor lettek készen valami vasszerű lemezzel. Elfedték az imént még kristálytisztán látható korongot. Amikor a vaslemezzel elfedték, jól megvizsgálták, és nagy, vigyorgó önteltséggel megállapították, hogy jó munkát végeztek. A jobboldali fehér felhőkből, éreztem, hogy valaki nézi őket. Nem tudom, hogy ki volt az. Csak éreztem, hogy nem rosszindulattal van. Lábánál három férfit láttam. Nem tudom, kik voltak, de úgy éreztem, a gonosz ellenfelei lehettek, mert ahogy nézték a fekete korongot, azon tanakodtak, hogy miképpen lehetne eltávolítani. Közben a baloldali személyek közül az, aki a legközelebb állt a jobboldali személyekhez, közel hajolt, és így szólt szörnyű kárörvendően, mint aki egészen biztos a dolgában: «Ezt aztán vizsgálgathatjátok. Ezt jól megcsináltuk! (…) Sok bajotok lesz vele!» Álmomban én is jól szemügyre vettem a korongot, és nem tudom, hogy a jobboldali személyek is észrevették-e, de ahogy én elgondolkozva nézegettem, miként lehetne a korongot a sötétségtől megszabadítani, észrevettem, hogy a szélénél kis hajszálnyi átlátszó rés van. Miután ezt észrevettem, nagy megkönnyebbülés vett erőt rajtam. Elhatároztam, hogy szólok a többinek, nincs minden elveszve. Csak fogjunk hozzá a fekete lap eltávolításához, mert úgy érzem, sikerülni fog. (…) Ma reggel még sok mindent mondott és kérdezett. Én rácsodálkoztam, mert előző napi álmommal kapcsolatban is kérdezett és mondott több mindent. «Tudod-e, hogy mi az a fekete korong? Az a Magyarok Nagyasszonya országa. A fehér felhőben az Én Édesanyám volt és az Őhozzá közeleső személy az Én fiam, kinek szíve Hozzám van nőve. Megtesz Értem mindent.» (…) Közben az Úr átadta a szót a Szent Szűznek. Tette ezt olyan nagy tisztelettel és áhítattal, hogy a szívem erősen dobogni kezdett hallatára. Most a Szűzanya ismételte el az Úr előbb mondott szavait az Ő kedves fiáról. Utána ismét az Úr Jézus szólt:«Tudod-e, mit jelent a korongon a sűrű feketeség? Ez a hét főbűn. Ez a korong hét lemezből van összerakva, és úgy van elfedve egyenként, de mégis úgy látszik, mintha eggyé lenne olvasztva. A legfelső a bujaság. Ez igen vékony és erős, de hajlítható lemez, melyet el kell onnan hajlítani. Ezt sok áldozatos imádság teszi hajlíthatóvá. Utána következik a másik, ez a jóra való restség. Ezt nem lehet elhajlítani. Ez olyan fekete fémből van, mely törik, és csak apró szilánkokra törve, rettentő nagy fáradsággal lehet egy-egy porszemnyit lekoptatni belőle. De félni nem kell, Én veletek leszek a nagy munkánál. De vigyázzatok, mert a gonosz sem marad tétlenül és csak a szünet nélküli törekvés az, mely lekoptatja a jóra való restséget, a kemény korongot.» És újra a Szent Szűznek adta át a szót. A Szent Szűz hangja határtalanul biztató volt és egyben könyörgő is:«Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni, csak már látnám a jóakaratot és szorgalmas elindulástokat! Ne halogassátok! Igen sok időt elvesztegettek. A gonosz sokkal, több eredménnyel és szorgalommal dolgozik, mint ti. (…) Ne félj a gonosztól, ki állandóan ott settenkedik körülötted. Én letiportam, s nincs mitől félned. Rejtőzz palástom mögé, és illesd csókjaiddal szent ruhámat, amelyet viselsz.»¹⁴ Forrás

Lábjegyzet:

14. Vö.: Lelki Napló (I/66-72)

 A Szentlélek felszólít bennünket az apostolok által is, hogy tekintetünket Jézusra, a Megfeszítettre szegezzük. Felszólít, hogy fegyverkezzünk fel azáltal, hogy a szenvedő Üdvözítőre gondolunk, mert ellenségeink számára ez a gondolat élesebb minden fegyvernél. Ha szegénység, szégyen, fájdalom, kísértés és más kereszt szorongat és nyomaszt benneteket, fegyverkezzetek fel a Megfeszítettre való emlékezéssel; ebben rejlik nehézségeitek megoldása és a győzelem minden ellenségetek felett!

   Negyedszer: Szemléljétek azt a szép koronát, mely fönn a mennyben vár rátok, ha kereszteteket jól viselitek. Ez a jutalom őrizte meg hitükben a pátriárkákat és prófétákat az üldözések során ez lelkesítette az apostolokat és vértanúkat munkájukban és a kínok közepette!

   Nézzünk fel az angyalokra, akik azt kiáltják nekünk: „Vigyázzatok, nehogy elveszítsétek a koronát, mely a kereszt jutalmául vár rátok, mert ha magatokra nem veszitek a keresztet, majd más fogja viselni a koronát!”  Harcoljatok bátran, szenvedjetek türelmesen és örök birodalmat nyertek! – mondja nekünk valamennyi szent. Végül hallgassunk Jézus Krisztusra, aki azt mondja nekünk: „Csak annak adom jutalmamat, aki türelemmel szenved és győz!”

    Elborzadva tekintsünk le arra a szörnyű helyre, melyet kiérdemeltünk és amely a gonosz latorral és a kárhozottakkal várna ránk, ha mi is – akárcsak ők –, zúgolódva és bosszúsággal szenvedünk. Kiáltsunk Szent Ágostonnal: „Égess Uram, üss-vágj e világon bűneim miatt, csak az örökkévalóságban kímélj meg engem!”

  l). Nem panaszkodni! Sohase panaszkodjatok zúgolódva a teremtmények miatt, akiket Isten használ fel arra, hogy neveljen benneteket. Az ilyen vonatkozású panaszoknak két fajtáját különböztessétek meg nehéz megpróbáltatásaitok idején:

   Elsőként az önkéntelen és természetes kifakadást kell megneveznünk. Ez a test panasza, mely sóhajtozik és sír, ha azonban a lélek eközben is Istennek átadott marad, ez a panasz lehet tökéletlen, ha túl féktelen, de nem bűn. 

   A második a bűnös panasz. Mikor valaki felebarátjára panaszkodik, hogy megszabaduljon attól a szenvedéstől, amit miatta kell tűrnie, vagy hogy önsajnálatával bosszút álljon rajta.

  m). Megköszönni a keresztet. Végezetül, a keresztet mindig alázatos és hálás lelkülettel fogadjátok! Ha Isten egyszer egy nagyobb keresztet helyezne rátok, akkor különösen köszönjétek meg, bár ennek hordozásában mások segítségét kérhetitek! Szép annak az asszonynak a példája, aki miután elvesztette vagyonát, utolsó filléreiből misét mondatott, hálát adva Istennek a megpróbáltatásért.

  n). Önként meghalni magunknak. Mindig törekedjetek, egy jó lelkivezető engedélyével gyakorolni az önkéntes kis keresztek vállalását, elviselését. Ha a kereszt igazi barátai vagytok, akkor a szeretet – mely mindig találékony –, számtalan kis keresztet tehet érdemszerzővé, (felajánlva azt engesztelésül saját vagy mások bűneiért). Így lemondhatunk Jézus nevében, valamely szenvedéllyé rögzült szokásunkról, de némely kedves bár fölösleges tárgyunkról is a szegények javára. Ha túlságosan szerettek valamit vagy valakit, tartsátok magatokat  távol  tőle. Önuralmat  gyakorolhattok valamely undorító körülményben. Különös türelemmel és szeretettel lehettek az ellenszenves, vagy méltatlan emberek iránt. Ha kíváncsiságot éreztek látni, hallani valamit, vagy hogy erről elmondhassátok a véleményeteket, tartsátok vissza magatokat és maradjatok a háttérben!

  És mert a kicsiben hűek voltatok, az Úr sok kegyelmet fog ajándékozni nektek, s nagy dicsőséget készít számotokra!   (Vége!)

vö. B. Dombi Attila: – rögtönzött „katekézis” az Istenszülő népéhez –

     „Fatimából jött a figyelmeztetés, hogy az emberiséget elárasztó önzés, bosszú és gyűlölködés a sötétség fejedelmének műve, aki Isten országa ellen harcol gonosz csatlósai által. Jólesik megállapítani, hogy mi, magyarok felfigyeltünk a Világ Királynőjének felhívására és követtük a fatimai üzenetet. Kiváló püspökeink és papjaink apostoli buzgósága folytán megjelentek mindenfelé az ország templomaiban a fatimai Szent Szűz szobrai és képei. A hívők ezrei jöttek eléjük, hogy engeszteljék a megsértett isteni fölséget imádsággal, önként vállalt áldozatokkal, de leginkább a sokféle súlyos magyar megpróbáltatások türelmes elviselésével. Tömegeket mozgattak meg a fővárosban is minden hónap 13-án, a fatimai jelenések napján, a hercegprímás felhívására rendezett sziklakápolnai ájtatosságok a Szent Gellért-hegyen. Engesztelésünk kiváló gyümölcsöt érlelt a sok megtérésben és kegyelmi megerősödésben, melyet főként az 1947-48-as Mária-évünk eredményezett. Világos, hogy a Sátánt izgatta a gyönyörű eredmény. Csatlósai felhasználása által ravasz ürügyekkel bezáratta a fatimai üzenet szellemében végzett engesztelés színhelyét, a Gellért-hegyi sziklatemplomot. Pesten pedig lebontatta a Regnum Marianum egyházközség templomát, amelyet a magyar népnek engesztelésben megnyilatkozó áldozatos szeretete és hűsége emelt a Boldogasszonynak.”¹¹

     A jelenlegi legfőbb magyar egyházi elöljáró, a Szeretetláng Lelki Napló¹² előszavában olvasható gondolatait a Szeretetláng Mozgalom magyarországi elismerése alkalmával mondott prédikációjában fejezte ki: „…a Lelki Napló szavaival: «A Magyarok Nagyasszonya országa vagyunk.» Ezt ragyogtassuk szüntelenül a lelkek felé. Tartsuk ébren a Magyarok Nagyasszonya óhaját. Egész életünk «minden erejével és áldozataival» óhajtsuk szüntelenül Krisztus országának eljövetelét, hogy a Szűzanya Szeretetlángja másokban is felgyulladjon és terjedjen a «szeretet szikrái által». Ezt adja meg mindnyájunknak a Mindenható Isten. Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk, áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! (Dr. Erdő Péter Bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek.)” Miért fontos a Szeretetláng-mozgalom elismerését kiemelni? A kereszténynek éberen kell figyelnie a rosszat, de mindenekelőtt Isten megnyilatkozására, kegyelmének működésére kell összpontosítania, hogy a rosszat a jóval legyőzhesse¹³.

Forrás http://dominiummarianum.webs.com/keresztnymagyar.htm

Lábjegyzet:

11. Vecsey József: A szószék üzenete – Beszéd 1954. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén.

12. Kindelmann Károlyné, szül. Szántó Erzsébet: SZERETETLÁNG, Lelki Napló, 1961-1983. Előszó – szerkesztett, szövegkritikai kiadás – SzIT Budapest, 2010.

13. Vö.: Róm 12,21.

j). Minden keresztet elfogadni. Határozzátok el magatokat – a kereszt drága barátai –, hogy mindenfajta keresztet válogatás nélkül hordoztok: minden szegénységet, igazságtalanságot, veszteséget, betegséget, megaláztatást, rágalmat, minden elhagyatottságot, minden belső és külső fájdalmat, miközben mindig arra gondoltok: „Kész az én szívem, Istenem kész az én szívem!”

  Készüljetek fel tehát arra, hogy elhagynak benneteket az emberek, az angyalok, sőt bizonyos tekintetben maga az Isten is! Ám, mindezen szenvedések közepette is legyetek szilárdan meggyőződve arról, hogy ez az Isten dicsőítés legmagasabb foka és a kereszt igaz barátjának legtisztább boldogsága!

  k). Mire kell tekintetünket folyton irányítani? Először: Figyeljétek Isten tekintetét! Úgy tekint le a mennyből a föld gyermekeire, mint egy hatalmas király, aki a csata forgatagában bátorítja és dicséri őket. Éles tekintete látvánlátja a nagy emberek tetteit, a gazdag fejedelmek kincseit, vagyis mindent, amit az emberek fontosnak és elérendőnek tartanak - jóllehet, mindez Isten szemében gyakran utálat tárgya.

   Akkor hát Isten kire tekint tetszéssel és örömmel? Miről számoltatja be az angyalokat s még az  ördögöket  is? Nos, annak az embernek a küzdelmeiről, aki Istenért harcol a pénz csábító hatalmával szemben, a világ- és a pokollal szemben, sőt még önmagával szemben is. Az olyan emberről, aki örömmel és szeretetből hordozza keresztjét. „Nem láttad-e a földön azt a nagy csodát, amit az egész mennyország álmélkodva szemlél?” – kérdezi az Úr a sátánt. „Nem láttad szolgámat Jóbot, aki értem szenved?”

   Másodszor: Figyeljétek a hatalmas Úr kezét! Ugyanaz a kéz, mely egy csatában képes százezrekre lesújtani, tudta nélkül egyetlen hajad szálát sem engedi kihullani. Az a kéz, mely Jóbot oly keményen sújtotta, benneteket gyengéden érint. Ugyanazzal a kézzel teremt nappalt és éjszakát, világosságot és sötétséget, kellemest és kellemetlent. Megengedi, hogy a szabadakarat bűnöket kövessen el, hogy benneteket mások sértsenek; mégha nem is akarta azok gonoszságát. Ha tehát valaki szidalmaz benneteket és mint Dávid királyt kövekkel dobál meg, akkor gondoljátok ezt magatokban:

„Ne álljunk bosszút, hagyjuk rá, mert az Úr engedte meg, hogy így cselekedjen hisz, minden szidalomra rászolgáltam és Isten joggal büntet. Ez az ember aki sértőn beszél vagy cselekszik velem, Isten küldötte, az ő irgalmassága nevében állt elő. Ne vessük meg tehát Isten irgalmasságát azáltal, hogy szeretetteljes csapásainak ellenszegülünk, mert különben még az örökkévalóságra halasztja igazságosságának szigorú feddését!”

   Nézzétek, miként tart fenn benneteket a mindenható és végtelenül bölcs Isten. Megaláz és fölemel, karjával gyöngéden és erősen elér életetek egyik végétől a másikig! Gyöngéden, mert nem engedi meg, hogy erőtökön felül kísértsenek és gyötörjenek benneteket. Erősen, mert hatalmas kegyelmével támogat titeket, mely kegyelem a kísértések erejének és időtartamának felel meg. Hatalmas karja – a Szentlélek szavai szerint – oltalmatok lesz, ha a szakadék szélén álltok, kísérőtök az úton, árnyék lesz a hőségben, védelem az esőben, ruha a hidegben, kocsi a fáradtság idején, segítségtek a kellemetlenségek közepette, amelyek mind-mind érhetnek benneteket. A Gondviselés lesz egyetlen kikötőtök a vihar idején, mely végső pusztulással fenyeget benneteket!

   Harmadszor: Szemléljétek Jézus Krisztusnak, a Megfeszítettnek sebeit és fájdalmait! Ő maga mondja nektek: „Ti mindnyájan, akik azon a keresztúton jártok, melyen Én haladtam, szemléljetek és nézzetek Engem. Szemléljetek testi szemetekkel, nézzetek lelki szemetekkel és gondoljátok át, hogy szegénységtek, mezítelenségtek, fájdalmatok és elhagyatottságtok hasonlít-e az enyémhez. Szemléljetek Engem, ki türelmes és ártatlan vagyok, ti pedig panaszkodtok, holott bűnösök vagytok?

B. Dombi Attila írása nyomán átszerkesztve

     Az Egyház elleni támadások manapság gyakoribbak mint valaha és a pápát is sokan sokféle indokkal támadják, bizonyos gesztusaiból azonban örvendetes üzenetek olvashatóak ki. 2009. márciusában a világ püspökeihez írt levelében XVI. Benedek pápa így fogalmazott: «E pillanatban történelmünk valódi problémája, hogy Isten eltűnőben van az emberiség látóhatáráról, és az Istentől fakadó fény halványulásával az emberiség irány vesztetté válik, aminek romboló hatása egyre nyilvánvalóbb.»”8 A jelek szerint (elsősorban az elszakított területek) magyarellenes egyházpolitikája akadályozza, mind a romlatlan testű hitvalló nagy előd, Mindszenty József és az erdélyi rokonlélek, Márton Áron boldoggá avatását. Hasonlóképp szenvedte el a meg nem értés évtizedeit a Natália nővér féle engesztelés, a Világ Győzelmes Királynője és az Erzsébet asszony által kapott Szeretetláng kegyelmi üzenete. „P. Zsoldos Imre SVD atya, aki a Szeretetláng Naplót kínaira fordította, így ír a XX. század két magyar látnokáról, Erzsébet asszonyról és Natália nővérről: «Különös és szomorú magyar jelenség, hogy mindkét misztikust közvetlen magyar világi és részben egyházi környezete feszítette keresztre.»”9 A Magyar Egyház táján mégis mintha az utóbbi évben jó irányba mozdulnának a dolgok. (...) A Szeplőtelen Szív Szeretetlángja nem csak a keresztény világ nagy részét, de a magyar főpásztort is meggyőzte. A Szeretetláng Mozgalom magyarországi elismerése több évtizedes méltatlan hazai mellőzés után, nemzetközi elterjedése, a kegyelmi gyümölcsök ténye és a számtalan külföldi püspöki elismerés nyomására történt meg. Így elmondható, hogy maga az elismerés is a Lelki Naplóba foglalt prófécia megvalósulása. Hasonló pozitív jelek mutatkoznak a Natália nővér-féle Engesztelő Kápolna megvalósítása ügyében is!

     Az Úr Jézus ezt egyedülálló módon jelenti be Mária Natália nővérnél: „1945. október elején Jézus látni engedte, mily nagy fokban hevíti az ő isteni szeretetének tüze Hercegprímás Urunk szívét, és mily rendkívüli erővel működik benne az Igazság Lelke. Láttam a Szentlélek erejét erősödni, fokozódni benne, egészen a haláláig. (…) Az újonnan kinevezett hercegprímástól 1945. november 16-án Dr. Tóth K. János külügyi szentszéki referens levélben kérte a Natália nővérnek adott magánkinyilatkoztatások ügyében lefolytatott eljárás felülvizsgálatát. (…) Mindszenty már a vizsgálat kezdetekor új terv elkészítését kérte a leírásnak megfelelően, amelyet Jézus adott a Világ Királynője Engesztelő Kápolnáról (…). 1946. január 25-én saját kezűleg írta Hermány Géza (…) tervrajza alá: «A Világ Királynője nagy engesztelő mozgalomra főpásztori áldásomat adom.» 1946. augusztus 26-án Székesfehérvárott a Szűzanyának mint a Világ Királynőjének ajánlotta fel Magyarországot. Engesztelésül hirdette meg a Boldogasszony Évét, ünnepélyesen nyitotta meg Esztergomban, 1947. augusztus 15-én, és ott elhangzott beszédében megígérte: «Október 8-át, Magyarok Nagyasszonyának ünnepét majd nyilvános ünneppé tesszük, vasárnapként, magunkra vállalt szentmisével és munkaszünettel üljük meg, ha a Nagyasszony ezer éven át mindenkor tapasztalt nagy hatalmával és édesanyai szeretetével átsegít minket a gyászba borult egek, háborgó tengerek viharán, vészin át.» PL 2930/1947. levéltári számú levelében írásban rögzítette: «Főpásztori óhajom, hogy a magyar engesztelésnek szentély épüljön. A magyar püspöki kar 1946. dec. 26-i körlevele szellemében akarom az engesztelésnek ezt a szentélyét, mint az engesztelés évének maradandó emlékét (…)».  Az engesztelő szentély alapkövét ő maga rakta le 1947. szeptember 25-én, Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe után.”10

Teljes forrás 
Lábjegyzet:
8. Mitől fog működni az új evangelizáció? – Magyar Kurír, 2010. szept. 21.
9. Antalóczy Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő – Kisboldogasszony Plébánia Eger, 2000.
10. Natália nővér, I. – Szerk.: Fogas Anna, Szent József Kiadó Budapest, 1993.

vö. B. Dombi Attila: – rögtönzött „katekézis” az Istenszülő népéhez

     Isten tervében a jó keresztény szent keresztény; Isten szentsége az emberré lett Fiúisten által megszentelődésre szólítja az embert. Az elesett emberi természet azonban gyakran kétségbe vonja az életszentségre törekvő keresztények hitelességét. Ez így szinte rendjén is volna, hiszen maga Jézus is a názáretiek szemében csak egy ács volt. A mások által rajongott Mester az evangélium szerint „nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.”3  Krisztus Mesterként úgy adta át saját lét- és életmódját a hetvenkét tanítványnak, hogy azok a Szentlélek kiáradása után maguk is kész mesterekként vonták be az újonnan megtérteket Krisztus tanítványainak iskolájába. A katekézis biblikus-őskeresztény, illetve az Új Evangelizáció4 szerinti megújult értelmében az a keresztény nevelő szolgálat, amellyel a katekéta szóbeli tanítással és tanúságtevő életpéldával bevezeti a katekument5 Krisztus szeretetközösségének életébe. A szeretetközösségi alapvonás elhanyagolása okozta végső soron az 1054-es kelet-nyugati nagy egyházszakadást és reformációt egyaránt, amelyek semmit sem oldottak meg, csak növelték Isten akarata és az Egyház látható arca között tátongó távolságot.
     A Krisztushoz emelkedetten élő keresztény számára az erkölcs és az érte kiálló bátorság, gyümölcs. Az, aki az élő hitet nélkülözi, (...) s az Egyháznak csak emberi valóját, csak „lábait” – a hit- és erkölcstant – látja, az aligha szembesül az Úrral, az Igazsággal. A Fő és Szentlélek nélkül sínylődő tömeg kiüresedett „erkölcs” kötelékében relativizálva mindent magához igazít, mígnem a vallás, erkölcs és ember egyaránt alulmúlhatatlan mélységbe süllyed. Az életszentség a bennünk szunnyadó Isten-gyermekségnek halovány lenyomata, amelyet az Örök Atya teremtő mosolyával minden emberlélekre ráragyog. Felélesztése a keresztség által, nevelgetése és megerősítése a közösségben, termőre fordítása a Szentlélek személyes befogadásával maga Jézus Krisztus személyes élete akar lenni a keresztény személyekben és közösségekben. Az elmúlt kétezer év az Úr ígéretét igazolta: annyira szereti Egyházát, hogyha akár a papok, püspökök és bíborosok – per absurdum – együttesen akarnák is, a pokol kapui akkor sem vehetnének erőt rajta. (Erről természetesen szó sincs, de reformista "ökumenikus" próbálkozások, folyamatosan történnek!). A bürokratikusan recsegő intézményi tehetetlenséget is megkerülő Szentlélek jelenléte nem tagadható. A II. Vatikáni Zsinat kikezdhetetlen érdeme, hogy az egyház szervezeti és spirituális válságát felismerte és felvállalta, azonban a Szentszék még sok híjával van ahhoz, hogy állítani lehessen: annak európai inkulturálásához6 eleget „gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt.7”

Lábjegyzet:
3. Mk 6,5-6
4. „(…) sok régóta keresztény országban, s olykor még a fiatalabb egyházakban is létezik egy helyzet, amelyben a megkereszteltek egész csoportja elvesztette a hit eleven érzékét, vagy már nem is vallja magát az egyház tagjának, mert életükben eltávolodtak Krisztustól és az Evangéliumtól. Ez a helyzet új evangelizációt igényel.” (V.ö.: Redemptoris Missio, 33.)
5. ógörög katechumen = hitújonc
6. Magyar Katolikus Lexikon: inkulturáció – az Evangélium beépítése a népek kultúrájába. Az inkulturáció, főként a nem európai kultúrákban sajátos feladat. A missziós tevékenység alapkérdése, hogyan képes a magával hozott kultúra sajátosságait elfogadtatni az új környezetben, illetve mennyire kell a befogadó kultúra sajátosságait beépíteni evangelizációjába. Az igehirdetés folyamán az Egyház különböző kultúrákkal találkozik, s ezekbe be kell kapcsolódnia. E feladat az Egyházat egész történelme folyamán szorította, de a 20. században különösen fontos és sürgető lett. (…) – Semptey László
7. Lk 2,52 Forrás http://dominiummarianum.webs.com/keresztnymagyar.htm

     Született: 980 körül,   † Passau, 1059.
     Gizella Magyarország megkoronázott uralkodónője, bajor hercegnőként Henrik bajor herceg és Gizella burgundiai herceg-nő leánya volt. Eredetileg kolostorba akart lépni: szemlélődő hajlamú, vallásos lélek volt. Szent Wolfgang bencés szerzetes gondos nevelésében részesült.
     996-ban eskették össze Istvánnal Scheyernben (Bajorország).
     Az Istvánnal tervezett házasságot leghatározottabban nagynénje, Gerberga apácafőnöknő ellenezte. Helytelenítette ugyanis, hogy törékeny unokahúgát poli-tikai okok miatt egy ,,barbár herceghez'' adják. Hiába utaltak arra, hogy István jó keresztény, erről csak az első bajorországi látogatásakor győzte meg kritikusait előkelő, udvarias és őszinte viselkedésével.
     Új hazájában Gizella királynői városa, Veszprém volt. A veszprémi püspök ezzel, a mindenkori magyar királyné gyóntatója és a koronázás alkalmával koronázó főpapi tisztséget nyert.
     Gizella szépen varrt, hímzett, és neki kellett udvarhölgyeivel az ország templomait egyházi felszerelésekkel ellátnia. A magyar királynéknak, annak bizonyságául, hogy háziasszonyi erények-kel rendelkeznek, a koronázási szertartás alatt néhány varró és hímző öltést kellett a koronázó paláston végezniök. Ez okozta azt a tévedést, miszerint a Koronázási Palástot Gizella királyné varrta, vagy egy miseruhából alakította volna át. A valóság az, hogy a Koronázási Palást ténylege-sen papi miseruha, melyet a Római Pápa rendkívüli kiváltságaként Szent István liturgikus események alkalmával magára öltött, István ugyanis diákonussá volt felszentelve, sőt püspök-kinevezési joga volt!
     Gizellát házastársként a gyengéd megértés és az imádságos szentségi élet jellemezte. A króni-kások kiemelik vallásosságát, szelídségét, bőkezű-ségét, jótékonyságát és vendégszeretetét. Fiának, Imrének halála után mindinkább visszavonult, István halála után pedig már csakis Istennek élt. Anyai és hitvestársi fájdalmát hősiesen viselte.
     Nemzetünk sorsát és hírnevét, már akkor is külső és belső ellenségek próbálták tönkre tenni, egyfelől a nyugat fejedelemségek és a Német-Római császárság acsarkodtak a Magyar Királyságra, másfelől a magyar-ság vezető rétegébe beépült idegenszívű főurak próbálták letéríteni népünket a nyugat egyházvezetőknek nem alávetett – kizárólag a pápának elkötelezett –, következetes keresztény útról.
     Egyes krónikások és néhány újabb magyar történész Gizella szemére vetik, hogy fia halála után részt vett a trón körüli cselszövésekben, sőt Vazul megvakíttatásában is. Ez a vád azonban tévedésen alapszik. Amit ebből az időből név említése nélkül ,,a királynőről'' állítanak, nem Bajor Gizellára vonatkozik. István udvarában tartózkodott ugyanis a későbbi király, Orseolo Péter anyja is, aki mindent megmozgatott, hogy fia király legyen, s akit még István életében "királynénak" neveztek hívei.
     István halála után, Orseolo Péter, majd Aba Sámuel uralkodása alatt méltatlanul bántak Gizella királynővel. Fogságba vetették és mint később Erzsébettől, tőle is beszámíthatatlanság ürügyével vették el javait. Özvegysége alatt ugyanis még bőkezűbben gyakorolta a jótékonyságot.
     Végül 48 év múltán visszatért hazájába a bajor lovagokkal. Itt megvalósította fiatalkori tervét: Passauban belépett a bencés nővérek kolostorába, és két év múlva apátnő lett. Szerzetesnői életéről alig maradt följegyzés. De még a gyér források is kiemelik, milyen részvéttel volt mindenki iránt, aki bajba jutott. A zárda vezetésében
szerény volt, nővértársait minden fennhéjázás nélkül, szeretettel kormányozta. Nehézséget, szomorúságot türelemmel viselt, s idős kora ellenére komoly önmegtartóztatásban és böjtölésben élt.
     A passaui kolostorban élt és ott is halt meg. Sírfelirata ugyan 1095-öt jelöli meg halála éveként, ám a kőlapot csak néhány évszázaddal később tehették sírjára, és a kőfaragó nyilván összecserélte a két utolsó számot. Annál is inkább, mert 1083-ban avat-ták szentté férjét és fiát. Ha akkor még élt, elképzelhetet-len, hogy ne vett volna részt ezen, ha másképpen nem, képviselő által. Napjainkban egy müncheni egyetemi tanár anatómiailag megvizsgálta földi maradványait, és megál-lapította, hogy a csontváz 75 év körüli magas termetű nőé lehetett.
     A Passau-i niedernburgi templomban helyezték örök nyugalomra, mely ma is zarándokhely. Sajnos a Gizella életét bemutató helyi kiállítás nyilvánvaló csúsztatásokat állít, miszerint férje halála után nemcsak megfosztották javadalmaitól, de meg is kínozták! Ámde, nem a "hálátlan és primitív" magyarok bántalmazták szeretett királynőjüket, hanem épp a hűbéressé lett Orseolo Péter uralkodása alatti Német-Római császárság "tanácsadói", mégpedig azért, mert Boldog Gizella, Szent István örökhagyását szerette volna folytattatni! És lám, Péter fogságából azok a magyar rendek szabadították ki, akik Pétert elűzték. Boldog Gizella negyvenkét éven át élt közöttünk, s a magyar történelemnek egyetlen nőalakja sem tett annyit népünkért, mint ő.
     Lázas betegségekben, bőrbetegségekben szokták segítségét kérni.

Istenünk, ki királynőnkül adtad Boldog Gizellát, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy népünk, mint egykor, az igaz hitben eggyé váljon!

B. Dombi Attila: – rögtönzött „katekézis” az Istenszülő népéhez –

     A cím tehát egzisztenciális válságunk lényegét érinti, noha mint láttuk, annak elemei közötti viszony látszólag önellentmondás. Bár kérdőmondat, mégis lényegileg állít és csak járulékosan kérdez. Állítja, hogy a keresztény mivolt jó megítéléssel jár, és érdeklődve kérdez a keresztény jellemzőjére, jelen esetben nemzeti hovatartozására. (...) Az utóbbi évek tapasztalatai sajnálatosan azt is igazolják, hogy  gyakran épp a hiteles keresztény és magyar mivolt jár hátránnyal. (...) Míg az Ajtony és Csanád magyar vezérek területén fekvő, "románnak" elkönyvelt, a jelenlegi Románia területén székelő lugosi görög katolikus püspök magától értetődően adminisztrálja a Szerbia területén levő Márktelke (Marcovat/Markovac) és Versec (Virset/Vrasac) görög katolikus parókiáit, addig Erdély és Partium ősi magyar görög katolikus parókiáit a hajdúdorogi görög katolikus magyar püspök Trianon óta nem adminisztrálhatja. Mintha mindezeket is figyelembe véve írta volna Mindszenty bíboros már 1962-ben:

„Az Egyház mai mély válsága ne ijesszen meg bennünket! Túlságosan és sokáig ráhagyatkoztunk az ősi múltra épült, a családi és nemzeti folytonosságba beágyazott keresztény hitre. E beágyazottság azonban csak támasz lehetett, de nem volt sem maga a hit, sem annak záloga. Minden egyénnek, minden nép minden egyes nemzedékének újra meg újra meg kell küzdenie a hitéért úgy, mint Jákobnak az Isten angyalával. Nem szabad eleresztenie az alkalmat, a lehetőségeket még halálos fáradtság miatt se, mindaddig míg Isten meg nem áld bennünket. Isten fiatal. Övé a jövő. Ő nemcsak a múlt, a hagyományok tudója vagy féltékeny vigyázója, hanem az újnak, a fiatalnak, a holnapnak az előhívója is egyénekben és népekben, akik nem adják föl magukat. Ezért nincs helye a csüggedésnek. A mi szívünk megremeghet a nehéztől, az ismeretlentől, a lehetetlennek látszótól, Isten azonban az egyének és nemzetek jövőjét sokszor a lehetetlennek látszó holnapba rejtette el; nekünk kell nekilátnunk, hogy azt előhozzuk. Százados, tragikus és hősi küzdelmekben hazát vesztettünk: majdnem csak talpalatnyi földünk maradt. (…) Ebbe a minket perzselő tűzvészbe persze mi magunk is beledobtuk száraz és mindig újra meggyújtott gerendáinkat: hitetlenségünket és árulásainkat egymással szemben, káromkodásunkat, közéleti könnyelműségünket és legutóbb azt, hogy népünk kényelemszeretetből segédkezet nyújtott a magyarság termésének alattomos lekaszabolásához. (…) Mégis, mielőtt a szemeim megtörnének, nem ember, nem puszta érzelem, hanem Isten és őseink mondatják velem és ezt szeretném minden magyar párnája alá tenni, legyen bárhol széles e világon, hogy ne legyen nyugta az ösztökétől halála órájáig: A megmaradt kevésből újra kell építenünk a hazát!”²

Lábjegyzet:

2. Közi Horváth József: Mindszenty bíboros. Anyagi és szellemi testamentuma – Mindszenty Emlékbizottság München, 1980. Forrás 

B. Dombi Attila: – rögtönzött „katekézis” az Istenszülő népéhez –

     „Milyen a jó keresztény, ha magyar” címmel viaskodtam eredetileg, alatta pedig a keresztény magyar valóság néhány időszerű szempontját szándékoztam bemutatni: Magyarország Szűz Mária országa, Nagyasszonyunké a Szent Korona, Mária népe a magyar, október pedig az Istenszülő Szűz Mária oltalma, Rózsafüzér Királynője és Magyarok Nagyasszonya ünnepeivel, akárcsak május, Szűz Mária hónapja. A jelenlegi címváltozat azonban visszatérően provokált, míg beláttam, hogy ez sokkal időszerűbben utal a Nemzet és Egyház problémájára. Minthogy mindkét területen vízválasztóhoz értünk – vajha nem vagyunk máris túl rajta –, vegyük számba a „gyökeres orvoslás” lehetőségét. Bár igyekszem lehetőleg minél inkább magyar szavakat használni, a „probléma” kifejezést szándékosan írtam. A probléma jelentése: 1) megoldásra váró elméleti vagy gyakorlati kérdés; tudományos kérdés, kutatási feladat; 2) rejtvény, talány, titok; 3) felvetett dolog vagy terv. Mintha éppen Nemzeti Egyházunk gondjaira modellezték volna a probléma jelentését. Mi tehát a „probléma” amiről szó van?

     Találó-e a cím egyáltalán. Mint kérdés sejteti, hogy nem mindenkinek jó a keresztény, ha magyar. Hogy kinek nem jó, sem a probléma azonosítását, sem megoldását nem segítené, bár nem seperhető szőnyeg alá, sőt igen fontos kérdés. A logikai csapdák, illetve az összeesküvés-elmélet vádjának elkerülése végett ezúttal elégedjünk meg az elsődleges szempontok számbavételével. Első látásra a cím tűnhet indokolatlannak is, ugyanis sem a vallásszabadság világszinten elfogadott elve, sem a keresztény meghívás egyetemessége nem mondhat ellent bármely nemzethez tartozásnak. Mégis a keresztény gyökerű Európában olyan állapot hatalmasodott el, ami az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsát (CCEE) a Keresztények Elleni Intolerancia és Diszkrimináció Európai Megfigyelő Központjának létrehozására késztette. Íme, a „demokratikus” európai keresztényüldözés régóta köztudott tényét a Vatikánnak alárendelt szervezet is hivatalosan elismeri. Nekünk – az európai kereszténység védőbástyája címet nemzettestünk áldozataival kiérdemlő magyar egyház tagjainak – nyilván a Vatikán és a szlovákiai, illetve a romániai püspöki konferenciák által a felvidéki és erdélyi katolikus magyarok ellen viselt hadjáratok okoznak közvetlen fájdalmat, de a tengerentúli magyar egyházközségek felszámolását célzó újabb támadások is lesújtóak. (folyt.) Forrás

(A szerk. megjegyzése: a nyolc részben közölt szöveganyag lábjegyzeteit, csak a legindokoltabbakra korlátoztam!)

     2018. május elsején, amikor a Fatimai Szűzanya meglátogatta a Magyar Parlamentben Szent Koronáját, innen az útja egyenesen Engesztelő Kápolnája színhelyére vezetett, a normafai Szent Anna rétre! Örökös Királynőnket hat pap és több neves személy kísérte, beleértve a Szűzanya Fülöp-szigeteki szolgálóit is! Jelentős tömeg várta és ünnepelte rózsafüzérezéssel, Szentmisével, körmenettel, huszárokkal, dallal és zenével.

A Szentmise végén mindenki kapott egy nagy szentképet a Két Szívről, és ünnepélyesen felvehették a textil Kármelita Skapulárét, ajándékba megkapva azt!

Örvendezett minden lélek, a magyar szívekből szállt az ének, s a budai hegyek visszhangozták:

Boldogasszony anyánk,
régi nagy Pátrónánk,
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról
ne felejtkezzél el
szegény magyarokról!

(A fotókat Varsányi Katalin és Szilvási Istvánné készítette!)

  h). A kis keresztek értéke. Tedd magadnak a kis kereszteket még hasznosabbakká, mint a nagyokat. Isten ugyanis nem annyira a szenvedések nagyságát nézi, mint ahogyan azt elfogadjuk szeretetből. Sokat szenvedni de rosszul - annyit jelent, mint kárhozottként szenvedni. Sokat és bátran szenvedni, de rossz ügyért annyi, mint a sátán mártírjaként szenvedni. Keveset vagy sokat, de Istenért szenvedni annyit tesz, mint szentként szenvedni!

Ha az ember megválaszthatja keresztjét, akkor inkább a kicsit, de rejtettet válassza, mint a nagyot és feltűnőt!  Aki persze természete szerint büszke, az a nagy és feltűnő keresztekre vágyna, sőt azt választaná! Viszont a kis- és rejtett kereszteket választani és azokat szeretetből hordozni, az csak a nagy kegyelem és az Isten iránti hűség hatása lehet.

   Használjatok fel mindent, s egy darabkát se veszítsetek el az igazi keresztből! Legyen az akár egy szúnyogcsípés is, vagy valami kellemetlen dolog a szomszéd részéről, egy kis kényelmetlenség, fájdalom, stb. Húzzatok hasznot mindenből, mint egy kereskedő, és hamarosan érdemekben gazdagok lesztek Isten előtt. A legkisebb benneteket ért kellemetlenség esetén is mondjátok: „Áldott legyen az Isten mindenért!” Azután rejtsétek keserűségtek érdemét Isten emlékezetébe, mint egy kincsesládába és ne gondoljatok rá többet, hacsak nem azért, hogy újra köszönetet mondjatok érte Istennek, irgalmába ajánlva magatokat!

  i). Milyen szeretettel kell szeretnünk a keresztet? Ha azt mondom nektek, hogy szeressétek a keresztet, akkor ezt természetesen nem fizikai értelemben mondom, amely persze természetellenes lenne.

A szeretetnek 3 fajtáját kell megkülönböztetnetek: az érzéki-, az érzelmi- és az eszményi szeretet. Másként mondva. Az emberi-, vagyis a testi szeretetet, az értelemből fakadó szeretetet és végül a benső lelkierőből indíttatott szeretetet. Valamennyit a kegyelem nemesíti és a természetfeletti hit világosítja meg. Isten nem azt kívánja tőletek, hogy a keresztet a test érzéseivel szeressétek, mert céljainak kárára lehetnek. Ezért amikor a Getszemáni kertben az Üdvözítőn is – szenvedése és halála előtt – ezek az érzések akartak érvényre jutni, így imádkozott: „Atyám, ne az én akaratom teljesedjék, hanem a Tiéd!” Nos, ha még Krisztusnál is – végtelen  szentsége ellenére –, ezek az érzések ellenszegültek a keresztnek, bizony mennyivel inkább visszautasítók ezek bennünk!

  Előfordulhat azonban – mint néhány szentnél –, hogy szenvedéseink közepette érezhető örömet tapasztalunk. Ez az öröm azonban nem testi eredetű, bár érzékeinkkel is érezhetjük azt. Ez az öröm valójában „azon lelki rezdülésekből indul ki, mely a Szentlélek hatására jön létre, bár testileg is érzékelhetjük. Az ilyen pillanatokban kiálthat fel a lélek Dáviddal: „testem és lelkem sóvárog az élő Isten után!” (Zsolt.84,3)

  Teljesen más az értelmünk által sugallt, kereszt iránti szeretet, mely egészen szellemi! A kegyelem által megtisztult értelem könnyen felismeri azt a nagy boldogságot, mely az Istenért viselt szenvedéssel jár. Ez ugyanis fölemeli és buzdítja a lelket, mely ezáltal benső örömöt, megerősítést és vigaszt érez. Bár az értelemnek ez a vonzalma a kereszt és a szenvedés iránt, magában véve jó – és Isten különös kegyelmének tulajdonítható – ám, semmi esetre sem szükségszerű ahhoz, hogy örömmel és Istennek tetszően szenvedjen az ember!

   Végül, van egy még magasabb rendű szeretet, úgyszólván a lélek csúcsán – ahogy a lelki élet tanítói mondják – vagy a szellemben –, ahogy a filozófusok fejezik ki magukat. Ezzel a lelkesedéssel öleli át az ember a keresztet érzékelhető öröm és értelmi tetszés nélkül, mégis telve szeretettel, készségesen vállára véve azt, s Istenre emelt tekintettel hordozva, sziklaszilárd hittől és rendíthetetlen bizalomtól támogatva. Fellázadhatunk bár nyíltan a szenvedések fájdalma ellen, a lélek mégis sóhajok és könnyek közepette az isteni Mester szavaiban keres vigaszt: „Atyám, ne az én akaratom teljesedjék, hanem a Tiéd”, vagy a Boldogságos Szent Szűz imájában: „Ime az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a Te igéd szerint!” (A folytatás, május 9-én!)

A hét ferences vértanút is ábrázolja az új Mátraverebély-Szentkúti mozaik

A Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhely szabadtéri oltárát ékesítő mozaikkompozíciót az alkotóművész, Marko Ivan Rupnik irányításával 2014. május utolsó napjaiban állították fel, és azon év  június 7-én a 18 órakor kezdődő szentmise keretében áldották meg.

     A szentkúti kegyhely nagyszabású felújítási munkálatai során újjászülető szabadtéri miséző hely műalkotásainak tervezője Marko Ivan Rupnik szlovén jezsuita. Művei a világ jelentősebb zarándokhelyeit – Lourdes-ot, Fatimát és San Giovanni Rotondót – ékesítik, de a vatikáni apostoli palotában és több szentszéki kongregáció kápolnájában is láthatók munkái. Az oltár mögött lévő falon a Szűzanya életének eseményeit ábrázolja a műalkotás: az Angyali üdvözletet, Jézus születését, Mária halálát és mennybevitelét.

    Az oltártér fölé boruló barlang a művészeti újragondolás után egyfajta kupolává alakult át, hogy a templomépítészet hagyományainak megfelelően a Mennyei Jeruzsálemet, Isten országának képét tárja elénk. A szárnyasoltárszerűen kialakított képmező középpontjában a feltámadt Krisztus látható, aki megkoronázza anyját. Mária lábaitól egy forrás indul el, amely a kegyhely szent kútjának és a Szűzanya szentkúti megjelenésének szimbóluma. A főoltár-kompozíció részeként Szent István országfelajánlását, körülötte pedig a magyar kereszténység első nagy szentjeinek csoportját: Boldog Gizellát, Szent Imrét és Szent Lászlót. A központi jelenetet a szenteknek egy másik koszorúja is körbeveszi. Itt látható a kegyhelyet őrző ferences szerzetesek rendjének alapítója, Assisi Szent Ferenc, a kegyhelyet egykor fölkereső Boldog Meszlényi Zoltán és Boldog Salkaházi Sára.

     A kanonizált szentek mögött látjuk a boldoggá avatás előtt álló ferences vértanúkat. Ez az első megjelenítésük, ahol személyüket és életáldozatukat attribútumaik alapján lehet azonosítani. A hét személy ugyanis Krisztus szenvedésének egy-egy eszközét tartja kezében, amelyek egyben saját életáldozatukra is utalnak. Az első magyar szentek mögött P. Krizosztomot a koszorúval látjuk, mert többekkel „koszorúba kötve” verték agyon a partizánok. P. Kristóf feje fölött az ostor található, mert vasvesszővel sebezték halálra. Velük átellenben, Szent Ferenc mögött P. Rafael tűnik fel, aki mellett Krisztus köntöse kapott elhelyezést, mert a börtönőr azt kérdezte tőle, amikor ruhájától megfosztott rab volt: „Te, Pucér Krisztus, hol hagytad az ingedet?” Mellette P. Pelbárt lábainál egy kakas található, ami arra utal, hogy a börtönben megmentette besúgójának az életét. P. Zénó feje fölött a szegeket és az ahhoz kapcsolódó pisztolyt, mint a kivégzés eszközeit látjuk, mivel a katonák – habitusa láttán – lőtték le. P. Bernát megadóan hunyja le szemét, mellette a börtön rácsos ablakát jeleníti meg a művész, ugyanis börtönben halt meg. P. Szaléz alakja pedig a létrán átvetett stólához kapcsolódik, hiszen ő a gyónási titok megőrzése miatt jutott a keresztre. A szenvedés eszközei azonban már arany-ezüst színekben tündökölnek, mert ezek az események a mennyei dicsőség alkotóelmeivé váltak. (vö. Magyar Kurír)

2018. május elsején délelőtt 9 órakor, a Fatimai Szűzanya szobra 30 perces látogatást tett a Szent Koronánál a Magyar Parlamentben!

A Szűzanya kíséretében volt tbk. két írországi pap, Wittner Mária, egy fülöpszigeti férfi és további két kísérő.

A szobrot a Szent Korona előtt egy asztalra helyezték, és a hat fő körbejárva imádkozott Magyarországért, Európáért és az egész világért!

Távozáskor, az előtérben várakozó látogatók letérdeltek és elénekeltek három máriás éneket, miközben szem nem maradt szárazon!

(folytatás)
     A XX. században a hívek a március hónapot szentelik Szent Józsefnek.
     1909-ben külön litániát, 1919-ben pedig mise prefációt kap.
     1955. május 1-én  XII. Piusz pápa  elrendelte  „Munkás Szent József” ünnepét.
     Szent XXIII. János pápa a II. Vatikáni Zsinat során elrendelte: nevét foglalják bele az ősi római kánonba.
     XVI. Benedek pápa jóindulatúan összegyűjtötte és jóváhagyta a számos helyről érkező áhítatos írásbeli kérelmeket, amiket Ferenc pápa megerősített, úgy tekintve a szentek közösségének a teljességére, mint akik egykor velünk együtt zarándokok voltak a világban, most pedig Krisztushoz vezetnek bennünket és vele egyesítenek.
Ferenc pápa elrendelte, hogy Szent József, a Boldogságos Szűz Mária Jegyesének a nevét mostantól fogva vegyék bele a római misekönyv – Missale Romanum –, harmadik kiadásának a II. III. és IV. eucharisztikus imádságába:
II. eucharisztikus imádságban: „…hogy Isten Anyjával, a Boldogságos Szűz Máriával, Szent Józseffel, az ő jegyesével, a szent apostolokkal…”;
III. eucharisztikus imádságban: „…elsősorban Isten Anyjával, a Boldogságos Szűz Máriával, Szent Józseffel, az ő jegyesével, szent apostolaiddal…”;
IV. eucharisztikus imádságban: „… hogy Isten Anyjával, a Boldogságos Szűz Máriával, Szent Józseffel, az ő jegyesével, apostolaiddal…”.
(http://www.esztergomi-ersekseg.hu/korlevelek/2013ebp12.pdf – nyomán)

XIII. Leó pápa imája Szent Józsefhez

Hozzád folyamodunk szorongattatásunkban Szent József, s miután jegyesednek, a Szent Szűznek oltalmáért könyörögtünk, pártfogásodat is bizalommal kérjük. Arra a szent szeretetre, mely téged a boldogságos Szűzanyához fűzött és az atyai gyengédségre, amellyel a gyermek Jézust szívedre ölelted, alázatosan kérünk: tekints kegyesen az örökségre, melyet Jézus Krisztus önvére árán szerzett, és imádságos pártfogásoddal légy segítségünkre szükségeinkben. Oltalmazd Jézus Krisztusnak választott népét te, a Szent Családnak leggondosabb őre. Távolítsd el tőlünk, kegyes atya, a tévelygésnek és romlottságnak minden nyavalyáját. Támogass bennünket a sötétség hatalmával való küzdelmünkben. S miként egykor a kisded Jézust a legnagyobb veszedelemből kiragadtad: úgy őrizd most Isten szentegyházát az ellenséges cselszövésektől és minden bajtól. Mindannyiunkat végy pártfogásodba, hogy példádat követve és segítségedre támaszkodva szentül éljünk, jámborul haljunk meg, és az örök boldogságot elnyerjük. Ámen.

XII. Piusz pápa imája

Ó, dicsőséges Szent József pátriárka, alázatos és igaz názáreti kézműves, légy mindennapi fáradozásainkban mellettünk, hogy mi, katolikus kézművesek is megtaláljuk munkálkodásunkban az Isten dicséretének alkalmas eszközét, hogy megszentelődjünk, és hasznossá váljunk a társadalom számára, amelyben élünk.
Hiszen minden cselekvésünknek ezek a legfőbb eszményeik. Könyörögd ki számunkra Istentől, ó legszentebb pártfogónk, a szív alázatát és egyszerűségét, azt, hogy örömet találjunk a munkában, és jóakarattal legyünk azok iránt, akik társaink benne. Add, hogy a munkát, amely elkerülhetetlen, ebben az életben, az isteni akaratnak megfelelően, vidáman végezzük, tudatában különleges szociális helyzetünknek és küldetésünknek, felelősségünknek. Add meg nekünk a fegyelem és imádság szellemét, a kedvességet és a tiszteletet a felettesek, a testvéri érzést a velünk egyenrangúak, az alázatot és türelmet az alattvalókkal szemben. Ámen.

15. Hogyan kell hordozni a keresztet?

   Nem elég ugyanis „csak” szenvedni: mert az ördögnek és a világnak is meg vannak a maga „mártírjai”. Úgy kell szenvednünk és keresztet hordoznunk, hogy Jézus Krisztus lábnyomait követjük; – „Kövess engem!” –, azaz úgy hordozzuk a keresztet, ahogyan Jézus hordozta. Nektek, a kereszt barátainak az alábbi szabályokra kell ügyelnetek:

  a). Nem szabad saját hibánkból szerezni magunknak keresztet. Ne szerezzetek magatoknak szándékosan keresztet és szenvedést, miként rosszat sem kell tennünk azért, hogy felindíthassuk a bűnbánatot. A munkáját sem kell rosszabbul végeznie valakinek csak azért, hogy így az emberek megvetését magára vonja. Sokkal inkább Jézus Krisztust kell követni, akiről tudjuk, hogy mindent jól csinált – nem önszeretetből vagy hiúságból –, hanem azért, hogy Atyjának tetsszen, és felebarátait megnyerje. Ha kötelességteket olyan jól végzitek, ahogy csak lehet, akkor sem fog hiányozni az ellentmondás, üldözés és megvetés, melyet az isteni Gondviselés akaratotok ellenére is, de érdemszerzésül megenged veletek szemben.

  b). A szeretetet mindig megőrizni. Ha felebarátotoknak valami szívességet akartok tenni, mely miatt ő bosszankodna, úgy tartózkodjatok ettől szeretetből, nehogy „megbotránkoztassátok a kicsinyeket”. A szeretetnek ez a hősies tette értékesebb, mint amit tettetek volna! 

Ha a segítség amit tennétek jó, s úgy tűnik, hogy felebarátotok számára igen előnyös lenne, de emiatt valamely rosszindulatú lélek mérgelődik, úgy kérjetek tanácsot egy bölcs lelkivezetőtől, hogy ez esetben is hasznos-e az, amit tenni szándékoztok. Ha helyeslő a válasz, akkor nyugodtan folytassátok, és hagyjátok hadd beszéljenek a többiek! Az ilyen esetekben mondjátok magatokban, amit az Úr válaszolt tanítványainak mikor azok jelezték, hogy a farizeusok megbotránkoznak szavain és cselekedetein: „Hagyjátok őket, hiszen vakok!”

  c). A szenteket meg kell csodálnunk, de nem mindig kell utánoznunk. Ha megismerünk olyan szenteket, vagy más kiemelkedő személyeket, akik a keresztért, megvetésért és megaláztatásért imádkoztak és keresve keresték azt, úgy a Szentlélek rendkívüli hatásának kell tulajdonítanunk e lelkekben. Csodálhatjuk is őket emiatt, ám példájukat utánozni, semmiképp sem vagyunk kötelezve, sőt feljogosítva sem! Mi ugyanis aligha tudunk oly magasan szárnyalni mint ők és e gyors sasokhoz és oroszlánokhoz képest mi csak gyáva verebek és sánta kutyák vagyunk.

  d). A kereszt bölcsességéért imádkozni. Szükséges és kell is a kereszt bölcsességét kérni, mert az igazságot a legédesebb tapasztalatok által megerősíti, s a hit fényében a legrejtettebb titkokat engedi meglátni. A keresztnek erre a titokzatos tudományára azonban csak fáradtságos munkával, nagy megaláztatások árán és buzgó imával tehet szert az ember.

Bizonyára igyekeztek, hogy a kereszteket bátran hordozzátok, és hogy az élet keserűségei édesebb ízt nyerjenek számotokra. Biztosan vágyódtok a kereszt tudománya által megerősített lelkület után, mely minden fájdalom és a legsúlyosabb megpróbáltatások közepette is, csak Istent keresi. Ha igazán el akarjátok nyerni e lelkületet, akkor kérjétek ezt állhatatosan és bizalommal! Bizonyára elnyeritek és már kevéske tapasztalat után is fel tudjátok fogni, hogy miként lehetséges: az ember vágyakozzék a kereszt után! 

Május a Szűzanya hónapja!

Dear friends, May is the month of Mary!

Querido amigos, Mayo es el mes de María!

Cari amici, Maggio è il mese di Maria!

Chers amis, Mai est le mois de Marie!

(Forrás nyomán: https://mail.google.com/mail/u/0/?tab=wm#inbox/1631a52dd6a9be31)

     Nézz a Csillagra* és hívd segítségül Máriát!

     „Ha a kísértések szele ér, ha a gyötrelmek szirtjei között hajózol, nézd a csillagot, hívd Máriát. Ha a kevélység, a hatalomvágy, a mellőzés vagy hiú vetélkedés hullámai között hánykolódsz, nézd a csillagot, hívd Máriát. Ha a harag, a kapzsiság vagy a test vágyai fenyegetik lelked hajóját, nézd Máriát. Ha a bűnök félelmetessége megzavar, ha a lelkiismeret beszennyeződése megijeszt, ha az ítélet borzalmassága megrémiszt, ha a szomorúság feneketlen mélysége és a kétségbeesés örvénye elnyeléssel fenyeget, gondolj Máriára.

Veszélyben, szükségben, kétségeidben gondolj Máriára, hívd Máriát. Ne távozzék ajkadról, ne távozzék szívedből, és hogy közbenjáró imáját elnyerhesd, ne szűnj meg példáját követni. Ha őt követed, nem fogsz eltévedni; ha őt kéred, nem fogsz kétségbeesni; ha rágondolsz, nem térsz rossz útra; ha ő fogja kezedet, nem fogsz elbukni; ha ő védelmez, nincs mitől félned; ha ő vezet, nem fogsz elfáradni; ha ő kegyes hozzád, célba érsz. Így önmagadban megtapasztalod, hogy mennyire joggal mondja a Szentírás: A szűz neve Mária.” (Clairvaux-i Szent Bernát beszédéből 2)

* Mária nevének egyik értelmezése: „Tenger Csillaga”.

     Mira a la estrella, llama a María

     Si se levantan los vientos de las tentaciones, si tropiezas con los escollos de la tentación, mira a la estrella, llama a María.

Si te agitan las olas de la soberbia, de la ambición o de la envidia, mira a la estrella, llama a María.

Si la ira, la avaricia o la impureza impelen violentamente la nave de tu alma, mira a María.

Si turbado con la memoria de tus pecados, confuso ante la fealdad de tu conciencia, temeroso ante la idea del juicio, comienzas a hundirte en la sima sin fondo de la tristeza o en el abismo de la desesperación, piensa en María.

En los peligros, en las angustias, en las dudas, piensa en María, invoca a María.

No se aparte María de tu boca, no se aparte de tu corazón; y para conseguir su ayuda intercesora no te apartes tú de los ejemplos de su virtud.

No te descaminarás si la sigues, no desesperarás si la ruegas, no te perderás si en ella piensas.

Si ella te tiene de su mano, no caerás; si te protege, nada tendrás que temer; no te fatigarás sí es tu guía; llegarás felizmente al puerto si Ella te ampara.

Asì tu mismo puede esperimentar que „El nombre de la Virgen es Maria” (San Bernardo Hom. Sobre la Virgen Madre, 2)

    Guarda la Stella, invoca Maria

     Chiunque tu sia, che nel flusso di questo tempo ti accorgi che, più che camminare sulla terra, stai come ondeggiando tra burrasche e tempeste, non distogliere gli occhi dallo splendore di questa stella, se non vuoi essere sopraffatto dalla burrasca!

Se sei sbattuto dalle onde della superbia, dell’ambizione, della calunnia, della gelosia, guarda la stella, invoca Maria.

Se l’ira o l’avarizia, o le lusinghe della carne hanno scosso la navicella del tuo animo, guarda Maria.

Se turbato dalla enormità dei peccati, se confuso per l’indegnità della coscienza, cominci ad essere inghiottito dal baratro della tristezza e dall’abisso della disperazione, pensa a Maria.

Non si allontani dalla tua bocca e dal tuo cuore, e per ottenere l’aiuto della sua preghiera, non dimenticare l’esempio della sua vita.

Seguendo lei non puoi smarrirti, pregando lei non puoi disperare.

Se lei ti sorregge non cadi, se lei ti protegge non cedi alla paura, se lei ti è propizia raggiungi la mèta.

Così potrai tu stesso sperimentare quanto giustamente è stato detto: „E il nome della Vergine era Maria”. (San Bernardo da Chiaravalle. Omelie sulla Vergine Maria. 2) 

    Look to the star, call upon Mary

     If squalls of temptations arise, or thou fall upon the rocks of tribulation, look to the star, call upon Mary.

If thou art tossed by the waves of pride or ambition, detraction or envy, look to the star, call upon Mary.

If anger or avarice or the desires of the flesh dash against the ship of thy soul, turn thine eyes towards Mary.

If, trouble by the enormity of thy crimes, ashamed of thy guilty conscience, terrified by dread of the judgment, thou beginnest to sink into the gulf of sadness or the abyss of despair, think of Mary.

In dangers, in anguish, in doubt, think of Mary, call upon Mary.

Let her be ever on thy lips, ever in thy heart; and the better to obtain the help of her prayers, imitate the example of her life.

Following her, thou strayest not;

invoking her, thou despairest not;

thinking of her, thou wanderest not;

upheld by her, thou fallest not;

shielded by her, thou fearest not;

guided by her, thou growest not weary;

favored by her, thou reachest the goal.

And thus dost thou experience in thyself how good is that saying: 'And the Virgin's name was Mary'. (St. Bernard, Hom. II on Virgin Mary)

    Regarde l'étoile, invoque Marie!

     Dans la tempête, regarde l'étoile, invoque Marie!

O toi, qui que tu sois, qui dans cette marée du monde, te sens emporté à la dérive parmi orages et

tempêtes, plutôt que sur la terre ferme, ne quitte pas les feux de cet astre, si tu ne veux pas sombrer dans la bourrasque.

Quand se déchaînent les rafales des tentations, quand tu vas droit sur les récifs de l'adversité,

regarde l'étoile, appelle Marie!

Si l'orgueil, l'ambition, la jalousie te roulent dans leurs vagues, regarde l'étoile, crie vers Marie!

Si la colère ou l'avarice, si les sortilèges de la chair secouent la barque de ton âme, regarde vers Marie!

Quand, tourmenté par l'énormité de tes fautes, honteux des souillures de ta conscience, terrorisé par la menace du jugement, tu te laisses happer par le gouffre de la tristesse, par l'abîme du désespoir, pense à Marie.

Dans les dangers, dans les angoisses, dans les situations critiques, pense à Marie, crie vers Marie!

Que son nom ne quitte pas tes lèvres, qu'il ne quitte pas ton cœur, et pour obtenir la faveur de ses prières, ne cesse d'imiter sa vie.

Fais ta propre expérience de Marie!

Si tu la suis, point ne t'égares.

Si tu la pries, point ne désespère.

Si tu la gardes en pensée, point de faux pas.

Qu'elle te tienne, plus de chute.

Qu'elle te protège, plus de crainte.

Sous sa conduite, plus de fatigue.

Grâce à sa faveur, tu touches au port.

Et voilà comment ta propre expérience te montre combien se justifie la parole : Le nom de la Vierge était Marie. (St.Bernard, Ecrits sur la Vierge Marie.2)

Szent József az Igaz Ember

     József életéről és haláláról nem sokat tudunk.
     Az egyházdoktor Avilai Szent Teréz, látomásban sokat tudott meg Szent Józsefről, például hogy gyermek korában, szüleitől kapott zsebpénzéből a szegényeket támogatta. Soha senkivel nem vitatkozott és éppen szerénységével, szelídségével győzte meg az embereket.
     Bár Dávid családjából származott, az elszegényedett betlehemi familiája ráeső örökségéről önként lemondott. Feltételezhetően az esszénusok közösségében tanult és épp Nagy Szent Teréz állítja róla, hogy fiatalon könyv nélkül tudta idézni a zsoltárokat és más ószövetségi könyveket. Mindezekkel együtt szerény, csöndes és tisztaéletű férfiként élt. Kétkezi ács-asztalos munkából tartotta fenn magát, akit már életében igyaz embernek tartottak.
     Néhány apokrif irat arról számol be, hogy a Nablusból származó Justinus vértanú még élő hagyományként említette, hogy József „kerekeket és igákat” készített – minden más dolog mellett, amit egy ácsnak kellett készítenie.
     Jeruzsálemi Szent Cirill azt állította, hogy ő még látott egy darab fát, amelyet a hagyomány szerint maga József és Jézus faragott ki egy adott célra.
     Tény, hogy a katolikus Egyházban a hívek szakadatlanul, mindig kimutatták a Szent József iránti tiszteletüket, ünnepélyesen és állandóan tisztelték őt Isten Anyja tisztaságos Jegyeseként Jézus Urunk nevelőatyjaként és az egész Egyház mennyei Patrónusaként.
     József tiszteletének elterjedésében a ferencesek működtek közre. IV. Sixtus pápa, aki a ferencesek rendjéből jutott a pápai székbe, ünneppé nyilvánította a Szent neve napját (1479).
     Buda (1686) felszabadulását az ő mennyei közbenjárásának tulajdonították. A végső ostromra induló katonákat a kapucinus Avianói Márk Szent József nevével lelkesítette, dárdáján Szent József nagy képét emelve a magasba.
     Védőszentjüknek tekintik az ácsok, asztalosok, erdészek, famunkások, favágók, bognárok, koporsókészítők, kádárok, tímárok, a jegyesek, az ifjú házasok, a
családok, az árvák és a haldoklók. Segítségért folyamodnak hozzá a házépítéskor, kísértésben, hirtelen halál, reménytelen ügyek, szembetegségek idején. A XIX. századtól tartják Szent Józsefet a papnövendékek, a szerzetesek, de a munkások és iparosok védőszentjének. Jóllehet hivatalosan csak a huszadik
században lett a munkások patrónusa!
     Szent Józsefet legtöbbször úgy ábrázolják, hogy a kis Jézus a bal karján ül, jobb kezében pedig liliomot, vagy kivirágzott vesszőt tart, de ábrázolják vándorbottal, fűrésszel, fejszével és fúróval is. 1726-ban I. Lipót, majd III. Károly kérelmére bekerült a Mindenszentek litániájába.
     IX. Piusz az Egyház egyik legválságosabb időszakában az Egyház védőszentjévé nyilvánította.
     »XIII. Leó ezt a következőképpen fogalmazza meg: „Az ok, amiért nevezetesen Szent Józsefet tekintjük az egyház különleges védőszentjének és amiért az egyház a maga részéről nagyon sokat remélhet oltalmától és közbenjárásától, főként abból ered, hogy Mária hitvese és ahogy tartották: Jézus atyja… Ebből természetszerűen fakad, hogy az isteni családot – melynek ő a feje – őrizze, védje és gondozza… Következésképpen: méltó hozzá, hogy amint a názáreti családot minden tekintetben ellátta és óvta, ugyanúgy most Krisztus egyházát oltalmazza és védje égi közbenjárásával."
Ezt a pártfogást most kérni kell, erre az egyház mindig rászorul. Nemcsak azért, hogy kivédhesse a szüntelenül megújuló veszélyeket, hanem azért is, hogy támogassa az egyháznak a világ evangelizálására, illetve azoknak a népeknek és nemzeteknek az újraevangelizálására tett erőfeszítéseit – amint azt a Christifideles laici kezdetű apostoli buzdításomban megállapítottam –, „amelyekben korábban virágzott a vallásos keresztény élet…, de akiket most komoly nehézségek gyötörnek".
Elsősorban a „felülről jövő erő", a Szentlélek Úristen bőséges ajándékai kellenek ahhoz, hogy Krisztus örömhírét elvigyük azokra a helyekre, ahol még soha nem hirdették, vagy olyan vidékekre, ahol elhanyagolták, illetve feledni hagyták. E kegyelmek elnyeréséhez szinte nélkülözhetetlen a szentek közbenjárása és példájuk követése. Az egyház nemcsak Szent József hatékony oltalmába veti bizalmát, hanem túl ezen, bízik példájában is. József példája ugyanis nem szorítkozik az élet néhány konkrét helyzetére, hanem túllépve azokat, az egész keresztény közösség minden helyzetében és feladatában mindenkinek mintául szolgál.« (Részlet II. János Pál pápa: Redemptoris custos kezdetű apostoli buzdításából: 28-30.)

     Mint annyi katolikus keresztény értéket és ünnepet, Munkás Szent József ünnepét – május elsejét – is igyekezett megmásítani a materialista-kommunista ideológia. Az un. "munka ünnepe", a legtöbb országban hivatalos állami szabadnap, mely a nemzetközi munkásmozgalmak által elért gazdasági és szociális vívmányokról hivatott megemlékezni, valódi eredetének megemlítése nélkül!
     Szent József - az Egyház, a munkások, a családok védőszentje és a férfi tisztaság példaképe - könyörögj érettünk!

     Az eredetileg a Fülöp-szigetekről induló zarándokszobor, bejárja az egész világot. A rendezők szándéka megegyezik a Szűzanya óhajával, hogy felrázza és imára késztesse gyermekeit az egész világon!

     A magyar Szeretetláng Lelki Napló idézete tökéletesen igazolja a fentieket: Úr Jézus: „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27)

     A vándor Fatimai Szűzanya, 2018. április 26-án Bécsből érkezett a Kútvölgyi Kápolnába (mellékelt képünk), tbk. 28-án a Szent István Bazilikába látogatott és május 1-én a kora délelőtti órákban megy a Parlamentbe a Szent Koronájához, majd innen a normafai Szent Anna rétre, ahol 12 órától Szentmisével és imádságokkal búcsúztatja Országának hű népe!

JÁNOS ATYÁNK, TE AKI A VÉRTANÚSÁGIG HŰ MARADTÁL KRISZTUSHOZ, JÁRJ KÖZBE ÉRTÜNK, HOGY MI IS HŰEK MARADJUNK KATOLIKUS HITÜNKHÖZ, ÉS ÉDES MAGYAR HAZÁNKHOZ!

     Szienai Szent Katalinnak ebben az időben egyik unokabátyja, Della Fonte Tamás volt a gyóntatója, aki a házuknál nevelkedett mint árva gyermek, majd domonkos lett. Híre kelt, hogy Katalin rendkívül jó tanácsadó, Isten dolgairól sokkal többet tud, mint a tudósok, és csodatevő ereje van! Kezdték keresni az emberek, kialakult körülötte egy tanítványi kör, melynek tagjait ő maga a ,,családom'' névvel illette. Természetesen ellenségei is támadtak, ezért a domonkos rend 1374. évi általános káptalanja elé idézték Firenzébe, hogy kivizsgálják a tanítását és életét. A vizsgálat során kifogástalannak találták, engedélyezték további tevékenységét, s gyóntatónak és lelki vezetőnek Capuai Rajmundot rendelték mellé.
     Rajmund ettől kezdve, leszámítva Katalin életének utolsó öt hónapját, állandóan mellette volt. Amikor visszatértek Szienába, pestis tört ki a városban. Katalin életét is kockára téve felebarátait ápolta, bátorította, olykor csodával gyógyította a betegeket. S közben már levelezni kezdett a béke és a keresztes háború ügyében városokkal és egyes emberekkel, tanította a közelben és távolban lévő gyermekeit és tanítványait.
     1375-ben meghívták Pízába, ahol április 1-én a Szent Krisztina-templomban Krisztus megajándékozta stigmáival, melyek Katalin kérésére láthatatlanok maradtak. Benső csodának szemtanúi is voltak. Később Katalin maga mondta el, hogy a Megfeszített Krisztus sebeiből vérvörös fénysugarak indultak ki és tartottak keze, oldala és lába felé. Akkor ő – hogy a feltűnés kísértéseit elkerülhesse – azt kérte, hogy a sebeket kívülről ne lehessen látni. És az Úr meghallgatta, mert a vérvörös sugarak fehérré váltak, és úgy fúródtak a testébe. Attól kezdve a sebek gyötrelmét Katalin haláláig szenvedte.
     Júniusban tért haza Szienába, ahol megtérítette Niccolo Tuldót, akit kémként halálra ítéltek. Katalin szavai hatására az ifjú meggyónt, megáldozott és olyan békével fogadta a halált, mint egy szent. Csak annyit kért, hogy Katalin legyen mellette a vesztőhelyen. Ebben az évben írta első levelét a pápának, XI. Gergelynek.
     A következő években fölsorolhatatlan a csodálatos megtérések, kibékülések, gyógyulások száma, miközben Katalin fáradhatatlanul harcolt a pápa Rómába való visszatéréséért és a keresztes háború megszervezéséért. A helyzetet azonban nagyon súlyossá tette az észak-itáliai városok lázadása a pápai legátusok ellen. Firenze egy olyan város-szövetséget akart létrehozni, amely fegyverrel támadt volna a pápai államra. 1376-ban XI. Gergely interdiktum alá vetette Firenzét megátal-kodottsága miatt. A meg-riadt vezetőség akkor megkérte Katalint, men-jen el Avignonba és köz-vetítsen békét a pápa és a város között. Katalin tanítványai egy részével útra is kelt, s június 18. és szeptember 14. között három hónapot töltött Avignonban a pápával tárgyalva és levelezve. A firenzeiek küldöttsége azonban nem a megegye-zésük szerint kezdett tárgyalni a pápával, s a kibékülés ügye meghiúsult. – /Forrás: Katolikus szentek története, Horváth Mária szerkesztésében/ (folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

     Az eredetileg a Fülöp-szigetekről induló zarándokszobor, bejárja az egész világot. A rendezők szándéka megegyezik a Szűzanya óhajával, hogy felrázza és imára késztesse gyermekeit az egész világon!

     A magyar Szeretetláng Lelki Napló idézete tökéletesen igazolja a fentieket: Úr Jézus: „A világegyház nagy veszélyben van, és ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV/27)

     A vándor Fatimai Szűzanya, 2018. április 26-án Bécsből érkezett a Kútvölgyi Kápolnába (mellékelt képünk), tbk. 28-án a Szent István Bazilikába látogatott és május elsején a kora délelőtti órákban megy a Parlamentbe a Szent Koronájához, majd innen a normafai Szent Anna rétre, ahol Szentmisével és imádságokkal búcsúztatja Országának hű népe!

     (Szent Katalin élettörténetének folytatása.) Ettől a látomástól a kis Katalin megváltozott. Imádságos élete elmélyült, és minden emberi segítség nélkül, csak a Szentlélek irányításával kezdte gyakorolni a régi remeték vezeklését, böjtjét, imádságait. Lelke oly gyorsasággal érett, hogy hét éves korában kiválasztva egy rejtekhelyet, ahol senki sem zavarhatta és nem is hallhatta meg, hangosan kimondta fogadalmát. Térdre hullva, nagy áhítattal így imádkozott a Boldogságos Szűzhöz:

»Ó, Boldogságos és Szentséges Szűz, aki az összes asszonyok között elsőnek szentelted ma-gad Istennek azzal, hogy örök szüzességet fogadtál neki, és Ő annyira kedvelt téged, hogy Fiának Anyjává tett; határta-lan jóságodhoz folyamodom, és kérve kérlek, ne érdemeimet nézd, és ne gyöngeségemre tekints, hanem légy hozzám annyi kegyelemmel, hogy jegyesemül adod nekem Őt, kire szívem-lelkem minden erejével vágyakozom, a te szentséges Fiadat, a mi egyet-len Urunkat, Jézus Krisztust. És én megígérem Neki és Neked, hogy soha más jegyest nem engedek magam közelébe, hanem szüzességemet a magam gyöngeségében sértetlenül megőrzöm neki mindörökké!«

Az imádság, amelybe fogadalmát foglalta mutatja, hogy részéről ez nem meggondolatlan gyermekjáték volt, hanem a leendő szent komoly megnyilatkozása.
     A család mindezt – ha egyáltalán látott belőle valamit – nem vette komolyan, s amikor Katalin elérte a tizenkettedik évét, kezdték fölkészíteni a házasságra. Katalin tiltakozott, de nem lázadt föl, hanem Jegyeséhez menekült. A család – látván hajthatatlanságát – zaklatni kezdte, remélve, hogy kiverik fejéből jámbor ,,rögeszméit'': egész nap dolgoztatták, a legalantasabb szolgálatokat végeztették vele, s összeesküdtek, hogy sohasem hagyják, hogy egyedül legyen. Ő türelemmel viselt mindent tizenhat éves koráig. Ekkor közölte övéivel, ha kell, levágja saját orrát, ha kell inkább elmegy otthonról, de szándékát, fogadalmát nem másítja meg. Látva eltökéltségét, az édesapa hatására a család elfogadta szándékát.
     Katalin alázatból nem akart kolostorba lépni és nem is lett soha apáca. A Szienában élő domonkos harmadrendi nővérek (mantelláták) között akarta szolgálni Isten dicsőségét és felebarátai üdvösségét. A nővérek azonban elutasították a kérelmét azzal, hogy ők csak özvegyeket vesznek föl, a fiatal lányoktól félnek, mert botrányt hozhatnak rájuk. Katalin ennek ellenére – mivel egy látomásban Szent Domonkostól ígéretet kapott, hogy magára öltheti a Bűnbánó Nővérek ruháját – változatlanul kitartott kérése mellett, s végül a nővérek befogadták.
     Ez 1363-ban történt. Katalin ekkor visszavonult házuk egy pinceszerű zugába, amit a cellájának nevezett. Csak a templomba ment ki, a gyóntatóján kívül senkivel sem beszélt; egyébként a cellájában vezekelt, imádkozott, böjtölt és virrasztott. Ágya nem volt, a feje alatt egy kő volt a párna. Elhagyta a húst, aztán fokozatosan a többi eledeleket is, s csak kenyeret és zöldségféléket evett; élete végén pedig csak az Eucharisztiából élt, Őbelőle táplálkozott.
     Három éve tartott már ez a teljes magány, sok-sok imádsággal és az erényért vívott harccal, amikor Krisztus megjelent Katalinnak: gyűrűt húzott az ujjára (melyet kizárólag csak Katalin látott állandóan), és eljegyezte magával. E misztikus eljegyzést követően pedig az Úr kiszólította őt magányából és elküldte az emberek közé, a béke és az igazság angyalának. – /Forrás: Katolikus szentek története, Horváth Mária szerkesztésében/ (folyt.)

9. Csak a kereszt által jutunk el a tökéletességre

   Végül a Szentlélek hamarosan tüzes kemencéhez fogja hasonlítani a keresztet, amilyenben a jó aranyat tisztítják meg a szennyeződésektől, s míg az arany kiállja a tűzpróbát, addig a hamis arany elhamvad. Hasonlóképp a bánat tüzes kemencéjében és a kísértésekben tisztulnak meg a kereszt igazi barátai türelmük által, míg ellenségeik zúgolódások közepette elégnek.

   Ha nem hordod keresztedet örömmel, mint Jézus Krisztus, vagy türelemmel, mint a Jobb Lator, akkor szenvedsz majd, mint a Rossz Lator! Akkor majd fenékig kell ürítened a legkeserűbb kelyhet anélkül, hogy a kegyelem bárminemű vigasztalásában részesülnél. A kereszt terhét anélkül kell elviselned, hogy számíthatnál Jézus hatalmas segítségével. Sőt, még azt a végzetes súlyt  is vonszolnod  kell, melyet az ördög akaszt keresztedre a sugallt türelmetlenség által, míg végül boldogtalanul – mint a Rossz Lator –, az örökkévalóságban is egyesülsz vele a pokol lángjai között! 

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

CHANEL SZENT PÉTER

Potičre, 1803. július 12. † Futuna (Óceánia), 1841. április 28.

   A francia forradalomban, amely 1789. július 14-én a Bastille ostromával kezdő-dött, s hamarosan az egész országra kiterjedt, nemcsak a királyi trón dőlt össze. A szabadság bódulatában az emberek minden köteléktől szabadulni akartak, és Istent is le akarták taszítani az oltárról. A forradalom végén a városokban és falvakban sok-sok üszkös rom, az emberi szívekben pedig hitetlenség maradt vissza. Nagyon sokan távolodtak el Istentől, Jézus Krisztustól és az Egyháztól. Az üdvössé-gükért való aggodalom né-hány életben maradt papot arra késztetett, hogy társakat gyűjtsenek maguk köré, és közösségben kezdjék az újratérítés fáradságos munkáját.

Ilyen pap volt Jean-Claude Colin, aki 1816-ban egy nővér-kongregációt hozott létre; 1824-ben pedig papokból alapított egy kongregációt, s mindkettőt Marista Kongregációnak nevezte el. Célja az volt, hogy Franciaország lelki nyomorúságán enyhítsenek.

A vallási megújulás időszakában a missziók iránti érdeklődés is megnőtt Franciaországban. Ugyanebben az időben XVI. Gergely pápa, aki bíborosként a Hitterjesztési Kongregáció vezetője volt, állandóan új misszionáriusokat keresett. Amikor Colin atya benyújtotta kérelmét, hogy a pápa hagyja jóvá az új papi kongregációt, a jóváhagyással együtt megbízást is adott nekik arra, hogy misszióba menjenek a föld egy olyan részére, ahol még soha nem jártak missziósok: a Csendes-Óceán szigetvilágába.
Az első marista missziósok között, akik Pompallier püspökkel 1836 karácsonyán indultak útnak, ott volt a harminchárom éves Chanel Péter is.

A missziós csoport Le Havre kikötőjéből indult, és Tahiti szigetén kötött ki. Itt azonban evangélikus igehirdetőket találtak, akik néhány évvel korábban érkeztek a szigetre, és elkergették a maristákat azzal, hogy keressenek maguknak más területet. Ugyanígy jártak Tonga szigetén is, míg végre Tahititől háromezer kilométernyire nyugatra a Wallis- és Futuna-szigeten megállapodhattak.

A szigetlakókkal való hosszas tárgyalás után a törzsfőnök, Niuliki úgy határozott, hogy Chanel Pétert és egy laikus testvérét befogadja Futuna szigetére. A többi missziós továbbhajózott a Wallis-szigetre, a püspök pedig továbbment Új-Zélandra.

Péter atya számára nagyon nehéz időszak következett. Nem ismerte a futunaiaknak sem nyelvét, sem szokásait. Minden segédeszköz nélkül, teljesen magára hagyatva kellett elkezdenie tanulni a nyelvet, hogy az evangéliumot hirdethesse. 1839-ben, másfél éves vesződség után így jelentette a helyzetét: ,,Húsz keresztelés négy felnőtt, a többi gyermek, és mindegyik közvetlen a halála előtt ez az egész aratás, amit tizennyolc hónap után felmutathatok.'' De nem esett kétségbe. Jámborsága, a betegek körüli fáradhatatlan szolgálata és jósága megnyerte a szigetlakók szívét. Úgy nevezték: ,,a jószívű ember'' és közeledtek hozzá.

Amilyen mértékben hatott a hit világosságával az emberekre, olyan mértékben támadtak körülötte ellenségek. A törzsfőnököt körülvevő vének tanácsa félteni kezdte tekintélyét, és a misszionáriust veszedelmesnek nyilvánította, mert elvonja az embereket az ősök hitétől és szokásaitól. Ezért azokat, akik Péter felé vonzódtak és őt követték, gúnyolták, bántalmazták és üldözni kezdték. Nem egynek felgyújtották a kunyhóját, Pétertől pedig megvonták a megélhetést. Maga Niuliki is egyre hűvösebb lett Péterrel, s amikor rájött, hogy egyik fiát is megtérítette, ellenségévé lett. Most már nemcsak gonosz tanácsadóira hallgatott, hanem benne is működni kezdett a bosszúálló harag.

Egy alkalommal ki is mond-ta, hogy a misszionáriust legszívesebben halottként látná. Ez a kívánság embe-reinek parancs volt, s mind-járt másnap, 1841. április 28-án reggel Niuliki ,,mi-nisztere'', Musumusu és két másik férfi Péter kunyhójá-hoz ment. Az egyik beteget színlelve gyógyszert kért, mikor azonban Péter leha-jolt, hogy megkeresse az orvosságot, lesújtottak rá. Ő pedig a legkisebb ellenállást sem fejtette ki, hanem csak azt sóhajtotta: ,,Ez nekem jó!''. Még élt, amikor osztoz-ni kezdett a két ember a kunyhóban talált holmin. Musumusu viszont dühében,  hogy nem tudták azonnal megölni a misszionáriust, megragadta Péter baltáját és széthasította a fejét.

Amikor a hír eljutott Tahitire, a francia tengerészeti támaszpont parancsnoka készülődni kezdett, hogy megtorolja a gyilkosságot. Pompallier püspök azonban tiltakozott ez ellen, s csak annyit kért, hogy adják ki Futunáról Péter holttestét és használati tárgyait.

Ez a nagylelkűség megtörte a szigetlakók ellenállását a hittel szemben. Papot kértek, aki ,,a szent vizet'' rájuk önti, azaz megkereszteli őket. Kívánságuk egy esztendő múlva teljesült. Maga a püspök vitt két marista atyát Futunára, s ez alkalommal hétszáztizennégyen keresztelkedtek meg. Néhány év múlva Futuna- és Wallis-sziget egész lakossága katolikus lett.

A két szigetről nevezték el a környékbeli szigeteket magába foglaló apostoli vikariátust 1935-ben. 1966-ban egyházmegyei rangra emelték, és ma Wallis és Futuna-i püspökségnek hívják. Niuliki utóda, a futunai király egész birodalmát Krisztus Királynak szentelte. Chanel Péter vértanúsága ilyen termést hozott.

Pétert 1889-ben boldoggá, 1954-ben szentté avatták, XII. Pius pápa a déltengeri szigetvilág patrónusává tette. 1969-ben mint missziós szentet az egyetemes naptárba is fölvették.
Istenünk, ki Chanel Szent Pétert, Óceánia apostolát vértanúsággal koronáztad, kérünk add, hogy e húsvéti szent időben úgy ünnepeljük az értünk meghalt és föltámadt Krisztust, hogy tanúi lehessünk az élet megújulásának!
Forrás: Dr. Diós István

Gyermekkora
     A 14. században az egyetemes Egyház két nagy bajtól szenvedett, melyek elcsúfították és meggátolták a Krisztus felé vezető úton. A római pápa hetven éven át a franciaországi Avignonban élt, s mivel egymás után hétszer francia pápát választottak, a pápaságot politikai érdekeknek szolgáltatták ki. A másik nagy baj az egyre fenyegetőbb török veszedelem volt, amely Palesztinában már a szent helyek pusztulásához vezetett, és világosan látszott, hogy a törökök terjeszkedésének csak fegyverrel lehet útját állni. Ezekhez társult még Itáliában a városállamok harca a pápai állam, a császár és egymás ellen.
     Ebben a zűrzavaros században született egy leány, aki férfiakat megszégyenítő elszántsággal és erővel imádkozott, vezekelt és harcolt Krisztus Menyasszonyáért (az Egyházért) és a 'földi Krisztusért', ahogy ő a Pápát nevezte.
     Szienai Szent Katalin életraj-zát egy olyan ember írta meg, aki legbensőbb titkait is ismerte: Capuai Boldog Rajmund domonkos szerzetes, később általános rendi magiszter. Hat éven át állt mellette mint gyón-tató és lelkivezető, mégpedig Katalin életének utolsó hat évében. Az életrajzot a szentté avatás érdekében, 1385-1395 között írta.
     A kritikus olvasóban fölme-rülhet a gondolat: vajon hite-lesnek tekinthető-e Rajmund tanúságtétele? Vajon nem egy elfogult, jámbor, öreg szerze-tesről van szó csupán, aki már a rend szempontjai miatt is min-dent elkövetett lelki gyermeke életszentségének bizonyítása érdekében? – Ha csak maga Rajmund tanúskodnék, talán jogos lehetne ez a föltételezés. Ő azonban fejezetről fejezetre – mert ismerte az embert – megnevezi azokat a tanúkat, akiktől a leírt anyagot hallotta, és gondosan megjelöli a tényeket, melyeket ő maga látott, elkülönítve azoktól, melyeket Katalin beszélt el neki vagy más szemtanúktól hallott. Ez utóbbiakat mindig név szerint említi, kezdve az édesanyján, Lapa asszonyon. Szienai Szent Katalin személye történelmi tény, rendkívüli (tanulás nélküli) tudásával és diplomáciai érzékével, nem véletlen, hogy az "egyházdoktori címre emeltetett"!
     Ettől a nagy körültekintéssel dolgozó ,,krónikástól'' tudjuk a következőket:
A szienai Benincasa Jakab kelmefestő mes-ter és felesége, Lapa asszony házassága rendkívül termékeny volt: huszonöt gyerme-kük született. Utolsó előtti gyermekeik ikrek voltak, két kislány. Egyikük, akit Giovan-nának kereszteltek, születése után hamaro-san meghalt. A másik kislány Katalin volt, akit Lapa asszony jobban szeretett a többieknél (talán mert a legkisebb gyermek lévén sokáig tudta szoptatni).
     Katalin egész kicsi korában a nagy család és a széles rokonság kedvence lett. Már három éves korában megmutatkozott, hogy Istennek különleges tervei vannak e gyermekkel, akin a jámborság szokatlan jelei látszottak. Szokása volt például, hogy a lépcsőt járva minden egyes lépcsőfok előtt elmondott egy Üdvözlégyet, sőt olykor levitálva haladt fel a lépcsőkön! Hat éves volt, amikor az első látomásban részesült: a domonkosok temploma felett -- ez a templom a házuk közelében állt, és Katalin nagyon szerette -- megjelent neki Krisztus főpapi ruhában. A kíséretében Katalin fölismerte Szent Pétert, Szent Pált és Szent János evangélistát. Az Úr Krisztus jóságosan rámosolygott, majd megáldotta. – /Forrás: Katolikus szentek története, Horváth Mária szerkesztésében/ (folyt.) 

   Teljes nevén Montforti Grignon Lajos Mária 1673. január 31-én született a bretagne-i Montfort-la-Cane-ban (ma: Montfort-sur-Meu). Apja kispénzű jegyző volt, akinek húsz évi házassága alatt 18 gyermeke született. Lajos a legidősebb volt az életben maradt testvérek közül.
      Apjától örökölte annak heves vérmérsékletét, ezért már egészen kis korától gyakorolta az önuralmat.
      Húszévesen, a középiskola befejezése után, kiváló ajánlásokkal elindult Párizsba, hogy teológiát tanuljon. Útközben egy koldusnak odaadta kabátját, egy másiknak a pénzét, egy harmadikkal pedig ruhát cserélt, majd térden állva megfogadta, hogy életében nem kíván birtokolni semmit és egészen a gondviselésre hagyatkozik.
A szakadt, istállószagú fiút ezek után nem fogadták be a Sorbonne-on, hanem egy kisebb papneveldébe irányították. Ez viszont szerencse volt, mert ez a közösség mentes volt a janzenizmus és a gallianizmus eretnekségeitől, ezért Lajos ezt a tiszta közeget isteni jutalomnak tekintette.
     Elöljáróinak engedélyével szeminarista társaiból elkezdte szervezni a „Jézus rabszolgái Máriában” társulatot. Kiváló beszédkészsége ellenére zárkózott és hallgatag volt, mivel a világi társaságban képtelen volt feltalálni magát.
     Rendkívül szigorú időbeosztással naponta négy órát imádkozott, kettőt olvasott, kettőt (!) aludt, a többit tanulással töltötte. Engedelmességét és önmegtagadó, áhítatos lelkületét rendszeresen félreértették, szavait félremagyarázták, ezért többször is megrótták nyilvánosan, ám a büntetéseket sértődés nélkül, „Áldott legyen az Isten!” felkiáltással fogadta.
     1700. június 5-én, 27 éves korában szentelték pappá. Mindenképpen „máriás pap” akart lenni, fő célja a papokból álló Mária Társasága missziós rend létrehozása volt. A domonkos harmadrend tagja lett; tanításainak középpontjába a keresztre feszített Jézus alakját és a rózsafüzért állította.
„A rózsafüzér a legbiztosabb és leghatékonyabb eszköz nagy kegyelmek elnyerésére. Semmiféle nagy dolgot sem valósíthat meg az ember, ha nincs mögötte támogató imaháttér!” ‒ vallotta, és betegek egy kis csoportját gyűjtötte maga köré, hogy imáikat és szenvedéseiket felajánlva esdekeljék ki Isten kegyelmeit a földre. Ők voltak a Bölcsesség Leányai, akik vezetője egy vak asszony lett. Az eladó-sorban levő lányoknak megalapította a Szüzek Társulatát, külön lelkigyakorlatokat tartott nekik.
     „Tökéletes Mária-tisztelet” című munkája híven tükrözi, hogy a reformáció terjedésének korában Mária palástja alá akarta összegyűjteni a hívő népeket, hogy megóvja őket a tévtanításoktól. Rendkívül sikeres hitszónok volt, akinek lelkigyakorlataira tömegek tódultak. Sikereivel sok ellenséget szerzett magának, az egyházban mind többen nézték féltékenyen népszerűségét: a janzenisták és a reformátusok egyaránt megpróbálták munkáját ellehetetleníteni, sőt több alkalommal próbálták meggyilkolni! Írásait, értekezéseit el kellett rejteni.
     Évekig egy kórház lelkipásztoraként dolgozott, de elbocsátották és évekig megalázó szegénységben nyomorgott egy fagyos, lépcső alatti odúban, ahol a bencés nővérek látták el élelemmel. Lelkigyakorlatait betiltották ‒ sőt, később már azt is, hogy misét celebrálhasson. Hatalmas lejárató rágalomkampányt indítottak ellene. Mindez nem keserítette el, sőt szíve telve volt örömmel, mert a máriás lélekkel felajánlott szenvedést mérhetetlen értéknek tartotta.
     Felkereste Avranches püspökét, hogy felajánlja neki szolgálatait, ám ő az egyházmegyéjében mindenféle papi tevékenységtől eltiltotta. Végül egy mérgezett leves okozta legyengülését, majd lassú halálát 1716. április 28-án, Saint-Laurent-sur-Sèvre-ben. Sírja is itt található.
     1888-ban avatták boldoggá, 1947-ben szentté (XII. Piusz pápa).
     Ünnepe április 28.

Forrás: A szerkesztő Szűz Mária Apostola c. könyve.

7. Csak kereszt által juthatunk Isten országába

   A kereszt barátai, egy keresztre feszített Isten tanítványai! A kereszt tanítása nagy titok, mely a pogányok elől rejtve van, a zsidók elvetik, az eretnekek és a rossz katolikusok lenézik, de mégis felette nagy titok, melyet az ember csak Jézus Krisztus iskolájában tanulhat meg! Ezt a tudományt hiába keresitek az ókori filozófusoknál, érzékeitekkel fel nem fedhetitek, s értelemmel sem vagytok képesek felfogni: egyedül Krisztus tudja ezt a titkot – diadalmas kegyelmével –, veletek megismertetni és édességét megéreztetni! Igyekezzetek ezért előrehaladni e magasztos  tudományban egy ily nagy Mester vezetésével. Ezáltal, minden más tudománynak is birtokába juthattok, mivel ez végső fokon magába foglalja az összes többit! Ez a természet és természetfölötti filozófiák gyümölcse, isteni titokkal teli teológiánk eredménye. Ez a „bölcsek köve”, mely türelmes kitartás esetén a legdurvább fémet arannyá, a legszörnyűbb fájdalmat örömmé, a szegénységet gazdagsággá, a legnagyobb megaláztatásokat dicsőséggé változtatja. Aki köztetek a legjobban tudja hordozni keresztjét, még ha írni nem is tudna, a legbölcsebb mindenki közül. Figyeljetek Szent Pálra, aki a harmadik égből visszatérve – ahol nagy titkokat szemlélt, melyek még az angyalok előtt is rejtve vannak –, elragadtatva kiáltott fel, hogy semmi másról nem akar már tudni, mint Jézus Krisztusról, a Megfeszítettről. Örülj te egyszerű, tanulatlan férfi és te szegény, tudatlan asszony! Ti valóban Krisztus Testének tagjai vagytok. Mily dicsőség! Mennyire szükséges azonban számotokra ebben a minőségben szenvedni. Ha a fej tövissel koronázott, vajon virágokkal díszítenék a tagokat? Nem, ez hallatlan ellentmondás volna!

    Ha az ég neked is – mint Szienai Szent Katalinnak –, egy  tövis- és egy rózsakoszorút  kínálna fel, akkor – miként ő –, válaszd a töviskoronát, hogy hasonlóvá válj Krisztushoz! 

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

 

 Vegye fel keresztjét! (– mondja az Úr.) Aki erős, a ritka ember értékesebb, mint a föld minden kincse, az vegye fel örömmel, ölelje át szeretettel s hordozza bátran! A saját keresztjét nem a másét; az ő keresztjét, melyet bölcsességem készített számára, szám, súly és mérték szerint! Vegye fel keresztjét, melyet Én hasítottam ki számára abból a keresztből, melyet iránta való végtelen szeretetből vittem a Golgota hegyére. Az ő keresztjét, mint legnagyobb ajándékot, melyet választottaimnak a földön adhatok. Vegye fel az ő keresztjét, melynek súlya a földi javak elvesztéséből, megaláztatásokból, megvetettségekből, fájdalmakból, betegségekből és lelki szenvedésekből tevődik össze, melyet gondviselésem mindennap juttat neki. Az ő keresztjét, melynek hosszát bizonyos számú hónap és nap teszi ki! Az ő keresztjét, melynek szélességét a legkeserűbb tapasztalatok adják, éppen barátai, beosztottai és rokonai részéről. És végül az ő keresztjét, melynek mélysége a legrejtettebb fájdalmakat zárja magába, amelyekkel én fogom megterhelni anélkül, hogy a teremtményeknél vigasztalást kapna!

   Gondoltunk-e erre – drága testvéreim –, mikor egy kis szenvedés ér bennünket? Mily boldogok is lehetünk, hogy az örök büntetés (iszonytató) lehetőségét, ideig tartóvá (mi több!) érdemszerzővé tehetjük, ha keresztünket (felajánlva) türelemmel hordozzuk! Ó, végülis mennyi adósságot meg se fizettünk még!

   Ha belenéznénk a Halál Könyvébe, melybe az ördög följegyezte összes bűneinket – az érte járó büntetésekkel együtt –, ó mennyire kapva kapnánk a lehetőségen, hogy inkább itt a földön akár éveket is szenvedjünk, mint a másvilágon egyetlen napig is! 

     Iskolás gyermekek táboroznak. A táborvezető, demokratikus nevelési programjának megfelelően úgy gondolta, hogy a fiatalok tanulják meg döntéseik felelősségét, ezért titkos szavazásra bocsátotta a másnapi ebéd mibenlétét! 

Feltette tehát a gyermekeknek a kérdést: ki mit enne holnap ebédre?

A szavazás rendben lezajlott, mindenki rendre bedobta a céduláját egy kalapba.

Az eredmény a következő lett: rántott hús negyven százalék, tojásos galuska húsz százalék, gulyásleves tizenhat, rakott krumpli tizenhárom, mákos tészta kilenc, és kelkáposzta főzelék két százalék. 

Rendben! – akkor rántott hús lesz a holnapi ebéd! – mondta a táborvezető.

Még mit nem! – tiltakoztak sokan – miért kéne mindenkinek rántott húst ennie, amikor az egyesített ellenszavazatok száma hatvan százalék?! A többség, nem rántott húst szeretne! – méltatlankodtak számosan.

Rendben van gyerekek, látom hogy a többség egészen egységben van! Akkor tehát a 60% akaratának megfelelően, egyesítsük az elvárásokat és öntsük össze a tojásos galuskát, gulyáslevest, rakott krumplit, mákos tésztát és kelkáposzta főzeléket. – mondta a táborvezető határozottan, és még hozzá fűzte:

Akkor még egyszer erősítsétek meg a szavazatotokat a holnapi ebédre vonatkozóan, mert ennyi félét időben el kell kezdeni, hogy holnapra összeálljon!

A táborozók csendben maradtak!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

     XII. Piusz pápa, aki egész pápaságát a Jó tanács Anyja védelme alá helyezte, 1953. január 23-án egy imádságot írt a Jó tanács Anyja tiszteletére, mellyel nehéz döntések idején mi is kérhetjük közbenjárását.  

Így hangzik: 

Szűzanyánk, megindít minket a fájdalmas bizonytalanság, az igaz és a jó keresése és elsajátí-tása közben, ezért lábad elé borulunk, és a Jó tanács Anyja édes titulusával fordulunk Hozzád. Könyörögve kérünk, siess segítségünkre jelen időnk-ben, amikor a gonosz, kihasz-nálva az emberek megtéveszthe-tőségét, romlásunkra törekszik, sötét tévútra vezetve az elméket és a szíveket.

Ó Bölcsesség Széke és Tengernek Csillaga! Világosítsd meg a kételkedés és tévedés áldozatait, hogy ne térítse el őket a jónak álcázott gonosz. Erősítsd meg őket a szenvedélyek és a bűn, ellenséges és romlásra vivő erőivel szemben.

Jó tanács Anyja! Esdd ki legsürgetőbb kérésünk meghallgatását – ezt és ezt – , és kérd számunkra Isteni Fiadtól az erény szeretetét és az erőt, hogy a kétséges és nehéz helyzetekben az üdvösségünkhöz vezető utat tudjuk választani.

A Te kezed által támogatva, sértetlenül járhatunk az úton, melyet Jézus, a mi Megváltónk tanított igéjében és példájával, követve a te anyai Csillagod az élet csataterén keresztül, biztonságban, míg el nem érünk az üdvösség kikötőjébe, hogy az örökké tartó békét élvezhessük Veled. Ámen.

A Jó tanács Anyja-kegykép története is arról győz meg bennünket, hogy a keresztény ember nem csalatkozik, ha megpróbáltatásaiban a Boldogságos Szűz pártfogásába veti bizalmát. – Ünnepe holnap lesz, és a képre tekintve, feltétlen mondjuk el a fenti, vagy a "Most segíts meg Mária" imát!

  Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy ÜDVÖZLÉGYET, mert lehet, hogy azon a helyen talán még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Hol, mikor? (A változtatás jogát a rendezők fenntartották és sajnálatosan, némi zavar miatt kénytelenek is voltak élni vele! Az alábbi program a biztos:)

2018. április 26. csütörtök 21 órakor, a Kútvölgyi Kápolnában (1125. Bp. Galgóczy ut 49 (a 128-as busz végállomásán) SZENTMISE, és a Szűzanya MEGKORONÁZÁSA. Teljes búcsú.

Április 28. szombat 10 órakor, BUDAPEST HATÁRAINAK KÖRÜL UTAZÁSA a Fatimai Szűzanyával.

Majd ezután a Bp-i Szent István Bazilikában 17 órai kezdettel ÁHITAT A SZENT JOBB ELŐTT, KORONÁZÁS és HARANGSZENTELÉS.

Május 1-én 9 órakor a Szent Korona meglátogatása az Országházban, 12-kor a Szent Anna réten IMÁDSÁG, majd kb. 13-kor SZENTMISE, KORONÁZÁS és LOVAS KÖRMENET

     A kép vizsgálata során megállapítást nyert, hogy nem vászonra, vagy fára van festve, hanem egy tojáshéj vékonyságú vakolatra, és nincs az a mesterember, aki a freskót ilyen vékonyságban le tudná választani a falról anélkül, hogy a kép súlyosan ne károsodna. (A képen Genazzano)

A hitelesítés után a templom építése tovább folytatódott, és három év múlva teljesen elkészült. A templomban található domborművek, festmények és feliratok, a kegykép csodás történetét mesélik el – mert a Szűzanya –, a kép előtt imádkozó építőket és művészeket, számtalan jó tanáccsal sugalmazta. A csodák nyomán el is nevezték Őt a "Jótanács Anyjának".

A nyomozás jegyzőkönyvei még mindig léteznek a Vatikán levéltárában.

A Madonna képe akkoriban és most is minden alátámasztás és kiegyensúlyozás nélkül van a helyi oltár felett. Az alsó részének csak egy kicsiny része érintkezik a kápolna falából kiálló párkánnyal. A bizottság tagjai ezt a jelenséget úgy ellenőrizték, hogy a kép tetejétől az aljáig egy vékony zsinórt húztak át a kép mögött és körül, megállapítva, hogy lényegében felfüggesztés nélkül lebeg!

Mindezek az eredmények meggyőzték a pápát, hogy a Szent Freskó gyakorlatilag a Loretói Házhoz hasonló átszállítás csodája.

Azóta híres búcsújáróhely lett Genazzano, és zarándokok ezrei keresik fel, köztük püspökök, bíborosok és pápák is. VIII. Orbán pápa – aki egyébként igen körültekintő volt a természetfeletti dolgok ügyében –, az 1630-as pestisjárvány idején, maga is elzarándokolt Genazzanóba, hogy kérje a Szűzanya hathatós segítségét. VI. Pius pápa 1789-ben az ünnepet áttette április 26-ra, hogy ne ütközzék Szent Márk napjával.

A II. világháború alatt a templom nagy része megsemmisült, de a Jótanács Anyja kegykép sértetlen maradt, és napjainkban is számos csoda fűződik hozzá világszerte. (folyt.)

Grignon Szent Lajos levelének bevezetője

   Bárcsak úgy tetszene Istennek, hogy e levelem megírására tollam tintája helyett, ereim vérére lenne szükség! Ám, ha így is volna, az én vérem mégiscsak túl bűnös ehhez. Ó, ha inkább az Élő Isten Lelke lenne az ereje és tartalma levelemnek, az ő Kenete a tinta, az Isteni Kereszt a tollam,és a ti szívetek volna az én papírom! 

   A kereszt barátja végül igaz Krisztus-hordozó, egy második Krisztus, úgyhogy valóban elmondhatja az apostollal: „Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem!” (Gal.2,20)

Hol, mikor? (A változtatás jogát a rendezők fenntartották és sajnálatosan, némi zavar miatt kénytelenek is voltak élni vele! Az alábbi program a biztos:)

2018. április 26. csütörtök 21 órakor, a Kútvölgyi Kápolnában (1125. Bp. Galgóczy ut 49 (a 128-as busz végállomásán) SZENTMISE, és a Szűzanya MEGKORONÁZÁSA. Teljes búcsú.

Április 28. szombat 10 órakor, BUDAPEST HATÁRAINAK KÖRÜL UTAZÁSA a Fatimai Szűzanyával.

Majd ezután a Bp-i Szent István Bazilikában 17 órai kezdettel ÁHITAT A SZENT JOBB ELŐTT, KORONÁZÁS és HARANGSZENTELÉS.

Május 1-én 9 órakor a Szent Korona meglátogatása az Országházban, 12-kor a Szent Anna réten IMÁDSÁG, majd kb. 13-kor SZENTMISE, KORONÁZÁS és LOVAS KÖRMENET

Prágai Szent Adalbert (956-997)               

A cseh származású Szent Adalbert szülei fogadalmat tettek, hogyha megjavul gyermekük rossz egészsége, akkor felajánlják Istennek. Adalbert fiatalon lett Prága püspöke, de 988-ban otthagyta a helyét, mert hiábavalónak látta lelkipásztori munkáját az adott körülmények között. Eredetileg Jeruzsálembe készült, de Rómában megállt, ahol négy éven keresztül visszavonult életet élt egy kolostorban. Visszatérésekor Magyarországon Szent István királyt ő részesítette a bérmálás szentségében. Maga többször járt Géza fejedelem udvarában s szívélyes kapcsolatot alakított itt ki. Adalbert társai, tartva III. Ottó ellenpártjának bosszújától, Magyarországra jöttek, ahol Pannonhalmán Géza fejedelem, majd Szent István támogatásával monostort építettek. Szent Adalbertet 997-ben miseáldozat közben ölték meg a pogány poroszok, akik közé téríteni ment. Több lándzsaszúrással kivégezték, majd lefejezték. Testét előbb a gnieznoi katedrálisban, majd 1036-ban Prágában temették el. ( Forrás )