7. Csak kereszt által juthatunk Isten országába Nem hízelgő-e számotokra – kedves testvérek –, hogy Isten barátai lehettek vagy azzá akarhattok válni? Határozzátok el tehát, hogy kiisszátok azt a kelyhet, amelyet mindenképp ki kell inni, ha (Krisztus követői), Isten barátai akartok lenni. De ki tudnátok-e inni a szenvedés kelyhét? Mert szép ugyan, ha kívánjuk a dicsőséget, de erre vágyakozni anélkül, hogy ezért kemény elszántsággal mindent szeretetből el ne szenvednénk, dőre és ostoba kívánság: „mert nem tudjátok, hogy mit kértek…!” Kell, feltétlenül szükséges a kereszt ahhoz, hogy bejuthassunk a Mennyek Országába. Mert ha e világon nem sóhajtoztok, mint a zarándok és idegen, akkor a másvilágon sem fogtok örvendezni – mondja Szent Ágoston.
Ha Isten időről-időre nem küld nektek újabb kereszteket, ez már azt bizonyítja, hogy nem emlékezik meg rólatok, vagy haragszik (megátalkodottságtok miatt). Úgy tekint, mint idegeneket, akik házán kívül vannak és nem állnak oltalma alatt. Vagy úgy, mint mostohagyermekeket, kiknek nincs részük az örökségben, s ezért sem a törődést, sem a feddést nem tapasztalhatják meg.
8. A kereszt tudománya
A kereszt barátai, egy keresztre feszített Isten tanítványai! A kereszt tanítása nagy titok, mely a pogányok elől rejtve van, a zsidók elvetik, az eretnekek és a rossz katolikusok lenézik, de mégis felette nagy titok, melyet az ember csak Jézus Krisztus iskolájában tanulhat meg! Ezt a tudományt hiába keresitek az ókori filozófusoknál, érzékeitekkel fel nem fedhetitek, s értelemmel sem vagytok képesek felfogni: egyedül Krisztus tudja ezt a titkot – diadalmas kegyelmével –, veletek megismertetni és édességét megéreztetni! Igyekezzetek ezért előrehaladni e magasztos tudományban egy ily nagy Mester vezetésével. Ezáltal, minden más tudománynak is birtokába juthattok, mivel ez végső fokon magába foglalja az összes többit! Ez a természet és természetfölötti filozófiák gyümölcse, isteni titokkal teli teológiánk eredménye. Ez a „bölcsek köve”, mely türelmes kitartás esetén a legdurvább fémet arannyá, a legszörnyűbb fájdalmat örömmé, a szegénységet gazdagsággá, a legnagyobb megaláztatásokat dicsőséggé változtatja. Aki köztetek a legjobban tudja hordozni keresztjét, még ha írni nem is tudna, a legbölcsebb mindenki közül. Figyeljetek Szent Pálra, aki a harmadik égből visszatérve – ahol nagy titkokat szemlélt, melyek még az angyalok előtt is rejtve vannak –, elragadtatva kiáltott fel, hogy semmi másról nem akar már tudni, mint Jézus Krisztusról, a Megfeszítettről. Örülj te egyszerű, tanulatlan férfi és te szegény, tudatlan asszony! Ti valóban Krisztus Testének tagjai vagytok. Mily dicsőség! Mennyire szükséges azonban számotokra ebben a minőségben szenvedni. Ha a fej tövissel koronázott, vajon virágokkal díszítenék a tagokat? Nem, ez hallatlan ellentmondás volna! A kereszt drága barátai, ne csapjátok be magatokat! Azok a keresztények, akiket mindenfelé a divat szerint láttok öltözve, felékszerezve, túlságosan képzetten és beképzelten, nem az igazi tanítványok, nem tagjai a krisztusi Testnek! E tövissel koronázott Főre és az Evangélium igazságára hoznánk szégyent, ha az ellenkezőjét hinnénk. Ó Istenem, mily sok látszat-keresztény van, akik a Megváltó tagjainak adják ki magukat, valójában azonban árulói és üldözői mind, mert bár kezükkel keresztet vetnek, szívükben ellenségei. Ha Jézus Krisztus a te tövissel koronázott Főd, akkor készülj te is a tövisekre, az ütlegekre, a szögekre, egyszóval a keresztre! Szükséges ugyanis, hogy a tanítványokkal ne különbül bánjanak, mint a Mesterrel, a tagokkal ugyanúgy, mint a Fővel!
Ha az ég neked is – mint Szienai Szent Katalinnak –, egy tövis- és egy rózsakoszorút kínálna fel, akkor – miként ő –, válaszd a töviskoronát, hogy hasonlóvá válj Krisztushoz!
