j). Minden keresztet elfogadni. Határozzátok el magatokat – a kereszt drága barátai –, hogy mindenfajta keresztet válogatás nélkül hordoztok: minden szegénységet, igazságtalanságot, veszteséget, betegséget, megaláztatást, rágalmat, minden elhagyatottságot, minden belső és külső fájdalmat, miközben mindig arra gondoltok: „Kész az én szívem, Istenem kész az én szívem!”
Készüljetek fel tehát arra, hogy elhagynak benneteket az emberek, az angyalok, sőt bizonyos tekintetben maga az Isten is! Ám, mindezen szenvedések közepette is legyetek szilárdan meggyőződve arról, hogy ez az Isten dicsőítés legmagasabb foka és a kereszt igaz barátjának legtisztább boldogsága!
k). Mire kell tekintetünket folyton irányítani? Először: Figyeljétek Isten tekintetét! Úgy tekint le a mennyből a föld gyermekeire, mint egy hatalmas király, aki a csata forgatagában bátorítja és dicséri őket. Éles tekintete látvánlátja a nagy emberek tetteit, a gazdag fejedelmek kincseit, vagyis mindent, amit az emberek fontosnak és elérendőnek tartanak - jóllehet, mindez Isten szemében gyakran utálat tárgya.
Akkor hát Isten kire tekint tetszéssel és örömmel? Miről számoltatja be az angyalokat s még az ördögöket is? Nos, annak az embernek a küzdelmeiről, aki Istenért harcol a pénz csábító hatalmával szemben, a világ- és a pokollal szemben, sőt még önmagával szemben is. Az olyan emberről, aki örömmel és szeretetből hordozza keresztjét. „Nem láttad-e a földön azt a nagy csodát, amit az egész mennyország álmélkodva szemlél?” – kérdezi az Úr a sátánt. „Nem láttad szolgámat Jóbot, aki értem szenved?”
Másodszor: Figyeljétek a hatalmas Úr kezét! Ugyanaz a kéz, mely egy csatában képes százezrekre lesújtani, tudta nélkül egyetlen hajad szálát sem engedi kihullani. Az a kéz, mely Jóbot oly keményen sújtotta, benneteket gyengéden érint. Ugyanazzal a kézzel teremt nappalt és éjszakát, világosságot és sötétséget, kellemest és kellemetlent. Megengedi, hogy a szabadakarat bűnöket kövessen el, hogy benneteket mások sértsenek; mégha nem is akarta azok gonoszságát. Ha tehát valaki szidalmaz benneteket és mint Dávid királyt kövekkel dobál meg, akkor gondoljátok ezt magatokban:
„Ne álljunk bosszút, hagyjuk rá, mert az Úr engedte meg, hogy így cselekedjen hisz, minden szidalomra rászolgáltam és Isten joggal büntet. Ez az ember aki sértőn beszél vagy cselekszik velem, Isten küldötte, az ő irgalmassága nevében állt elő. Ne vessük meg tehát Isten irgalmasságát azáltal, hogy szeretetteljes csapásainak ellenszegülünk, mert különben még az örökkévalóságra halasztja igazságosságának szigorú feddését!”
Nézzétek, miként tart fenn benneteket a mindenható és végtelenül bölcs Isten. Megaláz és fölemel, karjával gyöngéden és erősen elér életetek egyik végétől a másikig! Gyöngéden, mert nem engedi meg, hogy erőtökön felül kísértsenek és gyötörjenek benneteket. Erősen, mert hatalmas kegyelmével támogat titeket, mely kegyelem a kísértések erejének és időtartamának felel meg. Hatalmas karja – a Szentlélek szavai szerint – oltalmatok lesz, ha a szakadék szélén álltok, kísérőtök az úton, árnyék lesz a hőségben, védelem az esőben, ruha a hidegben, kocsi a fáradtság idején, segítségtek a kellemetlenségek közepette, amelyek mind-mind érhetnek benneteket. A Gondviselés lesz egyetlen kikötőtök a vihar idején, mely végső pusztulással fenyeget benneteket!
Harmadszor: Szemléljétek Jézus Krisztusnak, a Megfeszítettnek sebeit és fájdalmait! Ő maga mondja nektek: „Ti mindnyájan, akik azon a keresztúton jártok, melyen Én haladtam, szemléljetek és nézzetek Engem. Szemléljetek testi szemetekkel, nézzetek lelki szemetekkel és gondoljátok át, hogy szegénységtek, mezítelenségtek, fájdalmatok és elhagyatottságtok hasonlít-e az enyémhez. Szemléljetek Engem, ki türelmes és ártatlan vagyok, ti pedig panaszkodtok, holott bűnösök vagytok?