A Hajnal Szép Sugara

A világ erkölcsi-, gazdasági- és lelkiállapota egyre súlyosabb végkifejlet felé halad. A vezetők nem képesek felismerni, hogy nem a globális felmelegedés, nem a széndioxid növekedés, hanem az emberiség Istentől való elhidegülése, a napi imádság csökkenése jelenti az igazi veszélyt! Tehát az emberek lelkületében kell változásnak beállnia ahhoz, hogy történelmi és üdvtörténeti nagyságrendű változás mehessen végbe a világban! Ezt már csak természetfeletti segítséggel és a rózsafüzér-ima erejével érhetjük el! Vissza kell állítani a család, az állam és a katolikus egyház elsőbbségét a lelkekben ahhoz, hogy legyőzzük a globalizmust és a modernizmust!

Idézet a Szeretetláng Naplóból: „...ezen változtatni a ti földi erőtökkel nem tudtok! Már csak a Szentháromság segíthet a küzdő Egyházon, a Szűzanya, az összes angyalok és szentek, és az általatok kiszabadított lelkek együttes közbenjárása!” (IV./27) Tehát a Háromságos Egyistent kell kérni, mégpedig égi segítséggel és égi eszközzel! Ilyen eszköz pedig a Szent Domonkosnak adatott rózsafüzér-ima!

A rózsafüzér üdvösségünk titkait mutatja be, melyekben nem annyira Krisztus életének eseményeit szemléljük, mint inkább azt, amit értünk tett! Krisztus emberré lett, meghalt a bűneinkért és feltámadt a halálból, hogy mi is feltámadhassunk és Általa istenivé váljunk. Ahogyan Alexandriai Szent Atanáz egyháztanító mondta: „Isten emberré lett, hogy az ember Istenné válhasson”. Ezen persze a keresztségben kapott „istengyermeki társörökösséget” kell értenünk Krisztusban!

A középkorban a rózsa az öröm szimbóluma volt. Sőt, Szűz Máriát még „rózsakertnek” ‒ rosariumnak ‒ is nevezték, így lett ezen imasor neve rózsafüzér, melyet mint lelki csokrot ajánlunk a Boldogságos Anyának.

Egyébiránt a latin „ros” kifejezés harmatot is jelent, és bizony a Domonkos-i hagyomány azt mondja, hogy az eretnekséget addig nem lehet felszámolni, amíg az imák harmatként nem emelkednek fel az ég felé.

Ez igen gyönyörű gondolat, mivel a világ kiszárad az istentelen és természetellenes bűnöktől, az erőszaktól, a megosztottságtól és a háborúskodástól, igyekeznünk kell „isteni harmattal”, a Szentlélek harmatával öntözni a Földet. És ne feledjük, hogy ebben az angyalok is segítenek!

(folyt.)

Hallgassatok végre rám!

Én Anyátok vagyok, tudok és akarok segíteni rajtatok!

Tartsatok bűnbánatot és éljetek bensőséges lelki életet!

Legyetek hűek Szent Fiamhoz, hűek az Egyházhoz, mert csak így maradhattok meg az állhatatosságban!

Ne halogassátok!

Miért pont a rózsafüzér? 2 

    A Miatyánkot, amelyet minden tizedben elmondunk, maga az Üdvözítő tanította nekünk, amikor tanítványai arra kérték, tanítsa őket imádkozni: "Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy..." (Mt 6,9). Ezzel az imádság, mellyel Istenhez fordulunk, biblikus imádság és része a liturgiának: mindennap imádkozzuk a szentmisében és a zsolozsmában is.
     Az "Üdvözlégy", amelyet tízszer ismételünk, szintén biblikus imádság, hiszen Gábriel arkangyal Máriához intézett szavaival kezdődik, akit Isten küldött, hogy kihirdesse az Ige megtestesülését és Erzsébet szavait is Istentől származónak kell tekintenünk, a Szentlélek sugallatára.
Ezután az Egyház, amelyet a Szentlélek irányít, aki megvilágosítja és segíti az Egyházat, ezeket a sorokat tette hozzá ehhez az imádsághoz: «Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen".
     Ez a könyörgés, amellyel Máriához fordulunk, hogy járjon közben értünk Istennél, egyáltalán nem ellenkezik azzal az igazsággal, amelyet Szent Pál tanított nekünk: "Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus" (1Tim 2,5). Egyetlen közvetítő van csupán, akinek isteni természete van, s általa közvetlen kapcsolatot alakíthat ki Istennel: ez Jézus Krisztus. De A Fiúnak van Édesanyja, aki anyai módon közbenjárhat értünk Szent Fiánál!!!

     Augusztus 31-én Budapesten, a Máriaremetei Kegytemplom parkjában idén is megrendezésre kerül a Szeretetláng Fesztivál. A 9 órakor kezdődő találkozó kiemelt előadója lesz Dominik Chmielewski szalézi szerzetes atya, aki korábban a Lengyel Harcművészeti Szövetség karate igazgatója volt, de megtérése után Jézusnak és Máriának szentelte életét. Ő alapította a Szűz Mária Harcosai közösséget, amelyik minden hónap első szombatján férfiak ezreit hívja közös rózsafüzér imára. Kezdeményezése már a világ számos országában terjed, köztük hazánkban is. Vannak előadásai, melyeket több, mint hárommilló ember nézett meg a videómegosztó portálokon!

Dominik atya „izgalmas” megtéréséről a következő linkre kattintva olvashattok: https://szeretetlang.hu/2024/06/23/aki-harci-karate-mester-volt-de-mariat-es-a-szentlelket-valasztotta/

Aki szeretné őt előzetesen is hallani, ajánljuk az alábbi magyar feliratos előadását : https://www.youtube.com/watch?v=gTjFpWHKjJY (A "beállítások"-ra kattintva a magyar feliratot kell kiválasztani.)

Vendég lesz még a Dariusz Dabrowski atya, a lengyel Szeretetláng Mozgalom papi vezetője, aki fiatalok sokaságának szívében lobbantotta lángra a Szent Szűz Szeretetlángját. Újból vendégünk lesz Jim Blount atya! A Szentmise főcelebránsa az aranymiséjét ünneplő Mészáros Domonkos OP atya, a Szeretetláng terjesztésének nagy hazai apostola lesz, a zenei szolgálatot a soproni Exodus együttes vállalta el.

- Akik különbusszal jönnek, a parkolás miatt előre jelezzék a 06 30 205 8170-es telefonszámon.

- A koncelebrálni (gyóntatni) szándékozó atyák jelezzék előre szándékukat és hozzanak magukkal albát!

Fábry Kornél püspök atya tavalyi előadásából könyvecske készült Az Úrral való egység imája címmel, mely térítesmentesen átvehető majd! (A Szeretetláng Mozgalom információja nyomán)

„Az Egyházon kívül nincs üdvösség” dogma helyes értelmezése

 Füzesi Zsolt összeállítása nyomán
( forrás : katolikus fórum)

     Az „Egyházon kívül nincs üdvösség” dogmája azt jelenti, hogy a katolikus Egyház abszolút módon szükséges az üdvösségre, vagyis minden egyes ember üdvözülésénél közvetlen szerepet játszik, (...) mindazáltal az Egyház egyes nem-katolikus vagy nem-keresztény istenhívő emberek üdvösségét is feltételezi. (...)

Az Egyház tanítása így hangzik:
„Az Egyház által mindig is hirdetett és mindig is szüntelenül hirdetendő az a tévedhetetlen kijelentés (…), hogy »az Egyházon kívül semmilyen üdvösség nincs«. Ezt a dogmát azonban abban az értelemben kell felfogni, ahogyan azt maga az Egyház érti. (…) Az Egyház ui. azt tanítja, hogy ebben a dologban Jézus Krisztus igen szigorú parancsáról van szó. Ő kifejezett szavakkal azt tette apostolai kötelességévé, hogy minden nemzetet tanítsanak meg parancsai megtartására. Krisztus parancsai között pedig nem a legkisebb helyet foglalja el az, amely megparancsolja, hogy a keresztség révén nőjünk bele Krisztus misztikus testébe, az Egyházba, és simuljunk hozzá Krisztushoz és helyetteséhez, aki által Ő ezen a földön látható módon kormányozza az Egyházát. Ezért senki, aki bár tudja, hogy az Egyházat isteni módon Krisztus alapította, az Egyháznak mégsem akarja alávetni magát illetve a római pápának, Krisztus földi helytartójának megtagadja az engedelmességet, nem fog üdvözülni. (…) Az Üdvözítő (…) azt is meghatározta, hogy az Egyház az üdvösség eszköze, amely nélkül senki a mennyei dicsőség országába be nem juthat. (…) Azonban Isten azt akarta, hogy az (…) üdvöt segítő eszközöknek, bizonyos körülmények között, akkor is meglehessen az üdvösséghez szükséges hatása, ha csak a kívánság vagy a vágy irányul az alkalmazásukra. (…) A maga módján ugyanezt kell tartani az Egyházról. (…).

      Ahhoz, hogy valaki elnyerje az üdvösséget, nem mindig kívántatik meg, hogy mint tag valóban az Egyház testéhez tartozzék, mindazonáltal legalábbis követelmény, hogy kívánsága és vágya szerint ragaszkodjék hozzá (pl. váratlanul meghalt kereszteletlen hittanuló). Ennek a kívánságnak azonban nem kell mindig kifejezettnek lennie (…), hanem amennyiben az ember leküzdhetetlen tudatlanságban (ignorantia invincibilis) szenved (pl. egy afrikai bennszülött törzs tagja) Isten a benne foglalt kívánságot is elfogadja, (…) mert benne van a léleknek abban a jó előkészületi állapotában, amelyben az embernek az a szándéka, hogy akarata Isten akaratával egybehangzó legyen.” (DH 3886 - 3890 – A Szent Offícium levele a bostoni érseknek 1949. augusztus 8).

      Még világosabban tanít erről XII. Pius pápa a Mystici Corporis kezdetű körlevelében. A Szentatya egyértelmű különbséget tesz azok között, akik ténylegesen, és akik csak kívánságaik szerint tartoznak az Egyházhoz:
„Az Egyház tagjai közé valójában csak azokat kell számítanunk, akik az újjászületés fürdőjében részesültek, és az igaz hitet vallják, és sem szánalmas módon önként nem vonták ki magukat a test szervezetéből, sem törvényes tekintély nem zárta ki őket valami súlyos vétek miatt.” (DH 3802 – XII. P. Myst. Corp.)
A körlevél végén a pápa megemlíti azokat is, akiket „öntudatlan vágyódásuk a Megváltó titokzatos Testével kapcsolatba hoz, és akiket legkevésbé sem zár ki az örök üdvösségből” (uo.).

     Azonban a fenti gondolatsor egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindegy, valaki az Egyházhoz tartozik-e vagy sem, mert az Egyház látható határain kívül üdvözülni, ha éppenséggel lehet is, korántsem könnyű, és csak ritka erkölcsi érzékkel és jellemességgel megáldott embereknek lehet osztályrésze.
Egyébiránt XII. Pius pápa is említi, hogy a nem-keresztény istenkeresők olyan helyzetben vannak, „melyben saját örök üdvösségük felől nem lehetnek biztosak; mert noha a Megváltó titokzatos Teste utáni öntudatlan vágyódásuk és sóvárgásuk létezik, mégis igen sok, és igen nagy mennyei adománynak, segítségnek vannak híjával, melyeket csak a katolikus Egyházban tudnának elnyerni.” (DH 3804 – XII. Pius: M. C.)

     A pápának ezek a szavai egyrészt azokat utasítják el, akik teljességgel kizárják az üdvösségből az Egyházhoz nem tartozókat, másfelől azokat, akik hamisan azt állítják, hogy az ember minden vallásban egyformán üdvözülhet. Viszont „azt sem kell gondolni, hogy az Egyházba való belépés bármilyen szándéka elégséges ahhoz, hogy az ember üdvözüljön. Megkívántatik ugyanis, hogy a kívánságot, melynek révén valaki az Egyház irányába fordul, a tökéletes szeretet hassa át; és a nem kifejezett (burkolt) kívánságnak csak akkor lehet eredménye, ha az embernek természetfeletti hite van.” (DH 3872)

      „»Akik az Egyházon kívül vannak, azok az igazságon is kívül vannak«, mondja Szent Irenaus. Ebből azonban nem következik, hogy akik jóhiszeműleg vannak az Egyházon kívül, ne tartozhassanak lélekben, öntudatlanul is szintén ebbe az Egyházba, s így ne üdvözülhessenek.” (Bangha: Világnézeti válaszok, VI. fej.)
      Lehetséges tehát az Egyház határain túl is üdvözülni, de direkte az Egyházzal szemben nem! A más vallású embert is a katolikus Egyház üdvözíti, mert esetleges jó szándéka hozzá kapcsolja. Egy más vallású embert ezért, ha üdvözül, nem a saját vallása üdvözíti, hanem sokkal inkább hamis vallása ellenére üdvözül, mert Isten figyelembe veszi emberileg nézve legyőzhetetlen tévedését (error invincibilis).
Az istenhit nélküli emberre azonban ez nem áll, mert a vallásosság erényének ilyen mérvű hiánya már nem írható a legyőzhetetlen tudatlanság rovására, hiszen mind az Egyház, mind a Biblia tanúsítja, hogy Isten léte a világ teremtett dolgaiból biztosan felismerhető.

      Krisztus minden embernek és minden kornak szánta tanítását és szentségeit, tehát az Egyházat is. Ettől egyetemes vagyis (görögül) katolikus: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” (Mt 28,19) Minden embernek – mind a népeket; minden kornak – mindennap, a világ végéig.
      Jézus az üdvösség feltételeként említi a belé vetett hitet és az Egyházhoz való tartozást: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.” (Mk 16,16)
Az Üdvözítő azonban arról is tanít, még ha más összefüggésben is, hogy léteznek a legitim vallási közösséghez (akkor a zsidóság) nem tartozó, de igaz lelkületű vallásos istenkeresők. Ám nekik is az Egyház felé kell tartaniuk: „De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor.” (Jn 10,16)

      A vallástalan ember azonban nem menthető a tudatlansággal, ezért üdvössége komoly veszélyben van, tanítja Szent Pál apostol: „Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Nincs hát mentségük, mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőítették Istenként, s nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosult. Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak.” (Róm 1,20)
Vagy máshol: „Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves, aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy Ő van.” (Zsid 11,6)

      Aki (tudva és akarva) elhagyja az Egyházat, és haláláig meg nem tér, annak sorsa megpecsételődött: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég.” (Jn 15,5)

Miért pont a rózsafüzér? 1

     A Szűzanya, rögtön az 1917 május 13-i jelenés alkalmával azt kérte: "Imádkozzátok minden nap a rózsafüzért", s ezt a kérést októberig minden hónapban megismételte.
     Ha felidézzük, Isten milyen állhatatosan ajánlja a fatimai üzenet által a rózsafüzér imádkozását és mindazt, amit az Egyházi Tanítóhivatal az évszázadok során nyilatkozott erről, akkor azt gondolhatjuk, hogy a (domonkos) rózsafüzér, mint szóbeli imádság, a leginkább megfelelő! Istennek tetsző, az Egyház által ajánlott és az egyszerű emberek könnyen gyakorolhatják magukért, a lelkekért, engesztelésül. Meg is kellene tennünk tehát minden erőfeszítést, hogy el ne szakadjunk tőle.
     Sajnos a mai tévelygő időkben sokan odáig merészkednek, hogy a rózsafüzérről elítélőleg beszélnek, s azt mondják, hogy az nem liturgikus imádság. Egyszer kezembe is került egy ilyen cikk és nagyon elszomorított. Ebben, valaki megkérdezte a szerzőt, hogyan mert ilyet leírni és ilyen értelmetlenséget közölni, amelyre így válaszolt:
– Kényszerítettek, hogy megtegyem! – Ó jaj, nem tudta ez az ember, hogy a világban nem létezik olyan tekintély, amely arra kötelezhetne bárkit is, hogy saját lelkiismerete ellenére cselekedjék?! Emberi gyengeségből tenni valamit mások kedvéért – kitéve magát Isten haragjának és büntetésének –, igen nagy felelőtlenség!

A bensőséges rózsafüzérezésről még pszichológiai tesztek is kimutatták, hogy egyedülálló módon képes "védőpajzsot" képezni a szellem és a lélek számára a világ ártó igyekezetével szemben, megóva a gondolati szennyeződéstől, a tudat átformálódásától és a bűnre való késztetéstől. – Jó, ha elgondolkozunk ezen! – Ugyan bizony megszokásból kérte volna Égi Anyánk minden jelenésében a szentolvasó imádságát? Aligha!

(folyt.)

     Joseph Strickland amerikai püspök legfrissebb levelében figyelmeztet az egyházban és a társadalomban elhatalmasodó gonosz erőkre és az anyagiasságra! Felszólítja a híveket, hogy egyre adaadóbban ragaszkodjanak az Eucharisztiához és sürgősen teljesítsék a Szűzanya fatimai és akitai kéréseit!

(Life Site news) 

♥♥♥

     A szovjet vallásüldözés évtizedei alatt a keresztények azzal tartották életben hitüket, hogy titokban gyűltek össze otthonaikban imádkozni. Tomasz Peta kazah érsek szerint: »A szovjet uralom éveiben, amikor a katolikus hívek, templomok, papság és szentségek nélkül kényszerítek élni, egyfajta „nyolcadik szentséggel” éltek: a rózsafüzér napi imádkozásával! Az esztelen kommunista üldöztetés során, csak a keresztelés és a rózsafüzér imádkozása volt az, amit rejtve megtehettek. Bizonyos értelemben a rózsafüzér-ima és a titkain való elmélkedés váltotta fel a pásztorok, a hittan és a nagyközösségi hitélet hiányát.« (mariedenazareth.com - nyomán)

Mons. Tarcisio Bertone találkozása Lúcia nővérrel (2001. november 17-én)

     A 2001. szeptember 11-én történt terrorista merénylet szomorú eseménye után olasz és külföldi újságokban olyan cikkek jelentek meg, amelyek Lúcia nővér állítólagos új közléseire vonatkoztak. A pápának szóló figyelmeztető levelek bejelentéséről, a fatimai üzenet apokaliptikus újraértelmezéséről volt szó ezekben a cikkekben.
     Ezen felül fölmerült az a gyanú, hogy a Szentszék állítólag a titok harmadik részének nem az egész szövegét hozta nyilvánosságra. Néhány úgynevezett Fatima-mozgalom megismételte azt a vádat, hogy a Szentatya még nem hajtotta végre Oroszország felajánlását Szűz Mária Szeplőtelen Szívének.
     Szükségessé vált tehát egy találkozás Lúcia nővérrel. A találkozón jelen volt P. Kondor Lajos SVD (Ferenc és Jácinta ügyének viceposztulátora), valamint a Szent Teréziáról elnevezett kármelita zárda perjelnője is. Őeminenciája Joseph Ratzinger bíboros és a leiria-fatimai püspök, valamint a coimbrai püspök engedélyt adtak erre a találkozóra, hogy néhány megvilágítást és információt kapjanak a fent nevezett látnoktól.
     2001. november 17-én, szombaton délután történt ez a találkozó, és több mint két óra hosszat tartott. Lúcia nővér, aki ekkor már betöltötte a 95. évét, nagyon jó formában volt, szellemi frissesség és élénkség jellemezte. Beszélgetését azzal kezdte, hogy kinyilvánította szeretetét és tiszteletét a Szentatya iránt. Sokat imádkozik érte és az egész Egyházért.
     Elégedett az "Os Apelos da Mensagem de Fátima" c. könyvének terjedésével, amelyet már hat nyelvre (olasz, spanyol, német, magyar, lengyel, angol) lefordítottak. Sok köszönő levelet kap ezért a könyvért.
     Áttérve a fatimai titok harmadik részének problémájára, megállapítja, hogy figyelmesen átolvasta és átelmélkedte azt, amit a Hittani Kongregáció ezzel kapcsolatosan egy kis füzetben kiadott. Megerősít mindent, ami itt írva van. Aki esetleg kételkedik, hogy lenne még valami rejtett dolog a harmadik titok ügyében, annak ezt válaszolja:
– Mindent nyilvánosságra hoztak, semmi további titok nincsen!
     Aki új kinyilatkoztatásokról beszél vagy ír, annak ezt mondja:
– Abból semmi sem igaz. Ha új kinyilatkoztatásokat kaptam volna, ezeket senkinek se mondtam volna el, csak közvetlenül a Szentatyának!

     Arra a kérdésre: Milyen hatása volt életére a július 13-i látomásnak, mielőtt ezeket leírta és az Egyháznak átadta? Ezt válaszolta:
– Biztonságban éreztem magam a Szűzanya oltalma alatt, aki ezt az egyház és a pápa számára gondosan elrejtette.
     Egy eddig még ismeretlen körülményt fűzött a prófétai látomás híres leírásához:
– A látomás alatt a Szűzanya, aki fényt sugárzott ki, jobb kezében egy lángoló szívet, a bal kezében pedig egy rózsafüzért tartott.
– Milyen jelentése van a szívnek a Szűzanya kezében? – kérdezték tőle.
– Ez a szeretet jele – válaszolta –, amely véd és megment. Ez az édesanya, aki gyermekeit szenvedni látja, és velük együtt szenved, még azokkal is, akik őt nem szeretik. Szeretne mindenkit megmenteni és senkit se elpusztulni hagyni, akit az Úr rábízott. A szíve biztos menedék. Mária Szeplőtelen Szívének tisztelete a megmenekülés eszköze az egyház és a világ nehéz időszakában.
     Ratzinger bíboros fejtegetése a titok harmadik részéről kommentárjának végén nagyon megfelelő: 'Szeplőtelen Szívem diadalmaskodni fog.' Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ez az Isten felé nyitott szív, Isten szemléletétől megvilágosítva, erősebb, mint a pisztolyok, vagy bármilyen más fegyverek. Mária 'legyen' szava, szívének szava, megváltoztatta a világ történelmét, amikor a Megváltót bevezette ebbe a világba: hála annak az 'igen' szónak, Isten emberré lehetett közöttünk, és mint ilyen, örökre velünk marad. A gonosznak hatalma van ebben a világban, állandóan látjuk és tapasztaljuk ezt. Hatalma van, mert szabadságunk állandóan eltávolít bennünket Istentől. De mióta Istennek emberi szíve van, az emberi szabadságot a Jó, az Isten felé irányította, és a gonoszságra hajló szabadság felhagyott azzal, hogy övé legyen az utolsó szó. Ami azóta érvényben van, azt ez a mondat fejezi ki: A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot. (Jn 16,33). A fatimai üzenet felszólít bennünket, hogy ennek az ígéretnek higgyünk.
     Mons. Tarcisio Bertone még három kérdést tett fel.
– Igaz az, hogy Ön a P. Luigi Bianchival és P. José dos Santos Valinhos-sal történt beszélgetéskor a titok harmadik részének kifejtését megkérdőjelezte?
– Ez nem igaz. Én teljesen helyesnek tartom azt az értelmezést, amit a jubileumi évben közreadtak. – válaszolta Lúcia nővér.
– Mit szól Pater Gruner makacs állításához, aki aláírásokat gyűjt, hogy a pápa végre végezze el Oroszország felajánlását Mária Szeplőtelen Szívének, mert ez a felajánlás még nem történt meg?
– A Kármel közössége elutasította az aláírás-gyűjtés űrlapját. Már mondottam: a Szűzanya által kívánt felajánlás 1984-ben megtörtént és az Ég elfogadta. – válaszolta Lúcia nővér.
– Igaz az, hogy Lúcia nővér nagyon aggódik a legújabb események miatt, már nem is alszik és éjjel-nappal imádkozik?
– Ez nem igaz! Hogyan tudnék egész nap imádkozni, ha nem pihenném ki magam éjszaka? Ezek olyan dolgok, amiket a számba adnak! Olyan dolgok, amik gondot okoznak nekem! Olvassák el a könyvemet: ott találnak majd tanácsot és felszólításokat, amelyek a Szűzanya kívánságainak megfelelnek. Az imádság és a bűnbánat az Isten hatalmába vetett nagy hittel együtt meg fogja menteni a világot. – válaszolta Lúcia nővér.

Tarcisio Bertone érsek SDB, A Hittani Kongregáció Titkárának beszélgetése Jézusról és a Szeplőtelen Szívről nevezett Lúcia nővérrel. (Fordítás a portugál eredeti szövegből)

Antonio Borelli Machado: Fatima. A tragédia vagy a remény üzenete? c. könyve nyomán

Fatima, valóban a remény üzenete?

     A bűnös emberiség ma szörnyű válságban van, mely kiterjed az erkölcsi, a társadalmi és a vallási életre is. Ennek a válságnak a megoldására a Szűzanya egyértelmű alternatívát adott: vagy a megtérés, vagy a büntetés. Mindenekelőtt hangsúlyozottan beszélt a halál utáni büntetésről, az örök, legnagyobb és végérvényes büntetésről, azoknak a bűnösöknek a kárhozatáról, akik megtérés nélkül halnak meg. Az Istenanya nem tétovázott megmutatni a poklot a látnokoknak, a tíz, kilenc és nyolc éves gyermekeknek… A fatimai üzenetnek ez a szempontja az első titok, pontosabban ugyanazon üzenetnek az első része.

    A második rész – vagy a második titok – a nagy választási lehetőség előtt álló emberiségre vonatkozik. Ha az emberek nem hagyják abba Isten megbántását, akkor a világot gonoszsága miatt háborúval, éhséggel, az egyház és a Szentatya üldözésével fogja büntetni (1917. július 13-i jelenés). A háború tehát egyértelműen az emberek bűneinek büntetéseként következik be…, ha csak az emberek meg nem térnek. A Szűzanya ezt még világosabban kifejti: „Isten meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét, hogy megmentse őket”.

     A büntetésről is, amelyet előre jelez, az Istenanya konkrétan beszél: Oroszországot ezeknek a háborúknak motorjaként nevezi meg: „…(Oroszország) el fogja terjeszteni tévtanait az egész világon, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni”.
     A kommunista doktrína, mely még ma is él, egyesülve a liberalizmus "szellemével" (mely bejárja Európát), egyre mélyebben behatol az európai országokba anélkül, hogy fegyverhez nyúlna. Pontosan ez az a lélekromboló "kulturális forradalom" az, amely képesnek mutatkozik a keresztény kultúrát – társadalmunk alapját – szétrombolni és meg is teszi, ha nem teljesítjük a fatimai kéréseket! Világosan látható, hogy nyílt háború folyik az erkölcs ellen, hogy alapjaiban rengesse meg a család intézményét! 

     A büntetéseket, amelyekről a Szűzanya beszélt, csak akkor kerülhetjük el – és Mária Szeplőtelen Szívének megígért győzelme csak akkor valósul meg –, ha azokhoz az eszközökhöz menekülünk, melyeket a Szűzanya ajánlott. – Melyek ezek az eszközök? – Az Istenanya lángoló tisztelete, a Két Szívnek való felajánlottság (családfelajánlás), az öt elsőszombat végzése, a rózsafüzér imádkozása, a bűnbánat és a Tízparancsolat megtartása! Egyes egyedül csak így szűnhet meg a világ válsága és csak így teremthetjük meg a tartós és valódi béke előfeltételeit. Ez lesz Krisztus békéje Krisztus Országában, Mária békéje Mária Országában.

Részletek Dr. Gerhard Bergmann könyvéből

(A Szent Margit Lap 65-66., 69-71. számában megjelent cikkek nyomán.) 

     e) Felebaráti szeretet és szociális nyomor

Jézus Krisztus Evangéliumában a felebaráti szeretet a központi tanítások közé tartozik, míg a többi vallásban ez nem szerepel önálló tanként. „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd embertársadat, mint saját magadat” (Mt 22,37-39), mondta Jézus.

A buddhista semmilyen életet nem olthat ki, mert nem tudhatja, nem lakik-e benne egy megboldogult ember lelke. A buddhizmusra egyfelől tehát jellemző a szinte őrületig túlhajtott kímélet minden élőlény, még a legkisebb férgek iránt is. Másfelől viszont az egész nem-keresztény vallásos irodalomban egyszer sem találkozunk a felebaráti szeretet kifejezéssel, ahogy ezt a nyelvtudósok megállapították. Megkímélik a bolhákat és tetveket (jainizmus), ugyanakkor elnézik, hogy emberek milliószámra pusztuljanak szennyben és nyomorban; könyörtelenek a kasztonkívüliekkel szemben, mint a hinduizmus; vagy hagyják a nyomorultakat elpusztulni „végzetbe vetett hittel”, mint az iszlám.

     Az iszlámban a kiszmet hideg törvénye uralkodik, azaz, ami ki van ránk mérve, azt el kell fogadnunk. A hinduizmusban és a buddhizmusban a karma, a megtorlásban való hit nem kevésbé hideg törvénye uralkodik. A kiszmet éppúgy, mint a karma nem más, mint vak és merev sors(végzet)-hit. És ez döntő fontosságú mind szociális mind vallási vonatkozásban. A karmába vetett hit kioltja a szociális lelkiismeretet. Miért is érezne a hindu ember részvétet a kasztonkívüli iránt? Hiszen a kaszthoz tartozás nem véletlen műve, hanem az előző élet-sorozat következménye. A kasztonkívüli azért kasztonkívüli, mert megelőző életében gonosztevő volt. Nos, nem lehet a sors (vagy istenség) karját lefogni, és változtatni az olyan ember helyzetén, aki rászolgál megtorlásra. Ebben van a szeretet és részvét hiányának végső foka. És ebből adódik például Indiában az elképesztő szociális különbség. Mindez karma – sors.

Hindu vagy buddhista karma, vagy mohamedán kiszmet: mindegy! Itt is, ott is beletörődés a végzetbe. „Add meg magad sorsodnak, amit Allah számodra rendelt”, ezt a vezérigét tanítja Mohamed híveinek. A felebaráti szeretet – mint kötelező parancs – nem fordul elő szótárukban. A hinduizmus, mohamedanizmus és buddhizmus, mint vallás, soha nem lesz képes arra, hogy felszámolja a tömegnyomort és rendezze a szociális viszonyokat. Az állam próbálja ezt a terhet magára venni. Még csak egy megjegyzés: a végzet igen hátrányosan befolyásolja a munkamorált is.

     f) „Jótevő”

Miközben meg kell állapítanunk, hogy a vak végzetbe vetett hit, a látszat-világról szóló tanítás és az ezekből származó pesszimizmus igen hátrányosan befolyásolja a felebaráti szeretetet és a szociális kérdések megoldását, mégis találunk a buddhizmusban sok ún. „jótevőt”. Kínában nevezik így azokat, akik ki akarják érdemelni a mennyországot. Kétségkívül sok keresztényt is megszégyenít az, amit ezek a jótevők a szegényekért és a leprásokért tesznek, hogy ezzel előkelőbb helyet szerezzenek maguknak a mennyországban. 

     Mindig közelebb jutunk az igazsághoz, ha a tettek mögött az okokat keressük. Minden cselekedet értékét a mögötte levő érzület adja meg. Márpedig a „jótevők” cselekedete mögött nem a szeretet,hanem az üdv-egoizmus rejlik hajtóerőként. Jézus viszont minden tisztátalan motívumot elítél. Az Evangélium szerint a szeretet nem keresi a maga hasznát. ("Osszam el bár egész vagyonomat alamizsnaként, /.../ ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem." /1Kor 13,3/ E szavak pedig nem a Szúrákban, nem a Védákban, nem a tibeti titkos könyvekben, hanem az Evangéliumban találhatók! /szerk/)

A fatalizmussal Mohamed Istenről szóló tanításában találkozunk. Isten mindenhatóságának túlhangsúlyozása el egészen az önkényuralomig, szükségszerűen kihat az emberről szóló tanításra is. Ez a kihatás a fatalizmus, melyet helyesen végzet-hitnek fordíthatunk. Minden, ami velem történik, Allah akaratából történik. A fatalizmus korlátozza az ember felelősségét, sőt meg is szünteti, azonkívül lustaságot szül és gátolja a haladást. Mohamed tanításában Allah mindenhatóságából despotizmus lett, és félelmetes feszültség támadt az ember szabadsága és Allah mindenhatósága közt. Mivel Mohamed csak ember és nem Isten fia volt, érthető, hogy nem tudott igaz kijelentést adni Istenről, pedig ezen múlik minden.

     

Ha vele (Jézussal) életközösségben vagyunk, mi is belső győzelemre juthatunk a világ felett. Az Úrtól távol áll minden pesszimizmus, mint ahogy távol áll tőle a rózsaszín-optimista romantika is. Minden keresztény hívő élő tanúbizonysága lehet annak, hogy a keresztények nemcsak panaszkodnak a bajok miatt, hanem bátran szembenéznek velük és belsőleg, de olykor külsőleg is legyőzik őket. 

Pedro Valin ho Gomes írása nyomán (rövidített) szerkesztett változat 3

Mária nyomában

     A fatimai kis pásztorok a hívő életforma példái, akik a Szűzanyához hasonlóan hagyják magukat átformálni azáltal, hogy a Szeretet-Istent imádják, és a leglényegesebb dolgok felé fordítják tekintetüket, eucharisztikus módon felajánlva életüket másokért. Ők is az úton lévő Egyházzal együtt zarándokolnak, s életükkel az Evangélium kulcsszavára, az irgalomra emlékeztetnek. Ők is felajánlották egész életüket azért a küldetésért, hogy mindenkit egyesítsenek az Egyházban, mindenkit összebékítsenek az Atya ölelésében.

     Ferenc és Jácinta, unokatestvérükhöz Lúciához hasonlóan mindig őrzött szívében egy imát a Szentatyáért. Halála előtti estén Lúcia azt ajánlja Ferencnek, hogy ne felejtsen a Mennyben "imádkozni a bűnösökért, a Szentatyáért, értem és Jácintáért"*. És amikor Lúcia megkérdezi Jácintát, hogy mit fog csinálni a Mennyben, határozott választ kap tőle: "Nagyon fogom szeretni az Úr Jézust és Mária Szeplőtelen Szívét, sokat imádkozom érted, a bűnösökért, a Szentatyáért, szüleimért és testvéreimért, és minden emberért, aki imáimba ajánlotta magát"**. Ezeknek a kisgyermekeknek a nagy szívében élt egy vágy arról az Egyházról, amelyet átjár az Irgalmasság Fénye, s amely elébe megy azoknak, akik eltévedtek az úton. Bennük élt a vágy, hogy a pápa és vele együtt az egész Egyház minden pillanatban forduljon Isten irgalmas arca felé, aki reménnyel tekint a világra.

     A Máriának szentelt római napok során Angela de Fátima Coelho ASM nővér, Marto Ferenc és Jácinta Szenttéavatási Ügyének posztulátora elmondhatta Ferenc pápának, hogy a kis pásztorok milyen nagy mértékben inspirálnak bennünket a Szentatyáért és Isten egész zarándok népéért való imádságainkban és életfelajánlásunkban. Amikor Ferenc pápa fogadta a kis pásztorok ereklyéit és annak a tölgyfának egy darabját, amely fölött 1917 augusztusában megjelent a Szűzanya, szeretetteljesen megcsókolta a relikviákat és újra ezt kérte: "Igen, imádkozzatok értem!"

* Vö. Fatimáról beszél Lúcia nővér, Fatima 2002. 158

** Vö. uo. 62

(Forrás: Boldog Marto Ferenc és Jácinta c. Folyóirat 2013, október-decemberi száma)

Részletek Dr. Gerhard Bergmann könyvéből

(A Szent Margit Lap 65-66., 69-71. számában megjelent cikkek nyomán.) 

    5.2. Az embereket illetően

    a) Kasztrendszer a hinduizmusban

Hogy a hinduizmusban 60 millió pária van, és ezeket nem is sorolják az emberi társadalomba, sőt korábban „érinthetetlennek” nevezték és ennek megfelelően bántak is velük, az nem jelent árulást a hinduizmussal szemben, hanem kifejezetten annak tanítása szerint való. A Bhagavad-Gita című eposz megmutatja az üdvösség útját minden kaszt számára, még a sudrák és az asszonyok számára is (sudrák = a legalacsonyabb kaszthoz tartozók, akiknek a magasabb kasztokat szolgálniuk kell). A páriák milliói azonban nemcsak társadalmilag, hanem vallásilag is kivetettek. 

    Az igazság érdekében meg kell jegyeznünk, hogy a mai Indiában az embertelen kasztrendszert, négy magasabb rendű és mintegy 2000 alacsonyabb rendű kasztjával együtt hivatalosan megszüntették és nem ismerik el. De ugyanezen igazság érdekében azt is meg kell tudnunk, hogy az ország többsége ma is éppúgy él, mint azelőtt. Új-Delhi, a főváros messze van, és a kasztrendszer ma is rányomja bélyegét India szociális struktúrájára, még ha örvendetesnek mondhatjuk is, hogy vannak kaszton kívüliek, akik miniszteri székben ülnek és brahminok, akik szakácsként dolgoznak.

Jézus minden egyes embernek emberi nemességet és méltóságot tulajdonít. Mindez benne foglaltatik az ember istenképűségében. „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá” (Ter 1,26), olvassuk már a Biblia elején. „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.” (Mt 25,40/45) Tehát Jézus, Isten Fia azonosítja magát a társadalom legkisebbjeivel. Ezzel pedig a legmagasabbra értékeli őket. Jézus nem ismer el semmiféle osztályt, kasztot, fajt vagy társadalmi „mostohagyermeket”, mert minden ember kivétel nélkül homlokán viseli az istenképűség nemesi bélyegét.

     b) A nők helyzete a mohamedánizmusban

Az iszlámban nincs ugyan kasztrendszer, de van helyette valami más. Vitathatatlan, hogy Mohamed milyen lekicsinylően és pesszimisztikusan vélekedett a nőkről. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy számára a nő csak élvezeti cikk és munkaeszköz volt. Ez kiviláglik abból is, hogy tizenegy felesége és négy ágyasa volt. Kézenfekvő, hogy az iszlám házasságjogban a férfiaké minden előny és a nő szenved minden hátrányt. Egy férfinak – ha lehetősége van rá – négy felesége lehet. Ma már a legtöbb férfi számára a gazdasági helyzet lehetetlenné teszi a poligámiát. A házasságjoggal magához kötött feleségeken kívül vannak a rabszolganők, akiket a férfi korlátlan számban tarthat úgy, mint ágyasokat. Egy férfi háromszor eltaszíthatja magától jog szerinti feleségét, de ismét vissza kell fogadnia. Ha azonban az asszony nem engedelmeskedik férjének, az bezárhatja és megkorbácsolhatja őt. Igen sok arab-iszlám országban még ma is a háztartási eszközök közé tartozik a korbács. 

    Az iszlám házasságjog értelmében a házasságkötés magán-kereskedelmi ügylet. A férfi jogot nyer a feleségére, az viszont a hozományra. A magán-házasságkötést a férj szabad akarata és mérlegelése alapján felbonthatja. Csak a férj válhat el és a válás rendkívül könnyű. Ám az igazság kedvéért itt is meg kell állapítanunk, hogy a számtalan elhagyatott asszony és gyermek súlyos szociális helyzetet teremt, ezért a modern iszlám államokban gyógyító megoldásokra törekszenek. A modern Törökországban pl. bevezették az európai házasságjogot. Megtiltották a többnejűséget és a nő leteheti a fátylat.

    Mennyire más ez is Jézus Krisztus Evangéliumában. Jézus Krisztus kereken megtiltja a válást. Jézus a válási tilalommal kincset ad az asszonynak, a gyengébb teremtménynek. „A férfi dicsősége az asszony.” Ez egészen más, mint amikor a nő a férfi játékszere és szolgálója. Jézus kíséretében asszonyok is voltak, ezzel is egyenjogúságot és méltóságot adott az asszonyoknak. És még egy: minden vallás ítéletet tartogat a megesett asszony számára – Jézusnál bocsánat várja őt. Mikor házasságtörő asszonyt vittek elé, Jézus így szólt hozzá: „Senki sem ítélt el? Én sem ítéllek el.” (Jn 8,10-11) Jézus az egyetlen, aki ezt az asszonyt vádolhatná, mert ő maga makulátlanul tiszta, s mégis ezt mondja: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél.” (Jn 8,11) Mária Magdolnának, akinek már sok férfival volt dolga, nemcsak hogy megbocsátott, hanem feltámadása után neki jelent meg először, s így arra méltatta, hogy a feltámadás első hírnöke legyen.

Bizony fájlalhatod majd, ha életedben rest és halogató voltál – tehetted volna bár –, de nem gyóntál!

     Ha láttál valaha embert meghalni, gondold meg, hogy azon az úton te is átmégy. Reggel gondold azt, hogy az estét nem éred meg. Ha pedig beesteledett, a reggelt ne merd magadnak ígérni. Készen légy tehát mindenkor és úgy élni, hogy a halál készületlenül ne találjon. Sokan hirtelen és váratlanul halnak meg: „az Emberfia abban az órában jő el, melyben nem is sejtjük”. (Mt 24,42) Mikor az utolsó óra eljön, egészen másképp kezdesz majd ítélni teljes lefolyt életedről és nagyon megbánod, hogy oly rest és tunya voltál. Mily boldog és okos, aki életében olyan igyekszik lenni, amilyennek halála óráján találtatni kíván. (Kempis T.: Krisztus követése, I. 23.) Amikor Isten ítélőszéke előtt állsz, Ő nem ítél el, csak megmutatja, hogy "íme, ilyen voltál és ilyennek szerettelek volna téged"! Te fogod megítélni magad!

     Ha úgy érzed, hogy a hirtelen halál készületlenül érne; – nem gyóntál, tartozásod van, vagy valaki bocsánatát kell kérned –, ne késlekedj! Rendezz mindent, mert nem tudhatod sem a napot, sem az órát! (Begyik T.: Az Istenanya követése 684.)

     Ha abban a vakmerő hiszemben élsz, hogy még egy jó darabig nem halsz meg, bíz' rosszul teszed! Mert bármely órában megeshet, hogy észre sem veszed! (Begyik T.: Útravaló Húzó 317.)

Te kedves Olvasó, hallgatsz a Szűzanya indíttatására?    

     1215-ben egy éjszaka Szent Domonkos elmélyülten imádkozott a római Szent Péter Bazilikában. Látta, hogy az Úr Jézus megjelent az égen, kezében tartva három lándzsát, melyekkel a világot akarta sújtani. Édesanyja, a Boldogságos Szűz Mária ekkor térdre vetette magát és könyörögve kérte Szent Fiát, hogy ne pusztítsa el azokat, akiket megváltott és csillapítsa igazságosságát irgalmasságával.

Erre az Úr ezt mondta neki: "Nem látod Anyám, hogy milyen sérüléseket okoznak nekem? Az igazságosságom nem hagyhatja ezt büntetlenül!"

A Szűzanya azonban így válaszolt: "Te tudod Fiam, aki mindent tudsz, hogy vannak nekem hűséges szolgáim, akiket ha indíttatok, képesek hirdetni a világnak a Te szavaidat. Áldozatos imájuk és igehirdetésük nyomán megtérnek az embereknek, akik visszafordulnak a bűn útjáról és keresni fognak Téged!"

A mi Urunk ezt válaszolta Anyjának:"Mutasd meg nekem azokat, akiket ily nagy küldetésre szántál!"

Ekkor Isten Anyja bemutatta Fiának a két fegyveresét Ferencet és Domonkost, akik kezében egy-egy rózsafüzér volt és ezt mondta: "Sokan vannak, akikre számíthatok, akik követni fogják őket!"

"Elfogadom harcosaidat!" – mondta az isteni Üdvözítő.

(Les Fleurs franciscaines (Ferences virágok), 2. kiadás 187. oldal)

Pedro Valin ho Gomes írása nyomán (rövidített) szerkesztett változat 2 

       A Szűzanya szobra körbejárt a Szent Péter téren a hívők sokasága között, és Isten irgalmasságával megérintette a szíveket, hogy megerősítse az Egyházat a hitben. A Fatimai Szűzanya kegyszobra által érezhető isteni jelenlét annak a jele, hogy a Cova da Iriában közel száz éve átadott üzenet a reményről a mai Egyháznak is szól. A misztikus és profetikus fatimai eseményeket úgy fogadja be az Egyház szíve, mintha az evangéliumot idézné fel egy olyan világ számára, amely éhezi a találkozást, a megtérést, a reményt és az irgalmasságot.

     Azok a gesztusok, amelyekkel Rómában a Fatimai Kegyszobrot fogadták, az örömről és bensőségességről tanúskodnak. XVI. Benedek pápa megölelte a Szűzanyát, kimutatva ezzel szeretetét és ragaszkodását; II. János Pál pápa a Szent Péter téren elszenvedett merényletet idézte fel, a zarándokok pedig kifejezték hálájukat. Ferenc pápa csókkal fogadta a Rózsafüzér Királynőjét, és a bizalom szavait helyezte lábához.

     A hívők sokaságának öröme érződött a Szent Péter téren ugyanúgy, mint az Isteni Szeretet szentélyében a virrasztáson, mely bevilágította az éjszakát, és megmutatta szeretetüket e rendkívüli Asszony iránt, aki a feltétlen elfogadást sugározza felénk. Az Egyház nagyon hálás ennek a Nagyasszonynak a jelenlétéért, aki Isten népével vándorol a történelem útjain, hogy megerősítse őket a Krisztussal való találkozás hitében. 

Ferenc pápa bizalommal teli szavakkal fordult a kegyszobor előtt a Szűzanyához, és a felajánlás aktusában így imádkozott: 

Fatimai Szűzanya, újra hála van a szívünkben anyai jelenléted iránt, így egyesítjük hangunkat minden nemzedék hangjával akik boldognak hirdetnek Téged.

Benned ünnepeljük Isten nagy műveit, aki sosem lankad irgalmasságával lehajolni a rossz által sújtott és a bűntől megsebzett emberiséghez, hogy meggyógyítsa és megváltsa azt.

Anyai jóindulattal fogadd e bizalommal teli felajánlást a számunkra oly kedves kegyszobrod előtt. (...)

Vesd ránk édes tekintetedet, hogy fogadhassuk mosolyod vigasztaló simogatását.

Őrizd karjaid közt életünket: áldj meg és erősíts bennünk minden jóra törekvő vágyat; éleszd fel és tápláld a hitet; segítsd és világosítsd meg a reményt; éleszd újra és tartsd életben a szeretetet; és vezess mindannyiunkat az életszentség útján.

Taníts meg kivételes szeretetedre a kicsinyek és szegények iránt, a kirekesztettek és szenvedők iránt, a bűnösök és az eltévelyedett szívűek iránt: egyesíts mindenkit oltalmad alatt

és mindenkit adj át szeretett Fiadnak, Jézus Urunknak! Amen

(Forrás: Boldog Marto Ferenc és Jácinta c. Folyóirat 2013, október-decemberi száma)

Részletek Dr. Gerhard Bergmann könyvből

(A Szent Margit Lap 65-66., 69-71. számában megjelent cikkek nyomán.) 

 

    b) És hogy állunk Buddha istenfogalmával?

 

 

     Vannak akik úgy vélik, hogy Buddha ateista. Ez azonban tévedés noha igaz az, hogy Buddha nem foglalkozott az istenkérdéssel. Őt főként az életnek a szenvedéssel való kapcsolata foglalkoztatta, nem pedig az embernek Istenhez való viszonya. Azt mondogatta: „Lássátok, így tanít Buddha: az igazság, a szenvedés és a szenvedéstől való szabadulás fölött van. Ezért, amit én nem nyilatkoztattam ki, az rejtve marad.” Ezekhez a rejtett dolgokhoz tartozik Isten kérdése is. Ezért joggal mondhatjuk, Buddha túlnyomóan etikus volt és nem dogmatikus. Elsősorban arról tanított, hogy mit kell tenni és nem arról, mit kell hinni. Ennek ellenére már neki is és különösen a késői buddhizmusnak voltak „hitvalló nyilatkozatai”. Beszél pl. már Buddha is az „örök törvényekről”, mint legfelsőbb hatalmakról. Tanította továbbá a „karmát”, amely a bűnről és bűnhődésről szóló tanítás. De Buddha nem megy túl ezen az „örök törvényen”, mint legfőbb hatalmasságon, nem kutat tovább, ezért Istenről szóló tanítása csökevényes marad.

    c) Istenről szóló tanítás a hinduizmusban

 A hinduizmusnak nincs alapítója, noha könyvei vannak. Nincsenek kifejezett dogmái sem. Egyik könyve a Bhagavad-Gita (A Magasztos Éneke) című eposz. Ez a hinduk leggyakrabban olvasott vallásos könyve, de van mellette több, gyakran forgatott más könyve is. A hinduizmusban minden elfér, nincsenek határozott rendelkezései – dogmái. Tanai mindent felölelnek: „Indiában az egész élet vallás”, mondja az indus. Ez a nagyon jellemző mondás egy brahmintól – az egyik legelőkelőbb kasztbelitől származik. 

     Indiában minden vallás, de egyáltalán a 'vallás' olyan, mint egy tarka mozaik. A hinduizmus vallásos szinkretizmus, azaz a vallások elegye, az ellentétek egyesítése. A vallás területén érvényes a „mindenki mondja a magáét”. Ramakrishna (1834–1886) hindu szent mondja: „Erőm a sokoldalúságban van.” A történelmi vallásokat a szent folyó fürdőzőihez hasonlítja, akik a part lépcsőin haladnak befelé. Értelmetlen dolog vitatkozni azon, melyik lépcső a legjobb, hiszen mindegyik egy fokkal közelebb viszi a zarándokot céljához. Így van aztán, hogy a hinduizmus vallási elegyében helye van a teistáknak, akik hisznek ugyan a világ fölötti személyes Istenben, de nem hisznek a Krisztusban megjelent isteni kijelentésben; a deistáknak, akik értelmi okokból hisznek a világteremtő Istenben, aki azonban szerintük messze van, és éppoly kevéssé szól bele a világ dolgába, mint ahogy az órás sem törődik az órával, ha már egyszer elkészítette és felhúzta, hagyja, hogy járjon magától; a monoteistáknak, akik egy istenben hisznek; a politeistáknak, akik sok istenben hisznek; sőt az ateistáknak is, akik tagadják egy személyes isten létezését. Helye van még Jézus Krisztusnak és a „kereszténységnek” is, de elvetik Jézus igényét az igazság iránt. Jézus csak egy a sok közül – szerintük. Ezért aztán Indiában békésen megfér egymás mellett a szoba falán Krishna isten, Buddha, Jézus és Gandhi képe. A hinduizmusban ismeretlen a tiszta helyzetet teremtő vagy-vagy, helyette a ködösítő „és” áll. Nem „egyedül Krisztus”, hanem „Krisztus is”. Gandhi elismerően, sőt lelkesen beszélt Jézus Krisztusról, ennek ellenére soha nem tette volna „egyeduralkodóvá” Őt.

     De mit tanít a hinduizmus Istenről? Bár a hinduizmusban helye van mindenféle vallásos meggyőződésnek, mégis mutatkoznak jellegzetes vonások. Itt a Védákra kell utalnunk, erre a négy dalgyűjteményre, melyek közül a legrégebbi Kr.e. 1250 körül keletkezett. A Védák és a bennük található ún. Upanisádok rányomták bélyegüket a hinduk vallásos gondolkozására. Az Upanisádok titkos tanítások. Ezekben a dalgyűjteményekben két fogalom játssza a főszerepet: a Brahman és az Atman. A Brahman a világmindenség, az abszolút, az isteni. Az Atman a szellem. A hinduizmus vallási épületének hangzavarából két erőteljes hang csendül ki: a panteizmus és az identitás-misztika illetve filozófia. 

     A hinduizmus erősen megközelíti a panteizmust, mely szerint az egész mindenség isteni. Isten egy a világgal, nem mint személy és akarat létezik, hanem az isteni él és hat mindenben. Az identitás-misztika pedig azt mondja, hogy a világmindenség legbenső magva azonos énem legbenső magvával. Nincs lényegi különbség köztem és az isteni közt. Én magam, az ember, isteni vagyok. Atman és Brahman kölcsönhatásban vannak. Az Atman az emberben levő isteni, Brahman jelenléte az emberben. „Én Brahman vagyok”, ez a hinduizmus jelszava Indiában. (Félreértések elkerülésére különbséget kell tenni Brahman, Brahma és Brahminok között. Brahman azt jelenti, isteni; Brahma az egyik isten neve; Brahmin pedig pap, bölcs, tanító.) A Brahman a nagy, mindeneket átható lényeg. Minden isten, minden ember és minden más teremtmény létének előfeltétele. Végtelen sok alakot ölthet fel. És mert ezt meg is teszi, a hinduizmusban kereken 330 millió istenséget találunk, de ezek csak közbenjárók a Brahmanhoz. Az istenek között legnagyobb Síva, a rombolás, pusztítás istene. Szabályos időközökben szétrombolja a világmindenséget, aztán újra felépíti. Sok felesége van, ezek egyike Káli, a rettenetes. Egy brahmin egyszer egy európait kalauzolt egy istenektől nyüzsgő indiai templomon át. A brahmin ezt mondta vendégének: „Látja, ezek az istenek mind megférnek egymás mellett békességben. Mindegyikünk ahhoz az istenhez imádkozik, amelyik belső lényegünknek leginkább megfelel. Isteneink bizonyos mértékig az emberi nem különböző jellemvonásait viselik, csak természetfölötti alakban.” A hinduizmusban az állatok, fák, hegyek, vizek is részben az istenség önkijelentésének számítanak, és részben szentnek tartják azokat. Így pl. a fák közül szent a fügefa, a folyók közt a Ganges. Az állatok közt pedig különösen a tehenek, majmok és orrszarvúak szentek, mert az istenség kinyilatkoztatásai. Nem kisebb személy, mint Gandhi mondta: „A hinduizmus leglényege a tehén védelme.” Mindezek mögött ott rejlik a kérdés: kicsoda Isten? Mohamednél kegyetlen és önkényes úr; Buddhánál bizonytalan örök törvény; a hinduizmusban valami ködös, bizonytalan „isteni” valóság.

    d) Mennyire egészen más Isten ismerete Jézus Krisztusnál

     A vallásoknak csak sejtéseik vannak Istenről, Jézus Krisztusnak ismerete. Mert Ő több, mint ember, ezért át tudta törni a sűrű fátylat, amely mögött a nagy Titok rejtőzik, akit Istennek nevezünk. Jézus Krisztustól és csak Tőle tudjuk, hogy ez az „örök törvény” személyiség, akarat, irányító, mindenható és mégis jóságos Atya, Aki maga a Szeretet. Isten szeretet, ez Isten önkijelentése. Éppen ez a szeretet indította az Atyát arra, hogy elküldje Fiát, hogy Önmagát Benne maradéktalanul kinyilatkoztassa, és hogy az Ő kereszten való tökéletes áldozatával minket megváltson. Másrészt Jézustól tudjuk, hogy Isten szeretetét nem tekinthetjük lágyszívű tehetetlenségnek. Ez világosan látszik a Golgota keresztjén, mert ott Jézus elégtételt szerző áldozata Isten igazságának tesz eleget. 

     Isten személye iránti kérdésünkre csak olyan valakitől kaphatunk érvényes választ, aki ember ugyan, hogy velünk emberi nyelven beszélhessen, egyúttal azonban több mint ember. Embernek, de ugyanakkor Istennek is kell lennie. Ez pedig nem más, mint Jézus Krisztus. Ha valaki kétségtelen bizonyossággal meg tudja mondani, ki Isten, Jézus válasza az illetékes minden más válasszal szemben. Sőt, nemcsak hogy illetékes, de az Ő válasza kijelentés jellegű, így messze felülmúl minden pusztán emberi választ.

Szólj hozzá! • Szerkesztés...

Zarándokúton a zarándok Szűzanyával                                                Pedro Valin ho Gomes írása nyomán (rövidített) szerkesztett változat 1

     A Feltámadás fénye betör a sötétségbe, amely szétszakítja a sötétséget és jó hírként terjed, Isten világosságát árasztva életünkre. Ez a fény a kereszthalál után is az élő Krisztus fénye. Fatimában a világ minden este zarándokká válik a gyertyás körmenetben. Mindazok követik őt, akik szeretnék, hogy a bensőjükbe befogadott fény átformálja őket; akik a Feltámadott ígéretébe vetett bizalommal zarándokolnak a világban, és elkötelezik magukat Mellette. A zarándokoló emberek között, az emberi történelem drámája közepette is ott halad az úton a Fehérbe öltözött Asszony, Nővérünk és Édesanyánk. Mária az úton lévő emberiség zarándoktársa lett, ahol Ő az Ige szavainak, az Isteni Irgalmasság ígéreteinek és a szívünket megtérítő Szépségnek a visszhangja.

     Ez az Isten népével vándorló Asszony volt jelen 2013. október 12-én és 13-án a Hit éve keretében Rómában megrendezett Mária Napokon.

     A Szentatya meghívására a Rózsafüzér Királynőjének fatimai kegyszobra Rómába zarándokolt, hogy az Egyház szívében látható módon jelen legyen a vándorúton járó emberiséggel. Az előtt a fehérbe öltözött Asszony előtt hódolt a Pápa, aki egy hívő életformát indított el; szűzként és Anyaként, akit Fia az egész emberiség édesanyjául adott.

     Mária Isten fényéből él. Isten fényét kínálja fel. Így volt ez Fatimában is, amikor karját kiterjesztve feltárta a kisgyermekek előtt az őket beborító fényt, amely betöltötte őket és feltárta előttük a valójukat Isten szépségében tükröződve*. És így van ez minden alkalommal, amikor a Fehérbe öltözött Szűzanya – aki szíve csendjében őrzi Isten ajándékát (vö Lk 2,19) – megjelenik, felkínálva az Istennel való közösség reményét. Erre a szerény Asszonyra – akinek életét Isten munkálta ki –, tekint a zarándok Egyház a világ drámái közepette, a hit példája és egy fajta anyai jelenlét után vágyakozva.

(folyt.)

* Vö. Fatimáról beszél Lúcia nővér, Fatima 2002. 168-169

(Forrás: Boldog Marto Ferenc és Jácinta c. Folyóirat 2013, október-decemberi száma)

Mit is akarnak megvalósítani, a fatimai kegyhely mai tisztségviselői?
Egy törökországi püspök figyelmeztetése az európai püspöki szinóduson az iszlám, Európát fenyegető veszélyéről

     Mgr. Giuseppe Germano Bernardini, Izmir (Törökország) érseke, aki két évtizede tölti be püspöki hivatalát egy 99,9 százalékban muzulmánok lakta országban, az európai püspöki szinóduson kritikával illette a katolikus Egyháznak az iszlámmal való kapcsolatát, melyet hiteles anyaggal támasztott alá:
1. Hivatalos találkozó során, melyen a moszlimok és a keresztények között folyó párbeszédet vitatták meg, egy befolyásos muzulmán odafordult a keresztény résztvevőkhöz és nyugodt, határozott hangon ezt mondta:

„A ti demokratikus törvényeiteknek köszönhetően le fogunk győzni benneteket, a ti vallási törvényeiteknek köszönhetően uralkodni fogunk rajtatok!”

És ezt el kell hinnünk, hiszen az „uralkodás” már meg is kezdődött az olajdollárokkal, melyeket nem arra fordítanak, hogy Észak-Afrika és Közel-Kelet szegény országaiban munkahelyeket teremtsenek, hanem arra, hogy azokban a keresztény országokban, melyekben nagy a muzulmán vendégmunkások aránya mecseteket és kulturális centrumokat építsenek. Ez Rómára, a kereszténység központjára is érvényes. Hogy nem vehető észre ebben egy világos program, mely terjeszkedést és hódítást irányoz elő?

2. Egy másik keresztény-muzulmán találkozón, melyet mint mindig, most is a keresztények szerveztek, az egyik keresztény résztvevő felvetette, hogy miért nem rendeznek legalább egyszer ilyen találkozót a muzulmánok is? A moszlim válasz ez volt: „Miért tennénk? Ti semmire nem tudtok minket megtanítani, és nekünk nincs szükségünk semmilyen oktatásra!”
     Az efféle ökumené, a süketek közötti párbeszéd tehát! Tény, hogy olyan fogalmak mint „párbeszéd”, „igazságosság”, „kölcsönösség” vagy „emberi jogok” és „demokrácia” a muzulmánok számára egészen mást jelent, mint számunkra. De ez, úgy gondolom, már közismert dolog.
 Nekem az a véleményem, hogy ezeken a kijelentéseken komolyan el kell gondolkoznunk.

     Azzal a figyelmeztetéssel szeretném befejezni mondandómat, mely saját tapasztalatomon nyugszik: Soha nem szabad a muzulmánoknak katolikus templomot vallási ünnepük számára rendelkezésre bocsátani, mert ők ezt a gesztust a mi aposztáziánk legbiztosabb jeleként értékelik. Forrás nyomán 

    Bizony nem ártana, ha a fatimai "Világvallási Centrumot" tervező főpapjaink utána néznének, hogy egyáltalán fellelhető-e más vallásokban a kölcsönösség szelleme egymás-, ill. a kereszténység iránt? Törökországban nem mondható el, hogy kifejezetten keresztényüldözés folyna, mint pl. Szíriában, Irakban és Pakisztánban stb., de Bernardini érsek álláspontját igazolja, hogy 2010. június 3-án, meggyilkolták Iskenderun-i püspöktársát Luigi Padovesét (Anatólia, Törökország).

Nos, miért bír különös jelentőséggel egy törökországi püspök – egyébként nagy szenvedésekkel járó –meggyilkolásának ténye? Azért, mert Mgr Padovese volt a Törökországi Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és aktívan részt vett az iszlámmal való párbeszédben. 2006-ban, egy meggyilkolt papja (Fr. Andrea Santoro) gyászmiséjén így beszélt: "az egyetlen út, amit meg kell tenni:  a párbeszéd, a kölcsönös elismerés és a baráti közeledés".

Na, épp ezt a katolikus püspököt gyilkolták meg és a fentebbi szinóduson, erre az egyoldalú barátkozásra hívta fel a figyelmet Mgr Giuseppe Germano Bernardini!

(Alsó képünkön a vértanú Padovese püspök)

 1)  Forrás ; 2) Forrás  

     Augusztus 31-én Budapesten, a Máriaremetei Kegytemplom parkjában idén is megrendezésre kerül a Szeretetláng Fesztivál. A 9 órakor kezdődő találkozó kiemelt előadója lesz Dominik Chmielewski szalézi szerzetes atya, aki korábban a Lengyel Harcművészeti Szövetség karate igazgatója volt, de megtérése után Jézusnak és Máriának szentelte életét. Ő alapította a Szűz Mária Harcosai közösséget, amelyik minden hónap első szombatján férfiak ezreit hívja közös rózsafüzér imára. Kezdeményezése már a világ számos országában terjed, köztük hazánkban is. Vannak előadásai, melyeket több, mint hárommilló ember nézett meg a videómegosztó portálokon!

Dominik atya „izgalmas” megtéréséről a következő linkre kattintva olvashattok: https://szeretetlang.hu/2024/06/23/aki-harci-karate-mester-volt-de-mariat-es-a-szentlelket-valasztotta/

Aki szeretné őt előzetesen is hallani, ajánljuk az alábbi magyar feliratos előadását : https://www.youtube.com/watch?v=gTjFpWHKjJY (A "beállítások"-ra kattintva a magyar feliratot kell kiválasztani.)

Vendég lesz még a Dariusz Dabrowski atya, a lengyel Szeretetláng Mozgalom papi vezetője, aki fiatalok sokaságának szívében lobbantotta lángra a Szent Szűz Szeretetlángját. A Szentmise főcelebránsa az aranymiséjét ünneplő Mészáros Domonkos OP atya, a Szeretetláng terjesztésének nagy hazai apostola lesz, a zenei szolgálatot a soproni Exodus együttes vállalta el.

- Akik különbusszal jönnek, a parkolás miatt előre jelezzék a 06 30 205 8170-es telefonszámon.

- A koncelebrálni (gyóntatni) szándékozó atyák jelezzék előre szándékukat és hozzanak magukkal albát!

Fábry Kornél püspök atya tavalyi előadásából könyvecske készült Az Úrral való egység imája címmel, mely térítesmentesen átvehető majd! (A Szeretetláng Mozgalom információja nyomán)

     A Szentírás szerint Dávid király családjából származó Máriának az angyal véget nem érő királyi széket ígér az Angyali üdvözletben.
     Csillagkoronával tűnik fel a Jelenések könyvének Napbaöltözött Asszonyaként.
     Az efezusi zsinat (431) a Szent Szüzet mint „Isten Anyját” a Királyok Királyának Anyjaként szentesítette.
     XII. Piusz pápa 1954-ben rendelte el a Világ Királynője címét és ünnepét először május 31-re (a magyar Natália nővér magánkinyilatkoztatása nyomán), majd az Egyház később augusztus 22-re tette át .

     Szűz Mária a Magyarok Nagyasszonya — egyben a Világ Győzelmes Királynője —, egyúttal Magyarország Örökös Királynője, a Magyar Szentkoronának pedig jogos birtoklója.

   A Szent Korona tan a Regnum Marianum eszméjében tükröződik és a magyarság engesztelő küldetésében valósul meg.
Isten Anyja jogosan tart igényt arra, hogy királynőként ismerjük el és így is szólítsuk meg, így hódoljunk előtte.

   Fatimában a Szűzanya világosan ki is nyilvánította, hogy az utolsó időkben csak az ő Szeplőtelen Szíve segíthet az emberiségen.
     Nekünk magyaroknak jutott az a megtisztelő kiváltság, hogy a világ megmentésének eszközeit: a Natália nővér Magyar Engesztelését és a Szeretetláng túláradó kegyelmi eszközeit bízta ránk!

»Magyarország nem pusztul, hanem tisztul!« (ezt nyilatkoztatta ki, mint a Világ Királynője Natália nővérnek)

     »Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat) és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a Magyar Szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni, ez Szívem Szeretetlángja. Nagyon kérlek fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra.« (vö. Szeretetláng Lelki Napló I/37)
     Beigazolódni látszik Montforti Grignon Szent Lajos jövendölése: »Szűz Máriának az utolsó időkben mindinkább előtérbe kell lépnie irgalmassággal, erővel és kegyelemmel: irgalmassággal, hogy a szegény bűnösöket és eltévelyedetteket a katolikus Anyaszentegyházba vezesse és szeretettel visszafogadja. Erővel és hatalommal Isten ellenségeivel, a megátalkodott bálványimádókkal, szakadárokkal, mohamedánokkal, zsidókkal és istentelenekkel szemben, akik félelmetes módon látnak majd hozzá, hogy mindazokat, akik ellenük vannak, rábeszéléssel vagy fenyegetésekkel félrevezessék és elbuktassák. Utoljára pedig kegyelemmel kell közelednie, hogy Jézus Krisztus vitéz harcosait és hű szolgáit, akik érte küzdenek, bátorítsa és támogassa«. (Tökéletes Mária-tisztelet 50/f)

     És valóban, most az utolsó időkben személye egyre nagyobb jelentőséget nyer. Szomorú lenne, ha pont mi − az Ő Népe −, feledkeznénk meg istenanyai és királynői hatalmáról!

Milyen "egység" alapján fog az egységes világvallás állni?
    A francia szbdkmves Yves Marsaudon az eljövendő egységes világvallást a következőképpen definiálja: „Ki lehet jelenteni, hogy az ökumenizmus a szbdkmvesség legitim gyermeke. Korunkban egyik rendtársunk, Franklin Roosevelt követelte ki mindenki számára azt a lehetőséget, hogy az Isten előtti hódolatban saját alapelveit és meggyőződését követhesse. Ez egyszerre tolerancia és ökumenizmus. Mi, hagyományhű szbdkmvesek megengedjük magunknak, hogy egy ünnepelt államférfi eme kijelentését megismételjük és a körülményekhez igazítsuk. Katolikusok, ortodoxok, protestánsok, zsidók, moszlimok, hinduk, buddhisták, szabadgondolkodók, nem-hívők, ezek csupán a keresztnevek. A családi nevük mindegyiküknek szbdkmvesség lesz.”

     Más szavakkal ez a következőket jelenti: az egységes világvallás az összes vallás egyenlőségéből fog állni. Mindegyik ugyanannyira érvényes. Ennek feltétele azonban az egyesítő családi név, vagyis annak a szbdkmves tévtannak az elismerése, amely szerint minden vallást Isten akart, és mindegyik hozzá vezet. Ez az eljövendő világvallás legfőbb dogmája. (Nincs tehát Szentháromság, nincs Megváltó és nincs megváltás, mert az ősbűn legitim, amiként az ember, Istennel való szembenállása is!)
      Ezzel az elvvel egészen egyetértve jelentette ki P. Dupuis Fatimában: „A világ összes vallási hagyománya egy, az emberiség számára készített isteni terv része. A Szentlélek jelen van és egyaránt megmutatkozik a buddhizmus, a hinduizmus, a keresztények és a nem-keresztények szent írásaiban.” És ehhez még hozzáfűzte: „Az isteni uralom univerzalizmusa teszi ezt lehetővé. Ezek egész egyszerűen csak a fejlődés különböző útjai a megváltás közös titka felé.” (Most már csak azt kéne pontosítani, hogy a démonok is istenek-e, ezek szerint hány istenség van, és a fenti "isteni terv", melyik "Isten" eredendő terve? Melyik isteni személy áldozta fel önmagát szeretetből, az emberiség üdvösségéért? Bizony ezt, nem ártana mindenek előtt tisztázni!)
     Rákérdezve a firenzei zsinat dogmájára, miszerint az Egyházon kívül nincs üdvösség, P. Dupuis ezt válaszolta: „Nincs szükség a firenzei zsinat 1442-ből származó szörnyű szövegére való hivatkozásra.”  (Röviden)

     A fatimai szentély területét már nem a Jelenési Kápolna, nem is az 1921-ben épült régi bazilika uralja, hanem az ezzel szemben felépített "rakétasilóra" emlékeztető új templom (lásd még alsó 3 képünk)! Ennek az új szentélynek egy olyan központnak kell lennie, amelyben a világ összes vallásának hívei össze tudnak jönni a saját isteneik előtt való tiszteletadásra – egy fedél alatt.
     Akaratlanul is felmerül annak gondolata, hogy ez "az összes istennek" szóló új panteon, talán éppen az eljövendő egységes világvallás első katedrálisa? Az előző posztokban leírt hindu rituáléhoz hasonló események azt mutatják, hogy a "Nagy Tervezők" pontosan követik a szbdkmves eszméket, formailag is. Mindez a helyi, a Leiria-Fatima egyházmegye püspökének, D. Serafim de Sous a Ferreira e Silva-nak és Lisszabon bíboros-pátriárkájának, Jose da Cruz Policarpo-nak a beleegyezésével és szeme láttára. Forrás nyomán
     Ezek után mi csak oszthatjuk John Vennaris, a Fatima-Crusader szervezet kanadai újságírójának véleményét, aki ezt írja: „A 90-es évek közepén a Guadalupe-i szentély rektora tagadta Miasszonyunknak a Tepeyac-dombon való megjelenését. Mexikó lakói felháborodtak és tiltakoztak eme arcátlanság ellen. A rektornak egy éven belül mennie kellett. Ugyanennek kellene történnie Fatimában is! 

KNOCK 7 perc I. rész https://youtu.be/qcTsfFSFeI0

KNOCK 7 perc II. rész https://youtu.be/K7jWeykVdig

 (Ha link nem nyílik meg, ez nem a szerkesztőség, hanem a szolgáltató részéről feltételezhető akadályoztatás!)

Szent-István napján    (Reviczky Gyula)
I.
 

Fatima holnap: vallások-közötti szentély?
      Mint előzőleg tárgyaltuk, 2003. október 10-től 12-ig vallások-közötti kongresszust rendeztek Fatimában, amelyen jelen volt Mgr. Fitzgerald, a vallások-közötti dialógus pápai tanácsának elnöke, Jose de Cruz, Lisszabon bíboros-pátriárkája, Mgr. Guerra, a fatimai szentély rektora és P. Dupuis, egy belga jezsuita, valamint az iszlám, a hinduizmus és a buddhizmus képviselői. Ezen a kongresszuson Mgr. Guerra, a szentély rektora a következőket jelentette ki: „Fatima jövője, vagyis Isten és az Ő anyja előtti tiszteletadás ezen helyének egy olyan szentéllyé kell átalakulnia, ahol a különböző vallások össze tudnak keveredni. A vallások-közötti dialógus Portugáliában és a katolikus Egyházban ugyan még csak embrionális fázisban van, de a fatimai szentély vállalja univerzális (azaz ökumenikus) hivatását.”

     De hogyan lehet ezt a szörnyűséget azoknak a katolikusoknak elmagyarázni, akik hisznek a fatimai üzenetben, és évente milliószámra látogatnak el ebbe a szentélybe? – Mgr. Luciano Guerra erre a problémára is megtalálta a megoldást, azáltal, hogy magát az Istenanyát is egy, az ökumenizmust támogató erőnek kiáltotta ki! „Az a tény, hogy Fatima – vagyis annak a helynek a neve, amelyet az Istenanya megjelenésére magának kiválasztott – egy moszlim név, bizonyítja, hogy a szentélyt meg kell nyitni a különböző vallások egymás melletti léte számára”, mondta Mgr. Guerra.
     Hamis érvelés! Nem tudja Mgr. Guerra, hogy Fatima helység a nevét a hagyomány szerint egy olyan, a reconquista időben élt iszlám hercegnőről kapta, aki áttért a katolikus hitre (!), – akit épp ezért öltek meg – és a mai Fatima területén temettek el? Isten Anyjának a választása tehát egész határozottan éppen az ökumenizmus ellen szól. De ez nem illik bele a mostani tervbe. Azon hagyományhű katolikusokat, akik ott helyben tiltakoztak a kongresszus ellen, Mgr. Guerra ezért „tegnapról itt maradtaknak”, „szellemileg elmaradottaknak” és „provokátoroknak” nevezte.

Pater Dupuis az egységes világvallást reklámozza Fatimában

     Pater Jacques Dupuis, egy belga jezsuita, aki Rómában a Gregorianán tanít, a kongresszuson a világ összes vallása egységesülésének szükségességét hangoztatta: „A jövő vallása az összes vallás általános összetalálkozása lesz az egy univerzális Krisztusban, ami mindenkit ki fog elégíteni.” Ezalatt egyáltalán nem a vallásoknak Jézus Krisztushoz való megtérését érti, ahogy ezt maga is tanúsítja: „A végén, ahogy mi reméljük, a keresztények jobb keresztények és a hinduk jobb hinduk lesznek.” – Tehát mindenki az marad, ami volt. A keresztény keresztény, a hindu hindu. Forrás 

     Vajon milyen egység lesz ez azokkal a hindukkal és moszlimokkal, akik nem csak egymást, a többi vallást, de legjobban a keresztényeket utálják? A toleranciát nem elsősorban saját hazájukban kellene példaadóan megvalósítani? És nem ledönteni és bemocskolni Krisztus arcát, ledönteni a Szűzanya szobrokat, felgyújtani a templomokat és legyilkolni a keresztényeket, úgy mint Pakisztánban és egyes moszlim országokban! Netán ez lesz a sorsa Fatimának is?

Boldog az a nemzet, melyet az Úr örökségül választott magának. (Zsolt 32,12)

     Augusztus 20, az egyik legősibb magyar ünnep, amely Szent István királyunk sírjának 1083. augusztus 20-án Szent László parancsára való felnyitására emlékezik. A Hartvik-féle feljegyzés szerint az exhumáláskor a szent uralkodó jobb kézfejét épségben találták. Augusztus 20. évszázadokig törvénynap volt, majd az államalapítás ünnepe.
Szent István öröksége felmérhetetlen, mert máig ható és hatalmas volt a szervező munkája, mely  komoly büszkeségre is okot adó! Pl. az istváni törvénykezés a maga korában a legfejlettebbek közt volt közel-távol e térségben, hiszen a törvények kétharmada önálló jogalkotás terméke, nem pedig nyugati átvétel. (A számok és paragrafusok barátai kedvéért: 56 kapitulumból 5 fejezetben teljes, 2-nél részleges, 11-nél esetleges az idegen hatás. Például a cseheknél sokkal több az idegen átvétel, a lengyeleknél az egész törvénykezési procedúra későbbi.)

Hadvezérként István az egyetlen a magyar történelemben, aki nemhogy háborút, de csatát sem vesztett.
Ráadásul István nemcsak a háborúk, de a békekötések győztese is volt. Az egyházszervező munka is komoly rátermettséget bizonyít. Összehasonlításként: az első lengyel király, Vitéz Boleszló (967-1025) kezdetben csak a német szervezettől függő egyházat tudott kialakítani, Csehországban az első érsekség csak a XIV. sz. derekán jött létre.

Mindemellett István az első az egész történelemben és a szent királyok sorában, aki nem mártírként érdemelte ki a szentté avatását, hanem csupán tevékenységével és egyéniségével.

  Kegyetlenségéről szóló történetek egyfelől a "Szent" jelzőt kiirtani szándékozó protestantizmus terméke, vagy felnagyítása. Másfelől történelmi tény, hogy csak első vonalas ellenfeleivel szemben volt kérlelhetetlen, ezzel szemben pl. az Ajtony-fiak, vagy a Koppánnyal szövetséges Vérbulcsú-utódok tovább élhettek maradék birtokaikon.
Ráadásul teljesen hamis azt állítani, hogy István a „múltat végképp és nyomtalanul eltörölni” elvét követte volna (ez épp azokra áll, akik ezt próbálják besulykolni a magyarság fejébe)!. Számtalan struktúra megmaradt: a tinó mint fizetőeszköz büntetéspénzként való alkalmazása, a keletről hozott ötös számrendszeren alapuló, a nyugati vérdíjtól eltérő magyar büntetésrendszer (vérbosszú helyett kárpótlás fizetése). Ősi szokás az is, hogy az ősök tiszteletére szentelt tűzhelyeken örök tűznek kell lennie (ezért mentették fel a tüzet őrzőket a templomba járás kötelezettsége alól). De az István korában létezett faluközösség büntetőjogi felelőssége is a régi törzsi-nemzetségi szervezet nyomait őrizte. Viszont tény, hogy szent királyunk törvényeivel betiltotta a nép körében elterjedt pogány szokásokat, amiként meglévő, de az egyetemes hittől különböző keresztény hitelemeket is a Római  Anyaszentegyház krisztusi tanításához egységesítette. A pápához – mint Krisztus földi Helytartójához – való hűséget, az állam minden alattvalójára nézve kötelezővé tette. Szent István nevéhez tíz egyházmegye megszervezése kötődik, melyek élére – (teljesen egyedülálló módon) pápai felhatalmazása révén – saját maga állíthatott érsekeket, illetve püspököket, ezért kapta a pápától az Apostoli Király jelzőt, ill az Apostoli Kettőskereszt jelképének a használatát.

     A kitűnő hadviselő és belső ellenfelein győzedelmeskedő, erőskezű és szent uralkodó 1038-ban 63 éves korában hunyt el.

     Államalapító királyunk ünnepe kereszténységünk és magyarságunk megélésének kiemelt ideje. Szent Istvánnak a fiához írt intelmeiben egy olyan állameszme rajzolódik ki, aminek alapja a Krisztusba vetett hit megtartó ereje, a nemzeti értékek és hagyományok megőrzésének fontossága. Tehát Szent István öröksége az az eszme, hit, hűség és tudatos akarat, amely a magyarság megmaradásának máig is egyetlen "receptje"! 
Mert politikusként és apostolként is a legkiválóbb volt, elsőként ismerte fel ugyanis, hogy egy államot – de bármilyen emberi közösséget is – egyedül a keresztény tanítás és erkölcs képes tartósan fenntartani. 

     A Magyar Királyság nemcsak kitűnt a Pápa iránti hűségével, de az Egyház és Európa legszilárdabb bázisává vált, egyben a mindenkori államszervezés példájává.

     Szent István személyéhez szorosan kötődik a Magyar Szentkorona eszmeisége, melyet a szent-istváni Ország és Koronafelajánlás által államjogilag érvénybe lépett a Szentkoronának, Nép- és Országbirtoklási kiváltsága is magasztosít!
    Nem szabad felednünk, hogy a Magyar Szentkorona nemcsak a magyarság felé – vagy számára – volt "jogiszemély státuszú", hanem például még a pápaválasztásra is vétójoga volt! Ez történt 1903-ban, amikor XIII. Leo utódjául államtitkárát, a szbdkmves Mariano Rampolla del Tindaro (1843-1913) kardinálist választották a pápai trónra. Az utolsó pillanatban, Ferenc József osztrák császár és magyar király, a Magyar Szent Korona jogán a krakkói érsek révén vétót jelentett be a konklávé döntése ellen. Az ezt követő új választással kerülhetett a pápai trónra a velencei pátriárka Giuseppe Sarto, X. Piusz, akit aztán XII. Piusz pápa 1954. május 29-én szentté avatott. 

     Érdekesség (és nagy titok), hogy X. Piusz első rendelkezései közt szerepelt az, hogy az 1904. január 20-án kibocsátott Commissum nobis kezdetű konstitúciójában kiközösítés terhe mellett megtiltotta a vétóemelést, majd az év karácsonyán a Vacante Sede Apostolica konstitúcióban összefoglalta a pápaválasztás egyedüli törvényes rendjét.
     Szent X. Piusz személye és pápasága Isten rendkívüli ajándéka volt, különösen azon veszély tudatában, amit a szabadelvű Rampolla kardinális megválasztása jelenthetett volna a keresztény világra!

A Szentkorona, nemcsak a Magyar Államiság jelképe, hanem a Keresztény Magyar Államiság őrzője is, hiszen páratlan tisztségében a Szent Szűz Koronája is! Ez annyira így van, hogy     a Mária-képeket és szobrokat semmilyen nemzeti koronával nem szabad ábrázolni, megkoronázni, ez kizárólagosan csak a Magyar Szentkorona esetében engedélyezett egyházjogilag! Más nemzetek a Mária-képeiket, szobraikat kizárólag szimbolikus királyi jelvénnyel ábrázolhatják (Coronation Canonica)!

Szent István királyunk nemzetközileg is ünnepelt liturgikus Szent, ám halálának napját – Magyarországon kívül (Szűz Mária Mennybevételének 15-i ünnepe miatt) –, augusztus 16-án tartják!

(Írásomhoz felhasználtam tbk. a - http://konzervatorium.blog.hu/2010/08/20/istvan_08_20_ezertiz_ev_alapjai - honlap részleteit!)

     A nemzettudat három éltető alappillére:

a Szentistváni Örökség,

a Szentkorona-  és a

Regnum Marianum eszméje! 

Amint ez tudatosodik a szívekben és a lelkekben - Magyarország feltámad!

Botrány Fatimában 2

     2004. május 5-én aztán megtörtént a legnagyobb szentségtörés, az, amitől az Üdvözítő Krisztus mentett meg minket! Egy hindu Shastry nevű pap a Szűzanya Fatimai Szentély oltáránál, a Szentségi Tabernákulum és a Kegyszobor előtt, pogány istenségnek mutatott be áldozatot! A gyalázatot egyenes adásban közvetítette a SIC portugál tévécsatorna.
     Már az ószövetségi Zsoltárok Könyve figyelmeztet: Omnes dii gentium daemonia – A pogányok istenei démonok (Zsolt 96,5) és ezt Xavéri Szent Ferenc is határozottan kijelentette, különösen, hogy megismerte azt a hindu vallást, amely 30 ezer démont, istenként imád!
     Az egyházi kánonok lábbal tiprásának, nem ez volt az egyetlen cselekménye! A Krisztus által felszentelt és felkent Leiria-Fatima püspök, D. Serafim de Sousa Ferreira e Silva hagyta magát beöltöztetni a pogány szertartási ruházatba! Mi jöhet még?
     A botránynak híre ment és a Vatikán kérdőre vonta a püspököt és a kegyhely rektorát is. A Papi elöljárók, magyarázkodásukban az akkor már betegeskedő P. Kondor Lajos SVD atyára igyekeztek  rákenni mindent, igaztalanul! (Jóllehet ő jelen sem volt a gyalázatos cselekményeknél!)  Forrás 1    Forrás 2   Forrás 3
     Ó édes Jézus, ó kegyes Jézus, ó Irgalmas Jézus! Bocsásd meg nekik, mert nem tudták mit cselekedtek, amikor Szeplőtelen Szívű Édesanyád ellen súlyosan vétkeztek! És bocsáss meg nekünk is, akik figyelmen kívül hagytuk a Szűzanyánk fatimai kéréseit és íme ez történhetett!

Botrány Fatimában 1

     2003 októberében, hű katolikusokat világszerte elborzasztotta a beharangozott hír, hogy "szép lenne, ha a Cova da Iria a világvallások központi univerzalisztikus helye lehetne". Fr. Luciano Guerra – az ötlet védnöke – mint a szentély rektora kijelentette, hogy  "a buddhisták, hinduk, muzulmánok, ortodoxok, anglikánok és a katolikusok egybegyűlnek, hogy imádkozzanak és így a fatimai kegyhely, vallások közötti kongresszusok rendszeres színhelye lesz". Erről beszámolt a "Noticias de Fátima" újság és "A Portugál News" angol nyelvű folyóirat, mely a hatalmas nemzetközi tiltakozást kiváltotta. Erre mentegetőzésül, fr. Guerra egy sor kétértelmű nyilatkozattal védekezett. Végül 2004. január 9-én, három hónappal a botrány kirobbanása után, fr. Guerra végül elismerte, hogy az újságíróknak valóban kijelentette, hogy az a terv, hogy a portugál Fatima legyen a világvallások új ökumenikus szentélye.
A szentély honlapján ki is kijelentette: "Korunkban úgy tűnik időszerű, hogy amivel több szent hely is próbálkozott, az itt a fatimai új bazilikában megvalósítható, mégpedig végleges központtá avatva, hogy itt a különféle vallások testvéri módon együtt imádkozzanak."
     Nyilvánvalóvá vált – amint a Fatima Crusader újságírója fogalmazott –, tipikus viselkedés a kommunista típusú forradalmi célok elérésére, mely a két lépés előre, egy lépés hátra taktikája. A lépések azonban már megtörténtek! Forrás 1    Forrás 2   Forrás 3

Oroszország meg fog térni! 2

(Msgr. Manuel da Trindade Almeida, Aveiro-i püspök beszéde Fatimában, október 13-án)

     A megtérés nem olyan, mint egy ruha, amelyet kívülről ráadunk valakire. Ez a szellemnek és a szívnek egy magatartása. Nincs megtérés belső szabadság nélkül, de ez a belső szabadság nem a féktelenséget jelenti, hanem sokkal inkább az igazság, az önuralom birtoklását, a tartalmas élet utáni és nem a látszatra való törekvést, a létnek és nem a birtoklásnak a keresését. Szabad embernek lenni annyit jelent, mint azokat az értékeket ápolni, amelyek az embert az állati lét fölé emelik, mint az életvitelben való becsületesség, az élet tisztasága, mások jogainak tisztelete, a korrupciótói való megvesztegethetetlenség, a mások szükségével való szolidaritás.

     A keresztény magatartás nem merül ki a fent említett tulajdonságokban. Kereszténynek lenni annyit jelent, mint megvallani, hogy Jézus Krisztus Istennek emberré lett Igéje, aki meghalt értünk a keresztfán és halála után feltámadt és örökké él – hogy Ő a Kezdete és Vége, Alfája és Omegája, amint a Jelenések Könyve tanítja –egyetemes történelmünk és saját életünk megismételhetetlen történelme.
     Kereszténynek lenni annyi, mint azt az üzenetet elfogadni – elfogadni és belőle élni –, amelyet Jézus Krisztus a nyolc boldogságban foglalt össze. Ezek közül az első: Boldogok a lélekben szegények, és ez egyúttal az összes többinek is az összefoglalása.
     Európa társadalmainak a veszélye abban áll, hogy – miután a rájuk rakott rabszolgaság igáját lerázták, most kényszer nélkül a rabszolgaság új formáját veszik föl, amelyek a túlcivilizált Nyugaton egyáltalán nem hiányoznak, a pénz utáni hajsza, a szex kultusza, a fogyasztás járványa... Nagy baj lenne, ha a kollektív gazdaságból a szabad piacgazdaságba való átmenet egyetlen értékként állna előtérben. Az ember sokkal többet ér, mint ez.
     74 éve annak, hogy a fatimai Szűz három egyszerű pásztorgyermeken keresztül a szív megtérését sürgette. A Szent Szűz, aki minden hívő számára példakép, az egyház ikonja és példaképe – Szűz Mária, akit a szláv népek mindig gyermeki és gyengéd tisztelettel vettek körül – tanítson bennünket, mindnyájunkat, hogy hűek maradjunk – mint Ő –, mindvégig! Amen.

Oroszország meg fog térni! 1

(Msgr. Manuel da Trindade Almeida, Averiro-i püspök beszéde Fatimában, október 13-án)

     Egy ismert francia történetíró a következőképpen foglalta össze azt, ami pontosan 74 évvel ezelőtt Oroszországban történt: November 6-án (az orosz naptár szerint október 24-én) kitört a forradalom a fővárosban (akkor Szentpétervár). Minden kormányépületet megszálltak, a forradalom már 7-én a győzelmét ünnepelte és a szovjetek átvették a hatalmat. Ezzel létrejött az első szocialista állam (Jean Roux, a Marxizmus-Leninizmus c. művében).
     A már eltelt háromnegyed század után értékelhetjük ennek a forradalomnak az árát. Hogy emberéletet tekintve mibe került? Milliókba (VILÁGMÉRETEKBEN SZÁZMILLIÓKBA! Ne feledjük, hogy az orosz népesség szaporodási indexét figyelembe véve az 1917 és 1987 közt, hozzávetőlegesen 170 millió (!) ember hiányzik csak a Szovjetunióban! A szerk. megjegyzése) A kommunista típusú kormányzáshoz, minden esetben hozzájárul még a korlátozott szabadság és az eltűrt kényszerelnyomás. Szolzsenyicin a Gulág szigetcsoport c. művében élő képet ad arról, hogy miben állt az emberi jogoknak ez az elnyomása, és mennyire nem áll egyensúlyban a ráfordított költség az elért eredménnyel! Ha Oroszország évszázadokon át éhezett, 74 éves kollektívizálás után sem lett ez másképp (csak Ukrajnában 10 millió ember halt éhen a 1933-34-es évben! A szerk. megjegyzése). E szomorú tapasztalat hátterében az első modern állam állt, amelyben az ateizmust hivatalos ideológiaként jelölték ki. Marx klasszikus kifejezését a Szovjetunióban valóra is váltották, hangoztatva: "A vallás a nép ópiuma!"f Ha ez így van – azaz ha elidegenítő kábítószer –, akkor ki kell irtani ugyanazzal az elszántsággal, amellyel a mai társadalom a kábítószer ellen védekezik és azok ellen, akik ezt előállítják és terjesztik. Ez, kétségtelenül így is történt.

     Oroszország – az ortodoxia Szent Országa – soha nem találta ki ezeket a kifejezéseket! Ezt Nyugatról vitték be. Marx Károly – ezt nem szabad elfelejteni – zsidó volt és Németországban, Trierben született.
Mindent, amit Marx tanult és apostoli buzgósággal terjesztett, azokból a filozófiákból és ideológiákból tanulta, amelyek akkor Közép-Európa kultúráját uralták.
     Ezek azt tanították, hogy Isten nem létezik – hogy nem létezik más valóság, csak az, amelyet mérni és tapintani lehet –, hogy az élet a sír porával véget ér. És ami Jézus Krisztust illeti, ilyen ember soha nem élt, és ha élt, keveset tudunk róla – és a csodák, amiket neki tulajdonítanak, mindenekelőtt a feltámadása, csak legendás kitalálások –, hogy "az evangéliumokat, amelyek Máté, Márk, Lukács, János nevét viselik, csak a második század közepén írták és egyáltalán nem a szemtanúk. Időre volt szükség, hogy
a legenda kifejlődhessék."
Ha ezeket, a képzett emberektől származó megállapításokat könyvekben olvassuk, akkor csodálkozunk a szellem akrobatikáján, amely képes volt arra, hogy az emberi értelmet a tapasztalattól független, kész eszméknek vesse alá. Ezek voltak azok az eszmék, amelyek az októberi forradalmat a Szent Oroszországra rákényszerítették, amelynek történelmét a kereszténység alakította és amelytől ilyen eszmék teljesen idegenek voltak.
Most, amikor a fazékról levették a fedőt, illetve a falak leomlottak, ki lehet mutatni, hogy a keresztény hit mégis milyen mélyen el volt rejtve az emberek szívében. Sokaknak életükkel, börtönnel vagy számkivetéssel kellett fizetniök bátorságukért, mert kereszténynek vallották magukat. Nem mindenki volt vértanúságra hivatva: gyermekeik kenyere gyakran arra kényszerítette őket, hogy meggyőződésüket titokban tartsák, noha ezt szívesen hírül adták volna a négy világtájnak.
     Milyen földalatti vezetékek voltak Európa két sarka között: az Atlanti óceán szélén elterülő kis Portugália és az Európa másik sarkán fekvő óriási Oroszország között?
74 év óta léteznek ezek a vezetékek. Nem ideológiai felfogásokról van szó, hanem három egyszerű gyermek egyszerű vallomásáról, akiknek az Istenanya megjelent és beszélt velük. És ezt éppen abban az évben és hónapban tette (az orosz naptár szerint), amikor a forradalom a proletárdiktatúrát és az állami ateizmust Oroszországban berendezte. Egyik gyermek sem hallotta azelőtt ennek az országnak a nevét. Szinte elrejtve éltek és egy száraz, köves hegyoldalon őrizték juhaikat. Olyan családokhoz tartoztak, amelyek nem írással és olvasással keresték mindennapi kenyerüket. Éppen ezek a gyermekek közvetítették azt, amit az Istenanyától hallottak: Oroszország elterjeszti tévtanait..., de végül meg fog térni!
     E jövendölés beteljesedése ma látható! A hitet ma már nem kell a szív titkos kamrájában rejtegetni, mintha egy bűntényről vagy egy fekete, utálatos foltról lenne szó, amit az emberek szeme elől el kellene rejteni.
     Az emberek ma nyíltan megvallhatják hitüket, akármilyen vallásúak legyenek is, a rendőrségtől való félelem nélkül, amely a házat megtámadhatná és lakóit egy gulágra hurcolhatná.
Mély benső megilletődéssel látom közöttünk az Orosz Köztársaság katolikusainak első apostoli adminisztrátorát: Tadeusz Kondrusievicz érseket, akinek székhelye Moszkvában van!  Az érsek számára az 1917-es jelenés „valamilyen formában előrevetítette Oroszország és a világ történelmét, és megbánásra szólított fel. A Szent Szűz üzenetével a reményt adta nekünk, amelynek ma is tanúi vagyunk” – fogalmazott.
 

(folyt!)

ANDOCS  7 perces video https://youtu.be/q7KU6dJ-pJo

A Fatimai Szűzanya szobra a Vörös Téren

      Kondrusiewitz érsek minden jelenlévőt emlékeztetett arra, hogy "a Szovjetunió 6 évvel ezelőtti bukását éppen december 8-án jelentették be, egyben tájékoztatta a hívőket, hogy a Zarándok Madonna Moszkvából a Kaukázus északi vidékére megy tovább, ahonnan még röviddel ezelőtt is számtalan borzalmas kép érkezett hozzánk".

"Hála Istennek, jobb napok köszöntöttek ránk − mondta Serafim püspök a búcsúzáskor − és ma a 'Fehér Asszony' szobra még egy ortodox közösséget is meg fog látogatni, és aztán a Don-menti Rostovba, a Fekete-tenger irányába megy tovább. Elképzelem, hogy a Madonna, amikor a repülőgépből a régi Kreml épületeit, a felújított Dormitio templomot és a Megváltó kolostorát látja, nagy buzgósággal fog imádkozni Oroszország minden népéért. Mindenesetre, a sok arany- és ezüstkupola az időnek és a reménynek sokat ígérő jelei..."

(A FATIMAI LÁTNOKOK c. folyóirat 1997. (1) január/márciusi számának felhasználásával)

A Szűzanya személye, az emberi szabadság legfőbb kifejezője

     "Európa másik végéről jövök és a legszívélyesebben köszöntöm mindnyájukat – kezdte beszédét a Fatimai Szűz nevében Serafim fatimai püspök, mint a fatimai Szűzanya kísérője. – 1917-ben Ő Fatimában ragyogóbb volt, mint a nap, és a testvériesség és béke üzenetét közvetítette számunkra... Veletek együtt szeretnék itt imádkozni... Ő az összetartozás jele, az egység köteléke, a megértés hídja... Most itt szól hozzátok és azt kérdi: Hol van a hitetek? ... 50 évvel ezelőtt 1947-ben nem volt lehetséges, hogy a Zarándok Madonna, akkori útján Maastrichtból eljusson Moszkvába. Eljutott ugyan a szobor másolata a legszigorúbb titoktartás mellett. Ma azonban, itt teljes nyilvánossággal, nappal jelenik meg, gyertyáitok, hitetek fényében. Ünnepeljük hát a felszabadulást!

A múltat közben nem akarjuk elfelejteni. Gondolunk azokra a milliókra, akik szenvedtek, akiket üldöztek és megöltek. Biztosak vagyunk abban, hogy mindazokat, akik eltávoztak tőlünk, egyszer viszontlátjuk. Kiáltsuk hangosan, hogy szabadok vagyunk és visszakaptuk emberi méltóságunkat...

A Szűzanya ígérete szerint Oroszország megtér... És imádkoztam a Szeplőtelen Szív győzelméért, amely a szeretet civilizációjának jelképe: a Szent Szűz, aki Anya és Királynő... És lássátok, az orthodox egyház egy kórusa is eljött ma hozzánk... II. János Pál pápa új hajnalról beszélt, és ehhez az a kazányi és fatimai Asszony az utunk Fénye, aki a kiengesztelődés- és az egység jele, az emberiség családjának Anyja, azé az emberiségé, amely Megváltójának jubileumára készül. Ma itt vagy, mert itt akartál lenni és el tudtál jönni Szűzanyánk. A vallásszabadság az emberi szabadság legfőbb kifejezője. Alleluja!" − fejezte be beszédét Serafim fatimai püspök.

(A FATIMAI LÁTNOKOK c. folyóirat 1997. (1) január/márciusi számának felhasználásával)

Kilenced Szent Filoména szűz és vértanú tiszteletére

Bevezető ima
     Jöjj Szentlélek, töltsd el híveid lelkét szeretettel. Kérünk Uram, légy minden tevékenységünk irányadója. Vezesd törekvéseinket, hogy minden cselekedetünk Benned kezdődjék és Veled végződjék. Amen

Napi ima
     Teljes odaadással fordulok hozzád Szent Filoména, akit közbenjárómul választottam! Te légy szószólóm a Mennyek Országában, Te, akit a Boldogságos Szűz Mária annyira szeretett, hogy megjelent börtönödben és meggyógyította sebeidet. Arra kérlek szívem teljes bizalmával: őrizz meg engem minden rossztól, hogy lelkemen semmilyen folt se eshessék, és hogy szívemet tisztaság töltse el. Segíts, hogy felismerjem azt az utat, amit Isten kijelölt számomra, és életem végéig azon járjak.
Kérlek a Te rendkívüli áldozataid alapján ‒ amelyek nemcsak csodálattal töltenek el, de fel is bátorítanak -, hogy eszközöld ki számomra az általam kívánt kegyelmeket .......................(KÉRÉS) amennyiben azok egyeznek Isten akaratával.
Tudom, hogy meghallgatod kérésemet, ezért kérem, hogy erősítsd hitemet, növeld reményemet és tökéletesítsd szeretetemet! Imádkozz értem és szeretteimért Jézushoz és a Boldogságos Szűz Máriához. Amen

MÁSODIK NAP
     Szent Filoména mindvégig állhatatosan ellenállt mindenféle csábos ígéretnek. A kápráztató császárnői koronát és az ezzel járó földi hatalmat első pillanattól kezdve elutasította. Meg sem fordult fejében, hogy egy röpke földi életért feláldozza a rá váró örök életet.
Bárcsak mi is mindig teljes bizonyossággal tudnánk, hogy mi az, ami ártalmára van lelkünknek, ami aláássa hitünket, hogy teljes meggyőződéssel tudjunk nemet mondani a kísértésekre és elkerülni azokat a buktatókat, amelyek ránk leselkednek!

Ima
     Szent Filoména! Te, aki élő hittel és rettenthetetlen bátorsággal néztél szembe a rád váró szenvedésekkel, légy kérlek szószóló a Mennyek Uránál, hogy töltsön el engem is a hit erejével, legfőképpen a kísértések idején, hogy mindig tudjam mi az, amivel bátran szembe kell nézzek, hogy majd egykoron elnyerhessem az örök Életet. Amen

(Miatyánk ‒ Üdvözlégy ‒ Dicsőség)

Szeplőtelen Szívéből különös Fény árad!

      A Szűzanya fatimai üzenete felhívás, hogy új dimenziót nyissunk a történelemben, amelyet másfajta Jelenléttel táplálunk, másfajta Erővel tartunk fenn, másfajta Fénnyel irányítunk, s amelyben másfajta Cél felé tartunk − ezek már most titokzatosan és csendben jelen vannak és élnek azokban a nemzedékekben, akik az Úr Ígéreteit őrzik és azokat közvetítik utódaiknak.

     A máriás lelkiség, amely összefoglalja a Szűzanya üzenetét, Máriában egy fényes csillagot lát, akinek Szeplőtelen Szívéből különös Fény árad! Egyszerű hitre hív meg bennünket, hiszen «boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!» (Lk 1,45). Nemcsak a «gyűlölet perzselő tüzének» drámája terjed, hanem a Szeretet tüzének segítő kegyelme is. Ez utóbbiban (Isten törődése, érzékenysége és az alázatosok beavatkozása a történelembe; a felajánlás, az engesztelés és az ima által) találhatjuk meg azt a fő irányt, amely mentén elhelyezhető a fatimai üzenet néhány tipikus eleme:

− az áldozati elem, amely az eucharisztikus áldozatban és a Krisztussal való önfelajánlásban van jelen;

− az eszkatológikus elem (a pokol látomása és a bűnösök megtérése) sürgető buzdítása − az első pillanatban szinte embertelen −, holott az evangélium így figyelmeztet: «ha nem tartotok bűnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mind.» (Lk 13,3);

− a Szeplőtelen Szívnek való odaadás és felajánlás máriás eleme, mint út Isten misztériumának mély imádásához, amely Isten szeretet-tervére mondott szeplőtelen «igen»-ében fejeződik ki – ami által a béke adományát is elérhetjük;

− az egyházi elem, vagyis az egész Egyház összetartó közössége a világ békéjéért és az üldözött Egyházért való közbenjárásban:

− a pedagógiai-vallásos elem, amely a jámborság gyakorlataiban megnyilvánul az imádságban, odaadásban, áldozatban, a népszerű szokásokban (egyszerű és mindenki számára hozzáférhető lelki út) s egyfajta pszichológiai és szeretetteljes nyelvhasználatban (jóvátenni, vigasztalni, helyrehozni).

(A "Boldog Marto Ferenc és Jácinta" c. Folyóirat 2004. április-júliusi számának felhasználásával)

     Augusztus 31-én Budapesten, a Máriaremetei Kegytemplom parkjában idén is megrendezésre kerül a Szeretetláng Fesztivál. A 9 órakor kezdődő találkozó kiemelt előadója lesz Dominik Chmielewski szalézi szerzetes atya, aki korábban a Lengyel Harcművészeti Szövetség karate igazgatója volt, de megtérése után Jézusnak és Máriának szentelte életét. Ő alapította a Szűz Mária Harcosai közösséget, amelyik minden hónap első szombatján férfiak ezreit hívja közös rózsafüzér imára. Kezdeményezése már a világ számos országában terjed, köztük hazánkban is. Vannak előadásai, melyeket több, mint hárommilló ember nézett meg a videómegosztó portálokon!

Dominik atya „izgalmas” megtéréséről a következő linkre kattintva olvashattok: https://szeretetlang.hu/2024/06/23/aki-harci-karate-mester-volt-de-mariat-es-a-szentlelket-valasztotta/

Aki szeretné őt előzetesen is hallani, ajánljuk az alábbi magyar feliratos előadását : https://www.youtube.com/watch?v=gTjFpWHKjJY (A "beállítások"-ra kattintva a magyar feliratot kell kiválasztani.)

Vendég lesz még a Dariusz Dabrowski atya, a lengyel Szeretetláng Mozgalom papi vezetője, aki fiatalok sokaságának szívében lobbantotta lángra a Szent Szűz Szeretetlángját. A Szentmise főcelebránsa az aranymiséjét ünneplő Mészáros Domonkos OP atya, a Szeretetláng terjesztésének nagy hazai apostola lesz, a zenei szolgálatot a soproni Exodus együttes vállalta el.

- Akik különbusszal jönnek, a parkolás miatt előre jelezzék a 06 30 205 8170-es telefonszámon.

- A koncelebrálni (gyóntatni) szándékozó atyák jelezzék előre szándékukat és hozzanak magukkal albát!

Fábry Kornél püspök atya tavalyi előadásából könyvecske készült Az Úrral való egység imája címmel, mely térítesmentesen átvehető majd! (A Szeretetláng Mozgalom információja nyomán)

Mária a Béke Cárnője

      Moszkva e részének lakossága lelkigyakorlatos napokkal és kilencedekkel készült erre a látogatásra. A szobor december 4-i megérkezése óta állandóan szentmiséket mondtak, vigíliákat, ájtatosságokat, "akathisztoszokat" (ortodox dicsérő énekeket) tartottak orosz, lengyel, spanyol és koreai nyelven. A szobor hordállványát a közeli hegyvidékek lakói művészi módon feldíszítették.

     A főünnepségek a Szeplőtelen Fogantatás ünnepét megelőző estén voltak. A Gruziny-i egyházközség plébánosa először a fatimai Szűzanyát köszöntötte és a "Béke Cárnőjének" nevezte.

     Az ünnepélyes szentmisén, amelynek főcelebránsa a fatimai püspök volt, Kondrusiewitz érsek, Bukovsky érsek mint apostoli nuncius és 20 pap koncelebrált; a hívők ezrei ünnepeltek velük együtt. A mise végén Kondrusiewitz érsek megújította a felajánlást Mária Szeplőtelen Szívének. A "Mária Rádió" az ünnepségeket lengyel nyelven az egész világra sugározta.

     A Szentatya telefonon megígérte, hogy lélekben ő is jelen lesz és áldását küldte. A fatimai püspök biztosította a fatimai Szentéllyel való kapcsolatot; P. Kondor átadta Lucia nővér üdvözletét, P. Kuracinski pedig Glemp bíboros és a lengyel egyház köszöntő szavait tolmácsolta. Jelen volt P. Edmund Boniewitz is, aki hosszú évekig fáradozott a fatimai üzenet elterjesztésén Oroszországban, ami miatt börtönbe is került. Ő volt az, aki évekkel ezelőtt a híres Uspienski Sabor templomban, a Kremlben, ami akkor múzeumként működött, felállította a fatimai Szűzanya szobrát.

(A FATIMAI LÁTNOKOK c. folyóirat 1997. (1) január/márciusi számának felhasználásával)

Oroszország hálás a fatimai Szűzanyának

      "Hogyan lehet az, hogy Uram Anyja jön hozzám? ... 1997. július 10-ig a fatimai Szűzanya az oroszok földije marad és utazik ezen az országon keresztül, amely nemrég még olyan embertelen volt", − mondotta Kondrusiewitz érsek −, amikor a Madonna az országába érkezett. (Képen a fatimai Szűzanya Oroszországban.)

     Azóta autóval, busszal és repülőgéppel már ezer kilométereket tett meg. Bebocsátást nyert katolikus, ortodox és protestáns templomokba, és hord-állványát gyakran az ortodox egyház pópái, sőt püspökei vitték.

Szeplőtelen Fogantatás ünnepére a Fatimai Szűzanya fogadására – mely titulus az ortodox egyházban is érvényes –, Moszkva saját előkészületeket tett, hogy december 7-8-án méltó keretek között fogadja. Az ünnepélyes köszöntés Moszkvában a Gruziny-i Szeplőtelen Fogantatás templomában történt, amely D. Serafim szavai szerint "az utóbbi évtizedekben vodka-raktárként működött. Visszaadták a katolikus egyháznak és renoválni kellett, hogy a lélek tápláló helye legyen, istentiszteletben és művelődésben... Gyertyákat gyújtottunk, hogy hitünket újra lángra lobbantsuk. Virágokat hoztunk, hogy e templom életét megújítsuk, hogy egy nagy és bepiszkított város oázisa és szíve csücske legyen; hogy iskola legyen, amelyben az élet titkait tanítják; hogy az Oltáriszentség oltára, a közösség asztala legyen".

(A FATIMAI LÁTNOKOK c. folyóirat 1997. (1) január/márciusi számának felhasználásával)

Nem Sztálin szobra érkezet a Cova da Iriába

      Még el sem telt egy év a világ felajánlása után, és 1985. március 11-én Mihail Gorbacsov lett a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára. Bejelentette, hogy attól kezdve új szelek fújnak Oroszországban: glasznosztyról, nyitottságról, peresztrojkáról és átalakításról kezdtek beszélni.
A pápa még egy alkalommal kiemelten Máriához fordult, amikor 1987-1988-ra, a Szűzanya születésének 2000. évfordulójának előkészületeként Mária-évet hirdetett. Ezt az évet II. János Pál a rózsafüzért imádkozva a római Santa Maria Magiore-bazilikában nyitotta meg. Műholdak segítségével a világ 16 Mária-kegyhelyén – köztük Fatimában − összegyűlt zarándokok százezrei imádkoztak vele együtt. Az eseményt 22 országban közvetítették. A rózsafüzér után a Keresztények Anyjára bízta "különleges módon azokat a népeket, amelyek (...) az Evangéliumhoz kapcsolódásuk ezeréves évfordulóját ünneplik" − ez Oroszországot és Ukrajnát jelentette.
Ugyanebben az évben a Szovjetunióban elindult egy demokratizálódó folyamat és az addigi vallásellenes szankciók fölfüggesztése. Egy évvel később Mihail Gorbacsov magához kérette a Kremlbe az oroszortodox moszkvai pátriárkát és öt metropolitát, hogy közölje velük egy új vallásszabadságról szóló törvény kibocsátását. Oroszország megtérésének millenniumára egy magas rangú vatikáni küldöttséget is meghívtak. És íme a megtérés elindult!
    1996. október 18-val kezdődően egy évig vándorolt a Zarándok-Madonna fehér szobra, a fatimai üzenet látható jeleként, szabadon és nehézségek nélkül Oroszországon keresztül. December 7-én 15 óra tájban érkezett a moszkvai Vörös Térre (lásd a képen) 9 pap és nagyszámú hívő kíséretében, akik a rózsafüzért imádkozták. Sok járókelő csatlakozott hozzájuk és mindnyájan felajánlották magukat Mária Szeplőtelen Szívének december első szombatján és énekelték a fatimai "Ave Mariát".

     Ez az ígéret egyik részének teljesedése volt, amely azt mondja: "A végén az én Szeplőtelen Szívem győzni fog... A Szentatya felajánlja Szeplőtelen Szívemnek Oroszországot, amely aztán meg fog térni."

    Tehát egy történelmi eseményről volt szó, egészen biztosan Mária Szeplőtelen Szívének igazi győzelmének bontakozásáról napjainkban, amely sok keresztény üldözésének vetett véget Oroszországban. Köszönhető ez az egyház bűnbánatra és imádságra való felhívásának is és a Szentatyának, aki a világot és Oroszországot Mária Szeplőtelen Szívének ajánlotta fel. Úgy, mint akkoriban Izaiás, "Izrael vigasztalója", a babiloni számkivetésben élő zsidóknak hirdette: az igazi szabadulás egy Szűz fia által történik; éppen így következett be az istentelen kommunizmustól való megszabadulás Isten műve által egy Szűz közreműködésével. Ezért lehet a próféta kijelentését a fatimai üzenetre is alkalmazni: "Ezt már előre kijelentettem... és beteljesedett... Hallottad ezt... Lásd hát most mindezt! Teszel-e tanúságot róla?" (Iz 48,3-6.). Saját szemünkkel láttuk az Úr hatalmas tetteit (vö. MTörv 11,7) és ezért "nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk" (ApCsel 4,20).

(A FATIMAI LÁTNOKOK c. folyóirat 1997. (1) január/márciusi számának felhasználásával)

Isten könyörületes és törődik velünk!

     A fatimai jelenések súlyos történelmi eseményekkel estek egybe: I. Világháború; a bolsevizmus megjelenése; majd a nácizmus újpogánysága. A fatimai üzenetet tehát értelmezhetjük pszichoanalitikusan, mint sorsdöntő figyelmeztetést, illetve történelmi jövendölést, vagyis a Mennyei Ige, a Kegyelem Igéjének – nem intézményi –, hanem karizmatikus megnyilatkozását.

     Sarugi Szent Jakab († 521) szuggesztív kifejezése Máriáról ("az irgalmasság felhője, amely az egész világ szenvedését és reményét hordozza") jól közvetíti számunkra a fatimai jelenések értelmét és az üzenet lényegét.

     Először is, a Szűzanya jelenése és üzenete úgy értelmezhető, mint a Magasságos közbeavatkozása, hogy a hívők megbizonyosodjanak afelől, hogy Isten szíve nem közömbös, hanem sebezhető, a fájdalmát és szeretetét kiáltja a pusztító bűn rombolása, a világ és az egyház szenvedése miatt: Isten könyörületes, Isten törődik velünk.

     Sajnos a klasszikus teológia felépítői metafizikai értelemben, túlságosan eltávolították Isten fogalmát az embertől! A hívők olyan Istenre gondolnak, aki nem sokban különbözik a pogányok sorsfogalmától, vagyis korlátlan hatalmú, süket, néma és távoli. Ez egy bizony hamis istenkép, amely nem halad meg bizonyos deista vonásokat: Isten a mozdulatlan mozgató, az első ok «égi fejedelem és a Világegyetem ura» (Moltmann), közönyös, érzéketlen − «olyan istenfogalom, amely le van egyszerűsítve a teoretikus vagy gyakorlati ész, elvont posztulátumává. Így sötétült el Jézus Krisztus isteni arca.

     A fatimai üzenet tanúsága szerint, a szerencsétlenség és a bűn nem hagyják közönyösen Istent és Ráchel tovább siratja gyermekeit (vö. Mt 2,18). Az üzenet tulajdonképpen sürgető buzdítás arra, hogy a keresztény életbe és a világ közepébe helyezzük vissza Isten imádását. Minden egységtörekvésnek ebből kell kiindulnia, mindennek azt kell sugároznia – a Mária Szeplőtelen Szíve tiszteletének is –, mely az Isten- és emberszeretetre, az engesztelésre és bűnbánatra készteti a lelkeket. Ezek, ha nem is tűnnek hatékonynak az emberek szemében, mégis képesek az istenanya közbenjárása által tüzes lelkűvé formálni a lanyha lelkeket, hogy az igazmondás, a megtérés, a békéért való kitartó ima, az imádás, az engesztelő odaadás által. «Jerikó falai az ima trombitaszavára omoljanak le».

(A "Boldog Marto Ferenc és Jácinta" c. Folyóirat 2004. április-júliusi számának felhasználásával)

Ezt már előre kijelentettem és beteljesedett!

     A történészek, a szociológusok és a kultúra tudósai úgy tekintenek az orosz kommunizmusra, mint a 20. század történelmének központi jelenségére. Az orosz kommunizmusnak ahhoz a tervéhez, hogy egy új, istentelen-, anyagelvű- és erőszakos vallást hozhasson létre – amelynek istene az anyag –, egy marxista embertípust kellett kialakítania. Ez volt az ős-ok és a hajtóerő, amely a világ minden országában zavargásokat tömeggyilkosságokat és pusztulást keltett.

     Rendkívül érdekes az a tény, hogy a Szűzanya fatimai üzenete 1917-ben, kifejezetten e központi pusztító veszélyre és az ettől való megszabadulás módjára vonatkozott.

     A bolsevista forradalom és a fatimai jelenések időpontjai közötti kapcsolat nem csupán véletlen időbeli egybeesés, hanem kifejezetten az Ég aktuális közbelépését mutatja. Annak kérdése fel sem merülhet, miszerint miért az "utolsó pillanatban" figyelmeztetett Isten Szentséges Anyja, hiszen a világtörténelmi és üdvtörténeti lehetőségeket már világosan feltárta a La Salette-i üzenet!

     A fatimai jelenésben elhangzott "Russia" (Oroszország) szó nem a földrajzi országot jelenti, hanem azt az eszmerendszert, amely egy istentelen és anyagelvű kommunizmus kihirdetése által az igaz vallást le akarta rombolni, akár emberek százmillióinak kiirtásával is. (Ez úgy a lenini-sztálini Szovjetunióban, mint akár a spanyolországi polgárháborúban, Kínában vagy a kambodzsai Vörös Khmer diktatúrában, de másutt is, hajszál pontosan kimutatható!)

     Ezért volt szükséges Oroszország megtérésének meghirdetése, amelynek ismét a Mária Szeplőtelen Szívének való felajánlás által kellett megtörténnie.

     Ha az orosz kommunizmus a kortörténet középponti jelensége volt, akkor Fatimát a 20. században a vallástörténet legfontosabb jelenségének nevezhetjük. De tovább menve kimondható, hogy Fatima lényegileg az egész világtörténelem szinopszisa, amely a teremtéssel kezdődik; és végül is Isten Népe iránti szeretetének történelme, aki maga a könyörület és az irgalom. (vö. A FATIMAI LÁTNOKOK c. folyóirat 1997. (1), vm. 2014. (51). számának felhasználásával) 
     Ezek után, ha fel is tudtuk mérni a fatimai üzenet üdvtörténeti nagyságrendjét, fel kell ismernünk a ránk nehezedő súlyát és felelősségét is! A Szent Szűz valamennyi fatimai kérése ugyanis máig sem teljesült! Mára már nyilvánvalóvá vált, ahhoz, hogy a hitében legyengült emberek, a világméretű engesztelést teljesíthessék, üdvtörténeti nagyságrendű többletkegyelem szükséges, melyet Mária Szíve a magyar Szeretetláng üzenetében kínált fel számunkra! (Ez pedig a bensőséges Mária-tisztelet ihlette, maradéktalan visszatérést jelenti az Evangéliumhoz!)