A Hajnal Szép Sugara

1933. január 3., kedd.

     A reggeli újságok szétkürtölték, hogy ez az utolsó jelenési nap és a gyermekek mindegyike kapni fog egy titkot. A kíváncsiság és a csodavárás nagymértékben fokozódott. A zárda előtt, 25-30 ezer ember gyűlt össze, köztük 80 orvos. (!)
     A jelenés, ezen a napon is a szokott módon és a szokott időben történt, azzal a különbséggel, hogy most Fernande térdelt le kis késéssel a többiekhez képest. A hangja is más volt, nem olyan ihletett, mint a társaié. A másik négy látnok egyszerre csak megállt az imádságban, ragyogott az arcuk, majd újra kezdték a rózsafüzért.
     A jelenés végeztével, Fernande arca szomorúvá vált. Az egyik orvos, Dr. Maistriaux rávette, hogy kezdjen bele egy újabb rózsafüzérbe. A lány ott is maradt a csipkebokornál, míg a többiek a barlang előtt énekeltek. Egyszerre ő is térdre esett és valósággal a földhöz tapadt, majd átható boldog hangon felkiáltott: "Üdvözlégy Mária!" Ezt követően figyelmesen hallgatott, majd felállt és előbbre lépett. Aztán nagy és áhítatos lelkesedéssel még lépdelt néhányat, előre hajolt, mint aki keres valamit és végül zokogásban tört ki.
     Nehezen tudott lenyugodni, miközben a többiek a Magnifikátot énekelték a barlang előtt. Az ének hirtelen abba maradt és a tömegen feszült reszketés futott végig.
     A Jelenés ekkor szólt a kis látnokokhoz. Andreának ezt mondta:
‒ Én vagyok az Isten Anyja és az Egek Királynéja! Imádkozzatok mindig, Isten veletek!
Voisin Gilbertenek ezt mondta:
‒ Megtérítem a bűnösöket! Isten veletek!
     Degeimbre Gilbertnek és Voisin Albertnek is ugyanezt mondta. Bár az emberek tudni vélték, hogy a Szűzanya a kis Alberttel kétszer is beszélt.
     Mint kiderült, Fernande ezen a napon csak fényt látott, semmi mást, de a Szent Szűz felé is megnyilatkozott. A kislány mennydörgést hallott és egy tűzgömböt látott leereszkedni a rózsabokorra. A Szűzanya hangját hallotta:
‒ Szeretitek-e Szent Fiamat? ‒ kérdezte.
‒ Igen, nagyon szeretjük! ‒ válaszolta a lányka.
‒ Szerettek engem is?
‒ Igen, boldogan szeretünk!
‒ Akkor hozzatok sok áldozatot és tagadjátok meg magatokat érettem.
     Ekkor végre megpillantotta Fernande a Boldogságos Szüzet, aki rendkívüli ragyogásban állt, és amikor kitárta karját, láthatóvá vált az Arany Szíve, miközben ezt mondta:
‒ Isten veletek!
Ezen búcsúszavakat követően, a Jelenés eltűnt. És bár a gyermekek olykor visszatértek a rózsabokorhoz, természetfeletti élményben nem volt részük ‒ legalább is nekik!
Ezzel az Beauraing-i események első szakasza lezárult.

(folyt.)

Szolgaság
   
     A sátán, akit ördögnek is hívnak, az intrikák mestere. A diabolus ("ördög") szó a görög diaballein kifejezésből származik, melynek jelentése: tönkretenni, szétszórni, megrágalmazni, félrevezetni, megvádolni. Az ördög a kísértések, a bocsánatos bűnök és a rendezetlen érzelmek lekicsinylése által fokozatosan olyan állapotba juttatja az embert, hogy már nem képes harcolni ellenük. Jó, ha ezt időben észrevesszük, hogy segítséget kérhessünk.
Ezt nevezi a démonológia a gonosz hatása alá kerülésnek, de ez még nem az a gonosz lélek általi megszállottság. Amikor a démon átveszi az ember felett az irányítást, az különféleképp gyötri őt. Sajnos azonban, egyre szélesebb körben fenyeget ennek veszélye, az ördög ugyanis kihasználja az ember összes gyöngeségét, hogy minél inkább leigázza őt. Ez ma a világ helyzete!
     A gonosz uralmától elsősorban az őszinte gyónás ment meg, melyben a bűnbánó őszintén feltárja erkölcsi állapotát. A gyóntató minden bizonnyal segíteni akar a bűnbánónak, de ismernie kell a bűn körülményeit. Jó dolog mindig ugyanannál a papnál gyónni, hogy az a gyónónak lelkivezetést is tudjon adni.  
     Van még két olyan dolog, melyek által az ember könnyelműségből vagy rosszakaratból megnyílik az ördög működésének. Az ördög "megidézésének" különböző formáiról van szó, illetve a vele való közvetlen együttműködésről.
     Kevesen gondolkodnak el a "menj a pokolba!" kifejezésen, amelyet az emberek nemegyszer viccből vagy haragból mondanak. "Vigyen el az ördög!" mondjuk máskor. Még borzasztóbb, ha valakinek ellenszenvből a legrosszabbat kívánjuk az ördögtől, aki biztosan nem hagy ki egy ilyen "meghívást" pusztító szándékainak megvalósítására.
     Vannak olyanok is, akik varázslással foglalkoznak, vagy elátkoznak másokat; "imákat" mondanak az ördögnek, melyekben kérik a gonosz lelket, hogy segítsen nekik valakin bosszút állni; tárgyakat tisztelnek; egyezséget kötnek az ördöggel; szeánszokon és szertartásokon vesznek részt, ahol sátánizmussal foglalkoznak, vagy Istent
káromolják és a kereszténységet gúnyolják. Úgy tűnhet, hogy az "átkok" és a "varázslatok" ideje már régen elmúlt, de valójában ma is űzik ezeket, csak más név alatt, ahogy azt az ördögűzők is megmondják. Döbbenetesen sok művelt, értelmes ember hisz abban, hogy egy amulett vagy atlantiszi gyűrű hozza meg neki a boldogságot.  
     "A mágia, az okkultizmus és a jóslás csodálóinak és híveinek száma oly aggasztó mértékben növekszik, hogy e jelenségek lassanként mindennapjaink szerves részévé válnak" – állítja René Chenesseau atya, az ismert francia ördögűző.
(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 9. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország) Képek az internetről! (folyt. köv.)

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben;
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük: “Parancsoljon neki az Isten!”
Te pedig, mennyei seregek vezére,
a sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,
Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.

A helyzet bonyolódik

     1932. december 28., szerda. A gyermekek úgy vették észre, mintha a Szűzanyának mondanivalója lenne, ezért együtt kiáltották (így): ‒ Beszélj, hallgatunk!
‒ Ez most az utolsó jelenésem! ‒ mondta a Szűzanya. Ezt állította a 3 lány és Albert, velük ellentétben Fernande úgy értette, hogy "Imádkozzatok sokat!" Sőt egy pillanatra úgy látta, hogy a Szent Szűz megmutatta "Arany Szívét".
     Nagy eséllyel az utóbbi kijelentés állja meg a helyét, mert "érdemben és súlyában" ezt követően történtek az igazi üzenetek!
     Ha a Jelenés búcsúzása lett volna valós, annak ellent mondott volna, hogy ezt követő-en még volt jelenés december 31-én, 1933. január 1- 2- 3-án, valamint azon év június 11-én! Ezzel valóban befejeződött az 5 gyermek revelá-ciója, viszont egy Tilmant Côme nevű 58 éves csodásan meggyógyult munkásnak további tíz látomás-élménye volt!
     Az öt gyermek további jelenéseit most már pontosan követjük!
     December 31., szombat. Ez alkalommal Albert is észlelte, hogy a Szűzanyának Arany Szíve van! Ezen a napon háromszor is volt jelenés 19-kor, 21.45-kor és 22 óra körül.
     Hogy a gyermekek mennyire voltak álmosak, azt senki nem jegyezte fel, de másnap, 1933. január elsején is volt Jelenés.
     Albert ez alkalommal is késve térdelt le, sőt panaszkodott, hogy egy éles kő került a térde alá. Bevallotta, hogy nem látott semmit. Vele ellentétben a nővére Gilberte látta és hallotta a Szüzet, aki ezt mondta: ‒ Imádkozzatok mindig!

     Fernande és Degeimbre Gilberte látta a Jelenést beszélni, de nem hallotta. Az érdekesség azonban az volt, hogy 15 ezer ember előtt a két Gilberte nevű lányt, nem tudták felemelni a földről!

(folyt.)

A bűn lekicsinylése

     A sátán hazugságainak egyike a bűn lekicsinylése: úgy teszünk, mintha mi sem történt volna. Először megpróbálja elaltatni az ember lelkiismeretét, vagy legalábbis elgyengíteni éberségét. Aztán kétségeket sugall Isten parancsainak helyessége iránt, s ha már az ember bűnbe esett, igyekszik erer újabb bűnöket halmoztatni, beletaszítva őt a súlyos bűn állapotába. Ezzel egyben a szigorú, könyörtelen Isten képével riogatja őt, aki éberen figyeli a bűnöst, azt lesve, mi miatt büntetheti meg.
     A valóságban azonban "ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre és nincs meg bennünk az igazság" (1Jn 1,8), s minden bűn egyre inkább eltávolít minket Istentől: "a ti gonoszságaitok ütöttek szakadékot köztetek és Istenetek között. Bűneitek fedik el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg benneteket" (Iz 59,2). Pedig Isten meg akar bocsátani nekünk, meg akar szentelni és tisztítani bennünket, ha szeretetére szeretettel válaszolunk: "Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú" (Iz 1,18). Ezért érdemes jól felkészülni a gyónásra, és őszinte, mély lelkiismeret-vizsgálatot végezni; érdemes szilárdan elhatározni, hogy megjavulunk, és hogy a megszentelő kegyelemben fogunk élni. Ily módon a bűnös a végtelenül irgalmas Üdvözítővel találkozik, s Istennek tetszőbb, mint az evangéliumi vámos, aki alázatosan veri a mellét (vö. Lk 18,13).
     A sátán a kicsi, bocsánatos bűnöket is felhasználhatja, hogy a szolgájává tegyen és Istentől eltávolítson minket. Azt akarja, hogy az ember ne vegye figyelembe a kis bűnöket, sőt, egyáltalán ne is nevezze őket bűnnek. Növekedjenek csak ezek az "apróságok", majd fokozatosan akkorák lesznek, hogy az ember már nem tudja kordában tartani őket.
Ráadásul a sátán egy kis szikrából is képes nagy tüzet csinálni, ha az ember nem oltja el idejében a szikrát. "A lélek úgy merül el a bűnökben, mint hajó a tenger habjaiban, melyből naponta nem távolították el a beszivárgó vizet." (Szent Ágoston)

(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 9. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország) (folyt. köv.)

Kedves Testvérek! 

Kimondhatatlan az öröm és a hála bennem, a kisbaba megmenekült!

Áldott legyen az Isten!

Az anyuka úgy döntött, megtartja a babát.

Nagyon-nagyon köszönöm mindannyiótok imáját, segítségét, a leveleket,

azt gondolom, mindannyiunk ima-része kellett ehhez a harchoz!

Aki teheti, hordozza még őket imáiban, hogy elfogadja a helyzetét, és szeretetben

tudja majd nevelni, vagy örökbe adni, és így megvalósuljon Isten akarata.

MEGHÍVÓ

Kedves Testvérek!

Szeretném imáitokat kérni egy lányanyáért, aki babája elvetetésén gondolkozik. Hétfőn, vagyis MA kell bevonulnia a kórházba, de az anya hezitál.
Kérem aki teheti imádkozzon, mondjon néhány szívbéli fohászt az anyáért, a babáért, Isten végtelen irgalmában bízva!

DC,  Törökné Bea

Kisebb értetlenségek és sajátosságok

     December 19. és 20. (hétfő-kedd)
     Hétfőn, a negyedik tizednél tartottak a rózsafüzérben, amikor Fernanda kiáltott fel először, hogy látja a Szent Szüzet. Másnap a harmadik tized végén kezdődött a jelenés!
21-én a kis látnokok megkérdezték, hogy "Ki vagy?"
‒ Én vagyok a Szeplőtelen Szűz! ‒ volt a válasz. Ám ezt a kihallgatások során csak három gyermek állította. Degeimbre Andree ugyanis csak a szájmozgást látta, de nem hallotta, a kis Albert pedig valahogy nem emlékezett az egészre.
     A 22-i jelenés során jól megvilágították a rózsabokrot és a jelenlévő 18 orvos feljegyezte, hogy Albert, valamivel később esett térdre mint a lányok. A meghallgatásnál ki is jelentette a fiú, hogy ő bizony nem látott semmit. Így történt ez 23-án is, amikor Fernanda feltette a kérdést a Szűzanyának, hogy "Miért jössz ide?"
‒ Azért, hogy ide zarándokoljanak az emberek!
     A három másik lány nem hallotta ezt a választ.
     A 24-i jelenéskor, Voisin Gilberte újból kérte a Szent Szüzet:
‒ "Ha csakugyan Te vagy a Szeplőtelen Szűz, akkor tégy valami csodát". Degeimbre Andree csatlakozott a kéréshez és szóról szóra megismételte a kérést. A lányok szerint a Szent Szűz semmit sem válaszolt, ezzel szemen a kis Albert azt állította, hogy ő "igenlő" választ hallott.
     December 25. Vasárnap és Karácsony! A látnokok biztosra vették, hogy jelenésben lesz részük, ám nem történt semmi, de még másnap sem!
     December 27-én, a Szűzanya este háromnegyed 10-kor (!) jelent meg.

(folyt.)

Isten megteremtette a tiszta szellemeket, és szabad akaratot, intelligenciát, valamint hatalmat adott nekik, hogy különleges kapcsolatban lehessenek Teremtőjükkel, hogy teljesíthessék akaratát, de ne kényszer hatása alatt, hanem szabadon, szeretetből. Egy része ezeknek a szellemeknek azonban elutasította az lsten iránti engedelmességet és akarata ellen fordult. Azzal, hogy elutasították Istent, saját akaratukból kárhoztak el: szabad döntésükből gonosz szellemekké váltak – ők a lázadás és az Isten elleni gyűlölet szellemei. 

Az ördög nem alszik

     A héber "sátán" szó ellenséget jelent, és mindazokat a szellemeket nevezik meg vele, akik fellázadtak Isten ellen. A gyűlölettől elvakulva a sátán mindent tönkre akar tenni, amit Isten teremtett. Erejét elsősorban az ember ellen fordította, akit Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett. Pusztító szándékára felhasználja egész intelligenciáját, cselvetéseivel úgy téve, mintha jót és boldogságot hozna, ehelyett azonban romlásba és pusztulásba dönt.
     A Teremtő, értelmet és szabad akaratot adott az embernek. Ennek köszönhetően az ember meg tudja különböztetni a jót a rossztól, és tud közülük választani. Isten szereti az embert és azt akarja, hogy csak a jót válassza: "életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet" (MTörv 30,19-20). Helyesen dönteni azonban nem könnyű, mert a bűn szolgaságba veti az embert: "Mindenki szolga, aki bűnt követ el" (Jn 8,34).
     Krisztus az ő keresztjével és feltámadásával legyőzte a sátánt és megszabadította az embert a bűntől. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elvette volna az embertől a döntés és az üdvösségért való küzdelem lehetőségét: mindenkinek joga van a jót vagy a rosszat választani. Ezért az ördög továbbra is működhet, s ebből az következik, hogy minden ember lelkében dúl a jó és a rossz közötti harc, mely egészen Krisztus második eljöveteléig, a parúziáig fog tartani. A jóságos Isten segíteni akar az embereknek ebben a harcban, ezért küldi hozzájuk az őrangyalokat, akik védelmeznek az ördög álnok cselszövevényeitől, és megerősítenek a jóra való törekvésben.
     Mi a sátán stratégiája? Elsősorban az ember és az Isten közötti szeretet és bizalom kötelékének elszakítása. Igyekszik meghamisítani Isten képét az ember lelkében: a sátán az Istent zsarnokként mutatja be, aki féltékenyen őrzi előjogait, és parancsaival korlátozza a szabadságunkat. Úgy mutatja be Istent, mint az ember ellenségét, aki akadályoz minket a boldogságra vezető úton. A jóságnak álcázott, rejtett embergyűlölettől vezérelt sátán egyre nagyobb bűnökre csábít, így elzárva előttünk az Istenhez vezető utat, majd a lelki halálba és ebből kifolyólag az örök kárhozatra vezetni minket. A sátán működésében jelen van a "gonoszság titka", melynek "emberi képtelenségét" nem érthetjük meg: mert hatalmas intelligencia, erős és ravasz, ám Istennél nem nagyobb, hiszen maga is csak teremtmény! Mivel ő maga örökre boldogtalan, népet akar gyűjteni maga mellé a kárhozatba. A jóság és a boldogság látszatát mutogatva az ördög, minden embert bele akar taszítani a végtelen gonoszság és boldogtalanság szakadékába, melynek ő maga is örökre a foglya.
     A sátán jelenléte és működése a mai világban egyre dühödtebb. Ezzel egyenes arányban csökken az emberekben az életszentségre való törekvés, a Teremtőjükkel és Megváltójukkal való kapcsolat utáni vágy, a jóra való készség és a lelkierő. Az emberért folytatott harc kiéleződött és ma már szinte az egész pokol a földre zúdult, ádáz harcot folytatva minden egyes emberi lélekért. Az ember számára a tét, az örök élet boldogsága!

(Forrás: vö. SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 9. szám. Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznań, Lengyelország) (folyt. köv.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

A csodavárás

     1932. december 8. A Szeplőtelen Fogantatás ünnepe nagy reményeket ébresztett az emberekben. Tizenötezres tömeg gyűlt össze ezen a napon.
     A gyermekeknek már 6 után jelenésük volt.
‒ Ó Szent Szűz, Szeplőtelen Fogantatás! Eszközöld ki, hogy lássak! ‒ kiáltott a vak nagybácsi.
‒ Szűzanya, járni szeretnék! ‒ könyörgött a kis paralízises társuk.
‒ Beszélj hozzánk, kérünk! Hisz' megígérted nekünk! ‒ mondták a látnokok, de hiába.
     Minthogy semmi választ nem kaptak, az öt gyermek zokogni kezdett. Az orvosok eközben különféle kísérleteket hajtottak végre a látnokokon. Pl. a halántékukat késsel, tűvel megbökték, kezüket megcsípték, megégették, a szemükbe pedig villanylámpával hirtelen belevilágítottak. A csodalátók azonban mindebből semmit sem vettek észre.

     Este 9-kor a gyermekek újra eljöttek a jelenési helyre, ott imádkoztak, de semmi nem történt, még az elkövetkező négy napban sem.
     Eközben a helyi pap Fr. Lambert ‒ amiként az egyházi hatóságok általában ‒, rendkívül óvatosságot tanúsított az eseményekkel kapcsolatban és körültekintő hozzáállásra szólította fel az esetlegesen oda látogató papokat. A megyéspüspök kifejezetten rendeletbe adta, hogy a papság zarándoklatokat szervezzen Beauraing-be.
     December 13-án, a megszokott jelenet ismétlődik. Egy orvos közben újra arra készülődött, hogy tű-próbának veti alá a látnokokat, mire a kis Voisin Gilberte így szólt:
‒ Hagyjon békén! Önök miatt van az, hogy a Szűzanya nem jelenik meg!
Végül, december 17-én szombaton volt jelenés, melyet Andree Degeimbre vett először észre. Egy arra haladó jezsuita atya megkérte a még készülődő gyermekeket, hogy kérdezzék majd meg a Szűzanyától, hogy mit óhajt! Úgy is történt.
‒ A papság nevében kérünk, mondd meg, hogy mit tegyünk Érted? ‒ kérdezték a látnokok.
‒ Építsetek itt egy kápolnát! ‒ volt a Szűzanya válasza.
‒ Igen, fogunk építeni! ‒ szólt a kis Albert.
     Másnap, vasárnap nem volt jelenés. (folyt.)

Az Egyház álláspontja

A helyszín egyre nagyobb tömegeket vonz

     1932. december 4. (vasárnap). A kis Gilbertát ugyan időben hazakísérte egy nővér, este 7-kor azonban mégis a kerítés előtt állt mind az öt gyermek! Ezúttal velük volt a vak nagybácsikájuk és egyik béna lábú barátjuk mankókkal.
     A gyermekek térden imádkoztak, amikor a Szűzanya megjelent. Megint a kis Albert szólalt meg, de ezúttal kérések és kérdések sorát intézte a Jelenéshez, esetenként egyenesen rákérdezve: "Add ránk áldásodat! Gyógyítsd meg a barátunkat és a nagybácsit és mikor jöjjünk ide legközelebb?"
A Szent Szűz azonban csak az utolsó kérdésre válaszolt: "Szeplőtelen Fogantatás napján!"
A fiúcska még megkérdezte: "Mit kívánsz tőlünk? Talán építsünk ide egy kápolnát?"
‒ Igen! ‒ volt a Szűzanya válasza.
     Másnap hétfőn, hatalmas tömeg gyűlt össze a kolostorral szemközt. A csendőrök tartottak formális rendet. Fél hétkor a gyermekek imádkoztak és jelenésük volt. Albert kezdett beszélni:
‒ Ha te vagy a Szeplőtelen Szűz, akkor kérünk, hogy tegyél csodát fényes nappal! ‒ ám semmiféle választ nem kapott, ezért megismételte. A Szűzanya azonban néma maradt. Erre a gyerekek sírni kezdtek. Albert végre mást kérdezett:
‒ Mikor jöjjünk újra?
A válasz nagyon egyszerű és érthető volt: "Este!"
     Este fél 9-kor valóban látták a jelenséget, éspedig ugyan abban a formában, mint előbb.
Az események hatására, ettől a naptól kezdve kifejezetten hatalmas tömeg gyülekezett már a kora délutáni órákban. Újabb és újabb zarándokbuszok érkeztek. A nővérek kénytelenek voltak a kutyákat elzárni. A környéken, mást sem lehetett hallani, mint az imádságok állandó moraját.
     Egyes hívek gyertyákat és adományokat tettek a Lourdes-i barlang elé. A decemberi hideg ellenére szinte mindenütt álltak, félkörívben kihagyva a látnok-gyermekek szokott helyét.
     Olykor papok is felbukkantak, de azok látható módon igyekeztek a plébánia felé venni útjukat.
A két család háza előtt is többen gyülekeztek, hogy megérinthessék a gyermekeket, sőt egy asszony azt sipítozta, hogy addig ő haza se megy, míg meg nem csókolhatja valamennyit.
     A hideg decemberi sötétségből egyszer csak felbukkantak a gyermekek, sapkában sálakban. Megérkezve a templomi zsoltározás hangján imádkozták a rózsafüzért és a tömeg moraja mondta utánuk. Az öt gyermek egyszerre felemelte a kezét, majd leeresztette és átszellemülten, hol hangosabban, hol halkabban beszéltek. Mária megjelent nekik, de ez a jelenés nem tartott sokáig. A gyermekek újra visszatértek ebbe a világba.

(folyt.)

Létezik a sátán, én láttam 2

5. SZERETETLÁNG FESZTIVÁL

AUGUSZTUS 25., 9-18 ÓRÁIG

 HELYSZÍN: 

MÁRIAREMETE, SZABADTÉRI OLTÁR

(1029 Budapest, Templomkert 1.)

A helyszín tömegközlekedéssel megközelíthető 
a Széll Kálmán tértől az 56-os vagy a 61-es villamossal 
Hűvösvölgy végállomásig.
Onnan a 257-es, a 157-es vagy az 57-es busszal 
a "Máriaremetei Kegytemplom" megállóhelyig.

Kiemelt vendégünk:

LJUBO KURTOVIĆ ATYA

Medjugorje

Ljubo atya egyik előadásában Mozgalmunk idei jelmondatáról beszél majd,
amelyet a Szeretetláng Lelki Naplóból választottunk:

„Istennek élni, a családnak szolgálni”;

vagyis hogyan lehet egyszerre és egyformán megfelelni
Istennek és a családunknak.
 

PROGRAM:

9.00: Dicsőséges rózsafüzér

(Előimádkozzák a tiszafüredi gyermek rózsafüzér-közösség tagjai,
akik utána tanúságot tesznek róla,
mit jelent számukra a rózsafüzér, és miért imádkozzák rendszeresen.) 

10.00: Tanúságtételek

10.30: SZENTMISE
Szentbeszédet mond: Kemenes Gábor atya

11.45: Plaszkó Petra (13 éves) tanúságtétele imádság "élményeiről".

12.00: Mészáros Domonkos atya,
a Szeretetláng Mozgalom magyaroszági lelki tanácsadója előadása:

Hogyan olthatunk tüzet tűzzel?
("Tüzet tűzzel oltunk  a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével" - Szeretetláng Lelki Napló)

 13.00: EDÉDSZÜNET
A résztvevőket zsíros kenyérrel látjuk vendégül.
Aki tud, kérjük, a közös agapéra hozzon magával
egy tálca pogácsát, süteményt stb. az étkező sátorhoz,
hogy az első keresztényekhez hasonlóan
megosztva egymással az ételünket, kifejezzük együvé tartozásunkat.)

14.00 Ljubo atya előadása
(„Istennek élni, a családnak szolgálni”) 

14.50: Dé Diána tanúságtétele: hogyan tudott a fiatal leány 
a drog- és alkohol függőségből szabadulni Jézus erejével?

15.00: Ljubo atya előadása
(„Az Eucharisztia forrás az Egyház számára”.)

16.00 Rövid szünet 

16.15 – 17.15-ig: Szentségimádás
Ljubo atya vezetésével

A parkban egész nap van gyónási lehetőség;
a „Szent Sátor”-ban, az Oltáriszentség előtt
közbenjáró és gyógyító imaszolgálat várja
a testi-lelki szükségben szenvedőket. 

Kérjük, hogy a külön busszal érkezők a parkolás megoldása miatt
előre jelezzék részvételi szándékukat telefon: 
06-30-205-8170-es telefonszámon! 

Kérjük, hogy akit tudnak, hozzanak magukkal összecsukható kisszéket, ülőalkalmatosságot vagy szivacs matracot, 
mert a parkban kevés az ülőhely!

Bővebb információ: 
e-mail: szeretetlang.hu@gmail.com / telefon: 06-30-205-8170

A RÉSZVÉTEL INGYENES,
MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!

Létezik a sátán, én láttam

Az első újságírói riport

     Miután a szülők utánajártak a "dolgoknak", néhány újságíró őket próbálta kikérdezni. Végül Degeimbre asszony adott nekik egy nyilatkozatot, melyet alább idézünk:
     "A gyermekeim – Gilberte és Andree – nem sokkal hét után, kifulladva rohantak haza és izgatottan mesélték el, hogy Albert a zárda-iskola kerítésénél az egyik bokor ágai között tündöklő fényt pillantott meg, amelyet a többiek is láttak. Erre elmenekültek hátat fordítva a fénynek, pillantásukat a földre szegezve, hogy ne lássák meg azt, amitől féltek, ennek ellenére össze-vissza beszéltek Szűz Máriáról. Nézzék, nálunk a családban Róla nem esett soha szó! Mindez nagyon hihetetlennek tűnt fel nekünk, és mivel annyira
bizonygatták hogy a Szűzanya volt, veszekedni kezdtem velük és aludni küldtem őket. A következő nap megint ugyanaz történt. Ismét futva jöttek haza és inkább félholtak voltak, mint élők, de amit akkor kaptak, azt soká nem fogják elfelejteni! Mindennek ellenére, csütörtökön is holtsápadtan jöttek haza és egyre csak erősítgették, hogy a jelenség kétségtelenül a Szűzanya. Összejöttünk és kitárgyaltuk ezt a másik két gyermek szüleivel. Ezek a dolgok, már nem csak értelmünket múlta felül, de a türelmünket is. Egészen biztosak voltunk, hogy valami ostoba és elvetemült ember ijeszti és izgatja gyermekeinket. Így aztán szóltam néhány szomszédnak, Voisin asszonynak is és minden eshetőségre felkészülve, elláttuk magunkat botokkal. Így értük el a kolostor kertet, amikor egészen a rács mellett a gyermekek térdre estek, pillantásukat mereven szegezték egy vadrózsa bokorra és hangosan ájtatosan imádkoztak. Őszinteségükben attól a pillanattól fogva nem lehetett kétségünk. Mi magunk ugyan nem láttunk semmit, de hogy ők látták, abban nem lehetett tovább kételkedni. Közben én hátra mentem a grotta mögé, nézegetni kezdtem a fákat, miközben a bokrok mögött a gyermekek imádkoztak. Amikor magam körül ütögetni kezdtem a bottal, Andree azonnal felkiáltott: ‒ Mama ne menj tovább, ott vagy Mellette! Erre én egészen elhűltem és el se tudom mondani, hogy mit éreztem ebben a pillanatban.” 

(folyt.)

A jelenések folytatódnak

     1932. december 2. (Péntek). Ezúttal az apa indult a lányáért, hazafelé azonban Degeimberékhez mentek, ahol további 11 felnőtt várta, és a látnok-gyermekek kiséretében botokkal felfegyverkezve, visszamentek a jelenések színhelyére. Menet közben valaki azt tanácsolta a kis Albertnek, hogy kérdezze meg a Jelenés nevét! (Kép: a Degeimber ház)
     Hét óra körül volt. Alig érkeztek meg az intézet kerítéséhez, a három gyermek azonnal észrevette a Jelenséget, ezúttal mozdulatlanul. Ijedségükben sírva fakadak, ám könnyeik késztetése egyszeriben a meghatódottságba váltott. Erre térdre estek és önkéntelenül elkezdték az Üdvözlégyet imádkozni.
Albert meg is kérdezte a Hölgyet, hogy ő-e a Szeplőtelen Szűzanya? A Jelenés enyhén meghajtotta a fejét, helyeslésül.
‒ Mit kívánsz tőlünk? ‒ kérdezte a gyermek.
‒ Hogy legyetek nagyon okosak!
‒ Azok leszünk! ‒ volt a fiú válasza.
Ez a párbeszéd és maga a jelenés is befejeződött, ám 20 óra 30 tájban újra kezdődött.
Albert, megint megkérdezte:
‒ Valóban te vagy-e a Szeplőtelen Szűz?
A válasz igenlő volt és megismétlődött ez előző jelenés minden szava, ám ezt követően az égi Jelenés széttárta karjait és eltűnt.
     Elindultak hazafelé, de az egyik fiatalember hátramaradt és botjával matatni kezdett az avarban. Erre a kis Albert visszaszaladt hozzá, hogy hívja, de nyomban térdre esett és megint látta a Jelenést. Miközben az Üdvözlégyet áhítatosan imádkozta, a felnőtt fiú egyre csak csodálkozott rajta megrökönyödve.
     Az öt gyermek ezt követően nem kételkedett többé a Jelenés kilétében, sőt egyre csak vágyódtak, hogy újra láthassák! Albert később elmesélte, hogy a Szent Szűz tükröződő fehéreskék ruhát viselt, a kezeit nem összetéve, hanem széttárva imádkozott és a fejét aranyló fénysugarak övezték. A lábait felhő takarta, mintha azon állna. Gyönyörűen mosolygott.
     A nép körében is elterjedt a hír, és egyre többen akarták látni a jelenések helyszínét, hogy ott imádkozhassanak.
A kedvesnővérek egyáltalán nem örültek, hogy a kertjük látványosság színtere lett, ezért, hogy megakadályozzák a jelenési alkalmakat, a főnökasszony egy nővérrel kísértette haza mindennap a kis Gilbertét. Felkérték a csendőrséget a fokozottabb felügyeletre, a kertben pedig szabadon eresztették a kutyákat.
A gyermekek ezen intézkedésektől igen elszomorodtak, a kis Degeimbre lány, Andree pedig – megfeledkezve jó lelkületéről ‒ azt kívánta, hogy pusztulnának el a nővérek kutyái.

(folyt.)

(Alább, a jelenési hely a kerten belül, a zárda épületével)

A bűn és szerzője

5. SZERETETLÁNG FESZTIVÁL

AUGUSZTUS 25., 9-18 ÓRÁIG

 HELYSZÍN: 

MÁRIAREMETE, SZABADTÉRI OLTÁR

(1029 Budapest, Templomkert 1.)

A helyszín tömegközlekedéssel megközelíthető 
a Széll Kálmán tértől az 56-os vagy a 61-es villamossal 
Hűvösvölgy végállomásig.
Onnan a 257-es, a 157-es vagy az 57-es busszal 
a "Máriaremetei Kegytemplom" megállóhelyig.

Kiemelt vendégünk:

LJUBO KURTOVIĆ ATYA

Medjugorje

Ljubo atya egyik előadásában Mozgalmunk idei jelmondatáról beszél majd,
amelyet a Szeretetláng Lelki Naplóból választottunk:

„Istennek élni, a családnak szolgálni”;

vagyis hogyan lehet egyszerre és egyformán megfelelni
Istennek és a családunknak.
 

PROGRAM:

9.00: Dicsőséges rózsafüzér

(Előimádkozzák a tiszafüredi gyermek rózsafüzér-közösség tagjai,
akik utána tanúságot tesznek róla,
mit jelent számukra a rózsafüzér, és miért imádkozzák rendszeresen.) 

10.00: Tanúságtételek

10.30: SZENTMISE
Szentbeszédet mond: Kemenes Gábor atya

11.45: Plaszkó Petra (13 éves) tanúságtétele imádság "élményeiről".

12.00: Mészáros Domonkos atya,
a Szeretetláng Mozgalom magyaroszági lelki tanácsadója előadása:

Hogyan olthatunk tüzet tűzzel?
("Tüzet tűzzel oltunk  a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével" - Szeretetláng Lelki Napló)

 13.00: EDÉDSZÜNET
A résztvevőket zsíros kenyérrel látjuk vendégül.
Aki tud, kérjük, a közös agapéra hozzon magával
egy tálca pogácsát, süteményt stb. az étkező sátorhoz,
hogy az első keresztényekhez hasonlóan
megosztva egymással az ételünket, kifejezzük együvé tartozásunkat.)

14.00 Ljubo atya előadása
(„Istennek élni, a családnak szolgálni”) 

14.50: Dé Diána tanúságtétele: hogyan tudott a fiatal leány 
a drog- és alkohol függőségből szabadulni Jézus erejével?

15.00: Ljubo atya előadása
(„Az Eucharisztia forrás az Egyház számára”.)

16.00 Rövid szünet 

16.15 – 17.15-ig: Szentségimádás
Ljubo atya vezetésével

A parkban egész nap van gyónási lehetőség;
a „Szent Sátor”-ban, az Oltáriszentség előtt
közbenjáró és gyógyító imaszolgálat várja
a testi-lelki szükségben szenvedőket. 

Kérjük, hogy a külön busszal érkezők a parkolás megoldása miatt
előre jelezzék részvételi szándékukat telefon: 
06-30-205-8170-es telefonszámon! 

Kérjük, hogy akit tudnak, hozzanak magukkal összecsukható kisszéket, ülőalkalmatosságot vagy szivacs matracot, 
mert a parkban kevés az ülőhely!

Bővebb információ: 
e-mail: szeretetlang.hu@gmail.com / telefon: 06-30-205-8170

A RÉSZVÉTEL INGYENES,
MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!

Az első két jelenés

     Beauraing-ben az 5 látnokgyermeknek 33 esetben jelent meg a Szent Szűz, volt, hogy naponta kétszer is! Ismertetésünk során azonban nem térünk ki valamennyi alkalomra, csupán a lényeget érintő eseteket mutatjuk be!
     1932. november 29-én, Voisin kislányért nem az apja ment a nővérek intézetébe, hanem az öccse és nővére, a két Degeimbre barátnő kíséretében.
     Este fél 7-kor csöngettek a parkban lévő épület bejáratánál és vártak, hogy a kislányt kiadják. Ekkor, Albert hátrafordult és úgy látta, hogy a Lourdes-i barlang szobra sétál a vasúti híd fölött. Meg is említette, de a többiek csak legyintettek, hogy bizonyára egy autó fényszórója. Egyszerre azonban ők is észlelték a jelenséget ugyan ott.
Közben kinyílt az ajtó és a főnökasszony, kézen fogva kiadta a kis Gilbertet társainak, ügyet sem vetve a gyermekek mutogatására, becsukta maga mögött az ajtót.
     A kis társaság újra csak látta a jelenséget, és ettől úgy megijedtek, hogy hazáig futottak, eközben a kis Gilberte elesett és amint összekapta magát, ő is látta a jelenést. Otthon megilletődve viselkednek, de végül mégis elmesélték, hogy mit láttak. (Az alábbi képen a zárda épülete látható a kerttel. A Mária-szobor a jelenés helyét jelöli!)

     Másnap, november 30-án, szintén a gyerekek mentek társukért este fél 7-kor. A Jelenés ekkor négy különböző helyen is mutatkozott. Egyszer, amikor a parkba megérkeztek, másodjára egy bokor fölött, aztán a vasúti hídon, majd hazafelé mentükben, egy ház fölött. A gyermekek annyira meg voltak illetődve, hogy a szülők úgy gondolták, majd ők végére járnak a dolognak.
     Alig érkeztek meg az intézet kerítéséhez, a három gyermek azonnal észrevette a Jelenséget, ezúttal mozdulatlanul. Ijedségükben sírva fakadtak. Erre térdre estek és önkéntelenül elkezdték az Üdvözlégyet imádkozni.
     A gyerekek később elbeszélték, hogy a látomásbeli Hölgy, egyáltalán nem hasonlít a Lourdes-i barlang szobrára – ahogy először vélekedtek ‒, hanem sokkal de sokkal szebb. (folyt.)

A helyszín és a csodalátók

     Beauraing község dél-Belgium francia nyelvű vallon területén található.
     A községbe vezető utcát, keresztezi egy vasúti felüljáró. Ettől jobbra van az Iskola-nővérek intézete, melynek kertjében különféle cserjék és bokrok díszelegnek, köztük vadrózsabokor is, mely több jelenés színhely volt. Ugyancsak ebben a kertben (vagy parkban) található egy Lourdes-i barlang is, melyet egy kerítés választ el az utcától.
     A beauraingi eseményekben két, viszonylag jómódú familia a Voisin és a Degeimbre család gyermekei játszottak kiváltságos szerepet. A mellékelt képen balról jobbra, a következők: (felülről, balról-jobbra)

Fernande Voisin 15 éves

Andree Degeimbre 14 é.

Gilberte Voisin 13 é.

Gilberte Degeimbre 9 é. 

Albert Voisin 11 éves fiú 

   Kezdjük a Voisin családdal. A családfő, szocialista érzelmű vasúti munkás. 13 éves Gilberte nevű lányuk, akit kisebb tanulási gondjai miatt, a nevezett nővérekhez járatták iskolába, de nem bentlakóként, hanem esténként édesapja vitte haza. Sem a szülők, sem a gyermekek nem voltak különösebben templombajárók.
     A Degeimbre gyermekek anyja özvegy gazdálkodó volt két lányával: Andree 14- és Gilberte 9 éves. Az áhitatos vallásosság ettől a családtól is távol állt.
     Érdekes, hogy az ég épp erre az öt gyermekre tekintett irgalmasan.

(folyt.)

A Kína-USA repülőjárat telve volt izgatott és nyugodt utasokkal. Volt köztük egy fiatal popsztár, és egy nagyon idős katolikus szerzetes is.

A popsztár tíznapos kínai turné után tért vissza az Államokba. Már a gépen újságírók készítettek vele interjút, fotózták és hősként ünnepelték, mint olyan embert, akinek a nyugati zenével, kultúrával sikerült meghódítania Kínát.

A gép landolása után még nagyobb volt a felhajtás, tévések, magukból kivetkőzött rajongók és tapsvihar fogadta a fiatalembert.

Az öreg szerzetes is fogta a kézipoggyászát és elhagyta a gépet. A tiszteletreméltó ember, több évtizedig szolgálta Krisztust, az egész életét a lelkekért ajándékozta és most idős korára hazatért. Senki sem várta, senki sem köszöntötte őt, nem kapott virágot, és interjút sem kért tőle senki. Az egyébként edzett idős embernek ez igen rosszulesett, és a lelkére ült a fájdalom.

Ekkor Isten hangja csendesen megszólalt a szíve mélyén: „Várj még, légy türelemmel, hiszen te még nem érkeztél haza!”

A popsztárt a VIP kapun keresztül, csókokat dobáló lányok kísérték a limuzinjáig. Az idős szerzetes pedig mosolyogva várta ki az útlevél és vámellenőrzésben a sorát, és a vámtisztek rá is kérdeztek: „Ennyire örül, hogy megérkezett uram?” Erre ő így felelt: „Hát még milyen boldog leszek, ha hazaérkeztem!”

https://honvedelem.hu/video/111918_virrasztas_es_ima_a_szent_korona_elott

Az Egyház hozzáállása

     A fenti bevezetés kissé hosszúra nyúlt – sőt azt elemeztem –, amit még nem is ismertettem. Nézetem szerint azonban erre szükség volt a továbbiak megértéséhez!
     Talán sejtet valamit, hogy a Szent Szűz Beauraing-ben a világ Aranyszívű Királynőjeként nevezte magát, Banneux-ben pedig a Szegények Anyjaként mutatkozott be.
     Érdekes, hogy Mária szinte szótlan volt, illetve csak röviden nyilatkozott meg, ennél fogva a felhívások nagyságrendje, meg sem közelítette a La Salette-i vagy Fatima-i üzenetekét, hasonlóképp külön kegyelmi eszközöket sem kínált fel, mint pl. Paris Rue du Bac, Fatima vagy a Szeretetláng esetében.     Beauraing-ben 5 gyermek részesült a jelenésben (9, 11, 13, 14 és 15 évesek) 33 alkalommal és ezt követően egy csodásan meggyógyult 58 éves férfinek is volt 9 jelenési élménye. A Szűzanya azzal igazolta ezt az illetőt, hogy az ő imádkozó jelenlétében néhány súlyos beteg meggyógyult.
Banneux-ban egyetlen 11 éves kislány részesült a kiváltságban nyolc alkalommal.
     Míg a Beauraing-i jelenéseket 10 év után, a Banneux-i Mária-jelenést csak 16 év után hagyta jóvá az illetékes helyi püspök.
     Mindkét kegyhelyet meglátogatták neves egyházi személyek, így a jelenési helyen imádkozott Mindszenty bíboros és (Szent) II. János Pál pápa is!

Az internetes források mellett, alapul vettem:
Dr VARGHA Damján: Két belga Lourdes, Beauraing Banneux – Maurinum Pécs 1933.
P. SCHANS Josef OSB.: Szűz Mária Belgiumban ‒ Congregationis Maria 1935
BALASSY József: A Szűzanya banneux-i jelenése ‒ Balassay kiadó. Budapest, 2001.
Dr. MOLNÁR Gyula: Szűz Mária a történelemben ‒ Budapest 2002
Dr. ANTALÓCZI Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő ‒ Eger 2000

Internetes:


Forrás 1 
Forrás 2 
Forrás 3 
Forrás 4 
Forrás 5 
(folyt.)

Boldog az a nemzet, melyet az Úr örökségül választott magának. (Zsolt 32,12)

     Augusztus 20, az egyik legősibb magyar ünnep, amely Szent István királyunk sírjának 1083. augusztus 20-án Szent László parancsára való felnyitására emlékezik. A Hartvik-féle feljegyzés szerint az exhumáláskor a szent uralkodó jobb kézfejét épségben találták. Augusztus 20, évszázadokig törvénynap volt, majd az államalapítás ünnepe.
Szent István öröksége felmérhetetlen, mert máig ható és hatalmas volt a szervező munkája, mely  komoly büszkeségre is okot adó! Pl. az istváni törvénykezés a maga korában a legfejlettebbek közt volt közel-távol e térségben, hiszen a törvé-nyek kétharmada önálló jogalkotás terméke, nem pedig nyugati átvétel. (A számok és paragrafusok barátai kedvéért: 56 kapitulumból 5 fejezetben teljes, 2-nél részleges, 11-nél esetleges az idegen hatás. Például a cseheknél sokkal több az idegen átvétel, a lengyeleknél az egész törvénykezési procedúra későbbi.) Hadvezérként István az egyetlen a magyar történelemben, aki nemhogy háborút, de csatát sem vesztett.
Ráadásul István nemcsak a háborúk, de a békekötések győztese is volt. Az egyházszervező munka is komoly rátermettséget bizonyít. Összehasonlításként: az első lengyel király, Vitéz Boleszló (967-1025) kezdetben csak a német szervezettől függő egyházat tudott kialakítani, Csehországban az első érsekség csak a XIV. sz. derekán jött létre. Mindemellett István az első az egész történelemben és a szent királyok sorában, aki nem mártírként érdemelte ki a szentté avatását, hanem csupán tevékenységével és egyéniségével.
     Kegyetlenségéről szóló történetek egyfelől a "Szent" jelzőt kiirtani szándékozó protestantizmus terméke, vagy felnagyítása. Másfelől történelmi tény, hogy csak első vonalas ellenfeleivel szemben volt kérlelhetetlen, ezzel szemben pl. az Ajtony-fiak, vagy a Koppánnyal szövetséges Vérbulcsú-utódok tovább élhettek maradék birtokaikon.
Ráadásul teljesen hamis azt állítani, hogy István a „múltat végképp és nyomtalanul eltörölni” elvét követte volna. Számtalan struktúra megmaradt: a tinó mint fizetőeszköz büntetéspénzként való alkalmazása, a keletről hozott ötös számrendszeren alapuló, a nyugati vérdíjtól eltérő magyar büntetésrendszer (vérbosszú helyett kárpótlás fizetése). Ősi szokás az is, hogy az ősök tiszteletére szentelt tűzhelyeken örök tűznek kell lennie (ezért mentették fel a tüzet őrzőket a templomba járás kötelezettsége alól). De az István korában létezett faluközösség büntetőjogi felelőssége is a régi törzsi-nemzetségi szervezet nyomait őrizte. Viszont tény, hogy szent királyunk törvényeivel betiltotta a nép körében elterjedt pogány szokásokat, amiként meglévő, de az egyetemes hittől különböző keresztény hitelemeket is a Római  Anyaszentegyház krisztusi tanításához egységesítette. A pápához – mint Krisztus földi Helytartójához – való hűséget, az állam minden alattvalójára nézve, kötelezővé tette. Szent István nevéhez tíz egyházmegye megszervezése kötődik, melyek élére – (teljesen egyedülálló módon) pápai felhatalmazása révén – saját maga állíthatott érsekeket, illetve püspököket, ezért kapta a pápától az Apostoli Király jelzőt, ill az Apostoli Kettőskereszt jelképének a használatát.

     A kitűnő hadviselő és belső ellenfelein győzedelmeskedő, erőskezű és szent uralkodó 1038-ban 63 éves korában hunyt el. Szent István öröksége az az eszme, hit, hűség és tudatos akarat, amely a magyarság megmaradá-sának máig is egyetlen "receptje"!

     István király volt az első, aki felismerte, hogy egy államot – de bármilyen emberi közösséget is – egyedül a keresztény tanítás és erkölcs képes tartósan fenntartani. A Magyar Királyság nemcsak kitűnt a Pápa iránti hűségével, de az Egyház és Európa legszilárdabb bázisává vált, egyben a mindenkori államszervezés példájává.
     Szent István személyéhez szorosan kötődik a Magyar Szentkorona eszmeisége, melyet a szent-istváni Ország és Koronafelajánlás által államjo-gilag érvénybe lépett a Szentkoronának, Nép- és Országbirtoklási kiváltsága is magasztosít!
     Nem szabad felednünk, hogy a Magyar Szentkorona, nemcsak a magyarság felé – vagy számára – volt "jogiszemély státuszú", hanem például még a pápaválasztásra is vétójoga volt! Ez történt 1903-ban, amikor XIII. Leo utódjául államtitkárát, a szbdkmves Mariano Rampolla del Tindaro (1843-1913) kardinálist szánták a pápai trónra. Az utolsó pillanatban, Ferenc József osztrák császár és magyar király, a Magyar Szent Korona jogán a krakkói érsek révén – Jan Puzyna bíboros – vétót jelentett be Rampolla jelölése ellen. Ezt követően kerülhetett a pápai trónra a velencei pátriárka Giuseppe Sarto, X. Piusz, akit aztán XII. Piusz pápa 1954. május 29-én szentté avatott. 

     Érdekesség (és nagy titok), hogy X. Piusz első rendelkezései közt volt, hogy a 1904. január 20-án kibocsátott Commissum nobis kezdetű konstitúciójában kiközösítés terhe mellett megtiltotta a vétóemelést, majd az év karácsonyán a Vacante Sede Apostolica konstitúcióban összefoglalta a pápaválasztás egyedüli törvényes rendjét.
     Szent X. Piusz személye és pápasága, Isten rendkívüli ajándéka volt, különösen azon veszély tudatában, amit a szabadelvű Rampolla kardinális megválasztása jelenthetett volna a keresztény világra!
A Szentkorona, nemcsak a Magyar Államiság jelképe, hanem a Keresztény Magyar Államiság őrzője is, hiszen páratlan tisztségében a Szent Szűz Koronája is! Ez annyira így van, hogy a Mária-képeket és szobrokat semmilyen nemzeti koronával nem szabad ábrázolni, megkoronázni, ez kizárólagosan csak a Magyar Szentkorona esetében engedélyezett egyházjogilag! Más nemzetek a Mária-képeiket, szobraikat kizárólag szimbolikus királyi jelvénnyel ábrázolhatják (Coronation Canonica)!

Szent István királyunk nemzetközileg is ünnepelt liturgikus szent, ám halálának napját – Magyarországon kívül (Szűz Mária Mennybevételének 15-i ünnepe miatt) –, augusztus 16-án tartják!

Írásomhoz felhasználtam tbk. a - http://konzervatorium.blog.hu/2010/08/20/istvan_08_20_ezertiz_ev_alapjai - honlap részleteit!)

     A nemzettudat három éltető alappillére: a Szentistváni Örökség, a Szentkorona-  és a Regnum Marianum eszméje! Amint ez tudatosodik a szívekben és a lelkekben, Magyarország feltámad!

Szakmai érvek a jelenések mellett

     A csodás események védelmére szintén neves újságírók, orvosok és teológusok szálltak síkra. Így az akkor kéthetente megjelenő beauraingi újság az Annales, cikksorozatban cáfolta pontról pontra a fent nevezett tanulmányt! F. Dorola kifejtette, hogy a bölcseleti és lélektani okfejtések lényegüket tekintve nem cáfolják a jelenések és tanúvallomások lehetséges igazát, az események vizsgálata inkább analízist kívántak volna a "megfigyelők" részéről, semmint előre felállított szintézist.
     A helyi orvosok, Maistriaux és Heusse, akik személyesen voltak tanúi a hirtelen bekövetkezett gyógyulásoknak, szintén szakvéleményekben tanúskodtak a két Mária-jelenés hitele mellett.
     Az egyházi állásfoglalók közül, akik a beauraingi-banneuxi eseményekkel hittudományi; orvosi és lélektani szempontból is foglalkoztak, kiemelkedők a nagytekintélyű jezsuita J. B. Lenain atya beszédei, melyeket a namuri és lüttichi egyházmegyék papjainak tartott. Ezen előadásait a "Beauraing-i események" címmel közölte a Nouvelle Revue Théologique francia folyóirat 1933. áprilisi száma. 
     J. B. Lenain SJ értekezésében többek közt kijelentette, hogy a hallucináció jellemzője a bőbeszédűség, a szétfolyó határozatlanság, ám ezzel szemben a gyermekek kristály tisztán és röviden válaszoltak a kivizsgálók, gyakran becsapós kérdéseire is! A Jelenésről pedig hangsúlyozta, hogy mély és elgondolkodtató az a kijelentett szentírási gondolat, miszerint "Megtérítem a bűnösöket" (33. jan. 3.)! Mint a cikk írja, egyedül Isten tudja tökéletesen egyesíteni az egyszerűséget a mélyebb jelentésekkel és az örök igazsággal: Digitus Dei est hic ‒ Isten ujja van itt!
     A szerkesztő csak annyit fűzne hozzá, hogy a hitelesség mellett szól az is, hogy sem a látnokok, sem az eseményekben a "környék fellendítését látók" nem csináltak végeláthatatlan menetrend szerinti "jelenéseket", mert mondva van: mindennek megvan a maga ideje, és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében (Préd 3,1)!

(folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Az események hiteles voltának kétségei

     A szóban forgó két jelenés hitelességét tekintve a Beauraing-i volt egyértelműbb ‒ már azért is ‒, mert itt öt gyermek külön-külön is egybehangzó elbeszélése, nyomatékot adott az ügy hihetőségének. (A Banneux-i jelenésnek csak egyetlen látnoka volt.) Banneux-nek ugyanakkor nagyobb a nemzetközi ismertsége! A belga katolikusság, a Beauraing-i és Banneux-i Mária-jelenést nagy büszkén a "két belga Lourdes-ként" említi.

1933. júniusában, tudományos, kritikai munka jelent meg Les faits mystérieux de Beauraing (A beauraingi titokzatos események) címmel. Szerkesztője két tudós kármelita: P. Bruno de Jesus-Maria és P. Alois Janssens OCD.

Vitairatukban két további tudományos cikket is leközöltek: Etienne de Greef, lőveni büntetőjogi szakértő és Paul van Gehuchten ideggyógyász orvos-professzor tollából. Az egész munka, mely viták és érvelések sorozatát indította el, az Études Carmelitaines (Kármelita Tanulmányok) c. folyóiratban jelentek meg.
     A kritikus tanulmány egyfelől a látnok gyermekek esetére az "auto-szuggesztiós, akaratlan színlelés" lehetőségét vetette fel, ennek folytán kétségbe vonták, hogy alkalmasak-e egyáltalán hiteles tanúnak. Másfelől a fejtegetéseik szerint a csodás események, lehetnek akár hipnózis, tömeg-hallucináció, esetleg tudatos vagy öntudatlan színlelés eredménye is.
     A szerzők kiemelték azt is, hogy a beauraingi lakosok miszticizmusra hajlók, vallásellenesek vagy közömbösek. A népesség körében um. szinte fizikai szerepet játszik az "ihletett érzelem", a babona és a hiszékenység.
Mindazáltal a nevezett négy író, tanulmánya végén határozottan kijelentette, hogy a csodás eseményeket olyannyira nem tartják természetfelettinek, hogy az események mögött még az ördögi manipulációt sem tartják kizártnak!
     A Kármelita Tanulmányok, élénk visszhangot keltettek az Európai sajtóban, de ez egyben hírverést is jelentett a belgiumi eseményeknek! (folyt.)

A Beauraing-i és Banneux-i jelenéseket övező kortünetek 2

     A belga szocialista újság, a Le Peuple például cáfolta, hogy a megtért Tilmant Côme látnok állítólagosan anarchista szocialista lett volna. A katolikus De Standaard viszont hangsúlyozta, hogy az viszont tény, hogy Tilmant Côme egyáltalában nem volt templombajáró, amíg meg nem tapasztalta a természetfelettit.
    Az un. "munkáslátnokok" felbukkanását, a szocialisták az Egyház manipulációjának tartották azért, hogy hangsúlyt adjanak a Rerum Novarum, a Redemptoris Divini, Quod apostolici muneris és a Quadragesmio anno pápai enciklikáknak.
     Ez volt a helyzet azokban az időkben és valószínűleg ezek a látszólagos ellentmondások akadályozták pl. Dr. Molnár Gyula diakónus-mariológust is abban (aki a Mária-jelenésekről igazán hosszasan tudott értekezni), hogy a két belgiumi kegy-eseményt a "Szűz Mária a történelemben" c. művében igen röviden említi!
     E sorok szerkesztője is járt a belgiumi kegyhelyeken és benyomásai kedvezőek voltak. Szembetűnő, az imameghallgatásokról tanúságot tevő rengeteg hálatábla is. Kiemelkedő azon pozitívum, hogy egy alapvetően protestáns és szkeptikus országban, van néhány hely, ahol az emberek bensőségesen imádkoznak, szentmisén vehetnek részt és gyógyulást, vigaszt remélhetnek! Ugyan bizony az Istenanyának nem-é ez a szívevágya?
Beauraing és Banneux, kezdettől fogva vonzotta az embereket és mára jelentős kegyhellyé nőtte ki magát! A püspöknek igaza volt: a jó fa jó gyümölcsöt terem (még ha ez csak egy vadrózsa-galagonya bokor is)!
A korabeli történések, az időpontok és a helyzetleírások azonban valóban kissé sajátosak, ezért e sorozat nem feltétlen követi a naprakész eseményeket, hanem csak a lényegre szeretne rámutatni, helyenként részletesebben!

(folyt.) (Alsó kép: amerikai katonák a beauraingi kegyhelyen 1945-ben.)

     A Katolikus Egyházban augusztus 15-e, Szűz Mária elszenderülésének és mennybevételének ünnepe.

Mi magyarok a legrégibb és legfontosabb ünnepeink közt tartjuk nyilván és sajnálatos, hogy mindmáig nem állami ünnep! (Ennek lehetőségét már több kormányzat is felajánlotta annak feltételével, ha a Pünkösd hétfő újra munkanap lehetne. Erre azonban protestáns testvéreink nem hajlandók, különösen nem égi Királynőjük születésnapjára, akit 1500 éven át még könnyek közt ünnepeltek!)  Márpedig Nagyboldogasszony ünnepét Szent István királyunk is mindig megtartotta! És, hogy mennyire fontosnak tekintette Mária égi születésnapját, jelzi az is, hogy a beteg király érezve halála közeledtét, magához rendelte a püspököket és országának vezető tisztségviselőit. Megtárgyalta velük, hogy kit válasszanak helyette királynak, atyailag intve őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet, amelyet elnyertek; szeressék az igazságot és alázatossággal gyakorolják a szeretetet! Mindenekelőtt a kereszténység zsenge ültetvényén csőszködjenek. E szavak után a kezét és szemét az égre emelve így fohászkodott: ‘Ég Királynője, végső könyörgéseimben a Szentegyházat a püspökökkel és papokkal, Magyarországot a Szentkoronával, az összes jogaival, a népekkel és az urakkal, a birtokodba és szerető gondoskodásodba helyezem mindörökre, és nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.‘ Ezért mi magyarok a Szent Szüzet nem csak égi pártfogónknak (Patrona Hungariae) nevezzük, hanem Magyarország Királynőjének, vagyis országunkat Szent László óta, Regnum Marianum-nak! 

 Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának a testét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem testestől-lelkestől magához emelte a mennyei dicsőségbe. 
Jeruzsálemben az V. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, vagyis „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A VI. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a VII. században vette át, s itt a VIII. századtól Assumptio beatae Mariae-nak – „a Boldogságos Szűz mennybevételé”-nek nevezték.

     Egy rövidke idézet M. Quoist: Itt vagyok, Uram! c. könyvéből: (az Úr) "Így volt ez rendjén, így kellett lennie.
Az ujjak, amelyek Istent érintették, nem merevedhettek meg.
A szemek, amelyek Istent csodálták, nem csukódhattak le mindörökre.
És nem hidegülhettek el az ajkak sem, amelyek Isten arcát csókolhatták.
A legtisztább test, amely Isten Fiának adott földi testet, nem romolhatott meg, nem veszhetett el a föld porához keverten".

     XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.
     Nagyboldogasszony napja a karácsony és újév mellett a harmadik olyan parancsolt Mária-ünnep Magyarországon, amely a hitüket gyakorló katolikusok számára kötelező, még akkor is, ha nem szükségszerűen vasárnapra esik.

 Lásd még! (Ősi Magyar Himnuszunkat)

A Beauraing-i és Banneux-i jelenéseket övező kortünetek 1

     A belgiumi eseményeket az is sajátossá teszi, hogy 1932 és 1940 között több tucatnyi jelenést regisztráltak Belgiumban, melyek közös jellemzője volt, hogy többnyire egyszerű munkás férfiak voltak a kiváltságolt látnokok!   Blogomban nem kívánok foglalkozni a 30-as évek belgiumi szociális és vallási helyzetével, ám a dolgok máig kérdőjelesek és bizony befolyásolták a Beauraing-i és Banneux-i jelenések iránti általános hozzáállást is!
     Mindez annál is inkább érdekes, mivel az öt beauraingi gyermek alig kapott érdemleges üzenetet, ugyanakkor az ő jelenéseik megszűntével, közvetlenül egy Tilmant Cȏme nevű liberalista munkás férfinek 9 alkalommal volt jelenése ugyanott és többször a gyermekekkel együtt, akik persze nem láttak és hallottak semmit! És itt kapcsolódunk bele a belgiumi "munkás-jelenésekbe". Példaként megemlítenék a több tucatnyi
egyszerű munkás-látnokból néhányat, pl. Henri Kempenaers, Remy de Wilde, Jules De Vuyst, Omer Eeneman, Van den Broecke, Leonie Van Dijck stb. Talán két kivétel volt, aki nem munkás az "ex-szeminarista" Gabriel Quatannens vagy a "koldus" Henri Maquet. Az "egyszerűséget" értsd úgy is, hogy pl. az egyik férfi útban a kocsmába menet részesült a jelenésben (Omer Eeneman), míg másik a kocsmából jövet (Maurice Van den Broecke).
     Két író, akik megpróbálták feldolgozni az "áttekinthetetlent" H. Didion és L. Wilmet, könyvükben ezt írják a látnokok megoszlásáról: 53 férfi, 55 nő, 12 fiú és 22 lány.
     Mindenesetre hiábavaló volt a jelenések nagy száma és a nagy hírverés, az idő (meg a háború) elmosta valamennyit és az Egyház sem hitelesítette őket! Pedig még a német Neumann Teréz is levelet írt a Gent-i püspöknek, melyben megerősítette, hogy az ún. Onkerzele-i események látnokai igazak.
A máig kibogozhatatlan valós-nemvalós látomások, mindenesetre helyi jellegűek voltak és maradtak! Ám, ezek kapcsán beindultak a támadások az Egyház ellen, egyfelől azért mert nem ismerik el azonnal a történteket, másfelől meg azért mert úm. "az egész vallási hisztériát ők manipulálják"!
    Természetszerűleg beindultak a találgatások és a lejárató rágalmak is!

(folyt.)

Mégis

     Az előzőkben érzékeltetett viták ellenére az illetékes egyházi hatóság lefolytatta vizsgálatait és kedvező nyilatkozatot tett a Beauraing-i eseményekre. Ennek ellenére, a kétségek máig sem csillapodtak, sem az egyháziak, sem a hívek körében!
     Ám ne gondolja a kedves Olvasó, hogy a püspök felületesen vizsgálódott és a jóváhagyása, valami bizonytalant hitelesített volna! Nem! A történések, a látnokok kihallgatása, gyermekek megegyező elmondásainak hitelessége és a rendkívüli gyümölcsök, meggyőzőek voltak.
     Thomas Louis Heylen O. Praem. 1899-1941 közt Namur püspöke, két dokumentumban is állást foglalt a beauraingi események hitelessége mellett!
     Az elsőben az általa felállított orvosi bizottságnak a csodás gyógyulásokkal kapcsolatos (kedvező) véleményét ismerte el. A második dokumentumban pedig kinyilvánította, hogy az Ég Királynője jelent meg a gyermekeknek a Beauraing-ben 1932-1933 telén ‒ amint írta azért ‒, hogy megmutassa értünk aggódó anyai Arany Szívét és felszólítson mindenkit, hogy kérjék az ő hatalmas közbenjárását a bűnösök megtéréséért.
     A püspök kijelentette, hogy a látnokok által közzé tett üzenetek nem ellentétesek az Egyház tanításával. Továbbá, hogy Máriát tisztelhetjük az "Aranyszívű Királynő" elnevezéssel is, ennek folytán szobrok és képek készíthetők, a jelenési területet pedig kegyhellyé nyilvánította! Az őt követő püspök ‒ André Marie Charue (1941-77) ‒ is megerősítette elődje állásfoglalását! (Mi magyarok tanulhattunk volna tőle!)

(folyt.)

A Beauraing-i jelenések bevezetője

     Az események hitelét nyomatékozta, hogy súlyos betegek egész sorának rendkívüli gyógyulását regisztrálták, melyek mindig a rózsafüzér imádság közben vagy utána történtek. Ezek többsége teljesen megdöbbentette az orvosokat és az egyháziakat is! Igen különös azonban, hogy az engesztelésről ‒ mely kifejezésként, először Fatimában hangzott el ‒, itt szó sem esett (annál inkább az ezt követő években, Magyarországon)!
     Lehetséges, hogy más Mária-jelenés kapcsán is voltak vitás kérdések ‒ ám kevéssé tudunk róluk ‒, a két belgiumi esemény esetében azonban, nyilvánosság előtt zajlottak le olyan komoly viták, amelyek a történések hiteltelensége vagy hitelessége mellett kardoskodtak.
     Az utólagos leírásokban, már az is vitát indított, hogy a Jelenés vadrózsa- vagy galagonyabokor fölött mutatkozott-e, gyanút-keltőnek tartották azt is, hogy Beauraing-ben a Szűzanyának soha nem látszott a lába (miként Medjugorje esetében sem), nem beszélve arról az elgondolkodtató tényről, hogy az események télvíz idején, miért mindig este 19 óra tájban vagy pláne 22 órakor, sötétben történtek?! Nem beszélve arról, hogy a Jelenés többször is bejelentette, hogy "ez az utolsó alkalom", mégis folytatódtak a történések.
     Jellemző volt egy Gedinne vidéki plébános felszólalása, miszerint »az nem lehet, hogy Szűz Mária jelent meg Beauraing-ben, nagy valószínű-séggel inkább az ördög – mondta indulatosan, majd folytatta – merthogy a látnokok a Jelenségnek nem látták a lábát, melyet felhő takart el. Ez pedig elvitathatatlan bizonyítéka az ördögi megnyilatkozásoknak, hiszen az igyekszik eltakarni a lábát, hogy fel ne ismerhessék a népek! Ezen kívül, igen beszédes az időpont is, a női alak megjelenése, kifejezetten az esti sötétben történt. A néphit szerint ez a szellemek ideje. A Jelenés, nem lehet a Papság Királynője, mert épp ellene tett a vallon papság azon kérésének, miszerint a szülők idejében fektessék le a gyermekeiket!«
     Ilyen és hasonló érvek és ellenvetések nagy számmal hangzottak el, de voltak számosan papok, akik egészen más véleményen voltak. Egy Betaumont-i plébános így érvelt a jelenés hitele mellett: "Szűz Mária nem azért száll le az égből, hogy a lábát mutogassa, hanem ezúttal is azért jött, hogy a könyörületes édesanyai Szívét mutassa meg, azért hogy a segítségét kérjük"!
     És folytathatnánk tovább!

(folyt.)

Bevezető 1

     Két olyan kegyhelyet mutatok be olvasóimnak, amelyek bár egyházilag jóváhagyottak, mégis máig némi fenntartással vannak irántuk, úgy egyes egyháziak-, mint a hívek részéről is. Az, hogy nagyságrendjét illetően kissé hosszasan foglalkozom vele (velük), annak három oka van: egyfelől nehe-zen feldolgozható az egyébként egyszerű történet, másfelől pedig, részle-tes magyar nyelvű irodalom alig található róla, harmadsorban pedig azért, hogy épp ez előzők okán, pontosabb ismereteket szerezhessenek kedves Olvasóim!
     Az, hogy a belgiumi jelenések – Beauraing és Banneux esetében –, miből eredhet a meggyőződéses hit és a fenntartásos elutasítás, nos azt magyar nyelven egyedülálló részletességgel mutatom be, hogy ezáltal a t. Olvasó maga alkothasson véleményt az eseményekről! (Remélhetőleg pozitívat!)
     1932-33-ban, a belgiumi Beauraing-i és Banneux-i (boren, bannő) Mária-jelenések, nem olyan nagy horderejűek, mint Lourdes vagy Fatima. Mégis igen figyelemreméltó tanulságokat hordoznak nem csak a zarándok hívek-, de esetenként a teológusok számára is!
E két esemény kapcsán el kell mondanunk a magánkinyilatkoztatásokra jellemzőket, vagyis azt, hogy céljukat tekintve lehetnek magánjellegűek, érinthetnek egy kisebb közösséget, szólhatnak egy ország népéhez, vagy akár az egész emberiséghez! A lényeg viszont mindnél a lényeg, hogy egyik sem hirdethet új tanokat, és nem írhatják felül az Egyház alapvető tanítását, a depositum fideit! (Csak megjegyzem, hogy sok "üzenet-hívő", a legfrissebb magán-üzeneteket is fontosabbnak (vagy azonosnak) tartja akár a fatimai üzenetnél is, jóllehet többségük a hitelesség tekintetében még bizonytalan! Ezen hozzáállásnak pedig oka az, hogy nem veszik komolyan az Egyház eligazító szavait! Ez pedig igen nagy veszélyeket hordoz magában! De ez egy másik poszt anyaga!)
     Beauraing és Banneux az európai kontinens országainak, de elsősorban a belgák számára jelentős. Az események időpontja 1932-33, a nagy világ-égés előtti utolsó békeévekben ‒ már eleve Európa veszélyeztetettségét sejttette ‒, és nem véletlenül kérte a Jelenés: "Imádkozzatok sokat, imádkozzatok mindig!" (1932. december 28.; 1933. január 1. és 3.) Ez a felhívás még inkább aktuális napjainkban (kérdés, hogy MOST figyelünk-e erre a felhívásra, vagy ez már "túl régi" – keresni kell egy frissebbet?)!

(folyt.)

     Kedves Olvasóim! Szent Filoména vértanú emléknapja van, melyet ugyan töröltek a liturgikus naptárból, de népszerűsége és más szenteket is felülmúló csodás segítsége változatlan és Fényes Csillagként ragyog!
Az egész világon templomok és oltárok hirdetik e Rómában vértanúságot szenvedett gyermeklány, közbenjárásának páratlanságát.
     A naptári törlés oka az, hogy történelmiségéről, életének, vértanúsá-gának részleteiről csak magánkinyilatkoztatásokból tudunk.             Életszentségét nem csupán a katakomba-sírját fedő terrakotta-táblák jelei bizonyítják, de a nevéhez fűződő páratlanul sok közbenjárás és rendkívüli csoda is igazolja.
     Pápák és szentek egész sora tisztelte és hirdette nagyságát! Különösen kiemelkedők ebben XII. Leó, XVI. Gergely, IX. Piusz, XIII. Leó pápák, Vianney Szent János, Tiszteletreméltó Maria Pauline Jaricot, Szent Maddalena di Canossa, B. Bartolo Longo, Szent Pio atya és sorolhatnánk a neves és névtelen személyek hosszú sorát!
     Szent Filoména életéről, vértanúságáról és a liturgikus naptárból való törlésének részleteiről olvashatnak holnaptól az e blogra tévedők. Fogadják szeretettel és tanuljunk példájából!

Szent Filoména könyörögj érettünk!

A keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta szűz, vértanú (Edit Stein) Európa társvédőszentje

     Korunk "szép új világában" a feminista teológusok követelték II. János Pál pápától a nők egyenjogúsítását az Egyházban. A szent pápa az egyház szentségéhez illő választ adott. Szent Benedek, Cirill és Metód mellé kinevezte Sienai Szent Katalint, Svéd Szent Brigittát és a keresztről nev. Szent Terézia Benedikta Edit Steint, Európa védőszentjeivé.

     A XX. század kimagasló szentjei közé tartozik Edit Stein. Vértanúsága Isten iránti szeretetről tesz tanúságot. Isten útját járjuk, megtapasztalhatjuk, hogy kiválasztott és vezet minket, és ezért nem veszítjük el bizalmukat.
1891-ben született Breslauban, zsidó szülők tizenegyedik gyermekeként. Nagy érdeklődéssel fordult a filozófia felé, és állandó kapcsolatot tartott fenn korának jeles képviselőivel. (Husserl) Nagy hatással volt rá Avilai szent Teréz önéletrajza, és a kereszténységgel való számos találkozás hatására 1922 január 1-én megkeresztelkedik. Bár ekkor szeretett volna a Kármelbe lépni, de a tanítás és oktatás lett a feladata.  

Vágya csak 1933-ban teljesült, és Köln városának monostorába lépett be, ahol folyamatosan tette le a fogadalmait, 1938-ban az örök fogadalmat. Tudományos munkát végezhetett, és a lelki élet nagyjainak írásait tanulmányozta. Keresztes Szent János születésének 400. évfordulójára írt még egy cikket. 1942. augusztus 5-én, több nővérrel együtt a Gestapo elhurcolta és augusztus 9-én az Auschwitz-i haláltáborban fejezte be életét. Boldoggá avatása Kölnben 1987. május 1-én, szentté avatása 1998. október 11-én, Rómában, a Szent Péter téren történt.

FORRÁS (képek az internetről!)

Szent Domonkos élete

     Szent Domonkos lélekkel eltelt férfi volt, akit Isten azért támasztott, hogy válaszoljon az Egyház égető szükségére, hogy képzett prédikátorokat adjon neki. A Szentlélek ösztönzésére megalapította az első apostoli Rendet, amely egyesíti a megszentelő szemlélődést az apostolok és az ősegyház által gyakorolt evangéliumi küldetéssel. (William A. Hinnebusch OP)
     Szent Domonkos (Domingo de Guzmán) a XIII. század egyik legnagyobb hatású prédikátora volt, prédikációi azonban egyáltalán nem maradtak fenn. A kortársak tanúsága szerint legjellemzőbb s egyben legvonzóbb tulajdonsága volt, hogy mindig Istennel vagy Istenről beszélt.
     Domonkos a mai Spanyolország területén, az ókasztíliai Caleruegában született 1170-1174 körül. Szülei nemesi származásúak voltak: apja, Félix de Guzmán, Caleruega földesura, édesanyja pedig Aza Boldog Janka (Juana de Aza), akit a helyi spanyol Egyház ma is mély tisztelettel övez a szegények iráni szeretete és könyörülete miatt. Anyja Domonkos fogantatása előtt látomásban szemlélte, hogy kiskutyát hord méhében, amely szájában egy fáklyát visz, és méhéből kijőve az egész világot lángra gyújtja.
     Gyermekkorától papi pályára szánták, s ennek megfelelően taníttatták, de két további testvére is pap lett: Antal nevű bátyja egy közeli káptalan kanonokja volt, öccse, Mannesz pedig követte Domonkost a Rendbe, s később őt is boldoggá avatták. Tehetséges diák volt, és a stúdiumot mindig nagyra értékelte. Fiatalon fogékonynak mutatkozott az istenszeretetre és az életszentségre is: teljesen azonosult a neki szánt papi küldetéssel, és már ekkor megnyilvánult édesanyjától tanult együttérző készsége. 15-16 éves lehetett, amikor egy éhínség alkalmával eladta a tanuláshoz elengedhetetlen drága könyveit és minden más értékét, hogy a nélkülözőkön segítsen. Ez az egyszerű, radikális nagylelkűség tanárait és diáktársait is megdöbbentette. Többen követték a példáját.
     Ez a tette hívta fel Domonkosra a közeli Osma püspökének a figyelmét is, aki 1194 körül meghívta, hogy az osmai papi káptalan tagja legyen, mely Szent Ágoston Regulája szerint élő, szigorú fegyelmű klerikus közösség volt. Teológiai tanulmányai után Domonkost itt szentelték pappá. Mintegy 8-10 éven keresztül élte ennek a közösségnek szemlélődő-szolgáló életét, s nem gondolt arra, hogy hamarosan egy új szerzetesrend alapítója lesz. Éjjelente imádságban virrasztott, a bűnösök megtéréséért könyörgött Istenhez, hogy bőven adja meg neki azt az igazi szeretetet, amellyel hatékonyan gondoskodhat az emberek üdvéről. Az aszkézis szerves részét képezte mindennapjainak: hosszú éveken keresztül gyakorolta azt az ágostonos fegyelmet, amelyet később nagy buzgalommal adott át másoknak. Hamarosan a káptalan alpriorjává választották.
Életének fordulópontja 1203-ban érkezett el – ekkor mintegy 30 éves lehetett –, amikor egy királyi diplomáciai küldöttség tagjaként elkísérte püspökét Skandináviába. Útjuk keresztülvitt Dél-Franciaországon, ahol közvetlen közelről szembesültek az ún. kathar ill. albigens eretnekséggel, megtapasztalva a tévtanok terjedésével szemben tehetetlen, gyakran korrupt és felkészületlen klérust. Egy szálláshelyen az albigens fogadóssal keveredett beszélgetésbe. Addig vitatkozott meggyőzően és égő buzgalommal a ház eretnek gazdájával, amíg az végül nem tudott ellenállni a bölcsességnek és a Léleknek, mely általa szólt. Így azt az embert Isten Lelkének segítségével visszavezette a hitre. Domonkos, az ibériai félszigeten korán megismerte az iszlámot és a judaizmust, de a keresztény eltévelyedéssel való személyes találkozás életre szólóan mély benyomást tett rá.
Az egyház szükséghelyzetére akart választ adni, amikor társával Diegoval együtt prédikálni kezdett Dél-Franciaországban úgy, ahogyan azt Jézus tanácsolta apostolainak (Mt 10,5-15): szegényen, pénz nélkül, az Evangéliumot hirdetve, a katolikus hitigazságokat kifejtve-védve. 
     1207-től Domonkos teljesen egyedül maradt, de ebben a helyzetben sem csüggedt el, és nem tántorodott el hivatásának és küldetésének céljától: folytatta a prédikálást, és „a történelem egyik legborzalmasabb vallásháborúja" idején [1208-1215] végigvándorolt a veszélyeztetett területen, keresi az eszmecsere lehetőségét a tévelygőkkel és a félrevezetettekkel; együtt tűrt és szenvedett az emberekkel.
     Domonkos az együttérzés és a kimondott szó kegyelmét kapta, amely gyengédséggel, szívós kitartással, rendkívüli lényeglátással és bölcsességgel párosult. Az albigensekkel folytatott hitvitái ugyan nem hoztak látványos, tömeges megtéréseket, mégis ennek az időszaknak a hozadéka, hogy megérlelődött benne a Prédikátorok Rendjének gondolata. Lassan társak gyűltek köré. Egyikük Toulouse-i házában telepedtek le, s itt kezdték meg a közös életet és prédikációt, előbb csak magánfogadalmat téve Domonkos kezébe. 1215-ben Toulouse püspöke úgy hagyta jóvá őket, mint szerzeteseket, akik gyalog, imádságban és evangéliumi szegénységben hirdetik az Evangélium igazságát. Az Egyház hagyománya azt tartja, hogy a Szűzanya Szent Domonkosnak adta a Rózsafüzért, mint szívének oly kedves imát. A tény kétségkívül az, hogy a domonkos rendiek voltak a szentolvasó legfőbb terjesztői, és ennek kapcsán számtalan csoda kiesdői!
     Domonkos élete ezután teljesen összefonódott Rendjével. Elkísérte püspökét az 1215-es  IV. Lateráni Zsinatra (amely behatóan foglalkozott az albigens eretnekség kérdésével és Dél-Franciaország helyzetével), hogy a pápa elé tárja elképzelését. III. Ince arra biztatta őt, hogy válasszanak maguknak regulát, és így váljanak igazi szerzetesrenddé, amely már nem kötődik a Toulouse-i egyházmegyéhez. Domonkos társaival Szent Ágoston Reguláját választotta, melyet kanonokként már több évtizede követett. Az új Rendet végül III. Honóriusz pápa erősítette meg és hagyta jóvá 1216. december 22-én.
     Életének hátralévő 5 évében a Rend megszervezése kötötte le. Testvéreit Európa egyetemi városaiba küldte (Párizs, Bologna), hogy prédikátori hivatásukhoz alapos teológiai képzést kapjanak. Kezdettől fogva mindenütt nagyszámú hivatást vonzottak, tanárok és diákok egyaránt csatlakoztak hozzájuk. Emellett több női közösséget is alapított és lelki-anyagi jólétüket mindvégig a szívén viselte.
     Domonkos nem feledkezett el hithirdetői hivatásáról sem: Róma környékén és Lombardiában is prédikált; emellett szeretett volna eljutni a kunok közé is téríteni, ez a vágya azonban korai halála miatt nem teljesült. Az 1221-es nagykáptalant követő évtizedben azonban a testvérek Európa minden táján meghonosították a Rendet, és valóra váltották alapítójuk missziós terveit.
     Az 1221-es Bologna-i nagykáptalanra, ahol zarándoklása végének közeledtével súlyos betegségbe esett. Halálos ágyán nagy bizalommal mondta a testvéreknek, hogy halála után hasznosabb lesz számukra, mint életében volt. Erre az ígéretére hivatkozva a Rend azóta is bizalommal kéri közbenjárását az O Spem Miram kezdetű responzóriummal.
     1221. augusztus 6-án halt meg, testvéreitől körülvéve. Rendje ekkor 5 éve létezett, ő maga pedig még nem volt ötven éves. „Testvérei lába alatt” szeretett volna nyugodni, az ő templomukban temették el, sírja ma is Bolognában található. Személyes jóbarátja, IX. Gergely pápa avatta szentté 13 évvel halála után, 1234-ben. Ünnepe augusztus 8-án van.

FORRÁS felhasználásával!

412. De még előtte álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, nagy jeleket s csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet még a választottakat is. Ha azt mondják nektek, hogy kinn van Krisztus a pusztában, ne menjetek ki, hogy a házban van, ne higgyétek el! Amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, úgy fog eljönni az Emberfia is. A föld minden népe, az ég felhőin látja majd az Emberfiát nagy hatalommal és dicsőséggel. Elküldi angyalait hangos harsonaszóval, s összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig. (vö. Mt 24,24-31)

                        Bocsáss meg Urunk mindenért!

FŐBB FORRÁSOK

Katolikus Szentírás, Szent Jeromos Bibliatársulat

Katolikus dogmatika, Dr. Előd István

Szent István Társulat 1979

Levél a Kereszt Barátainak

Montforti Grignon Szent Lajos, (kézirat)

Gondolatkincsek

Válogatás Liguori Szent Alfonz műveiből

Szalézi Művek, 1945

Imádság, elmélkedés

Alkantarai Szent Péter, Szalézi Művek 1936

Római Kompendium, Libreria Editrice Vaticana, 2005

JÜ – Antalóczi L., Jelenések, üzenetek és a jövő,  Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000

GS, DS, EM – Szentszéki dokumentumok

HK – Herder Katekizmus - Herder kiadó Róma-Freiburg-Bécs 1958

LCS – II. János Pál pápa: Levél a családokhoz

N – Fausztina Kowalska: Napló - Kisboldogasszony Plébánia Eger 1999

ÚK – Új katekizmus, Szent István Társulat

ÜF – Bernhard Häring, Jézus Szíve, az üdvösség forrása, „Agape” 1998

GPO – Dr Gloria Polo Ortiz, Akit villámcsapás ért, (Bogota, Kolumbia) Bp, Marana Tha 2000

VIGYÁZZATOK TEHÁT ÉS SZÜNTELENÜL IMÁDKOZZATOK!

     Rendkívülinek tekinthető, hogy az Ars-i plébános már a dogma-kihirdetés előtt (1854) bensőségesen tisztelte Mária Szeplőtelen Szívét és felajánlotta híveit – olyannyira ‒, hogy templomának Mária-szobrára készíttetett egy nagy nyitható szívet, melybe elhelyezte híveinek a nevét! (Ld. a képen!)
     De hamarosan jelentkezett a sátáni válasz is! Az ürügyet egy leány bukása szolgáltatta, aki gyermeket szült. A plébá-nia falát telemázolták gyalázó megjegyzésekkel, és a környékbeli városkák kávéházaiban mindenütt az arsi pap ,,esetét'' tárgyalták. Szentünk már várta püspökét, hogy az egy furkósbottal kiverje a faluból. De messze nem így történt!
     Minden károgás ellenére a püspöke tiszteletbeli kanonokká nevezte ki, a kormányzattól pedig 1855-ben megkapta a Becsületrendet. Ez azonban a Vianney Szent János szerénységét nem befolyásolta.
     Mindenét szétosztotta a szegények között, s amije volt, azt az ő javukra eladta. A bűnös emberek úgy sereglettek köréje, hogy már-már ezt mondta: ,,A bűnösök a végén meg fogják ölni a szegény bűnöst.''
     De ekkor a faluban már mindenki keresztény életet élt és csak a fizikai ereje fogyott el, de a szeretete és türelme nem! És bár sokan voltak körülötte, a 19. század egyik legnagyobb szentje oly magányosan halt meg a kimerültségtől, amilyen magányosan élt. Akik látták a holttestét, egyhangúlag tanúsították, hogy az erőnek utolsó cseppje is eltávozott belőle. (A képen szentünk holtteste, eredeti fotón)
     X. Szent Pius pápa 1905-ben boldoggá, XI. Pius pápa 1925. május 31-én szentté avatta. (A képen X. Piusz íróasztalán a Szent Ars-i Plébános szobra!)
     1929-ben a plébánosok patrónusává nyilvánította az Egyház, ezzel mintegy emlékeztetve minden idők papjait, hogy Isten ereje a gyengékben válik tökéletessé.
     Ünnepét több módosítás után 1969-ben a halála napjára, augusztus 4-re tették.
     Vianney Szent János a szerény arsi plébános, a fáradatlan "lelki forradalmával" és eredményes evangelizációjával, példájára minden papnak, dicső nyomot hagyott a világban.
     Robespierre és társainak neve, szégyen és átokként maradt fenn a világban. Ők akik forradalmi vérfürdőikben mintegy 2 millió embert öltek meg, köztük egyháziak ezreit, eredményesen szórták szét a liberalizmus és a "nagyüzemi emberírtás" technikáit a világban.
     Íme két írányvonal, két ember vezetésével. A francia népnek, nem 1789. július 14-ét ‒ a forradalom kitörését ‒, hanem 1859. augusztus 4-ét, az Arsi Plébános halálának napját kellene ünnepelniük!

(Előző rész:  http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/06/vianney_szent_janos_emleknapja_iii_resz

405. „A mi földünk, amely minden tavasszal újra zsendül, egy napon a dicsőségnek és fénynek új világában újjá sarjad. Az lesz az örök tavasz. Megjön, bármennyire késsék is!” (Newman bíboros)

406. A földi élet az örökkévalóság előszobája az érdemszerzés egyetlen, időben behatárolt lehetősége arra, hogy szabad akarattal döntsünk örök sorsunkat illetően, Isten mellett vagy ellene! Halálunk óráján aratjuk le mindazt, amit egész életünkben vetettünk!

407. Halálra születtünk, s az életre halunk meg!

408. Az istentelen és hiszékeny ember, az Antikrisztus természetes szövetségese!

409. „Közel van mindennek a vége. Legyetek hát okosak és éberek, és imádkozzatok! Mindenekelőtt szeressétek egymást hűségesen, mert a szeretet leplet borít a rengeteg bűnre” (1Pét 4,7-8).

410. „Isten meghatározott egy napot, amelyen igazságban ítélkezni fog a világon.” (ApCsel 17,31) Akkor már vége lesz annak az időnek, amelyben Isten béketűrőn elviselte a bűnösöket. A gonoszoknak megmutatja egész haragját, a jóknak egész szeretetét. Ezt az ítéletet Utolsó Ítéletnek nevezzük. Isten „Jézus Krisztus által fog ítélkezni” a világ fölött. (Róm 2,16) „Az Atya az ítéletet egészen a Fiúra bízta.” (Jn 5,22) Krisztus váltotta meg a világot, neki kell megítélnie is. A megdicsőült Úr színe előtt minden kiderül, amit tettünk. „Megvilágítja a sötétség titkait és nyilvánosságra hozza a szívek szándékait.” (1Kor 4,5) Krisztus azután kimondja az ítéletet. Aki Istent szerette és szolgálta, azt Krisztus testestől-lelkestől magához hívja és neki adja az örök életet a Mennyben, aki elhagyta Istent és mindvégig nem tért vissza hozzá, azt eltaszítja magától és örök halálra kárhoztatja a Pokolba. A test azért vesz részt a jutalomban és a büntetésben, mert a földön is részt vett a jó vagy rossz cselekedetekben. Krisztus az Utolsó Ítéleten kimondja végítéletét a Sátán fölött is. Elveszi minden hatalmát és mindörökre a pokolra száműzi őt, csatlósaival együtt. (vö. HK)

411. Midőn Isten az Utolsó Ítéleten megmutatja minden hatalmát, akkor az egész látható világ újjá fog alakulni. (ld: Mt 19,28) Nem semmisül meg, mert Isten nem semmisíti meg azt, amit teremtett. „Elmúlik ennek a világnak az alakja”. (1Kor 7,31) Isten szentségének és szeretetének tűzében átváltozik és tökéletessé válik. „Mi az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben az igazság lakik.” (2Pét 3,13) Krisztus a látható világot megszabadítja minden rossztól és rendetlenségtől, mely a bűn miatt érte és betölti örök dicsőséggel. A maga módján a teremtésnek is részt kell vennie Krisztus testének dicsőségében. Midőn a látható világ újjáalakult, akkor azzá válik, amivé Isten már kezdettől fogva rendelte: Isten ragyogó lakásává az emberek között. Ezzel teljesedik be a megváltás műve. (ld: 1Kor 15,24)

     Az egyszerű és "tanulatlan" Ars-i plébános olyan híres és keresett gyóntató és tanácsadó lett, hogy a szomszédos városokból, külön kocsijáratot rendszeresítettek Arsba! A környék papságának jelentős része, persze nem nézte jó szemmel a "kolléga" sikereit. Annál is inkább féltékenyek voltak, mert a forradalom utáni konszolidációval, állami vezetők is és királyi tisztségviselők is jöttek hozzá tanácsot kérni!
     Ha netán az egyházközségében akadt egyetlen valaki, aki nem járt misére, akkor a szent plébános imádkozott és böjtölt azért a lélekért, és nem hiába! És egyre több rendkívüli csoda fűződött Vianney János atya nevéhez, annak ellenére, hogy ő azokat a rendkívüliségeket mind Szent Filoména számlájára íratta!
,,A kegyelem olyan erővel hatott környezetére ‒ vallotta az egyik tanú ‒, hogy senki nem tudott neki ellenállni.'' De persze a bírálatok is fokozódtak ellene, amelyek mindenfelől érték és nagyon meggyötörték a pásztort. A szentmise és a szentségkiszolgáltatás volt az egyetlen forrás, ahol felüdülést talált.
     Alig evett valamit. Kis kondérjában előre lefőzött krumpliját napokig ette, már romlottan is. Ez kikészítette a gyomrát! Nem véletlenül csúfolták ellenfelei "krumplievőnek"! Ráadásul alig aludt, és a gyóntatások után éjszakánként még átment lámpásával a templomba virrasztani a Tabernákulum előtt.
Nagy tervekbe fogott és megépíttette a Gondviselésről elnevezett arsi iskolát, melyet később átalakított a szegény és kitett leányok otthonává. Olyan szegénység és elhagyatottság volt helyenként, hogy olykor teljesen mezítelen csontsovány kislányok jelentkeztek menedékért. Mindannyiukat ruházni és etetni is kellett, de a gyermekek nagy vigaszára voltak szentünknek, akiket megmentett a testi lelki leépüléstől, és minden délután hittanórát tarthatott nekik. Köztük művelte az első csodát is, amikor lisztet szaporított, ugyanis már csak egy szakajtónyi volt száz gyermek részére! Rosszakarói hívatták is a püspököt, hogy nézné meg a gyermekek ellátását. Ő azonban amikor kinyitotta a kamra ajtaját, majd elsodorta a kiömlő liszt! De ha lehet így kifejezni, lehetetlenebb gondja is támadt szentünknek!
     A nagyarányú építkezések kifizetésének határideje letelt és délutánra 300 aranyat kellett kifizetnie. Neki persze nem volt egy fillérje sem! Most aztán mélységes könyörgő imában kezdett tárgyalásba a tabernákulumban lévő Mindenható Istennel, megígérve, hogy soha többet nem építkezik, csak ezt az egyet segítse neki kifizetni! Amint kilépett a Gondviselés árvaház kápolnájából, jött egy gazdag hölgy örvendezve, hogy "Drága atyám, az örökségemből hoztam önnek 150 aranyat, ugye elfogadja tőlem?"
‒ Nem! ‒ volt szentünk válasza.
‒ De miért nem? ‒ kérdezte az asszony kétségek közt.
‒ Azért, mert nekem 150 nem kell, mert 300 aranyra van szükségem, se több, se kevesebb!
Az úri hölgy belesápadt és azt hebegte: "Atyám! Várjon, azonnal hozom!" – És hozta!
     Az Ars-i Plébános szavai szerint, ő maga olyan volt a környék papjai közt, mint a falu bolondja, jóllehet ‒ és ezt már nem állította magáról ‒, akik mégis rábízták magukat, azokat a tökéletesség útjára vezette. Ekkor vált Ars zarándokhellyé!

(Folytatás holnap!)

(Alul a Gondviselés Háza gyermekotthon)                                                                                                    Előző rész:  http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/05/vianney_szent_janos_emleknapja_ii_resz

398. Akkor majd a hitből látás lesz, a reményből birtoklás. Nem lesz többé kísértés, küzdelem, éhség, szomjúság, szenvedés, széthúzás, szakadás és halál, mert egy lesz az ég és a föld és az angyalok seregei Isten gyermekeivel egyesülnek Istenben. Akkor nem lesznek már templomok, mert maga a megváltott teremtés lesz az Isten ragyogó Háza. Nem lesznek évek és napok, mert mindenki Isten örökkévalóságában él és üli azt az Ünnepet, melyet az Atya a világ kezdetétől készített. (HK nyomán)

399. A Szentírás a titokzatos megújulást, mely átalakítja az emberiséget és a világot, nevezi „új égnek és új földnek” (2Pét 3,13). Ez lesz Isten tervének végső megvalósulása: „összefoglalni mindent Krisztusban, ami a mennyben és a földön van” (Ef 1,10). (ÚK 1043)

400. Az új mindenségben, a Mennyei Jeruzsálemben Istennek lakása lesz az emberek között. „És letöröl a szemükről minden könnyet és nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom nem lesz többé, mert a korábbiak elmúltak” (Jel 21,4). (ÚK 1044)

401. A kinyilatkoztatás, mély közösséget állít az anyagvilág és az ember rendeltetése között: „Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását /.../ abban a reményben, hogy a mulandóság szolgai állapotából fölszabaduljon. (vö. ÚK 1046)

402. Nem tudjuk, mikor teljesedik be a föld és az emberiség ideje, sem a mindenség átalakulásának módját nem ismerjük. Elmúlik ugyanis a világ bűntől eltorzult alakja, de Isten új lakóhelyet és új földet készít, melyben igazságosság lakik majd, s melynek boldogsága betölti, sőt felülmúlja mindazt a békevágyat, mely valaha feltört az emberi szívekből (GS 39). (ÚK 1048)

403. Figyelmetekbe ajánlom az Evangéliumot, amelyet hirdettem nektek – írja Szent Pál. Megtartva, általa nyeritek el az üdvösséget. Azt hagyom rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, eltemették s harmadnap feltámadt az Írások szerint. Ha nincs feltámadás akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme se a tanításunknak se a hiteteknek. De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül! Mivel egy ember idézte elő a halált, egy ember révén támadnak is fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel, amikor sorra kerül: először Krisztus támadt föl, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak. Azután következik a vég, amikor is (a Fiú) átadja Atyjának az uralmat, miután minden más hatalmat és erőt megsemmisít, és ellenségeit mind a lába alá nem veti. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. Legyetek józanok, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat! (vö. 1Kor 15,1-34)

404. Mert itt van az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet Isten háza népén. De, mi lesz majd a sorsuk azoknak, akik nem hisznek az Evangéliumban?! (vö. 1Pét 4,17)

     Első gyónói közt volt egy hölgy Pauline Jaricot – aki elindította a világban az Élő Rózsafüzér Mozgalmat – erős indíttatást érzett, hogy Vianney atyának adjon egy Csodatévő Szent Filoména szobrocskát ereklyével. Ez nagy hatással volt a magányos és vagyontalan kispapra, akit végül a püspöke egy jelentéktelen faluba Ars-ba helyezett el. Szentünk azt se tudta hol van, így aztán elsőre meg se találta. És egy kis pásztort volt kénytelen megkérdezni Ars holléte felől! A legényke megmutatta az irányt, mire Vianney Szent János így köszönte meg: "Fiacskám, te megmutattad az irányt Ars-ba, én meg meg fogom neked mutatni az utat a mennyországba"! Azon a helyen azóta is van egy szobor, mely őrzi ennek emlékét! (ld. a képen!)
     Ez a település, mint a többi, oly mérték-ben volt elkereszténytelenedve a "dicső" Francia Forradalom eredményeként, hogy ez mélyen elkeserítette szentünket. Úgy érezte, hogy az általa hirdetett Isten Igéje, teljesen hatástalan az emberekre, már akik hajlandóak voltak átlépni a templom küszöbét!
     Az új plébános pedig szívfájdalommal imádkozta a rózsafüzért és éjszakákon át térdelt az Oltáriszentség előtt, minden látható hatás nélkül!
És ekkor János, Szent Filoménát kérte meg, hogy járjon közbe az Úrnál, hogy kérése meghallgatást találjon! Egyszerre csak azt vette észre, hogy a környék lelki helyzete elkezdett javulni. Egyre többen jártak a szentmisékre, és plébánosuk lánglelkű, szívhez szóló beszédei lassan felmelengették az Isten iránt kihűlt, fagyos szíveket. Mindezt olyan hatékonyan tette, hogy egyre többen álltak sorba a gyóntatószéke előtt!
Az Ars-i plébános és Szent Filoména közt mély és bensőséges "barátság" alakult ki, és elnevezte a kis szentet "Ügyvivőjének"!
     Szinte éjjel-nappal gyóntatott. Ismerte az emberi szíveket, és különös kegyelmi ajándékként olvasott bennük, anélkül, hogy az emberek megszólaltak volna.
Egy férfi azzal kezdte a gyónását, hogy utoljára harminc éve gyónt. János kiigazította: ,,nem harminc, hanem harminchárom éve''. Amikor az ember utánaszámolt, elismerte! Egy asszony elmondta, hogy János abbé – ahogy nevezték – olyan pontosan ismerte az ő családi viszonyait, az eseményeket és a neveket, hogy a megdöbbenéstől alig tudott megszólalni. Arra a kérdésére, hogy honnan tudja mindezt, azt válaszolta: ,,Az ön őrangyala mondta nekem!''
Olykor gyóntatás közben könnyekre fakadt. Aztán mikor valaki rákérdezett csodálkozásában, ezt mondta neki: ,,Barátom, én azért sírok, mert ön nem siratja a bűneit.''
     A lélekmentés sikerének persze "meg volt az ára". Éjjelente hatalmas – sokszor fizikai küzdelmet – kellett vívnia az ördöggel! Nem csak hogy bántalmazták, de még az ágyát is rágyújtották A "harcok" iszonyatos hangjai kihallatszottak a paplakból, úgyhogy két hencegő módos fiatalember felajánlotta az atyának, hogy majd ők puskával megvédik éjszakánként!
     A legények meg is jelentek, ám az első percek után kiszaladtak még a faluból is (szó szerint!), maguk után hagyva a "dióverőket", amelyek szintén láthatóak az Ars-i Plébános házában!

(Folytatása holnap!)

Előző rész:  http://szeretetlang.blog.hu/2016/08/04/vianney_szent_janos_emleknapja_augusztus

Augusztus 5-e Havas Boldogasszony avagy Szűz Mária római főtemplomának felszentelése

     Eredetileg a Szent Szűz római főtemplomának, a négy patriarchalis bazilika egyikének – Beata Maria Virgo ad Nives, ismertebb olasz nevén Santa Maria Maggiore – fölszentelési évfordulója (440-ben szentelték fel). Az ünnep idővel az egyházban is egyetemessé vált. A Batthyány-kódex naptára pedig Havi Boldog Asszony néven emlegeti.

     A 4. században pestis dúlt Rómában. Liberius pápának (352–366) volt egy álma, miszerint ha templomot épít egy dombra, a pestis el fog múlni. A helyet úgy jelezte az Úr, hogy 432 augusztus 5-én hó esett oda. Ezzel egy időben egy János nevű gazdag, gyermektelen patrícius is álmot látott a feleségével, melyben a Szent Szűz azt kérte, hogy a helyen melyet másnap hó borít, emeljenek templomot a tiszteletére. A házaspár, értesülve a jelzett helyről – mely a tulajdonukat képezte –, azt nyomban felajánlották Isten Anyjának. A pestis azonnal elmúlt az Örök Városban!

     Augusztus 5-e reggelére hullott havazás helyén, fel is épült a Szűzanya szentélye az Esquilinus dombra, melyet Havas Boldogasszony bazilikának is nevezik. A felépített bazilikát Szent III. Szixtusz pápa (432–440) díszíttette remek mozaik képekkel annak emlékére, hogy az Efezusi Zsinat 431-ben hittételként hirdette ki Szűz Mária istenanyai méltóságát. A Szűzanya oldalkápolnájában mai is látható a kép, melyen Liberius pápa az alapkövet ássa a hóban.
     A Bazilika kegyképét (ld. alább!) az ősi római hagyomány szerint Szent Lukács evangelista festette. Nagy Szent Gergely pápa (590-604) egy pestisjárvány idején elrendelte, hogy a képet körmenetben hordozzák körül a városban. Ő maga is részt vett a könyörgő processzióban. A legenda szerint amikor a körmenet Hadrián hatalmas síremlékéhez ért, angyali hangokat hallottak: Mennyek királyné asszonya, örülj szép Szűz halleluja (innen indul a húsvéti antifóna eredete). Angyalt is láttak, amint pallosát hüvelyébe tette. Ennek a jelenésnek emlékezetét őrzi az Angyalvár névre változtatott mauzóleum.

     A kegykép római tisztelete az Efezusi Zsinat után bontakozott ki, amely főleg Máriának istenanyai méltóságát, továbbá Nyugatnak és Keletnek a Mária tiszteletben való egységét hangsúlyozta. A kegyképről való másolat készítését különleges pápai tilalmak akadályozták. Egyébként, a Santa Maria Maggiore bazilikában őrzik a Betlehem-i Jászol darabjait is (ld. legalul!)

389. A föltámadás megelőzi az utolsó ítéletet, amikor a sírokban mind meghallják Isten Fiának szavát. Összegyűjtik elébe a nemzeteket; és elkülöníti őket egymástól, miként a pásztor a juhokat a kecskéktől.” (vö. Mt 25,31)

390. A halottak feltámadását az ítélet követi. Isten egy napon igazságban ítélkezni fog a világon (ApCsel 17,31). Akkor már vége lesz annak az időnek, amelyben béketűrőn elviselte a bűnösöket. A gonoszoknak megmutatja egész haragját, a jóknak egész szeretetét. Ezt az ítéletet Utolsó Ítéletnek nevezzük. Isten „Jézus Krisztus által fog ítélkezni” a világ fölött (Róm 2,16). „Az Atya az ítéletet egészen a Fiúra bízta” (Jn 5,22). Krisztus váltotta ugyanis meg a világot, neki kell megítélnie is.

391. Akkor majd megvilágosodik számunkra Isten üdvösségre segítő Irgalmas Szeretete, melyet életünk során, gyakran oly értetlenül fogadtunk. (HK)

392. Az Úr eljövetelekor úgy lesz, amint Noé idejében a vízözön előtt. Ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, míg el nem sodorta mindnyájukat az ár. Legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok! (Mt 24,36-44)

393. A megdicsőült Úr színe előtt minden tett kiderül. Megvilágítja a sötétség titkait és nyilvánosságra hozza a szívek szándékait (1Kor 4,5). A jók a gonoszoktól elválnak és Krisztus kimondja az ítéletet: aki Istent szerette és szolgálta, azt magához hívja és neki adja az örök életet. Aki elhagyta Istent és mindvégig nem tért vissza Hozzá, azt Krisztus eltaszítja magától és örök halálra kárhoztatja. (HK nyomán)

394. A szent római Egyház erősen hiszi és szilárdan állítja, hogy /.../ az ítélet napján minden ember testével együtt meg fog jelenni Krisztus ítélőszéke előtt, hogy számot adjon cselekedeteiről. (DS 859) (ÚK 1059)

395. Az Ítélet után a jók testestül-lelkestül bemennek az örök életbe, a gonoszok pedig testestül és lelkestül a pokolba taszíttatnak. A test azért részese a jutalomnak vagy büntetésnek, mert a földön is részt vett a jó vagy rossz cselekedetekben. Krisztus az Utolsó Ítéleten kimondja végítéletét a Sátán fölött is. Elveszi a hatalmát és mindörökre a pokolra száműzi őt. (vö.. HK) És „akkor az istentelenek lelkük kínjában felnyögnek”.(Bölcs 5,35)

396. Utolsó ítélet azért lesz, hogy Isten szentsége, igazságossága és bölcsessége az egész világ előtt megdicsőüljön. Akkor az Úr megmutatja minden hatalmát és az egész látható világ újjá fog alakulni (vö. Mt 19,28). Nem semmisül meg, mert Isten nem semmisíti meg azt, amit teremtett. De elmúlik ennek a világnak az alakja (1Kor 7,31). Isten szentségének és szeretetének tűzében átváltozik és tökéletessé válik. (uo)

397. Az idők végén fogja elérni Isten Országa a maga teljességét. Az egyetemes ítélet után a testben és lélekben megdicsőült igazak örökké uralkodni fognak Krisztussal. Az Egyház az emberi nemmel együtt a mennyei dicsőségben kiteljesedik, miként az egész világmindenség is megújul. Mindaz, amely bensőségesen kapcsolódik az emberhez, tökéletesen helyreáll Krisztusban. (vö. ÚK 1048) Akkor Isten lesz „minden mindenben” (1Kor 15, 28). Az új föld várása azonban nem csökkentheti a jelen világ iránt való felelősségünket! (EM 39) (vö. ÚK 1060)

     Vianney Szent János 1786. május 8-án a Felvilágosodás korának legnagyobb sötétségében született, a Lyon melletti Dardilly-ben. A dolgos, hívő földműves szülei a Jean-Baptist Marie névre keresztelték. Édesanyja bensőséges hitben nevelte. (Képen a szülőháza)                                                        A francia forradalom kitörésével iszonyatos vallásellenes diktatúra vette kezdetét, amellyel kezdetét vette Franciaország elkereszténytelenítése. Föloszlatták a szerzetesrendet, elkobozták házaikat. A papság számára kötelezővé tették az ateista deklarációra való eskütételt és akik ezt megtagadták, 24 órán belül kivégezték.
     Jean-Baptist is éjnek idején titokban járt hittanórákra, ahol a kolostorukból elűzött, civil ruhát öltött apácák tanították. Első szentgyónását otthon, a szobájukban végezhette el egy papnál, aki megtagadta az alkotmányra teendő esküt. Első szentáldozásához egy homályos pajtában járult, amely elé, hogy eltereljék a hatóságok figyelmét, egy nagy szénásszekeret húztak. Hitoktatók és a papság, de még maguk a Szentségben részesülők is az azonnali kivégzéssel játszottak! Nos, ez volt a "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség"!
     Az elemi iskolát megszakításokkal végezte el, mivel szükség volt munkaerejére a földeken.
     A szülők papi pályára szánták, melyben egy ismerős idős atya is támogatta és titokban fel is készítette a papszentelésre.
Ez azonban több akadályba ütközött. Egyfelől behívták katonának, ahonnan megszökött. Másodsorban az ateista diktatúra, amely eskütételhez kötötte a papi tevékenységet (és be is tartatták az istentelen direktívákat)! Harmadsorban, Jean-Baptist nagyon nehezen tudott vizsgázni, mert a tananyag latinul volt – amiként az oktatás is – és ő képtelen volt rendesen visszaadni tudását latin nyelven.. Emiatt máig az a tévhit Vianney Szent Jánosról, hogy nem csak egyszerű ember volt, de buta is, persze átsiklanak afelett, hogy mint Ars-i plébános rendkívüli hatású beszédeket mondott, és a konszolidáció után, tanácsért fordultak hozzá még az állami tisztségviselők is!
     A latinos hiányosságai ellenére, egyházi felettesei azzal az indoklással bocsátották szentelésre, hogy: ,,Jámbor lélek, ismeri a rózsafüzért, és tiszteli a Szűzanyát. A többit a kegyelem és a szíve majd elvégzi!'' (Példaadó hozzáállás lehetne ez máig is!)
     Végül Grenoble-ban szentelték pappá, olyan körülmények között, ahol a kispap távozása csak a konventi megbízottak aláíróasztala előtt volt lehetséges. És ott dőlt el, hogy még aznap kivégzik, vagy útjára mehet Júdás-tudattal!
     Szentünk azonban egy óvatlan pillanatban átugrott a kerítésen és elmenekült. Szülőfalujában bújtatta a nép és "civil" ruhában volt kénytelen járni, amit ő nagyon szégyellt. Első szentmiséjét végül 1815. augusztus 14-én mutatta be.

(Folytatás holnap!)

382. A végső időkről Szent Fausztinának: „Nem büntetni akarom az emberiséget, hanem irgalmas Szívemre szorítani /.../ a büntetést csak akkor alkalmazom, ha maguk kényszerítenek erre. Nem szívesen nyúlok az igazságszolgáltatás kardjához. Az igazság napja előtt az irgalmasság napját küldöm (1588). Az irgalmasság üzenete utolsó esély! (687). Ne féljen a gyenge, a bűnös lélek közeledni Hozzám, még ha több vétke is lenne, mint amennyi homok van a földön, minden elmerül irgalmam mélységében (1059). Mielőtt eljövök, mint igazságos bíró, előbb szélesre kitárom irgalmam kapuját.” (1146)

383. Sokan azért kárhoztak el mert nem imádkoztak; ha imádkoztak volna, nem vesztek volna el! (Liguori Szent Alfonz)

384. Miért halogatunk s nem készülünk az ítélet napjára, mert akkor már senki sem segíthet rajtunk! Most azonban még hasznos lehet a fáradságunk, és érdemszerző a fohászkodásunk, elégtételre és bűnbánatra sokat érő a kesergésünk! (vö. Kempis I.24,3-4)

385. Az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek. (1Tim 4,1-2) A vallást üldözni fogják és a papokat le fogják mészárolni. A Szentatya kénytelen lesz távozni Rómából. (Boldog Taigi Anna Mária)

386. Az Apostolok is megkérdezték az Urat, hogy mikor fog mindez bekövetkezni és mik lesznek a jelek eljövetele és a világ vége előtt. Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket. Sokan jönnek majd az én nevemben /.../, hogy sokakat megtévesszenek. Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni. Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég! Nemzet nemzet ellen s ország ország ellen fog támadni. Éhínség, ragály üti fel fejét és a föld megrendül itt is, ott is. /.../ Szorongattatásban lesz részetek. Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják s gyűlölik egymást. Számos hamis próféta lép föl, és sokakat tévedésbe ejtenek. A gonoszság növekedtével sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. Az Evangéliumot mindenütt hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek. Csak akkor jön el a vég!” (vö. Mt 24,3-14)

387. Az utolsó napokban nehéz idők következnek: Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezeteket keresik, mint az Istent. (2Tim 3,1-3)

388. Az utolsó ítélet hirdetése megtérésre hív mindaddig, amíg Isten az embereknek adja „az alkalmas időt” és „az üdvösség napját” (2Kor 6,2) szent istenfélelemre és az igazság keresésére késztet. (vö. ÚK 1041)

372. Az a „mód, ahogy a föltámadás majd megtörténik”, fölülmúl minden képzeletet, értelmet, és csak a hitben közelíthető meg. De az Eucharisztiában való részesedésünk már előízét nyújtja testünk Krisztus által történő színeváltozásának. (vö. ÚK 1000)

373. Ha igaz, hogy Krisztus „az utolsó napon” föl fog minket támasztani, az is igaz, hogy Krisztussal együtt bizonyos értelemben már föltámadtunk. A keresztény élet a Szentlélek révén, már a földön részesedés Krisztus halálában és föltámadásában. Ám a Krisztussal való feltámadásunkhoz, előbb meg kell halni Vele! (vö. ÚK 1002-1005)

374. A földi haláltól ne félj, mert eddig még mindenki túlélte! De rettegj a második haláltól, mely az örök élet elvesztése!

375. A Biblia testünk feltámadását említi és a 'test' szón 'igaz önmagunkat' érti, mely valamiképpen hordozza történetiségünket, tehát az emberekhez, az időhöz és a térhez való kapcsolatunkat is. (vö. Előd: Kat. Dogm, 687)

376. A kétkedők mondhatják; „szerte poraikból hogyan állnak össze a népek?” De feledik, hogy Istennek, aki személyesen képes egyidejűleg jelen lenni milliónyi oltáron a kenyér és bor színében, ez sem lehetetlen!

377. Akik halhatatlanok akarnak lenni, azoknak jámboran és igazul kell élniük! (Arisztotelész)

378. Az Utolsó ítélet Krisztus dicsőséges visszatértekor fog történni. Egyedül az Atya ismeri a napot és az órát. Akkor fogja kimondani Fia, Jézus Krisztus által végső szavát az egész történelemről. Meg fogjuk ismerni a teremtés teljes művének, valamint az üdvösség egész rendjének végső értelmét, megértjük a csodálatos utakat, amelyek által az isteni Gondviselés, elvezetett minden dolgot végső céljához. Az utolsó ítélet meg fogja mutatni, hogy Isten igazságossága győz minden igazságtalanság fölött, amit teremtményei elkövettek és hogy az Ő szeretete erősebb, mint a halál. (ÚK 1024)

379. Hisszük, hogy Jézus Krisztus az Atya jobbján ül, eljön ítélni eleveneket és holtakat, s nem azért jött a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön Általa a világ (Jn 3,17). Tulajdon tettei alapján mérettetnek meg az apák, az anyák, a fiúk és leányok. De mindenki főleg a szeretet cselekedetei alapján ítéltetik meg ami a parancsolatok értelme és összefoglalása.

380. Az élet Isten nélkül, előre megkezdett kárhozat!

381. Egy halálból visszatért vallomása: Amikor a pokol szájánál álltam és meghallottam az Úr hangját, minden démon elmenekült, csak egy maradt ott. Ez szörnyű hangon üvöltötte: „Ő az enyém! Örökre az enyém!” Ez a démon annak a hordának volt a vezére, akik befészkelték magukat lelkembe és a bűnre manipulálták életem. Ravaszul kihasználták a gyengéimet, eltávolítva a szentgyónástól. Azért maradhatott, mert halálos bűnnel haltam meg, mivel 13 éves korom óta nem végeztem szentgyónást. Tehát ezé a démoné voltam, aki bűneimet sorra mutatta kárörvendőn. Ahányszor vétkeztem életemben, mindannyiszor adósa lettem. A bűn a tulajdona, melyeket az ördög mind beleégetett a lelkembe. Fizetnünk kell értük! Az eredetileg csodálatosan fénylő lelkem, mint amilyennek megfoganásomkor láttam, egyre fénytelenebb és merő sötétség lett.(GPO)

363. Míg a földi életben rettegnek a haláltól, a pokolban sóvárognak utána, – mindhiába!

364. Az Egyház Krisztus példájának követésére figyelmezteti a hívőket, rámutatva az örök halál valóságára, amit „pokolnak” is nevezünk. (vö. ÚK 1056) (vö. Mt 5,30)

365. Isten „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4), „nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson” (2Pét 3,9). Tehát Isten minden embert szeret és nem létezik olyan ember, aki eleve kárhozatra lenne ítélve! Nem szabad azonban elfeledni, hogy az embernek, szabad akarata kapcsán lehetősége van Isten mellett vagy ellene dönteni!

366. Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, nem örökli Isten Országát.

367. A földi próbaidő a halállal végződik, melynek pillanatában a lélek elválik a testtől. A test visszakerül a földbe és elenyészik. A lélek azonban mivel szellem, nem az enyészeté. A halál után a lélek Isten ítélőszéke elé kerül, ahol számot kell adnia minden gondolatáról, szaváról, cselekedetéről és mulasztásáról. Ez a külön ítélet. „El van határozva, hogy az ember egyszer meghaljon, utána következik az ítélet.” (Zsid 9,27) A külön ítélet után a lélek vagy a mennyországba vagy a tisztítótűzbe vagy a pokolba kerül.

368. Aki Isten kegyelmében hal meg (tehát élt a Bűnbánat Szentségével), de földi bűneit még nem törlesztette le (nem tette jóvá szenvedéssel), nem juthat azonnal a mennybe, meg kell tisztulnia. Szent János írja a Mennyről: „Nem lép be oda semmi tisztátalan.” (Jel 21, 27) A tisztulás helyét tisztítótűznek, purgatóriumnak nevezzünk, ahol a szenvedő lelkek keservesen bánják bűneiket és égnek a vágytól Isten után. Tisztulásuk rendkívül súlyos szenvedéssel jár. Legnagyobb szenvedésük az, hogy Istent nem láthatják, egyetlen vigaszuk pedig a remény. A tisztítótűzben szenvedő lelkek önmaguk semmit sem tehetnek szenvedésük enyhítéséért, tartózkodásuk megrövidítéséért. De Krisztus, a Szűzanya, a szentek és az értük imádkozó, szentmisét felajánló földi Egyház tagjai enyhíthetnek szenvedéseiken, sőt jelentősen megrövidíthetik a tisztítótűzben maradásuk idejét! A tisztítótűz az Utolsó Ítéletig tart. Az Utolsó Ítélet után csak mennyország és pokol lesz.

369. Isten senkit nem rendel eleve arra, hogy a pokolba jusson; ehhez az ember részéről az Istentől való szándékos elfordulás (halálos bűn) és a mindvégig való megátalkodottság kell! (vö. ÚK 1037)

370. Véletlenségből nem lehet sem üdvözülni, sem elkárhozni! Az embernek tudatosan kell munkálkodnia örök sorsát illetően, bízva Isten irgalmasságában!

371. A halottak föltámadása a keresztény hitnek kezdeteitől fogva lényeges eleme: „Ha nincs föltámadás, akkor Krisztus sem támadt föl. Ha pedig Krisztus nem támadt föl, hiábavaló a mi igehirdetésünk és hiábavaló a ti hitetek /.../. Ám Krisztus föltámadt a halálból, mint a holtak zsengéje” (1Kor 15,12-15,20). (vö. ÚK 991)

359. Fatimában a Szűzanya megmutatta a poklot a 3 kis pásztorgyermeknek. Lúcia így ír: „Egy lángtenger tárult a szemünk elé. Láttuk a tűzbe merült, áttetszően parázsló fekete vagy barna színű ördögöket és az emberi lényekhez hasonló elkárhozott lelkeket. Súlytalanul ide-oda hánykolódtak a belőlük előtörő lángnyelveken és füstfelhőben. Kiáltoztak és sóhajtoztak a fájdalomtól és a reményvesztettségtől. Az ördögöknek iszonyatos alakjuk volt, mintha félelmetes, ismeretlen állatok lettek volna, melyek átlátszóan izzottak, mint a fekete szén. Mi reszketve és segélykérően emeltük tekintetünket a Szűzanya felé, aki jóságosan és szomorúan mondta: 'A poklot láttátok, ahová a szegény bűnösök lelkei jutnak. Az ő megmentésükre akarja Isten megalapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét'...”

360. „Tágas a kapu és széles az út, mely a kárhozatba visz és sokan mennek be rajta. De szűk a kapu s keskeny az út, mely az életre visz és biz' kevesen találják meg azt” (Mt 7,13-14): „Mivel pedig nem tudjuk sem a napot sem az órát, az Úr intelme szerint állandóan virrasztanunk kell, hogy amikor befejezzük földi éltünk egyetlen futamát, beléphessünk Vele az áldottak közé s ne kelljen az örök tűzre, a külső sötétségre távozni, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz!” (LG 48) (vö. ÚK 1036)

361. Az előzőhöz hasonlót Dante ír az 'Isteni Színjátékban', ahol a pokol kapujára ez van írva: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” (III. ének)

362. Szent Fausztina naplójából: „ma egy angyal levitt a pokol mélyére, mely hatalmas térség, a kínok helye. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következők: az első kín, mely a poklot alkotja – Isten elvesztése. A 2. a szüntelen lelkiismeret furdalás. A 3. az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg. A 4. kín a tűz, mely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná. Az 5. az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozottak kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát. A 6. fajta szenvedés – a sátán szüntelen társasága. A 7. a szörnyű kétségbeesés, a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved. De ezzel nincs vége! Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai. Amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlan irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezen szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniok kell, hogy az örökkévalóságon át az általi érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek! Isten parancsára írok ezekről a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol, nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott. Én Fausztina nővér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. Amit leírtam az csak halvány árnyéka a valóságnak amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedő lélek olyan, aki nem hitte el a pokol létezését!” (N. 741)

350. Az Egyház a lelkek végső tisztulási helyét – mely különbözik a kárhozatétól –, purgatóriumnak, tisztítóhelynek nevezi. Az erre vonatkozó tanítást főleg a Firenzei és Tridenti Zsinaton fogalmazták meg: Hinnünk kell, hogy bizonyos kisebb bűnök számára az ítélet előtt van egy tisztító tűz, mert az örök Igazság mondja, hogy ha valaki a Szentlélek ellen káromkodik, az „sem ebben, sem az eljövendő világban” (Mt 12,31) nem nyer bocsánatot. Ebből következik, hogy egyes bűnök ebben a világban, mások az eljövendőben bocsáttatnak meg. (Nagy Szent Gergely) (vö. ÚK 1031)

351. Az öngyilkosoknak külön helyük van a tisztítótűzben. Szörnyű kínlódás és gyötrődés a részük, miközben félelmetes démonok kínozzák őket. E tortúrában mégis az a legrosszabb, hogy távol érzik magukat Istentől és látniuk kell földi hozzátartozóik lelkiismereti gyötrődését is. Az öngyilkosoknak addig kell ott maradniuk ameddig éltek volna a földön. Tettükkel kiestek Isten rendjéből, ezért mehetnek hozzájuk a démonok, melytől más "szegény lélek" mentes marad. (GPO)

352. A POKOL azoknak örök kárhozata, akik szabad döntésük által halálos bűnben halnak meg. A pokol fő büntetése az örök elszakítottság Istentől, akiben pedig egyedül talál az ember életet és boldogságot, melyre teremtetett és amire vágyakozik. (vö. Róm. Kompend. 212)

353. Hogyan egyeztethető össze a pokol léte Isten végtelen jóságával? – Isten az embert szabadnak és felelősnek teremtette, tiszteletben tartva döntéseit, jóllehet azt akarja, hogy „mindenki bűnbánatot tartson” (2Pét 3,9) Tehát maga az ember az, aki önhatalmúlag, szándékosan zárja ki magát az Istennel való közösségből, ha halálának pillanatáig megátalkodva, halálos bűnben utasítja el Isten irgalmas szeretetét. (vö.. uo 213)

354. A purgatóriumban szenvedő lelkek szabadulása tekintetében a búcsúk felbecsülhetetlen értékűek.

355. Jézus „olthatatlan tüzű” „gehennáról” beszél (Mt 5, 22.29; 13,42.50; Mk 9,43-48), mely azoknak van fönntartva, akik életük végéig visszautasítják a hitet és a megtérést, ahol a test és lélek együtt veszhet el. (Mt 10,28)

356. Nem a vétkes cselekedet időtartama az, ami az örök büntetést kiérdemli, hanem az eltorzult szabad akarat, mely bűnre vezette az embert, és amely megtérés nélkül örökre rögzült a halál pillanatában. (Aranyszájú Szent János)

357. „Urunk Jézus eljön hatalmas angyalseregével a mennyből, s lobogó tűzzel megbünteti azokat, akik Istent nem ismernek és evangéliumának nem engedelmeskednek. Örök kárhozattal fognak bűnhődni: eltaszítva az Úr színe elől.” (2Tessz 1,7-9)

358. Ó, Jézusom bocsásd meg bűneinket! Ments meg minket a pokol tüzétől és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra!

341. Gondoltunk-e már arra testvéreim, hogy amikor egy kis szenvedés ér bennünket, mily boldogok is lehetünk? Hisz' az örök büntetés (iszonytató) lehetőségét, ideig tartóvá (mi több!) érdemszerzővé tehetjük, ha keresztünket (felajánlva) türelemmel hordozzuk? Ó, végül is mennyi adósságot meg se fizettünk még! Mennyi vétket követtünk el a (Szeretet Istene ellen), melyekért még a töredelmes bánat és őszinte gyónás után is, akár évszázadokat kellene bűnhődnünk a Tisztítótűzben. Mindezt azért, mert a bűnt követően beértük néhány kényelmes vezeklési gyakorlattal. Nos, inkább fizessünk meg értük lelki békével még e világon, szívesen hordozva megérdemelt keresztünket, semhogy a túlvilágon kelljen szigorúan vezekelnünk, akár egyetlen fölösleges szóért is! (Montforti Grignon Szent Lajos)

342. A tisztítótűz a szeretetben való megérést szolgálja, melyet a szenvedés jellemez, de vigasztaló, hogy vele jár a bűnök terhétől való teljes megszabadulás és az üdvözülés biztos tudata.

343. Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek. (ÚK 1030)

344. Tévedésben él az, aki úgy véli, hogy valamiféle „jótét” semmittevésben 'kivárhatja az üdvösséget'. Írva van ugyanis: „Áldozat nélkül nincs üdvösség!”

345. Nem a bűnök sokasága dönti kárhozatba a lelket, hanem a konok akarat!

346. Az általános istentelenség hozza a világra a csapásokat és Isten büntetését! (Don Bosco)

347. Kinek az élet csak „könnyed játék”, annak a halál „nehéz küzdelem” leend!

348. Az 'emberiség' fogalma alatt nem csupán a ma élőket kell értenünk, hanem Egyházunk hármas létszintjét. A Küzdő- (a ma élők „zarándok egyháza”), a Szenvedő- (a tisztítóhelyen átmenetileg szenvedők) és a Megdicsőült egyház (az üdvözültek serege). A megdicsőültek adhatnak és közbenjárhatnak. A tisztítótűzben lévők nem tehetnek magukért semmit és rajtunk sem segíthetnek mindaddig, míg üdvösségre nem jutnak, ekkor azonban nem szűnnek meg közbenjárni azokért, akik segítették őket. A küzdő egyház adhat is (keresztényi kötelességünk) és kaphat is (nélkülözhetetlen szükségünk). A katekizmus így fogalmazza meg e kölcsönösséget: „A megholtakért végzett imádságunk nemcsak őket segítheti, hanem értünk végzett közbenjárásukat is hatékonnyá teheti” (KK 958).

349. Fausztina: »Őrangyalom utasított, hogy kövessem. Hirtelen ködös, tűzzel teli helyiségben találtam magam, melyben sok szenvedő lélek volt. Ezek bár szívből imádkoztak, de ez nem segített nekik, csak mi tudunk rajtuk segíteni! A kérdésre, hogy mi az, ami a legnagyobb szenvedést okozza nekik, egyöntetűen válaszolták, hogy az Isten utáni vágyódásuk az! Láttam a Szűzanyát, amint meglátogatta ezeket a lelkeket a tisztítótűzben. Ők a Tenger Csillagának nevezik Máriát. Enyhülést visz nekik. Mikor kiléptünk ebből a szenvedésekkel teli börtönből, egy benső hangot hallottam: „Irgalmam nem akarja ezt, de az igazság megköveteli.” Ettől az időtől kezdve szorosabb kapcsolatba kerültem a szenvedő lelkekkel, hogy segítsek rajtuk.« (N 20)

329. A mennyországba csak a tiszták, ill. megtisztultak juthatnak.

330. Ha a mennyországba akarunk jutni, akkor az arra vezető úton kell haladni! (Liguori Szent Alfonz)

331. „A mennyek országának szépségét emberi nyelv tolmácsolni képtelen. Ha Isten, már a számkivetés e siralomvölgyében is oly bámulatos szépségeket halmozott fel, micsoda fénnyel és szépséggel népesítette be azt a helyet, ahová dicsőségének királyi székét helyezte./.../ A megdicsőült testek 4 tulajdonsággal bírnak: a finomság, gyorsaság, szenvedés-képtelenség és fényesség./.../ Egyéb javak, a betegségmentes élet, szépség csúfság nélkül, bőség ínség nélkül, biztonság és nyugalom zavar nélkül, öröm üröm nélkül és tisztesség ellentmondások nélkül.” (Alkantarai Szent Péter)

332. Az élet, dátumok sora, – egyikhez se fűződjék szégyen.

333. Mind a hét szentség az élőkért van. Holtaknak már nem szolgáltathatók ki!

334. Testi gyógyulást a sátán is produkálhat annak érdekében, hogy jobban megkötözze a lelket.

335. Egyetlen gondunk az legyen, hogy egyetlen életünkben egyetlen lelkünk üdvösségéért fáradozzunk!

336. Az Üdvözítő, halálával és föltámadásával „megnyitotta” nekünk a mennyországot. Az üdvözültek élete a Krisztus által megvalósított megváltás gyümölcseinek teljes birtoklása. Krisztus azokat, akik hittek benne és hűségesek maradtak akaratához, részesíti a maga mennyei dicsőségében. (vö. ÚK 1026)

337. A mennyországban élni; a testben és lélekben való emberségünk boldog kiteljesedése Krisztusban, megtartva pozitív személyiségünket, saját nevünket. „Az élet ugyanis annyit jelent, mint Krisztussal lenni; mert ahol Krisztus, ott van az Ország”. (Szent Ambrus)

338. Az Istennel élőkkel való boldog közösség misztériuma, túlhalad minden megértést és minden elképzelést. A Szentírás képekben beszél nekünk róla: élet, világosság, béke, menyegzői lakoma, az Ország bora, az Atya Háza, Mennyei Jeruzsálem, paradicsomkert: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által (1Kor 2,10). (ÚK 1027)

339. Valamennyi bűn az Isten- és emberszeretetet pusztítja bennünk. A tisztítótűz szenvedéseinek egyetlen oka a bűneink sokasága. A bűneink pusztítása miatt a környezetünk is szenved, „hiszen tagjai vagyunk egymásnak Krisztusban” (Ef 4,25). Ezért egyetlen ember bűne is árt az egész közösségnek! Az élők és holtak közti kötelék a halál után sem szakad meg.

340. Ha vakmerőn úgy hiszed, hogy „egy jó darabig még nem fogsz meghalni” – rosszul teszed – mert meglehet, úgy elmész, hogy észre sem veszed!

Bármerre jársz, bárhol is állsz. Mondj egy Üdvözlégyet, mert           lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!         Légy te az első!

317. A halálban az marad meg számunkra, amit Istenért tettünk. (Liguori Szent Alfonz)

318. Ha végső romlásba döntjük lelkünket, semmi esélyünk, hogy visszaszerezzük a boldogságra! (uo)

319. Hiába nem figyelsz „dolgaidra”, akkor is valamennyiről számot kell majd adnod Isten előtt!

320. Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük! (A Szent Szűz fatimai felhívása 1917. aug. 19.)

321. Istent nem tetteink nagysága érdekli, hanem az a szeretet, mely tetteinket irányítja! (Avilai Szent Teréz)

322. Nem csak illő és üdvös, de kötelességünk imádkozni (és szentmisét mondatni) a halottakért, különösen Halottak Napján november 2-án! (Az elnyert búcsúkat értük felajánlva, üdvözülésük esetén számíthatunk a viszont segítségükre!).

323. Az elhunytak lelkei tisztán látják, hogy a temetésük napján valóban imádkozik-e értük valaki, vagy csak jelen vannak. A könnyek önmagukban semmit sem használnak!

324. Szentírási tanítás a halottakért való imádság gyakorlatára: „Azért mutattak be engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől” (2Mak 12,46). Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az Egyház ajánlja a búcsúkat és a vezeklést is az elhunytakért. „Segítsük őket és emlékezzünk meg róluk. Ha ugyanis Jób fiai megtisztultak atyjuk áldozata által: miért kételkedel abban, hogy a mi áldozati adományaink ne nyújtanának vigasztalást az elhunytaknak?/.../ Ne késlekedjünk tehát segíteni azoknak, akik eltávoztak, és ajánljuk föl imádságainkat értük!” (vö. ÚK 1032)

325. „Íme, ilyen vagy és ilyennek kívántalak téged” – mutatja majd nekünk szomorúan az Isten. (R. Plus SJ)

326. A szeretet nagy erő a mennyben és a földön is, mivel Isten maga a Szeretet. Isten üdvözítő szándéka tiszta szeretetből fakad és csak az számít, hogy az ember szabadon válaszoljon rá. A szeretetet senkire sem lehet rákényszeríteni, sem kierőszakolni. Hogy megnyerje szeretetünket, Isten Igéje emberré lett s emberségében elment a legvégsőkig, utolsó leheletéig, egészen a kereszthalálig. (vö. ÜF 117)

327. Senkit sem láttam, aki halála óráján arra panaszkodott volna, hogy életében túl sok jót tett. (Don Bosco)

328. A mennyország – vagyis az üdvösség – az ember végső célja és legmélyebb vágyainak beteljesedése, a teljes boldogság állapota. Életközösség a Szentháromsággal, a Boldogságos Szűzzel, az angyalokkal és a szentekkel (üdvözültekkel). (vö. ÚK 1024)

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első! 

     Bejegyzéseim során számtalan részletet közöltem a Szeretetláng Naplóból, a Mozgalom nagyságrendjéről és e többletkegyelem üdvtörténeti jelentőségéről. Felmerül a kérdés, hogyha a Szeretetláng ilyen üdvtörténeti nagyságrendet sejtet, akkor mennyiben hasonlítható össze az Isteni Irgalmasság hasonló végcélú üzenetével? E kérdésre a választ Antalóczi Lajos prelátus, a magyarországi Irgalmasság és a Szeretetláng apostola, egy magánbeszélgetés során − halála előtt egy hónappal − így fogalmazta meg: A Szeretetláng éppen úgy, mint az Isteni Irgalmasság üzenete az elhatalmasodó bűnnel szemben a határtalan isteni szeretetből fakadó és túláradó kegyelem jelei. Az irgalmasság, a szeretet legmagasabb fokú megnyilvánulása, mintegy ,,új fény lesz az Egyház számára'' (N 378). A szerveződő és elhatalmasodó bűnnel szemben az Isteni Irgalmasság üzenete új fényként tűnik fel az Egyház egén, mely ha kiárad a világra, ez fogja megvalósítani az Istenanya azon vágyát, hogy minden ember szívében fellángoljon az Isten- és emberszeretet Tüze. Sőt! Titokzatos módon egyike, vagy másika teheti alkalmassá a bűntől fagyos lelkeket, egyik vagy másik kegyelem befogadására! A két üzenet tehát annyiban különbözik és annyiban egy, amennyiben a Két Szentséges Szív egy! − De lássuk a két forrásanyagot!

304. Miben leszünk megítéltetve? Abban, hogy szabad akaratú döntéseinkkel, a szeretet gyakorlásával, milyen „gyümölcsöt teremtünk és hagytunk magunk után”. Vagyis, hogyan jeleskedtünk az érdemszerzésben, melynek egyedüli mérőfoka a szeretet! Áldozat nélkül nincs üdvösség, tehát 'véletlenül' nem lehet sem üdvözülni sem elkárhozni! Üdvösségünk egyedüli reménye és biztosítéka Jézus Krisztus megváltó áldozata, vagyis Isten Végtelen Irgalmassága!

305. Utolsó órádban egészen másképp ítéled meg az eltelt életed és nagyon bánod majd, hogy oly rest és tunya voltál. (Kempis I.23,21)

306. Hegyek elmúlnak, folyók kiszáradnak, de még a legkisebb tetteink súlya, értéke is örökre megmarad!

307. A halál keresztény szemléletét nagyon szépen fejezi ki az Egyház liturgiája: „Mert híveid élete megváltozik Urunk – de meg nem szűnik – és amikor halandó testünk enyészetnek indul, lelkünket a mennyben örök otthon várja.” (ÚK 1012)

308. A halhatatlan lelkű ember halála pillanatában – a külön ítéletben –, megkapja örök fizetségét Krisztustól, aki élőknek és holtaknak Bírája. (vö. ÚK 1051)

309. Ha belenéznénk a Halál Könyvébe, melybe az ördög följegyezte összes bűneinket – az érte járó büntetésekkel együtt –, ó mennyire kapva kapnánk, hogy inkább itt a földön akár éveket is szenvedjünk, mint a másvilágon egyetlen napig is! (M. Grignon Szent Lajos)

310. Mindnyájan akik szemérmetlenek vagytok, javuljatok meg míg éltek, mert én hirdethetem ugyan Isten igéjét, de megrögzöttségtekben lsten ítéletétől meg nem menthetIek titeket! (Szent Ágoston)

311. Ó, nyomorult bűnös! Mit felelsz majd Istennek, aki minden bűnödet ismeri – épp te –, aki még a haragvó tekintetű emberektől is rettegsz? (Kempis)

312. A halál órája az igazság ideje: akkor belátjuk, hogy minden földi dolog csak hiúság, füst és hamu volt!

313. Mekkora helyet biztosítunk életünkben a „semmi” gondolatának! A nap 1440 percében talán olykor, gondolhatnánk a „mindenre” is. (Raoul Plus SJ)

314. Isten örök tervei szerint, mindannyian az üdvösségre születtünk, ám szabad akaratunkkal úgy kell élnünk, hogy ezt el is érhessük Krisztus a mi Urunk által!

315. Krisztus színe előtt, aki az Igazság, véglegesen nyilván valóvá válik majd minden egyes ember igazi kapcsolata Istennel. Az utolsó ítélet föl fogja tárni végső következményéig mindazt a jót, amit bárki tett vagy elmulasztott földi életében: „Ezután odafordul a bal felől lévőkhöz: Elhelyeztem kicsinyke szegényeimet számotokra a földön, 'hordáraitokká' tettem őket, kik irgalmas cselekedeteiteket a kincstáramba hozták volna. De ti semmit nem adtatok a kezeikbe, ezért nem találtok nálam semmit” (Szent Ágoston). (vö. ÚK 1039)

316. Nem meghalok, hanem az életbe lépek. (Kis Szent Teréz)

293. Milyen helyesen ítéli meg a dolgokat az, aki életét már a halál szemszögéből irányítja. (Liguori Szent Alfonz)

294. Bárcsak többet gondolnának az emberek a halált követő ítéletre, ahol mindenről számot kell adniuk. (uo)

295. Vétkeid ésszerű magyarázatával az égben felsülsz!

296. A keresztény, aki halálát Jézuséval egyesíti, úgy nézi a halált, mint a Hozzá érkezést, és belépést az örök életbe. Amikor az Egyház a haldokló keresztény fölött utoljára elmondja Krisztus feloldozásának bűnbocsátó szavait, megjelöli utoljára a szent kenettel, megerősíti és megadja neki az útravalót, Krisztust, mint táplálékot a nagy útra, tbk. e szavakkal: „...Amikor ebből az életből kilépsz, örvendezve siessen eléd Nagyasszonyunk a Boldogságos Szűz Mária, az angyalok serege és Isten minden szentje. /.../ Lásd meg szemtől-szembe Megváltódat és tegyen boldoggá Isten látása örökkön örökké. Amen.” (ÚK 1020)

297. A halál véget vet az ember életének, mint olyan időnek, amely lehetőséget adott a Krisztusban megnyilvánult isteni kegyelem elfogadására, vagy elutasítására (2Tim 1,9-10). Az Újszövetség többször állítja, hogy minden egyes ember a halála után közvetlenül megkapja cselekedeteinek és hitének jutalmát. A szegény Lázár példabeszéde (Lk 16,22), Krisztus szava a kereszten a jobb latorhoz, valamint az Újszövetség más szövegei beszélnek a lélek végső (esetenként különböző!) sorsáról. (vö. ÚK 1021)

298. Azt tapasztalod bár, hogy mindenki előtted hal meg, ám ne feledd, hogy te is valaki előtt vagy!

299. Mennyire készek vagyunk az ítélkezésre és mennyire kevéssé készek a megítéltetésre.

300. Az Ítélettel mindenki azt kapja, amire vágyik, s nem másra, mint amihez életükben vágyként kötődtek.

301. Miért nem fog mindenki üdvözülni? Azért mert nem mindenki akarja! Az ingyen kegyelem csak azokat üdvözíti, akik üdvözülni akarnak; azokat akik nem akarnak, nem fogja üdvözíteni! (Aranyszájú Szent János)

302. Míg élsz a földön, akarj hinni, mert ha meghaltál, már késő lesz! Ott már TUDNI fogsz, de talán elveszettként! Haláloddal az akarati döntés, az érdemszerzés lehetősége, a „megtérés ideje” lejár! Kérd tehát a Hit kegyelmét Istentől!

303. Az ember akkor válik istentelenné, ha elméletileg és gyakorlatilag is elszakad a szeretet Istenétől. Egy szeretet és könyörület nélküli társadalom viszont, már a gyakorlatban elszakad a szeretet Istenétől, még annak előtte, hogy elméletben is megtagadná létezését. (vö ÜF 137)

A Humanae vitae miatt az egész világ szembefordult VI. Pállal, ugyanakkor kivívta többek közt Szent Pio atya és az életvédő mozgalmak elismerését. Steve Mosher nemzetközileg elismert életvédőnek, a Population Research Institute elnökének gondolatait ismertetjük.

     Nem sokan emlegették, hogy tegnap július 25-én volt a Humanae vitae enciklika megjelenésének 44. évfordulója. Ugyan ki emlegette volna? A világi média bizonyosan nem; hiszen még a gondolatot is nevetségesnek tartja, hogy az ember önfegyelmet gyakorolhat a szexualitás terén. Szót nem ejtenének VI. Pál bátor kiállásáról, amellyel elutasította a sterilizációt és a fogamzásgátlást, mint amelyek ellentétesek a természeti törvénnyel és Istennek a házasságra vonatkozó, szerető elgondolásával. De még a katolikusok között is sok a bizonytalanság afelől, hogy miért is tiltja az Egyház a fogamzásgátlást. 

     Pedig VI. Pál gyönyörű, prófétikus és a világ kultúrájával olyannyira ellentétes enciklikája nem hagy kétséget afelől, hogy a mesterséges fogamzásgátlás és az ennek következményeként kirobbantott szexuális forradalom szét fogja választani a házastársakat, mert meggyengíti a házasság egyesítő hatását és termékenységét. A Humanae vitae miatt az egész világ – és sajnos sok katolikus is – szembefordult VI. Pállal, aki ugyanakkor kivívta a szentek és a szentéletű hívők elismerését. Szent Pio atya utolsó levelét, amelyet röviddel halála előtt írt VI. Pálnak címezve:

1968. szeptember 12.

   ...Tudom, hogy szíve sokat szenved ezekben a napokban … amiért sokan, még a katolikusok közül is, nem engedelmeskednek a magasztos tanításnak, amelyet Ön a Szentlélektől ihletve, Isten nevében ad számunkra. Imáimat és mindennapi szenvedéseimet ajánlom fel Önnek mint legkisebb fia apró, de szívből jövő hozzájárulását, hogy Isten vigasztaló kegyelme segítségével folytassa az egyenes, ugyanakkor fájdalmas utat az örök igazság védelmében, amely nem változik az évek múlásával. Lelki gyermekeim és az imacsoportok nevében köszönöm Önnek egyértelmű, határozott szavait, amelyeket különösen legutóbbi enciklikájában, a Humanae vitaeben fogalmazott meg; és újra megerősítem hitemet és feltétlen engedelmességemet az Ön világos iránymutatása iránt. Isten adjon az igazságnak győzelmet, Egyházának békét, a világnak nyugalmat, Szentségednek pedig egészséget és jólétet, hogy miután ezek az átmeneti kétségek eloszlanak, Isten Országa győzedelmeskedjék minden szívben, Önnek mint az egész kereszténység legfőbb Pásztorának vezetésével.

Alázatos tisztelettel, Padre Pio kapucinus, San Giovanni Rotondo

      Paul Marx OSB a Population Research Institute alapítója ugyancsak röviddel halála előtt írt levelében szintén e nagy és sokak által félreértett tanítással foglalkozik.

1968. július 25-én VI. Pál pápa Humanae vitae enciklikája megerősítette a katolikus tanítást az életről, a szerelemről és a szexualitásról. E dokumentumban a pápa felsorolta, milyen következményekkel fog járni a katolikus tanítás elhagyása. Előre megmondta a következőket:

1. A fogamzásgátlás miatt több lesz a házasságtörés.
2. A fogamzásgátlás gyakorlata az „erkölcsiség általános romlásához” fog vezetni.
3. A fogamzásgátlás hatására a férfiak nem fogják többé tisztelni a nők egész lényét, hanem „önző élvezetük puszta eszközeinek” tekintik majd őket, nem pedig szeretett társuknak.
4. Végül pedig, ha a házaspárok által széles körben elfogadottá válik a fogamzásgátlás, gátlástalan kormányok nyomásgyakorlással fogják ráerőltetni az emberekre.

     Vagyis VI. Pál megjövendölte, hogy a fogamzásgátlás „választott életformából” tömegpusztító fegyverré fogja kinőni magát. Milyen hátborzongatóan igazolják e próféciát a népességszabályozó és kötelező sterilizációs programok, a termékenységkorlátozó kvóták és az abortusz terjesztése gyakorlatilag a világ minden táján!
A fogamzásgátlás társadalmilag és lelkileg egyaránt tragikus következményekkel jár. Más szóval a fogamzásgátlás Isten valóságképének elutasítása. Ék, a legmeghittebb szeretetközösség szférájában, amit ember – az Eucharisztia szentségén kívül – egyáltalán ismer. Lealacsonyító méreg, mely elsorvasztja az életet és a szeretetet a házasságban és a társadalomban.
A pápa látta, hogy a szexualitás és a szaporodás közti természetes, Isten által rendelt kapcsolat elszakításával a nők és a férfiak – de főleg a férfiak – számára a szexualitás kínálta élvezet lehetősége kerül a középpontba, és az emberek nem úgy tekintenek majd a szexualitásra, mint az új élettől és a házasság szentségétől elválaszthatatlan valóságra.

Kétségbe vonja-e bárki, hogy ma itt tartunk?

Üdvözlettel, Krisztusban, Paul Marx OSB Szent János Apátság

(Magyar Kurír nyomán)

     Szándékosan akarják bevinni a köztudatba – mi több az elfogadó tudatalattiba – a sátáni jelképeket! De a Szeretetláng Napló is figyelmeztet, hogy „a sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha.” Az ezt megelőző mondatokban ez áll: „Bízzál! Az Isten ügyét nem tudja semmi keresztülhúzni! Az igaz, hogy megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is, hisz értetek kell megtennem. Egyet sem akarok elveszíteni közületek.” (I/95)

Bibliai időket élünk, mely lehet hogy nehéz és veszélyes, de nagyon érdemszerző! Olyan nagyságrendű hitellenes propagandával bombázzák a világot, hogy valóban felmerül a kérdés: „amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”  És itt is fontosak az előző mondatok: „Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik.”  (Lk 18,7-8)        

Mit tehetünk?

Kapaszkodnunk kell azokba a kegyelmi segítségekbe, melyeket Isten bocsátott rendelkezésünkre! Természetesen ez a szentségi élet, a bensőséges Mária-tisztelet, Jézus Szentséges Szívének tisztelete, az Isteni Irgalmasság kiesdése, és egyáltalán a normális keresztényi élet!