A Hajnal Szép Sugara

 Az Oltáriszentség az ősi keresztény liturgiákban

       Az, hogy a régi keresztények mit hittek és mit nem, az kevésbé az egykori írók irataiból, mint inkább az ősi liturgiáikból tűnik ki, melyekben nem egyházi írók, hanem a széles néptömeg hite, hivatalos egyházi álláspontja és imaélete jut kifejezésre.

      Tudvalevőleg, a régi keresztény hitközségek többé-kevésbé önállóan fejlesztették szertartási rendjüket. A nevezetesebb szertartás-rendek vagy „liturgiák” máig fennmaradtak, részben a ma is használatos ősi rítusokban, részben pedig a feljegyzésekben. Ebből kitűnik, hogy a valóságos jelenlét hite az ősrégi keresztény liturgiák középpontjában állt, a szertartások legfőbb eleme a miseáldozat, melynek központi része az átváltoztatás! E szent cselekmény, mindig a legnagyobb megkülönböztetéssel, a lángoló hit és imádó áhítat legváltozatosabb kitöréseivel jut kifejezésre. Ez annyira vitán felül áll, hogy elég itt pusztán néhány példára utalnunk.

Így az ősrégi ún. Szent Márk-liturgia szerint a pap vagy püspök, miután a kenyér és bor felett háromszor egymásután e szavakat mondta: „A mi Üdvözítő Istenünk Teste és Vére ez valóban. Amen” – leborulva imádja az oltáron jelenlevő Üdvözítőt –, s így folytatja: „Hiszem, hiszem, hiszem és vallom utolsó leheletemig, hogy ez a te egyszülött Fiadnak, a mi Urunknak, Istenünknek és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak tulajdon életadó Teste. Ezt vette a mi szent Asszonyunktól, a mindenkor szűz Istenszülőtől, Máriától… Hiszem, hogy ez valóban ugyanaz a test.”

        Körülbelül ugyanilyen a Szent Vazul-féle görög liturgia is, ahol még hozzáteszi a pap: „Ezt adta ő a mi szabadításunkra és a bűnök bocsánatára, s örök életéért azoknak, akik benne részesülnek. Hiszem, hogy ez Ő valóban.” (Hasonlóképp szól a Szent Gergely-féle liturgia is!)

A jeruzsálemi, úgynevezett Szent Jakab-liturgia szerint, melyet a IV. században jegyeztek fel, és a szír monofiziták a mai napig használnak, a pap a felajánláskor így imádkozik: „Küldd el Uram, Szentlelkedet, ... hogy eljövén tegye ezt a kenyeret élő testté, valóságos testté, mennyei testté, testté, mely testünknek és lelkünknek buzgóságot ad: a mi Urunk Istenünk és Üdvözítőnk Jézus Krisztus Testévé, hogy azoknak, akik őt veszik, legyen bűneik bocsánatára és örök életére... És a bor és víz vegyülékét, amely a kehelyben van, tegye az Újszövetség vérévé, elevenítő vérré... a mi Urunk Istenünk és üdvözítőnk Jézus Krisztus Vérévé” stb.

Az átváltoztatás szavai után a pap így kiált fel (vagy énekel): „Szent dolgok, szent embereknek!”  Amire a nép így felel: „Te vagy az egy szent, az egy Úr, Jézus Krisztus!” Majd a pap megtöri a kenyeret, s egy részét a kehelybe ejti (mint ez most is történik a latin misében) e szóval: „A mi Urunk, üdvözítőnk és Istenünk Jézus Krisztus testének és vérének egyesülése.” Majd midőn a híveket áldoztatja, így imádkozik: „Vedd és lásd, mily édes az Úr, aki megtöretik, de nem osztatik fel” stb.

        Az örmények is így mondják miséjükben, ősidőktől kezdve mind a mai napig, az átváltoztatás után: „Amen, amen, amen, hiszünk benned s imádunk téged, ó mi Urunk Istenünk ez valóban a te Tested.” A pap pedig utóbb így folytatja : „Valóban ez a mi Üdvözítő Istenünk Teste, és ez az ő Vére. Hiszem, hiszem, hiszem mostantól mindörökké, amen. Ez a mi Urunk és Megváltónk Jézus Krisztus Teste s ez az ő Vére, melyet a mi szent és szeplőtelen Asszonyunkból Szűz Máriából vett.”

A gall szertartásban a vasárnapi misében a Miatyánk után ez az ima állt: „Szabadíts meg a gonosztól, Krisztus Jézus; mi a te keresztre feszített Testedet esszük, s a te értünk kiontott szent Véredet isszuk.”

A mozarabi szertartásban a pap, húsvét szerdáján így imádkozik: „Ez az áldozati bárány, mely a keresztfán függött; ez az a test, amely a sírból feltámadt. Amit értünk valóságban bemutatott a mi főpapunk, azt nyújtjuk a kenyér és bor édességében.”

(A többi ősi liturgiára nézve lásd Muratari: De rebus liturgicis, vagy Charles Coupe: The Holy Eucharist.) 

        Az ősrégi liturgiáknak ezen egybehangzó tanúságtétele bizonyítja: hogy a régi keresztény egyházakban soha senki nem kételkedett abban, hogy Jézus kijelentéseit – a valóságos jelenlétéről, a testéről mint valóságos eledelről, és véréről mint italról –, szó szerint kell venni. Hinni kell benne, nem pedig emberi mértékkel boncolgatni.

       Vajon tudták-e mindezt a XVI. század szenvedélyes hitvitázói, amikor egyszerre félreértelmezték 15 évszázad egyöntetű és változatlan hitét, kijelentve, hogy az Oltáriszentség tana csak a megromlott Egyház és a pápaság találmánya? Ha nem tudták, akkor bizony tájékozatlanok voltak; ha pedig tudták, akkor jogtalanul ragadtak magukkal milliókat a tagadásba, akiket ezáltal eltávolítottak Jézus kijelentéseitől az ősi keresztény tantól! Ez pedig felmérhetetlen károkozás a lelkekben! (Folytatása következik!)

†Kerekes Károly O.Cist elmélkedése nyomán

A szenvedés, misztérium (Lk 9,44-45)
     Vannak dolgok, melyeket hiába magyaráz maga Jézus – a megtestesült isteni Bölcsesség –, ésszel a legjobb tanítványok sem tudják követni, számukra is titok! Amint mondja: "Az Emberfia emberek kezébe kerül... Kicsúfolják, megverik, megölik..." Még azzal a záradékkal sem értik, hogy "De harmadnapra föltámad!"
     E titok el volt rejtve az értelmük elől, amiként a Zebedeus-fiaknak sem volt halvány fogalmuk sem a "Kehely" kiürítéséről, az anyjuknak még kevésbé!
Péter maga is csak esztelenkedni tudott az Úr halálosan komoly szavaira: "Isten ments Uram, sohasem történhet ilyesmi veled!"
Ki érti meg a szenvedést? Még Nikodémus esze is kevés, pedig ő "mester volt" Izraelben, a Nagytanács tagja, az Írások professzora. Bizony, szégyellnivaló naiv módon reagált Jézus szavaira.
Egyedül mintha a Szűzanya értené meg, de az Ő "értése" inkább csak a mélységes hit. 'CSAK' persze, a legtöbb itt a földön! Az tény azonban, hogy a Szentlélek eljövetele után ez már könnyebben ment Péternek és a többi Apostolnak is, amiként Antiochiai Szent Ignácnak és a sok ezer mártírnak és vértanúnak is!
Analógiák, hasonlatok és képek nyomán valami megközelítésre magunk is képesek vagyunk. Megközelítésre – igen, de megértésre nem!
     A föld felszántása, a szőlőtő megmetszése, a búza megőrletése, a szőlőszemek összezúzatása, egyáltalán az életadó anya vajúdása és a születés – mind-mind kép: sejtjük – hisszük!
Egyszóval: a szenvedés misztérium, aki megérti, igazgyöngyre lelt!

"Belátom Jézusom, eszem kevés,
hogy értsem mit jelent – a szenvedés;
Péter, János, Jakab sem fogta fel:
a szenvedés: húsvéti gyolcs-lepel..."

(Részlet, Kerekes Károly atya: a Szenvedés – misztérium! c. verséből)

Megostorozták
     Jézust kegyetlen módon megostorozták. Az egész testén láthatók a római flagrum ostor nyomai, még a combja felső részén is, ami arra bizonyíték, hogy ostorozásakor mezítelen volt. Ez egy nagyon kegyetlen büntetés volt és ezt a büntetést kevesen élték túl, vagy megzavarodtak!
     Az ostornak három hosszabb szála volt, amelyek végén lévő fémdarabok minden ütéskor kiszakítottak a testből egy-egy darabot. A testen 120 ostorcsapás általi sebet találtak. Akkori szokás szerint csak azokat ostorozták meg, akiket nem ítéltek halálra és a büntetés végrehajtása után
szabadon bocsátották.
     Eleinte Pilátus csak megostoroztatni akarta Jézust: Megfenyítem hát és szabadon bocsátom (Lk 23,16). A Zsidó Tanács képviselői azonban, mindent megtettek Jézus mielőbbi haláláért, nehogy beteljesítse az általuk ismert messiási jövendöléseket. Ennek érdekében korrumpálták a pribékeket. Ezzel magyarázható az ütések nagy száma és az a kegyetlenség, amivel a katonák az ostorozást végrehajtották. Látható, hogy önálló és végzetes büntetésnek szánták.
Ketten voltak. A jobb oldalon álló magasabb volt és sokkal kegyetlenebbül végezte feladatát. Jézus enyhén lehajolt, kezét egy oszlophoz kötözték. Az ostor szálai rácsavarodtak és a teste elülső
részét, a hasát, a mellkasát, a combját és lábszárát is érték.

A keresztet hordozta
     Mint említettük, egy ostorozási büntetést csak kevesen éltek túl! Jézus ilyen irtóztató korbácsolás és súlyos vérveszteségek után, értünk, ami üdvösségünkért mégis vállára vette a keresztet!
A Lepel sebeit vizsgálva (a jobb és bal lapocka fölött) a tudósok egyetértenek abban, hogy Jézus a keresztre feszítés helyére egy keresztfát, patibulumot vitt, amihez a kezei voltak hozzákötözve.
     A keresztfa valószínűleg 30 kg-os volt, hossza pedig 1,80 m. A végsőkig megkínzott Krisztus nagy szenvedés árán tette meg a körülbelül fél kilométeres utat. Amikor elesett, megütötte az arcát és térdre hullott. A tudósok sebeket találtak az arcán, orrán (az orra hegyén föld és kavicsdarabkákat) és a térdén, különösen a jobb térdén, melyeket ugyancsak az elesések okoztak. Mivel Jézus nem tudta a keresztet vinni, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után (Lk 23,26). (Szeressétek egymást 1/2007 nyomán) (Folyt.)

Az első századok tanúsága a valóságos jelenlét mellett

Lásd bővebben: A. Struckmann: Die Gegenwart Christi in der hl. Eucharistíe nach den schriftlichen  Quellen der vornizanischen Zeit. Wien, 1905. 

       Itt van mindjárt Szent Ignác antiochiai püspök, vértanú (+ 107 k.), aki azzal érvel a dokéták ellen (akik azt tartották, hogy Jézus nem volt igazi ember, hanem a megtestesülésben csak látszólagos testet vett fel), hogy hát akkor az Eucharisztiában sem lehetne jelen Jézus igazi teste! Ezt írja Ignác a dokétákról:

„Tartózkodnak az Eucharisztiától és az imádságtól azon a címen, hogy nem hiszik, hogy az Eucharisztia a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztus teste; az, amely a mi vétkeinkért szenvedett, s amelyet az Atya az ő jóságában feltámasztott.” És mindjárt hozzá is teszi, hogy ez tévtan: „Akik tehát az Isten ajándékának (az Oltáriszentségnek) ellene mondanak, azok civódások közt halnak meg. Pedig jobb lett volna nekik szeretetet gyakorolniok, hogy majd ők is feltámadhassanak.” (Ep. ad Smyrn. 7.) Megjegyzendő, hogy az utolsó mondatban a „szeretetet gyakorolniok” helyén a görög kifejezés szerint az áll, hogy agapét ülni, azaz a szeretetlakomát megülni.

       Másutt pedig azt írja a filadelfiai keresztényeknek, hogy éljenek mind ugyanazon Eucharisztiával (hálaáldozattal), „mert úgymond, csak egy az Úr Jézus Krisztus Teste és egy az Ő Vérének kelyhe, mely mindnyájunkat egyesít”. Az efezusiakhoz írva az Eucharisztiát így nevezi: „A kenyér, mely a halhatatlanság gyógyszere, ellenszer a halál ellen, amely Jézus Krisztus által örök életet ad.”

Hasonlóképp nagy fontosságot tulajdonít az Oltáriszentségnek az első század végéről származó Didaché (’A 12 apostol tanítása’) c. őskeresztény könyv is. Íme, az első század, az apostolok századának hite!

       Szent Jusztinus, a vértanú és bölcselő (+163/167), Apologiájában röviden leírja a keresztények istentiszteleti szertartását, és itt az Eucharisztiáról így beszél: „Ezt az ételt mi Eucharisztiának hívjuk; ... mert ezt nem mint közönséges kenyeret és közönséges italt vesszük, hanem miként az Úr szava által testté lett a mi Üdvözítőnk Jézus Krisztus − aki test és vér volt a mi üdvösségünkért −, akként a táplálék is, amelyben testünk és vérünk az átváltozás révén tápláltatik, ama megtestesült Jézusnak a Teste és Vére, azután, hogy az a táplálék, az ő szavait tartalmazó ima által Eucharisztiává lett.” (I. 65, 66.)

Szent Irenaeus lyoni püspök és vértanú (+202), a gnosztikusokkal vitatkozik, akik tagadták a teremtést és a feltámadást. Ezekkel szemben a következőket írja:

„Akkor hogyan tudhatják, hogy a kenyér és bor, amely felett az eucharisztikus ima mondatott, az ő Uruk teste és vére? Ebből következően, hogyan mondhatják, hogy az a test, amelyet az Úr Teste táplált, az a végromlásba dől, és nem nyer többé életet? (...) Mert ahogy a közönséges földi kenyér, mihelyt az Isten parancsát veszi, már nem közönséges kenyér, hanem Eucharisztia − amely két elemből áll: földiből és égiből −, úgy a mi testünk is, ha az Eucharisztiában részesül, már nem romlandó, hanem a feltámadás reményét írja.” (Adv. haer. 4,18.)

       Alexandriai Kelemen (+210 k.) így ír: „Az Ige így szólt: Egyétek az én testemet és igyátok az én véremet. Ezt adta nekünk Isten sajátos táplálékul: a Testét nyújtja és Vérét önti ki, úgyhogy semmi sem hiányzik a kicsinyek táplálására. Ó, mily csodálatos e titok.” (Paedag 1,6)

Az első keresztény korok egyik legtekintélyesebb tanúja Tertulliánus− a keményszavú hitvédő −, aki később ugyan, rigorizmusa miatt sajnos elszakadt az Egyháztól, de az Oltáriszentség hite erős maradt benne, így ír: „A keresztények testét Krisztus Teste és Vére táplálja, hogy ezzel lelkük is Istenből kövéredjék.” (De resurr. 8) Ama keresztények ellen pedig, akik megengedettnek tartották az apró pogány bálványokkal való kereskedést, így kel ki: „A buzgó hit fájdalmasan emeli fel szavát az ellen, hogy a keresztény ember a bálványoktól jöjjön a templomba..., és hogy azzal a kezével érintse az Úr Testét, amellyel az ördögöket mintázta. Sőt ez még nem elég! Az még hagyján volna, ha mások kezéből veszik, amit aztán megszentségtelenítenek, de még a papi rendbe is felveszik a bálványok készítőit. Ó bűntény! A zsidók csak egyetlenegyszer vetették kezüket Krisztus ellen, ezek meg nap-nap után szaggatják Krisztus Testét! Megérdemelnék, hogy a kezüket vágnák le nekik!” (De idolol. 7)

Origenes is (+250 k.) nyíltan „Krisztus Testének” nevezi az Eucharisztiát. Így szól ugyanis a hanyag keresztényhez : „Nem félsz-e úgy magadhoz venni Krisztus Testét,mintha tisztán és szennytelenül járulnál az Eucharisztiához...? S nem gondolsz-e arra, ami írva van: hogy ezért van köztetek sok beteg, és lagymatag hitű? Miért betegek? Mert nem vizsgálják meg és nem ítélik meg magukat, nem értve hogy mit is jelent az Egyházhoz tartozni, és mit jelent ilyen felséges szentséghez járulni!” (Hom. 2. in Ps. 37,6) Majd ismét: „Az istentiszteletekből veszem az intő példát. Ti, akik az isteni titokban akartok részesülni, tudjátok, hogy amikor az Úr testét veszitek, mekkora nagy figyelemmel és tisztelettel vigyáztok, nehogy abból egy kis darabka is a földre essék, s a megszentelt ajándékból valamicske is elhulljon.” (Hom. 13. in Ex.3.) Majd ismét: „Akkor képletesen a manna volt az étel; most pedig az Isten igéjének valóságos Teste az étel, ahogy ő maga mondja: az én testem valóban étel.” (Hom. 7. in Num.2.)

     Gyönyörűen nyilatkozik a valóságos jelenlétről a karthágói vértanú püspök,

 Szent Cyprián (+258): „Krisztus nekünk − akik az ő valóságos testét érintjük −, kenyerünk. Mindennap imádkozunk, hogy ebben a kenyérben részesüljünk mi, akik Krisztusban vagyunk és az Eucharisztiát naponta üdvösséges eledelül vesszük, nehogy valami súlyosabb bűnbe esvén, tartózkodnunk kelljen a mennyei kenyértől, s elválasztassunk Krisztus Testétől! Amint ő mondja és hirdeti: Én vagyok az élet kenyere, aki az égből szálltam alá; aki eszik az én kenyeremből, örökké élni fog; mert a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világ életéért.”

Mikor tehát az Úr mondja, hogy aki az ő kenyeréből eszik, annak örök élete lesz, akkor csakugyan világos, hogy azok élnek, akik az ő testét − az Eucharisztiát − az áldozás jogán magukhoz veszik. Ezért tehát félnünk kell és imádkoznunk, nehogy távol maradván elszakadjunk Krisztus Testétől, elmaradjunk az üdvösségtől is, ahogy ő maga fenyegetve mondja: „Ha nem eszitek az Emberfiának testét és nem isszátok az Ő vérét, nem lesz élet bennetek!” S azért mindennap imádkozunk, hogy Kenyerünket, azaz Krisztust megkapjuk, hogy akik Krisztusban maradunk s élünk, az ő megszentelő hatásától és Testétől el ne távozzunk. (Vö. De oratione domin. 18)

A méltatlanul áldozókról ugyanaz a Szent Cyprián azt mondja, hogy „erőszakot tesznek az Ő testén és vérén, s még nagyobbat vétkeznek az Úr ellen kezükkel és szájukkal, mint amikor az Urat (a bálványok előtt) megtagadták!” (De lapsis 24. sk.)

        Abban a történelmi nevezetességű nagy vitában, amely a III. század folyamán arról folyt, hogy mennyi ideig kell büntetésképpen kizárni az Oltáriszentség vételéből azokat, akik valamely igen nagy bűnt (pl. a hitehagyást) elkövették, Szent Cyprián is állást foglal. Míg egyesek azt kívánták, hogy az ilyeneket örökre ki kell zárni az Eucharisztia vételéből, ezzel szemben Cyprián azt mondja, hogy a keresztényüldözés idején a megtérő bűnösöktől nem szabad megtagadni a szentáldozást. Így indokol:„Az áldozást meg kell adni (Communicatio a nobis danda est), hogy akiket a küzdelemre buzdítunk s bátorítunk, azokat ne hagyjuk fegyvertelenül és vértezetlenül, hanem Krisztus vérének s testének oltalmával erősítsük őket. Mert hogyan taníthatjuk és szoríthatjuk őket arra, hogy a hitük megvallásáért a vérüket ontsák, ha a harc előtt megtagadjuk tőlük a Krisztus vérét?” (Ep. 57. ad Cornel. 2)

       Íme, a legelső századok hite a valóságos jelenlétben, ám a tanúbizonyságokat még szaporítani lehetne! (Folytatom!)

     Virágvasárnapnak a húsvét előtti utolsó vasárnapot nevezzük, mely a nagyhetet vezeti be. Mozgó ünnep, március 15. és április 18. között bármelyik vasárnapra eshet. Jézus halálának és feltámadásának ünneplése előtt ezen a napon ünnepli az egyház Jézusnak szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását: sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták, és az utána tóduló sokaság így kiáltozott: Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban! (Mt 21, 8). Ennek nyomán került az ünnep szertartásai közé a pálmás, Európa északi tájain pedig a barkás körmenet. Tehát Jézus halálának és feltámadásának ünneplése előtt ezen a napon Jeruzsálembe való bevonulására emlékezünk. Az evangéliumok tanúsága szerint a Jézust éljenző emberek gallyakat és pálmaágakat terítettek elé az útra.Magyarországon barkát, Olaszországban olajfa-, más országokban tiszafa- és fűzfagallyakat szentelnek a templomokban.A virágvasárnapi körmenet szokása is Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékeztet: eredetileg a templomon kívülről indult. Az ünnep elnevezése eltérő a különböző nyelvterületeken: latinul, németül és olaszul pálmavasárnapnak hívják, angol nyelvterületen tiszafavasárnapnak, magyarul és örményül pedig virágvasárnapnak. (Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd c. műve felhasználásával!)
     Ne feledjük, hogy az a tömeg éljenzi az Üdvözítőt, akik 5 nap múltán "Feszítsd meg"-et kiáltoznak! Mi tehát maradjunk hűségesek az Úr dicsőítésében, melyet a Nagyheti böjtünkkel, áldozatainkkal és imáinkkal külön nyomatékozzunk! Ha majdan megjelenünk az Úr Szent Színe előtt, ez javunkra fog válni!

Jézus arca
     Az átélt fizikai és lelki szenvedések ellenére a leplen látható arclenyomat meglepő szépséget és békét sugároz.
Ilyen szenvedést a kereszten csak olyasvalaki viselhetett ekkora békével, aki tudta, hogy szenvedésével és halálával végső győzelmet arat a halálon.
     Az arckép kínzásokról árulkodik. Botütés nyomai láthatók az orron és a jobb orcán, sebes a szemhéj és a szemöldök, zúzódás van a jobb arccsonton, orrvérzés nyomai ismerhetők fel és az is, hogy kínzói a haját tépték. Az Evangélium így ír: A fejét náddal verték, leköpdösték (Mk 15,19), majd arcul ütötték (Jn 19,3).

Tövissel koronázták
     A katonák töviskoszorút fontak, amit a fejére helyeztek (Jn 19,2). A kínzásnak ezt a módját kifejezetten Jézus számára találták ki, hiszen történelmi forrásokban nincs szó a keresztre feszítést megelőző ilyenfajta kínzásról. A lepel szövetén számos vérnyom található, mely vér a koponyán található sebekből folyt ki. Ezeket a sebeket a tövisek fejbeszúródása okozta. A töviskorona kalapszerűen borította be az egész fejet. A sebészek 13 töviskorona okozta sebet találtak a homlokon, 20-at pedig a fej hátsó részén, de feltételezéseik szerint ez a szám összesen akár 50 is lehetett. Mivel a fejbőr alatt rengeteg ideg és vérér fut, a fejbőr erős vérzése közepette a töviskorona borzalmas fájdalmakat okozott.
     Ha figyelembe vesszük, hogy a fejbőr egy négyzetcentiméterén 140 fájdalomra érzékeny pont van, akkor elképzelhetjük Krisztus hatalmas szenvedését – írta L. Coppini, a Bolognai Egyetem Anatómia Intézetének vezetője. A vizsgálatok azt is megállapították, hogy a vérzések által rajzolt kép teljesen megegyezik a fej anatómiai érhálózatával. Ez egy újabb bizonyíték a lepel hitelességére vonatkozóan, hisz az érhálózatot csak 1593-ban tanulmányozták és ismerték meg. (Szeressétek egymást 1/2007 nyomán) (Folyt.)

Az őskeresztény irodalom tanúsága az Oltáriszentség mellett

     Az őskeresztények hozzáállásának vizsgálata rendkívül jelentős minden hittani kérdésben, mert az őskeresztények közelebb voltak Jézus és az apostolok korához. Az élőszóbeli tanítás tehát frissebben, hívebben, terjedt köztük apáról-fiúra, nemzedékről-nemzedékre, sőt mondhatnók: prédikációról-prédikációra; úgyhogy a régi egyház hite e tekintetben indirekte éppoly meggyőző történelmi érv, mint a Szentírás világos szava.
Márpedig az ősegyház kétségtelenül hitte Krisztus jelenlétét az eucharisztikus Színek alatt. Ezt illetőleg a sokszoros és félre nem érthető tanúbizonysá­gok sorával rendelkezünk, hogyha egyáltalán van a világon történelmi igazság: ez az! Tehát az őskereszténység, Jézusnak az utolsó vacsorán elhangzott szavait, igenis szószerinti értelemben vette. Ha pl. a 16. század úgynevezett szakramentáriusai, Zwingli és követői, kellően ismerték volna ezeket a szövegeket, aligha merték volna a valóságos jelenlét tanát tagadóba venni.
     Tudnunk kell, hogy egyes írók az első századokban iparkodtak titokban tartani a keresztény tanokat, nehogy a pogányoknak és zsidóknak gúnyolódásra adjanak alkalmat („disciplina arcani” – titoktartási fegyelem). Aki kereszténnyé akart lenni, annak eleinte csak a fontosabb igazságokat mondták el, és csak miután a szándékuk őszinteségéről meggyőződtek, avatták be őket a „titkokba”.
Ebből következően a kor írói, csak nagyon burkoltan szólnak az Oltáriszentségről − félve −, hogy műveik avatatlan kezekbe kerülhetnek. Emellett azonban úgy fejezték ki magukat, hogy aki a keresztény igazságokról már tudott, az könnyen megérthette a célzásokat. Egyszer-egyszer meg is jegyzi egy-egy ilyen író: „A beavatottak tudják, mit akarok mondani” (Origenes). Különösen kitűnik ez a titoktartó szándék pl. Szent Epifániusz sajátságosan hangzó mondatában: „Felkelvén pedig Jézus a vacsorától, kezébe vette ezeket (ti. a kenyeret és a kelyhet) és hálát adván mondá: Ez az én ezem”. (!)
      E titoktartás ellenére az Oltáriszentségről mégis annyi, és oly világos tanúságtételünk van az ókeresztény írók részéről, mégpedig az egész keresztény világról, Keletről éppúgy, mint Nyugatról, hogy az ősi keresztény egyházak erre vonatkozó hite felől egyáltalában nem kételkedhetünk. Ezek a tanúságok mind azt tanítják, hogy a kenyér és bor színe alatt, mihelyt a pap az átváltoztatás igéit kiejtette, már nem kenyér és bor van jelen, hanem Krisztus Teste és Vére. És valamennyi ebben látja a keresztény hittitkok legmélyebbikét, a legcsodálatosabb ajándékot, melyet Krisztus az emberiségnek és Egyházának hátrahagyott. Aki ebben nem hisz − mondja épp a fent idézett Epifánius (+ 403) −, „az végleg elveszíti Isten kegyelmét és az üdvösséget”.
      Az Oltáriszentség tana oly kimagasló helyet foglalt el már az ősi hitéletben, hogy annak szóvátételét, sehogy sem kerülhették el. Szóltak is róla valamennyien!
      Lássuk e tekintetben az első századok hitét, az ősi liturgiák tanúságtételét; aztán a nagy egyházatyákét. (Folytatása következik!)

Sokakban nem is tudatosul,
hogy a keresztény hit középpontja nem valamilyen magasztos idea, kultúra vagy az erkölcsi értékek, hanem a keresztre feszített és feltámadt Krisztus. Az Isteni Gondviselés segít nekünk személyes kapcsolatot teremteni a Megváltóval. Megőrizte számunkra halálának és szenvedésének megrázó képét egy halotti leplen, amely olyan, mint egy ötödik Evangélium, amely nem tollal, hanem az értünk kiontott vérrel íródott.
     Közömbös maradhat-e az ember Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának a különleges tanúja láttán? A lepel rámutat arra a hatalmas szenvedésre, amit értünk magára vállalt az Isten, aki emberré lett, hogy minket megváltson, és kiszabadítson a Sátán, a bűn és a halál rabságából.
„Ez az értékes halotti lepel – mondta Szent II. János Pál – segít megértenünk Isten Fiának irántunk érzett szeretetének titkát. Itt a lepel nyomain a leírhatatlan szenvedést látva, szeretném megköszönni Istennek ezt a különleges ajándékot, mely előtt minden keresztény meghajol, és megpróbál Krisztus követőjévé válni. (...) A lepel segít nekünk megérteni a szenvedés titkát, melyet Krisztus áldozata szentelt meg, és mely az egész emberiség megváltásának forrása lett.” (Torino, 1998.05.24.)

Szörnyen megkínozták
     A lepel tudományos vizsgálata során kimutatták, hogy a benne eltemetett férfi 1,81 m magas, arányos testfelépítésű volt, szakállat, hosszú hajat viselt és nemes szemita arcvonásai voltak. Ezt az embert szörnyen megkínozták, megostorozták, tövissel koronázták és keresztre feszítették.
     Testén mintegy 600 sebet és sérülést találtak. Mégsem fedezhetők föl a lenyomaton a test bomlásának nyomai. Ezek az adatok mind egybehangzóak az evangéliumi leírásokkal, sőt fontos részletekkel egészítik ki azokat. Ily módon a lepel szinte kézzelfogható bizonyítékká válik és megmutatja, hogy Krisztus milyen sokat szenvedett értünk és kínhalált halt a mi üdvösségünkért! (Szeressétek egymást 1/2007 nyomán) (Folyt.)

Kerekes Károly O.Ciszt elmélkedése

     A liturgia, az Egyház hivatalos nyilvános istentiszteletének rendje kettős névvel jelöli ezt az ünnepet. Pálma-vasárnap, magyarosan Virágvasárnap, és Passió-vasárnap, Jézus szenvedésének, keresztjének vasárnapja. A két elnevezés körül egyik a külső keretre, másik a belső tartalomra vonatkozik. Pálma- illetve Virágvasárnap nemcsak azért „külső” megjelölés, mert a külső természet akkor nyílasztja az első virágokat, barkákat (barkaszentelést is ezért tartunk), hanem a régi szertartás rendje szerint ez a pálmaággal, nyíló virággal, feslő barkával való ünneplés a templomon kívül zajlott le, ünnepélyes körmenet formájában. A Passió-vasárnap (szenvedés-vasárnap) viszont nemcsak azért „belső” megjelölés, mert a Jézus kínszenvedéséről szóló evangéliumot már benn a templomban olvassák fel, illetve éneklik, hanem itt mutatkozik meg az ünnep igazi tartalma: a szenvedést értünk vállaló Jézussal való azonosulásban.
     A nagy kérdés, hogy hogyan fér össze a kettő. Tudniillik az ujjongó hozsannázás és a szenvedés, a kereszt. Ősi egyházi szóval azt mondjuk: ez misztérium, szent titok, csak a beavatottak értik meg. Hogyan értik meg, miből értik meg? Az Egyház a liturgiában – ugyanúgy, mint a Bibliában - elsősorban képi nyelven, képekben, jelképekben és jelképes cselekedetekben tanít. A misztérium mindig ott érzékelhető, ahol a külső a belsővel érintkezik. Jelen esetben, Virágvasárnapkor az érintés, a misztérium szépen érzékelhető a külső körmeneti ünneplés és a belső áldozati megjelenítés között: a templomajtóban. Ősi rítus szerint az ujjongó körmenet zárva találja a templomajtót. De a pap a körmeneti kereszttel háromszor megüti azt – ami a mennyország ajtajának megjelenítése a földön - és az ajtó a kereszt koppantására, érintésére kinyílik. A misztérium tartalma: a mennyország ajtajához Krisztus keresztje a kulcs. Csak az mehet be oda, aki ezt megszerezte, kezében tartja, mint földi életének tavasz-nyár-ősz-tél változásainak egyedüli értelmét vállalja. Nincs más kulcs a mennyországba!
     Ezt a tanítást nem szakteológusok gondolkodó elméje találta ki, hanem az Isten Könyvéből, a Bibliából növesztette ki az élő Egyház liturgiája. Bibliai megfogalmazása az Apostol nyelvén: „Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a Keresztrefeszítettről.” (1Kor 2,2.) Magának Jézus Krisztusnak a szava erről: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és kövessen engem.” (Lk 9,23) Ennek a bibliai tanításnak egyszerű képi megfogalmazása egyetlen gesztusba sűrítve: a pap kezében tartott kereszttel megkoppantott templomajtó megnyílik: Íme, Krisztus keresztje, ez nyitja meg nekünk a mennyországot!
     Mi ennek a tanításnak a gyakorlati alkalmazása? Az, hogy vállalnunk kell az élet akármilyen nehéz próbatételét Krisztus keresztjeként, s akkor az ő mennyei dicsőségét is megnyerjük! Vigyázat, nem a jel egyszerű tárgyi megléte nyitja meg nekünk a mennyországot, hanem annak alanyi vállalása. Mint ahogy nem a behordott tüzelőanyag melegít, hanem az a tűz, amely a tüzelőanyag elégetéséből származik. Vagy mint ahogy nem az éléskamránkba begyűjtött étel-ital tart életben bennünket, hanem a megevett és megemésztett étel és ital. – A kereszt jel, szent jel. A kereszt vállalásából származó isteni élet – misztérium.
     A keresztet mint jelet már az első időktől fogva szent jelként tisztelték Krisztus követői. Úgy is, mint rajzolt, festett, vagy valamilyen anyagból kiformált jelet. De úgy is, mint saját testükre – homlokukra, ajkukra, szívük fölé – kezükkel rajzolt jelet. Áldó szóval is összekapcsolták: Áldjon meg téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek! Vagy még rövidebben: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Később általánossá vált imádságaink elején és végén, továbbá bármi munkánk kezdetekor és befejezésekor. Az igazán hívő keresztény mindig tudta, hogy nem a jel anyagi, tárgyi valósága önmagában nyit mennyországot, ehhez az Egyház tanítása szerinti alanyi elkötelezettségünk elmaradhatatlan.
     A keresztről, illetve a hívő ember keresztvetéséről – amelynek misztériumi tartalmát olyan szépen kifejezi a virágvasárnapi liturgia - sok tanulságos történetet elmondtak már igehirdetőink. Legyen szabad most egy egyéni, pontosabban családi emléket felidőzni a keresztvetésnek egy nem mindennapi, de talán mégis tanulságos értelmezéséről. Gyermekkorom emléke. Nyár, aratás, az egész család aratja, kévézi és gyűjti keresztbe az életet. (Földmíves népünk a kenyérgabonát életnek nevezi, a kévékből összerakott csomót pedig keresztnek.)
Este a kereszt-rakásnál mi gyerekek már fáradtak voltunk. Csak úgy hanyagul egymásra dobáltuk a kévéket. Édesapánk figyelmeztetett: Ne úgy, fiaim. Jól kell rakni-vetni azt a keresztet, mert különben szétfújja a szél, belever az eső, és elrothad az élet!
     Számomra örök tanítás, képnyelven adott atyai útbaigazítás a keresztvetésről, és egyben a kereszt misztériumáról is: jól kell rakni-vetni azt a keresztet, minden részletében, különben szétfújja a szél, belever az eső, és elrothad az élet. Hiszen – a Biblia és a liturgia nyelvén – a mennyország ajtajához nincs jobb, sőt egyszerűen nincs más kulcsunk, mint a kereszt, Krisztus Keresztje. – Ezt jelenti nekem a Virágvasárnap.

Kerekes Károly

A LORETTÓI ELMÉLKEDÉS A NAGYHÉTEN SZÜNETEL! Folytatása április 16-án! Kegyelemteljes Nagyhetet és örömteli Feltámadást kíván a szerkesztő! (De a békéért imádkozzunk, szakadatlanul!)

Tisztaságos Anya – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ Mária, aki a bűntelenség, a hibátlanság, a tökéletes lelki tisztaság, mentes volt minden rosszra való hajlamtól és még a kísértés sem férkőzhetett Hozzá. ‒ Buzgón kérjük Tisztaságos Anyánk segítségét, a világ erkölcsi javulásáért! –

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szent Pál tanúsága az Oltáriszentség mellett    Hogy az őskeresztények már az apostolok korában hittek az Oltáriszentségben és a valóságos jelenlétben, kitetszik az újszövetség időbelileg valószínűleg egyik legrégibb iratából, Szent Pál korinthusiakhoz írt első leveléből. (Ld. 1Kor 11,23-32)

Isteni Kegyelem Anyja – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!)

 Elmélkedés: ‒ Krisztus, aki minden kegyelem Forrása, a Kereszten a Boldogságos Szüzet édesanyánkul rendelte, és rábízta a kegyelmek kiosztását. ‒ Kérjük tehát a Kegyelmek Anyját, eszközölje ki a világbékét! 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Egyházunk Anyja – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: – Krisztus Titokzatos Teste az Egyház, Mária pedig édesanyaként az oltalmazója. –  

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Stoffán György internetes cikke nyomán (http://polgarportal.hu/konyorulj-rajtunk-uram/)

„Könyörülj rajtunk Uram!”
     Nagyböjt utolsó hete közeleg. És szomorú vagyok. Szomorú, mert Európa társadalmainak túlnyomó többsége ostoba, nemtörődöm, rest és hitetlen. Itt játszódik a szeme előtt saját megsemmisülésének forgatókönyve, egy történet csakúgy, mint a kétezer évvel ezelőtti fájdalmas eseménysor, amelyről nem vesz tudomást, amellyel gúnyolódik, vagy amelyet nem is ismer már.
     Itt van a szemünk előtt a Szeretet megtestesítője, aki gyógyított, halottakat támasztott fel, vakoknak adta vissza a látását, aki tanított, és megnyitotta számunkra az üdvösség lehetőségét! Ő a názáreti Jézus, akit átkozott kezek megfosztottak ruháitól, ólmos korbáccsal megkorbácsoltak, töviskoszorút tettek a fejére, leköpdösték, majd egy nehéz kereszttel a gúnyolódó tömeg kíséretében felhajtották a Golgotára, hogy kezét és lábát átszögelve keresztre feszítsék miattunk. Halálát földrengés, vihar követte, s a nagy, mára ismét elfeledett beismerés: „bűneink rajtunk és fiainkon”… „Ez valóban Isten fia volt”…
Mindez, azon vezetők miatt, akik hatalmukat féltve nem ismerték el Őt ‒ akit jóllehet évezredek óta vártak ‒, s akinek jöttét a saját prófétáik megjövendölték.
     Ha péntek van, s a falusi kis templomban is megszólal a harang, Keresztútra hív, emlékezésre, bűnbánatra… de a templomban csak pár idős ember mondja egy-egy stációnál: „Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!” Sajnos kevesen, mások helyett is ezeket az évszázados fohászokat… Ó hány templomban nincs is már Keresztút, nincs Májusi Litánia, Rózsafüzér, esti Úrangyala, mert sokan már nem is tudják, pedig az elhunyt hozzátartozókért is mondják a Miatyánkot és az Üdvözlégy Máriát…
A kocsma tele van, a Plázákban tömeg, itt-ott a tüntetéseken ostoba ordítozásban élik ki magukat a „tudós” politizálók, a mozikban véres filmek szórakoztatják a nagyérdeműt, akiknek többsége fiatal… Eközben a határainknál pogány, hitetlen és kapzsi megszállók tömege. Akiknek láttán fél évezrede embermilliók mondták lelkük mélyéből: „Könyörülj rajtunk Uram!”
Európa népei azonban ma nem könyörögnek, mert nem hisznek, és a pénteki Keresztút helyett saját szenvedésük jövendő útját választják.
     A franciák gótikus és román stílusú templomaikat rombolják, hogy helyettük pogány imaházakat, parkolót, vagy üzletházat építsenek, és a biblia hangos olvasását már a taláros testület ítéli el. Mert ma ez a törvény, amelyet hamarosan a Sharia vált fel Nyugat-Európában. A gyűlölet és a gyilkosság törvénye, a népek kiirtásának törvénye… a kereszténység megsemmisítésének törvénye. Az a törvény, vagy ahhoz nagyban hasonló, amely azt az Ártatlant ott, akkor megkorbácsolta, tövissel koronázta, gúnyolta és megölte a kereszten. S akire ma még a Nagyböjtben is csak kevesen emlékeznek!
     Ijesztő a helyzet, mert a korbácsolás elkezdődött, és a kereszthordozás elkerülhetetlen immár. Hányan fogják egykori keresztény felmenőiket megtagadni, hogy életben maradhassanak… s hányan fogják feljelenteni egymást a pogány Kádinál? Hányan fogják európaiként keresztény európai testvéreiket megölni bizonyságul a pogányok előtt… mi vár még erre az európai népre, amely soknemzetiségű, s amelyet egykor egyetlen erős kapocs, a kereszténység olvasztott egybe. Ki tudja még hány Nagyböjtöt tarthatunk meg, és hányszor adatik meg, az Isten felé fordulás, a bűnbánat-bűnbocsánat, szabad lehetősége?
     Még van egy péntek a Nagypéntek előtt, amelyen csendesen végig kísérhetjük Jézust azon az úton, amelyet értünk végigszenvedett. Keresztény ország vagyunk – voltunk! Tartsunk töredelmes bűnbánatot, tegyünk hitet ezen az utolsó nagyböjti pénteken saját templomunkban… Mert újrakezdeni mindig lehetséges, és talán soha nem volt akkora szükség erre az egyetlen mondatra, ennek a könyörgésnek a szívből és hittel való kimondására, mint ma… a talán utolsó, pogányoktól mentes, szabad Nagyböjt péntekén: „Könyörülj rajtunk Uram!”

Krisztus Szent Anyja – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ A Szentlélek minden kenetének illatával betöltötte Máriát, aki hűséges maradt Igen-jéhez és belemerült a Megváltás misztériumába. Aki Krisztust követi, az örömmel tekint az Úr Édesanyjára. –

 Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szüzeknek Szent Szüze – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ Mária, Isten legkiváltságosabb teremtménye, aki a legtökéletesebb, legszűziesebb szűz és magasan fölötte áll az összes többi szüzeknek. –

 Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

1941-ben, ezen a napon hunyt el a nagy magyar, Gróf Teleki Pál földrajztudós, egyetemi tanár, cserkészvezető, miniszterelnök.

Istennek Szent Anyja – Könyörögj érettünk! 

(Litánia itt!)

Elmélkedés: ‒ A Szent Szűz nem anyaisten, mint a pogány kultúrák hiedelmeiben. Mária valóságos Istenszülő! – 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Nyolcvan éve, 1927. április 2-án hunyt el Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök, a modern katolicizmus egyik legtisztábban látó és fogalmazó géniusza, a 20. század eleji katolikus megújhodás egyik programadója. Mindazok, akár egyházi-, akár kormánytényezők, akik meg akarják újítani a nemzettudatot, a gazdasági-, kulturális- és hitéletet, az ő írásait kell útmutatóként forgatniuk!

 Mi nekünk az Oltáriszentség?

     Az Oltáriszentség a katolikus Egyház legnagyobb kincse, legcsodálatosabb, leggyengédebb titka, de egyúttal legszebb ékessége, dicsősége, erejének és örömének legfőbb forrása.     

     Mi katolikusok ugyanis azt valljuk és hisszük, hogy az Oltáriszentségben Jézus Krisztus, a világ Üdvözítője, az Isten Fia, az Istenember, láthatatlanul bár, érzékeinkkel el nem érhetőn ugyan, de mégis igazán és valóságosan jelen van. Itt van köztünk, itt van oltárainkon, néhány lépésnyire tőlünk! Nemcsak mint Isten van jelen − hiszen Isten mindenütt jelen van −, hanem mint ember is: teste, lelke, isteni- és emberi mivolta. Az a Jézus van ott igénytelen kenyér és bor színében, aki egykor a betlehemi barlangban Szűz Máriától született; aki a földön járt, tanított, gyógyított, csodákat tett; aki a keresztfán értünk meghalt; aki feltámadott s tanítványainak megdicsőülten megjelent, aki felment a mennybe s ott ül az Atya jobbján és országlásának nem lesz vége. Az a Jézus van itt köztünk az oltár titkában, aki bár mérhetetlenül fölöttünk áll, mégis kimondhatatlan leereszkedéssel szeretett minket, s akinek gyönyörűsége, hogy az emberek fiaival legyen. Aki lehajolt az ártatlan gyermekekhez és a megtérő bűnösökhöz, aki megvigasztalta a szomorúakat s feltámasztotta a halottakat. Az a Jézus van itt jelen, aki egykor újra eljövend a földre, hogy örökérvényű ítéletet mondjon eleveneken és holtakon.

     A csillagvilág teremtője, Alkotónk, a Végtelen, a Háromszorszent, örök Bíránk és Irgalmas Üdvözítőnk lakik itt az ostya képében köztünk, láthatatlanul rejtőzve, tapinthatatlanul, érzékelhetetlenül, de valóságban, az Oltár Titkában. Akarja, hogy higgyünk benne, hogy közel érezzük magunkhoz, hogy ajkunkkal érintsük, lelkünk táplálékául magunkhoz vegyük, hogy golgotai áldozatának gyümölcseként áldozati lakománk legyen.

     Természetes, hogy aki az Oltáriszentségben hisz és hinni tud, annak ez a titok hihetetlen boldogságot, örömet, erőt és vigaszt jelent. Az ilyen elmondhatja, hogy „nincs még egy nemzedék oly nagy, akinek Istene oly közel volna, mint ahogy a mi Istenünk közel van hozzánk” (2Mtörv 4,7). A hívő az Eucharisztiában hitének, szeretetének és lelki örömének legfőbb forrását, az Üdvözítő pazar jóságának, és csodás leereszkedésének legragyogóbb bizonyságát látja. Nem csoda, hogy a katolikus Egyház, amely az Oltáriszentség tanát minden időben híven vallotta, ebben a tanban boldog örökséget őriz, az Eucharisztiát istentiszteleti életének középpontjába helyezi, és minden erejét megfeszíti, hogy imádó hódolatát és örvendő szeretetét méltón kifejezésre juttassa. Ezért emeli a legszebb templomokat, ezért halmoz össze művészetet és áhítatot, ezért szólít az Oltáriszentség szolgálatába csendes elmélyülést, tömjént és virágot, gyertyák fényét, ünneplést és körmenetek ragyogását! Ezért rendez eucharisztikus világkongresszusokat és sürgeti a hívek gyakori áldozását! 
Ezért követel papjaitól tiszta életet, és alapít külön  szerzeteket  az Oltáriszentség örök imádására.  Ebben, Aquinói Szent Tamás  gondolata vezérli: „Quantum potes, tantum aude, Quia maior omni laude, Nec laudare sufficis.” − Áldd őt minden érzéseddel, mert felérned énekeddel s méltán zengened nincs erőd. („Lauda Sion”)

Nagyböjt 5. vasárnapja Fekete vasárnap, amikor a díszes kereszteket lepellel le lehet fedni és csak Nagypénteken tenni újból láthatóvá azokat.
     Az ötödik vasárnap evangéliuma visszavezet bennünket Krisztus szenvedésének előestéjére, az Utolsó Vacsora termébe. Ott állhatunk Jézus mellett, amikor az áruló Júdás eltávozik, s a Mester kimondja az új parancsolatot, mely elgondolkodtat bennünket keresztény hitünkön, s annak legfőbb parancsán: „Új parancsot adok nektek. Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!” (Jn 13,34)

Szentséges Szűz Mária – Könyörögj érettünk!

(Litánia itt!) 

Elmélkedés: ‒ Aki Szeplőtelen Szívében a Szentséget: az Örök Igét hordozza. 

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Szentháromság Egyisten – Irgalmazz nekünk! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     A kegyelem hatását és célját megvilágítja az az ima, amelyet Jézus íratott le Erzsébet asszonnyal: „A mi lábunk együtt járjon.
A kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon.
A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen.
Fülünk együtt figyeljen a csöndességre.
A szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon.
Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.” (I/63)
     Akinél ez megvalósul, arra érvényes Szent Pál kijelentése: Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. (Gal 2,20) Az ilyen ember krisztusivá formálódik, teljesen azonosul Vele, s ez gondolatvilágára, szándékaira és cselekedeteire is egyaránt kihat. Ennek az átformáló szív-lángolásnak (vö. Lk 24,32), ennek a „kegyelmi hatásnak” kell kiáradnia a világra, mert ez fogja átformálni az emberiséget, mely a megváltás beteljesedése, a szeretet végső győzelme lesz!
     A szóban forgó „benső tüzet” és az egész Mária-korszak lényegét a legpontosabban egy nyolc éves fatimai kisleány fogalmazta meg.
     Boldog Jácinta kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket.
Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997. 108.o.)
     Igen, kedves Testvéreim! Ha az Antikrisztus hamis békéje helyett Krisztus Békéjét kívánjuk elérni, akkor ,,lángoló szívvel” imádkozzunk és hozzunk áldozatot a jövőnkért! Erre mutatott rá a fatimai pásztorlányka! Kérjük az Istenanya segítségét, mert felelősek vagyunk egymásért és az egész emberiség jövőjéért!

Szentlélek Úristen – Irgalmazz nekünk! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Kedves Olvasóim!
     Száz éves a fatimai jelenés, melyben az elhangzott istenanyai kérések máig sem teljesültek, amiként (természetszerűleg) nem teljesülhettek a Fatimai Szűzanya ígéretei sem!
     A jelenlegi világhelyzet általánosságban jelentősen rosszabb a száz évvel ezelőttihez, még akkor is, ha Európa nagyobb részében, látszólagos béke van (egyenlőre)!
     Több imafelhívás elindult már a világ békéjéért, de úgy hiszem, hogy az angol nyelvű katolikus honlap, a www.nineveh90.com reális, és a Fatimai Szűzanya kívánsága szerinti rózsafüzér imádkozásra és áldozathozatalra hívja meg az emberiséget! Melyhez csatlakozom magam is, és felkínálom Olvasóimnak is! Részletesebben lásd:
http://www.karizmatikus.hu/imak/imaink/5312-a-ninive-90-kihivas.html
     Kérek mindenkit, hogy 2017. február 13-val kezdődően KILENCVEN NAPIG, naponta mondjunk el egy rózsafüzért és hozzunk áldozatot (felajánlást) a békéért és a háború végéért ott, ahol éppen dúl!
     Ne keressünk kifogásokat (mert találunk)!
     Egyet ne feledjünk: érdemszerzőbb (és talán eredményesebb) békében imádkozni és böjtölni a békéért, mint az óvóhelyen könyörögni és éhezni!

     Nos, a Szeretetláng üzenete nem egy az újabb a Mária-ájtatosságok közt, még csak nem is pusztán egy újabb imára késztető felhívás, sőt, a Szeretetláng nem is pusztán egy ,,újabb kegyelem”, hanem lényege a KEGYELMI HATÁS! Ez a "kegyelmi hatás" a tulajdonképpeni ígérete, mely egyféle benső indíttatással és készséggel segíti a szíveket! A Szűzanya által kért fohászban,-  'áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre' – ezt a többlet-segítő hatást kérjük! A késztetést, hogy megtegyük azt, amire eddig kelletlenek vagy fáradtak voltunk! Példa erre az emmauszi tanítványok esete, akik keserűségükben hazafelé menet találkoztak a Feltámadottal, de nem ismerték fel. Amikor hazaértek, marasztalták a Vándort  "Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben van már a nap! Bement hát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ült velük, fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, de ő eltűnt a szemük elől. Ők pedig így szóltak egymáshoz: – Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, és feltárta előttünk az Írásokat? – Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. (Lk 24,29-33) Tehát útra keltek, holott fáradtak voltak és már jócskán beesteledett. Képesek voltak gyalogolni újra 14 kilométert, az egyébként elhagyatott, veszélyes úton! Nos, ez az a kegyelmi hatás, amely a "lángoló szívüket" késztette erre!
     A Szeretetláng adománya egyetemes ajándék az emberiség számára, s ugyanakkor minden látványosságot nélkülöz, a csodák a szívek mélyén mennek végbe! Sajnos nagy tévedésben vannak sokan azzal, hogy a Szeretetláng üzenetét, csupán „egynek” tartják a magán-kinyilatkoztatások sorában. Nem így van!
Az Istenanya Szívében lángoló Tűzről Ő mondja, hogy az maga Jézus Krisztus! Ugyanakkor az egész emberiségre való kiáradását ígéri!
     De hogyan? Ez a „kiáradás” úgy történik, ahogyan a vizitációnál Erzsébet méhében felujjongott a magzat. Tehát a Szűzanyából kiáradt Szívének Szeretete: JÉZUS! Így áradt szívükbe Jézustól a meggyőző késztetés és így árad Mária Szívéből a Szeretet tüze is szívről-szívre, hogy véghez vigye csodáját a lelkek sokaságában!

Megváltó Fiúisten – Irgalmazz nekünk! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Bármerre jársz, bármit is csodálsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Mit tehetünk e baljós jövendő elkerülésére, vagy tragikusságának enyhítésére?
     A választ megadja az Evangélium: ,,Ne nyugtalankodjék szívetek, (Jn 14,1) térjetek meg az élő Istenhez!” (Apcsel 14,15)
És ‒ nyugtalankodik az emberek szíve? Mindenki megtért az élő Istenhez? ‒ Hát bizony NEM! És itt jön be az üdvösségünkért aggódó Égi Édesanya a jelenéseivel, üzeneteivel, mert segíteni akar, hiszen gyermekeit látja a vesztükbe rohanni!
     Eleve le kell szögeznem, hogy a Mária-jelenésekre nem lenne semmi szükség, ha az emberiség nem távolodott volna el ily mértékben az Evangéliumtól!
     Mit lehet akkor tenni? Nos, teljesítenünk kell azt, amit az Istenanya kért az emberiség megmentése érdekében, és ez a Fatimai Engesztelés megvalósítása!
     Melyek ezek? Ajánljuk fel magunkat és szeretteinket Égi Anyánk Szeplőtelen Szívének, imádkozzuk a rózsafüzért, hozzunk áldozatot, felajánlva Istennek minden fáradságunkat, betegségünket engesztelésül a bűnösök megtéréséért! Végezzük el az 5 első-szombati engesztelő szentáldozást, és a mise után 15 percet töltsünk el a Szeplőtelen Szívről, vagy a rózsafüzérről elmélkedve.
     Ugye szép volt ez így elmondva és nem is nagy ügy! Csakhogy 1917-től SZÁZ év telt el és ezeket a teljesíthető anyai kéréseket, még mindig nem teljesítette a világ!
Az Egyház Anyja erre a gyengeségre, erre az erőtlen keresztényi életre kínál megoldást a Szeretetláng ajándékával. Hogyan?

Mennyei Atyaisten – Irgalmazz nekünk!

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Bármerre jársz, bármit is csodálsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

     Mivel azonban az Antikrisztus fő mentora a ,,hazugság atyja” (Jn 8,44) a sátán, nyilvánvalóan ő maga is hazudni fog, nagy csalódására a benne bízóknak!
     Az Antikrisztus egy hét éves egyezményt vagy szerződést fog kötni, amit a hét év felénél csúnyán megszeg. Ezt követően a hamis próféta felállítja a „pusztító utálatosságot” a szent helyen, valószínűleg a hamarosan felépülő jeruzsálemi Templomban vagy annak környékén a Mória hegyen, melyet Dániel könyve így jellemez: „És seregek állnak fel az ő részéről, és megfertőzik a szent helyet, az erősséget, és megszüntetik a mindennapi áldozatot, és felteszik a pusztító utálatosságot.” (Dán 11,31) Ez a „megszünteti a mindennapi áldozatot”, alighanem az Eucharisztikus Áldozatra vonatkozik, mert tudott, hogy eljön az az idő, amikor nem járulhatunk szabadon a Szentségekhez!
     Az Apostolok ismerték Dániel próféta előbb említett próféciáit az Antikrisztusra, és Jézust meg is kérdezték tanítványai, hogy milyen jelei lesznek az Ő visszatérésének és a világ végének.
Jézus többek között, ezt az eseményt is ‒ mármint a pusztító utálatosság felállítását és az áldozatbemutatás megszüntetését is ‒ a visszajövetelét megelőző fejlemények közé sorolta. „Mikor látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta szólt, ott áll a szent helyen… Akkor olyan nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta és nem is lesz soha… Mindjárt ama napok nyomorúságai után… meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.” (Mt 24,15;21;29-31)
Itt visszakanyarodtunk a Jelenések könyvéhez, amelyben a hamis próféta által bevezetésre kerülő gazdasági rendszerről olvashatunk, melyben a „fenevad bélyege” nélkül nem lehet majd sem venni sem eladni.
Elég egyértelműnek tűnik, hogy ezt csak a hét éves időszak felénél fogják mindenki számára kötelezően bevezetni, a „Nagy Nyomorúságként” emlegetett időszak elején.
     Arra a kézenfekvő kérdésre, miként történhet, hogy az emberek ennyire hiszékenyek lesznek, már Szent Pál apostol megadta a választ: „Mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.” (2Tesz 2,10-12)

Krisztus hallgass meg minket! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

A Sátán erejével! ‒ és ez a 4. pontunk!
     Kedves Olvasóim! Aki a sátán és a démonok világát tagadja, az még megközelítőleg sem lesz képes felismerni nemhogy az Antikrisztust, de még mai szálláscsinálóinak csalárdságait sem. Márpedig történelmi méretű küzdelem folyik külön-külön valamennyi lélekért, s ebből a harcból mindenkinek részt kell vállalnia. Az ember rövid életének tétje kimondhatatlan: bizalommal megvívni a ,,jó harcot” (1Tim 1,18), s így elérni önmaga és embertársainak örök boldogságát.
Az ember ugyanis kezében hordozza örök sorsát, és tetteivel befolyásolhatja az üdvözültek és az elkárhozottak számát.
     G. Brock Chisholm az Egészségügyi Világszervezet egykori vezetője pontosan megfogalmazta a napjainkban már megvalósuló végcélt ‒ idézem: ,,Ami fontos, hogy mindenhol korlátozzuk a születések számát és népszerűsítsük a – rasszok közötti – vegyes házasságokat a célból, hogy létrejöjjön egy globális emberfaj, egy olyan világban, melyet egy központi kormány fog teljes egészében irányítani.”
     Mivel a sátán uralkodni akar az emberek felett, és magának akarja lelküket megnyerni, hogy népet gyűjtsön maga köré a kárhozatba, világuralomra tör, vagyis azon szervezetek és struktúrák feletti uralomra, amelyek az emberek életterét, azaz a „világát” képezik és meghatározzák. Így a gazdaságot, az egyetemeket, a politikát és mindenek előtt a médiákat.
     Hangsúlyoznunk kell, hogy az Antikrisztus ha nem is ördög, de a legtökéletesebb híve és eszköze. Mert a sátán a földön – amennyire kiterjesztheti hatalmát – azokon az embereken keresztül uralkodik, akik hallgatnak rá. Vagyis, a Bűn emberének hallatlan hatalma, végeredményben az ördögtől származik, amit a Jelenések könyve is tudtunkra ad: „A sárkány (= Sátán) neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt.” (Jel 13,2)
     Amikor az ördög Urunkat a pusztában megkísértette, az utolsó próbálkozásánál a világuralmat ajánlotta Krisztusnak azzal a feltétellel, ha imádja őt: „Ezt mind neked adom – mondta –, ha leborulva imádsz engem.” Isten Fia energikusan visszautasította! (Ld. Mt 4,9)
De nem így az ANTI-Krisztus! Ő nem fogja majd az ördög ajánlatát visszautasítani, és így jut hozzá a világhatalomhoz. Az Antikrisztus tehát a sátán hatalmából fogja gigantikus birodalmát a Világkormányt felállítani. Nem véletlenül a szabadkőművesek régi álma egy világállam létrejötte és érzékelhető, hogy e céljukhoz minden nap közelebb kerülnek!

         Krisztus hallgass minket! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     A lelkek millióit megnyomorító globális liberál-kapitalizmus szószólói, már most is arról akarnak minket meggyőzni, hogy a katolicizmustól való elszakadás felszabadulás a léleknek.
     Az Antikrisztus majd még inkább folytatja előfutárainak taktikáját, s a fiatalságot megnyeri a rockzenével, a hatalmas és ingyenes szuperkoncertekkel, melyek szinte biztosan Hamvazószerdán vagy Nagypénteken fognak megtörténni, amiként tavaly Cubában, ahol a Rolling Stones ingyenes szuperkoncertet tartott NAGYPÉNTEKEN! (ld. lenn!)
Így vagy úgy, az Antikrisztus az emberiség nagy jótevőjeként fog fellépni.
     A pogányok és a hitehagyott keresztények számára feltehetően egyáltalán nem fog ellen-krisztusnak látszani, inkább egy új és valódi Krisztusnak, aki végre megvalósítja a művét. (A zsidók kifejezetten hozsannázni fogják.)
     Az Antikrisztus a megtévesztésig hasonló akar lenni az Üdvözítő Isten Fiához, persze a Kereszt, az eucharisztikus áldozat, a Miatyánk, az Üdvözlégy és az Istennek felajánlott szenvedés érdemszerzésének hirdetése nélkül!
     Az Antikrisztus azért lesz kellemes, mert ‒ a baloldalhoz hasonlóan ‒ nem kevesebbet fog ígérni, mint ,,munkát, kenyeret”, általános jólétet, szabadságot, testvériséget és egyenlőséget, na meg földi paradicsomot!
‒ És mivel fogja mindezt hatékonyan elérni?

Krisztus kegyelmezz! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe

   Az Annuntiatio Beatae Mariae Virginis – Urunk születésének hírüladása - egyik legrégibb egyházi ünnepünk. Jézus születése előtt kilenc hónappal Gábor arkangyal a megtestesülés felkínált örömhírével látogatott Máriához. A Szent Szűz 'igen' válasza az isteni megszólításra, a megváltás művének kezdetévé tette e jeles napot. A keleti eredetű ünnep időpontját nyugaton a nagyböjt miatt több helyen áthelyezték, végül a VI. századtól március 25-ére került. 
     Urunk születése hírüladásának ünnepét 692-ben említik először, amikor a III. konstantinápolyi zsinat helyesnek ítélte a nagyböjtben történő ünneplését. E jeles nap ihlette az Üdvözlégy- és az Úrangyala-imádságokat (melynek hallatára a pokol beleremeg)!
     E Mária-ünnep első-sorban a második isteni személy megtestesüléséről szól, hiszen Jézus világba lépése hírüladásának rejtett eseményével kezdődött el. XVI. Benedek pápa szavaival: az Angyali Üdvözlet Szent Lukács evangéliumában „egy rejtve történt, egyszerű esemény – senki sem látta, senki sem tudott róla, csak Mária –, mégis meghatározó jelentőségű az egész emberiség történelmében. Amikor a Szűz kimondta igenjét az Angyal bejelentésére, Jézus megfogant, és általa új korszak kezdődött a történelemben.”
     Hazánkban sok helyütt e napon oltják a fákat, hisz' a magyar néphagyomány szerint Gyümölcsoltó Boldogasszony az oltás, szemzés napja: hiszen Szűz Mária is ekkor fogadta méhébe Jézust. A gyermekáldásra vágyó asszonyok Gyümölcsoltó napján hosszan imádkoznak a Szűzanya képe vagy szobra előtt térdelve. Van igyekezet, mely a "Nemzetközi Nőnapot" is március 25-re helyezné át (legalább is Mária Országában), hiszen az "Angyali Üdvözlet" szimbolizálja legnemesebben a női méltóságot (igaz ami igaz)!

Forrás Magyar Kurír cikkének felhasználásával!

     Olyan erős és olyan nehezen kijátszható lesz az antikrisztusi felügyelet, hogy még maguk a leghűségesebbek is annak veszélyébe kerülnek, hogy végül engednek a szívó hatásának. „Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.” (Mt 24,22) – mondja az Úr!
     És most következik amit nem szívesen hallunk, vagy el se tudunk képzelni, pedig nagy eséllyel igaz! Különösen veszélyes és megtévesztő lesz majd az Antikrisztus álszenteskedése, mert sok pozitív dolgot fog cselekedni, melyeket szerződésekben garantál örök időkre, melyet persze meg fog szegni, de erről majd később!
     A Bűn Embere jó darabig nem fogja egy zsarnok vagy züllött ember vonásait mutatni a népeknek. Ellenkezőleg! Életvitelét példásnak tünteti fel – és mindenek előtt azt a látszatot kelti, hogy nagy humanista, aki az önmegtartóztatás, az önzetlenség és az aktív jótékonyság csillogó bizonyítékait produkálja.
Ennél fogva sajnos meglehet, hogy a „keresztények” sokasága is csodálattal eltöltve fog utána futni.
Sokan majd úgy ítélik meg, hogy az Antikrisztus vitathatatlanul megközelíti a keresztény erényeket, mert álságos módon a keresztény ideálokat, értékeket és kifejezéseket fogja szajkózni. Mindezt, természetesen minden „középkori kellemetlenségtől megtisztítva” teszi – úgy mint: a Kereszt, a dogmák, az Isten iránti engedelmesség és a Mária-tisztelet hiányával. És ez a látszat, éppen a hitükben meggyengült keresztényeket téveszti majd meg a legjobban. És itt a bökkenő!
     Ezen ördögi stratégia nyomai már ma is megtalálhatók a New Age mozgalomban, mely legtöbbször nem lép fel nyíltan a kereszténység ellen, hanem szépen beolvasztja hálózatába ennek „pozitív” értékeit, mint a szeretet, szociális elkötelezettség, misztika stb., és így az Anyaszentegyházat mintegy fölöslegessé teszi.
     Az antikrisztusi csalárd taktika, az ökumenizmust is fel fogja használni saját világrendjéhez a Katolikus Anyaszentegyház gyengítésére, amiként a technika és a pszichomanipuláció minden eszközét is!

AZ ÚR ANGYALA IMÁDSÁGA LATINUL, ÉNEKELVE

Kattints IDE 

Uram irgalmazz! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Az egész liturgiában, de különösen a nagyböjti liturgiában uralkodik a megdicsőülés gondolata. Az Egyház a liturgia által a mi „színeváltozásunkat” akarja elérni, a megdicsőült Krisztus elé megdicsőült hívőket akar vezetni. Ezért mutat ismét az Úr Jézusra, akihez hasonlóan megdicsőülhetünk mi is, ha hozzá hasonlóan küzdünk a kísértések ellen. Üdvözítőnknek is szenvednie kellett, mielőtt dicsőségébe bement; nekünk, tanítványainak sem lehet jobb helyzetünk, mint Mesterünknek volt. Böjttel és önmegtagadással felkészülve élvezhetjük csak a Húsvét örömét. A mai szentlecke (1Tesz 4,1-7) is erre buzdít, az imádságok és énekek is ezt kérik.
     Könyörgés: Emlékezzél meg, Uram könyörületedről és irgalmadról, hisz azok megvannak öröktől: sohase uralkodjanak rajtunk ellenségeink, szabadíts meg minket minden szorongatásunkból.

3. A megtévesztés
     Az ember teremtése óta léteznek olyan erők, melyek örök céljától – Istentől – el akarják téríteni, el akarják csábítani. Ádám és Éva ősbűne nem jött volna létre az ördög megtévesztése nélkül!
A kísértőnek való bedőlés persze nem hozta meg Ádámnak és Évának azokat az „előnyöket”, melyeket az ördög ígért nekik.
     Az Antikrisztus viszont úgy fogja szemfényvesztő módon meggyőzni a népeket, hogy amit ígér, azt ördögi rafináltsággal be is tartja! Hogyan lehetséges ez?
Pl. úgy, hogy a fellépése előtt a szövetséges háttérhatalmaival általános pénzügyi és gazdasági káoszt kelt, szegénységgel (migrációval) és helyi háborúkkal, melyeket egyetlen kormány sem tud már megfékezni. Ő azonban annak ígéretével lép majd fel, hogy rendet tesz a világban azzal a feltétellel, ha megszűnnek a nemzetállamok és egységes világunióvá tömörülnek – természetesen az ő uralma alatt! Ez lesz a totális globalizáció, amelyben persze azt a rendet hozza helyre, amit ő maga ziláltatott szét, sikerrel!
Megvalósul az a ,,világbéke”, amit társutasai már réges-rég ígérgettek! Csakhogy ez egy Isten nélküli béke lesz, nem Krisztus Békéje, amit ő ígért: „Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja.” (Jn 14,27)
     Az Antikrisztus álságos eredményei meghozzák a sikert számára, a népek sokasága behódol és ekkor kezdődik el majd az a ,,megálmodott szép új világ”! A vallások egyesítése egyetlen világvallássá, és a Katolikus Anyaszentegyház teljes felszámolásának kísérlete.
     Aki nem veszi magára a Vadállat jegyét, az nem adhat és nem vehet, és semmilyen világállami juttatásban nem részesülhet!
     Első látásra nem könnyű belátni, mit lehet felhozni egy általános világbéke ellen komolyan. Hiszen a háborúk és konfliktusok megszűnte ‒ a hadipari cégektől eltekintve ‒, mindenkinek a leghőbb vágya. Igen ám, de mint említettem, ez nem az Úr Békéje, hanem egy Isten nélküli ál-béke, az igazság, a szabadság és a katolicizmus kárára, vagyis egy totalitárius világállam istentelen ,,békéje”.

Krisztus kegyelmezz!

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

     Az előző rész utolsó mondata, hogy "Már-már fel sem tűnik, és senki kísérletet sem tesz arra – a hívők sem –, hogy az Isten ellen elkövetett sértésekért vezekeljenek ‒ ENGESZTELJENEK!" És itt jön be két nagy Mária-üzenet! A La Salette-i, melyben a Szűzanya kérte, hogy ne káromkodjanak az emberek, "mint a kocsisok"! És a Fatima-i üzenet!
     Az Istenanya 1917. május 13-át megelőző megjelenéseire egy angyal készítette elő a három kis pásztort, és többek közt ezt az imát tanította nekik:
,,Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek. Felajánlom Neked a mi Urunk Jézus Krisztus drága Testét és Vérét, Lelkét és Istenségét, aki jelen van a föld összes tabernákulumában, engesztelésül a szidalmakért, a szentségtörésekért és közömbösségért, amelyekkel megbántják. Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének érdemeiért könyörgök a szegény bűnösök megtéréséért. Amen”
     Kedves Olvasóim! Már idéztem Boldog Newman bíborost, aki nem kevesebbet állított, minthogy az Antikrisztus nem is létezne ‒ aposztázia ‒, hitehagyás nélkül! Én meg hozzá teszem, hogy az emberiségnek nincs semmi esélye az Antikrisztussal szemben, az ENGESZTELÉS megvalósítása nélkül!
A Szűzanya Fatimában mondta ki először az ,,engesztelés” kifejezést, bizonyára nem véletlenül, hiszen már nem volt elegendő a „Tartsatok bűnbánatot” figyelmeztetés!
      Az emberiség már olyan súlyosan megbántotta a Végtelenfölségű Istent, hogy már csak az intenzív áldozat, imádság, böjt és bűnbánat, vagyis az ENGESZTELÉS az egyetlen esély a tömeges elkárhozás elkerülésére!
De még ezt is a Szűzanya közbenjáró hatalmának a segítségével remélhetjük!
     Nem véletlenül kérte 1917. augusztus 19-én, hogy ,,Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!” (A képen a hely, ahol ezt a Szűzanya mondta 1917. augusztus 19-én)

Uram irgalmazz! 

(Litánia itt!)

Imádkozzunk el minden nap három Üdvözlégyet a békéért!

Let's recite three Hail Marys for peace every day!

Rukoilkaamme joka päivä rauhan tähden kolme Ave Mariaa!

Recemos cada día tres Avemarias por la paz!

Vi ska be 'Hell dig Maria' tre gånger om da gen varje dag för freden!

Jeden Tag dreinmal 'Gegrüßet seits du Maria' für den Frieden beten!

Recitons trois Je vous salue Marie, pour la paix chaque jour!

Давайте каждый день трижды молиться Богородице за мир!

Күн сайын уш рет бейбітшілік үшін Құдайға дұға етемiз!

 2. Az apoteózis ‒ az ember istenítése
     Szent Pál így ír a második tesszaloniki levélben az Antikrisztusról: „Előbb az elpártolásnak kell bekövetkeznie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának! Ez önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül az Isten templomába és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna.” (2Tessz 2,2-4) – idézet vége!
     Az Antikrisztus eme hallatlan gőgjét a hallgatósága simán el fogja fogadni, miként a Jelenések könyve kifejezetten állítja: „Imádták a sárkányt, aki hatalmat adott a fenevadnak és imádták a fenevadat, és így szóltak: Ki hasonló a fenevadhoz és ki harcolhatna vele szemben?” (Jel 13,4)
     Kiváló példa a római császárok istenként való deklarálása, mely hódolatot megkövetelték alattvalóiktól.
Aki megtagadta a császár felé az istennek kijáró imádatot, az az életét kockáztatta, amiként ezt Szent János az      Antikrisztus idejére kilátásba is helyezte: „Majd székeket láttam, melyen ülve azon lelkek ítélkeztek, akiknek fejüket vették a Jézusról való tanúságtétel és Isten igéje miatt, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képmását, sem bélyegét nem vették homlokukra vagy kezükre.” (Jel 20,4)
     Természetesen józanul nehezen hihető, hogy a felvilágosodott XXI. századi ember valaha is istenként tisztelhetne egy emberi személyt (például egy világállam elnökét). Mindazonáltal napi realitás a túlzott sztárkultusz és nem feledkezhetünk meg az önistenítésről, a New Age valláshelyettesítő kultuszairól, az Istennek kijáró ,,imádási gesztusok” elhagyásáról, az általánosan elterjedt istenkáromló kifejezésekről – a blaszfémiáról és a rejtve-nyílt tudatos sátánimádásról sem!
     Az imént felsoroltakat mind-mind megvalósítja majd az Antikrisztus. Szent Pál azt írja, hogy az Antikrisztus föléje emeli magát Istennek és a vallásnak, „úgyannyira, hogy az Isten templomába ül és úgy mutatja magát, mintha az Isten volna.” (2Tesz 2,4)
     Ezt az iszonyatos istenkáromlást a Jelenések könyve megerősíti: „Nagy dolgokat és káromlást beszélő szájat adtak neki és hatalmat kapott a cselekvésre negyvenkét hónapig. Káromlásra nyitotta száját Isten ellen, hogy káromolja nevét és hajlékát és az ég lakóit.” (Jel 13,5-6) – idézet vége!
     Az Antikrisztus kortársai azért fogják vezérük istenkáromlását tűrni, sőt éljenezni, mert ők maguk már rég megszokták a blaszfémiát, és jópofaságnak fogják tartani, „ez legalább közülünk való és nem játssza az eszét” – mondják.
És ebben rejlik korunk kísérteties újdonsága – az istenkáromlás ‒, mely persze minden időben előfordult, de megbotránkoztató volt. Napjainkban azonban magától értetődővé vált és polgárjogot nyert a közbeszédben. Már-már fel sem tűnik, és senki kísérletet sem tesz arra – a hívők sem –, hogy az Isten ellen elkövetett sértésekért vezekeljenek ‒ ENGESZTELJENEK!

     Sajnos korunkban nemcsak az emberi közösségek széthúzását tapasztalhatjuk, de a hívő katolikusok tragédiáját is. Vannak olyanok, akiket az 'ökumenizmus', vagy egy bizonyos 'protestantizmus' ragad magával és vannak olyanok akik a liberalizmus fertőzésében elvesztették a hitüket! Mindkét eset következménye, hogy nem hisznek már a Szentmiseáldozat teljes valóságában és nem is részesülnek benne, mely a lelkük teljes elerőtlenedését eredményezi. Ennek folytán az Egyház népe elcsökevényesedik és terméketlenné válik. Nem maga az Egyház, hanem azok, akik a katolikus tanítást nem követik már. Azt a termékenységet veszítik el, amit az Egyház éppen a Szentmiseáldozatból nyer. Mert minden onnan jön. Az Egyház szeretetének egész forrása a Szentmiseáldozatban, a Keresztáldozatban van!
     Szükségünk van a szentmiseáldozatra. Ha nem hiszünk többet a mi Urunk valóságos jelenlétében és a valódi áldozatban, amely oltárainkon újból és újból valóságosan megismétlődik, akkor a földön a szeretet forrását törvényszerűen hagyjuk elapadni. Láthatjuk ennek következményeit, melyben lassan eltűnik a keresztény kultúra, aminek következtében olyan tragikus helyzetbe kerülünk, amelyet eleddig el sem tudtunk volna képzelni.
     A katolikus Egyház ma nagyon szenved. Meg kell őriznünk a Szentmisében való hitünket, ami a szeretet forrása. Mert ma már sokan nem hisznek a Szent Áldozatban. Már nem hiszik, hogy a mi Urunk a Szent Eucharisztiában valóban jelen van és észre sem veszik már, hogy szívükből eltűnik a szeretet. Ennek okán és így képes az emberiség olyan szörnyűséges dolgokat csinálni, amely a világon eddig elkövetett minden rémtettet felülmúl.
     Ezért nekünk minden áron meg kell őriznünk a Szentmiseáldozatunkat, az Egyházhoz való maradéktalan hűségünket, minden nehézség és ellentmondás ellenére is, amelyekkel eközben szembe kell néznünk.

Imádkozzuk szívvel-lélekkel!

Uram, irgalmazz! – Uram irgalmazz!
Krisztus, Kegyelmezz! – Krisztus kegyelmezz!
Uram, irgalmazz! – Uram irgalmazz!
Krisztus, hallgass minket! – Krisztus, hallgass minket!                     Krisztus, hallgass meg minket! - Krisztus, hallgass meg minket!

Mennyei Atyaisten – Irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten  – Irgalmazz nekünk!
Szentlélek Úristen – Irgalmazz nekünk!
Szentháromság egy Isten – Irgalmazz nekünk!

Szentséges Szűz Mária        –   Könyörögj érettünk!
Istennek Szent Anyja          –   Könyörögj érettünk!
Szüzeknek Szent Szüze       –   Könyörögj érettünk!
Krisztusnak Szent Anyja     –  Könyörögj érettünk!
Az Egyház Anyja                   –  Könyörögj érettünk!
Isteni kegyelem Anyja        –   Könyörögj érettünk!
Tisztaságos Anya                 –   Könyörögj érettünk!
Szeplőtelen Szűzanya          –   Könyörögj érettünk!
Sérelem nélkül való Anya   –  Könyörögj érettünk!
Szűzvirág Szent Anya          –   Könyörögj érettünk!
Szeretetre méltó Anya         –   Könyörögj érettünk!
Csodálatos Anya                   –   Könyörögj érettünk!
Jó-tanács Anyja                    –   Könyörögj érettünk!
Teremtőnk Anyja                 –   Könyörögj érettünk!
Üdvözítőnk Anyja                –   Könyörögj érettünk!
Nagyokosságú Szűz             –   Könyörögj érettünk!
Tisztelendő Szűz                   –   Könyörögj érettünk!
Dicsérendő Szűz                   –   Könyörögj érettünk!
Nagyhatalmú Szűz               –   Könyörögj érettünk!
Irgalmas Szűz                        –   Könyörögj érettünk!
Hűséges Szűz                         –   Könyörögj érettünk!
Igazság Tükre                        –   Könyörögj érettünk!
Bölcsesség Széke                   –   Könyörögj érettünk!
Örömünk oka                         –   Könyörögj érettünk!
Lelki Edény                             –   Könyörögj érettünk!
Tiszteletes Edény                   –   Könyörögj érettünk!
Ájtatosság jeles Edénye        –   Könyörögj érettünk!
Titkos értelmű Rózsa            –   Könyörögj érettünk!
Dávid király Tornya               –   Könyörögj érettünk!
Elefántcsont Torony              –   Könyörögj érettünk!
Mária Aranyház                      –   Könyörögj érettünk!
Frigynek Szent Szekrénye    –   Könyörögj érettünk!
Mennyország Ajtaja               –   Könyörögj érettünk!
Hajnali Szép Csillag               –   Könyörögj érettünk!
Betegek gyógyítója                 –   Könyörögj érettünk!
Bűnösök menedéke               –   Könyörögj érettünk!
Szomorúak vigasztalója        –   Könyörögj érettünk!
Keresztények segítsége         –   Könyörögj érettünk!
Angyalok Királynője              –   Könyörögj érettünk!
Pátriárkák Királynője            –   Könyörögj érettünk!
Próféták Királynője                –   Könyörögj érettünk!
Apostolok Királynője             –   Könyörögj érettünk!
Vértanúk Királynője               –   Könyörögj érettünk!
Hitvallók Királynője               –   Könyörögj érettünk!
Szüzek Királynője                    –   Könyörögj érettünk!
Mindenszentek Királynője     –   Könyörögj érettünk!
Áteredő bűn nélkül fogantatott Királynő – Könyörögj érettünk!
Mennybe felvett Királynő      –   Könyörögj érettünk!
Szentolvasó Királynője           –   Könyörögj érettünk!
Családok Királynője                –   Könyörögj érettünk!
Béke Királynője                        –   Könyörögj érettünk!
Kármel ékessége és fénye       –   Könyörögj érettünk!
Magyarok Nagyasszonya        –   Könyörögj érettünk!

Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit – Kegyelmezz nekünk!
Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit – Hallgass meg minket!
Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit – Irgalmazz nekünk!

Imádkozzál érettünk Istennek szent Anyja!
Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.

Könyörögjünk!
     Engedd kérünk Úristen, hogy mi, a te szolgáid folytonos lelki és testi jólétnek örvendhessünk és a Boldogságos, mindenkor Szűz Máriának dicsőséges közbenjárására a jelen szomorúságtól megszabaduljunk és örökké tartó örömet élvezzünk.
Krisztus, a mi Urunk által. Amen.

     Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Anyja. Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől, mindenkoron dicsőséges és áldott Szűz. Mi Asszonyunk, mi Közbenjárónk, mi Szószólónk, engeszteld meg nekünk Szent Fiadat, ajánlj minket Szent Fiadnak, mutass be minket Szent Fiadnak. Amen.

1. Az aposztázia (az általános hitehagyás)
     Az Antikrisztus egy totális eretnek, márpedig az eretnekség kéz a kézben jár a hitehagyással.
Meg van mondva, hogy egy széleskörű hitvesztés az Antikrisztus eljövetelének feltételeként jelenik meg, és ez csalhatatlan jellegzetesség lesz!
Manapság ez aligha lephet meg bennünket!
Isten ellenségének gigantikus világuralmához a globalizáció feltétel, ehhez pedig alapul szolgál az emberek globális elistentelenedése! Már a Jelenések könyve így említi: „Az egész föld csodálta a vadállatot.” (Jel 13,3) ‒ AZ EGÉSZ FÖLD!
     De hogyan lehetséges irányítani a felvilágosult, a magukat racionalistának tartó embereket? Nos, az ilyen-olyan propagandákkal, amelyek sokakat tévedésbe ejtenek. "A gonoszság elhatalmasodásával sokakban kihűl a szeretet.” ‒ olvashatjuk Máténál (24,11-12). És itt ez utóbbi mondat a válasz! A gonosz környezet ugyanis hatással van ránk, a kezdetbeni ilyen-olyan rossz szokások, egyhamar kifejezett bűnökké fajulhatnak és szép lassacskán ránk rakódik, "mint a guanó, keményen, vastagon”!
Mert írva van: ,,az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak, azokra, akik képmutatóskodva, de lelkiismeretükben megbélyegezve hazugságokat hirdetnek”. (1Tim 4,1-2)
     Hogy miként is valósulhat meg ez egy templomba járó emberrel? Nos, nap mint nap hallhatjuk a mentegetőzéseket: ,,Más is ezt csinálja!” ,,A fiataloknál ma már ez a szokás!” ,,Hidd el, hogy az Irgalmas Isten nem így gondolkodik, mint te!” ,,Ez a mai korszellem!”
     Hűha, kedves Olvasóm! Jó, ha megjegyezzük, hogy a mai korszellem, az Antikrisztus szellemisége, mely ellen úgy védekezhetünk, ha hűek maradunk keresztségi fogadalmunkhoz! Kerüljük a profán dolgokat és az egyháziak álságos kritizálását, mert akik ezt teszik, így-úgy a bensőséges hittől elhangolódhatnak.
Boldog Henry Newman, a nagy konvertita még anglikán lelkipásztorként azt írta az Antikrisztusról, hogy a fellépése szorosan összefügg egy nagymértékű hitehagyással! Idézem: „A bűn embere aposztáziából fog születni, vagy legalábbis aposztázia által kerül uralomra ‒ vagyis ‒ az Antikrisztus nem is létezne az emberek hitevesztése nélkül.” ‒ Ez az inspirált szöveg bizony elgondolkodtató!

     Nem ismerjük eléggé azokat a kincseket, amelyeket Isten szeretete ajándékozott nekünk. Ez a szeretet, ami megmutatja nekünk, mit tett értünk, mi a mi célunk és mi az az eszköz, amivel célunkat elérhetjük.
     Mi a célunk? A mi célunk, hogy bejussunk az Ígéret Földjére, a Mennyországba, Isten Országába, a Legszentebb Szentháromságba.
Mit fogunk mi ott csinálni? Nos, „Deus caritas est” ‒ Isten a Szeretet. Nincs annál szebb, nagyobb, szeretetreméltóbb, csodálatosabb, mint a Szeretet. Szent Pál szavai szerint (1Kor 13,1-8), aki szeret, az nem gondol magára. Aki szeret, az csak a másikra gondol. Aki szeret, az mindent megtesz az embertársaiért.
Semmit sem önmagáért, mindent másokért, és mindenekelőtt Istenért tenni. Ez az Isten iránti szeretet.
     Kétségkívül, csak halvány képünk van a legszentebb Szentháromság bensejében uralkodó ezen szeretetről. És ha létezik „eszköz”, amivel ezt a szeretetet megismerhetjük, akkor a Szentmiseáldozat az, ami nekünk e szeretetről a legszívbemarkolóbb és a legvalódibb képet adja. A földön nem volt soha akkora és olyan szeretet-aktus, mint a mi Urunk Jézus Krisztus legszentebb és legfennköltebb kereszthalála, ami által a mi lelkünket megmentette.
     Ha részt veszünk a Szentmiseáldozaton, akkor az Isten- és a felebaráti szeretetnek kell eltöltenie bennünket, a szeretetnek e végtelenül nagy tette iránt, amit Urunk végrehajtott azzal, hogy feláldozta magát Atyjának, és hogy Vérével a lelkünket ismét Isten kegyelmi állapotába vezesse.
     A szentáldozásnál mindig arra kell vágyakoznunk, hogy továbbra is megkaphassuk Őt, és hogy felgyújthassuk az Ő lángoló szeretetét a szívünkben, a bűn felperzselésére. A bűn a szeretet ellen irányul. Amilyen mértékben el vagyunk telve szeretettel, olyan mértékben tudunk a kísértéseknek ellenállni. Ha tehát vétkezünk, a szeretet parancsa ellen cselekszünk.
     A mi Urunk egészen Szeretet. Egyetlen vágya, hogy bennünket is oda vigyen, ahol nem lesz más csak a szeretet, és semmi olyan nem lesz, ami ellenkezne a szeretettel. Ez a mennyország!
     Ez bizonyos mértékben már a földön is megtapasztalható, ahol szeretik egymást az emberek. Mindazonáltal a leghalványabb elképzelésünk sincs arról, milyen lehet a mennyország, ahhoz képest, amit itt a földön boldogságként élünk meg.
     Próbáljuk meg ezért magunkat egyre szorosabban és egyre jobban egyesíteni a mi Urunk Jézus Krisztussal, és erre a nagyböjti időszak a legalkalmasabb. (Folyt.)

A litánia rövid története
     A litánia (gör. litaneuó = alázatos könyörgés), régies magyar elnevezése: letenye.
     A katolikus liturgiában mondott válaszos imádság, mely felszólításokból és az ezekre adott válaszokból áll, ennek formája már az V.-VII. században kialakult.
     A Lorettói litánia a legszebb köszöntések gazdag gyűjteménye, amelyben a hívő nép Isten Anyját tiszteli. A Boldogságos Szűz megnevezései részben a Szentíráson alapulnak (némely még bizánci eredetű pl. lelki edény), majd kiváltságaiban, a megdicsőült világ királynőjeként és a pápai megnyilatkozások jelzőivel, végül Királynőnként köszöntjük Őt.
     A népi buzgóság a XIII. századtól kezdve tisztelte Lorettóban a Szent Család názáreti házát, és történetileg bizonyított, hogy a lorettói szentélyben már a XVI. század kezdetétől (mások szerint már 1400-tól) elénekelték a litániát minden szombaton a Boldogságos Szüzet köszöntve. Amikor Canisius Szent Péter 1558-ban Lorettóban járt és meghallotta ennek éneklését, átvette imakönyvébe és terjesztette.
     Példaértékű az utókor számára, hogy VII. Orbán pápa 1691-ben kiadott dekrétumában megtiltotta a különböző Mária-litániákat, és egyetemes használatra a "Lorettói litániát" rendelte el. (Bizony a különféle, sokszor mondva csinált "rózsafüzérekkel" is ezt kéne tennie egyházunknak!)
     A pápák azóta is mindig hangsúlyozták a közös és egyéni imádkozásának jelentőségét és kegyelmi érdemeit.  XIII. Leó pápa 1886-ban megújította, XII. Piusz kiemelten ajánlotta, VI. Pál pápa pedig hozzáfűzte az "Egyház Anyja" megszólítást.
     A bevezető rész ráirányítja figyelmünket, hogy minden adományt Mennyei Atyánktól kapunk, és Jézus Krisztus volt az, aki feltárta nekünk a Szentháromság titkát.
     A litánia megszólításaiban: 3 szentnek nevezi Máriát, 12 anyának, 10 szűznek, 14 királynőnek, 3 edénynek, 2 toronynak, végül 12 különböző képpel idézi a Szűzanya lelki szépségét. Befejezésként az Isten Bárányához fordulunk, és könyörgéssel fejezzük be a Boldogságos Szűz köszöntését. Illő és üdvös, ha az Istenanya közbenjárását kérjük a világ krisztusi békéjéért! Imádkozzunk tehát szüntelenül!

     Dávid király nemzetségéből származó Szent József volt a szeplőtelen Szűz Mária jog szerint való hitestársa és az Úr Jézusnak Istentől rendelt nevelőatyja. E magasztos kegyelem által került ez az egyszerű názáreti kézmíves a megváltás munkájának középpontjába és jutott az emberré lett Isten Fiának közvetlen közelébe. E nagyszerű hivatás és magasztos szentség ellenére Szent József tiszteletére az Egyház csak később szentelt liturgikus ünnepet. – 1479-ben jelenik meg Szent József ünnepe március 19-én a római breviáriumban. 1621-ben XV. Gergely pápa egyházilag parancsolt ünneppé rendelte: 1970-ben IX. Pius az Egyház védőszentjévé tette és ünnepét elsőrangú ünneppé emelte.

Könyörgés: Urunk, Szentséges Anyád jegyesének érdemei miatt kérünk, gyámolíts minket, hogy mindazt, mire a mi könyörgéseink elégtelenek, az ő esedezése által megnyerjük.

     Mit is mondjak? A La Salette-i próféciák 1846-ban hangzottak el – jóllehet csak 1858-ban lettek közzétéve ‒, ám elegendő ha visszapillantunk az eltelt 170 év történéseire. Világosan láthatjuk, hogy pontról-pontra miként valósulnak meg a jövendölések. Bár az Antikrisztus fellépésének időpontját ezzel együtt sem tudjuk megjósolni, de az elmondottak után feltételezhetjük, hogy egy hosszú földi béke után következik majd be! Vajon ez megvolt-e már?
     Valójában a lényegi kérdés nem az, hogy mikor lép fel az Antikrisztus, hanem személyre szólóan az, hogy ÉN hogyan fogok viselkedni, ha ez bekövetkezik! Fel leszek-e vértezve erős hittel és kegyelmi eszközökkel? Szentségi életet éltem-e – amíg megtehettem –, elimádkoztam-e naponta a rózsafüzért ‒ míg nyugalomban elmondhattam? Az Irgalmasság lelki cselekedetei nyomán imádkoztam-e embertársaim üdvösségéért ‒ melyeket meg kellett volna tennem, amíg tehettem!
     Hogyan is mondta a La Salette-i Szűzanya: ,,Isten gondoskodni fog szolgáiról és a jóakaratú emberekről” – vajon, én közéjük fogok-e tartozni?
     Eddig a történelem minden keresztényüldözője, az összetévesztésig hasonlított jellemzőiben a Szentírásban leírt Antikrisztusra. Lássuk ezek után, hogy pontosan melyek ezek a jellemvonások, mint ismertető jegyek? Ezek: az általános hitehagyás, az ember istenítése, az általános megtévesztés és a sátán erejével való munkálkodás.

     Nincs jogunk arra, hogy csak úgy elmenjünk azon tény mellett, hogy Urunk meghalt a kereszten, hiszen érettünk ‒ a mi üdvösségünkért ‒ vállalta az áldozatot, és eledelül hagyta ránk magát, hogy el ne vesszünk. Ez a mi Útravalónk és bizony a Szentmiseáldozat nélkül eltévednénk és elvesznénk. „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van” (Jn 6,53-54) ‒ mondja az Úr.
     Mély imádattal kell tehát a Szentmiseáldozat iránt viseltetnünk, mert ott van a mi húsvétunk, a mi kivonulásunk!
Nincs másik út. A világ egyetlen emberének sincs más lehetősége, csak ez az Út! Csak a Kereszt útja létezik és a mi Urunk Jézus Krisztus Teste és Vére, a Legszentebb Eucharisztia, amely (Aki) megment bennünket.
Ezért kell nekünk a Szentmiseáldozattal mélységesen összeforrnunk, ezzel a titokzatos valósággal, melyet sajnos túl gyakran feledünk.
     Erről a rendkívüli valóságról ‒ amely nem csupán szimbólum, hanem az életadó Áldozat ‒, amely oltárainkon azóta is folyvást megújul ‒, erről kell állandóan elmélkednünk.
     Ezt olvashatjuk a Tridenti Zsinat csodálatos szövegeiben: „Ugyanaz a pap, ugyanaz az áldozat. Nincs különbség a Kálvária és a Szentmise között. Az egyiken véres módon, a másikon vértelen módon ugyan, de az áldozat pontosan ugyanaz. Ugyanaz a pap, a mi Urunk Jézus Krisztus, aki áldoz és Ő az áldozati adomány, a mi Urunk Jézus Krisztus.”
És a pap az, aki a mi Urunk Jézus Krisztus eszköze, „In persona Christi”, Krisztus személyében cselekszik, hogy ezt a kálvárián lejátszódott drámát, valóságosan megismételjék. (Folyt.)

Könyörögjünk a békéért! Könyörögjünk az üldözött keresztényekért! Könyörögjünk Édes Magyar Hazánkért! Könyörögjünk a faimai ígéretek beteljesüléséért!
     Kedves Olvasóim! A Lorettói Litánia e napi bontásával kívánom felhívni kedves figyelmüket erre a gyönyörű Szűz Máriát köszöntő, méltató és a közbenjárásáért könyörgő imára. Most elkezdve a bevezetőkkel együtt május 31-ig, 71 posztban kínálom elmélkedésre illusztrációkkal! 
A cél, hogy naponta egy-egy képen és könyörgésen elmélkedve, Istennek felajánlott áldozatot (böjtöket) hozva imádkozzunk a békéért, a kereszténységért, hazánkért és összességében a Szűzanya fatimai ígéretének beteljesüléséért! Mindezt akár a Lorettói Litánia elmondásával (ld. a 3. részben), akár a Szent Rózsafüzér imádkozásával, akár csak napi három Üdvözléggyel! Az Üdvözlégyekbe foglaljuk bele a Szeretetláng fohászt: „...imádkozzál érettünk, bűnösökért (és) áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre, most és halálunk óráján. Amen”.
     – Ne feledjük, hogy a világ nagyobb részében már nyílt keresztényüldözés folyik és négy percenként ölnek meg egy keresztényt a hitéért! Márpedig ez a "világra szabadult fajzat" nem fékezhető meg másként, mint imádsággal és böjttel! (Vö. Mt 17,21)
     A fatimai kis Jácinta szavai: „Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. (...) A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia n. IV. kiadás. 2006. 128.o.)                                                                                                                     Törekednünk kell a sátáni erők megfékezésére (a Szűzanya szavai:) „...melyet az egész világ összefogó erejével fogunk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert egyszer felelnetek kell a rátok bízott tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. A sátán oly mértékben lesz világtalanná, amilyen mértékben ti munkálkodtok ellene. A tétlenségért nemcsak a papságot fogja terhelni felelősség, hanem mindazokat, akik kényelemből nem álltak be a lélekmentő munkába. Szeretetlángom kegyelmi kiáradását indítsátok már el! Az összefogáshoz csodálatos erővel és kegyelmekkel árasztalak el benneteket tömegesen és egyénenként is. A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő. Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen, és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani.” (Szeretetláng Lelki Napló III/130)
     Gondoljunk arra, hogy már hányan könyörögnek Istenhez sanyarú helyzetükben és hányan „böjtölnek” kényszeredetten, mélységesen bánva, hogy nem – vagy nem eléggé buzgón tették ezt – a békés életükben! Márpedig a normál élethelyzetben végzett ima és áldozat sokkal érdemszerzőbb! Tegyük meg tehát hitből és szeretetből, amíg nem késő! Köszönöm a segítséget a szenvedőkért és önmagunkért! Kérjük ehhez Szent József segítségét! 
     A képek és a szöveg forrásaként, részben az alábbiakat használtam:
P. Szeghy Ernő OCD: Örömünk oka - Szent Gellért Kiadó Budapest, 2001
http://confraternitarosariocorbetta.jimdo.com/il-santo-rosario/litanie-lauretane/
http://ipolyvarboplebania.blogspot.hu/search/label/Lorett%C3%B3i%20lit%C3%A1nia
http://s1176.photobucket.com/user/enotrius2/media/ITALIA%20-%20ARIODANTE%20MANFREDI/17MATERINVIOLATA.jpg.html
http://web.axelero.hu/kesz/jel/03_05/loretoi.html
http://www.kek.org.rs/hu/elmelkedes/A-Loreti-litania

„Ha nem tartotok bűnbánatot, elvesztek.” (Lk 13,1–9)

     Első olvasásra úgy tűnik, hogy ez a mai evangélium dörgedelem és fenyegetés. Mennyivel jobban esne a tékozló fiú apjáról olvasni, aki feltételek nélkül szeret és bocsát meg! Mégis, miért erről beszél Jézus és nem az Atya irgalmáról és mindent megbocsátó szeretetéről?
     Az evangélium felszólítása ugyanaz, amely bensőleg indította a tékozló fiút is, amitől felindult benne a bánat és hazaindult bocsánatot kérni.
     Jézusnak ezek a szavai számunkra sem félelmet hivatottak ébreszteni, hanem tisztánlátást, a benső felismerést: miszerint magunknak is tennünk kell valamit az üdvösségünkért. Ha én nem akarom beengedni, Isten nem töri rám erőszakkal az ajtót. A jézusi gyógyításoknál is előbb megkérdezi, hogy akar-e meggyógyulni, majd felszólítja valaminek a megtételére („nyújtsd ki a kezed”), ami eddig Isten nélkül nem volt lehetséges, vagy nem volt értelme, tehát, bizalom kellett hozzá.
A megtéréshez, a bűnbánathoz is bizalom kell: bizalom Isten megbocsátó szeretetében, akárhányszor térek is vissza hozzá.
     Jézus nem fenyeget, hanem az igazságot mondja ki: ha nem tartotok bűnbánatot, elvesztek. Nem szeretjük a kimondott igazságot, mert általában nem kellemes, de nélküle mégsem lehetünk szabadok. Nem hitegethetem magam azzal, hogy Isten úgyis megbocsát, akár bűnbánatot tartok, akár nem. Ez a téves gondolkodás ugyanis nem tesz szabaddá. Szembe kell néznem az igazsággal, akkor lehetek szabad, ha gyökeresen szakítok a bűnnel, ha egészen elfordulok attól, ami Istentől elválaszt: ez a megtérés. A megtérés: gyökeres szakítás a bűnnel és visszafordulás az Istenhez. A szívünk visszafordítása hozzá. És ebben nincs fokozatosság: vagy megteszed, vagy nem! Nem lehet egy kicsit megtérni, aztán majd a többit a halálunk előtt gyorsan egyenesbe hozzuk.
Mert vigyázat!  - ahogyan élünk, úgy fogunk meghalni is – és korántsem biztos –, hogy az utolsó pillanat adott lesz-e a megtérésre!
     Tartsunk tehát bűnbánatot akkor is, ha nem követünk el nagyon nagy bűnöket, mert a kicsi bűnök is elfelé visznek az Istentől. Ha a tékozló fiú nem szállt volna magába és nem fordult volna vissza bocsánatot kérni, az apa hiába várta volna, hogy visszafogadja. Igen, az Isten irgalmas és megbocsát. Isten tőlünk is megkérdezi: akarod-e az üdvösséget? Ha igen, akkor tarts bűnbánatot és fordítsd vissza a szívedet. Vagy ha neked már nem megy, kérd, hogy fordítsa vissza Ő. Forrás nyomán 

     Nos, folytatva a La Salette-i üzenetet, az Egyház Anyja beszél az Antikrisztus születéséről, a tevékenységéről, az Egyház válságáról, az évszakok megváltozásáról, az égitesteken tapasztalható feltűnő jelekről, rettenetes földrengésekről, egyéb katasztrófákról, a sátáni erők hamis csodáiról stb. A békés korszak elmúltával az Antikrisztus megkezdi rémisztő munkáját, aki iszonyatos vérontást fog okozni, de ezt a pusztítást mindennemű csapás is kísérni fogja majd. Így pl. pestis, éhezés és háborúk.
     A világ sorsa az Antikrisztus fellépésével fog végzetessé válni. Idézem: ,,Az évszakok megváltoznak, a Föld csak rossz gyümölcsöt terem, a csillagok elvesztik szabályos pályafutásukat, a Hold csak pirosba menő fényt ad és borzasztó földrengést okoz, mely elnyeli a hegyeket és városokat. (...) Az emberiség a legborzasztóbb ostorcsapások és legnagyobb események előestéje előtt áll. El kell készülni arra, hogy vasvesszővel fognak kormányozni, és ki kell ürítenie a harag kelyhét.
A földet mindenféle csapás éri majd: a pestis és éhínség mellett háborúk következnek az utolsóig, amelyet majd az Antikrisztus tíz királya vezet. Ennek kezdete előtt az egész világon egyfajta hamis béke lesz. Semmi másra nem gondolnak, csak a szórakozásra.
A gonoszok mindenféle bűnre késztetnek. De a szent Egyház gyermekei, igazi követőim növekedni fognak az Isten iránti szeretetben és az erényekben, a Szentlélek vezetése alatt. Velük együtt fogok harcolni. (...) Az ördögök a levegőben és a földön látszólagos csodálatos tetteket visznek végbe...” ‒ idézet vége ‒ És ó jaj, mennyien bedőlnek ezeknek!
     A Szűzanya már a La Salette-i üzenetében is mindenkit hív a sátán elleni harcra.
,,Sürgős felhívást intézek a Földhöz, felhívom az élő Isten igazi tanítványait..., az emberek egyetlen és igaz Megváltójának követőit..., gyermekeimet, ...követőimet, azokat, akik nekem adattak..., az utolsó idők apostolait... Itt az ideje, hogy előjöjjenek és megvilágítsák a földet... Harcoljatok világosság gyermekei, ti, kicsiny nyáj...”
     A jövendölésben vigasztaló kitétel is szerepel: ,,Isten gondoskodni fog szolgáiról és a jóakaratú emberekről, az Evangéliumot végül mindenütt hirdetni fogják, minden nép és nemzet eljut az igazság ismeretére. (...) a víz és a tűz megtisztítja a Földet, és az emberi kevélység minden művét megsemmisíti, és minden meg fog újulni; az emberek Istennek szolgálnak és őt dicsőítik.”
     A Szeretetláng Naplóban erről azt olvashatjuk az Úr szavaként: ,,a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe. Mert ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett. A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik.” (II/93-94)

     A nagyböjti napokban minden ájtatossági gyakorlatnál, amelyet Hamvazószerda óta hajnalonta énekelünk, gyakorta hallunk az Úrnak a népéhez, a szőlőhegyéhez, a nyájához szóló hívó szavaként: „Én nemzetem, te ellened mit vétettem? – Quid feci tibi?” Mit tettem, hogy így elvetettél, megfeszítettél?
     A mi Urunk tudva és akarva vállalta értünk a keresztáldozatot, hogy ezáltal a kivonulásakor magával vihessen bennünket. Ezek után meg kell magunktól kérdezzük: honnan és hova kell megérkeznünk?
     A kiindulópont számunkra, hogy az ördög szolgaságában vagyunk, amiként a zsidók az egyiptomiak szolgaságában voltak. Pontosan ebből a szolgaságból akar bennünket a mi Urunk Jézus Krisztus kiszabadítani, mégpedig a Szent Keresztség által. A Keresztséggel, amely a mi Urunk Jézus Krisztus Szentséges Vérével van megjelölve.
     Nagyon jól tudjuk, hogy csak akkor menekülünk meg, ha célba értünk, abba a célba, amely felé igyekszünk (igyekeznünk kéne), és amelyre teremtettünk: az Ígéret Földjére. Zarándokok vagyunk, ahogy a zsidók zarándokoltak a sivatagban. Negyven évet töltöttek szenvedések és nehézségek közepette. Mannával táplálkoztak és azzal a csodálatos vízzel üdítették fel magukat, amit Isten adott nekik.
     Nekünk viszont sokkal többünk van, mint a manna. Sokkal többet birtokolunk, mint azt a csodálatos vizet! Mi az Urunk Jézus Krisztus Testét és Vérét, a Legszentebb Eucharisztiát birtokoljuk! Ez a mi mannánk, italunk, táplálékunk ezen a zarándokúton.
     Az, hogy negyven vagy nyolcvan évig zarándokolunk e földön, az nem sokat számít! A lényeg, hogy mi is lélekveszélyes sivatagban vagyunk és állandóan ki vagyunk téve annak, hogy az ördög rabszolgaságába visszaesünk. Tehát védekeznünk kell, és folyvást meg kell erősíteni magunkat.
     Számunkra is világító oszlopot adott Isten, ami előttünk jár, ez a mi hitünk és ennek őrzője az Egyház, mely a hit által megtanít bennünket, hogy merre kell mennünk. (Folyt.)

ENGESZTELŐ ÉS KÖNYÖRGŐ
IMAEST A CSALÁDOKÉRT

2017. március 21., 17 óra;
Szeretetláng-kápolna
1065 Bp., Székely Bertalan utca 25.

AZ IMAESTET VEZETI:

RÉCSEI NORBERT ATYA

A Szentmise végén, mindenki egyéni áldásban is részesülhet!

Kedves Testvérünk!

Ismét közös imára szeretnénk hívni Benneteket a családokért!
Oly sokan keresnek meg bennünket,
amikor "összecsapnak a hullámok a fejük felett", amikor
a családtagok között nincs egyetértés, nincs béke és egység,
vagy valaki testi-lelki betegségben szenved!

A Szent Szűz Szeretetlángja
- aki maga Jézus Krisztus -
hatalmas erőforrás lehet a mindennapjainkban és az imáinkban!
A Szűzanya ezt mondja a Szeretetláng Lelki Naplóban:
"Tüzet tűzzel fogunk oltani: a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével."

Azért jövünk össze hónapról hónapra imádkozni családjainkért,
hogy a gyűlölet tüze kialudjon,
és a szeretet uralkodjon minden családi közösségben.

EZÚTON TÁJÉKOZTATJUK A TESTVÉREKET,
HOGY ÁPRILISI IMAESTÜNK
A HÚSVÉTI ÜNNEPKÖR MIATT ELMARAD!

     Aquinói Szent Tamás a második Tesszaloniki levélről szóló kommentárjában ezt írja: „Miként a Krisztus előtt élt szentek erényei Krisztus előképei voltak, úgy voltak az Egyház üldözésében a zsarnokok mindannyian az Antikrisztus előképei.”
     Nos, a történelemben valamiképp kitapintható, hogy sorra felléptek az előkészítő eszmék és az ezt megvalósító „előfutárok”, mégha ezek nem is a tényleges Antikrisztusok. Ám óhatatlan a kérdés, hogy na akkor, mikor jön el az „igazi”?
     Kedves Hallgatóságom! Mi ‒ vagyis a keresztény Egyház ‒ nem csak Isten Népe vagyunk, hanem a Küzdő Népe is, akiknek megsegítésére Krisztus a Minden Kegyelemmel felruházott Édesanyját küldte segítségül! A Szűzanya, számtalan jelenésével, figyelmeztetésével, csodáinak özönével és kegyelmi eszközökkel ‒ mint a Skapuláré, a Rózsafüzér, a Csodásérem és Szíve Szeretetlángja ‒ próbálja felrázni és segíteni gyermekeit.
Előadásomnak azonban nem ez a fő témaköre, ezért csak idézgetek innen-onnan!
     1846-ban például a Szűzanya La Salette-i üzenetében, nem csak felvázolta az Istentől elrugaszkodó emberiség lehetséges jövőjét, de itt-ott még időpontot is említ, ami pedig nem szokása! Megemlítette például, hogy 1864-ben Lucifer időlegesen számtalan ördöggel kiszabadul a pokolból, hogy gonoszságaival megrostálja a megtérésre nem hajlandó emberiséget! Nem világos, hogy miért épp 1864-ben kerül sor a pokoli erők elszabadulására, de azt tudjuk, hogy 1864-ben volt az Első Internacionálé...
     A La Salette-i üzenetben Mária felsorolja a sátán eszközeit is, amellyel munkálkodni fog. Ezek a lelki vakság, a viszálykodás, a rossz könyvek, a hamis szellem terjesztése, az igazságtalanság, a gyűlölködés, a gyilkosság, a háborúskodás stb.
Idézem: ,,Minthogy az Istenben való hit feledésbe megy, azért ki-ki önnönmagát fogja igazgatni és mások fölötti uralkodásra törekedni, a polgári és egyházi hatalom el lesz törölve, minden rendet és igazságot lábbal fognak tiporni, nem lesz egyéb látható, mint gyilkosság, gyűlölség, féltékenység, hazugság, egyenetlenség a haza és a család szeretete nélkül... Európa országai háború színhelyei lesznek...” ‒ mondja a Jelenés Asszonya, sőt még néhány városnak és országnak is megjövendöli pusztulását vagy szomorú sorsát.      Folytatom az idézetet:
,,Az igazak szenvedni fognak nagyon, imáik, bűnbánati cselekményeik és könnyeik fel fognak hatni az égbe és az Isten egész népe bocsánatért és irgalomért fog esedezni.
Akkor Krisztus igazságosságának és az igazak iránti nagy irgalmasságának egy ténye által megparancsolja angyalainak, hogy öljék meg minden ellenségét. És azonnal megsemmisülnek Jézus Krisztus ellenségei és minden (bűnbánat nélküli) bűnös ember és a föld pusztasággá változik. Aztán béke áll be, és az emberek kiengesztelik az Istent... Mindenütt felvirágzik a szeretet...” ‒ eddig az idézet. (3 napos sötétség!)
Mária szerint az utolsó időkben lesz egy békés, gazdag aratásra emlékeztető időszak, mely csak 25 évig fog tartani. Felvetették nekem, hogy nem ez lesz-e ,,Krisztus ezeréves királysága”? ‒ Hát mit mondjak? ‒ ,,Egy nap az Úrnál annyi, mint ezer év, és ezer év, mint egy nap”. (2Pt 3,8)
De mégha 25 év lenne is, a sajnálatos végeredmény ugyan az! Az emberiség a jólétében újra elfeledi az Evangéliumot és a sátán ekkor fogja végső harcát indítani Isten és az emberiség ellen. Itt jön be Szent Lukács nagy rákérdezése: ,,Amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8)

A szerkesztő általi kivonat, Marcel Lefebvre érsek 1979. április 15-én, Ecône-ban elhangzott húsvéti prédikációjából.

     Korunkban, amikor az Egyház tanításában a legnagyobb zűrzavar uralkodik, a Húsvétot sokan olyan ünnepként fogják fel, amely üdvösségünk kérdésében a végső megoldást hozta meg. Mégpedig oly önáltató módon, miszerint Urunk feltámadásával mindenki számára bebiztosította az üdvösséget, és nincs tovább okuk az aggodalomra. Jézus feltámadása révén biztosak lehetnek az örök üdvösségükben. (?)
Ez a felfogás azonban a protestánsok és nem a katolikusok nézetét vallja.
     Húsvét ünnepe kétségtelenül az Egyház liturgikus életének csúcspontja, és ez a legnagyobb ünnepünk. Ám, kíséreljük meg közelebbről is megvizsgálni, hogy mit tanít az Egyház a Húsvét ünnepéről.
     Elsőként is, mit jelent az a szó, hogy Húsvét? Transitus-t, amely átmenetet jelent. Tehát, amikor húsvétot ünnepeljük, akkor az „átmenetre” való emlékezést, vagy előkészületet ünnepelünk. De kérdés, hogy milyen átmenetre?
Kétségkívül, egyfelől a zsidóknak Egyiptomból az ígéret földjére való kimenetelét. Ezt a kivonulást azonban olyan események kísérték, amelyek egy sokkal fontosabb „másik átmenetnek”, a keresztény Húsvétnak az előképei, szimbólumai voltak.
„Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. – Ecce Agnus Dei, ecce qui tollit peccata mundi!” (Jn 1,29)
A mi Urunk valóban a Bárány. Ő az Igaz Áldozat, aki kínszenvedésével, halálával és feltámadásával kiengesztelte a Mennyei Atyát. „Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához” (Jn 13,1) és ez a mi Urunk dicsőséges kivonulása ebből a világból Atyjához.
     Követendő kivonulás a bűn-, a sötétség-, a vétkes szenvedélyek világából, amiként egykor a zsidó nép az egyiptomi szolgaságból. Mert ez a világ is szolgaságban van, mégpedig az ördög szolgaságában. Ezért nekünk ebből a világból az ígéret földjére, a mennyországba kell jutnunk, ez lesz a „Igazi átmenet”. Ezért alapította meg Jézus a Legszentebb Eucharisztiát, az életadó „Mannát”! Ebben a szellemben alapította a papságot és a Szentmiseáldozatot. Úgy tette ezt meg, hogy ez teljesen annak az előképnek feleljen meg, amely a zsidóknak Egyiptomból való kivonulását jellemezte. (Folyt.)

FATIMA, A VÉGSŐ IDŐK REMÉNYCSILLAGA

címmel, e blog szerkesztője előadás-sorozatot tart
a Rákospalotai Magyarok Nagyasszonya Plébánián!
1153. Bp. Bácska u. 3
Az előadások időpontjai páros hetenként kedden:
január 10; január 24; február 7; február 21; március 7;
március 21; április 4; április 18; május 2; május 16;
május 30.
Az előadások a 18 órai Szentmisét követően
19 órakor kezdődnek!

BKV járat, Újpest városközponttól: autóbusz: 25, 104, 104/A, 170, 204, 96, 196/A.
(A vastagon szedett járatok egyik megállóhelye, a plébánia előtt van.)

     Ha az Antikrisztus kérdését a gyakorlati oldalról nézzük, akkor végtére is mindegy, hogy egyetlen személy, vagy egy világhatalommal bíró nagy hatalmú vezető, esetleg egy nagy befolyású bankár. Mert effélék már voltak a történelemben, és sokszor hihette már a világ egy-egy része, hogy elérkezett az Antikrisztus birodalma, a római keresztényüldözések idejétől a kommunista diktatúrákon át a dzsihadista terrorig! Ezek a helyzetek ugyanis tökéletesen egybevágnak a szentírási jövendölésekkel. Merthogy a halára gyötört emberek számára nincs is jelentősége, hogy a vezért Caligulának, Sztálinnak, Hitlernek, Maonak vagy Dzsihad-vezetőnek nevezik, hiszen ezek tökéletesen meg is felelnek az Antikrisztus ismert kritériumainak, a Krisztus iránti különleges gyűlölet és az ártatlanok tömeges legyilkolása tekintetében! Persze jellemzően valamennyien a világuralomra törtek, törnek, vagyis a globalizációra! Boldog Newman bíboros ezeket az alakokat az Antikrisztus árnyékainak nevezi, akik lényegében az előfutárai.
     A maga módján Szent Pál apostol is rámutat az Antikrisztus előfutáraira: „A gonoszság titka ugyanis már munkálkodik.” (2Tesz 2,7) Munkálkodik – teszem én hozzá – az isteni igazságtól való elszakítás eszméi által! Ezektől a tévtanoktól óvott a Fatimai Szűzanya!
     A világnak a katolikus Egyház igazságaival szemben folytatott harcai fél évezred óta mindig súlyosabb és veszedelmesebb tévtanokhoz, illetve forradalmakhoz vezettek. Érdekes látni, hogy az újkor legalapvetőbb történései három évszámmal jellemezhetőek, melyek valamiképp az antikrisztusi terep előkészítői.
     Ezek az 1517-es (a protestantizmus kezdete), KRISZTUS IGEN, DE EGYHÁZ NEM!
     Az 1717-es (a szabadkőművesség megalakulása), ISTEN IGEN, DE KRISZTUS NEM!
     És az 1917-es év (a kommunizmus kirobbanása), SE ISTEN, SE EGYHÁZ! Ebben a három dátumban kifejeződik az Isten igazságától való elszakadás szisztematikus lépcsője. Az ijesztő az, hogy már 2017-et írunk, mely év reméljük nem újabb lépcsőfok lesz az Antikrisztus felé! Imádkozzunk tehát, hogy kiesdjük Isten irgalmát!

     A 17. századi Írországban kemény üldözés tört a katolikus hívek, különösen főpásztoraik ellen. Az erőszakos protestantizálással egyidőben az angolok területeket hódítottak el Írországtól, a végletekig fokozva az elnyomást. Cromwell Olivér 1649 Nagyboldogasszony napján azzal a szándékkal kötött ki Írország partjainál, hogy kiirtsa az országból „az istenkáromló misehallgatókat.” Féktelen tömegmészárlásokat hajtottak végre, mellyel az angol történelem nem dicsekszik.
     A protestáns csapatok hamarosan elérték Clonfert egyházmegyét. Walter Lynch püspöknek menekülne kellett, de először szülővárosába Galway-ba ment, ahonnan Mária-képpel távozott néhányad magával. Az ír püspök iszonyatos nélkülözések után 1655-ben Bécsben bukkant fel, ahol megismerkedett Püsky János győri püspökkel, aki meghívta töröktől dúlt hazájába Győrbe, megbízatást kínálva neki.
     Az ír püspök visszatérését tervezte hazájába, de 1663. július 14-én elhunyt és a győri székesegyház kriptájában temették el. Csekély hagyatékából a Galway-ból magával hozott 'Gyermekes Mária'-kép a székesegyházba került.
     Pár évtized múlva Írországban ismét katolikus-üldözés tört ki. 1697. március 16-án a dublini parlament a legsúlyosabb büntető törvényt hozta a katolikusokra. Ez lett az ún. „Act of Banishment”, melyet a király is jóváhagyott. A rendelet, minden pápa-hű egyházi tisztségviselőt kiűzetett az országból, visszatérésük esetén halálbüntetés terhe mellett.
     A határozat megszületésének napján, 1697. március 17-én, ami egybeesett Szent Patrik Írország térítő apostolának és védőszentjének ünnepével, a győri székesegyházban a reggeli szentmise kezdetétől, 6-tól 9 óráig a Szűzanya szeméből véres könnyek gördültek alá.
A hír hallatára a képet levették a falról és egyházi és polgári személyek hivatalos vizsgálat alá vették. A könnyeket kendővel itatták fel, amely „sudarium” néven a mai napig tisztelet tárgya. Ezt Zichy Ferenc püspök ezüst keretbe foglalta és hitelesítéssel látta el.
     A csodás eseményről Keresztély Ágost herceg győri püspök, 7 év után engedélyezte a kép oltárra helyezését és a képnek adományozta I. Lipót császártól kapott 43 gyémánttal díszített mellkeresztjét.
A kegyképnek gróf Zichy Ferenc megyéspüspök emeltetett márványoltárt 1767-ben, egy-egy oldalán Szent László a rózsafüzérét, Szent István király pedig a koronáját ajánlja a Boldogasszonynak.
     VI. Pál pápa 1968. február 19-én, teljes búcsú elnyerését engedélyezte minden március 17-én, valamint az esztendő bármely napján búcsút nyerhetnek azok, akik a székesegyházat meglátogatják és ott (kegyelmi állapotuk feltétele mellett), legalább egy Miatyánkot és Hiszekegyet elimádkoznak.
     Szent II. János Pál pápa mindkét magyarországi látogatása alkalmával meglátogatta a győri Könnyező Szűzanyát, 1991. szeptember 6-án és 1996. szeptember 7-én. A Szent Pápa kitért a magyar nemzet több évtizeden át tartó súlyos megpróbáltatásaira, arra, hogy a kommunisták megdöntve a jogállamot, az Egyházra mint első számú ellenségre támadtak és az ateizmust igyekeztek elültetni a lelkekben. Ennek ellenére 1947 óta szakadatlan a március 17-i papi zarándoklat, melyet a kommunista rendszer sem mert megtiltani.
     2005-ben a kegykép Győrbe érkezésének 350. évfordulóján a magyarországi ír nagykövet és egy ír miniszter jelenlétében emléktáblát avattak Walter Lynch ír püspök tiszteletére a Győri Bazilikában. (A képen John Kirby püspök, a Clofert-i egyházmegye főpásztora Győrben)
A Győri Kegykép részletes történetét lásd:
http://szeretetlang.blog.hu/2014/11/23/maria_konnyei_23_resz_a_gyori_konnyezo_szuzanya
http://szeretetlang.blog.hu/2014/11/24/maria_konnyei_24_resz_a_gyori_konnyezo_szuzanya
http://szeretetlang.blog.hu/2014/11/25/maria_konnyei_25_resz_a_gyori_konnyezo_szuzanya_570
http://szeretetlang.blog.hu/2014/11/26/maria_konnyei_26_resz_a_gyori_konnyezo_szuzanya

Az örökimádás-kápolna mindent megváltoztatott a mexikói Juárezben
     Az Észak-Mexikói Ciudad Juárezben található az egyik legforgalmasabb határátkelő Mexikó és az Egyesült Államok között, egy folyó (és az országhatár) választja el a texasi El Paso városától. Az 1,3 millió lakosú város fekvésének is tulajdonítható, hogy a drogkartellek közötti harc eluralkodott, és Juárez a világ legveszélyesebb városai listájának elején foglalt helyet.
Naponta átlagban negyven ember vesztette életét, mert két drogkartell harcolt a városért, hogy onnan az Egyesült Államokba juttathassák a drogszállítmányokat.
Mára azonban, jelentősen csökkent a gyilkosságok száma, a város lekerült erről a rossz hangzású listáról: a 2010-es 3766 eset helyett 2015-ben 256 ember vesztette életét erőszakos cselekmény következtében.
     Ez a javulás nem csak a helyi hatóságok munkájának tulajdonítható, hanem Patricio Hileman atya véleménye szerint mélyebb oka van: az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus.
„Amikor egy városban éjjel-nappal imádják Istent, az a város megváltozik” – mondta Patricio Hileman, a mexikói pap, akinek célja ezer örökimádás-kápolna életre hívása Latin-Amerikában.
Patricio Hileman az argentin Mária Rádiónak beszélt arról, hogy 2013-ban misszionáriusok megnyitották az első örökimádás-kápolnát Juárezben. Az atya felidézte, hogy a helyiek arról beszéltek, azért nem ér véget a harc, mert katonák támogatják az egyik kartellt, a rendőrség pedig a másikat. A hatalomért folyó harcnak ártatlanok is áldozatul estek, a kartellek lakóházakat gyújtottak föl, sokan elmenekültek a városból.
Az egyik plébánia kétségbeesett hívei arra kérték a misszionáriusokat, nyissanak örökimádás-kápolnát a városban, mert „csak Jézus tudja megmenteni őket, csak ő adhat biztonságot”. A misszionáriusoknak csupán három napjába telt, és megnyílt az első örökimádás-kápolna Juárezben.
Egy napon, mesélte Hileman atya, amikor a város szinte ostrom alatt állt, egy helyi asszony hajnalban az örökimádás-kápolnába igyekezett szentórára. Hat katona megállította, számon kérve, hova igyekszik. Az asszony elmondta, hogy a kis kápolnába - majd, mivel továbbra sem értették, azt javasolta nekik, kísérjék el, nézzék meg saját szemükkel. A kápolnában a katonák még hat asszonyt találtak, akik az Oltáriszentséget imádták ezen a hajnali órán. Az asszony azt mondta a katonáknak: „Azt hiszitek, ti védtek minket? Napi huszonnégy órán át imádkozunk értetek.” Az egyik egyenruhás katona térdre hullott, fegyverrel a kezében, és „sírva fakadt az Eucharisztia előtt. Másnap pedig hajnali háromkor ismét ott találták: civil ruhában imádta az Oltáriszentséget, könnyei patakokban folytak.”
     Két hónappal a kápolna megnyitása után rádöbbentek a város lakói: amióta megnyílt, nem volt haláleset Juárezben.
    „Évente tíz kápolnát építünk – mesélt tovább Patricio Hileman a Mária Rádiónak. – Ráadásul akkoriban be akarták zárni a szemináriumot, mert csupán nyolc papnövendék tanult benne – most pedig nyolcvannyolcan vannak. A püspöktől tudom, sokan azok közül kerültek ki, akik részt vettek a szentségimádásban.”
    „Ezt cselekszi Jézus egy plébánián, amikor az emberek megértik: Krisztusban találunk biztonságot” – szögezte le a mexikói lelkipásztor, majd hozzáfűzte: a legnagyobb csodák hajnalban történnek.
Hajnalban, kora reggel „vagyunk leginkább békében, akkor jobban meghalljuk Istent, az elménk, a szívünk nyugodtabb, ott vagyunk egyedül Isten előtt. Ha nagylelkű vagy Jézussal, ő ezerszer nagylelkűbb veled.”
Forrás nyomán: Catholic News Agency - Magyar Kurír
Spanyol nyelvű riportfilm: https://www.youtube.com/watch?v=K0HKnEooSVo

SZENT PATRIK /389-461/ /március 17/

Írországban Szent Patrik napján így köszöntgetnek az emberek egymásnak:
"Áldjon meg az Isten és Szent Patrik!"
Ennek a csodálatos hitvallónak, apostolnak tisztelete kiemelkedő az írek körében.
Ki is volt ez a tiszteletreméltó szent ember?

     Minden valószínűség szerint 389-ben született Skóciában, Kilpatrick-ban. Apja katonatiszt, vagy szerpap volt, ez bizonytalan. Édesanyja rokona volt a tours-i Szent Márton püspöknek. Patrik neve püspökké szentelése előtt Szukát volt.
     Két hiteles levél is fennmaradt tőle, amikből az életére vonatkozó adatok kikövetkeztethetőek. 16 évesen portyázó ír pogányok elrabolták és rabszolgaként pásztorként tartották 6 éven át országukban. Ezalatt ő hidegben, fagyban is hajnalban kelve elvégezte napi imádságát és megedződött későbbi feladatára. Majd egy álmot látott, amiben hang szólította, hogy hajó várja, ami haza fogja szállítani. Így is történt.
     Amint hazatért, újabb álmot látott, amiben egy hang Írországba hívta. Ekkor hozzálátott teológiai tanulmányainak elvégzéséhez Franciaországban. Tours-ban lett szerzetes, majd Auxerre-ben tanult. Nagy tudásra tett szert. Amikor meghallotta, hogy meghalt az írek misszionáriusa, felszentelt püspökként Celesztin pápa megbízásából tért vissza Írország nyugati és északi vidékeire.
     A 30 éven át tartó apostoli munkája alatt az Üdvözítő igéjének hirdetésével rengeteg embert keresztelt meg, s a pogány szigetet a szentek szigetévé változtatta. Sok püspököt szentelt fel, a családokat az evangéliumi erények gyakorlására tanította, számos papot szentelt fel az országnak és megszervezte az ír egyházat. Beszédei hasonlatosan hatásosak voltak Szent Péter beszédeihez.
     A csodálatos szent életpéldája, hősies áldozatossága és rendkívüli imaélete bő aratásokkal és kegyelmi gyümölcsökkel áldották meg Írországot. Elmondott naponta 150 zsoltárt 200 imádsággal, éjjel ennél is  többet. Alig aludt, és imádságai mellett tevékeny apostoli életet folytatott.
     Szent Patrik hasonlóan Szent Pálhoz, maga kézi munkájából élt, semmit el nem fogadott. Gyakran erős honvágy gyötörte, de soha egyetlen pillanatra sem hagyta el új hazáját, nehogy távollétében nyája hiányt szenvedjen. 461. március 17-én Down város mellett halt meg, anélkül, hogy hazáját viszontláthatta volna.
     Halála után sokan zarándokoltak ahhoz a barlanghoz, melyben a hitetleneknek megmutatta a pokol kínjait és a mennyei örömöket. Ez a hely a középkorban a vezeklés helye lett. (Lásd az alsó képet!)
     A sok megtérés miatt ezt a barlangot Szent Patrik Purgatóriumának nevezték el. Már a hetedik században Írország védőszentjeként tisztelték.

Katona Farkas Ferenc, O.Ciszt. által összeállított "Fatimai kilenced" nyomán a szerk.!

KILENCEDIK NAP
Kedves Olvasóim!
     Csak akkor maradhatunk meg az üdvösség útján, ha megmaradunk katolikus hitünkben! Csak akkor maradhatunk meg hitünkben, ha nem szakadunk el Krisztus Titokzatos Testétől, az Egyháztól! Csak akkor nem szakadunk el az Egyháztól, ha hűségesek maradunk tanításához és az Evangéliumhoz! Márpedig rózsafüzér imádság nélkül nincs bensőséges Mária-tisztelet. Mária-tisztelet nélkül nincs bensőséges kereszténység és kereszténység nélkül nincs béke!
     Idén van 100 éve, hogy az Istenanya megjelent Fatimában. A Szűzanya a harmadik jelenésekor így válaszolt Lúcia kérdésére: „Jöjjetek ide minden hónapban. Imádkozzátok továbbra is a rózsafüzért a Rózsafüzér Királynője tiszteletére, hogy így elnyerjétek a békét a világnak és véget érjen a háború, mert egyedül csak ő tud megmenteni benneteket. Októberben megmondom, hogy ki vagyok, és mit akarok.” És ez volt az a nap, amikor a Szűzanya megmutatta a három gyermeknek a poklot, melynek valósága iszonyatos rémülettel töltötte el őket ‒ majd így szólt: „A poklot láttátok, ahová a szegény bűnösök lelkei jutnak. Az ő megmentésükre akarja Isten megalapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Ha megteszitek amit mondok, sok lélek megmenekül és béke lesz. A háborúnak is vége szakad. Ha azonban továbbra is megsértik Istent, egy még sokkal borzalmasabb háború kezdődik.“
A negyedik jelenés alakalmával ezt kérte a gyermekektől és tőlünk: „Imádkozzatok sokat, nagyon sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek a pokolba kerül, mivel nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük!“
És október 13-án valóban megtörtént a Szent Szűz által megígért nagy esemény, a Napcsoda, melyet 70 ezer ember látott!
     A fatimai jelenés célja:  az Istenanya felhívja a világ figyelmét a hithűségre és a tömeges testi-lelki pusztulás veszélyére. Kérte a világ (és az egyének) felajánlását Szeplőtelen Szívének, kérte az általános engesztelés megszervezését, kérte az öt Első-szombati engesztelő szentáldozások elvégzését és a Rózsafüzér imádkozását!
Ha most, az emberiség nevében lelkiismeret-vizsgálatot tartunk és megkérdezzük magunktól, hogy mit valósítottunk meg ebből, szégyenkező csöndben maradunk azt keresve, most mit is tehetünk. A minimális kezdő lépés, hogy fölajánljuk magunkat a Szűzanyának: …

Felajánló ima Szűz Mária Szeplőtelen Szívének

Fatimai Szűz Mária, Irgalmasság Anyja, Ég és Föld Királynője, Bűnösök Menedéke!
Mi, akik csatlakoztunk Máriás Mozgalmadhoz, ma különösképpen felajánljuk magunkat Szeplőtelen Szívednek.
E falajánlás által Veled és Általad meg akarunk felelni minden kötelezettségünknek, amelyet keresztségünk révén magunkra vállaltunk. Továbbá megígérjük, hogy bensőleg megváltozunk, és felhagyunk minden rendetlen ragaszkodással, ami magunkhoz, vagy a világgal való könnyű megalkuváshoz köt, hogy Hozzád hasonlóan mindig készen legyünk mindenben megtenni az Atya akaratát.
Rád, irgalmas Édesanyánkra bízzuk keresztény életünket és hivatásunkat, hogy rendelkezzél vele üdvös terveid szerint ebben a döntő órában, amely a világra nehezedik. Megígérjük, hogy kívánságod szerint fogunk élni, főleg abban, ami a megújult imaéletet, önmegtagadást, a szentmiseáldozatban való buzgó részvételt, az apostolkodást, a rózsafüzér napi elimádkozását, az Evangélium szerinti szigorú életmódot illeti és jó példát adunk mindenkinek Isten törvényeinek megtartására és a keresztény erényeknek, főképpen pedig a tisztaságnak gyakorlására.
Továbbá megígérjük, hogy egyesülni akarunk a Szentatyával, a Főpapokkal és Papjainkkal, hogy így védőbástya legyünk a széthúzás mozgalma ellen, amely a Tanítótekintély ellen támad és alapjaiban fenyegeti az Egyházat.
Védelmed alatt apostolai kívánunk lenni ennek a nagyon szükséges ima- és szeretet-egységnek a Pápáért, akire kérjük különleges védelmedet.
Végül megígérjük, hogy a lelkeket, akikkel kapcsolatba kerülünk, amennyire csak tudjuk, elvezetjük megújult tiszteletedhez.
Tudjuk, hogy az istentagadás a hívők nagy részében a hit hajótörését idézte elő. Isten szent templomába behatolt a megszentségtelenítés. A gonoszság és a bűn áradata elárasztotta a világot. Bizalommal rád emeljük szemünket, Jézus Anyja és a mi irgalmas és hatalmas Anyánk. Ma ismét kérünk Téged minden gyermeked üdvösségéért, irgalmas, szerető, édes Szűz Mária. (Máriás Papi Mozgalom, kék könyv)

     Szent Pál is ír a második Tesszaloniki levelében az Antikrisztusról, de ő sem nevezi néven, bár egyértelműen egy olyan személyről beszél, aki az utolsó időkben lép fel, és aki Isten elleni bűnében és gyűlöletében minden más embert felülmúl.
Ezt írja: „Ne veszítsétek el józanságtokat! Sem lelki kinyilatkoztatás (ÜZENETEK), sem állítólag tőlünk eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket, mintha az Úr napja már küszöbön állna. Meg ne tévesszen senki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindennek fölé emelkedik, amit istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet és istennek akar látszani. (...) A gonoszság titka már munkálkodik, csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti – vagyis a maroknyi imádkozónak! (Ez az én megjegyzésem volt!) Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna és ezek mind ítéletet vonnak magukra. Akkor majd Urunk Jézus elsöpri szája leheletével és megsemmisíti jövetelének tündöklésével.” (2Tesz 2,1-12) 
     Az Úr, nem említette kifejezetten az Antikrisztust, de az evangéliumokból kiolvashatók szavai. Idézem: „Én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok el engem; majd ha más jön a maga nevében, azt elfogadjátok.” (Jn 5,43) Némely egyházatya ezeket a szavakat az Antikrisztusra értette, akit a zsidók simán el fognak fogadni Messiásuknak. Jézus az idők végezetére olyan dolgokat jövendöl, mint: általános zűrzavar és kísértés, hitehagyás, egyházüldözés – és az ál-messiások fellépése. (pl. Mt 24,5/24) Ezek után felmerül a kérdés az Antikrisztussal kapcsolatban: hogy akkor most személy vagy intézmény?
     Egyes teológusok szerint az Antikrisztus nem egy személy, hanem valamely hatalmat vagy antikeresztény intézményt jelöl, esetleg egy személy vezérlete alatt. Mindenesetre, ez a magyarázat ellentmond azoknak az újszövetségi helyeknek, melyeket előbb idéztem, mely szerint az Antikrisztus egy individuum, vagyis egy rendkívüli ember lesz.

A Magyar Országgyűlés 45/2014. (XII. 17.) határozatában a magyar zászló és címer emléknapjául március 16-át jelölte ki. Nemzeti jelképeink e napja újabb kapocs lehet az anyaország és az elszakított magyar nemzetrészek között, amely alkalmat és lehetőséget teremt a magyar zászló és címer nemzeti összetartozást jelképező méltó és közös megünneplésére. (Ez lenne az ideális közhasználatú nemzeti zászló!)

Vigyázzatok, mert a nagyfigyelmeztetes.hu olvasása démoni megkötözöttséget eredményezhet! Körmönfont módon – akár fenyegetéseivel is –, szembe állít az Egyházzal, az Evangéliummal, a hierarchiával és a megválasztott Pápával, ez pedig SÚLYOS BŰN! 2000 éve ettől óv az Evangélium, és íme most mégis...?

Katona Farkas Ferenc, O.Ciszt. által összeállított "Fatimai kilenced" nyomán a szerk.!

NYOLCADIK NAP
     Ti apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, melynek maga Jézus Krisztus a szegletköve. Benne épültök ti is a lélek által Isten hajlékává. Ennek feltétele, hogy Krisztuson, a hit szilárd alapján álljunk, egyenként is Isten akarata szerint legyünk, Isten akarata szerint kapcsolódjunk egymáshoz, isteni teremtmény voltunkat értékeljük és szeressük egymásban, Isten szándékát magunkévá tenni kívánjuk, ezért az Ő kegyelmeit kérjük, és ezért folyamodjunk a szentek közbenjárásáért, segítségéért.
     Ennek Isten akarta rendjét, Isten akarta megvalósulásának módját, a Szentlélek ereje munkálja bennünk. Jézus ugyanis mennybe menetele előtt ezt ígérte övéinek: „Amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket és tanúim lesztek”. Nem arról az erőről van szó, amit már a keresztségben megkaptunk, hanem a Szentlélek különös ajándékairól, amelyek meghaladják az emberi cselekvésmódot, túllépnek annak határain és gyöngeségein. Példa rá, hogy ugyanazok az apostolok, akik Jézus elfogásakor elfutottak, halála után bezárkóztak a zsidóktól való félelem miatt, a Szentlélek elnyerése után, minden félelem nélkül a nép elé álltak és prédikáltak. Tanúk, igehirdetők és vértanúk lettek, mert a Szentlélek ereje működött bennük. Bennünk is működik a Szentlélek ereje a bűnbánatban, gyónás előtti lelkiismeret vizsgálatban, a bűnvallomásban, Isten akaratával való egyesülésben és Jézus szeretetében való megmaradásban. Ennek leghatásosabb kieszközlője a kegyelemmel teljes, a boldogságos Szűz Mária. Ezért forduljunk most hozzá:

Boldogságos szép Szűzanyám! Felajánlom és legszentebb Szívednek szentelem magamat: testemet, lelkemet, minden képességemet, jövőmet, sorsomat és édes hazámat. Irgalmasság Anyja! Benned bízunk és remélünk. Add meg nekünk a békét és a jó halál kegyelmét. Amen (P. Marcell OCD imája)

     Kedves Olvasóim! Olykor mintha az lenne az érzésünk, hogy manapság az utóbbi ,,szárazföldi rejtett hatalom” az, amely fel akarja éleszteni az előző vadállatot, a tíz szarvú elődjét! Brüsszel, mintha fokozatosan sutba dobná az eleddig hirdetett demokráciát és baloldali módszerekkel szeretne kormányozni! Nekünk magyaroknak különösen feltűnő az a ,,belemagyarázás”, miszerint a vörös szegfű jelképnek pont tíz ága van!
     A világot ma egy olyan rejtett globális vélemény-hatalmi diktatúra irányítja, amely a saját létét is tagadja, de ha mégis magáról beszél, akkor „politikailag korrekt vélemény” néven nevezi önmagát. Azt persze elfelejti megemlíteni, hogy ki, mikor és minek alapján hatalmazta fel őt arra, hogy ő állapítsa meg a politikailag korrektség kritériumát? ‒ Na de ez csak okoskodás!
     A Jelenések könyve azt írja, hogy a második vadállat nem csak megtéveszti a föld lakóit, de hatalmat kapott, hogy megbüntesse azokat, akik nem borulnak le KÖTELEZŐEN a vadállat szobra előtt. Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét, nevét vagy nevének számát, mely: 666. (Jel 13)
     Hogy milyen valós ez a szám! 2016. június 1-én felavatták a Szent Gotthárd alagutat, mely a világ leghosszabbja és az avatási ünnepségén egy blaszfémikus sátánista színpadi liturgiát játszottak el, kecskefejű Luciferrel, sárkánnyal és erotikus mozdulatokat lejtő félmeztelen nőkkel és persze feltűnt a három ,,hatos” is!! -- Az interneten megtekinthető!
     Ez a nagyköltségű színpadi áldozatbemutatás a démoni erőkkel felvértezett EMBER teljesítményét volt hivatott reprezentálni, mintegy demonstrálva az antikeresztény erőket. És bár részt vettek az alagútban érdekelt EU vezetők, érdekesmód, egyik sem tiltakozott ‒ mely érthető ‒, hiszen saját "atyjukat" dicsőítették (Jn 8,44)!

Források: 1) http://magyarkurir.hu/hirek/hogyan-vedekezzunk-satanista-marketing-ellen
2) Dr. Antalóczi: Jelenések, üzenetek és a jövő, Kisboldogasszony plébánia EGER 2000.

Hogyan védekezzünk a sátánista marketing ellen? 2
     Porzia Quagliarella emlékeztetett rá, hogy a sátánizmus (a sátánimádás) már nem olyan, mint XIV. Lajos korában volt, amikor először fogták perbe azokat, akik fekete miséket mutattak be és megszentségtelenítették a Szentostyát. A sátánizmus ma a fogyasztói társadalomba illeszkedik és könnyen a mindennapos fogyasztói
szokásokhoz kötődik, a fékevesztett, visszataszító módon megélt szexualitás, a pénzsóvárság, a hatalommal való visszaélés jellemzi. Létezik egy – a világkereskedelmet és a politikát manipuláló sátánista marketing. 
     Olyan időkben élünk, amelyben szinte már nincs vagy nem érvényesül a társadalom által tisztelt értékrend. Minden gyorsan zajlik, az emberek minden pillanatban új és új helyzetekbe kerülnek. A gonosz lassan, kifinomultan szállja meg az embert: felesleges szükségleteit vágyakká alakítja és a különlegesen törékeny emberekben ezek a vágyak megszállottsággá válnak. A sátánizmus legfőbb áldozatai a fiatalok. Gyakran éppen azok, akiknek jóságos, engedékeny szüleik vannak és nem tanulják meg elviselni a frusztrációt. Egy szörnyű játszma ez, melyben: ha félek valamitől, akkor vagy megpróbálok szembenézni vele, megérteni, mitől is félek, vagy pedig az erősek oldalára állok, mert akkor nem kell félnem, hisz én is erős leszek. 
     A teológus-pszichológus hangsúlyozza, hogy a sátán soha nem tudja teljes egészében hatalma alá keríteni az embert, hiszen mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Mindenkiben van egy egészséges rész – a Szent Keresztségben kapott lelkiismeret –, amelyre építhetünk. Mindennap próbatételnek vagyunk kitéve:
személyiségünk sokféle részből tevődik össze, és ezt a gonosz perverz módon kihasználja. Ha nincsen spirituális tér az életünkben, a spiritualitás lassan eltűnik a hétköznapjainkból. Ha nem élünk a Krisztustól kapott Szentségekkel, a hitünk elerőtlenedik és csökken védettségünk az ördögi erők ellen. Ilyen kiszolgáltatott
állapotban, csak a saját érzékeinkre hagyatkozhatunk, márpedig ezek könnyen becsaphatnak. Hiányoznak a keresztényi közösségek, amelyhez viszonyíthatjuk magunkat, könnyen kiszolgáltatottakká válunk. Merthogy nem vagyunk képesek teljes mértékben megismerni a gonosz cselekvésmódját: az emberi pszichén keresztül rombolja az embert, beköltözik gondolataiba, érzéseibe.
     Az itt elmondottak bár igen lényeges, sarkalatos igazságokat fogalmaznak meg a bűn szerzőjéről, mégis azt kell látni, hogy sokan nem ismerik fel a ,,sötétség hatalmainak'' mesterkedését. Nem működik a megkülönböztetés adománya, vagy nem élnek vele, s ezért sok zűrzavaros álláspont alakult ki a bűn szerzőjével kapcsolatban, pedig a tisztánlátás ebben a kérdésben súlyos evangelizációs feladat.
,,...az egyik legsürgetőbb szükség az ellen a rossz ellen védekeznünk, akit ördögnek nevezünk'' -- mondta VI. Pál pápa 1972. nov. 15-i beszédében.
     Quagliarella Szent II. János Pált idézi, aki azt mondta, hogy a gonoszság titka nem érthető meg a húsvét, a megváltás misztériuma nélkül. Fontos, hogy az ember ismerje meg magát, az árnyoldalait is, és fontos, hogy gyengeségét a napvilágra hozza, Krisztus világosságába helyezze.

Téged kérünk Magyarok Nagyasszonya,  

mint Anyánkat!

Ne hagyd elveszni meggyötört hazánkat.

Fordítsd felénk könnyes tekinteted, 

mutasd meg számunkra Szeplőtelen Szíved! 

Hevítse át szívünket Szeretetlángod,

hogy megtérjen nemzeted, kövessen Országod! Amen

Katona Farkas Ferenc, O.Ciszt. által összeállított "Fatimai kilenced" nyomán a szerk.!

HETEDIK NAP
     Már Lourdes-ban is háromszor mondta a Szűzanya a bűnbánat szót: „Bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat.”
Isten ugyanis, a maga dicsőségére és a mi üdvösségünkre, örök boldogságunkra teremtette a világot. Ettől eltérő, ellenkező – bár nem teremtett – világ csak egy van, a sátáné a kárhozat. Isten egyetlen Fiát áldozta megmenekülésünkért, de csak az általa adott kegyelmekkel élve, a rossztól való elfordulással, jó útra téréssel. Mi bűnbánattal kapcsolódhatunk egybe megmentő szeretetével. Ellenkező esetben a gonoszság tűztengerré, a kapzsiság és élvezetvágy pedig gyűlölettengerré változtatja a világot.
A kétségbeesés nem bűnbánat! A kétségbeesés bezárkózás az emberi tehetetlenség kilátástalanságába.

Hozzád menekülünk szorongattatásainkban szent József, és miután már könyörögtünk legszentebb jegyesed segítségéért, a te oltalmadat is bizalommal kérjük. Arra a szeretetre, amely Isten szeplőtelen Szűz Anyjához fűzött, és arra az atyai érzületre, amellyel a gyermek Jézust gondoztad, könyörögve kérünk: tekints le kegyesen az örökségre, amelyet Jézus Krisztus saját vérén szerzett és védelmezz bennünket erőddel és segítségeddel szükségeinkben. „Oltalmazd Jézus Krisztus választott nemzedékét, te a Szent Család leggondosabb őrzője! Tartsd távol tőlünk legszeretőbb atya, a tévelygés és romlottság mételyét. Védelmezz az égből legerősebb támaszunk a harcban, amelyet a sötétség hatalma ellen harcolunk, és amiként kiragadtad egykor a kisded Jézust a legnagyobb életveszélyből, úgy védjed meg most is Isten szent Egyházát az ellenséges cselvetésektől és minden bajtól. Végy állandóan pártfogásodba mindnyájunkat, hogy példád és gyámolításod által támogatva szentül élhessünk, jámbor véget érhessünk, és a mennyben örök boldogságot nyerhessünk. Ámen.

     Szent János apostol első levelében ez áll: „Gyermekeim, itt az utolsó óra. Hallottátok, hogy eljön az Antikrisztus. Most sok Antikrisztus támadt, aki tagadja az Atyát és a Fiút.” (1Jn 2,18-22)
Ugyanebben a levélben az evangélista még egyszer óv az antikrisztusi lélek kísértésétől: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta rontott a világra. (...) Az a lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az Antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.” (1Jn 4,1-3)
     Az apostol tehát különbséget tesz az Antikrisztus mint eljövendő figura és az antikrisztusi szellem között, amely már az ő korában is munkálkodott (lásd: 2,18 és 4,2). Következésképp az „Antikrisztus” még várat magára, de az „antikrisztusok” már a világban vannak.
     Ezt tapasztalhatjuk korunkban is, akár névvel, akár névtelen ,,háttérhatalomként”. Két közös nevezőjük azonban mindenkoron volt és van, hogy Krisztus megátalkodott ellenségei és felsőbbrendűnek tartják magukat! A nácik faji, a kommunisták osztály, a muszlimok vallási alapon tartják magukat magasabb rendűnek!
     Szent János az egyetlen bibliai író, aki az első és második levelében nevén nevezi az Antikrisztust, és bár a Jelenések könyvében nem írja ki ezt a nevet, több profétikus esemény mégis kifejezetten rá jellemző.
Ha elolvassuk a Jelenések könyvének 13. fejezetét, akkor esetenként a jelenre ismerhetünk szimbolikus képeiben, mely a ,,tíz szarvú tengeri vadállatról” beszél, mely hatalmat kapott a cselekvésre negyvenkét hónapig. Idézem:
,,Káromlásra nyitotta száját Isten ellen, hogy káromolja nevét és az ég lakóit. Megadatott neki, hogy harcoljon a szentekkel, és legyőzze őket”. (Jel 13,5-7) ‒ Idézet befejezve! Végül azonban az egyik fején halálos sebet kap.
Ezt követően a Jelenések könyve egy szárazföldi vadállatról beszél, amely úgy ordított, mint a sárkány és a föld lakóit rávette, hogy boruljanak le az első vadállat előtt, és emeljenek szobrot a tengeri vadállatnak, mely megsebesült ugyan, de lám egyszeriben felgyógyult!

Katona Farkas Ferenc, O.Ciszt. által összeállított "Fatimai kilenced" nyomán a szerk.!

HATODIK NAP
     Amikor Jézus Krisztus kinyilvánította szándékát, hogy velünk marad az Oltáriszentségben, hogy lelki táplálékunk legyen - a farizeusok megbotránkoztak, és nem hittek neki. De Ő megerősítette: „Én vagyok az élet kenyere (…) Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért (…) Bizony, bizony, mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. (Jn 6,48-53) Ezekből a szavakból világosan látszik, hogy ha nem táplálkozunk Krisztussal a szentáldozásban, nem lesz kegyelmi élet, természetfölötti élet bennünk. Ez függ a Krisztussal való egyesülésünktől, a testével és vérével való táplálkozástól. Azért maradt Krisztus az Oltáriszentségben, hogy lelki táplálékunk legyen, mindennapi kenyerünk, amely fenntartja bennünk a természetfeletti életet.
     De ahhoz, hogy ezzel a kenyérrel táplálkozhassunk, Isten kegyelmében kell lennünk, ahogy Szent Pál is figyelmeztet: „Aki méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét.” Amikor tehát az oltárhoz közelítünk, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és ha valamilyen súlyos bűnt találunk magunkban, először meg kell tisztulnunk a bűnbánat szentségében. Meg kell gyónni bűneinket valódi bűnbánattal és azzal az elhatározással, hogy nem vétkezünk többet súlyos bűnnel. Bár a pap feloldoz bennünket Isten nevében, e nélkül a két feltétel nélkül gyónásunk nem fejti ki Krisztus akarta hatását.
     A bűnök megbocsátásának hatalmát Jézus az apostolokra ruházta, amikor feltámadása után eljött közéjük és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek. Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. E szavakkal rájuk lehelt és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket, akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyert, és akinek megtartjátok, az bűnben marad.”
Csak miután így felkészültünk, fogadhatjuk Jézus testét és vérét, és lehetünk biztosak abban, hogy ez a szentség számunkra az élet, az erő és a kegyelem forrását jelenti. Ezáltal leszünk kedvesek az Atya előtt, mert egyszülött Fiát látja bennünk, aki eggyé vált velünk ebben a teljes személyes egyesülésben, amelyben Ő önmagát adta nekünk szeretetből.
     Most már elmondhatjuk: „Örök Atya, felajánlom Neked szeretett Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak testét és vérét, lelkét és istenségét, engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért.” (A Fatimai Angyal imája)

Miatyánk...

Ősi dombok felett

felbukkant már a Nap,

s összegyűlt a nemzet

a Kettős-kereszt alatt.

Tombolhat a vihar,

süvíthet hideg szél,

a Magyar Zászlók alá

a nemzet visszatér.

A csángó, a székely,

a stuttgarti magyar,

s ki Ausztráliából jött,

mind egyet akar.

Van itt öregember,

reszket mindkét keze.

Rongyos zászlajának

lyukas a közepe.

Felcsendül az ének:

Boldogasszony Anyánk…

Lánctalppal taposott

szegény Magyar Hazánk!

A táblákat magasba

emelik a kezek,

s a táblákon mindenhol

ősi magyar nevek!

István Szent Jobb keze,

Anyánk, Szűz Mária:

Harcolj hű népedért

Cum Deo pro Patria!

A.D. 2012. 05. 26. © JóB  

Zarándokok vagyunk itt a földön!     

     A lelki írók a keresztény életet gyakran zarándokúthoz, utazáshoz hasonlítják. Igazából szentírási eredetű hasonlatról van szó. Az első olvasmányban Ábrahámnak Isten hívására hosszú és áldozatos utat kellett megtennie. Maga mögött kellett hagynia minden földi biztonságot úgy, hogy egyedül Istenre hagyatkozik. Csak így remélhetett Isten ígéretének teljesedésében: „általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”
     Nagyböjt második vasárnapjának evangéliumi eseménye is egy úthoz kötődik. „Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott színében elváltozott előttük.” Itt lenyűgöző fényességben sütött át Jézus Istensége az emberségén, miközben az Ó-szövetség két nagy alakjával, Illéssel és Mózessel beszélt. A megtapasztalás hatására átértékelődött az apostolok hite, Jézushoz fűződő viszonya, amely a feltámadás után lett nyilvánvaló. Az Úr parancsára azonban nem is szólhattak erről az élményről, nyilván csak addig, amíg „az emberfia halottaiból fel nem támadt”.
Később azonban egy másik hegyen, az Olajfák kertjében azt is látniuk kellett, hogy Jézus kereszt-áldozata előtt vérrel verítékezett.
     Az evangéliumi rész hozzánk intézett üzenetén gondolkodva azt mondhatjuk, hogy nekünk is kell, hogy legyen „Tábor hegyünk”, ahol átértékelődik és mélyül a hitünk és az Úrhoz fűződő kapcsolatunk. Gyakran ilyen „Tábor hegy”-ként kínálja fel magát a mindennapok tapasztalata, valamilyen rendkívüli élmény, vagy egy-egy kegyelmi időszak, mint például a nagyböjti szentidő, hiszen zarándokok vagyunk itt a földön. Forrás felhasználásával

Katona Farkas Ferenc, O.Ciszt. által összeállított "Fatimai kilenced" nyomán a szerk.!

ÖTÖDIK NAP
     „Isten a szeretet” – mondja Szent János apostol – ezért örök szeretettel szeret bennünket, vagy mondhatjuk így: az örökkévalóság óta szeret bennünket.
     Nem lehet kétségünk afelől, hogy Isten az összes teremtmény közül a Szűzanyát szerette legjobban, de öröktől fogva mi is mindannyian ugyan úgy jelen voltunk Isten elméjében, az Ő teremtő tervében; és minden egyebet az irántunk való szeretetéből teremtett. Az Ő számára mi mindig jelen voltunk és Ő mindig szeretett minket.
Ezért örök szeretettel tartozunk Istennek, és ez olyan adósság, melyet évszázadokon át sem tudnánk visszafizetni. Mert Isten szeretete volt előbb, és az egyre intenzívebben folytatódik. Ezért senki és semmi nem érdemli meg, hogy úgy szeressük, vagy még jobban szeressük, mint Istent.
Isten iránti szeretetünket úgy nyilvánítjuk ki, és úgy bizonyítjuk, hogy Isten iránti engedelmességből szeretjük felebarátainkat. Ezért is mondhatjuk, hogy a teremtés műve a szeretet műve.
     Mindannyian arra törekszünk, hogy szeressenek, becsüljenek, kedveljenek, értékeljenek bennünket, és figyeljenek ránk. Ez olyan vágy, amelyet Isten vésett az ember szívébe, mert szeretetből szeretetre teremtett minket.
A szeretet az az erény mely örökre megmarad a mennyben. (Akkor majd a szeretet énekét énekeljük.) Ennek eléréséhez az Ő törvényét adta nekünk és mindjárt az első parancsolat úgy szól, hogy szeressük Őt, mert csak az Ő szeretete által tudjuk az összes többi előírást is teljesíteni.
     Ahhoz, hogy hitünk, imádásunk, reményünk és szeretetünk igazi és Istennek tetsző legyen, testvéreink javát kell szolgálnunk imánk, jó példánk, szavaink és cselekedeteink által. Segítenünk és vonzanunk kell őket, hogy Istenhez juthassanak az igazság, az igazságosság, a béke és a szeretet útján. Felelősséggel tartozunk ugyanis embertársaink üdvösségéért is. A felebarát szeretete az igazi út, amelyet Krisztus tanított nekünk: az élet, a remény és a béke útja.

Oltalmad alá futunk Istennek szent Anyja. Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől! Mindenkoron dicsőséges és áldott Szűz; mi Asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk. Engeszteld meg nekünk szent Fiadat, ajánl minket szent Fiadnak, mutass be minket szent Fiadnak. Ámen.

Katona Farkas Ferenc, O.Ciszt. által összeállított "Fatimai kilenced" nyomán a szerk.!

NEGYEDIK NAP
     Aki hisz, minden reményét az Úrba veti, mert Ő egyetlen, az igaz Isten, aki végtelen szeretettel teremtett minket és megváltott azáltal, hogy elküldte saját fiát, Jézus Krisztust, aki valóságos Isten és valóságos ember. Ő a mi üdvösségünkért szenvedett és meghalt, hogy visszatérhessünk az Atyai Házba.
     Szent János ezt írja Jézus Nikodémushoz intézett szavairól: „Te Izrael tanítója vagy, és nem érted? Bizony, bizony, mondom neked: Arról beszélünk, amit tudunk, és arról tanúskodunk, amit látunk. (Mégsem fogadjátok el tanúságtételünket.) Ha földi dolgokról beszélek, és azt sem hiszitek, hogyan fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek? Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia, aki a mennyben van. Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak.”
Jézus érzelmei, melyeket követnünk kell, azt adják tudtunkra, hogy Jézus teljesen az Atyától függ, és teljesen aláveti magát akaratának, hogy így tudjon biztosítani minket arról, hogy az ő szava az Atya szava, mert: „Nem magamról beszéltem, hanem Aki küldött, az Atya hagyta meg mit mondjak, és mit hirdessek. És tudom, hogy parancsa örök élet. Így, amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta.”
     Nem kell tehát mást tennünk, mint az örök élet szavát hittel és a gyermek egyszerűségével követni, magunkévá tenni.

Dicsőség...

Szent John Ogilvie a skóciai Drumnakeith-ben született 1579-ben, protestáns családban.
12 éves korában az Európai kontinensre küldték tanulni. Tanulmányai során megismerte az igazságot és a vallási konfliktusok motivációit, és nemcsak katolizált de tizenhét évesen belépett a jezsuita rendbe 1596-ban. Párizsban szentelték pappá 1610-ben.
1613-ban magát kereskedőnek álcázva visszatért hazájába, ahol a katolikus papság működését halállal büntették!
Hitoktatott, misézett és prédikált a rejtett közösségekben.
1614. októberében letartóztatták, de ő a kínzások hatására sem hagyta el hitét, nem árulta el társait és a rómahű kisközösségeket.
1615. március 10-én, 36 évesen vezették a vesztőhelyre, amikor is utolsó szabad mozdulatával a tömegbe hajította a rózsafüzérét, e szavakkal: "ha katolikust talál el, az mélyüljön el a hitében és imádkozzon érte, ha pedig hitetlent vagy protestánst talál el, az térjen meg"!
A repülő rózsafüzér egy Heckersdorff János nevű fiatal magyar reformátust ütött mellkason, aki épp tanulmányúton volt Skóciában. Aznap csak véletlenül járt Glasgow azon részében, és csupán a kaján elvhűség vitte a helyszínre. A rózsafüzér, szó szerint szíven ütötte és úgy érezte, mintha kígyó marta volna meg. Lelkében mély nyomot hagyva, hetekig nem tudott szabadulni annak gondolatától, hogy nem véletlenül történt vele az eset. Ez kikezdte kálvinista hitét.
Rómába utazott és a pápa lába elé borulva kért bocsánatot súlyos tévelygéseiért. Visszatért katolikus hitéhez és haláláig nagy rózsafüzér-imádkozóként ismerték!
John Ogilvie jezsuita vértanút 1929-ben boldoggá, 1976-ban pedig szentté avatták.
Ünnepe március 10.