Katona Farkas Ferenc, O.Ciszt. által összeállított "Fatimai kilenced" nyomán a szerk.!
HATODIK NAP
Amikor Jézus Krisztus kinyilvánította szándékát, hogy velünk marad az Oltáriszentségben, hogy lelki táplálékunk legyen - a farizeusok megbotránkoztak, és nem hittek neki. De Ő megerősítette: „Én vagyok az élet kenyere (…) Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért (…) Bizony, bizony, mondom nektek, ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. (Jn 6,48-53) Ezekből a szavakból világosan látszik, hogy ha nem táplálkozunk Krisztussal a szentáldozásban, nem lesz kegyelmi élet, természetfölötti élet bennünk. Ez függ a Krisztussal való egyesülésünktől, a testével és vérével való táplálkozástól. Azért maradt Krisztus az Oltáriszentségben, hogy lelki táplálékunk legyen, mindennapi kenyerünk, amely fenntartja bennünk a természetfeletti életet.
De ahhoz, hogy ezzel a kenyérrel táplálkozhassunk, Isten kegyelmében kell lennünk, ahogy Szent Pál is figyelmeztet: „Aki méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét.” Amikor tehát az oltárhoz közelítünk, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és ha valamilyen súlyos bűnt találunk magunkban, először meg kell tisztulnunk a bűnbánat szentségében. Meg kell gyónni bűneinket valódi bűnbánattal és azzal az elhatározással, hogy nem vétkezünk többet súlyos bűnnel. Bár a pap feloldoz bennünket Isten nevében, e nélkül a két feltétel nélkül gyónásunk nem fejti ki Krisztus akarta hatását.
A bűnök megbocsátásának hatalmát Jézus az apostolokra ruházta, amikor feltámadása után eljött közéjük és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek. Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. E szavakkal rájuk lehelt és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket, akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyert, és akinek megtartjátok, az bűnben marad.”
Csak miután így felkészültünk, fogadhatjuk Jézus testét és vérét, és lehetünk biztosak abban, hogy ez a szentség számunkra az élet, az erő és a kegyelem forrását jelenti. Ezáltal leszünk kedvesek az Atya előtt, mert egyszülött Fiát látja bennünk, aki eggyé vált velünk ebben a teljes személyes egyesülésben, amelyben Ő önmagát adta nekünk szeretetből.
Most már elmondhatjuk: „Örök Atya, felajánlom Neked szeretett Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak testét és vérét, lelkét és istenségét, engesztelésül bűneinkért és az egész világ bűneiért.” (A Fatimai Angyal imája)
Miatyánk...
