2. Az apoteózis ‒ az ember istenítése
Szent Pál így ír a második tesszaloniki levélben az Antikrisztusról: „Előbb az elpártolásnak kell bekövetkeznie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának! Ez önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül az Isten templomába és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna.” (2Tessz 2,2-4) – idézet vége!
Az Antikrisztus eme hallatlan gőgjét a hallgatósága simán el fogja fogadni, miként a Jelenések könyve kifejezetten állítja: „Imádták a sárkányt, aki hatalmat adott a fenevadnak és imádták a fenevadat, és így szóltak: Ki hasonló a fenevadhoz és ki harcolhatna vele szemben?” (Jel 13,4)
Kiváló példa a római császárok istenként való deklarálása, mely hódolatot megkövetelték alattvalóiktól.
Aki megtagadta a császár felé az istennek kijáró imádatot, az az életét kockáztatta, amiként ezt Szent János az Antikrisztus idejére kilátásba is helyezte: „Majd székeket láttam, melyen ülve azon lelkek ítélkeztek, akiknek fejüket vették a Jézusról való tanúságtétel és Isten igéje miatt, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képmását, sem bélyegét nem vették homlokukra vagy kezükre.” (Jel 20,4)
Természetesen józanul nehezen hihető, hogy a felvilágosodott XXI. századi ember valaha is istenként tisztelhetne egy emberi személyt (például egy világállam elnökét). Mindazonáltal napi realitás a túlzott sztárkultusz és nem feledkezhetünk meg az önistenítésről, a New Age valláshelyettesítő kultuszairól, az Istennek kijáró ,,imádási gesztusok” elhagyásáról, az általánosan elterjedt istenkáromló kifejezésekről – a blaszfémiáról és a rejtve-nyílt tudatos sátánimádásról sem!
Az imént felsoroltakat mind-mind megvalósítja majd az Antikrisztus. Szent Pál azt írja, hogy az Antikrisztus föléje emeli magát Istennek és a vallásnak, „úgyannyira, hogy az Isten templomába ül és úgy mutatja magát, mintha az Isten volna.” (2Tesz 2,4) 
Ezt az iszonyatos istenkáromlást a Jelenések könyve megerősíti: „Nagy dolgokat és káromlást beszélő szájat adtak neki és hatalmat kapott a cselekvésre negyvenkét hónapig. Káromlásra nyitotta száját Isten ellen, hogy káromolja nevét és hajlékát és az ég lakóit.” (Jel 13,5-6) – idézet vége!
Az Antikrisztus kortársai azért fogják vezérük istenkáromlását tűrni, sőt éljenezni, mert ők maguk már rég megszokták a blaszfémiát, és jópofaságnak fogják tartani, „ez legalább közülünk való és nem játssza az eszét” – mondják.
És ebben rejlik korunk kísérteties újdonsága – az istenkáromlás ‒, mely persze minden időben előfordult, de megbotránkoztató volt. Napjainkban azonban magától értetődővé vált és polgárjogot nyert a közbeszédben. Már-már fel sem tűnik, és senki kísérletet sem tesz arra – a hívők sem –, hogy az Isten ellen elkövetett sértésekért vezekeljenek ‒ ENGESZTELJENEK!
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szeretetlang.blog.hu/api/trackback/id/tr3611934571
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.