A világ legnagyobb hadserege csúfos kudarcot vallott! 

A Pápák kiállása a Rózsafüzér mellett 2

    XIII. Leó. Hosszú pontifikátusa  (1878–1903) alatt 12 enciklikát írt a rózsafüzérről, nem számítva a számtalan levelet és brévét. Az egyháztörténelem-ben egyedülálló, hogy egy pápa ugyanarról a témáról ennyi enciklikát írjon. Tekintettel az antikeresztény erőkre, melyek az Egyházat támadták, a pápa válaszként az ima összes erejét mobilizálni akarta. Ő rendelte el, hogy október a rózsafüzér hónapja legyen – annak meghatározásával –, hogy a plébániatemplomokban ezen hónapban, kihelyezett Oltáriszentség előtt imádkozzák a rózsafüzért, melyet a Szűzanya tiszteletére mondott litánia kövessen. A pápa minden év szeptemberében a világ püspökeinek írt levelében figyelmeztetett, hogy ne mulasszák el a papságot és a híveket bátorítani e szertartás naponkénti elvégzésére. „A rózsafüzér az Üdvözlégyek összeszövése az Úr imádságával és közbeszőtt elmélkedéssel. Az imádság a nép természetéhez alkalmazott könnyű vallási áhítat, mely egyik leghathatósabb forma az örök élet elnyeréséhez.” (Diuturni temporis enciklika 1898.)
     A Supremi apostolatus (1883) volt XIII. Leó pápa rózsafüzérről szóló első enciklikája, melynek elején emlékezetbe idézi, hogy Szent Domonkos „mennyei fénytől megvilágosítva ismerte fel, hogy nem lehet hatásosabb üdveszköz (e világ bajai ellen), mint az emberiség visszatérte Jézus Krisztushoz, aki az út, az igazság és az élet. A visszatérés úgy érhető el, ha megváltásunkat minél gyakrabban szemléljük, s az Istennél közbenjáró szószólónknál – a Szűzanyánál – keresünk menedéket, akinek megadatott, hogy minden eretnekséget eltiporjon (…) Napi munkájuk után (a hívek) jöjjenek össze és a Szent Szűz szobra előtt imádkozzák a rózsafüzért az Egyház szándékaira: az elszakadt testvérek egyesüléséért, az Egyház szabadságáért azokban az országokban, ahol a kormányok Krisztus és az Egyház törvényei ellen intézkednek, engesztelésül az anyagelvűség rontásaiért”.
„Ki merészelné azt gondolni és kijelenteni, hogy a Szűz védelmébe és segítségébe vetett nagy bizalmunk túlzott lenne?” – mondta a pápa. „Az biztos, hogy Krisztuson kívül senkinek nem jár ki a tökéletes közbenjáró szerep és cím. (…) Mindazonáltal, miként ezt az angyali doktor tanítja, ez nem gátolja meg, hogy bizonyos értelemben az Isten és ember közötti közbenjáró címet másnak is megadjuk, amennyiben ez a valaki az embernek Istennel való egyesülésében közreműködik” (Summa theologica III.q.26,a1 és 2). Kire vonatkozna ez a meghatározás találóbban, ha nem a Boldogságos Szűzre? „Hiszen lehetetlen valakit elképzelni, aki ugyanolyan hatásosan tudná az embereket Istennel kiengesztelni, mint ahogy ő tette ezt a múltban, vagy ahogy ő tenné a jövőben” (Fidentem piumque). (folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

Az Eucharisztikus Kongresszusra készülvén szervezünk egy egyórás
szentségimádást, melyre mindenkit hívunk. A célunk, 2020-ra készülvén,
hogy 20 000-en együtt imádkozzunk. Nem egy helyen, de egy időben
november 25-én, szombaton 17-18 óra között.

Minden részlet itt olvasható, és csatlakozni is itt lehet:
http://www.krisztuskiraly.iec2020.hu

Bátran adjátok tovább minden listára.
Csatolom az esemény szórólapját, ami szintén továbbküldhető. Illetve a
jelentkezési lap alján vannak lehetőségek az esemény továbbadására.

A jelentkezéssel együtt lehetőség van feliratkozni a hírlevelünkre, ami
által szintén első kézből értesülhet minden érdeklődő a NEK
aktualitásairól. Ezt is ajánljátok a híveknek, legyetek szívesek. Köszönöm!

Ha bármilyen kérdés van, állok szíves rendelkezésetekre.
Szeretettel:
Fábry Kornél

A (tisztítótűzben) Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 4.

Dr. Antalóczi Lajos pápai prelátus véleményezése:
     A legtöbb kifogás a Szeretetlánggal kapcsolatban az ígéretek révén merült fel. A következő fontosabb ígéretekről van szó:
1.) ,,Aki hétfői napon kenyéren és vízen böjtöl Anyám Szeplőtelen Lángjára hivatkozva, egy papi lelket kiszabadít a szenvedés helyéről. Aki ezt megtartja, halálának nyolcada alatt abban a kegyelemben részesül, hogy Anyám kiszabadítja a szenvedés helyéről.'' (A Szűzanya közlései alapján, aki a hétfői böjtöt rendszeresen vállalja, annak elég hétfőnként este 6-ig böjtölnie. Ez esetben viszont egy öt-tizedes rózsafüzért kell elimádkozni a szenvedő lelkekért még azon a napon! A böjti napokon a gyógyszerek, vitamintabletták és az állapotunkhoz nélkülözhetetlen dolgok magunkhoz vétele – nem élvezeti cikként – természetesen megengedett. Sőt mi több, a kenyeret meg is sózhatjuk.)
2.) ,,Azok a családok, akik csütörtök vagy pénteki napon megtartják családjukban az engesztelő szentórát, ha családjukban meghal valaki, egyetlen szigorú böjti nap után (kenyéren és vízen) a család elhunyt tagja kiszabadul a szenvedés helyéről.'' ,,Aki Szeplőtelen Szívem Szeretetlángjára hivatkozva elmond 3 Üdvözlégyet, egy szenvedő lelket szabadít ki a szenvedés helyéről. – Aki november hónapban egy Üdvözlégyet mond el Szeretetlángomra hivatkozva, tíz lelket szabadít ki a szenvedés helyéről.''
3.) ,,Szent Fiam öt Szent Sebére való tekintettel az ájtatosságot öt keresztvetéssel kezdjétek és így is fejezzétek be.''

4.) ,,Ezentúl minden Hozzám intézett imához (különösen az Üdvözlégyben: ‘...imádkozzál érettünk bűnösökért,...' után) fűzzétek hozzá: ...áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre..., most és halálunk óráján. Amen.
Igaz, kételkedésre adnak okot a fenti ígéretek, de felvetődik a kérdés: az öt első szombat megünneplőinek, vagy akár a Jézus Szíve-kilenced elvégzőinek szóló ígéret után megalapozottak-e a fenti ígéretek tagadásai? Miért ne találhatnánk ilyen ajándékcsomagot is a Szent Szűz repertoárjában? Az ellentmondással szemben meg kell jegyezni: az ígéretekben csodálatos pedagógia nyilvánul meg. Az ima-eredményeinek konkretizálása ugyanis sok embert indít több imára és komoly böjtre. (Dr. Antalóczi Lajos, Jelenések, üzenetek és a jövő - Kisboldogasszony Plébánia Eger 2000; 180-181. oldal) 

Tanácsok az igaz, tiszta, szép beszédhez 1.

1.  Amit eszed igaznak tart, azt beszéld!
2.  Ne hallgass önző, beteg érzelmeidre!
3.  Ne hazudozz, ne nagyzolj, ne kérkedj!
4.  Másról csak fenntartással beszélj!
5.  Kelj mások védelmére, senkit se ítélj el, mert ez az Isten joga és dolga.
6.  Ha megszólnak, rágalmaznak, HALLGASS! Majd kiderül az igazság s elnémul a fecsegő.
7.  Magadról csak szerényen nyilatkozzál!
8.  Nem mentség, hogy „ideges vagy”, csak ha megnyugodtál, akkor beszélj!
9.  Ne vágj bele mások szavába!
10. A szószátyárság, sok beszéd, hízelgés, hangoskodás gyenge jellemek szokása.
11. Ha valakit megsértettél, AZONNAL kérj bocsánatot és tedd jóvá kijelentésedet!
12. Indiai közmondás: A buta fecseg, az okos KEVESET és meggondolva beszél.
13. Gyanús az, aki 20 szóval mondja el azt, amit 10 szóval is elmondhatott volna.
14. Megfontolva ígérj és álld a szavad!
15. Kötelességed: a megszólás, rágalmazás visszavonása, jóvátétele. De nehéz is ez!
16. Az igazság és becsület a legfőbb érték.
17. Adj kitérő választ, de ne hazudj!
18. Beszélj keveset és igazat, ha kérdeznek.
19. Ne légy hírhordó, sokbeszédű, szószátyár!
20. Harcolj magad ellen, büntesd magad, ne nyugodj, míg csak el nem hagyod bűnödet!
21. Az Isten segíti a bűnbánót, jóakarót.

A Pápák kiállása a Rózsafüzér mellett 1

     Az első, a rózsafüzér érdekében írt bullát 1479. május 8-án az Ea quae ex fidelium kezdetűt IV. Sixtus pápa adta ki. 
     Szent V. Pius pápa (aki maga is domonkos volt) hagyta jóvá a rózsafüzért 1568-ban, a 'Consueve-runt romani Pontifices' bullájában (1569), méltatja a Szent Rózsafüzér érdemeit és körmenetek tartására buzdította a Boldog Alan de Rupe alapította Rózsafüzér Társulatokat, hogy ezzel kiharcolják a keresztény sereg győzelmét az iszlám hadak felett. A Rózsafüzérnek tulajdonította a fényes Lepantói győzelmet a túlerőben lévő török haddal szemben (1571. X. 7.). Ezt követően bevezette a „Győzedelmes Nagyasszonyunk” ünnepét 1572. október 7-én. Az ünnep nevét XIII. Gergely pápa változtatta meg a „Rózsafüzér Királynője” címére, 1573-ban. 
     1726. március 26-án XIII. Benedek kiadta a római breviárium leckéit az október 7-i ünnep matutinumához, miközben kihirdette, hogy „Mária azt ajánlotta Szent Domonkosnak, hogy a népnek prédikálja a rózsafüzért, hogy ez az ima különlegesen hatásos segítség az eretnekségek és a bűnök ellen”. 
     XIV. Benedek (1675-1758), azokra a vélekedésekre, melyek kétségbe vonták a szentolvasó elterjesztésének Szent Domonkosra való eredeztetését, kijelentette, hogy „feledni látszanak, hogy elődeim egész sora egyértelműen Szent Domonkost tartotta a rózsafüzér apostolának, így X. Leó, V. Sixtus, VIII. Kelemen, VII. Sándor, XI. Ince, XI. Kelemen, XIII. Ince, és még sokan mások”. (folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

A Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 3.

Lábjegyzetek a teológiai szakvéleményben (TEOSZ):
1) «A búcsú Isten színe előtt, a már megbocsájtott bűnökért járó, ideig tartó büntetések elengedése [...] A búcsú részleges vagy teljes aszerint, hogy részlegesen vagy teljesen megszabadít a bűnök ideig tartó büntetéseitől» (KEK 1471). Vö. Penitentiaria Apostolica, Iesu, humani generis határozat, 1999. július 16, in Notitiæ, 36 (2000), nr. 2 e 4. A részleges búcsúkat 1968-ig idő szerint mérték. «Azt határozták meg, hogy egy bizonyos imádság vagy jócselekedet hány évi, hónapi, vagy napi búcsúval jár. Így lehetett nyerni pl. ötven, száz, háromszáz napi, illetve egy- három- vagy ötévi búcsút. Ez pedig azt jelentette, hogy a részleges búcsúkkal a pápa annyi büntetést engedett el, amennyit az ősegyházban a hitvallók és a vezeklők az adott ideig viselt szenvedésekkel és önmegtagadásokkal érdemeltek ki» (Diós I. – Szigeti K., ed., A búcsúk imakönyve, Budapest 1984, 18). VI. Pál pápa Indulgentiarum doctrina kezdetű apostoli konstitúciója értelmében 1968-tól az Egyháznak a részleges búcsúk mértékére vonatkozó hagyományos értékelése megváltozott: «Indulgentia partialis, in posterum, his tantum verbis «indulgentia partialis» significabitur, nulla addita dierum vel annorum determinatione» (VI. Pál, Indulgentiarum doctrina Sacrarum Indulgentiarum recognitio promulgatur apostoli konstitúció, 1967. január 1, in AAS 59 (1967), 5-24, Normae 4). A szóban forgó problémára vonatkozó üzenetek a Lelki Naplóban 1967 előtti dátumot viselnek. Ezért érthetjük meg ehhez hasonló logikával a tisztítótűzből kiszabaduló lelkek számszerűsítését is.
2) Ma is különbséget tesz az Egyház a búcsúk terén, például november hónapban több búcsút engedélyez a halottak javára. A Halottak napját követő nyolc napon belüli, Szentatya szándékára végzett imádság és temetőlátogatás kegyelmi állapotban búcsúnyeréssel járhat.
3) Jézus engesztelő napként a csütörtököt és a pénteket jelöli meg. Jó, ha az engesztelést 2-3 személy végzi, lehetőleg családban, napi 1 órát. Ehhez kapcsolódik az az ígéret, hogy egy elhunyt családtag egy szigorú böjti nap után kiszabadul a purgatóriumból (vö. III/121).
4) Az engesztelés kegyelmet eszközöl ki, és a bűnösökért végzett könyörgések hatására a sátán hatalma meggyengül (vö. I/116). Egy másik üzenet szerint, engesztelő szentségimádás vagy szentséglátogatás alatt az egyházközség területén a „sátán megvakul”, így hatalmát veszti a lelkek felett (vö. II/22).
5) Erzsébet asszony érdemszerző áldozathozatalai is hozzájárulnak a tisztítótűzben szenvedő lelkek szabadulásához. «A te életed áldozatai az én érdemeimmel egyesülve a világosság lesz számukra is» (IV/11). Jézus és Mária közös közlésének tulajdonítja Erzsébet asszony azt az üzenetet is, miszerint a papokért felajánlott, hétfői, kenyéren és vízen való böjt az értük felajánlott szentmisével együtt a papi lelkeknek a tisztítótűzből való tömeges szabadulását eredményezi (vö. IV/28). 

61. Serényen gyakorold magadat az Isten félelmében, mert ez töredelmessé és alázatossá teszi a szívet.
62. Gondold meg, hogy milyen változékonyak az emberek és milyen kevéssé lehet bennök bízni; azért vesd bizalmadat egészen Istenbe, aki sohasem változik!
63. Lelki ügyeidet beszéld meg valamely tudós és ilyen dolgokban jártas lelki atyával; tárj föl előtte mindent és kövesd tanácsait!
64. Valahányszor az Úr asztalához járulsz, mindig kérj Istentől valami különös kegyelmet azon végtelen irgalmasságánál fogva, mellyel Ő szegény szívedbe tér!
65. Ha sok oltalmazód és szószólód van is, Szent Józsefet mégis különösen tiszteld, mert ő sokat kieszközölhet Istennél!
66. Szomorúság és belső nyugtalankodás idején el ne hagyd szokásos imádságaidat és önsanyargató gyakorlataidat, mert a gonosz lélek csak azért nyugtalanít, 
hogy fölhagyj velök; gyakorold ilyenkor még buzgóbban azokat, mint máskor, és tapasztalni fogod, mily hamar megsegít az Úr.
67. Kísértéseidet és tökéletlenségeidet ne hozd elő a házban gyarlók és tökéletlenek előtt, mert az neked és másoknak is kárára lesz; csak a tökéleteseknek beszélj 
róluk!
68. Gondold meg gyakran, hogy csak egy lelked van, csak egyszer kell meghalnod, csak egy életed van, de ez is igen rövid, és hogy csak egy örök dicsőség van – 
ha erre gondolsz, sok olyant nem fogsz tenni, amit különben megtennél.
69. Minden kívánságod az legyen, hogy Istent láthassad; egyedül attól félj, hogy Őt elveszíted; egyedül azon szomorkodjál, hogy Őt még nem bírod; egyedül 
annak örülj, ami téged Hozzá vezethet, s így nagy nyugodalma és békessége lesz életednek.

A Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 2.

     A Naplóban több helyütt szerepel a tisztítótűzből való kiszabadulás lehetősége a Szeretetláng által. Az erre vonatkozó teológiai magyarázatokat már a Lelki Napló egy előző, kivonatos kiadása is szükségesnek tartotta. A magyarázat így hangzik: «Feltéve, hogy a kegyelem állapotában halt meg. Egy beszélgetés alkalmával Erzsébet a következőket mondta: „A naplóban több helyen, ahol a szenvedő lelkek kiszabadulásáról van szó, mindannyiszor oda kellett volna írnom: Ha a kegyelem állapotában halt meg. Mivel ezt akkoriban teljesen magától értetődőnek véltem, feleslegesnek tartottam megjegyezni.”» (V.ö.: Anna Roth szerkesztésében; A Szűzanya Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja – Lelki napló – 1961-1981, A-3423 St. Andrá-Wördern 1985, 36.) (Dr. Kovács Zoltán, a Szeretetláng Lelki Napló teológiai cenzorának értékelése 6.6.1 Szeretetláng Lelki Napló - Szent István Társulat 2010 Budapest 430-431. /NIHIL OBSTAT budapestini die 5 Iunii 2009 Dr. Zoltán Kovács censor deputatus Nro. 494-4/2009. IMPRIMATUR Dr. Péter Card. Erdő Primas Hungariae, Archiepiscopus Strigoniensis-Budapestinensis. A továbbiakban: TEOSZ)

Dr. Kovács Zoltán szakvéleményéből: A kegyelem időbeli mérhetőségének kérdése
     II/15-16-ban konkrétan arról van szó, hogy ha 3 Üdvözlégyet mondunk Mária tiszteletére, egy lélek kiszabadul a tisztítótűzből. November hónapban pedig már 1 Üdvözlégy elmondása is tömeges lélekszabadulást eredményez. Ha nem is értelmezzük szó szerint ezt az üzenetet, annyi bizonyos, hogy az Egyház gyakorlatában is jelen van a kegyelemnyerés Halottak hónapjában való fokozásának lehetősége a tisztuló lelkek számára.  Hasonló problémával állunk szemben, amikor – az üzenet szerint – az elhunyt papok lelkei – ha engesztelést végzünk értük – már haláluk nyolcada alatt kiszabadulnak a tisztítótűzből (vö. I/114-115).
     Ugyancsak nehézséget okoz annak értelmezése, hogy egy, a Szűzanyának tulajdonított üzenet szerint «mostantól» (1963. augusztus 31.) Erzsébet asszony valahányszor 3 Üdvözlégyet imádkozik, 10 lélek szabadul ki a tisztítótűzből (vö. II/116). Az sem teljesen világos, hogy szó szerint értelmezendő-e az az ígéret, miszerint «mostantól» (1964 Pünkösdhétfőjének éjfélétől) óránként kiszabadul egy pap lelke a tisztítótűzből (vö. III/170).
Elgondolkodtató a transzcendens dimenzióra jellemző időn felüli állapot történéseinek időbeli leképezése: az elimádkozott Üdvözlégyek számától függene a lelkeknek a tisztítótűzből való kiszabadulása? A transzcendens és az immanens dimenzióban történő események „közös nevezőre hozatala” állandó nehézséget szül a teológiai értelmezés számára, «de felvetődik a kérdés: az öt első szombat megünneplőinek, vagy akár a Jézus Szíve-kilenced elvégzőinek szóló ígéret után megalapozottak-e a fenti ígéretek tagadásai?». Ne feledjük továbbá, hogy Erzsébet asszony abban a korban élt, amikor az Egyház sokkal inkább hajlamos volt transzcendens dolgokat immanens, nemegyszer taxatív mértékkel mérni: gondoljunk csak a különböző részleges búcsúkra (300 napi, 7 évi stb.), melyek elfogadása akkoriban igen elterjedt volt.
     Mindezek alapján tehát az érdemszerző cselekedetek kegyelmi hatásának mérhető dimenzióban történő leképezését illetően alapvető problémát nem találok. Nem bizonyítható, hogy az aszketikus cselekmények mennyire pontosan eszközlik ki a szenvedő lelkek tényleges szabadulását (mennyire felel meg valóban egy Üdvözlégynek egy személy szabadulása a tisztítótűzből). Az imádság mélysége és mennyisége viszont vitathatatlanul egyenes arányban áll a hatására elnyert isteni kegyelemmel, még ha annak hatása nem is mérhető feltétlenül az általunk várt módon. (TEOSZ 6.6.1)

 Puszta kézzel! Érti a kedves Olvasóm? Puszta kézzel győzte le a világ legnagyobb és legbrutálisabb hadseregét a magyar ifjúság!

Ne feledjük, hogy Szent Forradalmunk dicsőségesen győzött 1956 október 28-án! Ezt követően megindult a helyreállítás, miközben tárgyalások folytak az oroszok teljes kivonásáról. Alá is írták a békeegyezményt és Magyarország kikiáltotta a függetlenségét, de a Szovjetunió (mint máskor is) galádul megszegte az egyezményt november 4-én! Hadüzenet nélküli háborút indított Magyarország ellen és ez indította el azt a Szabadságharcot, mely bár hadászatilag (puszta kézzel) tíz napig tartott, párját ritkítja a világtörténelemben. A "kultúr-nyugat" ígérgetése ellenére sem segített és így november közepére elvérzett a magyar szabadság (és lényegében a keresztény Európa jövője), jóllehet véglegesen belerokkant a Véreskezű Vörös Birodalom is! 

 Amiként a az Evangéliumban írva van: "Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, és nincs olyan titok, ami ki ne tudódna. Ezért amit sötétben mondtatok, fényes nappal halljátok majd vissza, és amit a belső szobában fülbe súgtatok, a háztetőkről fogják hirdetni". (Lk 12,2-3) És lám kiderült, hogy Eisenhower elnök írásban adott szabad kezet a szovjeteknek a "magyar ügyben"! (Hasonlóképp kétkulacsos volt az ENSZ Különbizottsága is!) Ez a kis nép megpróbálta lerázni az ateista Vörös Sárkányt, és ez a Magyar Nép örök érdeme marad, miként a "vörösöknek" a vérengzés, örök szégyene!!! A képek bizonyítják, hogy iszonyatos technikai erővel rontott rá az orosz hadsereg hazánkra és szörnyű veszteségeket kellett elszenvednie! És jött a soha nem volt kegyetlenségű MEGTORLÁS! Nézzék a képeket melyek közt a hullahegyeket és a szétlőtt épületeket, templomokat szándékosan nem illusztráltam! Isten áldd meg a Magyart, akik nem először hoztak véráldozatot a Keresztény Európáért és az egész világért!

51. Soha ne szűnjél meg magadat gyakorolni az alázatosságban és önmegtagadásban!
52. Ébreszd föl magadban folyvást a szeretet indulatát, mert az felgyullasztja és meglágyítja a szívet.
53. Ugyanezt tedd más erénnyel is!
54. Ajánld föl mindenedet Istennek, az örök Atyának, isteni Fiának, Jézusnak érdemeivel együtt!
55. Mások iránt légy gyöngéd, magad iránt pedig szigorú!
56. A szentek ünnepein elmélkedjél erényeikről és kérd Istent, hogy juttasson neked is azokból!
57. Lelkiismereted megvizsgálását minden este nagy gonddal végezd!
58. Szentáldozásod napjának reggelén fontold meg, hogy nyomorult bűnös létedre Istent veheted magadhoz; estéli imádban pedig azon elmélkedjél, hogy Uradat, 
Istenedet vetted magadhoz!
59. Ha elöljáró vagy, haragodban senkit se büntess, hanem csak haragod múltával; így lesz haszna a büntetésnek.
60. Buzgón törekedjél a tökéletesség és áhítat magas fokára, így járj mindennek végére!

A Rózsafüzér Társulatok megalakulása 

     A „domonkos” Rózsafüzéren kívül, nincs még egy ima –, amely a Szentlélek szavaival ennyire áthatotta volna a katolicizmust, lényegileg meghatározva üdvtörténetünket, történelmünket, és amely ennyi kegyelmet kínálna, bírva a pápák s a szentek ajánlásait.
     Az első, a rózsafüzér érdekében írt bullát 1479. május 8-án az Ea quae ex fidelium kezdetűt IV. Sixtus pápa adta ki. 
     Boldog Alan de Rupe legnagyobb műve vitathatatlanul a Boldogságos Szűz rózsafüzérének, egyéni- és szervezetten való imádkozásának visszaállítása volt, mind amellett, hogy Szent Domonkos óta léteztek már olyan hívő közösségek, akik a rózsafüzért együtt imádkozták. Ezért is tekintik Szent Domonkost a rózsafüzér-közösségek megalapítójának. 
     Felmerül a kérdés, hogy akkor miben állt ez a visszaállítás Alan de Rupe részéről? Nos, hozzájárulása két újdonságot hozott:
1) A rózsafüzért a Boldogságos Szűz Mária zsolozsmájának tekintette, így a laikusok breviáriuma lett. 
2) A híveket a céhek mintájára csoportokba szervezte, és boldogunk elképzelése szerint a rózsafüzér-közösségek az ima céhei voltak. Ezek az egész világra kiterjedtek, és ezáltal a kereszténység összes közösségét összekötötte. 
     1470-ben alakult meg Douai-ban az első Alan de Rupe alapította Rózsafüzér Társulat. Zsenialitásának legfőbb vonatkozása az volt, hogy aki beiratkozott egy rózsafüzér rendbe, az részesedett a világ összes rendtagjának imájában. Vagyis, aki bár egyedül imádkozta az Üdvözlégyeket, ezt a közösségek összes többi társával és mindenkiért tette, részesedve a rend minden tagja ájtatosságának minden érdemében, mégpedig a vezeklő elégtétel szokása szerint. 
     A rendi szabályzat második fejezetében Alan de Rupe ezt írja: „Ezen rend fő tárgya az, hogy minden egyes tag minden műve és minden érdeme a rend összes tagjának közös javára szolgál”.
(folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

Aggodalmak a jelenlegi világesemények miatt

XII. Piusz pápa 1956. november 10-i rádiószózata

     Atyai szívünk aggódik a magyar nép ellen elkövetett gonosztettek miatt, amelyeket azért szenved, mert elkövette azt a "bűnt", hogy az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására törekedett. Ehhez hozzájárul másik aggodalmunk a veszélybe került béke miatt, valamint fájdalmunk, midőn látjuk, hogy megfogyatkoznak azok sorai, akiknek tekintélye, egysége és jóakarata, általános vélemény szerint, sok bizalmat megérdemelt volna a népek közötti igazságosságon és igazi szabadságon alapuló egyetértés folyamatos visszaállítása terén.
     Ki tagadhatná, hogy a béke és a szabadság ügyében a haladás megkezdett útján jelentős lépések történtek visszafelé, ismét árnyékba borítván a reményeket, amelyek fáradságos munka árán feléledtek, és amelyekre sokféle bizonyíték nyújtott alapot.
     Nagyon sok vért ontottak ki igazságtalanul. Nagyon sok gyászos esemény, nagyon sok öldöklés történt most váratlanul. A bizalom vékony szála, mely ismét kezdte egyesíteni a népeket, és kissé összefűzni a szíveiket, úgy látszik, elszakadt; gyanú és igazságtalanság vájt még mélyebb elválasztó szakadékot. Az egész világ jogosan rökönyödött meg az erő alkalmazásához való visszatérés gyorsaságának láttán, pedig ezt mindkét fél számtalanszor alkalmatlan eszköznek ítélte a viták eldöntésére és a jog diadalra jutásának biztosítására.
Kétségtelen, hogy a világ, felébredve a céltalan erőszak napjainak lázából, megrendült bizalmában, mert az események annak a politikának visszatéréséről tanúskodnak, amely – bár különböző módon – az egyik fél önkényes cselekedetét és a gazdasági érdekeket az emberi élet és az erkölcsi értékek fölé helyezi.
Tekintettel az igazságosság és a testvéri szeretet iránti ekkora nemtörődömségre, az embereknek a jövő iránti szkepticizmusára, az egyes emberek gondolatvilága közti nagy eltérésekre, Mi, akik Istentől azt a hivatalt kaptuk, hogy előmozdítsuk valamennyi nemzet jólétét, és Akik erősen hisszük, hogy a béke nem elérhetetlen álom, hanem mindenki által megvalósítható kötelesség; azzal a szándékkal, hogy hozzájáruljunk a béke megmentéséhez egészében és alkotórészeiben – szívből fakadó felhívásunkat intézzük a népekhez: állítsuk vissza a béke útjait, erősítsük meg azok egységét, akik erre vágynak, állítsuk vissza a bizalmat azokban, akik ezt elvesztették. 
     Először is hozzátok szólunk, szeretett embertestvérek, férfiak, asszonyok, értelmiségiek, fizikai munkások, művészek és földművelők, bármely fajból vagy országból valók is vagytok, mert nektek kell tudomására hozni vezetőiteknek legbensőbb érzéseiteket és igazi törekvéseiteket. A legutóbbi események megerősítették, hogy az emberek – családok és egyesek egyaránt – többre becsülik munkájuk és családjuk nyugalmát még az annyira óhajtott jólétnél is. Készek ezt visszautasítani is, ha ennek ára a zsarnokság, vagy a háború kockázata összes következményeivel: a romokkal, gyásszal és halállal együtt.
     A vallás, a civilizáció és a helyes emberi érzés nevében legyen vége a törvénytelen és brutális elnyomásnak, a háborús terveknek, a nagyhatalmak közti politikai nyomásnak – tehát mindazon dolgoknak, melyek a földi életet a szorongás és a terror szakadékába rántják, megölik a lelket és semmivé teszik a munka és haladás vívmányait.
Ez a természet szava. Ezt széltében-hosszában hangosan kell hirdetni és meg kell hallania, el kell fogadnia mindenkinek, akire a nép a hatalom gyakorlatát rábízta. Ha a közhatalom – azon határon belül, ameddig ez az ő kötelessége – nem törekszik legalább a polgárok életét, szabadságát és nyugalmát biztosítani, bármilyen eredményt tud is felmutatni, alapvető célját illetően kudarcot fog vallani.
     De minden egyéb súlyos gondon túlmenően ránehezednek az emberek gondolataira a magyarországi gyászos események. A világ egyetemes és önkéntes megmozdulása, amelyet a más súlyos eseményekkel való törődés sem képes csökkenteni, megmutatja, mennyire szükséges és sürgető visszaadni a szabadságot az attól megfosztott népeknek. Lehetséges az, hogy a világ közönyösen szemlélje embertestvéreit és magukra hagyja őket, hogy a lealacsonyító rabszolgaság legyen a sorsuk? Magától értetődik, hogy a keresztény lelkiismeret nem veheti semmibe azt az erkölcsi kötelességet, hogy megpróbálja minden megadott eszközzel eredeti állapotába visszaállítani méltóságukat és visszaadni szabadságukat.
Nem titkoljuk magunk előtt, hogy milyen kényes ma a viszony az egyes nemzetek és az ezeket magukba foglaló földrészekre kiterjedt csoportosulások között. De hallassa szavát a lelkiismeret, a Teremtő és a testvéri szeretet rendeljen alá még súlyos áldozatok árán is, minden más problémát, minden egyéni érdeket a rabszolgaságba taszított millió emberi élet elsődleges és alapvető problémáinak.
     Amint lehetséges, kezdjék meg az emberek soraik rendezését és fűzzék szorosra szilárd közös szerződésben mindazokat – kormányokat és népeket egyaránt –, akik ki akarják taposni ezen a világon az Isten fiait megillető méltóság és tisztelet ösvényeit. Ez a szerződés legyen olyan, amely képes tagjait hatásosan megvédeni minden igazságtalan támadás ellen, amely jogaik és függetlenségük ellen irányul. S nem a becsületes emberek hibája lesz, ha azok számára, akik letérnek erről az ösvényről, csak az elszigetelődés sivatagja marad osztályrészül. Talán majd egyszer megvalósul az – és Mi egész szívünkkel erre vágyunk –, hogy a békét és szabadságot őszintén szerető népek tökéletes egysége elegendő lesz arra, hogy belátásra bírja azokat, akik az emberi társadalom legelemibb törvényeit is semmibe veszik és ezzel személy szerint is megfosztják magukat attól a jogtól, hogy az emberiesség, az igazságosság és a béke nevében szót emelhessenek.
Népeik pedig talán jobban, mint mások, legalább is érezzék szükségességét annak, hogy visszatérjenek és részt képezzenek ismét az emberi családban és egyesüljenek ismét a béke és szabadság ügye érdekében. Béke, szabadság! Eljött az óra, amikor ezek a súlyos szavak nem engednek többé teret a kétértelműségnek. Visszakapták eredeti tiszta jelentésüket, ahogy Mi is mindig értettük azokat és amelyet a természet törvényeiből és a Teremtő akaratának megnyilvánulásából vontak le. Újra és újra mondjátok el ezeket, hangoztassátok és állítsátok működésbe. Vezetőitek hű tolmácsai legyenek igazi érzéseiteknek, igazi törekvéseiteknek. Isten segítsen benneteket, Isten legyen a ti erőtök.
     Isten! Isten! Isten! Bárcsak hangzanék ez a kimondhatatlan név, minden jog, igazságosság és szabadság forrása, a parlamentekben, a tereken, az otthonokban, a gyárakban, értelmiségiek, fizikai munkások száján, a sajtóban és a rádióban. Legyen az Isten neve – amely rokonértelmű a békével és a szabadsággal – a jóakaratú emberek irányító mértéke, a népek és nemzetek köteléke, a jel, amelyről a közös felszabadulás munkájában a testvérek és munkatársak felismerik egymást. Rázzon fel benneteket az Isten a bódultságtól, szabadítson meg a zsarnokokkal és a háborús uszítókkal való minden bűnrészes kapcsolattól, világítsa meg lelkiismereteteket, erősítse meg akaratotokat az újjáépítés munkájára. Mindenekfölött pedig visszhangozzék az Ő Neve a templomokban és a szívekben hatalmas fohászként az Úrhoz, hogy végtelen hatalmával segítsen végrehajtani mindazt, aminek elérésében az emberi erők oly nagy nehézségbe ütköznek.
     Ezzel az imádsággal, melyet első helyen mindig a Kegyelem Trónusához intézünk, biztosítunk benneteket, szeretett gyermekeink, hogy visszatér a nyugalom és beragyogja a földet és a lehangolt arcokat, és ez a béke, amely ily nagy megpróbáltatásokon ment keresztül, tisztábban, tartósabban és igazabban kerül ki belőlük.

XII. Piusz

A Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 1.

      SZERETETLÁNG néven, az egész világon futótűzként terjedt el az a Lelkiségi Mozgalom, mely Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony (1913-1985) Lelki Naplója nyomán – több országban főpásztori jóváhagyással –, jelentős evangelizációs tényezővé vált. Hitelességét nem csupán evangéliumhű tanítása és hagyományos engesztelő gyakorlatai igazolják, hanem azok a szembetűnő lelki megújulások is, melyek egyéneket, családokat és egész közösségeket késztetnek rendszeres imára és irányítanak vissza a Katolikus Egyház életébe. A teljes nevén Mária Szíve Szeretetlángja, a Szent Szűz által Istentől kiesdett többletkegyelem, mely mozgalomként a Katolikus Egyházon belül jött létre és ott terjed, alávetve magát az egyházi hierarchiának.

      Mária Szívének Szeretetlángja nem egy közösséget, nem csak Magyarország népét, de az egész emberiséget kívánja szívében megérinteni! A Napló egyenesen 'üdvtörténetinek', sőt 'kozmikus' nagyságrendűnek sejteti az Istenanya lélekmentő stratégiai tervét: »veletek összefogva szeretetem tüze kiégeti lelketekből a bűnt« (III/139) Kozmikus azért, mert az emberiség alatt a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyházat érti − mi több −, ezek együttműködésére alapoz (tehát a fohászhoz nem kell hozzátoldani: „és a tisztítótűzben szenvedő lelkekre”)! Üdvtörténeti nagyságrendű pedig azért, mert maga az Üdvözítő és Édesanyja jelenti ki: »Ilyen még nem volt mióta az Ige testté lett!« (I/84; II/18.93; III/129,140) Ez hatalmas kegyelem-kiáradásra enged következtetni, mely leginkább gyümölcseiben lesz mérhető (a sátán hatalomvesztése, megtérések, a tisztítótűzben szenvedők szabadulása.
     A Lelki Napló fokozottan ösztönöz a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadítására. Ennek „stratégiai célja” azon kölcsönösségen alapul, miszerint a purgatóriumból szabadult lelkek visszasegítenek bennünket. E természetfeletti segítséget az Égiek a legérintettebb stratégiai pontra, a társadalom legkisebb egységeire a családokra és a szent papokra kívánják irányítani, hogy alapjaiban változzon meg a világ! »A (...) szigorú böjt megtartása által a szenvedő papi lelkek haláluk utáni nyolcad alatt kiszabadulnak a tisztítótűzből.« (I/115) »Add át az illetékeseknek. Azok a családok, akik a csütörtök vagy a pénteki napon a családjukban az engesztelő imádási órát megtartják, ha a családjukban meghal valaki, egyetlen szigorú böjti nap után a család halottja kiszabadul a tisztítóhelyről.« (III/121) Az Isten ügyét nem tudja semmi keresztülhúzni! Az igaz, hogy megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is, hisz értetek kell megtennem. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha. (I/95) Szűzanya: »Aki engesztelő szentségimádást vagy szentséglátogatást végez, annak időtartama alatt az egyházközségben a sátánnak, mint világtalannak a hatalma megszűnik a lelkek felett uralkodni! (II/22) Ha olyankor hallgattok szentmisét, mikor az nem kötelező és a kegyelem állapotában vagytok, Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását úgy árasztom ki, hogy ezen idő alatt is megvakítom a sátánt, és ezáltal kegyelmeim bőségesen áradnak azokra, akikért felajánljátok. A világtalan sátán ugyanis hatalmától megfosztottan nem tud semmit cselekedni. A szentmiseáldozaton való részvétel a legnagyobb mértékben fokozza a sátán megvakítását. A sátán borzalmas bosszútól lihegő gyötréseivel még ádázabb küzdelmet folytat a lelkekért, mióta érzi megvakítását. (II/33) Kérésem, hogy az éjszakai szent virrasztást, mely által a haldoklók lelkét akarom megmenteni, úgy szervezzék meg, hogy minden egyházközségben egyetlen perc se maradjon virrasztó imádság nélkül. (III/236) Virrasztásotok ideje alatt az egész világ haldoklóira kiterjesztem a nagy kegyelmet (I/110) Ha Szeretetlángom kegyelmi hatása kiárad a haldoklókra, a sátán megvakul, és a ti virrasztó imátok segítsége által megszűnik a haldoklók kegyetlen küzdelme a sátánnal. (II/118) Az Üdvözlégybe foglaljátok bele ezt a kérést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! (IV/36) Megadom azt a kegyelmet, hogy bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok és három Üdvözlégyet elimádkoztok tiszteletemre, egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből. A halottak hónapjában pedig egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből.« (II/15-16) (Begyik Tibor OCDS: A Hajnal Szép Sugara, a Szeretetláng lelkiségének bemutatása. Kiadó a Mozgalom 2012.)

A november hónapra szóló kiváltság!
     (Erzsébet asszony:) Nagy vágyakozásom közben a Szűzanya így szólt: „Kislányom! Lelked nagy vágyát és részvétét, melyet a szenvedők iránt érzel, megjutalmazom. Eddig három Üdvözlégyet mondtál tiszteletemre egy lélek kiszabadulásáért. Most, hogy vágyad csillapodjon, (III/116) a halottak hónapjában pedig egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből. A szenvedő lelkeknek is érezniük kell anyai Szívem Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását.”  (II/16)

Puszta kézzel!

41. Gondolj a mennyei vendégségre, hol Isten az étel és a szent angyalok a vendégek; oda irányítsd minden vágyadat!
42. Elöljáróid jelenlétében, akiknek személyében az Úr Jézust kell látnod, csak annyit beszélj, amennyi szükséges, és azt is nagy tisztelettel!
43. Ne tégy soha olyasmit, amit mások előtt nem mernél megtenni!
44. Ne hasonlítsd össze egyik embert a másikkal, mert ez ellenszenvet szül!
45. Ha valamiért megbüntetnek, fogadd alázattal és imádkozzál azért, aki megbüntetett!
46. Ha elöljáród parancsol valamit, ne mondd, hogy mások azt máshogy parancsolták volna, hanem gondold meg, hogy mindegyiknek jó és szent a szándéka, és 
teljesítsd, amit parancsoltak!
47. Amihez semmi közöd, arról ne beszélj, ne is kérdezősködjél róla kíváncsian!
48. Gondolj elmúlt életedre, hogy megsirathasd, mostani lanyhaságodra és mindarra, ami még hiányzik ahhoz, hogy mennybe juthass, hogy szent félelemben 
élhess; mindez nagy javadra válik.
49. Amit a házbeliek vagy rendtársaid mondanak, tedd meg mindig, ha nem ellenkezik a szent engedelmességgel, és felelj mindenkinek szelíden és alázatosan!
50. Ne kívánj semmi különöset sem evésben, sem ruházkodásban, ha nagy szükség nem kényszerít reá!

A rózsafüzér méltóságáról

     Meg kell jegyezni, hogy Alanus nem csak Krisztus életének örömteli, fájdalmas és dicsőséges titkait tárgyalta, hanem felszólította hallgatóságát elmélkedésre minden egyes személy szükségletének és ájtatosságának megfelelően, mindenekelőtt a hitet érintő kérdésekben: a Hét Szentségről, a mennyei udvar glóriájáról, vagy hasonló témákról. 
     Ez az ájtatosság kétségkívül nagy szabadsággal bírt, és a rózsafüzérhez kötött elmélkedésre még ma is megengedett ez a szabadság. (Hangsúlyozzuk azonban, hogy az Egyház által felkínált búcsút csak a mi Urunk életének, szenvedésének és feltámadásának szemléletével lehet elnyerni! Vagyis a szokásos titkokkal!) 
     „A szent rózsafüzért, ha imádkozva végig elmélkedjük annak fájdalmas titkait, Istennek felajánlott engesztelő áldozat a megváltás jótéteményéért és emlékezés Jézus Krisztus szenvedéseire, halálára és dicsőségére. A keresztény, aki a szentolvasó titkait nem szemléli (mélyen át nem elmélkedi), az nagy hálátlanságot mutat Jézus iránt és kicsinybe veszi mindazt, amit az isteni Üdvözítő a világ üdvére elszenvedett. Viselkedése elárulja, hogy Jézus élete távol áll tőle, ezért nem vesz még annyi fáradtságot sem, hogy megismerje: mit tett, (mit vállalt) és mit szenvedett értünk az Úr?! Az ilyen emberek, Jézus ajkáról sem hallanak majd más ítéletet, mint ezt: „Bizony, bizony mondom nektek én sem ismerlek benneteket!” (Grignon L. - P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum,1944. 63.o)
Az isteni Üdvözítő egy napon ezt mondta Boldog  Alánnak: „Ha a boldogtalan bűnösök gyakran imádkoznák a rózsafüzért, akkor részesülnének szenvedésem érdemeiben és én, mint az ő közbenjárójuk, megenyhíteném az isteni igazságosságot!” (Uo. 71.o)
     Alan de Rupe „A rózsafüzér méltóságáról” szóló könyvében ezt olvassuk a Szűzanya szavaiként: „Tudd meg Fiam, és tudasd mindenkivel, hogy az örök kárhozat valószínű jele, ha valaki idegenkedik, megveti, vagy elhanyagolja az Angyali Üdvözletet, mely az egész világot helyreállította!” Nagyon vigasztaló, de egyszersmind félelmetes szavak ezek és alig lennének elhihetők, ha nem kezeskedne mellette a szent férfiú, előtte pedig Szent Domonkos, és őket követően sok nagy egyéniség. (TMT 250) (folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

Tanítják-e az iskolákban?

     Az iskolai tananyag csak arra terjed ki, hogy 1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre és megtörték a szórványos ellenállást, ezzel leverték a szabadságharcot. Nos éppen ellenkezőleg! Épp november negyedikével kezdődött el az 1956-os Véres Honvédő Háború, egy hadüzenet nélküli katonai támadás túlerejével szemben!
     A politikai színtérre pl. ekkor léptek be a valóban legitim szervezetek a munkástanácsok, és felvették a politikai harcot a kommunizmussal, a kollaboráns kádári rezsimmel.
     A Pesti Srácok pedig vérüket ontva példás küzdelmet folytattak a szovjet hadsereg, majd később Kádár  pufajkásai ellen.
Bizony, november 4-e után is volt elszántság, fegyver és lőszer, igaz, hogy csak 7 hősies napig, mert a Ny-Európa és az USA  meg-szegte ígéretét és szemrebbenés nél-kül hagyta vérbe fojtani egy hős nép szabadság törekvé-sét! Eisenhower amerikai elnök, biztosította a szov-jet vezetést, hogy az USA nem lép fel ki-fogással a "magyar ügy rendezésben"! A nekiszabadult "elvtársak" pedig "lerendezték" nem-zetünk szabadság-törekvését! Az Egyesült államok, még azt is megaka-dályozta, hogy a spanyol Frankó tábornok százezer fős katonai segítsé-get nyújtson Édes Magyar Hazánk-nak! (Lásd: itt!)
     Bár a legendás felkelőbázisok több-ségéből november 4-én kiszorultak a felkelők, ám kisebb csoportokban tovább harcoltak a főváros több kerületében és vidéken is, amit alátámasztanak azok az adatok is, miszerint a harcok áldozatainak jelentős része nov. 4-e után sebesült meg, hunyt el.
     Így történhetett az, hogy a szovjet megszállás után egy héttel Csepel még kitartott, a Mecseki láthatatlanok még november közepén is tartották magukat, gerillacsoportok szerveződtek az erdőkben, a szovjet bábkormánnyal szembeszegülő munkástanácsok, szovjetellenes röp-lapokat és újságo-kat nyomtattak! Legtovább (nov. 10-11) Pesterzsébeten folytak a harcok, de Csepel központjá-ban, az Óbudai Schmidt kastélynál, az újpesti Szent László tér környé-kén, Kőbányán az Éles-saroknál, Erzsébetvárosban, a József- és Ferenc-város középső részén a végsőkig (november 7-10) védekeztek a szabadságharcosok.
Az elfogott felkelők vagy felkelőgyanús lakók közül rengeteget a helyszínen agyonlőttek, a túlélőket pedig Ungvárra és Sztrijbe deportáltak. A szétoszlott csoportok számos tagja azonban fegyvertelenül is folytatta az ellenállást a régi-új hatalom ellen, belföldön és külföldön egyaránt.
     Az átmenetileg hozzáfért szovjet statisztikai anyagok szerint, a szovjet csapatok ember- és technikavesz-tesége egy hét alatt, fajlagosan nagyobb volt, mint a II. Világ-háborúban! 
     Végül a fegyveres ellenállás azzal zárult le, hogy nov. 19-én a hatóságok – besúgó segítségé-vel – elsőként letartóztatták Szabó János Széna téri parancsnokot, statáriális bíróság elé állították és kivégezték, ezzel megindítva a megtorlás akasztó-gépeze-tét. A Magyar Hírlap 2010. február 5-i száma szerint a harcok és a meg-torlások áldozatainak száma elérheti a 20 ezer főt! És ezek többségében fiatalok voltak – fiatalok de hősök –, a nemzet "génállománya"! Forrás felhasználásával 

A szentek tanításai a tisztítótűzről 2.

Szent Brigitta (1303-1373)
    Ahogy az éhező örvendezik az ételnek, a szomjazó az italnak, a ruhátlan az öltözéknek és a beteg az ágynak, ahová lenyugodhat, úgy örvendeznek a Szenvedő Lelkek, amikor részük lesz azokban a javakban, amelyeket értük ajánlanak fel a földön: (Részlet dr. F. Holböck Gottes Nordlicht (Isten sarki fénye) – Svéd Szent Brigitta című könyvéből (Christiana Kiadó)

Génuai Szent Katalin (1447-1510)
     Látom, hogy a szeretetnek ez az Istene, ez a végtelenül szerető Isten bizonyos sugarakat, bizonyos lángoló fényt bocsát a lelkekre, melyek oly áthatók, hogy ha lehetséges volna, azok megsemmisítenék magát a lelket is. A tisztítóhelybeli lelkek, midőn látják, hogy Isten rendelkezése alatt állanak, ki azt teszi velük, ami neki tetszik, – oly nagy örömet éreznek, hogy lelkük elé nem állhat semmi olyas gondolat, mely képes volna szenvedéseiket növelni. Ők egyedül Isten jóságának működését látják, az ő kimondhatatlan irgalmát, mellyel bánik az emberrel, midőn a tisztítóhelyet azon úttá teszi, mely ő hozzá vezet. Ami pedig saját érdekük volna, legyen az akár büntetés, akár áldás, lehetetlen, hogy lekösse tekintetüket, mert ha ez lehetséges volna, szeretetük nem volna tiszta. (Traité du Purg. XIII. fej.)
«A tisztítóhelybeli lelkek akarata teljesen Istenéhez simul; Isten is érezteti velők, az ő végtelen jóságában, szeretetét, miből igazi boldogságot éreznek.» ( uo. V. fej.)

Avilai Szent Teréz (1515-1582)
     Isten nélkülözése, azaz a megfosztás Isten színelátásától, felülmúl minden gyötrelmes szenvedést, amelyet csak el tudunk képzelni. Isten igazságossága ugyanis állandóan visszataszítja a lelket, amely pedig, mint vágyainak középpontja felé, törekszik Istenhez. (Belső várkastély)

Alacoque Szent Margit (1647-1690)
     Úrnapján, az Oltáriszentség előtt hirtelen egy tűzzel körülölelt személy jelent meg előttem. Nyomorúságos állapotából megértettem, hogy a tisztítótűzben van és eleredtek a könnyeim. Azt mondta, ő annak a bencés szerzetesnek a lelke, aki egyszer meghallgatta a gyónásomat, és szentáldozásra küldött. Ennek jutalmaként Isten megengedte neki, hogy hozzám forduljon: én enyhíteni tudok a gyötrelmein. Arra kért, hogy három hónapon át vezekeljek érte ... A három hónap eltelte után örömmel és dicsőséggel eltelve pillantottam meg: elindult, hogy részese legyen az örök boldogságnak. Köszönetet mondott és megígérte: közbenjár értem Istennél.

Bosco Szent János (1815-1888)
     1839-ben elveszítette legjobb barátját, Luigi Comollót. A két barát merész fogadalmat tett: amelyikük előbb hal meg, visszatér az őt túlélőhöz, hogy beszámoljon neki arról, mi várta a túlvilágon.
     A temetés utáni éjszakán rettentő zaj támadt a hálóteremben ahol a húsz szeminarista aludt. Lángok villantak és aludtak ki. A ház megremegett. Majd kiáltás hallatszott: »Bosco, megszabadultam!« A szeminaristák megrémültek, és a hajnal beálltáig senki sem mert megmozdulni. Hihetetlen történet! De minden tanú egybehangzóan bizonyítja, hogy átélték az esetet. (L. von Matt: Don Bosco. NZN - Kiadó, Zürich)

A Szent Rózsafüzér formálódása

     „Azt akarom – mondotta a Legszentebb Szűz Boldog Alánnak –, hogy rózsafüzérem tisztelői életükben, halálukban és haláluk után is áldást, kegyelembőséget élvezzenek, továbbá szabadságot, hogy látók legyenek és ne vakok, ne keménynyakúak, szegények és szolgák! Királyokká nemesüljenek, a fejükön korona ragyogjon, a kezükben jogar villogjon és részesei legyenek az örök dicsőségnek.” Ki ne csodálná a szent rózsafüzér kiválóságát, amely a két isteni imából áll: az Úr Imájából és az Angyali Üdvözletből? Feleljetek, létezik-e más imádság, mely tetszőbb volna Isten és a Legszentebb Szűz szemében, és az emberek számára is könnyű, kedves és üdvösebb lenne?” (Részletek: Grignon L. - P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum,1944. 73-95.o)
     Szent Domonkos idejében a 13. században még az Üdvözlégyet sem úgy imádkozták, ahogy ma! Akkor még csak az első részét mondták, vagyis az Angyali Üdvözlet szavait – Jézus nevének említése nélkül –, melyet 1261-ben IV. Orbán pápa illesztett hozzá. A Miatyánk és a Dicsőség még nem volt a rózsafüzér része, melynek 150 szemes formáját és az elmélkedési titkokat Boldog Alan De Rupe dolgozta ki.
     Az Üdvözlégy második részét – Erzsébet Szentlélek ihlette köszöntését – azonban csak VI. Sándor (1492-1503) illesztette Jézus neve után. A záró – most és halálunk óráján – mondat csak 1525-ben jelent meg egy ferences imakönyvben. A többféle szövegváltozatot V. Piusz pápa tisztázta le 1568-ban és felvette a breviáriumba (ez a mai formája)! De még ekkor sem volt rajta a kereszt az öt gyönggyel, melyet ma az imasor bevezetésére használunk. Maga a „rózsafüzér” kifejezés (melyet Szent Domonkos adott), a „rosarium” (rózsakert), vagy Máriának átnyújtott rózsacsokor kifejezést és szándékot takarja.
     Az Ég Királynője, Boldog Alánnak egy napon ezt mondta: „Isten, az Ige megtestesülésére és az emberek megváltására az Angyali Üdvözletet választotta. Ezért azok is, akik a nép erkölcseit akarják megjobbítani és Jézus Krisztusban megújítani, ezzel a köszöntéssel tiszteljenek engem! Én vagyok az Út, általam jött az emberekhez a Megváltó, s az emberek Jézus Krisztustól a kegyelmeket és erényeket is általam nyerhetik el!” (Grignon L. - P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum,1944)
     Abban az időben, amikor a fenti sorokat leírták, akkor született Luther, aki körülbelül 10 éves lehetett, amikor mindez nyomdába került. A Lille-i konvent szerzetese, Boldog Alan de Rupe feladatául tűzte ki, hogy prédikációiban megtanítsa, hogyan forduljanak Szűz Máriá-hoz segítségért, az Üdvözlégy recitálása és a hit titkairól való elmélkedés által. (folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

Puszta kézzel!

31. Amiről reggel elmélkedel, az egész nap legyen szemed előtt, s erre nagy gondot fordíts, mert nagy lelki haszonnal jár!
32. Az Isten küldötte sugallatokat őrizd meg híven és ama feltételeket, amelyeket Ő imádság közben fölébreszt benned, valósítsd meg tettekben is!
33. Kerüld a különcködést, amint csak lehet, mert ennek kárát vallja a testület!
34. Olvasd gyakran rended Szabályát és Szabványait és tartsd meg őket híven!
35. Mindenben lásd az isteni gondviselést és bölcsességet, és csak az Urat magasztald mindenkor és mindenben!
36. Szakítsd el szívedet minden teremtménytől; keresd az Istent és megtalálod Őt!
37. Ne mutass áhítatot külsőleg, ha nem érzed bensőleg; ellenben ha nincs benned áhítat, azt rejtsd el!
38. Belső áhítatodat nagy szükség nélkül észre ne vétesd! „Az én titkom az enyém.” – szokta mondani Szent Ferenc és Szent Bernát.
39. Ne panaszkodjál, akár jó az étel, akár rossz; gondolj inkább az epére és az ecetre, melyet Jézusnak nyújtottak!
40. Evés alatt ne beszélj senkivel; ne is nézz másokra!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

A szentek tanításai a tisztítótűzről 1.

     A Szenvedő Lelkek patrónusa Szent Mihály arkangyal mellett Szent Odil (962-1048), aki fiatal korában lemondott nagy földbirtokairól és szerzetes lett. Cluny apátjaként levelezést folytatott a magyar Szent István királyunkkal! Az akkori szerzetesség és a népi hitélet nagy reformátora és szervezője lett. Alapelve ez volt: "Inkább a túlzott jóságért, mint a túlzott szigorért ítéljen meg engem Isten".
     Az 1016-os nagy éhínség idején a kolostor minden tartalékát szétosztotta, sőt a templom kincseit is eladta, hogy kenyeret tudjon szerezni és továbbadni az éhezőknek. Különösen vonzódott a tisztítótűzben szenvedő egyházhoz. Neki köszönhetjük a Szenvedő Lelkek ünnepének bevezetését.

Aranyszájú Szent János (344-407)
     Képzeld el a világ összes kínjait, és egyet sem fogsz találni, amely felérne az Isten boldogító színelátásának nélkülözésével.

Belgiumi Szent Krisztina (1150-1224)
     A lüttichi egyházmegyéhez tartozó St. Trond-ban élő pásztorlánynak, akit csodatévő Krisztinának is neveztek, mert életében számtalan, tanúk által igazolt csodát tulajdonítottak neki, megjelent egy látomásában a menny és a tisztítótűz. 

"Krisztina" – hallott egy hangot –, "most odafent vagy a mennyei üdvösségben. Választhatsz:
 mától kezdve a kiválasztottak között maradhatsz, vagy visszatérsz még néhány évre a földre, hogy jócselekedetekkel szolgáld a Szenvedő Lelkeket. Ha az elsőt választod, biztonságban vagy, és többé nincs mitől félned, ha az utóbbit, akkor vissza kell térned a földre, és valódi vértanúságot fogsz szenvedni a boldogtalanokért – ezzel fényesítve a koronádat! 

     Krisztina így válaszolt: "Uram, hadd térjek vissza, hogy vezekeljek az elhunytakért: nem félek sem a fájdalomtól, sem az egyéb keservektől! És beteljesítette a szokatlan szolgálatot, vezekelt a Szenvedő Lelkekért. Ezután több lélek, egyebek között Lajos, Leon grófja is meglátogatta, hogy köszönetet mondjon neki, amiért megszabadította őt a tisztítótűzből.

Szent Bonaventura (1221-1274)
     A tűz általi büntetés keményebb, mint ami az embert ebben az életben érheti. 

Aquinói Szent Tamás (1225-1274)
    A szeretet kiterjed mindazokra, akik ebben a szeretetben haltak meg, mert a szeretet élteti a lelket: úgy, ahogy a lélek a testet élteti. 

Nagy Szent Gertrúd (1256-1302)
     Helfta apátnője, 'Az isteni szeretet küldötte' c. híres mű szerzője látta egyszer egy elhunyt apáca lelkét, aki gesztusokkal az értésére adta, hogy távol tartja magát isteni vőlegényétől. Mikor Gertrúd ennek okáról kérdezte, az így válaszolt: "Mert még nem vagyok mentes attól a szennytől, amelyet a bűneim ejtettek rajtam. Még ha ebben az állapotban szabad lenne is belépnem a mennyek országába, nem közelednék Hozzá, mert ha teelőtted makulátlannak tűnök is, tudom, hogy még nem vagyok méltó menyasszonya az én Uramnak!

Égi-földi próbatételek és ígéretek 2

     Rendtársai, nem nézték jó szemmel szentünk buzgolkodását, és hirtelen gyógyulását is a szimulációja abbahagyásában látták. Így szerzetesi élete valóságos kálváriává változott. 1464-ben kénytelen volt elhagyni a konventet és Szent Domonkos atyjához hasonlóan vándorprédikátorként kezdte járni a városokat. 
Bátran tarthatjuk Boldog Alan de Rupét a katolikus sajtómisszió első apostolának, mert nemcsak (vésett) rézkarc alapú ősnyomatokat adatott ki, hanem a Guttenberg-féle nyomdákat is elsőként kezdte használni az evangelizációs munkájához.
Kinyomtatott kommentárjaival és prédikációival nagyszámú prédikátort képzett, akiket szétküldött a szerzetesrendekbe és a nép közé. 
     Több városban működött teológiatanárként, még a párizsi Sorbonon is katedrát kínáltak neki. Képzettsége, ráhatókészsége és bensőséges Mária-tisztelete arra indította elöljáróit, hogy több kolostori közösségbe is elküldték a meglazult fegyelem helyreállítására. Sajnos a 15. században kezdődött eretnekségek, súlyosan veszélyeztették a hívek, a papság és a szerzetesi közösségek egyházhűségét. Ehhez hozzájárult az emberek imaéletének – különösen a rózsafüzér imádság iránti – lanyhulása!
     Alan de Rupe legnagyobb érdeme a rózsafüzér-imádság újbóli népszerűsítése volt, mely Szent Domonkos halálát követően bizony, ellanyhult a századok során.
Nem kétséges, hogy Szent Domonkos atyánk kapta a rózsafüzért, de Boldog Alan de Rupe volt az, aki a feledés homályából újra felélesztette, megújította és elterjesztette!

     Az Istenanya egy alkalommal kinyilatkoztatta Boldog Alánnak, hogy a világ üdvössége az Ave Mariá-val kezdődött, azért az egyesek üdvössége is ehhez az imához van kötve. Szentmise után – mely az első élő és eleven felújítása Jézus Krisztus szenvedésének –, nincs még egy annyira kitüntetett és érdemszerző ájtatosság, mint a Rózsafüzér! Hiszen ez is az Édes Üdvözítő életének és szenvedésének megjelenítése, (jóllehet össze nem hasonlítható módon!) 

A Szent Rózsafüzér minden jónak a forrása és kincsesháza.
1). A bűnösöket bűnbánatra hangolja.
2). A szomjúhozóknak enyhülést nyújt.
3). A leláncoltakhoz elhozza a szabadulást.
4). A kísértésben vergődőknek józanságot sugároz.
5). A szomorkodókat örömre deríti.
6). A szegényektől elűzi a szükséget.
7). A szerzeteseket buzgalomra ösztönzi.
8). A tudatlanokat tudománnyal tölti el.
9). Az élőket győzedelmessé teszi a földi hiúságok felett.
10). A megholtaknak pedig enyhületet hoz.
(folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

Puszta kézzel!

21. Amit teszel, tedd úgy, mintha Istent valóban ott látnád magad előtt; ez nagy hasznára lesz lelkednek.
22. Ne hallgass és magad se beszélj másról soha rosszat, kivéve önmagadról! Ha örülsz annak, hogy rólad rosszat beszélnek, jele, hogy az erényben gyarapodol.
23. Minden munkádat ajánld fel Istennek azzal a kérelemmel, hogy dicsőségére és dicsőítésére szolgáljon!
24. Ha vidám vagy, tartózkodjál a túlságos nevetéstől; örömöd legyen alázatos, szerény, kedves és épületes!
25. Tekintsd magad a többiek szolgájának és lásd mindenkiben Krisztusnak, a mi Urunknak személyét! – Így fogsz aztán mindenkit tisztelni és nagyrabecsülni.
26. Légy kész mindenkor úgy engedelmeskedni, mintha elöljáród személyében maga Krisztus parancsolna neked!
27. Óránként vizsgáld meg minden tettedet, és ha lelkiismereted vádol, azon légy, hogy Isten kegyelmével megjavulj; ily módon eljutsz a tökéletesség fokára.
28. Ne gondolj mások hibáira, hanem nézd erényeiket és saját fogyatkozásaidat!
29. Tápláld magadban a forró vágyat, hogy Krisztusért mindenben, és minden alkalommal valamit szenvedhess!
30. Napközben sokszor ajánld föl magadat Istennek a legnagyobb bensőséggel, utána való vágyódással és epekedéssel!

A pápák és zsinatok állásfoglalásai 2

     Hisszük, hogy a meghalt hívek javára válhat az alamizsna, az áldozat és egyéb jócselekedetek. (III. Ince Kr. u. 1208) (DH 797)
     Mivel maguk a görögök is tartják azt a valódi és kétségen kívüli hitet és meggyőződést, hogy a haláluk után megtisztulnak, és az Egyház könyörgéseivel megsegíthető azoknak a lelke, akik a bűnbánatban részesedtek, de a penitencia nincs végrehajtva, vagy akik halálos bűn nélkül, de mégiscsak bocsánatos, vagy kisebb bűnökkel távoznak a földről: mi, - mivel azt mondják, hogy az ilyesféle tisztulásnak a helyét számukra tudósaik biztos és sajátlagos elnevezéssel nem említik – a szent atyák hagyományai és tekintélye alapján azt a helyet purgatóriumnak nevezve azt akarjuk, hogy ezentúl náluk is így hívják. Mert ebben az átmenetileg tartó tűzben tisztulnak meg bizonyos vétkek, nem ugyan a gonoszságok vagy a főbűnök, amelyek korábban nem nyertek bocsánatot a bűnbánat által, hanem azok a kisebb bűnök, amelyek a halál után is terhelnek, ha még az életben föloldozást is nyertek bár, de le nem vezekelték. (IV. Ince / I. Lyoni Zsinat: A „Sub catholicae professione” levél a tusculumi püspökhöz 23. (Kr. u. 1245) (DH 838)
     Ha pedig valaki bűnbánat nélkül hal meg halálos bűnben, az ilyen kétségkívül az örök kárhozat állandóan égő tüzeiben kínlódik. (uo /24/ 19 §)
A kisdedek lelkei pedig a keresztség fürdője után, de a felnőtteké is, ha a szeretet állapotában halnak meg úgy, hogy sem a bűn miatt, sem az érte való elégtétel miatt nincs tartozásuk, azonnal átsietnek az örök hazába. (uo /25/ 20§)
     Ezenkívül az élők közötti kölcsönös szeretet kegyelme, amelyhez az eucharisztikus szentség oly nagy erővel és gyarapítással járul hozzá, főképpen eme áldozat erejével árad szét mindenkire, akik a Szentek közösségéhez számíttatnak. A Szentek közössége ugyanis nem egyéb, … mint kölcsönös segítségnyújtás, az engesztelés, az imádságok, a jótétemények kölcsönös közlése a hívők között, akár elnyerték már az égi hazát, akár az engesztelőtűzben raboskodnak még, akár ebben a világban vándorolnak, ők egy néppé egyesülnek, amelynek a feje Krisztus, formája pedig a szeretet.
     A hitben ugyanis érvényes az, hogy noha ezt a felséges áldozatot csak Istennek szabad felajánlani, az égben az Istennel uralkodó Szentek tiszteletére is -, akiket Isten koronázott meg -, be lehet mutatni abból a célból, hogy pártfogásukat elnyerjük, sőt, ahogy az apostolok tanítják, azon testvérek szégyenfoltjának az eltörlése érdekében is megtehetjük ezt, akik már meghaltak az Úrban, de a bűn következményeitől való megtisztulásuk még nem teljes. (XIII. Leó: A „Mirae caritatis” körlevél /Kr. u. 1902/ /DH 3363/)
     Őseink tiszteletreméltó hitét, mely szerint eleven kapcsolatban vagyunk a mennyei dicsőséget élvező vagy a halál után még tisztuló testvérekkel, ez a Szentséges Zsinat nagy jámborsággal elfogadja, és a II. niceai, [DS 600] a firenzei [DS 1304] és a trentói [DS 1821--24; 1820; 1580.] szent zsinatok határozatait megismétli. (VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium 51. (DH 4169)) 

11. Ne mentegesd magad soha, hacsak igen fontos ok nem kívánja!
12. Sohase beszélj olyan dolgokról, melyek öndicséretedre szolgálnak! pl. tudományodról, erényeidről, magas származásodról, kivéve, ha ebből hasznot lehetne 
reményleni, s akkor is alázattal és szerénységgel, mert ezek olyan ajándékok, amelyek Istentől jönnek.
13. Ne beszélj soha semmiről túlzással, hanem mindenben egyszerűen és szerényen mondd ki véleményedet!
14. Minden beszédedben legyen valami lelki dolog; csak akkor kerülöd el a haszontalan fecsegést és a vétkes zúgolódást.
15. Sohase állíts olyat, amit egészen biztosan nem tudsz!
16. Semmiféle ügyben elő ne hozakodjál nézeteddel, hacsak nem kérdeznek meg vagy a szeretet nem követeli!
17. Ha lelki dolgokról van szó, alázattal hallgasd, miként a tanítvány, s a jót, amit mondanak, jegyezd meg jól magadnak!
18. Elöljáródnak és gyóntató atyádnak mondd el kísértéseidet, tökéletlenségeidet és minden bajodat, hogy leküzdésükhöz módot és tanácsot nyújthassanak!
19. Szobádon kívül ne tartózkodjál és azt ok nélkül el ne hagyd; de ha kimégy, könyörögj a kegyelemért, hogy Istent meg ne bántsd!
20. Ne egyél és igyál a rendes időn kívül és akkor is adj szívből hálát Istennek!

Égi-földi próbatételek és ígéretek 1

     Amikor a misztikus megpróbáltatások hét éve letelt, 1464-ben Boldog Alan olyan súlyosan megbetegedett, hogy rendtestvérei feladták neki az Utolsó Kenet Szentségét. Egy este azonban, amikor nagy szenvedések közt feküdt cellájában, életében második alkalommal jelent meg neki Isten Szentséges Anyja ragyogó fényben, és méltóságteljesen köszöntötte őt. Igazi anyaként, gyengéd szeretettel lehajolt hozzá, s meggyógyította betegségéből. Amint Alan felé hajolt, hozzáért a Szűzanya nyakából lógó százötven drágakővel ékes nyaklánc. Ebből megértette boldogunk, hogy ez a három rózsafüzért jelképezi, mely a lelkek számára láthatatlan, de elszakíthatatlan kötelék Máriával, Isten Anyjával.
     Ekkor a Boldogságos Szűz azzal jutalmazta apostolának kitartó hűségét és erényeit, hogy ‒ a férfi szentek közt egyedülálló módon ‒, átadott Alannak egy gyűrűt, misztikus eljegyzése jeléül!

Boldog Alan ezt tanácsolja a kísértésben szenvedőknek: „Ha a keresztények kísértéseikben bizalommal segítségül hívnák Mária nevét, bizonyára sose esnének el! Ha az ördögök csak meghallják e szent nevet (akár az Üdvözlégyet), már menekülnek és beleremeg az egész pokol”. (Liguori Szent Alfonz, Szűz Mária dicsősége 83.o) „Mária neve meggyógyítja a bűnösöket, örömmel tölti el a szíveket és Isten szeretetére gyullasztja őket”. (Uo. 144.o)
     A Szűzanyával való fentebbi bensőséges látomása során kapta Boldog Alan a szentolvasó 15 ígéretét:
1) Különleges védelmet és nagy áldásokat ígérek azoknak, akik rózsafüzéremet áhítattal mondják.
2) A rózsafüzér hatékony védőpajzs a pokol ellen, elpusztítja a bűnt és akadályozza az eretnekséget.
3) Felvirágoztatja az erényeket, elnyeri Isten irgalmát, a világ hívságai helyett az Isten iránti szeretet és a menny iránti vágyakozást ülteti a szívekbe. 
4) Aki imádság által rám hagyatkozik, nem vész el.
5) Aki elmélkedve elmélyül a szentolvasó titkaiban, nem hal meg bűnbánat nélkül: a bűnösök megtérnek, az igazak megmaradnak a kegyelemben. 
6) Akik odaadón ragaszkodnak rózsafüzéremhez, nem halnak meg Szentségek nélkül.
7) Ígérem, hogy mindenki, aki szentolvasómat mondja, életében és halálában rátalál kegyelmeim teljességére és részesül a szentek érdemeiben.
8) A tisztítótűzből megszabadítom azokat, akik odaadón hűek rózsafüzéremhez.
9) Rózsafüzérem igaz gyermekei az égben különleges dicsőséget fognak élvezni.
10) Amit a rózsafüzérrel kérnek, mindent elérnek.
11) Rózsafüzérem terjesztőit minden szükségükben megsegítem.
12) Szent Fiamnál kiesdtem, hogy a rózsafüzér Társulatok tagjai életükben és halálukban testvérül kapják az égi szenteket.
13) Rózsafüzérem szeretete, nem csak az életben, de a halálban és az ítéletkor is külön érdemként segítő kegyelem – Fiam a mi Urunk által!
14) A rózsafüzérezők az én szeretett gyermekeim, és így Jézus testvérei.
15) A szent rózsafüzér tisztelete a kiválasztottság nyilvánvaló jele.
(folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

Puszta kézzel!

Kaptam, küldöm, támogatom!

Kedves Testvérek!

2017. 12. 08-án déli 12 órakor, a Szeplőtelen Fogantatás napján – a lengyel példán fellelkesedve –, imádkozzuk mi is az egész országban a rózsafüzért!

Az Irgalmasság rózsafüzérét Magyarország békéjéért és minden magyar ember megtéréséért.
http:// oratio.hu/r-atya4.php
A Szeretetláng rózsafüzért, hogy a Szent Anna réten minél előbb felépüljön az engesztelő kápolna Világ Győzelmes Királynője tiszteletére.
http:// oratio.hu/r-maria06.php
A Fájdalmas rózsafüzért Európa és a világ békéjéért, miniszterelnökünkért, a kormányért. Az idegen szívűek hatalmának megtöréséért.
http:// oratio.hu/r-alap2.php

Terjesszétek, nyomtassátok ki, beszéljétek meg közösségeitekben és papjaitokkal! Kapcsolódjatok bele!
Nagy és erős a támadás hazánk, nemzeti tudatunk és a lelkek ellen! Ha a lengyeleknek sikerült, nekünk is sikerülhet ez az imahadjárat!
Isten dicsőségére, országunkért és a lelkek mentésére!

"Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben! Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszság szellemei ellen." (Ef 6,11-12)

Maria Rosa Mistica Monticiari-Fontanelle c. könyvből 17. oldal, Ecclésia kiadó

Azt kívánom, hogy minden év december 8-án ünnepeljék meg déltájban a kegyelem óráját az egész világért. Ezzel az ájtatossággal számtalan lelki és testi kegyelmet nyernek.

A mi Urunk, az én Isteni Fiam, Jézus végtelen irgalmasságát adja, ha a jók továbbra is imádkoznak és engesztelnek bűnökben élő embertársainkért.

Amilyen hamar csak lehetséges, közöljék a katolikus Egyház legfőbb pásztorával, XII. Pius pápával kívánságomat: ismertessék meg a kegyelem óráját és terjesszék el az egész világon ezt az ájtatosságot.

Aki nem tud templomba menni, imádkozzék otthon, dél körül, és kegyelmet kap tőlem....

Ezeket a szavakat 1947. dec. 8-án során mondta Pierinának a Dómban sok ezer ember jelenlétében.ezt

Juttassátok el minél több emberhez ezt a felhívást!
Küldjünk visszajelzéseket, kik, hol, hányan tudnak bekapcsolódni ebbe az imahadjáratba!
Imádságos szeretettel:                                                 Erdeiné Papp Margit
                                                                               2531 Tokod, Deák Ferenc u.1.
                                                                               e-mail: erdeinem@gmail.com
                                                                                     Tel.:0670-6138-711

Hittel, reménnyel és szeretettel Hozzád fordulunk Szép Szűz Mária, Angyalok és a Világ Győzelmes Királynője.
Kérünk, terítsd ránk palástodat, védelmezz meg minket minden látható és láthatatlan ellenséges támadástól, hogy nemzetünk, a Te jogos és örökös tulajdonod fennmaradhasson!
A ránk váró nehéz időkben az a remény éltet, hogy Szentjeinkkel és Szent Angyalaiddal védelmezel minket. Ámen.

Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja,
könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején.
Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől,
mindenkor dicsőséges és áldott Szűz.
Mi asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk,
engeszteld meg nekünk szent Fiadat,
ajánlj minket szent Fiadnak,
mutass be minket szent Fiadnak.
Ámen.

A Fatimai Angyal által tanított ima (1916):

Istenem hiszek Benned, imádlak Téged,
remélek Benned és szeretlek.
Bocsánatért esedezem Hozzád mindazokért,
akik nem hisznek Benned, nem imádnak,
nem bíznak Benned és nem szeretnek.

Szent Mihály arkangyal,
védelmezz minket a küzdelemben;
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük: "Parancsoljon neki az Isten!"
Te pedig, mennyei seregek vezére,
a sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,
Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!
Ámen.

A pápák és zsinatok állásfoglalásai 1

     A római pápa, Jézus Krisztus földi helytartója a kulcsok hatalmával, amelyeknek a feladata megnyitni a mennyek országát, (...) képes ésszerű okokból ugyanezen krisztushívőknek, akik a szeretet kötelékével Krisztus tagjai, akár ebben az életben vannak, akár a tisztítóhelyen, Krisztus és a szentek érdemeinek túláradásából búcsúkat engedélyezni. Mind az élőkért, mind az elhunytakért apostoli határozattal búcsút engedélyezve, Jézus Krisztus és a szentek érdemeinek kincseit szét szokta osztani, azaz megadja a részleges vagy teljes búcsút . Ezáltal mind az élők, mind az elhunytak, akik a búcsúkat elnyerték, annyi időleges büntetéstől szabadulnak meg – amely egyébként az isteni igazságosság szerint az elkövetett bűneikért kijárna nekik – amennyi az engedélyezett és elnyert búcsúval egyenértékű. Apostoli tekintélyünkkel elrendeljük, hogy ezeknek a jelenleg leírtaknak az értelmében… így kell mindenkinek megtartania és hirdetnie önmagától beálló kiközösítés büntetésének terhe mellett. (X. Leó: A „Cum postquam” rendelet Cajetan de Viónak, a pápa követének (Kr. u. 1518) (DH 1448-1449))
     Ha az őszinte bűnbánók Isten szeretetében halnak meg, mielőtt még a bűnbánat méltó gyümölcseivel eleget tettek volna bűneikért és mulasztásaikért, az ő lelkük haláluk után a purgatórium büntetésével megtisztul; és hogy ettől a büntetéstől megszabaduljanak, használnak nekik az élő hívők könyörgései, ti. a Szentmise-áldozat, az imádság, az alamizsna és más jámbor cselekedetek, amelyeket a hívők más hívőkért szoktak tenni az Egyház rendelkezései szerint.
     Azoknak a lelke pedig, akik a keresztség felvétele után semmilyen vétek szennyébe nem estek, és azok a lelkek is, akik a bűnszenny megszerzése után vagy saját testükben vagy a testükből való kiköltözés után, ahogy fentebb mondtuk, megtisztulnak, ezután a mennybe jutnak és világosan szemlélik magát a Háromságos egy Istent. Azok lelkei pedig, akik tényleges halálos bűnben vagy csak az eredeti bűnben haltak meg, ezután a pokolra jutnak, de ott különböző büntetéseket kell elszenvedniük. (IV. Jenő: A görögökkel való egyesülés „Laetentur caeli” bullája (Kr. u. 1439) (DH 1304-1306))
     Ha pedig bűneiket őszintén megbánva, szeretetben halnak meg, mielőtt (...) a bűnbánat méltó gyümölcseivel elégtételt adtak volna, lelkük a purgatóriumi vagy megtisztító szenvedésekben tisztul meg a halál után. (...) Ezeknek a szenvedéseknek az enyhítésére javukra szolgál az élő hívek közbenjárása is, vagyis a szentmise áldozatok, az imádságok, az alamizsna és az irgalmasság egyéb cselekedetei, amelyeket a hívek fel szoktak ajánlani a többi hívőért az Egyház szokása szerint.
     Azoknak a lelkét, akikre a szent keresztség fölvétele után nem ragadt a bűnnek semmiféle foltja és azokét, akik miután beszennyeződtek, akár testben élve tisztultak meg, akár – mint az előbb említettük (elégtétel) – akkor, amikor testükből kiléptek, mindjárt befogadják a mennybe. (Boldog X. Gergely / II. Lyoni Zsinat: Paleologosz Mihály császár hitvallása (Kr. u. 1274) (DH 856-857)) 

1. Legyen bár még oly termékeny a föld, ha be nem vetik, csak bojtorjánt és tövist terem; egészen így áll a dolog a míveletlen emberi szívvel is.
2. Az egyház szolgáiról, vagyis a szerzetesekről, áldozópapokról csak jót beszélj!!
3. Ha többedmagaddal vagy, légy mindig kevésbeszédű!
4. Légy szerény minden szavadban és cselekedetedben!
5. Ne légy soha makacs, legkevésbé pedig kicsiségekben!
6. Bárkivel beszélsz, mutass szívélyes jókedvet!
7. Csúfot ne űzz semmiből!
8. Sohase büntess szerénység, alázatosság és önmagadról való megemlékezés nélkül!
9. Ahhoz alkalmazkodjál, akivel éppen dolgod van; vidámmal légy vidám, szomorúval szomorú; általában légy mindenkinek mindene, hogy mindenkit 
megnyerhess!
10. Olyasmiről ne beszélj soha, amit előbb jól meg nem fontoltál és Istennek föl nem ajánlottál volna, hogy olyasmit ne mondj, ami Istennek nem tetszik!

Boldog Alan de Rupe a rózsafüzér apostolának élete

     Boldog Alan de Rupe breton származású domonkos prédikátor 1428. szeptember 8-án született Bretagne-ban és 1475. szeptember 8-án halt meg a hollandiai Zwolle városában. Három nemzet is saját szülöttének tekinti a francia, a német és a holland. 
     Korán belépett a Dinan-i domonkosokhoz (a franciaországi Saint-Malo egyházmegyében). Ettől kezdve szinte egész életében egyfolytában filozófiát és a teológiát tanult. Először a St. Jacques egyetemen, Párizsban (1453-1459), majd Lille-ben (1464), Douai-ban (1464) és Gent-ben (1468), míg végül 1473-ban Rostockban tette le 'a teológia mestere' vizsgát.
     Talán misztikus elhivatottságának eseményeként említhetjük, hogy 1457-től hét évig kisebb megszakításokkal, rendkívüli ördögi zaklatásokban és kegyetlen csatákban volt része, olyannyira, hogy az ördög kemény korbácsütésekkel is bántalmazta. Ám lelkének sötétségeitől függetlenül, ezen időszak alatt is minden nap hűségesen elmondta mindhárom rózsafüzért és Mária nevét hívta segítségül. Egy alkalommal hatalmas vigasztalást kapott a Boldogságos Szűzanyától, máskor pedig a szentektől. Alan de Rupe életének hét évében, még a prédikátori hívatása közben is folytonosan, a lelki-szárazság mélységeit és a misztika magaslatait tapasztalhatta meg. 
1460-ban, megrendítő látomása volt. Az Oltáriszentségből felszólította az Úr, hogy hirdesse a népeknek Édesanyja Szent Rózsafüzérét, mert ennek imádkozásával az emberek elkerülhetik azokat a súlyos bűnöket, amelyekkel Őt újból és újból keresztre feszítik. A rózsafüzér imádkozás szükségességét szüntelenül hirdesse és prédikáljon róla! Szentünk, mélységes megrendülésében megígérte a Szentségi Jézusnak, hogy mindent megtesz a rózsafüzér megismertetésére a világban. Alan de Rupe ekkor ismerte fel, hogy az Egyház egységét, egyedül az Egyház Anyjának segítségével lehet megerősíteni! Ez indította őt, hogy kommentárokat és elmélkedéseket írjon a szentolvasóról. (folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)

Kaptam, küldöm, támogatom!

Kedves Testvérek!

2017. 12. 08-án déli 12 órakor, a Szeplőtelen Fogantatás napján – a lengyel példán fellelkesedve –, imádkozzuk mi is az egész országban a rózsafüzért!

Az Irgalmasság rózsafüzérét Magyarország békéjéért és minden magyar ember megtéréséért.
http:// oratio.hu/r-atya4.php
A Szeretetláng rózsafüzért, hogy a Szent Anna réten minél előbb felépüljön az engesztelő kápolna Világ Győzelmes Királynője tiszteletére.
http:// oratio.hu/r-maria06.php
A Fájdalmas rózsafüzért Európa és a világ békéjéért, miniszterelnökünkért, a kormányért. Az idegen szívűek hatalmának megtöréséért.
http:// oratio.hu/r-alap2.php

Terjesszétek, nyomtassátok ki, beszéljétek meg közösségeitekben és papjaitokkal! Kapcsolódjatok bele!
Nagy és erős a támadás hazánk, nemzeti tudatunk és a lelkek ellen! Ha a lengyeleknek sikerült, nekünk is sikerülhet ez az imahadjárat!
Isten dicsőségére, országunkért és a lelkek mentésére!

"Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben! Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszság szellemei ellen." (Ef 6,11-12)

Maria Rosa Mistica Monticiari-Fontanelle c. könyvből 17. oldal, Ecclésia kiadó

Azt kívánom, hogy minden év december 8-án ünnepeljék meg déltájban a kegyelem óráját az egész világért. Ezzel az ájtatossággal számtalan lelki és testi kegyelmet nyernek.

A mi Urunk, az én Isteni Fiam, Jézus végtelen irgalmasságát adja, ha a jók továbbra is imádkoznak és engesztelnek bűnökben élő embertársainkért.

Amilyen hamar csak lehetséges, közöljék a katolikus Egyház legfőbb pásztorával, XII. Pius pápával kívánságomat: ismertessék meg a kegyelem óráját és terjesszék el az egész világon ezt az ájtatosságot.

Aki nem tud templomba menni, imádkozzék otthon, dél körül, és kegyelmet kap tőlem....

Ezeket a szavakat 1947. dec. 8-án során mondta Pierinának a Dómban sok ezer ember jelenlétében.ezt

Juttassátok el minél több emberhez ezt a felhívást!
Küldjünk visszajelzéseket, kik, hol, hányan tudnak bekapcsolódni ebbe az imahadjáratba!
Imádságos szeretettel:                                                 Erdeiné Papp Margit
                                                                                 2531 Tokod, Deák Ferenc u.1.
                                                                             e-mail: erdeinem@gmail.com
                                                                                     Tel.:0670-6138-711

Hittel, reménnyel és szeretettel Hozzád fordulunk Szép Szűz Mária, Angyalok és a Világ Győzelmes Királynője.
Kérünk, terítsd ránk palástodat, védelmezz meg minket minden látható és láthatatlan ellenséges támadástól, hogy nemzetünk, a Te jogos és örökös tulajdonod fennmaradhasson!
A ránk váró nehéz időkben az a remény éltet, hogy Szentjeinkkel és Szent Angyalaiddal védelmezel minket. Ámen.

Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja,
könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején.
Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől,
mindenkor dicsőséges és áldott Szűz.
Mi asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk,
engeszteld meg nekünk szent Fiadat,
ajánlj minket szent Fiadnak,
mutass be minket szent Fiadnak.
Ámen.

A Fatimai Angyal által tanított ima (1916):

Istenem hiszek Benned, imádlak Téged,
remélek Benned és szeretlek.
Bocsánatért esedezem Hozzád mindazokért,
akik nem hisznek Benned, nem imádnak,
nem bíznak Benned és nem szeretnek.

Szent Mihály arkangyal,
védelmezz minket a küzdelemben;
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük: "Parancsoljon neki az Isten!"
Te pedig, mennyei seregek vezére,
a sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,
Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!
Ámen.

Kaptam, küldöm, támogatom!

Kedves Testvérek!

2017. 12. 08-án déli 12 órakor, a Szeplőtelen Fogantatás napján – a lengyel példán fellelkesedve –, imádkozzuk mi is az egész országban a rózsafüzért!

Az Irgalmasság rózsafüzérét Magyarország békéjéért és minden magyar ember megtéréséért.
http:// oratio.hu/r-atya4.php
A Szeretetláng rózsafüzért, hogy a Szent Anna réten minél előbb felépüljön az engesztelő kápolna Világ Győzelmes Királynője tiszteletére.
http:// oratio.hu/r-maria06.php
A Fájdalmas rózsafüzért Európa és a világ békéjéért, miniszterelnökünkért, a kormányért. Az idegen szívűek hatalmának megtöréséért.
http:// oratio.hu/r-alap2.php

Terjesszétek, nyomtassátok ki, beszéljétek meg közösségeitekben és papjaitokkal! Kapcsolódjatok bele!
Nagy és erős a támadás hazánk, nemzeti tudatunk és a lelkek ellen! Ha a lengyeleknek sikerült, nekünk is sikerülhet ez az imahadjárat!
Isten dicsőségére, országunkért és a lelkek mentésére!

"Öltsétek fel Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög cselvetéseivel szemben! Mert nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának kormányzói ellen, a gonoszság szellemei ellen." (Ef 6,11-12)

Juttassátok el minél több emberhez ezt a felhívást!
Küldjünk visszajelzéseket, kik, hol, hányan tudnak bekapcsolódni ebbe az imahadjáratba!
Imádságos szeretettel:                                                 Erdeiné Papp Margit
                                                                            2531 Tokod, Deák Ferenc u.1.
                                                                            e-mail: erdeinem@gmail.com
                                                                                     Tel.:0670-6138-711

Hittel, reménnyel és szeretettel Hozzád fordulunk Szép Szűz Mária, Angyalok és a Világ Győzelmes Királynője.
Kérünk, terítsd ránk palástodat, védelmezz meg minket minden látható és láthatatlan ellenséges támadástól, hogy nemzetünk, a Te jogos és örökös tulajdonod fennmaradhasson!
A ránk váró nehéz időkben az a remény éltet, hogy Szentjeinkkel és Szent Angyalaiddal védelmezel minket. Ámen.

Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja,
könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején.
Hanem oltalmazz meg minket minden veszedelemtől,
mindenkor dicsőséges és áldott Szűz.
Mi asszonyunk, mi közbenjárónk, mi szószólónk,
engeszteld meg nekünk szent Fiadat,
ajánlj minket szent Fiadnak,
mutass be minket szent Fiadnak.
Ámen.

A Fatimai Angyal által tanított ima (1916):

Istenem hiszek Benned, imádlak Téged,
remélek Benned és szeretlek.
Bocsánatért esedezem Hozzád mindazokért,
akik nem hisznek Benned, nem imádnak,
nem bíznak Benned és nem szeretnek.

Szent Mihály arkangyal,
védelmezz minket a küzdelemben;
a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk!
Esedezve kérjük: "Parancsoljon neki az Isten!"
Te pedig, mennyei seregek vezére,
a sátánt és a többi gonosz szellemet,
akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban,
Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére!
Ámen.

XII. Piusz pápa
DATIS NUPERRIMIS kezdetű levele

Róma, 1956. november 5.

     Egy nemrég kiadott körlevélben, melyet a katolikus püspökökhöz intéztünk, annak a reménynek adtunk kifejezést, hogy a nemes magyar nép számára végre talán felvirradt az igazságra és a szabadságra alapozott béke új hajnala, mert úgy látszott, hogy kedvezően alakulnak a dolgok a nemzet életében. A később érkezett hírek azonban fájdalmas keserűséggel töltötték el lelkünket. Megtudtuk ugyanis, hogy a magyar városokban és falvakban ismét folyik a polgárok drága vére, mert lelkük mélyéből vágynak az igazi szabadság után; az ország éppenhogy felállított intézményeit felforgatták; megsértették az emberi jogokat, és idegen fegyverek segítségével új rabszolgaságba taszították a vértől ázott nemzetet.
     Kötelességünk diktálja, hogy felemeljük tiltakozó szavunkat és bánkódjunk a fájdalmas események felett, melyek keserű fájdalmat és méltatlankodást keltettek nemcsak a katolikus világban, hanem minden szabad nemzet körében. Fontolják meg végre azok, akiket felelősség terhelt azokért a gyászos eseményekért, hogy a népek igazi szabadságát sohasem lehet vérbe fojtani. Nekünk, akik atyai lélekkel tekintünk minden népre, ünnepélyesen ki kell jelentenünk, hogy minden erőszak, minden igazságtalan vérontás, bármely részről induljon is ki, mindenkor tilos. Ismét sürgetnünk kell minden népet és társadalmi osztályt, hogy teremtsék meg már a békét, amelynek igazságosságon és szabadságon kell alapulnia, és éltető tápláléka a szeretet.
Istennek Kainhoz intézett szava: "Testvéred vére hozzám kiáltott a földről" (Gen 4,10) még ma is teljes mértékben érvényes. A magyar nép vére is az Úrhoz kiált, aki, mint igaz bíró a közönséges polgárokat rendszerint csak haláluk után bünteti meg bűneikért, de az uralkodókat és nemzeteket néha még életükben sújtja igazságtalanságaikért, amint ezt a történelem példái elénk tárják. Hasson az Isten ezeknek a felelős embereknek a lelkére, hogy végre véget érjen az igazságtalanság, minden erőszak megszűnjék és minden nép egymás közötti békében élve, ismét megtalálja a jogos rendet a higgadt nyugalom légkörében.
     Azért küldjük imáinkat az Istenhez, hogy azok, akik halálukat lelték ezekben a szomorú napokban, különleges módon élvezhessék az örök világosságot és békét a mennyben; szeretnénk továbbá, ha minden keresztény egyesítené könyörgését a Mienkkel ezért a szent célért. Midőn ezeket az érzéseinket tudomástokra hozzuk, szívből küldjük nektek –  Tisztelendő Testvérek – és a híveiteknek, különösen pedig a szeretett magyar népnek apostoli áldásunkat, a mennyei kegyelem jelét és atyai jóakaratunk bizonyítékát.

XII. Piusz

    Szent Imre herceg, Szent István királyunk fiaként, a magyar trón várományosa volt. Ifjú korában tisztasági fogadalmat tett és életét felajánlotta a Boldogságos Szent Szűznek. Vadászbalesetnek álcázott galád merénylet áldozata lett, ám férfiúi erényeinek példája a világ egyik legnépszerűbb szentjévé tette, különösen a keresztény ifjúság körében. Róla nevezték el az Újvilágot, Amerikát. 

SZENT IMRE KÖNYÖRÖGJ A MAGYAR IFJÚSÁGÉRT,

NÉPÜNKÉRT ÉS ÉDES HAZÁNKÉRT!

A tisztító szenvedés időtartama 1

     Hitünk tanítása nem tájékoztat minket a tisztítóhelyen való szenvedés időtartamáról. Általánosságban tudjuk, hogy mindenki hibái számának és súlyosságának arányában szenved, ha azokat még nem engesztelte ki az Úrnál. Isten azonban, igazságosságának sérelme nélkül, megrövidítheti ezeket a szenvedéseket azáltal, hogy felfokozza gyötrelmüket vagy a Küzdő Egyház engesztelő szentmiséi, vezeklései, esdő imái és jócselekedetei által enyhíti vagy elengedi azokat.
     Az egyházdoktorok általános véleménye szerint – földi mérték szerint – többnyire hosszú ideig tartanak a szenvedések. „Nem kétséges – mondja Szent Bellarmin – hogy a tisztítóhely szenvedései (földi értelemben) nem csak tíz-húsz évig tarthatnak, hanem némely esetben évszázadokra terjednek ki. De mégha csak tíz-húsz évnyi lenne is, akkor se kicsinyelhetnénk le azt, hogy valaki a legcsekélyebb enyhülés nélkül szenved ennyi ideig. Ha valaki biztosan tudná, hogy rettenetes fájdalmakat fog kiállni lábában, fejében, vagy fogaiban húsz éven keresztül, és hogy ezalatt sem aludni, sem a legkisebb fokban pihenni nem lesz képes, nemde inkább ezerszer a halált kívánná ehelyett a kín helyett? És ha választhatna az ily nyomorúságos élet és minden vagyonának elvesztése között, habozna-e mindent feláldozni, hogy ettől a szenvedéstől megszabaduljon? De nehéznek találhatjuk-e akkor, hogy szenvedjünk és vezekeljünk azért, hogy megszabaduljunk a tisztítóhely gyötrelmeitől? Félhetünk-e a legáldozatosabb földi gyakorlatoktól, mint a virrasztástól, böjttől, alamizsnálkodástól, hosszan tartó imától és főleg a sóhajtások és könnyek között végzett bűnbánattól?”
     Ezek a szavak összefoglalják a szentek és hittudósok minden tanítását.
     A tisztítótűz óráit nem úgy számítják, mint a földieket. A földön éveken keresztül tartó szomorúság, fáradtság, szegénység, vagy betegség semmi a tisztítótűz egyetlen órás szenvedésével összehasonlítva. Már az is nagy dolog, hogy az irgalmas Isten megengedi nekünk, hogy bármily fokban is befolyásoljuk igazságosságát.
A szentatyák szerint a tisztítóhely tüze (esetenként)  azonos a pokol tüzével, amely az elkárhozott dúsgazdagot gyötörte. (Lk 16,19-31)
     Ezeknek a szenvedéseknek a foka arányos bűneik súlyosságával és számával, és megfelel azok természetének. Az egyházdoktorok megegyeznek abban, hogy a tisztítóhely szenvedései a leggyötrelmesebbek.      Szent Ágoston szerint a tisztítótűz tüzének gyötrelme felülmúlja e világ legfájdalmasabb szenvedéseit is. Hasonlóképpen vélekedett Szent Gergely, Szent Béda, Szent Anzelm és Szent Bernát is. Szent Tamás még tovább ment, és azt tartotta, hogy a tisztítóhely legcsekélyebb szenvedése is felülmúlja e világ összes szenvedéseit. Boldog Fáber Péter szerint a fájdalom élesebb és jobban belénk nyilall, amikor nem a testet éri, hanem a lelket és az értelmet.
     Bellarmin bíboros szavai szerint: "Egy bizonyos időt meghatározni, hogy a lélek csak eddig-addig maradna a tisztítóhelyen – vakmerőség volna, mert ez nem lehet ismeretes előttünk, Istennek különös kinyilatkoztatása nélkül". (LOU)
     Ferreri Szent Vinczének volt egy Franciska nevű nővére, aki nagyon el volt merülve a világ hiúságaiban. Halála előtt azonban a legőszintébb bánatot ébresztette fel magában. Halálát követő néhány nappal, midőn testvére érette a szentmisét felajánlotta, megjelent neki lángokban, tűrhetetlen kínoktól szenvedve.
«Az utolsó ítélet napjáig tartó szenvedésre ítéltettem – mondta – de nagyon meg fogok enyhülni, talán ki is szabadulok, ha a "Gregorián" harminc szentmisét elvégzed érettem.» A szent sietett eleget tenni e kérésnek, s harmincadik napon nővére megjelent neki angyaloktól körülvéve, amint az égbe szállt. (Vie de saint Vincent Ferrier, Bayle, XIII. fej.)
     1917. május 13-án Fatimában, megjelent a Boldogságos Szent Szűz. A legidősebb látnok Lúcia de Santos, élve a rendkívüli helyzettel, kérdéseket tett fel a Szűzanyának: ,,Én is az égbe fogok jutni?'' ,,Igen.'' ,,És Jácinta?'' ,,ő is.'' ,,És Ferenc?'' ,,ő is, de addig még nagyon sok rózsafüzért kell elimádkoznia.'' Lúcia tovább kérdez nemrégen elhunyt barátnői felől. ,,Maria das Neves szintén már az égben van?'' (16 éves lehetett, amikor meghalt.) ,,Igen.'' ,,És Amália?'' (Ez a hölgy 18-20 éves korában halt meg.) ,,ő még a világ végéig a tisztítóhelyen marad'' – volt a válasz. (Ez a rövid, néhány mondatos, példa nélkül álló párbeszéd gondolkodásra készteti a teológusokat és az egyszerű híveket egyaránt.) (Antalóczi: Jelenések, Üzenetek és a jövő. Kisboldogasszony Pléb. Eger 2000. 91. oldal) 

Boldog Alan de Rupe a rózsafüzér apostola létezett, vagy sem?

     A kérdés, hogy példaként követhetünk-e valakit, akinek a puszta létezése kétséges? – A válaszunk: igen! A róla írt példaszerű élet és a neki tulajdonított tanítás – még fiktív történetként is –, követésre méltó, minden üdvösségre törekvő számára! 
     Tán nem kérdőjelezik-e meg a kereszténység számtalan történelmi személyiségét, vagy közismert a szenteket (Szent Kristófot, Szent Györgyöt, Szent Filoménát stb.), sőt egy időben még Jézus Krisztust is tagadta a racionalista tudomány! De miután beigazolódott az Üdvözítő történelmi léte, most meg nős embernek titulálják, sőt megtalálni vélik a csontjait!?
     De végül is melyek a tények Boldog Alánnal kapcsolatban? Például az, hogy maga írta egy látomásáról, hogy a Szűzanya Szent Domonkosnak adta a rózsafüzért! Ezen kívül, e posztok szerkesztője nem talált sehol olyan adatot, miszerint az Egyház nyilatkozott volna Boldog Alan de Rupe létével kapcsolatos kétségeiről! Ugyanakkor az méltánytalan, hogy Szent Domonkosnak e nagy követője, Boldog Alan de Rupe OP nem került bele a szombathelyi Domonkos Rendtartomány által, a domonkos szentekről kiadott könyvébe (Szombathely, 2012). El kell ismernünk azt a hiányosságot is, hogy Boldog Alan de Rupe sírhelye nem ismert! A hollandiai Zwolle városka domonkos kolostortemplomában temették el anno, ám a várost az évszázadok alatt a békés protestánsok többször lerombolták, de újjáépített formája is közben gazdát cserélt, így mára két helyen is feltételezik a sírját. Az egyik helyen ma egy zeneiskola működik, a másik feltételezett helyen pedig egy 17. századi templom áll. (Lásd a képet!)
     A lényeg a lényeg: A Szent Szűz, minden egyházilag kivizsgált jelenésében esengve kéri a rózsafüzér imádságot (bizonyára nem véletlenül)! A pápák egész sora Guzman Szent Domonkostól (1170-1221) eredezteti a Rózsafüzért, és melegen ajánlják Isten Népének naponta imádkozni, lehetőleg a családokban! A rózsafüzér egyéni és közösségi imádkozásához páratlanul nagy kegyelmekkel bíró búcsúkat rendeltek a pápák! (A szentatyák megnyilatkozásait lásd e sorozat XI., XII. és XIII. posztjában!)
Felhasznált irodalom:
Forrás 1. Grignon L. - P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum,1944.
Forrás 2. LIGUORI SZENT ALFONZ püspök, Szűz Mária dicsősége. KALOCSA, 1924
Forrás 3. A SZENTOLVASÓ ‒ Amit a rózsafüzérről tudni kell ‒ szerk. Begyik Tibor OCDS kiadatlan kézirat
Forrás 4. Forrás 5. Forrás 6. Forrás 7. Forrás 8. Forrás 9. 
Forrás 10. Forrás 11. Forrás 12. Forrás 13. Forrás 14. 
(folyt.) (Alsó kép: Szent Domonkos)

Puszta kézzel!

A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 4

     Egy ferences szerzetes hosszú időn át fájdalmas betegséget szenvedett. A türelme elhagyta, és már a halált kívánta, hogy megszabaduljon szenvedéseitől. Ekkor Isten elküldte őrangyalát, hogy terjessze választás elé: itt akar-e szenvedni vagy a másvilágon. Isten meghallgatta imádat s választásodra bízza: akarsz-e most mindjárt meghalni és három napra a tisztítóhelyre menni, vagy szenvedésekben még egy évig élni s akkor egyenesen az égbe menni? A választás rögtön megtörtént. «Jobb szeretnék rögtön meghalni – válaszolt a szegény szerzetes – mert éltem itt folytonos haldoklás, és aligha hiszem, hogy ehhez hasonló szenvedéseket találhatnék a purgatóriumban!» — «Jó, legyen, amint kívántad! Még ma meghalsz, úgyhogy készülj mielőbb felvenni a végső Szentségeket.» A beteg előhíván szerzetestársait, elbeszélé látomását, felvette a végső szentségeket és meghalt.
     Egy nap múlva őrangyala a tisztítóhelyen meglátogatta őt. – «Ah! hogy tetszik a tisztítótűzbeli szenvedés, amelyet választottál? Még most is ezt választanád? – «Ó mennyire el voltam vakulva – felelte a szerzetes – de te is nagyon kegyetlen vagy hozzám, mivel három napról beszéltél és már sok száz év elmúlt, mióta e lángok közt vagyok, és még semmi sem mutatja, szabadulásom közeledtét.»
«Látod? Így tévedhet egy szerencsétlen lélek, ha panaszkodik földi sorsa felett? – mondta az angyal – te vádolsz engem, hogy megcsaltalak? Hiszen az időben, még huszonnégy órája sincs, hogy meghaltál! Nem az idő hosszú, hanem a szenvedés nagysága az, ami hosszúnak tünteti fel ezt az időt, melyben egy pillanat évnek, egy óra száz évnek tűnik fel előtted. Biztosíthatlak, hogy így van, hiszen a testedet még el sem temették; azért ha bánod választásodat, Isten megengedi, hogy visszatérj a földre s szenvedd ott egy évig azt a betegséget, mi neked szánva van.» – «Ó igen, inkább örömmel fogadom ezt a kegyelmet. A tapasztalás megváltoztatta fogalmaimat. Mert inkább két, három, vagy tíz évig is kínos betegségben élnék a földön, mint e kimondhatatlan gyötrelmek helyén, csak egy óráig is!»
     Ekkor a megrémült szerzetesek szeme láttára a lélek visszaszállt testébe, melyet elhagyott, s halottuk feltámadt. Mihelyt beszélni tudott, elmondott mindent, ami vele történt s buzdította testvéreit, hogy a legkisebb vétkekért is szigorú bűnbánatot tartsanak, hogy egykor kikerülhessék a másvilágon a  kiengesztelődés gyötrelmeit. Egy évig amíg élt, türelemmel viselte a legélesebb fájdalmakat is, melyek most már semmiségnek tűntek fel előtte és alig egy év múlva meghalt. A neki tett ígéretnél fogva, hihetjük, hogy egyenesen az égbe ment.
     Több lélek igyekezett megértetni velünk a tisztítóhely tüzének rettenetességét azzal, hogy egy asztalon, vagy ajtón hagyták kéznyomaikat, amely úgy égődtek bele a fába, mintha pirosan izzó vasat tettek volna rá. Olaszországban, Assisi közelében még ma is őrzik azt az ajtót, amelyen a Folignói Teréz nővér kéznyoma látható.
Kosztka Szent Szaniszló Lengyelországban megkérdezett egy lelket, aki megjelent neki, hogy a tisztítóhely tüze fájdalmasabb-e a földinél? „A föld minden tüze a tisztítóhely tüzével összehasonlítva üdítő szellőnek tűnik kiáltott fel a lélek.” Szaniszló ezt nem igen tudta elhinni. „Szeretnék bizonyítékot kapni erről – mondta. Ha Isten megengedi, a te megkönnyítésedre és saját lelkem javára, beleegyezek abba, hogy elszenvedjem fájdalmaidnak egy részét.” A lélek így felelt: „Nem tudnád elviselni. Egyetlen ember sem lenne képes túlélni ilyen gyötrelmet. Azonban Isten megengedi, hogy kis fokban érezzed azt. Nyújtsd ki kezedet.”
Szaniszló kinyújtotta kezét, és a szenvedő lélek rácsöppentette izzadságának egy csöppjét, vagy legalábbis valami ennek tetsző folyadékot. Abban a pillanatban a szerzetes velőt hasító kiáltással földre rogyott, és eszméletét vesztette. Amikor magához tért félelmetes fájdalmából, beszámolt tapasztalatáról rendtársainak. „Kedves Atyák, ha ismernénk az isteni büntetés szigorúságát, sose követnénk el bűnt, és sose szűnnénk meg vezekelni ebben az életben, hogy elkerülhessük a túlvilági vezeklést” – fejezte be. Ettől a pillanattól kezdve Szaniszló ágyban fekvő beteg lett: Még egy éven keresztül gyötrődött így rettenetes sebe fájdalmától, mielőtt meghalt. Utoljára még emlékeztette rendtársait az isteni igazságosság szigorára. Példája annak a tartománynak minden rendházában fellendítette a lelki életet. 

Boldog Alan de Rupe a rózsafüzér apostola létezett, vagy sem?

     De miként jelenhettek meg hitbuzgalmi könyvek „Alanus de Rupe név” alatt, ha „nem is létezett”? Talán valakik álnév alatt publikáltak? ‒ és ugyan bizony kik ők? 
Hiszen a rózsafüzér-ima történeti kibontakozását, Guzman Szent Domonkoshoz képest 250 évvel későbbre helyezni, a legkevésbé sem állt a domonkos rend érdekében. A probléma talán abban lenne, hogy Alan de Rupe és a neki tulajdonított Rózsafüzér Társulatok megalapítása, helyenként „párhuzamos” vagy „rivalizáló” Szent Domonkos elsődlegességével?! Ugyanakkor, maga Boldog Alan írja könyvében, hogy egy látomásában tanúja volt, amikor a Szent Szűz átadta a Rózsafüzért Szent Domonkosnak! 
Viszont, ha a karthauziak írták volna a szentolvasó „Alan de Rupe-féle”  kibontakoztatását, nyilván „saját karthauzi Domonkosukat” helyezték volna előtérbe a saját rendi nevével (akinek az érdemei szintén jelentősek)! De ha még mindezek így történtek is volna, az semmiképp nem magyarázható, hogy  egy   „álnév” mellé miért kreáltak egy részletes életrajzot, egyetemi végzettséggel, katedrákkal és komoly publikációkkal! Nos, az egyetlen helyes válasz, hogy Alan de Rupe domonkos szerzetes, prédikátor és író valós személy volt, vagyis Guzman Szent Domonkos kapta a Rózsafüzért a 13. században és Boldog Alan de Rupe frissítette azt fel a 15. században! Miként az elvitathatatlan, hogy máig sikeres pasztorációs könyvek léteznek Alan de Rupe neve alatt ‒ elsősorban a rózsafüzérről és a Mária-tiszteletről, mint a lélekmentés biztos lelkiségéről. 
     A németországi Kiel Egyetemi könyvtárában, több kéziratot és ősnyomtatványt is őriznek Alan de Rupétól! (ld. az alsó képet, mely Alan de Rupe kézírása!) 

Sok enciklopédia is cikket szentelt Boldog Alan de Rupenak, mint a rózsafüzér 15. századi megújítójának. Az pedig valószínűsíthető, hogy a századok alatt számtalan, a karthauziakhoz köthető vagy Guzman Szent Domonkos-féle eseményt és kinyilatkoztatást ‒ utólagosan ‒ Alan de Rupénak tulajdonítottak. (És ez a zavar tehette „gyanússá” boldogunk valós létét, vagyis a neki tulajdonított túlont-túl sok misztikus esemény és magánreveláció!
Mert bizony meglehet, hogy a rózsafüzérrel kapcsolatos különféle kinyilatkoztatások – melyek még Szent Domonkostól is eredeztethetők ‒, Boldog Alan neve alatt mintegy újra aktualizálódtak, összegződtek, persze minden manipulatív szándék nélkül! (Például azt sem lehet tudni, hogy pontosan kitől származik a „Rózsafüzér 15 Ígérete” ‒ jóllehet ‒ „égi hitelessége”, és igazsága nem kétséges). Ám azt leszögezhetjük, hogy amit Alan de Rupe írt le, az vele történhetett meg, márpedig ő rendkívül ihletett megfogalmazásokkal terjesztette a bensőséges Mária-tiszteletet és a Szentolvasó-ima üdvös érdemeit!
Olyannyira, hogy szentek sokasága hivatkozott munkáira, köztük Liguori Szent Alfonz és Montforti Grignon Szent Lajos is, akik munkáiból alább idézni fogok! (folyt.)

A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 3

     Két szentéletű szerzetes jóbarátok voltak. Az egyik halálos betegségbe esett, de halála előtt néhány órával megjelent neki őrangyala és kijelentette neki, hogy csupán addig kell a tisztítóhelyen maradnia, amíg érette egy Szentmisét bemutatnak. A haldokló ujjongva magához hívatta barátját, s arra kérte, hogy mihelyt meghal, végezzen el az egy szentmisét, mely megnyitja előtte az ég kapuját.
A jó szerzetes könnyezve megígérte ezt. A beteg a következő nap reggelén meghalt. Barátja egy percet sem késlekedve, felöltötte a szent ruhákat és amilyen buzgón csak képes volt, elvégezte érette az engesztelő Szentmisét.
     Alig ment vissza a sekrestyébe, amikor barátja megjelent neki dicsőségtől ragyogva, de még egy kis elégedetlenség tükröződött arcán. «Testvérem! – mondá – miért vártál egy évet a megígért Szentmise bemutatásával?!» «Hogyan?» – felelte a másik meglepetve. – «De hiszen, mihelyt lehunytad szemeidet, azonnal siettem beváltani ígéretemet. Éppen most jövök az oltártól, még egy órája sincs, hogy elhagytad a földet, még a temetés sem történt meg, meggyőződhetsz erről magad is; jöjj velem; holttested még ki sem hűlt!» Akkor a megholt mintegy ráébredve, így szólt: «Ó láthatod, mily borzasztók a tisztítóhely kínjai! Egy óra hosszabbnak tűnik fel, mint egy év! Áldott legyen az Úr, ki megrövidítette a szenvedésemet! Köszönöm szeretetteljes segítségedet.» (LOU)
     De halljunk még egy megrendítő dolgot. Tiszteletreméltó Pingarola Archangéla domonkos nővér, mindig élénk buzgalommal viseltetett a tisztítóhelybeli lelkek iránt. Imákat végeztetett összes ismerőseiért, sőt azokért is akiket nem is ismert.
     Édesapja meghalt. Ki ne gondolná, hogy e szent leány megkétszerezte imáit és jó cselekedeteit atyja érdekében? Tekintve azonban, hogy apja azon világfiak közül való volt, akik soha sem törődtek a tisztítótűzben szenvedőkkel, bizonyos lélektani csoda által Isten megengedte, hogy a leánya majdnem teljesen elfeledte őt a tisztítóhelyben. Végre is atyja jelent meg neki panaszkodva, hogy őt képes volt elfeledni, amikor pedig mások irányában oly gyöngéd részvéttel volt. A szent nővér nem tudott hova lenni a csodálkozástól. — «Hogyan történhetett ez? — kérdezte őrangyalát —, hogy én megfeledkeztem a saját szeretett apámról?
Igaz, hogy sokszor volt szándékomban imádkozni érette, de ugyanekkor más lelkekre gondoltam s így az atyám érdekében végül nem tettem semmit.
     Emlékszem, hogy egy reggel, midőn elkezdtem érette imádkozni, elragadtatásba estem s úgy tűnt fel előttem, hogy egy fehér kenyeret nyújtottam neki, melyre ő visszautasító pillantást vetett és nem akarta elfogadni; ebből arra gondoltam, hogy jó helyen van már és ez okból nem imádkoztam többé ő érette.»
     Az őrangyal ezt válaszolta neki: «Ezen feledést Isten engedte meg büntetésül, mert amíg atyád élt, csekély buzgalommal volt a tisztítóhelyen szenvedő lelkek iránt. Igaz, hogy nem volt rossz erkölcsű, de nem mutatott semmi készséget azon jó cselekedetekben, melyeket az ég sugalmazott neki, s ha teljesítette is némelyiket, kellő figyelem nélkül tette azt. Isten rendesen ezen büntetést szabja azokra, akik a jó cselekedetek iránti buzgalom nélkül töltötték el életüket; Isten megengedi, hogy velük szemben is úgy viselkedjenek az emberek, amint ők viselkedtek mások (a tisztítótűzben szenvedők) és Isten irányában. Feledésért, feledés!» (Vie de la soeur Archangéle, I. rész, II. fej.) (LOU) 

Boldog Alan de Rupe a rózsafüzér apostola létezett, vagy sem?

    Egy olyan nagyhatású szentről olvashatunk, akit Európában a rózsafüzér apostolaként tisztelnek: latinul, angolul, németül és svédül Alanus de Rupe; franciául Alain de La Roche; hollandul Alan van der Clip; katalánul Alà de la Roca; lengyelül Alan z La Roche; olaszul Alano della Rupe; spanyolul Alano de la Roca néven ismernek. Pl. Németországban templomi szobrok tanúsítják tiszteletét, ennek ellenére vannak álláspontok, melyek szerint valójában nem is létezett! 
     Egy nagytudású szent, akit bár boldogként tisztelünk, de boldoggá-avatásának dátuma ismeretlen ‒ amellett ‒, hogy feljegyzés van, miszerint a boldoggá avatása során 300 tanút hallgattak ki azok közül, akik a rózsafüzérezést Alan de Rupe prédikációja révén tették magukévá. Érdekes, hogy e feljegyzés bár szükségesnek tartotta hozzá tenni, hogy valójában nem mindenki tett külön vallomást, sokan csupán aláírták a beatifikálási kérelmet! Ennek ellenére azt, hogy melyik Pápa avatta boldoggá, arra egyetlen irat sem tér ki!
     Alan de Rupe OP létét tagadó tanulmányírók, pl. A. Bollandists, H. Thurston SJ, G. Roschini OSM, Joannes de Monte és Thomas de Templo hitelét kétségessé teszi, hogy nemcsak Alanus de Rupe munkásságát, de még a rózsafüzér Szent Domonkostól való származtatását is kétségbe vonják azt állítva, hogy „gyöngysoron” már a karthauziak is imádkoztak a 12. században, ráadásul a „titkokkal”. 
     A helyzetet csak kavarja, hogy egyesek összekeverik Alan de Rupét egy Rajna-völgyi karthauzi kortársával (1384-1460) ‒ akinek ráadásul Domonkos volt a neve ‒ és aki 1410-ben, minden egyes Ave Mariá-hoz írt egy elmélkedési titkot Jézus életéből, melyet Adolf von Essen († 1439) kinyomatott „ezer példányban”. (Folyt.)

     Az egyház november 2-át az elhunyt, az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő híveknek szenteli. Ha a pogányokban volt már annyi tapintat, hogy Athénben külön oltárt emeltek „az ismeretlen istennek”(Apcsel 17,23) akkor Krisztus igaz egyháza nem maradhat mögöttük kegyelet dolgában, nem feledkezhetik meg az ismeretlen szentekről. Azért emlékezzünk meg Mindenszentek ünnepén különösen azokról a szentekről, akiknek az egyházi év folyamán nem jutott külön ünnep, vagy pedig, akikről még történeti följegyzés sem maradt reánk. 
Szent Odiló clunyi bencés apát 998-ban vezette be emléknapként. Később a 14. század elejétől a Katolikus Egyház egészen átvette.
     Azt a hetet, amelybe a halottak napja esik, Halottak Hetének is nevezik. E napon szokás a halottaink sírjának meglátogatása, a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása.
     Ha a hívek, Halottak Napján (vagyis az azt megelőző nap delétől a Halottak Napját követő éjfélig, ill. a következő vasárnapon is) meglátogatnak egy templomot vagy nyilvános kápolnát, teljes búcsút nyerhetnek elhunytjuknak, a szokott feltételekkel, lásd alább!
     Mindezeken felül, aki temetőt (altemplomi urnatemetőt) ájtatos lélekkel látogat és legalább lélekben imádkozik a meghaltakért, november 1-8-ig, az minden egyes napon teljes búcsút nyerhet egy-egy elhunytjának (de önmagának is majdani üdvére).
A búcsú feltételei: gyónás, áldozás, imádság a pápa szándékára (egy Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség).
     Egyébként a Halottak Napjától függetlenül az év többi napján is lehet részleges búcsút nyerni a temető hasonló lelki szándékú meglátogatásakor, ugyanazon (említett) feltételekkel!

XII. Piusz pápa
LAETAMUR ADMODUM kezdetű levele

Róma, 1956. november 2.

     Nagy örömünkre szolgált az a tudat, hogy nemcsak az egész katolikus világ püspökei, hanem más egyházak lelkészei és hívei is lelkesen csatlakoztak felhívásunkhoz, melyet legutolsó "LUCTUOSISSIMI EVENTUS" kezdetű körlevelünkben tettünk közzé, hogy közös imádsággal ostromoljuk az eget és így imánk hathatós legyen.
Ezért most szívből jövő hálával akarunk köszönetet mondani Istennek, mert megindult a sok könyörgésen, különösen az ártatlan gyermekek imáin és úgy látszik végre megengedi, hogy felderengjen az igazságosságra alapozott béke új korszakának hajnala Lengyelország és Magyarország népei számára.
     Nem kisebb örömmel vettük tudomásul, hogy szeretett fiainkat. S. Wyszynski bíborost, Varsó érsekét, valamint Mindszenty József bíborost, esztergomi érseket, akiket a múltban eltávolítottak székükből, visszaállítottak méltóságukba és felelős hivatalukba, ahol örvendező tömegek fogadták őket diadalmas üdvözléssel, miután ártatlannak és igazságtalanul megvádoltnak jelentették ki őket. Reményt táplálunk aziránt, hogy ez jó előjele mindkét országban az újjászervezésnek és a béke megteremtésének, az eddiginél józanabb és tökéletesebb elgondolás alapján. Ezért mégegyszer azzal fordulunk ezen országok valamennyi katolikusához, hogy hozzák összhangba erőiket, csoportosuljanak törvényes pásztoraik köré és így szorgalmas munkával ennek a szent ügynek továbbvitelére és megerősítésére szenteljék magukat. Mert ha egy ilyen alkalmat elszalasztanak, akkor sohasem fogják tudni elérni az igazi békét.
     Azonban egyik félelmünk még le sem csillapult lelkünkben, máris másik aggasztó helyzet állt elő. Amint tudjátok, Tisztelendő Testvérek, a középkeleten egy másik harci cselekménynek a lángjai csapnak fel fenyegetően, nem messze a Szentföldtől, ahova leszálltak egykor Isten angyalai az égből és az isteni Gyermek jászola fölött lebegve békét hirdettek a jóakaratú embereknek. (Lk 2,14) Mi, akik egyforma atyai szeretettel ölelünk át minden népet, nem tehetünk mást, mint imádkozunk a kegyelmek Atyjához és minden vigasztalás Istenéhez (2Kor 1,13) és sürgetünk mindnyájatokat, hogy imáitokat egyesítsétek a mienkkel, hiszen "harci fegyvereink nem földi, hanem isten erejűek" (uo. 10,46). Egyedül belé helyezzük reményünket, aki mennyei fényével meg tudja világosítani az emberek elméjét, feldühödött akaratukat jobb belátásra bírja, hogy így helyreálljon a jogos rend a nemzetek között, mindnagyobb kölcsönös előnyükre, mindig biztosítva az érdekelt felek törvényes jogait. Minden embernek, különösen azoknak, akik népek sorsát tartják kezükben, szem előtt kell tartania, hogy háborúból sohasem származhat tartós jó, de annál inkább rengeteg baj és szerencsétlenség.
     Az emberek között felmerült nézeteltéréseket sohasem lehet hadseregekkel, mészárlással, rombolással megoldani, hanem csak méltányossággal, törvényességgel, okossággal és igazságossággal. Ha az igazi béke utáni vágytól hajtott bölcs emberek összegyűlnek, hogy ilyen komoly problémájukkal foglalkozzanak, minden kétséget kizáróan arra kell kényszerítve érezniök magukat, hogy az igazságosság útját válasszák és ne az erőszak meredek lejtőin kalandozzanak, ha megfontolják, hogy milyen nagy veszélyei lehetnek egy háborúnak, amely kis szikrából hatalmas tűzvésszé tud fejlődni.
Szeretnénk felhívni a kormányok figyelmét ezen veszedelmes válság idején mindarra, amiről szóltunk. Nem tudunk kételkedni abban, hogy meg vannak győződve arról, hogy semmi más érdek nem vezet bennünket, hogy így tegyünk, mint minden ember közös java, s a közjólét, mely sohasem fog virágozni, ha testvérvér öntözi.
Így tehát, mint már mondottuk, különösen Isten gondviselésébe és kegyelmébe vetjük reményünket és sürgetünk benneteket, Tisztelendő Testvérek, hogy ne szűnjetek meg bátorítani és támogatni az imahadjáratot, amelynek, valamint Szűz Mária közbenjárásának hatására az Úr kegyesen megadja, hogy a háború veszélye megszűnik, a nemzetek közötti nézeteltérés kedvező megoldásra jut, az Egyház isteni Alapítója által szentesített jogait biztosítják mindenki javára és "a népek minden családja, akiket a bűn sebe elszakított egymástól, az Ő édes uralmának hódol." (Krisztus Király ünnepének könyörgése)
     Végül egész szívünkkel küldjük nektek, Tisztelendő Testvérek, és a gondjaitokra bízott nyájra, amely bizonyára hozzátok hasonlóan fog válaszolni megújított buzdításunkra - apostoli áldásunkat, a mennyei kegyelmek hordozóját és atyai jókívánságaink bizonyítékát.

XII. Piusz

Kizárt dolog, hogy erre az ilyen-olyan, jó-rossz – összességében azonban gyötrelmes és röpke életre – születtünk! Az élet célja, épp a CÉL felismerése! Ennek érdekében használnunk kell az Istentől kapott értelmünket és mindent megtennünk szabad-akaratunk tudatában! Imádkozzunk tehát szüntelenül és tartsunk bűnbánatot, hogy a lehető legtisztábban állhassunk majd meg

az Öröklét Kapujában,

az Élet Ura előtt!

A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 2

     A szenvedő lelkek gyakran beszéltek Mária Simmának arról, milyen nagyon vágyódnak Istenre és arról, milyen fájdalmas számukra ez a vágy. Valóban agónia. Gyakorlatilag, azt mondanám a szenvedő lelkekkel: a tisztítóhely egy hatalmas ránk törő hiánybetegség: Isten hiányzik nekünk.
Emmánuel nővér kérdései: A szenvedő lelkekben van-e öröm és reménység, szenvedésük közepette?
– Igen! – tolmácsolta a választ M. Simma. – Egyetlen lélek se szeretne a tisztítóhelyről visszatérni a földre. Ők ismernek valamit, ami végtelenül felülmúl minket. És nem tudnák újra rászánni magukat, hogy végigjárják a földi utat. Ez a nagy különbség, ahhoz a szenvedéshez képest, amelyben nekünk van részünk a Földön. Mert a tisztítóhelyen, még ha borzalmas is a lélek fájdalma, megvan annak bizonyossága, hogy mindörökre Istennel fog élni. És ez a bizonyosság olyan erős, hogy az öröm nagyobb, mint a fájdalom. És semmiért a világon nem szeretnénk újra élni a földön. A földön végülis az ember sohasem biztos semmiben.
Kérdés: Isten küldi-e a lelket a tisztítóhelyre, vagy saját maga dönti el, hogy odamegy?
– Maga a lélek akar a tisztítóhelyre menni, hogy tiszta legyen, mielőtt a mennybe megy. De azt is meg kell mondani, hogy a lélek, mikor ott van, Isten akaratát teszi teljesen a magáévá. Örül a jónak és szereti Istent és minket is szeret. Ezek a lelkek teljesen egyek Isten szellemével és világosságával.
Kérdés: A halál pillanatában teljes fényben látjuk-e Istent vagy még csak homályosan?
– Még csak homályosan, de azért ez mégis olyan világosság, hogy elég ahhoz, hogy nosztalgiát érezzünk iránta. Persze, vakító fényesség ez, a Föld sötétségéhez képest. De ez még semmi ahhoz az örök világossághoz, amelyet a lélek megismer majd amikor a mennybe megy.
Kérdés: Mi a Szent Szűz szerepe a szenvedő lelkekkel kapcsolatban?
– Gyakran megvigasztalja őket, mondván nekik, hogy sok jót is tettek. Biztatja őket.
Kérdés: – Vannak-e sajátos napok, amikor megszabadítja őket?
– Igen! Főleg Karácsonykor, Mindenszentek és Halottak Napján, Nagypénteken, s megszabadítja őket a Mennybemenetele Napján és Jézus Mennybemenetele Napján.
Kérdés: Miért kerül valaki a tisztítóhelyre, melyek azok a bűnök, amelyek a leginkább odajuttatnak minket?
– A szeretet elleni vétkek, a felebaráti szeretet elleni bűnök. A szív keménysége, az ellenségeskedés, a rágalom, a kihívó öltözködés, az Egyház tanításának kétségbevonása – pl. a tisztítótűzről –, mindezek. (vö. EM)
     Mária Simma könyvéből: A természetfeletti jelenségek – nem lehetnek a mércéi az életszentségnek. A tökéletesség mércéje mindenkor a szeretet, az volt és marad, vagyis az önzetlen Isten- és emberszeretet. Pontosabban meghatározva az, hogy Krisztus követőiként másokért vagyunk képesek szenvedni. A kereszt és a szenvedés vállalása nélkül nem boldogulunk ebben a világban, és a túlvilágra pedig "üres kézzel" megyünk!
     Egy Szenvedő Lélek egyszer azt mondta: akkor a leghatékonyabb a szenvedés, ha türelemmel viseljük, és önfeláldozóan a Szűzanya kezébe tesszük, hogy arra használja, amire jónak látja. Ő tudja egyedül, hol van rá a legnagyobb szükség.
     Halálunk órájában azok a Szentmisék, amelyeken életünk során szívbéli áhítattal vettünk részt, a legnagyobb kincsünkké válhatnak odaát, és bizony jóval nagyobb kegyelmi segítségek lesznek számunkra, mint a halálunk után értünk mondatott Szentmisék! (!)
     A szenteltvízzel való meghintésnek (áldásnak) hatalmas enyhítő szerepe van a tisztítótűzbeli lelkek számára! Az mindegy, hogy egy maréknyi szenteltvízzel vagy csak egyetlen cseppjével küldünk fohászt a szenvedőknek. (MS) 

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.                                          Légy te az első!

     Mindenszentek Napja – mint főünnep – azoknak a szenteknek (tehát az üdvözülteknek) az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. Nem tévesztendő össze a Halottak Napjával (nov. 2.), vagyis a Szenvedő Egyház ünnepével!

     Mindenszentek Napjának estéjét a halottak nap estéjének (halottak vigíliájának) is nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár 1-2 órán át szólnak a harangok a halottak emlékezetére.
Ezen estén ahány halottja van a családnak, annyi gyertyát szokás gyújtani otthon és elimádkozzák a rózsafüzért ezzel a záró imával:
     Adj Uram örök nyugodalmat ..., és az örök Világosság fényeskedjen nekik! Nyugodjanak békességben, Jézus, Mária szent nevében. Amen.
     A Mindenszentek emléknapjává III. Gergely pápa (690-741) tette a „Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek” ünnepévé.
     IV. Gergely pápa (790-844) tette november 1-jére és egyetemes ünneppé.
     A Mindenszentek Ünnepe ekkléziológiailag (egyháztanilag) a diadalmas Egyház ünnepe, amely a mennybe jutott, megdicsőült lelkek társasága. Őket a „szentek egyezsége” köti egybe a földön élő lelkekkel (küzdő egyház) és a tisztítóhelyen szenvedőkkel. A Katolikus Egyház tanítása szerint az élő és az elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak. Mi imádkozunk értük (vagy hozzájuk), ők pedig segíthetnek rajtunk! (Mellesleg, a Szeretetláng lelkiség "kegyelmi stratégiája" is erre, az ún. "egész emberiségre" a Küzdő-, Szenvedő- és Megdicsőült Egyház összefogására alapoz!)
     Amiként a Katolikus Egyházban a Mindenszentek Napján tartott szentmisék állandó könyörgése is így szól: „Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat.”

A Szenvedő Lelkek megnyilatkozásai 1

     Mária Simma gyakran kapott figyelmeztetéseket és gyakorlati tanácsokat is a Szenvedő Lelkektől. Néhány ezek közül röviden:
     Az Oltáriszentség már nem kapja meg azt a kiemelt tiszteletet, ami járna neki. Az alázat és a tisztelet hiányára mutat, hogy állva vesszük magunkhoz az Oltáriszentséget, térdhajtás nélkül. Nem arról van szó, hogy nem szabad állva áldozni, például öregeknek vagy betegeknek. De aki ezt térdelve megtehetné, lehetőséget kell kapnia erre, ahogy erre VI. Pál pápa is nyomatékosan utalt.
A rózsafüzér-imának is nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítani. Nagyon nagy hatalma van. Ne feledjük: Mária a Keresztények Segítsége!
Lépten-nyomon azt tapasztalom, amikor a Szenvedő Lelkek nevében beszélek, miszerint sokan azért szenvednek a tisztítótűzben, mert kihívóan öltözködtek, ami az erkölcstelenség melegágya. Ezt a dolgot komolyan kell venni, és a nőknek ebben nagy a felelősségük.
     A Szenvedő Lelkek azt állítják, hogy az ember lelke már a fogantatáskor jelen van.
     Azt is kívánják a lelkek, hogy időben készítsünk végrendeletet: nagyon gyakran nemzedékekre kiható ellenségeskedést eredményez, ha nem készül végrendelet, vagy pedig igazságtalan módon fogalmazódik.
     Fontos az is, hogy mindenki részt vegyen Isten országának építésében. A szülők felelőssége, ha a gyerekeiket ettől távol tartják. A fiatalok pedig vétkeznek, ha kényelemből nem visznek végbe egy jó cselekedeteket.
     Mária Simma közlése szerint a Szenvedő Lelkek erősen hangsúlyozzák a családi rózsafüzér jelentőségét: "A gonosz léleknek kisebb hatalma lenne egyházunkban, ha a családokban gyakrabban imádkoznák a rózsafüzért." 
A türelemmel viselt szenvedéssel több lelket lehet megmenteni, mint az imával. (De az ima segít elviselni a szenvedést!)
A szenvedésben nem szabad mindig büntetést látnunk. Nemcsak önmagunk miatt vezekelhetünk, hanem mások helyett is. Krisztus bűntelen volt, mégis ő szenvedett a földön a legtöbbet vezeklésből. Csak az Égben fogjuk megtudni, mi mindent nyertünk el türelemmel viselt szenvedéseinkkel, melyeket egyesítettünk Krisztus szenvedéseivel.
     Kérdés: Nem szoktak lázadni a purgatóriumi lelkek a szenvedéseik miatt?
– Nem, ők maguk akarnak megtisztulni. Ők akkor már értik, hogy ez Isten színelátásának és örök boldogságuknak a feltétele. (SM)
     Isten nélkülözésének kínját még jobban felfoghatjuk e kérdésre adott válaszból: a tisztítóhelyen lévők tökéletesebben ismerik-e Istent, mint mi, ezt felelte:
– Természetes, hogy mi sokkal jobban ismerjük és szeretjük Istent, mint ti. Valójában épp ez okozza számunkra a legnagyobb szenvedést. A földön ti egyszerűen nem tudjátok milyen az Isten. Ott mindegyikteknek megvan a saját elképzelése arról, hogy milyennek gondolja Istent – nagyon korlátolt ismerete szerint –, azonban amikor elhagyjuk agyagburkolatunkat, és semmi sem akadályozza lelkünk szabadságát, akkor végre kezdjük megismerni Istent, jóságát, irgalmát, szeretetét. Miután így világosabban látunk és szomjazzuk az egyesülést, lelkünk vágyakozik Isten után. Ez életünk lényege, és mivel nem vagyunk eléggé tiszták, állandóan visszataszíttatunk. Egyszóval ez a mi legfájdalmasabb szenvedésünk, ami a legkeményebb, legkeserűbb számunkra, ó, ha mi visszamehetnénk a földre, miután ismerjük, milyen valójában Isten, mennyire más életet élnénk!
Míg a földön vagyunk, nem tudunk igazi képet alkotni Istenről, hogy milyen Ő a valóságban, elképzelni sem tudjuk, de mi (a tisztítótűzben) úgy ismerjük őt, amilyen valójában, s megértjük mert lelkünk megszabadult minden köteléktől, amely lebéklyózta és meggátolta abban, hogy felfogja Isten szentségét, fölségét és nagy irgalmasságát. Mi mintegy a szeretettől felemésztett vértanúk vagyunk. Ellenállhatatlan erő vonz minket Isten felé, aki középpontunk, de ugyanakkor egy más erő visszataszít minket az engesztelés helyére.
A mi állapotunkban képtelenek vagyunk kielégíteni vágyakozásunkat. Ó, mily szenvedés ez, de mi kívánjuk, és nem zúgolódunk itt Isten ellen. Csak azt kívánjuk, amit Isten akar. Ti azonban ott a földön nem vagytok képesek arra, hogy megértsétek, mit kell kiállanunk.
A tisztítótűzben vannak nagyon bűnös lelkek, de bánják bűnüket és jóllehet bűneikért engesztelést kell nyújtaniuk, ők megerősödtek a kegyelemben, s többé már nem tudnak vétkezni. Tökéletesednek, amint a lélek fokozatosan megtisztul az engesztelésnek ezen a helyén. A lélek jobban megérti Istent, anélkül azonban, hogy látná, mert akkor már ez nem lenne többé tisztítóhely. A tisztítóhelyen nem lenne oly nagy a szenvedésünk, és vértanúságunk oly kegyetlen, ha nem ismernénk jobban Istent, mint ahogy a földön ismerik őt. Fő szenvedésünk, hogy távol vagyunk Tőle, aki hosszan tartó vágyainknak egyedüli tárgya. (NET) 

      Azok, akiknek győzelmét ünnepeljük a holnapi napon, évről évre többen vannak, s a világ végezetéig, az utolsó napig tart, míg mindnyájan felsorakoznak a trón és a Bárány előtt. Te is közéjük tartozol, hiszen Isten gyermeke vagy: meg vagy jelölve a keresztség és a bérmálás eltörölhetetlen jelével, ruhádat fehérre mosta a Bárány vére. A kérdés csak az, meg akarod-e őrizni ezt a hófehér ruhát?
Beszennyeződhet a fehér ruha, de ha akarod, a Bárány vére újból és újból megmossa, és ragyogó tisztává teszi.  - Barsi Balázs - 

      A Szeretetláng Lelki naplóból (Jézus): "Ha a szülő új ruhát vesz gyermekének, megköszönteti vele és lelkére köti, hogy vigyázzon rá, mert nehezen tudta megszerezni. Mennyei Atyám is új ruhát adott (nektek) a szent keresztségben, a megszentelő kegyelem csodás szépségű ruháját. És ti mégsem vigyáztok rá. És van-e szülő, aki többet szenvedett, mint Én? Azért, hogy a megszentelő kegyelem ruhája újra tisztítható legyen, rendeltem a szentgyónást, és ti mégsem veszitek igénybe. Azért izzadtam vért. Azért koronáztak tövissel. Önként feküdtem szent keresztem áldott fájára. A kínok kínját szenvedtem, és utána elrejtőztem jelentéktelen (külső alá), szerénységgel, hogy megközelíthető legyek számotokra, és hogy ne féljetek Tőlem. Mint fehér pólyába takart kisgyermek, úgy rejtőztem a Szentostyába. És ha szívetekbe térek, vigyázzatok, ne legyen azon semmi szenny, sem szakadás, sem folt, mert van-e szülő, aki többet szenved gyermeke új ruhája megszerzéséért, és sokan még meg sem köszönik illendően. Mindennap ugyanazokat a közömbös szavakat érzés nélkül mondják csak el. Oda sem figyelnek, gondolatuk máshol kószál, és csak jönnek mindennap, és így megy ez évről-évre. Nem gondolnak arra, hogy Én az emberi természetet is magamra vettem, és úgy kell Hozzám szólni, csak egyszerű, emberi szavakkal. Nem kell a két lépés illemszabályt betartani, hisz a szívükbe fogadtak. Tehát ne hagyjatok ott egyedül! Szívem szeretetre és bizalomra vágyik. Én kérlek (benneteket), szóljatok Hozzám, hogy alkalmam legyen szavaitokat kegyelmeim teljességével megválaszolni. (I/72-73) Figyelj a csöndességre! Dobbanjon együtt szívünk, forrjon össze szemünk, és csak annyit mondj, hogy szeretsz, imádsz mások helyett is. Ugye, tudod, hogy mindig gyűjtened kell Velem? Most, itt a csendben is tudsz Velem gyűjteni. A magányos éjben is tudsz, amikor virrasztasz. Azért tanítalak, hogy tanuld meg a fogásokat, s mondd el másnak is, hogyan kell a lelkeket gyűjteni. A lélek akarása már szeretet, a szeretet pedig mindenre képes. Csak akarj, minden erőd megfeszítésével! A mi gondolatunk mindig egy legyen: a lelkek megváltása az örök kárhozattól! Mert kegyetlen fájdalmaimat csak így tudod csillapítani." (I/114)

(Szűzanya): Elmerülésem közben a Szent Szűzanya leheletszerű, finom sóhaja lepte meg lelkemet. „Kislányom, részvéted a szegény lelkek iránt úgy meghatotta anyai Szívemet. Megadom azt a kegyelmet, hogy bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok, és három  Üdvözlégyet  elimádkoztok  tiszteletemre,  a  halottak  hónapjában pedig egy-egy  Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből. A szenvedő lelkeknek is érezniük kell anyai Szívem Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását.” (II/15-16)

A Boldogságos Szűz Mária közbenjáró szerepe

     Meg kell említenünk Szűz Máriának a tisztítóhelyre való édes befolyását, aki erről Szent Brigittának ezt mondta: Én vagyok az anyja és királynéja mindazoknak, kik a kiengesztelődés helyén vannak. Imáim megédesítik szenvedéseiket, melyekkel vétkeik miatt sújtatnak. "Behatoltam az örvény mélységére" − írja Sírák könyve (24,8). Ez a mélység − mondja Szent Bonaventura − nem más, mint a purgatórium, amelybe Mária leereszkedik, hogy az ő jelenlétével enyhítse az ott tartózkodó lelkeket. 
     A kármeliták és a szentek kinyilatkoztatásaiból látjuk, hogy a szombati nap, mely különösen a Boldogságos Szűznek van szentelve, a tisztítóhelynek is ünnepnapja. E napon az Irgalmasság Anyja leszáll a tisztítóhely börtönébe, hogy meglátogassa s megvigasztalja hű szolgáit.
     A «Bulla Sabbatina»-ban adott kiváltságnál fogva mindazok, kik a Boldogságos Szűz skapuláréját viselték, eleget téve a feltételeknek, a haláluk utáni első szombaton kiszabadulnak a kiengesztelő lángok közül. Íme, amit erre vonatkozólag Paulina de Sancta Terézia nevű domonkos-rendi nővér elbeszél: Egy szombati napon elragadtatásában a tisztítóhelyre vitetvén elcsodálkozott, hogy azt mintegy a gyönyörűséges paradicsomként látta. A szokásos sötétség helyett nagy fény áradt szét benne. Midőn e változás oka után érdeklődött, meglátta ott Máriát végtelen sok angyaltól körülvéve, kiknek épp akkor parancsolta meg, hogy szabadítsák ki innen azon lelkeket, kik életükben hű hódolattal voltak őiránta s vezessék őket az égbe. (Rossignoli, les Merveilles du Purgatoire, IV. csoda.)
     Ha már ott a Szűzanyának szentelt egyszerű szombatok is ünnepek, nem kételkedhetünk, hogy a tisztítóhelyen még inkább ünnepek az egyházi év Istenanyának szentelt napjai. Mindezen ünnepek közt a legnagyobb szabadulási nap, amelyen Mária testestül égbe vétetett (augusztus 15). Damiani Szent Péter tanítja, hogy minden évben Nagyboldogasszony ünnepén több ezer lelket kiszabadít a Szűzanya - halljuk az ő csodálatos látomását, melyet ezen alkalommal elbeszél.
     Milyen ellenszolgáltatást vár el tőlünk a Szűzanya ahhoz, hogy kegyelmi kiváltságaiban részesülhessünk (a szerk. összeállítása!):

1. Törekednünk kell az állapotunknak megfelelő tisztaságban élni.

2. Viseljük a Kármelita Skapulárét (lásd fentebb!), valamint a Csodásérmet, teljesítve a feladott feltételeket: az előbbinél ima a kármelita szándékra; az utóbbinál a Szűzanya által kért fohász tudatos elmondása: "Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk"!

3. El kell végeznünk az Öt Elsőszombati engesztelést (Szentmise, szentáldozás /szentgyónással/ és a mise végén 15 percnyi elmélkedés a Szűzanyáról).

4. Imádkoznunk kell az úgynevezett "máriás" napi imákat (Kis Zsolozsma, Litániák, Felajánló imák, és /vagy/ a Szent Rózsafüzért). Lehetőségeink szerint tartózkodnunk kell szerdán, pénteken és szombaton a húsételektől, felajánlva ezt Mária Szeplőtelen Szívének engesztelésére!

5. Minden Szűzanyához intézett imához fűzzük hozzá a Szeretetláng könyörgését: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! (Természetesen ajánlott az Üdvözlégyben, vagy Pl. A Csodásérem fohászhoz is mondhatjuk: ...kik Hozzád menekülünk és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!)
     Miért kér az Istenanya külön figyelmességet és ájtatosságot kiválasztott gyermekeitől? – Azért, mert Isten őrá bízta a békét és az életünket, üdvösségünket segítő kegyelmeket!
     Mikor Lúcia nővért megkérdezték, miért jött Mária utolsó fatimai jelenésekor Kármelhegyi Istenanyaként, ő ezt válaszolta: „Ezzel Mária azt a kívánságát akarta kifejezésre juttatni, hogy minden ember hordja a skapulárét az Ő Szeplőtelen Szívének való felajánlása jeleként.”
A Szeretetláng üzenetében a Szűzanya végső célját így fogalmazza meg: "Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el". (III/130)
     Az ég győzedelmes Egyházának Mária a Királynéja, aki szeretettel hajlik le a Küzdő- és Szenvedő Egyházhoz, hogy enyhítésére legyen, vigasztalja, s arra segítse, hogy bejuthasson az örök dicsőség birtokába. Megható a lelkek közt a testvériség, mely nem található fel sehol, csak egyedül a Katolikus Egyházban! 

    Halloween-t október 31-én, Mindenszentek előestéjén tartják, és elne-vezése is az All Hallows Eve (Minden szentek estéje) kifejezésből ered. A Halloween-ről valószínűleg a legtöbb embernek a boszorkányok szörnyek és szellemek képei jutnak eszébe, melyek a sötét, okkult, mágikus világhoz tartoznak s a sötétség, a halál képviselői és bizony, e démonikus erőket idézik meg! Ezzel szemben a Mindenszentek ünnepen a katolikusok Isten dicsőségét, a menny minden szentjét és Isten világosságnak a sötétség feletti győzelmét ünneplik (nem utolsó sorban) a szentek életében. Jézus a világ világossága, és a szentek ebben a világosságban éltek és ezáltal kortársaik irányfényévé váltak.

A Cor et Lumen Christi angol alapítójától ered a "Night of Light" – Fény Éjszakája – kezdeményezés, melyben az alábbiakat javasolják azoknak, akik be akarnak kapcsolódni a Fény Éjszakája ünneplésébe:

– Mindenszentek ünnepe előesti miséjén való részvétel.

– Egész éjszakán át tartó Szentségimádásban való részvétel.

– Gyermekeknek való elfoglaltság szervezése, pl. öltözzenek be szenteknek.

– Fény kihelyezése az ablakokba, jelezve ezzel, hogy Krisztus a Világosságunk.

(Forrás nyomán!)

     A lengyel katolikus egyház internetes honlapján arra figyelmeztet, hogy a Halloween, azaz a Mindenszentek angolszász ünneplése ellentmond a katolicizmus tanításainak és a kereszténységnek, mert a "sötétség birodal-mába, az ördögök, vámpírok és démonok világába" vezeti be a fiatalokat a "vidámság nevében". A BBC szerint egy lengyel érsek, Andrzej Dziegaszerint az október 31-ei éjjeli ünneplés a pogány-ságot terjeszti a fiatalok körében. Dziega szerint a "halál kultúrája" áll emögött.
     Az eredetileg a kelta pogány szokás, Ameriká-ban éledt újjá. A töklámpások készítése, illetve a szörnyeknek és szellemeknek való beöltözés onnan terjedt el manapság a világ jelentős részén.
     Dziega szczecin-kamieni érsek szerint a Halloween tréfái, például a gyerekek ijesztgetése és kísértése nagy szellemi károkat okozhat. Forrás: www.origo.hu 

Zárszó

     Nos, e poszt-sorozat felsorakoztatott érvei ismeretében ráérezhetünk az Üdvözlégyek és a rózsafüzér imádság titokzatos értékeire. Ám ha továbbra is fenntartásaink vannak, félő hogy az Úr előtt majd keserűen tekinthetünk mulasztásainkra, mert értetlenkedtünk a szentolvasó felett, vagy kevésszer imádkoztuk! Majd látjuk, hogy életünkben hányszor éreztünk indíttatást, de halogattuk, bele is kezdtünk volna, de az időből kifutottunk és el is mondtuk, de hadarva! Pedig, lelkünk mélyén egész életünkben mennyire kerestük az édesanyai kezet, aztán nagy „felnőttségünkben” halogatni kezdtük a gyermeki alázatot! Pedig nemcsak földi boldogulásunkat, de üdvösségünket is egyengethettük volna, ha Reménycsillagunkra tekintünk. Szentünk is ezt tanácsolja: „Aki megtalálja Szűzanyát, megtalálja az életet, Krisztust, aki az Út, az Igazság és az Élet. De Szűz Máriát nem találja meg az, aki nem keresi, és nem keresheti az, aki nem ismeri. Megtalálni s ragaszkodni Hozzá különösen ezekben az időkben igen üdvös, mert az ördög jól tudja, hogy kevesebb ideje van már a lelkek rontására mint valaha, napról-napra megkétszerezi tehát erőlködését és támadásait.” (vö. TMT 50.e,g)
     Ne feledjük, ha segítséget várunk az Úrtól, akkor imában szólítjuk meg Őt – és eredményesebb –, ha Édesanyja viszi elé kéréseinket. A pápák és a szentek ezt tanácsolják és szerintük is erre legalkalmasabb az Üdvözlégyek áhítatos mondása! A Mária-jelenések évszázados tanúsága szerint is, az egyik legnagyobb gát a sötétség fejedelme ellen, a rendszeres rózsafüzérezés  – mely a Szeretetláng fohásszal még hatékonyabb!

     Ez az imamód a fatimai ígéret záloga is: „Szeplőtelen Szívem végül győzedelmeskedni fog!”
Montforti Grignon Szent Lajos szavai: "Kérve kérlek azért benneteket azzal a szeretettel, melyet Jézusban és Máriában irántatok érzek, (…) imádkozzátok el naponta az Olvasót, sőt az egész 15 tizedes rózsafüzért... Halálotok óráján áldani fogjátok a napot és az órát, amikor nekem hittetek...!” (TMT 254)

     Az pedig, miszerint a rózsafüzér – mint fegyver – a mai világban már korszerűtlen volna, nos hatalmas tévedés! Épp a Szeretetláng többlet-kegyelme az, amely kozmikus méretű hatékonysággal "újraélesítette" ezt a
máriás fegyvert! Higgye el a kedves Olvasó, hogy ma, amikor ádáz harc folyik már minden egyes lélekért, materiális és metafizikai szinten, a védekezés és ellentámadás természetfeletti "csodafegyvereként" forgathatjuk a Szűzanya szentolvasóját, a Szeretetláng könyörgés hozzáfűzésével (áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre)! Bővebb magyarázatot találhatnak "A Szűzanya ígérete a Szeretetláng Lelki Naplóban" c.holnapi posztban! (szerk.)

Tagadható-e az emberiség hármas egysége?

     Valószínűleg nagyon sok ember hal meg bocsánatos bűnökkel terhelten. Ennél fogva nem méltók arra, hogy azonnal a mennybe kerüljenek, de az sem lenne igazságos, ha elkárhoznának. Kell tehát, hogy legyen egy másik állapot is, ahol a büntetés arányos a vétekkel. Maga az értelem is ezt követeli.
Ez az állapot pedig a tisztítótűz, ahol a lelkek megtisztulnak a megbocsátható bűneiktől és vétkeiktől, és ezáltal olyan állapotba kerülnek, amely lehetővé teszi, hogy a mennyek országának kimondhatatlan boldogságában Uruk és Teremtőjük fenséges színe elé járuljanak.
     Az eltávozottak lelkéért való imádkozás gyakorlata nemcsak a Szentírásnak felel meg, hanem emberi természetünk is erre ösztönöz bennünket. A szentek közösségéről szóló tanítás hangsúlyozza az emberiség szociális és lelki összetartozását, amennyiben rámutat, hogyan lehetünk egymás segítségére a szükségben. (Szerk. megj.: A Szeretetláng az emberiséget hívja egységbe, mely alatt a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyházat érti!)

     Az Egyház három állapota: „egyesek a földön vándorolnak, mások a földi életből eltávozva tisztulnak, ismét mások megdicsőült állapotban vannak” és élvezik a mennyekben az Istennel való teljes szeretetközösséget (vö. KEK 954). E három állapot között közösség áll fenn, mert mindnyájan – jóllehet más és más módon – részesei vagyunk Isten kegyelmének. Mi, akik a földön élünk, az ima és a szeretet révén közösségben vagyunk a holtakkal. Az egyház arra szólít bennünket, hogy imádkozzunk halottainkért, mert – ahogy a katekizmusban olvassuk – „Értük végzett imádságunk nemcsak segítheti őket, hanem hatékonnyá is teheti értünk végzett közbenjárásukat” (KEK 958). Ez nem azt jelenti, hogy Isten nem eléggé irgalmas és ezért könyörögnünk kell hozzá. Éppen ellenkezőleg: Isten az irgalmasság végtelen forrása, de az embereket a többi emberrel együttműködve kívánja üdvözíteni. 

     A szentek közösségének egyik kifejezése a szentek és boldogok hivatalos tisztelete. Hisszük, hogy Istenben spirituálisan egységben maradunk velük, és ők közbenjárnak értünk. Szent Domonkos mondta rendtársainak, haldokolván: „Ne sírjatok, hasznosabb leszek nektek halálom után és hatékonyabban segítlek majd titeket, mint életemben” (KEK 956).

    Mivel a 16. század reformátorai megtagadták ezt a tant, nemcsak az Egyház 16 évszázadon át töretlen hagyományán tettek erőszakot, hanem gátolták természetes ösztöneink kibontakozását is. Elvágták azokat a gyengéd szálakat, amelyek a földet az éggel, a testben élő lelket a földi porhüvelyétől már megszabadult lélekkel összekötik. Ha tudok imádkozni a testvéremért ezen a földön, miért ne tudnék akkor is, amikor már átléptem az örökkévalóság küszöbét? Vagy nem úgy van, hogy a halál csak a testet pusztítja el, a lelket pedig érintetlenül hagyja? Tehát nemde él, gondolkodik, emlékezik és szeret továbbra is?
Milyen földi ok indokolhatná akkor, hogy ne gondoljak továbbra is a testvéremre és az iránta érzett szeretetemet a haszontalan könnyek helyett az imádsággal bizonyítsam? Van-e olyan keresztény, aki amikor a nyitott sírnál látja szeretett hozzátartozójának koporsóját nyughelyére süllyedni, könnytől elhomályosult szemmel ne kiáltana az égre: "Istenem, könyörülj a lelkén!"
     A protestáns sem azzal törődik, mit mond hitvallása, hanem a szívére hallgat és a szeretet és együttérzés egyetemes nyelvén válaszol, amit mindenki megért. A halott felebarát néma ajkáról ugyanazt a könyörgést hallja, amely Jób ajkairól tört elő nyomorúságában: "Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Isten keze!"
Egy ilyen kérés nem találhat süket fülekre! "Imáinkban misztikus testünk egyetlen tagjáról sem szabad megfeledkeznünk, legkevésbé azokról, akik haláluk után a tisztítótűzbe kerültek." (XII. Piusz pápa, A Misztikus Test kezdetű enciklikájából)
     Ha hiszünk a szentek közösségében, azaz a földön küzdő, és a tisztítótűzben szenvedő és a mennyekben megdicsőült háromszintű egyházban, akkor hihetjük, hogy a földön befolyásunk lehet azokra a lelkekre, akik átlépték a küszöböt; és ők is befolyásolhatnak bennünket. Csak kevesen hagyják el a világot annak a tisztaságnak és kegyelemnek az állapotában, amely lehetővé teszi számukra az azonnali belépést a mennyekbe. És még kevesebb azok száma, legalábbis ezt reméljük, akik előtt a tisztítótűz áldott menedéke zárva van. Nem tudom elképzelni, hogyan hihetik ezt a protestánsok és nem csoda, ha a tisztítótűz lehetőségének elvetése sokaknál oda vezetett, hogy a poklot is tagadják! Ez az utóbbi doktrína elég szörnyű, ha csak önmagában tekinti az ember. (Vö. SM) És e lélekpusztító hitvallás korrigálására 500 év sem volt elegendő!!!

Eltávolítják a keresztet Szent II. János Pál szobráról Franciaországban

Az északnyugat-franciaországi Ploërmelben található emlékmű „elhelyezésénél és méreteinél fogva feltűnő jellegű, és mint ilyen, ellentétes a francia köztársaság világi jellegét előíró alkotmánnyal, valamint az egyház és az állam kettéválasztásáról rendelkező 1905. évi törvénnyel” – indokolta 2015. májusi döntését a rennes-i közigazgatási bíróság.

Az ítéletből következően „az emlékművet el kell távolítani a jelenlegi helyéről” – közölte a bíróság, amely hat hónapot adott a városnak a döntés végrehajtásához.

Bár a szobor befogadásának még magyar támogatói oldala is létrejött, a bretagne-i helybéliek nem számoltak a lehetőséggel, hogy sor kerülhetne a tizenegy éve felállított szobor lebontására, elszállítására és más helyen való felállítására. A városka lakóinak tiltakozásához korábban Hervé de Charette volt francia külügyminiszter is csatlakozott.

Az emlékmű, ami Zurab Cereteli grúz származású orosz képzőművész alkotása, egyfolytában viták középpontjában áll, amióta felállították a Szent II. János Pál térre átnevezett téren.

A nantes-i közigazgatási bíróság 2015. december 15-én másodfokon hozott jogerős ítéletet, melyben az emlékmű lebontására szólított fel, hatályon kívül helyezték. Döntésükben az egyház és az állam szétválasztásáról rendelkező 1905. évi törvényre hivatkozva azt a határozatot hozták, hogy csupán az emlékművön található keresztet kell eltávolítani!

Forrás: E-communio.ro, La Croix

Fotó: La Croix - A Magyar Kurír cikke nyomán szerkesztett változat!

Puszta kézzel!

A rózsafüzér ellenségei

 Montforti Grignon Szent Lajos, "A Szentolvasó" c. értekezésében így ír:

   „Először: Az örök elveszettségnek valószínű jele az, ha valaki az Angyali Üdvözletet – melyet az egész világ visszhangoz – megveti, lekicsinyli vagy kigúnyolja!
     Másodszor: Azok viszont, akik tisztelettel veszik ajkukra, valószínűleg a kiválasztottak közé tartoznak!
     Harmadszor: Azoknak, akik megkapták a kegyelmet az égből, hogy a Boldogságos Szűzanyát szerethetik és gyermeki odaadással viselkednek iránta, folyton-folyvást haladniok kell az Ő szeretetében és szolgálatában, míg ez a jó Anya, Szent Fia által az égbe nem viszi őket a dicsőség azon fokára, mely érdemeiknek megfelel!” /48-49/
A tévtanítók, akik mind az ördög gyermekei, irtóznak az Üdvözlégytől, s inkább kígyót melengetnének a keblükön, semmint rózsafüzért hordoznának magukkal. Napjaink eretnekségei is elvetik a rózsafüzér imát.
     (Végezetül) Testvérem, ha kész vagy Jézus és Mária naponkénti rózsafüzéres szolgálatára, akkor övezd fel magad a kísértések ellen is. Hiszen ellened támadnak majd a tévtanítók, a szabad szellemek, a nyárspolgárok, a világfiak, a félig jámborok, az álpróféták, de még saját romlott természeted és az egész pokol is (mindezt azért), hogy erőnek erejével elszakítsanak ettől az ájtatosságtól! /116/
     Nem lehet jó katolikus az, aki a szentolvasó kegyelmeit megveti!
     Nem lehet jó katolikus az, aki a Rózsafüzér Társulatokat támadja!
     A lélekmentés nagy ellensége az, aki bárkit is lebeszél arról, hogy naponként imádkozzák a szentolvasót, ami az igazi jámborság útjára térítené őket és megmentené lelküket a kárhozattól.
     Ha igaza van Szent Bonaventúrának, aki állítja, hogy mindaz, aki nem tiszteli a Szűzanyát, bűnben fog meghalni és (könnyen) a kárhozatra juthat!
     Mert, (– kérdi Szent Lajos) milyen büntetésben is részesülhetnek azok, akik másokat eltérítenek a Szűzanyától és az Ő kedves ájtatosságától?! /32/

Hogyan segíthetünk a Szenvedő Lelkeken? 3

     Montforti Grignon Szent Lajos írja: Egy Alexandra nevű nemes úrhölgy, akit megtérése után maga Szent Domonkos vett fel a Rózsafüzér Társulatba, halála után megjelent a Szentnek kérve Őt, hogy Rózsafüzér Társulatában imádkozzanak érte, mert a Tisztítótűzben 700 év alatt tudná csak levezekelni azon bűnei és könnyelműségei ideig tartó büntetését, melyeket még világias életében követett el. A Társulat buzgón imádkozott is érte. 14 nap múltán Alexandra újra megjelent Szent Domonkosnak ragyogva, mint a Nap és boldogan újságolta, hogy a jó rózsafüzérezők imái, mily gyorsan kihalászták őt a Tisztítótűz lángjaiból! Egyben átadta a szenvedő lelkek üzenetét is, hogy Domonkos atya mindenfelé, még többet prédikáljon a szentolvasóról, hogy minél hamarabb és minél több Tisztítóhelyen szenvedő részesülhessen a Szent Rózsafüzér búcsúiban. Ők ezeket a kiesdett kegyelmeket százszorosan és ezerszeresen is visszafizetik az imádkozóknak amint kiszabadultak, s bejutottak a Mennyországba. (Grignon L. - P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum 1944, 32. oldal)
     Gloria Polo, Akit villámcsapás ért c. könyvében írja (kiragadott részletek): A másvilágon mutatja meg Isten, hogy a bűnök másokra is milyen romboló hatással voltak, sokszor többet ártanak, mint maga az általunk elkövetett bűn. Az Oltáriszentség és a szentségimádás az egyetlen út, amely közvetlen az égbe vezet. Jól jegyezzék meg, ez nagyon fontos számunkra!
A tisztítótűzbe is az Eucharisztia kegyelméből juthatunk és onnan is e Kegyelem hozhat ki. Ezért gyűlöli úgy a papokat az ördög. Amíg vannak papok, lesz, aki a kenyeret és a bort átváltoztatja Jézus testévé és vérévé, és kiszolgáltathatják a Bűnbánat Szentségét, addig meg van az üdvösség reménye!
Akik öngyilkosok lesznek, addig kell, hogy ott (a tisztítótűzben) maradjanak, ameddig éltek volna a földön. Az öngyilkossággal kiestek Isten rendjéből, ezért a démonok is gyötörhetik őket. A tisztítótűzben szenvedő (más) „Szegény lelkek” mentesek minden gonosz befolyástól. Ők (az örök élet szempontjából) már a szent Istennél vannak, és nincs semmi kapcsolatuk a démonokkal. Istenem, milyen sok szerencsétlen ember, főleg fiatalok sírnak és kimondhatatlanul szenvednek. Ha tudták volna, mi vár rájuk az öngyilkosság után, biztos inkább (a földi) börtönbüntetést vállalták volna, mint ezt.
Azok a lelkek, akik a tisztítótűzben vannak, már semmit nem tudnak önmagukért tenni, egyáltalán semmit! De Isten a Szentmise mérhetetlen kegyelmével sokat tud segíteni rajtuk! Ha mi misét mondatunk, a Szentmisén áhítatosan részt veszünk, akkor Isten Anyja, mint adományt átnyújtja a Mennyei Atyának. (GPO)
     Szent Fausztina: Örök Atya! Tekints irgalmas szemmel a tisztítótűzben szenvedő lelkekre, akik Jézus irgalmas Szívébe be vannak zárva. Kérlek Szent Fiad keserves kínszenvedéséért és mindazért a keserűségért, ami legszentebb lelkét eltöltötte, mutass irgalmat azok iránt, akik igazságos tekinteted előtt állnak. Ne nézz rájuk másképp, csak legkedvesebb Fiad, Jézus sebein keresztül, mert hisszük, hogy jóságod és irgalmad határtalan. (Napló 1227)

XII. Piusz pápa
LUCTUOSISSIMI EVENTUS kezdetű enciklikája

Róma, 1956. október 28.

     Azok az igen gyászos események, melyek Közép-Európa népeit sújtják, különösen pedig a számunkra oly kedves Magyarországot, amely most egy borzalmas öldöklés vérében fekszik, mélyen megrázzák atyai lelkünket. De nemcsak a mienket, hanem bizonyára mindazokét, akik számára drága értéket jelentenek a civilizáció jogai, az emberi méltóság és szabadság, amely kijár egyénnek és nemzetnek egyaránt. Apostoli hivatalunkból fakadó tudat ösztönöz bennünket ezért arra, hogy sürgető felhívással forduljunk hozzátok Tisztelendő Testvérek és a rátok bízott nyájhoz, hogy testvéri szeretettől csatlakozzatok hozzánk, könyörögjünk az Istenhez, esdjük ki Tőle, Akinek kezében van a népek sorsa és vezetőinek nemcsak hatalma, hanem élete is, – hogy legyen vége a hatalmas vérontásnak és ragyogjon fel végre az igazi béke, amely igazságon, szereteten és igazi szabadságon alapszik. 
     Legyen végre világos mindenki előtt, hogy ha a nép rendje egyszer felborul, azt nem lehet visszaállítani sem a halálosztó fegyverek erejével, sem a polgárokra alkalmazott erőszakkal, mert az ő legbelsőbb érzéseiket nem lehet elfojtani, sem pedig csalárd elméletekkel, amelyek megrontják a lelket, megsértik az Egyház, a polgári és a keresztény lelkiismeret törvényeit. Az igazi szabadság iránti sóvárgást sohasem lehet külső erőszakkal elfojtani.
Rendkívül komoly körülmények között, melyek a keresztény nyáj egy részét annyira sújtják, kedves emlékek jutnak eszünkbe. Midőn 20 évvel ezelőtt elődünk XI. Piusz legátusaként Budapestre mentünk, hogy résztvegyünk az Eucharisztikus világkongresszuson, melyet akkor ott tartottak meg, nagy örömmel és vigasztalással láttuk, hogy a szeretett magyar katolikusok mily nagy áhítattal és mély tisztelettel követik a legméltóságosabb Oltáriszentséget, midőn azt a város utcáin körmenetben vitték. Biztosak vagyunk abban, hogy ugyanaz a hit, az isteni Megváltó ugyanilyen szeretete lángol fel ismét ennek a népnek a lelkében, annak ellenére, hogy azok, akik az istentelen kommunizmust rájuk erőszakolták, minden eszközzel arra törekedtek, hogy kitöröljék lelkükből atyáik vallását.
     Ezért szilárdan hiszünk abban, hogy ez az igen nemes nép, még ebben a szörnyű felfordulásban is, melynek közepén találta magát, imával fordul az Istenhez, hogy kieszközölje az igazságos renden alapuló, annyira óhajtott békét. Biztos reményünk továbbá az is, hogy minden igaz keresztény, a világ bármely részében éljen is, csatlakozik imáival az oly sok bajtól és igazságtalanságtól sújtott testvéreinek könyörgéséhez és ezzel tanúsítja a szeretet nagy közös kötelékét. Különösen buzdítjuk erre az imahadjáratra azokat, akikre különös gyengédséggel tekintünk – hiszen ugyanúgy kell tennie földi helytartójának is, ahogyan maga az isteni Üdvözítő tett –, azokra, akik éveik első virágjában pompáznak ártatlanságban, kedvességben és bájosságban, különösen nagy reményt fűzünk ezeknek a kicsinyeknek az imádságához, mert ebben az annyi bűntől beszennyezett világban már valamiképpen az angyalokat kell szóhoz juttatni. Velük együtt minden keresztény hívja segítségül a Boldogságos Szűz Mária hatalmas pártfogását, mely olyan értékes az Isten előtt, hiszen ő isteni Megváltónk anyja és a mi szeretett édesanyánk is.
     Nincs kétségünk aziránt, hogy minden ember a városokban és községekben, sőt még a legtávolabbi falvakban is, ahol csak világít az Evangélium fénye – minden keresztény, főleg pedig a kisgyermekek – egész lelkükkel felelnek atyai buzdításunkra, melyhez a tietek is csatlakozni fog, úgy hogy Isten kegyelmének befolyásával és segítségével, melyet oly sok könyörgő hang, valamint Szűz Mária közbenjárása esdett ki, a szeretett magyar nép, melyet oly sok szomorúság sújtott és oly sok vér öntözött, éppúgy mint Közép-Európa népei, akiket megfosztottak vallási és polgári szabadságuktól, boldogan és békésen szabhatnak igazságos rendet társadalmi életüknek, biztosítva Istennek és Jézus Krisztusnak, az isteni Király törvényeit, akinek országa "az igazság és béke országa, a szentség és kegyelem országa, az igazság és kegyelem országa." (Krisztus Király prefáció.)
Ettől a reménytől lelkesítve, mindnyájatoknak Tisztelendő Testvérek s a gondotokra bízott nyájaknak, különösen pedig mindazoknak, akik Magyarországon és Kelet-Európa többi országaiban nehéz körülmények között és annyi baj által sújtva élnek, egész szívünkkel küldjük apostoli áldásunkat.

XII. Piusz

Lúcia nővér tanúsága 5

     Egy 1957. december 26-án folytatott beszélgetésben Lúcia nővér a következőket mondta: „Nézze atya, a Boldogságos Szűz Mária ezekre az utolsó időkre, amiben mi élünk, a rózsafüzér imádkozásának különleges hatékonyságot szerzett. Olyan hatékonyságot, hogy nincs az a probléma, akár az evilági, akár a szellemi életben, akár a privát-, a családi- vagy a közösségi életben, népek és nemzetek sorsában – amit a rózsafüzérrel ne tudnánk megoldani! Ismétlem Önnek, hogy nincs olyan probléma – bármily súlyos is az –, világi vagy mindenekelőtt lelki, saját személyes életünkre, családunkéra, a világ vagy a szerzetesrendek családjaira vagy a népek és nemzetek életére vonatkozó probléma − melyről még egyszer mondom –, bármily nehéz is, amelyet a rózsafüzér imádkozásával ne tudnánk megoldani. A szentolvasóval fogjuk magunkat megmenteni, megszentelni, vele fogjuk Urunkat vigasztalni és számtalan lélek üdvözülését elérni” (Pater Fuentes 1957. dec. 26-i interjúja a fatimai Lúcia nővérrel)
     Lúcia nővér e megjegyzése minden bizonnyal a rózsafüzér legszebb apológiája. Természetesen, a leghatásosabb ima, mellyel Isten szívét meghathatjuk, kétségen kívül a liturgikus ima: a szentmise, körülvéve a szent officiummal (breviárium, papi és szerzetesi zsolozsma). A rózsafüzér soha nem akarta a liturgiát helyettesíteni. „Mindazonáltal a liturgia sem harcol a rózsafüzér ellen, melynek sajátos és nem lebecsülendő karaktere van.” A rózsafüzér számba veszi Urunk életének azon titkait, melyeket a liturgia a karácsonyi és húsvéti ciklusban ünnepel, és a maga módján szemléli őket, „mialatt figyelmét explicit arra a szerepre tereli, melyet a Boldogságos Szűzanya ezekben a történésekben játszott”.

Hogyan segíthetünk a Szenvedő Lelkeken? 2

     Szent Fausztina írja: ,,Ma a tisztítótűz fogságában szenvedő lelkeket vezesd hozzám, s merítsd őket irgalmasságom mélyébe. Vérem árja hűsítse izzó tüzüket. Nagyon szeretem ezeket a lelkeket. Igazságomnak nyújtanak elégtételt. Módodban áll segíteni nékik. Használd fel Egyházam kincstárának valamennyi búcsúját, s ajánld fel értük... Ó, ha ismernéd kínjaikat, szakadatlanul lelki alamizsnában részesítenéd őket, és segítenéd törleszteni adósságaikat igazságosságommal szemben.'' (Napló 1226)
     Legirgalmasabb Jézusom! Te mondtad, hogy irgalmat akarsz, ezért irgalmas Szíved hajlékába vezetem a tisztítótűzben szenvedő lelkeket. Nagyon szereted őket, mégis eleget kell tenniük igazságod törvényének. A Szívedből kiömlő vér és víz oltsa ki a tisztítótűz lángjait, hogy ott is dicsőíthessék irgalmad erejét. (Napló 1227)
     A Szeretetláng Lelki Napló tanítása, hogy böjttel, imádsággal és Szentmise-látogatással (amikor az nem kötelező), kiszabadíthatjuk a tisztítótűzben szenvedő lelkeket, akik üdvözültként visszasegítenek bennünket földi életünkben! Az Üdvözlégyekben mondott, vagy a rózsafüzér-tizedek végéhez hozzáfűzött fohász: "Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre", nagy mértékben elősegíti e globális lélekmentést! A Lelki Napló az emberiség alatt a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyházat érti – mi több –, ezek "stratégiai" együttműködésére alapoz az egész emberiség kárhozattól való megmentésére! Figyelemre méltó, hogy a purgatóriumból szabadult lelkek természetfeletti segítségét az Égiek a legérintettebb stratégiai pontra, a társadalom legkisebb egységeire a családokra és a papok megszentelődésére kívánják irányítani, hogy alapjaiban változzon meg a világ! „Ha olyankor hallgattok szentmisét, mikor az nem kötelező, és a kegyelem állapotában vagytok, Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását úgy árasztom ki, hogy ezen idő alatt is megvakítom a sátánt, és ezáltal kegyelmeim bőségesen áradnak azokra, akikért felajánljátok." (II/33) Ha bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok (tehát az "Áraszd Szeretetlángod" kezdetű fohászt), és (ezzel) három Üdvözlégyet tiszteletemre elimádkoztok, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből. A halottak hónapjában (novemberben) pedig egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből. (vö. II/15-16) (Szerk.)
     Szent Fausztina: Megértettem, mily szoros kapcsolat van a lelkek életének e három szakasza közt: föld, tisztítótűz, mennyország. (Napló 594) Egy alkalommal, amikor öt perces imádásra betértem a kápolnába, s egy bizonyos lélekért imádkoztam, megértettem, hogy Isten nem mindig azért a lélekért fogadja imáinkat, akiért éppen fohászkodunk, hanem valaki másért. Így a lélek tisztítótűzben elszenvedett kínjaira nem szerzünk enyhülést, de imánk azért nem vész el. (Napló 621)
     Maria Simma hathatós felajánló imádsága:
     Örök Atya! Szűz Mária Szeplőtelen Szíve által felajánlom Neked szeretett Fiadat, Jézust. Az Ő fájdalmas kínszenvedése, drága szent Vére és kereszthalála által kérünk, térítsd meg a bűnösöket, mentsd meg a haldoklókat. Szabadítsd ki a tisztítótűzben szenvedő lelkeket, szenteld meg a papokat, a szerzeteseket és a családokat; a mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben. Isten mindörökkön örökké. Ámen. 
     Jézus ígérete: E felajánlás imádkozásakor minden alkalommal megtér egy bűnös, megmenekül egy haldokló, aki egyébként elkárhozott volna, kiszabadul egy lélek a tisztítótűzből, megszentelődik egy pap, egy szerzetes és egy család. 

Lúcia nővér tanúsága 4

     Végül, arra is gondolva, hogy az Egyházi Tanítóhivatal mit mondott nekünk az évek során és mi az, amit Isten, üzenetén keresztül annyira javasol nekünk, azt gondol-hatjuk, hogy a rózsafüzér a szóbeli imádságnak az a formája, amely általában a leginkább megfelel nekünk, amelyet a leginkább értékel-nünk kell, és mindent meg kell tennünk, hogy el ne szakad-junk tőle. Mert Isten és a Szűzanya mindenkinél jobban tudják, mire van szükségünk és mi felel meg nekünk a leginkább. Ez pedig hatalmas eszköz a hit, a remény és a szeretet megtartásában.

     Még azok számára is, akik nem tudnak, vagy nem képesek elmélkedni, már a rózsafüzér kézbevételének egyszerű mozdulata is azt jelenti, hogy Istenre figyelnek. S amikor minden tizedben megemlítik Krisztus életének egy-egy titkát, már emlékeznek is rá, és ebben az emlékezésben a hit halvány fénye gyúl ki, amely nem hagyja elaludni a pislákoló lángot, s így nem alhat ki a tűz.

     Másfelől pedig azokat, akik nem imádkozzák a rózsafüzért és nem vesznek részt minden-nap a Szentmisén, nincs ami táplálja lelküket, és könnyen elvesznek a földi élet anyagiasságában. Így a rózsafüzér Isten imádsága, amelyet Egyházán és a Szűzanyán keresztül java-solt mindannyiunknak a legnagyobb állhatatosság-gal, mint az üdvösségre vezető utat és az üdvösség kapuját: "Imádkozzátok minden nap a rózsafüzért" (A Szűzanya, 1917. május 13-án).

Hogyan segíthetünk a Szenvedő Lelkeken? 1

1. Mindenekelőtt a szentmise felajánlásával, ami nagyságrendjében semmi mással nem helyettesíthető.
2. Vezekléssel. Minden szenvedés, legyen az testi vagy lelki, amelyet a Szenvedő Lelkekért felajánlunk Istennek, nagy megkönnyebbülést hoz a számukra.
3. A szentmiseáldozat után a rózsafüzér a leghatékonyabb eszköz, amellyel a Szenvedő Lelkeknek segíteni lehet. A rózsafüzér-ima hatására naponta számos lélek menekül meg, akiknek egyébként még hosszú ideig kellene szenvedniük.
4. A keresztúti áhítat is jelentős enyhülést hozhat.
5. Felbecsülhetetlen értékűek a búcsúk – állítják a Szenvedő Lelkek. Ezek a jóvátétel azon formái, amelyet Jézus Krisztus keresztáldozata jelentett a mennyei Atyának. Aki életében sokszor nyer búcsút a Szenvedő Lelkekért, a halála órájában is több kegyelemben részesül, mint mások, és a halál előtti bűnbocsánatot is teljes mértékben elnyeri.
Nagy kár lenne, ha egyházunk ezen kincseivel nem élnénk a Szenvedő Lelkek érdekében. Vagy talán nem szörnyű, ha egy halom aranykincs előtt állunk, és szabadon adhatnánk belőle bármennyit a rászorulóknak, akik maguk nem tudnak élni ezzel a lehetőséggel. Ezzel szemben, arra sem vesszük a fáradságot, hogy kinyújtsuk a kezünket, osztogatva a nélkülözőknek? Sajnos, sok helyen évről évre csökken a búcsúk lehetőségét igénybe vevők száma és ez nem csupán az elvilágiasodott gondolkodásnak tudható be, hanem az e kérdésben az egyháziak felvilágosító munkája hiányának! 
6. Adományokkal és jócselekedetekkel - főleg pedig a Világmisszióra való adakozással.
7. Gyertyagyújtással is segíthetünk a Szenvedő Lelkeken, egyrészt, mert ez a szeretet és a figyelmesség jele, másrészt mert a gyertyák meg vannak szentelve, és bevilágítanak a Szenvedő Lelkek világának sötétségébe.
8. Szenteltvíz széthintése is enyhíti a fájdalmaikat. Ha ezt tesszük a Szenvedő Lelkekért, jó lenne, ha hallhatnánk a szenvedők esdeklését, hogy "Még többet!"
     (...) A vigasznak ezek az eszközei azonban nem egyforma módon segítenek a lelkeknek. Ha valaki életében nem sokra tartotta a Szentmisét, akkor az a tisztítótűzben sem fog rajta sokat segíteni. Aki életében keményszívű volt, kevés segítséget fog kapni. Azoknak is keményen kell bűnhődniük, akik a becsületsértés vétkét követték el. Aki azonban nyíltszívű volt egész életében, sok segítségre számíthat. Az a lélek, aki Szentmiséket mutattatott be a Szenvedő Lelkekért, maga is részesülhet majdan a tisztítótűzben ezek segítő érdemeiben (...)
"Ha a tisztítótűzben Szenvedő Lelkek töredelmes bűnbánat által megtisztulhatnának, egy szempillantás alatt megfizetnének az összes bűnükért. Ilyen hatalmas ereje lenne a bűnbánat fájdalmának. Ez a fájdalom vakító fénnyel világítja meg azt a bizonyos eseményt, amelynek súlya most megakadályozza, hogy eggyé legyenek életük legmagasztosabb céljával, szerelmük tárgyával, Istennel." (Génuai Szent Katalin) (SM)
     A tridenti zsinat dogmaként tanítja, hogy a purgatórium lakóin imádságainkkal, továbbá a szentmise-áldozatnak és búcsúknak felajánlásával segíteni tudunk. Ennek a segítésnek elvi alapja a szentek közösségének dogmája (DS 30), amelynek értelmében Krisztus titokzatos Testének tagjai (1Kor 12) egységet alkotnak, és minél inkább részesült valaki a megváltás áldásaiban, annál inkább lehet mások számára is forrása a kegyelemnek. A Küzdő Egyház tagjai szüntelen segítséget remélhetnek a mennyeiektől (a Megdicsőült Egyház), a földiek hűsége és szeretete viszont azok számára jelenthet segítséget, akik evilági vagy másvilági tisztulásra szorulnak (Szenvedő Egyház). Ha föltételezzük, hogy odaát nemcsak tisztulás, hanem vezeklés is folyik, akkor önként adódik, hogy a földiek ennek a vezeklésnek egy részét is magukra vállalhatják. Ebből a gondolatból sarjadt ki az értük felajánlható engesztelő áldozatok és búcsúk tana. (Vö. ED) 

     1956. október 26-án több vidéki városban is sortüzek dördültek, az ÁVH emberei fegyvertelen tüntető tömegbe lőttek többek között Moson-magyaróvárott, Esztergomban és Miskolcon is. Ezen a napon Esztergom-ban az előző napi tüntetéstől felbolydult a város, kora reggel tüntetett, melyhez csatlakoztak munkaszolgálatos katonák, a város tanárai és diák-jai, majd elindultak a Széchenyi térre és a városháza elé. Az esztergomi gépesített hadosztály egy harckocsiját a városháza körül összegyűlt tömeg feltartóztatta, a benne szolgálatot teljesítő katonák pedig átadták fegyve-reiket. Ezt követően a körülbelül 5-600 fős fegyvertelenül tüntető tömeg a Sötétkapun át a hadosztály-parancs-nokság elé akart vonulni, ahol fel akarták olvasni a pesti diákság 16 pontját. Ekkor a tüntető tömegbe a hadosztály-parancsnokság ablakai-ból kézifegyverekkel tüzet nyitottak rájuk. Elsőként a lyukas magyar zászlót lengető férfit lőtték le. A tömeg pánikba esett és menekült a helyszínről, az ÁVH-s katonák azon-ban utánuk lőttek. Az esztergomi ártatlan áldozatok számát 14 és 22 közé teszik, voltak akiket menekülés közben, hátulról öltek meg.

A vértanúk emléke szívünkben él! Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar Hazánkat!

Lúcia nővér tanúsága 3

     Nem tudom biztosan, de amennyire az emberekkel való általános érintkezésből látom, nagyon kevés, valóban elmélkedő lélek van, aki Istennel bensőséges kapcsolatot tart fenn és őriz, amely felkészíti őket Krisztus befogadására az Eucharisztiában. így nekik is szükségük van a szóbeli imádságra, a lehető legjobban átelmélkedve, meditálva és gondolkozva, amilyennek a rózsafüzérnek is kell lennie.

     Sok szép imádság van, amely felkészülésül szolgálhat Krisztus befogadására az Eucharisztiában és arra, hogy Istennel való bensőséges egységünket fenntartsuk. De nem tudom, találunk-e még olyan imát, amely alkalmasabb arra, hogy mindenki általános imádsága legyen. Például, a zsolozsma imádkozása csodálatos, de nem hiszem, hogy mindenki számára hozzáférhető lenne, sem azt, hogy az idézett zsoltárokat általában mindenki jól értené. Ez olyan mértékű tudást és felkészülést igényel, amelyre sokaknak nincs lehetőségük.

     Talán ezen és egyéb, számunkra ismeretlen okok miatt, Isten − Aki Atya és jobban érti nálunk, hogy gyermekeinek mire van szüksége − azt kérte, hogy naponta imádkozzuk a rózsafüzért s így érjünk el arra az egyszerű és általános szintre, amely könnyebbé teszi számunkra a Hozzá vezető utat. 

Ha a lélek szembesül az Úrral

     Részlet Natália nővér Lelki Naplójából: (Jézus) "Nem a tegnaptól, nem is egy 40 évvel ezelőtti naptól függ az üdvösséged, hanem életed legutolsó pillanatától. Ezért kell szüntelen bűnbánatban élni. Ha üdvösségre juttok, az azért lesz, mert én megmentettelek titeket. Az üdvösségetek nem függ az érdemeitektől. Ám ezektől függ jövendőbeli dicsőségetek. Emiatt tehát két dolgot kell szüntelenül gyakorolnotok:
– a kitartó bűnbánatot, és
– azt, hogy gyakran ajánljátok lelketeket kezeimbe, röpimák által.
     Az ítélet miatt nincs okotok a szorongásra. Megváltótok gyengédsége nagyobb, mint egy újszülött bárányé. Emésztő szeretete magával ragadja a lelkeket. Nem Ő küld a tisztítóhelyre. Önnön lelketek megy oda magától, azzal a türelmetlen vággyal telítve, hogy amilyen hamar csak lehet, ismét találkozhasson – de megtisztulva –, a Szeretettel, mely legyőzte őt. A gőgös és megvetéssel teli lélek retteg és viszolyog ettől a Szeretettől – hidegen elhatárolódik tőle: és ez a pokol."
     Egy napon, Jézus vállának támaszkodva, sírva kérdeztem tőle, hogy miért teremtette a poklot. Ekkor Jézus megmutatta nekem egy nagy bűnös lélek ítéletét, aki megbocsátásban részesült. Az őrjöngő Lucifer így üvöltött Jézus felé: "Ez a lélek egész életében hozzám tartozott! Igazságtalan vagy! Ennek a lelke számtalan bűnben fetrengett, az enyém pedig csak egyetlen egyet követett el, mégis a poklot csakis nekem készítetted!"
Jézus szavakkal kifejezhetetlen édességgel mondta: "Lucifer, kértél te egyetlen egyszer is bocsánatot tőlem?" Akkor szörnyű dührohamában, Lucifer felordított: "Azt, soha! Soha! Sohaaa! "
Ezek után Jézus felém fordult, és azt mondta: "Látod, ha képes lenne bocsánatot kérni, megszűnne a pokol, mert ezt a sátáni gőg készítette."
Ezért kér minket Jézus, hogy soha ne feledkezzünk el a szüntelen bűnbánatról, áthatva attól a tudattól, hogy Ő azért hordozta el azt a mérhetetlen kínt földi életében, hogy megajándékozhasson minket az üdvösséggel.
Jézus szeretete, mellyel minden egyes lelket körülölel, nem összehasonlítható semmiféle szeretet intenzitásával, amit itt a földön ismerünk. Bizonyos értelemben minden lélek önmaga egyedül egy univerzum.
Jézus többször is elvitt engem az ítélet helyére. Legutoljára akkor láttam, amikor egy nagy bűnösért imádkoztam. Lelkivezetőm kérésére megkérdeztem Jézust, hogy megmenekült-e ez a bűnös. Ekkor Jézus megengedte nekem, hogy jelen legyek, amikor ez a lélek átment az ítéleten. Arra számítottam, hogy nagy dolgokat fogok látni, de semmit nem láttam. Néztem ezt a lelket paruziája pillanatában, ahogy őrangyala és a Sátán között állt. Jézus isteni fölségével várta ezt a lelket. Nem a mennyei Atya ítél.
     Az ítélet nagy csöndben zajlik, egyetlen szempillantás alatt. A lélek Jézus tekintetében látja egész élete lefolyását, hiányosságaival és szépségeivel. Ha a lélek a kárhozatot érdemelte ki és nem mutat megbánást, Jézus egyetlen szót sem szól. A lélek elfordul tőle. A Sátán abban a pillanatban magával ragadja. 
De többnyire az történik, hogy Jézus, kimondhatatlan szeretetének mozdulatával, kinyújtott kezével rámutat arra a helyre, amit a lélek kiérdemelt a Paradicsomban. "Oda fogsz majd menni" – mondja bátorítóan. Majd a lélek kap egy olyan köpenyt, amilyet a tisztítótűzbeli lelkeken láttam, – melynek színe a fehértől a feketéig lehet minden -, és a lélek a purgatóriumba kerül, ahová elkíséri a Szent Szűz is, aki sok vigasztalást mond a léleknek. Az őrangyala is vele tart. Az a lélek, aki nem kárhozott el, mindig nagyon boldog, amikor látja helyét az örök dicsőségben.
     A Szent Szűz nincs mindig jelen az ítéletkor. De még mielőtt az ítélet elkezdődne, közbenjár a szólított lélekért Jézusnál. Úgy védelmezi és mentegeti, mintha az ügyvédje lenne. De az ítélet pillanatában a lélek már egymagában áll Jézus előtt. Amikor az ítélet megkezdődik, Mária elhallgat, csak a kegyelem árad ki belőle a lélekre. És mihelyt a lélek megkapta a neki való köpenyt, a Szűzanya mellette terem, hogy elkísérje őt a tisztítóhelyre. Mária szinte mindig hosszú ideig a tisztítótűzben marad, hogy a lelkekre árassza gyöngédséggel teli és vigasztaló kegyelmeit.
     A tisztítótűz az engesztelés helye, de az örömé is. A lelkek itt várakoznak, de örömmel várakoznak örök üdvösségükre. A hangsúly határozottan az örömön és a boldog reménységen van, és nem a szenvedésen. 

Puszta kézzel!

Ha a Magyar Parlament környékén sétálsz, bárhol is állsz, mondj el egy ÜDVÖZLÉGYET a kommunista sortűz áldozataiért, mert lehet, hogy azon a helyen is vér folyt, és ott még senki sem imádkozott!

Piros a vér a pesti utcán

Október 25-én békés tömeg vonult a Kossuth térre, barátkozó szovjet tankok kíséretében. A Himnusz éneklése közben három oldalról kezdték lőni a fedezék nélküli embereket. A vérengzést a Zöldávó, a Partizánszövetség (az FM épületéből) és a Szovjet egységek (a téren állók közül egy-egy tank, valamint a távolabbi utcákban várakozó szovjet tankok, melyek még repesz-gránátokat is kilőttek a tér felé). Az áldozatok száma 300-ra tehető (köztük két vétlen orosz katona), a sebesülteké elérheti az ezret! Mikor lesznek a polgári lakosságot lemészároló háborús bűnösök felelősségre vonva?  A vértanúk emléke szívünkben él! Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy ők a Mennyből segítsék Édes Magyar hazánkat!

Lúcia nővér tanúsága 2

     Mivel mindannyiunknak imádkozni kell, Isten azt kéri tőlünk, hogy mondjunk naponta egy imádságot, amire lehetőségünk nyílik.
     A rózsafüzér imádkozása, amelyet ugyanúgy lehet imádkozni közösen, mint egyénileg, ugyanúgy a templomban az Oltáriszentség előtt, mint otthon a családban, vagy egyedül, ugyanúgy amikor úton vagyunk, mint amikor egy réten sétálunk. A családanya imádkozhat, miközben a gyermeke bölcsőjét ringatja, vagy takarít. Napunk huszonnégy órából áll... nem sok, ha egy negyed órát lelki életünknek, az Istennel való bensőséges és családias beszélgetésnek szentelünk!
     Másrészről, a szentmise liturgikus imádsága után a rózsafüzér − eredete, az azt alkotó imák magasztossága, és a Megváltás titkai által, amelyekre emlékezünk és amelyekről minden tizedben elmélkedünk − a legalkalmasabb imádság, amelyet felajánlhatunk Istennek és a leginkább hasznos lelkünknek. Ha nem így lenne, a Szűzanya nem kérte volna olyan állhatatosan.
     Amikor a rózsafüzért említem, nem azt akarom mondani, hogy Istennek szüksége van arra, hogy számon tartsa könyörgéseinket, dicséretünket, hálaadásunkat. Istennek biztosan nincs erre szüksége: Őbenne minden jelen van! Nekünk van szükségünk arra, hogy számon tartsuk ezeket azért, hogy élő lelkiismeretünk legyen, amely biztos abban, amit teszünk. Azért, hogy világosan tudjuk, mindennap teljesítettük-e Istennek szóló felajánlásunkat vagy sem. Azért, hogy ápoljuk és elmélyítsük bensőséges kapcsolatunkat Istennel, s így megmaradjon és növekedjen bennünk a hit, a remény és a szeretet.
     Sőt, azt is mondanám, hogy még azok is, akiknek lehetőségük van naponta részt venni a szentmisén, imádkozzák napi rendszerességgel a rózsafüzért. Az az idő, amit a rózsafüzérnek szentelnek, nyilván nem ugyanaz, mint amit a szentmisén való részvételre fordítanak. Ezeknek az embereknek a rózsafüzér imádkozása lehetőséget jelent, hogy jobban felkészülhessenek az Eucharisztiára, vagy egy szentmise utáni hálaadásra.

Vajon igaz lehet mindez?

     Akár elhisszük vagy nem, a tisztítótűz valósága ugyanaz marad! "A purgatórium túltesz mindenen, amit elgondolni vagy akár elképzelni is tudunk!” – ezek Szent Ágoston szavai. Ezt nyomatékozza Szent Fausztina nővér is Naplójában: »Őrangyalom utasított, hogy kövessem őt. Hirtelen ködös, tűzzel teli helyiségben találtam magam, melyben sok szenvedő lélek volt. Ezek a lelkek szívből imádkoz-nak, de ez nem használ nekik. Csak mi tudunk rajtuk segíteni. Az őket égető lángok engem nem érintettek. Őrangyalom egy pillanatra sem hagyott el. Megkérdeztem a lelkeket, hogy mi az, ami a legna-gyobb szenvedést okozza nekik. Egyöntetűen azt válaszolták, hogy legnagyobb szen-vedés számukra az Isten utáni vágyódásuk. Láttam a Szűzanyát, amint meglátogatta ezeket a lelkeket a tisztítótűzben. A lelkek Tenger Csillagának nevezik Máriát. Enyhülést visz nekik. Még többet is szerettem volna velük beszélni, de őrangyalom jelezte, hogy mennünk kell. Kiléptünk ebből a szenvedésekkel teli börtönből. [Egy belső hangot hallottam], mely azt mondta: ,,Irgalmam nem akarja ezt, de az igazság megköveteli.'' Ettől az időtől kezdve szorosabb kapcsolatba kerültem a szenvedő lelkekkel.« (Napló 20)
     “A lélek abban a pillanatban, melyben a világból kilép, belátja egész valóját, a tökéletlenségeit és rovásait. Félelmes fölségben emelkedik fel előtte az Isten végtelen szentsége, mellyel szemben a Szent Szűz tisztasága is csak árnyék. Érzi, hogy itt a végleges elszámolás órája s szívéből kitör a legideálisabb bánat. Lát akadályokat önmaga és Isten közt, melyeket csak a tisztítótűz elégtétele háríthat el, s önként magára veszi a fájdalmat. Szívesen szenvednek s azt az imát, a szentmiséket és jócselekedeteket, melyeket értük fölajánlunk, Isten kezei közé teszik. (vö. Prohászka 67) (Az elhunytak) érzik tökéletlenségüket s bűneik és gyarlóságaik nagy adósságát. Halálos bűn nélkül is egy gyönge, gyarló, bűnös élet elégtétele nyomja őket. S ők eleget akarnak tenni. Nem, hogy készteti őket az Isten igazságossága, hanem ők maguk égnek a vágytól, hogy eleget tegyenek, hogy lelkükről a foltot, az árnyat letörüljék, hogy szívük nagy-nagy fájdalmát oltsák s a sokszor megvetett, ignorált és gyávaságukban meg nem követett Istent megengeszteljék. Amily mohó vággyal akarnak szenvedni, hogy Istennek elégtételt nyújtsanak, ép oly mohón kívánják, hogy az elégtételt értük mi is Istennek bemutassuk, hogy szenvedéseinkkel, böjtjeinkkel, imáinkkal segítségükre siessünk. Igen, segítsük őket!” (uo. 45-46) Ne okoskodjunk földi elképzeléseink szerint, mert a túlvilág - másvilág!
     A purgatórium létezése annyira bizonyos, hogy nincsen katolikus, aki ezt kétségbe vonhatná. A Szentírás világos tanúságot tesz róla, s ennek nyomán az Egyház már a legkorábbi időktől fogva tévedhetetlenül tanítja! Milliók és milliók minden időben vallották és vallják ma is – de mint említettük a szomorú tényt –, hogy sokaknak erről a megrázó igazságról fogalmuk sincs, legfeljebb ha felszínes elképzeléseik vannak. Ezek a hívek legjobban tennék, ha elmerülnének az üdvösség eme előszobájáról való tanításban. Tudatára ébrednének, hogy a tisztítótűz elkerülésének, vagy az ott lerovandó “tartozás” csökkentésének egyedüli lehetséges helye és módja csak a földi életben valósítható meg, alkalmazva azokat a kegyelmi eszközöket, melyeket az Egyház ajánl számukra. Semmiképp se gondoljuk, hogy a purgatórium valami elkerülhetetlen “fátum”, mert azok a jóhiszemű hívek, akik legyintgetéseikkel egyre hosszabbítják saját purgatóriumi tisztulásuk idejét – amellett –, téves álláspontjukban, még szeretteiknek sem segítettek megszabadulni kínjaiktól! (POS)
     De hogyan éghet egy lélek? – kérdezhetjük.
Isten igazságos és kifejezett megengedéséből a lélek, amely az igazi bűnös, (hiszen a test csak engedelmeskedik a léleknek) úgy szenved, ahogyan a test szenvedne.
Pazzi Szent Magdolna részesült egy látomásban, amelyben látta a tisztítóhely különböző szenvedéseit. A legelviselhetetlenebb szenvedéseket is örömmel tűrték el a lelkek. „Ha Isten nem nyilatkoztatta volna ki ezt számomra, sose hittem volna ezt – mondta elöljárójának – mindazonáltal nem nevezhetem kegyetlennek ezeket a gyötrelmeket. Inkább előnyösek azok, hiszen a paradicsom kimondhatatlan boldogságához vezetnek.” (NET) 

Lúcia nővér tanúsága 1

     1917. május 13-án a Szűzanya ezzel zárja üzenetét: «Imádkozzátok minden nap a rózsafüzért, hogy a világ békéjét és a háború befejezését kieszközöljétek!».
     Miért kérte tőlünk azt a Szűzanya, hogy rózsafüzért imádkozzunk, s miért nem azt, hogy menjünk mindennap misére?
Ez egy olyan kérdés, amelyet már sokan feltettek nekem, és most szeretnék választ adni rá. Nem tudok teljes biztonsággal nyilatkozni róla, mert a Szűzanya nem magyarázta meg, s nekem nem jutott eszembe, hogy megkérdezzem Tőle. Ezért egyszerűen azt mondom, amit gondolok, illetve ezzel kapcsolatban megértettem. Valójában az üzenet értelmének magyarázatát teljes egészében a Szent Egyházra hagyom, mert ez az Ő kompetenciájába tartozik; s ezért alázatosan és jó szándékkal alávetem magam mindannak, amit az Egyház mond, korrigál, javít vagy kimond.
     Az előbb feltett kérdésre visszatérve, azt gondolom, hogy Isten Atya és Atyaként, figyelembe veszi gyermekeinek szükségleteit, lehetőségeit. Tehát, ha Isten a Szűzanyán keresztül azt kérte volna tőlünk, hogy mindennap menjünk misére és áldozzunk, minden bizonnyal sokan mondták volna, valós indokokkal alátámasztva, hogy ez számukra lehetetlen. Egyesek azért, mert nincs a közelben templom, ahol szentmisét mutatnak be, mások pedig teendőik, állapotbeli kötelességeik, egészségi állapotuk miatt stb. Ezzel szemben, a rózsafüzér imádkozása mindenki számára lehetséges, szegényeknek és gazdagoknak, bölcseknek és tudatlanoknak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
     Minden jóakaratú ember naponta imádkozhatja és kell is imádkoznia a rózsafüzért. Miért? Azért, hogy kapcsolatba kerüljünk Istennel, hálát adjunk jótéteményeiért, és kérjük kegyelmét abban, amiben szükséget szenvedünk. Az imádság által lesz bensőséges a kapcsolatunk Istennel úgy, ahogy a gyermek odamegy apjához, hogy megköszönje a kapott jót, megbeszéljen vele dolgokat, iránymutatást, segítséget, támogatást és áldást kérjen tőle.

Bármerre jársz, mondj el egy AVE MARIÁT, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.

Légy te az első!

A purgatórium különböző mélységei 

     Pazzi Szent Magdolna és mások kinyilatkoztatásaiból tudjuk, hogy a purgatórium nem egyetlenegy hely, hanem a bűnök súlyossága szerinti szintjei vannak. Hogy a büntetés ezen helyét jobban megismerhessük,

Római Szent Franciska híres látomásához kell folyamodnunk, mely mintegy térképe a fájdalom ezen országának. (Bolland. Vie de Ste. Francoise) 

      Szent Franciska azt tanítja, hogy a tisztítóhely három szakaszra van felosztva: a legfelső részben vannak azon lelkek, akik istenes életet éltek ugyan, de  Isten iránti vágyukban nem mélyedtek el eléggé, és itt az Isten látása után epedő vágyuk hevessége miatt és által gyötrődnek, enyhébb s rövidebb ideig. A közepén van az a hely, ahol nagy betűkkel e szó olvasható: «Purgatórium», itt szenvednek azon lelkek, akik kisebb vétkeket követtek el, de amelyek mégis – a jéghidegtől a tűzforróságig – érzéki büntetést igényelnek. A mélység legalján, a pokol szomszédságában van a harmadik rész, vagyis a tisztítóhely legalsó része. Ez tele van lángolva világító s átható tűzzel, mely csak attól különbözik a pokoli tűztől, hogy világít és nem sötét. Ezen legalsó részben három elkülönített hely van. Az első a világi emberek számára van, kiknek súlyos vétkeik várnak kiengesztelésre; a második, egyházi tisztséget viselő világiak, szerzetesek és szerzetesnők számára; a harmadik, ahol a szenvedések a legelviselhetetlenebbek: a papok és püspökök számára.

     Hogy a tisztítóhelynek van egy felső része, ahol a lelkek semmi érzéki büntetést sem szenvednek, kevéssé kételkedhetünk, mert Római szent Franciskán kívül nagyszámú kinyilatkoztatás is megerősítik e tényt. Maga a szent Szűz nyilatkoztatta ki Szent Brigittának, hogy van egy szellemi purgatórium, melyet a 'vágyódás purgatóriumának' neveznek. Itt azok a lelkek vannak, akiknek nem kell érzéki szenvedést kiállaniok, de szenvednek az Isten utáni vágytól, mert halandó életük napjaiban nem vágyódtak eléggé a Teremtő után. A tisztítóhely középső része az a hely, melyet fentebb Római Szent Franciska leírásában láttunk, melyről Pazzi Szent Magdolna mondja, hogy abban azon lelkek vezekelnek, kik tudatlanságból vagy gyarlóságból vétkeztek. Mindkét szent ugyanazon fajta vétkek miatti vezeklést, ugyanazon szenvedésekkel, a tűz és jég általi gyötrődéssel írják le.
     Szent Fausztina írja: Midőn a kápolnába mentem, az Úr közölte velem, hogy a választott lelkek között különösen kiválasztottak is vannak, akiket nagyobb szentségre hívott meg, és így rendkívüli közösségre jutnak Vele. Ezek szeráfi lelkek, akiktől Isten több szeretetet vár el, mint a többiektől, holott valamennyien kolostorban élnek. Az ilyen lélek megérti Isten hívását, mert Isten ezt bensőleg megérezteti vele. Követheti ezt a hívást, vagy sem. A lélektől függ, hűségesen követi-e a Szentlélek vonzását, vagy ellenáll neki. Láttam azt a helyet a tisztítótűzben, amely ezeknek a lelkeknek szolgál a mulasztásuk miatti bűnhődésre. Ez a legsúlyosabb kín minden szenvedés közül. Az Istentől különlegesen megjelölt lélek mindig az marad, akár az égben, akár a földön vagy a tisztítótűzben. Az égben más lélekhez viszonyítva nagyobb dicsőség, szentség, Isten mélyebb megismerése jellemzi. A tisztítótűzben viszont nagyobb fájdalom, mert Isten mélyebb megismerését s az Utána való vágyódást kapta osztályrészül. A pokolban is jobban fog szenvedni, mert jobban ismerte Őt, akit elhagyott. Az Isten szeretete által megjelölt lélek stigmája kitörölhetetlen. (Napló 1556) 

Miért pont a rózsafüzér? 4

     Térjünk vissza most a rózsafüzér bibliai és liturgikus vonásához, s vegyük szemügyre a könyörgést, amelyet az üzenet tanított, hogy minden tized végén mondjuk el. Ilyen könyörgéssel a szentmisén is találkozunk, mivel a liturgia szabályai szerint a szent áldozatot a bűneinkért való bocsánatkéréssel kezdjük, s az az imádság, amelyet a Szűzanya tanított - megfogalmazza ezt a kérést:
     «Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra» (1917. július 13-i jelenés).
     "Akik legjobban rászorulnak": azt hiszem, ezek azok az emberek, akiket a leginkább fenyeget az elkárhozás veszélye. Ebben az imádságban arra kérjük Istent, hadd részesüljünk mi is a szentmiseáldozat gyümölcsében, amely a lelkek üdvözülése és bűneink bocsánata.
     Ezért azt hiszem, hogy a szentmiseáldozat liturgikus imádsága után a rózsafüzér − az azt alkotó imák magasztossága és eredete, és megváltásunk titkai miatt, amelyről minden tizedben megemlékezünk és elmélkedünk − a legkedvesebb imádság Isten előtt, amit felajánlhatunk Neki, s amely leginkább lelkünk javára válik. Ha nem így lenne, a Szűzanya nem ajánlotta volna ezt az imát olyan állhatatosan.

Miért olyan kemények a purgatórium kínjai?

     A tisztítótűz nem Isten büntetése, hanem a bűnnel szennyezett lelkek tisztulási lehetősége! Kimondható, hogy a purgatórium az Isteni Irgalmasság helye, az utolsó utáni lehetőség az emberlélek megtisztítására, amely enélkül alkalmatlan lenne Isten színelátására! “Ha egy lélek tisztulás nélkül jutna Isten szemléletére, tízszer többet szenvedne, mert látná a nagy ellentétet önmaga s a ki nem elégített isteni igazság közt; a végtelen jóságot ily állapotban el nem viselné”. (Prohászka) Ne feledjük, hogy a purgatóriumi vezeklés annak folyománya, hogy a földön nem vettük komolyan a Szentgyónást, a penitenciát és a jóvátételt! “A szenvedés nagy kegyelem. A szenvedés által válik a lélek az Üdvözítőhöz hasonlóvá, a szenvedésben kristályosodik ki a szeretet.” – írja Szent Fausztina naplójában (n 57). Itt a földön számtalan lehetőség kínálkozik, búcsúk elnyerésére a magunk és mások számára, ez pedig váltó és “kiváltó” a purgatóriumból!
     Ezzel szemben az emberek óhatatlanul kerülik a kereszteket, az engesztelés és önkéntes áldozatok próbáit – “szenvedéseit” –, melyek Istennek való felajánlása által mentesíthették volna magukat a tisztítótűz ezerszerte nagyobb kínjaitól! Vagyis, életükben nem gyűjtöttek érdemeket, búcsúkat, “váltókat”. Le kell szögeznünk, hogy sem véletlenül, sem vétlenül nem kerülhetünk a purgatóriumba.

 Miként az ottani tisztulási idő és a szenvedések intenzitása sem egyenlő mértékűek a lelkek számára! Kinek-kinek a tisztulása szerint!
Alexandriai Kelemen szerint: bűnbánatra s tisztulásra annyira szükségünk van, hogy vagy itt, vagy ott kell átesnünk rajta. Szent Ciprián emlegeti, hogy vannak, kik egyszerre tisztulnak meg a vértanúságban; de vannak, akik hosszan és lassan tisztulnak meg bűneiktől a tisztítótűzben. (Prohászka) Néhány sarkalatos tudnivaló:
1) Az a tűz, amit itt a földön ismerünk Isten teremtése, mely akár jólétünket, akár szenvedésünket okozhatja.
2) A purgatórium ezzel szemben kifejezetten Isten igazságosságából, a mi tisztulásunkat szolgálja!
3) A földi tűz, főképp porból vétetett testünket képes égetni, míg a purgatóriumi tűz (amely valójában nem anyagi tűz), a szellemi természetű lelkünkre hat, mely elmondhatatlanul érzékenyebb a fájdalomra.
4) Míg a földi tűz, gyorsan elemészti áldozatát, s így a szenvedése is megszűnik, addig a purgatóriumi tűz ezzel szemben intenzív fájdalmával a lelket nem pusztítja el.
5) A tisztító lángoknál jobban kínozza a lelket az Istentől való elszakítottság és elhagyatottság tudata. Nincs rá szó, mellyel leírható lenne e kielégítetlen égető vágy okozta gyötrelem.
Micsoda oktalanság ezért egy értelmes lény részéről, hogy elmulaszt minden óvintézkedést, melyekkel megkímélhetné magát a tisztítótűz nagy-intenzitású szenvedéseitől. Gyerekes dolog abban a hamis tudatban ringatni magunkat, hogy velünk ez nem történhet meg, hiszen saját mértékeink szerint becsületesen éltünk. Ám a becsületes élethez a bensőséges lelki élet is hozzá tartozik, és ez feltételezi az elhunytakért való részvétet is! Jegyezzük meg, hogy a Küzdő Egyház tagjai (a földön élők), imával, áldozattal és Szentmisével segíthetik a Szenvedő Egyház tagjait (a tisztítótűzbeli lelkeket), hogy mihamarabb a Megdicsőült Egyházba kerülhessenek (az üdvösség honába)! A purgatóriumi lelkek általunk való mentése, a mi tisztítótűzbeli szenvedéseink lerövidítését is eredményezi! Veszélyes dolog tehát azt gondolni, hogy talán nem is egészen úgy van a purgatóriumban, amiként olvashattuk, sőt felülni azon protestáns tanításoknak, miszerint minden átmenet nélkül a mennybe juthatunk! Jobb, ha nem próbálkozunk e kérdés valóságával! 

       Ma Kapisztrán Szent János ferences áldozópapot ünnepeljük (Capestrano, Itália, 1386. június 24. – †Újlak, 1456. október 23.), aki világi pályán indult. Kormányzóként eljegyzett magának egy grófi családból való leányt, ám ekkor fordulat következett be az életében: A Perugia és Malatesta közti háborúban elfogták és börtönbe vetették. Megkísérelte a szökést, de ismét elfogták, és ekkor teljesen szakított a világgal, megtért, felbontotta az eljegyzést, s belépett a ferences rendbe. Ezt követően minden tehetségét és erejét Krisztus ügyének és a ferences rend megújításának szentelte. Észrevette, hogy az Egyházat érik bírálatok, és a támadások nem mind hazugságon alapszanak, hiszen Európa ‒ legalábbis erkölcsi szempontból -- romhalmazzá vált. Senki sem tudta, mit is kell hinnie, melyik pápának kell engedelmeskednie. Ezért előbb ő maga, majd vele együtt azok, akik hallgattak rá a ferences rendben, engesztelő életet kezdtek, és vándorprédikátorként hirdették az Evangéliumot. Csatlakozott hozzájuk Szienai Szent Bernardin is. János negyven éven át naponként prédikált, néha három óra hosszat is. Határozottan harcolt kora gazdasági életének rákfenéje, az uzsorakamat ellen, mellyel az egyszerű embereket zsákmányolták ki. De buzdította a papokat és a szerzeteseket is, hogy igazak legyenek és meg ne tévesszék a lelkeket.                                                   Szent János, Európa erkölcsi hanyatlásának egyenes következményeként ismerte fel annak veszélyét, hogy keletről az iszlám vad dühe acsarkodik a kereszténység ellen.                  1452-ben érkezett Magyarországra, mert felismerte, hogy a muszlim-török veszedelemmel szemben a döntő szerep Mária Országának jut az európai kereszténység védelmében,. Leveleket küldött Európa nagy uralkodóinak a segítségüket kérve! Találkozott Hunyadi Jánossal, és ők ketten Nándorfehérvárnál 1456-ban még meg tudták állítani a törököket.   Amikor e győzelem híre Rómába ért, a pápa örök emlékezetül elrendelte Urunk színeváltozása ünnepét augusztus 6-ra, és a Szűzanya kérésére, az egész világra elrendelte a déli harangszót.

Három héttel később meghalt Hunyadi, és október végén az újlaki kolostorban Kapisztrán János is visszaadta lelkét Urának. Testét itt őrizték, de a török hódoltság idején ismeretlen körülmények között nyoma veszett.                                                                                                          1690-ben avatták szentté. Ünnepét 1890-ben vették fel a római naptárba, március 28-ra. Mivel ez a nap legtöbbször nagyböjtbe esik, 1969-ben az ünnepet áthelyezték halála napjára, október 23-ra.

Mi magyarok pedig ma emlékezünk 1956-ra is. És nemcsak egy napra, hanem hetekre, hónapokra, évekre – amikor magyar testvéreink (azok is, akik nem voltak katolikusok) igazában örökkévaló dolgokért adták az életüket. Az igazságért, a becsületért, a hitért, a vallásszabadságért. Ezrekre tehető azon hősök száma, akik utcai ütközetben, az őrjöngő kommunista megtorlásban, a börtöni kinzatásokban, vagy a kivégzésben vesztették fiatal életüket! Kapisztrán Szent János a mennyországban gyűjtse maga köré ezeket a magyar testvéreinket! Imádkozzanak mindnyájan értünk, magyarokért. Hogy mi is, mindegyikünk a magunk módján merjük elfogadni és vallani, hogy életet adni csak az örökkévaló dolgokért érdemes és szabad. Az Úr pedig azokat a testvéreinket, akik az életüket adták a testvéreikért, jutalmazza meg a szeretetükért!

Kapisztrán Szent János a nándorfehérvári hős, az 1956-os szabadságharc zászlós szentje, Magyarország és a tábori lelkészek védőszentje. (Internetes források felhasználásával)

Ha Budapest utcáin, hídjain sétálsz, imádkozz egy Üdvözlégyet azokért a lelkes fiatalokért, akik bátran kiálltak Édes Magyar Hazánk és Európa szabadságáért! A Szent Forradalom és Szabadságharc vérbefojtását követően sokakat meghurcoltak, egész életükre megbélyegeztek vagy ki is végeztek, az ilyen fotókon való szereplésükért!