Ma Kapisztrán Szent János ferences áldozópapot ünnepeljük (Capestrano, Itália, 1386. június 24. – †Újlak, 1456. október 23.), aki világi pályán indult. Kormányzóként eljegyzett magának egy grófi családból való leányt, ám ekkor fordulat következett be az életében: A Perugia és Malatesta közti háborúban elfogták és börtönbe vetették. Megkísérelte a szökést, de ismét elfogták, és ekkor teljesen szakított a világgal, megtért, felbontotta az eljegyzést, s belépett a ferences rendbe. Ezt követően minden tehetségét és erejét Krisztus ügyének és a ferences rend megújításának szentelte. Észrevette, hogy az Egyházat érik bírálatok, és a támadások nem mind hazugságon alapszanak, hiszen Európa ‒ legalábbis erkölcsi szempontból -- romhalmazzá vált. Senki sem tudta, mit is kell hinnie, melyik pápának kell engedelmeskednie. Ezért előbb ő maga, majd vele együtt azok, akik hallgattak rá a ferences rendben, engesztelő életet kezdtek, és vándorprédikátorként hirdették az Evangéliumot. Csatlakozott hozzájuk Szienai Szent Bernardin is. János negyven éven át naponként prédikált, néha három óra hosszat is. Határozottan harcolt kora gazdasági életének rákfenéje, az uzsorakamat ellen, mellyel az egyszerű embereket zsákmányolták ki. De buzdította a papokat és a szerzeteseket is, hogy igazak legyenek és meg ne tévesszék a lelkeket. Szent János, Európa erkölcsi hanyatlásának egyenes következményeként ismerte fel annak veszélyét, hogy keletről az iszlám vad dühe acsarkodik a kereszténység ellen. 1452-ben érkezett Magyarországra, mert felismerte, hogy a muszlim-török veszedelemmel szemben a döntő szerep Mária Országának jut az európai kereszténység védelmében,. Leveleket küldött Európa nagy uralkodóinak a segítségüket kérve! Találkozott Hunyadi Jánossal, és ők ketten Nándorfehérvárnál 1456-ban még meg tudták állítani a törököket. Amikor e győzelem híre Rómába ért, a pápa örök emlékezetül elrendelte Urunk színeváltozása ünnepét augusztus 6-ra, és a Szűzanya kérésére, az egész világra elrendelte a déli harangszót.
Három héttel később meghalt Hunyadi, és október végén az újlaki kolostorban Kapisztrán János is visszaadta lelkét Urának. Testét itt őrizték, de a török hódoltság idején ismeretlen körülmények között nyoma veszett. 1690-ben avatták szentté. Ünnepét 1890-ben vették fel a római naptárba, március 28-ra. Mivel ez a nap legtöbbször nagyböjtbe esik, 1969-ben az ünnepet áthelyezték halála napjára, október 23-ra.
Mi magyarok pedig ma emlékezünk 1956-ra is. És nemcsak egy napra, hanem hetekre, hónapokra, évekre – amikor magyar testvéreink (azok is, akik nem voltak katolikusok) igazában örökkévaló dolgokért adták az életüket. Az igazságért, a becsületért, a hitért, a vallásszabadságért. Ezrekre tehető azon hősök száma, akik utcai ütközetben, az őrjöngő kommunista megtorlásban, a börtöni kinzatásokban, vagy a kivégzésben vesztették fiatal életüket! Kapisztrán Szent János a mennyországban gyűjtse maga köré ezeket a magyar testvéreinket! Imádkozzanak mindnyájan értünk, magyarokért. Hogy mi is, mindegyikünk a magunk módján merjük elfogadni és vallani, hogy életet adni csak az örökkévaló dolgokért érdemes és szabad. Az Úr pedig azokat a testvéreinket, akik az életüket adták a testvéreikért, jutalmazza meg a szeretetükért!
Kapisztrán Szent János a nándorfehérvári hős, az 1956-os szabadságharc zászlós szentje, Magyarország és a tábori lelkészek védőszentje. (Internetes források felhasználásával)