A Hajnal Szép Sugara

Feljegyzések a purgatóriumról 12

A Jóisten adta tudtomra, aki jóságában megengedi, hogy mindenre válaszolni tudjak, amit ön kérdez, mégha olyasmi is, amit magam nem láttam vagy tapasztaltam.

A Jóisten igazságossága tart minket a purgatóriumban, ez igaz, és meg is érdemeljük, de higgye el, hogy irgalma és atyai szíve nem hagy minket minden vigasztalás nélkül. Izzón vágyakozunk rá, hogy egészen egyesüljünk Jézussal, de ő maga is szinte ugyanennyire kívánja. A földön olykor bensőségesen közli magát bizonyos lelkekkel (bár kevesen akarnak figyelni rá), és szívesen tárja fel előttük titkait. Azok a lelkek részesülnek e szívességekben, akik egész viselkedésükkel Jézus tetszését keresik, akik egyedül érte élnek és lélegeznek, akik életükkel és minden lélegzetvételükkel neki akarnak örömet szerezni.

És ha egy léleknek nagyon szép hely van kijelölve a mennyben, a purgatóriumban is sokkal több kegyelmet kap, mint sokan mások.

A megdicsőült lelkeknek nagyon jól esik, ha látják, hogy rokonaik, barátaik nem feledkeztek meg róluk a földön, jóllehet önmaguk számára nincs többé szükségük az imákra. Akik a mennyben vannak, és a földön imádkoznak értük, tetszésük szerint más lelkek javára fordíthatják ezeket az imákat. Cserébe ők sem maradnak hálátlanok.

A Jóisten ítéletei egészen mások, mint a földiek. Ő számításba veszi a vérmérsékletet, a jellemet, hogy valaki mit tett figyelmetlenségből és mit igazi rosszindulatból. Neki, aki a szív mélyét is ismeri, nem nehéz látnia, mi történik ott. Jézus nagyon jó, de nagyon igazságos is!

Hogy milyen távol van a purgatórium a földtől, ahol élünk? – A purgatórium a földgolyó közepén helyezkedik el.

Maga a föld is egyféle purgatórium? – Nos, a földön élők közül egyesek már életükben teljesítik, önként vállalt vagy elfogadott elégtétellel: ők haláluk után azonnal a mennybe jutnak; mások ott kezdik meg, hiszen a föld valóban a szenvedés helye, ám kellő nagylelkűség híján földi tisztulásukat az igazi purgatóriumban fejezik be. (Forrás: a 38. részben!) (Folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

Feljegyzések a purgatóriumról 11

1879/2 Ismerik egymást a purgatóriumban? Igen, a lelkek módján. A másvilágon nincsenek többé nevek. A purgatóriumi és a földi létet nem lehet összehasonlítani. Amikor a lélek kiszabadul és leveti a halandó burkot, testével együtt a neve is a sírba száll. Alig tudom elmagyarázni, milyen a tisztítóhely, ám ön az Istentől kapott megvilágosítással kicsit jobban érti, mint mások. De mi ez a valósághoz képest? Itt teljesen beleveszünk a Jóisten akaratába, míg a földön bármekkora szent legyen is valaki, mindig megőrzi a saját akaratát. Nekünk viszont nincs már saját akaratunk. Csak azt ismerjük és tudjuk, amit Isten tudtunkra kíván adni, semmi mást. Szoktak beszélni egymással a purgatóriumban? Amikor Isten megengedi, a lelkek kommunikálnak egymással, a lelkek módján, szavak nélkül. Igen igaz, hogy most beszélek, de ön nem szellem, és nem értene meg szavak nélkül. Én viszont, mivel a Jóisten így akarja, akkor is megértem, ha ajkával egyetlen szót sem szól.

Hol van a purgatórium? Egy behatárolt helyen? – A Föld középpontjában, a pokol közelében (ahogy a minap szentáldozás után látta). A lelkek egy szűk térben vannak az ott tartózkodók sokaságához képest, hiszen sok-sok ezer lélekről van szó, de ugyan mekkora teret foglal el egy lélek? Naponta több ezren érkeznek a tisztítóhelyre, és legtöbben harminc-negyven évet töltenek itt, egyesek még sokkal többet, mások kevesebbet. Földi számítás szerint mondom ezeket, mert itt minden egészen más. Ó, ha felfognák és tudnák az emberek, mi a purgatórium és mit jelent tudni, hogy önhibánkból kerültünk ide! Én nyolc éve vagyok itt, de tízezer esztendőnek tűnik! Ó Istenem! Mondja el mindezt az atyának, hogy megtudja, milyen a szenvedés eme helye, s a jövőben másokkal is megismertethesse.

A tisztítóhelyen ugyan nagyon bűnös lelkek vannak, de bűnbánóak! Bűneik ellenére, amelyekért engesztelniük kell, megerősödnek a kegyelemben, és többé már nem vétkezhetnek, vagyis tökéletesednek. Ahogyan a lélek fokozatosan tisztul az engesztelés helyén, egyre jobban érti Istent, noha nem látja, hiszen ha látná Istent, az már nem purgatórium volna. Viszont, ha a purgatóriumban nem ismernénk jobban Istent, mint a földön, szenvedéseink nem volnának olyan gyötrelmesek,hiszen a legfőbb gyötrelmünk Isten hiánya! (Forrás: a 38. részben!) (Folyt.)

 Egy szobor, különleges kegyelmekkel

     Láthatjuk, az Egyház Anyjának felhívása egyre sürgetőbb, mindenkit meghív a lélekmentésre. A vállalkozó szellemű hívek fáradozása az ígéretek szerint megtermi gyümölcsét és jutalmát. „A legfeltűnőbb csoda gyermekeim visszatérése lesz az igaz hithez! Az Úr valóságos szeretetéhez! Ezt követi majd az újraegyesülés és béke az egész világnak!”

     Az üzenetekből kitűnik, hogy mindaz, aki megfogadja a Szűzanya felhívását, nagy kegyelmek várományosa. Új elemként jelenik meg az üzenetek terjesztőinek szóló ígéret: „Az Úrtól túláradó áldást kérek minden gyermekemre, aki segít, hogy engem jobban szeressenek, megismerjenek és bátran dolgoznak azon, hogy kívánságaimat, amelyeket kinyilvánítottam, teljesítsék. Mindannyiuknak anyai szeretetemet ígérem az Úr áldásával... áldásom szálljon minden gyermekemre, aki engem szeret és segít, hogy mások is szeressenek!”

     A Zarándok-Madonna befogadása és körbehordozása a Szent Szűz szavai szerint sok kegyelem forrása. (Egyes források szerint a hajlékra is védelmet jelent, amely befogadja őt.) „Ahová csak elviszik a Zarándok-Madonnát, oda én magam érkezem valóban, angyalok egész serege kísér, akik magasztalják az Urat... oda magammal viszem az Úr kegyelmét és anyai szívem szeretetét. Kívánatos, hogy még több otthon adjon néhány napra szállást Magyarországon is a Mária-szobornak, és imádkozzanak előtte".

     Az Isten csodálatos gyógyulásokkal, forrás fakasztásával (Fontanelle) és feltűnő megtérésekkel igazolta Pierinát.

     Megjegyezzük, hogy igen sok püspök és pap elfogadta a Rosa Maria Mystica üzenetét. Azt is elmondjuk, hogy a Zarándok-Madonna szobra a világ számos templomának főoltárán kapott helyet. XXIII. János pápa 1962. május elején, VI. Pál pápa pedig 1969. május 5-én és 1972. április 30-án mondott beszédeiben felszólította a híveket, hogy a Szűzanyához, mint a Rosa Mysticához forduljanak. (1975. október 7-én VI. Pál pápának is ajándékoztak egy Mystica-szobrot.) A Rosa Maria Mystica-szobrok és a róluk készült képek közül 1977. és 1989. között 63 könnyezett 22 országban.

     A készített Rosa Maria Mystica-szobrokat Montichiariban, a jelenés helyére szállítják, s itt a látnok szerint első szombaton délben a Szent Szűz megáldja azokat.

Feljegyzések a purgatóriumról 10

Annyit tudok, amennyit a Jóisten akar, és tudásom korlátozott. Valamennyit tudok a közösségről, de ez minden.

A purgatórium különböző fokozatairól azért tudok beszélni, mert átmentem rajtuk. A nagy purgatóriumon belül különböző fokozatok vannak. A legalsó a leggyötrelmesebb! Szinte ideiglenes pokol, itt vannak azok a bűnösök, akik életükben szörnyű bűnöket követtek el, és ebben az állapotban érte őket a halál, nem hagyva időt megtérésre. Szinte csoda, hogy megmenekültek, sokszor mélyen hívő szülők vagy mások imáinak köszönhetően. Többnyire nem tudtak meggyónni, és a világ azt hitte, elvesztek; a Jóisten azonban, mivel irgalma végtelen, a halál pillanatában megadta nekik az üdvözüléshez szükséges bűnbánatot egy vagy több jó cselekedetükért, amit életük során tettek. Az ilyen lelkek számára borzalmas a tisztítótűz. Valóságos pokol, azzal a különbséggel, hogy a pokolban káromolják Istent, a purgatóriumban viszont áldjuk és hálát adunk neki, hogy megmentett. Utánuk következnek azok a lelkek, akik nem követtek el olyan súlyos bűnöket, mint az előbbiek, de közömbösek voltak Isten iránt. Életük során nem teljesítették húsvéti kötelezettségeiket, és szintén a halál pillanatában tértek meg, sokszor nem is áldozhattak; ők hosszas közömbösségükért vezekelnek a purgatóriumban. Hallatlan szenvedéseken mennek keresztül elhagyatottan, imák nélkül... igen, mert nem részesülhetnek az imák hatásából. A purgatóriumnak ebben a részében vannak azok a férfi és női szerzetesek is, akik lanyhák voltak, elhanyagolták kötelességüket, közömbösek voltak Jézus iránt; és azok a papok, akik nem a királyi fenségnek kijáró tisztelettel gyakorolták szolgálatukat, és nem szerettették meg Istent eléggé a rájuk bízott lelkekkel. A purgatóriumnak ebben a részében is különféle fokozatok vannak, a lelkek érdemei szerint. Így a felszentelt lelkek tisztulása, vagy azoké, akik több kegyelmet kaptak, hosszabb és fájdalmasabb, mint az átlag világiaké. Végül a vágy purgatóriuma következik, melyet előtérnek neveznek. Nagyon kevesen kerülik el; ahhoz, hogy valaki elkerülje, izzón kell vágyakoznia a mennyországra és Isten látására; ez pedig ritka, ritkább, mint hinnénk, mert még a mélyen vallásos emberek közül is sokan félnek Istentől, s ezért nem elég erősen vágyakoznak a mennyországra. Ennek a purgatóriumnak is megvan a maga kínszenvedése, akár a többinek: az, hogy meg vagyunk fosztva Jézus látásától – micsoda gyötrelem! (Forrás: a 38. részben!) (Folyt.)

A Szűzanya panasza
     A világon nagyon sokfelé ismerik az ún. Zarándok-Madonnát, melyek különféle méretben, de azonos kivitelben készültek. Jellemző rájuk az összetett kéz és a három (fehér, piros és aranysárga) rózsa mell magasságában. A felirat (Maria Rosa Mystica) jelentése: Titkosértelmű Rózsa. (A rózsák a Szent Szűz világhoz intézett három legfontosabb kérését jelentik: a fehér az imát, a piros az engesztelést és vezeklést, az aranysárga pedig a bűnbánatot.)
     A montichiaribeli eseményekből is világosan láthatjuk, amiként a Szent Szűz valamennyi jelenésének, üzenetének ez a legfontosabb mondanivalója, az Édesanya szörnyű aggodalma gyermekeiért, s mi mindenre képes azért, hogy felrázza a bűnében tespedő világot. Az Egyház Anyja így panaszkodott Pierinának: „Mennybe felvitelem után mindig mint anya és mint közvetítő álltam isteni Fiam, Jézus Krisztus és az egész emberiség közé. Az évszázadok alatt milyen sok kegyelmet... mennyi jótettet adtam..., mennyi büntetést visszatartottam..., hányszor látogattam a földre, hogy üzenetet hozzak... de az emberek mégis tovább folytatják az Úr megsértését...” Majd így folytatja: „imádkozz, imádkozz leányom, és másokkal is imádkoztass...! Óh, az emberiség rohan, rohan a nagy pusztulása felé...! Sok lélek megy veszendőbe... Az idők egyre vészterhesebbekké válnak.... az Egyház is nagy veszélyben van... Ez még fokozódik, és így az emberek azt hiszik majd, hogy minden elveszett... Ó, ha tudnád, mily sok gyermekem halad a kárhozat felé! ...Mondd meg mindenkinek, hogy imára van szükségem. Imára, hogy Isten gyermekei visszatérjenek a hithez és az Isten szeretetéhez. Az idők sötétek lesznek, zűrzavarral és rémülettel telve. Én azonban szerető szívű Anya vagyok, tudok és akarok is segíteni gyermekeimen, csak kérjék, szüntelenül kérjék! Ha imádkoznak és vezekelnek, akkor ez az anyai Szív kiesdi az Úrtól..., hogy visszatérjen a világosság, a szeretet és a béke az egész világra... Pierina! Mondd meg mindenkinek: elvárom közreműködésüket!”

Feljegyzések a purgatóriumról 9

Azért beszéltem a nagy és a második purgatóriumról, hogy megértse a purgatóriumban különböző fokozatok vannak. Azt a helyet nevezem nagynak, ahol a legbűnösebb lelkek tartózkodnak, ahol én is két évig voltam úgy, hogy semmilyen jelét nem adhattam gyötrelmeimnek. A második purgatórium mégis más, bár ott is sokat kell szenvedni, de kevesebbet, mint az elsőben. Végül van egy harmadik hely is, a vágyakozás purgatóriuma. Ott nincsen tűz. Azok a lelkek vannak ott, akik nem vágytak eléggé a mennyországra, akik nem szerették eléggé Istent. Itt vagyok most; és e három purgatóriumon belül még sok fokozat létezik.

Lassacskán, ahogy tisztul a lélek, már nem ugyanazok a szenvedései. Minden azzal arányos, hogy milyen bűnökért kell engesztelnie.

Hívja fel az emberek figyelmét, hogy mindennap ajánlják fel tetteiket Istennek. Az emberek ugyanis nem mindig gondolnak erre eleget sem a világban, sem a szerzetesközösségekben. Így aztán sok, önmagában véve jó cselekedet nem nyer majd jutalmat a végső napon, mivel végrehajtásuk előtt nem ajánlották fel azokat a Jóistennek.

Soha ne tekintsen hátra, hogy múltbeli viselkedését vizsgálgassa. Tegye egészen a Jóisten kezébe, és haladjon mindig tovább. Életét két szó foglalja össze: szeretet és áldozat. Áldozathozatal reggeltől estig, de szeretettel! Ha tudná, milyen a Jóisten!

Hogyan tudjuk legjobban dicsőíteni Szent Mihályt? Azzal, ha a lehető lebuzgóbban terjesztik a tisztítótűzben lévő lelkekért végzett áhítatot, és [sokakkal] megismertetik, milyen fontos küldetése van Szent Mihálynak a szenvedő lelkek felé. Rá bízta Isten azt a feladatot, hogy a lelkeket az engesztelés helyére (purgatóriumba), megtisztulásuk után pedig örök otthonukba vigye. Mondja meg az atyának, hogy ha szeretne Szent Mihálynak kedvében járni, akkor erősen ajánlja a purgatóriumi lelkekért való áhítatot. A világban nem gondolnak erre. Ha valakinek meghalnak a szülei vagy a barátai, elmond néhány imát, néhány napig sírdogál, aztán kész. A lelkek pedig magukra maradnak; igaz, megérdemlik, hisz amíg a földön éltek, nem imádkoztak a megholtakért, s az isteni Bíró úgy bánik velünk a másvilágon, ahogy az előző világban éltünk. (Forrás: a 38. részben!) (Folyt.)

Forrás: A papokhoz, Szűzanyánk szeretett fiaihoz. Üzenetek '96-'97 évekből.
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 58-61. oldal. (Részletek), 1996. december 8.

Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepe
     "Tekintsetek ma örömmel és végtelen reménységgel Szeplőtelen Édesanyátokra!
‒ Örömmel, mert én vagyok örömötök oka! Így szólítotok meg engem a számomra annyira kedves imában, a Lorettói litániában.
E napon felszólítalak benneteket, hogy tekintsetek rám örömmel!
‒ Örömmel szemléljetek Szeplőtelen Fogantatásom fényében! Mivel öröktől fogva ki voltam jelölve arra, hogy a testté vált Ige Anyja legyek, a Szentháromság abban a kiváltságban részesített, hogy mentes maradtam minden bűntől, az eredeti bűntől is, aminek pedig minden teremtmény részese lesz emberi fogantatása pillanatában.
Így bennem látjátok visszatükröződni az Atya tervét, aki saját képére és nagyobb dicsőségére teremtette az embert. (...) 
‒ Örömmel látjátok, hogy az Ige szűzi Anyja leszek, aki (...) tőlem születik, hogy Üdvözítőtök és Megváltótok legyen. Egyedül Őbenne van az emberiségnek lehetősége arra, hogy megszabaduljon a bűn rabszolgaságából és eljusson a mennyei Atyával való élet- és szeretetközösségre.
‒ Örömmel nyilvánulok meg előttetek eltelve a Szentlélekkel, aki valóságos jegyesi szeretettel egyesül lelkemmel, mert az Ő műve által történik meg bennem az emberré vált Isten foganása, és csak az Ő isteni közreműködése által válok Isten Anyjává.
     Az Atya leányaként, a Fiú Anyjaként és a Szentlélek jegyeseként válhatok valóban örömötök okává. Tekintsetek ma rám végtelen reménységgel is!
‒ Végtelen reménységgel azokban a napokban, amikor az' emberiség megismeri Istentől való eltávolodásának szomorú élményét, amikor minduntalan megsértik és nyíltan visszautasítják az Ő törvényét.
     Elérkezett a nagy megpróbáltatás és az irgalmas megbüntetés ideje. Akkor mint Anya hatékonyan és folytonosan jelen leszek, hogy segítsek megtéréstek és az Úrhoz való visszafordulástok útján.
Így az egész emberiség számára megnyitom Szeplőtelen Szívem, a biztos menedéket, ahová megmenekülése érdekében kell belépnie.
‒ Végtelen reménységgel tekint rám az Egyház, amely ma legnagyobb válságának megtisztító óráit éli át, mert elárasztotta a Sátán füstje, megtört egysége, elhomályosult szentsége, valamint a hit elvesztésének és a nagy hitehagyásnak veszélye fenyegeti. Ezért nyilvánulok meg az Egyházban anyai szeretetem gyengédségével és irgalmával, és így én magam segítem és vigasztalom nagy tisztulásának fájdalmas pillanataiban.
Jelenlétem az Egyházban mostantól kezdve erősebb, folytonosabb és nyilvánvalóbb lesz. (...) Az egész Egyház meg fogja látni azt a rendkívüli segítséget, amit az égi Édesanya kínál föl számára, hogy bevezesse Szeplőtelen Szíve biztos menedékébe, ahol majd megismeri második pünkösdjének fényességes óráit.
‒ Végtelen reménységgel tekintsetek rám (...), akikre annyi szenvedést, sebet és ütleget mért a nagy szenvedés heves szele.
     Mindannyian jöjjetek hozzám, kis gyermekeim! Jöjjetek hozzám, mert szükségetek van arra, hogy égi Édesanyátok megvigasztaljon, bátorítson, oltalmazzon, megvédjen és megmentsen benneteket. Ezért építettem számotokra az Újszövetség Bárkáját, amelybe be kell térnetek, hogy elérjetek a rátok váró Új Időkbe."

     A hitelesnek tekinthető források tanúbizonysága szerint december nyolcadikán a hajnali órákban ÁVH-s és szovjet egységek letartóztatták Gál Lajos és Viczián Lajos aknászt, munkástanácsi vezetőket. Ez váltotta ki azt a felháborodást a városban, ami a tragikus eseményekhez vezetett. A letartóztatások hírére, még aznap 9 óra körül több ezer fős tüntetés kezdődött. Üveggyári, vasgyári munkások, bányászok és a hozzájuk csatlakozók, a salgótarjáni rendőrkapitányság, valamint a megyei tanács elé vonultak, és követelték a letartóztatottak szabadon bocsátását.

     A 2 szovjet harckocsi által védett rendőrkapitányság előtti téren a pufajkások csapdát állítottak: Darázs István százados a mellékutcákat lezáratta, miközben az egyik egysége megakadályozta, hogy a 2000-4000 fős tömeg távozzon a helyszínről. A megyei tanács épülete előtt 47 pufajkás volt tüzelőállásban. Az első lövések 11 óra 15 perc körül dördültek el a karhatalmisták, rendőrök, és szovjet katonák, valamint a Vörös Hadsereg jelenlévő két tankjának géppuskásai tüzelni kezdtek. A tömegben kitört a pánik, egyesek viszonozták a tüzet, de a többség futásnak eredt. A 8-10 percig tartó vérengzés során folyamatos sorozatokkal lőtték a menekülőket és az elesett sebesülteket is. Egy szemtanú szerint "vérző testekkel volt tele az utca".

A legyilkoltak számát minden kimutatásban elhazudták. Az akkori anyakönyvvezető nő 131 halottat jegyzett be és emiatt nyomban elbocsátották az állásából. Annyi sebesült volt hogy a kórház udvarára hordták őket és hagyták meghalni. Az áldozatok közt olyanok is voltak, akiket a távolabbi utcákban ért az eltévedt lövedék. Az ezzel kapcsolatos jegyzőkönyveket titkosították, a tényfeltáró tanúságokat elhallgatták. Az utólagos név szerinti beazonosítások szerint csupán negyvenhat személy – 33 férfi, 11 nő és 2 fiúgyerek –, vesztette életét. A tényfelmérés azért jelent nehézséget, mert a környező kórházakban – hatósági parancsra –, szándékos eldátumozással és hamis diagnózissal állították ki a halál-. illetve a sebesülések okát. Ez utóbbi okirathamisítás is legalább 80-150 főt rejthet! 

     Volt egy salgótarjáni fiatal, Ravasz István az ELTÉ-n tanult. Amikor kitört a forradalom, édesanyja arra kérte, hogy utazzon haza Tarjánba, nehogy baja essék Pesten. Így is történt; december nyolcadikán szenet lapátolt szülei háza előtt amikor egy eltévedt golyó eltalálta, véget vetetve az életének. 19 éves sem volt.

A Nógrád megyei kegyetlenkedéseknek, tömeggyilkosságoknak ezzel még nem volt vége. A pufajkások hivatalos akcióikon kívül is hajtottak végre szabad portyákat, pusztán személyes szadizmusuk kielégítése érdekében. Külön kell szólni azokról az esetekről, amikor a karhatalmistáknak határozott céljuk volt az ellenségnek tartott letartóztatottak meggyilkolása: 1956. december 13-án megkínozták, megölték, majd az Ipolyba lökték a salgótarjáni acélgyár nemzetőrségének két vezetőjét. Számos szemtanút a Szovjetunióba szállítottak. Az ÁVO pribékjei a mészárlást követő hetekben-hónapokban, több szemtanút agyonvertek, hogy ne maradjanak hiteles tanúk, akik elmondanák, hogy mi történt 1956. október 8-án!

Az 1956-57-es sortüzeket – melyek száma több százra tehető –, az a "munkáshatalom" hajtotta végre, akik a nép és a munkások nevében irányították az országot és akik ma magas nyugdíjjal élik békés öregkorukat. A munkásmozgalom ezen élharcosainak utódai most a demokrácia és az "emberi jogok élharcosaivá" váltak, vadul tiltakozva minden olyan vélt és valós megnyilvánulás ellen, amely sérti az "egyenlő bánásmódot"! Isten irgalmazzon nekik!

A vértanúk emléke szívünkben él! Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar hazánkat!

Hogyan alakult és miként valósult meg, üdvtörténetünk nagy eseménye?

     A középkorban a szeplőtelen fogantatás tana sok fejlődésen ment keresztül. Szent Bernát hatására a 12. és a 13. század vezető teológusai (Szent Bonaventúra, Nagy Szent Albert, Aquinói Szent Tamás) elvetették a szeplőtelen fogantatás tanítását. A nehézség számukra abban rejlett, hogy ők képtelenek voltak Máriának az áteredő bűntől való szabadságát összeegyeztetni az áteredő bűn egyetemességével és azzal, hogy minden embernek szüksége van az üdvösségre. A problémára a helyes megközelítést először Wilhelm Ware ferences teológus érte el, amit később nagy tanítványa, Szent Duns Scotus tökéletesített és terjesztett el széles körben. A pápaság vetett véget az évszázadokig tartó hitvitáknak azzal, hogy IX. Pius hittétellé nyilvánította Mária Szeplőtelen Fogantatását 1854. december 8-án!                                                                                                     Amikor IX. Piusz pápa a Szent Péter Bazilikában ünnepélyesen kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját, már nagyon idős és egészségileg is törékeny volt és rekedten beszélt. Akkoriban még nem voltak hangerősítők, ám amikor a dogmatikai tétel formuláját olvasta fel, hangja csengett és erőteljes volt, s ugyanebben a pillanatban egy napsugár, a felhőkön átragyogva, behatolt a Szent Péter Bazilika üvegablakán és beborította a Szentatya alakját. E mindenki által észlelt külső eseményeket Isten és a Boldogságos Szűzanya tetszésnyilvánításaként magyarázták.
     A Szentatya így számolt be erről: "Emberi nyelv képtelen leírni, amit a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának kihirdetése közben tapasztaltam és éreztem. Míg Isten a hittitkot kihirdette Helyettesének szavai által, olyan világos és eleven fénnyel árasztotta el a lelkemet, olyan gyönyörűségek-kel, melyek nem földiek és csak a Mennyben tapasztalhatóak".
     IX. Piusz egyik életrajzírója így ír: "Nem habozok kijelenteni, hogy a Pápa, abban a pillanatban, minden bizonnyal oly különleges kegyelemben részesült, hogy bele ne haljon a Szeplőtelen Szűz páratlan tisztaságának ismerete és érzése által kiváltott édességekbe".
     A Szentatya a következő szavakkal hirdette ki a Boldogságos Szűzanya Szeplőtelen Fogantatásának dogmáját: "Urunk Jézus Krisztusnak, Szent Péter és Pál Apostoloknak tekintélyével és a sajátunkkal kijelentjük és meghatározzuk, hogy az a tan, amely azt tartja, hogy a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatától, a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és kiváltságából, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt: Istentől való kinyilatkoztatás, és ezért erősen és állhatatosan kell hinnie minden hívőnek!" (IX. Piusz Ineffabilis Deus kezdetű bulla)

Gyakorlati magyarázat:
     Sajnos, sokan félreértik a dogma értelmezését. Nem úgy kell érteni, hogy Mária, a szüleinek szerető együttléte nélkül fogant volna, hanem hogy Mária a (biológiai) fogantatásának pillanatától kezdve, mentes volt az eredendő bűn foltjától! Nem szabad tehát összekevernünk az Angyali Üdvözlet jézusi foganásával (amit a Szentmise aznapi evangéliuma is sugall). Nem beszélve arról, hogy a szeplőtelen foganás, teljesen különbözik a szűzi szülés fogalmától is! A szűzi szülés mellett, (elméletben) minden felekezet tanúságot tesz, de a Szeplőtelen Fogantatás mellett, egyedül csak a Katolikus Anyaszentegyház tanúskodik!  Mária tehát az új teremtés és új teremtmény, Szeplőtelen Fogantatása első pillanatától fogva.

     Minden ember az áteredő bűnnel jön e világra, és az örök kárhozattól való megszabadulásért Krisztus megváltására van utalva. Mária is, mint az emberi törzshöz tartozó teremtmény így született volna, de nem így történt! A Legszentebb Szentháromság – Máriát, mint Jézus Krisztus leendő Anyját –, a Megváltó Fiú érdemeinek megelőlegezéseként, páratlan kiváltságban részesítette, és fogantatásának első pillanatától megőrizte Őt az áteredő bűntől. 
     Időrendben előbb az anya van, és utána a fiú. Következésképpen ahhoz, hogy Mária Szeplőtelen lehessen, Krisztusnak már születése és kereszthalála, vagyis a Megváltás véghezvitele előtt meg kellett váltania Őt.
Szent Ambrus így ír: "Amidőn az Úr a világ megváltásába fogott, Márián kezdte, hogy ő fogadhassa elsőként Fia kezéből az üdvösség gyümölcsét, hiszen az ő közreműködésével jutott el a Megváltás mindenkihez!" (In Luc. 2,17)
     A Keresztség által mindannyian megszabadulunk az áteredő bűntől, melytől Mária már fogantatása pillanatától mentes volt. A Szeplőtelen Fogantatás megnevezés azonban csak Máriát illeti meg, mert a Keresztségben való újjászületésünkkel bár a régi teremtményből mi is új teremtménnyé lettünk, nem mondhatjuk azt, hogy olyanná lettünk, mint a Szeplőtelen Fogantatás. (Vö. Fracesco Bamonte, Szűz Mária harca c. könyv 77-79. oldaláról szerkesztve. Kiadó: IHTYS 2014. Nagyvárad)

A mai nap déli órái, különleges kegyelmeket ígérnek!
Az üzenetek a szerkesztő által összefoglalva:
„Anya vagyok, szerető szívű Anya, aki szeretné megmenteni gyermekeit. Imádkozzanak az emberek, hogy az Úr irgalma elárassza a Földet! Ég bennem a szeretet és a vágy, hogy megmentsem a világot”.
A Szent Szűzanya, az alábbiakat kérte:
1.) Minden hónap 13. napja Mária-nap legyen.
2.) Július 13-a legyen a Rosa Maria Mystica ünnepe.
3.) Aki csak teheti október 13-án, az Engesztelő Szentáldozás Világnapján járuljon szentáldozáshoz.
4.) Minden év Szeplőtelen Fogantatásának napján, december 8-a déli óráiban ünnepeljenek az emberek és imádkozzanak Hozzá az egész világ üdvéért, mert ez a kegyelem különleges órája! Az ebben az órában végzett ájtatossággal, számtalan testi és lelki kegyelmet nyerhet mindenki. Az Isteni Irgalmasságot esdik ki azok, akik imádkoznak és engesztelnek bűnökben élő embertársaikért!
5.) Akinek módjában áll, menjen vezeklő zarándoklatra a Fontanelle-i forráshoz.
6.) A jelenésekben Mária ismételten buzdított a rózsafüzér imádkozására, „amely oly kedves az Úr előtt". Tudja meg minden gyermekem, aki teljesíti kívánságomat az engesztelő áldozással és a rózsafüzér imádságával, a kegyelem nagy bőségével viszonzom azt nekik és azoknak is, akik a forráshoz jönnek és tisztelnek engem áhítatukkal.
Imáitokat, engeszteléseteket én magam viszem az angyalokkal az égbe, hogy felajánljam az Úrnak. Az imában egyesült szívek együtt dobognak és lángolnak a szeretettől!
Én mindenkit és mindent látok és megáldok, tehát sok kegyelmet nyerhetnek tőlem azok, akik dicsőítik az Urat, az ég és föld Királyát, mert sok sérelmet kell kiengesztelni, amelyeket isteni Fiam ellen követnek el.
Naponta imádkozzátok a rózsafüzért, mely erős kötelék és egyesít benneteket Szívemmel. Az áhítattal mondott rózsafüzér, nem csak a hit titkainak szemlélése, de felhívás az én közbenjárásomra.
A Miatyánk: az egység imája, az Úr imádsága.
Az Üdvözlégy: az engem köszöntő ima, mellyel elindult a megváltástok.
A Dicsőség: a Szentháromságot dicsőítő ima.
Gyermekeim, szeressétek egymást! Az Isten- és felebaráti szeretet kössön össze benneteket! Ajánljátok fel a szeretet áldozatait. Az ima és az áldozat az égbe száll. Mindnyájan részesültök az Úr áldásában, ha imádkozzátok a szent rózsafüzért! Azt kívánom, hogy gyermekeim értsék meg amit mondok és teljesítsék.
A Szűzanya miután ezt mondta, felemelkedett az égbe, kitárta karját, palástja végtelenül naggyá vált, és beborította az egész világot. Karjáról fehér rózsafüzér csüngött le.

December 8-án, Szeplőtelen Fogantatás napján 12 és 15 óra között az egész ország a rózsafüzért imádkozza! Kapcsolódj be te is!

Az imaszándék: Magyarországért, népünkért, Európa vezetőiért, az Engesztelő Kápolna felépüléséért, az Egyházért és népünk megtéréséért!

Ajánlott imák: A Szent Rózsafüzér (lehetőleg a Szeretetláng betéttel!), az Irgalmasság Rózsafüzér, Most segíts meg Mária..., Oltalmad alá futunk Istennek Szent Anyja, Szent Mihály ima.

December 8-án, Szeplőtelen Fogantatás napján 12 és 15 óra között az egész ország a rózsafüzért imádkozza! Kapcsolódj be te is!

Az imaszándék: Magyarországért, népünkért, Európa vezetőiért, az Engesztelő Kápolna felépüléséért, az Egyházért és népünk megtéréséért!

Ajánlott imák: A Szent Rózsafüzér (lehetőleg a Szeretetláng betéttel!), az Irgalmasság Rózsafüzér, Most segíts meg Mária..., Oltalmad alá futunk Istennek Szent Anyja, Szent Mihály ima.

Feljegyzések a purgatóriumról 8

Ismétlem, ne féljen tőlem. Nem fog látni szenvedéseimben. Később, amikor lelkileg erősebb lesz, látni fog tisztítóhelyen szenvedő lelkeket, akik nagyon elrettentőek, de ne gondoljon erre, nehogy megrémüljön. A Jóisten akkor majd megadja önnek a kellő bátorságot és mindent, amire szüksége lesz, hogy teljesítse szent akaratát.

Kérdezi, hogy nem büntetés-e ez? – Nem, dehogy! Azért vagyok itt, hogy én enyhülésben részesüljek, ön pedig megszentelődjék. Ha kicsit jobban figyelne arra, amit mondok...

Megértem, hogy nem tartja normális dolognak, hogy így beszélgetünk, és megértem, hogy zavarban van. Tudom, hogy gondot okozok önnek; ám mivel Isten megengedi, nekem pedig enyhülést ad, ugye hajlandó megbocsátani nekem? Ha megszabadulok, meglátja, sokkal többet teszek majd önért, mint ön tett értem. Máris sokat imádkozom önért.

Kérdésére, hogy hol van X nővér? – A nagy purgatóriumban, ahol nem használnak neki az emberek imái. A Jóistennek sok szerzetes halála nem tetszik – ha mondhatom így –, hiszen azért hívta meg ezeket a lelkeket, hogy a földön hűségesen szolgálják, haláluk után pedig azonnal a mennybe jussanak, hogy dicsőítsék őt... Ehelyett előfordul, hogy hűtlenségük miatt hosszasan időznek a purgatóriumban, sokkal hosszabban, mint a világiak, akik nem kaptak annyi kegyelmet!

1879/1. Látjuk Szent Mihályt, úgy, ahogy az angyalokat lehet látni, nincs teste. Ő jön a purgatóriumba mindazon lelkekért, akik megtisztultak, mivel ő vezeti őket a mennybe. Igen, igaz, a szeráfok közé tartozik, ahogy Monsignor mondta. Ő a legfőbb angyal a mennyben. Őrangyalaink is el szoktak jönni meglátogatni, de Szent Mihály sokkal szebb náluk! A Szűzanyát testestől látjuk. Ünnepein szokott a purgatóriumba jönni, és sok lélekkel tér vissza a mennybe. Míg velünk van, nem szenvedünk. Szent Mihály szokta kísérni; amikor viszont Szent Mihály egyedül jön, ugyanúgy szenvedünk, mint egyébként. (Forrás: a 38. részben!) (Folyt.)

Egy világhírű Mária-jelenés

     1947-ben, a Milánó közeli Montichiariban, megjelent a Szűzanya Pierina Gilli ápolónőnek, mint Rosa Mystica, mell magasságban a három rózsával, fehér, piros és arany színben.
     A Szent Szűz elmondta, hogy mint „Titkosértelmű Rózsát – Rosa mystica-t” tiszteljék, és különös oltalmat ígér a papoknak, a szerzeteseknek és a hivatásoknak.
     A Szűzanya jelenései ‒ esetenként több éves megszakításokkal ‒, 1947-től 1989-ig a látnok haláláig tartottak, mintegy 35 alkalommal. A Pierini Gilli asszony által kapott üzenetek megszívlelése napjainkban aktuálisabb, mint valaha! A továbbiakban áttekintést olvashatnak e világszerte ismert magánkinyilatkoztatásról!
     Felhasznált források:
Dr. Antalóczi Lajos: Jelenések, üzenetek és a jövő – Kisboldogasszony Plébánia, Eger 2000.
Magyary Csilla: Titkos értelmű rózsa - Vallás és Élet Kiadó USA 1979.
http://pecel.vaciegyhazmegye.hu/sites/default/files/2009.02.22.pdf
http://albertgallery.eu/documents/eltero.pdf

FONTOS TUDNIVALÓ HOLNAPRA! 

     Minden év Szeplőtelen Fogantatásának napján, december 8-a déli óráiban ünnepeljenek az emberek és imádkozzanak Máriához az egész világ üdvéért, mert ez a kegyelem különleges órája! Az ebben az órában végzett ájtatossággal, számtalan testi és lelki kegyelmet nyerhet mindenki. Az Isteni Irgalmasságot esdik ki azok, akik imádkoznak és engesztelnek bűnökben élő embertársaikért!

KILENCEDIK NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
     1854. december 8-án IX. Piusz pápa a Szent Péter Bazilikában ünnepélyesen kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját. Az ekkor már nagyon idős és egészségileg is törékeny pápa a szentélyben foglalt helyet és rekedten beszélt. Akkoriban még nem találták fel a mikrofonokat, erősítőket és hangszórókat; amikor azonban a dogmatikai tétel formuláját olvasta fel, hangja csengett és erőteljes volt, s ugyanebben a pillanatban egy napsugár, a felhőkőn átragyogva, behatolt a Szent Péter Bazilika egyik üvegablakán és beborította a Szentatya alakját. Ezeket, a mindenki által észlelt külső eseményeket Isten és a Boldogságos Szűzanya tetszésnyilvánításaként magyarázták. A Szentatya így számolt be róla: "Emberi nyelv képtelen leírni, amit a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának kihirdetése közben tapasztaltam és éreztem. Míg Isten kihirdette a hittikot Helyettesének szavai által, olyan világos és eleven fénnyel árasztotta el lelkemet a Legszentebb Szűz páratlan tisztaságát illetően, hogy ennek az ismeretnek a mélységeibe merülve, elmondhatatlan gyönyörűség töltötte be a lelkemet, olyan gyönyörűségek, melyek nem földiek és csak a Mennyben tapasztalhatóak".  IX. Piusz egyik életrajzírója így ír: "Nem habozok kijelenteni, hogy a Pápa abban a pillanatban, minden bizonnyal különleges kegyelemben részesült, hogy ne haljon bele a Szeplőtelen Szűz páratlan tisztaságának ismerete és érzése által kiváltott édességekbe". A Szentatya a következő szavakkal hirdette ki a Boldogságos Szűzanya Szeplőtelen Fogantatásának dogmáját, amihez az említett mély misztikus tapasztalat is társult:
     "Urunk Jézus Krisztusnak, Szent Péter és Pál Apostoloknak tekintélyével és a sajátunkkal kijelentjük, kihirdetjük és meghatározzuk, hogy az a tan, amely azt tartja, hogy a Boldogságos Szűz Mária fogantatásának első pillanatától, a mindenható Isten egyedülálló kegyelméből és kiváltságából, az emberi nem Üdvözítőjének, Jézus Krisztusnak érdemeire való tekintettel, az áteredő bűnnek minden szennyétől eleve megőrizve mentes volt: Istentől való kinyilatkoztatás, és ezért erősen és állhatatosan kell hinnie minden hívőnek"
(IX. Piusz Ineffabilis Deus kezdetű bulla, Magyarul: Fila Béla ‒ Jug László: Az egyházi tanítóhivatal megnyilatkozásai. Budapest, 1997, 499-500, Vö, Heinrich Denzinger ‒ Peter Hünermann: Hitvallások és az Egyház tanítóhivatalának megnyilatkozásai. Bátonyterenye ‒ Budapest, 2004, 554-555)

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűség, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki  országod – Édes Magyar Hazám – és számomra, a szükséges kegyelmeket Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

Feljegyzések a purgatóriumról 7

1878. A nagy bűnösök és azok, akik közömbösségből szinte egész életükben távol voltak Istentől, valamint a szerzetesek, akik nem olyanok voltak, mint lenniük kellett volna, a nagy purgatóriumban vannak, ott az értük felajánlott imák nem használnak nekik. Életük során nem törődtek a Jóistennel; most ő sem törődik velük, mintegy magukra hagyja őket, hogy vezekeljenek hitvány életükért.

Aki a földön él, fel sem tudja fogni, mit szenvedünk, és el nem tudja képzelni vagy elgondolni, milyen a Jóisten! Mi azonban ismerjük és értjük, mivel lelkünk már megszabadult a kötelékektől, melyek nem engedték, hogy felismerjük a Jóisten szentségét, fenségét és nagy irgalmát. Mártírok vagyunk, akiket úgymond elemészt a szeretet. Ellenállhatatlan erő hajt az Isten felé mint középpontunk felé, ugyanakkor egy másik erő visszataszít engesztelésünk helyére, ahol arra kényszerülünk, hogy ne érjük el vágyainkat. Ó, micsoda gyötrelem! De megérdemeljük, és itt nincs zúgolódás. Azt akarjuk, amit a Jóisten akar.

Nagyon meg vagyok könnyebbülve, mert már nem vagyok a tűzben. Most csak az olthatatlan vágy él bennem, hogy lássam a Jóistent, jóllehet ez még hatalmasabb szenvedés! De érzem, hogy közeledem számkivetésem végéhez, a helyhez, ahová minden vágyammal vágyakozom. Egyre szabadabbnak érzem magam, de hogy mikor szabadulok meg, egyedül a Jóisten tudja. Lehet, hogy még évekig kell vágyakoznom a mennyország után. Imádkozzék továbbra is mindig; később meghálálom.

Hagyatkozzék az Úr tetszésére, azután legyen nyugodt. Minden, amit mondtam, teljesülni fog és ne is akadályozza, a jó Jézus akarja így.

Legyen előzékeny azokkal, akik kissé kevésbé kedvesek önnek, mint mások, bármi rosszat tettek is önnek; mégpedig önmegtagadásból; Jézus örülni fog.

Jegyezze meg! Akik elkárhoznak, kizárólag azért kárhoznak el, mert mindenáron ezt akarják. Ahhoz ugyanis, hogy így végezzék, Istentől kapott kegyelmek és jó sugallatok ezreit kellett elutasítaniuk. Tehát ők tehetnek róla! (Forrás: a 38. részben!) (Folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

NYOLCADIK NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
     Az üdvtörténetnek tehát három nagy főszereplője van: a Megváltó Krisztus, Szeplőtelenül Fogantatott Édesanyja és a Sátán, aki a kárhozatra gyűjti a lelkeket és békétlenséget szít a világban.
Monforti Grignon Szent Lajos így ír: "Isten arra választotta Máriát, hogy minden kegyelem kincstárnoka, gondozója és szétosztója legyen. Ezért Isten minden kegyelme és minden adománya a kezein megy át".
     A Fiú üdvözítői művének társaként Mária, teljes mértékben részese lett a gonoszság szelleme elleni harcnak. Így az Egyház hite által Máriának tulajdonított »Szeplőtelen Fogantatás« és a »Megváltó Társa« címek, melyek lelki szépségét és a Megváltás csodálatos művében való mélységes részvételét hirdetik, nyilvánvalóvá teszik a kígyó és az új Éva közti kibékíthetetlen ellenállást." (II. János Pál, Ált. kihallgatás, 1996. január 25.) 
A közelebbi időkre térve, Lúcia nővér írja Visszaemlékezéseiben, hogy a Fatima-i Szűzanya második megjelenésekor, többek között, ezt mondta: "Szeplőtelen Szívem menedéked lesz és elvezet téged Istenhez". Ezekben a szavakban felismerhetjük az anyai közbenjárására történő utalást, mintegy párhuzamot vonva Jézus kifejezésével: "Én vagyok az Út ... " (Jn 14,6). A Fiával való egyesülése okán ő út az Atyához és a kegyelmek közvetítője.
     A Fatima-i Szűz más alkalmakkor is kifejezésre juttatta közbenjárását-közvetítését. 1917. július 13-án, a harmadik jelenéskor, ezt mondta: "Továbbra is minden nap imádkozzátok a rózsafüzért a Rózsafüzér Királynőjének tiszteletére, hogy a világ számára a békét és a háború befejezését kieszközöljétek. Mert egyedül csak Ő tudja ezt elérni".
     Boldog Jácinta kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus és Mária Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997, 108.o.)

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűség, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki  országod – Édes Magyar Hazám – és számomra, a szükséges kegyelmeket Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Feljegyzések a purgatóriumról 6

1875. Nagyon ügyeljen bensőjére, apró fájdalmait egyedül Jézusnak tartogassa. Ő bőven képes kárpótolni bármiért, amit elvett. Élete csupa belső szeretetcselekedet és önmegtagadás legyen, de erről egyedül Isten tudjon. Ne tegyen semmi rendkívülit: nagyon rejtetten éljen, nagyon rejtetten, Jézusával szorosan egyesülve. A Jóisten azt akarja, hogy egyedül őt szeresse. Boldogok a lelkek, akik ezt a kincset birtokolják!

Élete során nem Jézus távolléte lesz a nagy vezeklése, hanem a mélységes fájdalom, amiért a múltban oly sokszor megbántotta, miközben Ő túláradó kegyelmekkel halmozta és halmozza el.

Senkihez se menjen panaszkodni csekélységek miatt, még az elöljáróhoz se. Az apró szenvedéseket tartsa meg magának és Jézusának, akinek mindent mondjon el. Ne aggódjék túlságosan az egészségéért. A Jóisten mindig ad majd elég erőt, hogy szolgálni tudja.

1875. május 14. Lelkigyakorlata alatt igyekezzék, hogy egyetlen kegyelem se menjen veszendőbe azok közül, amelyekkel az Úr megajándékozza, hogy mindig kövesse a kegyelmi indításokat, hogy lelkületét hatalmas hit és nagy összeszedettség jellemezze. Úgy kezdjen minden napot, mintha még semmit nem tett volna, de soha ne engedjen a csüggedésnek.

1875. május 18. Mily kevés az igazi szerzetes, akiben csakugyan megvan állapotának lelkülete! Talán ötven közül egy! Mindenáron tartozzék e kiváltságosok közé! Mekkora a felelőssége egy elöljárónak, egy újoncmesternőnek, egy tanárnak! Micsoda számadással tartoznak Istennek!

Lassan-lassan, ahogy szabadulok, tisztábban hall majd, amikor pedig teljesen megszabadulok, második őrangyala leszek! Az anya még mindig a tisztítóhelyen van, mert több olyan dolgot vezetett be a közösségben, amelyek nem illettek össze a hivatásunkkal, inkább a lazítást szolgálták. Nagy tudomány, ha valaki képes a lelkek megkülönböztetésére. Ha nagyobb figyelemmel járnának el a jelöltek befogadásánál, kevesebb probléma lenne a közösségekben. (Forrás: a 38. részben!) (Folyt.)

HETEDIK NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
     A II. Vatikáni Zsinat ezt mondja: "A Boldogságos Szűz[-et] ... az isteni Gondviselés terve, az Ige megtestesülésével kapcsolatban, eleve Isten anyjának rendelt[ -e]." (Lumen gentium 61.)
Krisztus és Mária emberi természete a teremtés művének csúcsa. Habár Krisztus és Mária sok évszázaddal a Teremtés után jelent meg a világban, mégis, a Legszentebb Szentháromság előtt öröktől fogva ott lebegett ez a felülmúlhatatlan Mestermű, amely Isten egyetlen más teremtett művéhez sem hasonlítható: "egy Szeplőtelen Asszony, aki a Fiú Anyja lesz és akinek méhében a Fiú emberi testet ölt a Szentlélek közreműködésével".
     Az is megfigyelhető, hogy a Teremtés könyvében meghirdetett ellenségeskedés, amit Isten kelt a sátán és az asszony között, Máriában kétféleképpen is megvalósul. Isten tökéletes szövetségeseként és az ördög ellenségeként, szeplőtelen fogantatása következtében, amikor is a Szentlélek kegyelme megalkotta és megőrizte őt a bűn minden szennyétől, teljesen kikerült a sátán hatalma alól.
     XII. Piusz pápa, a Szeplőtelen Fogantatás dogmájának centenáriumára, 1953-ban közzétett Fulgens corona kezdetű ünnepi enciklikájában így érvel: "Ha egy adott pillanatban a Legboldogságosabb Szűz nem birtokolta volna az isteni kegyelmet, és fogantatásában az eredeti bűn foltot ejtett volna rajta, akkor inkább alárendeltség ‒ legalábbis arra a kis időre, bármily rövid szakaszról lett volna szó ‒, és nem az az örök ellenségeskedés állt volna fenn Mária és a kígyó között, amelyről az ősi hagyomány beszél, egészen a Szeplőtelen Fogantatás ünnepélyes kihirdetéséig (AAS 45 [1953] 579). Az asszony és az ördög közötti, Isten által elrendelt kibékíthetetlen ellenségeskedésnek szükségszerű feltétele Mária Szeplőtelen Fogantatása, vagyis a bűntől való teljes mentessége, léte első pillanatától. Mária Fia végső győzelmet aratott a sátán fölött és ennek gyümölcseiből Anyját előre részesítette, megőrizve őt a bűntől. Következésképpen, a Fiú hatalmat adott neki, hogy ellenállhasson az ördögnek, s így, a Szeplőtelen Fogantatás misztériumában, megváltói művének legjelentősebb hatását valósította meg." ( II. János Pál. Ált. kihallgatás, 1996. május 30.)

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűség, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki  országod – Édes Magyar Hazám – és számomra, a szükséges kegyelmeket Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

Feljegyzések a purgatóriumról 5

M. a purgatóriumban van, mert okoskodó megjegyzéseivel sokszor meggátolta a jót, amit az elöljárók tehettek volna. Tegye gyakorlattá magában Isten jelenlétét. A Jóisten keresi az odaadó lelkeket, akik önmagáért szeretik őt. Nagyon kevesen vannak!

A purgatóriumban nem látjuk a Jóistent, hiszen akkor ez lenne a mennyország!

Ha egy lélek igazán, őszintén és szeretetből keresi a Jóistent a szívében, Isten nem engedi, hogy csalódás érje. Ez igaz, de Isten sokszor ott is kiárasztja kegyelmeit, ahol sok a rosszaság... ön miért utasítaná el? Szentelje, áldozza fel, adja oda magát a Jóistennek! Sohasem tehet érte túl sokat. Jól gondolja, hogy csakis áhítatunk túlcsordulása árad át másokra. Jobb üllőnek lenni, mint kalapácsnak! Ne fáradjon bele a testi-lelki önmegtagadásokba, hiszen még alig adott elégtételt a múltért.

1874. június. Jegyezze meg: a vihar, amely feltámad, hogy megtépázza a lelket, hamar el is múlik. A sátánnak mindenütt vannak követői, még a szerzetesközösségekben is.

Nem, nem látom Jézust, amikor ki van helyezve [az Eucharisztiában], de érzem a jelenlétét. Úgy látom őt, ahogyan ön is, a hit szemével, jóllehet, a mi hitünk azonban sokkal élőbb, mint az öné. Mi tudjuk, milyen a Jóisten!

Ha jól akar készülni a szentáldozásra, szeressen előtte, szeressen hálaadás közben, szeressen mindenkor.

A Jóisten azt akarja, hogy egyedül érte éljen, egyedül rá gondoljon, egyedül róla álmodozzék. Tagadja meg lelkét, szemét, nyelvét; ez sokkal kedvesebb lesz a Jóisten előtt, mint a testi vezeklések, amelyek sokszor saját akaratunkból származnak. Úgy gondoljon Istenre, mint édesapára, drága hitvesre. Szíve gyengédségét egyedül Jézusnak öntse ki, de teljesen!

Igen, az egész örökkévalóságon át dalolni fogja a végtelen irgalmat, amelyben részesült. Annyira szeresse Jézust, hogy nyugvóhelyet találhasson a szívében, ahol, hogy úgy mondjam, kipihenheti azt a sok bántást, ami mindenütt éri. Szeresse őt a közömbösek helyett, a gyenge lelkek helyett!

1874. december 12. Akinek fontos Isten, annak legyenek fontosak a lelkek is. Nem volna nagy érdem egyedül üdvözülni. Isten oly nagy tökéletességet kíván öntől, amilyet sokaktól nem. (Forrás: a 38. részben!) (Folyt.)

1956. december 4-én hatalmas nőtüntetés volt Budapesten

     A Péterfy Kórház alagsorában november 4-e után is aktív volt egy illegális sokszorosítót üzemeltető értelmiségi csoport. A szovjet megszállás első havi fordulójára nőtüntetést szerveztek az elesettek emlékére. A tüntetést az ÉLÜNK című stencilezett újságukban hirdették, melyet röpcédulaként terjesztettek. A forradalom  vérbefojtásának emléknapjára, december 4-re hívták a Hősök terére a lányokat, asszonyokat – kérve őket –, hogy egy-egy szál virágot hozzanak magukkal a néma tüntetésre. 
     Az első csoport délelőtt fél 11 körül érkezett a térhez nemzeti és fekete zászlókkal, virágcsokrokkal és koszorúkkal. A kettes-hármas sorokban haladó, kendős gyászoló nők közt egyesek gyerekkocsit toltak. A Magyar Ifjúság útja felől, szovjet páncélautók zárták el az utat, melyek igyekeztek visszább szorítani a tömeget. Egy harckocsiból kinyúló ordibáló orosz, durván kiemelt egy nőt a sorból, ám hallva és látva a hatalmas tömeg felzúdulását, nyomban el is engedte. A gyászruhás asszonyok némán folytatták útjukat, s csak annyiban engedtek az erőszaknak, hogy egy részük a Műcsarnokot megkerülve haladt az Ismeretlen Katona sírja irányába. Voltak, akik a leeresztett városligeti tó medrén keresztül voltak kénytelenek az emlékművet megközelíteni. A borult, ködös időben végül is két és fél órán keresztül vonultak az asszonyok s tették le a virágaikat az Ismeretlen katona sírjához. Kisebb csoportok még a délutáni órákban is érkeztek, amikor a sírt már teljesen befedték a virágok. Megható volt, hogy az emlékmű négy sarkán álló őrkatona sírt.
     Ezekben a napokban az ország több nagyvárosában is sor került néma nőtüntetésre. December 6-án Veszprémben és Gyulán, 7-én Székesfehérváron, Esztergomban és Pécsett, 9-én Miskolcon, 10-én pedig Egerben. 
     A Kádár-kormány apparátusa később igyekezett beazonosítani a résztvevőket és néhányukat súlyos zaklatásnak tették ki. Például, Wittner Mária egyik rabtársa Opoczki Istvánné, akit a december 4-i nőtüntetés szervezésével vádoltak meg, a Kádár-pribékek kínvallatásának egyenes következményeként méhrákban halt meg.

     A Városligeti tó mellől is hosszú sorokban érkeztek a bátor magyar asszonyok és anyák, akik akkoriban nem csekély veszélynek tették ki magukat, hiszen a nemzetmészáros szocialisták akár beléjük is lövethettek volna, miként ezt néhány nap múlva sorra meg is tették. (A kép távlatában látható a végeláthatatlan gyászmenet.)

     A tüntető nők ezt követően az Amerikai Követség elé vonultak és petíciót adtak be, miszerint az Egyesült Államok követelje meg, hogy az ENSZ bizottság repülőgépe leszállhasson Budapesten, (amit az oroszok előzőleg már megakadályoztak), hogy a saját szemükkel láthassák a háborús cselekmények pusztítását, és a köztereken lévő számtalan sírt. Az orosz tankok azonban megjelentek a Szabadságtéren és mintha agyon akarták volna taposni a tömeget, igyekeztek azt megrémiszteni. Több százan lefeküdtek az úttestre, hogy megakadályozzák a gyalázatos randalírozást. A követségről valaki kijött az erkélyre, mondott valamit, de sok értelme nem volt. Aznap az Angol Követég előtt is demonstráció volt, de ott is megjelentek az orosz tankok.

Emlékezzünk meg imáinkban a hős magyar nőkre, akik a vérszagú napokban is bátrak voltak nyíltan meggyászolni fiaikat, férjeiket, édes Hazánkat, és szívükben tovább adták a hazaszeretet Lángját.

HATODIK NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
     A Szeplőtelen Fogantatással a sátán veresége megpecsételődött. Leromboltatott hatalma, s a többi lázadó angyalé is, akiknek ő a vezére, s akikkel közösen egy birodalmat alkotnak (Mt 12,26). Hiszen, bár továbbra is tevékenyen működik a világban ‒ bizonyos történelmi korszakokban nagyon is hevesen és látványosan ‒ mégsem legyőzhetetlen, a Megváltás kegyelme ugyanis, amely Mária és Jézus Krisztus Kálvária-hegyi legfőbb áldozatából fakad, képessé tesz minket ‒ a kegyelem befogadásának mértékében ‒ az ördög műveinek lerombolására.
     E kegyelmet különösképpen megerősíti bennünk a Szűzanya sajátos közbenjárásához való bizalomteljes folyamodás. Ő ugyanis Szeplőtelen Fogantatásának erejében, létével és cselekedeteivel, egyértelműen és teljes mértékben szemben áll a sátánnal, a lázadó angyalok létével és cselekedeteivel, s egyetlen emberi vagy angyali lényhez sem fogható módon, ellentmondást nem tűrve, ellenáll az ördögi támadásoknak, semlegesíti azokat és Fia országát terjeszti, mely igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben.* Mária "anyai lelkülettel vesz részt a sötétség hatalma elleni kemény harcban, amely végigkíséri az ember egész történetét" **, "középpontjában áll ennek az ellenségeskedésnek", ‒ a sátánt és a gonoszság szellemét megtestesítő "kígyóval", a gonoszság fejedelmével szemben ‒, akit Jézus Krisztus pontosan Mária sajátos közreműködésének köszönhetően győz le.
* "Mária, az Egyház tökéletes ikonja, mentesült és megkíméltetett a bűntől, telve van kegyelemmel. Tehát minden megváltott embernél jobban képes hozzájárulni a megváltás művének kibontakozásához". S. M. Parrella. La verita dell'Immacolata Concezione di Maria e il «depositum fidei». Dalla «Inefabilis Deus» alla catechesezi mariane di Giovanni Paolo II. in Aa.vv., Signum magnum apparuit in coelo, L'Immacolata, segno della bellezza e dell'amore di Dio, PAMI, Cittá del Vaticano 2005. 204-205. o.
** II. János Pál. Redemptoris Mater enciklika, 47.

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűség, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki  országod – Édes Magyar Hazám – és számomra, a szükséges kegyelmeket Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

Feljegyzések a purgatóriumról 4

A Jóisten azt akarja, hogy egészen átadja magát neki. Jobban szereti, mint sokakat, ezért több kegyelemben is fogja részesíteni. El ne vesztegessen egyet sem a kegyelmek közül! Egyedül a Jóistennek éljen, őt dicsőítse meg mindenben! Mert ön még annyi jót tehet a lelkekért! Mindent Jézusáért!

Bármit tesz, előbb egy pillanatra szálljon magába, hogy meglássa, tetszik-e Istennek, amire készül. Nagyon szeresse őt!

Én igen szenvedek, de a legnagyobb gyötrelmem az, hogy nem láthatom a Jóistent. Állandó mártírium ez, nagyobb szenvedés, mint a purgatórium tüze. Ha majd úgy fogja szeretni Istent, ahogy ő kívánja, átél majd valamicskét abból az epedésből, melytől annyira vágyakozunk egyesülni Jézussal, szeretetünk céljával.

Igen, látjuk néha Szent Józsefet, de nem olyan gyakran, mint a Szűzanyát!

Akkor juthat a tökéletesség csúcsára, ha minden iránt közömbössé válik, a Jóistent kivéve. A szerzeteseknek nincs joga, hogy javaik fölött rendelkezzenek, ez ellenkezik a szegénységgel. Ha jól imádkozik, az önre bízott lelkek meg fogják érezni. A Jóisten sohasem tagad meg olyan kegyelmet, amit jól végzett imádságban kérnek tőle.

A szerzetesek purgatóriuma sokkal hosszabb és szigorúbb, mint a világiaké, mivel a szerzetesek több kegyelmet tékozoltak el. Sok nővér – bár saját hibájukból –, de elhagyatottan szenved a tisztítóhelyen, mert soha senki nem gondol rájuk. Elhunyt tisztelendő anyánk mondta nekem, hogy a Jóistennek nagyon tetszésére volna, ha a közösség időnként misét mondatna értük. Mondja el ezt az elöljáró anyának!

Elképzelhetetlen a purgatóriumi lelkek gyötrelme! A világban senki sem gondol erre. Még a szerzetesközösségek is megfeledkeznek róla. Ezért akarja a Jóisten, hogy különösképpen imádkozzanak szegény purgatóriumi lelkekért, és ezt az áhítatot adják tovább a tanítványoknak is, hogy majd beszéljenek róla a világban! (Forrás: a 38. részben!) (Folyt.)

ÖTÖDIK NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
     A Szűzanya nagyságának és az ördög elleni erejének elsődleges oka nem Istenanyaságában, hanem abban a hitében rejlik, amellyel Isten tervére válaszolt, aki meghívta őt, hogy legyen anyja és működjön közre vele az emberiség üdvözítésére irányuló tervének megvalósításában és az ördög művének lerombolásában. Mária soha nem ingott meg Istenbe vetett hitében, egyetlen pillanatra sem: soha semmilyen kétely még csak meg sem érintette. Mindig rendíthetetlenül, feltétlen hittel, vonakodás nélkül – Istenre hagyatkozott. Gábriel angyal szavára, aki hírül adta neki Isten tervét és emberileg lehetetlen kérését, ti. hogy szűz-anya legyen, Mária hitt és beleegyezését adta. Ráhagyatkozott arra, amit Isten kért tőle és feltételek nélkül rendelkezésére bocsátotta magát ezekkel a szavakkal: "Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint " (Lk 1,38).* Néhány nappal később Mária elment rokonához, Erzsébethez, hogy segítségére legyen és támogassa őt. Amikor a házába lépett, a Názáreti Szűzből kiáradt a Szeretet-kegyelem: JÉZUS és János felujjongott örömében anyja méhében, így köszöntve az Üdvözítőt és Anyját. Ujjongását anyja, Erzsébet is megérezte és a Szentlélektől eltelve, felkiáltott: "Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésedet, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek" (Lk 1 ,42-44). S hite miatt azonnal boldognak mondja Máriát: "Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!" (Lk 1,45). Erzsébetet a Szentlélek és Mária hite töltötte el ujjongással és vezette Isten Anyjának dicsőítésére, ami nemzedékeken keresztül folytatódik.
     Az Evangélium első boldogsága tehát Máriának szólt, mert hitt Isten szavának. Mária boldog, mert hitte, hogy a Szentlélek erejének köszönhetően Isten Fiának Anyja lesz, az angyal szavai szerint: "Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni" (Lk 1,35). "Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!" (Lk 11,28)
* Vö. LG  VIII. fejezete

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűség, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki  országod – Édes Magyar Hazám – és számomra, a szükséges kegyelmeket Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

Feljegyzések a purgatóriumról 3

Ha gondosan ügyel magára, a Jóisten olyan kegyelmekkel fogja megajándékozni, mint még soha senkit. Egyszerre sokakért felajánlhatja a zsolozsmát, ha ügyel, hogy mielőtt elmondaná, úgy irányítsa a szándékát, mintha mindegyikükért külön imádkozhatna. Így mindegyiküknek ugyanannyira javára válik, mintha csakis érte mondta volna.

A purgatóriumban külön vezeklés vár azokra a szerzetesekre, akik fájdalmat okoztak elöljárójuknak: számukra rettenetes a tisztítótűz.

1874. március 24. (húsvét utáni 2. vasárnap) Holnap minél többször látogassa meg az Oltáriszentséget. Mivel önnel tarthatok, abban a boldogságban fogok részesülni, hogy a Jóisten közelében lehetek. Igen, ez enyhülést ad!

1874. március 25. Most a második purgatóriumban vagyok. Halálom óta megjártam már az elsőt, ahol a lélek igen nagy szenvedéseken megy keresztül. A másodikban is szenvedünk, de sokkal kevésbé, mint az elsőben.

Mindig legyen elöljárója segítségére, ne sokat beszéljen; várjon, míg kérdezik!

1874. május. Az angyali üdvözlet ünnepe óta vagyok a második purgatóriumban. Aznap láttam először a Szűzanyát, az elsőben ugyanis nem látjuk. Látása megerősít; ráadásul e drága Anya a mennyországról beszél. Amíg látjuk, úgy tűnik, enyhülnek a szenvedéseink. Ó, mennyire vágyakozom a mennybe jutni!

Micsoda mártíriumot szenvedünk! Azt gondolom, hogy a Jóisten az ön javára és az én vigasztalásomra engedi a köztünk lévő párbeszédet.

Jól figyeljen arra, amit mondok: A Jóisten nagy kegyelmeket tartogat önnek, amellyel azt akarja, hogy sok lelket mentsen meg. Ha azonban ezt elhanyagolja, egy napon minden lélekről számot kell majd adnia, akiket megmenthetett volna.

Bizony jól teszi, ha Szent Mihályhoz imádkozik, és másokat is erre biztat. Halála óráján boldog az az ember, akinek bizalma volt néhány szentben, mert védelmére kelnek Isten előtt ama rettenetes pillanatban. Merje az önre bízott leányokat az üdvösség nagy igazságaira emlékeztetni! A lelkeknek gyakorta szükségük van rá, hogy valaki felrázza őket, manapság még inkább, mint valaha. (Forrás: a 38. részben!) (Folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

NEGYEDIK NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
     Bár Mária megváltott teremtmény (az első a megváltottak közül és ráadásul páratlan módon), közreműködése Krisztussal mégis egyedülálló és megismételhetetlen. Máriának a megváltásban való közreműködése azonban a Megváltás eseményének bekövetkezésekor ment végbe, vagyis az ő szabad beleegyezésére volt szükség, hogy ez megvalósulhasson.
     Ha Mária nem adta volna szabad beleegyezését a Fiú Megtestesülésébe, akkor Jézus Krisztus nem ölthetett volna testet, amit a kereszten felajánlhasson áldozatul. Mária szabad akarati belegyezése nélkül Krisztus a Kálváriára sem mehetett volna fel, ahol értünk feláldozták. Mária ugyanis hozzájárulását adta Fia Szenvedéséhez, s bár nem tagadhatta meg beleegyezését, hiszen ezt bennefoglaltan már az Angyali Üdvözletkor megadta, a Kereszt lábánál mégis újra megerősítette azt. Jézus feláldozásához adott beleegyezése "nem passzív elfogadás, hanem hiteles szeretetaktus, amellyel Fiát engesztelő áldozatul ajánlotta fel, az egész emberiség bűneiért" (Vö. II. János Pál, Általános kihallgatás, 1997. április 1), hogy így kiragadja az embereket a sátán hatalmából. A Kereszt lábánál Mária "mélységesen együtt szenvedett Egyszülöttjével és lelkében anyai szeretettel társult az Ő áldozatához, szeretetteljes beleegyezését adva az általa világra hozott isteni áldozat felajánlásához."
     Rodriguez Szent Alfonz laikus jezsuita testvér a Boldogságos Szűz iránti szeretettől lángolva, egyik napon egy Mária-kép előtt térdelt, és e szavakban tört ki:
»Oh szeretetre legméltóbb Anyám! Tudom, hogy szeretsz engem, de úgy nem szerethetsz te engem, mint én téged« Ekkor úgy látszott, mintha Mária e szavakon megsértődött volna, mert így felelt neki a képből: »Mit beszélsz te itt, Alfonz? Ó mennyivel jobban szeretlek én téged, mint te engem; tudd meg, hogy az ég és föld közötti távolság nem oly nagy, mint amekkora a különbség az én szeretetem és a tied között.« Az anya szeretetét a gyermeknek is hasonló szeretettel kell viszonoznia; Canterbury-i Szent Anzelm így imádkozik: "Jézus, Isten Fia, esedezve kérlek: anyád iránti határtalan szeretetedért add, hogy én is úgy szerethessem őt, ahogyan Te szereted s ahogyan elvárod, hogy szeressék". Szent Maximilián Kolbe pedig így ír: "Ne tartsatok attól, hogy túlzottan szeretitek a Szeplőtelen Szüzet, mert bármilyen nagy lesz is az iránta való szeretetetek, soha nem fog felérni az ő Jézus iránti szeretetével, akinek követésében áll életszentségünk."

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűség, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki  országod – Édes Magyar Hazám – és számomra, a szükséges kegyelmeket Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

     Az Advent latin eredetű szó – adventus – megérkezést, eljövetelt jelent, a reménykedés időszaka. A Megváltó eljövetelét várjuk.
Annak ellenére, hogy karácsony üzenete sajnos nem egyértelműen világos mindenki számára, mégis a manapság oly szükséges családiasság, a nyugodtság, a boldogság és leginkább a szeretet árad belőle. Éppen ezért hála Istennek, mindenki várja: a gyerekek a csodát, sok ajándékot, a felnőttek pihenést, nyugalmat remélnek és a családok igazi meghitt együttlétet.
     A felkészülés időszaka négy vasárnapot foglal magába, melyek közül, az András napjához, november 30-hoz legközelebb eső vasárnap – advent első vasárnapja – az egyházi év kezdetét jelenti. December 25-ig a négy hetes „szent idő”, a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. A csend, az elmélkedés, az imádság, a bűnbánat, és a hajnali roráté misék ideje. A keresztények számára a Mária-kultusz kiemelkedő időszaka.
     A hozzá kapcsolódó számos népszokás egyik legszebbike az „adventi koszorú” készítése. Először 1860 karácsonyán vált a koszorú az áhítatos várakozás részévé, amikor egy berlini árvaházban Johann Heinrich Wichern evangélikus lelkipásztor az ünnep előtt gyertyákkal díszített kör alakú, abroncsos csilláron jelezte a karácsonyig még hátra lévő időt, jóllehet a magyar népszokásokban sokkal ősibb időket idéz!
     Az adventi koszorú nem véletlenül éppen az örökzöld fenyőből készült és négy gyertyát helyeznek el a koszorún. A gyertyákat vörös és aranyszalagokkal, az élet és fény jelképével is díszíthetik. Az egymást követő vasárnapokon mindig eggyel több gyertyát gyújtanak meg: ahogy közeledik a karácsony, úgy lesz mindig világosabb. (Józsa Judit internetes írása nyomán)

Feljegyzések a purgatóriumról 2

1874. Főnöknőnk halála napja óta a mennyben van, mert sokat szenvedett és nagy szeretet volt benne. A Jóisten azt szeretné, hogy ön szentebb legyen, mint sokan mások. L. atya a purgatóriumban van, mert túlságosan szeretett lelkigyakorlatokat tartani és mindenfelé prédikálni, ámde elhanyagolta a plébániáját.

A Jóisten ugyanúgy elfogadja, ha a tisztítóhelyen lévő valamennyi lélekért tesz, mintha egyetlen lélekért tenné. E pillanatban én azért szenvedek a legerősebben, mert nem voltam hű a hivatásomhoz.

A szentmise után a keresztút a legjobb imádság. Nem tudok látható jelet adni, mert Isten nem engedi meg! Ehhez túl bűnös voltam. Mivel annyi fájdalmat okoztam önnek, a Jóisten azt akarja, hogy ön imádkozzék értem! Bárcsak mondatna értem néhány Szentmisét! Mondjon értem néhány rózsafüzért!

Végezze jól az elmélkedéseket, mert én egyáltalán nem elmélkedtem! Imádkozza bensőségesen a zsolozsmát, mert én nem jól imádkoztam! Legyen mindenben nagyon fegyelmezett, mert én mindig forgattam a tekintetemet, hogy lássam, amit nem kellett volna látnom.

Nagyon engedelmeskedjék az elöljáró anyának, akinek oly sok szenvedést okoztam! Ó szegény, ha tudná, mit szenvedek! Kérem őt, hogy imádkozzon értem, mert nagyon szenvedek mindenért.

Senki sem tudja elképzelni, milyen a tisztítótűz! A purgatórium és a mennyország között nagy a távolság. Olykor megpillanthatjuk mintegy visszfényét annak a boldogságnak, amit a menny áldottai élveznek, ám ez csaknem büntetés, hiszen hatalmas vágyódást ébreszt, hogy láthassuk a Jóistent. A menny csupa ragyogás, a purgatórium mély sötétség.

Isten végtelenül irgalmas és Neki is hatalmas öröm, amikor egy lélek kiszabadul a purgatóriumból. Teljesen igaz, amit a könyvekben olvasott erről. Húsvét napján némi enyhülésben lesz részem. (Forrás: a 38. részben!) (Folyt.)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! Légy te az első!

HARMADIK NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
     Mária a Szentírás első könyvétől az utolsóig, a Teremtés könyvétől a Jelenések könyvéig ‒ a Mennyei Atya terve szerint ‒, mindig a megváltó Fiúhoz kötődik és elválaszthatatlan egységben munkálkodik vele az emberek kimentésén a sátán hatalmából: "Az ősbűn elkövetése után, Isten a sátánt jelképező kígyóhoz fordul, megátkozza és egy ígéretet fogalmaz meg: »Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba« (Ter 3,15). Az elégtételvétel meghirdetéséről van itt szó: a teremtés kezdetén, úgy tűnik, a sátán kerekedett felül, de jön majd egy ember, aki asszonytól születik és széttiporja a fejét. Így, az asszony nemzetsége révén, maga Isten fog diadalt aratni. Ez az asszony Mária, akitől Jézus Krisztus született, és aki áldozatával egyszer s mindenkorra legyőzte az ősi kísértőt. Ezért ábrázolják a Szeplőtelen Szüzet ‒ számtalan festményen és szobron ‒, mint aki lábával egy kígyó fejére tapos."  
     A Szentírás feltárja előttünk hogy Jézus Krisztus az egyetlen Megváltó, az egyetlen Közvetítő az Atya felé, egyedül ő képes az emberiséget a sátán hatalmából kimenteni és megszabadítani. A sátán elleni harcát azonban nem egyedül, hanem Máriával, a jó angyalokkal és a szentekkel együtt vívja.  
Bár léte első pillanatától kezdve Szeplőtelen és kegyelemmel teljes, Mária nem mentesült a harc és a szenvedés alól, épp ellenkezőleg, egyetlen emberi teremtménynek sem kellett olyan rettenetes próbatételeket kiállnia, mint neki.
     Mindazonáltal, Anyjának sajátos és különleges szerepe van, mert éppen anyaságából kifolyólag, egyetlen más teremtményhez sem fogható módon működik együtt Szent Fiával az emberiség megváltásának művében.

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűség, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki  országod – Édes Magyar Hazám – és számomra, a szükséges kegyelmeket Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

Feljegyzések a purgatóriumról 1

Forrás: christianae.wordpress.com

A 38-tól 61-ig tartó szöveg az alábbi egyházilag jóváhagyott szövegből lett kivonatolva: "Le Purgatoire – Le Manuscrit du Purgatoire"

IMPRIMATUR Joseph PALICA Archip. Philippens, Vic. Gén., Roma.

 1873 novemberében a franciaországi Valognes-ben élő ágostonrendi Marie de la Croix nővér, a kolostorában hosszas sóhajtozásra lett figyelmes. Mivel nem látott senkit, rémülten kérdezte, ki az? – választ nem kapott, ám a sóhajtozás heteken át folytatódott.

1874. február 15-én azonban, egy ismerős hang szólalt meg – egykori apácatársa –, aki három évvel azelőtt hunyt el 36 éves korában: „Ne féljen, nem fog látni szenvedéseimben. Marie Gabrielle nővér vagyok. Csak addig zaklatom, amíg a mennybe nem jutok. Utána rajtam a sor és imádkozni fogok önért. Megtapasztalhatja, hogy nem hálátlanok a tisztítótűzben szenvedő lelkek!”

Marie de la Croix nővér kérte, hogy távozzék és ne térjen vissza soha! A szenvedő lélek azonban Isten akaratára hivatkozott, miszerint addig kell jönnie, míg ki nem szabadul a purgatóriumból.

Az élő és az elhunyt nővér titokzatos kapcsolata évekig folytatódott.

1874 és 1890 közötti beszélgetéseikről a nővér feljegyzéseket készített egy naplóba, mely Marie Gabrielle nővér lelki tanácsait és Croix nővér kérdéseire adott válaszait tartalmazza. Ezek nem a szokásos párbeszédes szövegszerkesztésben olvashatók!

Marie de la Croix nővér (1840–1917) egy leányiskola igazgatója volt. Életének tanúi rendkívül józan gondolkodásúnak tartották, akitől távol állt a képzelgés. Mint a kéziratból kitűnik, mindent megtett, hogy elkerülje a látogatásokat, sőt égi büntetésnek vélte azokat.

A nővér lelkivezetője, a Pontingy-i Atyák közösségéhez tartozó Prevel atya komolyan vette a közléseket. A kéziratot két neves teológus is vizsgálta: Mons. Pierre-Théophile Dubosq, a bayeux-i szeminárium elöljárója, aki Lisieux-i Szent Teréz boldoggá és szentté avatásának kánoni eljárásában tisztséget töltött be, valamint az egyházmegyei cenzor (könyvcenzúráért felelős) Mons. Gontier.

Mindketten kijelentették, hogy a kézirat nem tartalmaz olyan állítást, ami ellenkezne a hittel vagy ne volna összhangban a lelki élet igaz alapelveivel.

Az eredeti francia szöveg először a Notre Dame de la Bonne Mort című francia vallási folyóiratban jelent meg, egyházi jóváhagyással (ld. mint fenn)!

MÁSODIK NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
     Minden ember az áteredő bűnnel jön e világra, és az örök kárhozattól való megszabadulásért Krisztus Megváltására van utalva. Máriának is, minden más emberhez hasonlóan, mivel ő is az emberi törzsből származik, az áteredő bűnnel, vagyis Isten természetfölötti adományai és kegyelme nélkül kellett volna világra jönnie. De nem így történt! Jézus leendő Anyjaként, a megváltó Fiú érdemeinek megelőlegezéseként a Legszentebb Szentháromság, fogantatásának első pillanatától ‒ a neki megadatott páratlan kiváltságnak köszönhetően ‒ megőrizte őt az áteredő bűntől. Nem megszabadult az áteredő bűntől, hanem Fia érdemeinek köszönhetően, eleve mentesült alóla.
     A megváltó Krisztus kiválasztott Anyjaként ugyanis, szükségszerűen meg kellett előznie őt. Időrendben előbb az anya van és utána a fiú. Következésképpen, ahhoz, hogy Mária Szeplőtelen lehessen, Krisztusnak már születése és kereszthalála, vagyis a Megváltás véghezvitele előtt meg kellett váltania őt.
Ezért, Mária esetében a Megváltás "megelőző jelleggel" érvényesült, vagyis mielőtt még Krisztus kieszközölte volna. Szent Ambrus így ír: "Amidőn az Úr a világ megváltásába fogott, Márián kezdte, hogy ő fogadhassa elsőként Fia kezéből az üdvösség gyümölcsét, hiszen az ő közreműködésével jutott el a Megváltás mindenkihez" (In Lucam, 2,17).
     Mária fogantatása első pillanatától Szeplőtelen, ő maga is tisztában van ezzel és velünk együtt folyton hálát ad az Úrnak Megváltásáért! Ez az értelme dicsőítő és hálaadó éneke szavainak: "Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben" (Lk 1 ,46-47).
Mi nem szeplőtelenül fogantattunk mint Mária, hanem a kegyelemnek köszönhetően a Keresztség általi, a bűnből kigyógyult és szeplőtelenségben újjászületett személyek vagyunk. A Szeplőtelen Fogantatás megnevezés tehát csak Máriát illeti meg.
     A Keresztségben való újjászületéssel régi teremtményekből új teremtménnyé lettünk, tehát nem lehet azt mondani, hogy a keresztség által olyanná lettünk, mint a Szeplőtelen Fogantatás. A mi esetünkben ugyanis ezt az állapotot megelőzte az áteredő bűnben történt fogantatás. Mária számára azonban nem volt olyan fogantatás, ami ne lett volna szeplőtelen.

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA (Záróima)
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűség, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki  országod – Édes Magyar Hazám – és számomra, a szükséges kegyelmeket Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

   Szent II. János Pál: Hittani Kongregáció „Recentiones episcoporum synodi” levele valamennyi püspöknek (Kr. u. 1979) (DH 4657-4658)

   7.) Az Egyház hűségesen ragaszkodik az Újszövetséghez, a hagyományhoz, és hiszi az igazak boldogságát, akik egykor Krisztussal együtt lesznek. Úgy azt is hiszi, hogy a bűnösnek örök büntetést kell kapnia, amely abban áll, hogy Isten látásától meg lesz fosztva, valamint ennek a büntetésnek visszahatását a bűnös egész létére. Ami pedig még a választottakat illeti, hiszi, lehetséges, hogy van Isten látására való előzetes megtisztulás, amely azonban mégis teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétől. Erre gondol az Egyház, amikor a pokolról és a tisztítóhelyről beszél.
    Mivel az ember halála utáni állapotról van itt szó, különösképp óvakodni kell azon elképzelésektől, amelyek csak az ész kitalálására és önkényére támaszkodnak; az ilyesféle dolgok nem kellőképp szabályozott mértéktelensége az oka ama nehézségeknek, amelyekbe a keresztény hit belekerül. Mégis, azoknak a képes beszédeknek tiszteletet kell adni, melyek használatát a Szentírásban megtaláljuk. Szükséges azonban ezek titkos értelmét fölfogni, elhárítva annak veszélyét, nehogy ezeket túlságosan lekicsinyeljük, mivel ezáltal értelmetlenné válna az a valóság, melyet éppen ezen képek által hirdetünk meg.
    Sem a Szentírás, sem a teológusok nem nyújtanak elég világosságot ahhoz, hogy a halál után bekövetkező életet helyesen lehessen ábrázolni.
Forrás:  http://www.depositum.hu/purgatorium1.html

Bármerre jársz, bárhol is ülsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! Légy te az első!

ELSŐ NAP

Háromszor: Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

ELMÉLKEDÉS
A Szent János Apostol által látott csodálatos égi jelenséget, a »napba öltözött asszonyt« nem alaptalanul vonatkoztatja a liturgia a Boldogságos Szűz Máriára, aki a megváltó Krisztus kegyelméből minden ember anyja" (VI. Pál, Signum magnum, 1967. május 13.). »Az égen nagy jel tűnt fel« ‒ olvassuk a Jelenések könyvében, melyet az Egyház elmélkedésünk tárgyául kínál – »egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona« (12,1).  Ebben a fénytől ragyogó asszonyban az Egyházatyák Máriát vélték felismerni. A történelem viszontagságai közepette zarándokló keresztény nép pedig várakozása beteljesülését és reménye biztos jelének látta az ő győzelmét." (XVI. Benedek szavai az Úrangyala előtt 2006. augusztus 15-én. Nagyboldogasszony ünnepén.)
A keresztény hagyomány már a második századtól Szűz Máriával azonosítja a protoevangélium* asszonyát, akit az egyházművészet sátántipró asszonyként jelenít meg. Azok a Mária-ábrázolások, amelyeken a Szent Szűz széttiporja lábával a földgömböt átölelő kígyó fejét, egyértelműen az ősevangélium ígéretére utalnak. A keresztény ember számára világos: Mária személye mint isteni ajándék jelenik meg a történelemben, akinek tevékenysége teljesen és közvetlenül Jézus Krisztus üdvözítő szerepéhez kapcsolódik. Az őskígyó elleni harc győztese Jézus Krisztus, de Máriáé a láb, mely széttiporja a sátán fejét.
Az üdvtörténet két legfontosabb szerepét játszó asszonya között a párhuzam szembeötlő (Szent Iréneusz). Éva a sátán szavára hallgatott, Mária az Istennek mondott igent. Éva nem hitt az Istennek, s ezzel halált hozott önmagára és utódaira, Mária pedig hite miatt a Boldogasszony. Éva az összes élők anyja, Mária is ‒ mivel Fia mindenkiért meghalt ‒ valamennyiünk édesanyja. Éva társa Ádámnak, Mária társa Szent Fiának. Éva a halált hozta gyermekeire, Mária az életet akarja visszaadni gyermekeinek. Éva a kígyónak szolgáltatta ki önmagát és gyermekeit, Mária széttiporja a sátán fejét. Ez pedig Isten akaratából és erejéből történik. (Antalóczi, Jelenések, üzenetek és a jövő.)
Az asszony, aki bár előbb engedett a kígyó kísértésének, mint a férfi, később ‒ az isteni tervnek köszönhetően ‒ mégis Isten első szövetségese lett. Az Újszövetség és az Egyház hagyományának fényében tudjuk, hogy a Protoevangélium által előre meghirdetett új asszony Mária, és nemzetségében (Ter 3,15) ráismerünk a Fiúra, Jézusra, aki a Húsvét titka által diadalmaskodik a sátán hatalma fölött.
* Protoevangéliumon az első örömhír értendő és a Szentírás azon bejelentésére vonatkozik, amely meghirdeti a Messiás és az Asszony (Mária) végső győzelmét a sátán és a gonoszság erői fölött. Ez a hír képes felébreszteni az üdvösség reményét az emberiségben, mely a bűn következtében a sátán hatalmába került.

MIATYÁNK ‒ ÜDVÖZLÉGY ‒ DICSŐSÉG

NAPI IMA (Záróima)
     Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűséges, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki  országod – Édes Magyar Hazám – és számomra, a szükséges kegyelmeket Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

December 8-át megelőzően, készüljünk egy Kilenceddel,
tiszteletünket téve drága Szűzanyánk iránt,
egyben kérve Őt, édes Magyar Népünk és a magunk ügyében.

A kilenced imádkozásának menete:

1) Keresztvetés, a bűnbánat felindítása, majd háromszor a fohászt:
"Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen."
2) Napi elmélkedés olvasása.
3) A elmélkedés végén: egy Miatyánk, egy Üdvözlégy és Dicsőség
4) A naponként ismétlődő Záróima elmondása.

      Szentséges Szűz Mária, hiszem és vallom szent és szeplőtelen fogantatásodat, mely által Megváltónk anyja lettél. Szeplőtelen Szívedben, maga a Szentlélek gyújtott lángot, az Isten és emberszeretet tüzét. Gyújtsd lángra az én lanyha szívemet is szereteted Lángjával.
Esd ki számomra isteni Fiadtól az igazi alázat, a tiszta szeretet, a hűség, az engedelmesség és az Istennek való osztatlan szívű önátadás kegyelmét, hogy életemben megvalósíthassam Isten akaratát.
Ó Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyám, könyörögd ki  országod – Édes Magyar Hazám – és számomra, a szükséges kegyelmeket Isten akarata szerint! Irgalmas közbenjárásodért örök hála és dicséret Neked, ó boldogságos, édes jó Anyám! Amen.

Az elmélkedések forrása:
1) F. BAMONTE: Szűz Mária harca a gonosszal, IHTYS 2014.
2) L. ANTALÓCZI: Jelenések, üzentek és a jövő, Kisboldogasszony Plébánia EGER 2000.
3) Fatimáról beszél Lúcia nővér - Secretaradio Dos Pastorinhos, Fatima, 1997.

     Szent Katalin a 14 segítő szent egyike és Jeanne d'Arc egyik látomásakor az ő biztató hangját is hallotta.
Alexandriai Szent Katalint a középkorban széles körben és bensőségesen tisztelték szüzességéért és bölcsességéért, ennél fogva mivel a hit igazságát oly hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is őt vésették, így tehát a középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok védőszentjükként tisztelték.
     Mivel utolsó imádságában Katalin a betegeknek és haldoklóknak is segítséget ígért, a kórházak patrónájává vált. Hasonlóképp a börtönbeli kínzatásainak hősies elviseléséért, a foglyok hozzá folyamodtak szabadulásért. Mivel pedig a kínzására szerkesztett kerék összetört, a kerékkel foglalkozó iparosok is védőszentjüknek tekintik.
A házasságra készülő fiatal lányok is segítségét kérték, hogy jó vőlegényre találjanak.
     A tizennégy segítő szent közé sorolták. Ábrázolása császárnői viseletben, könyvvel, kereszttel, karddal, pálmaággal, szöges és törött kerékkel ábrázolják.
     Így vált Alexandriai Szent Katalin a legelterjedtebb nem bibliai szentek egyikévé, olyannyira, hogy november 25-i ünnepe VII. Orbán pápa 1642-ben kiadott bullájának megjelenéséig parancsolt ünnep volt.
     Mivel Katalin-nap közvetlenül az advent kezdete előtti napokra esik, utána már sem lakodalmat, sem táncmulatságot nem szoktak tartani. Időjóslás is fűződik e naphoz, miszerint, ha Katalinkor fagy, sáros karácsony lesz (Katalin kopog, karácsony locsog). Katalin-gally néven szokás volt karácsonyra kivirágoztatott ágat vízbe tenni szerelmi jósló céllal. (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

     Laboure Katalin 1806. május 2-án Fain-les Mountiers-ben (Burgundia) született. Földműves leánya. 1830. április 21-én, 24 évesen lépett az Irgalmas Nővérek anyaházába. Újonc éve folyamán többször megjelent neki a Boldogságos Szűzanya. Egyik látogatása alkalmával azt a feladatot kapta, hogy érmet veressen, mely hamarosan nagyon széles körben elterjedt és a Csodásérem nevet kapta.
     Katalin nővér egyszerű társaságbeli életét a konyhán és a mosodában, a portán és az öregek ápolójaként töltötte. Az, hogy ő a jelenések kiváltságoltja, ezt a gyóntatóján és a főnökasszonyán kívül, soha senkinek nem mondta el.
1876. december 31-én, 70 évesen hunyt el.
1933. május 28-án boldoggá, 1947. július 27-én szentté avatták. 

KÖNYÖRGÉS
Istenünk, Te megörvendeztetted Laboure Szent Katalint
a Fiad Édesanyjával történő beszélgetéssel
és megtanítottad, hogy Krisztus szeretetébe rejtve,
életét a szegények szolgálatában juttassa kifejezésre.
Az ő ünnepnapján kérünk add,
hogy mi is felismerjünk Téged a szegényekben
és a szív egyszerűségével terjeszthessük az Érmet, mint szentelményt és hirdessük az egész világon a Csodásérem üzenetét: Ó, bűn nélkül fogantatott Szűz Mária könyörögj érettünk, kik hozzád menekülünk!
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a Te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.

    XIII. Leó: A „Mirae caritatis” körlevél (Kr. u. 1902) (DH 3363)

    Krisztus az Eucharisztiát az Egyházra „mint az ő egységének és szeretetének a jelképét” hagyta, „és azt akarta, hogy ezáltal minden keresztény egységet alkosson és a többihez kapcsolódjék … mintegy jelképezve az ő egyetlen testét, amelynek feje ő maga …” [vö. DH 1635; 1638]. …
    Ezenkívül az élők közötti kölcsönös szeretet kegyelme, amelyhez az eucharisztikus szentség oly nagy erővel és gyarapítással járul hozzá, főképpen eme áldozat erejével árad szét mindenkire, akik a Szentek közösségéhez számíttatnak. A Szentek közössége ugyanis nem egyéb, … mint kölcsönös segítségnyújtás, az engesztelés, az imádságok, a jótétemények kölcsönös közlése a hívők között, akár elnyerték már az égi hazát, akár az engesztelőtűzben raboskodnak még, akár ebben a világban vándorolnak, ők egy néppé egyesülnek, amelynek a feje Krisztus, formája pedig a szeretet.
    A hitben ugyanis érvényes az, hogy noha ezt a felséges áldozatot csak Istennek szabad felajánlani, az égben az Istennel uralkodó Szentek tiszteletére is -, akiket Isten koronázott meg -, be lehet mutatni abból a célból, hogy pártfogásukat elnyerjük, sőt, ahogy az apostolok tanítják, azon testvérek szégyenfoltjának az eltörlése érdekében is megtehetjük ezt, akik már meghaltak az Úrban, de a bűn következményeitől való megtisztulásuk még nem teljes.     

    VI. Pál / II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium (Kr. u. 1964) (DH 4169)

    49. Amíg tehát el nem jön az Úr a maga dicsőségében és vele mind az angyalok (vö. Mt 25,31), és a halál szétrombolása után alá nem lesz vetve Neki minden (vö. 1Kor 15,26--27), addig tanítványai közül egyesek a földön zarándokolnak, mások a földi életből eltávozva tisztulnak, ismét mások megdicsőült állapotban vannak, és "tisztán látják magát a háromszemélyű egy Istent, amint van"; [DS 1305] más fokon és más módon, de valamennyien egyek vagyunk Isten és a felebarát ugyanazon szeretetében, és ugyanazt a dicsőítő himnuszt énekeljük Istenünknek. Mert Krisztus valamennyi híve az ő Lelkének birtokában összeolvad az egy Egyházba, és egymáshoz kapcsolódik őbenne (vö. Ef 4,16).
    51. Őseink tiszteletreméltó hitét, mely szerint eleven kapcsolatban vagyunk a mennyei dicsőséget élvező vagy a halál után még tisztuló testvérekkel, ez a Szentséges Zsinat nagy jámborsággal elfogadja, és a II. niceai, [DS 600] a firenzei [DS 1304] és a trentói [DS 1821-24; 1820; 1580.] szent zsinatok határozatait megismétli. Egyúttal lelkipásztori gondoskodásával buzdítja az illetékeseket, hogy ha itt vagy ott becsúszott valami visszaélés, túlzás vagy fogyatékosság, törekedjenek azt eltüntetni vagy kijavítani, és mindent újítsanak meg Krisztusnak és Istennek nagyobb dicsőségére.
Forrás  http://www.depositum.hu/purgatorium1.html

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

     Szent Katalin állhatatossága csodálatra méltó, mert a fenyegetőző császárnak így felelt: »Teljesen mindegy, hogy milyen kínzást eszelsz ki, mert testemet és véremet Krisztusért akarom áldozni.«
Ekkor a császár halállal fenyegette meg szentünket. Készíttetett egy tüskékkel és késekkel fölszerelt kereket, amely már a forgatásával is félelmetes zajt keltett, Katalin azonban ettől sem rémült meg. Amikor hozzá akartak fogni, hogy ezzel halálra kínozzák, angyali kezek széttörték a kereket, melynek szétrepülő darabjai sok katona halálát okozták.
     A látványtól megrémült tömegben ez akkora tiszteletet keltett a keresztények hatalmas Istene iránt, hogy sokan megtértek, de még a császárné is kérlelte urát, hogy hagyjon föl a harccal, amelyet Isten ellen folytat. Maga is megvallotta, hogy hisz Krisztusban. Erre a császár őt is megkínoztatta, majd a fent említett testőrtiszttel és a kétszáz katonájával együtt lefejeztette, kiadva a parancsot, hogy Katalint is fejezzék le.
     A vesztőhelyen Katalin arra kérte az Urat, hogy mindazok, akik Krisztus szeretetéért megemlékeznek őróla (Katalinról), bőséget lássanak kenyérben és borban, testük egészséget nyerjen és minden földi jóban részesüljenek. Akik tisztelik őt, azokat óvja meg Isten a természeti katasztrófáktól, betegségtől, s főleg a hirtelen haláltól. Aki segítségül hívja az ő nevét, testének tagját el ne veszítse, egészséges gyermeket szülhessen és meg ne haljon gyermekágyban. Utoljára bűnbocsánatot kért az őt segítségül hívók számára. Miután a mennyből hang hallatszott, amely jelezte, hogy kérései teljesülni fognak, fejét a hóhér kardja alá hajtotta.
Isten azonban mindig igazolja övéit, még akkor is, ha ez nem fér bele a tudományos vizsgálódás szokott formáiba! Amint Jézus Jegyesének feje lehullott, a testéből nem vér, hanem tejszerű folyadék folyt és aki ezt megérintette, nyomban meggyógyult.
     Hamarosan angyalok jöttek és szentünk testét a több mint húsznapi járásra lévő Sínai-hegyre vitték, ahol nagy kegyelettel eltemették. Feltételezések szerint 547-ben Justinianus császár rendelte el, hogy a hegy csúcsán építsenek monostort szerzeteseknek. (folyt.) (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

    III. Pál / Tridenti Zsinat: Határozat a megigazulásról, 30. kánon (Kr. u. 1547) (DH 1580)

    Ha valaki azt állítaná, hogy a megigazulás kegyelmének elnyerése után bármelyik bűnösnek a bűnbánat oly mértékben eltünteti a vétkét, és eltörli az örök büntetést érdemlő vádlott-állapotot, hogy megszűnik az időleges büntetést érdemlő bűnösség is, amelytől ti. vagy ebben a világban, vagy a tisztítóhelyen kell megszabadulni, mielőtt bárki is beléphetne a mennyek országába: legyen kiközösítve.     

    IV. Piusz / Tridenti Zsinat: Tanítás és kánonok a legszentebb miseáldozatról (Kr. u. 1562) (DH 1743; 1753)  

… [A szentmiseáldozatot] nem csupán az élő hívek bűneiért, büntetéseiért, elégtételeiért, s más szükségleteiért, de a Krisztusban elhunytakért is, ha még teljesen meg nem tisztultak volna, az apostolok hagyományai szerint szabály szerint föl lehet ajánlani.
    3. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a szentmise áldozata csakis dicséret és hálaadás, vagy csupán visszaemlékezés a kereszten történt áldozatra, és nem engesztelő áldozat; vagy hogy csak annak használ, aki veszi; és sem élőkért, sem halottakért, sem azok bűneiért, büntetéseikért, elégtételükért, és más szükségleteikért nem szabad felajánlani: legyen kiközösítve.     

    Ugyancsak IV. Piusz nevéhez fűződik a Tridenti Zsinat határozata a tisztítóhelyről (1563) (DH 1820)

    Miután a katolikus Egyház, a Szentlélektől kioktatva, a Szentírás és az ókori atyák hagyományai alapján szent zsinatain és legújabban ezen az egyetemes zsinaton azt tanította, hogy létezik tisztítóhely [vö. DH 1580], és hogy az ott fogva tartott lelkeket a hívek közbenjáró imái, de leginkább az oltár kedves áldozata megsegíti [vö. DH 1743; 1753], a szent zsinat előírja a püspököknek, hogy a tisztítóhelyről szóló józan, a szent atyáktól és a szent zsinatoktól átvett tanítást szorgosan igyekezzenek a krisztushívőkkel hittel elfogadtatni, megtartatni, arról őket kioktatni és mindenütt prédikálni.
    Azokat a kéréseket pedig, amelyek a járatlan nép számára nehezebbek és elvontabbak, és amelyek nem szolgálnak épülésükre, és amelyek legtöbbször nem járulnak hozzá a jámborság növeléséhez, hagyják ki a népszerű oktatásokból. Éppen így mindazt, aminek bizonytalan, vagy éppen hamis látszata van, ne engedjék vitatni vagy terjeszteni. Azokat a vélekedéseket, amelyek bármiféle kíváncsiság vagy babonaság jeleit mutatják, vagy rút haszonleséssel gyanúsíthatók, tiltsák el, mint botrányos és a hívek megütközésére alkalmas dolgokat.
Forrás 

     E liturgikus ünnep tárgya Krisztus legfőbb uralma minden teremtmény felett. A korunkban az emberiségre különös súllyal nehezedő nyomorúságnak oka voltaképpen a népek elpártolása Krisztustól. Krisztus uralmát ismét be kell vezetni az állami és társadalmi életbe. Ezt a célt szolgálja ez az esztendőnként visszatérő ünnepnap, amely mind a feljebbvalóknak, mind az alattvalóknak hathatósan hirdeti Krisztusnak az emberek és dolgok felett való fölséges és föltétlen uralmát.
      Fő ünnep, és XI. Piusz pápa vezette be az 1925-ös szentévben december 11-én Quas Primas című enciklikájában. A pápa elhatározásának háttere, hogy ebben az időben erősödni látta az ateista kommunizmus és a szekularizmus eszméit és ezt a Krisztustól és az egyháztól való elfordulás veszélyeként értékelte.
Eredetileg a Mindenszentek ünnepe előtti vasárnap tartották, a II. vatikáni zsinat után, 1969-ben került az advent előtti utolsó vasárnapra. Krisztusnak való felajánlással kell az egész Egyházban megünnepelni, mintegy kinyilvánítva, hogy Jézus Krisztus hatalma nem csak a túlvilágon abszolút, hanem földi életünkben is ő az egyetlen uralkodó. Ezzel az ünnepi liturgiával koronázzuk meg Krisztus élete titkának egyházi ünnepeit és Annak a tiszteletét és dicsőségét magasztalja, aki diadalt ül minden szentekben, a kiválasztottakban és az életünkben. Forrás

     Egy alkalommal Katalin álmot látott, melyben egy gyönyörűséges Anya, dicsőséges Fiával felvonultatta szentünk előtt minden addigi kérőjét, hogy válasszon magának. Katalin azonban azt válaszolta, hogy sem tudásban, sem rangban egyik sem hozzá illő! Ekkor a Fölséges Anya így szólt Fiához: "Íme itt áll ez a szűz, aki vággyal teli, jegyezd el Te magadnak!" A dicsfénnyel övezett Fiú azonban így válaszolt: "Anyám! Nem lehetséges, hogy pogány jegyesem legyen, de ha felveszi a Keresztség Szentségét, eljegyzem őt!"
     Szentünk nem értette az álmot, ezért felkereste Ananiás remetét, aki megvilágosította előtte az álom pontos értelmét. Katalin ekkor bölcseleti tudománya helyes szemléletével és a Szentlélek ihletésére felismerte az Egy Igaz Isten valóságát és megkeresztelkedett.
     Egy újabb hasonló álmában, melyben egy zöldellő mezőn, angyali seregek kíséretében a Boldogságos Szűzanya, Isten Fiával magához hívta őt, az Üdvözítő Jézus ekkor eljegyezte Katalint valódi gyűrűvel, és ennek emlékére máig ismeretesek az ún. "Katalin-gyűrűk".
     Amikor Maxentius császár Alexandriába érkezett, mindenkinek megparancsolta, hogy áldozzon a bálványoknak. Amint ennek hírét vette a 18 éves Katalin, a keresztények közé sietett, hogy az áldozattól visszatartsa őket, ám a császár katonái elfogták és uruk elé vitték, ahol szentünk keresztet vetett, remek bölcseleti szókinccsel tanúságot tett a császárnak, hogy ő nem élettelen bálványokat, hanem egyedül az Élő Istent követi, mivel a filozófusok és költők műveinek tanulmányozása során fölismerte e világ bölcsességének hiábavalóságát.
     A császárnak tetszett az okos beszéd, de kényszeríteni akarta, hogy mutassa be az áldozatot a bálvány-isteneknek. Katalin ezt megtagadta és lehetőséget kért a császártól, hogy tudományos vitában védje meg hitét. Maxentius ezért sürgősen Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcselőjét, de Szent Mihály főangyal olyan erőt adott neki, hogy a tudományukra hiú bölcselők egymás után hajoltak meg Katalin érvelései előtt. A császár dühében máglyára ítélte valamennyit. Amikor ezeket jajgatások közepette a vesztőhelyre vitték, Katalin azzal biztatta őket, hogy a tűzhalál pótolhatja a keresztséget és ha hisznek, elnyerik az örök üdvösséget.
A császár ezután fölkínálta Katalinnak a császárnői trónust ha megígéri, hogy minden városban szobrot állíttat neki. Katalin egyértelműen visszautasította ezt.
     Ezután Maxentius erőszakhoz folyamodott: letépette Katalinról ékes ruháját és ólmos ostorokkal megostoroztatta.
Börtönbe vetették, de az ott töltött tizenkét napot Katalin térítésre használta föl. Amikor a kíváncsi császárné meglátogatta esetleges ellenfelét, a kíséretében lévő testőrtisztre Katalin olyan hatással volt, hogy az kétszáz katonájával együtt keresztény lett. (folyt.) (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

    IV. Jenő: A görögökkel való egyesülés „Laetentur caeli” bullája (Kr. u. 1439) (DH 1304-1306)

    Ugyanígy [határozatba foglaljuk, hogy] ha az őszinte bűnbánók Isten szeretetében halnak meg, mielőtt még a bűnbánat méltó gyümölcseivel eleget tettek volna bűneikért és mulasztásaikért, az ő lelkük haláluk után a purgatórium büntetésével megtisztul; és hogy ettől a büntetéstől megszabaduljanak, használnak nekik az élő hívők könyörgései, ti. a szentmiseáldozat, az imádság és az alamizsna, és más jámbor cselekedetek, amelyeket a hívők más hívőkért szoktak tenni az Egyház rendelkezései szerint.
    Azoknak a lelke pedig, akik a keresztség felvétele után semmilyen vétek szennyébe nem estek, és azok a lelkek is, akik a bűnszenny megszerzése után vagy saját testükben vagy a testükből való kiköltözés után, ahogy fentebb mondtuk, megtisztulnak, ezután a mennybe jutnak, és világosan szemlélik magát a Háromságos egy Istent, úgy, ahogy Ő van, ám mégis érdemeik szerint különbözőképpen, egyik a másiknál tökéletesebben (szemléli az Istent).
    Azok lelkei pedig, akik tényleges halálos bűnben vagy csak az eredeti bűnben haltak meg, ezután a pokolra jutnak, de ott különböző büntetéseket kell elszenvedniük.     

    X. Leó: A „Cum postquam” rendelet Cajetan de Viónak, a pápa követének (Kr. u. 1518) (DH 1448-1449)

    A római pápa, Péternek, a kulcsárnak az utóda, és Jézus Krisztus földi helytartója a kulcsok hatalmával, amelyeknek a feladata megnyitni a mennyek országát, eltávolítva annak a krisztushívőkben lévő akadályait… képes ésszerű okokból ugyanezen krisztushívőknek, akik a szeretet kötelékével Krisztus tagjai, akár ebben az életben vannak, akár a tisztítóhelyen, Krisztus és a szentek érdemeinek túláradásából búcsúkat engedélyezni; és mind az élőkért, mind az elhunytakért apostoli határozattal búcsút engedélyezve, Jézus Krisztus és a szentek érdemeinek kincseit szét szokta osztani, azaz vagy a búcsút teljes elengedés módján megadja, vagy azt közbenjáró ima módjára átruházza. És ezért mindnyájan, mind az élők, mind az elhunytak, akik (ezt) az összes búcsút valóban elnyerték, annyi időleges büntetéstől szabadulnak meg – amely egyébként az isteni igazságosság szerint az elkövetett bűneikért kijár nekik – amennyi az engedélyezett és elnyert búcsúval egyenértékű.
    És apostoli tekintélyünkkel elrendeljük, hogy ezeknek a jelenleg leírtaknak az értelmében… így kell mindenkinek megtartania és hirdetnie önmagától beálló kiközösítés büntetésének terhe mellett.
Forrás

     Az alexandriai Costus nevű király lányaként született 305 körül. Szüleinek sokáig nem volt gyermeke, annak ellenére sem, hogy a király szüntelen áldozatot mutatott be a bálványisteneknek. Alforabius görög bölcs azt tanácsolta neki, hogy az egy Istennek képét öntesse ki aranyból és áldozzon előtte. Az öntés során csodálatosképp egy feszület formálódott ki. Amint bevitték a pogány templomba, a bálványok mind ledőltek.
     Costus bemutatván a kereszt előtt az áldozatot, felesége Sabinella megfogant, majd leányt szült, aki a Katalin nevet kapta (görögül "tiszta"). Már kisgyermekként megtanult olvasni és elmerült a bölcseleti tudományokban, több nyelven beszélt. Tizenhárom éves korában messzi földre híre ment csodálatos okosságának.
     Apja a halála előtt lelkére kötötte leányának, hogy a kereszten függő ismeretlen Istent mindig tisztelje, továbbá csak hozzá méltó szép, gazdag, bölcs ifjúhoz menjen feleségül. Egy kis képet adott Katalinnak, amelyre a Szűzanya és fia volt festve, azt tanácsolva leányának, hogy hozzájuk imádkozzon. A kép azonban teljesen hidegen hagyta Katalint, mert még nem volt keresztény. Nem úgy az édesanyja Sabinella, aki egy Ananiás nevű szent remete tanítása által megtért, megkeresztelkedett és elvonult az Ararát hegyére. Előtte azonban próbálta tudós lányát meggyőzni Krisztus örök igazsága felől, de hiába, mert a tudományok töltötték el Katalin szívét és gondolkodását!
     Anyja aszketikus elvonultságában, szüntelen imádságban kérte Isten Szentséges Anyját, hogy segítse meg lányát a megtérésben és a férjhez menésben. (folyt.) (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

     Szent Katalin életét a materialista "tudományosság" legendásnak tartja, holott csupán a Fölséges Isten ‒ esetenként természetfölötti ‒ csodái nyilvánultak meg rajta, amit persze tudományosan nem tudnak megmagyarázni. Az, hogy Szent Katalin élete legenda, vagy valóság, csak szemlélet kérdése, hiszen élete és életszentsége által lett Egyházunk szentje!
     Ennek a rendkívüli életnek az áttekintő történetét szeretném bemutatni kedves Olvasóimnak négy részben, a holnapi ünnepétől kezdődően. Fogadják szeretettel!
Felhasznált források:
1) Diós István: A szentek élete
2) Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
3) Magyar katolikus lexikon
4) Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.
5) http://www.magyarkurir.hu/hirek/alexandriai-szent-katalin
6) http://www.magyarkurir.hu/hirek/mai-nap-szentje-alexandriai-szent-katalin-szuz-vertanu
7) http://www.sacred-texts.com/journals/oc/pc-sca1.htm

    IV. Ince / I. Lyoni Zsinat: A „Sub catholicae professione” levél a tusculumi püspökhöz (Kr. u. 1245) (DH 838)

    23. (18.§) Végül mivel az Igazság az evangéliumban azt mondja, hogy „Ha valaki a Szentlélek ellen káromlást mond, annak ez meg nem bocsáttatik sem ezen a világon, sem a jövendőben” [Mt 12,32], ebből megérthető, hogy bizonyos bűnök a jelenben, másféle bűnök pedig az eljövendő világban kapnak feloldozást, - amint az Apostol pedig azt mondja, hogy „kinek-kinek a műve a tűz által fog megnyilvánulni” és, hogy „akinek a munkája elhamvad, az kárt vall, ő maga azonban üdvözül, de úgy, hogy mintegy tűz által” [1Kor 3,13-15], és mivel maguk a görögök is tartják azt a valódi és kétségen kívüli hitet és meggyőződést, hogy a haláluk után megtisztulnak, és az Egyház könyörgéseivel megsegíthető azoknak a lelke, akik a bűnbánatban részesedtek, de a penitencia nincs végrehajtva, vagy akik halálos bűn nélkül, de mégiscsak bocsánatos, vagy kisebb bűnökkel távoznak a földről: mi, - mivel (a görögök) azt mondják, hogy az ilyesféle tisztulásnak a helyét számukra tudósaik biztos és sajátlagos elnevezéssel nem említik – a szent atyák hagyományai és tekintélye alapján azt a helyet purgatóriumnak nevezve azt akarjuk, hogy ezentúl náluk is így hívják. Mert ebben az átmenetileg tartó tűzben tisztulnak meg bizonyos vétkek, nem ugyan a gonoszságok vagy a főbűnök, amelyek korábban nem nyertek bocsánatot a bűnbánat által, hanem azok a kisebb bűnök, amelyek a halál után is terhelnek, ha még az életben föloldozást is nyertek.
    24. (19. §) Ha pedig valaki bűnbánat nélkül hal meg halálos bűnben, az ilyen kétségkívül az örök kárhozat állandóan égő tüzeiben kínlódik.
    25. (20. §) A kisdedek lelkei pedig a keresztség fürdője után, de a felnőtteké is, ha a szeretet állapotában halnak meg úgy, hogy sem a bűn miatt, sem az érte való elégtétel miatt nincs tartozásuk, azonnal átsietnek az örök hazába.
 
    Boldog X. Gergely / II. Lyoni Zsinat: Paleologosz Mihály császár hitvallása (Kr. u. 1274) (DH 856-857)
     
    Ha pedig bűneiket őszintén megbánva, szeretetben halnak meg, mielőtt elkövetett bűneikért és mulasztásaikért a bűnbánat méltó gyümölcseivel elégtételt adtak volna, lelkük a purgatóriumi vagy megtisztító szenvedésekben tisztul meg a halál után. Ezeknek a szenvedéseknek az enyhítésére javukra szolgál az élő hívek közbenjárása is, vagyis a szentmise áldozatok, az imádságok, az alamizsna és az irgalmasság egyéb cselekedetei, amelyeket a hívek fel szoktak ajánlani a többi hívőkért az Egyház szokása szerint.
    Azoknak a lelkét, akikre a szent keresztség fölvétele után nem ragadt a bűnnek semmiféle foltja sem, és azokét, akik miután beszennyeződtek, akár testben élve tisztultak meg, akár – mint az előbb említettük – akkor, amikor testükből kiléptek, mindjárt befogadják a mennybe.
Forrás 

     November 23-án tartják a Holodomor (éhhalál) 85. évfordulóját, vagyis az 1932-1933-as szörnyű éhínség emléknapját.
     Az éhínséget nem természeti katasztrófa okozta, hanem a kommunista diktátor, Sztálin tudatos terve, az ukrán népnek, mint politikai társadalmi tényezőnek a kiirtására. A lakosságtól besöpörték az utolsó szem élelmet is és az NKVD ellenőrzése alatt tartotta a falvakat és városokat, hogy senki el ne hagyhassa, és senki be se mehessen. A földekre gyűjtögetni kimerészkedőkre vadásztak és akár gyermekeket is helyben agyonlőttek. Eközben, az iszonyatos éhínség alatt a Szovjetunió messze a világpiaci ár alatt szállított gabonát a világnak, mintegy bizonyítva a kommunista mezőgazdaság hatalmas sikerét. Sajnos a propagandisztikus blöff elérte máig ható politikai hatását a "fejlett nyugaton"! Az áldozatok száma 10 millióra tehető, melyből 3 millió a gyermek! Okkal nevezhető tehát ez a népirtás az ukrán nép holokausztjának. Ám erről a Nürnbergi perben említést sem lehetett tenni, márpedig nem volt elszigetelt jelenség a lenini-sztálini Oroszországban ez a népesség-szabályzó "technológia"!
     2006. november 28-án az ukrán parlament törvényt fogadott el, amely szerint a mesterségesen előidézett éhínség az ukrán nép ellen elkövetett népirtás volt.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott! Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott! Légy te az első!

November 21. A gyermek Mária bemutatása a templomban.

     A Boldogságos Szűz bemutatásának ünnepe. Valószínűleg I. Jusztinianusz császár a Szűzanya születésének feltételezett helyén templomot építtetett (az ószövetségi templom közelében). Ezt 543. november 21-én szentelték fel. Bár a templom később megsemmisült, az emléknap fennmaradt. Keleten a VIII. századtól, a római naptárban csak 1585 óta szerepel, de mi magyarok a XII. sz. vége óta megüljük e napot, mert III. Béla királyunk Bizáncban nevelkedett.

     Tartalmában az ünnep ősrégi hagyományt hirdet: Joachim és Anna házasságából hosszú ideig nem született gyermek. Anna asszony fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét az Úrnak fogja szentelni.
     Damaszkuszi Szent János írja Máriáról: "Három éves koráig a szülői házban nevelkedett, majd elvitték a jeruzsálemi Templomba és ott élt nyolc évig, a templom szolgálatára szentelt hajadonokkal. Itt a Szentlélek irányításával nemcsak szüzességét őrizte, hanem a kegyelem is napról napra nőtt benne. Ragyogó tisztasága és kegyelemmel teljessége lett az alap arra, hogy általa szülessen meg a Megváltó". 
      A liturgiában arra emlékezünk tehát, hogy a Szűzanya Istennek adta, szentelte magát.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

Légy te az első!

Erzsébet asszony Lelki Naplójából:

(1962. október 13.) ...Már napok óta az Úr Jézus beszélgetett hozzám. Nem írtam le, nincs mindig módom rá. Ma reggel is a templom csendes magányában tartózkodtam, és a haldokló papi lelkekért könyörögtem. Ő elérzékenyedve a fülembe súgta: „A mi kezünk együtt gyűjtsön!” Én a Szent Szűz Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását kértem a szenvedő lelkekre is, s közben az Úr Jézus éreznem engedte, hogy most egy lélek kiszabadult a tisztítótűzből. Lelkemben leírhatatlan megkönnyebbülést éreztem. Ebben a pillanatban Isten kegyelméből lelkem elmerült az Isten színe elé jutott lélek mérhetetlen boldogságában. Azután lelkem minden összeszedettségével ismét a haldokló papi lelkekért imádkoztam. Közben nagyon szorongató érzés árasztotta el lelkemet, egész bensőmet. Olyan szenvedések ezek, melyeket az Úr Jézus megad azért, hogy vele gyűjthessek. Elmerülésem közben a Szent Szűzanya leheletszerű, finom sóhaja lepte meg lelkemet. „Kislányom, részvéted a szegény lelkek iránt úgy meghatotta anyai Szívemet. Megadom azt a kegyelmet, hogy bármikor Szeretetlángomra hivatkozva három Üdvözlégyet tiszteletemre elimádkoztok, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből, a halottak hónapjában pedig egy-egy  Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből. A szenvedő lelkeknek is érezniük kell anyai Szívem Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását.” (II/15-16)

 IMAEST A CSALÁDOKÉRT, NOVEMBER 21. 17 ÓRÁTÓL, A SZERETETLÁNG KÁPOLNÁBAN: 1065. Bp. SZÉKELY BERTALAN U. 25

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozott!

     Daniele testvér még egy fontos dolgot értett meg: Nem a perzselő tűz okozza a legnagyobb szenvedést a tisztítótűzben, hanem az az érzés, hogy távol vagyunk Istentől, s hogy a földön elegendő eszköz állt a rendelkezésünkre ahhoz, hogy elkerüljük a tisztítótüzet, de sajnos, alig használjuk fel őket. Mindahányszor a lélek vétkezik, eltávolodik Istentől. Miután a lélek a halál után meglátta Isten jóságát, szeretetét és gondoskodását, a tőle való elszakítottság érzése mérhetetlen vágyat vált ki benne Isten – a Szeretet után. De nem közeledhet hozzá, míg meg nem tisztul. Isten minden eszközt megad nekünk ahhoz, hogy szentek legyünk, azaz hogy Krisztus közelében legyünk, hogy vele egyesülve éljünk. Ez elsősorban az imádság, a szentségek, Isten igéjének és az Egyház tanításának a hallgatása, Isten akaratának a keresése és megvalósítása az életünkben. A bűn nemcsak az a rossz, amit elkövettünk, hanem az a jó is, amit elmulasztottunk, főleg az, ami lelkünk üdvösségét elősegítette volna. Halálunk után azért is meg leszünk ítélve, hogy nem használtuk fel Isten segítségét, amit ő felkínált nekünk. Daniele testvér tapasztalata arra tanít minket, hogy ha könnyelműen éltük az életet, egyszer ezt nagyon meg fogjuk bánni.
     Amikor Daniele testvér a tisztítótűzbe került, nyomban kérte egy élő testvére segítségét. Ebből az következik, hogy a tisztítótűzben lévő lelkeknek szükségük van a segítségünkre. Az Egyház ezt mondja nekünk erről: "Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott fel értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására. Az Egyház ajánlja az alamizsnát, a búcsúkat és a vezeklést is az elhunytakért. Segítsük őket és emlékezzünk meg róluk" (KEK, 1032). Különösen meg kell emlékeznünk elhunyt szeretteink lelkéről és általában a tisztítótűzben szenvedő lelkekről. Hogyan is hagyhatnánk őket segítség nélkül? Segítsünk rajtuk úgy, ahogy mi is szeretnénk, ha majd mások segítenének rajtunk a halálunk után.

(Forrás: Szeressétek egymást - katolikus evangelizációs magazin 9. száma nyomán.
Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznan, Polska)

November 19. Árpádházi Szent Erzsébet (II. András király leánya, Lajos türingiai őrgróf felesége. 1207–1231), a szegények, betegek, árvák adakozó patrónájának ünnepe.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

     "Miként lehet az, hogy csak két-három órát kellett eltöltenem a tisztítótűzben és mégis úgy éreztem, legalább háromszáz év telt el?
     Egy pillanatban Szűz Mária jelent meg előttem, akit nyomban esdekelve kezdtem kérni: »Legszentebb Szűz Mária, Isten Anyja, esdd ki számomra Istennél azt a kegyelmet, hogy visszatérhessek a földre, hogy ott csak az iránta való szeretetben éljek és cselekedjek!« Észrevettem, hogy Pio atya is jelen van, hát őt is esedezve kértem: »Pio atya, nagy szenvedésedért, szent sebeidért könyörögj értem Istennél, hogy szabadítson ki ezekből a lángokból és adja meg nekem azt a kegyelmet, hogy a földön élhessem át a tisztítótüzet.«
     Ezután már semmit sem láttam, de érzékeltem, hogy Pio atya a Szűzanyával beszél. Egy idő után újra Mária jelent meg előttem. Lehajtotta a fejét és rám mosolygott. Pontosan ugyanabban a pillanatban visszatértem a testembe. Egy heves mozdulattal kiszabadítottam magam a lepedőből, amellyel le voltam takarva. Azok, akik mellettem virrasztottak és imádkoztak, rémülten futottak az ajtóhoz, hogy megkeressék az orvosokat. Egy pillanat alatt az egész klinika talpon volt. Mindenki azt hitte, hogy kísértet vagyok."
    Másnap reggel Daniele testvér önállóan felkelt az ágyból, és beleült egy karosszékbe. Hét óra volt. Az orvosok általában kilenckor jöttek. De aznap Dr. Riccardo Moretti, aki megírta a jelentést a kapucinus testvér haláláról, hamarabb jött be a kórházba. Odament Daniele testvérhez, és könnyekkel a szemében mondta: ,,Most hiszek: hiszek Istenben, hiszek az Egyházban..." Moretti doktor azelőtt hitetlen volt. Nem tudjuk pontosan, mi játszódott le az életében azon az éjszakán. Csak annyit tudunk, hogy nem hunyta le a szemét, s hogy rettenetes éjszaka volt, mely során teljes belső változáson ment keresztül. Hitetlenből hívő lett, éppúgy, mint Tamás.
     Daniele testvér pedig élete végéig átélte a tisztítótüzét a földön, ahogy azt maga akarta. Élete végén bizalmasan elárulta Felicia nővérének: ,,Drága nővérem, már negyven éve nem tudom, mit jelent jól érezni magamat!"  
     Mire taníthat minket Daniele testvér története? Ez a kapucinus hosszú évek földi szenvedését választotta a halál utáni néhány órás tisztítótűz helyett. Soha nem bánta meg ezt a cserét, sőt, megtiszteltetésnek vette, hogy az ő esetében ez lehetséges volt. Gondoljunk bele, hogy Daniele testvérnek nem voltak súlyos bűnei, hiszen az ilyen bűnök tönkreteszik az Istennel való kapcsolatot és elzárják az üdvösség útját. Bocsánatos bűnökért vezekelt, elsősorban a szegénységi fogadalom elleni apró vétségeiért. Az első következtetés világos: a szenvedés a tisztítótűzben nagyon fájdalmas és a kis bűnökért is elégtételt kell adni – vagy a földön, vagy sokkal fájdalmasabb módon a halál után. Ezért ne becsüljük alá a bocsánatos bűnöket, hanem igyekezzünk elkerülni azokat, gyónjuk meg őket és vezekeljünk értük! A szimbolikus elégtétel, amit a pap a gyónáskor ad nekünk, általában buzdítás arra, hogy vállaljunk nagyobb-, önkéntes elégtételt. Az élet nehézségeit és a szenvedést változtassuk kinccsé, amit felajánlhatunk Istennek elégtételül bűneinkért és felebarátaink bűneiért. Minden szenvedés, melyet Istennek elégtételül ajánlunk fel, enyhíti a tisztítótüzet – akár a miénket a jövőben, akár egy elhunytét a jelen pillanatban, szándékunktól függően. (folyt.)

(Forrás: Szeressétek egymást -katolikus evangelizációs magazin 9. száma nyomán.
Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznan, Polska)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.                    Légy te az első!

     Daniele testvér már egy ideje hasi fájdalmakat érzett. Elment az orvoshoz kivizsgáltatni magát. A diagnózis a lehető legrosszabbat mutatta: lép-rák, ami abban az időben egyenlő volt a halálos ítélettel. Ezzel a szomorú hírrel ment Daniele testvér Pio atyához. Ő ezt mondta neki: "Operáltasd meg magad." Daniele testvér ezt válaszolta: "Nincs értelme. Az orvos semmilyen esélyt sem adott nekem. Tudom, hogy meg fogok halni." Mire Pio atya: "Az nem fontos, mit mondott az az orvos" és elküldte egy bizonyos professzor klinikájára, hozzátéve: "Ne aggódj, én végig veled leszek." Rómába indult, hogy felkeresse az ajánlott orvost. Ez eleinte nem értett egyet az operációval, mert biztos volt benne, hogy a páciense nem éli túl. De végül, valamiféle belső késztetés hatására mégis úgy döntött, hogy megpróbálja. A műtétet másnap reggel végezték és Daniele testvér eszméleténél volt – annak ellenére –, hogy narkózist kapott. Nagyon nagy fájdalmat érzett, de nem mutatta, sőt, elégedett volt, hogy szenvedését felajánlhatja Jézusnak. Határozottan úgy érezte, hogy a fájdalom, amit elszenved, egyre inkább megtisztítja lelkét a bűnöktől. Egyszerre csak érezte, hogy álomba merül, valójában azonban kómába esett, s ebben az állapotban is maradt három napon át. Harmadnapra azonban meghalt. Az orvosok megírták a jelentést. Eljöttek Daniele rokonai, hogy imádkozzanak az elhunytért, ám néhány óra elteltével mindenki döbbenetére az elhunyt hirtelen mégis feléledt.
     De mi is történt Daniele testvérrel és a lelkével az alatt a pár óra alatt? Ő maga így emlékezik erre: "Isten trónusa elé kerültem. Láttam Istent, de nem mint szigorú bírót, hanem mint irgalmas és jóságos Atyát. Akkor megértettem, hogy az Úr életem első pillanatától az utolsóig gondoskodott rólam, s úgy szeret engem, mintha én lennék az egyetlen élőlény ezen a földön. Ugyanakkor azt is tudatosítottam, hogy Istennek ezt a végtelen szeretetét én kevéssé viszonoztam, ezért, két-három órányi tisztítótűzbeli tisztulásra volt szükségem. »Hogy-hogy csak két-három órára? – kérdeztem magamtól, ám örültem, hogy utána az örök Szeretet Istenénél lehetek majd!«"
      Ekkor borzalmas, intenzív fájdalmat éreztem, de nem tudtam honnan jött. Azok az érzékek, melyek leginkább megbántották Istent ezen a világon: a szemek és a nyelv, azok szenvedtek a legjobban. Leírhatatlan kín volt ez, mert a tisztítótűzben a lélek úgy érzi, mintha lenne teste. Alig telt el pár pillanat ebből a szenvedésből, nekem úgy tűnt, mintha egy egész örökkévalóság óta szenvednék. ( ... )
     Eszembe jutott – hogy Isten engedelmével –, elmegyek az egyik szerzetestestvéremhez és megmondom neki, hogy a tisztítótűzben vagyok és imádkozzon értem. A testvér nagyon meglepődött, mert hallotta a hangomat, de nem látott engem. Megkérdezte: »Hol vagy? Mért nem látlak?« ( ... ) Csak akkor tudatosult bennem, hogy csak lelkileg vagyok nála, mindazáltal nyomatékosan megkértem, imádkozzon értem, majd elmentem. (folyt.)

(Forrás: Szeressétek egymást -katolikus evangelizációs magazin 9. száma nyomán. 
Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznan, Polska)

 Ezt a megalázó veszteséget és a világra szóló szégyent, a Szovjetunió már soha nem tudta kiheverni!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

     Néhány kiváltságos ember van akiknek megadatott, hogy lássák a tisztítótüzet, nos ide tartozik Szent Pio atya rendtársa is, a kapucinus Daniele Natale testvér, aki 1994-ben halt meg. Tavaly kezdődött meg a boldoggáavatási pere, San Giovanni Rotondóban.
     Michele – ez az eredeti keresztneve – 1919. március 11-én született San Giovanni Rotondóban hét gyermek között a negyedikként. Alig végzett el három osztályt az általános iskolából. Gyermekkorában szüleinek segített a mezei munkákban. 1933. június 4-én, pünkösdkor, elindult a kolostorba, hogy ott részt vegyen a szentmisén, s hogy a helyi gvárdián áldását adja rá, mielőtt belép a kapucinusok alacsonyabb szintű szemináriumába. A sekrestyében találkozott Pio atyával, ami nagyon megörvendeztette és meglepte őt, mert Pio atyának akkor már két éve nem volt szabad érintkeznie a hívekkel. Michele különleges áldást kapott tőle szerzetesi életének kezdetén.
     Kilenc hónapig a kolostorban maradt posztulánsként, onnan küldték őt később Foggiába. A provinciális atya próbára akarta tenni, ezért Parzhami Szent Konrád életrajzát adta neki elolvasni. A tizenöt éves posztuláns egy szuszra végigolvasta a könyvet és a főnök elé állt, hogy levizsgázzon belőle. Bernardo d'Apicella atyát meglepte a fiú eszessége, ezért megparancsolta neki, hogy készüljön a szemináriumba, ahol időközben megüresedett egy hely. De meglepő választ kapott: "Nem, atyám, én egyszerű testvér szeretnék lenni! Azért jöttem a kolostorba, hogy szent legyek, és Szent Konrád életrajzának olvasása közben megértettem, hogy a papság nem feltétlenül szükséges az életszentség eléréséhez."
     1935-ben kezdte meg a noviciátust és szerzetesként a Daniele nevet vette fel. Egy évvel később letette az ideiglenes fogadalmakat, majd 1940-ben az örökfogadalmat. A második világháború alatt szakácsként és alamizsnagyűjtőként dolgozott a kapucinusok foggiai házában. 1943-ban, a bombázás alatt segített a sebesülteknek, eltemette a halottakat és szakrális tárgyakat mentett. A háború után a hajléktalan katonákon segített. Aztán 1952-ben a Regina Elena Klinikán egy nem mindennapi esemény játszódott le, mely jelentősen kihatott Daniele testvér későbbi életére. (folyt.)

(Forrás: Szeressétek egymást -katolikus evangelizációs magazin 9. száma nyomán.
Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznan, Polska)

Puszta kézzel!

Skóciai Szent Margit (1047-1093)

     Angliában a XI. század elején súlyos trónviszályok dúltak. Az egyik trónörökös Angliai Edmund Magyarországra menekült és itt feleségül vette Szent István királyunk húgát (más vélekedés szerint a lányát) Ágotát. 1047-ben Reskán (ma Mecseknádasd) született meg első gyermekük Margit, akit még kettő követett: Krisztina és Edgár. (Képen: Margit már kora gyermekkorában tudott olvasni)
     Edmund jól érezhette magát Magyarországon, hiszen atyjának rokona került trónra 1041-ben, tehát már nyugodtan hazatérhetett volna. Ennek halálát követően, küldöttség indult Magyarországra, hogy a király unokaöccsét és családját visszahozzák Angliába. 1057 körül érkezhetett Edmund a feleségével, Ágotával és gyermekeivel Anglia földjére. Margit ekkor tíz éves lehetett.
     Néhány év múlva meghalt Edmund. A halála után támadt trónviszályban rövid ideig fia, Edgár uralkodott, de Hódító Vilmos hadai elől az egész családnak menekülnie kellett. Hajójukat Magyarország felé szándékoztak irányítani, de egy rendkívüli vihar Skóciába sodorta őket, ahol „Véreskezű” Malcolm uralkodott, aki kegyetlen irtó hadjáratot folytatott atyja gyilkosa, Macbeth hívei ellen. A 47 éves Malcolm nem csak menedéket adott nekik, de megkérte a 24 éves Margit kezét is, amit Margit, anyja biztatására elfogadott.
     Életrajzában ez áll: Skócia királya a legnemesebb családból vett magának feleséget, aki bölcsességének és jámborságának hatására Malcolm király elhagyta véres vad szokásait, nevéhez fűződik az irtó hadjárat befejezése. Az egész királyi udvar megváltozott és Margit királyné előtt többé egy durva szót ki nem ejtettek. Támogatta az elesetteket, és szegény-szállásokat építtetett. Rendeletbe hozta, hogy minden napnak első órájában hozzanak eléje kilenc szegény árvát, akiket maga etetett meg.
Számos templomot és kolostort emeltetett. Tekintélye volt a politikai, a kereskedelmi sőt a hitbeli kérdésekben is, olyannyira, hogy Margit hívta össze a skót egyház zsinatát, hogy a római egyház szokásaitól eltérő félpogány szokásoktól megszabadítsa a hitéletet. A királyné a zsinaton tárgyalt teológiai kérdésekhez is hatékonyan hozzászólt. Akkoriban éles viták folytak arról, hogy a bűnös embernek egyáltalán szabad-e Krisztus Testét magához vennie. Margit azt a nézetet képviselte a zsinat előtt, hogy ‒ jóllehet valamennyien bűnös emberek vagyunk – ám ha valaki meggyónt, megbánta bűneit, teljesítette az elégtételt, és hittel járul a szentáldozáshoz, az a Szentírás szerint nem ítéletre, hanem bűnei bocsánatára méltó. (Ld. a képen!)
Házasságából nyolc gyermek született és többüket szentté avatták. Szent Margit minden angol királyné anyja lett azáltal, hogy Matild nevű lánya Hódító Vilmos fiához, I. Henrikhez ment feleségül.
Edinburgh-ban hunyt el, 1093. november 16-án, 47 éves sem volt.
Halála után szinte azonnal szentként kezdték tisztelni, különösen, hogy Dunfermlin-i sírja fölött többször fényvillanásokat láttak!
Ünnepélyes szentté avatása 1261-ben történt. Maradványait a reformáció alatt férjével együtt Spanyolországba menekítették, ma az Escorialban nyugszanak. Egy feljegyzés szerint, amikor a szentté avatás alkalmával ereklyéit kiemelték, nem csak mennyei illat áradt a maradványokból, de amikor egy ezüst hordeszközre helyezve a templom szentélyébe vitték, Malcolm király sírboltja előtt haladva meg kellett állniuk, mert az ereklyét vivők képtelenek voltak tovább menni. Akkor egy öregember azt tanácsolta, hogy emeljék ki Malcolm csontjait is, és helyezzék Margit mellé. Mikor ez megtörtént, folytathatták útjukat. Ezt jelként foghatjuk fel, hogy Margit megszelídítette és szentségben maga mellé vette férjét, Malcolmot.
Szent Margit fej-ereklyéjét a francia jezsuiták őrizték, de a Dicső Francia Forradalom elpusztította!
A feljegyzések szerint Szent Margit dúsan illusztrált evangéliumos könyve folyóba esett, ám csodás módon megtalálták minden folt és szétázás nélkül! Ma az Oxfordi Bodleian Library-ben őrzik (ld. a képet).
Leo Cushley, Saint Andrews és Edinburgh érseke bejelentette, hogy felélesztik a 13. századi eredetű zarándokhagyományt Szent Margit, a magyar származású királyné tiszteletére, melynek során, minden év június 19-én Dunfermlinbe zarándokolnak, ahol Szent Margit relikviáit őrzik az apátság kápolnájában.

Mecseknádasd külterületén, az Óbányai-völgy bejáratánál, a hegy tetején találhatók a Réka-vár romjai. A várat Skóciai Szent Margit szülőhelyeként tartja számon a két nemzet.
Tóth Attila szobrászművész rhodéziai gránitból készült alkotását 2014. június 9-én avatták fel.
Felhasznált források:
http://www.katolikus.hu/szentek/1116.html
http://magyarszentek.hupont.hu/#ixzz2cg9th2Er
https://www.kozterkep.hu/~/23790/Skociai_Szent_Margit_Obanya_2014.html
http://www.saint.margarets.org.uk/stmargaret.htm

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott.                             Légy te az első!

Puszta kézzel!

     A Szentírás több helyütt utal arra, hogy létezik egy hely, ahol a lelkek a halál után tisztuláson mennek át, hogy beléphessenek Isten dicsőségének teljességébe (2Makk 12,32. 38-45; Mt 5,23-26; Mt 12,32; 1Kor 3,10-15; 1Pt 3,18-20; 1Pt 4,6). A Katolikus Egyház Katekizmusa így tanít: ,,Akik lsten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek" (KEK, 1030).
     Vannak szentek, akik megkapták azt a kegyelmet, hogy láthatták a tisztítótüzet. Szent Fausztina például így írja le Naplójában: "Megpillantottam Őrangyalomat, aki utasított, hogy kövessem őt. Hirtelen ködös, tűzzel teli helyiségben találtam magam, melyben sok szenvedő lélek volt. Ezek a lelkek szívből imádkoznak, de ez nem használ nekik. Csak mi tudunk rajtuk segíteni. Az őket égető lángok engem nem érintettek. Őrangyalom egy pillanatra sem hagyott el. Megkérdeztem a lelkeket, hogy mi az, ami a legnagyobb szenvedést okozza nekik. Egyöntetűen azt válaszolták, hogy legnagyobb szenvedés számukra az Isten utáni vágyódásuk. ( ... ) [Egy belső hangot hallottam], mely azt mondta: »Irgalmam nem akarja ezt, de az igazság megköveteli«" (Napló, 20).
     Genuai Szent Katalin a Traktátus a tisztítótűzről című művében így írja le azt, amit látott: "Egyes elhunytak lelkei Isten tökéletes szentsége előtt olyan szennyesnek és méltatlannak érzik magukat ahhoz, hogy Istenhez közeledjenek, hogy leírhatatlanul nagy tisztító szenvedésnek vetik alá magukat. Ám ennek ellenére is boldogok, mert tudják, hogy üdvözülnek." Szent Pio atya egyszer ezt mondta lelki fiának, a megszentelt élet négy intézményét megalapító Domenico Labellarte atyának: "Fiam, inkább egy egész élet a legnagyobb szenvedések közt, mint egyetlen nap a tisztítótűzben."

(Forrás: Szeressétek egymást -katolikus evangelizációs magazin 9. száma nyomán.
Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznan, Polska)

A Pápák kiállása a Rózsafüzér mellett 3

     XIII. Leó egyébként arra is felhívja figyelmünket, hogy az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges rózsafüzér pont az ellen a három fő baj ellen nyújt orvosságot, melyek korunk társadalmát érik: a szerény és dolgos élettel szembeni ellenkezésünk az örvendetes titkok szemléletében találja meg ellenszerét, a szenvedés minden fajtájával szembeni irtózásunknak a fájdalmas titkokról való elmélkedés a legyőzője, míg fékevesztett materializmusunk a dicsőséges titkok szemléletében talál gyógyírt. Így a rózsafüzér nem csak az egyes személyek számára tudja jótékony hatását kifejteni, hanem az egész társadaloméra. 
     „Az emberi szellem éleslátása a jelenlegi viszonyok megítélésében nem ér fel az Isteni Gondviselés döntéseihez. De valamikor be fog következni, hogy jóságában Isten a történelmi események okát és következményeit nyíltan megmutatja nekünk. Akkor világosan kiderül majd, mily hatalmas befolyása volt ezekre a dolgokra az ima szeretetszolgálata, és mily módon érte el a meghallgatást. (...) Ezért mindenkit könyörögve kérünk sürgetőn, hogy vegye fontolóra, hogy az ősellenség csábító trükkjeinek ne engedjen; és hogy semmi okból ne lankadjon az imában való buzgóságban, hanem állandóan, szüntelenül tartson ki benne.” (Octobri mense 1891. szept. 22)
     XI. Pius pápa „Ingravescentibus Malis” körlevele a Szent Rózsafüzérről (részletek): „Aki ezt a lelkületet megveti, az isteni Megváltó tanítása szerint nem juthat a mennyek országába (ld Mt 18,3). Lehet, hogy a gőgös jelenkor lebecsüli és elutasítja Mária rózsafüzérét, de a szentek minden korban nemcsak szerették, hanem buzgón imádkozták is, sőt mint hatalmas fegyvert használták a gonosz lelkek ellen, a békesség megszerzésére és az emberiség számára. (…) Ugyanezért óhajtjuk, hogy a hívők kivételes buzgósággal végezzék a rózsafüzér ájtatosságot, templomban és családi otthonukban egyaránt. Mégpedig azzal a szándékkal, hogy az Isten ellenségeit, akik a katolikus hitet és az Egyház szabadságát támadják, az isteni és emberi jogok ellen az őrjöngés erejével lázadnak, s igyekszenek a társadalmakat a romlásba és pusztulásba taszítani, az Isten Anyjának hatalmas közbenjárása folytán bűnbánatra indítva végre jó útra térjenek. A szentséges Szűz, aki az albiak sötét eretnekségét a keresztény világból győztesen elűzte, buzgó könyörgéseinkre szüntesse meg az újabb tévelyeket is, különösen a kommunizmust, amely több tanával és gaztettével a régi eretnekségre emlékeztet.
Az egész világon, minden városban és faluban egy lélekkel és egyesült erővel szálljon az imádság az Isten nagyságos Anyjához azzal a könyörgéssel, hogy a keresztény és emberi kultúra fölforgatói legyőzessenek s a fáradt és aggódó emberiség fölött az igazi béke napja végre fölragyogjon. (…) Szűzanya rózsafüzére az evangéliumi erényeket is ápolja és a lelkekbe plántálja. Különösen a katolikus hitet erősíti, amely a szent hittitkokról való elmélkedésben újraéled s a lelkeket fölemeli a kinyilatkoztatás igazságába. (...) Mindennemű szenvedőknek – különösen a haldoklóknak – nyújtson enyhületet s fokozza bennük az örök boldogság reménységét. Az apák és anyák mutassanak gyermekeiknek példát. Este a családi otthonban, hova napi fáradalmaik után megtérnek, a Szűzanyának képe előtt mondják el közösen, egy hittel és lélekkel, a szent rózsafüzért..." (Castelgandolfo, 1937. szept. 29.)
     XII. Piusz: Imádkozzátok a szentolvasót, mert az evangélium összefoglalása! Az Ingruentium malorum [kezdődő veszély] kezdetű enciklikájában ezt írta: „Vonakodás nélkül újból kijelentjük, hogy nagy reményt fűzünk a Szent Rózsafüzérhez a korunkat sújtó bajok helyrehozatalában. Nem erőszakkal, nem fegyverekkel, nem emberi erőfeszítéssel, hanem ezen imádság által elnyert isteni segítséggel, a parittyával rendelkező erős Dávidhoz hasonlóan, az Egyház rettenthetetlenül szembenéz a pokoli ellenséggel”.
     VI. Pál: Szentolvasó a legkiválóbb és leghathatósabb családi közös ima. Hőn óhajtjuk, hogy a családban gyakran imádkozzák együtt a rózsafüzért. (Marialis cultus apostoli buzdítás 1974. II. 2-án. 47.) 
     II. János Pál: 2002-ben irt apostoli levelet Rosarium Virginis Mariae címmel. (Forráshivatkozások a II. részben!)