Erzsébet asszony Lelki Naplójából:
(1962. október 13.) ...Már napok óta az Úr Jézus beszélgetett hozzám. Nem írtam le, nincs mindig módom rá. Ma reggel is a templom csendes magányában tartózkodtam, és a haldokló papi lelkekért könyörögtem. Ő elérzékenyedve a fülembe súgta: „A mi kezünk együtt gyűjtsön!” Én a Szent Szűz Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását kértem a szenvedő lelkekre is, s közben az Úr Jézus éreznem engedte, hogy most egy lélek kiszabadult a tisztítótűzből. Lelkemben leírhatatlan megkönnyebbülést éreztem. Ebben a pillanatban Isten kegyelméből lelkem elmerült az Isten színe elé jutott lélek mérhetetlen boldogságában. Azután lelkem minden összeszedettségével ismét a haldokló papi lelkekért imádkoztam. Közben nagyon szorongató érzés árasztotta el lelkemet, egész bensőmet. Olyan szenvedések ezek, melyeket az Úr Jézus megad azért, hogy vele gyűjthessek. Elmerülésem közben a Szent Szűzanya leheletszerű, finom sóhaja lepte meg lelkemet. „Kislányom, részvéted a szegény lelkek iránt úgy meghatotta anyai Szívemet. Megadom azt a kegyelmet, hogy bármikor Szeretetlángomra hivatkozva három Üdvözlégyet tiszteletemre elimádkoztok, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből, a halottak hónapjában pedig egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből. A szenvedő lelkeknek is érezniük kell anyai Szívem Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását.” (II/15-16)
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.