Feljegyzések a purgatóriumról 4
A Jóisten azt akarja, hogy egészen átadja magát neki. Jobban szereti, mint sokakat, ezért több kegyelemben is fogja részesíteni. El ne vesztegessen egyet sem a kegyelmek közül! Egyedül a Jóistennek éljen, őt dicsőítse meg mindenben! Mert ön még annyi jót tehet a lelkekért! Mindent Jézusáért!
Bármit tesz, előbb egy pillanatra szálljon magába, hogy meglássa, tetszik-e Istennek, amire készül. Nagyon szeresse őt!
Én igen szenvedek, de a legnagyobb gyötrelmem az, hogy nem láthatom a Jóistent. Állandó mártírium ez, nagyobb szenvedés, mint a purgatórium tüze. Ha majd úgy fogja szeretni Istent, ahogy ő kívánja, átél majd valamicskét abból az epedésből, melytől annyira vágyakozunk egyesülni Jézussal, szeretetünk céljával.
Igen, látjuk néha Szent Józsefet, de nem olyan gyakran, mint a Szűzanyát!
Akkor juthat a tökéletesség csúcsára, ha minden iránt közömbössé válik, a Jóistent kivéve. A szerzeteseknek nincs joga, hogy javaik fölött rendelkezzenek, ez ellenkezik a szegénységgel. Ha jól imádkozik, az önre bízott lelkek meg fogják érezni. A Jóisten sohasem tagad meg olyan kegyelmet, amit jól végzett imádságban kérnek tőle.
A szerzetesek purgatóriuma sokkal hosszabb és szigorúbb, mint a világiaké, mivel a szerzetesek több kegyelmet tékozoltak el. Sok nővér – bár saját hibájukból –, de elhagyatottan szenved a tisztítóhelyen, mert soha senki nem gondol rájuk. Elhunyt tisztelendő anyánk mondta nekem, hogy a Jóistennek nagyon tetszésére volna, ha a közösség időnként misét mondatna értük. Mondja el ezt az elöljáró anyának!
Elképzelhetetlen a purgatóriumi lelkek gyötrelme! A világban senki sem gondol erre. Még a szerzetesközösségek is megfeledkeznek róla. Ezért akarja a Jóisten, hogy különösképpen imádkozzanak szegény purgatóriumi lelkekért, és ezt az áhítatot adják tovább a tanítványoknak is, hogy majd beszéljenek róla a világban! (Forrás: a 38. részben!) (Folyt.)