Szent Balázs III-IV. századi örmény orvos, vértanú püspök. Orvosként a testi bajok gyógyítása mellett nagy gondot fordított a lelki sebek kezelésére is. Keresztény testvérei a püspökválasztás alkalmával ezért egy szívvel lelkük pásztorává választották. Így lett a kisázsiai Szebaszté püspöke, aki a keresztényüldöztetések idején egy hegyi barlangba húzódott, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes bárányként hajlottak szavára. Imádságos, csendes életet élt, tanította és gyógyította a hozzá érkezőket. Egy napon rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából.
A Nagy Konstantin féle keresztények iránti türelmi rendelet keleten még nem érvényesült és Konstantin császár társuralkodója, Licinius önkényesen túltette magát ezen és folytatta az üldözést. Még az elvonultságban élő Szent Balázs püspököt sem hagyta békén, akit az oroszlánokból, medvékből, farkasokból álló "testőrsége" sem menthette meg, mivel ő nem engedte harcolni őket. Börtönbe vetették, rabságát csodás gyógyulásokról szóló legendák övezik. Miután a súlyos kínzások hatására sem tagadta meg hitét, 316-ban lefejezték. 
A hozzá kötődő gyógyulásokról szóló történetek és legendák miatt lett Szent Balázs az orvosoknak, a kikiáltók, énekesek és a fúvós muzsikusoknak (blasen = fújni) a védőszentje. A 14 segítő szent közé tartozik: Ákos, Balázs, Borbála, Cirjék, Dénes, Egyed, Erazmus, Eustachius, György, Katalin, Margit, Kristóf, Pantaleon, Vitus.
A nép már a VI. századtól különösen a torokbajok ellen védő szentként tiszteli, akkoriban a gyermekhalandóság okai közt élenjáró volt torokgyík (diftéria) és így az anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a Balázs-áldás szavait mondta. Ez volt a balázsolás, melyet az ünnepén és az azt követő vasárnap ad az Egyház, az előző nap, Gyertyaszentelő 
Boldogasszony napján szentelt kétágú gyertyát tartva, e a szavakkal:
Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárására mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbajtól és minden bajtól. Az Atya, a Fiú + és a Szentlélek nevében. – Amen
A Balázs-áldás egy szentelmény, melyet áldás formájában kaphatunk. Ennek során a Mindenható Isten oltalmát, segítségét kérjük, Szentjének közbenjárására. Az áldást végezheti püspök vagy pap.
Könyörgés Szent Balázs püspök közbenjárásáért:
Istenünk, aki Szent Balázs püspököt oltalmazó segítségül adtad népednek, kérünk, közbenjárására engedd, hogy földi életünkhöz egészséget és békét, örök életünkhöz pedig irgalmat nyerjünk Tőled!
Krisztus Urunk különféle adományokkal segíti Egyházát, hogy a természetfölötti hit megnövekedjék bennünk. Ajándékai áradását kérjük közös imával:
1. Adj, Urunk, új szenteket korunknak, akik közvetítik hozzánk irgalmas jóságodat.
2. Add meg, Urunk, a gyógyulás ajándékát a testi betegségben sínylődőknek.
3. Add, hogy a lélek egészségét is károsodás és törés nélkül őrizzük.
4. Add meg a hősiesség ajándékát, hogy a szent vértanúk nyomát követhessük.
5. Add, Urunk, hogy a szentek és vértanúk között kapjunk helyet az ítélet napján.
Urunk, Jézus Krisztus! Te megígérted, hogy a Benned hívőket jelek és csodák kísérik. Kérünk, Szent Balázs közbenjárására engedd megéreznünk ajándékozó jóságodat, és erősítsd testi-lelki egészségünket. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.
Felhasznált források:
http://szentlaszlo.dnyem.hu/?q=node/410
http://www.domsopron.hu/cikkek/szent-balazs-puspok-unnepe
http://www.katolikus.hu/szentek/szent23.html
http://www.hittansuli.hu/dokumentumok/tanuloknak/szent-balazs-puspok-es-vertanu
Megjelent a Máriás Papi mozgalom kiadása ‒ Csató és Tsa Kft 1998. ‒ 68-70. oldal nyomán. (Részletek), 1997. február 2.
2)
Egy kisfiú odatérdelt a templomi betlehemhez és tágra nyílt, ragyogó szemmel mosolygott a Kisjézusra, aki visszamosolygott rá. Ekkor a kisfiú szívrepesve ezt mondta: 
A Béke Világnap VI. Pál szándékából jött létre és minden év január 1-jén ünnepli az egyház, 2018-ban 50. alkalommal. A Béke Világnapra írt pápai üzenetet elküldik a világ minden helyi egyházába, hogy felhívja a figyelmet a béke alapvető értékére és a megvalósításáért végzett fáradhatatlan tevékenység szükségességére.
E legenda szerint a császár, miután Maxentius trónkövetelő fölött győzelmet aratott és meghódította Rómát, még egyszer üldözést kezdett a keresztények ellen. Ezért leprával bűnhődött. Betegségében az egyik éjszaka álmot látott: megjelent neki Péter és Pál apostol, és megmondták, hogy gyógyulást sehol máshol nem remélhet, csak Szilveszter pápánál, aki tud egy csodatévő forrásról, melynek vize mindazokat meggyógyítja, akik megmerülnek benne.
Az Egyház karácsony nyolcadik napján, vagyis a polgári év kezdetén Szűz Mária istenanyaságát ünnepli. Ezzel is a megtestesülés központi titkának egyik elemét tárja elénk. Amikor Szűz Máriában a valóságos Istenszülőt tiszteljük, ezzel őt magát nem istenítjük, nem térünk vissza pogány vallások gondolkodásához, amely istennőket vagy anyaistent imádott, hanem a tiszta keresztény hit világos hagyományát követve borulunk le Isten üdvözítő tervének nagyszerűsége előtt.
Szilveszter római születésű volt, s majdnem huszonkét évig volt pápa és 335. december 30-án hunyt el Rómában. Elődje, Miltiádész pápa alatt szabadult meg Róma Maxentius zsarnokságától, amikor Nagy Konstantin a Milviusi-hídnál legyőzte őt. Ez meghozta az Egyház számára a szabad vallásgyakorlást is. 
Tanúk szólnak amellett, hogy Szilvesztert hitvallóként tisztelték, mivel az utolsó üldözésben, Diocletianus idejében állhatatosan megvallotta Krisztust. A felszabadulás első időszakában ugyanis az egész birodalom területén az volt a szokás, hogy olyan férfiakat választottak és szenteltek püspökké, akik az üldözés idején is kitartottak Krisztus mellett.
December 28. Aprószentek ünnepe. Heródes király a napkeleti három bölcstől megtudta, hogy a Megváltó Messiás személyében Király született. Hatalmát féltve ("parlamenti döntés nélkül") Betlehemben és környékén megöletett minden kétévesnél fiatalabb fiúgyermeket; rájuk emlékezik az Egyház.
Forrás: Szent Charbel, a teljesség zarándoka - Új ember kiadó 2017 – 101-102 oldal nyomán!
Krisztus kereszthalálát követően István, egyike volt a jeruzsálemi keresztény közösség első hét diakónusának, akiket a hívők Kr. u. 36-ban az apostolok segédeivé választottak. Egyben ő volt az első vértanú is, akit Krisztus-követése miatt megöltek. 
Feljegyzések a purgatóriumról 24
Hogy lelkét Isten jelenlétében tartsa, vegyen mindennap egyet Urunk szenvedésének tizennégy állomásából, és alaposabban elmélkedjék róla. Jézusnak kedves, ha megemlékezünk minden szenvedéséről, amit értünk elviselt. Ünnepnapokon vegye elmélkedéséhez az egyik dicsőséges titkot: a feltámadást, a mennybemenetelt. Gyakran gondoljon az Eucharisztiára is, Jézus rejtett életére a tabernákulumban. Elsősorban ott látja szeretetét. Így egyedül maradni, anélkül, hogy bárki imádná, a világ legtöbb templomában! Hiába várni, hogy valaki betérjen hozzá és azt mondja: „Szeretlek!” Viszonozni fogja. A szentáldozás által Jézus egészen bensőségesen egyesíti magával; úgy egyesül önnel, mint még senki mással. Ebben az isteni táplálékban rendkívüli erőt fog találni, hogy arra a tökéletességre emelkedjék, amit Jézus öntől kíván. Minden elmúlik, mégpedig gyorsan elmúlik! Ne aggodalmaskodjunk tehát olyan dolgok miatt, amelyek napok alatt véget érnek. Azokra törekedjünk, amik soha nem érnek véget... Ne álljon ellen isteni vonzásának. Hamarosan Jézus maga fogja önnek elmondani, mit kíván öntől. Addig is rám bízta, hogy isteni akaratát közvetítsem önnek.
1883 Megint egy esztendő elenyészett az örökkévalóságba! Így múlik el mind, egyik a másik után. A napok egymást követik egészen addig, míg aztán valamely nap véget nem vet a rövid földi életnek, és megkezdődik a hosszú élet, amely az örökkévalóság! Jól használjon ki minden pillanatot! Mindegyik alkalmat ad, hogy megnyerje a mennyet és elkerülje a purgatóriumot! Minden cselekedetének, amelyet Jézus tekintete alatt visz végbe, egy fokkal nagyobb mennyei dicsőség és Jézus iránti nagyobb szeretet a jutalma. A tökéletes élet összes ilyen cselekedete szeretetláncot alkot, amely mind szorosabban fűzi a lelket ahhoz, akit szeret. Amikor az utolsó láncszem is kialakult, akkor Jézus elszakítja a gyönge kötelékeket, amelyek az érdemekkel teli lelket a testhez kötik, amellyel egységet alkotott földi életében. Miután így megszabadult, Jézus még szorosabban, örökre egyesíti magával a boldog örökkévalóságban. Érti hát, hogy az az élet, amelynek minden pillanata Jézusért van, az esetleges múló keserűségek ellenére is boldog? Ha egy pár pillanatig tartó beszélgetés, amelyet egy áldott lélek Jézussal folytat, képes gyönyörűséggel eltölteni a lelket és feledtetni minden múló fájdalmát, milyen lesz akkor az örök egyesülés?
1880/2 A hősies elhatározás nagyon kedves a Jóisten előtt, nagy segítség a tisztítóhelyen lévő lelkeknek, és hasznos a nagylelkű személynek is! A teljes búcsúval kapcsolatban azt mondhatom, hogy kevesen, nagyon kevesen nyerik el egészen. A szívnek és az akaratnak oly nagy felkészültsége szükséges hozzá, hogy ritkább, mintsem gondolnánk, hogy valakiben minden meg legyen bűnei teljes elengedéséhez. A purgatóriumban csak könyörgés formájában nyerjük el a javunkra nyert búcsút, ahogyan Isten megengedi. Igaz, hogy nem hajlunk már bűnre, de ott nem az irgalom, hanem az isteni igazságosság uralma alá tartozunk, így csak abban részesülünk, amit a Jóisten a javunkra akar fordítani. Ha a lélek már közel van vágyai céljához, a mennyországhoz, elegendő lehet egyetlen jól elnyert teljes búcsú vagy akár egy félig elnyert és szándékára fordított búcsú is, hogy megszabaduljon és eljusson az örök boldogságra; ez azonban sok léleknél nincs így. Ők életükben megvetették vagy nem sokba vették a búcsúkat, és a Jóisten, aki mindig igazságos, tetteik szerint ad viszonzást. Valamit nyerhetnek az isteni akarat szerint, a búcsú teljességét azonban ritkán.
Igazak az ígéretek, amelyek azokra vonatkoznak, akik Szent Mihály rózsafüzérét imádkozzák? – Az ígéretek igazak, de ne higgye, hogy akik megszokásból mondják, és nem fáradoznak tökéletesedésükért, azonnal megszabadulnak a purgatóriumból. Ez téves volna. Szent Mihály még többet is megtesz, mint amit ígér, ám azokat, akik hosszú tisztítótűzre vannak ítélve, nem szabadítja ki olyan hamar. Biztos, hogy az arkangyal iránti tiszteletük jutalmául megrövidülnek szenvedéseik, de hogy teljesen megszabadulnának – nem! Itt vagyok példának én, aki imádkoztam [ezt a rózsafüzért]. Csak azok szabadulnak meg azonnal, akik bátran dolgoztak tökéletesedésükön és kevés engesztelni valójuk van a tisztítóhelyen.
Tökéletesebben ismerik Istent, mint mi? – Micsoda kérdés! Persze hogy sokkal jobban ismerjük és sokkal jobban szeretjük! Hiszen éppen ez okozza legnagyobb gyötrelmünket. A földi ember nem tudja, milyen a Jóisten. Mindenkinek van róla egy elképzelése a maga korlátozott látása szerint; amikor azonban levetjük a porhüvelyt, és többé semmi sem gátolja lelkünk szabadságát, csak akkor ismerjük meg Istent, jóságát, irgalmát, szeretetét! A lélek, miután ilyen tisztán látta, s miután oly nagyon egyesülnie kell vele, állandóan feléje igyekszik, ez az élete, ám minduntalan visszalökődik, mivel nem elég tiszta; íme, ez a mi szenvedésünk: a leggyötrelmesebb, a legkeservesebb. Ó, ha visszatérhetnénk a földre, miután megismertük a Jóistent, ó, hogyan élnénk! Ámde késő bánat... s a földön az emberek minderre nem is gondolnak és úgy élnek, mintha vakok lennének. Semmibe veszik az örökkévalóságot. Szinte minden vágyuk egyedül a földi létre irányul, amely csupán átmenet, és egyetlen hozománya a test, mely azután maga is földdé válik. A menny eszükbe sem jut, Jézust és szeretetét elfelejtették.
Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen. Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik önmagukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a hitelek súlya alatt vergődő vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt (saját szájíze szerint) hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap.
1880/1. január Karácsony éjjel lelkek ezrei hagyták el a purgatóriumot és mentek a mennybe, sokan azonban maradtak, és én is közéjük tartozom. Szokták mondani, hogy a lélek tökéletesedése hosszasan tart, és ez igaz! Önt is meglepi, hogy ennyi ima után még mindig itt vagyok és nem élvezhetem a Jóisten látását. Nos, a lélek tökéletesedése a purgatóriumban sem megy gyorsabban, mint a földön. Akadnak lelkek, de kevesen, akiknek csupán néhány bocsánatos bűnért kell engesztelniük; ők nem sokáig vannak a tisztítóhelyen. Néhány jól végzett ima, néhány áldozat hamar megszabadítja őket. Ha azonban olyanok, mint én (és csaknem mind ilyenek!), hogy szinte nulla volt az életük, és alig, vagy egyáltalán nem is törődtek az üdvösségükkel. Nekik az egész életüket újra kell kezdeniük az engesztelés helyén; a léleknek újból végig kell járnia a tökéletesedés útját, szeretnie és kívánnia kell Istent, akit a földön nem szeretett eléggé. Ezért tart egyes lelkek szabadulása olyan sokáig. A Jóisten nagy kegyelmet adott nekem, amikor megengedte, hogy imákat kérjek. Nem érdemeltem meg és e nélkül én is, mint a legtöbben, évekkel és évekkel tovább maradtam volna itt!
December 8., Mennyi élet van látszólag tele jótettekkel, s a halálban üresnek bizonyulnak... Kitűnni, csillogni vágytak, ám, mily kevesen cselekszenek egyedül Istenért, mindent egyedül Istenért... Amikor meghalnak és elmúlik vakságuk, mennyire bánni fogják! Bárcsak gondolnának olykor az örökkévalóságra! Mi az élet ahhoz a naphoz képest, amelynek nem lesz alkonya a választottak számára, vagy ahhoz az éjhez képest, amelynek nem lesz hajnala a kárhozottak számára?! A földön az emberek mindent szeretnek és mindenhez ragaszkodnak, kivéve Őt, akit egyedül kellene szeretnünk, s akitől ezt megtagadjuk. Jézus a tabernákulumban várja a lelkeket, akik szeretik, és nem találja. Ezerből alig akad egy, aki úgy szereti, ahogy szeretnie kellene. Szeresse hát ön, és kárpótolja e bűnös közömbösségért, amely szerte a világon tapasztalható!
Vajon nem úgy tűnik, mintha olykor maga Isten is megváltoztatná tervei sorrendjét? Például megtörténhet, hogy Isten igazságosságában meg akar fenyíteni egy országot, tartományt vagy személyt. Ez a szándék, ám ha abban az országban vagy tartományban egyesek imával vagy más módon lefegyverzik igazságosságát, akkor Isten végtelen bölcsessége szerint teljesen megkegyelmez vagy enyhíti a büntetést.
Nagy enyhülést jelentenek számomra a tisztelendő atya jó imái. Mondja meg neki, hogy köszönöm ezeket, és azokat is, amelyeket szeretetből értem mondatott. Mint említettem, én is mindig imádkozom érte. Még többet tudok majd tenni, ha a mennybe jutok. Azt is mondja meg neki: tudom, hogy imádkozik értem, és ez a többi léleknél is így van a purgatóriumban. Ez sokszor növeli a lelkek szenvedését, mivel a Jóisten megengedi, hogy az értük mondott imák ne mindig az ő javukra váljanak. A purgatóriumban minden lélek csak annyira részesül a földi imák hatásából, amennyire Isten akarja, az illető lélek felkészültsége szerint. Szegény lelkek szenvedéseit tetézi, ha látják, hogy a szabadulásukért felajánlott imák nem nekik, hanem másoknak válnak javára. Nagyon kevés lélekért imádkoznak; a többség elhagyatott, egyetlen gondolat, egyetlen fohász sem jut nekik a földről. Hogy mikor szabadulunk meg, arról semmit sem tudunk. Ha tudnánk, mikor érnek véget gyötrelmeink, az megkönnyebbülést és örömet jelentene, de nem! Tudjuk jól, hogy szenvedésünk enyhül, hogy közelségünk egyre bensőségesebb, de hogy mely napon (földi kifejezéssel, hiszen itt nincsenek napok) találkozhatunk vele, arról semmiféle tudásunk nincs; az a Jóisten titka. A purgatóriumi lelkek nem ismerik a jövőt, csak amennyire Isten megengedi és megadja nekik. Bizonyos lelkeknek – érdemeik szerint – több tudásuk van róla, mint másoknak; de ugyan mit használ nekünk a jövőismeret, hacsak nem a Jóisten dicsőségét és egyes lelkek javát szolgálja? Ne csodálkozzék, hogy a sátán és hívei olykor megjósolnak jövőben bekövetkező eseményeket. A sátán szellemi lény, ezért sokkal több fortélya és tudása van, mint bárkinek a földön, néhány szent kivételével, akiket Isten saját világosságával megvilágosít. Mindenütt körüljár és lesi, hol árthat; látja, mi zajlik a világban, és mivel rendkívül okos, képes előre látni, mi fog történni; ím, ez az egyetlen magyarázat. Jaj azoknak, akik tőle kérnek tanácsot, s ezzel rabszolgáivá szegődnek; ez a bűn nagyon utálatos a Jóisten előtt. (Forrás: a 38. részben!) (Folyt.)
(Az előző részben szó volt az életszentség mibenlétéről.)
Lúcia szenvedéstörténetének leírásában jegyzőkönyvszerűen rögzítették Lúcia kihallgatását, melyben bátor érvei meglepően személyes és világos hangvételűek. A bíró ráparancsolt Lúciára, hogy áldozzon az isteneknek. A bátor leány így felelt: ,,Egy áldozat van, ami tetszik Istennek, és ez a szegényeken való segítés. Mivel már semmim sem maradt, magamat adom oda.'' A bíró rendreutasította: ,,Ilyesmit az ostoba keresztényeknek mondj, de ne nekem, mert én a Császár törvényére vigyázok!'' ,,Tartsd hát magadat a császárod törvényéhez – mondta neki Lúcia –, én meg szívem Urának, Jézus Krisztusnak a törvényéhez tartom magam. Te féld a császárodat, én meg az én Istenemet félem. Tedd, ami neked jólesik, de én azt teszem, amiből üdvösségem támadhat!''
Ezután, mint annyi más vértanú esetében, a legkülönfélébb kínzások követték egymást, de Lúcia imádságának hatására egyik sem tudott fájdalmat okozni. Megvakításának két változata van, miszerint maga vájta ki szemeit, hogy vőlegénye ne dicsérhesse többé szépségét. A másik szerint a kínzások során vakították meg. Végezetül a bíró parancsára karddal döfték át a torkát, de nem halt meg azonnal, sőt, ebben az állapotában még tanította is a népet, s csak akkor halt meg, amikor egy odasiető pap kezéből fölvette az utolsó kenetet.
Hogyan fejezzem ki, mi történik a haláltusa után? Lehetetlen igazán megérteni, hacsak meg nem tapasztalta valaki. Megpróbálom azért elmagyarázni, amennyire tudom.
A hirtelen, váratlan halál igazságosság vagy irgalom a Jóisten részéről? – Nos, az ilyen halál hol igazságosság, hol pedig irgalom Isten részéről!
