Böjte Csaba OFM írása (részlet)
Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen. Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik önmagukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a hitelek súlya alatt vergődő vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt (saját szájíze szerint) hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap.Mindenkinek igaza van!
Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar (hiszen a rosszakarók is jót ígérnek)! Jót magának, minél több jót! Mint a gyermekek, veszekszünk ócska babarongyokon és észre sem vesszük, lassan elszabadul körülöttünk a pokol. Sokan lesznek aztán, akik mentegetőzve bánják majd "én nem ilyen babaruhát akartam"! Nem igaz, hogy ez a világ csak lázongással, sírással és vérrel tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy lehetünk ilyen vakok? Hol marad az egység és nemzettudat? Hol marad egyáltalán az öntudat, az Isten- és emberszeretet?
Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket, mint kotlós a csibéit? Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet parancsát és megmosod könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk csendesen paradicsomi békességben. Jól feltarisznyáztál bennünket, mindenünk megvan. A föld csodás termékenysége ad nap mint nap kenyeret nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi vasérc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut könyv, jó film, tiszta bor és csók, szerelem mindenkinek. Hisz' nem sajnálod tőlünk a boldogságot!
És juthat gyermekáldás, vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek a te szent akaratodból. Testvérem lásd, van akit szerethetsz, akit otthonodba fogadhatsz, akivel törődhetsz, akibe bele álmodhatod álmodat. És ültethetsz virágot, platánt, diót. Élhetnénk békés testvéri szeretetben, tudhatnánk, hogy a részigazságoknál fontosabb az élet.
A gonosz kacag! Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér mindent, kőből kenyeret, fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem, legyen! És ha leborulsz előtte, mindent csak neked ígér, az egész bevásárlóközpontot, repülőt, jachtot – de minek és minek árán? És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel, dobd le magad, fürödj a csodálók tekintetében, hatalmad lesz felettük. Uralkodj, miért vállalnád az Isten és ember-szeretet szolgálatát?
Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Habzsolva kacagsz és szétmarcangolod világunkat. "Egyszer élünk"! Valóban? Azt hiszed, hogy győztél, holott véges életű rabszolga vagy. Sőt rosszabb! Testvéred farkasa, szép tiszta világunk bemocskolója.
Itt állsz, Uram a XXI. századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk. Szemedben könnycsepp és nekem nincsenek érveim. Mégis arra kérlek, hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal jöjj közénk. Ajándékozd meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel, egy szép Karácsony szent békéjével.
Istentől áldott adventi megtérést, szent időt kívánok! (Ezen cikk, Csaba testvér 2012-es írásának felhasználásával készült!)
