Feljegyzések a purgatóriumról 16
Nagy enyhülést jelentenek számomra a tisztelendő atya jó imái. Mondja meg neki, hogy köszönöm ezeket, és azokat is, amelyeket szeretetből értem mondatott. Mint említettem, én is mindig imádkozom érte. Még többet tudok majd tenni, ha a mennybe jutok. Azt is mondja meg neki: tudom, hogy imádkozik értem, és ez a többi léleknél is így van a purgatóriumban. Ez sokszor növeli a lelkek szenvedését, mivel a Jóisten megengedi, hogy az értük mondott imák ne mindig az ő javukra váljanak. A purgatóriumban minden lélek csak annyira részesül a földi imák hatásából, amennyire Isten akarja, az illető lélek felkészültsége szerint. Szegény lelkek szenvedéseit tetézi, ha látják, hogy a szabadulásukért felajánlott imák nem nekik, hanem másoknak válnak javára. Nagyon kevés lélekért imádkoznak; a többség elhagyatott, egyetlen gondolat, egyetlen fohász sem jut nekik a földről. Hogy mikor szabadulunk meg, arról semmit sem tudunk. Ha tudnánk, mikor érnek véget gyötrelmeink, az megkönnyebbülést és örömet jelentene, de nem! Tudjuk jól, hogy szenvedésünk enyhül, hogy közelségünk egyre bensőségesebb, de hogy mely napon (földi kifejezéssel, hiszen itt nincsenek napok) találkozhatunk vele, arról semmiféle tudásunk nincs; az a Jóisten titka. A purgatóriumi lelkek nem ismerik a jövőt, csak amennyire Isten megengedi és megadja nekik. Bizonyos lelkeknek – érdemeik szerint – több tudásuk van róla, mint másoknak; de ugyan mit használ nekünk a jövőismeret, hacsak nem a Jóisten dicsőségét és egyes lelkek javát szolgálja? Ne csodálkozzék, hogy a sátán és hívei olykor megjósolnak jövőben bekövetkező eseményeket. A sátán szellemi lény, ezért sokkal több fortélya és tudása van, mint bárkinek a földön, néhány szent kivételével, akiket Isten saját világosságával megvilágosít. Mindenütt körüljár és lesi, hol árthat; látja, mi zajlik a világban, és mivel rendkívül okos, képes előre látni, mi fog történni; ím, ez az egyetlen magyarázat. Jaj azoknak, akik tőle kérnek tanácsot, s ezzel rabszolgáivá szegődnek; ez a bűn nagyon utálatos a Jóisten előtt. (Forrás: a 38. részben!) (Folyt.)
