Feljegyzések a purgatóriumról 7
1878. A nagy bűnösök és azok, akik közömbösségből szinte egész életükben távol voltak Istentől, valamint a szerzetesek, akik nem olyanok voltak, mint lenniük kellett volna, a nagy purgatóriumban vannak, ott az értük felajánlott imák nem használnak nekik. Életük során nem törődtek a Jóistennel; most ő sem törődik velük, mintegy magukra hagyja őket, hogy vezekeljenek hitvány életükért.
Aki a földön él, fel sem tudja fogni, mit szenvedünk, és el nem tudja képzelni vagy elgondolni, milyen a Jóisten! Mi azonban ismerjük és értjük, mivel lelkünk már megszabadult a kötelékektől, melyek nem engedték, hogy felismerjük a Jóisten szentségét, fenségét és nagy irgalmát. Mártírok vagyunk, akiket úgymond elemészt a szeretet. Ellenállhatatlan erő hajt az Isten felé mint középpontunk felé, ugyanakkor egy másik erő visszataszít engesztelésünk helyére, ahol arra kényszerülünk, hogy ne érjük el vágyainkat. Ó, micsoda gyötrelem! De megérdemeljük, és itt nincs zúgolódás. Azt akarjuk, amit a Jóisten akar.
Nagyon meg vagyok könnyebbülve, mert már nem vagyok a tűzben. Most csak az olthatatlan vágy él bennem, hogy lássam a Jóistent, jóllehet ez még hatalmasabb szenvedés! De érzem, hogy közeledem számkivetésem végéhez, a helyhez, ahová minden vágyammal vágyakozom. Egyre szabadabbnak érzem magam, de hogy mikor szabadulok meg, egyedül a Jóisten tudja. Lehet, hogy még évekig kell vágyakoznom a mennyország után. Imádkozzék továbbra is mindig; később meghálálom.
Hagyatkozzék az Úr tetszésére, azután legyen nyugodt. Minden, amit mondtam, teljesülni fog és ne is akadályozza, a jó Jézus akarja így.
Legyen előzékeny azokkal, akik kissé kevésbé kedvesek önnek, mint mások, bármi rosszat tettek is önnek; mégpedig önmegtagadásból; Jézus örülni fog.
Jegyezze meg! Akik elkárhoznak, kizárólag azért kárhoznak el, mert mindenáron ezt akarják. Ahhoz ugyanis, hogy így végezzék, Istentől kapott kegyelmek és jó sugallatok ezreit kellett elutasítaniuk. Tehát ők tehetnek róla! (Forrás: a 38. részben!) (Folyt.)
