"Miként lehet az, hogy csak két-három órát kellett eltöltenem a tisztítótűzben és mégis úgy éreztem, legalább háromszáz év telt el?
Egy pillanatban Szűz Mária jelent meg előttem, akit nyomban esdekelve kezdtem kérni: »Legszentebb Szűz Mária, Isten Anyja, esdd ki számomra Istennél azt a kegyelmet, hogy visszatérhessek a földre, hogy ott csak az iránta való szeretetben éljek és cselekedjek!« Észrevettem, hogy Pio atya is jelen van, hát őt is esedezve kértem: »Pio atya, nagy szenvedésedért, szent sebeidért könyörögj értem Istennél, hogy szabadítson ki ezekből a lángokból és adja meg nekem azt a kegyelmet, hogy a földön élhessem át a tisztítótüzet.«
Ezután már semmit sem láttam, de érzékeltem, hogy Pio atya a Szűzanyával beszél. Egy idő után újra Mária jelent meg előttem. Lehajtotta a fejét és rám mosolygott. Pontosan ugyanabban a pillanatban visszatértem a testembe. Egy heves mozdulattal kiszabadítottam magam a lepedőből, amellyel le voltam takarva. Azok, akik mellettem virrasztottak és imádkoztak, rémülten futottak az ajtóhoz, hogy megkeressék az orvosokat. Egy pillanat alatt az egész klinika talpon volt. Mindenki azt hitte, hogy kísértet vagyok."
Másnap reggel Daniele testvér önállóan felkelt az ágyból, és beleült egy karosszékbe. Hét óra volt. Az orvosok általában kilenckor jöttek. De aznap Dr. Riccardo Moretti, aki megírta a jelentést a kapucinus testvér haláláról, hamarabb jött be a kórházba. Odament Daniele testvérhez, és könnyekkel a szemében mondta: ,,Most hiszek: hiszek Istenben, hiszek az Egyházban..." Moretti doktor azelőtt hitetlen volt. Nem tudjuk pontosan, mi játszódott le az életében azon az éjszakán. Csak annyit tudunk, hogy nem hunyta le a szemét, s hogy rettenetes éjszaka volt, mely során teljes belső változáson ment keresztül. Hitetlenből hívő lett, éppúgy, mint Tamás.
Daniele testvér pedig élete végéig átélte a tisztítótüzét a földön, ahogy azt maga akarta. Élete végén bizalmasan elárulta Felicia nővérének: ,,Drága nővérem, már negyven éve nem tudom, mit jelent jól érezni magamat!"
Mire taníthat minket Daniele testvér története? Ez a kapucinus hosszú évek földi szenvedését választotta a halál utáni néhány órás tisztítótűz helyett. Soha nem bánta meg ezt a cserét, sőt, megtiszteltetésnek vette, hogy az ő esetében ez lehetséges volt. Gondoljunk bele, hogy Daniele testvérnek nem voltak súlyos bűnei, hiszen az ilyen bűnök tönkreteszik az Istennel való kapcsolatot és elzárják az üdvösség útját. Bocsánatos bűnökért vezekelt, elsősorban a szegénységi fogadalom elleni apró vétségeiért. Az első következtetés világos: a szenvedés a tisztítótűzben nagyon fájdalmas és a kis bűnökért is elégtételt kell adni – vagy a földön, vagy sokkal fájdalmasabb módon a halál után. Ezért ne becsüljük alá a bocsánatos bűnöket, hanem igyekezzünk elkerülni azokat, gyónjuk meg őket és vezekeljünk értük! A szimbolikus elégtétel, amit a pap a gyónáskor ad nekünk, általában buzdítás arra, hogy vállaljunk nagyobb-, önkéntes elégtételt. Az élet nehézségeit és a szenvedést változtassuk kinccsé, amit felajánlhatunk Istennek elégtételül bűneinkért és felebarátaink bűneiért. Minden szenvedés, melyet Istennek elégtételül ajánlunk fel, enyhíti a tisztítótüzet – akár a miénket a jövőben, akár egy elhunytét a jelen pillanatban, szándékunktól függően. (folyt.)
(Forrás: Szeressétek egymást -katolikus evangelizációs magazin 9. száma nyomán.
Agape Kiadó, ul. Panny Marii 4, 60-962 Poznan, Polska)