A rózsafüzér méltóságáról
Meg kell jegyezni, hogy Alanus nem csak Krisztus életének örömteli, fájdalmas és dicsőséges titkait tárgyalta, hanem felszólította hallgatóságát elmélkedésre minden egyes személy szükségletének és ájtatosságának megfelelően, mindenekelőtt a hitet érintő kérdésekben: a Hét Szentségről, a mennyei udvar glóriájáról, vagy hasonló témákról.
Ez az ájtatosság kétségkívül nagy szabadsággal bírt, és a rózsafüzérhez kötött elmélkedésre még ma is megengedett ez a szabadság. (Hangsúlyozzuk azonban, hogy az Egyház által felkínált búcsút csak a mi Urunk életének, szenvedésének és feltámadásának szemléletével lehet elnyerni! Vagyis a szokásos titkokkal!)
„A szent rózsafüzért, ha imádkozva végig elmélkedjük annak fájdalmas titkait, Istennek felajánlott engesztelő áldozat a megváltás jótéteményéért és emlékezés Jézus Krisztus szenvedéseire, halálára és dicsőségére. A keresztény, aki a szentolvasó titkait nem szemléli (mélyen át nem elmélkedi), az nagy hálátlanságot mutat Jézus iránt és kicsinybe veszi mindazt, amit az isteni Üdvözítő a világ üdvére elszenvedett. Viselkedése elárulja, hogy Jézus élete távol áll tőle, ezért nem vesz még annyi fáradtságot sem, hogy megismerje: mit tett, (mit vállalt) és mit szenvedett értünk az Úr?! Az ilyen emberek, Jézus ajkáról sem hallanak majd más ítéletet, mint ezt: „Bizony, bizony mondom nektek én sem ismerlek benneteket!” (Grignon L. - P. Fenyvesi: SZENTOLVASÓ, Stephaneum,1944. 63.o)
Az isteni Üdvözítő egy napon ezt mondta Boldog Alánnak: „Ha a boldogtalan bűnösök gyakran imádkoznák a rózsafüzért, akkor részesülnének szenvedésem érdemeiben és én, mint az ő közbenjárójuk, megenyhíteném az isteni igazságosságot!” (Uo. 71.o)
Alan de Rupe „A rózsafüzér méltóságáról” szóló könyvében ezt olvassuk a Szűzanya szavaiként: „Tudd meg Fiam, és tudasd mindenkivel, hogy az örök kárhozat valószínű jele, ha valaki idegenkedik, megveti, vagy elhanyagolja az Angyali Üdvözletet, mely az egész világot helyreállította!” Nagyon vigasztaló, de egyszersmind félelmetes szavak ezek és alig lennének elhihetők, ha nem kezeskedne mellette a szent férfiú, előtte pedig Szent Domonkos, és őket követően sok nagy egyéniség. (TMT 250) (folyt.) (Forráshivatkozások a II. részben!)