Katolikus hitünk számára a bensőséges Mária-tisztelet nem csupán kegyes hagyomány, hanem a Krisztus-misztériumban való legkönnyebb elmélyülés lehetősége! A Szent Szűz tiszteletének figyelmen kívül hagyásával ugyanis könnyen félreértelmezzük Jézus Krisztust!
Ezt igazolja Damaszkuszi Szent János elmélkedési pontja is, miszerint „az Istenanya cím a megtestesülés teljes misztériumát tartalmazza”. Mária Istenanyaként való megszólítása tehát megerősíti, hogy Jézus Isten és ember egyszerre. Ennek folytán a Szentlélek annyira eltöltötte szűzi Jegyesét, hogy teljesen és maradéktalanul telve volt a Szentháromsággal, jóllehet Mária személye ezáltal sem vált istenivé!
Ebből fakadóan az Anyát és a Fiút az egymás iránti lángoló isteni szeretet köti össze, miáltal a Fiú és Anyja elválaszthatatlanok egymástól, ahogyan a mariológia is kifejezi: „ubi Maria, ibi ecclesia” – „ahol Mária van, ott az Egyház is”.
Következésképp, a bensőséges Mária-tisztelet fellendülésével, felvirágzik és erősödik az Egyház is! Mert ahol imára gyűlik össze az Egyház ‒ miként az Apostolok Cselekedetei írja ‒ „Máriával, Jézus Anyjával egy szívvel-lélekkel imádkoztak”! (ApCsel 1,14)
Nyilvánvaló tehát, hogy az Egyház Anyja továbbra is az imádkozókkal van ‒ csendesen, hűségesen és bizony gyakran sírva ‒, mert próbálja hitre és békére ösztönözni háborús világunkat. Isten Anyja soha nem látott kegyelmi hatást esdett ki megmentésünkre az Atyánál, Szíve Szeretetlángját – mely maga Jézus Krisztus –, hogy felforrósítsa a hitre már közömbös és elhidegült szíveket!
Végtére is EZ az Igazi Béke elnyerésének esélye, egyben krisztusivá válásunk egyik útja és lehetősége!
Mária Szíve Szeretetlángjának kiáradásával ugyanis beteljesülhet Üdvözítőnk ígérete, hogy bár teremtett lényekként, de részesülünk az istengyermekségben, az isteni életben!
(folyt.)
