Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet mert lehet, hogy azon a helyen még senki sem imádkozott. Légy te az első!

Ez az, amitől a "klerikális propaganda" kérve-óvta a világot!

     Termőbe borult a száz év ateista-liberalista propagandája! A társadalom egyes rétegeiben – miként a politikában is –, egyre látványosabban mutatkozik ki a létében is tagadott ördög, dühöngő jelenléte! Az orosz alapítású FEMEN nőmozgalom, bár a női jogokért alakult, legfőbb ellenségének a Katolikus Egyházat tekinti. Amellett, hogy hirdetik a vélemény és szólásszabadságot, valamint tolarencia hangzatos elveit, ennek számukra természetes kifejeződése a más véleményen levők elleni a féktelen gyűlölet.

      Félpucéran, visítva támadtak a Brüsszeli Szabad Egyetemen, a „Blaszfémia: bűntett vagy véleményszabadság” címmel rendezett konferencián Andre-Joseph Leonard érsekre és más egyházi személyre a félmeztelen tüntetéseikről ismert Femen aktivistái Brüsszelben.
Elmebetegként tomboló fúriák kiabálások és rikácsolások közepette a Lourdes-i Madonnát ábrázoló flakonokból vízzel locsolták le az érseket – futó kamerák előtt. A megszállottak testükre istenkáromló szavakkal kipingálva ordítoztak, az azonos neműek "házasságát" és az abortusz szabadságát éltették,
     A mocskolódás és locsolás fő célpontja, az elvei mellett kitartó 72 éves érsek volt, aki szótlanul tűrte a durvaságot. Egyik csuromvizes társa azonban szembeszállt a megszállott nők csoportjával. Leonard érsek csendben várta meg a támadás végét, és nem védekezett. Olykor becsukta a szemét, kezeit pedig összekulcsolta. A jelenet után a teljesen átázott érsek megcsókolta az egyik földredobott Lourdes-figurát. Az aktivistákat a biztonsági emberek elvezették.
     Belgium hithű prímását 2010-es hivatalba lépése óta már több támadás is érte, sajtóértekezlet vagy egyetemi előadás közben többször lett tortadobálás áldozata, sőt saját székesegyházában a szentmise celebrálása közben még pofon is vágták. Egyre jobban látszik, hogy a keresztényietlen miliő nem képes többé a Krisztus üzenetét elviselni, ezért az evangélium hirdetőit el akarják hallgattatni, és ha eddig még szimbolikusan is, de fizikálisan is eliminálni akarják.
     Belgiumban az elkeresztényietlenedés olyan mértékben előrehaladott, hogy a szélsőségesek bármit megtehetnek, mert se a jogállam, se a keresztények nem állnak ellent. A hívek azért nem, mert lanyhák, az állam azért nem, mert magát francia mintára vallásilag libero-toleránsnak tartja. Érzékenységük kizárólag a más – nem keresztény – vallásokat ért legkisebb megjegyzés és atrocitás elítélésében merül ki. Ezen a talajon nőnek ki a szélsőséges kifejezési formák, melyekben a szélsőségesek a Krisztus és Egyháza elleni gyűlöletüket a végsőkig felizzítják, és a jogállam védőgátjait fokonként ledöntik. A személy és a hivatal méltósága többé nem általánosan elismert java senkinek és semminek. Ehelyett a "szabadságot-esélyegyenlőséget-toleranciát" hirdető radikálisok törvénye (önkénye), egyre jobban átveszi a hatalmat. ( Forrás nyomán!)

A rózsafüzér ellenségei

 Montforti Grignon Szent Lajos, "A Szentolvasó" c. értekezésében így ír:

   „Először: Az örök elveszettségnek valószínű jele az, ha valaki az Angyali Üdvözletet – melyet az egész világ visszhangoz – megveti, lekicsinyli vagy kigúnyolja!
     Másodszor: Azok viszont, akik tisztelettel veszik ajkukra, valószínűleg a kiválasztottak közé tartoznak!
     Harmadszor: Azoknak, akik megkapták a kegyelmet az égből, hogy a Boldogságos Szűzanyát szerethetik és gyermeki odaadással viselkednek iránta, folyton-folyvást haladniok kell az Ő szeretetében és szolgálatában, míg ez a jó Anya, Szent Fia által az égbe nem viszi őket a dicsőség azon fokára, mely érdemeiknek megfelel!” /48-49/
A tévtanítók, akik mind az ördög gyermekei, irtóznak az Üdvözlégytől, s inkább kígyót melengetnének a keblükön, semmint rózsafüzért hordoznának magukkal. Napjaink eretnekségei is elvetik a rózsafüzér imát.
     (Végezetül) Testvérem, ha kész vagy Jézus és Mária naponkénti rózsafüzéres szolgálatára, akkor övezd fel magad a kísértések ellen is. Hiszen ellened támadnak majd a tévtanítók, a szabad szellemek, a nyárspolgárok, a világfiak, a félig jámborok, az álpróféták, de még saját romlott természeted és az egész pokol is (mindezt azért), hogy erőnek erejével elszakítsanak ettől az ájtatosságtól! /116/
     Nem lehet jó katolikus az, aki a szentolvasó kegyelmeit megveti! 
     Nem lehet jó katolikus az, aki a Rózsafüzér Társulatokat támadja!
     A lélekmentés nagy ellensége az, aki bárkit is lebeszél arról, hogy naponként imádkozzák a szentolvasót, ami az igazi jámborság útjára térítené őket és megmentené lelküket a kárhozattól.
     Ha igaza van Szent Bonaventúrának, aki állítja, hogy mindaz, aki nem tiszteli a Szűzanyát, bűnben fog meghalni és (könnyen) a kárhozatra juthat!
     Mert, (– kérdi Szent Lajos) milyen büntetésben is részesülhetnek azok, akik másokat eltérítenek a Szűzanyától és az Ő kedves ájtatosságától?! /32/

                    Kérdés: a mai modern nők és nőmozgalmak                                                  harcolnak-e a gonosz ellen, vagy ellenkezőleg, együttműködnek vele?

Sajnos van egy réteg, akik EGYÜTTMŰKÖDNEK A GONOSSZAL!

     Ukrajnában 2008-ban szerveződött FEMEN Mozgalom követői, kezdetben virágkoszorúval fejükön demonstráltak a nők jogaiért. A mozgalom vezetője az alapításkor még csak 25 éves Anna Hucol – akit eredendően a külföldi munkavállalással kicsábított és prostitúcióra kényszerített fiatal ukrán nők szomorú sorsa dühített fel −, tüntetést szervezett „a női test nem árucikk” jelszavával. Tekintve, hogy demonstrációjukat a média teljes érdektelensége fogadta − ellentmondásnak tűnő −, de ettől kezdve a figyelemfelkeltés érdekében, meztelen keblüket mutogatták, sőt azóta már teljesen pucéran is megjelentek, az időjárástól függetlenül!

     Hucol az egyetlen a mozgalom vezetésében, akinek állandó munkahelye van és nem vesz részt a félmeztelen megmozdulásokban. Azért tartózkodik ettől – nyilatkozta –, hogy legyen egy „komoly arc” is, aki a hivatalos szerveknél képviseli a Fement. Meggyőződése, hogy a Femen Mozgalom hamarosan egy politikai párttá növi ki magát. Sőt, viccesen hozzáfűzte: „Világ Femenjei, egyesüljetek!”. A csoportnak körülbelül 20 félmeztelenséget is vállaló aktivistája, 300 ruhás tagja és több ezer internetes támogatója van. Facebook-oldalukon 30 ezer felett jár híveik száma. Szponzoraik között van a német DJ Hell, illetve egy Kijevben működő amerikai újságíró, valamint egy idős falusi, aki szomszédjai körében értük kampányol.

     Nemzetközi szerveződéseik kiálltak pl. az arab nők jogaiért és demonstráltak szaúdi nők autóvezetési jogaiért. A kijevi Szaúd-Arábiai nagykövetség előtt, a kocsikból félmeztelenül kihajolva lobogtatták tábláikat, a „nőknek autót, a férfiaknak tevét” felirattal.

     A melegek jogaiért is tüntettek félmeztelenül a Szent Péter téren, egy időben a melegházasság elleni franciaországi tüntetéssel. A három francia és egy ukrán nő a még álló karácsonyfa közelében tette szabaddá felsőtestét, miközben XVI. Benedek pápa az Úrangyalát mondta a Szent Péter térre néző ablakból.

     Senki sem ünnepelte meg oly leplezetlenül a pápa lemondását, mint a Femen Mozgalom! Nyolc aktivistája turistaként lopakodott be hosszú kabátban a párizsi Notre-Dame katedrálisba és a szentmise közben, a Notre Dame fennállásának 850 éves alkalmából készült és kihelyezett harangokat kongatták meg félmeztelenül. Felsőtestükön és a hátukon a következő feliratok voltak láthatók: No homophobie (Nem a homofóbiára!), Crise de la foi (A hit válsága), Bye bye Benoit! (Viszlát, Benedek!). Egyikük a nyakán a francia Égalité (egyenlőség) szót mutatta az őket kísérő fotósoknak.

     Amikor I. Kirill orosz pátriárka megérkezett Ukrajnába, a kijevi repülőtéren a tömegből kiválva, félmeztelenül futottak a pátriárka és a magasrangú ukrajnai egyházi vezetők felé, azt kiabálva az orosz egyházfőnek, hogy „Tűnj el!”. Egyikük hátán pedig ez a felirat volt látható: „Kill Kirill” („Öld meg Kirillt”). A mozgalom a „Pussy Riot” punkegyüttes szintén templomi botránya kapcsán hozott bírósági ítélet elleni tiltakozásuk jegyében, láncfűrésszel vágtak ki egy keresztet, Kijev központjában.

     Az utóbbi hónapokban külföldön is igyekeznek bővíteni híveik táborát. A Femen kifejezett célja, hogy Európa legnagyobb és legjobban szervezett feminista mozgalma legyen, de saját bevallásuk szerint a világ több országában és Braziliában is van szervezetük.

     Tavaly ősszel Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök ellen tiltakoztak olasz nemzeti színekre festve magukat és bugyikat dobálva Rómában.

     Decemberben Fehéroroszország fővárosában, Minszkben tüntettek Alekszandr Lukasenko elnök diktatórikus hatalma ellen, ami után − saját híreik szerint − a fehérorosz KGB elrabolta aktivistáikat, egy erdőbe hurcolták, levágták a hajukat és olajjal leöntve őket, magukra hagyták.

     A lassan „internacionálissá” váló Femen Mozgalom, szinte minden ellen tiltakozik, ami nem egyezik elképzeléseikkel. Talán csak egyetlen közös vonás mutatható ki köztük, hogy (ismeretlen okból, de) mérhetetlenül utálják a mindenkori pápát és végtelenül vallásellenesek! – Hogy mitől?

(A szerk. összeállítása, internetes források nyomán)

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozta! Légy te az első!

Lúcia nővér tanúsága 5

     Egy 1957. december 26-án folytatott beszélgetésben Lúcia nővér a következőket mondta: „Nézze atya, a Boldogságos Szűz Mária ezekre az utolsó időkre, amiben mi élünk, a rózsafüzér imádkozásának különleges hatékonyságot szerzett. Olyan hatékonyságot, hogy nincs az a probléma, akár az evilági, akár a szellemi életben, akár a privát-, a családi- vagy a közösségi életben, népek és nemzetek sorsában – amit a rózsafüzérrel ne tudnánk megoldani! Ismétlem Önnek, hogy nincs olyan probléma – bármily súlyos is az –, világi vagy mindenekelőtt lelki, saját személyes életünkre, családunkéra, a világ vagy a szerzetesrendek családjaira vagy a népek és nemzetek életére vonatkozó probléma − melyről még egyszer mondom –, bármily nehéz is, amelyet a rózsafüzér imádkozásával ne tudnánk megoldani. A szentolvasóval fogjuk magunkat megmenteni, megszentelni, vele fogjuk Urunkat vigasztalni és számtalan lélek üdvözülését elérni” (Pater Fuentes 1957. dec. 26-i interjúja a fatimai Lúcia nővérrel)
     Lúcia nővér e megjegyzése minden bizonnyal a rózsafüzér legszebb apológiája. Természetesen, a leghatásosabb ima, mellyel Isten szívét meghathatjuk, kétségen kívül a liturgikus ima: a szentmise, körülvéve a szent officiummal (breviárium, papi és szerzetesi zsolozsma). A rózsafüzér soha nem akarta a liturgiát helyettesíteni. „Mindazonáltal a liturgia sem harcol a rózsafüzér ellen, melynek sajátos és nem lebecsülendő karaktere van.” A rózsafüzér számba veszi Urunk életének azon titkait, melyeket a liturgia a karácsonyi és húsvéti ciklusban ünnepel, és a maga módján szemléli őket, „mialatt figyelmét explicit arra a szerepre tereli, melyet a Boldogságos Szűzanya ezekben a történésekben játszott”.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozta! Légy te az első!

     1956. október 28-ára Pest néhány nagyobb útja négy nap alatt (!) jobban szét volt lőve, mint a második világháború négy hónapig tartó ostroma után. Számtalan holttest feküdt az utcákon, és elképesztő mennyiségű páncélos volt szinte a felismerhetetlenségig szétroncsolva az utcákon. A szovjet csapatoknak nem csak technikai-, de emberveszteségei is óriásiak voltak, mely a feltételezések szerint elérhette a 800 főt! Ez sokkolta a szovjet katonai vezetést, és ezért 28-án már harmadszorra kértek tűzszünetet, jóllehet, minden hadüzenet nélkül pusztították édes Magyar Hazánk fővárosát!
Nagy Imréék az államvezetés nevében elfogadták a 3. tűzszüneti kérést és bejelentették a forradalom győzelmét. Ettől kezdve a Kossuth Rádióban nem volt már statáriumra, fegyverletételre felszólítás és fenyegetés. Így, Nagy Imre miniszterelnökségét a forradalmárok is elismerték. A rádió azt is közölte, hogy a szovjet fegyveres erők elhagyják a főváros területét, de azért még voltak lövöldözések. Hamarosan megkezdődtek a tárgyalások szovjet csapatok teljes kivonulásáról az országból. Népünk felszabadultnak érezte magát és a város, valamint a munka helyreállításába kezdtek. Ez vasárnap volt.

A pornográfiáról vetítettek filmet a madridi Ifjúsági Világtalálkozón

      A 2011-es II. János Pál Nemzetközi Filmfesztivál díjnyertes dokumentumfilmje az egykori pornósztár, Shelley Lubben megtérését mutatja be.
Az Out of the Darkness (A sötétségből) című filmben négy ember története szövődik össze. Shelley Lubben nyolc évig volt prostituált, sztriptíztáncos és pornószínész. A szexiparban elszenvedett traumák nyomán drogfüggővé váló, depresszióval és más súlyos pszichiátriai betegségekkel küzdő nőt leendő férjével kialakult barátsága vezette Krisztushoz. Évekig tartó, teljes gyógyulása után ma egykori környezetében, a szexipar által kizsákmányolt nők körében evangelizál. A film másik három szereplője: Mark Houck, aki a pornófüggőségtől megszabadulva lett a pornográfia elleni küzdelem fáradhatatlan harcosa; valamint két szakember, Richard Fitzgibbons családterapeuta és Judith Reisman, a szexuális forradalom történetének szakértője.

      Sean Finnegan rendező a Zenitnek nyilatkozva elmondta: az Anteroom Pictures filmjének alkotói órákon át beszélgettek a megszólalókkal, és a rögzített, több dokumentumfilmnyi anyagot sűrítették egyetlen filmalkotásba. „A beszélgetések során rádöbbentem, milyen mélyen áthat ma mindent a szexuális utilitarizmus (a 'fogyassz minél több gyönyört') filozófiája. A pornográfia mindenkire hat, minden életkorban, minden életállapotban. G.K. Chesterton írja: van, hogy valami olyan nagy, hogy már észre sem vesszük. Ilyen a szexuális haszonelvűség: mindenütt jelen van. Pusztítása oly széles körű, hogy eleve adottnak vesszük, úgy véljük, ilyen a mai kultúra, ilyennek kell lennie. Csakhogy ez nem igaz! A filmmel az a szándékunk, hogy olyan emberek történetére hívjuk fel a figyelmet, akiknek az életét rombolta ez a téves feltételezés” – fogalmaz a rendező.
     „Még egy érdekes felismerésünk volt a film készítése során: az, hogy nem kell elfogadnunk a mai kultúrát úgy, ahogyan felénk nyújtják. Igenis formálhatjuk, jobbíthatjuk, és létrehozhatunk olyan művészetet, ami a magasabbrendű dolgok és a nagyobb jó felé emel. Egy ilyen történetet elmondani, amelyben ennyi minden ötvöződik: lealacsonyodás, kifosztottság, bűn, kegyelem, megtérés, szabadulás – ez olyan élmény, amitől valóban kinyílik az ember szeme, és megváltozik a szíve. Remélem, ezt fogja közvetíteni a nézők számára, és éppúgy megrendíti és cselekvésre ösztönzi őket, mint minket, az alkotókat.”
     A rendező elmondta, hogy az eddigi vetítések visszajelzései „nagyon erőteljesek és nagyon pozitívak”; különösen a fiatal felnőtteket érinti mélyen a film szeretetről és reményről szóló üzenete. „Megerősíti őket abban, amit ösztönösen éreznek: hogy hazudnak nekik a szexuális felszabadulás ígéretes szabadságáról, és hogy a másik embert használni – akár kapcsolatokban, akár a pornográfia által – minden érintett számára ártalmas.” Sokan értékelték azt is – tette hozzá –, hogy a filmben nincsenek a jó ízlést sértő képsorok. „Azt szeretnénk bemutatni, hogy az egész jelenség mélyén Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberek állnak. A pornográfia emberi oldalának bemutatása érzelmileg megindítja a nézőket.”
     „Remélem, a film leleplezi azt a hazugságot, hogy a pornográfia 'ártalmatlan szórakozás', és rádöbbenti a nézőket, hogy a szexuális haszonelvűség filozófiája és a pornográfia valóban rombolja az embert – azt, aki kínálja, éppúgy, mint azt, aki él vele. Persze egyetlen film nem fog mindent megváltoztatni, de bízom benne, hogy aki megnézi, kétszer is meggondolja, mielőtt kattint az egérrel, megvesz egy pornóújságot, vagy önző módon szexuálisan használ valakit. Remélem, a film ráébreszti, hogy egy valóságos embernek hihetetlen szenvedéseken kellett keresztülmennie, míg megszülettek azok a képek, amelyeket megnézni készül” – fogalmaz Sean Finnegan.

A film honlapja itt található. (Magyar Kurír)

Lúcia nővér tanúsága 4

     Végül, arra is gondolva, hogy az Egyházi Tanítóhivatal mit mondott nekünk az évek során és mi az, amit Isten, üzenetén keresztül annyira javasol nekünk, azt gondolhatjuk, hogy a rózsafüzér a szóbeli imádságnak az a formája, amely általában a leginkább megfelel nekünk, amelyet a leginkább értékelnünk kell, és mindent meg kell tennünk, hogy el ne szakadjunk tőle. Mert Isten és a Szűzanya mindenkinél jobban tudják, mire van szükségünk és mi felel meg nekünk a leginkább. Ez pedig hatalmas eszköz a hit, a remény és a szeretet megtartásában.

     Még azok számára is, akik nem tudnak, vagy nem képesek elmélkedni, már a rózsafüzér kézbevételének egyszerű mozdulata is azt jelenti, hogy Istenre figyelnek. S amikor minden tizedben megemlítik Krisztus életének egy-egy titkát, már emlékeznek is rá, és ebben az emlékezésben a hit halvány fénye gyúl ki, amely nem hagyja elaludni a pislákoló lángot, s így nem alhat ki a tűz.

     Másfelől pedig azokat, akik nem imádkozzák a rózsafüzért és nem vesznek részt minden-nap a Szentmisén, nincs ami táplálja lelküket, és könnyen elvesznek a földi élet anyagiasságában. Így a rózsafüzér Isten imádsága, amelyet Egyházán és a Szűzanyán keresztül javasolt mindannyiunknak a legnagyobb állhatatossággal, mint az üdvösségre vezető utat és az üdvösség kapuját: 

"Imádkozzátok minden nap a rózsafüzért" (A Szűzanya, 1917. május 13-án).

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozta! Légy te az első!

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozta! Légy te az első!

Katolizált az egykori Playboy sztár

SZENT MÓR (1000 körül,  † Pécs, 1070 körül) 
     Az első magyar származású bencés szerzetes 1000 körül született és kb. hetven évet élt. A rendbe belépve kapta a Maurus, Mór nevet. Szent Imre legendája említi, hogy iskolás gyermek volt Szent Márton hegyén, Pannonhalmán, ahol kora legjobb képzését kapta meg.  
     1030 körül a Szent Hegy bencés kolostorának apátja volt, s ebben az időben itt  találkozott Szent Istvánnal és fiával, Imrével, amikor felkeresték a szerzeteseket.
A Szent Imre legenda szövege így tudósít erről:
„A király, ismerve fiának kitűnő érdemességét és a fogadtatás tisztségét, amely őt illette volna meg, fiának engedte át. Amikor ugyanis a nevezett szerzetesek körmenetben jöttek a király üdvözlésére, ez tiszteletből fiát bocsátotta előre üdvözlésük fogadására. A kis Imre pedig betelve Szentlélekkel, mintegy isteni kegyelem megnyilatkozásából, mindannyiuknak érdemeit ismerte, és ezek szerint több-kevesebb csókot adott nekik. Egyeseket csak egyszer, másokat háromszor, ismét másokat ötször, utoljára pedig egyet hétszer csókolt meg. Szent István király a többiek előtt némán szemlélte a dolgot. Amikor azonban a misének vége lett, kíváncsian tudakolta fiától, miért adott az egyiknek több, a másiknak kevesebb csókot. Szent Imre herceg erre mindegyik érdemeit elszámolta atyja előtt.  Például, hogy ez vagy az ennyi ideig élt a szent önmegtartóztatás erényében. Ebből a szempontból csókolta meg ő az egyiket többször, a másikat kevesebbszer. Akit hétszer csókolt meg, egész életében szűzi életet élt." 
                                                                           
   A hét csókot Mór szerzetes kapta, és hogy mennyire osztatlan szívvel szolgálta ő Istent, kitűnik a legenda másik jelenetéből is. Szent István néhány nappal azután, hogy a Szent Hegyről eltávozott, két kísérőt véve maga mellé visszatért, s a testvérek virrasztását és imádságait titokban kikémlelte.
     „A hajnali zsolozsma után a szerzetesek visszatérhettek fekhelyükre, azok azonban, akiket Imre csókjaival kitüntetett, továbbra is a templomban maradtak. Buzgóságuk a virrasztás kihasználására ösztönözte őket, és oltártól oltárhoz menve zsoltárokat énekeltek, dicsérték Istent. A király először félrevonulva figyelte az imádkozókat, majd fölfedte jelenlétét. A barátok üdvözölték, köszöntötték, és evvel eleget tettek az illem szabályainak, de megszegték a hallgatást. Mór itt is kivétel maradt: megtartotta a rend szabályát, jóllehet a király fenyegetéssel is próbálta eltántorítani. Később a káptalanteremben gyűltek össze a barátok a király jelenlétében. A nyilvános bűnvallomáskor István azzal tette próbára Mór alázatosságát, hogy igen sok dolgot vetett a szemére, ami a szerzetesi élettel ellenkezik. Mór mindezt hang nélkül, Istenbe vetett bizalommal tűrte. Végül is Szent István a dolgokat rendben elbeszélvén, Mórt dicséretekkel felemelte, és hogy a püspöki hely általa ékesíttessék, kevéssel annak utána a pécsi püspökségre felmagasztalta.”
A történet naiv kedvességén átüt a tiszta léleknek az a finom érzéke, amelyet Szent Jeromos mondott ki oly tömören János evangéliumával (21,7) kapcsolatban: ,,Solus virgo virginem agnoscit: Csak a szűz ismeri fel a szüzet.''
     Mór 1036-ban foglalta el püspöki székét, a pécsi egyházmegye második püspöke lett. Templomokat építtet, kolostorokat alapítva szerzeteseket telepített le. Gyalogosan, szekéren járta egyházmegyéje településeit, amelynek területe a mai pécsi egyházmegyének háromszorosa volt.  
     Az 1046-ban kitört pogánylázadást csak három püspök élte túl. I. Andrást Fehérvárott királlyá koronázó három főpapnak ő az egyike. Kézjegye tanúként rajta van az 1055-ben keltezett tihanyi apátsági alapítólevélen, mellyel András újabb bencés apátságot hívott életre.
     Első magyar íróként – természetesen latinul – írta meg a legendát a Zobor-hegyi két szent remete (Zoerárd-András és Benedek) életéről. Az írásból kicseng a magát végsőkig megtagadó, önfeláldozó, aszketikus életforma tisztelete, csodálata.
     Mór 1070-ig, haláláig volt Pécs püspöke.
     Bár Mór püspök tisztelete hamarosan elterjedt, nyilvános kultuszát csak IX. Piusz 1848. augusztus 4-i döntése erősítette meg Scitovszky János, Pécs akkori püspökének kérésére. Periratában kifejtette, hogy képét nemegyszer festették meg ’szent’ felirattal, és vannak 1449-ből való misekönyvek, amelyek Mór dicséretét zengik. A martirológiumokban is szerepel Mór neve, ezek szentként említik. XI. Piusz pápa 1925-ben a pécsi egyházmegye társvédőszentjévé nyilvánította, ünnepe október 25-re került.  Az Árpád-házi szenteken kívül Szent Mór az első magyar, akit az oltárra emeltek között tisztelhetünk.
     A Pannonhalmi Főapátság területén szobor őrzi emlékét; az apátságtól nem messze egy kilátó viseli a nevét. Pécsett utca, a székesegyházban kápolna viseli nevét.
(Katona István püspök: Szentek, szent életű emberek, és a Magyar Kurír felhasználásával)

Lúcia nővér tanúsága 2

     Mivel mindannyiunknak imádkozni kell, Isten azt kéri tőlünk, hogy mondjunk naponta egy imádságot, amire lehetőségünk nyílik.
     A rózsafüzér imádkozása, amelyet ugyanúgy lehet imádkozni közösen, mint egyénileg, ugyanúgy a templomban az Oltáriszentség előtt, mint otthon a családban, vagy egyedül, ugyanúgy amikor úton vagyunk, mint amikor egy réten sétálunk. A családanya imádkozhat, miközben a gyermeke bölcsőjét ringatja, vagy takarít. Napunk huszonnégy órából áll... nem sok, ha egy negyed órát lelki életünknek, az Istennel való bensőséges és családias beszélgetésnek szentelünk!
     Másrészről, a szentmise liturgikus imádsága után a rózsafüzér − eredete, az azt alkotó imák magasztossága, és a Megváltás titkai által, amelyekre emlékezünk és amelyekről minden tizedben elmélkedünk − a legalkalmasabb imádság, amelyet felajánlhatunk Istennek és a leginkább hasznos lelkünknek. Ha nem így lenne, a Szűzanya nem kérte volna olyan állhatatosan.
     Amikor a rózsafüzért említem, nem azt akarom mondani, hogy Istennek szüksége van arra, hogy számon tartsa könyörgéseinket, dicséretünket, hálaadásunkat. Istennek biztosan nincs erre szüksége: Őbenne minden jelen van! Nekünk van szükségünk arra, hogy számon tartsuk ezeket azért, hogy élő lelkiismeretünk legyen, amely biztos abban, amit teszünk. Azért, hogy világosan tudjuk, mindennap teljesítettük-e Istennek szóló felajánlásunkat vagy sem. Azért, hogy ápoljuk és elmélyítsük bensőséges kapcsolatunkat Istennel, s így megmaradjon és növekedjen bennünk a hit, a remény és a szeretet.
     Sőt, azt is mondanám, hogy még azok is, akiknek lehetőségük van naponta részt venni a szentmisén, imádkozzák napi rendszerességgel a rózsafüzért. Az az idő, amit a rózsafüzérnek szentelnek, nyilván nem ugyanaz, mint amit a szentmisén való részvételre fordítanak. Ezeknek az embereknek a rózsafüzér imádkozása lehetőséget jelent, hogy jobban felkészülhessenek az Eucharisztiára, vagy egy szentmise utáni hálaadásra.

Piros a vér a pesti utcán

Október 25-én békés tömeg vonult a Kossuth térre, barátkozó szovjet tankok kíséretében. A Himnusz éneklése közben három oldalról kezdték lőni a fedezék nélküli embereket. A vérengzést a Zöldávó, a Partizán-szövetség (az FM épületéből) és a Szovjet egységek (a téren állók közül egy-egy tank, valamint a távolabbi utcákban várakozó szovjet tankok, melyek még repesz-gránátokat is kilőttek a tér felé) követték el. Az áldozatok száma 300-ra tehető (köztük két vétlen orosz katona), a sebesülteké elérheti az ezret! Mikor lesznek a polgári lakosságot lemészároló háborús bűnösök felelősségre vonva?

 A vértanúk emléke szívünkben él!

Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar Hazánkat!

Kérdés: Mi a nők hivatás a az Egyházban? Miért nem lehetnek a nők papok?

Lúcia nővér tanúsága 1

     1917. május 13-án a Szűzanya ezzel zárja üzenetét: «Imádkozzátok minden nap a rózsafüzért, hogy a világ békéjét és a háború befejezését kieszközöljétek!».
     Miért kérte tőlünk azt a Szűzanya, hogy rózsafüzért imádkozzunk, s miért nem azt, hogy menjünk mindennap misére?
Ez egy olyan kérdés, amelyet már sokan feltettek nekem, és most szeretnék választ adni rá. Nem tudok teljes biztonsággal nyilatkozni róla, mert a Szűzanya nem magyarázta meg, s nekem nem jutott eszembe, hogy megkérdezzem Tőle. Ezért egyszerűen azt mondom, amit gondolok, illetve ezzel kapcsolatban megértettem. Valójában az üzenet értelmének magyarázatát teljes egészében a Szent Egyházra hagyom, mert ez az Ő kompetenciájába tartozik; s ezért alázatosan és jó szándékkal alávetem magam mindannak, amit az Egyház mond, korrigál, javít vagy kimond.
     Az előbb feltett kérdésre visszatérve, azt gondolom, hogy Isten Atya és Atyaként, figyelembe veszi gyermekeinek szükségleteit, lehetőségeit. Tehát, ha Isten a Szűzanyán keresztül azt kérte volna tőlünk, hogy mindennap menjünk misére és áldozzunk, minden bizonnyal sokan mondták volna, valós indokokkal alátámasztva, hogy ez számukra lehetetlen. Egyesek azért, mert nincs a közelben templom, ahol szentmisét mutatnak be, mások pedig teendőik, állapotbeli kötelességeik, egészségi állapotuk miatt stb. Ezzel szemben, a rózsafüzér imádkozása mindenki számára lehetséges, szegényeknek és gazdagoknak, bölcseknek és tudatlanoknak, kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
     Minden jóakaratú ember naponta imádkozhatja és kell is imádkoznia a rózsafüzért. Miért? Azért, hogy kapcsolatba kerüljünk Istennel, hálát adjunk jótéteményeiért, és kérjük kegyelmét abban, amiben szükséget szenvedünk. Az imádság által lesz bensőséges a kapcsolatunk Istennel úgy, ahogy a gyermek odamegy apjához, hogy megköszönje a kapott jót, megbeszéljen vele dolgokat, iránymutatást, segítséget, támogatást és áldást kérjen tőle.

KAPISZTRÁN SZENT JÁNOS 1386. június 24-én született az olaszországi Capestrano városkában. Apja német zsoldoskapitány volt, akit hét évesen elveszített. Otthon nagyon tehetséges tanulónak mutatkozott, majd Perugiában jogot tanult, és egy ideig bíróként dolgozott. Később Perugia és környéke kormányzójává nevezték ki. Vezetését az önállóságát nemrég elvesztett terület lakói ellenszenvvel fogadták. Fellázadtak ellene, fogságba is ejtették.
     Alattvalóinak erőszakoskodásai miatt lemondott, csaknem megkötött házasságát is érvényteleníttette és 1415-ben ferences szerzetes lett. Szigorú feltételekkel vették csak fel a rendbe. Szienai Szent Bernátnál végezte el hittudományi tanulmányait, és 1420-ban pappá szentelték.
     Európát bejárva óriási feladatokat látott el: apostolkodott, bűnbánati szónok volt, az erkölcsöt erősítette, küzdött az eretnekek ellen, vitázott velük, dolgozott rendje megújulásán, fáradozott a keleti egyházszakadás megszüntetésén, gyakran eljárt pápai megbízatásokban, kereszteseket toborzott. Sok írása is ránk maradt. 1455 tavaszán Magyarországon is fáradozott az országgyűlésen a pártoskodás megszüntetése és a török elleni hadjárat megindítása érdekében.
     A törökök ellen harcolt 1456-ban Nándorfehérvárnál a keresztesek élén, szorosan együttműködve Hunyadi Jánossal. Sajnos, az újkori történetírás mindig próbálta a személyét és a nándorfehérvári küzdelemben való részvételének nagyságrendjét kisebbíteni. Ezúttal azonban hangsúlyozom: A híres nándorfehérvári győzelem kifejezetten Kapisztrán Szent János személyes bátorságának, az imára és harcra buzdító közreműködésének köszönhető! Hunyadi Jánosnak a török túlerővel szembeni hadvezéri taktikája (bár nem nélkülözhető), de teljesen másodlagos szerepet játszott! Kapisztrán János vezérlete járult hozzá a hármas győzelemhez, a török hajóhad tönkretételéhez, Nándorfehérvár felszabadításához és a szárazföldi török sereg elleni diadalhoz. Európa-szerte felhangzott a Te Deum. III. Kallixtusz pápa elrendelte hálából augusztus 6-ára Urunk színeváltozásának ünnepét, valamint a déli harangszót.
     A győzelem után röviddel Hunyadi János, majd három hónapra rá, 1456. október 23-án Kapisztrán János is elhunyt Szerémújlakon, a kitört pestis járvány következtében. Ünnepét március 28-án tartották, de XXIII. János pápa, a halála napjára tette át. Teste a török hódoltság alatt eltűnt. Szobra 1921 óta a budai várban áll. ( Forrás )
Példája:
Tanulj keményen, és rendíthetetlenül harcolj a hitedért! 

Miért pont a rózsafüzér? 4

     Térjünk vissza most a rózsafüzér bibliai és liturgikus vonásához, s vegyük szemügyre a könyörgést, amelyet az üzenet tanított, hogy minden tized végén mondjuk el. Ilyen könyörgéssel a szentmisén is találkozunk, mivel a liturgia szabályai szerint a szent áldozatot a bűneinkért való bocsánatkéréssel kezdjük, s az az imádság, amelyet a Szűzanya tanított - megfogalmazza ezt a kérést:
     «Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra» (1917. július 13-i jelenés).
     "Akik legjobban rászorulnak": azt hiszem, ezek azok az emberek, akiket a leginkább fenyeget az elkárhozás veszélye. Ebben az imádságban arra kérjük Istent, hadd részesüljünk mi is a szentmiseáldozat gyümölcsében, amely a lelkek üdvözülése és bűneink bocsánata.
     Ezért azt hiszem, hogy a szentmiseáldozat liturgikus imádsága után a rózsafüzér − az azt alkotó imák magasztossága és eredete, és megváltásunk titkai miatt, amelyről minden tizedben megemlékezünk és elmélkedünk − a legkedvesebb imádság Isten előtt, amit felajánlhatunk Neki, s amely leginkább lelkünk javára válik. Ha nem így lenne, a Szűzanya nem ajánlotta volna ezt az imát olyan állhatatosan.

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozta! Légy te az első!

Kérdés: a mai modern nő valóban harcol-e a gonosz ellen, vagy ellenkezőleg, együttműködik vele?

     A nőnek ismét meg kell találnia az identitását és a hivatását. A Teremtés könyve, amely tanúságot tesz a bűnről, az emberiséget sújtó bűn terhéről, rögtön a győzelem első hírét is tartalmazza, amikor Isten így szól a kígyóhoz: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé“ (Teremtés 3,15) Az asszonyon keresztül jött a bűn a világba – és az asszonyon keresztül kell a jónak győznie.

(Dr Wanda Półtawska a krakkói egyetemen tartott előadása nyomán. A szöveganyag Vancsura Angyal német fordítására alapoz. - folyt!)

Miért pont a rózsafüzér? 3

     Az «Ember Jézus Krisztus» a mi Közvetítőnk természet szerint − az emberi természet szerint, amelyet Szűz Mária méhében öltött magára. Ám Krisztus nem azért lett ember, hogy az emberiségnek egyetlen megmaradt túlélője legyen, hanem hogy «elsőszülött [legyen] a sok testvér között" (Róm 8,29), akiket megmentett, s helyrehozta azt az állapotot, amelyben Isten jelenlétében és a Vele való bensőséges kapcsolatban élhetünk, mint a földi paradicsomban. Valójában ennél is többet tett: Magához kötött bennünket, mint Titokzatos Testének részeit, ami az Egyház, Jézus megváltó jelenléte az idők végezetéig és a világ végéig, s megosztja velünk a kegyelem és meghívás által a Megváltó hármas küldetésére, amely a prófétáé, a papé és a királyé.
     Ezért csak egy Közvetítő van: Jézus Krisztus; de van, aki közbenjár és könyörög értünk, mint Mária, a szentek és mindannyian azzá válhatunk, ha akarjuk. Maga Szent Pál kéri leveleinek különböző szakaszaiban, hogy a hívek imádkozzanak érte és egymásért: «Legyetek éberek, és imádkozzatok kitartóan az összes szentért és énértem is, hogy megkapjam a beszéd ajándékát, hogy amikor megszólalok, bátran hirdessem az evangélium titkát. Ennek a bilincsekben is hírnöke vagyok, hadd hirdessem hát bátran, ahogy kötelességem» (Ef 6, 18-20).
     Tehát ha az apostol azt mondja, hogy imádkozzunk egymásért, van okunk rá, hogy Máriát arra kérjük imádkozzon értünk, hiszen az Ő könyörgése sokkal kedvesebb lesz Isten előtt, tekintve istenanyai méltóságát. Különös tekintettel az Istenanya Krisztussal való szorosabb egységére – aki valóságos Isten és valóságos ember –, s hogy Fiának társa a megváltásban, és kiemelkedően szentéletű.

     Kérem a tisztelt egyházmegyei-, rendházi- és plébániai könyvtárosokat, szerzetesnőket, atyákat és híveket, hogy akinek hozzáférése van XIII. Leo pápa alábbi (a rózsafüzérről szóló) enciklikáinak és brévéinek magyar fordításaihoz, az legyen szíves számomra, bármilyen formátumban elküldeni! ( begyiktibor@gmail.com )

Tudomásom szerint a nevezett publikációk több nyelven elérhetők ugyan, de hiteles magyar fordításban nem! Kérésem részben-egészben való teljesítésével, nagyban hozzájárulnak a Szentolvasó népszerűsítéséhez, úgy a "Hajnal Szép Sugara" blogomon, mint a Mária Rádiós műsoraimon keresztül!

Köszönöm a segítséget! 

Supremi apostolatus (1883)

Superiore anno (1884)

Vi e ben noto (1887)

Octobri mense (1891)

Magnae Dei Matris (1892)

Laetitiae sanctae (1893)

Iucunda semper expectatione (1894)

Adiutricem (1895)

Fidentem piumque animum (1896)

Augustissimae Virginis Mariae (1897)

Diuturni temporis (1898) 

Hálás tisztelettel és imával:

Begyik Tibor blogszerkesztő, a Mária Rádió műsorszerkesztője

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozta! Légy te az első!

Kérdés: a mai modern nő valóban harcol-e a gonosz ellen, vagy ellenkezőleg, együttműködik vele?

A lélek teszi lehetővé Istennel a kapcsolatot, az emberi test és a nemisége azonban további ajándékot jelent – ugyanis az ember számára lehetővé teszi, hogy Isten teremtő művében részt vegyen. A nemiséget a prokreáció magyarázza. A Teremtő emberi kézbe helyezi a teremtő hatalmát, és bizonyos fokig hagyja, hogy az ember „megragadja“. A nőiességnek az anyaságot kell szolgálnia (a nemiség a termékenység szolgálatában). És ezt a nemiséget alá kell rendelni az emberségnek, ezért kell a nőnek az értelme és az akarata segítségével uralni azon tulajdonságait, amelyeket az anyai hivatáshoz kapott. És éppen itt kezdődik a nehézség a testi-lelki érzékenységgel megáldott nő számára, aki készen az elérzékenyülésre, ezen a ponton megáll. Emóciók, meghatottság, dolgok iránti igények ragadják el, amelyeket e világ, e világnak a szelleme csábítóvá tesz számára a gonosz, aki Isten művét le akarja rombolni. Éva, akit pedig Ádámnak teremtettek, saját magára koncentrál. Ezt nevezzük tükörjelenségnek.

Éva azonosságtudata – különösen a fiatal és éretlen Éváé – megáll ezen a ponton, saját magával törődik, kevéssé az érzékeny lelkével, mint a testével, Éva sajátmagának és Ádámnak akar tetszeni és képtelen arra, hogy figyelembe vegye a lelket, ami nem látható a tükörben, ami csak a testet mutatja. A test magasabb értékre avanzsál, s ennek rendeli alá a nő az életét, s ezáltal a női test egy szép baba szerepére degradálódik le. Mint ilyet fogadja el őt Ádám és mint ilyen babával fog vele Ádám viselkedni a nő egyetértésével. Éva hagyja, hogy Ádám játékszerként bánjon vele, saját kénye kedvére. Éva, aki egyértelműen emancipálódni akar – ellentétes hatást vált ki –, Ádám és a saját maga rabszolgájává válik, és ilyen módon valósul meg az az embertelen nőiesség, amely szélsőséges esetben az anya-Éva megöléséhez vezet, és ezáltal legnagyobb hivatásának a visszautasítását eredményezi.

     A Teremtő az emberiség sorsát a nő kezébe helyezi, ő jelenti azt az alapot, amelyen az emberiség növekszik, és amikor ezt visszautasítja, ezzel – anélkül, hogy tudná –, saját maga ellen cselekszik. Évának tudatosan kell gondolkodnia az élet értelméről és az emberi nemiség jelentőségéről. Krisztus beszél a szamáriai asszonnyal – és miként ő –, az evangélium asszonyai megtudják érteni Krisztus tanítását, mert meghallják és hallgatnak rá, és ez által lehet a metanoia – átalakulás és megtérés. A nyilvános bűnös szentté válik, de csak akkor, miután Krisztust megismerte.

Miért pont a rózsafüzér? 2

     A Miatyánkot, amelyet minden tizedben elmondunk, Jézus Krisztus tanította nekünk, amikor tanítványai arra kérték, tanítsa őket imádkozni: "Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy..." (Mt 6,9). Ezzel ez az ima – amellyel minden tizedben Istenhez fordulunk –, biblikus imádság és része a liturgiának is, hiszen mindennap imádkozzuk a szentmisében és a zsolozsmában is.
     Az "Üdvözlégy Mária" imádság, amelyet tízszer ismételünk, szintén biblikus imádság, hiszen Gábriel arkangyal Máriához intézett szavaival kezdődik, akit Isten küldött, hogy kihirdesse az Ige megtestesülését és Erzsébet szavait is Istentől származónak kell tekintenünk, a Szentlélek sugallatára.
Ezután az Egyház, amelyet a Szentlélek irányít, aki megvilágosítja és segíti az Egyházat, ezeket a sorokat tette hozzá ehhez az imádsághoz: «Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen".
     Ez a könyörgés, amellyel Máriához fordulunk, hogy járjon közben értünk Istennél, egyáltalán nem ellenkezik azzal az igazsággal, amelyet Szent Pál tanított nekünk: «Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus" (1Tim 2,5). Egyetlen közvetítő van csupán, akinek isteni természete van, s általa közvetlen kapcsolatot alakíthat ki Istennel: ez Jézus Krisztus.

A Karc FM műsorából!

https://www.mixcloud.com/karcfm/karcolat-2018-10-16-1300-1400-1/

Bármerre jársz, bárhol is állsz, mondj el egy Üdvözlégyet, mert lehet, hogy ott még senki sem imádkozta! Légy te az első!

Miért pont a rózsafüzér? 1

     A Szűzanya rögtön az 1917. május 13-i jelenés alkalmával azt kérte: "Imádkozzátok minden nap a rózsafüzért", s ezt a kérést októberig minden hónapban megújította.
     Ha felidézzük, Isten milyen állhatatosan ajánlja a fatimai üzenet által a rózsafüzér imádkozását és mindazt, amit az Egyházi Tanítóhivatal nyilatkozott erről az évek során, akkor azt gondolhatjuk, hogy a rózsafüzér a szóbeli imádságnak az a fajtája, amely általában a leginkább megfelel mindenkinek, amely iránt a legnagyobb tisztelettel kell lennünk, s amelyért a legtöbb erőfeszítést kell tennünk, hogy el ne szakadjunk tőle.
     Sajnos a mai eltévedt időkben sokan odáig merészkednek, hogy a rózsafüzérről elítélőleg beszélnek, s azt mondják, hogy az nem liturgikus imádság. Egyszer kezembe került egy ilyen cikk és nagyon elszomorított. Valaki megkérdezte a szerzőt, hogyan mert ilyet leírni és ilyen értelmetlenséget közölni, amelyre így válaszolt:
Kényszerítettek, hogy megtegyem! De nem tudta ez az ember, hogy a világban nem létezik olyan tekintély, amely arra kötelezhetne, hogy saját lelkiismeretünk ellenére cselekedjünk?! Ez az emberi gyengeség, mely azért, hogy mások kedvében járjon, nem törődik azzal, hogy kiteszi magát Isten haragjának és büntetésének.

 „E nemzedéknek számot kell adnia minden próféta véréről, amelyet kiontottak (...), akit az oltár és a templomépület között megöltek. Igenis, mondom nektek: felelősségre vonják mindezért ezt a nemzedéket. Jaj nektek, törvénytudók! Lefoglaltátok a tudás kulcsát. Magatok nem mentetek be vele, az odaigyekvőket pedig megakadályozzátok.” (Lk 11,51-52) 

Kérdés: a mai modern nő valóban harcol-e a gonosz ellen, vagy ellenkezőleg, együttműködik vele?

     E világ szelleme – a sátán – a földhöz tartozik – a föld az ő birodalma: az emberrel együtti számkivetésben, mert az ember hagyta magát elcsábítani általa. A Teremtés Könyve ezt az eseményt egyértelműen leírja – a sátán csábítása által az engedetlenség bűnei hatásaként, mert a nőt, Évát elcsábította a sátán. A Biblia nem arról beszél, hogy az ördög Ádámot közvetlenül csábította el – nem Ádám dől be a sátánnak, hanem Éva. Az első nő és szerepének a leírása egyértelműen arra utal, hogy a nő eszközzé vált a sátán kezében, hagyta magát félrevezetni a sátántól. Feltehetőleg gondolkodás nélkül tette ezt, anélkül, hogy tudatában lett volna a következményeknek. De abból is ki lehet indulni, hogy a gonosz megtalálta az Éva szívéhez vezető kulcsot, hogy sikerült neki őt a hatalmába keríteni. Éva a sátán befolyása alá kerül – és Ádám vereséget szenved.

(Dr Wanda Półtawska a krakkói egyetemen tartott előadása nyomán. A szöveganyag Vancsura Angyal német fordítására alapoz. - folyt!)

A pápák ajánlásai 3

     Talán olyan is van, aki attól fél, hogy hangsúlyozott máriás jellege miatt a rózsafüzér kevésbé ökumenikus. Valójában a rózsafüzér Isten Anyja tiszteletének azt a tiszta formáját képviseli, melyet a Zsinat hangsúlyozott: a keresztény hit krisztológiai központjára irányuló kultusz, oly módon, hogy „amikor az Anyát tiszteljük, a kellő módon ismerjük meg, szeretjük és dicsőítjük a Fiút”. Ha megfelelő módon fedezzük föl újra, a rózsafüzér segítség és nem akadály az ökumenizmus útján!
     Amikor a tanítványok arra kérték Jézust, hogy tanítsa őket imádkozni, Jézus megtanította nekik a szép «Miatyánk» kezdetű imádságot, mikor így szólt: «Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk!» (Lk 11,2). Az Úr azt parancsolta, hogy így imádkozzunk, s nem tette hozzá, hogy bizonyos idő eltelte után találjunk ki egy új imádságot, mert ez addigra elavult és monoton lesz. 
     Amikor a szerelmesek találkoznak, órákig ugyanazt ismételgetik: «szeretlek!». A Szeretet hiányzik azokból, akik azt állítják, hogy a rózsafüzér unalmas, mert semminek sincs értéke, ha nem szeretetből tesszük. Ezért a Katekizmus azt tanítja, hogy a Tízparancsolat összefoglalható egy parancsolatban, vagyis hogy szeressük Istent mindenek felett és embertársainkat, ahogy saját magunkat. 
     Akik naponta imádkozzák a rózsafüzért, olyanok, mint a gyermekek, akik mindennap találnak időt arra, hogy odamenjenek édesapjukhoz, hogy vele legyenek, kimutassák hálájukat, szolgáljanak neki, meghallgassák tanácsait és áldását fogadják. Így áramlik a szeretet a gyermektől az apa felé és az apától a gyermek felé, kölcsönös odaadásban.

  Október 18-án Szent Lukács evangélistáról emlékezünk meg. Pál apostolt kísérte missziós útjain, mestere halálát követően pedig Egyiptomban és Görögországban prédikált. Evangéliumán kívül őt tartjuk az Apostolok Cselekedetei újszövetségi könyv szerzőjének is. Ő írt legtöbbet a Szent Szűzről, ezért a „Szűzanya titkárának” is nevezik. Kiváló festő lévén, neki tulajdonítanak néhány Mária-ábrázolást, köztük a Czenstochovai Madonna képét is! Polgári foglalkozására nézve orvos volt, Szent Pál emlegeti így: „Lukács, ama szeretett orvos” (Kol 4,14). Így lett az orvosok, a kórházak, a fürdők és az ikonfestők védőszentje.

A vallásüldözés öt szakasza

Magyar Kurír, 2012.11.21. http://magyarkurir.hu/hirek/vallasuldozes-ot-szakasza

A társadalmi élet elismert intézményét nem lehet egyik napról a másikra lejáratni és meggyűlöltetni. Érdemes tudatosítanunk e folyamat jellemző fázisait.

1. Sztereotípiák kialakítása

A célcsoport egyes tagjainak valamely jellemzőjét kiválasztják és az egész közösségre általánosítják. Vagyis töredéknyi mintavétel alapján alakítanak ki leegyszerűsített, általános képet a célcsoportról.

Az elmúlt évtizedek során kialakított sztereotípiák szerint a bibliás keresztények ostobák, tudományellenesek, képmutatók, önteltek. A katolikusokra különösen jellemző a szexualitásellenesség és a neurotikus bűntudat. A Katolikus Egyház nőellenes, ókonzervatív, diktatórikus, a klérus elfojtja nemiségét, homoszexuális vagy pedofil. Összességében a keresztények lehangoltak, unalmasak, elmaradottak; a babonás múltban megrekedt, nevetséges vagy éppen tragikus társaság, akik képtelenek levetni a hit béklyóit. Ha nem is mindenki teszi ugyanannyira magáévá ezeket az általánosításokat, e motívumok vissza-visszatérnek. A sztereotípiák nyomán kialakuló légkör képezi a következő fázis alapját.

2. A célcsoport rágalmazása

A sztereotipizálás egyre intenzívebbé válik, majd a célcsoportot bűnökkel kezdik vádolni.

A katolikusokat és a keresztényeket, akik nem állnak be a korszellem diktálta sorba, szűk látókörűnek, intoleránsnak, gyűlölködőnek, bigottnak, igazságtalannak, az emberi méltóságra és szabadságra veszélyesnek, homofóbnak, reakciósnak, rosszindulatúnak bélyegzik. Ebben a beállításban az egész egyháztörténelem alig több, mint zsarnokság és elnyomás: keresztes háborúk, inkvizíció, tudományellenesség, Galilei-per. Ugyan ki törődik azzal, hogy az Egyház egyetemeket, kórházakat alapított, pártfogolta a művészeteket és az evangélium hirdetésével rendet és civilizációt teremtett a Római Birodalom hanyatlásának barbár korszakában? A sztereotipizálás minderről hallani sem akar, vagy ha mégis, bármi másnak hajlandó tulajdonítani, csak az Egyháznak és a hitnek nem. Mindez jogosnak tűnő felháborodást kelt a hívőkkel szemben, és elfogadhatóvá teszi a katolikus- és keresztényellenes viselkedést.

3. A célcsoport társadalmi szerepének marginalizálása

Miután kialakult a (téves) közfelfogás, hogy az Egyház és a hit rossz, sőt veszélyezteti az emberi méltóságot és a szabadságot, a következő fázisban igyekeznek kiszorítani az Egyházat a közéletből.

A szekularizált társadalom többségének nem kell a hit. A templom falai közt megtűrik a vallási tevékenységet, a közéletben azonban nem. Egyre kevésbé tolerálják, ha valaki nyilvánosan megemlíti Isten nevét, imádkozik, vagy bármilyen politikai kérdéssel összefüggésbe hozza a hitét. Eltüntetik a betlehemet [1], a karácsonyfát. Jézus nevét ki sem szabad ejteni. Homoszexuális aktivisták osztogathatnak óvszert a középiskolák előtt, a keresztényeknek azonban jobb, ha távol tartják magukat: Bibliának, keresztény szórólapoknak nincs helyük az iskolákban[2], hiszen Egyház és állam szétválasztása[3], ugyebár...

4. A célcsoport kriminalizálása

Ebben a fázisban mind több jogi eljárás indul az Egyház és keresztények ellen.

Az Egyesült Államokban számos esetben próbálnak katolikus kórházakat jogi úton az abortusz népszerűsítésére vagy abortív fogamzásgátlók alkalmazására kényszeríteni. A Katolikus Karitász több szervezetének tevékenységét betiltották, amiért egynemű pároknak nem adtak örökbe gyermeket. Több szövetségi államban jogi következményekkel járt, hogy valamely végzős diák búcsúbeszédében Isten vagy Jézus nevét említette. Noha a hit kriminalizálására irányuló törekvéseket a bíróság sok
esetben elutasítja, az ilyen eljárások egyre gyakoribbak. Mindez a vallásszabadság gyors eróziójának kezdetét jelzi.

5. A célcsoport nyílt üldözése

Ha a meglévő tendencia folytatódik, meglehet, hogy a keresztényeknek, elsősorban az egyházi vezetőknek hamarosan pénz- és börtönbüntetéseket kell elszenvedniük.

Kanadában és egyes európai országokban már vannak példák arra, hogy katolikus egyházi személyeket letartóztattak és gyűlölet-bűncselekménnyel vádoltak azért, mert a homoszexuális tevékenységgel kapcsolatos egyházi tanításról prédikáltak. Az Egyesült Államokban erősebben védik a szólásszabadságot, de a fenti példákból látható, hogy a vallásszabadság gyorsan erodálódik. Számos egyházmegye igen sok időt kénytelen bíróságokon tölteni alapvető vallásszabadsága védelmében.
A távlat: megpróbáltatások, perek, bírságok, börtön.
Valószínűtlen? Riogatás? Nos, egyes nyugati országokban az első négy fázis már megvalósult. Szeretnénk optimisták maradni, de úgy tűnik, a helyzet érik. Mindenki maga ítélje meg. 

Msgr. Charles Pope/Washingtoni Főegyházmegye

Ahol istentelenség van, ott közömbösség is!

A pápák ajánlásai 2

     Azoktól, akik azt mondják, hogy a rózsafüzér elavult és monoton imádság, azt kérdezem: van-e élő dolog, amely nem ugyanazoknak a cselekedeteknek az ismétlése által él?
Isten teremtett mindent, ami létezik, de úgy, hogy fennmaradásuk érdekében ugyanazok a cselekedetek történjenek meg folyamatosan, megszakítás nélkül. Ahhoz tehát, hogy fenntartsuk a természetes életet, ugyanúgy lélegzünk be és ki, a szívünk ugyanazt a ritmust követve ver.
     A csillagok, a bolygók, a Nap, a Hold, a Föld ugyanazt a pályát követik, amelyet Isten kijelölt nekik. Az éjszakát felváltja a nappal, évre év következik, mindig ugyanúgy. A napfény ugyanúgy ad fényt és meleget. A sok növény új leveleket bont tavasszal, azután mind virágba borulnak, gyümölcsöt hoznak s ősszel vagy télen elvesztik leveleiket.
Így minden azt a törvényt követi, amelyet Isten megszabott a számára, s még senkinek sem jutott eszébe, hogy monotonnak mondja ezt, ezért nem is mondja, hiszen mindezek szükségesek az élethez! Tehát a lelki életben is szükségünk van arra, hogy ugyanazokat az imádságokat ismételjük, ugyanazokat a cselekedeteket hajtsuk végre a hit, a remény és a szeretet jegyében, hogy életünk legyen, hiszen életünk Isten életében való állandó részesedés.

Az „Egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért” elnevezésű kezdeményezéshez csatlakozva október 18-án, magyarországi idő szerint 9 órakor világszerte gyermekek imádkoznak fél órán át a békéért és az egységért. Számos helyen ezért akár a tanítást is felfüggesztik erre az időre.

A kezdeményezés keresztény közösségektől, Venezuelából indult: miközben 2005 nyarán gyermekek közösen imádkozták a rózsafüzért, a mellettük lévő asszonyok kézzelfoghatóan érezték a Szűzanya jelenlétét. Napjainkra nemcsak Dél-Amerikában, hanem szerte a világon elterjedt ez a kezdeményezés.

Kiinduló gondolata az a Szent Pio atyától származó gondolat, hogy „ha egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért, akkor a világ meg fog változni”.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megbízásából az Országos Lelkipásztori Intézet hívja a gyermekeket – és ezért kéri a hitoktatókat, szülőket, pedagógusokat –, hogy közösen imádkozzák a rózsafüzért a világ békéjéért október 18-án 9 órától.

Ez az alkalom ebben a formájában kiemelt hangsúlyt adhat októbernek mint a rózsafüzér hónapjának.

A rózsafüzér közös imádkozásáról örömmel fogadunk visszajelzéseket az oli@katolikus.hu e-mail-címen.

Forrás: Országos Lelkipásztori Intézet

Fotó: Kirche in Not

Magyar Kurír

     Kedves Olvasóim! Amiként a Szűzanya ünnepei nem teljesek a Rózsafüzér Királynője ünnepének hiányában, úgy nincs bensőséges Mária-tisztelet sem rózsafüzérezés nélkül. Ez az ájtatosság vihet ugyanis közelebb bennünket az Istenanya titkában való elmélyülésben!

A Boldogságos Szent Szűzben a Megváltó Társát szemléljük, aki a szeplőtelen fogantatás titka által, egyedülálló módon mentes maradt az ősbűn átkától, és még a személyes bűntől is. Istenanyai méltósága révén, Szent Fiánál közbenjárónk, tehát kérhetjük Őt, különösen a Neki legkedvesebb rózsafüzér imádsággal, mely a Mária-tisztelet bensőséges megnyilvánulása. A Megváltás és Szűz Mária titkainak szemlélése, végeredményben a Szentháromság Egy Istennel való kapcsolatunkat segíti, mégpedig olyan értelemben, hogy Mária által jutunk el Jézushoz. Ezért nagyon lényeges, hogy minél buzgóbban, és minél nyitottabb szívvel imádkozzuk a rózsafüzért, kérhetjük közbenjárását, és fogadjuk a kegyelmeket, amelyeket az Úr, Szent Anyjának keze által kíván adni nekünk.

Ebben teljesedik be a bensőséges Mária-tisztelet és a rózsafüzér-imádkozás egész jelentősége és kegyelmi értéke.

Montforti Grignon Szent Lajos így ír a Tökéletes Mária-tisztelet c. művében: "Kérve kérlek azért benneteket azzal a szeretettel, melyet Jézusban és Máriában irántatok érzek, (…) imádkozzátok el naponta az Olvasót, sőt az egész 15 tizedes rózsafüzért... Halálotok óráján áldani fogjátok a napot és az órát, amikor nekem hittetek...!” (TMT 254.)

(vége)

A pápák ajánlásai 1

    1978. október 28-án őszentsége II. János Pál pápa ezekkel a szavakkal fejezte ki legbensőbb érzelmeit s azt, ahogy átéli a rózsafüzér imádságát: «Ez az imádság csodálatos, egyszerűségében és mélységében egyaránt! Ebben az imában újra és újra elismételjük azokat a szavakat, amelyeket Szűz Mária hallott az Angyaltól és Erzsébettől. Az egész egyház egyesül ezekben a szavakban. (...) Ugyanakkor szívünk belefoglalja a rózsafüzér tizedeibe mindazokat az eseményeket, amelyek az egyén, a család, a nemzet, az egyház és az egész emberiség életét építik fel. Események, amelyek személyesen bennünket vagy szomszédunkat érintik, vagy különös úton azokat, akik a legközelebb állnak hozzánk, akiket szívünkben őrzünk.
Így a rózsafüzér egyszerű imádsága megadja az emberi élet ritmusát. Egy imádság, amely ennyire egyszerű és ilyen gazdag! Szívemből ajánlom mindenkinek, hogy ezt imádkozza».
     Hogy lezárjuk a rózsafüzérről szóló ajánló és értékelő idézetek sorát, két egyházi személy tanúságát írom még le. 1) A Colombói (Srí Lanka) érsek, Őeminenciája Cooray bíboros 1967. augusztus 12-én tartott szentbeszédéből idézek, amelyben az ottani Szentélyben zajló vallásos életről beszélt, a Fatimai Szűzanya tiszteletére: "Törekvésünk célja, hogy a Szentélyünkben megnyilatkozó áhítatot a fatimai üzenet folytonos ismétlésévé tegyük, vagyis bűnbánattá és imádsággá. Ebből a célból két intézményt hoztunk létre. A Szentély egyik oldalán klarissza nővérek rendháza áll, akiknek élete a bűnbánatra és az imádságra épül. A másik oldalon az egyházmegyei kongregáció háza áll, amelyet a bennszülött nővérek, a rózsafüzérről nevezett nővérek alapítottak: napi böjt és önmegtartóztatás, kemény kétkezi munkával együtt − ebből áll bűnbánatra épülő életük. Különleges imádságuk a rózsafüzér, éjjel-nappal, kivéve a szentmise és a zsolozsma imádsága alatt. A nővérek kettesével váltják egymást az átelmélkedett rózsafüzér közben, az Oltáriszentség előtt, karjukat kitárva.
A nővérek jelmondata a fatimai üzenet hiteles megszemélyesítése, ami bűnbánat és imádság, főleg a rózsafüzér".

2) Pietrelcinai Szent Pio atya egyszer ezt mondta: "A sátánnak az a célja, hogy lerombolja ezt az imát, de soha nem fog sikerülni: ez az az ima ugyanis, amely minden és mindenki fölött diadalmaskodni fog!"

Október 16
     Szűz Mária tisztasága szorosan összefügg Szeplőtelen Fogantatásának és minden bűntől való mentességének a dogmájával, melyet csak 1854-ben hirdette ki az Egyház (december 8), jóllehet az istenanya eredendő bűntől való mentességének gondolatát már a keresztény ókorban elfogadták az egyházatyák. Szent Ágoston kora teológiai vitáiban például úgy beszél Máriáról, mint olyan kivételes személyről, aki kiemelkedik az eredeti bűn következményeit elszenvedő emberek közül. Később, a 9. századtól az istenanya eredendő tisztaságának az egyház ünnepet is szentelt, amely a minden személyes bűntől mentes Máriának a tiszteletét népszerűsítette és ezt ünnepeljük október 16-án.
     A szüzesség, a lélek és test közös tulajdonsága: mert a lélekből ered az az elhatározás vagy fogadalom, amely az önmegtartóztatás erényét Istennek ajánlja, a testé az önmegtagadás, mely a lélek akaratából következik.
     Szűz Mária szüzessége minden tekintetben a lehető legtökéletesebb:
a) A legzsengébb korában tett önkéntes – a lehető legnemesebb érzületből – Istennek tett fogadalmát mindvégig megtartotta – olyannyira –, hogy ettől még az ígért istenanyaság kiváltsága sem lett volna képes őt eltéríteni.
b) Tökéletes volt Máriának testi szüzessége, mert a Mindenható még az eredeti bűn következményeként fellépő rendetlen vágyaktól is megóvta Szeplőtelen Fogantatásával. Mária érzékei sohasem háborogtak; mikor pedig Isten anyja lett, az anyaság szent örömei csak tetézték szüzességének tiszta örömét.
c) Mária lelkében a legtökéletesebb összhang volt, így tehát minden vágya szent, szívének minden érzelme tiszta, minden gondolata és tette nemes volt. Nem volt benne semmi rejteni vagy szégyellni való, semmi tökéletlen. Szűz Mária Isten Anyja tiszta szeplőtelenségben áll Isten és az angyalok előtt, amiként példaként az emberiség előtt is, ahogyan a Loretói Litánia szólítja: Tisztaságos Anya, Szüzek királynője, könyörögj érettünk!

     A testi-lelki tisztaság, a szüzesség ma is Istennek tetsző erény (sokszor az ember saját érdeke is), ám a világ, melyben működni kénytelenek, sokszor nemcsak félreismeri, de egyenesen megveti őket, tisztaságukat nevetségesnek tartja és mindent elkövet, hogy hűségükben megtántorítsa őket. Amilyen ragyogó és dicsőséges az ilyen harc győzelmi koronája, olyan végtelenül szomorú és szánalmas azoknak a sorsa, kik végül önmaguk vagy közösségük szégyenévé válnak.

Korunk sötét oldalai

     Az említett lelki-leépülési folyamat fel-gyorsulni látszik a globalizáció, különösen az „Istennel szembeni autonómiát” hirdető New Age mozgalom térhódítása révén, melyről X. Piusz ezt nyilatkozta: „Az összes eretnekség végső összefoglalása.”
     Általánosan megfigyelhető, hogy az Evangéliumot, a katolicizmust és a Pápa személyét, minden módon igyekszenek kikezdeni, az örök szerető Istent távol tartani a lelkektől és másodlagossá tenni! A Megváltó Krisztus személyét egyszerű „Jézusotok”-ként, szupersztárként, a meg-váltás tényét pedig ámításként igyekszenek beállítani, a szentségi Jelenlétet pedig „kár-hozatos bálványimádásnak” degradálják. Ál-evangéliumok, ál-történeteinek ál-kutatási eredményeit jelentetik meg rombolásként (Da Vinci kód, Júdás evangéliuma, protestáns Káték stb.) Ez is a személyes Gonosz hatékony inspirációinak eredménye! Ezek ellen úgy védekezhetünk, ha nem nézzük, nem olvassuk és nem terjesztjük!
     Ez a hamiskodás már Jézust követően elkezdődött az ál-evangé-liumokkal, ám a médialehetőségek mára milliószor nagyobbak, így tehát hatalmas tömegeket tudnak elérni, az elidegenítés, a megtévesz-tés alig leplezett szándékával! „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”
     Ratzinger bíboros a Hittani Kongregáció vezetőjeként való két megnyilatkozása: „Akinek világos képe van korunkról, ennek sötét oldalairól, láthatja azokat az erőket, amelyek azon munkálkodnak, hogy szétverjék az embereket összekötő kapcsolatokat.” „Van valami ördögi abban az aljas közönyben, amivel a pénz nevében tönkreteszik az embert, kihasználva gyöngeségét és megkísérthetőségét. Pokoli az a nyugati kultúra, mely bebeszéli az embernek, hogy az élet egyetlen célja a gyönyör és az egoista önzés!”
     Ahol kiszorítják a keresztény nevelést, ott csakhamar pusztulnak a keresztény erkölcsök, elhatalmasodnak a tévelyek sötét rémei, és vakmerően üti fel fejét a gonoszság. (vö  XIII. Leo Humanum genus)     Az ördögnek van egy általános érvényű tevékenysége is, amellyel minden embert egyformán zaklat, s ez a rosszra való kísértés. Ám senki sem kárhozott el azért, mert sok rosszat tett, de sokan vannak a pokolban egyetlen halálos bűn miatt, mert nem akarták megbánni.
     Végkövetkeztetés: Ha az ember elfordul Istentől és nem él a szentségekkel, könnyen válik védtelenné, s a végeredmény a bűn lavinaszerű elhatalmasodása! 

(A forrásokat lásd az első posztban!)

Alacoque Szent Margit (1647-1690) a Jézus Szíve tisztelet kiváltságoltja.

Alacoque Szent Margit imája
Ó szerető Szív,
Beléd helyezem minden bizalmamat!
Félek az én gyengeségemtől és gonoszságomtól,
mert minden kitelik tőlem,
de a Te szeretetedtől mindent remélek.

Töröld el bennem mindazt,
ami nem tetszik Neked, vagy ellenáll Neked.
Hassa át a Te tiszta szereteted
olyan mélyen a szívemet,
hogy soha el ne tudjalak felejteni,
és soha ne legyek képes Tőled elválni.

Üdvözítőm, minden szeretetedre kérlek,
írd be nevemet szentséges Szívedbe!
Boldogságom és dicsőségem legyen
a Te szolgálatodban élni és halni! Ámen. 

Szent Margit könyörögj érettünk!

     Sajnos szomorúan kell tapasztalnunk, hogy a rózsafüzér iránti lelkesedés egyre lanyhul, mely az általános lelki erőtlenségnek, és nem utolsó sorban, az újabb és újabb látnoki „rózsafüzéreknek” róható fel (és itt nem az 'Irgalmasság rózsafüzérre' gondolok, mely egyházilag messzemenően jóváhagyott)!

A Domonkos Rózsafüzéren kívül ugyanis, nincs még egy ima, amely a Szentlélek szavaival ennyire áthatotta volna a katolicizmust, lényegileg meghatározva üdvtörté-netünket, történelmünket és amely ennyi kegyelmet kínálna, bírva a pápák s a szentek ajánlásait. És bizony, a megtévesztő szellem próbálkozásának és cselvetésének tulajdoníthatjuk, hogy a hamis látnokok annyi szép lánc-imát ajánlanak, mimásért, minthogy ezt az egyet ne mondjuk! Márpedig ha a Szentlélekisten az Ave Mariát tartotta alkalmasnak a leghatalmasabb kegyelem közvetítésére – az Ige Megtestesülésére –, vajh' mi találhatunk-e szebbet, jobbat Isten ihlette érdem-szerzőbbet?

Ördögűzők tapasztalatai szerint is a gonoszok irtóznak a rózsafüzér puszta jelenlététől is! Megvallották, hogy "a rózsafüzér egyetlen Üdvözlégyétől megremeg az egész pokol!" – a démon másutt így folytatta: "Nem tudjátok, nem hiszitek, vagy kishitűek vagytok: Má-ri-a Szeplő-ő-telen Szíve fogja megmenteni a világot!" (Vö. BAMONTE: Szűz Mária harca, IHTYS 2014)

(folyt.)

Jézus Szíve litánia

Uram, irgalmazz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Krisztus, kegyelmezz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!
Uram, irgalmazz nekünk!

Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass minket!
Krisztus, hallgass meg minket!
Krisztus, hallgass meg minket!

Mennybéli Atyaisten!     —     Irgalmazz                                                                  nekünk!
Megváltó Fiúisten!
Szentlélek Úristen!
Szentháromság egy Isten!

Jézus Szíve, az örök Atya Fiának Szíve       —       Irgalmazz nekünk!
Jézus Szíve, a Szűzanya méhében a Szentlélektől alkotott Szív,
Jézus Szíve, az Isten Igéjével lényegileg egyesített Szív,
Jézus Szíve, végtelen fölségű Szív,
Jézus Szíve, Isten szent temploma,
Jézus Szíve, a Magasságbelinek szent szekrénye,
Jézus Szíve, Isten háza és a mennyország kapuja,
Jézus Szíve, a szeretet lángoló tűzhelye,
Jézus Szíve, az igazságosság és szeretet tárháza,
Jézus Szíve, jósággal és szeretettel teljes Szív,
Jézus Szíve, minden erény mélysége,
Jézus Szíve, minden dicséretre legméltóbb Szív,
Jézus Szíve, minden szív királya és központja,
Jézus Szíve, amelyben a bölcsesség és tudomány összes kincsei megvannak,
Jézus Szíve, amelyben az Istenség egész teljessége lakozik,
Jézus Szíve, amelyben a mennyei Atyának kedve telt,
Jézus Szíve, amelynek teljességéből mindannyian merítettünk,
Jézus Szíve, az örök halmok kívánsága,
Jézus Szíve, béketűrő és nagy irgalmasságú Szív,
Jézus Szíve, dúsgazdag mindazok iránt, akik hozzád folyamodnak,
Jézus Szíve, az élet és szentség forrása,
Jézus Szíve, vétkeinkért engesztelő áldozat,
Jézus Szíve, gyalázatokkal tetézett Szív,
Jézus Szíve, gonoszságainkért megtört Szív,
Jézus Szíve, mindhalálig engedelmes Szív,
Jézus Szíve, lándzsával átdöfött Szív,
Jézus Szíve, minden vigasztalás kútfeje,
Jézus Szíve, életünk és feltámadásunk,
Jézus Szíve, békességünk és engesztelésünk,
Jézus Szíve, bűnösök áldozatja.
Jézus Szíve, benned remélők üdvössége,
Jézus Szíve, benned kimúlók reménysége,
Jézus Szíve, minden szentek gyönyörűsége. Irgalmazz nekünk!

Isten Báránya, ki elveszed a világ bűneit, Kegyelmezz nekünk!
Isten báránya, ki elveszed a világ bűneit, Hallgass meg minket!
Isten báránya, ki elveszed a világ bűneit, Irgalmazz nekünk!

Szelíd és alázatos szívű Jézus!
Alakítsd szívünket a te szent Szíved szerint!

Könyörögjünk! Mindenható örök Isten! Tekints szeretett Fiad Szívére és arra a dicséretre és elégtételre, amelyet a bűnösök nevében irántad lerótt. Adj megengesztelődve bocsánatot azoknak, akik irgalmasságodért esdekelnek. Szent Fiad, Jézus Krisztus nevében, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

AVILAI SZENT TERÉZNEK TULAJDONÍTOTT IMA

Hozzon a mai nap belső békét számodra.
Bízz az Istenben annyira, hogy tudd,
pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket,
amelyek a hitből erednek.
Használd az adottságokat,
amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet,
amely megadatott számodra.
Légy elégedett abban a tudatban,
hogy Isten gyermeke vagy.
Legyen ez a tudat ’teljesen a tied’,
és adja meg lelkednek a dal, a tánc,
a hála és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunké!

Szent Teréz, könyörögj népünk megtéréséért és fiataljaink hivatásáért!

A szülői ima

A 1930-as évek Brazíliájában, halálán volt egy neves szabadkőműves, családja és testvére szorosan figyelték a házat, nehogy bemehessen hozzá egy pap. A lelkipásztor háromszor is próbált bejutni hozzá, de a haldokló tudta nélkül elküldték.

Szegény ember állapota romlott, és elvesztette az eszméletét. Mindenki azt gondolta már, hogy halott, ennél fogva igen nagy rémületet okozott, amikor az hirtelen felült ágyában, és dühösen kiabálni kezdett:

»Ti szerencsétlenek! Tudjátok meg, hogy van pokol! Én még teljesen el sem szakadtam a földi élettől, amikor már megláttam végső sorsomat, a kárhozatot! Rémült keserűséggel kezdtem már beletörődni megérdemelt sorsomba, amikor egy fehérruhás hölgy állt meg mellettem a mélység szélén. Szelíd, kedves hangján így szólt hozzám: "Édesanyád amíg élt, mindig érted mondta a rózsafüzért, és ennek kegyelméért az Úr ad még időt, hogy a bűneidet mélységesen megbánjad!"«

Ezután felesége és bátyja felé fordulva így szólt a haldokló:

"Háromszor küldtétek el a papot, aki azért jött el hozzám, hogy lezárja előttem a pokol tüzes kapuját és megnyissa a Mennyét! Te pedig testvérem, nem rendelkezhetsz sem a házamban, sem a sorsom felett, ezért a feleségemet kérem, hogy sürgősen hívja vissza a papot, hogy letehessem életem bűneinek súlyos terhét, melyek a pokolba ránthatnak!"

Ezt követően, életgyónást végzett és a pap kiszolgáltatta neki a Krisztustól kapott Szentségeket! Amint a haldokló megkapta a Szent Útravalót, utolsót lélegzett.

Forrás: "Le Chapelet des enfants" francia kiadvány nyomán!

     II. János Pál: 2002-es Rosarium Virginis Mariae apostoli levelét: "A rózsafüzérrel a keresztény nép beiratkozik Mária iskolájába, hogy bevezetődjék Krisztus szemlélésébe és az ő szeretete mélységének megtapasztalásába. A rózsafüzér által a hívő kegyelmek bőségét nyeri el a Megváltó Anyjának kezéből. Különösen igényli az imádságot korunk kritikus területe: a család. A bomlasztó erők – mint a társadalom legkisebb sejtjét –, elméletileg és gyakorlatilag egyre erősebben támadják, s azt a félelmet keltik, hogy a család intézménye és vele együtt az egész társadalom sorsa kérdésessé válik. A rózsafüzér imádkozásának sürgetése a keresztény családokban hatékony segítség a korunkat jellemző krízis pusztító hatásainak megfékezésére. Nem véletlen, hogy a 19. és 20. század jelenéseiben Krisztus Anyja minden alkalommal buzdítja Isten népét a szemlélődő imádság e formájára." (vö RVM 7)

"Lehetetlen volna megszámlálni a szentek seregét, akik a rózsafüzérben találták meg a megszentelődés hiteles útját. Legyen elég emlékezni Grignon Szent Lajos értékes könyvére, vagy arra a különleges karizmára, melyet Boldog Bartolo Longo, a rózsafüzér apostola hordozott. Az ő életszentségének útja a szíve mélyén hallott sugallatra támaszkodott: „Aki terjeszti a rózsafüzért, üdvözül!” E sugallat alapján úgy érezte, hogy Pompeiben templomot kell építenie a Rózsafüzér Királynője tiszteletére." (vö RVM 8) Jóval szerényebb indíttatás e poszt célja!

(folyt.)

Tanácsok az igaz, tiszta, szép beszédhez 1.

1.  Amit eszed igaznak tart, azt beszéld!
2.  Ne hallgass önző, beteg érzelmeidre!
3.  Ne hazudozz, ne nagyzolj, ne kérkedj!
4.  Másról csak fenntartással beszélj!
5.  Kelj mások védelmére, senkit se ítélj el, mert ez az Isten joga és dolga.
6.  Ha megszólnak, rágalmaznak, HALLGASS! Majd kiderül az igazság s elnémul a fecsegő.
7.  Magadról csak szerényen nyilatkozzál!
8.  Nem mentség, hogy „ideges vagy”, csak ha megnyugodtál, akkor beszélj!
9.  Ne vágj bele mások szavába!
10. A szószátyárság, sok beszéd, hízelgés, hangoskodás gyenge jellemek szokása.
11. Ha valakit megsértettél, AZONNAL kérj bocsánatot és tedd jóvá kijelentésedet!
12. Indiai közmondás: A buta fecseg, az okos KEVESET és meggondolva beszél.
13. Gyanús az, aki 20 szóval mondja el azt, amit 10 szóval is elmondhatott volna.
14. Megfontolva ígérj és álld a szavad!
15. Kötelességed: a megszólás, rágalmazás visszavonása, jóvátétele. De nehéz is ez!
16. Az igazság és becsület a legfőbb érték.
17. Adj kitérő választ, de ne hazudj!
18. Beszélj keveset és igazat, ha kérdeznek.
19. Ne légy hírhordó, sokbeszédű, szószátyár!
20. Harcolj magad ellen, büntesd magad, ne nyugodj, míg csak el nem hagyod bűnödet!
21. Az Isten segíti a bűnbánót, jóakarót.

Az ember mögé rejtőzve

     Mert mi körül is forog a kísértés? Mindig, minden ugyanarról a csábító "almáról" szól, melyben a halál rejtőzik. A kivitelezés ugyanaz: a hízelgő kígyó és a naivan hiszékeny ember, aki nem tud különbséget tenni a csali és a horog között, a kenyér és a méreg, az igazság és a hazugság között.  

   A Sátán a természet mögé rejtőzik, nem mindenkivel bánik egyformán. Kitűnő pszichológusként és pedagógusként az egyes ember képességeihez és hajlamaihoz igazodik. Mindenkit egyénre szabottan támad meg, az ereje éppen ebben rejlik. A kísértés Aquinói Szent Tamás szerint elsősorban kipuhatolást jelent. A kísértő igyekezete tehát elsőnek arra irányul, hogy megállapítsa milyen valaki, mik a vágyai, mit akar és mit tud. És a támadást ezt követően, ezek ismeretében az adott lehetőségekkel és valószínűségekkel, ellenállásokkal és gyengeségekkel számolva indítja meg.
     Az emberi természet mögé rejtőző Ördög taktikája, hogy a bűnt természetesnek, a gyakorlati élet kikerülhetetlen szükségességének állítja be. Olyasminek, aminek meg kell történnie. Másfelől az Evangélium szerinti életet lehetetlennek, abnormálisnak, életidegennek és elavultnak láttatja. A Sátán önmagát mindig nagy realistaként, Krisztust pedig, mint a valóságtól idegen idealistának állíttatja be.
     Az ember nincs egyedül a világban, társadalmi lényként szorosan beletartozik saját nép- és munkaközösségébe. Szellemileg és erkölcsileg, politikailag és gazdaságilag csak közösségben létezhet. A Sátán azonban az ember mögé rejtőzik.
     A szociális függőségi viszonyok talán még soha nem voltak ennyire erősek, mint a pártok, a sajtó és a különféle szervezetek mostani korában. Ezt a tényt használja ki a Sátán, mert senki sincs befolyásának jobban kiszolgáltatva, mint a személyiségétől megfosztott és "beetetett" ember! Egyes pártirányzatok automatikus velejárója a démoni megszállottság! Semmi nem könnyíti meg ilyen nagymértékben az emberiség növekvő elsátánosodását, mint a médiák általi általános néphülyítés!
     Ez különösen a szexualitás terén mutatkozik [mindezen megállapítások 80 évvel ezelőttiek – mit mondana ma Robert Mäder atya?!]. Az Ördög az asszony, illetve a férfi mögött bújik meg. A férfinak az asszonyhoz és az asszonynak a férfihoz való rendelése Isten által akart viszony. Csak az ő kölcsönös egymásra-találásuk és egymás-birtoklásuk tudja az emberi nem feladatát hiánytalanul megoldani a Házasság Szentségének oltalma alatt.
     A bűnre való kölcsönös készségek (a Szentségen kívüli) kiélése következményeként, a férfi és a nő emberi méltósága sérül és egymás ellenségeivé válnak. A Sátán előszeretettel használja fel a szexualitást a két nem elbukására, és a szexualitás sátánivá tételével az Ördög az emberiség jövőjét uralja.
     A Sátán metódusával szemben Krisztus módszerét kell bevetni, a bűnre hajló vágyakat leküzdeni a kereszt módszerével, a Sátán önkényét Isten szavával és törvényével. A pusztában Jézus így szállt szembe a kísértővel. Minden gonoszság lényegében önzés: 'a saját életem', 'én tudom', 'jogom van'. Ez a három lépcsőfok a bűnbeeséshez! Az embernek ugyanis, aki "mindent tud", úgy érzi, hogy minden lehetősége adott és mindent élvezhet, nincs szüksége többé Istenre. Egyről azonban megfeledkezik a "tudó ember", hogy a mérlegelésre, a tudásra képes agyát is Istentől kapta, és ennek értelmes használatával el kell majd számolnia! Ám épp a "modernizmus" révén nem remélik Istent, nem is követik – ezért "biztos ami biztos" –, itt a földön keresik a boldogságot. Észre sem veszik, hogy ezzel a sátán uszályában találják magukat, aki a kárhozatot kínálja nekik, fals "boldogságkeresésük" fizetségeként!
     A bűnre hajló vágyak leküzdése Jézus példája nyomán lehetséges, a tudatosság és szeretet három lépcsőfokán: az alázat-, a szegénység- és a bűnbánat szellemével.
Ebből áll minden aszkézis, minden tökéletességre való törekvés! 

     A Szűzanya minden jelenésében, különösen az 1917-es fatimai kéréseiben, a rózsafüzér imádkozására való felhívás szerepel.     

XII. Piusz pápa az Ingruentium malorum [kezdődő veszély] kezdetű enciklikájában ezt írja: "Vonakodás nélkül újból kijelentjük, hogy nagy reményt fűzünk a Szent Rózsafüzérhez a korunkat sújtó bajok helyrehozatalában. Nem erőszakkal, nem fegyverekkel, nem emberi erőfeszítéssel, hanem ezen imádság által elnyert isteni segítséggel, a parittyával rendelkező erős Dávidhoz hasonlóan, az Egyház rettenthetetlenül szembenéz a pokoli ellenséggel". Az ifjú házasoknak 1941. október 8-án e szavakat mondta a rózsafüzérezésre biztatva őket: E módon a legtisztább és leghatalmasabb Szűz védelme alá helyezik magukat.

VI. Pál pápa „Marialis cultus” apostoli buzdítás kezdetű enciklikájából: „A rózsafüzér mondása természete szerint nyugodt, késleltetetten lassú ritmust igényel, ami elősegíti az imádkozóban az elmélkedést az Úr életének misztériumairól, melyet Annak szívén keresztül lát, aki a legközelebb állt az Úrhoz, s melyekből elmondhatatlan gazdagság fakad.”

II. János Pál: 2002-es Rosarium Virginis Mariae apostoli levelében így ír: "Az Egyház a rózsafüzérnek mindig különös hatékonyságot tulajdonított, ezért a legnehezebb ügyeit a közösségben, folyamatosan mondott rózsafüzérre bízta. Olyan pillanatokban, amikor az egész kereszténység került veszedelembe, a Rózsafüzér erejének tulajdonították a megmenekülést, és utána úgy köszöntötték a Rózsafüzér Királynőjét, mint a szabadulás kieszközlőjét (…) Számos jele van annak, hogy a Szent Szűz éppen ezen imádság révén akarja érvényesíteni anyai gondoskodását!" (RVM 39)

"A rózsafüzér jellegzetesen máriás imádság, lényegét tekintve krisztologikus. Alkotóelemei az evangéliumi üzenetnek mintegy rövid összefoglalása. Benne visszhangzik Mária imádsága, örök Magnifikátja, a megváltó megtestesülés művéért, mely az ő szűz méhében kezdődött el." 

(folyt.)

61. Serényen gyakorold magadat az Isten félelmében, mert ez töredelmessé és alázatossá teszi a szívet.
62. Gondold meg, hogy milyen változékonyak az emberek és milyen kevéssé lehet bennök bízni; azért vesd bizalmadat egészen Istenbe, aki sohasem változik!
63. Lelki ügyeidet beszéld meg valamely tudós és ilyen dolgokban jártas lelki atyával; tárj föl előtte mindent és kövesd tanácsait!
64. Valahányszor az Úr asztalához járulsz, mindig kérj Istentől valami különös kegyelmet azon végtelen irgalmasságánál fogva, mellyel Ő szegény szívedbe tér!
65. Ha sok oltalmazód és szószólód van is, Szent Józsefet mégis különösen tiszteld, mert ő sokat kieszközölhet Istennél!
66. Szomorúság és belső nyugtalankodás idején el ne hagyd szokásos imádságaidat és önsanyargató gyakorlataidat, mert a gonosz lélek csak azért nyugtalanít,
hogy fölhagyj velök; gyakorold ilyenkor még buzgóbban azokat, mint máskor, és tapasztalni fogod, mily hamar megsegít az Úr.
67. Kísértéseidet és tökéletlenségeidet ne hozd elő a házban gyarlók és tökéletlenek előtt, mert az neked és másoknak is kárára lesz; csak a tökéleteseknek beszélj
róluk!
68. Gondold meg gyakran, hogy csak egy lelked van, csak egyszer kell meghalnod, csak egy életed van, de ez is igen rövid, és hogy csak egy örök dicsőség van –
ha erre gondolsz, sok olyant nem fogsz tenni, amit különben megtennél.
69. Minden kívánságod az legyen, hogy Istent láthassad; egyedül attól félj, hogy Őt elveszíted; egyedül azon szomorkodjál, hogy Őt még nem bírod; egyedül
annak örülj, ami téged Hozzá vezethet, s így nagy nyugodalma és békessége lesz életednek.

Isten nem hagyott magunkra a küzdelemben!

     Az elhatalmasodott bűn sok embert a szekták, a keleti vallások vagy akár a sátánimádás felé sodor. Ez is azt jelzi, hogy a sátán végső célja nem evilági. Nem ,,csak'' az emberiség földi életének megkeseríté-sére és tönkretételére tör. Ez csupán ,,mellékterméke'' munkájának. A sátán ‒ mint mondtuk ‒ népet akar maga köré gyűjteni a kárhozatba. A lelkekért folytatott harca könyörtelen, szívós, kompromisszum nélküli, s ezzel a törekvéssel szemben harccal védekezhetünk. ,,Nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen'' (Ef 6,12).
A bűn több, mint egy futólagos ak-tus, mely semmi-lyen visszautat nem akar ismer-ni. Bűn, az elkö-vetés pillanatá-ban mintegy megkövesedik és örökre az is akar maradni, egyedül a bűnbánat (Szentsége) képes feloldani Krisztus Vérében!
     A Sátánnak minden, ami Krisztushoz tartozik, személyes és halálos ellensége. Krisztus és Sátán tehát kibékíthetetlen ellentétek. Jézus Krisztus, mint a kegyelem Istene egyúttal a szeretet Istene. Ő maga az Ajándékozó, az Irgalmas Szánalom és a Megbocsátó Jóság a bukott emberi nem iránt. A Sátán az élő Krisztus élő Antikrisztusa, Krisztus- és keresztény-üldöző. A voltaképpeni Antikrisztus személyesen mindig maga a Sátán lesz. De mint Krisztus utánzójának, csakúgy mint Krisztusnak, neki is megvannak minden időben a látható helyettesei, képviselői.
     A „helyettes” (azaz evilági) Antikrisztus nem csupán egy apokaliptikus figura, hanem minden időben egy létező ember. Szent János és Szent Pál megmondták nekünk, hogy már az ősegyház korában is működött. Az Antikrisztus mindig az az erő, „aki Isten fölé akar emelkedni, és mind afölé, ami Szent. Sőt, Isten templomában foglal helyet, s azt állítja magáról, hogy Isten”. (2Tesz 2,4) A napjainkban is tapasztalható keresztény-ellenesség számtalan megjelenési formájaként.
     Mindazonáltal ez az "antikrisztusiasság" még soha nem mutatkozott meg ennyire határozottan, ennyire nagyképűen, kegyelem-tagadóan, ennyire kegyelem-ellenesen. Nem mutatkozott még soha ilyen ádáz ellenségeként a kinyilatkoztatásnak és minden természetfelettinek.
     A sátánizmus szellemét csak az ellentétével lehet legyőzni, a Megváltó Krisztus kegyelmeivel, melyet ő az Üdvözítő Édesanyjára bízott, a "sátántipró" Asszonyra! Jól gondoljuk, ha a kegyelmeket az Istenanyán keresztül kérjük. Erről tesz tanúságot a fatimai pásztorlányka, Jácinta is, aki kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk.   Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus és Mária Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997, 108.o.)

Az ördög nagyon is létezik, a munkája az idők végezetéig folytatódik, hatalmas intelligenciával és akarattal bír. Az idők végezetéig a Teremtés ellen tusakodik! Amíg teheti, nagy veszélyt jelent a meggondolatlan emberre! Mindenkor kerülni kell a sátánnal és csatlósaival (a szektákkal és egyes pártokkal) való beszélgetést! A Szentségek, a Szűzanya és az angyalok nagy segítség a sátán elleni küzdelemben!

(A forrásokat lásd az első posztban!)

     XI. Pius pápa „Ingravescentibus Malis” körlevele a Szent Rózsafüzérről (részletek): „Aki ezt a lelkületet megveti, az isteni Megváltó tanítása szerint nem juthat a mennyek országába. Lehet, hogy a gőgös jelenkor lebecsüli és elutasítja Mária rózsafüzérét, de a szentek minden korban nemcsak szerették, hanem buzgón imádkozták is, sőt mint hatalmas fegyvert használták a gonosz lelkek ellen, a békesség megszerzésére és az emberiség számára. (…) Ugyanezért óhajtjuk, hogy a hívők kivételes buzgósággal végezzék a rózsafüzér ájtatosságot, a templomban és családi otthonukban egyaránt. Mégpedig azzal a szándékkal, hogy az Isten ellenségeit, akik a katolikus hitet és az Egyház szabadságát támadják, az isteni és emberi jogok ellen az örjöngés erejével lázadnak, igyekezve a társadalmakat a romlásba és pusztulásba taszítani, az Isten Anyjának hatalmas közbenjárása folytán bűnbánatra indítva - végre jó útra térjenek.

A szentséges Szűz, aki az albiak sötét eretnekségét a keresztény világból győztesen elűzte, buzgó könyörgéseinkre szüntesse meg az újabb tévelyeket is, különösen a kommunizmust, amely több tanával és gaztettével a régi eretnekségre emlékeztet.

Az egész világon, minden városban és faluban egy lélekkel és egyesült erővel szálljon az imádság az Isten kegyes Anyjához azzal a könyörgéssel, hogy a keresztény és emberi kultúra fölforgatói legyőzessenek, s a fáradt és aggódó emberiség fölött az igazi béke napja végre fölragyogjon. (…) A Szűzanya rózsafüzére a mindennemű szenvedőknek – különösen a haldoklóknak – nyújtson enyhületet s fokozza bennük az örök boldogság reménységét. Az apák és anyák mutassanak gyermekeiknek példát. Este a családi otthonokban, a Szűzanya képe előtt mondják el közösen, egy hittel és lélekkel, a szent rózsafüzért!"   (Castelgandolfo, 1937) (folyt.)

51. Soha ne szűnjél meg magadat gyakorolni az alázatosságban és önmegtagadásban!
52. Ébreszd föl magadban folyvást a szeretet indulatát, mert az felgyullasztja és meglágyítja a szívet.
53. Ugyanezt tedd más erénnyel is!
54. Ajánld föl mindenedet Istennek, az örök Atyának, isteni Fiának, Jézusnak érdemeivel együtt!
55. Mások iránt légy gyöngéd, magad iránt pedig szigorú!
56. A szentek ünnepein elmélkedjél erényeikről és kérd Istent, hogy juttasson nekem is azokból!
57. Lelkiismereted megvizsgálását minden este nagy gonddal végezd!
58. Szentáldozásod napjának reggelén fontold meg, hogy nyomorult bűnös létedre Istent veheted magadhoz; estéli imádban pedig azon elmélkedjél, hogy Uradat,
Istenedet vetted magadhoz!
59. Ha elöljáró vagy, haragodban senkit se büntess, hanem csak haragod múltával tedd; így lesz haszna a büntetésnek.
60. Buzgón törekedjél a tökéletesség és áhítat magas fokára, így járj mindennek végére!

A sakkjátékos

     A politikában az erős egyéniség a döntő tényező. A személyiség maga az idea, melynek a képviselője, megvalósítója akar lenni. A kimagasló személyiséghez és nagy ideákhoz zseniális taktikai készségnek is járulnia kell, hogy e kettőnek sikere legyen. Háborúban ennek példája a jó tábornoki stratégia. A keresztény szimbolika ezért ábrázolja a Sátánt gyakran sakkjátékos-ként. A sakk a számító taktika zseniális játéka. Aki a világtörténelem sakkjátsz-máját filozofikusan követi, az könnyen felismerheti, hogy a Sátán a módszer nagy mestere, ügyes diplomata, dörzsölt taktikázó.
     A játék művészete annak a leplezéséből áll, amit valaki akar, és annak színlelésében, amit nem akar. A cél világos: az emberiség sátánizálása az Istentől való elszakítása által. Ez a procedúra három lépésben zajlik le.
     Az első lépés az Istentől való elszakadás az alkalmankénti bűn által.
     A második lépés a gonoszságban való radikalizálódás az Istentől való tudatos és krónikus elfordulás által.
     A harmadik lépés az Isten elleni formális lázadás a nyílt keresztény-ellenesség által.
     Az első szakasz tehát a gyengeség, a második a rosszaság, a harmadik a gonoszság. Az eredmény: sátáni csatlóssá vált ember.
     Az emberiség történelmében a Sátán első ízben kígyó képében jelenik meg. „De a kígyó ravaszabb vala a föld minden állatainál, melyeket az Úr Isten alkotott vala.” (1Móz 3,1) A Sátán kígyó alakjában végső céljait a csalfa frázisok mögé dugja el. Mi a frázis? A frázis a fél-igazság és a fél-hazugság keveréke. Az Ördög ős-szüleinknek az Istenhez való hasonlóságról beszél („olyanok lesztek, mint Isten”), a szem felnyílásáról, a halhatatlanságról. Ezek igazságok, de egyúttal tévtanok is, aszerint, hogy ki hogyan értelmezi. A frázisnak se nem a fél-igazság, se nem a fél-hazugság a célja, hanem egyedül a teljes hazugság.
     Ez az indirekt módszer a történelem folyamán mindig ragyogóan bevált. Ez minden tévtan és minden forradalom módszere. Amikor a Sátán sötétséget akar elterjeszteni, mindig a fény angyalának köpenyegébe burkolózik és látszat-jót kínál (amit aztán, még látszat szerint sem valósít meg). Amikor egy zsarnokságot akar győzelemre juttatni, mindig a szabadság lobogóját bontja ki. Amikor megakarta fosztani az emberiséget a Szentségek oltalmazó hatásától, akkor jobbító reformokat kínált és ez volt a protestantizmus. Amikor sötétséget akart a fejekbe és a lelkekbe, akkor meghirdette a Felvilágosodást. Így jött aztán a pogány humanizmus a világba, így a vallási racionalizmus, így a kommunizmus, így a liberalizmus és az extrém nacionalizmus.
     Az istentelen eszmék – mint ilyenek – az élet minden területén kizárólagosságot követelnek maguknak, nyilvánvalóan a kereszténységgel szemben is, melyet mindig is a totalitárius kibontakozásuk legfőbb akadályának tekintenek. Közös céljuk az önálló emberi gondolkodás és vélemény nyilvánítás kiirtása, úm. a „népnek” egyetlen homogén „tömegmasszává” való formálása. 
     Jézus tanítása szerint a gonoszságért és a sötétségért nem lehet csak a Sátánt felelőssé tenni: ,,Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, házasságtörések, lopások, gyilkosságok, a hűtlenség, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség. Mindez a rossz belülről származik és ezek tisztátalanná teszik az embert.” (Mt 15,19-20). Az ember felelősséggel tartozik tehát a tetteiért, bűneiért és nem okolható mindenért csak az ördög.

(A forrásokat lásd az első posztban!)

     XIII. Leó egyébként arra is felhívja figyelmünket, hogy az örvendetes, a fájdalmas és a dicsőséges rózsafüzér pont az ellen a három fő baj ellen nyújt orvosságot, melyek korunk társadalmát érik: a szerény és dolgos élettel szembeni ellenkezésünk az örvendetes titkok szemléletében találja meg ellenszerét. A fájdalmas titkokról való elmélkedés, a szenvedés minden fajtájával szembeni irtózásunk legyőzője, míg fékevesztett materializmusunk a dicsőséges titkok szemléletében talál gyógyírt. Így a rózsafüzér nem csak az egyes személyek számára tudja jótékony hatását kifejteni, hanem az egész társadaloméra.

Az Octobri mense 1891-ben megjelent enciklikájában. „Az emberi szellem éleslátása a jelenlegi viszonyok megítélésében nem ér fel az Isteni Gondviselés döntéseihez. De valamikor be fog következni, hogy jóságában Isten a történelmi események okát és következményeit nyíltan megmutatja nekünk. Akkor világosan kiderül majd, mily hatalmas befolyása volt ezekre a dolgokra az ima szeretetszolgálata, és mily módon érte el a meghallgatást. Következésképpen kinyilváníttatik, hogy a siker azáltal következett be, hogy az elferdült korszellem közepette, sokak a test és a szellem minden beszennyezésétől érintetlenül, tisztán és épen őrizték meg magukat, miközben a megszentelődést az Istentől való félelemben teljessé tették. Mások továbbá, az elbukáshoz közel bár, de mégis uralkodtak magukon, és épp a kísértésekből az erények növekedését kapták. Végül megint mások, akik elestek, egyfajta belső unszolásra lélekben megrendültek és arra indíttattak, hogy újra felemelkedjenek az irgalmas Isten szerető átkarolásába. Ezért könyörögve kérünk sürgetőn mindenkit, hogy az ősellenség csábító trükkjeinek ne engedjen; és semmi okból ne lankadjon a rózsafüzérezésben való buzgóságban, hanem szüntelenül tartson ki benne.”

(folyt.)

     Kérem a tisztelt egyházmegyei-, rendházi- és plébániai könyvtárosokat, szerzetesnőket, atyákat és híveket, hogy akinek hozzáférése van XIII. Leo pápa alábbi (a rózsafüzérről szóló) enciklikáinak és brévéinek magyar fordításaihoz, az legyen szíves számomra, bármilyen formátumban elküldeni! ( begyiktibor@gmail.com )

Tudomásom szerint a nevezett publikációk több nyelven elérhetők ugyan, de hiteles magyar fordításban nem! Kérésem részben-egészben való teljesítésével, nagyban hozzájárulnak a Szentolvasó népszerűsítéséhez, úgy a "Hajnal Szép Sugara" blogomon, mint a Mária Rádiós műsoraimon keresztül!

Köszönöm a segítséget! 

Supremi apostolatus (1883)

Superiore anno (1884)

Vi e ben noto (1887)

Octobri mense (1891)

Magnae Dei Matris (1892)

Laetitiae sanctae (1893)

Iucunda semper expectatione (1894)

Adiutricem (1895)

Fidentem piumque animum (1896)

Augustissimae Virginis Mariae (1897)

Diuturni temporis (1898) 

Hálás tisztelettel és imával:

Begyik Tibor blogszerkesztő, a Mária Rádió műsorszerkesztője

     Az „Istenanya” elnevezés a görög Theotokosz (Istenszülő) szóból ered. A „theotokosz” kifejezést Efezusi Zsinaton (431) fogadták el. Ezzel, a nesztoriánus eretnekséggel szemben megerősítették Jézus isteni voltát, s ebből következőleg kinyilvánították Mária istenanyságának dogmáját.
     Nemcsak a katolikusok, hanem még a protestánsok is elfogadják az efezusi zsinat döntését. Karl Barth protestáns teológus egyenesen kijelenti: "ez a hittétel jelentős és szükséges mint a krisztológiai dogma kiegészítő kifejezése, mert tömören kimondja, hogy Krisztus, aki anyától születik, valóságos tagja az emberiségnek, de ugyanakkor valóságos Isten, mert ez a gyermek az Isten Fia; Mária tehát Isten anyja."   Nyilvánvaló, hogy a protestánsok szerint ez nem azt jelenti, hogy Máriát különleges tisztelet illeti meg, hanem csak azt, hogy teológiailag elfogadható és helyes Máriát Isten anyjának (theotokosz) nevezni. Szerintük ez a dogma elsősorban nem Máriáról akar mondani valamit, hanem Krisztus istenfiúságának a megvallása.
     Szerintünk viszont Mária istenanyasága az első és legjelentősebb Mária-dogma, a legfontosabb mariológiai alapelv, hiszen az istenanyaságból érthető meg a Szűzanya méltósága és minden kiváltsága (szeplőtelen fogantatás, szűzi anyaság).  A. Schmemann ortodox teológus szerint "ha a Szentírásból semmi mást nem tudnánk, csak azt, hogy Krisztusnak, az Istenembernek van egy édesanyja, és ezt Máriának hívják, ez az egyetlen kijelentés elég lenne ahhoz, hogy az egyház szeresse és tisztelje őt."
     A legjelentősebb hittitkot hordozó Mária-ünnepről, Isten Népe a legkülönfélébb dátumokon emlékezett meg, melynek még áttekintése is hosszú volna!
     Sokáig nem látszott szükségesnek, hogy külön ünnepet kapjon ez a hittétel, hiszen burkoltan minden Mária-ünnep magában foglalja, s a karácsonyi ünnepkörnek is tárgya.
     Az ünnep a keresztény világ keleti részén korábban megjelent, mint nyugaton, de az 5. századra már elterjedt Dél-Európában, s a karácsony előtti vasárnapra esett. Szűz Mária anyaságát Rómában csak a 7. század előtt kezdték január 1-jén ünnepelni.
     A Mária anyaságának ünnepe helyére a 13–14. századtól egyes országokban a gyermek Jézus névadásának ünnepe került át, amely csak V. Piusz pápa 1570-ben kihirdetett a Római Missaléja révén terjedt el az egész katolikus egyházban. Így ez az ünnep teljesen átvette Mária anyaságának január 1-i ünnepének helyét.
    1931-ben XI. Piusz pápa az efezusi zsinat 1500. évfordulója alkalmából október 11-ét jelölte ki az egész katolikus egyház ünnepévé.
     A II. Vatikáni Zsinatot követően, 1974-ben VI. Pál pápa Krisztus (névadásának) körülmetélésének ünnepét eltávolította a liturgiai naptárból, és eredeti helyére visszakerült "az Istenanya, Mária ünnepe" január elsejére.
A tradicionalista katolikusok viszont továbbra is október 11-én, az eredeti elnevezést („Szűz Mária istenanyasága”) használva ünnepelnek. A kopt rítusban december 16., a bizánci és szír rítusban december 26.
     A szentmisében elhangzó könyörgésből:
Istenünk, te Mária szűzi anyasága által örök üdvösséggel ajándékoztad meg a világot. Engedd, kérünk, hogy Isten Anyjának közbenjárását mindig érezzük, mert tőle kaptuk Fiadat, az élet szerzőjét. Amen.

     Az alábbi források felhasználásával:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C5%B1z_M%C3%A1ria_istenanyas%C3%A1g%C3%A1nak_%C3%BCnnepe
http://lexikon.katolikus.hu/M/M%C3%A1ria%20istenanyas%C3%A1ga.html
http://pecsgyarvarosplebania.hu/index.php/lelki-koezoessegi-elet/maria-uennepek

     Szent XXIII. János (Angelo Giuseppe Roncalli 1881-1963) római pápa 1958–1963 között, Szent Péter 261. utóda.
     Szegény paraszti családból származott, s ezt még szentszéki diplomata korában sem felejtette el. Egyszerűségének, közvetlenségének és őszinte emberszeretetének köszönhetően minden idők egyik legnépszerűbb pápája volt.
     A hívő nép ajkán megbecsülést kifejező megszólításai születtek, mint „a jó pápa", „a világ plébánosa", ill. amiért időről időre elhagyta a Vatikánt, az amerikaiak "Johnnie Walker"-nek nevezték (sétáló János – a whiskymárkára utalva), az olaszok pedig „Giovanni Fuori le Murának” (falakon kívüli Jánosnak – a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikára utalva).
     Bár pápasága kevesebb mint öt évig tartott, mégis tudott maradandót hagyni maga után: pl. teljesen váratlanul összehívta a II. Vatikáni Zsinatot, a Katolikus Egyház 21. egyetemes zsinatát. A pápa terve nem csak az egyház megújítása, de számos liberális egyházi tisztségviselő álláspontjának tisztázása is, ennél fogva a bejelentése kifejezetten riadalmat keltett. A pápa nyitóbeszédében a célt így határozta meg: "A zsinat fő feladata, hogy az Egyház a keresztény tanítás szent letéteményét minél hatékonyabb eszközökkel őrizze és hirdesse!"
     XXIII. Jánosnak az elképzeléseit nem sikerült megvalósítania, hirtelen halála okán.
     Az Egyház 2000. szeptember 3-án boldoggá avatta, 2014. április 27-én az Isteni irgalmasság vasárnapján, az őt korábban boldoggá avató II. János Pál pápával együtt pedig szentté avatták.
Emléknapját október 11-én (a II. vatikáni zsinat megnyitásának évfordulóján) tartja a Katolikus Egyház.

41. Gondolj a mennyei vendégségre, hol Isten az étel és a szent angyalok a vendégek; oda irányítsd minden vágyadat!
42. Elöljáróid jelenlétében, akiknek személyében az Úr Jézust kell látnod, csak annyit beszélj, amennyi szükséges, és azt is nagy tisztelettel!
43. Ne tégy soha olyasmit, amit mások előtt nem mernél megtenni!
44. Ne hasonlítsd össze egyik embert a másikkal, mert ez ellenszenvet szül!
45. Ha valamiért megbüntetnek, fogadd alázattal és imádkozzál azért, aki megbüntetett!
46. Ha elöljáród parancsol valamit, ne mondd, hogy mások azt máshogy parancsolták volna, hanem gondold meg, hogy mindegyiknek jó és szent a szándéka, és
teljesítsd, amit parancsoltak!
47. Amihez semmi közöd, arról ne beszélj, ne is kérdezősködjél róla kíváncsian!
48. Gondolj elmúlt életedre, hogy megsirathasd, mostani lanyhaságodra és mindarra, ami még hiányzik ahhoz, hogy mennybe juthass, hogy szent félelemben
élhess; mindez nagy javadra válik.
49. Amit a házbeliek vagy rendtársaid mondanak, tedd meg mindig, ha nem ellenkezik a szent engedelmességgel, és felelj mindenkinek szelíden és alázatosan!
50. Ne kívánj semmi különöset sem evésben, sem ruházkodásban, ha nagy szükség nem kényszerít reá!

     XIII. Leó pápa hosszú pontifikátusa alatt 12 enciklikát írt a rózsafüzérről, nem számítva a számtalan levelet és brévét. Az egyháztörténelemben egyedülálló, hogy egy pápa egyazon témáról ennyi enciklikát írjon. De ennek komoly indoka volt! Tekintettel az antikeresztény erőkre, melyek az Egyházat támadják, a pápa válaszként az ima összes erejét mobilizálni akarta. Ő rendelte el, hogy október a rózsafüzér hónapja legyen – annak meghatározásával –, hogy a plébániatemplomokban ezen hónapban, kihelyezett Oltáriszentség előtt imádkozzák a rózsafüzért, melyet a Szűzanya tiszteletére mondott litánia kövessen. A pápa minden év szeptemberében a világ püspökeinek írt levelében figyelmeztetett, hogy ne mulasszák el a papságot és a híveket bátorítani e szertartás naponkénti elvégzésére. „A rózsafüzér az egyik leghathatósabb forma, az örök élet elnyeréséhez” – írja a Diuturni temporis enciklikájában!

XIII. Leó pápának az 1883-ban a rózsafüzérről szóló első enciklikája, a Supremi apostolatus volt az, melynek elején emlékezetbe idézi, hogy Szent Domonkos „mennyei fénytől megvilágosítva ismerte fel, hogy nem lehet hatásosabb üdveszköz (a világ bajai ellen), mint az emberiség visszatérte Jézus Krisztushoz, aki az út, az igazság és az élet. A visszatérés úgy érhető el, ha megváltásunkat minél gyakrabban szemléljük, s közbenjáró szószólónknál – a Szűzanyánál – keresünk menedéket, akinek megadatott, hogy minden eretnekséget eltiporjon (…) Napi munkájuk után (a hívek) jöjjenek össze és a Szent Szűz szobra előtt, imádkozzák a rózsafüzért az Egyház szándékaira: az elszakadt testvérek egyesüléséért, az Egyház szabadságáért azokban az országokban, ahol a kormányok Krisztus és az Egyház törvényei ellen intézkednek, engesztelésül az anyagelvűség rontásaiért. Ki merészelné azt gondolni és kijelenteni, hogy a Szűz védelmébe és segítségébe vetett nagy bizalmunk túlzott lenne?” – mondta a pápa.

Nos, kedves Olvasó, ez az enciklika korunkban még aktuálisabb, mint valaha, ennek ellenére magyar fordításban nem érhető el!

(folyt.)

A világ dolgai

     Az általános megtérésben rejlik tehát a Nyugat fennmaradásának kérdése! Látható és tapasztalható, hogy csak két birodalom létezik – nem három vagy több –, és e kettő-nek elsősorban nem politikai különbözősége a lényeg, hanem a Kereszténységhez való viszonya! De mi a világ helyzete most? Az egyik leveteti az iskolákból a feszületet és ál-ökumenizmussal akar összemosni minden vallást, a másik, kötelezővé tette a hitoktatást az iskolákban és támaszkodik az Egyház segítségére. Az életszentségtől mindkettő messze áll, de az egyik legalább törekszik a megszentelődésre. Vagyis, jóval határo-zottabb elkülönülés van a Krisztus követés és a Sátánnak való behódolás között! Persze, minden ember előtt ott áll a könyörtelen alternatíva, hogy e két birodalom közül melyikbe akar tartozni, melyik szekerét tolja. Ez a választási alternatíva nem csak az egyének, hanem az egész emberiség előtt áll. És ez a kereszténységen belül is érvényes, a katolicizmus és a protestantizmus között: (mert) "ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek." (Jn 6,53)
     A Nyugat bűne nem egyesek privát bűne, hanem az egész nyugati társadalom bűne, és ezért a Nyugat megme-nekülése nem a privát emberek megtérésétől függ, hanem népeik megtérésétől! Tehát, nem csak a német-, angol-, francia emberek stb., hanem Német-ország, Anglia, Francia-ország stb. megtérésének függvénye a naturalizmusból a természet-felettibe.
     A világ dolgai, az erkölcsi élet hanyatlása, az Egyházon belüli válságtünetek arra utalnak, hogy korunk az elhatalmasodott bűn kora, s ennek következményei világméretekben sodorják a pusztulás felé az egyént, a családot, a társadalmakat és a világot. Különösen a deviancia terjedésére, a családok felbomlására, a bűnözés terjedésére, a tragédiákra és a természeti katasztrófákra gondolunk. Az ember pedig nem csupán evilági életét nehezíti meg napról napra bűneivel, de örök életét is veszélyezteti, s egy idő után számítanunk kell az igazságos Isten közvetlen beavatkozására. A Jelenések könyvében három fejezet (vö. Jel 8-11) is utal erre.   Ezek bár jelképes leírások, mégsem hagynak kétséget afelől, hogy a bűn mind súlyosabb büntetéséről van szó. Ennek kapcsán a Jelenések könyve így fogalmaz: ,,Az emberek fájdalmukban a nyelvüket harapdálták, s káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de tetteiket nem bánták meg'' (Jel 16,10).
     Már Izaiás figyelmeztet az elhatalmasodott bűnre: ,,Jaj azoknak, akik a büntetést ökörlánccal vonják magukra és a bűnt úgy húzzák, mint a kötél a szekeret'' (Iz 5,18) A Bölcsesség könyve is inti az embert: ,,Azoknak azonban, akik a büntetésül szánt megcsúfolásból nem okultak, Istenhez illő ítéletet kellett elviselniük'' (Bölcs 12,26). Ez arra is utalás, hogy a büntetés egyben a bűnbánatra és a megtérésre is alkalmat nyújt (vö. Bölcs 12,10).
     A bűn elhatalmasodása nem csupán szenvedést és ítéletet vált ki, de az emberi kéz munkáját is tönkreteszi. Még a ,,termékeny föld is szikes mezővé'' válik ,,lakóinak gonoszsága miatt'' (Zsolt 106,34). Az Isten iránt hálátlan ember reménye pedig ,,elolvad, mint a téli dér, és elfolyik, mint a hasznavehetetlen víz'' (Bölcs 16,29). Egyedül az Úr félelme, az istenhit adhat emberhez méltó életet: ,,Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár. Élvezheted majd, amit kezed szerez, boldogságban és bőségben fogsz élni'' (Zsolt 127,1-2). A   Szentírás szerint még a természet is támogatja az istenfélő embert. ,,A teremtett világ ugyanis, amely neked, a Teremtőnek engedelmeskedik, a bűnösök fenyítésére fokozza erejét, de lecsillapszik, hogy jót tegyen azokkal, akik benned bíznak'' (Bölcs 16,24).

(A forrásokat lásd az első posztban!)

31. Amiről reggel elmélkedel, az egész nap legyen szemed előtt, s erre nagy gondot fordíts, mert nagy lelki haszonnal jár!
32. Az Isten küldötte sugallatokat őrizd meg híven és ama feltételeket, amelyeket Ő imádság közben fölébreszt benned, valósítsd meg tettekben is!
33. Kerüld a különcködést, amint csak lehet, mert ennek kárát vallja a testület!
34. Olvasd gyakran rended Szabályát és Szabványait és tartsd meg őket híven!
35. Mindenben lásd az isteni gondviselést és bölcsességet, és csak az Urat magasztald mindenkor és mindenben!
36. Szakítsd el szívedet minden teremtménytől; keresd az Istent és megtalálod Őt!
37. Ne mutass áhítatot külsőleg, ha nem érzed bensőleg; ellenben ha nincs benned áhítat, azt rejtsd el!
38. Belső áhítatodat nagy szükség nélkül észre ne vétesd! „Az én titkom az enyém.” – szokta mondani Szent Ferenc és Szent Bernát.
39. Ne panaszkodjál, akár jó az étel, akár rossz; gondolj inkább az epére és az ecetre, melyet Jézusnak nyújtottak!
40. Evés alatt ne beszélj senkivel; ne is nézz másokra!

     Kérem a tisztelt egyházmegyei-, rendházi- és plébániai könyvtárosokat, szerzetesnőket, atyákat és híveket, hogy akinek hozzáférése van XIII. Leo pápa alábbi (a rózsafüzérről szóló) enciklikáinak és brévéinek magyar fordításaihoz, az legyen szíves számomra, bármilyen formátumban elküldeni! ( begyiktibor@gmail.com )

Tudomásom szerint a nevezett publikációk több nyelven elérhetők ugyan, de hiteles magyar fordításban nem! Kérésem részben-egészben való teljesítésével, nagyban hozzájárulnak a Szentolvasó népszerűsítéséhez, úgy a "Hajnal Szép Sugara" blogomon, mint a Mária Rádiós műsoraimon keresztül!

Köszönöm a segítséget! 

Supremi apostolatus (1883)

Superiore anno (1884)

Vi e ben noto (1887)

Octobri mense (1891)

Magnae Dei Matris (1892)

Laetitiae sanctae (1893)

Iucunda semper expectatione (1894)

Adiutricem (1895)

Fidentem piumque animum (1896)

Augustissimae Virginis Mariae (1897)

Diuturni temporis (1898) 

Hálás tisztelettel és imával:

Begyik Tibor blogszerkesztő, a Mária Rádió műsorszerkesztője

A Sátán imperializmusa

     XIII. Leó pápa a szbdkmvesség ellen 1884. április 20-án kiadott enciklikájában arra hívta fel a figyelmet, hogy a világ két különböző és egymással szembenálló táborból áll. Az egyik szakadatlanul az igazságért és az erényért harcol, a másik mindenért, ami az igazságnak és az erénynek ellene mond.

     Az egyik Isten birodalma itt a földön, nevezetesen Krisztus igazi Egyháza, vagyis az, ami teljes lélekkel Istent és Krisztust szolgálja. A másik a Sátán birodalma, minden, ami a Sátánnak van alárendelve, ami az örök isteni törvénynek ellene mond. Ez a vagy-vagy az egész történelmen végig húzódik, és korunk szellemi harcának is ez a tárgya.
     A sátánizmus célja a Sátán imperializmusa. Egy világbirodalom megalapítása, amiben ő egyedül az isten és az úr, és minden más, az angyal-, az ember- és az anyag-világ a lábai előtt hever. Minden szellemiség az ő szelleméből, akarat az ő akaratából.
     A kereszténység természetfeletti birodalom, a kegyelem atmoszférájában. És ebben az atmoszférában lélegeznek és élnek nem csak az egyének, hanem a társadalmak, az államok, a művészetek, a tudományok, a gazdaság; egy szóval minden, amit kultúrának hívunk. Európa ördögtelenítve lett azáltal, hogy KERESZTÉNY katolikus lett.
    A kereszténységgel és annak látható fejével, a pápával eltűnt a Sátán imperializmusa Rómából, a világ középpontjából. A naturalista pogányság helyébe a katolikus középkorral egy új világ kezdődött.
Mindazonáltal a katolikus középkor csak fegyverszünet volt a szüntelen harcban. Mert az eredendően fény-angyalaként elbukott Lucifer, a "szépség isteneként" élesztette fel a régi pogányságot a humanizmus zászlaja alatt. Először az irodalomban és a művészetben, aztán az erkölcsökben, legvégül a politikában és a gazdasági életben. Az így "felvilágosodott" modern kor megint pogány és naturalista világ lett. Ha nem is mindig Isten nélküli világ, de a segítő isteni kegyelmek nélküli világ.
     Ebben rejlik a marxista-kommunista és a nyugati liberális-naturalista világ közötti lényegi azonosság. Mit érdekli a Sátánt, hogy az egyén, a közösség hisz-e Istenben vagy sem? Az igazi kereszténység a cselekedetekben, az ima- és szentségi életben mutatkozik meg! Márpedig akik ezt nem gyakorolják, ugyan bizony kit követnek? A gonosz szellem is hisz Istenben és mégis ördög! Szent Pál is megmondta, hogy önmagában nem a Hit a lényeg, hanem a cselekvő Szeretet! Vagyis a Krisztushoz való hozzáállás a döntő.

A végkövetkeztetés pedig adott: ha meg nem tértek (...), nem mentek be a mennyek országába. (Mt 18,2)
(A forrásokat lásd az első posztban!)

     V. Piusz pápa (aki maga is domonkos volt) Consuéverunt románi Pontifíces bullájában 1569-ben, látva a törökök készülődését az európai kereszténység ellen, rózsafüzéres körmenetek tartására buzdította a Rózsafüzér Társulatokat, hogy ezzel elősegítsék a keresztény sereg győzelmét az iszlám hadak felett.

A Rózsafüzérnek tulajdonította a fényes Lepantó-i győzelmet a többszörös túlerőben lévő török haddal szemben és ennek dicső emlékére vezette be az egyházi ünnepek sorába 1572. október 7-én a „Győzelmes Nagyasszonyunk” ünnepét. A közös rózsafüzér mondását pedig búcsúkkal látta el!

1726. március 26-án XIII. Benedek pápa kiadta a római breviárium leckéit az október 7-i ünnep matutinumához, miközben kihirdette, hogy „Mária azt ajánlotta Szent Domonkosnak, hogy a népnek prédikálja a rózsafüzért, hogy ez az ima különlegesen hatásos segítség az eretnekségek és a bűnök ellen”.

XIV. Benedek (1675-1758), azokra a vélekedésekre, melyek kétségbe vonták a szentolvasónak Szent Domonkosra való eredeztetését, így szólt: „Nos, feledni látszanak, hogy elődeim egész sora egyértelműen Szent Domonkost tartotta a rózsafüzér apostolának, így X. Leó, V. Pius, XIII. Gergely, V. Sixtus, VIII. Kelemen, VII. Sándor, XI. Ince, XI. Kelemen, XIII. Ince, XIII. Benedek és még sokan mások”.

(folyt.)

21. Amit teszel, tedd úgy, mintha Istent valóban ott látnád magad előtt; ez nagy hasznára lesz lelkednek.
22. Ne hallgass és magad se beszélj másról soha rosszat, kivéve önmagadról! Ha örülsz annak, hogy rólad rosszat beszélnek, jele, hogy az erényben gyarapodol.
23. Minden munkádat ajánld fel Istennek azzal a kérelemmel, hogy dicsőségére és dicsőítésére szolgáljon!
24. Ha vidám vagy, tartózkodjál a túlságos nevetéstől; örömöd legyen alázatos, szerény, kedves és épületes!
25. Tekintsd magad a többiek szolgájának és lásd mindenkiben Krisztusnak, a mi Urunknak személyét! – Így fogsz aztán mindenkit tisztelni és nagyrabecsülni.
26. Légy kész mindenkor úgy engedelmeskedni, mintha elöljáród személyében maga Krisztus parancsolna neked!
27. Óránként vizsgáld meg minden tettedet, és ha lelkiismereted vádol, azon légy, hogy Isten kegyelmével megjavulj; ily módon eljutsz a tökéletesség fokára.
28. Ne gondolj mások hibáira, hanem nézd erényeiket és saját fogyatkozásaidat!
29. Tápláld magadban a forró vágyat, hogy Krisztusért mindenben, és minden alkalommal valamit szenvedhess!
30. Napközben sokszor ajánld föl magadat Istennek a legnagyobb bensőséggel, utána való vágyódással és epekedéssel!

     Kérem a tisztelt egyházmegyei-, rendházi- és plébániai könyvtárosokat, szerzetesnőket, atyákat és híveket, hogy akinek hozzáférése van XIII. Leo pápa alábbi (a rózsafüzérről szóló) enciklikáinak és brévéinek magyar fordításaihoz, az legyen szíves számomra, bármilyen formátumban elküldeni! ( begyiktibor@gmail.com )

Tudomásom szerint a nevezett publikációk több nyelven elérhetők ugyan, de hiteles magyar fordításban nem! Kérésem részben-egészben való teljesítésével, nagyban hozzájárulnak a Szentolvasó népszerűsítéséhez, úgy a "Hajnal Szép Sugara" blogomon, mint a Mária Rádiós műsoraimon keresztül!

Köszönöm a segítséget! 

Supremi apostolatus (1883)

Superiore anno (1884)

Vi e ben noto (1887)

Octobri mense (1891)

Magnae Dei Matris (1892)

Laetitiae sanctae (1893)

Iucunda semper expectatione (1894)

Adiutricem (1895)

Fidentem piumque animum (1896)

Augustissimae Virginis Mariae (1897)

Diuturni temporis (1898) 

Hálás tisztelettel és imával:

Begyik Tibor blogszerkesztő, a Mária Rádió műsorszerkesztője

     Az előzőkben felvázoltam, hogy miként állt össze a "Domonkos" Rózsafüzér, melynél azért hangsúlyoztam az elnevezést, mert sajnos, korunkban számtalan “rózsafüzér-forma” ismeretes, ám ezek közt egyedül az Irgalmasság füzére van pápailag ajánlva!

Meglehet, hogyha valaki egy bizonyos szándékra nem az ilyen-olyan rózsafüzért, hanem a „rendeset” imádkozná – azt, amelyet a pápák, a szentek és maga a Szűzanya is ajánlott –, sokkalta több kegyelmet elnyerhetne a fölséges Istentől!

A pápák mindig is a “rendes”, a DOMONKOS rózsafüzér imádkozását szorgalmazták, melyet maguk is naponta végeztek. Az első, a rózsafüzér érdekében írt bullát 1479-ben az Ea quae ex fidelium kezdetűt, IV. Sixtus pápa adta ki.

Kedves Olvasóim! A Szent Rózsafüzér történeti kialakulásával kapcsolatban, vissza kell mennünk a 13. századba, ahol több szerzetesrendben is imádkozták a zsoltárokat, mind a százötvenet. Azok a szerzetesek viszont, akik nem tudtak olvasni, százötven Miatyánkot mondtak a zsoltárok helyett.

A hagyomány szerint Szent Domonkos a Szűzanyától kapta a rózsafüzér ajándékát kegyelmi ígéretekkel, mely százötven Üdvözlégyből állt.

A XV. században a rajnavölgyi karthauzi szerzetesek minden Üdvözlégyhez hozzárendeltek egy titkot Jézus életéből, ami elmélkedésre, szemlélődésre indította az imádkozókat. Többnyire csak ötven Üdvözlégyet mondtak, és így ötven titkot soroltak fel.

A karthauzi Porosz Domonkos az ötven Üdvözlégyet tizedekre osztotta, s ezen imádságot rosariumnak, vagyis Mária rózsakoronájának nevezte el.

Alanus de Rupe domonkos szerzetes, Douaiban 1470 körül megalapította az első Rózsafüzér Társaságot, amely nagyban hozzájárult a szentolvasó imádkozásának elterjedéséhez.

(folyt.)

Isteni kegyelmek nélkül nem megy!

     Minden állam, olyan mint a kormánya. A kormány olyan mint a népe. A nép olyan mint a hite! De mondhatnánk röviden úgy is, hogy minden kormány olyan mint a miniszterelnöke, ő pedig olyan mint az intelligenciája. Márpedig az intelligencia és tudás semmit sem ér keresztény hit nélkül!
     A Sátán is intelligens, sőt aktiváltan intelligens az ideák és a kivitelezések területén. Ahogy Szent Tamás feltételezi, a Sátán az anyagi világban tévedés nélküli intelligenciával rendelkezik az embernek való ártásra. És itt a bökkenő! Az ördög ugyanis csak a természetfelettiben ostoba.
     Az anyagi világ és a természet törvényei fölött az ördög zseniként ítél. Az emberi test és emberi lélek zseniális ismerője, a legzseniálisabb taktikus és ezt gonoszul tudja érvényesíteni a hitelvek nélküli embereken! Mindezt persze áldozatai észre sem veszik, hiszen csak "természetes vágyaiknak" engednek!
     Még soha, egyetlen emberi kormány sem rendelkezett olyan egyetemes tudással, emberismerettel és a jövő lehetőségeinek akkora átlátásával, mint a Sátán. Ennek következtében még egyetlen kormány sem volt képes önmagától, a világ fölötti egyetemes uralom érdekében olyan eredményes imperialista politikát folytatnia, mint amire az ördög képes. Ha a világ fiainak efféle tervei mégis sikeresnek mondhatók, akkor abban egyértelműen a Gonosz szellem áll a háttérben! A sátáni erők hatalma pedig annál nagyobb, minél szélesebb, szabadabb teret kap a működésre!
     A kegyelmi állapot hiányában – szentségi élet nélkül – csupán "tanult" ésszel, egyetlen embernek (politikusnak) sem sikerült még a gonosz cselvetéseit kivédenie, ha az már elkezdte aknamunkáját! Ezért is hordoz nagy veszélyt magában, hogy az EU Parlament kizárta alkotmányából még a "kereszténység" szó említését is!
     A Sátán fáradatlan ötletgazda, untalan kísértő, övéit sugalmazó és egyúttal nagy végrehajtó.  Az ő gondolkodása egyúttal cselekvés is, sőt még ennél is több, fáradhatatlan aktivizmus. Célja az embernek állati szintre való aljasítása, a Teremtés kudarcának felmutatása Istennek!
     Az ijesztő, hogy milyen messzire ható hatalma van az ember teste fölött: az érzékszervek és az ideg-rendszeren keresztül, a fantázia, az érzelem és vágyak szítása felett. És ezzel a Sátánnak közvetve befolyásolási lehetősége van a külsőtől, a testitől függő emberi gondolkodásra és akaratra. Ugyanakkor ‒ és ez reményteljes ‒, hogy a Sátánnak nincs közvetlen hatalma az ember benső világa, az emberi akarat és lelkiismeret irányítása felett. A lélek mélye, ahol a szabad elhatározások születnek, nem megközelíthető a démonok számára; csupán a test és lélek határterületén, a pszichén keresztül próbálhatják befolyásolni.  És végeredményben, egyedül a halálos bűn helyezheti az emberi személyt mindenestül a sátán hatalma alá.
     De igyekszik egyéb módokon is ártani: ott támad, ahol csak tud. A démoni zaklatás, ha nem ijedünk meg tőle, voltaképpen nem veszélyes. Az ijedezés és fantáziálás sokkal ártalmasabb. De vigyázzunk, aki a külső világot sikeresen kormányozza, az előbb vagy utóbb a belső világot is kontrollálhatja – ha lelki életünk is elsatnyul a szentségi élet hiányában!
     A sátánizmus körülbelül fél évszázada terjed a keresztény világban, és sok politikus is igyekszik szalonképessé tenni. A Jelenések könyve rámu-tat az ördög imádata és az Antikrisztus imádata közötti összefüggésre: "És az egész föld csodálkozva követé a vadállatot. És imádák a sárkányt (a Sátánt), aki hatalmat adott a vadállatnak (az Antikrisztusnak), és imádák a vadállatot, mondván: ‘ki hasonló a vadállathoz, és ki harcolhatna vele?" (Jel 13,3-4)  A démonikus világhatalomnak több milliós serege van sátánizált segéd-erőkből, ördögökből és elkárhozot-takból és azon istentelen emberekből, akiket mint vezérük inspirál és dirigál. Épp ezért igen óvatosnak kell lennünk a politikai elkötelezettségeinkkel, mert egyes pártirányzatok velejárója a démoni megszállottság! Ez világosan megnyilvánul arroganciájukon, obszcén kifejezéseiken és fáradatlan ellenségeskedéseiken!          

 Korunk démoni fertőzésben szenved! A "világ", a természetfeletti az égi birodalom ellentéte. Jól fejezi ezt ki a bölcs: "ha a világban kell is élned, de ne a világnak élj!"

11. Ne mentegesd magad soha, hacsak igen fontos ok nem kívánja!
12. Sohase beszélj olyan dolgokról, melyek öndicséretedre szolgálnak! pl. tudományodról, erényeidről, magas származásodról, kivéve, ha ebből hasznot lehetne
reményleni, s akkor is alázattal és szerénységgel, mert ezek olyan ajándékok, amelyek Istentől jönnek.
13. Ne beszélj soha semmiről túlzással, hanem mindenben egyszerűen és szerényen mondd ki véleményedet!
14. Minden beszédedben legyen valami lelki dolog; csak akkor kerülöd el a haszontalan fecsegést és a vétkes zúgolódást.
15. Sohase állíts olyat, amit egészen biztosan nem tudsz!
16. Semmiféle ügyben elő ne hozakodjál nézeteddel, hacsak nem kérdeznek meg vagy a szeretet nem követeli!
17. Ha lelki dolgokról van szó, alázattal hallgasd, miként a tanítvány, s a jót, amit mondanak, jegyezd meg jól magadnak!
18. Elöljáródnak és gyóntató atyádnak mondd el kísértéseidet, tökéletlenségeidet és minden bajodat, hogy leküzdésükhöz módot és tanácsot nyújthassanak!
19. Szobádon kívül ne tartózkodjál és azt ok nélkül el ne hagyd; de ha kimégy, könyörögj a kegyelemért, hogy Istent meg ne bántsd!
20. Ne egyél és igyál a rendes időn kívül és akkor is adj szívből hálát Istennek!

     Kedves Olvasó! A Magyarok Nagyasszonya napjának megünneplése, nem csak egy szép népszokás Mária iránt, de tudatos kifejezése és megerősítése kell legyen annak, hogy a Szent Szüzet Magyarország Királyasszonyként elismerjük és így tiszteljük!

A királynői tisztelet és elismerés pedig nem annyira az országfelajánlás formai következménye – hiszen ezt más nemzetek is megtették –, hanem a Magyar Királyi Korona felajánlásáé, mely egyedüli birtokosa az országnak, javainak, népeinek – és fontos tudnunk –, hogy a szentistváni felajánlással vált a Boldogasszony a Magyarok Nagyasszonyává, és az országunk Regnum Marianum-má!

A Szent Korona egyedülálló státusza nemzetközileg elismert, hiszen például az összes nemzeti koronák közül – kánonjogilag és liturgikusan – az Istenanya csakis a Magyar Szent Koronával ábrázolható, koronázható meg. Tehát a Mária-képek és szobrok bárhol a világon, csak szimbolikus koronával ékesíthetők!

Miért? Mert a Magyar Korona szent és angyali eredetű – amiként ezt a népi hagyomány és feljegyzések is említik, ezért nevezik misztikus koronának, és eredete épp olyan rejtély, mint a Turini Lepelé, a Guadalupei Képé, vagy a Manoppellói Kendőé! Ezért lehet a mindenkori magyar uralkodó apostoli király, ami nem pusztán egyházi privilégium, hanem ezt az magyar koronás Apostolok Királynője, és az  Apostoli Kettőskereszt teszi! A Magyarok Nagyasszonya ezért tényleges uralkodója népünknek, ha beszélünk róla, ha nem! Mária, hathatós Királynőként és anyaként oltalmaz minket, és mi Benne reménykedhetünk, amiként kér minket, és mi is kérhetünk!

Mindszenty bíboros mondta 1946-ban: „Hazánk ezeréves fennállása a legnagyobb talány. Nem omlott össze annyi történelmi pörölycsapás alatt. Kiépült irtózatos sebeiből, pedig elfolyt a vére. Ám betegágyánál életmentő édesanyja őrködött: a Magyarok Nagyasszonya. És ha a ma magyarját valami fenntartani és vigasztalni tudja, csak ez a történelmi gondolat lehet!”

A Szeretetláng Lelki Naplóban ezt olvashatjuk: "Én jóságos, megértő Édesanyátok vagyok, és veletek összefogva megmentelek benneteket. Szent István Nekem ajánlotta (országotokat), és Én ígéretemmel biztosítottam, hogy szívemen viselem az Ő és a magyar szentek kérését. Egy új eszközt szeretnék kezetekbe adni. Nagyon kérlek, fogadjátok megértéssel, mert Szívem bánkódva néz le országomra." (I/37)

A fenti idézetekből következik a szükség, hogy újra tudatosítani kell országunk népében Mária királynői fenségét, mely a nemzettudatunk és jövőnk alapja!

1896-ban XIII. Leó pápa a magyar millennium alkalmából Vaszary Kolos bíboros prímás esztergomi érsek kérésére engedélyezte Magyarország részére a Magyarok Nagyasszonya ünnepét és a Lorettói Litániába a Magyarok Nagyasszonya könyörgés beiktatását!

Magyarok Nagyasszonya ünnepét kezdetben október második vasárnapján tartották, majd Szent X. Piusz pápa áttette október 8-ra. Érdekesmód a II. Vatikáni Zsinat után a Magyar Püspöki Kar szeptember 12-re helyezte, de 1984-től újra október 8-án üljük és magyarként, Királynőnket magasztalva ünnepeljük!

Köszöntsük tehát népünk örökös Nagyasszonyát, a Hozsannás könyv szövegével:

,,Áldott Nagyasszonyunk!... Vedd pártfogásodba a magyar apákat, hogy keményen állják a nehéz idők küzdelmeit, és állhatatosan viseljék az élet terheit. Oltalmazd és erősítsd meg hivatásuk szeretetében a magyar anyákat, hogy gyermekeikben hűséges és igaz polgárokat neveljenek az Anyaszentegyháznak és drága magyar hazánknak. Terjeszd ki anyai oltalmadat hazánk ifjúságára, hogy beváltsák azt a szép reményt, amellyel minden magyar szem feléjük tekint''. (Hozsanna, Bp., 1981. 72.)

Magyarok Nagyasszonya könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen

Részlet Francesco Bamonte MEGSZÁLLOTTSÁG ÉS ÖRDÖGŰZÉS Hogyan ismerjük fel a ravasz kísértőt? c. könyvéből (IHTYS, Nagyvárad 2016. ‒ A/5 200 oldal)

A DÉMONOK NEM ISMERHETIK A JÖVŐT!
     Kizárólag Isten ismerheti a jövőt és azok, akiknek Isten kinyilatkoztatja: Ő nem "jövőbe lát", hanem "látja a jövőt". "Jelenében" (a "jelen pillanatban", az örökkévalóság most-jában) egyidejűleg és egyszerre látja a múltat, a jelent és a jövőt. A démonoknak ellenben csak arról lehet tudomásuk, ami esetlegesen bekövetkezhet az alapján, aminek a megvalósítását ők maguk határozták el (hacsak Isten közbelépése nem hiúsítja meg a programjukat) vagy pedig azon ismeretek alapján, amiket ők előre láttak, de az emberek előtt még nem ismertek.
     Előre felismerhetnek például valamilyen légköri zavart, amit mi még a legkorszerűbb technikai eszközökkel sem tudunk megtenni, vagy látják amint útra kel valaki, megelőzik és beharangozzák az érkezését. Szellemi természetüknél fogva sokkal inkább képesek az okok alapján "előre látni" a jövőt, mint mi. Azonban azok a dolgok is megváltozhatnak hirtelen ‒ a démonok előtt teljesen ismeretlen rendelkezés folytán –, amelyeket egyébként képesek előre beharangozni.
     Szent Ágoston írja: "Az ördögi szellemek jövendölései kivételes képességüknek köszönhető, ez azonban teljesen eltér a szent angyalok és Isten prófétáinak képességeitől, melynek köszönhetően előre megmondják a jövőt. Ők ugyanis isteni utasításra hirdetnek meg valamit, miután meghallgatták azt, így nem visznek tévedésbe másokat, és ők maguk sem tévedés áldozatai, következésképpen jövendöléseik igazak és maradéktalanul hitelre méltók. Az ördögi szellemek ezzel szemben nemcsak magukat áltatják, hanem másokat is megtévesztenek.
Magukat áltatják, mert miközben előre bejelentik követeléseiket, nem számolnak vele, hogy a mennyből hirtelen felforgatják azokat. Mások tekintélye alatt álló emberhez hasonlítanak, aki miután elrendelte és alaposan előkészítette valaminek a végrehajtását, kénytelen azzal szembesülni, hogy a felettese egyszerűen megtiltja azt. A természet körébe tartozó kérdésekben orvoshoz, tengerészhez és földműveshez hasonlóan tévedhetnek az ördögi szellemek, légi testük sajátosságainak köszönhetően azonban képesek jóval élesebben és határozottabban előre tudni bizonyos dolgokat; ám hirtelen ‒ előttük teljesen ismeretlen rendelkezés folytán ‒ ezek is megváltoznak, nem úgy azonban az angyaloknál, akik a legfőbb Istent imádják. Talán az orvoshoz hasonlíthatnánk mindezt, aki az előzetes tünetek alapján gyors felépülést jósol a betegnek, de az valamilyen váratlan okból kifolyólag hirtelen meghal; vagy a tengerész, aki miután kiszámította a szélvihar időtartamát, meglátja az evező tanítványok körében Krisztust, amint szavával éppen megparancsolja a tomboló viharnak, hogy csituljon el: 's nagy csendesség lett' (Mt 8,26); a termőföld és magok ismerete alapján bő termést jósló földműveshez is hasonlíthatnánk, aki kénytelen azzal szembesülni, hogy a hirtelen jött időjárás-változás miatt minden kiszárad vagy egy nagyhatalmú úr szeszélye folytán egyenesen minden kipusztul. Így állunk tehát a démoni szellemek jövendőmondó- és jósképességével, akik bár alsóbbrendű és szokványos okok alapján képesek bizonyos dolgokat előrelátni, felsőbbrendű és rejtett okokból előrejelzéseik meghiúsulásával szembesülnek."(20) 
............................................................
20. Szent Ágoston, De divinatione daemonum (A démonok jóstehetségéről), cap. VI.