A Szűzanya minden jelenésében, különösen az 1917-es fatimai kéréseiben, a rózsafüzér imádkozására való felhívás szerepel.
XII. Piusz pápa az Ingruentium malorum [kezdődő veszély] kezdetű enciklikájában ezt írja: "Vonakodás nélkül újból kijelentjük, hogy nagy reményt fűzünk a Szent Rózsafüzérhez a korunkat sújtó bajok helyrehozatalában. Nem erőszakkal, nem fegyverekkel, nem emberi erőfeszítéssel, hanem ezen imádság által elnyert isteni segítséggel, a parittyával rendelkező erős Dávidhoz hasonlóan, az Egyház rettenthetetlenül szembenéz a pokoli ellenséggel". Az ifjú házasoknak 1941. október 8-án e szavakat mondta a rózsafüzérezésre biztatva őket: E módon a legtisztább és leghatalmasabb Szűz védelme alá helyezik magukat.
VI. Pál pápa „Marialis cultus” apostoli buzdítás kezdetű enciklikájából: „A rózsafüzér mondása természete szerint nyugodt, késleltetetten lassú ritmust igényel, ami elősegíti az imádkozóban az elmélkedést az Úr életének misztériumairól, melyet Annak szívén keresztül lát, aki a legközelebb állt az Úrhoz, s melyekből elmondhatatlan gazdagság fakad.”
II. János Pál: 2002-es Rosarium Virginis Mariae apostoli levelében így ír: 
"Az Egyház a rózsafüzérnek mindig különös hatékonyságot tulajdonított, ezért a legnehezebb ügyeit a közösségben, folyamatosan mondott rózsafüzérre bízta. Olyan pillanatokban, amikor az egész kereszténység került veszedelembe, a Rózsafüzér erejének tulajdonították a megmenekülést, és utána úgy köszöntötték a Rózsafüzér Királynőjét, mint a szabadulás kieszközlőjét (…) Számos jele van annak, hogy a Szent Szűz éppen ezen imádság révén akarja érvényesíteni anyai gondoskodását!" (RVM 39)
"A rózsafüzér jellegzetesen máriás imádság, lényegét tekintve krisztologikus. Alkotóelemei az evangéliumi üzenetnek mintegy rövid összefoglalása. Benne visszhangzik Mária imádsága, örök Magnifikátja, a megváltó megtestesülés művéért, mely az ő szűz méhében kezdődött el."
(folyt.)
