A szülői ima
A 1930-as évek Brazíliájában, halálán volt egy neves szabadkőműves, családja és testvére szorosan figyelték a házat, nehogy bemehessen hozzá egy pap. A lelkipásztor háromszor is próbált bejutni hozzá, de a haldokló tudta nélkül elküldték.
Szegény ember állapota romlott, és elvesztette az eszméletét. Mindenki azt gondolta már, hogy halott, ennél fogva igen nagy rémületet okozott, amikor az hirtelen felült ágyában, és dühösen kiabálni kezdett:
»Ti szerencsétlenek! Tudjátok meg, hogy van pokol! Én még teljesen el sem szakadtam a földi élettől, amikor már megláttam végső sorsomat, a kárhozatot! Rémült keserűséggel kezdtem már beletörődni megérdemelt sorsomba, amikor egy fehérruhás hölgy állt meg mellettem a mélység szélén. Szelíd, kedves hangján így szólt hozzám: "Édesanyád amíg élt, mindig érted mondta a rózsafüzért, és ennek kegyelméért az Úr ad még időt, hogy a bűneidet mélységesen megbánjad!"«
Ezután felesége és bátyja felé fordulva így szólt a haldokló:
"Háromszor küldtétek el a papot, aki azért jött el hozzám, hogy lezárja előttem a pokol tüzes kapuját és megnyissa a Mennyét! Te pedig testvérem, nem rendelkezhetsz sem a házamban, sem a sorsom felett, ezért a feleségemet kérem, hogy sürgősen hívja vissza a papot, hogy letehessem életem bűneinek súlyos terhét, melyek a pokolba ránthatnak!"
Ezt követően, életgyónást végzett és a pap kiszolgáltatta neki a Krisztustól kapott Szentségeket! Amint a haldokló megkapta a Szent Útravalót, utolsót lélegzett.
Forrás: "Le Chapelet des enfants" francia kiadvány nyomán!
