Isten nem hagyott magunkra a küzdelemben!
Az elhatalmasodott bűn sok embert a szekták, a keleti vallások vagy akár a sátánimádás felé sodor. Ez is azt jelzi, hogy a sátán végső célja nem evilági. Nem ,,csak'' az emberiség földi életének 
megkeseríté-sére és tönkretételére tör. Ez csupán ,,mellékterméke'' munkájának. A sátán ‒ mint mondtuk ‒ népet akar maga köré gyűjteni a kárhozatba. A lelkekért folytatott harca könyörtelen, szívós, kompromisszum nélküli, s ezzel a törekvéssel szemben harccal védekezhetünk. ,,Nem annyira a test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen'' (Ef 6,12).
A bűn több, mint egy futólagos ak-tus, mely semmi-lyen visszautat nem akar ismer-ni. Bűn, az elkö-vetés pillanatá-ban mintegy megkövesedik és örökre az is akar maradni, egyedül a bűnbánat (Szentsége) képes feloldani Krisztus Vérében!
A Sátánnak minden, ami Krisztushoz tartozik, személyes és halálos ellensége. Krisztus és Sátán tehát kibékíthetetlen ellentétek. Jézus Krisztus, mint a kegyelem Istene egyúttal a szeretet Istene. Ő maga az Ajándékozó, az Irgalmas Szánalom és a Megbocsátó Jóság a bukott emberi nem iránt. A Sátán az élő Krisztus élő Antikrisztusa, Krisztus- és keresztény-üldöző. A voltaképpeni Antikrisztus személyesen mindig maga a Sátán lesz. De mint Krisztus utánzójának, csakúgy mint Krisztusnak, neki is megvannak minden időben a látható helyettesei, képviselői.
A „helyettes” (azaz evilági) Antikrisztus nem csupán egy apokaliptikus figura, hanem minden időben egy létező ember. Szent János és Szent Pál megmondták nekünk, hogy már az ősegyház korában is működött. Az Antikrisztus mindig az az erő, „aki Isten fölé akar emelkedni, és mind afölé, ami Szent. Sőt, Isten templomában foglal helyet, s azt állítja magáról, hogy Isten”. (2Tesz 2,4) A napjainkban is tapasztalható keresztény-ellenesség számtalan megjelenési formájaként.
Mindazonáltal ez az "antikrisztusiasság" még soha nem mutatkozott meg ennyire határozottan, ennyire nagyképűen, kegyelem-tagadóan, ennyire kegyelem-ellenesen. Nem mutatkozott még soha ilyen ádáz ellenségeként a kinyilatkoztatásnak és minden természetfelettinek.
A sátánizmus szellemét csak az ellentétével lehet legyőzni, a Megváltó Krisztus kegyelmeivel, melyet ő az Üdvözítő Édesanyjára bízott, a "sátántipró" Asszonyra! Jól gondoljuk, ha a kegyelmeket az Istenanyán keresztül kérjük. Erről tesz tanúságot a fatimai pásztorlányka, Jácinta is, aki kórházba menetele előtt így búcsúzott Lúciától: „Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniük ezeket. Jézus és Mária Szíve azt akarja, hogy Vele együtt Égi Anyánk Szívét is tiszteljük. A békét Égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, mely a szívemben ég, mellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!” (Fatimáról beszél Lúcia nővér - Fatima, 1997, 108.o.)
Az ördög nagyon is létezik, a munkája az idők végezetéig folytatódik, hatalmas intelligenciával és akarattal bír. Az idők végezetéig a Teremtés ellen tusakodik! Amíg teheti, nagy veszélyt jelent a meggondolatlan emberre! Mindenkor kerülni kell a sátánnal és csatlósaival (a szektákkal és egyes pártokkal) való beszélgetést! A Szentségek, a Szűzanya és az angyalok nagy segítség a sátán elleni küzdelemben!
(A forrásokat lásd az első posztban!)
