A Sátán imperializmusa
XIII. Leó pápa a szbdkmvesség ellen 1884. április 20-án kiadott enciklikájában arra hívta fel a figyelmet, hogy a világ két különböző és egymással szembenálló táborból áll. Az egyik szakadatlanul az igazságért és az erényért harcol, a másik mindenért, ami az igazságnak és az erénynek ellene mond.
Az egyik Isten birodalma itt a földön, nevezetesen Krisztus igazi Egyháza, vagyis az, ami teljes lélekkel Istent és Krisztust szolgálja. A másik a Sátán birodalma, minden, ami a Sátánnak van alárendelve, ami az örök isteni törvénynek ellene mond. Ez a vagy-vagy az egész történelmen végig húzódik, és korunk szellemi harcának is ez a tárgya.
A sátánizmus célja a Sátán imperializmusa. Egy világbirodalom megalapítása, amiben ő egyedül az isten és az úr, és minden más, az angyal-, az ember- és az anyag-világ a lábai előtt hever. Minden szellemiség az ő szelleméből, akarat az ő akaratából.
A kereszténység természetfeletti birodalom, a kegyelem atmoszférájában. És ebben az atmoszférában lélegeznek és élnek nem csak az egyének, hanem a társadalmak, az államok, a művészetek, a tudományok, a gazdaság; egy szóval minden, amit kultúrának hívunk. Európa ördögtelenítve lett azáltal, hogy KERESZTÉNY katolikus lett.
A kereszténységgel és annak látható fejével, a pápával eltűnt a Sátán imperializmusa Rómából, a világ középpontjából. A naturalista pogányság helyébe a katolikus középkorral egy új világ kezdődött.
Mindazonáltal a katolikus középkor csak fegyverszünet volt a szüntelen harcban. Mert az eredendően fény-angyalaként elbukott Lucifer, a "szépség isteneként" élesztette fel a régi pogányságot a humanizmus zászlaja alatt. Először az irodalomban és a művészetben, aztán az erkölcsökben, legvégül a politikában és a gazdasági életben. Az így "felvilágosodott" modern kor megint pogány és naturalista világ lett. Ha nem is mindig Isten nélküli világ, de a segítő isteni kegyelmek nélküli világ.
Ebben rejlik a marxista-kommunista és a nyugati liberális-naturalista világ közötti lényegi azonosság. Mit érdekli a Sátánt, hogy az egyén, a közösség hisz-e Istenben vagy sem? Az igazi kereszténység a cselekedetekben, az ima- és szentségi életben mutatkozik meg! Márpedig akik ezt nem gyakorolják, ugyan bizony kit követnek? A gonosz szellem is hisz Istenben és mégis ördög! Szent Pál is megmondta, hogy önmagában nem a Hit a lényeg, hanem a cselekvő Szeretet! Vagyis a Krisztushoz való hozzáállás a döntő.
A végkövetkeztetés pedig adott: ha meg nem tértek (...), nem mentek be a mennyek országába. (Mt 18,2)
(A forrásokat lásd az első posztban!)