A hit meghatározza az erkölcsi és életfelfogásunkat, ennél fogva a tudományos munkában is jelentős szerepet játszik. A világ egyre mélyebb megismerése oda vezet, hogy a kutatás tárgyával óhatatlanul túllépünk közvetlen szükségességen. Új törvényeket fedezünk fel melyek újabb és újabb kérdésekre és következtetésekre késztet bennünket, melyekre képtelenek vagyunk közvetlenül felelni. A személyes megtapasztalás azonban igaznak alapozza meg a tapasztalást, mert alapos okunk van rá. A tudósokat ez arra készteti, hogy elegendő mennyiségű tényt gyűjtsenek össze, melyekből levonhatják a megfelelő következtetéseket, ill. igazolhatják következtetéseiket. Ez azonban nem feltétlen van így a nemzetközi tudományos világ hozzáállásában, hiszen az olyan kézenfekvő tényeket, amelyek az istenhit bizonyságai lehetnének, azt következetesen elhallgatják, mondván "később majd erre is találunk magyarázatot"! (Ilyen tudományosan vizsgált, ám "megmagyarázhatatlan" tények a Torinói Halotti Lepel, a Guadalupei csodás kép, a Manopellói fátyol, a Lancianó-i Eucharisztia és az 1917-es októberi Napcsoda, nem beszélve az Univerzum egységes és pontos törvényszerűségeiről! stb.)
A fent említett állításokhoz hasonlóan a keresztény hit is tények elemzéséből fakadó bizonyosság. Ezzel szemben a tudományosnak tartott evolúciós elmélet például nagyobb vakhitet kíván, mint a kereszténység. Egy totalitárius állam – a volt Szovjetunió révén – dogma lett belőle, melyet senki sem vonhatott kétségbe. De még ma is mérlegelés nélkül elfogadják ennek a teóriának az állításait és sokan meg vannak győződve arról, hogy ez az elmélet helytálló. Közben megfeledkeznek arról, hogy az indoklására felhasznált módszerek egyáltalán nem hasonlítanak a tudományos módszerekhez, következetességhez. A tudósoknak a valóságot kellene kutatniuk, és annak alapján kellene felépíteniük az elméletet, míg az evolúció hívei épp fordítva járnak el. Charles Darwin a halála előtt maga is kételkedni kezdett elmélete helytállóságában, mert nem talált tudományos bizonyítékot az alátámasztására. Utódainak, akik szintén nem találtak ilyen bizonyítékokat, mégsem okoz gondot vakon hinni benne.
Ha megfigyeljük a minket körülvevő világot, láthatjuk rendkívüli összetettségét, amit Darwin a saját idejében még nem láthatott. Nem tudta, hogy a molekulák egyes atomokból állnak, melyek tovább oszthatók és minden részecskének megvan a maga helye a szerkezetben. A molekulák sejteket alkotnak, melyek közül mindegyiknek megvan a saját, konkrét feladata. Az egyes sejtfajták szöveteket alkotnak, melyeknek szintén megvan a saját küldetésük. A szövetek szerveket vagy szervrendszereket hoznak létre, melyek együttesen alkotják a szervezetet, a testet. Minden egyednek megvan a meghatározott helye a saját faja képviselői között, a fajnak is megvan a kijelölt pozíciója bolygónk biológiai rendszerében.
Az anyag önmagában nem képes az önszerveződésre, ehhez intelligenciára van szükség. A darwinizmust cáfolandó, ma már nagyon komoly képviselete van egy ún. "Intelligens Tervezés" irányzatnak, amely a tudomány jelenlegi eredményei alapján azt vallja, hogy az élet legelemibb részegységei is, mint pl. a sejtek, bonyolultabb komplexitással rendelkeznek, mint bármilyen ember által készített technológia. A sejtek és egyéb alapelemek egyszerűsíthetetlenül összetett formációk, amelyek nem jöhettek létre lassú módosulások révén, mivel működésképtelenné váltak volna.
Egy olyan rendszerről van szó, melyet az ember könnyen elpusztíthat úgy, hogy később nem lesz képes – intelligenciája ellenére sem – helyrehozni. Közben pedig némelyek azt gondolják és hiszik, hogy ez a rendszer a véletlen eredménye, a lélektelen evolúciós folyamat egyszerű következménye! Arról nem is beszélve, hogy minden évben 50 ezer növény- és állatfaj hal ki végérvényesen, miközben Darwin ideje óta egyetlen új faj sem keletkezett. Nos, hol van itt a racionális gondolkodás?