Szükség van-e a magánkinyilatkoztatásokra?
A válasz egyszerű: a Mária-jelenésekre és üzenetekre nem lenne semmi szükség, ha az emberiség súlyosan le nem tért volna az evangéliumi útról! Tehát nem véletlenül, figyelmeztetésként adatnak!
Épp ezért az Egyház által szorgalmazott „új evangelizáció” eredményessége nagyban függ a hiteles üzenetek kéréseinek megvalósításától! Példaként említem a Jézus Szíve első-péntekeket, a Fatimában kért első-szombatokat, az egyéni és szervezett engesztelést, valamint az Isteni Irgalmasság üzenetének napi gyakorlattá tételét.
(És itt is igazolható az üzenetek egymásra épülő volta, hiszen a kérések teljesítéséhez az indíttatást és készséget hatékonyan segíti Mária Szíve Szeretetlángjának kegyelmi hatása!)
Az említett magánüzenetekről történelmi távlatban állítható, hogy az üzenetek jelentős evangelizációs lehetőséget adtak (adtak volna) és adnak ma is az Egyház kezébe, sőt időszerű lelkipásztori programot nyújtanak. Ennek alapján joggal állítható, hogy a jóváhagyott magánkinyilatkoztatások mellőzése, lekicsinylése, sajnos a pasztorációs munka jelentős hátráltatását is jelentheti.
Az is tény, hogy az üzenetek egyházi komolyan vételét erősen akadályozza, hogy a hiteles közlések mellett egyre több – sőt többszörösen több – a 
hamis üzenetek száma, melyre Maria Julie Jahenny francia misztikus előre figyelmeztetett 1882-ben: „Számtalan hamis jelenés fog kiáramlani a pokolból, akárcsak egy légyraj, és ez a sátán utolsó kísérlete arra, hogy elfojtsa és lerombolja a hitet az igazi jelenésekben a maga hamis jelenései által.” Ez pedig nyilvánvalóan a megtévesztő szellem munkája! Ezért kell minden esetet vizsgálatnak alávetni és állást foglalni. Ha ezt az illetékesek nem teszik, attól az üzenetek még a világban vannak és kifejtik hatásukat, esetenként elégedetlenséget, sőt szektásodást indíthatnak el.
‒ Ezzel pedig számolni kell!
Források a II. részben! (folyt.)
