Sajnos sokak, értelmük minden logikájával építgetik érveiket arról, hogy nincs Isten, holott kevesebb töprengéssel megtalálhatnák az istenbizonyság kézzelfogható sarokpontjait! Hiszen a Római levél pontosan leírja: ,,ami megtudható az Istenről, az világos előttük, mert maga Isten tette műveivel nyilvánvalóvá számukra. (...) Nincs hát mentségük, mert fölismerhetik Istent, mégsem adnak neki hálát, hanem belevesznek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosul. Kérkednek bölcsességükkel és oktalanná válnak”. (Vö. Róm 1,19-22)
A hit tehát a kinyilatkoztatás tudatos elfogadása, mely által mindabban hiszünk, amit nekünk Jézus Krisztus kinyilatkoztatott, és amit az Egyház nekünk tanít, mely nem nélkülözi az emberi értelmet.
És ez itt a lényeg a tudás és a hit kapcsolatában! A hit ugyanis értelmi tevékenység és bizony a földi ismeretek bővítése Isten tervei szerint való, hiszen Ő mondta ,,töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá!” (1Móz 1,28.)! Így, mind a tudásban, mind a hitben benne van az Isten előtti meghódolás, a kinyilatkoztatott tanítás igazságának elfogadása és teljesítése a kegyelem által. Ebből következően az emberi életnek a hitre kell épülnie, megismerve erkölcsi kötelességeinket, az emberi kapcsolataink helyes módját ahhoz, hogy Krisztus létmódjában részesedhessünk.
A hit Isten kegyelmi ajándéka, de nekünk kell gyakorolni. És ez a kegyelem segíti a hihetőség felismerését is. A hit erősebb mint a halál, ,,mert aki hisz, annak örök élete van” (Jn 6,47.), merthogy a bensőséges hit maga az élet. Ámde tudatosítanunk kell, hogy a kísértések és megpróbáltatások nem ellenkeznek a hittel, sőt a küzdés és hűség, a hit erősítője és az érdemszerzés lehetősége! Ezen a kitartás a megigazulás, mely az Istennel való állandó és tudatos kapcsolattartás, ami a napi imádságban nyer bizonyságot! Így hiába állítja magáról valaki, hogy ő nagyonis hisz, ha nem imádkozik és az Evangélium tanítást szelektíve vallja! (Folyt.) Előző rész
