Jézus születése 2
Boldog Emmerich Katalin látomása szerint.
A születés éjszakáján a világ legtávolabbi helyein is, szokatlan örömteli megrendülést láttam. Sok jó embernek a lelke örvendező vágyakozással-, míg a gonosz lelkek nagy aggodalommal teltek el. Még állatoknál is láttam vidám megindulást, és több helyütt a virágok szára élettel telve kiegyenesedett, fű, fa és cserje felüdült és édes illatot árasztott. Több forrást is láttam fakadni és előtörni. Így fakadt az Üdvözítő születése órájában, és helyétől északra egy közeli barlangban is bővizű forrás, melyet József már másnap reggel kiépített és számára lefolyást készített.
Betlehem fölött borús volt az ég és sötétvörös csillogás vonta be, de a jászolbarlang fölött és Ábrahám dajkájának, Marabának a sírhelye és a pásztorok völgye fölött fényes harmatköd úszott. A pásztorok völgyében, mintegy másfél órányira a jászolbarlangtól, ott, ahol a Gázáig nyúló szőlők kezdődnek, volt egy domb. Ezen a dombon állt annak a három pásztornak a sátra, akik olyasféle elöljárói voltak a körös-körül lakó pásztorcsaládoknak, mint a Három Szent Király a maguk törzsének. A jászolbarlangtól körülbelül még egyszer annyira volt az úgynevezett "pásztorok tornya".
Mikor Jézus megszületett, láttam, hogy az említett három pásztor egészen nyugtalanul a csodás éjszakától, kiálltak egyikük sátra elé. Körös-körül vizsgálódtak és egyszer csak álmélkodva, csodálatos fényességet láttak a jászolbarlang fölött. Ugyanilyen nyugtalanságot láttam a távolabbi torony körül lévő pásztoroknál is. Egy részük fölment a torony tetejére és onnan szemlélte a rendkívüli világosságot a barlang fölött.
Mialatt a pásztorok így néztek az égre, láttam, hogy egy fényes felhő ereszkedik föléjük, és egyidejűleg folyton erősbödő, bájos, halk és amellett tisztán csengő vidám éneket hallottam. A pásztorok először megijedtek, de aztán egy angyal elébük állt és így szólt hozzájuk: "Ne féljetek, mert íme nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek: mert ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet, pólyába takarva és jászolba fektetve". (Lk. 2, 10-12)
Mialatt az angyal ezt nekik kijelentette, körülötte még erősebb lett a fényesség és láttam, hogy öt vagy hét magas, kedves és tündöklő angyalalak áll a pásztorok előtt. Hosszú szalagszerű írást tartanak a kezükben, melyen tenyérnyi nagyságú betűkkel láttam, de hallottam is, amint Istent magasztalva énekelték: "Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!" (Lk. 2. 14) Ugyanilyen jelenésben részesültek, kissé később, a torony környéki pásztorok is. Sőt, ezektől körülbelül három órányira keletre, egy másik pásztorcsoportnak is angyal-jelenésük volt, az ottani kút mellett.
Azt nem láttam, hogy a pásztorok azonnal indultak volna a barlanghoz, hiszen ez a három pásztornak jó másfélórányi, a toronynál lévőknek pedig még egyszer annyi utat jelentett. Azt azonban láttam, amint nyomban tanácskozni kezdtek, hogy mit is vigyenek ajándékba az újszülött Gyermeknek, és amilyen gyorsan csak tehették, össze is szedték ezeket az ajándékokat. A Krisztus születését követő hajnalban lejött a dombról ajándékaival a három pásztorfőnök. Ajándékul apróbb állatokat hoztak, hasonlókat az őzbakokhoz. Ha mégis kecskebakok lettek volna, akkor azok nyilván mások, mint a nálunk élők. Hosszú nyakuk volt, szép világos szemük, testük kecses és fürge mozgású. A pásztorok hosszú vékony zsinegen vezették őket, maguk mellett és mögöttük. Vállukra vetett batyujukban levágott szárnyasokat hoztak, karjukon pedig élő madarakat.
Mikor a barlang ajtaján félénken bekopogtak, Szent József fogadta őket barátságosan. Ezek pedig részletesen elmondták neki, hogy miket közölt velük éjjel az angyal. Eljöttek tehát, hogy az ígéret Gyermekét köszönthessék és Neki szegényes ajándékukkal kedveskedjenek. József alázatos köszönettel vette át tőlük azokat. Az élő állatokat bevitte egy mélyebben fekvő helyiségbe, mely a barlang déli oldaláról nyílt. Utána bevezette a három pásztort a Szent Szűzhöz, ki a jászol mellett, földre terített takarón ült, ölében tartva a kisded Jézust. A pásztorok botot tartva kezükben, térdre borultak az Istengyermek előtt és sírtak örömükben. Nagy lelki gyönyörűségükben sokáig szólni sem tudtak, aztán elénekelték az angyalok éjjeli énekét s még egy zsoltárt is - melyet már elfelejtettem.
Mikor már indulni készülődtek, a Szűzanya mind a háromnak karjába sorra adta a kis Jézuskát, Akit könnyek között adtak vissza neki. Ezt követően, elhagyták a barlangot. Este már több más pásztor is eljött feleségestül, gyerekestül. Ezek már a majdnem négyórányira távol eső pásztorok tornyától jöttek. Hoztak madarakat, tojást, mézet, különböző színű fonalakat, kis csomókban ruhaneműket, melyeket nyersselyemnek néztem. De hoztak még csokrokat, olyan sásszerű nagylevelű cserjeágakból. Ez a cserje duzzadt szemű kalászokat hoz. Előbb Szent Józsefnek adták át ajándékaikat, s csak ezt követően közeledtek nagy alázattal a jászolhoz, mely mellett ott ült a Szűzanya. 
Köszöntötték Őt is, a Gyermeket is, és térden állva igen kedves zsoltárokat zengedeztek, majd dicsőítő éneket és néhány rövid verset. Több hangban énekeltek és én is velük énekeltem. Egyik daluknál például a tenort vittem. Nagyjából még emlékszem a vers szavaira: "Óh Kisded! Szép vagy, mint a piros rózsa, ki mint Égi Hírnök jövel közénk." Búcsúzásnál a jászol fölé hajoltak s mintha csókot hintenének a kis Jézusra.
