Jácinta magánjellegű látomásai
Az alatt a rövid idő alatt, amit Ferenc és Jácinta még a földön töltött, Ferencnek, de elsősorban Jácintának külön látomásai is voltak. A következőkben Jácinta legfontosabb látomásairól számolunk be.
– Nem tudom, hogy történt, én láttam a Szentatyát. Egy nagy házban térdelt egy asztal előtt, arcát kezébe rejtette, és sírt. Kint sok ember állt, és néhányan köveket dobáltak utána, mások gyalázták, és csúnya szavakat kiabáltak. Szegény Szentatya, nagyon sokat kell érte imádkoznunk!
Amikor 1917 augusztusában egyik délután a gyermekek a Cabeço-domb szikláin ültek, Jácinta hirtelen el kezdte mondani azt az imát, amit az angyal tanított, és az ezt követő mély hallgatás után a következőket mondta unokanővérének:
– Nem látod, hogy az utcák, utak és mezők tele vannak emberekkel, akik sírnak az éhségtől, mert nincs mit enniük? És nem látod a Szentatyát egy templomban Mária Szeplőtelen Szíve előtt imába merülve? A sok embert, akik vele imádkoznak?
Egyik nap Lúcia Jácintáékhoz ment. Jácintát elgondolkozva találta otthon. Megkérdezte tőle: – Jácinta, mire gondolsz?
– A Szűzanya már nem tudja többé szeretett Fia kezét visszatartani, hogy ne büntesse a világot. Bűnbánatot kell tartani. Ha megjavulunk, az Úr Jézus még a világ segítségére jön; ha azonban nem javulunk meg, jön a büntetés.
– A háborúra, ami jönni fog. Oly sok ember hal meg, és majdnem mind a pokolba jut. Sok házat a földdel tesznek egyenlővé, és sok papot ölnek meg.
– A Szűzanya azt mondta, hogy sok háború és ellenségeskedés van a világban. A háború nem más, mint a világ bűneinek a büntetése.
– A tisztátalanság bűnei miatt jut a legtöbb ember a pokolba.
– Sok olyan divat lesz, amellyel megbántják az Úr Jézust.
– Aki Istennek szolgál, nem követheti a divatot. Az egyházban nincs divat. Jézus Krisztus mindig ugyanaz.
– Az orvosok nem képesek helyesen gyógyítani a betegeket, mert nem szeretik a Jóistent.
– A papok csak az egyház ügyeivel foglalkozzanak!
– Az Úr Jézust nagyon bántja, ha a papok és a szerzetesek nem engedelmeskednek elöljáróiknak és a Szentatyának.
– A világ bűnei igen nagyok. Ha tudnák az emberek, hogy mi az örökkévalóság, mindent megtennének, hogy életüket megváltoztassák.
– Az emberek el fognak veszni, mert nem gondolnak Urunk halálára, és nem tartanak bűnbánatot.
Lúcia a két látnokot betegségük idején gyakran meglátogatta. Ilyenkor részletesen megbeszélték azokat az eseményeket, melyeknek a középpontjában ők álltak. A következőkben Jácinta néhány észrevételét közöljük:
– Nem tart már sokáig, és az égbe megyek. Te itt maradsz, hogy megmondjad az embereknek, Isten meg akarja alapítani a földön Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletét. Ha eljön az idő, hogy erről szólj, akkor ne bújj el! Mondd meg mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek Őáltala kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten Őrá bízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem!
A házasság és az abból születő család az emberiség óriási kincse. A család az ember boldogságának egyik legfőbb forrása, a gyermekek felnevelésének, egészséges kibontakozásának helye. Ezt a kincset korunkban veszély fenyegeti. 
Minden állami iskolában olyan kötelező felvilágosító órák bevezetése, ahol a gyermekeket arra tanítják, hogy az azonosneműek közötti szexuális kapcsolat teljesen egészséges és normális, egyenértékű a férfi és a nő közöttivel;
Úgy tűnt, mintha csak pihenne, ajka, arca rózsaszín és friss maradt. Kellemes virágillat terjengett körülötte, ami még a legmegátalkodottabb kétkedők számára is letagadhatatlan volt. Ez annál meglepőbb, mert a koporsót három és fél napig nyitva tartották. Február 24-én délben lezárták és óriási kísérettel vitték a pályaudvarra, ahonnan Vila Nova de Ourémba szállították. Itt egy nemes család kriptájába temették. A család Jácintát őrzőangyalaként tisztelte, tagjai megvallották, hogy általa sok kegyelemben részesültek.
Mennyit gyötrődik a fösvény, aki fösvénységében a lehető legkisebbre szűkíti összes igényeit! Mennyit kínlódik az irigy, aki mindig rágódik szívében és nem tud örülni a felebarátja javának!
Szenvedéseikkel a folyóban járnak és elmerülnek benne; halott vízhez jutnak és átlépvén az ördög kapuját az örök kárhozatot kapják.
Úgy tűnt, hogy a műtét sikerült, de hamarosan rájöttek, hogy ez csak csalóka illúzió. A bal oldalon eltávolítottak két bordát, ezek helyén tenyérnyi seb maradt. Görcsös fájdalmai voltak, főleg a kötözések alkalmával szenvedett, de mindezt csodálatra méltó türelemmel viselte.
és áldozni is nagyon szeretett volna, ám senki sem gondolta, hogy a halál már közel van, és az atya – sajnos halogató módon – másnap reggelre ígérte az "elrejtőzött Jézust". Ez bizony olyan mulasztás volt a részéről, melyet egész papi életében bánt! Jácintának ugyanis már este fél 11-kor megjelent a Legszentebb Szűz – amiként megígérte – és elvitte kis kedvencét az égbe. Csak az éjszakás nővér volt a közelben, amikor nagy békességben lehunyta gyönyörű, tiszta szemecskéit. Alig volt 10 éves.
Egyszer, amikor feküdnie kellett és a főnöknő meglátogatta, Jácinta arra kérte: "Keresztanyám, jöjjön kicsit később, mert most a Madonnát várom" 
Az Istenre figyelő ember számára nem lehet kétséges, hogy korunk – emberiség nagyságrendű tétje –, az üdvösség vagy a tömeges kárhozat lehetősége! Népek és egyének vannak kitéve a veszélynek, ennek ellenére sokak észre sem veszik, hogy az anyagi és lelki szorongattatások vagy akár a csillogó szórakoztatások célja nem más, mint a figyelem elterelése a "végső dolgokról"! Pedig mindenkinek látva-látnia és hallva kéne hallania az ádáz csörtetést, melynek csapásiránya az egyes lélekért folytatott irgalmatlan harc.
Jézus Krisztus legyőzte a világot, vagyis a végső diadal az övé, ám számunkra korántsem mindegy, hogy a győzelmi harsonát mikor fújják meg az angyalok! Mert megfújhatnák holnap is, de meglehet, hogy száz évek múlva, miközben a sátán és csatlósai fáradatlan aratóként gyűjtik a népet maguk köré az örök kárhozatba.
A főnöknő, Mária Godinho anya kezdettől fogva tudta, hogy milyen kincset küldött neki a Szűzanya. A Madonna kis kedveltjének ártatlansága, a szerénysége, a türelme, felülmúlhatatlan engedelmessége és imádságos lelkülete gyógyítóan hatott a többi gyerekre is. A kislányok közül nem egyet finoman figyelmeztetett is, hogy legyenek szófogadók, mondjanak mindig igazat, kerüljék a lustaságot és mindent türelemmel viseljenek, ha a mennybe akarnak jutni.
A Biblia utolsó könyvének szimbólumai úgy bomlanak ki egymásból, ahogy a tűzijáték fényei. A bevezetés után, melyből megtudjuk, hogy itt az beszél, aki „az Alfa és az Ómega, aki van, volt, és aki eljön, a Mindenható.” (Jel 1,8) A könyv az akkor legjelentősebb hét kis-ázsiai gyülekezetnek írt intő-támogató levéllel kezdődik. Aztán a négy élőlény leírása következik, majd a hét pecsét feltörése, benne a négy apokaliptikus lovassal. Utána a 12 törzsből Istennek elpecsételtek látomása, aztán pedig a hét angyal hét trombitaszava s a hét mennydörgés próféciája, benne a három „jaj” – és még csak a 9. fejezetnél vagyunk. Ezek kivétel nélkül szenvedés-mozzanatok – s emlékeztetnek, hogy a történelem végeláthatatlan könnyáradat, amin a keresztyéneknek is át kell haladni. A próbák eljöttét ugyan megakadályozni nem tudják, de ha hitük erős és tiszta, megvigasztalva és megerősödve kerülnek ki azokból.
Egy elmélkedése alkalmával újból megjelent neki a Szűzanya (Jácinta ezeket a látomásokat természetesnek vette), hogy felkészítse őt keresztútjának utolsó szakaszára. Azt mesélte Lúciának: "A Mennyei Anya hírül adta, hogy elvisznek a lisszaboni kórházba és sem téged sem a szüleimet nem fogom többé látni. Sok szenvedés után teljesen egyedül halok majd meg. De nem kell félnem, mert Ő maga jön el, hogy az égbe vigyen." .jpg)
Sírva ölelte át szíve bizalmasát: "Többet már nem foglak látni, nem jöhetsz meglátogatni. Sokat kell értem imádkoznod, mert egészen egyedül halok meg."
1920. január hónap közepén Fatimába zarándokolt 
desanyja Lisszabonba vitte. Ezzel megkezdődött a keresztútja.
Mások előtt gondosan titkolta szenvedését, még az anyja előtt is, hogy ne szomorítsa. Gyakran vigasztalta: "– Ne sírj, mama, jól érzem magam... Ne légy szomorú, megyek az égbe és majd sokat imádkozom érted!"
Egyik reggel Lúciának nem tetszett a kislány állapota, megkérdezte, nem érzi-e magát rosszabbul. "– Ma éjszaka nagyon erős fájdalmaim voltak, de Jézusnak azt az áldozatot hoztam, hogy nem fordulok meg az ágyban, ezért nem tudtam aludni." Amíg tudott 
A fehér ló Lovasa figyelmeztetőleg közbelép egy olyan világméretű eseménnyel, amelyhez fogható az özönvíz óta nem volt. Szent János következő soraiból világos, hogy nem Krisztus második eljöveteléről van szó, hanem arról, hogy Krisztus jelenléte valamiképpen megnyilvánul a világban, és jelzésszerűen előrevetíti minden ember különítéletét, végső soron pedig az utolsó ítéletet. „Az Úr, [az Isten] megjelenik fölöttük, s nyilai repülnek, mint a villám.” (Zak 9,14)
Másutt így ír: „megláttam lelkiállapotomat úgy, ahogyan azt Isten látja. Egészen világosan megláttam mindazt, ami nem tetszik Istennek. Nem tudtam, hogy ezekről a legapróbb árnyakról is el kell számolnunk Isten előtt. Micsoda pillanat! Ki írhatja ezt le? A háromszor szent Isten előtt állni!” (Szent Fausztina Naplója 36)
Ha így volna, ebből az következne, hogy az üdvözültek boldogsága mindaddig tökéletlen, amíg vissza nem nyerik a testet; ez pedig lehetetlen, mert a tökéletességből nem hiányzik bennük semmi. Nem a test az, ami boldogságot ad a léleknek, hanem a lélek fogja boldoggá tenni a testet: a tulajdon bőségéből fog neki adni, amikor ismét magára ölti az ítélet napján a testét, melyet a földön hagyott. Amint ugyanis a lélek halhatatlan, szilárd és állandó lett bennem, ugyanúgy válik ebben az egyesülésben a test is halhatatlanná; elveszíti az anyag nehézkességét, s finom és könnyed lesz. Tudd meg, hogy a megdicsőült test át tud menni a falon. Sem a tűz, sem a víz nem árthat neki, de nem a test, hanem a lélek ereje miatt, amely erő az enyém és kegyelemből adatott a léleknek a kimondhatatlan szeretet által, amellyel a magam képére és hasonlatosságára teremtettem őt. (D. 81-82)
Mint XIII. Leó pápa 
A másodiktól a negyedik pecsétig tartó események sorozata az Egyház elleni lázadásba torkollik: ez az ötödik pecsét. „Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg. Nagy szóval kiáltották, mondván: „Urunk, te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel? Mikor állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?” Mindannyian fehér ruhát kaptak, azzal, hogy egy kis ideig legyenek még türelemmel, míg teljessé nem lesz szolgatársaik és testvéreik száma, akiket szintén megölnek, akárcsak őket.” (Jel 6,9–11) 
Jácinta keresztútja 1 
Jácintát nagyon megviselte bátyja halála. Mielőtt elhagyta a Földet, rábízta az üzenetét: "Üdvözöld nevemben sokszor, nagyon sokszor az Üdvözítőt és a Szűzanyát. Mondd meg nekik, hogy a bűnösök megtéréséért és Mária Szeplőtelen Szívének engeszteléséért szívesen szenvedek bármennyit." Gyakran mélyen elgondolkodott. Ha megkérdezték, mire gondol, azt válaszolta: "Ferencre! Nagyon szeretném látni!" És szeme könnybe lábadt.
.jpg)
1919. április 2-án Ferenc állapota válságosra fordult, papot hívtak, hogy meggyónhasson. Még nem volt elsőáldozó és félt meghalni az Oltáriszentség vétele nélkül. Ahogy anyjának bevallotta, ennek már a gondolata is fájdalmat okozott számára, mert a Szentáldozás volt a legnagyobb vágya.
Megkérdeztem Jácintát, aki gondolkodott egy kicsit, majd azt felelte, hogy még mielőtt megjelent a Rózsafüzér Királynője, egyszer ellopott az édesapjától egy fél frankost, hogy szájharmonikát vegyen; amikor pedig az aljustreli fiúk kővel dobálták a boleirosiakat, ő is velük tartott.
Míg a második és a harmadik pecsét társadalmi nyugtalansággal és zűrzavarral sújt, a negyedik pecsét magát az alvilágot engedi szabadon: a földön elszabadul a pokol. S erre kaptunk már egy figyelmeztetést: az 1994-es ruandai eseményeket. A mészárlás egyik túlélője így írta le a történteket: „Nem maradt ördög a pokolban; mind ott van Ruandában.” (Egy misszionárius nyilatkozata a Time magazinnak, 1994. május 16.)
Fontos megjegyezni, hogy a Szűzanya 12 évvel korábban megjelent a ruandai Kibehóban, és borzalmas látomásokban mutatta meg a fiatal látnokoknak a jövőt, a „vérfolyamokat". Azt mondta nekik: „Gyermekeim, mindezeknek nem kell megtörténniük, ha az emberek visszatérnek Istenhez!” Az öldöklés túlélője Immaculée Ilibagiza a "Bárcsak hallgattunk volna rá" c. könyvében elmondta: meggyőződése, hogy a kibehói jelenés és a ruandai eseménysorozat „az egész világnak szóló figyelmeztetés"!
Mindezek fényében vajon hidegen hagyhatnak-e a Szűzanya könnyei, aki újra meg újra figyelmeztetni akarja az évszázadok óta a sötétség útján tévelygő emberiséget, s hívogat, hogy térjünk vissza Szent Fiához?
A Szentlélek temploma vagyunk! (1Kor 6,19)
Különlegesen is részesednek azok javaiban, akikhez különleges szeretet kötötte őket a világban, amely szeretet által gyarapítván egymást az erényben, növekedtek a kegyelemben. Egyik a másikat késztette arra, hogy kinyilvánítsa nevem dicsőségét és dicséretét önmagában és a felebarátban. Ezt az egymáshoz kapcsolódó érzületet az örök életben sem veszítették el, hanem hozzákapcsolták ahhoz az általános jóhoz, mely által jobban és bőségesebben részesülnek egymás javából is. (...) (D. 80-81)
De 1991. október 13-a két szempontból vonul be Fatima történetébe.
A moszkvai tévéadó termében a neves személyiségek között jelen volt 
„Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény szólt: 'Jöjj!' Ekkor fekete lovat láttam, lovasa mérleget tartott a kezében. Úgy hallottam, mintha a négy élőlény közt szózat hallatszott volna: 'Egy mérő búza egy dénár, három mérő árpa egy dénár. De az olajat és a bort ne bántsd!'” (Jel 6,5–6)
„Sok szegény országban az élet szélsőséges mértékben bizonytalan, és a helyzet még veszélyesebbé válhat. Ez az élelmiszerhiány következménye: az éhezés képtelenül nagy számban szedi áldozatait a Lázárok között, akiknek nem adatik meg, hogy helyet foglaljanak a gazdag ember asztalánál... Mindemellett az éhezés megszüntetése a mai globális korszakban a Föld békéjének és biztonságának megőrzése szempontjából is követelménnyé vált.” (XVI. Benedek pápa: Caritas in veritate 27)
A Szentmise Jézus egyedülálló vértelen áldozata, kereszthalálának jelenvalóvá tétele, ami minden egyes nap megújul az Eucharisztiában. A vasárnapi szentmiséken való részvétel fontos és nélkülözhetetlen, egyben rendkívüli lehetőség az Úrral való személyes találkozásra. Tekintve, hogy egyes Szentmise és szentáldozás beragyogja napjainkat és egész életmenetünket, igen ajánlott a napi szentmiselátogatás!
1942. október 31-én őszentsége XII. Piusz megtette a felajánlást, de nem említette meg külön Oroszországot. A háború menete megfordult ugyan, de a pusztítása még három évig tartott, nem beszélve a Szűzanya figyelmeztetésének tragikus folytatódásáról, miszerint Oroszország tovább terjeszthette tévtanait az egész világon, a tömeggyilkos kommunizmus, mint "minta-ideológia" szétáradásával! (Gondoljunk Mao Kínájára, Pol Pot Kambodzsájára, Enver Hodzsa Albániájára és az afrikai tirannusokra stb!) Pedig – Lúcia nővér emlékezése szerint –, az Úr különféle belső közlések útján újra és újra megerősítette a kérést és megígérte, hogy azoknak a megpróbáltatásoknak az idejét, melyekkel engedi, hogy – háború, éhínség, az Anyaszentegyház és a Szentatya üldözése által – a nemzetek bűneikért bűnhődjenek, lerövidíti, ha Őszentsége a világ összes püspökével egyidejűleg felajánlja Mária Szeplőtelen Szívének a világot, Oroszország külön megemlítésével. 
1952. július 7-én XII. Piusz pápa Sacro Vergente Anno kezdetű apostoli levelében felajánlja Oroszország népét Mária Legtisztább Szívének. A levél szövegét közölte a Catolicismo nevű újság 21. száma 1952 szeptemberében, de ekkorra már Oroszország félelemben és rettegésben tartotta a világot, ami óvatosságra késztetett minden kormányt megnyilatkozásaiban! Az óvatosság, elsősorban az oroszországi egyház és a kommunista uralom alatt álló népek miatt volt szükséges – tekintve –, hogy tomboló sátáni dühkitörést válthatott volna ki a kereszténység ellen!
kárhozatát ő okozta. Ezt mutattam meg nektek az elkárhozott dúsgazdagban, amikor kérte a kegyelmet, hogy elmehessen Lázár a testvéreihez, akik még a világban éltek és hírt vihessen a kínjairól (Lk 16,20). Ezt nem szeretetből tette, s nem is a testvérei iránti részvétből, hiszen meg volt fosztva a szeretettől és semmiféle jóra sem tudott vágyódni: sem az én dicsőségemre, sem az ő üdvösségükre. Mondtam ugyanis, hogy a kárhozottak semmi jót sem tudnak tenni a felebarátnak és csak káromolnak engem, mivel életük az irántam és az erények iránti gyűlöletben fejeződött be.
„Manapság pedig azt tapasztaljuk, hogy a gonosz irányzatok pártolói mindnyájan összeesküdve, kettőzött erővel működnek, amiben őket a 'szbdkmvesek' elnevezés alatti erősen szervezett szövetkezet nemcsak ösztönzi, hanem hathatósan támogatja is. ... Végcéljuk nem egyéb mint tudniillik, alaposan felforgatni a keresztény intézmények által megteremtett vallási és állami rendet, s helyébe saját kényük szerint a puszta természetelvűség tanainak alapján újat létesíteni.” (XIII. Leó pápa 
Nyári kánikula volt és a hűsítő italok bizonyultak a legnépszerűbbnek. Lénit is megkínálták egy jegessel, ám ő nem tudta, hogy dupla szeszt raktak bele. Rettenetesen a fejébe szállt! Nos eddig mindenki gurult a poénjaitól, ám ezúttal megbizonyosodhattak, hogy ez az ember "fordítva van beköt-ve", mivel látványosan elcsendesedett, leült a sarokba, "derengeni" a félhomályban.
lány – Ilcsi – szerényen ült, s a nyakában egy Csodásérem ragyogott. A fiú valójában nem is a lányt, hanem az érmecskét nézte, szinte megigézve.
Bocsánatot kell kérnem a Szűzanyától, mert Ő aligha így szerette volna, bizonyára megbántottam Őt is a viselkedésemmel – suttogta –,
mozgalmak forradalmiságának, melyet aztán csak felfokozott a "drogkultúra", a fogamzásgátlók és a "szexuális forradalom" berobbanása! A zsinat utáni Egyházon belüli átmenetbe súlyosan bezavart a pápák fogamzásgátlás és abortusz elleni állásfoglalása, mely a fenti liberális világszemlélet térhódításával a hit válságát eredményezte. Ez a terjedő közfelfogás, a természetéből adódóan többé-kevésbé magába foglalta és foglalja Istennek, a kinyilatkoztatásnak és az Egyház tanításának az elutasítását. Sajnos ez a válság a kereszténység nagy részét megkísértette és érinti napjainkban is!
„Mielőtt eljövök mint igazságos Bíró, előbb szélesre kitárom irgalmam kapuját. Aki nem akar az irgalom kapuján átmenni, annak igazságosságom kapuján kell áthaladnia.” (Szent Fausztina Naplója 1146) 
A 11. századi két lengyel származású felvidéki remetét – mestert és tanítványát – Magyarország első szentjeiként tiszteli a hagyomány. Először a Szent István alapította zoborhegyi bencés apátság tagjai lettek, Nyitra vára közelében. Ott adta Zoerardusnak az András nevet Fülöp apát, akinek engedélyével a Nyitra völgyében magasodó Zobor-hegy barlangjába vonult, ahol később társául szegődött Benedek.
azonban, hogy valóban ajánlatos – mi több NÉLKÜLÖZHETETLEN –, hogy a szentolvasó körülölelje a földet!) Ebbéli meggyőződésünkhöz, természetesen ajánlatos jól értelmezni az „idők jeleit”. A Harmadik Fatimai Titok teljes értelmét, csakis a történelmi fejlődés egy nyugvópontja teszi majd lehetővé, akkor ugyanis már higgadtan szemlélhetjük az eseményeket anélkül, hogy heves és szenvedélyes vitákat váltanánk ki. Jelen időnkben pedig azok, akik az egyházi tisztségviselők állandó kritizálása folytán, azt sem hiszik el ami igaz, magukra vessenek! Mi több, magukra vetessék az első követ...! Ja, hogy a felajánlással késedelmeskedett az Egyház? Ugyan bizony a Misztikus Testet csak Krisztus és a földi Helytartója alkotja, vagy mi magunk is?
A második vád a bűnös felé – ó drága leányom – abból a tényből következik, hogy elérkezett utolsó percéhez a halál pillanatához, amikor nincs több orvosság, hanem megjelenik a lelkiismeret férge, amely 
Akkor ugyanis, az én igazságosságom kegyetlenül vádolja majd a lelket, mind az igazságtalansága, mind a hamis ítélkezése miatt! És nem csupán azért az általános igazságtalanságáért és ítélkezéséért, ami általában minden cselekedetében megnyilvánult a világban, hanem sokkal inkább amiatt a konkrét igazságtalanság és ítélet miatt vádolja, amit az utolsó pillanatban követett el, azaz amikor feltételezte, hogy a saját nyomorúsága nagyobb az én irgalmamnál. Ez az a bűn, amely nem nyer bocsánatot sem itt, sem odaát, mert ezzel a lélek nem akarja, hanem megveti irgalmasságomat. Valamennyi bűn között, amit csak elkövettek, ezt tekintem a legsúlyosabbnak. Ezért volt annyira utálatos előttem Júdás kétségbeesése: /mely/ súlyosabb bűn volt, mint hogy elárult. Hamis ítéletük miatt lesznek vádolva, tehát azzal, hogy a saját bűnüket nagyobbnak tételezték fel, mint az én irgalmasságomat; és ezért az ördögök büntetését kapják és velük együtt gyötrődnek mindörökké.
Mikor a szíved már csordultig tele,
Önakaratoddal a világi örömök és méltóságok folyamában sodródtál, a törékeny test valamint az ördög ösztökéjét és kísértéseit követted. Önakaratod vitorlája által az ördög a híd alatti úton vezetett, ami egy rohanó folyó és így önmagával együtt az örök kárhozatba vitt.
Ezek után az apokaliptikus állítások után szükséges megjegyeznünk a következőket. A mai világ, a tévedések és vétkek egész sorába bonyolódott. A humanizmus, a reneszánsz és a reformáció idején vette mindez kezdetét a vallás és a kultúra területén. A racionalizmus és a felvilágosodás következményeként ezek a tévedések még inkább súlyosbodtak és a politika területén a francia forradalomhoz vezettek. A 19. században az utópista szocializmussal és az ún. tudományos szocializmussal a politika területe után a társadalmi és a gazdasági területen jelentek meg. A kommunizmus oroszországi térhódítása magával hozta az addig felgyülemlett összes tévedés tényszerű megvalósulását, és létrejött az a kommunista világbirodalom, mely bár azt hirdette, hogy "legfőbb érték az ember", mégis százmilliónyi polgárát küldte a halálba.
ott van a szíved.''
A Jézus Szíve tisztelet az újabb kor egyik legelterjedtebb és legkedveltebb áhítata, amely a társadalom erkölcsi megújulásával kapcsolatos vallási mozgalom. Nem az Üdvözítő személyének és életének részletezéséből fakad, hanem abból a törekvésből, hogy Jézus benső világába, lelkiségébe, szándékainak és érzelmeinek ismeretébe behatoljunk és Krisztushoz való viszonyunkat, ennek megfelelően szeretetteljesen elmélyítsük.
értünk. A Jézus Szíve tisztelet megnyilvánulási formái lehetnek például az engesztelés, Krisztus követése, esetleg önmagunk felajánlása. Önmagunk fölajánlása azt jelenti, hogy minden fáradozásunkat, munkánkat, szenvedésünket Jézus Szíve iránti szeretetből tesszük, és ezért viseljük el türelemmel mindazokat a nehézségeket, amelyek életünkben adódnak.
Részletek Alacoque Szent Margit naplójából:
misztériumába és részesednek annak termékenységében. A vértanúk vére a kereszténység magvetése, mondta Tertullianus. Miként Krisztus halálából, az ő megnyitott oldalából fakadt az Egyház, úgy termékeny a vértanúk halála az egyház további életében. A riasztóan kezdődő titok tehát a remény képével fejeződik be: nincs hiábavaló szenvedés, s főként a szenvedő Egyház, a vértanúk Egyháza útmutató az Istent kereső emberek számára. Nemcsak az olyan szenvedők vannak Isten jóságos kezében mint Lázár, aki igen nagy vigasztalást talált, és titokzatosan Krisztust jelképezi, aki értünk szegény Lázárrá lett, hanem a vértanúk szenvedéséből erő fakad a tisztuláshoz és a megújuláshoz, mert szenvedésük megjeleníti Krisztus szenvedését és a jelenre is kiterjeszti üdvözítő hatását.”
Az igaz vértanúk vérével megtisztított és megújult földön élők Mária népe, melyről Grignon Szent Lajos Értekezések a Szent Szűz igaz tiszteletéről című híres könyvében a következőket írta: „Mikor jön el a boldog idő – Mária aranykorszaka –, amikor azok a lelkek, akiket az Istenanya kiválasztott és saját számára kiesdett, teljesen beléje temetkeznek, hogy az Ő hasonmásává váljanak Jézus Krisztus szeretetében és megdicsőítésében? Ez az idő csak akkor fog felvirradni, ha azt a Mária-tiszteletet, melyet én tanítok, megismerik és gyakorolják!” Ezek a szavak csodálatos összhangot képeznek a fatimai titok második részének végén található éppen ennyire híressé vált szavakkal: „Végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodni fog.”.jpg)
Forrás: 2018. július 11. MAGYAR IDŐK
1679 elején Colombiére Kolos atya végre visszatérhetett a ködös Angliából, mely nem tett jót az egészségének ‒ különösen ‒, hogy néhány hétig még börtönbe is zárták, ahol megbetegedett. Tuberkulózist kapott, ami aztán a halálát is okozta: 1682. február 15-én halt meg Paray-ban. 
1684 májusában ismét új főnöknőt kaptak a nővérek, aki azonnal maga mellé vette Margit nővért asszisztensnek. Ezt követőn két évig a novíciák mesternője volt, majd ismét asszisztensi megbízást kapott. E hivatalok lehetővé tették számára, hogy szélesebb körben is megismertesse Jézus Szent Szívének titkát, és egyre jobban felszítsa a lelkekben a Szent Szív iránti tiszteletet, amely hamarosan a többi vizitációs kolostorban is otthonra talált. Margit nővér egész életében meg volt győződve arról, hogy a Jézus Szíve -tiszteletben nagyon jelentős szerepe lesz a jezsuita rendnek.
1690. október 9-én ágynak dőlt és október 16-án estére meghalt Paray le Monial-ban 43 évesen.
Figyelemre méltó az angyal lángpallosa, mellyel tűztengert bocsáthat a földre, a Szűzanya azonban közbelép és eléri Istennél, hogy az angyal ne pusztítsa el a világot. Az angyal lángpallosának lángjai „kialudtak, amikor találkoztak a Miasszonyunk felénk nyújtott jobbjából áradó sugárzással” – írja Lúcia nővér. Kondor Lajos SVD atya személyes beszélgetésben elmondta, hogy Lúcia nővér neki azt mondta, hogy a Szűzanya Szeplőtelen Szívét tartotta az angyal lángpallosa elé. Ezt a részletet annak idején nem tartotta fontosnak külön leírni, mivel Fatimai ígérete, a lelkek megmentése, mindenben és mindenhol a Szeplőtelen Szív győzelmének van alárendelve. A Szűzanya tehát segít, hogy Szent Fia irgalmasságterve megvalósuljon és megakarja adni a világnak a lehetőséget a megmenekülésre. Ehhez azonban az emberiségnek bűnbánatot kell tartania. Ezért a jelenet végén „az angyal jobb kezével a Földre mutatva hangos szóval mondta: bűnbánat, bűnbánat, bűnbánat!” Az a tény, hogy az angyal „hangos szóval” kiált és háromszor ismétli a felszólítást a bűnbánatra, megint csak az emberiség eltávolodását mutatja Istentől. A Szeretetláng Lelki Napló is így tanúskodik: „Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat! Ezt kérem tőletek. Ez az a szó, mely felhallatszik Mennyei Atyám trónja elé, és ez az a szó, mely visszatartja tőletek Atyám büntető kezét.” (III/198) Tehát nem felszínes bűnbánatról van szó, hanem egészen komoly, szívet lelket átjáró bűnbánat és megtérés szükségességéről! 
Részletek a " Tudósok az emberi lélekről, elméről és tudatról" c. cikkből, mely a Szeressétek egymást katolikus magazin 26. számában jelent meg, 2018-ban.
Egy olasz ördögűző pap mesélte, hogy felkereste őt egy nyugtalan és kétségbeesett fiatalember, kérve a segítségét. Fizikailag nem volt látható baja, de folyvást szörnyű gondolatok kínozták, aludni is alig tudott, ám ha mégis, akkor rémálmok gyötörték.
II. János Pál pápa elküldte megbízottját, excellenciája 
a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért; fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt. Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nők. A kereszt két szára alatt két angyal állt, mindegyiknél kristály öntözőkanna, melybe összegyűjtötték a vértanúk vérét, s öntözték vele az Istenhez közeledő lelkeket. – Kelt Tuyban, 1944. január 3-án”.
Részletek a " Tudósok az emberi lélekről, elméről és tudatról" c. cikkből, mely a Szeressétek egymást katolikus magazin 26. számában jelent meg, 2018-ban.
Rendkívüli jelentőségű az 1929. június 13-i jelenés (Tuy) mondanivalója és ígérete. Lúcia ezt így írja le könyvében: Engedélyt kértem és kaptam főnöknőmtől és gyóntatómtól, hogy minden csütörtökről péntekre virradó éjjel 11 órától éjfélig szentórát tartsak. Egyik éjjel egyedül voltam. A kápolna közepén a rácshoz térdeltem, hogy az angyal imáját elimádkozzam. Mivel fáradtnak éreztem magam, fölkeltem és kitárt karral imádkoztam. Csak az örökmécs égett. Hirtelen természetfölötti fény világította be az egész kápolnát és az oltáron megjelent egy fényből való kereszt, amely a mennyezetig ért. Jól kivehetően lehetett látni a kereszt felső részén egy ember arcát és felsőtestét, mellén egy galambot, szintén fényből, és keresztre szegezve egy másik ember testét. Kissé a dereka alatt, a levegőben lebegve egy kehely látszott és egy nagy ostya, amelyre a Megfeszített arcáról és mellsebéből néhány csepp vér hullott. Az ostyáról legördülve aztán ezek a cseppek a kehelybe estek. A kereszt jobb szára alatt állt a Szűzanya. A fatimai Szűzanya volt ez Szeplőtelen Szívével, bal kezében nem tőr és rózsa volt, hanem töviskoszorú és lángok... A kereszt bal szára alatt néhány nagybetű képződött, amelyek az oltár felé haladtak, mintha kristálytiszta vízből lettek volna. A betűk e szavakat alkották: «Kegyelem és irgalom». Megértettem, hogy a Szentháromság titkát szemlélhettem és megvilágosításokat kaptam erről a titokról, de ezeket nem szabad nyilvánosságra hoznom. Ezután így szólt a Szűzanya: – Elérkezett a pillanat, amelyben Isten fölszólítja a Szentatyát, hogy a világ valamennyi püspökével együtt ajánlja fel Oroszországot Szeplőtelen Szívemnek. Megígéri, hogy ezáltal megmenti. Oly sok lélek kárhozik el Isten igazságossága folytán azon bűnök miatt, amelyeket ellenem elkövetnek. Jövök, hogy engesztelést kérjek: áldozd fel magad erre a szándékra és imádkozzál! 
Lúcia nővér könyvében, lábjegyzetként találhatjuk még a következőket: Alacoque Szent Margit 1689-ben – vagyis halála előtt egy évvel –, többször is megkísérelte, hogy eljuttassa a napkirályhoz, XIV. Lajoshoz, Jézus Szent Szívének üzenetét, amely a következő négy kérést tartalmazta: a királyi zászlókat díszíttesse fel Jézus Szentséges Szívének képével; építtessen egy templomot tiszteletére, hogy ott az udvar hódolatát fogadhassa; a király ajánlja fel saját magát a Szentséges Szívnek és használja fel tekintélyét arra, hogy a Szentszéknél kieszközölje a misét Jézus Szíve tiszteletére. Sikertelen volt minden igyekezete, és úgy látszik, hogy az üzenet el sem jutott a királyhoz. Néhány évvel később a királyi család, a körülményeknek megfelelően, teljesíteni kezdte a kéréseket. XVI. Lajos 1792-ben elkészítette ugyan a felajánlást Jézus Szívének, de már csak a Templom-börtönben tudta megvalósítani. Azt is megígérte, hogy kiszabadulása után teljesíti a többi kérést is, amelyeket Szent Margit közvetített számára. Ez azonban túl későn volt az isteni Gondviselés számára: XVI. Lajost 1793. január 21-én kivégezték.
ÉLETE
Öt éves korában egy látomásban a Szűzanya kezét fogva 
A Mária Szeplőtelen Szívével kapcsolatos fatimai ígéret (a felajánlás, az öt elsőszombat és Mária Szívének nagy ígérete), melyet a Szűzanya 1925. december 10-én Pontevedrában történt jelenése alkalmával fejtett ki teljesen (ld. alább)! 
A fatimai titok második részében a Szűzanya megjövendölte Szeplőtelen Szívének győzelmét, mely azután jön el, miután Isten megbüntette a világot gonoszságaiért. Ebben a dokumentumban Lúcia nővér a világnak Istenhez való „nagy visszatéréséről” beszél. Mindez csodálatos módon kapcsolódik ahhoz, amit Grignon Szent Lajos 'A tökéletes Mária-tisztelet' című híres művében mondott azzal, hogy előre jelezte Szűz Mária királynői uralmát. "Ó, mikor jön el az a boldog idő, amikor Szűz Mária, mint Úrnő és Királynő fog uralkodni a szíveken, hogy azokat egyetlen Jézusa uralmának teljesen alávesse? 
Mikor fogják a lelkek Szűz Máriát lélegzeni, mint a levegőt? Akkor majd csodálatos dolgok történnek, amikor a Szentlélek a lelkekben mintegy újraalkotva találja szeretett Jegyesét, és azért teljességének bőségével száll majd reájuk és elárasztja őket adományaival, főleg a bölcsesség adományával, hogy a kegyelem csodáit műveljék. Kedves Testvérem! – írja Grignon –, mikor jön el a boldog idő – Mária aranykorszaka –, amikor azok a lelkek, akiket az Istenanya kiválasztott és saját számára kiesdett, teljesen beléje temetkeznek, hogy az Ő hasonmásává váljanak Jézus Krisztus szeretetében és megdicsőítésében? Ez az idő csak akkor fog felvirradni, ha azt a Mária-tiszteletet, melyet én tanítok, megismerik és gyakorolják!" .JPG)
A második fatimai titok világtörténelmi fontosságát nyomatékozza az 1925. december 10-i jelenés Pontevedrában, ahol Lúcia a dorottyás nővérek körében élt Spanyolországban. 
Sok információ van a köztudatban az Árpád-ház női szentjeiről, így Szent Erzsébetről, Szent Margitról, vagy Szent Kingáról, ugyanakkor szinte a teljes feledés homálya borul Prágai Szent Ágnes személyére, aki nőágon magyar származású, ezért Árpád-házi Szent Ágnesnek is hívják! Anyja ugyanis, Konstancia, II. András király nővére (III. Béla lánya) volt. Apja I. Ottokár cseh király. Hatalomra törő apja, minden módot kitalált, hogy a német birodalomtól minél függetlenebbé tegye országát: ebben a törekvésében a kis Ágnest eszköznek használta fel. Eljegyezte a gyermeket a sziléziai herceg, Henrik egyik fiával. Nagy kegyelem volt ez Ágnes számára, mert így elkerülhetett a prágai udvarból. Ágnest jövendő férje édesanyjának, a későbbi Szent Hedvignek gondjaira bízták, aki az általa alapított trebnitzi cisztercita nővérek kolostorában helyezte el őt. Ágnes életére a három ott eltöltött év döntő hatást gyakorolt.
A huszonöt éves hercegnő egy pillanatot sem késlekedett: királyi öltözetét durva darócra cserélte föl, s Prága város peremén, a nyomornegyedben keresett magának egy kis házat. Ágnes már korán észrevette azt a társadalmi igazságtalanságot, ami a különböző osztályokat elválasztotta egymástól, s ami arra késztette Assisi Szent Ferencet és Klárát is, hogy elhagyják szüleik előkelő városi otthonát. Őket követte. Rávette testvérét, Vencel királyt, hogy építtessen nekik kolostort (és Szent Jakab tiszteletére templomot) közvetlenül a kis ház közelében, ahol lakott. A minorita testvérek beajánlották Szent Klárának, aki hamarosan őt a ,,lelke felének'' mondta. Négy, szeretettől sugárzó levél maradt ránk, melyeket Ágneshez intézett. Egy klarissza kolostor alapításáról és megerősítéséről van bennük szó. Szent Klára öt nővért küldött közvetlenül maga mellől. 1234- ben Ágnes átvette a kolostor irányítását.
2018. április 26-án az Üldözött Keresztények Helyettes Államtitkársága által szervezett „A magyar kormány segítségnyújtása az iraki keresztények hazatelepülésében” c. előadáson, vendégként részt vett Tell Aszkuf nevű város plébánosa és négy fiatal keresztény mérnök. 
keresztény azért imádkozott, hogy Magyarországon maradjon ez a kormány! Ott, távol Irakban, a Ninivei-fennsíkon értünk imádkoztak! És azt pedig, hogy sikeresen maradt a kormány, a plébános égi jelnek tartja! 
Nagyságrendjében nem azonos, de létezik „szülői áldás” is, mely egészen egyedi kiváltság a gyermekek számára, hiszen a szülők „teremtőtársak” Istennel. Az ő áldásuk még annyiban is szent, amennyiben a házasság szentségéből ered!
A Szűzanya megjelenése után rövid párbeszéd hangzott el, majd meglepő dolog történt. Idézzük Lúcia nővért: ,,Ezen szavakat mondva (ti. a Szent Szűz) újra kitárta karjait, mint az előző hónapokban. Mintha valami fénysáv hatolt volna belőlük a 
földre. Egyszerre hatalmas lángtengert pillantottunk meg. Tele volt ördögökkel és kárhozott lelkekkel. Mintha átlátszó, izzó fekete és bronzszínű emberi alakok lettek volna. A tűzben ide-oda úszkáltak. Belsejükből füst és láng tört ki... Közben fájdalmukban és reménytelenségükben sikoltoztak és nyögtek. Minden undorítólag hatott ránk. Nagyon megrettentünk... Az ördögök úgy néztek ki, mint utálatos, ismeretlen állatok, ijesztő és szörnyű formájuk volt, de azok is átlátszók és feketék voltak. Ez a látomás csak egy pillanatig tartott... Azután felemeltük tekintetünket a Szűzanyához. Jósággal és szomorúsággal telve így szólt hozzánk: ‘A poklot láttátok. Ide kerülnek a szegény bűnösök lelkei. Isten meg akarja alapítani a földön Szeplőtelen Szívem tiszteletét, hogy megmentse őket. Ha megteszik, amit nektek mondok, sok lélek megmenekül és béke lesz. A háború vége felé közeledik, de ha nem hagyják abba Isten megbántását... még szörnyűbb háború kezdődik. Ha egy éjjel ismeretlen fényt láttok feltűnni, akkor tudjátok meg, hogy ez az a nagy jel, amit Isten ad, hogy a világot gonoszsága miatt háborúval, éhséggel, az Egyház és a szentatya üldözésével megbüntesse.' 
(Lúcia szerint ez a fényjel 1938. január 25-éről 26-ára virradó éjszakán tűnt fel. Egyes tudósok szerint északi fény volt, amit Európában is lehetett látni. Mivel Lúcia meg volt győződve, hogy bármelyik pillanatban kitörhet a világháború, mindent megtett, hogy teljesüljenek azok az ígéretek, amelyeket kapott. Ebből a célból levélben fordult közvetlenül XI. Piusz pápához.) ‘Hogy mindezt 
megakadályozzam, jönni fogok és kérni fogom Oroszország felajánlását Szeplőtelen Szívemnek és az elsőszombati engesztelő szentáldozást. Ha teljesítik kérésemet, Oroszország megtér és béke lesz; ha nem, el fogja terjeszteni tévtanait az egész világon, háborúkat és egyházüldözést fog előidézni..., végül azonban Szeplőtelen Szívem diadalmaskodik. A Szentatya felajánlja nekem Oroszországot, s az megtér. A világra pedig egy békés kor virrad.'
Jézus Szívének tisztelete dogmatikailag a Szentíráson alapul: Jézus kereszten átszúrt Szíve a megváltó szeretet szimbóluma. Magát az Istenembert ünnepeljük, de úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte.
Jézus Szívének átszúrása és oldalának megnyitása jelképezi a szeretet végtelenségét, a Szentlélek elküldését és a Szentségek forrását, mely nélkül nincs hitélet.
Paul Simons a Timesban megjelent cikkében úgy véli, a fatimai optikai jelenségeket szaharai eredetű porfelhő okozhatta. (Weather Secrets of Miracle at Fátima, Paul Simons, The Times, 2005. február 17.) - Különös, hogy egyetlen jelenlévő sem számolt be porfelhőről. Épp ellenkezőleg: a szakadó eső bizonyára elég hamar eláztatta volna a homokvihart. 
A nagy idők tényleg nagy embereket követelnek. Kár, hogy sokuk munkásságát csupán felszínesen ismerjük. Például a kétszáztíz esztendeje, 1814. április 21-én született 
Válasz: Egyetlen híradás sem szól arról, hogy akár egyetlen szemtanú is tartós optikai hatásokról számolt volna be. A jelenség csak addig tartott, amíg a Nap visszatért a helyére. Ha Nickell magyarázata helyes volna, a disztorzió mindaddig megmaradt volna, amíg az emberek a Napba néztek: órákon át vagy akár egész nap. A beszámolók szerint azonban a csoda egy adott pillanatban határozottan véget ért.
A szemtanúk kiemelték, hogy a Nap fénye nem volt erős. „Bágyadtan világított, nem bántotta a szememet”, „halványszürkés fény ölelte körül”, és „különféle színű fénycsóvákat” lövellt. Megjegyzendő, hogy napfogyatkozáskor vagy sűrű felhőzet mögött is kellemetlen érzés nélkül bele lehet tekinteni a Napba; ilyenkor takarásban van, a szem mégis súlyosan károsodhat. 
Ellenvetés: 
Válasz: A melléknap viszonylag gyakori jelenség. Nem magában a Napban látható, hanem jóval távolabb, jobbra vagy balra, olykor fölötte. A fatimai szemtanúk azonban magának a Napnak az elváltozásáról számoltak be, nem arról, hogy mellette megjelent valami. A melléknap, mint említettük, statikus jelenség: fényes visszatükröződés, amely kicsi, függőleges szivárványhoz hasonlít, ám azzal, ahogyan a napcsodát leírták, lehetetlen összetéveszteni.
Az egyházilag elismert portugáliai Szűzanya-jelenések megdöbbentő igazolása volt a több tízezer ember – köztük fotósok, újságírók, kétkedők, szocialisták, ateisták – szeme láttára történt napcsoda. Az eseményről számos tudósítás jelent meg a korabeli világi lapokban, így: „Az emberek döbbenten nézték, hogy a Nap megrázkódik, majd gyors, hihetetlen mozgásba kezd, a kozmikus törvényeknek ellentmondó módon” – írta Portugália akkori legnagyobb – kormánypárti, egyházellenes – újságjában, az O Séculóban Avelino de Almeida, aki korábban gúnyolódó cikkeket írt a fatimai eseményekről._1.jpg)
„A Nap, amelyet hol bíbor, hol sárga vagy mélyvörös láng övezett, mintha hihetetlen gyors, forgó mozgást végzett volna, s közben időnként úgy látszott, mintha leesne az égről és a Föld felé zuhanna, hatalmas hőséget sugározva” – tudósított Dr. Domingos Pinto Coelho az Ordem című lapban. Hasonlóan írta le az eseményt Dr. Almeida Garrett, a Coimbrai Egyetem természettudós professzora.
Ellenvetés: 
A pápa megjegyzi, hogy a jelenséget azokban a napokban látta, amikor Mária mennybevételének dogmáját készült kihirdetni, és megerősítő jelnek tekintette. Az első alkalom után „október 31-én, majd november 1-jén, a dogma kihirdetésének napján, végül 8-án láttam még, utána többször nem" – írja, majd hozzáteszi: más napokon is figyelte ugyanabban az órában, hátha megismétlődik a csodás esemény, „de hiába – egy pillanatig sem tudtam belenézni a Napba, annyira káprázott a szemem."
XII. Piusz csupán néhány bíborosnak és közeli munkatársának beszélt az esetről. Pascalina Lehnert nővér, a pápai lakosztály gondnoka szerint „a Szentatya mélyen meg volt győződve róla, hogy a rendkívüli jelenség, amelyet négyszer látott, valóságos"..jpg)
Pacelli bíborosként 1935-ben Lourdes-ben járt. Ő adta meg a fatimai jelenések pápai jóváhagyását 1940-ben, és 1942-ben az egész világot felajánlotta Mária Szeplőtelen Szívének. Többször beszélt Lúcia nővérrel, a fatimai látnokkal, akit megkért, hogy írja le a Szűzanya üzeneteit. Így ő volt az első pápa, aki megtudta a később II. János Pál által nyilvánosságra hozott harmadik fatimai titkot – írja a Zenit hírügynökség.
azzal vádolták, hogy a szbdkművesekkel paktál. Ez a rágalom, különösen a szomorú augusztus 13-a után terjedt el, a kerületi alkormányzó, azzal csalta fel a kocsijára a három gyermeket, hogy a plébános akar velük beszélni. 
forgott. 
Felterjesztése gondos és tárgyilagos volt. Sajnos azonban, az Egyház ellenségeinek sikerült elmozdítaniuk az egyházmegyéből 
Az Úrnapja (latinul Festum Eucharistiae, Solemnitas Corpus Domini) katolikus főünnep az Eucharisztia tiszteletére, teljes nevén az Úr Szent Testének és Szent Vérének ünnepe. Magyarországon és több más országban a húsvéti időt lezáró pünkösdvasárnap utáni 10. nap (csütörtök), de ha nem munkaszüneti nap, akkor az ezt követő vasárnap ünnepli az Egyház. Jellemzően körmenet kapcsolódik hozzá. (Wikipedia)
"Az Úrnapja, a föltámadás napja, a keresztények napja, a mi napunk. Úrnapjának nevezzük, mert az Úr győztesként ezen a napon ment föl az Atyához. Ha a pogányok e napot a Nap napjának nevezik, mi is szívesen annak valljuk, mert ma támadt a világ Világossága, ma kelt föl az Igazságosság Napja, melynek sugarai az üdvösséget hozzák." [Szent Jeromos: In die Dominica Paschae homilia: CCL 78, 550]
1193
Nem vagyok képes leírni, amit akkor láttam és átéltem. A Napra meredtem; sápadtnak tűnt, megszokott vakító fénye nélkül; olyan volt, mint egy forgó hógömb; majd hirtelen úgy látszott, hogy cikk-cakkban lefelé tart és azzal fenyeget, hogy a Földre zuhan. Rémületemben szaladtam és el akartam bújni az emberek mögött. Mindenki sírt és a világ végét várta.
Még a misekönyv zsinatutáni kiadása is csak a nyelvre áldoztatást és a kommunio-patena használatát ismeri a kezdetektől fogva. Ezért áll a misekönyv általános bevezetőjének 117-es pontjában például ez: „Az áldozó a kommunio-paténát a szája alatt tartja.”
