Még a misekönyv zsinatutáni kiadása is csak a nyelvre áldoztatást és a kommunio-patena használatát ismeri a kezdetektől fogva. Ezért áll a misekönyv általános bevezetőjének 117-es pontjában például ez: „Az áldozó a kommunio-paténát a szája alatt tartja.”
Végkövetkeztetés. Nyelvre és térden állva kellene áldozniuk a híveknek, mivel ez fejezi ki az Isten iránti imádatot – mondta 2011. júniusában az ACI Prensának adott interjúban Antonio Canizares Llovera bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa.
Mint ismeretes, a térden állva, nyelvre való áldoztatás jelentőségére Őszentsége XVI. Benedek pápa erőteljesen fel kívánta hívni az Egyház figyelmét nemcsak szavaival, de példamutatásával is: a pápánál áldozó hívek mindig nyelven vették magukhoz az Eucharisztiát. Canizares kardinális leszögezte: „Úgy vélem, az egész Egyház számára szükséges, hogy térden állva vegyük magunkhoz az Eucharisztiát”. Ha trivializáljuk az Eucharisztiát, mindent trivializálunk!
„A Szentostyát nyelvre fogadni, az Oltáriszentség előtt letérdelni, az Átváltoztatás alatt térden állni nem formai dolog! Ezek imádást jelentenek, ezek azt jelentik, hogy elfogadjuk, hogy Jézus az Eucharisztiában valóban jelen van. Ezek az emberi hódolati, imádati gesztusok az ember hitének állapotát jelzik, aki tudja, hogy minden Istentől származik, és ennek tudatában elnémulva, Isten dicsőségétől, jóságától és irgalmától elkábulva érzi magát.
Ezért disszonáns, ha a kezünket nyújtva valahogyan fogadjuk a Szentostyát. Ezért nem mindegy, hogy állva vagy térdelve áldozunk, hiszen mind e jelek mélyebb jelentéssel bírnak. Ahova el kell jutnunk, az az embernek eme elmélyült magatartása, aki Isten előtt földre veti magát, és ez az, amit a pápa akar.” (Fülep Dániel, a Magyar Kurírban 2011. július 27-én megjelent cikke nyomán.)
(folyt.) Előző rész
Urunk Jézus! Ki jelen vagy a föld összes Tabernákulumában,
könyörülj rajtunk!
