A fatimai napcsoda – szkeptikus ellenvetések, objektív válaszok 2
Ellenvetés: Nickell véleménye szerint az intenzív fénybe tekintés átmeneti retinális disztorziót okoz, s a Nap Fatimában érzékelt „táncoló” mozgása az ebből eredő optikai hatásoknak tulajdonítható. (Skeptical Inquirer, Vol 33.6 Nov/Dec 2009)
Válasz: Egyetlen híradás sem szól arról, hogy akár egyetlen szemtanú is tartós optikai hatásokról számolt volna be. A jelenség csak addig tartott, amíg a Nap visszatért a helyére. Ha Nickell magyarázata helyes volna, a disztorzió mindaddig megmaradt volna, amíg az emberek a Napba néztek: órákon át vagy akár egész nap. A beszámolók szerint azonban a csoda egy adott pillanatban határozottan véget ért.
A szemtanúk kiemelték, hogy a Nap fénye nem volt erős. „Bágyadtan világított, nem bántotta a szememet”, „halványszürkés fény ölelte körül”, és „különféle színű fénycsóvákat” lövellt. Megjegyzendő, hogy napfogyatkozáskor vagy sűrű felhőzet mögött is kellemetlen érzés nélkül bele lehet tekinteni a Napba; ilyenkor takarásban van, a szem mégis súlyosan károsodhat.
Ellenvetés: Steuart Campbell a Journal of Meteorology 1989-es kiadásában azt írta, hogy 1917. október 13-án a sztratoszférában lebegő porfelhő okozta a Nap látszólagos elváltozását; ezért lehetett könnyen beletekinteni, ezért játszott sárga, kék, lila színekben, és ezért tűnt úgy, mintha forogna. Campbell azzal támasztja alá elméletét, hogy 1983-ban Kínában is megfigyelték, hogy a Nap színe kékre és vörösre változik. (New Humanist, Vol 104 No 2, 1989. augusztus és Journal of Meteorology, UK, Vol 14, no. 142, 1989. október)
Válasz: Ez a feltevés is ellentmond a szemtanúk beszámolóinak, ugyanis nem mindenki látta az égi csodát. Ha valóban néhány perces anomáliáról lett volna szó, azt mindenki ugyanolyan jól látta volna. Campbell elmélete a Nap ide-oda mozgását, látszólagos zuhanását sem magyarázza meg, amint azt sem, hogyan lehetséges, hogy a zuhogó esőtől csuromvizes ruha mindenkin „egyszerre teljesen száraz lett”. Végül pedig: egy sztratoszférában lebegő porfelhő megjelenését akkoriban senki sem tudta volna hónapokkal előre megjósolni, főleg három pásztorgyermek nem.
Ellenvetés: Joe Nickell feltevése szerint a szemtanúk valójában melléknapot láttak. A melléknapokat (parhelion) a levegőben levő jégkristályokon megtörő fény hozza létre. A légköri fénytünemény a napkorongtól két oldalon elhelyezkedő fényes foltok formájában jelentkezik. A foltok lehetnek fehérek vagy színesek, gyakran csak az egyik oldalon lévő látható belőlük. A melléknap statikus jelenség, nem magyarázza meg a Nap „táncoló” mozgását, ezért Nickell több optikai és meteorológiai tényező együttállását feltételezi. Úgy véli, a Nap egy vékony felhőréteg miatt tűnhetett ezüstös korongnak; az elvonuló felhőréteg vastagsága változó lehetett, ezért látszott hol fényesebbnek, hol halványabbnak, és a szemlélők ezt érzékelték közeledésként, illetve távolodásként; a színeket légköri por és pára okozta stb.
Válasz: A melléknap viszonylag gyakori jelenség. Nem magában a Napban látható, hanem jóval távolabb, jobbra vagy balra, olykor fölötte. A fatimai szemtanúk azonban magának a Napnak az elváltozásáról számoltak be, nem arról, hogy mellette megjelent valami. A melléknap, mint említettük, statikus jelenség: fényes visszatükröződés, amely kicsi, függőleges szivárványhoz hasonlít, ám azzal, ahogyan a napcsodát leírták, lehetetlen összetéveszteni.
Magyar Kurír Forrás
