A Hajnal Szép Sugara

A megelőző öt posztot elolvasva, bizonyára sok olvasóban feltör az elégedetlenség sóhaja, „ó, ha ez ilyen egyszerű volna”!

     A „lelki füleimmel” szinte hallom: „ó, kedves szerkesztő úr! Házasságban élni nem olyan „fekete-fehér” folyamat, hanem gyakran zavaros, meg-megújuló emberpróbáló hullámverés, melyben könnyen beleszédülhet akárki! Hallott már maga olyanról, hogy valamelyik házasfél egyik napról a másikra megváltozik és egyszerűen nem lehet vele szót érteni? Az ilyen, azt se mondja meg, hogy mi baja a másikkal és azt se, hogy tulajdonképpen mit is akar ő maga, csak megy a feje után!? Ennek a félnek nem lehet ajánlani az imádságot és a szentségi életet! Jó esetben csak legyint, rossz esetben kiröhögi az embert! Ráadásul, olyan dolgok kezdenek szokássá válni nála, amit azelőtt ki nem állhatott. Elkezd sportolni, társaságba járni, miközben otthon kimért és fáradt, mindamellett, hogy képes elmenni akár éjjel is! Se válni nem akar, se együtt élni! Na ilyenkor mi van?" –panaszolhatná egy olvasóm!
     A virtuális kérdésre, magam is csak feltételezésekkel tudok válaszolni!
Ha nem kifejezetten idegi (orvosi) probléma húzódik meg a változás mögött, akkor az alábbiakat tételezhetjük fel.
A tragédia nem ott és akkor történt, amikor a házasfél „egyik napról a másikra megváltozott”, hanem esetenként jóval előbb! Higgyék el, hogy gyakorta apró "kis dolgokon" múlik a nagy dolog! Akkor, amikor így-úgy lazábban, „józanabbul” kezdték kezelni a hitéletet! Elhagyták a közös imát. Akkor, amikor a szeretet apró megnyilvánulásai erőltetett szokássá váltak (vagy netán túlzásokká)! Akkor, amikor egyre türelmetlenebbek lettek egymás iránt. Akkor, amikor nem adtak egymásnak a szereteten és bizalmon alapuló csipetnyi szabadságot sem. Akkor, amikor alig maradt idejük egymásra (és bármire) is! Akkor, amikor – ha csak gondolatban is –, de lemondtak egy gyermek vállalásáról (pláne...)! Akkor, amikor megfeledkeztek arról, hogy a szeretet tulajdonképpen: áldozat és szolgálat (mégpedig kölcsönösen)! Nos akkor bomlott meg egy szál a kötelékben, miáltal, kicsinyke rés támadt a „szentségi aurán”! Ezzel valamiképp beférkőzött az, ami (pontosabban aki) egyszer csak felszínre hozza az „elegem van már az egészből” pusztító gondolatát! Ő az, aki fárasztónak sugallja a kötöttségeket, aki nyomban valamiféle soha nem látott „felvilágosultságot és jogérzetet” kelt az egyénben. Ennek nyomán mindjárt túlértékeli a „szabadságot”, a szórakozást és az „önmegvalósításra való törekvést”! Ez a késztető pedig nem más, mint az a gonosz lélek, amely romlásba akarja taszítani a világ összes házasságát, hogy lerombolhassa a társadalmakat! Ahol ugyanis az egyszerű és bensőséges hitélet és szeretet élő, ott érvényesül a szentségi védelem, ott nem érheti el a Gonosz körmönfont célját!

Ja, hogy az élet nem olyan egyszerű? Nos, üdvösségre jutni sem annyira...!

     Mária Szeplőtelen Fogantatásáról, vagy a rózsafüzér titkairól való benső elmélkedés, olyan isteni távlatokat nyithat meg számunkra, melyek földi szavakban alig kifejezhetők!

A negyedik században élt Szír Szent Efrém diákónust és teológust is megragadta Mária titokzatos tisztasága és hite, s párhuzamot vont Vele és az Ős-Anyával, miszerint „Éva fülébe a cselszövő kígyó által a bűn szava jutott el, Mária fülébe a kegyelem által az irgalom és a jóság szava.” ‒ idézet vége!

Nos, igen fontosak ezek a teológiai reflexiók! Hiszen azt bizonyítják, hogy az Egyház ősidők óta foglalkozott azzal, hogy Isten, milyen különleges szerepet szánt a Szűzanyának Fia oldalán az emberiség megváltása érdekében. Tudjuk, hogy Szent II. János Pál egészen komolyan foglalkozott a gondolattal, hogy kimondja a Mária Megváltó-társi szerepéről szóló dogmát. Sajnos, talán környezete hatására nem tette meg! Holott az ötödik Mária-dogma kihirdetése a többletkegyelmével, bizonyára jelentős mértékben változtatott volna a világ egyre bizonytalanabb sorsán!

Ám bensőséges hitéletünkben, így is tartsuk szem előtt mindenkor, hogy Mária Szeplőtelenül fogantatott személye az Istennek szentelt életek ősmintája!

Ó Mária! Istennek Szentséges Anyja könyörögj érettünk,

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

A Szeretetláng üzenete negyedik rész

     Kedves Hallgatóim! Az előző előadásaimban úgy állítottam be a Szeretetláng üzenetét, mint az isteni pedagógia és a Mária-korszak végkifejletét! Nos, ne tartsanak elfogultnak, de ez a megállapításom nagy eséllyel igaz lehet! Természetesen vannak és lehetnek még Mária-jelenések és nyomatékos üzenetek, de ezek regionális jellegűek vagy csak ismétlő, sürgető közlésekkel bírnak. Globális, vagyis a világ sorsát döntően érintő – mint La Salette, Fatima és a Szeretetláng ‒ talán már nem is várható! Hisz korántsem véletlen, hogy a Szeretetláng Lelki Naplóban hatszor, az Úr és a Szűzanya szavaiként hangzik el „Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett” hangsúlyos mondat! (I/84; II/18; 93; III/129; III/140) Ezt szeretném ma bővebben kifejteni!
A Teremtés könyve 3,15-ben meg van jövendölve az a végső harc, melyet az Istenanya fog gyermekeivel egységben a sátánnal megvívni, mely a fejének eltiprásával, vagyis tehetetlenné tételével fog végződni! Ezt a Szeretetláng Lelki Napló a sátán megvakításának írja.
A Lelki Naplóban a Szent Szűz szavai: Mondom neked leánykám, ilyen hatalmas kegyelmi erőt még nem bocsátottam a rendelkezéstekre, mint most, Szívem szeretetének izzó lángját. Mióta az Ige testté lett, ily nagy megmozdulás nem történt részemről, mely így tört volna felétek. Ilyen még nem volt, mely a sátánt így megvakítsa. És rajtatok múlik, vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után. (I/84)
Furcsán hangzik, de Mária Szíve Szeretetlángja nem csupán egy lelkiség ‒ jóllehet ‒ az előzőkben, mint Mozgalmat említettem, természetesen mint „szerveződés” értelemben! Az Istenanya Szívéből kiáradó Láng − a kegyelem rendjében − ugyanis, üdvtörténeti nagyságrendű megnyilvánulás és jelentőségét tekintve messze túlmutat egy „lelkiség” vagy egy mozgalom általános értelmezésén.
Az egész Ószövetségen végighúzódik a várakozás, hogy el fog jönni Isten küldötte, a Messiás és minden reményüket az eljövetelébe vetették. Ez a várakozás áthatotta kultúrájukat, életüket és a hitüket.
Ez egyféle kollektív lelkiség volt! De amikor elérkezett az idők teljessége (Gal 4,4) − és az Angyal üdvözletére a Názáreti Szűz igent mondott −, Isten belépett az emberi történelembe, s a túláradó kegyelem már jelenvalóként készen állt a kiáradásra, vagyis a megváltás beteljesedésére.
Ha komolyan vesszük a fentebb említett „Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett” kijelentést, akkor okkal tételezhetjük fel a majdani üdvtörténeti nagyságrendű változást, amely már jelen van és szívről-szívre terjed, ám még nem áradt ki ‒ DE KI FOG! ‒, amiként ezt a Szűzanya megígérte!

     A Szeretetláng fogalma tehát azt a benső átalakulást, „tüzes lelkületet”, megvilágosodást és többlet buzgóságot fedi, amelyet pl. Lukács 24-ben olvashatunk.
     Ezt a gondolatot nagyon szépen megvilágítja Szent II. János Pál pápa a Mane nobiscum Domine kezdetű levelében: „Jelentőségteljes, hogy az emmauszi tanítványok, miután az Úr szavai megfelelően fölkészítették őket, az asztalnál, a 'kenyértörés' egyszerű gesztusában ismerték fel Őt. A jelek csak akkor 'beszélnek', ha az értelem megvilágosult és a szív lángol”.
     Ne feledjük, hogy az evangéliumi elbeszélés szerint a tanítványok az isteni Útitárssal fáradtan értek haza, ám Ő úgy tett, mintha tovább szándékozna menni. A tanítványok mivel későre járt, marasztalták.
Miután felismerték Jézust a kenyértörésben és Ő eltűnt, e két fáradt ember lelkesedéstől nekibuzdulva, halogatás nélkül visszagyalogolt (14 km-t!) Jeruzsálembe, hogy az Apostoloknak tanúságot tegyenek! − Nos −, ez a fáradhatatlan „lánglelkűség” hiányzik a hitében, lelkében elerőtlenedett emberiségből! Ez az a 'benső tűz', a szívek mélyén végbemenő csoda, mely Jézustól forrásozza hevületét, miként olvasható Lk 12,49-ben: Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a világra, mi mást akarok, minthogy lánggal égjen! ‒ Vagyis, az Üdvözítő által hozott tűz segít az Ő felismerésében és a követésére késztet!
     De ekként értelmezhetjük-e az Efezusi levél sorait? „Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek milyen reményre hívott meg benneteket,” (1,18) „hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben.” (3,16-17)
     Nagy Szent Leo pápa írja: „Az emberi természet méltósága úgy valósul meg, ha az emberben mintegy tükörben, az Isten jóságának formája ragyog fel. Az Isten szeret minket, saját képére újra formál és erőt ad ahhoz, hogy úgy cselekedjünk, ahogy Ő cselekszik, így megtalálva bennünk jóságának képmását. Vagyis, Isten lángra gyújtja szívünk mécsesét, hogy a szeretet tüzétől lángoljon és így szeressük Istent, és mindazt amit Isten szeret.” (Sermo 12,1)
     A Szeretetláng tehát Isten egyik kegyelmi adománya, mely a gonosz lélek hatalmát megtöri, s így elősegíti a hívő lelki növekedését, és megerősíti az üdvösség felé vezető úton (különösen halála óráján), a halál után pedig megtisztulása folyamatát gyorsítja. Az, hogy a Szűzanya Szívében a Szentlélek  által az Isten- és emberszeretet tüze ég, mely felénk tör, nem új tanítás, s nem is a Lelki Naplóban jelenik meg először. Ami valóban új a Naplóban, az a szeretet-kiáradás módjának és intenzitásának leírása, valamint az ehhez fűződő kérő imádság. (vö. IV/36). (Dr Kovács Z. Teológiai Szakvélemény 6.2; Szl. Lelki Napló 406-407)

Magyarok Nagyasszonya könyörögj érettünk
és áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

A kötelék szent!

     A házasság „veszélyes üzem”! Nem a beindítása nehéz, hanem az „üzemben tartása”! (HHC 200)

A házasság veszélyforrásai:

1) A parttalan érzékiség, ami mállaszt és mételyez.

2) A társ iránti imádat, mely a másik szerelmében látja üdvösségét.

3) A prüdéria, mely hamis „valláserkölcsi” vagy modernkedő felfogásból elutasító.

4) A túlzott anyagiasság, s az ebből fakadó „ráérünk még a gyerekkel” magatartás.

5) A szülőknek való megfelelni akarás.

6) A gyermekimádat, ahol a házastárs másodlagos.

7) Az önző divatmánia és féktelen szórakozásvágy.

8) A testi, küllemi elhanyagoltság, a „birtokon belüliség” kényelme.

9) Az általános restség a társért, a családért való áldozatvállalásban.

10) Az ima- és szentségi élet elutasítása. 

Ezek bármelyike által megfeledkezhetnek a felek házastársuknak tett „jóban-rosszban, holtomiglan-holtáiglan” fogadalmukról, miáltal a szeretetük, bizalmuk és erkölcsi tartásuk, egymás iránti elkötelezettségük elsekélyesedik. (HHC 286)
    Mivel az emberi jogot fölébe szokás helyezni a természetes és isteni jognak, a házasság fogalma kezd elhomályosulni. Ha elűzik a vallást, a házasság is szükségszerűen a bűnös emberi természet és az érzéki vágyak gonosz uralmának rabszolgája lesz. Ebből sokszoros veszedelem származik a családokra és a társadalomra nézve is! Korunk törvényhozói, mind ezt mondják: engedni kell a kor igényeinek és meg kell adni a lehetőséget a válásra. Következményeit a francia forradalom is példázza: amikor elűzték Istent és törvénybe iktatták a válást, az egész társadalom közönségessé vált. Ma ugyanezt akarják! Istent és az Egyházat ki akarják űzni a társadalomból és az emberi kapcsolatokból. Úgy vélik ugyanis, hogy a válás törvényével orvosolni lehet a korunkban tomboló erkölcstelenséget!   Mondanunk sem kell, hogy a változtatható házassági szerződéssel meggyengül a kölcsönös jóakarat, veszedelmes tápot kap a hűtlenség, kárt szenved a gyermekek védelme és nevelése, lehetőség nyílik a családi közösségek felbomlására, széthúzás támad a családban a férj és feleség között, csökken az asszony méltósága mert miután a férj kiélte magát, elhagyja őt. Mivel a családok szétrombolására és az országok elpusztítására nincs alkalmasabb eszköz az erkölcsök megrontásánál, könnyen belátható, hogy a család és a társadalom legnagyobb ellensége a válás, mely mind a magán, mind a közéletben a legnagyobb bűnöknek nyit kaput. (vö ADS / III.) (HHC 408)
     A felek, a házasság szent kötelékét akkor is magukon viszik, ha házasságtörők, de már nem a kegyelem dicsőségére, hanem a bűn büntetésére, „miként a hitehagyott is elveszti ugyan a hitet, a hit szentségét azonban nem, amelyet a Keresztségben vett föl.” (Szent Ágoston) (HHC 409)

     A jó házassághoz öt tényezőből legalább négy megléte szükséges: az ész-, az érzelem-, a test-, a lélek- és az élettapasztalat elvárása! Ezt koronázza meg a Házasság Szentsége, mely képes felülírni valamennyit, de alapként a lélekhez kötődik, melyet nem nélkülözhet! (HHC 410)

     Üdvözítőnk ígérete, hogy bár teremtett lényekként, de részesülünk az istengyermekségben, az isteni életben! És mivel a Názáreti Szűz volt az első, aki ezt elérte Isten rendkívüli kegyelméből, Ő ‒ mint Istenanya hivatott arra ‒, hogy kimunkálja, kiesdje nekünk az isteni élettel való érintkezést Szíve Szeretetlángja által a Szentségek révén, s mintegy átformáljon bennünket krisztusivá!

Ahogyan Montforti Grignon Szent Lajos fogalmaz a Tökéletes Mária-tiszteletben: „Hogy lángra lobbantsa a lanyha szíveket, hogy életre keljenek, akik a bűn által meghaltak. (Vö. TMT 214.) Másutt: „Ha megismerjük a kegyelem titkát és elmerülünk Szűz Máriában, akiben természetes és isteni módon képződött Jézus Krisztus, könnyen az Úr képmásaivá alakulhatunk.” (Vö. Uo. 220) – idézetek vége!

Úgyhogy a Boldogságos Szűz misztériumához csak szent áhítattal szabad közelítenünk, mert Istennek mindent átragyogó és mélységes titka ez! Mégis elmondható, hogy a bensőséges Mária-tisztelet követőinek fel-fel csillanhat valami hitünk e szent a titkából, mely valójában a megváltásunk misztériumának egy-egy megvilágítása!

(folyt.)

   A Szeretetláng Napló szerint, „Szeretetlángom fényétől megvakul a sátán. (II/90; III/236) Szeretetlángom szelíd fényénél a legmegátalkodottabb bűnös is megtér”. (II/119) Bár a Lelki Napló tartalmát még nem ismertettem átfogóan, mégis fontos tisztázni, hogy tulajdonképpen, mi is a Szeretetláng, hiszen ez szabatosan nehezen megválaszolható kérdés volt Erzsébet asszony számára is, amikor egyháziak kérdezték. Mert nem válaszolhatta mindig azt, hogy „a Szűzanya Szívében égő Láng”, miként azt sem, hogy „egy kiesdett többlet kegyelem, vagy eszköz”, ami persze igaz, de mégsem világítja meg igazi lényegét.
Így aztán Erzsébet asszony a Szűzanyának tette fel a kérdést. A válasz pedig ez volt: „Szívem Szeretetlángja, maga Jézus Krisztus!” (I/107; IV/12) És amikor ezt a választ hallották az atyák, erre nem tudtak mit mondani, hiszen a mariológia régi tanítása szerint, Mária először a szívében fogant. A Szűzanya Szíve tehát a Szentlélek működése révén, minden kegyelem forrása és ez a Forrás, maga az Úr.
     Nos, bár a „Szeretetláng” kifejezése nem szerepel a Szentírásban, de tartalma és mibenléte levezethető néhány szentírási szakaszból, melyek Isten jelenlétére, szeretetére s a vele találkozó emberi szív „lángra gyúlására” utalnak. Néhány példa:
„Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon?” (Lk 12, 49); „Hát nem lángolt a szívünk?” (Lk 24,32); „Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni” (1Jn 3,16; vö. Mt 3,11); „Legyetek tüzes lelkűek. Az Úrnak szolgáltok” (Róm 12,11); „A mi Istenünk emésztő tűz” (Zsid 12,29), pünkösdi tüzes lángnyelvekről nem is beszélve (ApCsel 2,3)!

     Katolikus hitünk számára a bensőséges Mária-tisztelet nem csupán kegyes hagyomány, hanem a Krisztus-misztériumban való legkönnyebb elmélyülés lehetősége! A Szent Szűz tiszteletének figyelmen kívül hagyásával ugyanis könnyen félreértelmezzük Jézus Krisztust!

Ezt igazolja Damaszkuszi Szent János elmélkedési pontja is, miszerint „az Istenanya cím a megtestesülés teljes misztériumát tartalmazza”. Mária Istenanyaként való megszólítása tehát megerősíti, hogy Jézus Isten és ember egyszerre. Ennek folytán a Szentlélek annyira eltöltötte szűzi Jegyesét, hogy teljesen és maradéktalanul telve volt a Szentháromsággal, jóllehet Mária személye ezáltal sem vált istenivé!

Ebből fakadóan az Anyát és a Fiút az egymás iránti lángoló isteni szeretet köti össze, miáltal a Fiú és Anyja elválaszthatatlanok egymástól, ahogyan a mariológia is kifejezi: „ubi Maria, ibi ecclesia” – „ahol Mária van, ott az Egyház is”.

Következésképp, a bensőséges Mária-tisztelet fellendülésével, felvirágzik és erősödik az Egyház is! Mert ahol imára gyűlik össze az Egyház ‒ miként az Apostolok Cselekedetei írja ‒ „Máriával, Jézus Anyjával egy szívvel-lélekkel imádkoztak”! (ApCsel 1,14)

Nyilvánvaló tehát, hogy az Egyház Anyja továbbra is az imádkozókkal van ‒ csendesen, hűségesen és bizony gyakran sírva ‒, mert próbálja hitre és békére ösztönözni háborús világunkat. Isten Anyja soha nem látott kegyelmi hatást esdett ki megmentésünkre az Atyánál, Szíve Szeretetlángját – mely maga Jézus Krisztus –, hogy felforrósítsa a hitre már közömbös és elhidegült szíveket!

Végtére is EZ az Igazi Béke elnyerésének esélye, egyben krisztusivá válásunk egyik útja és lehetősége!

Mária Szíve Szeretetlángjának kiáradásával ugyanis beteljesülhet Üdvözítőnk ígérete, hogy bár teremtett lényekként, de részesülünk az istengyermekségben, az isteni életben!

(folyt.)

Felhasznált források: a 'Szeressétek egymást' c. katolikus magazin 3/2009. száma Mieczysław Guzewicz írása nyomán, valamint a szerkesztő 'Útravaló a hivatásról, házasságról és a családról' c. kiadványának felhasználásával (röv.: HHC).

Alaposan meggondolva 2

     A házasság egy új létállapot, melyet harmonikusan megélni emberileg lehetetlen. Isten azért emelte szentséggé, hogy az teljesen megélhető legyen. (vö. Új katekizmus 1601) (HHC 191)
     Aki házasságra lép, az mindazzal összeházasodik, amin a másik keresztülment. Mindketten magukon hordozzák múltjuk csomagját, s ennek a felekre ható súlyát még a házasságkötés előtt kell mérlegelni. (HHC 235)
     Tagadhatatlan, hogy súlyos helyzetek támadhatnak, ha föloldhatatlanul ütköznek a házasközösséget és a szeretetet tápláló érintkezés érdekei, vagy valamelyik fél egészségi feltételei. Ilyenkor nincs megoldás másban, mint a másik fél részéről való heroikus áldozatban. (HHC 306)
     A házasság lehet számodra JUTALOM (örömeivel), ÉRDEMSZERZŐ (szenvedéseivel) vagy akár szent VÉRTANÚSÁG is (tragédiájával), de mindenképp ki kell tartanod benne! Fontold meg tehát alaposan, hogy kihez kötöd az életed és kérd ehhez Isten segítségét! (HHC 288)
     A keresztény házasság, személyek szövetsége a Szentségben és szeretetben. A szeretetet elmélyíteni és megőrizni azonban csak az isteni SZERETET képes, az a szeretet, mely a Szentség révén „a szívünkbe árad a Szentlélek által, aki nekünk adatott” (Róm 5,5). (HHC 195) Ebben a helyzetben nagyon erős tényező az az összetartó és megerősítő kapocs (és csakis az), amely tudatosan fejleszti a lelki egységet.
Ilyenkor felesleges azon gondolkodni, mi az, ami eltávolít bennünket egymástól, csupán annak a fejlesztésére van szükség, ami tartósan összekapcsol és sziklakemény alapot ad a házasságnak.
     Ha a házastársak megnyitják lelküket az isteni kegyelem felé – különösen a közös ima által –, ha következetesen és rendszeresen végzik a házasság szentségéből adódó cselekedeteket, akkor eredményesen készítik fel magukat a nehéz pillanatokra, és sokkal könnyebben viselik el a megpróbáltatásokat. „A boldogtalanság mértéke arányos az Istentől való távolságtartással. Legboldogtalanabbak a kárhozottak!” (HHC 101)
     Lelki egységben élve Istennel, a konkrét imáknak (a közös rózsafüzérnek) köszönhetően, elmélyül az egymás iránti bizalom. Ennek ismeretében a tudományos kutatások is meglepő eredményekhez jutottak. Mercedes Artur Wilson, amerikai tudós tudományos felmérése önmagáért beszél:

1. A csak polgári esküvők esetében a válások száma 50%
2. A vallásgyakorlás nélküli egyházi esküvők esetén a válások száma 33%
3. Az egyházi esküvő, napi szentmise látogatás esetén, a válások száma 2%
4. Az egyházi esküvő, napi szentmise és napi közös ima esetén, a válások száma: 0,07 %!

     És még egy tudományos adat: Azok a férfiak és nők, akik házasságban élnek, két és félszer nagyobb eséllyel élik meg a 69. életévüket, mint a magányosak. Még az élettársi kapcsolatban élők is sokkal nagyobb valószínűséggel halnak meg hamarabb. Fontos az az intim környezet, ami megvédi az embert a külső világgal szemben. (Kopp Mária) (HHC 311)

Világméretű lelki keresztes hadjárat Szűz Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletére ‒ Isten beavatkozásáért esedeze az Egyház válsága miatt

     Fatimában a Szűzanya a rózsafüzér imádkozását és az öt elsőszombati ájtatosságot adta nekünk, mint hatékony lelki eszközt, amellyel különleges isteni kegyelmeket nyerhetünk. Ezért a Katolikus Egyházat jelenleg sújtó borzasztó válság megfékezésére Szűz Mária Szeplőtelen Szíve által, Isten segítségét és beavatkozását kérjük. Ennek elősegítésére a Fatimai Miasszonyunk Testvérisége világméretű lelki keresztes hadjáratot indít a rózsafüzér napi imádkozásával és az öt elsőszombati ájtatosság elvégzésével, különösen a római Szentszékért.

Az öt elsőszombati engesztelés a következő: öt egymást követő hónap első szombatján a szentgyónás és a szentáldozás szentségéhez járulni és a szentmise végeztével még tizenöt percet elmélkedni a rózsafüzér titkairól, engesztelésül a Szeplőtelen Szíven esett sérelmekért.

     Ez a lelki keresztes hadjárat 2024. január első szombatján (január 6.) kezdődik és 2024. december első szombatján (december 7.) fejeződik be. 

2023. december 8., a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén, Christopher P. Wendt, a Fatimai Miasszonyunk Nemzetközi Testvériségének igazgatója

 + Athanasius Schneider, a Fatimai Miasszonyunk Testvériség spirituálisa, az asztanai Szűz Mária Főegyházmegye segédpüspöke 

A Püspök atya kérése, hogy a felhívást ezzel a linkkel együtt terjesszük: https://www.livefatima.io/crusade/ 
 

Ad Iesum Per Mariam

     A Szeretetláng terjedése – a Napló szerint – a Mária iránti mélyebb tiszteletre fogja késztetni az embereket, sőt nem ismer határokat: kiterjed minden népre és nemzetre, még a meg nem kereszteltekre is! Kegyelemforrás a zarándok- és a tisztulóegyház számára (vö. II/120), ezért a Szűzanya maga kéri Erzsébet asszony által az illetékes egyházi vezetőket, hogy ne hátráltassák a Szeretetláng kiáradását (vö. II/109).
     Erős, de egyértelmű az a kifejezés, miszerint Mária már nem tudja Szívében tartani Szeretetének lángját, mert annyira szeretné, hogy mielőbb kiáradjon az emberiségre. Akik befogadják és továbbadják, ott a Szűzanya szerint 'zúgva töri át a lelkek bizalmatlanságát, és utána szelíd fénnyel világítja meg a lelküket és nem lesz ellenállás. Szeretetlángom befogadói a kegyelmek bőségétől megittasultan hirdetni fogják mindenhol, ahogy már mondtam: Ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett'. (vö. III/ 129)
     Az áldozatos, az imádságban virrasztó lelkek fogják a Szeretetlángot elterjeszteni a Földön (vö. III/204). Akik igazán hiszik a Szeretetláng kegyelmi hatását, azok halálának óráján a sátán megvakul, s a haldokló lelke kegyelemmel telik el. A Szeretetláng ragyogása bűnbánatra indítja őket, amely üdvösséget hoz számukra (vö. III/216).
     A Lelki Napló üzeneteiben bemutatott Szeretetláng-fogalom megfelel a Szeplőtelen Szív tisztelet lelkiségének és legfőbb ismérveinek: az egyetemes Mária-tiszteletet gazdagítja és spirituális tartalommal tölti meg.
Idézet Lúcia nővér könyvéből: „Ő erős fénnyel árasztott el bennünket... Mindez szívünkbe és lelkünk mélyére hatolt, s magában a jó Istenben láttuk magunkat, aki maga volt ez a Fény.”
     Szeretetláng Naplóban ezt olvashatjuk: Izzó szeretettel töltött el a Szent Szűz Szeretetlángja nyomán kigyúló fény. (II/75)
     Nos lehetséges-e, hogy a Szeretetláng kiáradásának ígérete a ,,felvilágosodás” léleksötétítő korszaka után, az emberiség történelmében − Égi Anyánk közbenjárására − a Fényben való ,,megvilágosodás” új korszakát vetíti elénk?
     Az idők végének − amikor már nem lesz több haladék (Jel 10,6) − közeledtével, a Mária-korszak betetőzése is közeleg, amikor is egyre inkább kiviláglik számunkra a Mária Szeplőtelen Szívéből áradó isteni Fény szerepe? „Röviden összefoglalva ez azt jelenti, hogy Fatima eszkatológiája, a pokol látomása, Oroszország megtérése - attól a fénytől van átjárva, mely a Szűzanya Szívétől jön. Elsősorban tehát Mária Szeplőtelen Szívének végső győzelméről van szó.”

†  Siracusa, 304 körül
Szent Lúcia, magyarul SZENT LUCA és Szent Ágota között, annak ellenére, hogy időben távol állnak egymástól, szoros kapcsolat van. Tiszteletük elterjedtsége is megközelítőleg egyforma.

    Lúcia Siracusa városának egyik legelőkelőbb családjából származott. Lúcia elkísérte beteg édesanyját a negyven mérföldnyire lévő Cataniába, Szent Ágota sírjához, hogy gyógyulását kérjék. Miután az édesanya meggyógyult, Lúciának volt egy álma: Ágota jelent meg neki, és mint a húgát megkérdezte, hogy miért az ő sírjánál keresték a gyógyulást, mikor Lúcia a saját hitével is meggyógyíthatta volna édesanyját. Ágota megígérte Lúciának, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként az Úr általa éppen oly nagy dicsőséget szerez majd Siracusának, mint amilyet ő adott Cataniának, vértanúsága által. Útjukon hazafelé pedig Lúcia megkapta az engedélyt anyjától, hogy ne kelljen férjhez mennie és hozományával tetszése szerint bánhat.

     Amikor anyjával Ágota sírjától hazatért, kezdte szétosztani a vagyonát a szegények között. Pogány vőlegénye rossz néven vette házassági ajánlatának elutasítását és azt, hogy őt a vagyon elosztásból Lúcia kihagyta, mivel csak a szegényeket támogatta. Bosszúból följelentette Paschasius bírónál.
     Lúcia szenvedéstörténetének leírásában jegyzőkönyvszerűen rögzítették Lúcia kihallgatását, melyben bátor érvei meglepően személyes és világos hangvételűek voltak. A bíró ráparancsolt Lúciára, hogy áldozzon az isteneknek. A bátor leány így felelt: ,,Egy áldozat van, ami tetszik Istennek, és ez a szegényeken való segítés. Mivel már semmim sem maradt, magamat adom oda.'' A bíró rendreutasította: ,,Ilyesmit az ostoba keresztényeknek mondj, de ne nekem, mert én a Császár törvényére vigyázok!'' ,,Tartsd hát magadat a császárod törvényéhez – mondta neki Lúcia –, én meg szívem Urának, Jézus Krisztusnak a törvényéhez tartom magam. Te féld a császárodat, én meg az én Istenemet félem. Tedd, ami neked jólesik, de én azt teszem, amiből üdvösségem támadhat!''
     Ezután, mint annyi más vértanú esetében, a legkülönfélébb kínzások követték egymást, de Lúcia imádságának hatására egyik sem tudott fájdalmat okozni. Megvakításának két változata van, miszerint maga vájta ki szemeit, hogy vőlegénye ne dicsérhesse többé szépségét. A másik szerint a kínzások során vakították meg. Végezetül a bíró parancsára karddal döfték át a torkát, de nem halt meg azonnal, sőt, ebben az állapotában még tanította is a népet, s csak akkor halt meg, amikor egy odasiető pap kezéből fölvette az utolsó kenetet.
     A források nem szólnak vértanúsága időpontjáról, a hagyomány a Diocletianus-féle üldözés áldozatai között tartja számon. Tiszteletének első bizonyítéka egy 5. századi sírfelirat a siracusai Szent János-katakombában; neve belekerült a római kánonba is. A nép és hivatalosan az Egyház is már az 5-6. században tisztelte, erről a korabeli misekönyvek tanúskodnak. Zsolozsmáját valamivel később írták; szépségében nem marad el az Ágnes, Cecília és Ágota tiszteletére írt zsolozsmák mögött. Nagy Szent Gergely arról tudósít, hogy Siracusában és Rómában egy-egy kolostor áll Lúcia oltalma alatt. I. Honorius pápa pedig (625-638) fölépíttette Rómában a S. Lucia in Selce-templomot.

     A középkorban Lúcia a legkedveltebb szentek közé tartozott. Oltalmáért folyamodtak a vakok és a szembetegségekben szenvedők (mivel a neve a lux = fény szóból ered), a bűnbánó utcanők, a földművesek és a különféle kézművesek, de ugyanígy a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek is, mivel valamennyien hegyes szerszámokkal dolgoznak.
     Ünnepe dátumából kiindulva - a Gergely-féle naptárreformig, 1582-ig ugyanis december 13. volt az év legrövidebb napja, a tél közepének tekintették, továbbá munkaszüneti törvénynap volt - a néphitben néha egymásnak ellentmondó és pogány elemek is föltűnnek. Így lett "Luca napja" a jövendölések napjává, amelyen az időjárásra, a vetésre, sőt a jövendőbeli nevére vonatkozó jövendölések is történtek.
     Kérünk Istenünk, hogy Szent Lúcia szűz és vértanú segítsen minket közbenjárásával életünk nehézségeiben és mindig világosan láthassuk az üdvösségre vezető utunkat!

(Forrásként felhasználtam: http://www.katolikus.hu/szentek/1213.html részleteit.)

Felhasznált források: a 'Szeressétek egymást' c. katolikus magazin 3/2009. száma Mieczysław Guzewicz írása nyomán, valamint a szerkesztő 'Útravaló a hivatásról, házasságról és a családról' c. kiadványának felhasználásával (röv.: HHC).

Alaposan meggondolva 1
     A Házasság Szentsége kizárólagos köteléket hoz létre, melyben maga Isten pecsételi meg a felek beleegyezését, ezért a megkötött és elhált házasság soha nem bontható fel, a halált kivéve! A Szentség ezenfelül megadja a házastársaknak a szükséges kegyelmet ahhoz, hogy 'jó harcot harcoljanak' (1Tim 6,12) és az életszentséget a házaséletben a gyermek felelős elfogadásával és nevelésével elérhessék. (vö Új katekizmus 1606) (HHC 233)
     Az Úr szavai: „Aki hallgatja szavamat és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, s nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.” (Mt 7,24-27.)
     Ilyenkor – bár soha ne kerülne sor erre! –, amikor nehéz megpróbáltatások jönnek: munkahely elvesztése, a család anyagi létbiztonságának elvesztése, házastárs komoly betegsége, szülő, vagy gyermek halála vagy más dráma, katasztrófa, egyéb eset, a házastársi kapcsolatot különösen próbára teheti és csak látszólag tűnik tartósnak és erősnek. Nagyon komoly megrázkódtatást érezhetnek, elgyöngülnek, néha kapcsolatuk széteshet. Ilyen elgondolásból, akár megelőzésből, érdemes a belső egység építésébe azt a tartós alapot beépíteni, ami tudat alatt is erősíti az „egy test” (istentől kapott) fogalmát. Annál inkább szükséges ez, ha a házastársak között különbség van jellemükben, érdeklődési körükben, nem egyezik a felfogásuk, pszichésen és érzelmileg különböznek egymástól. (Ez a kezdeti, varázslatos szerelmi idő leteltével jöhet szóba.)
     A házasságkötés sokak számára kevesebb tervet és megfontolást jelent, mint egy utazásé! Ez olyan, mintha a pályaudvar legszebb vonatára szállnának fel anélkül, hogy meggyőződnének hová is megy! (HHC 199)
     Sajnos a házasulók sokasága alig gondolja át életre szólóan, hogy mire is vállalkozik. Adódhat ez abból, hogy a kezdetek felszínes, romantikus vágyaitól fűtött élményeit tekintik állandónak, és életre szóló „zsinórmértéknek”. Ezzel szemben a lelki- és jellemi sajátosságok hitbeli kötődései, kevéssé válnak a mélyebb megismerés és vonzalom kizárólagos meghatározóivá. A „holtodiglanra” mondott igenjükben nem számolnak a „majd addig” felmerülő esetleges életviteli- és anyagi gondokkal, a várandósságok, a „már nem, vagy még mindig” értetlenségeivel, az egészségben való fogyatkozás és az életkori sajátosságok következtében felmerülő hormonális-, hangulati tényezőkkel. Ebből fakadóan változhatnak az ingerküszöbök, eltolódhatnak az egymás iránti elvárások, így a „kezdő mértékéhez” képest, csalódottság, kiábrándultság lehet a következmény. A házasoknak törekedniük kell lélekben is megélni, értékelni az „Isten minket egymásnak teremtett” tudatosságát, eszerint gondolkodniuk és dönteniük, mely persze nem nélkülözheti az önfegyelmet, a szentségekkel való rendszeres életet és a naponkénti közös imát. (HHC 196)

Felhasznált források: a 'Szeressétek egymást' c. katolikus magazin 3/2009. száma Mieczysław Guzewicz írása nyomán, valamint a szerkesztő 'Útravaló a hivatásról, házasságról és a családról' c. kiadványának felhasználásával (röv.: HHC).

A "szerelmi háromszög"
    Az Istenbe vetett hitünk nem nyilvánul meg őszintén, ha ezt nem erősítjük meg konkrét cselekedetekkel. Ennél fogva az a megállapítás, hogy „hívő, de nem gyakorló”, logikus ellentétet tartalmaz. Biológiai alapon ezt úgy példázhatnánk, hogy hiszünk ugyan az életerőben és az egészségben, ugyanakkor mégsem veszünk magunkhoz táplálékot, vagyis „élő, de nem fogyasztó”.
     A hívő egyénnek konkrét dolgot kell cselekednie ahhoz, hogy önmaga és Isten közt – akinek létét elismeri – bizonyítani tudja a hitét és fenntartsa a kötődést. Biztosítania kell magának a lelki táplálékot, amely nélkülözhetetlen a fejlődéséhez, ahhoz, hogy tudatos hívőként imádkozhasson Istenhez, akihez folyamodik nehéz pillanataiban, legfőképp amikor az emberi eszközök nem válnak be.   Amennyiben az embernek fontos a lelki- és Istennel való viszonyának fejlődése, akkor köteles rendszeresen úgy irányítani cselekedeteit, hogy nyitott legyen az isteni kegyelem befogadására és biztosíthassa az élethez a nélkülözhetetlen lelki táplálékot. Ám egyre erősebben beigazolódik az az igazság, hogy az isteni Jelenlét nélkülözhetetlen erőforrása nem csak a lelki élethez szükséges, hanem a tisztességes egzisztencia megteremtéséhez is!
     A szentségi házasság tisztes megéléséhez is Isten ad erőt és készséget az „egy testben” való lelki élet megvalósulásához. A házasságban a feleknek nem csak együtt kell élniük és hálniuk, hanem együtt is imádkozniuk! (Természetesen az ilyesféle egységet nem hasonlíthatjuk össze az élet más területeivel, pl. az egyéni életfunkciókkal!)
     Az Isten által létrehozott „szerelmi háromszög” (férj, feleség és Isten) lelki egységében, szükségesek a tényleges testi-lelki cselekedetek, mint az együtt imádkozás és szentségi élet, mely bizonyság és biztosítás Isten felé, hogy életüket Vele kívánják élni.
     A szentségi házasság köteléke magában hordoz egy biztos, de nehezen kifejezhető, erő- és lehetőség tartalékot, amely szüntelenül a Szentség kegyelméből fakad a házastársak számára. Azonban ez az Erőforrás csak bizonyos, világosan megjelölt és (felajánlható) cselekedetek által érvényesíti segítő kegyelmeit.

Vianney Szent János praktikus tanácsa: „A hétköznapi élet fontos szabálya, hogy soha ne tegyünk olyasmit, amit nem tudunk felajánlani Istennek!”

     Isten mindig szeretné megőrizni és tiszteletben tartani az autonómiát és a szabadságot, ezzel együtt a személyek megnyílását, vágyát és készségét a kegyelem befogadására.

     A Szeretetláng „kegyelmi hatása” az imavirrasztások közben a haldoklókra is kiárad, melynek kegyelmi „hatásmechanizmusa” a következő: a Szeretetláng fohásszal imádkozunk a haldoklóért, aki mellett a kegyelem hatására „megvakul” a sátán, vagyis tehetetlenné válik a haldoklóval szemben, így az Úr kegyelméből a haldoklóban felindított bűnbánat által lelke megmenekülhet a kárhozattól (I/110). Szembetűnő, hogy a Szeretetláng kiáradása igen nagy segítséget nyújt a tisztítótűzben szenvedő egyháznak (vö. I/34,115; II/15–16).
     Erősen elgondolkoztató a Szűzanya azon kijelentése: „mióta az Ige testté lett, ily nagy megmozdulás nem történt részemről, mely így tört volna felétek, mint ahogy Szívem Szeretetlángját küldöm hozzátok” (I/84).
     Noha ezt nem bizonyítja előzetesen semmivel, mégis hatalmas kegyelem-kiáradásra enged következtetni, mely gyümölcseiben lesz mérhető (a sátán hatalomvesztése, a megtérések, a tisztítótűzben szenvedők szabadulása).
A Szívbéli Láng robbanásszerű kiáradása az egész földkerekségen Mária 'legnagyobb csodája' lesz ‒ olvasható a Lelki Naplóban (II/18), mert ez fogja fellobbantani a szívekben a krisztusi szeretet Tüzét, vagyis 'tüzet tűzzel fog oltani: a gyűlölet tüzét a szeretet tüzével' (vö. III/203).

A kulcsokból öntött II. János Pál szobor

Mexikóváros székesegyházának oldalában áll az a különleges szobor, amely II. János Pál pápát ábrázolja, miseruháján a Guadalupei Szűz óriási arcmásával.

     A szobor különlegességét az adja, hogy kulcsokból készült, melyeket a mexikói hívek adományoztak – több mint 7 millió kulcsot használtak fel a műhöz. Mint a felirat elmondja, ezzel fejezték ki a hívek, hogy a szívüket nyitó kulcsot odaadták II. János Pálnak. A szobor talapzatán a Pancho Cárdenas név olvasható, ám a művészt hivatalosan Francisco Cárdenas Martíneznek hívják – a Pancho a Francisco név becézett alakja.

A mintegy 3,10 m magas bronz szobrot 2007-ben avatták fel, s hivatalosan A hit kulcsai címet viseli.

     II. János Pál 1979-ben ebben a katedrálisban celebrálta az első misét mexikói útja során – ekkor hangzottak el híres szavai: „Mexikó, a mindig hűséges”.

     Az óriási miseruha a Guadalupei Szűzanya képmását hordozza, ezzel utal a Guadalupe-i csodás Ikon eredetére, és az abból fakadó hagyományos ábrázolásra.

A Guadalupei Szűzanya története szorosan összefügg Mexikó megtérésével. A város közelében a Tepeyac-dombon 1531. december 9-én, Mária fogantatásának ünnepén a Szűzanya megjelent egy Juan Diego Cuauhtlatoatzin nevű egyszerű indián férfinak, aki épp szentmisére igyekezett. A Boldogságos Szűz templom építését kérte, hogy ott mutathassa meg anyai jóságát. Juan elment Zumárraga püspökhöz, aki megígérte, hogy megfontolja a dolgot.

Visszatérőben a dombon Mária újra megjelent és ismét küldte Juant, akitől a püspök ezúttal égi jelet kért a jelenés hitelessége bizonyítására. December 12-én a Szűzanya jelül virágokat küldött a püspöknek, melyeknek átadásakor a köpenyen, melyben a virágokat Juan az ölében vitte, csodálatos módon megjelent Mária képe, s még aznap az Istenanya megjelent Juan halálosan beteg nagybátyjának és meggyógyította.

1754-ben XIV. Benedek Mexikó pátrónájának, majd 1910-ben X. Pius pápa Latin-Amerika pátrónájává nyilvánította a Guadalupei Szent Szüzet.

Magyar Kurír

Felhasznált források: a 'Szeressétek egymást' c. katolikus magazin 3/2009. száma Mieczysław Guzewicz írása nyomán, valamint a szerkesztő 'Útravaló a hivatásról, házasságról és a családról' c. kiadványának felhasználásával (röv.: HHC).

A jó házasság feltételei
     A házasság szent mivolta, az ezen élethivatást vállaló felek legfontosabb dolga! Az életük minden cselekedete ennek van alárendelve, beleértve a maguk által szabadon választott személy – társ elfogadását.
Ennek a hősies egységnek forrása és alapja Jézus kijelentése: „Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” (Mt 19,6.)
     Elgondolkodtató, amit az isteni Mester nekünk kijelentett: ember szét ne válassza! Itt nem az emberek által szerkesztett jogi formák bonthatóságáról van szó, hanem arról a misztériumról, ahogyan Isten összekapcsolja a házaspárokat. A nemek, a jellemek, a személyiségek különbözőségének ellenére és az otthonról hozott szokások ellenére, férjet és feleséget a Teremtő „egy testté” kapcsol össze. Ezt az igazságot csak a megvalósulás után tudjuk felfogni.
     Nagyon hasonló módon kell az Eucharisztia titkával bánni. A Jézus által megjelenített Eucharisztia lényegét az emberi ész nehezen fogja fel. Ezért mondja Jézus: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” (Lk 22,19.) Ezt az igazságot cselekednünk kell, részt venni benne, nem kell túl sokat gondolkodni a lényegén.
     Hasonlóan kell bánni a házasság szentségének igazságával is! Azt sem megérteni kell, hanem megvalósítani. Nem szabad túl sok időt és energiát vesztegetni a racionális magyarázatra, hanem gyakorolni kell, részt venni benne, cselekedetek által megvalósítani. Az „egy test”, amit férfi és nő alkot,végig, áthatolhatatlan titok, rejtélyes elemeket hordozva, amelynek nem a megértés, hanem a realizálás a célja.
Mit kell tehát tenni a házaspároknak ahhoz, hogy szét ne váljanak?
     Sajnos, maguk a házaspárok azok, akik kapcsolatukat tönkre tehetik! Elsősorban nem külső tényezők (anyós, após) vagy más személyek a felelősek, hanem csakis ők maguk! Egyáltalán nem a megcsalás, vagy elhagyás miatt lesz a probléma, hanem annak elhanyagolása miatt, ami ez ellen megvédte volna őket!
     A házasság szétesése, vagyis a szentségnek, amivel Isten összekötötte a két embert, annak a semmibevétele az ok. A házasság konkrét odaadást követel, mely által valósul meg a lényege. Ilyen a közös ima, szentmisén való közös részvétel, a karikagyűrű viselése, házassági évforduló megünneplése és folyamatos ima egymásért.
    "A Szentségi Házasság feltételezi a kegyelmi állapotot, vagyis a 'rendes' hívő életet, (rendszeres ima, szentmise, szentgyónás, szentáldozás). Bár valamennyi Szentség kegyelme kellő erőt ad a hit megélésére és az üdvösségre, ezzel szemben a bűn, (a kegyelmi állapot hiánya) alkalmatlanná teszi az embert a kegyelem befogadására, minek következményeként egyre kevésbé él a lélek szerint! Röviden tehát; a házasság szövetségének meglazulása, nem a Szentség 'hatástalanságának', hanem az életszentségre való törekvés ellanyhulásának vagy hiányának róható fel!" (HHC 401)

     Többször említettem a Szűzanya Szívéből áradó Szeretetlángot, mi több, Égi Anyánk azt kéri, hogy az Üdvözlégyhez és minden Hozzá intézett fohászhoz fűzzük hozzá a könyörgést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Erzsébet asszony ehhez még szóban hozzátette: „Mert ez az a fohász, mely megvakítja a sátánt”!
     Mit értsünk tehát a kegyelmi kiáradás és a kegyelmi hatás alatt?
Hasonlatként (v. azonosságként) említhetjük a vizitáció evangéliumi eseményét, amikor „Erzsébet hallván Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel.” (Lk 1,41) Ez esetben tehát a Szűzanyából egy kegyelmi kiáradás történt, átsugárzott a „kegyelmi hatás”, vagyis Jézus!

     Egy főpapunk, nem kis élccel rákérdezett: "Ez a Szeretetláng egy újabb kegyelem?" A válasz, melyet egyik vezetőnk adott, láthatóan elgondolkoztatta: "Nem, elsősorban nem kegyelem, hanem kegyelmi hatás"!
Érzem, hogy a Hallgatók egy részében nyomban felmerül a kérdés: na de mégis mi az, hogy „kegyelmi hatás”? Nos, megpróbálom megmagyarázni!
     Bár Isten kegyelmeinek bármelyike képes az ember testi-lelki állapotát újjáéleszteni, ám a bűnbe zárkózott és az Istentől elhidegült embert vagy meg sem érinti, vagy tudatosan elveti magától és így rajta hatástalan marad a kegyelem. Ehhez kínál többletet az Istenanya a Szívében lángoló Szeretettűz ráhatásával, amely képes átforrósítani az Istentől elhidegült szíveket. Ez a kegyelmi hatás! Persze-persze, ez maga is kegyelem, hiszen Szíve Szeretetlángjáról maga mondja a Szent Szűz, hogy Szívem Szeretetlángja maga Jézus Krisztus! (I/107)
És hogy ez a „kegyelmi hatás” miként mutatkozott meg Erzsébet asszonyon, ezt olvashatjuk a naplójában: „Betöltötte lelkemet isteni érzetével, mely úgy hatolt lelkembe, hogy csodálatosan éreztem ereimben, csontjaimban. Egész testem minden ízét úgy áthatotta, elárasztotta (...), hogy testem szinte megsemmisült, csak lelkem érzete uralkodott, melyet betöltött Isten kegyelme”. (vö. I/100)
     Ez az egyértelmű érzet hatotta át az emmauszi tanítványokat is és ennek hatására nemcsak elmúlt a csüggedtségük, de új erőre, lelkes erőre kaptak!
Az evangéliumi történetet értelmezzük pontosan! A két tanítvány ugyanis, hiába találkozott az isteni Vándorral ‒ minden kegyelem Forrásával ‒, a csüggedtségük olyan mélységes volt, hogy nem ismerték föl Jézust! Pedig a szívük megérezte a kegyelmet, hiszen később azt mondták, hogy „hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton?” És végül miben ismerték fel? A Kenyértörésben, melynek szentségi valóságát ma oly sokan tagadják!
     Ebből felsejlik, hogy Mária Szíve Lángja szívről-szívre járva nem csak áttüzesíti a szíveket, de kegyelmi hatása által felismerjük Szent Fiát, hogy kövessük Őt! Ezáltal leszünk készségesebbek az áldozatra, az imára, az engesztelésre, a sátán elleni eredményes küzdelemre, tehát a lélekmentésre. A Szeretetláng befogadása tehát küldetéssel és feladattal is jár: szívről-szívre át kell adni (vö. I/39; III/140), ez pedig missziós feladat, mert valóságos részvétel az üdvösség művének kiterjesztésében (vö. I/63) alázattal, csendben (vö. I/116-II/1). Maga az Úr kéri a Lelki Naplóban: „Vegyetek részt mindannyian ebben a lélekmentő, nagy megváltó munkámban!” (III/164)
     „A szentmiseáldozaton való részvétel a legnagyobb mértékben fokozza a sátán megvakítását.” (II/33)

     Bár a fatimai jelenések befejeződtek, de Lucia elbeszélése szerint a későbbi évtizedek során az Egyház Anyja még többször megjelent számára, s mindannyiszor konkrét kérései voltak. Különösen fontos volt az 1925. december 10-i jelenés a Szent Szűz Szeplőtelen Szíve tiszteletével kapcsolatban. Ennek színhelye a spanyolországi Pontevedra, ahol Lucia a dorottyás nővérek körében élt.

     Visszatérve a fatimai üzenetre. Lúcia nővérnek Jácintáról való visszaemlékezésében így ír: Mária Szeplőtelen Szívének fénye a lelkét egészen átvilágította. (Fatimáról beszél Lúcia nővér, III. Kiadás, 2002. 33.)
     Szeretetláng Naplóból: Oly leírhatatlan, eddig előttem ismeretlen, csodálatos szeretet áramlott át Jézusból a lelkembe, hogy remegtem. Ez a rendkívüli, csodálatos érzés hosszú időn át átjárta egész testemet és lelkemet. (I/45-46)
     Lúcia nővér: Jácinta, röviddel kórházba menetele előtt így szólt hozzám:
− Nem tart már sokáig és az égbe megyek. Te itt maradsz, hogy megmondjad az embereknek, Isten meg akarja alapítani a földön Mária Szeplőtelen Szívének tiszteletét. Ha eljön az idő, hogy erről szólj, akkor mondd el mindenkinek, hogy Isten a kegyelmeket Mária Szeplőtelen Szívén keresztül adja nekünk. Az embereknek általa kell kérniök ezeket. Jézus Szíve azt akarja, hogy Vele együtt égi Anyánk Szívét is tiszteljék. A békét égi Anyánktól kell kérni, mert Isten rábízta ezt. Bárcsak minden szívnek átadhatnám azt a lángot, amely a szívemben ég, amellyel Jézus és Mária Szívét annyira szeretem! (127-128)
     Erzsébet asszony így ír: Mióta a szeretet tüze éget, nincs se éjjelem, se nappalom. Minden kevésnek látszik előttem, amit viszonzásul az Úrnak adhatok. (III/239)
     Lúcia nővér: Szeplőtelen Szívem lesz menedéked és Istenhez vezető utad. Abban a pillanatban, amikor ezeket a szavakat mondta, kitárta kezeit és másodszor árasztott el bennünket ennek a mérhetetlen fénynek visszfényével. (170) Mindez szívünkbe és lelkünk mélyére hatolt, és magában a jó Istenben láttuk magunkat, aki maga volt ez a fény, sokkal világosabban, mint amikor tükörbe tekintünk. (169)
     Erzsébet asszony: Mint titokzatos lángokat, eddig előttem ismeretlen fényben és színekben láttam most az Üdvözítő óhaját. Lelkem és ajkam tele van szünet nélkül az Ő végtelen jósága iránti hálával és szeretettel. Ó, irgalmas, ó, kegyelmes Jézusom, újra érzem, hogy az én szeretetem csak kis szikra, és ha Tőled nem kapna fényességet, csak kis szürke porszem lenne. (IV/9) Csak azt akarom, amit az Úr akar... (IV/4)
     Lúcia nővér: Égtünk abban a fényben, amely Isten, és mégsem égtünk el. Milyen is hát az Isten!?... Ezt nem lehet kimondani! (142)
     Szintén Lúcia példázza könyvében Ratzinger bíboros idézetét: Isten lángra lobbantó fény, de nem éget el. Ugyanezt tapasztalta Mózes, amikor látta Istent az égő csipkebokorban; Isten beszélt hozzá... Akik befogadják e jelenlétet a Magasságbeli lakóhelyévé, s ebből következően „égő csipkebokrává” válnak. (229)
     Szeretetláng Napló: (Jézus) „Azt amit tesztek, égjen mint az égő csipkebokor, mely ég, de el nem ég! Ilyen áldozat kell Nekem, melynek szeretettől égő tüze Hozzám ér!” (II/108-109).
     Hasonlóképp ír Szent Amadé püspök is, midőn a Szent Szűz Szívében égő isteni szeretet Tüzét szemléli: „Égtél, mint a csipkebokor, melyet egykor Mózes látott, égtél és meg nem égtél.”

Mexikó nagy napja

A Szeretetláng üzenete 

     Kedves Hallgatóim! A Szeretetláng Mozgalom lelkiségi alapállása így határozható meg: A világ minden emberéért imádkozó Mária-tisztelő társaság, mely az Evangéliumon, az Egyház tanításán és Erzsébet asszony Lelki Naplója alapján áll, mindenkor szem előtt tartva az egyházi hierarchia útmutatását és döntését!
     Célja: a megváltás jézusi művének a Fatimai Szeplőtelen Szív szerint való segítése a lelki élet hagyományos eszközeivel; (áldozat, imádság, böjt, virrasztás, szentségimádás, szentmise, életfelajánlás, apostolkodás). Az áldozat egyik jellemző motivációja a tisztítótűzben szenvedő lelkek kimentése, a velük való együttműködés a családok és a papok megszentelődése, valamint az általános lélekmentés érdekében!
     Nos, többször említettem a fatimai engesztelés megvalósítását a Szeretetláng kegyelmi indíttatása által. Indokolt tehát, ha állításomat igazolni próbálom a két Mária-üzenet próféciáinak párhuzamaival.
Lúcia nővér visszaemlékezéseiben is számos példát olvashatunk ugyan arról a benső átalakulásról, amelyet már az emmauszi tanítványok is megtapasztaltak ,,lángolt a szívük” (ld. Lk 24,32). És itt nem a Szeretetláng szinonimája a lényeg, hanem az a fáradatlan többlet lelkesedés, amely azonos a Szűzanya Szeretetlángjának kegyelmi hatásával, melyről az elkövetkező részben még bővebben foglalkozom!

Nem kapkodni, hanem tudatosítani!

     A kamaszévek végére az agyban 10 milliárd neuron, idegsejt található. Ezek egymástól elszigetelten állnak, a kapcsolat egymás közt az ún. szinapszisokon keresztül valósul meg. Ezek a kapcsolatok azonban csak addig maradnak fenn, amíg ingerület megy át rajtuk. Amit nem használnak, az megszűnik ugyan, de minden ingerélmény elraktározódik, stabil kapcsolatot megtartva a neuronok közt. Ha egy adott élmény ismétlődik ez a kapcsolat egyre erősödik – olyannyira –, hogy egy idő után mindig az lesz az alapválasza az ismert helyzetre. (És itt a bökkenő!) Példaként felhozva, ez sajnos érvényes a fogamzásgátlás következetességére is! Aki tehát szexuális életet él, miközben nem akar gyermeket – még ha átmenetileg is –, később nagy eséllyel terméketlen is marad, hiszen agyi reakció-központját erre programozta! Hasonlóképp érvényes ez akár a dohányzásra is! Tekintve, hogy egy fiatal ember agya rendkívül képlékeny és fogékony, könnyebben alakulnak ki új szinapszisok az idegsejtek közt és létrejön a rögzült "szokás", ez persze lehet a jóravaló készségek indíttatása is (és ez a következetes nevelés lényege)! (A fenti képen az idegsejtek csodálatos mikrovilága, amely mégis meghatározója lehet akár az egész világ sorsának is!)

     Közbevetőleg: Hogy milyen nagyságrendet képvisel a szexuális aktusnak a szent mivolta – jól példázza –, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusa szerint, a házasság nem a gyűrű felhúzásával, nem az aláírással és még csak nem is a Szentség felvételével valósul meg, hanem a gyermekáldást nem kizáró ELHÁLÁSSAL! (vö. A Kat. Egyház Katekizmusa 1625; 1627; 1640; 1652)

     De mit tehet az, aki számára már késői e poszt-sorozat igazságának felismerése? Merthogy, „négy dolgot, nem lehet visszavonni: Isten parancsait, a kimondott szót, az elhált kapcsolatot és az elmúlt időt.” (UH 768) – Nos, már említést nyert, hogy az agy képlékeny szerv és egész életünk során változik, így tehát a rossz beidegződéseket is meg lehet szüntetni, de csak tudva és akarva! Ne kedvetlenítsen el senkit a tradicionális kínai medicina álláspontja − miszerint −, ha valakit 10 év káros életmódja juttatott a megbetegedésbe, annak 10 év kell a kilábaláshoz is! A távolkeleti filozófiák ugyanis nem ismerik a Bűnbánat Szentségét, mely természetfeletti módon képes áthatni az ember személyiségét, a lelkét és gondolkodás módját!

     A teendő tehát először is: mélységes átgondolásban (bűnbánatban) tudatosítanunk kell a „mi a helyest” − és ez is rögzülni fog − nemcsak agyunkban, hanem a lelkünkben is, következésképpen a személyiségünk részévé válik. A megtérés, a szentgyónás valódi lelki gyógyulást eredményezhet, ezáltal az újjászületés esélye mindenki előtt nyitva áll!

     „Legcsodálatosabb az életben rátalálni arra az egyetlen igaz társra, akivel a kapcsolat az évek múlásával is mélyül, szépül és örömmel telik meg. A szerelemnek ez a bensősége két ember között a legbámulatosabb jelenség.” (UH 979) Ezt azonban érdemes kivárni!

(vége!) 

     »Az Üdvözlégybe és minden hozzám intézett fohászba foglaljátok bele a könyörgést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre.« (szóbeli feljegyzés és IV/36)
     Bár Erzsébet asszony szívén át felénk szétáradó 'égi láng' kegyelmi hatása már ma is érvényesül a világban. Meggyőződésem, hogy a Szeretetláng teljes kiáradása a Szeplőtelen Szív végső győzelmeként, mint Fatima Fénye fogja beragyogni a világot, melyben felismerjük az idők jeleit, üdvtörténetünk egyedülálló eseményeiként. Márpedig „az idők jeleit a hit fényében értelmezni azt jelenti, hogy fölismerjük az adott időben Krisztus jelenlétét” – írja Ratzinger bíboros.
     A Lelki Napló több helyen ilyen nagyságrendben említi a Szeretetláng kiáradását:
„Ilyen még nem volt, mióta az Ige testté lett!” (lásd: I/84; II/18; II/93; III/129; III/140)!

Ezt remélem magam is Boldog Newman bíborossal: „A mi földünk, amely minden tavasszal újra zsendül, egy napon a dicsőségnek és fénynek új világában újjá sarjad. Az lesz az örök tavasz. Megjön, bármennyire késsék is.”
Amiként ezt írja a Lelki Napló is Jézus szavaiként: „A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitből fakadó bizalom gyökeret ver a lelkekben, és újra megújul a Föld színe és Anyám mosolya ragyogja be a világot". A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűzanya közbenjáró hatalmának ereje által történik. (II/93-94) Ezért mondjuk tehát a 7. zsoltárban: „Áraszd ránk Lelkedet Istenünk és újítsd meg a föld színét.”

Magyarok Nagyasszonya könyörögj érettünk
és áraszd szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

     A hitelesnek tekinthető források tanúbizonysága szerint december nyolcadikán a hajnali órákban ÁVH-s és szovjet egységek letartóztatták Gál Lajos és Viczián Lajos aknászt, munkástanácsi vezetőket. Ez váltotta ki azt a felháborodást a városban, ami a tragikus eseményekhez vezetett. A letartóztatások hírére még aznap 9 óra körül több ezer fős tüntetés kezdődött. Üveggyári, vasgyári munkások, bányászok és a hozzájuk csatlakozók, a salgótarjáni rendőrkapitányság valamint a megyei tanács elé vonultak és követelték a letartóztatottak szabadon bocsátását.

     A 2 szovjet harckocsi által védett rendőrkapitányság előtti téren a pufajkások csapdát állítottak: Darázs István százados a mellékutcákat lezáratta, miközben az egyik egysége megakadályozta, hogy a 2000-4000 fős tömeg távozzon a helyszínről. A megyei tanács épülete előtt 47 pufajkás volt tüzelőállásban. Az első lövések 11 óra 15 perc körül dördültek el a karhatalmisták, rendőrök, és szovjet katonák, valamint a Vörös Hadsereg jelenlévő két tankjának géppuskásai tüzelni kezdtek. A tömegben kitört a pánik, egyesek viszonozták a tüzet, de a többség futásnak eredt. A 8-10 percig tartó vérengzés során folyamatos sorozatokkal lőtték a menekülőket és az elesett sebesülteket is. Egy szemtanú szerint "vérző testekkel volt tele az utca".

A legyilkoltak számát minden kimutatásban elhazudták. Az akkori anyakönyvvezető nő 131 halottat jegyzett be és emiatt nyomban elbocsátották az állásából. Annyi sebesült volt, hogy a kórház udvarára hordták őket és hagyták meghalni. Az áldozatok közt olyanok is voltak, akiket a távolabbi utcákban ért az eltévedt lövedék. Az ezzel kapcsolatos jegyzőkönyveket titkosították, a tényfeltáró tanúságokat elhallgatták. Az utólagos név szerinti beazonosítások szerint csupán negyvenhat személy – 33 férfi, 11 nő és 2 fiúgyerek –, vesztette életét. A tényfelmérés azért jelent nehézséget, mert a környező kórházakban – hatósági parancsra –, szándékos eldátumozással és hamis diagnózissal állították ki a halál-. illetve a sebesülések okát. Ez utóbbi okirathamisítás is legalább 80-150 főt rejthet! 

     Volt egy salgótarjáni fiatal, Ravasz István az ELTÉ-n tanult. Amikor kitört a forradalom, édesanyja arra kérte, hogy utazzon haza Tarjánba, nehogy baja essék Pesten. Így is történt; december nyolcadikán szenet lapátolt szülei háza előtt amikor egy eltévedt golyó eltalálta, véget vetve az életének. 19 éves sem volt.

A Nógrád megyei kegyetlenkedéseknek, tömeggyilkosságoknak ezzel még nem volt vége. A pufajkások hivatalos akcióikon kívül is hajtottak végre szabad portyákat, pusztán személyes szadizmusuk kielégítése érdekében. Külön kell szólni azokról az esetekről, amikor a karhatalmistáknak határozott céljuk volt az ellenségnek tartott letartóztatottak meggyilkolása: 1956. december 13-án megkínozták, megölték, majd az Ipolyba lökték a salgótarjáni acélgyár nemzetőrségének két vezetőjét. Számos szemtanút a Szovjetunióba szállítottak. Az ÁVO pribékjei a mészárlást követő hetekben-hónapokban több szemtanút agyonvertek, hogy ne maradjanak hiteles tanúk, akik elmondanák, hogy mi történt 1956. október 8-án!

Az 1956-57-es sortüzeket – melyek száma több százra tehető –, az a "munkáshatalom" hajtotta végre, akik a nép és a munkások nevében irányították az országot és akik ma magas nyugdíjjal élik békés öregkorukat. A munkásmozgalom ezen élharcosainak utódai most a demokrácia és az "emberi jogok élharcosaivá" váltak, vadul tiltakozva minden olyan vélt és valós megnyilvánulás ellen, amely sérti az "egyenlő bánásmódot"! Isten irgalmazzon nekik!

A vértanúk emléke szívünkben él! Imádkozzunk lelki üdvükért s azért, hogy a Mennyből segítsék Édes Magyar hazánkat!

Juan Diego boldoggáavatása

     Amikor II. János Pál pápa 1990 májusában Guadalupéban boldoggá avatta Juan Diegót, egy rendkívüli eset történt Mexikó külvárosában.
     Május 3-án egy 20 éves José Silva Barragan nevű drogfüggő fiatalember, miután részegen és marihuánás bódulatban hazaérkezett, öngyilkosságot akart elkövetni. Először elkezdte vagdosni magát egy késsel, majd amikor Esperanza,  az édesanyja megpróbálta ezt megakadályozni, hirtelen kiugrott házuk harmadik szintű balkonjáról. A kétségbeesett anya azonban az utolsó pillanatban elkapta a nadrágjánál fogva. A fiatalember egyre csak azt ordítozta, hogy nem akar tovább élni, a szomszédok persze összerohantak, hogy mi folyik itt, de a lakásajtó zárva volt.
     Miközben az anya tartotta a fiát és hangosan könyörgött Juan Diego segítségéért ‒ tudván ‒, hogy a Pápa épp a boldoggá avatására érkezett Mexikóba. Ám,
70 kilós fiát mégsem tudta megtartani és José tíz méter magasról fejjel lefelé a beton-kövezetre zuhant. Ennek szemtanúja volt egy barátja Jesus Alfredo Velasquez Ramirez, aki miután látta, hogy orrán-száján és a fülén is vérzik, halottnak hitte és letakarta. José Silva azonban hirtelen felállt és a lépcsőházba ment, ahol épp édesanyja rohant le. Ekkor bocsánatot kért anyjától, és addig összeölelkezve maradtak, míg a kihívott mentők megérkeztek.
A mentőben eszénél volt és arról panaszkodott, hogy nem lát, eközben azonban hangosan imádkozta a Miatyánkot.
     A kórházi állapot-felmérést Dr. Homero Hernández Illescas és csapata végezte. Megállapításuk szerint, legfeljebb 20% életesélye volt a sérültnek. A legnagyobb csodálkozásuk azonban az volt, hogy a rendkívül súlyos koponyasérülései és az agyi vérömlenyek ellenére a páciens tudott beszélni.
     Az orvosok miután alig tudtak érdemben műtétet végrehajtani a sérült koponyán, azon
gondolkoztak, hogyan jelentsék be az anyának fia halálát. Harmadnapra, épp amikor a nép II. János Pál pápát éljenezte a boldoggá avatásért, José Silva enni kért és egy egész tálcányi ételt és italt elfogyasztott. Kinyilvánította háláját Istennek, a Guadalupei Szűzanyának és Juan Diegónak a gyógyulásáért, azért, hogy kapott egy esélyt az életre.
     Ez önmagában is csoda lett volna, ám egyszeriben a beteg teljesen felgyógyult és se külső, se belső nyoma sem maradt a sérüléseinek. Ezt 15 szakorvos kontrollálta. Az orvosokat valósággal sokkolta ez az orvosi szempontból teljesen megmagyarázhatatlan eset, és a legszkeptikusabb sem talált más magyarázatot, mint az édesanyja Boldog Juan Diegóhoz történt könyörgésének eredményét.
     A vatikáni Szenttéavatási Ügyek Kongregációja által 1998-ban összehívott orvosi konzílium kijelentette, hogy José Silva gyógyulása rendkívüli, azonnali és tartós volt. II. János Pál pápa ünnepélyesen kijelentette, hogy "a tíz méter magasból a betonkövezetre fejjel lezuhant, két tonnának megfelelő erővel becsapódott, számos koponyasérülést, véraláfutást, agyi vérömlenyt és pnemothoraxot szenvedett José Silva rendkívüli, tartós gyógyulását Isten által végbevitt csodának ismerjük el".

Forrás 1; forrás 2

     Szűzanya: Legyetek áldozatosak, mert ezáltal sok-sok lélek fog csatlakozni Szeretetlángomhoz. Rajtatok múlik, segítsetek Nekem, hogy a Láng kigyúljon már! A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét közös erővel vissza tarthassuk! (I/92)
     A sátán megvakítását, az egész világ összefogó erejével fogjuk megvalósítani. Ne hátráltassátok, mert felelni kell a reátok bízott tengernyi lélekért. Azt akarom, hogy egyetlen egy se kárhozzon el. (vö III/130) Tehát sorakozzatok fel, mert az áldozat és ima erejében megtörik a pokoli gyűlölettől izzó láng. A gonoszok mindinkább vissza fognak szorulni, gyűlölettől izzó lángjuk kialszik, és Szeretetlángom fénye fogja betölteni a föld minden részét.” (III/204) (Alább: naplórészlet I/90)
»Imádkozzatok, virrasszatok, jöjjetek össze ketten-hárman és vegyétek fel a harcot a sötétség pusztító erejével. Ne tétlenkedjetek! Úgy tesztek, mintha nem volna Atyátok az égben, aki figyel reátok. Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt. Ne higgyétek, hogy ez lehetetlen! Csak bízzatok Bennem!« (I/90)
     Hasonló biztatást olvashatunk Szent Lukácsnál is: „Vessétek hát le a sötétség tetteit, és öltsétek fel a világosság fegyvereit.” (16,8) Merthogy – teszem hozzá ‒, küzdelem nélkül könnyen elveszhetünk!
     Az önmaga és embertársai üdvösségéért felelős ember tennivalóit világosabban már nem lehet megfogalmazni, mint ahogyan Jézus nyilatkozott: »Akarjatok részt venni az Én megváltó munkámban! Ez legyen életetek legfőbb célja, mely az egyetlen érték, amit Elém hozhattok. Ragadjatok meg minden alkalmat és módot a lelkek megmentésére! Ezért fáradozzatok!« (III/144) A Szeretetláng lelkiségnek ez a „mozgósítás” a célja! (vö JÜ. 176-177)

+! 

" Akarom az engesztelésnek ezt a szentélyét, mint az engesztelés évének maradandó emlékét..."                                               (Mindszenty József esztergomi érsek, 1947.) 

" Az engesztelő szándéknak a jeleként örömmel jelentem be, hogy megépítjük a Normafánál, a Szent Anna réten az Engesztelő Kápolnát..."                                                               (Erdő Péter esztergomi érsek, 2022.)

Ha idejekorán el nem rontanánk! (Na ez az, amit sehol nem fognak tanítani!)

     Beszédes tény, hogy amikor egy nő először létesít egy férfivel érzelemmentes alkalmi szexuális kapcsolatot, akkor csupán 11%-uk jut el a csúcsra. A második és harmadik ilyen alkalomkor ez 16%, míg a negyedik alkalmi együttléttől kezdve kúszik fel 34%-ra. Ugyanakkor a stabil kapcsolatban élő nők esetében ez az adat 68%, ahogy ez prof. Paula England-nek, a New York-i egyetem szocilógusának kutatásaiból kiderül.

     Az élet legintimebb történése a szexualitás, manapság mégis akarva-akaratlanul szembetaláljuk magunkat a testi érintkezés látványával. A könyvek, a filmek, a reklámok többsége mind azt sugallja, hogy az egyik legfőbb – könnyen elérhető – „élvezeti cikk” a nemi aktus. A valóság ezzel szemben az, hogy a nők többsége ritkán, vagy élete folyamán szinte soha sem talál örömet, felszabadulást a testi együttlétben! (vö. Patika Tükör − folyóirat, 2004.XII.évf.11) Ennek pedig oka van! Hogyan is?

     McIlhaney és Bush hangsúlyozzák, hogy az emberi agy legmagasabb régióiból származó döntéshozó képesség, el tudna vezetni mindenkit a legörömtelibb szexualitás megéléséhez – hacsak nem csúszna be valami „programozási hiba”, még a kamasz évekből! És ez lehet egyetlen elhamarkodott (pláne megismételt), ámde megfontolatlan 'esemény' következménye is, melynek esélyével valójában (sem akkor, sem utána), sem a fiatalok, sem a szülők nincsenek tisztában! Bizony sajnálatos, hogy az erre a veszélyre időben figyelmeztető személy, könnyen megkaphatja a "maradi" jelzőt! (Ezzel együtt, ha a figyelmeztetettet megkérdezzük 15 év után, már nagy eséllyel igazat ad nekünk!) De hát mindenki a maga életének és boldogságának a "kovácsa"! Áldozat nélkül nem csak üdvösség nincs, de kiegyensúlyozott földi boldogság sem! 

     Idézek egy hozzám intézett kérdésből: »Amit ön ír, a "végzetes", és a "súlyos bűn" kifejezéseivel, inkább reménytelenséget és kétségbeesést sugall, ami – mondhatni nem krisztusi!«                                                             – Nos végzetes, ha valaki ebben a helyzetben hal meg, vagyis élete végéig megmarad ezzel a szerencsétlen bűnével (nem gyónta meg)! 

     A súlyos bűn kérdésére a Katolikus Katekizmus ezt válaszolja: »A paráználkodás egy szabad állapotú férfi és nő házasságon kívüli testi egyesülése. Súlyosan ellenkezik a személyek méltóságával és az emberi szexualitással, amely természete szerint a házastársak javára (...) rendeltetett. Ezenkívül súlyos botrány, amikor fiatalokat ront meg. (KEK 2353) ...A botrány súlyos bűn, ha cselekedettel vagy mulasztással mást szándékosan súlyos bűnbe visz. (KEK 2284)« Ámde korántsem reménytelen, mert Istennek semmi sem lehetetlen! Vagy saját maga lábal ki bűnbánattal, Szentgyónással és életváltással, vagy a társa imádkozza ki Istennél – akár évekig! Mindenesetre a "pik-pak" összejött bűnt, csak mélységes bűnbánattal, imával és szentségi élettel lehet helyrehozni, hiszen nem kevesebb, mint az örök üdvösség forog kockán! Aki a krisztusi tanítást komolyan veszi, annak illik ezen elgondolkozni!

A boldogító szex 8 feltétele: I. A kölcsönösség. II. A testi-lelki alkalmasság. III. A Házasság Szentségének oltalma. IV. Az egymás iránti felelősségtudat. V. A gyermekvállalás készsége. VI. Az egymásra figyelő türelem. VII. A méltó körülmények. VIII. A józan emberi ész. (UH 24)

(folyt. köv.)

     Hazánkban Erdő Péter bíboros érsek hagyta jóvá a Mozgalmat 2009. június 5-én, melyet másnap a X. Országos Szeretetláng Találkozón hirdetett ki. Részlet: „...Jelen soraimmal a krisztushívők jogi személyiséggel rendelkező egyházi magántársulásaként az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében megalapítom a Mária Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja Mozgalom Társulást. Egyben jóváhagyom a főegyházmegye területére nézve is a társulás 2008. augusztus 15-én, a brazíliai Sao Paulóban elfogadott és 2008. december 11-én a mexikói Hermosillói Főegyházmegyében jóváhagyott szabályzatát. A társulás életére és munkájára Isten bőséges áldását kérem. Szolgáljon működésük hazánk lelki megújulására!” (494-1/09 sz. Jóváhagyási Dekrétum). ‒ eddig az idézet!
     2010-ben Nihil obstat- és Imprimaturral a Szent István Társulatnál megjelenhetett a teljes Lelki Napló kritikai kiadása.
     A Szeretetláng Mozgalom és Lelkiség, miként forrása a Lelki Napló méltán nyert egyházi jóváhagyást, mert tanítása és aktualitása szükségszerű és naprakész!
     Idézet a Lelki Naplóból, a Szűzanya szavai: "A Föld most (...) olyan, mint a tűzhányó, amely ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít.
Forr a gyűlölet krátere, gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a Mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket. (...) Én, a Hajnal Szép Sugara megvakítom a sátánt, (…) (aki) még a választottak hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülő rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét (vö II/100), soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül szelíden, csendben fog terjedni Szent Fiam engesztelésére. (I/58) Az induláshoz csodálatos erővel és kegyelmekkel árasztalak el /benneteket/ tömegesen és egyénenként is.
A felelősség nagy, de munkátok eredménye nem lesz meddő.
Az összefogó munkából egyetlen lélek se maradjon ki. Szeretetlángom szelíd fénye gyújtani, gyulladni fog az egész földkerekségen és a sátán megalázottan és tehetetlenül hatalmát veszti. Csak ezt a vajúdást ne akarjátok meghosszabbítani. (III/130) Ezt csak a tiszta, Istent szerető lelkek bölcsessége fogja fel.
Mert ők bírni fogják Istent és az Ő végtelen titkait. (III/203) Bármily nehézséggel kell is megküzdened, ne add fel a harcot. Szeretetlángom (által), melyet most bocsátok a Földre, a kegyelmi idők eddig még soha nem ismert idejét fogjátok élni. (II/107)

Mondom, ilyen még nem volt, ez a legnagyobb csodám, melyet most teszek veletek! (...) Szavaim tiszták és értelmesek, csak ti ki ne forgassátok, félre ne magyarázzátok. Mert nagy felelősséggel tartoztok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! Én csodával határos módon segítek nektek, melyet érezni fogtok minduntalan. Bízzatok Bennem és cselekedjetek sürgősen!« (II/18)
Jézus: »Az Isten ügyét nem tudja semmi keresztülhúzni! Az igaz, hogy megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is, hisz értetek kell megtennem. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A sátán olyan harcot indít az emberek felé, amilyen még nem volt soha.« (I/95) „Áldozat! Imádság! Ez a ti eszközötök. Cél a megváltó munka sikeres érvényre jutása. Bárcsak felérnétek óhajtásaitokkal az Örök Atyá-hoz, akkor az eredmény is bőséges lenne. (II/ 106) Bűnbánat! Bűnbánat! Bűnbánat!
Ezt kérem tőletek. Ez az a szó, mely felhallatszik Mennyei Atyám trónja elé, és ez az, amely visszatartja Atyám büntető kezét. (III/ 198) Ó, mily óriási hatalom a bűnbánat. Az Isten hatalmát, mellyel büntetni készül, te, ti lefegyverezhetitek. Büntetésre emelt kezeim a bűnbocsánatra készteted te és mindazok, akik mások helyett engesztelnek." (IV/11)

(Bal oldali kép, a szerkesztő könyve)

Agyunk ennél jóval komplikáltabb!

     Az előzőkben hivatkozott kutatások másik korszakalkotó felfedezése az, hogy a szeretetért és a szexualitásért felelős agyi területek más és más helyen helyezkednek el. És ez egyben választ ad arra a régi kérdésre, hogy létezhet-e barátság szexualitás nélkül? Igen létezhet!
     Ez a kutatási eredmény egyben cáfolata azoknak a gender-feminista elméleteknek is, amelyek szerint nem létezik szexualitásmentes emberi kapcsolat. Viszont ez a beteges elmélet azt is sugallja, hogy a szexuális kapcsolathoz nem szükségesek az érzelmek! Nyilvánvaló, hogy ilyen is létezhet, ámde súlyos következményekkel! Aki ugyanis folyamatosan kizárja az érzelmeket a szexualitásából annak az agya egy idő után ehhez a normához alkalmazkodik és agyában szerkezeti változások lépnek fel. Ebbe a torzult normába aztán igen nehéz visszacsempészni az érzelmet, a gyengédséget és az intimitást − és bizony − ez a prostituáltak tragédiája! Eredendően mindegyik harmonikus családi életről álmodik, kertes házzal, csak éppen úgy gondolja, hogy „előbb megkeresi rá a pénzt”. Sajnos, súlyosan téved!
     A mentális környezet egyik legfontosabb eleme az egészséges elképzelés arról, hogy kik vagyunk szexuális értelemben. Ha ezek az elképzelések beszennyeződnek (pl. perverziók), akkor az énképünk egy kritikus része károsodik. És épp ezt eredményezi a pornográfia – azt sugallva –, hogy bárhol, bármikor, bárkivel, következmények nélkül folytatható szex, mert a lényeg a puszta kielégülés. (vö. http://www.everystudent.hu/a/mergezo.html) Hatalmas és végzetes tévedés!
     Az agy bonyolult rendszere úgy van megszerkesztve, hogy a szexualitás örömet okozzon (dopamin), tehát legyen kedv újra és újra gyakorolni, ezáltal kötődés alakuljon ki a felek között (oxitocin, vasopressin), hogy összetartsanak, egymást és a születendő utódaikat szeressék, felnevelésüket biztosítsák. Az egymáshoz kötődés stabilizálása pedig úgy van kialakítva, hogy a legtöbb örömet, a legmélyebb intimitást és a legnagyobb gyönyört a tartós és monogám kapcsolatban érhesse el az ember. Ebből egyenesen következik, hogy a felek, nem nélkülözhetik a bensőséges hitet Istenben, Aki a Szeretet ősforrása!

(folyt.köv.)

Egyáltalán megéri?

     „Sokan a szexuális kapcsolattól érzelmi biztonságot remélnek, de csak látszatot kapnak. Bensőséges kapcsolatra vágynak, miközben kizárják magukat a valódi intimitásból.” (UH 140) Az a fiatal, aki belemerül egy futó kapcsolatba, ami persze szakítással végződik, majd egy következőbe is, amelynek szintén szakítás a vége − és így tovább −, óriási kárt tesz magának a bizalom és kötődés kiépülésére szolgáló agyi mechanizmusában. A „futó kapcsolat” lesz agya számára az „alapnorma”, amit aztán nagyon nehéz megváltoztatni, és ennek tényszerűségét statisztikai eredmények is alátámasztják!
     Az amerikai Center for Disease Control and Prevention felmérése szerint azon lányok, akik 16 éves koruk előtt szerzik az első szexuális tapasztalatukat, közel 60%-ának hat vagy több szexuális partnerük lesz az életük során. Viszont azok, akik 20 éves koruk után szerezték az első szexuális tapasztalatukat, csak 15,2%-a éri el a fenti adatot, sőt 52,2%-uknak mindössze egyetlen szexuális partnere lesz az életében.

A szexuális hűség a hosszú, boldog párkapcsolat egyik titka!

 Márpedig két tipikus válóok van, az alkoholizmus és a hűtlenség. Aki tehát hűségen alapuló monogám házasságban szeretné leélni az életét, az jól teszi, ha minél később kezdi el szexuális aktivitását! „Az elhamarkodott testi kapcsolat: kaszált virág.” (UH 611)
     De van-e olyan 16 éves, aki ezt így fel tudja mérni és a jövőjére is helytálló racionális döntést tudna hozni? Nos, aligha! És ezt az imént idézett kutatók meg is tudják indokolni. A legújabb képalkotó eljárások általi fontos felfedezés például az, hogy az agynak az a régiója, amelyik az érett, a következményeket is figyelembe vevő racionális döntésekért felelős, teljes érettségét és fizikai fejlettségét csak valamikor az ember 20-as éveinek közepén éri el. Ezért bizony egy kamasz számára fizikai lehetetlenség, hogy teljesen érett és felnőtt döntést hozzon meg (jóllehet, önmaga azt hiszi). Tehát a szülőknek nem szabad támasz és intő tanácsok nélkül magára hagyni gyermeküket!!! A helyes szülői hozzáállásban felnövő fiatalok, kimutathatóan később lesznek szexuálisan aktívak. Mellesleg, a tisztaság- és önfegyelem "megszenvedése", csupán töredéke a csalódások és következmények személyiség- és életminőséget romboló, múlhatatlan fájdalmainak! Ennek ismeretét pedig tanítani kéne! T A N Í T A N I ! ! !

(folyt. köv.)

     Isten akaratának nem lehet útját állni, a Szeretetláng ügyében sem! Mint arról beszéltem, minden nehézség és akadályoztatás ellenére is terjedni kezdett a világban.
     Különösen megdöbbentő a Szeretetláng fogadtatása Közép- és Dél-Amerikában. Ebben meghatározó szerepet játszott Róna Gábor jezsuita atya azzal, hogy ecuadori szolgálatának utolsó éveiben (1985-86) spanyol nyelvre lefordította a Naplót. A fordítás megjelenése után alig tíz év alatt a Szeretetláng Mozgalom csaknem az egész kontinensen ,,futótűzként” elterjedt. A Brazil Püspöki Kar is elismerésre méltatta.
     A Szeretetláng Lelki Mozgalom töretlenül kiállta az idők gamálieli próbáját (Apcsel 5,38-39), így 55 év távlatában aligha tekinthető „időszakos fellángolásnak”! Ezt igazolja egy ecuadori egyházmegye, 20 éves időközű két jóváhagyása is, melyet részleteiben ismertetek:

     Elsőként halljuk † Bernardino Echeverria Ruiz guayaquili érsek (későbbi bíboros) a Szeretetláng Lelki Napló 1988-as kiadásához írt ajánlásának részleteit: „Szeretetláng – ez az új neve annak a mérhetetlen és örök szeretetnek, mely Mária Lelkében él minden ember iránt (…) Láng ez, mely megvilágít, láng, mely melegít, láng, mely tűztengert képes fellobbantani. Láng, mely Mária Szívében ég, s égni akar gyermekei szívében is. (…) A Szeretetlángnak égnie kell minden keresztény megmentésére, hogy megmentse a családokat..., hogy segítse a papok megszentelődését. (...) A Szeretetláng kell, hogy megvilágítsa a keresztény ember életének minden pillanatát...” (fordítás mint lent, P. Róna G. SJ)
     Részlet, Antonio Arregui Yarza guayaquili érsek 2008-as jóváhagyásából:
„...Mária Szeplőtelen Szíve Mozgalmának jellemző vonása tagjainak igaz keresztény lelkisége. Hálát adunk Istennek a gyümölcsökért, melyeket a plébániákon megalakult imacenákulumok teremnek, valamint azon fáradozásukért, amellyel a családi közös imádkozást előmozdítják.
Fő apostoli tevékenységük az evangelizálás, az imádság, a szentségekhez való gyakori járulás, a testvéri szeretet és készség, amellyel részt vállalnak Egyházunk tevékenységében, a hitoktatásban. Mária Szeplőtelen Szíve Szeretetlángja Mozgalom csodálatos módon elterjedt a világ különböző országában, a mi országunkban is.” ‒ eddig az idézet! (Képen: Echeveria bíboros a Guadalupei Szűzanya előtt szeretetláng-vezető papokkal, baloldalt P. Róna Gábor SJ, aki a Lelki Napló kivonatát spanyol nyelvre fordította)

Isten Szentséges Anyja 1531-es megjelenésével létében mentette meg a mexikói népet. Nem csak a hódítók túlkapásait fékezte meg, hanem az üdvösség reményét kínálta fel a sokat szenvedett gyermekeinek. A mexikói nép ki is fejezi háláját Krisztus Királynak és a Guadalupei Szent Szűznek. Ez a bensőséges hit nem tetszik az egyházellenes erőknek, mert így nem képesek kifejleszteni azt a "szocialista embertípust", melyet a liberál-marxista utópisták elterveztek. Mint ismeretes, sokszor és sokakat képes megtéveszteni a "hazugság atyja", hogy pusztulásba vigye az egyéneket és társadalmakat. Napjainkban is ádáz harc folyik minden egyes lélekért, bevetve a csábítás és megtévesztés minden eszközét! Érdekes jelenség, hogy a sátán és csatlósai mindenkor a Római Katolikus Anyaszentegyház létében látja és láttatja győzelmének akadályát. Nincs mexikói család, melyben meg ne található lenne  a Guadalupei Szűzanya csodálatos képe.

1802-10. Kápolna épült Juan Diego születési helyén.
1810. Miguel Hidalgo y Costilla, a Guadalupei Szűz képével ellátott zászló alatt meghirdette Mexikó, Spanyolországtól való függetlenségét, és bár a rákövetkező évben kivégezték, a harc még jó tíz évig tartott!

1821. A mexikói függetlenségi háború végén ünnepélyesen a Guadalupei Miasszonyunk oltalma alá helyezték az országot.
1828. Mexikói kongresszus nemzeti ünneppé nyilvánította dec. 12-t.
1836. december 28-án, Spanyolország hivatalosan is elismeri Mexikó függetlenségét.
1837. január 1-én Mexikót Köztársasággá kiáltják ki.
1846 és 1848 között háború folyt Mexikó és az Amerikai Egyesült Államok között, amelynek végeredményeként Arizona, Új-Mexikó és Kalifornia északi része az USA-hoz került. Az un. "Guadalupe Hidalgó" békekötés aláírására a Guadelupei Bazilika sekrestyéjében került sor.
1861. A szbdkmves kormány minden egyházi tulajdont államosított, kivéve a Guadalupei szentélyt.
1863. Mexikói Birodalom (francia megszállás alatt).
1867. Mintegy kétéves császári próbálkozás után visszaállították a Mexikói Egyesült Államok elnevezést. Ezzel az USA-hoz hasonlóan szbdkmves elnöki rendszerre rendezkedtek be, ám alig volt elnök, aki kiszolgálta volna a 4 évét. Ezt követően, a mélyen vallásos nép és a vallástalan liberálisok közti konfliktusok folyvást megismétlődtek.                 1895. X. 12-én XIII. Leo pápa ismét felhatalmazást adott a Guadalupei Szűz képének megkoronázására, jóváhagyta továbbá az új officiumot és szentmisét. A koronázásra verset is írt, melyet a kép alatti márványba véstek.
1910. augusztus 24-én, X. Pius pápa a Guadalupei Szent Szüzet egész Latin-Amerika égi-pátrónájává nyilvánította. Ez azonban a legkevésbé sem tetszett a mexikói kormányzatnak! Mexikó újkori története tele van korrupcióval, árulással és polgárháborús helyzetekkel. Többször viselt belháborút, mint külső ország ellenit. A lázadások és polgári engedetlenségek oka pedig az államapparátus részéről féktelen vallásüldözés volt. Hívő keresztényeket és papokat tárgyalás nélkül kivégeztek csak azért, mert megvallották a hitüket, különösen azért, ha kimondták, hogy Krisztus a Király (CRISTO REI).

1920-30-as években az ateista elnök Plutarco Elias Calles, megkí-sérelte, hogy teljesen felszá-molja a katolikus egyházat Mexi-kóban. Több tízezer mexikói halt meg ebben a korszak-ban a vallási üldözés áldozataként.
1921. november 14-én, egyházellenes merénylő Luciano Perez egy csokor virágba rejtett pokolgépet robbantott a kegykép alatt, aminek következtében 150 méterrel odébb megrepedt a márványpadló, a katedrális ablakai betörtek, azonban az ereklye és a normál üvegből készült tartója teljesen sértetlen maradt, jóllehet a kép előtt álló vastag bronz, talpas feszület teljesen meghajlott.
1926-ban Cristero lázadás tört ki a szövetségi kormány ellen. Néhány pap is fegyvert ragadott a néppel. Több mint 90.000 ember halt meg a harcokban. Az események során a hatóságok meggyilkoltak többezer katolikus laikust és több tucat papot.
1927. február 4-én Ciudad Victoriában több embert tartóztat-tak le a katolikus vallás gyakorlata miatt. A város nőközönségét felháborította a vallási szabadságnak ez az újabb vakmerő megsértése s előkelő hölgyek lépéseket tettek a foglyok kiszabadítása érdekében. Minthogy minden igyekezetük sikertelen volt, a nők tüntető menetben vonultak a városháza elé s követelték a letartóztatott katolikusok szabadon bocsátását. A menet élén egy bátor leány: senorita Chaires Mária Guadalupe haladt. A tüntető nőket a városparancsnok s az épület emeletén elhelyezkedett katonák riasztó lövésekkel fogadták. A mexikói nők azonban nem ijedtek meg, amikor hitük védelméről volt szó. A tüntetők elszántan haladtak előre. A katonák ekkor közéjük lőttek s a városháza előtti téren golyók söpörtek végig. A nők még ekkor sem hátráltak, sőt rohamban szállták meg a városházát s kiszabadították a foglyokat. Néhány nappal utóbb az üldözők nagyobb számú katonaságot küldtek Ciudad Victoriába, hogy a szégyenletes vereséget megbosszulják. Első dolguk volt, hogy elfogták Chaires kisasszonyt. Ezt követően vallatóra fogták "papi felbujtói" felől, ám ő a legnagyobb kínzások közepette sem vallott senkire. Vértanúságot szenvedett.
1926-1929. Azt a gyanút terjesztette a liberális kormány, hogy az igazi köpenyt (tilmát) titokban (ki tudja miért) kicserélte az Egyház és helyébe egy másolatot helyezett. A rágalmakat azonban a későbbi tudományos vizsgálatok teljességgel cáfolták!
1929. A bazilika fényképésze Alfonso Gonzales Marcu felfedezte, hogy a Szűzanya képének szemében egy szakállas férfi visszatükröződő képe látható.

Ajánlom az alábbi angol nyelvű filmeket:

   I. rész    http://hu.gloria.tv/?media=528623
 II. rész     http://hu.gloria.tv/?media=528722
III. rész     http://hu.gloria.tv/?media=528937
IV. rész     http://hu.gloria.tv/?media=529140

1956. december 4-én hatalmas nőtüntetés volt Budapesten

     A Péterfy Kórház alagsorában november 4-e után is aktív volt egy illegális sokszorosítót üzemeltető értelmiségi csoport. A szovjet megszállás első havi fordulójára nőtüntetést szerveztek az elesettek emlékére. A tüntetést az ÉLÜNK című stencilezett újságukban hirdették, melyet röpcédulaként terjesztettek. A forradalom  vérbefojtásának emléknapjára, december 4-re hívták a Hősök terére a lányokat, asszonyokat – kérve őket –, hogy egy-egy szál virágot hozzanak magukkal a néma tüntetésre. 
     Az első csoport délelőtt fél 11 körül érkezett a térhez nemzeti és fekete zászlókkal, virágcsokrokkal és koszorúkkal. A kettes-hármas sorokban haladó, kendős gyászoló nők közt egyesek gyermekkocsit toltak. A Magyar Ifjúság útja felől, szovjet páncélautók zárták el az utat, melyek igyekeztek visszább szorítani a tömeget. Egy harckocsiból kinyúló ordibáló orosz, durván kiemelt egy nőt a sorból, ám hallva és látva a hatalmas tömeg felzúdulását, nyomban el is engedte. A gyászruhás asszonyok némán folytatták útjukat, s csak annyiban engedtek az erőszaknak, hogy egy részük a Műcsarnokot megkerülve haladt az Ismeretlen Katona sírja irányába. Voltak, akik a leeresztett városligeti tó medrén keresztül voltak kénytelenek az emlékművet megközelíteni. A borult, ködös időben végül is két és fél órán keresztül vonultak az asszonyok s tették le a virágaikat az Ismeretlen Katona sírjához. Kisebb csoportok még a délutáni órákban is érkeztek, amikor a sírt már teljesen befedték a virágok. Megható volt, hogy az emlékmű négy sarkán álló őrkatona sírt.
     Ezekben a napokban az ország több nagyvárosában is sor került néma nőtüntetésre. December 6-án Veszprémben és Gyulán, 7-én Székesfehérváron, Esztergomban és Pécsett, 9-én Miskolcon, 10-én pedig Egerben. 
     A Kádár-kormány apparátusa később igyekezett beazonosítani a résztvevőket és néhányukat súlyos zaklatásnak tették ki. Például, Wittner Mária egyik rabtársát Opoczki Istvánnét, a december 4-i nőtüntetés szervezésével vádoltak meg, a Kádár-pribékek kínvallatásának egyenes következményeként méhrákban halt meg.

     A Városligeti tó mellől is hosszú sorokban érkeztek a bátor magyar asszonyok és anyák, akik akkoriban nem csekély veszélynek tették ki magukat, hiszen a nemzetmészáros (balos) szocialisták akár beléjük is lövethettek volna, miként ezt néhány nap múlva sorra meg is tették. (A kép távlatában látható a végeláthatatlan gyászmenet.)

     A tüntető nők ezt követően az Amerikai Követség elé vonultak és petíciót adtak be, miszerint az Egyesült Államok követelje meg, hogy az ENSZ bizottság repülőgépe leszállhasson Budapesten, (amit az oroszok előzőleg már megakadályoztak), hogy a saját szemükkel láthassák a háborús cselekmények pusztítását, és a köztereken lévő számtalan sírt. Az orosz tankok azonban megjelentek a Szabadság téren és mintha agyon akarták volna taposni a tömeget, igyekeztek azt megrémiszteni. Több százan lefeküdtek az úttestre, hogy megakadályozzák a gyalázatos randalírozást. A követségről valaki kijött az erkélyre, mondott valamit, de sok értelme nem volt. Aznap az Angol Követég előtt is demonstráció volt, de ott is megjelentek az orosz tankok.

Emlékezzünk meg imáinkban a hős magyar nőkről, akik a vérszagú napokban is bátrak voltak nyíltan meggyászolni fiaikat, férjeiket, édes Hazánkat, és szívükben tovább adták a hazaszeretet Lángját.

(A  képen Mester prelátus egri sírja, aki az elsők között volt a Szeretetláng elfogadói közt Rómában)     Hazánkban a Szeretetláng üzenete elsősorban az „alsópapság” körében talált pozitív visszhangra a klérus részéről, amellett, hogy voltak magas végzettségű papok is, akik nem tartottak a "kollégák" kimosolygásától és határozottan ki mertek állni az Istenanya Ügye mellett! Ez azért történhetett meg, mert hajlandóak voltak megismerkedni a Lelki Napló tartalmával, mely szó szerint megérintette a szívüket!
     Az üzenetek a legkülönfélébb módon terjedtek szerte az országban és ennek nyomán, egymás után jöttek létre imaközösségek. Az első Szeretetláng-imaórát, nem kisebb, mint Dr. Kosztolányi István, szentírásfordító teológiai professzor állította össze, amely csupán gépelés útján terjedhetett. Ennek tematikája nyomán sorra alakultak a papság vezette templomi imaközösségek. (Bal oldali képen Prof. Zsoldos Imre SVD atya, aki azért jött haza Taivanról, hogy bíborosunknak tanúságot tegyen a Szeretetláng, minden elképzelést felülmúló sikeréről a kínai pogány és protestáns népesség körében /is/!)
     Azt is bizonyító erejű tanúságtételnek tarthatjuk, ahogyan a Tajvani Francia Egyetem tanszékvezető professzora Dr. Zsoldos Imre SVD atya kiállt a Szeretetláng kegyelmi hatásának rendkívüli hatékonysága mellett. Idézem: ,,25 éves misszionáriusi munkám után félévi európai szabadságra érkezésemet, Rómában többnapos magas szintű hittudományi képzés követte. Ezután magyar hazámban töltöttem egy hónapot. Ekkor találkoztam a világhírnevet befutott Szeretetláng kiválasztottjával, Erzsébet asszonnyal pesthidegkúti, maga építette kis otthonában. Még a római kurzust is felülmúló volt a vele való négy órás beszélgetésem. Tőle kaptam többet, nem a 'fejtágító' és éles ellentmondásokat kiváltó hittudósoktól.
     Lefordítottam kínaira is a Szeretetlángot és megmagyarázhatatlan, hogy a több kiadást elért könyvecske után 1990-ben is nő azoknak a kínai keresztényeknek a száma, akik ennek a magyar misztikusnak közlései szerint rendezik át mindennapi életüket.” ‒ idézet vége!

1531. A csodás képet kiállították a püspök magánkápolnájában, ahol az aztékok ezrei hódoltak előtte. Kis kápolnát építettek a jelenés helyén és december 26-án körmenetben vitték a Szűzanya képét a városból a Tepeyac-dombra. Egy mexikói férfi, akit egy véletlenségből célt tévesztett nyílvessző halálra sebzett, a kép előtt meggyógyult.
1533. Fölépült egy nagyobb kápolna.
A csodák hírére, özönlöttek az indiánok a csodálatos kép megtekintésére és azért, hogy felvegyék a Szent Keresztséget. Voltak, akik napokat vándoroltak családostul, e vágyuk telesítéséért és akik ezt látták, álmélkodtak. A rendelkezésre álló adatok szerint tizenöt év leforgása alatt mintegy 9 millió indián vette fel a keresztséget azért, mert megszólította őket a Guadalupe-i Szűzanya képe. Mindezt annak ellenére, hogy Amerika meghódítói szinte egyáltalán nem mutattak példát a jó keresztény életre! A mexikói nép esetében, nem az ezzel megbízottak evangelizáltak, hanem maga az Ég, az Istenanya által!
1539. Mexikó azték lakosságának a megtérítése lényegében befejeződött. Olyan tömegek jelentkeztek a keresztségért, hogy egyháztörténelmileg egészen egyedülálló módon lehetett csak teljesíteni. Tudnunk kell, hogy a Szent Keresztség egyedi Szentség és csak személyesen lehet kiszolgáltatni! Az általános paphiány és egy ilyen tömeges igény mellett, ezt csak különleges pápai felhatalmazás mellett, nagyfokú ötletességgel lehetett csak végbevinni. A keresztelendők tömege előtt a közös fogadalmakat és az exorcizmust egységesen végezték, majd ezek után egyes sorba állították az embereket. A keresztség felvétele úgy történt, hogy egy diakónus a keresztnevek könyvéből, az egyes személy előtt felolvasott egy nevet, nyomban egy másik segédlet tálat tartott a keresztelendő elé, és a pap megkeresztelte őt (az egyes embert) az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!
1544. a Tepeyac-ra vezetett gyermekzarándoklat azonnali eredményeként megszűnt a járvány, melynek már 12.000 ember esett áldozatul. Amikor a püspök kérésére Juan megmutatta a jelenés helyét, csodatévő forrás fakadt.
1544. Juan Bernardino (Juan Diego nagybátyja, akit meggyógyított a Szűzanya), meghalt 84 évesen Tulpetlac-ban (ez volt május 15.).
1545. Egy Antonio Valeriano nevű született indián, megírta a Nican Mopohua-t, a jelenésekről szóló első beszámolót nahuatl nyelven. Régebbi leírást még nem találtak! Az Író, még személyesen ismerte Juan Diegót, hiszen a jelenések idején 11 éves, a látnok halálakor pedig 28 éves volt.
1548. Elhunyt a látnok Juan Diego 74 évesen és Juan de Zumarraga püspök 80 évesen.
1548. Kitör a vita arról, hogy a Tepeyac-on megjelent Szent Szüzet, "Tepeyaki Miasszonyunknak" vagy "Guadalupei Szűznek" nevezzék!

1556. Néhány ferences nyíltan ellenzi a "Guadalupe" megnevezést, mert azt állítják, hogy a jelenés helyéről kellene elnevezni, nem pedig egy spanyolországi kegyhelyről.
Mexikó második érseke, Alonso de Montufar OP elrendelte a harmadik kápolna építését (a második valójában csak kibővítése volt az elsőnek), ahol csodás kép már 66 év óta zarándokok tömegét fogadja.
1557. Egyházi oldalról hivatalosan igazolták a jelenések valódiságát.

1560. Az Egyház hivatalosan elfogadta a "Guadalupei Szűz" megnevezést. 
1570. Az érsek elküldte a kegykép másolatát II. Fülöp spanyol királynak.
1571. A Lepantói csata győzelmét a Guadalupei Szent Szűz képének tulajdonítják, melyet a király adott át a Dona Andrea nevű vezérhajónak, egyben elrendelve, hogy az ütközet előtt imádkozza mindenki a rózsafüzért. A csata a többszörös túlerőben lévő török hajóhad teljes pusztulásával végződött.

Szent V. Pius pápa értesülve a győzelemről, hálából elrendelte a Rózsafüzér Királynője ünnepét és a Guadalupei kegykép tiszteletét. 440 évvel ezelőtt Rózsafüzér Királynője megfordította a széljárást, és győzelemhez segítette az egyesült keresztény hadat. Ez tény és nem mese! Ma is megsegíti mindazokat, akik oltalmát kérik. „Oltalmad alá futunk Istennek szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején!”
1622. Juan Pérez de la Serna érsek, felszentelte az első templomot, ahol a Guadalupei képet elhelyezték.
1629. Pusztító árvíz súlytotta Mexikóvárost, 30 ezer ember lelte halálát. Egy rozoga kenun menekítették a kegyképet a Tepeyacról a székesegyházba és ott őrizték 1634. május közepéig, az ár levonulásáig. Lehet, hogy az ennek során történt beázás miatt kellett a tilma alját restaurálni.
1631-1666. Összegyűjtik a tanúságtételeket a kegyképpel kapcsolatban, melyet elküldtek a Szentszéknek, egyben kérve a Guadalupei Szent Szűz misekánonjának az engedélyezését és a december 12-e egyházi ünneppé nyilvánítását.
1634-ban ünnepélyes körmenetben tér vissza a tilma a Tepeyacra.

1649-ben a "Nican Mopohua-t," Luis Lasso de la Vega lefordította spanyolra és nyomtatásban megjelent mindkét nyelven.
1666-ben kápolna épült az úgynevezett "Cerrito", a rózsaszedés helyén.
1709. Fölszentelték a Guadalupei Szent Szűz Bazilikáját.
1736. Tífuszjárvány 700 ezer ember halálát okozta Mexikóban.
1737. Amikor a felajánlásban kérték fel a Guadalupei Miasszonyt az ország pátrónájának, a járvány megszűnt. XII. 12-ét, a 4. jelenés, a virágcsoda és a kép keletkezésének napját ekkor egyházi és polgári ünnepnapnak nyilvánították. A Guadalupei Szűzanyát 1737-ben Mexikó, 1910-ben Amerika, 1935-ben a Fülöp-szigetek védőszentjévé nyilvánították (április 27).
1754. A Rítuskongregáció jóváhagyta a Guadalupei Miasszonyunk ünnepére szerkesztett zsolozsma- és miseszöveget, XIV. Benedek pápa, Mexikó pátrónájának nyilvánította a Guadalupei Szent Szüzet, alkalmazva a 147. zsoltár szavait: „Ezt más néppel Ő még nem tette!”
1755-ben, egy híres mexikói orvos Dr. Carmona Valle húga, súlyos hashártyagyulladásból gyógyult meg a Gudalupei Szűzanya közbenjárására, egyik pillanatról a másikra.
1756. Miguel Cabrera és más neves festőművészek alaposan megvizsgálták a képet, és kijelentették: lehetetlen tökéletes másolatot készíteni róla.
1777. Kápolnát építettek a forrás fölé.
1785. A kegykép arany és ezüst keretének tisztításához használt 50%-os salétromsav véletlenül a kép egy részére ömlött, de nem tett benne kárt, csak vízfoltot hagyott maga után.

+! 

" Akarom az engesztelésnek ezt a szentélyét, mint az engesztelés évének maradandó emlékét..."                                               (Mindszenty József esztergomi érsek, 1947.) 

" Az engesztelő szándéknak a jeleként örömmel jelentem be, hogy megépítjük a Normafánál, a Szent Anna réten az Engesztelő Kápolnát..."                                                               (Erdő Péter esztergomi érsek, 2022.)

     De hogyan indult útjára ez a lelket újító és a pokolnak oly félelmetes kegyelmi áradás?
     Erzsébet asszony, a Szeretetláng közvetítője 1963. augusztus. 4-én kapta a felszólítást, hogy a Szent Szűz üzenetét és ajándékát juttassa el az egyházi illetékesekhez. Ennek sikere érdekében, hétfőn és pénteken kenyéren és vízen böjtölt húsz éven át. Márpedig tudjuk ‒ vagy illene tudni ‒, hogy az 1960-as évek Magyarországán bármilyen ‒ de különösen egy katolikus lélekújító mozgalmat elindítani ‒, törvénybe ütköző, majdhogynem életveszélyes dolog volt! (A képen Erzsébet asszony a Székesfehérvári Püspöki Palotában 1982-ben)
     A kálvária, amit Erzsébetnek a feladat teljesítése érdekében − különösen a megalázódás terén − vállalnia kellett, nagyon kemény volt. A tamáskodókkal és az eleve ellenségeskedőkkel szemben rendkívül nehéz helyzetben volt, mivel a Szeretetláng révén semmilyen külső, látványos hitelesítő esemény nem történt, hiszen a lélek átformálódása nem minden esetben látványos. A Mária Szíve Lángjának kegyelmi hatása folytán megvalósuló lelki csodák felismeréséhez ugyanis, őszinte és bensőséges Mária-tisztelet, megrögzöttségmentes nyitottság és megelőlegezett bizalom szükséges. Sajnos, hazánkban ehhez még bátorság is kellett!
     Nyilvánvaló, hogy abban az időben, amikor papok tucatjait börtönözték be, és még folytak az 56-os szabadságharcosok akasztásai, az általános félelem mételyező füstje beszűrődött még a gyóntatószékek szentségi félhomályába is. A Szeretetláng üzenetének ismertetése, még a gyóntatás keretén belül is gyanakvást kelthetett a papságban, különösen azok körében, akik már megjárták az alattomban működő ateista államapparátus börtöneit. Senki sem tudhatta ugyanis, hogy ki az, aki csupán ki akarja „kóstolni” a hozzáállásukat.
     Elgondolkodtató – mi több – riasztó jelenség, hogy miközben világszerte nemzeti nyelvekre fordították a naplót és a Szeretetláng hatására ezrek és milliók imádkoztak többet, addig Magyarországon számos egyházi személy, minden tárgyi ismeret nélkül, igyekezett lejáratni a Boldogasszony Ügyét! Hozzáállásukat nem a félelem és legkevésbé sem a gamálieli bölcsesség, hanem csupán a magán-revelációkkal szembeni alapvető ellenszenv motiválta. Sajnos nemegyszer arcpirító megnyilatkozásokra is sor került szóban és újságcikkben egyaránt, eközben persze az Ügy melletti érveket semmilyen fórumon nem lehetett közzétenni! (Baloldali képen lelkivezetője Mersey Antal atya – kezében a püspökségen vásárolt miseborral –, hazafelé a püspöki látogatásról)
     Az Isten szándéka azonban akkor sem hiúsulhat meg, ha ügyének képviseletét semminek látszókra bízza, s ezeknek kell meggyőznie a valaminek látszókat. Ez történt a Szeretetláng esetében is. A Szent Szűz biztató szavai a Szeretetláng Naplóban: Igen sok ellenvetésen és rosszindulatú gátláson keresztül mégiscsak érvényre fog jutni. A rengeteg sok ellenvetést, melyet a nekem szentelt lelkek tesznek szent ügyünk ellen, meg kell szenvedned nagyon. (I/94)
     Így mindenképp egészen rendkívülinek kell tartanunk, hogy a Szeretetláng ügye az akadályoztatások ellenére is – az Istenanya ígérete szerinti módon – szívről-szívre járva (I/39, III/140) futótűzként (I/59) terjedt el az egész világon (I/85)!

(Alsó kép: Szeretetláng Szantuárió a braziliai Cunhau-ban)

A FATIMAI ELSŐSZOMBAT https://youtu.be/PXdDPf-3XCc

A most következő részek a Mária Rádióban, a 22. részként hangzottak el!

A Szeretetláng üzenete második rész

     A Mária-korszak egyházilag kivizsgált jelenéseinek és üzeneteinek keretében, az előző részben a Szeretetláng ismertetéseként a kiválasztott személy életküzdelmeit mutattam be röviden. Forrásként a személyes visszaemlékezéseimet és a Szent István Társulatnál több kiadásban megjelent, egyházilag jóváhagyott 508 oldalas Lelki Naplót használtam. (A fenti felvételt Rev. Tüttő György, angliai magyar főlelkész készítette 1983-ban. a "Kisházban")

     A Szeretetláng témakörének taglalását aktualissá teszi, hogy Jézus és Mária 55 éve szólaltak meg Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony lelke mélyén. A revelációk − melyek minden látomást és látványosságot nélkülöztek –, 1961-ben kezdődtek és mára, mint Lelkiségi Mozgalom, a hatgyermekes magyar édesanya Naplójában lejegyzett üzenetei nyomán terjedt el az egész világon. Több országban főpásztori jóváhagyás mellett, jelentős evangelizációs tényezővé vált.
     A hitelességét nem csupán egyszerű, evangéliumhű tanítása és hagyományos engesztelő gyakorlatai igazolják, hanem azok a szembetűnő lelki megújulások is, melyek egyéneket, családokat, egész közösségeket késztetnek rendszeres imára, engesztelésre és irányítanak vissza a Katolikus Egyház liturgikus életébe. A legjelentősebb nyomatékot természetesen a lelkipásztori és exorcista tapasztalatok jelentik, melyek közül egyet Dr. Kovács Zoltán mariológus a Teológiai Szakvéleményében publikált a Magyar Sion teológiai folyóirat 2009-es második számában. 2008. április 14-én folytatott beszélgetésem során az ördögűző arról számolt be, hogy addigi esetei közt az ördögűzések alkalmával valahányszor próbaként a Szűzanya Szeplőtelen Szíve Szeretetlángjának kiáradását kérte, a megszállott egyén szabadulása feltűnően hamar és könnyen megtörtént. (2009/2. 137-174)
Ehhez teljesen hasonló tanúságot tett a 2011-es budapesti IV. Nemzetközi Szeretetláng Találkozón résztvevő két Dél-amerikai exorcista is, Eduardo Lozano ‒ El Salvador-i és Sergio Hernandez Ochomogo ‒ Nicaragua-i atyák.

(Kép: Egyetlen menekvése a világnak)

(Képen a 4 db Lelki Napló)                                                                                                   Erzsébet asszony nem hirdette égi megbízatását, sem a kapott üzeneteit, és csupán 1965-től kezdett kiszivárogni ez a nemzetünknek adatott kegyelmi kiváltság, mellyel az Istenanya az egész emberiség szívét-lelkét kívánja megérinteni.
     Hamarosan a kinti magyarság és a papság is értesült róla és lassan mozgalommá szerveződött, mert valami eredeti, ötvenhathoz mérhető lelki forradalmat véltek benne felfedezni.
     Msgr. Mester István pápai prelátus, római magyar ügyvivő meg is hívta Erzsébet asszonyt, hogy a Szeretetláng üzenetét ismertesse a Vatikánban.
     Az első római útjára 1976. február 28-án, két gyóntatója Fuhrmann Ernő pápai kamarás és Dr. Kosztolányi István a Budapesti Hittudományi Akadémia professzora kísérte el, hogy VI. Pál pápának átadják a Szeretetláng ismertetését. A Szentatya kézhez is kapta és többletanyagot kért!
     Erzsébet asszony 1976 nyár végén ismerkedett meg a Szűzanya felhívására, ezen előadás-sorozat készítőjével, akit titkárának tekintett.
     1977 júniusában került sor a második római útra, melyet megelőzően Jézus kérésére 40 napig kellett böjtölnie kenyéren és vízen. Gyóntatója ezt a nagyságrendű böjtöt nem engedélyezte, ám miután meghalt, Erzsébet a következő lelkivezetőjének is feltette a kérést, mire a válasz ez volt: "ha az Úr ezt kérte, akkor tedd meg"! Hogy miért kell 40 napig böjtölnie, csak a Rómába érkezését követően derült ki. Abban a hónapban ugyanis épp 40 bíboros tartózkodott a Vatikánban, akik felé ismertetni kellett a Szeretetlángot, elsőként épp az ott lévő Lékay László prímásnak! (IV/32)
     Erzsébet asszonyban az esetleges sikerek nem csökkentették sem tehetetlenség-tudatát, sem pedig a hősiesen elviselt megaláztatásait. A Szűzanya megígérte:
„Állandó külső és belső megaláztatásokban lesz részed, mert csak így tudlak megtartani Szeretetlángom továbbadásához, de munkád nem lesz hiábavaló".
     Nagy vigaszként fogadta, amikor „1979-ben Székesfehérvár akkori püspöke, Dr. Kisberk Imre Nihil obstattal látott el egy olasz nyelvű Szeretetláng füzetet (prot. nr. 1404/1979) megállapítva, hogy „a szöveg nincs ellentétben az Egyház tanításával”.
     Ezt követően több nyugati kiadó is kérte a püspökség jóváhagyását, de ezt az akkori politikai körülmények miatt a püspök már nem merte megkockáztatni.
     Sajnos a különféle kiadók ezt követően a nihil obstat engedélyszámot adaptálták a kiadványaikra, jóllehet azok már nem feltétlen voltak tartalmilag azonosak a cenzori vizsgálat anyagával!
Kisberk Imre püspök az ÁÉH szüntelen zaklatásába belebetegedett és lemondott. Az új püspököt Dr. Szakos Gyulát bosszantották az itt-ott megjelenő "ál-jóváhagyások", így utána akart nézni a cenzori anyagnak, de nem tehette meg, mivel a ÁÉH emberei az egész Szeretetlánggal kapcsolatos iratanyagot elvitték a püspöki levéltárból!
Erre Szakos megyéspüspök 1984. május 3-án az Új Ember hetilapban megjelent Nyilatkozatában visszavonta a Nihil obstat-ot. Ez a lépés nagy mértékben ártott a Szeretetláng ügyének hazánkban, amiként Erzsébet asszonyt is elkeserítette.
     A Szeretetláng kiválasztottja 1984. közepétől a gyomrát fájlalta és nem kis iróniával meg is említette, hogy „amíg évekig böjtöltem, a gyomromra nem volt soha semmi panaszom!”
Erzsébet asszony égiekkel való bensőséges kapcsolata egészen 1985. árilis 11-én bekövetkezett haláláig folytatódott. Sírja a Budapest Remetekertvárosi Szentlélek Plébánia altemplomában van.

Magyarok Nagyasszonya könyörögj érettünk, és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

     Sajnos, az utókor már nem láthatja Erzsébet asszony egy-két önkéntes segítővel épített kertvégi kis házát (ld. a képen, József nevű fia), melyet az Úr kért tőle, a teljes elvonulásához! Jézus a Lelki Naplóban így beszél Erzsébethez:
„Mától kezdve, kis lakásod állandó szentélyem lesz! Jelenlétemmel állandóan megtisztelem a számomra oly kedves kis otthont. Erzsébetkém, lekötelezettnek érzem magam, hisz' nem csak én láncoltalak magamhoz, hanem te is magadhoz láncoltál, bűneid állandó bánata és szeretni akarásod által. Kibéreltem kis lakásod, ahol mindig engesztelj! Én szívesen időzök itt, míg a földön élsz. Folyvást szomjúhozom szereteted után − mely a te szomjad is −, ezért állandóan jelen vagyok kis lakásodban.” (III/237) (Ld még: II/160-161)
     Ebben a kisházban élte át Erzsébet asszony a pokol látomását is, melyet legidősebb lányának elbeszéléséből hallottam.
     Egy alkalommal belépett lánya szobájába, testét alig vonszolta. Alig hallható hangon szólt „Ezen az éjszakán, kérlek virrassz velem – és szinte jajgatva sóhajtotta –, az Úr ma éjjel megmutatja a pokol borzalmait, hogy lássam az Istenanya mitől akarja megmenteni a szerencsétlen, nyomorult lelkeket” és zokogva hagyta el a szobát. A lányán is úrrá lett a félelem és a hajnal igen lassan közeledett. Amint kinézett az ablakon, hogy ég-e még a villany édesanyja kisházában, az épp kilépett az ajtón összetört, töpörödött öregasszonyként.
     Amint erőtlenül belépett, nyomban lerogyott a székre, meg se tudott szólalni, csak lehajtotta a fejét és sugárzott róla a szenvedés. Soha nem mondta el, mit élt át, de évekkel később, amikor lánya valamire azt mondta, hogy 'ez lehetetlen', ugyan az a fájdalom ült ki és megrendülten sóhajtott: „Csak a pokolból kikerülni lehetetlen...”
Erzsébet asszony, minden emberpróbáló helyzet ellenére is igyekezett eleget tenni megbízatásának, sőt az égiek kérésére kemény böjtöket vállalt, jóllehet csak lelkivezetője engedélyével! A Lelki Napló tanúsága szerint, maga Jézus intette többször is a lelkivezető iránti feltétlen engedelmességre, "az ő szavai az Én szavaim! (III/235-236). A legnagyobb alázattal fogadd el minden utasítását, és csak azt tedd, amit Ő mond. Bárcsak megértené és megfogadná ezt minden lélek!” (III/137)
     Erzsébet asszony a kapott üzeneteket az Úr határozott kérésére jegyezte le, négy nagyalakú füzetbe. Személyéről idézem egyik lelkivezetőjét,  Dr. Antalóczi Lajos prelátust: „Évekre szóló személyes ismeretség után elmondhatom, hogy Erzsébet egyszerű de szívós, sokat szenvedett, kitartó egyéniség volt, akit az élet terhe, a keresztek nem törtek meg, hanem acélossá formáltak. Erős asszony volt, akinek életében természetes volt az erények gyakorlása, a rendkívüli kemény böjt, a sok imádság és a porig való alázkodás.”
     A Lelki Napló lejegyzései szerint is, csak a szenvedések tették őt alkalmassá a világméretű ügy rendkívüli kegyelmére. (vö II/38) Egy tűzgyújtás alkalmával az Úr így szólt hozzá: "Kicsiny eszköz vagy éppúgy, mint kezedben a gyufaszál. Én, egyetlen szál gyufával lángra lobbantom milliók lelkében Anyám Szeretetlángját, melyet a sátán tüze nem tud eloltani. Hiába készíti borzalmas gyűlölettől égő gonoszságait, egyetlen láng, melyet Anyám gyújt, meg fogja vakítani, és te vagy az, akit Anyám erre eszközül használ." (IV/12)
     Az Úr figyelmeztette kiválasztottját: Rejtve maradni, és üzenetet közvetíteni. (I/57) Érthető, ha ezt nehéz volt teljesítenie, egyfelől az akkori kommunista érában, másfelől, hogy teljesen alkalmatlannak tartotta magát az égi megbízatásra! "És mégis a te kicsiségeden, tehetetlenségeden és alázatosságodon keresztül fog megindulni, szelíden, minden erőszak nélkül. Azért csak vigyázz, és maradj rejtett alázatosságban!" (I/112) – mondta neki a Szűzanya.

November 30. Szent András apostol, Péter bátyjának emlékünnepe.

A hagyomány szerint X alakú kereszten szenvedett vértanúhalált. Az egyházi év vége, az adventi böjti időszakot megelőző vigalmak befejező napja.

December 7-én, csütörtökön, Szeplőtelen Fogantatás előestéjén, gregorián zenés szentségimádást tartunk templomunkban 19.00 órától 23.00 óráig.
( 1124, Budapest, Gazdagréti út 14 - Gazdagréti Szent Angyalok templom )

Az este folyamán lesz gyónási lehetőség, és közbenjáró imaszolgálat ( Kovács Ferenc és Treer Mária )

Este 22.00 órakor szentmisét mutat be Vörös András karmelita rendfőnök. A mise keretében megint lesz lehetőség  a skapulárét felvenni.
(Lesz egy meglepetés is, ami nagyon felemelő lesz azoknak, akik eljönnek!) 

Szent Pió Örökimádó Közösség
Gazdagréti Szent Angyalok Templom
114 Budapest, Gazdagréti út 14
Medgyesi Zsuzsa ( 06-30-9415307, medgyesi.zsuzsa60@gmail.com )

+! 

" Akarom az engesztelésnek ezt a szentélyét, mint az engesztelés évének maradandó emlékét..."                                               (Mindszenty József esztergomi érsek, 1947.) 

" Az engesztelő szándéknak a jeleként örömmel jelentem be, hogy megépítjük a Normafánál, a Szent Anna réten az Engesztelő Kápolnát..."                                                               (Erdő Péter esztergomi érsek, 2022.)

(A  családi fotó 1943 tavaszán készült)                                                                         1946-ban, 33 évesen megözvegyült hat gyermekkel, akik közül a legkisebb 3 éves volt.
     Az új, kommunista-szocialista rend elvette minden megélhetésüket. Erzsébet, ennek ellenére családjával következetesen járt szentmisére, a gyermekeit beíratta hittanra, a Mindszenty ellenes papírt nem írta alá, és békekölcsönt pedig nem tudott jegyezni. Ha netán valahová felvették, a "káderezés" során kiderült "klerikális" beállítottsága és rövid úton menesztették az egyedülálló hatgyermekes családanyát! Hát bizony, ilyen volt az az "emberarcú szocializmus", melyben nem a munkás tevékeny ereje kellett, hanem csakis a lelke! (Kép: Erzsébet 1953-ban)

     Az embert próbáló ötvenes évek végére, 20 évnyi heroikus küzdelem után − látva gyermekei önállósulását −, Erzsébet 1961-re úgy érezte, hogy végre megpihenhet. Ez a dátum hozta el azonban számára a „hívásokkal és kihívásokkal” teli élete főhivatását, azt az Égi megbízatást, melyet neki kellett a világ felé ismertté tennie. Miközben az Úr többször sürgette, hogy „mondj le önmagadról” eközben, az eddiginél még áldozatosabb családi feladatot kellett felvállalnia (I/1-15)
     1965-től ugyanis egyik menye halálával három pici gyermek nevelését is magára vállalta nagyanyai jogon, beteg apjukat is gondozva.
     Az Úr közben így sürgette: „Leányom, mondj le önmagadról! Azért kérlek erre sokszor, mert megváltó munkámban csak úgy vehetsz részt, ha egészen és állandóan Velem egyesülve élsz minden pillanatban. Ezt ajánld fel Atyámnak szünet nélkül, azok helyett is, akik Nekem szentelték az életüket, mégis inkább a világnak élnek, mint az Én megváltó munkámnak. Nem gondolnak hivatásukra. Őértük vezekelj!"
     Erzsébet asszonyt egyszerre érték testi és lelki megpróbáltatások, feladatok. Mindent százszor is átgondolt, józan esze és a szeretet parancsa elvárása szerint. A revelációk, melyet (saját szavai szerint) lelke mélyén hallott, a felelősségtudatából fakadóan a kételyek alig szűnő gyötrelmét okozták neki! A vele történteket szerette volna szakemberekkel megkonzultálni, ezért számtalan papot keresett fel iránymutatásért, de ők kevéssé segítették az eligazodásban, nem támogatták a bontakozó küldetésében, sőt inkább csak fokozták félelmét! Az egyik gyóntató azt mondta neki, hogy az ilyen dolgok, jöhetnek Istentől, az ördögtől és saját magunktól is. Különösen az utóbbi két lehetőség késztette nagyobb óvatosságra, hiszen igaz!
     Erzsébet egyébként sem fogadta természetesnek lelki párbeszédeit és a kételyek kínjaival küszködött (IV/25) de kételyei a kísértések elmúltával eloszlottak. A legfélelmetesebb az volt számára, nehogy „megtévesztett vagy másokat megtévesztő” legyen (III/190).
     Erzsébet asszony nem csak napi áldozó volt, de az Úr kérésére, hogy "ne hagyja egyedül", elkérte a templomkulcsot, hogy a késő este nagy részét szentségimádással töltse, ezzel is engesztelve a magára hagyott Édes Üdvözítőt! Egy alkalommal az áhítatos templomi magányában, maga Jézus játszotta el neki az orgonán a "Templom csendes mélyén" kezdetű dalt, mely Erzsébet asszony kedvenc egyházi éneke volt. Ezt hallhatják e műsor háttérzenéjeként! (Erzsébet asszony a baloldali padsor első sorának jobb felén térdelt!)

A tilma és a csodás kép 5

    Egy hivatásos fényképész, Alfonso Gonzales, már 1929-ben sokszorosan felnagyította Szűz Mária arcát és megállapította, hogy a szemeiben tisztán látható egy szakállas emberi arc tükröződése. Ezt a későbbiekben Dr. Charles Wahling megerősítette, sőt további alakokat fedezett fel. (1) képen: Juan Diego, 2) képen Zumárraga püspök tükröződése a Szűzanya szemében.) E felfedezés után egész sor részletes vizsgálatot végeztek Szűz Mária szemeivel kapcsolatban a huszadik század ötvenes-nyolcvanas éveiben. Valamennyi tudós egyetért abban, hogy Szűz Mária szemei olyanok, mint egy élő ember szemei, és rendkívüli mélységük van. A fény úgy verődik vissza bennük, ahogyan csak élő emberek szemében képes, s ezt még a legtökéletesebb festészeti technikákkal sem lehet megalkotni.

     1979-ben a kép vizsgálatánál első ízben használtak digitális technikát. Azokat a berendezéseket vették igénybe, amelyeket a NASA alkalmazott a szatelitfelvételeknél. Ez 2500-szoros nagyítást tett lehetővé. Ekkor a tudomány egy megmagyarázhatatlan rejtéllyel szembesült. Szűz Mária szivárványhártyája és pupillája tüzetes elemzése során egy egész jelenetet fedeztek fel a szemben. Azt, amikor Juan Diego a püspökkel találkozott, amikor a tilmán létrejött az Istenanya képmása. A képen még felfedezhető tbk. a püspök tolmácsa - González, egy ülő indián, mások gyermekkel és egy Mária nevű rabszolganő (akit a püspök szabadított fel) összességében mintegy 13 fő. A Nican Mopohua leírása is alátámasztja ezen csoportosulás jelenlétét!

     A Mária szemeiben lévő kép annyira tökéletes, hogy olyan részletek is láthatóak rajta, mint például a meghatottság könnyei, a fülbevalók, a zsinórok az indiánok szandáljain, egy kopasz ember fehér szakállal, egy sasorrú, szakállas indián archoz simuló bajusszal stb.

     A mikroszkopikus kép precíz tökéletessége kizárja annak lehetőségét, hogy ezt a képet ember festette volna. A tudósok egyetértenek abban, hogy hasonló jelenséget nem sikerült egyetlen képen vagy fényképen sem megörökíteni. A vizsgálatokat az optika és a szemészet neves szakemberei végezték: Charles Wahling professzor, Francis T. Avignone professzor és H. G. Noyes professzor a New York-i Columbia Egyetemről, Edward Gebhardt telekommunikációs mérnök és fényképész a National Broadcasting Company-től, Alexander Wahling szemsebész professzor, Italo Mannelli professzor a Pisai Egyetemről és sokan mások.

A Guadalupei Szűzanya képének részletes vizsgálatai a kép titokzatos és tudományosan megmagyarázhatatlan eredetére utalnak.

(Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST katolikus magazin 10. szám, 2014)

     Gondoljon bele a kedves Olvasóm, hogy a Szeretetláng későbbi kiváltságoltjának 13 és fél évesen, hajléktalanként kellett fenntartania magát Budapesten, az akkoriban nem túl jóhírű nyolcadik kerület Üllői út  – Mária utca – Nagycsarnok környékén. Érthető tehát, ha csak négy elemiről volt papírja.
     Az utcán tébláboló, fagyoskodó bakfist egy kúriai bíró felesége vette fel 92 éves ágyban fekvő anyja mellé, napi egyszeri étkezés fejében, fizetség nélkül.
     Az idős néni első etetésekor megfeledkeztek arról, hogy a "kis nővérke" maga is éhes! Az ötszobás lakásban csak egy szalmazsák jutott neki a folyosón. Ágytálazás, mosdatás, etetés és takarítás volt Erzsébet feladata. A „nagylelkű” munkaadóját „nemzetes asszonynak” kellett szólítania, ezzel szemben a nagyasszony semmibe sem vette a kis „honleányt", akinek folyamatos éhezés volt az osztályrésze. Ennyit az urizáló nemzettudatról! A kislány helyzete egy év után sem javult, így 1928. januárjának egy hajnalán, kis batyujával elhagyta a "nemzetes asszonyt"!
     Egy padon aludt éjjel és a rendőrök ébresztették fel. Álmából felriadva ettől annyira megijedt, hogy köhögni kezdett.
Bevitették az Új Szent János kórházba, ahol röntgent készítettek és a svájci elmeszesítést TBC-nek vélték. Befektették tehát a súlyosak közé, hogy másnap kivizsgálják, ám onnan még aznap éjjel megszökött, megint csak nem nagykabátban!
     Ügyesen feltalálta magát a hajléktalan életben és piaci hordárként, hajnali házhoz-szállítóként, pékségi krumplihámozóként és cukrászati diótörőként tartotta fenn magát, de cukorkaárusként is dolgozott moziban.
Szinte folyamatosan benső hívást érzett az Úr szolgálatára, bár gyermekkora óta fel sem tudta fogni, hogyan is lehet ezt megvalósítani, hiszen Isten nem látható!
     Idővel, több szerzetesrendbe is kérte felvételét, de mindenütt szinte ugyanazt az elutasító választ kapta: "Csak azért akarsz belépni közénk mert nincs hová menned"! Ráadásul olyan mennyiségű stafírung volt a belépés feltétele, hogy egy élet sem lett volna elég az összegyűjtésére – mesélte Erzsébet asszony!
Példás keresztényi és emberi magatartásra csupán a Lujzás nővéreknél talált, ahol a főnökasszony azt kérte a jelentkezőtől, hogy várjon néhány percet, míg megkérdezi az Úr Jézustól, hogy mi a szándéka, s a nővér bement a kápolnába a Tabernákulum elé és letérdelt! (Csak megjegyzem, amit Erzsébet asszony mesélt el később, hogy a legnagyobb rejtély az volt számára, hogy vajon miként fog a főnökasszony választ kapni? ‒ De kapott, mert rövidesen ezzel a biztatással jött vissza: "Kislányom, a mi Urunk neked más és felelősségteljesebb hivatást szán, melyet majd a legnagyobb odaadással kell teljesítened"! És ez a főnökasszony még ezen kívül sem volt közömbös Isten árvája iránt, hanem egy cédulát csúsztatott a sírással küszködő és a választól mélységesen csalódott lány zsebébe, melyen fivérének, a Józsefvárosi Krisztus-király plébánosának a címe volt. Aki nem csak állást szerzett neki egy nyugdíjas házaspárnál, de a plébánia énekkari közösségében ismerkedett meg Erzsébet a későbbi férjével, Kindelmann Károllyal, akivel 1931-ben kötött házasságot. (Bal oldali képen Erzsébet 19 évesen 1932-ben. Az alsó képen, az utca végén látható Ferencvárosi templomban házasodtak össze!

     Szent Katalin a 14 segítő szent egyike és Jeanne d'Arc egyik látomásakor az ő biztató hangját is hallotta.
Alexandriai Szent Katalint a középkorban széles körben és bensőségesen tisztelték szüzességéért és bölcsességéért, ennél fogva mivel a hit igazságát oly hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is őt vésették, így tehát a középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok védőszentjükként tisztelték.
     Mivel utolsó imádságában Katalin a betegeknek és haldoklóknak is segítséget ígért, a kórházak patrónájává vált. Hasonlóképp a börtönbeli kínzatásainak hősies elviseléséért, a foglyok hozzá folyamodtak szabadulásért. Mivel pedig a kínzására szerkesztett kerék összetört, a kerékkel foglalkozó iparosok is védőszentjüknek tekintik.
A házasságra készülő fiatal lányok is segítségét kérték, hogy jó vőlegényre találjanak.
     A tizennégy segítő szent közé sorolták. Ábrázolása császárnői viseletben, könyvvel, kereszttel, karddal, pálmaággal, szöges és törött kerékkel ábrázolják.
     Így vált Alexandriai Szent Katalin a legelterjedtebb nem bibliai szentek egyikévé, olyannyira, hogy november 25-i ünnepe VII. Orbán pápa 1642-ben kiadott bullájának megjelenéséig parancsolt ünnep volt.
     Mivel Katalin-nap közvetlenül az advent kezdete előtti napokra esik, utána már sem lakodalmat, sem táncmulatságot nem szoktak tartani. Időjóslás is fűződik e naphoz, miszerint, ha Katalinkor fagy, sáros karácsony lesz (Katalin kopog, karácsony locsog). Katalin-gally néven szokás volt karácsonyra kivirágoztatott ágat vízbe tenni szerelmi jósló céllal.

(Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

A tilma és a csodás kép 4 

     A művészet valamennyi szakértőjét és ismerőjét épp az ejti igazán ámulatba, hogy a vásznon lévő képen a színek lágysága tökéletesen megőrződött, a maguk teljes gazdagságában és üdeségében. Számos szkeptikus és racionalista, miután szembesült a kép vizsgálatakor megállapított tényekkel, leborult a láthatatlan Isten csodája előtt. Például az ismert mexikói építész, Ramírez Vázquez, aki 1975-ben azt a feladatot kapta, hogy tervezze meg az új bazilikát Guadalupéban, engedélyt kapott, hogy tüzetesen megvizsgálja Szűz Mária képét. A vizsgálatok eredményei láttán lelkileg és intellektuálisan is úgy megrendült, hogy agnosztikusból buzgó katolikussá lett.

     Szűz Mária képének természetfölötti eredetéről tanúskodik csodálatos ellenálló képessége is, mely hosszú története alatt megvédte őt a megsemmisüléstől a különféle szerencsétlen balesetek és merényletek során.

     A képet az évszázadok során sokszor vetették alá speciális vizsgálatoknak.

     Tudósok és a festészet szakértői azt akarták megállapítani, hogy a kép létrejöhetett-e természetes úton. A mikroszkóppal, infravörös sugárzással és más korszerű módszerekkel végzett összes vizsgálat kimutatta, hogy a képet nem emberi kéz festette. 

    1936-ban a heidelbergi Richard Kuhn, kémiai Nobel-díjas német professzor, egy igen alapos vizsgálatnak vetette alá a guadalupei Szűzanyát ábrázoló vászonból vett szálakat. Megállapította, hogy a képen használt festék se nem szerves, se nem szervetlen alapú, de még csak nem is szintetikus eredetű, és a tudósok előtt teljesen ismeretlen.

     A kép 1946-ban végzett mikroszkópikus vizsgálatok alátámasztották, hogy semmiféle ecset- vagy vázlatnyom nem látható a képen, miként festői aláírás sincs. Mindezt a tudomány megmagyarázhatatlannak találja. Phillip Callahan a 'University of Florida' biofizikusa felfedezte, hogy a kép textúrája más és más színt mutat, attól függően, hogy milyen távolról vagy milyen szögből nézzük! Ugyanezt támasztották alá az 1954-es és 1966-os vizsgálatok is, melyeket egy másik tudóscsoport végzett Francisco Camps Ribera professzor vezetése alatt. A szakértők megegyeztek abban, hogy a guadalupei Szűzanya képe olyan "műalkotás", amilyet még a legzseniálisabb festő sem lenne képes megfesteni. Ezt megerősítették a KODAK cég szakemberei is azzal a többlettel, hogy a kép egy fénykép valamennyi tulajdonságával bír, kivéve persze a különböző megvilágítási- vagy nézőszögből tapasztalható színárnyalatokat, melyek a fényképek esetében lehetetlen.

     A floridai Egyetem két ismert amerikai tudósa, S. Callaghan és J. B. Smith 1979-ben, infravörös fotókat készítettek a képről. Ez a technika, mindent kimutatna a "festék és a vászon" között, ilyen azonban nem volt felfedezhető. Viszont döbbenten állapították meg, hogy a rózsaszín árnyalat nem verte vissza az infravörös fényt, ami teljesen megmagyarázhatatlan!

 (Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST Katolikus magazin 10. szám, 2014)

(A Szent Szűz lába alatti holdsarlót tartó angyal kinagyított képe)

     Szent Katalin állhatatossága csodálatra méltó, mert a fenyegetőző császárnak így felelt: »Teljesen mindegy, hogy milyen kínzást eszelsz ki, mert testemet és véremet Krisztusért akarom áldozni.«
Ekkor a császár halállal fenyegette meg szentünket. Készíttetett egy tüskékkel és késekkel fölszerelt kereket, amely már a forgatásával is félelmetes zajt keltett, Katalin azonban ettől sem rémült meg. Amikor hozzá akartak fogni, hogy ezzel halálra kínozzák, angyali kezek széttörték a kereket, melynek szétrepülő darabjai sok katona halálát okozták.
     A látványtól megrémült tömegben ez akkora tiszteletet keltett a keresztények hatalmas Istene iránt, hogy sokan megtértek, de még a császárné is kérlelte urát, hogy hagyjon föl a harccal, amelyet Isten ellen folytat. Maga is megvallotta, hogy hisz Krisztusban. Erre a császár őt is megkínoztatta, majd a fent említett testőrtiszttel és a kétszáz katonájával együtt lefejeztette, kiadva a parancsot, hogy Katalint is fejezzék le.
     A vesztőhelyen Katalin arra kérte az Urat, hogy mindazok, akik Krisztus szeretetéért megemlékeznek őróla (Katalinról), bőséget lássanak kenyérben és borban, testük egészséget nyerjen és minden földi jóban részesüljenek. Akik tisztelik őt, azokat óvja meg Isten a természeti katasztrófáktól, betegségtől, s főleg a hirtelen haláltól. Aki segítségül hívja az ő nevét, testének tagját el ne veszítse, egészséges gyermeket szülhessen és meg ne haljon gyermekágyban. Utoljára bűnbocsánatot kért az őt segítségül hívók számára. Miután a mennyből hang hallatszott, amely jelezte, hogy kérései teljesülni fognak, fejét a hóhér kardja alá hajtotta.
Isten azonban mindig igazolja övéit, még akkor is, ha ez nem fér bele a tudományos vizsgálódás szokott formáiba! Amint Jézus Jegyesének feje lehullott, a testéből nem vér, hanem tejszerű folyadék folyt és aki ezt megérintette, nyomban meggyógyult.
     Hamarosan angyalok jöttek és szentünk testét a több mint húsznapi járásra lévő Sínai-hegyre vitték, ahol nagy kegyelettel eltemették. Feltételezések szerint 547-ben Justinianus császár rendelte el, hogy a hegy csúcsán építsenek monostort szerzeteseknek.

(folyt.) (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

(A most következő sorozat, a Mária Rádió műsorában a 22. részként hallhatták!)

A Szeretetláng üzenete - első rész

     A Mária-korszak egyházilag kivizsgált fontosabb jelenéseinek ismertetése közt, ma a Szeretetláng üzenetét szeretném több részben bemutatni.
     Forrásként a személyes visszaemlékezéseimet és a Szent István Társulatnál több kiadásban megjelent, egyházilag jóváhagyott 508 oldalas Lelki Naplót használtam.
     Mindezt aktuálissá teszi, hogy Jézus és Mária 55 éve szólaltak meg Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony lelke mélyén. A revelációk − melyek minden látomást és látványosságot nélkülöztek − 1961-ben kezdődtek el a jézusi hanggal: Mondj le önmagadról! (I/7) Nehezen érthető kérés volt ez egy olyan lélek számára, aki mögött egy egészen tragikus és küzdelmekkel teli, nehéz élet állt.
     Kindelmann Károlyné − Szántó Erzsébet 1913. június 6-án született Kispesten. Szülei, Szántó József és Mészáros Júlia hatszori ikerszülést követően 13. gyermekként fogadták Isten ajándékaként, némileg hitetlenkedve, hogy ő egyedüliként született. (A képen az akkor még Szent Rudolfról nevezett, ma Nagyboldogasszony templom, amelyben megkeresztelték. Alatta a keresztlevelének részlete)
Apja református kántortanító volt, akit a családja kitagadott, amiért katolikus lányt vett feleségül, ő azonban − közvetlenül katonai behívása előtt −, 1917-ben katolizált. A frontról már csak rózsafüzére és szentírása tért haza egy bajtársa jóvoltából!
     Erzsébet négy éves volt édesapja halálakor és ezzel kezdődött el rendkívül kálváriás életsorsa.
A kicsi Erzsébet bár éleseszű és talpraesett volt, de soványsága miatt, orvosi tanácsra két évre vidékre került nagyszüleihez. Valószínűleg ezért maradt életben, miként későbbiekben ez kiderül! Ezt követően 1923-ban Erzsébetet a Gyermeksegélyző Liga is elküldte felerősödni Svájcba, egy nyolcgyermekes családhoz.
Itt bár mindent megadtak neki, de édesanyja utáni vágyakozását és hatalmas honvágyát nem sikerült csillapítaniuk. Egy téli napon megszökött, aminek tüdőgyulladás lett a vége. Kórházba került, ahol el kellett meszesíteni a fél tüdejét.
De mint említettem, apja halálával súlyos tragédiasorozat indult el a családban. Az 1918-as spanyol influenzában kilenc testvére halt meg, majd az ezt követő években még egy diftériában, egy másik pedig balesetben.
1924-ben, hosszas ágyban fekvés után az édesanyja is elhunyt. Ekkor a Svájcból hazatért kislányt, egyetlen még élő férjezett nővére nevelte, ám ő 1925-ben egy munka-baleset következtében szintén elhunyt, sőt – és ezt ne vegyék tőlem írói túlzásnak –, de még nővérének férje is belehalt felesége elvesztésébe, úgyhogy egyszerre temették őket. Árván maradt kisfiukkal együtt, az anyai nagynéni fogadta örökbe Erzsébetet és – bármily horrorisztikus is kedves Hallgatóim –, de 1926 tavaszán ez a nagynéni is elhagyta a földi világot! A totálisan árva kislány, félévig még tovább vezette nagynénje háztartását a férfiak számára, mígnem 1927 januárjában épp miattuk, hirtelen, kénytelen volt kis batyujával egy szál ruhában, elhagyni „munkaadóit”.

(Az alábbi kép csupán illusztráció! Meggyőződésem, hogy Erzsébet asszony gyermekkorában így nézhetett ki!)

 Hogy részesüljünk a Szűzanya ígéreteiben, így könyörögjünk:

Ó bűn nélkül fogantatott Szűz Mária, könyörögj érettünk, kik Hozzád menekülünk

és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre!

     A képírásban kulturálódott indiánok, meglátva a Szent Szűz csodás képét nyomban felismerték, hogy a „Mindenség Anyját és Királynőjét” látják, aki messze nagyobb a Tollaskígyónál és a misszionáriusok által hirdetett Isten Fiának az Édesanyja. Ruhájának fakó vörös színe az életet adó felkelő Nap színe, a kékeszöld köpeny pedig az isteneknek és uralkodóknak fenntartott színeket egyesíti, de jelenti a termékenységet és az életet, a növekedést és a pusztulást, miként csillagábrázolásával az egész univerzumot is. Amiként a sötétlila szalag a dereka fölött az anyaságára utal, az pedig hogy a hercegnői méltóságú alakját egy angyal tartja a vállán, ez egyértelmű utalás istenanyai mivoltára. Ezt még pontosítja a ruhája nyakát összefogó, keresztet ábrázoló kitűző, mely az Üdvözítő Krisztushoz való szoros kötelékére utal. Az imádkozó testtartás félreérthetetlen célzás az ábrázolás (keresztény) eredetére.
     II. János Pálról azt mondják, hogy amikor a kép egy másolatát meglátta, bizalmasan megjegyezte: „Vonz ez a kép, mert hívogat ez a gyengédségtől és egyszerűségtől sugárzó arc…”  És valóban, a pápát rögtön az első zarándoklata 1979-ben Mexikóba vitte – ő maga ezt az utazást később pontifikátusának következő éveire nézve iránymutatónak nevezte –, 1990 májusában pedig Juan Diego boldoggá avatásakor Mexikóban a következőket mondta: „Mária, a Szent Szűz arra választotta ki Juan Diegót a legalázatosabbak közül, hogy megmutassa nekünk a Guadalupei Miasszonyunk kedves és bájos képét. Az anya szelíd arca, amelyet ajándékként a szent képen ránk hagyott, mindig erre fog emlékeztetni". (...) Szemorvosok megállapították, hogy mindkét szem szaruhártyáján hasonló fényvisszaverődés látható – mégpedig olyan elrendezésben, ahogyan az az emberi szem esetében csak az 1880-as évtől ismert. 

Már 1929-ben Alfonso Marcué nagyításai révén megállapítást nyert, hogy egy "szakállas alak" tükröződése látható a Szent Szűz jobb szemében, a helyi egyháziak azonban nem tartották helyesnek közzétenni a publikációt erről a felfedezésről, jóllehet Marcué dokumentációját elhelyezték a bazilika levéltárában. 1951-ben azonban egy karikaturista, fotós José Carlos Salinas Chávez, engedélyt kért a tilma üveg nélküli vizsgálatára. Ezt meg is kapta és ellenőrizhette az addigi szóbeszédek és feltevések valódiságát. Egy nyilatkozatban így beszélt erről: "Úgy néz ki, hogy a Szent Szűz szemében tükröződő kép a csoda azon pillanatát mutatja, amikor a résztvevők arcát, mintha a hajnal sugarai ragyogták volna be, mintegy halvány narancssárga fénnyel." Ezt a szenzációs felfedezést természetesen nem kapta fel a világsajtó. Ha egy marsi meteor kőzet tízezerszeres nagyításán fehérjelánc-szerű hasonlóságot találnak, akkor bezzeg éjt-nappallá téve csámcsog rajta a tudományos világ, mígnem beigazolódik, hogy hamis információkról volt szó! A Guadalupei Madonna rejtélye azért mégis foglalkoztatta a tudományos műhelyek érdeklődését, ha másért nem, a "klerikális propaganda" cáfolatára. A szenzációt csak 1953 és 1956 között közölte az Impact magazin és a neves helyi újság, az Excelsior, mintegy bőséges helyet adva a titok "újrafelfedezésének" anélkül, hogy megemlítették volna Alfonso Marcué nevét.

1958-ban felfedezték a Mária-kép szemében az úgynevezett Purkinje-Sanson-képeket, amelyek azt mutatják, hogy a tárgyak mindig két egyenes és egy fordított állású képként tükröződnek vissza az emberi szem különböző rétegein.
1979-ben a legmodernebb NASA-technológia segítségével kétezer-ötszázszorosára nagyították Mária íriszének és pupillájának mikroszkopikus méretű részleteit. Az Észak-Amerikában tanító perui tudós és a digitális fototechnika szakértője, José Aste Tönsmann úgy vélte, hogy a Szűzanya szemében nemcsak egy férfialak körvonalait, hanem egy tizenhárom főből álló csoportét is látni – méghozzá olyan módon eltolva, ahogyan két emberi szem egy képet a valóságban lát. Mivel az ember szemei néhány centiméterre helyezkednek el egymástól, és mert a kötőhártya domború, a két szem különbözőképpen tükrözi vissza a képeket. Ez a jelenség megismétlődik a Szűzanya szemén. 

 A szakértő a következőképp vélekedett ezzel kapcsolatban: „Emberi pupillák esetében ismert ez a jelenség, de sík képek esetében teljességgel megmagyarázhatatlan.” Más szóval: a kép „fényképszerűen” pontos, anélkül hogy fénykép lenne, és úgy hat, mintha „festve” lenne, holott nincs ember, aki így tudna festeni.      /http://www.ursuslibris.hu/content.php?content=346)

Adatok a Wikipédiából: A NASA szakemberei is vizsgálták a legkorszerűbb berendezésekkel:

• A tilmán található 'festés' nem ér hozzá a szövethez, "a szövet felett lebeg", ugyanakkor a színek a mai technológiával nem hozhatók létre.
• A szövet hőmérsékletét vizsgálva arra jutottak, hogy az egy élő emberhez hasonlóan folyamatosan 36,6 fok.
• A csillagok elhelyezkedése Mária köpenyén azonos a Mexikó fölött, téli napfordulókor láthatóakkal.
• Szemorvosi eszközökkel való megfigyelések során arra jutottak, hogy összehúzódik a szem ideghártyája.
• Sztetoszkópos vizsgálat során Mária övénél percenként 115 pulzust észleltek, mintha az egy élő magzat pulzusa volna!  (Magyar Kurír: Nincs magyarázat: a NASA is vizsgálta a Guadalupei Szűzanya kegyképét)

Adolfo Orozco kutató fizikus beszámolója szerint nincs természettudományos magyarázat a tilma megmaradására. 10 év alatt tönkremennek a hasonló szövetek a helyi sós-nedves levegőn. Például az az 1789-ben készített másolat, amit az akkori legfejlettebb technológiával készítettek és védő üveg mögé helyeztek, teljesen kifakult 8 év alatt. Ezzel szemben az eredeti, sokáig védelem nélkül kihelyezett tilmát több mint száz év alatt sem károsította az UV-sugárzás, a sós-nedves levegő és a közelében meggyújtott több tízezer gyertya. Magyar Kurír: „A guadalupei kegykép fennmaradására nincs természettudományos magyarázat”

     Egy alkalommal Katalin álmot látott, melyben egy gyönyörűséges Anya, dicsőséges Fiával felvonultatta szentünk előtt minden addigi kérőjét, hogy válasszon magának. Katalin azonban azt válaszolta, hogy sem tudásban, sem rangban egyik sem hozzá illő! Ekkor a Fölséges Anya így szólt Fiához: "Íme itt áll ez a szűz, aki vággyal teli, jegyezd el Te magadnak"! A dicsfénnyel övezett Fiú azonban így válaszolt: "Anyám! Nem lehetséges, hogy pogány jegyesem legyen, de ha felveszi a Keresztség Szentségét, eljegyzem őt"!
     Szentünk nem értette az álmot, ezért felkereste Ananiás remetét, aki megvilágosította előtte az álom pontos értelmét. Katalin ekkor bölcseleti tudománya helyes szemléletével és a Szentlélek ihletésére felismerte az Egy Igaz Isten valóságát és megkeresztelkedett.
     Egy újabb hasonló álmában, melyben egy zöldellő mezőn, angyali seregek kíséretében a Boldogságos Szűzanya, Isten Fiával magához hívta őt, az Üdvözítő Jézus ekkor eljegyezte Katalint valódi gyűrűvel, és ennek emlékére máig ismeretesek az un. "Katalin-gyűrűk".
     Amikor Maxentius császár Alexandriába érkezett, mindenkinek megparancsolta, hogy áldozzon a bálványoknak. Amint ennek hírét vette a 18 éves Katalin, a keresztények közé sietett, hogy az áldozattól visszatartsa őket, ám a császár katonái elfogták és uruk elé vitték, ahol szentünk keresztet vetett, remek bölcseleti szókinccsel tanúságot tett a császárnak, hogy ő nem élettelen bálványokat, hanem egyedül az Élő Istent követi, mivel a filozófusok és költők műveinek tanulmányozása során fölismerte e világ bölcsességének hiábavalóságát.
     A császárnak tetszett az okos beszéd, de kényszeríteni akarta, hogy mutassa be az áldozatot a bálvány-isteneknek. Katalin ezt megtagadta és lehetőséget kért a császártól, hogy tudományos vitában védje meg hitét. Maxentius ezért sürgősen Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcselőjét, de Szent Mihály főangyal olyan erőt adott neki, hogy a tudományukra hiú bölcselők egymás után hajoltak meg Katalin érvelései előtt. A császár dühében máglyára ítélte valamennyit. Amikor ezeket jajgatások közepette a vesztőhelyre vitték, Katalin azzal biztatta őket, hogy a tűzhalál pótolhatja a keresztséget és ha hisznek, elnyerik az örök üdvösséget.
A császár ezután fölkínálta Katalinnak a császárnői trónust, ha megígéri, hogy minden városban szobrot állíttat neki. Katalin egyértelműen visszautasította ezt.
     Ezután Maxentius erőszakhoz folyamodott: letépette Katalinról ékes ruháját és ólmos ostorokkal megostoroztatta.
Börtönbe vetették, de az ott töltött tizenkét napot Katalin térítésre használta föl. Amikor a kíváncsi császárné meglátogatta esetleges ellenfelét, a kíséretében lévő testőrtisztre Katalin olyan hatással volt, hogy az kétszáz katonájával együtt keresztény lett.

(folyt.) (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

A tilma és a csodás kép 2

     Elképesztő a különös kép színeinek tartós élénksége és az is, hogy semmilyen szennyeződés nincs rajta, bár több mint száz éven át védőüveg nélkül függött, különböző romboló hatásoknak kitéve: pl. tömjénfüstnek, illatos olajoknak vagy a több tízezer égő gyertyából származó koromnak és viasznak. Az ismert mexikói festő, Miguel Cabrera leírja, hogy 1753-ban látta, amint két óra leforgása alatt a zarándokok mintegy ötszázszor érintettek a képhez különböző magukkal hozott tárgyakat. Bármely más kép hasonló körülmények között nagyon gyorsan tönkremenne, megfeketedne, s felismerhetetlenné válna. De a guadalupei képen nyoma sincs sérülésnek. A kutatások kimutatták, hogy a Szűz Máriát ábrázoló anyag megmagyarázhatatlan okokból taszítja a port, a rovarokat, a baktériumokat és a penészgombákat.

     A Floridai Egyetemen dolgozó Philip Callahan professzor, aki 1979-ben vizsgálta meg a guadalupei képet, jelentésében azt írta, hogy egy égő gyertya több mint 600 mikrowattot sugároz ki. Egy zárt térben, ahol több száz égő gyertya és több ezer zarándok van, akkora a szennyeződés, hogy attól a színek rövid időn belül teljesen kifakultak volna, és a kép megsemmisül.

     Úgy tűnik azonban, hogy a Guadalupei Szűzanya kegyképe teljesen ellenálló minden káros hatással szemben. (Forrás: SZERESSÉTEK EGYMÁST Katolikus magazin 10. szám, 2014)

     Korunk tudományos világa mániákusan keresi az univerzumban fellelhető "életjeleket" és csak azt (dollár milliárdos költségvetéssel)! Görcsös akarásukkal, milyen vehemensen próbáltak "fehérjeláncot" belelátni egy marsi kőzetmintába és világszenzációt csinálni – hiába –, mert nem az volt! Ugyanakkor képesek elhallgatni a Turini Lepel-, a Guadalupei- és Manopellói kép, a Lourdes-i csodás gyógyulások, a Lancianó-i vagy a Buenos Aires-i Eucharisztia-csoda – kézzel fogható –, tudományosan már igazolt tényeit! Vagy ez is csak következetesen istenellenes koncepció? Bizony az!

     II. János Pál pápa 1994. november 6-i szirakúzai látogatása alkalmával pedig ezt mondta: ,,Mária könnyei jelek. Az édesanya aggódó jelenlétét bizonyítják az Egyházban, a világban. Egy anya akkor sír, ha gyermekeit nagy veszélytől fenyegetve látja és szavaira már nem figyelnek. Siratja a széthulló családokat, melyek miatt számtalan fiatal válik áldozatává a fogyasztói társadalomnak, a démoni praktikáknak és a fizikai erőszaknak. 
Ezek mindenképp a fájdalom könnyei, az esdeklés könnyei, de a reménység könnyei is azok számára, akik reá tekintenek. Könnyező Szűzanya Szentélye! Te azért jöttél létre, hogy az anya sírására emlékeztesd az Egyházat!''
     Szirakúzában a könnyezés befejeződése után is feltűnően sok testi-lelki gyógyulás történt. Évente kb. félezer.
A Szűzanya könnyezésének következményeként tudható be, hogy egész Szicíliában, de Olaszország többi részében is fellendült a hitélet és látványosan háttérbe szorult az a kommunista párt, amely az akkori esedékes választásokon már széleskörű győzelemmel számolt!
     A Mária-korszak könnyezései közül a szirakúzai esemény jelentősen kiemelkedik a magas fokú publicitás, a tudományos elemzés, a gyors egyházi kivizsgálás és az emberekre ható kegyelmi hatása folytán!
     A Siracusai Mária-relief egy "Szeplőtelen Szív" ábrázolás. Az aggódó néma anyai könnyek, korunk emberének súlyos helyzetére a tömeges elkárhozás veszélyére utalnak. Elgondolkoztató, hogy a Könnyező Madonna a LÁNGOLÓ SZÍVÉRE mutat, ezzel megjelölve az orvoslás eszközét és módját, mégpedig a fatimai engesztelés útján!
     El akarja indítani az emberiség nagyságrendű lelki megújulást, amelyhez többletkegyelmeket esdett ki a Mennyei Atyánál. Ehhez a széleskörű lélekmentéshez a lelkesítő kegyelmi hatást az Ő szeretettől lángoló Szeplőtelen Szívétől kaphatjuk, amelyre mutat, mindezt azért, hogy Szent Fia ne hitetlenséget találjon majdan a földön (vö. Lk 18,8). (Legalsó kép: A Könnyezés Bazilikája Szirakúzában, melyben az eredeti reliefet őrzik)

Értünk könnyező Édesanyánk könyörögj érettünk,
és áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! Amen.

     Az alexandriai Costus nevű király lányaként született 305 körül. Szüleinek sokáig nem volt gyermeke, annak ellenére sem, hogy a király szüntelen áldozatot mutatott be a bálványisteneknek. Alforabius görög bölcs azt tanácsolta neki, hogy az egy Istennek képét öntesse ki aranyból és áldozzon előtte. Az öntés során csodálatosképp egy feszület formálódott ki. Amint bevitték a pogány templomba, a bálványok mind ledőltek.
     Costus bemutatván a kereszt előtt az áldozatot, felesége Sabinella megfogant, majd leányt szült, aki a Katalin nevet kapta (görögül "tiszta"). Már kisgyermekként megtanult olvasni és elmerült a bölcseleti tudományokban, több nyelven beszélt. Tizenhárom éves korában messzi földre híre ment csodálatos okosságának.
     Apja a halála előtt lelkére kötötte leányának, hogy a kereszten függő ismeretlen Istent mindig tisztelje, továbbá csak hozzá méltó szép, gazdag, bölcs ifjúhoz menjen feleségül. Egy kis képet adott Katalinnak, amelyre a Szűzanya és fia volt festve, azt tanácsolva leányának, hogy hozzájuk imádkozzon. A kép azonban teljesen hidegen hagyta Katalint, mert még nem volt keresztény. Nem úgy az édesanyja Sabinella, aki egy Ananiás nevű szent remete tanítása által megtért, megkeresztelkedett és elvonult az Ararát hegyére. Előtte azonban próbálta tudós lányát meggyőzni Krisztus örök igazsága felől, de hiába, mert a tudományok töltötték el Katalin szívét és gondolkodását!
     Anyja aszketikus elvonultságában, szüntelen imádságban kérte Isten Szentséges Anyját, hogy segítse meg lányát a megtérésben és a férjhez menésben. (folyt.) (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

     Égi anyánk könnyei rendkívül beszédesek. Ernesto Ruffini sziciliai bíboros, 1953. december 13-i rádióbeszédben hirdette ki a siracusai könnyezést elismerő iratát. Ebben indokként ismertette a laboratóriumi eredményeket, a szemtanúk tanúságát és a számtalan csodát, melyek mind bizonyítják a négy nap rendkívüliségének isteni eredetét. (A képen Ernesto Ruffini bíboros és Angelo Jannuso)

     A bíboros Szirakuzát nem csak a "csodás könnyezés városának" nevezte, hanem kifejezte szándékát, hogy ennek az eseménynek az emlékére szentély épüljön a városban.
Ennek megépültével került a csodálatos dombormű a végleges helyére, a Santuario altemplomába 1968. szeptember 1-jén, amikor a helyi érsek fölajánlotta Siracusát Szűz Mária Szeplőtelen Szívének. (Új Ember Kat. Hetilap 2003. 08. 17. LIX. Évf. 33-34)
     XII. Piusz pápa 1954. október 17-i rádióbeszédében így szólt siracusai eseményekről: ,,Mély megrendüléssel fogadtam a Szicíliai érsekség tanúsító nyilatkozatát a Madonna könnyezéséről! Nem kétséges, hogy amellett, hogy Isten Anyja a mennyben örökké boldog, Ő azonban nem marad érzéketlen földön élő gyermekeinek szenvedései és a rájuk leselkedő veszélyek miatt. Ő valóban anyai szeretettel szeret és valóban anyai aggodalom gyötri a végső sorsunkat illetően.
Amikor fájdalmas anyai könnyeit hullatja értünk, ugyan azok a könnyek gördülnek le fájdalmas orcáján, melyeket hullatott a Szent Fia keresztjének a lábánál is. Vajon meg fogják-e érteni az emberek e könnyek titokzatos beszédét?
Ó Mária könnyei! A Golgotán a részvét könnyei voltak Jézusa iránt, most pedig a szomorúság könnyei a világ bűnei miatt. A Jézus Titokzatos Testén okozott újabb sebekért sír-e, vagy azokért a gyermekeiért sír, akikben a hibák és bűnök kioltották a kegyelmi életet, és akik súlyosan megsértik az isteni méltóságot?
Vagy a várakozás könnyei ezek azon gyermekeiért, akik késlekednek visszatérni Szent Fiához, pedig valamikor hívőként az Anyaszentegyházba tartoztak?
Rajtatok múlik, hogy példátokkal imáitokkal és tetteitekkel közreműködtök-e az eltévelyedettek Atya házába való visszatérésben...'' (vö. AAS 46 (1954) 658-661) – idézet vége!

     Közben Rómából magasrangú csendőrtisztviselők érkeztek és úgy találták helyesnek, ha a reliefet újból beszállítják a parancsnokságra. Bement velük Angelo Jannuso is. Ők is megvizsgálták a képet és fotósorozatot készítettek róla. Ezt követően megfogalmaztak egy nyilatkozatot, hogy a könnyezés magyarázatául semmilyen trükköt vagy manipulációt nem fedeztek fel, és rendkívüliségét maguk is megerősítik!
     Még aznap éjjel visszavitték Jannusoék lakásába a gipsz-reliefet és mivel a fiatalasszony már aludt, nem akasztották a helyére, hanem egy fehér vászonterítőbe tekerve egy fiókban helyezték biztonságba!
     Másnapra, megmozdult az egyházi hatóság is és a helyi érsek Mgr. Ettore Baranzini (1881-1968) felkérte plébánosát, a házaspárt eskető Giuseppe Bruno ferences atyát, hogy az érsekség által biztosított helyre szállíttassa be a csoda tárgyát. A képet elkísérte az ifjú pár és a csendőrparancsnokok is.
     A helyszínen három orvos és egy mérnök vette vizsgálat alá a gipsz-reliefet.
Figyelemre méltó, hogy a vászoncsomagolás teljesen száraz volt, a gipsz-domborművet így nem érhette a reggeli harmat sem, ugyanakkor, amint a szemrevételezést elkezdték, a Mária-kép szemük láttára bőségesen könnyezni kezdett.

     Az egyébként bőséges könnyek felfogása annál is inkább körülményes volt, mert a vizsgálat közben egyesek minduntalan igyekeztek vattával felitatni. Ennek ellenére dr. Cassolának egy pipettával sikerült összegyűjtenie egy köbcentiméternyit.
     Mellesleg a vizsgálódás nyilvánvalóan azt a megállapítást is rögzítette, hogy a gipsz-relief homorú hátulja a könnyezés során, teljesen porszáraz volt!
     A könnyezés befejeződését követően a gyártó cég részéről is megvizsgálták a képet és hivatalos nyilatkozatot tettek, miszerint ugyanabban az állapotban van, ahogyan a gyárat elhagyta.
     A könnyezés elmaradása után is tovább özönlött a nép egész Itáliából, s ezért már szeptember 22-én egyházmegyei törvényszéket hoztak létre a csodák kivizsgálására. Több száz csodás gyógyulást vizsgáltak ki és jegyeztek fel. A testi gyógyulások mellett igen nagy csodák történtek a lelkek mélyén is. Az egyre növekvő tömeg miatt a könnyező Madonna képét ideiglenesen a város egyik legnagyobb terére, a Piazza Euripidére helyezték ki. (lásd alul!)