Mexikó nagy napja
Mexikó államformája szövetségi köztársaság. Az aktív vallásüldözés megszűnt, de az állam és Egyház különválasztása továbbra is fennáll, továbbra is (a francia forradalom "vívmányaként") állami tulajdonban vannak az egyházi intézmények (templomok) és tilos papi-, szerzetesi ruhában az utcára lépni. Különleges helyzet állt elő a pápai látogatásokkal, hiszen a Szentatya, fehér reverendájában utazik. Ezért a szövetségi parlamentnek kivételes törvényt kellett hozni a pápa személyére vonatkozóan! A mexikói kormányapparátus irigykedve szemlélte azt az odaadó rajongást, mellyel a lakosság fogadta Krisztus Király földi helytartóját!
II. János Pál pápa 2002-es apostoli látogatásának fő célja a bennszülött Boldog Juan Diego szentté avatása volt. A Szent Indiánnak nincsen ereklyéje, mert a halálát követően a teste eltűnt! A július 31-i szertartás színhelye a Mexikóváros közelében fekvő guadalupei Miasszonyunk-kegyhely volt, amely a maga nemében a világ legnagyobb Mária-szentélye, évente húszmillió zarándok keresi fel. Lelki központja nemcsak Mexikónak, hanem az egész amerikai kontinensnek.
Azon a helyen, ahol 1531. decemberében a Szűzanya megjelent Juan Diegónak, kicsi kápolna épült. 1709-ben készült el a régi bazilika, amely a háborús viszontagságok és földrengések miatt erősen megrongálódott. A mostani modern bazilika építését 1974-ben kezdeményezte a mexikói püspökkar. A 12 ezer hívőt befogadó bazilika kívülről egy óriási sátorhoz hasonlít.
Először 1979-ben látogatott Mexikóba a Szentatya, amikor is boldoggá és szentté avatott sokakat a mexikói nép keresztény harcának vértanúi közül.
Mivel a bazilika előtti tér csupán 100 ezer ember befogadására alkalmas, a mexikói hívek milliói a város útjain köszöntötték a pápát, Péter utódját, aki ily módon találkozott Krisztus nyájával. A kanonizációs szentmisére a szentélyben került sor, amelyet a hívek kint a téren óriási kivetítőkön keresztül követhettek.
„Nagy örömmel jöttem e Guadalupe-i bazilikába, Mexikó és Amerika mártír szívébe, hogy szentté avassam Juan Diegót, az egyszerű és alázatos bennszülöttet, aki megszemlélhette a Tepeyac-i Szent Szűz kedves arcát, amely annyira kedves Mexikó egész lakosságának” – kezdte beszédét a pápa, majd hangsúlyozottan köszöntötte a jelenlévő bennszülött zarándokokat, akik az ország népcsoportjait és kultúráját képviselték.
„Ki volt Juan Diego és miért tekintett le rá az Isten?” – tette fel a kérdést a pápa, melyre először a szentmise olvasmányaival válaszolt: „Nagy az Isten hatalma és az alázatosak dicsőítik őt, továbbá mert Isten a világ szemében jelentékteleneket és oktalanokat választott saját eszközéül, ahogy Pál apostol tanította.” A pápa utalt a Guadalupe-i elbeszélésekre, melyek nagy gyengédséggel írják le, hogy Szűz Mária, mint az igaz Isten anyja, megjelent Juan Diegónak, és jelként néhány rózsaszálat ajándékozott neki, és amikor ő azokat megmutatta a püspöknek, felfedezte a köntösén a Miasszonyunk áldott képmását.
„A guadalupei esemény az evangelizáció kezdetét jelentette olyan életerővel, amely minden várakozást felülmúlt. Krisztus üzenete Anyján keresztül az indián kultúra központi elemeit használta fel, és megtisztítva adta át nekik az üdvözülés jelentőségét. Guadalupe és Juan Diego személye komoly egyházi, misszionárius jelentőséggel rendelkeznek. A helyi kultúrába tökéletesen beágyazott evangelizáció modellje. Juan Diego befogadván a keresztény üzenetet, felismerte az új emberiség mély igazságát – anélkül –, hogy megtagadta volna bennszülött mentalitását. – mutatott rá II. János Pál pápa. Ennélfogva Guadalupe és Juan Diego egyházi és missziós jelleget hordoznak és modelljei a tökéletes inkulturációjú evangelizálásnak. Isten minden emberre tekintettel van, tehát ő nem tesz különbséget fajok és kultúrák között. Juan Diego, miközben nem mondott le saját bennszülött azonosságáról, felfedezte az új emberi-mivolt teljes igazságát, amelyre mindenki meghívást kapott. Ily módon megkönnyítette a két világ közötti találkozást és főszereplővé tette az új mexikói identitást, mely bensőségesen egyesül a guadalupei Szűzzel, kinek mesztic arcán tükröződik lelki anyasága és átölel minden mexikóit. Ennek alapján kell folytatni a mexikói nemzet építését és előmozdítani a fiai és leányai közötti testvériséget. Ez a nemes feladat, vagyis egy igazabb és közösségi felelősséget hordozó Mexikó és Amerika építése mindenki kötelessége. Különösen fontos napjainkban fenntartani a bennszülöttek jogos vágyakozásait, tiszteletben tartva minden egyes etnikai csoport valódi értékeit. Mexikónak szüksége van a bennszülöttekre és a bennszülötteknek szükségük van Mexikóra.” 
A Szentatya megköszönte a mexikóiak vendégszeretetét, Krisztus iránti hűségüket, arra buzdítva őket, hogy járják azt az utat, melyet a guadalupei Szent Szűz és szentjeik példáznak számukra. A Pápa felkérte a mexikói egyház vezetőit, hogy készíttessenek hiteles másolatokat az Istenanya csodás képéről, érintsék hozzá az eredetihez, és tegyék lehetővé a világ valamennyi államának, hogy rendelhessenek belőle! Szívből megáldott mindenkit, idézve a mexikóiakat, akik a számukra legkedvesebb személyeknek azt mondják: Isten tegyen téged olyanná, mint Juan Diego.
Tudni kell, hogy a pápa mindig különösen szoros kapcsolatban állt a Guadalupe-i Szűz Máriával, akárcsak Mexikóval és a mexikóiakkal. Ennek legfőbb tanúsága, hogy az ő személyében látogatott el első alkalommal katolikus egyházfő a Tepeyac-dombra. Itt később hatalmas bronzszobrot emeltek a Szentatya tiszteletére.
(Új Ember 2002.08.11., valamint a Vatikáni Rádió és a Magyar Kurír cikkei nyomán)
