Juan Diego boldoggáavatása
Amikor II. János Pál pápa 1990 májusában Guadalupéban boldoggá avatta Juan Diegót, egy rendkívüli eset történt Mexikó külvárosában.
Május 3-án egy 20 éves José Silva Barragan nevű drogfüggő fiatalember, miután részegen és marihuánás bódulatban hazaérkezett, öngyilkosságot akart elkövetni. Először elkezdte vagdosni magát egy késsel, majd amikor 
Esperanza, az édesanyja megpróbálta ezt megakadályozni, hirtelen kiugrott házuk harmadik szintű balkonjáról. A kétségbeesett anya azonban az utolsó pillanatban elkapta a nadrágjánál fogva. A fiatalember egyre csak azt ordítozta, hogy nem akar tovább élni, a szomszédok persze összerohantak, hogy mi folyik itt, de a lakásajtó zárva volt.
Miközben az anya tartotta a fiát és hangosan könyörgött Juan Diego segítségéért ‒ tudván ‒, hogy a Pápa épp a boldoggá avatására érkezett Mexikóba. Ám, 
70 kilós fiát mégsem tudta megtartani és José tíz méter magasról fejjel lefelé a beton-kövezetre zuhant. Ennek szemtanúja volt egy barátja Jesus Alfredo Velasquez Ramirez, aki miután látta, hogy orrán-száján és a fülén is vérzik, halottnak hitte és letakarta. José Silva azonban hirtelen felállt és a lépcsőházba ment, ahol épp édesanyja rohant le. Ekkor bocsánatot kért anyjától, és addig összeölelkezve maradtak, míg a kihívott mentők megérkeztek.
A mentőben eszénél volt és arról panaszkodott, hogy nem lát, eközben azonban hangosan imádkozta a Miatyánkot.
A kórházi állapot-felmérést Dr. Homero Hernández Illescas és csapata végezte. Megállapításuk szerint, legfeljebb 20% életesélye volt a sérültnek. A legnagyobb csodálkozásuk azonban az volt, hogy a rendkívül súlyos koponyasérülései és az agyi vérömlenyek ellenére a páciens tudott beszélni.
Az orvosok miután alig tudtak érdemben műtétet végrehajtani a sérült koponyán, azon
gondolkoztak, hogyan jelentsék be az anyának fia halálát. Harmadnapra, épp amikor a nép II. János Pál pápát éljenezte a boldoggá avatásért, José Silva enni kért és egy egész tálcányi ételt és italt elfogyasztott. Kinyilvánította háláját Istennek, a Guadalupei Szűzanyának és Juan Diegónak a gyógyulásáért, azért, hogy kapott egy esélyt az életre.
Ez önmagában is csoda lett volna, ám egyszeriben a beteg teljesen felgyógyult és se külső, se belső nyoma sem maradt a sérüléseinek. Ezt 15 szakorvos kontrollálta. Az orvosokat valósággal sokkolta ez az orvosi szempontból teljesen megmagyarázhatatlan eset, és a legszkeptikusabb sem talált más magyarázatot, mint az édesanyja Boldog Juan Diegóhoz történt könyörgésének eredményét.
A vatikáni Szenttéavatási Ügyek Kongregációja által 1998-ban összehívott orvosi konzílium kijelentette, hogy José Silva gyógyulása rendkívüli, azonnali és tartós volt. II. János Pál pápa ünnepélyesen kijelentette, hogy "a tíz méter magasból a betonkövezetre fejjel lezuhant, két tonnának megfelelő erővel becsapódott, számos koponyasérülést, véraláfutást, agyi vérömlenyt és pnemothoraxot szenvedett José Silva rendkívüli, tartós gyógyulását Isten által végbevitt csodának ismerjük el".
