A Hajnal Szép Sugara

Tanítása 6

     „A világ túl akar kiabálni titeket, és meggyőzni arról, hogy csak, ő értelmes és okos, a vallás fölösleges... A rosszat jónak, a jót rossznak nevezi. És biztos, hogy kísértést fogtok szenvedni, de »virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek” (Mt 26,41)! „Vagy ti győzitek le a világot, vagy a világ győz le titeket. Döntsetek hát, és ne feledjétek: A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket” (Gal 5,1). Kezdjünk el hinni, kezdjük el Krisztussal, kezdjük az Ő keresztjével és a megaláztatásokkal, melyekhez elvezet minket. Engedjük, hogy magához vonzzon minket Az, akit fölemeltek, hogy így nekünk ajándékozhassa önmagát és mindent. Keressük hát elsősorban »az Isten országát és annak igazságát«, és e világ minden dolgát »megkapjátok hozzá« (Mt 6,33)! „Csak azok örülhetnek igazán ennek a világnak, akik kapcsolatba léptek a láthatatlan világgal. Csak azok örülnek neki, akik előbb megtanultak elveszíteni és megtanultak lemondani róla. Csak azok képesek igazán lakomázni, akik előbb böjtöltek. Csak azok képesek élvezni a világot, akik megtanulták, hogy ne éljenek vissza vele, és csak azok öröklik, akik a jövendő élet árnyékaként fogadják, s ezért a jövendőért el akarják hagyni ezt a világot.”

(folytatása köv.)

     Szent Katalin a 14 segítő szent egyike és Jeanne d'Arc egyik látomásakor az ő biztató hangját is hallotta.
Alexandriai Szent Katalint a középkorban széles körben és bensőségesen tisztelték szüzességéért és bölcsességéért, ennél fogva mivel a hit igazságát oly hatásosan védte, a teológusok, filozófusok és ügyvédek védőszentje lett. A párizsi Sorbonne egyetem pecsétjébe is őt vésették, így tehát a középkori főiskolák, könyvtárak, tanárok és tanulók, szónokok és később a nyomdászok védőszentjükként tisztelték.
     Mivel utolsó imádságában Katalin a betegeknek és haldoklóknak is segítséget ígért, a kórházak patrónájává vált. Hasonlóképp a börtönbeli kínzatásainak hősies elviseléséért, a foglyok hozzá folyamodtak szabadulásért. Mivel pedig a kínzására szerkesztett kerék összetört, a kerékkel foglalkozó iparosok is védőszentjüknek tekintik.
A házasságra készülő fiatal lányok is segítségét kérték, hogy jó vőlegényre találjanak.
     A tizennégy segítő szent közé sorolták. Ábrázolása császárnői viseletben, könyvvel, kereszttel, karddal, pálmaággal, szöges és törött kerékkel ábrázolják.
     Így vált Alexandriai Szent Katalin a legelterjedtebb nem bibliai szentek egyikévé, olyannyira, hogy november 25-i ünnepe VII. Orbán pápa 1642-ben kiadott bullájának megjelenéséig parancsolt ünnep volt.
     Mivel Katalin-nap közvetlenül az advent kezdete előtti napokra esik, utána már sem lakodalmat, sem táncmulatságot nem szoktak tartani. Időjóslás is fűződik e naphoz, miszerint, ha Katalinkor fagy, sáros karácsony lesz (Katalin kopog, karácsony locsog). Katalin-gally néven szokás volt karácsonyra kivirágoztatott ágat vízbe tenni szerelmi jósló céllal.

(Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 18

     Olykor úgy tűnik, hogy maga Isten is megváltoztatja terveinek sorrendjét. Például megtörténhet, hogy Isten kinyilvánítja, egy ország, egy tartomány vagy egy személy büntetését. És végül nem teszi, lehetséges ez?

– Igen ez a szándék, ám ha abban az országban vagy tartományban egyesek imával vagy más módon lefegyverzik Isten igazságosságát, akkor Ő végtelen bölcsessége szerint megkegyelmez vagy enyhíti a büntetést. Isten, gyakran Édesanyján keresztül megengedi, hogy nagy eseményeket előre kinyilatkoztasson egyes lelkeknek, hogy megtérésre, imára, engesztelésre késztessék az embereket, elhárítva ezzel a csapásokat. Isten irgalma oly hatalmas, hogy csak végső esetben büntet.

A protestánsok közül sokan üdvözülnek? 

– Isten irgalmából számos protestáns üdvözül, de sokan hosszú és kemény purgatóriumi tisztuláson mennek keresztül. Igaz, nem éltek vissza a kegyelmekkel, mint sok katolikus, de nem is részesültek a szentségek hatalmas kegyelmeiben és az Igaz Vallás más segítségeiben, ezért hosszabb a purgatóriumi engesztelésük. Most halkabban beszélek, mint szoktam, mert nyolc napja ön is túl halkan szól Istenhez a zsolozsmázáskor. Ha majd hangosabban beszél, én is úgy fogok tenni.

Tudnak a tisztítóhelyen az egyházüldözésről? Tudják, mikor lesz vége? 

– Igen tudjuk, hogy üldözik az Egyházat, és imádkozunk győzelméért, de hogy mikor következik be? Nem tudom... Lehet, hogy egyes lelkek tudják, én nem! A purgatóriumban a lelkek nem csak gyötrelmeikkel vannak elfoglalva, de sokat imádkoznak a Jóisten nagy szándékaiért és azokért, akik rövidítik a szenvedésüket. Dicsőítik Urunkat, és hálát adnak irántuk tanúsított végtelen irgalmáért, mivel némelyiküknél igen szűk mezsgye választotta el a purgatóriumot a pokoltól. Kis híján, alá zuhantak a mélységbe. Ítélje hát meg, mekkora hála lehet e szegény lelkekben, hogy így megmenekültek a sátántól.

Nem tudom elmagyarázni miként van az, hogy mi már nem úgy látjuk a földet, mint önök. Ezt csak akkor lehet megérteni, amikor a lélek elhagyja a testet, mert utána a föld, már csak egy pontnak tűnik az örökkévalóság végtelen horizontjaihoz képest, amelyek feltárulnak előtte. 

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

Tanítása 5  
     „Vigyázzatok, nehogy a világ elcsábítson titeket” ‒ figyelmeztet a ma már szentté avatott Newman bíboros. „Honnan van, hogy a láthatatlan világról nincs meg bennünk az az igaz kép, melyet a hit ad meg, hanem csak puszta álom él bennünk, mely egy éjszakán át tart, de reggel a világi gondok szétfoszlatják. Bent van-e Isten állandóan a mi gondolatainkban? A nap folyamán gondolunk-e rá és az Ő Fiára, a mi üdvözítőnkre? Amikor eszünk és iszunk, hálát adunk-e neki, még pedig nem csupán külső megszokásból, hanem szívből? Amikor magában véve helyes dolgot teszünk, fölemeljük-e lelkünket hozzá, és törekszünk-e arra, hogy az ő dicsőségét mozdítsuk elő? Mikor hivatásunkat gyakoroljuk, gondolunk-e reá és az a kívánság lelkesít-e, hogy az Ő akaratát még jobban megismerjük és még tökéletesebben betöltsük? Vágyva-vágyjuk-e az ő kegyelmét, hogy minket megvilágítson, megújítson és megerősítsen?”
     „Ne elégedjünk meg önmagunkkal; ne a saját céljainkban lássuk boldogságunkat, ne tegyük e világot az otthonunkká, ne barátaink között érezzük magunkat otthon; de tekintsünk egy boldogabb ország felé: a menny felé.” Ezt pedig csak a bűnbánó, a szentségi életet élő ember remélheti!
     „Tegyük fel, hogy a szentségtelen életet élt ember a mennyországba kerülne, ez a disszonancia ezerszerte nagyobb szenvedés lenne a számára, mintha a pokol tüzében égne!”

(folytatás köv.)

     Szent Katalin állhatatossága csodálatra méltó, mert a fenyegetőző császárnak így felelt: »Teljesen mindegy, hogy milyen kínzást eszelsz ki, mert testemet és véremet Krisztusért akarom áldozni.«
Ekkor a császár halállal fenyegette meg szentünket. Készíttetett egy tüskékkel és késekkel fölszerelt kereket, amely már a forgatásával is félelmetes zajt keltett, Katalin azonban ettől sem rémült meg. Amikor hozzá akartak fogni, hogy ezzel halálra kínozzák, angyali kezek széttörték a kereket, melynek szétrepülő darabjai sok katona halálát okozták.
     A látványtól megrémült tömegben ez akkora tiszteletet keltett a keresztények hatalmas Istene iránt, hogy sokan megtértek, de még a császárné is kérlelte urát, hogy hagyjon föl a harccal, amelyet Isten ellen folytat. Maga is megvallotta, hogy hisz Krisztusban. Erre a császár őt is megkínoztatta, majd a fent említett testőrtiszttel és a kétszáz katonájával együtt lefejeztette, kiadva a parancsot, hogy Katalint is fejezzék le.
     A vesztőhelyen Katalin arra kérte az Urat, hogy mindazok, akik Krisztus szeretetéért megemlékeznek őróla (Katalinról), bőséget lássanak kenyérben és borban, testük egészséget nyerjen és minden földi jóban részesüljenek. Akik tisztelik őt, azokat óvja meg Isten a természeti katasztrófáktól, betegségtől, s főleg a hirtelen haláltól. Aki segítségül hívja az ő nevét, testének tagját el ne veszítse, egészséges gyermeket szülhessen és meg ne haljon gyermekágyban. Utoljára bűnbocsánatot kért az őt segítségül hívók számára. Miután a mennyből hang hallatszott, amely jelezte, hogy kérései teljesülni fognak, fejét a hóhér kardja alá hajtotta.
Isten azonban mindig igazolja övéit, még akkor is, ha ez nem fér bele a tudományos vizsgálódás szokott formáiba! Amint Jézus Jegyesének feje lehullott, a testéből nem vér, hanem tejszerű folyadék folyt és aki ezt megérintette, nyomban meggyógyult.
     Hamarosan angyalok jöttek és szentünk testét a több mint húsznapi járásra lévő Sínai-hegyre vitték, ahol nagy kegyelettel eltemették. Feltételezések szerint 547-ben Justinianus császár rendelte el, hogy a hegy csúcsán építsenek monostort a szerzeteseknek.

(folyt.) (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 17

     Halottak Napja és nyolcada nagy örömet jelent a tisztítóhelyen, s sok szabadulást hoz?

– Halottak Napján sok lélek hagyja el az engesztelés helyét és jut a mennybe. A Jóisten nagy kegyelme folytán ezen a napon kivétel nélkül minden szenvedő lélek részesül a Szent Egyház nyilvános imáiban, még a nagy purgatóriumban lévők is. Mégis minden lélek az érdemei szerint könnyebbül meg, de valamennyien érzik e rendkívüli kegyelmet. Sok szerencsétlen szenvedő léleknek ez az egyetlen segítség – Isten igazságossága folytán –, amit a purgatóriumban töltött hosszú évek során kap. De nem Halottak Napján jutnak legtöbben a mennybe, hanem karácsony éjjel. Sok mindent mondhatnék még, de nem szabad. Önnek kell kérdeznie. Akkor felelhetek!

Nagy enyhülést jelentenek számomra a tisztelendő atya imái. Mondja meg neki, hogy köszönöm azokat is, amelyeket szeretetből értem mondatott. Mint említettem, én is mindig imádkozom érte. Még többet tudok majd tenni, ha a mennybe jutok. Azt is mondja meg neki: tudom, és a többi lélek is tudja, ha imádkoznak értük. Mindazáltal a Jóisten sokszor megengedi, hogy az értük mondott imák ne mindig az ő javukra váljanak. Mert a purgatóriumi lelkek csak annyira részesülnek a földi imák hatásából, amennyire Isten akarja, az illető lélek felkészültsége szerint. Szegény lelkek szenvedéseit tetézi, ha látják, hogy a szabadulásukért felajánlott imák nem nekik, hanem másoknak válnak javára. Ennek az is az oka, hogy nagyon kevés lélekért imádkoznak, a többség elhagyatott, és egyetlen gondolat, egyetlen fohász sem jut hozzájuk a földről.

Hogy mikor szabadulunk meg, arról semmit sem tudunk. Ha tudnánk, mikor érnek véget gyötrelmeink, az megkönnyebbülést és örömet jelentene, de nem! Tudjuk jól, hogy szenvedésünk enyhül, hogy közelségünk egyre bensőségesebb, de hogy mely napon (földi kifejezéssel, hiszen itt nincsenek napok) találkozhatunk vele, az a Jóisten titka.

A purgatóriumi lelkek csak annyira ismerik a jövőt, amennyire Isten megengedi és megadja nekik. Bizonyos lelkeknek – érdemeik szerint – több tudásuk, mint másoknak, de ugyan mit használ nekünk a jövőismeret, hacsak nem a Jóisten dicsőségét és egyes lelkek javát szolgálja? Ne csodálkozzék, hogy a sátán és hívei olykor megjósolnak jövőbeli eseményeket. A sátán szellemi lény, ezért sokkal több fortélya és tudása van, mint bárkinek a földön, néhány szent kivételével, akiket Isten megvilágosít. Mindenütt körüljár és lesi, hol árthat.

A gonosz lélek látja, mi zajlik a világban, és mivel rendkívül okos, képes következtetni, hogy mi fog történni, ez az egyetlen magyarázat. Jaj azoknak, akik tőle kérnek tanácsot, s ezzel rabszolgáivá szegődnek; ez a bűn nagyon utálatos a Jóisten előtt. 

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

Tanítása 4
     Newman számára az Isten gondviselése mindent átfog, mindent magába foglal. Semmi sem létezik, amit ne az isteni Gondviselés irányítana, semmi sincs, amit ne használna vagy ne tudna felhasználni. Az ember szabad, de szabad döntéseit mind felhasználja isteni terve megvalósítására. Igehirdetésének konkrét sajátossága, hogy újra és újra zseniális érzékkel tapint rá a felületesen hívő ember problémáira, és leplezi le azokat az ellentmondásokat, melyek a magukat kereszténynek nevezők gondolkodásában és magatartásában jelen vannak. Tudja, hogy ahhoz, hogy megtérésre vezessen, nem elég, ha hittel és meggyőző erővel mutat rá az evangéliumi eszményre, hanem arra is szükség van, hogy langyos életvitelünket szembesítse az Evangéliummal.   

 Newman azonban nem lenne Newman, ha itt megállna, ha beérné a leleplezéssel és szembesítéssel. Ő ennél mindig tovább megy: fölemel és utat mutat. Nem menti fel a gyengét és megalkuvót, nem is szolgál emberi vigasztalással, de még csak azzal a kegyes hivatkozással sem éri be, hogy „Isten irgalma végtelen”, hanem a kegyelem művét keresi, és azt állítja hallgatósága elé példának. Majd pedig rámutat, hogy Isten erejének segítségével, az Ő kegyelmével együttműködve mi magunk hogyan tudunk Isten előtt igazakká válni.

(folytatása köv.)

     Egy alkalommal Katalin álmot látott, melyben egy gyönyörűséges Anya, dicsőséges Fiával felvonultatta szentünk előtt minden addigi kérőjét, hogy válasszon magának. Katalin azonban azt válaszolta, hogy sem tudásban, sem rangban egyik sem hozzá illő! Ekkor a Fölséges Anya így szólt Fiához: "Íme itt áll ez a szűz, aki vággyal teli, jegyezd el Te magadnak"! A dicsfénnyel övezett Fiú azonban így válaszolt: "Anyám! Nem lehetséges, hogy pogány jegyesem legyen, de ha felveszi a Keresztség Szentségét, eljegyzem őt"!
     Szentünk nem értette az álmot, ezért felkereste Ananiás remetét, aki megvilágosította előtte az álom pontos értelmét. Katalin ekkor bölcseleti tudománya helyes szemléletével és a Szentlélek ihletésére felismerte az Egy Igaz Isten valóságát és megkeresztelkedett.
     Egy újabb hasonló álmában, melyben egy zöldellő mezőn, angyali seregek kíséretében a Boldogságos Szűzanya, Isten Fiával magához hívta őt, az Üdvözítő Jézus ekkor eljegyezte Katalint valódi gyűrűvel, és ennek emlékére máig ismeretesek az un. "Katalin-gyűrűk".
     Amikor Maxentius császár Alexandriába érkezett, mindenkinek megparancsolta, hogy áldozzon a bálványoknak. Amint ennek hírét vette a 18 éves Katalin, a keresztények közé sietett, hogy az áldozattól visszatartsa őket, ám a császár katonái elfogták és uruk elé vitték, ahol szentünk keresztet vetett, remek bölcseleti szókinccsel tanúságot tett a császárnak, hogy ő nem élettelen bálványokat, hanem egyedül az Élő Istent követi, mivel a filozófusok és költők műveinek tanulmányozása során fölismerte e világ bölcsességének hiábavalóságát.
     A császárnak tetszett az okos beszéd, de kényszeríteni akarta, hogy mutassa be az áldozatot a bálvány-isteneknek. Katalin ezt megtagadta és lehetőséget kért a császártól, hogy tudományos vitában védje meg hitét. Maxentius ezért sürgősen Alexandriába hívatta birodalma leghíresebb ötven bölcselőjét, de Szent Mihály főangyal olyan erőt adott neki, hogy a tudományukra hiú bölcselők egymás után hajoltak meg Katalin érvelései előtt. A császár dühében máglyára ítélte valamennyit. Amikor ezeket jajgatások közepette a vesztőhelyre vitték, Katalin azzal biztatta őket, hogy a tűzhalál pótolhatja a keresztséget és ha hisznek, elnyerik az örök üdvösséget.
A császár ezután fölkínálta Katalinnak a császárnői trónust ha megígéri, hogy minden városban szobrot állíttat neki. Katalin egyértelműen visszautasította ezt.
     Ezután Maxentius erőszakhoz folyamodott: letépette Katalinról ékes ruháját és ólmos ostorokkal megostoroztatta.
Börtönbe vetették, de az ott töltött tizenkét napot Katalin térítésre használta föl. Amikor a kíváncsi császárné meglátogatta esetleges ellenfelét, a kíséretében lévő testőrtisztre Katalin olyan hatással volt, hogy az kétszáz katonájával együtt keresztény lett.

(folyt.) (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 16

     Mi történik akkor, ha egy lélek egyenesen a mennybe jut?

– E lélek számára a Jézussal megkezdett egyesülés folytatódik a halál után, ez a mennyország. Ám a mennyei egyesülés sokkal bensőségesebb, mint a földi.

1879/3. Mondja meg hát: miben áll az igazi életszentség? 

– Ön tudja jól, de ha szeretné megismétlem, bár elmondtam már. Az igazi szentség abban áll, hogy az ember reggeltől estig megtagadja önmagát. Áldozatként él, állandóan félre tudja tenni emberi énjét s engedi, hogy a Jóisten tetszése szerint működjék benne és általa. Mély alázattal fogadja a kapott kegyelmeket, elismerve méltatlanságát; amennyire csak képes, megmarad a Jóisten szent jelenlétében és azt akarja, hogy tetteinek egyedüli tanúja és egyetlen jutalma Isten legyen!

Ezt az életszentséget kívánja és követeli meg Jézus azoktól a lelkektől, akik egyedül az övéi akarnak lenni és Őt akarják követni. Minden más csupán illúzió. Egyes lelkek a szenvedés, mások a szeretet által járják végig a purgatóriumot a földön, mert bizony a szeretetnek is megvan a maga gyötrelme. A lélek, aki igazán szeretni akarja Jézust, rájön, hogy minden igyekezete ellenére sem szereti annyira, amennyire óhajtaná; számára ez állandó kínszenvedés, mely egyedül a szeretetből fakad, amely nem létezik nagy gyötrelmek nélkül. Kissé hasonlít ez, mint említettem, a purgatóriumi lélek állapotához, aki szüntelenül Isten felé lendül és egyetlen vágya, ám minduntalan visszalökődik, mivel engesztelése még nem teljes. Az ember a földön él, ezért Isten azt akarja, hogy a földön jusson tökéletességre, követve a tanácsokat.

1879. november-december. A sógornője a purgatóriumban van, ahol sokat szenved. A tisztelendő atya segíthet rajta, ha szentmise-áldozatot mutat be érte. A vén bűnös megmenekült, mint oly sokan Isten irgalmának köszönhetően, a nagy purgatóriumban van.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

Tanítása 3
     Az emberek nem akarják megérteni, hogy lelküket az isteni igazságnak alárendeljék, mintegy belenyugodva abba, hogy az áldások méltatlanoknak is adattak, hogy ,,a mennyek országa hasonló a hálóhoz, amely mindenfélét összefog”. Kitérnek különféle módokon e titokteljes megállapítás elől. Sokan feledik, hogy rossz emberek is lehetnek az Isten Egyházában, azt akarják hinni, hogy csak a jó emberekből áll. Kiagyaltak egy tökéletes és láthatatlan egyházat, melyet csupa szentekkel népesítenek be és e látható egyházat, csak e világ részének, egy intézménynek, felekezetnek vagy pártnak tekintik. Ha pedig, elismerik isteni alapítását, akkor meg így vagy úgy kisebbítik a hit- és szentségbeli színtartalmát és kiváltságait. A szentek közösségét puszta névnek és az összes keresztényeket körülbelül egyformáknak tekintik, s ezzel végeredményben az Egyházról és a küzdelemről szóló minden fogalmat kiüresítenek...
     A hit és hitetlenség, alázatosság és dölyf, szeretet és önzés az apostolok korától kezdve egy és ugyanazon testben volt egyesítve, semmiféle emberi módon nem lehet az egyiket a másiktól elválasztani. Mindazoknak, akik az Egyházban vannak, ugyanazok a kiváltságaik. Mindnyájan meg lettek keresztelve, mindannyian járulhatnak az Oltári Szentséghez, mindannyian oktatást nyertek az igazságban. Minden időben voltak valóban, akik hamis tanításoknak hódoltak és nyíltan a bűnnek adták át magukat, s akiket ennek következtében könnyű volt felfedezni és elkerülni. Az, hogy pontosan ki tartozik az egyik és ki a másik részhez (esetenként) rejtve van előttünk és rejtve lesz az ítélet napjáig. Különböző fokban és módon különböznek egymástól, az egyikhez vagy másikhoz való ragaszkodásuk szerint. Közülük mindenki vagy a kegyelem edénye, vagy pusztulásra szánt büntetés edénye, vagy helyesebben, az lesz az Utolsó Napon, és most útban van az egyik vagy a másik irányba. Nem tudunk másokat megítélni, amiként önmagunkat sem tudjuk megítélni. Csak azt tudjuk magunkról, hogy törekszünk-e bizonyos mértékben Istennek szolgálni, vagy sem!

(folytatása köv.)

Feljegyzések a purgatóriumról 15

     Beszéljen arról, mi történik a haláltusa alatt és után! Világosságba kerül a lélek, vagy sötétségbe? Milyen formában hangzik el az ítélet? 

– Mint tudja, nekem nem volt haláltusám, de azt tudom mondani, hogy a végső, döntő pillanatban a sátán minden dühét rászabadítja a haldoklóra. A Jóisten azért engedi, hogy a lelkek keresztülmenjenek e végső megpróbáltatásokon, hogy növelje érdemeiket és hogy még szebb helyre jussanak a mennyben. Egyesek a halál rémületében sokszor borzalmas csatákat vívnak a sötétség angyalával, de győzedelmeskednek. A Jóisten nem engedi, hogy egy lélek, aki neki átadott életet élt, az utolsó pillanatban elvesszen.

Azok a lelkek, akik szerették a Szűzanyát és egész életükben hozzá fohászkodtak, sok kegyelmet kapnak tőle a végső küzdelmekben. Ugyanígy azok is, akik Szent Józsefet, Szent Mihályt vagy valamelyik másik szentet tisztelték. Ekkor örülhet az ember, hogy van közbenjárója Isten előtt, ama nehéz pillanatban. Azok, akik csendesen halnak meg anélkül, hogy bármit átélnének azokból a megpróbáltatásokból, amelyekről beszéltem, a Jóistennek azzal is megvannak a maga tervei: mert mindent az adott lélek javára tesz vagy enged meg. 

Nehezen tudom kifejezni, hogy mi történik a haláltusa után. Lehetetlen igazán megérteni, de megpróbálom elmagyarázni, amennyire tudom.

Amikor a lélek elhagyja a testet, mintha teljesen elveszne Istenben, vagy mondhatom így, mintha teljesen körülvenné Isten. Olyan világosságba kerül, hogy egy szempillantás alatt elébe tárul az egész élete és az, hogy mit érdemel. E világos látás közben ő maga mondja ki az ítéletét.

A lélek nem látja Istent, hanem szinte megsemmisül jelenlétében. Ha a lélek bűnös, mint én voltam, s ezért érdemli, hogy a tisztítóhelyre kerüljön, akkor bűneinek súlya annyira letaglózza, hogy a purgatóriumba veti magát. Csak ekkor érti meg a Jóistent és a lelkek iránti szeretetét, és ekkor fogja fel, milyen rossz a bűn az isteni Fenség szemében.

Szent Mihály jelen van, amikor a lélek elhagyja a testet. Én egyedül őt láttam, és ő az egyetlen, akit minden lélek lát. Olyan, mint az isteni igazságosság tanúja és végrehajtója. Az őrangyalomat is láttam. Ebből megértheti miért mondják, hogy Szent Mihály viszi a lelkeket a purgatóriumba: a lélek ugyanis nem mozog, mégis ott van, jelen van az ítélet végrehajtásánál. Mindaz, ami a másvilágban történik, misztérium az önök világa számára.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

A Gulag a gonoszság és a halál szinonimája – jelentette ki 2012-ben a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára a Szovjetunióba hurcolt magyar civilek, politikai rabok és kényszermunkások emléknapján tartott megemlékezésen Budapesten. A parlament 2012-ben határozott arról, hogy november 25-e legyen a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja.

Ne feledjük és nem feledhetjük, hogy 1945-46-ban 900 ezer összeszedett magyar civilt hurcoltak a szovjet kényszermunkatáborokba, három napos "malenkij robot" címén. Végül csak 1953-ban szabadultak, hozzávetőlegesen 500 ezren! A háborúban kivérzett hazánknak, óriási vérveszteség volt a hősi halált halt, vagy fogságban elhunyt katonáinkon túli NÉGYSZÁZ-EZER fiatal nő és idősebb férfi halála! Nem beszélve a háborús cselekmények egyébként is adódó áldozatairól! Furcsán hangzik, de Magyarország háborús embervesztesége a legmagasabb, hiszen elvesztette lakosságának 15%-át!!! A hazatértek nagy része még hosszú évekig sem jutott vissza családjukhoz, mert a határon az ÁVH várta őket és sokukat internálótáborokba hurcolták!

Hát ennyit a kommunisták humanizmusáról, a (népi)demokráciáról és az emberi jogokról!

Imádkozzunk a halottakért, a még élőkért és a pribékjeikért!

Tanítása 2
     Nem kevésbé élesen fogalmaz az ún. közvéleményt illetően: „…mi sem jellemzi jobban az ürességet, mint ahogy fontos kérdésekben a nagy többség általában ítéleteket alkot. Kialakul egy közvélemény olyan kérdésekben, amelyekről a véleményt formálók éppoly kevéssé hivatottak nyilatkozni, mint a vakok a színekről – nevezetesen azért, mert a szóban forgó kérdések nekik soha semmilyen fejtörést nem okoztak. Olyan időket élünk, amikor mindenki köteles véleményt formálni minden kérdésben – legyen az politikai, társadalmi vagy vallási –, mert az valamilyen befolyással lehet a döntéshozatalra, jóllehet a nagy többség teljességgel alkalmatlan arra, hogy részt vegyen benne.” Rögtön hozzáteszi, hogy nem vonja kétségbe a „józan paraszti ész” létezését és hatékonyságát mégoly bonyolult ügyekben is – nem szabad elfelejtenünk, hogy más helyütt éppen Newman mutat rá a krisztushívők egészséges hitérzékének jelentőségére –, hanem azokat a manipulatív törekvéseket ítéli el, mely a széles tömegek előítéleteire, félelmeire, érzelmeire alapozva befolyásolják a közvéleményt, ellehetetlenítve a józan mérlegelést és ítéletalkotást. „Ezért van az, hogy a népszerűség annyira ingatag – folytatja –, a nép bálványa ma ez az ember vagy mérce, holnap meg amaz. Soha nem jutnak túl azon, hogy árnyékokat fogadjanak el valóságnak.”
     Mindezt a hit és a vallás tárgyairól való megnyilatkozásokra is érvényesnek tartja. Valahányszor a valóban átélt érzelmeknél többet mutat a szónok, hiteltelenné válik: beszéde közhelyekkel teli, lapos és üres lesz. A ún. „vallásos színezet” tévedhetetlenül jelzi a mélység hiányát.  (folytatása köv.)

 (Newman íróasztala.)

     Az alexandriai Costus nevű király lányaként született 305 körül. Szüleinek sokáig nem volt gyermeke, annak ellenére sem, hogy a király szüntelen áldozatot mutatott be a bálványisteneknek. Alforabius görög bölcs azt tanácsolta neki, hogy az egy Istennek képét öntesse ki aranyból és áldozzon előtte. Az öntés során csodálatosképp egy feszület formálódott ki. Amint bevitték a pogány templomba, a bálványok mind ledőltek.
     Costus bemutatván a kereszt előtt az áldozatot, felesége Sabinella megfogant, majd leányt szült, aki a Katalin nevet kapta (görögül "tiszta"). Már kisgyermekként megtanult olvasni és elmerült a bölcseleti tudományokban, több nyelven beszélt. Tizenhárom éves korában messzi földre híre ment csodálatos okosságának.
     Apja a halála előtt lelkére kötötte leányának, hogy a kereszten függő ismeretlen Istent mindig tisztelje, továbbá csak hozzá méltó szép, gazdag, bölcs ifjúhoz menjen feleségül. Egy kis képet adott Katalinnak, amelyre a Szűzanya és fia volt festve, azt tanácsolva leányának, hogy hozzájuk imádkozzon. A kép azonban teljesen hidegen hagyta Katalint, mert még nem volt keresztény. Nem úgy az édesanyja Sabinella, aki egy Ananiás nevű szent remete tanítása által megtért, megkeresztelkedett és elvonult az Ararát hegyére. Előtte azonban próbálta tudós lányát meggyőzni Krisztus örök igazsága felől, de hiába, mert a tudományok töltötték el Katalin szívét és gondolkodását!
     Anyja aszketikus elvonultságában, szüntelen imádságban kérte Isten Szentséges Anyját, hogy segítse meg lányát a megtérésben és a férjhez menésben.

(folyt.) (Forrásokat lásd a 24-i előszóban!)

Feljegyzések a purgatóriumról 14

     A megdicsőült lelkeknek nagyon jól esik, ha látják, hogy rokonaik, barátaik nem feledkeztek meg róluk a földön, jóllehet számukra nincs többé szükségük az imákra.

Akik már a mennyben vannak, és a földön imádkoznak értük, tetszésük szerint más lelkek javára fordíthatják ezeket az imákat. Cserébe ők sem maradnak hálátlanok.

A Jóisten ítéletei egészen mások, mint a földiek. Ő számításba veszi a vérmérsékletet, a jellemet, hogy valaki mit tett figyelmetlenségből és mit igazi rosszindulatból. Neki, aki a szív mélyét is ismeri, nem nehéz látnia, mi történik ott. Jézus nagyon jó, de nagyon igazságos is!

Milyen távol van a purgatórium a földtől, ahol élünk?

– A purgatórium a földgolyó közepén helyezkedik el.

Maga a föld is egyféle purgatórium?

– Nos, a földön élők közül egyesek már életükben teljesítik, önként vállalt, felajánlott, vagy elfogadott elégtétellel. Ők haláluk után azonnal a mennybe jutnak, hiszen a föld valóban a szenvedés helye.Mások a purgatóriumban kezdik meg tisztulásukat, mert nem voltak áldozatosak.

A hirtelen, váratlan halál igazságosság vagy irgalom a Jóisten részéről? 

– Nos, az ilyen halál hol igazságosság, hol pedig irgalom Isten részéről!

Olyan-e a purgatórium tüze, mint a földi tűz? 

– Igen, azzal a különbséggel, hogy a purgatóriumi tűz Isten igazságosságának tisztító tüze, amihez képest a földi tűz egészen enyhe.

Hogyan éghet egy lélek? 

– Igazságosságában a Jóisten megengedi, hogy a lélek úgy szenvedjen, mintha a test szenvedne, hiszen a lélek az igazi bűnös, a test csupán engedelmeskedik neki (hisz látott-e valaha olyat, hogy élettelen test bűnt követett el?).

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

(folyt.)

Tanítása 1
     „Isten néz téged, bárki vagy, úgy, ahogy vagy, személyesen. Neveden szólít, lát és megért, olyannak, amilyennek teremtett. Tudja, mi él benned, ismeri minden legsajátosabb személyes érzésedet és gondolatodat, adottságaidat és vágyaidat, erődet és gyöngeségedet; lát örömöd és szomorúságod napján, együtt érez minden reményeddel és viszontagságoddal, osztozik aggodalmaidban és emlékeidben, bontakozó és hanyatló napjaidban; átölel és karjában hord, fölvesz és leültet, olvas vonásaidból, akár nevetésbe, akár sírásba hajlanak, akár egészségtől duzzadnak, akár betegségben hervadoznak; gyöngéden tekint kezedre és lábadra, figyel hangodra, szíved dobogására, leheletedre is. Nem szereted magad jobban, mint Ő szeret téged, nem riadhatsz vissza jobban a szenvedéstől, mint amennyire Ő szenved, hogy viselned kell; és ha mégis rád szakadt, akkor mintha magad mérted volna magadra, ha van benned üdvösségre vivő bölcsesség.” Isten legnagyobb vágya, hogy téged a legmagasabb szintre üdvözítsen!
Krisztus követőinek nem szabad sem hazug, sem meggondolatlan, sem hiábavaló és üres szavakat mondaniuk, hanem valahányszor megvallják hitüket, imádkoznak, beszélnek vagy tesznek valamit, annak őszintének és hitelesnek kell lennie, jóllehet tisztában van vele, hogy „semmi nem olyan ritka, mint a becsület és az őszinteség; olyannyira, hogy aki valóban becsületes, az már tökéletesnek számít”. Majd hosszan sorolja Urunk Jézus azon kijelentéseit, melyekben Megváltónk óva int a felszínes vallásosságtól és a könnyelműen tett fogadalmaktól.
     Kijelenti, hogy ezt a keresztényeknek annál inkább meg kell szívlelniük, mert a kor, melyben élnek, a fogadkozások kora. Rögtön hozzáteszi: „Joggal mondhatjuk persze, hogy minden kor a fogadkozások kora. Bizonyos tekintetben kétségtelenül, de napjainkban sajátos értelemben, mert most az egyéni fogadkozások idejét éljük. Mostanában (ha tetszik, ha nem) annyi a magánvélemény, annyi a fenntartás és a nézetkülönbség, annyiféle az igehirdetés meg a tanítás, hogy az szükségképpen kiéleződött minden egyes ember felelőssége önmaga és embertársai üdvösségéért!”

(folytatása köv.)

     Szent Katalin életét a materialista "tudományosság" legendásnak tartja, holott csupán a Fölséges Isten ‒ esetenként természetfölötti ‒ csodái nyilvánultak meg rajta, amit persze tudományosan nem tudnak megmagyarázni. Az, hogy Szent Katalin élete legenda, vagy valóság, csak szemlélet kérdése, hiszen élete és életszentsége által lett Egyházunk szentje!
     Ennek a rendkívüli életnek az áttekintő történetét szeretném bemutatni kedves Olvasóimnak négy részben, a holnapi ünnepétől kezdődően. Fogadják szeretettel!
Felhasznált források:
1) Diós István: A szentek élete
2) Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
3) Magyar katolikus lexikon
4) Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II.
5) http://www.magyarkurir.hu/hirek/alexandriai-szent-katalin
6) http://www.magyarkurir.hu/hirek/mai-nap-szentje-alexandriai-szent-katalin-szuz-vertanu
7) http://www.sacred-texts.com/journals/oc/pc-sca1.htm

 1874. február 15-én Marie de la Croix ágostonrendi nővérnek megjelent a három évvel korábban elhunyt apácatársa Marie Gabrielle nővér a tisztítótűzből, hogy Jézus kérésére felvilágosítást adjon a purgatóriumról. Croix nővér, kérdéseket is tehetett fel. Sorozatom, e párbeszédet teszi közzé!

Feljegyzések a purgatóriumról 13

     Szoktak beszélni egymással a purgatóriumban?

– Amikor Isten megengedi, a lelkek kommunikálnak egymással, a lelkek módján, szavak nélkül. Igaz, hogy most beszélek önnel, de ön nem szellem és nem értene meg szavak nélkül. Én viszont, mivel a Jóisten így akarja, akkor is megértem, ha ajkával egyetlen szót sem szól.

Hol van a purgatórium? Egy behatárolt helyen? 

– A Föld középpontjában, a pokol közelében (ahogy a minap szentáldozás után látta). A lelkek egy szűk térben vannak az ott tartózkodók sokaságához képest, hiszen sok-sok ezer lélekről van szó, de ugyan mekkora teret foglal el egy lélek? Naponta több ezren érkeznek a tisztítóhelyre, és legtöbben harminc-negyven évet töltenek itt, egyesek még sokkal többet, mások kevesebbet.

Földi számítás szerint mondom ezeket, mert itt minden egészen más. Ó, ha felfognák és tudnák az emberek, mi a purgatórium és mit jelent tudni, hogy önhibánkból kerültünk ide! Én nyolc éve vagyok itt, de tízezer esztendőnek tűnik!

Ó Istenem! Mondja el mindezt az atyának, hogy megtudja, milyen a szenvedés eme helye, s a jövőben másokkal is megismertethesse. A tisztítóhelyen ugyan nagyon bűnös lelkek vannak, de bűnbánóak! Bűneik ellenére, amelyekért engesztelniük kell, megerősödnek a kegyelemben, és többé már nem vétkezhetnek, vagyis tökéletesednek. Ahogyan a lélek fokozatosan tisztul az engesztelés helyén, egyre jobban érti Istent, noha nem látja, hiszen ha látná, az már nem a purgatórium volna.

Viszont, ha a purgatóriumban nem ismernénk jobban Istent, mint a földön, szenvedéseink nem volnának olyan gyötrelmesek, hiszen a legfőbb gyötrelmünk Isten hiánya!

A Jóisten adta tudtomra, aki jóságában megengedi, hogy mindenre válaszolni tudjak, amit kérdez, mégha olyasmi is, amit magam nem láttam vagy tapasztaltam. A Jóisten igazságossága tart minket a purgatóriumban, ez igaz, és meg is érdemeljük, de higgye el, hogy irgalma és atyai szíve nem hagy minket minden vigasztalás nélkül. Izzón vágyakozunk rá, hogy egészen egyesüljünk Jézussal, de ő maga is szinte ugyanennyire kívánja. A földön olykor bensőségesen közli magát bizonyos lelkekkel (bár kevesen akarnak figyelni rá), és szívesen tárja fel előttük titkait.

Azok a lelkek részesülnek e szívességekben, akik egész viselkedésükkel Jézus tetszését keresik, akik egyedül érte élnek és lélegeznek.

Ezek a lelkek földi életükben, minden lélegzetvételükkel Neki akarnak örömet szerezni. És egy ilyen léleknek nemcsak nagyon szép hely van kijelölve a mennyben, de a purgatóriumban is sokkal több kegyelmet kap, mint sokan mások.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

(folyt.)

Isten szava, szabadító szó!
     John Henry Newman életszentségére jellemző, legelső és alapvető viszonyulása a kinyilatkoztatott Isten Igéjéhez és a gyermeki engedelmesség. Ez teszi a bámulatos intellektusú gondolkodót, a matematikai tehetséget, az egyetemalapító professzort hasonlóvá ahhoz a gyermekhez, akit maga a mi Urunk állít elénk, mondván, hogyha nem leszünk hozzá hasonlók, nem megyünk be Isten országába. Newman engedelmessége nem vakhiten, hanem gyermeki bizalmon alapuló istenfélelem. Amint tehette, imádkozta a rózsafüzért. Ő tudta, hogy Isten szava szabadító szó, melyet mindenekelőtt követni és megtenni kell, az elméletek csak ezután jöhetnek.   Saját élete példája is azt mutatja, hogy az Úr szavának engedelmeskedve előbb meghozta a maga egzisztenciális döntését, s csak ezután látott hozzá, hogy a hittől megvilágosított értelem segítségével feloldja a látszólagos ellentmondásokat Isten kijelentései között. Ez a magatartás már a maga korában is figyelemre méltó volt, hiszen a relativizmus és agnoszticizmus (a megismerhetőség tagadása) ebben az időszakban kezdett elburjánzani.   Korunkban, amikor az istenfélelemről még hittanórán és prédikációkban is alig-alig hallunk, Newman megalkuvás nélküli, egész életét, igazságkeresését, egyházi szolgálatát átható ragaszkodása és feltétlen engedelmessége Isten igéje iránt már nemcsak tiszteletet érdemel, de egyre inkább olyan kapaszkodónak is mutatkozik, mely egyedül képes a teljes elveszéstől megmenteni.

(folytatása köv.)

Feljegyzések a purgatóriumról 12

     A purgatórium különböző fokozatairól azért tudok beszélni, mert átmentem rajtuk. A purgatóriumon belül különböző fokozatok vannak. A legalsó a leggyötrelmesebb! Szinte ideiglenes pokol, itt vannak azok a bűnösök, akik életükben szörnyű bűnöket követtek el, és ebben az állapotban érte őket a halál, nem hagyva időt megtérésre. Szinte csoda, hogy megmenekültek, sokszor mélyen hívő szülők vagy mások imáinak köszönhetően. Többnyire nem tudtak meggyónni, és a világ azt hitte, elvesztek; a Jóisten azonban, mivel irgalma végtelen, a halál pillanatában megadta nekik az üdvözüléshez szükséges bűnbánatot egy vagy több jó cselekedetükért, amit életük során tettek. Az ilyen lelkek számára borzalmas a tisztítótűz. Valóságos pokol, azzal a különbséggel, hogy a pokolban káromolják Istent, a purgatóriumban viszont áldjuk és hálát adunk neki, hogy megmentett.

Utánuk következnek azok a lelkek, akik nem követtek el olyan súlyos bűnöket, mint az előbbiek, de közömbösek voltak Isten iránt. Életük során nem teljesítették húsvéti kötelezettségeiket, és szintén a halál pillanatában tértek meg, sokszor nem is áldozhattak; ők hosszas közömbösségükért vezekelnek a purgatóriumban. Hallatlan szenvedéseken mennek keresztül elhagyatottan, imák nélkül... igen, mert nem részesülhetnek az imák hatásából.

A purgatóriumnak ebben a részében vannak azok a férfi és női szerzetesek is, akik lanyhák voltak, elhanyagolták kötelességüket, közömbösek voltak Jézus iránt, amiként azok a papok is, akik nem a Királyi Fenségnek kijáró tisztelettel gyakorolták szolgálatukat, és nem szerettették meg Istent eléggé a rájuk bízott lelkekkel. A purgatóriumnak ebben a részében is különféle fokozatok vannak, a lelkek érdemei szerint. Így a felszentelt lelkek tisztulása, vagy azoké, akik több kegyelmet kaptak, hosszabb és fájdalmasabb, mint az átlag világiaké.

Végül a vágy purgatóriuma következik, melyet előtérnek neveznek. Nagyon kevesen kerülik el!

Ahhoz, hogy valaki elkerülje, izzón kell vágyakoznia a mennyországra és Isten látására, ez pedig ritka. Ritkább mint hinnénk, mert még a mélyen vallásos emberek közül is sokan félnek Istentől, s ezért nem elég erősen vágyakoznak a mennyországra. Ennek a purgatóriumnak is meg van a maga kínszenvedése, akár a többinek: az, hogy meg vagyunk fosztva Jézus látásától – micsoda gyötrelem! 

1879/2. Ismerik egymást a purgatóriumban?

– Igen, a lelkek módján! A másvilágon nincsenek többé nevek. A purgatóriumi és a földi létet nem lehet összehasonlítani. Amikor a lélek kiszabadul és leveti a halandó burkot, testével együtt a neve is a sírba száll. Alig tudom elmagyarázni, milyen a tisztítóhely, ám ön az Istentől kapott megvilágosítással kicsit jobban érti, mint mások.

De mi ez a valósághoz képest? Itt teljesen beleveszünk a Isten akaratába, míg a földön bármekkora szent legyen is valaki, mindig megőrzi a saját akaratát.

Nekünk viszont nincs már saját akaratunk. Csak azt ismerjük és tudjuk, amit Isten tudtunkra kíván adni, semmi mást.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

(folyt.)

Feljegyzések a purgatóriumról 11

Azért beszéltem a nagy és a második purgatóriumról, hogy megértse: a purgatóriumban különböző fokozatok vannak. Azt a helyet nevezem nagynak, ahol a legbűnösebb lelkek tartózkodnak, ahol én is két évig voltam úgy, hogy semmilyen jelét nem adhattam gyötrelmeimnek. A második purgatórium mégis más, bár ott is sokat kell szenvedni, de kevesebbet, mint az elsőben.

Végül van egy harmadik hely is, a vágyakozás purgatóriuma. Ott nincsen tűz. Azok a lelkek vannak ott, akik nem vágytak eléggé a mennyországra, akik nem szerették eléggé Istent. Itt vagyok most, ám e harmadik purgatóriumon belül még sok fokozat létezik. Ahogy a lélek lassacskán tisztul, már nem ugyanazok a szenvedései. Minden azzal arányos, hogy milyen bűnökért kell engesztelnie. Hívja fel az emberek figyelmét, hogy mindennap ajánlják fel tetteiket Istennek. Erre sajnos, sem a világiak, sem a szerzetesek nem gondolnak eleget!

Így aztán sok, önmagában véve jó cselekedet nem nyer majd jutalmat a végső napon, mivel végrehajtásuk előtt nem ajánlották fel azokat a Jóistennek.

Soha ne tekintsen hátra, hogy múltbeli viselkedését vizsgálgassa. Tegye egészen a Jóisten kezébe, és haladjon mindig tovább. Életét két szó foglalja össze: szeretet és áldozat. Áldozathozatal reggeltől estig, de szeretettel! Ha tudná, milyen a Jóisten!

Hogyan tudjuk legjobban dicsőíteni Szent Mihályt?

– Azzal, ha a lehető lebuzgóbban terjesztik a tisztítótűzben lévő lelkekért végzett áhítatot, és sokakkal megismertetik Szent Mihály fontos küldetését a szenvedő lelkek felé. Isten rábízta azt a feladatot, hogy a lelkeket az engesztelés helyére (purgatóriumba), megtisztulásuk után pedig örök otthonukba vigye. Mondja meg az atyának, hogyha szeretne Szent Mihálynak kedvében járni, akkor erősen ajánlja híveinek a purgatóriumi lelkekért való áhítatot. A világban nem gondolnak erre! Ha valakinek meghalnak a szülei vagy a barátai, elmond néhány imát, néhány napig sírdogál, aztán kész, a lelkek pedig magukra maradnak! Igaz, megérdemlik, hisz amíg a földön éltek, nem imádkoztak a megholtakért ők sem, s az isteni Bíró úgy bánik velünk a másvilágon, ahogy az előző világban éltünk. Annyit tudok, amennyit a Jóisten akar, és tudásom korlátozott. Valamennyit tudok a közösségről, de ez minden.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

November 21.  - A gyermek Mária bemutatása a templomban

     A Boldogságos Szűz bemutatásának ünnepe. Valószínűleg I. Jusztinianusz császár a Szűzanya születésének feltételezett helyén templomot építtetett (az ószövetségi templom közelében). Ezt 543. november 21-én szentelték fel. Bár a templom később megsemmisült, az emléknap fennmaradt. Keleten a VIII. századtól, a római naptárban csak 1585 óta szerepel, de mi magyarok a XII. sz. vége óta megüljük e napot, mert III. Béla királyunk Bizáncban nevelkedett.

     Tartalmában az ünnep ősrégi hagyományt hirdet: Joachim és Anna házasságából hosszú ideig nem született gyermek. Anna asszony fogadalmat tett, hogy születendő gyermekét az Úrnak fogja szentelni.
     Damaszkuszi Szent János írja Máriáról: "Három éves koráig a szülői házban nevelkedett, majd elvitték a jeruzsálemi Templomba és ott élt nyolc évig, a templom szolgálatára szentelt hajadonokkal. Itt a Szentlélek irányításával nemcsak tisztaságát őrizte, hanem a kegyelem is napról napra nőtt benne. Ragyogó tisztasága és kegyelemmel teljessége lett az alap arra, hogy általa szülessen meg a Megváltó". 
      A liturgiában arra emlékezünk tehát, hogy a Szűzanya Istennek adta, szentelte magát.

Legyetek teljesen készen átadni magatokat Isten kezébe
     1864-1874 Newman legtermékenyebb időszaka volt a teológiai publikációk terén. Számos cikke, könyve és verse az egész világon ismertté vált. Amikor Newman prédikált, természetfölötti képességgel emelte fel az emberi szíveket Istenhez. Egy zseni volt, rendkívüli ékesszólással és bensőséges hitérzékkel.Fő célja az volt, hogy az embereket az élő hitre és az Isten iránti engedelmességre buzdítsa.Az igazságot keresőknek ezt tanácsolta: „Olyan benső hozzáállást kell kialakítanotok, hogy készek legyetek teljesen átadni magatokat Isten kezébe. Ő elvezet titeket a tökéletes engedelmességre.” A bánkódó bűnösöket óvta a türelmetlenségtől, nehogy túl sok imát és vezeklést vegyenek magukra. Azt tanácsolta nekik, hogy kis dolgokkal kezdjék, és bízzák magukat a gyóntatójuk vezetésére.   Szent Newman bíboros azt mondta a kezdő keresztényeknek, hogy a hit útján próbatételeket fognak átélni: „Próbát kell kiállnom: az értelmem próbára tétetik, mert hinnem kell; az érzelmeim próbára tétetnek, mert ahelyett, hogy azt tenném, amihez kedvem van, Istenre kell majd hallgatnom; a testem próbára tétetik, mert le kell majd igáznom. (…)   Ne aggódj, menj tovább: »A mennyország nem a gyáváknak való« – mondogatta Szent Fülöp.
     Szólítsd az emberek üdvözítőjét, ő meghallgat téged. Meggyógyítja minden sebedet, melyet az ő szolgálatában szereztél.”

(folytatása köv.)

A legfelsőbb elismerés
     Útja a katolicizmuson belül sem volt problémamentes. Megtérése után sok félreértés és megaláztatás érte: egyrészről elvárták, hogy sok konvertitát hozzon az egyházba; másrészről a katolikus egyház hivatalos képviselői sokáig bizalmatlanok voltak vele szemben, „liberális katolikus”nak tekintették. Ellenállást váltott ki a dublini egyetem felállítása is, ahol Newman a katolikusok szellemi továbbfejlesztését tűzte ki célul. 1859-ben pedig meggyanúsították a Rambler című folyóiratban a laikusok mellett írt cikke miatt. Ellenfelei közé tartozott az angol katolicizmus másik nagy alakja, Henry Edward Manning bíboros is. Meghívták az I. vatikáni zsinatra, de egészségi állapota miatt nem vett részt rajta. Bár a pápai tévedhetetlenség kihirdetésének időszerűségét vitatta, a tárgyi jogosultságát védelmezte, pl. a Norfolk hercegéhez írt híres levelében.
     Amikor a pápai székbe lépő XIII. Leó pápát megkérdezték, hogy milyen egyházpolitikát fog folytatni, mosolyogva így válaszolt: nézzék meg, hogy ki lesz az első bíboros, akit kinevezek. Ez az első bíboros John Henry Newman volt, akit lelkipásztori és tudományos munkássága elismeréséül XIII. Leó pápa 1879-ben meghívott a bíborosok testületébe. Newman a bíborosi címerére a „Cor ad cor loquitur” (a szív a szívhez szól) jelmondatot íratta.
Bíborosi kinevezésével sikerült eloszlatnia a Newmant takaró felhőket, és hazájában tiszteletet és nagyrabecsülést keltett iránta. A pápa évek múltával is „il mio cardinale”-nak (az én kardinálisomnak) nevezte és úgy nyilatkozott róla, hogy az Egyházat akarta megtisztelni kinevezésével s büszke rá, hogy neki adatott meg egy ilyen ember kitüntetése.

(folytatása köv.)

Feljegyzések a purgatóriumról 10

1879/1. Igen látjuk Szent Mihályt, úgy, ahogy az angyalokat lehet látni! Nincs teste. Ő jön a purgatóriumba mindazon lelkekért, akik megtisztultak, mert ő vezeti őket a mennybe. Igen, igaz, a szeráfok közé tartozik, ahogy a monsignor mondta. Ő a legfőbb angyal a mennyben.

Őrangyalaink is szoktak jönni látogatni, de Szent Mihály sokkal szebb náluk!

A Szűzanyát testestől látjuk. Ünnepein szokott a purgatóriumba jönni, és sok lélekkel tér vissza a mennybe. Míg velünk van, nem szenvedünk. Szent Mihály szokta kísérni; amikor viszont Szent Mihály egyedül jön, ugyanúgy szenvedünk, mint egyébként. 

Ismétlem, ne féljen tőlem. Nem fog látni szenvedéseimben. Később, amikor lelkileg erősebb lesz, látni fog tisztítóhelyen szenvedő lelkeket, akik nagyon elrettentőek, de ne gondoljon erre, nehogy megrémüljön. A Jóisten akkor majd megadja önnek a kellő bátorságot és mindent, amire szüksége lesz, hogy teljesítse szent akaratát.

Kérdésére, hogy hol van X nővér? 

– A nagy purgatóriumban, ahol nem használnak neki az emberek imái. A Jóistennek sok szerzetes halála nem tetszik – ha mondhatom így –, hiszen azért hívta meg ezeket a lelkeket, hogy a földön hűségesen szolgálják, haláluk után pedig azonnal a mennybe jussanak, hogy dicsőítsék őt...

Ehelyett előfordul, hogy hűtlenségük miatt hosszasan időznek a purgatóriumban, sokkal hosszabban, mint a világiak, akik nem kaptak annyi kegyelmet!

Ha szabadulok, meglátja, sokkal többet teszek majd önért, mint ön tett értem. Máris sokat imádkozom önért.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

A hajthatatlan igazság és kimeríthetetlen irgalom
     „A vallás drámája, az igazság és a tévedés harca mindig egy és ugyanaz. Az egyház elvei és eljárásmódjai ma éppen olyanok, mint annak idején voltak; az eretnekek elvei és eljárásmódjai ugyanazok voltak, mint ma a protestánsokéi. Erre a következtetésre jutottam, hogy a múlt holt iratai és a jelen lázas története között szörnyű a hasonlóság. Miként az V. század árnyéka vetült rá a XVI.-ra, úgy az elmúlt világ zavaros vizeiből egy szellem kelt elő az új világ ruhájába és formáiba öltözötten. Az akkori egyházról éppúgy elmondhatjuk, mint a mairól, hogy kemény, és sem ellentmondást, sem megalkuvást nem tűrő; határozott és könyörtelen; az eretnekek pedig állhatatlanok, változékonyak, óvatosak, álnokok, örökké a világi hatalomnak udvarolnak, és soha nem értenek egyet, hacsak nem az utóbbi segítségével; a világi hatalom pedig örökké csak integrál, megkísérli félretenni a láthatatlant, a hitet a parancsoló szükséggel helyettesítve. Mi értelme lett volna hát folytatnom a vitát, védelmezni az álláspontomat és a szakadárok számára kovácsolom az érveket, az ördög ügyvédjének szerepét vállalva a sokat tűrt Atanáz és a fenséges Leó ellenében? Legyen lelkem a szentekkel, és ne emeljem rájuk a kezemet!” (vö. Ap 208-209.)
     A katolikus egyházban azonban, nemcsak a hajthatatlan igazságot, hanem a kimeríthetetlen irgalmat is meg lehet találni, a kettő egyszerre van meg benne, hiszen ezt is, azt is Jézus Krisztus hagyta rá, aki maga a végső Igazság és a végtelen Irgalom.

(folytatása köv.)

November 19. Árpád-házi Szent Erzsébet (II. András király leánya, Lajos türingiai őrgróf felesége. 1207–1231), a szegények, betegek, árvák adakozó patrónájának ünnepe. A legismertebb magyar szent a világon.

Feljegyzések a purgatóriumról 9

Hagyatkozzék az Úr tetszésére, és legyen nyugodt. Amiket mondtam, teljesülni fog és ne is akadályozza, mert Jézus akarja így.

Legyen önmegtagadásból előzékeny azokkal, akik kevésbé kedvesek önnel, mint mások, bármi rosszat tettek is, mindezt Jézus örömére.

Jegyezze meg! Akik elkárhoznak, kizárólag azért kárhoznak el, mert mindenáron ezt akarják. Ahhoz ugyanis, hogy így végezzék, az Istentől kapott kegyelmek és jó sugallatok ezreit kellett elutasítaniuk, tudva és akarva! Tehát ők tehetnek róla! 

Ismétlem, ne féljen tőlem. Nem fog látni szenvedéseimben. Később, amikor lelkileg erősebb lesz, látni fog tisztítóhelyen szenvedő lelkeket, akik nagyon elrettentőek, de ne gondoljon erre, nehogy megrémüljön. A Jóisten akkor majd megadja önnek a kellő erőt és bátorságot, amire szüksége lesz, hogy teljesítse szent akaratát.

Kérdezi, hogy nem büntetés-e ez? 

– Nem, dehogy! Azért vagyok itt, hogy én enyhülésben részesüljek, ön pedig megszentelődjék. Ha kicsit jobban figyelne arra, amit mondok...

Megértem, hogy nem tartja normális dolognak, hogy így beszélgetünk, és megértem, hogy zavarban van. Tudom, hogy gondot okozok önnek; ám mivel Isten megengedi, nekem pedig enyhülést ad, ugye hajlandó megbocsátani nekem? Ha megszabadulok, meglátja, sokkal többet teszek majd önért, mint ön tett értem. Máris sokat imádkozom önért.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!) (folyt.)

Feljegyzések a purgatóriumról 8

      1875. május 18. Mily kevés az igazi szerzetes, akiben csakugyan megvan állapotának lelkülete! Talán ötven közül egy! Mindenáron tartozzék e kiváltságosok közé! Mekkora a felelőssége egy elöljárónak, egy újoncmesternőnek, egy tanárnak! Micsoda számadással tartoznak Istennek!

Lassan-lassan, ahogy szabadulok, tisztábban hall majd, amikor pedig teljesen megszabadulok, második őrangyala leszek! Az anya még mindig a tisztítóhelyen van, mert több olyan dolgot vezetett be a közösségben, amelyek nem illettek össze a hivatásunkkal, inkább a lazítást szolgálták. Nagy tudomány, ha valaki képes a lelkek megkülönböztetésére. Ha nagyobb figyelemmel járnának el a jelöltek befogadásánál, kevesebb probléma lenne a közösségekben.

1878. A nagy bűnösök és azok, akik közömbösségből szinte egész életükben távol voltak Istentől, valamint a szerzetesek, akik nem olyanok voltak, mint lenniük kellett volna, a nagy purgatóriumban vannak, ott az értük felajánlott imák nem használnak nekik. Életük során nem törődtek a Jóistennel; most ő sem törődik velük, mintegy magukra hagyja őket, hogy vezekeljenek hitvány életükért.

Aki a földön él, fel sem tudja fogni, mit szenvedünk, és el nem tudja képzelni vagy elgondolni, milyen a Jóisten! Mi azonban ismerjük és értjük, mivel lelkünk már megszabadult a kötelékektől, melyek nem engedték, hogy felismerjük a Jóisten szentségét, fenségét és nagy irgalmát. Mártírok vagyunk, akiket úgymond elemészt a szeretet. Ellenállhatatlan erő hajt az Isten felé mint középpontunk felé, ugyanakkor egy másik erő vissza taszít engesztelésünk helyére, ahol arra kényszerülünk, hogy ne érjük el vágyainkat. Ó, micsoda gyötrelem! De megérdemeljük, és itt nincs zúgolódás. Azt akarjuk, amit a Jóisten akar.

Nagyon meg vagyok könnyebbülve, mert már nem vagyok a tűzben. Most csak az olthatatlan vágy él bennem, hogy lássam a Jóistent, jóllehet ez még hatalmasabb szenvedés! De érzem, hogy közeledem számkivetésem végéhez, a helyhez, ahová minden vágyammal vágyakozom. Egyre szabadabbnak érzem magam, de hogy mikor szabadulok meg, egyedül a Jóisten tudja.

Lehet, hogy még évekig kell vágyakoznom a mennyország után. Imádkozzék továbbra is mindig; később meghálálom.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

Szent Péter és Pál bazilikák felszentelésének emléknapja

A templom Istennek szentelt hely. A templom felszentelésében a templom névadó szentjét tiszteljük, akinek védelme alá helyezi magát a templomban összejövő Isten népe. Ma éppen ezért a két fő apostolt, Pétert és Pált tiszteljük, és kérjük, közbenjárásukkal segítsenek bennünket. 

Már a XII. századtól november 18-án ünnepelték Szent Péter vatikáni és Szent Pál "falakon kívüli"  bazilikáinak szentelési ünnepét. Sőt, már a IV. században Szilveszter és Sziriciusz pápák is megünnepelték a két bazilika felszentelését. A ma is látható újjáépített Szent Péter Bazilikát 1626. november 18-án, a Szent Pál Bazilikát pedig 1854. december 10-én.
Mai napon tehát a két főapostolt ünnepeljük. Imádságos megemlékezéssel szállunk lélekben a vatikáni dombokhoz, ahol a hatalmas bazilika hirdeti Krisztus földi helytartójának, Szent Péter vértanúságát, és az ostiai út harmadik mérföldkövénél a Nemzetek Apostolának, Szent Pálnak fővételét.
A két bazilika monumentális építészeti szépségével maradandóan hirdeti, hogy a két főapostol a legnagyobb méltóságra jutott azzal, hogy evangelizációjukkal beragyogtatták a világot, és életükkel megdicsőítették Istent. 

Őszintén keresni az igazságot
     Bár megtérésében óriási a szerepe értelmének, volt olyan intelligens, hogy belássa: az ember Istennel való kapcsolata mélyebb és egzisztenciálisabb, mint amire az értelem képes. Így ír erről Apológiájában: „Szent Ambrus mondásának erejét nagyon átéreztem: »Úgy tetszett Istennek, hogy nem a logika eszközeivel menti meg népét« – a papírízű logika iránt mindig is ellenszenvvel viseltettem. Engem soha sem a logika hajtott előre, mint ahogy az időjárást sem a barométer higanyszála vezérli. Mindig a konkrét létező érvel, az évek szállnak, s már másként gondolkodom, hogyan lehetséges ez? A teljes személyiség mozog, a papírlogika csak rögzíti a változást. A világ minden logikája kevés lett volna ahhoz, hogy gyorsabb haladásra késztessen Róma felé, mint ahogy történt... A nagy tettekhez idő kell.” (Ap 275-276.)
     Newman meg volt győződve arról, hogy mindenki, aki őszintén keresi az igazságot, keresését a Katolikus Egyházba lépéssel teljesíti be, úgy vélekedett, hogy „az igazi filozófiában semmi sincs az ateizmus és a katolicizmus között, s hogy a valóban következetes emberi elmének
„Így az egyiket, vagy a másikat kell választania”. E két egymással ellentétes hozzáállás között van a protestantizmus.      Newman egy egyszerű elvet javasolt a megkülönböztetésre: „Csak két út létezik: Rómába vagy az ateizmushoz. Az anglikán hit az első irányba vezető út közepén jár, a liberalizmus meg a másik út közepén”.

(folytatása köv.)

Feljegyzések a purgatóriumról 7

     1874. június. Jegyezze meg: a vihar, amely feltámad, hogy megtépázza a lelket, hamar el is múlik. A sátánnak mindenütt vannak követői, még a szerzetesközösségekben is.

Nem, nem látom Jézust, amikor ki van helyezve az Eucharisztiában, de érzem a jelenlétét. Úgy látom őt, ahogyan ön is, a hit szemével, jóllehet, a mi hitünk sokkal élőbb, mint az öné. Mi tudjuk, milyen az Isten!

Ha jól akar készülni a szentáldozásra, akkor szeressen előtte, szeressen hálaadás közben, és szeressen mindenkor. A Jóisten azt akarja, hogy egyedül Érte éljen, egyedül rá gondoljon, egyedül Róla álmodozzék.

Tagadja meg lelkét, szemét, nyelvét, ez sokkal kedvesebb lesz a Isten előtt, mint a testi vezeklések, amelyek sokszor saját akaratunkból származnak. Úgy gondoljon Istenre, mint édesapára, drága hitvesre. Szíve gyengédségét egyedül Jézusnak öntse ki, de teljesen!

Igen, az egész örökkévalóságon át dalolni fogja a végtelen irgalmat, amelyben részesült. Annyira szeresse Jézust, hogy nyugvóhelyet találhasson a Szívében, ahol – hogy úgy mondjam –, kipihenheti azt a sok bántást, ami mindenütt éri. Szeresse őt a közömbösek helyett, a gyenge lelkek helyett is!

1874. december 12. Akinek fontos Isten, annak legyenek fontosak a lelkek is. Nem volna nagy érdem egyedül üdvözülni. Isten oly nagy tökéletességet kíván öntől, amilyet sokaktól nem. 

1875. Nagyon ügyeljen bensőjére, apró fájdalmait egyedül Jézusnak tartogassa. Ő bőven képes kárpótolni bármiért. Élete csupa belső szeretetcselekedet és önmegtagadás legyen, de erről egyedül Isten tudjon.

Ne tegyen semmi rendkívülit: nagyon rejtetten éljen, rejtetten Jézusával szorosan egyesülve! A Jóisten azt akarja, hogy egyedül őt szeresse. Boldogok a lelkek, akik ezt a kincset birtokolják!

Élete során nem Jézus távolléte lesz a nagy vezeklése, hanem a mélységes fájdalom, amiért a múltban oly sokszor megbántotta, miközben Ő túláradó kegyelmekkel halmozta és halmozza el.

Senkihez se menjen panaszkodni csekélységek miatt, még az elöljáróhoz se. Az apró szenvedéseket tartsa meg magának és Jézusának, akinek mindent mondjon el. Ne aggódjék túlságosan az egészségéért. A Jóisten mindig ad majd elég erőt, hogy szolgálni tudja.

1875. május 14. Lelkigyakorlata alatt igyekezzék, hogy egyetlen kegyelem se menjen veszendőbe azok közül, amelyekkel az Úr megajándékozza, hogy mindig kövesse a kegyelmi indításokat, hogy lelkületét hatalmas hit és nagy összeszedettség jellemezze. Úgy kezdjen minden napot, mintha még semmit nem tett volna, de soha ne engedjen a csüggedésnek.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

Forrás: http://www.ncregister.com/blog/breedail/four-exorcists-urge-day-of-fasting-prayer-and-reparation-dec.-6

     Imára és engesztelésre szólítanak az ördögűzők, az Egyházban erősödő démoni befolyás visszaszorítására!  
     A National Catholic Registerben közzétett közös nyilatkozatban négy ördögűző arra kéri a katolikus híveket, hogy december 6.-án imádkozzák minél többen a rózsafüzért és általuk javasolt imákat Jézus Szentséges Szívéhez, valamint végezzenek „valamilyen önmegtagadó cselekedetet, mint pl. böjt, számunkra kedves dologtól való megtartóztatás vagy az áldozathozatalnak bármilyen formája”.  
A nyilatkozat szerinti szándék szerint erre azért van szükség, hogy „a közelmúlt eseményeinek köszönhetően erőt nyert ördögi befolyástól megszabadítsuk az Egyházat”!
Az ördögűzők, akik a hivatásuk sajátos jellege miatt névtelenséget kértek, az alábbiakban indokolták kérésüket. 
A Pán-amazóniai szinóduson megjelent andoki indiánok istenszobra, Pachamama tiszteletére rendezett ceremónia, a vele kapcsolatosan elhangzott, őt tisztelő szavak szerintük voltaképpen egy démont dicsőítettek.  
Őszintén szólva nem volt megszokott látvány a pogány idol előtt, a pápa jelenlétében hajlongó szerzetes, valamint a furcsa rituálé a vatikáni fák árnyékában… Mint ahogy az sem, hogy mindezek után körmenetben vitték a szobrokat a Szent Péter Bazilikába, majd egy Mária templomban, annak oltáránál helyezték el a természeti népek által istenábrázolásként tisztelt alkotásokat. Az ördögűzők felhívják a figyelmet arra, hogy a Szentírás a pogány istenábrázolások előtt bemutatott szertartást egyértelműen ördögöknek való áldozat bemutatásának, a velük való együttműködésnek minősíti (1Kor 10,20-21), illetve felhívja a figyelmet arra, hogy minden, a pogány népek istenségei valójában démonok! (Zsolt 95,5; 106,37)
„Ezek az események felhívják a figyelmet arra, hogy egy lelki harcban élünk, amely magában az Egyházban folyik” – fejtették ki zárásul az exorcisták.  

Semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, és nincs olyan titok, ami ki ne tudódna. Ezért amit sötétben mondtatok, fényes nappal halljátok majd vissza, és amit a belső szobában fülbe súgtatok, a háztetőkről fogják hirdetni. (Lk 12,2-3)

A papi hatalom erejében
    1846 őszén Newman Rómába ment, ahol teológiai tanulmányai után 1847. május 31-én Fransoni bíboros pappá szentelte, majd belépett a Néri Szent Fülöp alapította oratoriánusokhoz. 1847-ben IX. Piusz pápától engedélyt kapott, hogy 1848-ban Birminghamben, majd 1849-ben Londonban is oratóriumot alapítson, és mint az új angol oratoriánus kongregáció tartományfőnöke tevékenyen részt vett a lelkipásztorkodásban, és plébánosként teljesen a szegények gondozásának szentelte magát.
     Felszentelése után így írt az Eucharisztiáról: „Semmi sem tölt el akkora örömmel és vigasztalással, semmi sem szólítja meg úgy a szívemet, mint a Szentmise. Véget nem érően részt vehetnék rajta, és nem unnám meg. Ez a legnagyobb tett, ami csak a világon létezhet. Az örökkévaló olyan az oltáron, amilyen a testben és vérben volt, aki előtt angyalok borulnak le és ördögök reszketnek. Krisztus látható jelek alatt alapította meg testének és vérének állandó csodáját. (…) Papjainak pedig hatalmat adott arra, hogy azt tegyék, amit ő tesz. A bűnösök kezébe adta magát. A gyönge sötét, megvilágosítatlan. Bűnös ember a kapott papi hatalom erejéből lehozza a Magasságbelit a földre, a szűkös szentségházba rejti, és a bűnös embereknek adja ... Testvéreim, nyilvánvaló, hogyha Istent csak mindenhatónak valljuk, akkor csak félig ismerjük őt, ha teljesen meg akarjuk ismerni, az Eucharisztiában kell őt megismernünk, mint azt, akinek neve »Velünk az Isten« és »Jézus« »Isten a szabadítás)”.
     1851-től hét éven át az új dublini katolikus egyetem rektora lett, majd visszavonult kolostorába Birminghambe, ahol előkelő családok gyermekeit nevelte és a tudománynak élt. Innét, edgbastoni magányából haláláig ő irányította Anglia szellemi és vallási mozgalmait.
     Cikkeket és könyveket Írt, pasztorációs tevékenységet végzett az ír munkások között, szerkesztette a Rambler (Vándor) című folyóiratot a katolikus értelmiség számára. Newman nézetei megelőzték a korát. A pápa és az ír püspökök kérésére egybegyűjtötte neves professzorok egy csoportját, és 1854-ben megalapította a dublini katolikus egyetemet. 1858-ig ő volt az egyetem rektora.

(folytatása köv.)

Feljegyzések a purgatóriumról 6

     Akkor juthat a tökéletesség csúcsára, ha minden iránt közömbössé válik, a Jóistent kivéve. A szerzeteseknek nincs joga, hogy javaik fölött rendelkezzenek, ez ellenkezik a szegénységgel. Ha jól imádkozik, az önre bízott lelkek meg fogják érezni. A Jóisten sohasem tagad meg olyan kegyelmet, amit jól végzett imádságban kérnek tőle.

A szerzetesek purgatóriuma sokkal hosszabb és szigorúbb, mint a világiaké, mivel a szerzetesek több kegyelmet tékozoltak el. Sok nővér – bár saját hibájából –, de elhagyatottan szenved a tisztítóhelyen, mert soha senki nem gondol rájuk. Elhunyt tisztelendő anyánk mondta nekem, hogy a Jóistennek nagyon tetszésére volna, ha a közösség időnként misét mondatna értük. Mondja el ezt az elöljáró anyának!

Elképzelhetetlen a purgatóriumi lelkek gyötrelme! A világban senki sem gondol erre. Még a szerzetesközösségek is megfeledkeznek erről. Ezért akarja a Isten, hogy különösen imádkozzanak szegény purgatóriumi lelkekért, és ezt az áhítatot adják tovább mindenkinek, hogy majd beszéljenek róla a világban! 

M. a purgatóriumban van, mert okoskodó megjegyzéseivel sokszor meggátolta a jót, amit az elöljárók tehettek volna. Tegye gyakorlattá magában Isten jelenlétét, aki keresi az odaadó lelkeket, akik önmagáért szeretik őt. Nagyon kevesen vannak!

Ha a purgatóriumban láthatnánk a Jóistent, akkor ez lenne a mennyország!

Ha egy lélek igazán, őszintén és szeretetből keresi Istent a szívében, akkor Ő nem engedi, hogy csalódás érje. Ám Isten sokszor ott is kiárasztja kegyelmeit, ahol sok a rosszaság... önt miért utasítaná el? Szentelje, áldozza fel, adja oda magát a Jóistennek! Sohasem tehet érte túl sokat. Jól gondolja, hogy csak a túlcsorduló áhítatunk árad át másokra.

Jobb üllőnek lenni, mint kalapácsnak! Ne fáradjon bele a testi-lelki önmegtagadásokba, hiszen még alig adott elégtételt a múltért.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

Az apostoli folytonosság
     Megtérése után Newman sok esetben szorult védekezésre, barátai kérdésekkel, vádakkal zaklatták. Ezekre a támadásokra a megtérő megpróbált részletesen válaszolni elsősorban azért, hogy meggyőzze a vádlókat a vádak alaptalanságáról, megfogalmazva, hogy miben hisz, és ezzel azt is, hogy hogyan jutott el az igazság felismerésére. Ezzel hozzájárult ahhoz, hogy mi is jobban megértsük gondolatait. 1864-ben Edward Bouverie Pusey-nek (1800-1882) írt levelében igyekezett összefoglalni a katolikus és anglikán mariológia közötti különbségeket. Bár Mária tisztelete jelen volt Newman anglikán korszakában is, de megtérésével ez a kép még teljesebbé vált. Bizonyos kifejezések új értelmet nyertek, új összefüggéseket látott meg, olyan szavak, kifejezések kerültek középpontba, amelyeknek korábban nem tulajdonított fontosságot.
     A Katolikus Egyházba való belépése után sokat szenvedett a meg nem értés, az ellenségeskedés, a rágalmak, a vádaskodás és a képmutatás miatt... Némán viselte mindezt, mint Krisztus Pilátus előtt: csak akkor reagált, amikor a vádak a Katolikus Egyház iránti hűséget vontak kétségbe. Nem szűnt meg azonban szeretni azokat, akik megtérése után elfordultak tőle.
     Bár az anglikán egyház papja volt, ez érvénytelennek minősült a római egyházban, a Krisztustól való apostoli folytonosság (szukcesszió) megszakadása vagy bizonytalansága miatt! Már III. Gyula pápa 1554-ben és IV. Pál pápa 1555-ben kelt levelében felhívta a figyelmet az anglikán papszentelés érvénytelenségére. XIII. Leó, 1896. szeptember 13-án az Apostolicae curae et caritatis kezdetű levelében részletesen foglalkozott az anglikán papszentelés érvénytelenségével (DS 3315). 1846 februárjában tehát Newman Rómába ment. Belépett a De Propaganda Fide kollégiumába, hogy megkezdje teológiai tanulmányait és felkészüljön a pappá szentelésére.

(folytatása köv.)

Skóciai Szent Margit (1047-1093)

     Angliában a XI. század elején súlyos trónviszályok dúltak. Az egyik trónörökös Angliai Edmund Magyarországra menekült és itt feleségül vette Szent István királyunk húgát (más vélekedés szerint a lányát) Ágotát. 1047-ben Reskán (ma Mecseknádasd) született meg első gyermekük Margit, akit még kettő követett: Krisztina és Edgár. (Képen: Margit már kora gyermekkorában tudott olvasni)
     Edmund jól érezhette magát Magyarországon, hiszen atyjának rokona került trónra 1041-ben, tehát már nyugodtan hazatérhetett volna. Ennek halálát követően, küldöttség indult Magyarországra, hogy a király unokaöccsét és családját visszahozzák Angliába. 1057 körül érkezhetett Edmund a feleségével, Ágotával és gyermekeivel Anglia földjére. Margit ekkor tíz éves lehetett.
     Néhány év múlva meghalt Edmund. A halála után támadt trónviszályban rövid ideig fia, Edgár uralkodott, de Hódító Vilmos hadai elől az egész családnak menekülnie kellett. Hajójukat Magyarország felé szándékoztak irányítani, de egy rendkívüli vihar Skóciába sodorta őket, ahol „Véreskezű” Malcolm uralkodott, aki kegyetlen irtó hadjáratot folytatott atyja gyilkosa, Macbeth hívei ellen. A 47 éves Malcolm nem csak menedéket adott nekik, de megkérte a 24 éves Margit kezét is, amit Margit, anyja biztatására elfogadott.
     Életrajzában ez áll: Skócia királya a legnemesebb családból vett magának feleséget, aki bölcsességének és jámborságának hatására Malcolm király elhagyta véres vad szokásait, nevéhez fűződik az irtó hadjárat befejezése. Az egész királyi udvar megváltozott és Margit királyné előtt többé egy durva szót ki nem ejtettek. Támogatta az elesetteket, és szegény-szállásokat építtetett. Rendeletbe hozta, hogy minden napnak első órájában hozzanak eléje kilenc szegény árvát, akiket maga etetett meg.
Számos templomot és kolostort emeltetett. Tekintélye volt a politikai, a kereskedelmi sőt a hitbeli kérdésekben is, olyannyira, hogy Margit hívta össze a skót egyház zsinatát, hogy a római egyház szokásaitól eltérő félpogány szokásoktól megszabadítsa a hitéletet. A királyné a zsinaton tárgyalt teológiai kérdésekhez is hatékonyan hozzászólt. Akkoriban éles viták folytak arról, hogy a bűnös embernek egyáltalán szabad-e Krisztus Testét magához vennie. Margit azt a nézetet képviselte a zsinat előtt, hogy ‒ jóllehet valamennyien bűnös emberek vagyunk – ám ha valaki meggyónt, megbánta bűneit, teljesítette az elégtételt, és hittel járul a szentáldozáshoz, az a Szentírás szerint nem ítéletre, hanem bűnei bocsánatára méltó. (Ld. a képen!)
Házasságából nyolc gyermek született és többüket szentté avatták. Szent Margit minden angol királyné anyja lett azáltal, hogy Matild nevű lánya Hódító Vilmos fiához, I. Henrikhez ment feleségül.
Edinburgh-ban hunyt el, 1093. november 16-án, 47 éves sem volt.
Halála után szinte azonnal szentként kezdték tisztelni, különösen, hogy Dunfermlin-i sírja fölött többször fényvillanásokat láttak!
Ünnepélyes szentté avatása 1261-ben történt. Maradványait a reformáció alatt férjével együtt Spanyolországba menekítették, ma az Escorialban nyugszanak. Egy feljegyzés szerint, amikor a szentté avatás alkalmával ereklyéit kiemelték, nem csak mennyei illat áradt a maradványokból, de amikor egy ezüst hordeszközre helyezve a templom szentélyébe vitték, Malcolm király sírboltja előtt haladva meg kellett állniuk, mert az ereklyét vivők képtelenek voltak tovább menni. Akkor egy öregember azt tanácsolta, hogy emeljék ki Malcolm csontjait is, és helyezzék Margit mellé. Mikor ez megtörtént, folytathatták útjukat. Ezt jelként foghatjuk fel, hogy Margit megszelídítette és szentségben maga mellé vette férjét, Malcolmot.
Szent Margit fej-ereklyéjét a francia jezsuiták őrizték, de a Dicső Francia Forradalom elpusztította!
A feljegyzések szerint Szent Margit dúsan illusztrált evangéliumos könyve folyóba esett, ám csodás módon megtalálták minden folt és szétázás nélkül! Ma az Oxfordi Bodleian Library-ben őrzik (ld. a képet).
Leo Cushley, Saint Andrews és Edinburgh érseke bejelentette, hogy felélesztik a 13. századi eredetű zarándokhagyományt Szent Margit, a magyar származású királyné tiszteletére, melynek során, minden év június 19-én Dunfermlinbe zarándokolnak, ahol Szent Margit relikviáit őrzik az apátság kápolnájában.

Mecseknádasd külterületén, az Óbányai-völgy bejáratánál, a hegy tetején találhatók a Réka-vár romjai. A várat Skóciai Szent Margit szülőhelyeként tartja számon a két nemzet.
Tóth Attila szobrászművész rhodéziai gránitból készült alkotását 2014. június 9-én avatták fel.
Felhasznált források:
http://www.katolikus.hu/szentek/1116.html
http://magyarszentek.hupont.hu/#ixzz2cg9th2Er
https://www.kozterkep.hu/~/23790/Skociai_Szent_Margit_Obanya_2014.html
http://www.saint.margarets.org.uk/stmargaret.htm

Feljegyzések a purgatóriumról 3

     1874. március 24. (húsvét utáni 2. vasárnap) Holnap minél többször látogassa meg az Oltáriszentséget. Mivel önnel tarthatok, abban a boldogságban részesülök, hogy az Úr közelében lehetek. Ez enyhülést ad!

1874. március 25. Most a második purgatóriumban vagyok. Halálom óta megjártam már az elsőt, ahol a lélek igen nagy szenvedéseken megy keresztül. A másodikban is szenvedünk, de kevésbé, mint az elsőben. Legyen elöljárója segítségére, ne sokat beszéljen; várjon, míg kérdezik!

1874. május. Az angyali üdvözlet ünnepe óta vagyok a második purgatóriumban. Először láttam a Szűzanyát, mert az elsőben nem látjuk. Amíg látjuk, megerősítő és enyhülnek szenvedéseink, ráadásul e drága Anya a mennyországról beszél. Ó, vágyakozom a mennybe jutni! Micsoda mártíriumot szenvedünk! Azt gondolom, hogy a Jóisten az ön javára és az én vigasztalásomra engedi a köztünk lévő párbeszédet.

Jól figyeljen arra, amit mondok: A Jóisten nagy kegyelmeket tartogat önnek, amellyel azt akarja, hogy sok lelket mentsen meg. Ha azonban ezt elhanyagolja, egy napon minden lélekről számot kell majd adnia, akiket megmenthetett volna. Bizony jól teszi, ha Szent Mihályhoz imádkozik, és másokat is erre biztat. Halála óráján boldog az az ember, akinek bizalma volt néhány szentben, mert védelmére kelnek Isten előtt ama rettenetes pillanatban. Merje az önre bízott leányokat az üdvösség nagy igazságaira emlékeztetni! A lelkeknek gyakorta szükségük van rá, hogy valaki felrázza őket, manapság még inkább, mint valaha.

El ne vesztegessen egyet sem a kegyelmek közül! Egyedül a Jóistennek éljen, őt dicsőítse meg mindenben! Mert ön még annyi jót tehet a lelkekért! Bármit tesz, előbb egy pillanatra szálljon magába, hogy meglássa, tetszik-e Istennek, amire készül. És mindent Jézusért!

Én igen szenvedek, de a legnagyobb gyötrelmem az, hogy nem láthatom a Jóistent. Állandó mártírium ez, nagyobb szenvedés, mint a purgatórium tüze. Ha majd úgy fogja szeretni Istent, ahogy ő kívánja, átélhet majd valamicskét abból az epedésből, mellyel annyira vágyakozunk egyesülni Jézussal, szeretetünk céljával.

Igen, látjuk néha Szent Józsefet, de nem olyan gyakran, mint a Szűzanyát!

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

Krisztus látható Egyháza
     Az Anglikán Egyházzal szemben ébredt kételye után Newman hat éven keresztül állhatatosan imádkozott és böjtölt a világosságért.
     1843-ban, mivel már nem érezte magát az anglikán egyház elég jó fiának, lemond plébániájáról, otthagyja ragyogó akadémiai pályafutását, lelki gyermekeit, hozzátartozóit és legjobb barátait, és teljes magányba vonul. A hosszas elmélkedések és a kemény aszkézis végül megérlelték benne a megtérést: 1845. október 9-én - néhány barátjával együtt - letette a katolikus hitvallást boldog Dominic Barberi előtt, és katolizált. A bérmálás szentségét november 1-jén az angol katolicizmus újjászervezésében főszerepet játszó Nicholas Wiseman bíboros szolgáltatta ki számára. Még ebben az évben megírta konverziójának részletes, tárgyilagos okait a keresztény tan fejlődéséről írt könyvében (An Essay on the Development of Christian Doctrine), majd később, mikor az anglikán táborból kétszínűséggel vádolták, a katolicizmushoz vezető útját Apologiájában is feltárta, amelyet az angol irodalom elismert remekműveként tartanak számon. Newman áttérése Benjamin Disraeli, a későbbi lord Beaconsfield szerint súlyos döfést adott az angol államegyháznak.
     Newman rendíthetetlenül vallotta, hogy „van egy látható Egyház, szentségekkel és rítusokkal, melyek a láthatatlan kegyelem csatornái”.
     „Amióta katolikus lettem – írta Newman –, tökéletes békében és zavartalan belső csöndben éltem, a legkisebb kétely nélkül... Nem lettem buzgóbb, mint azelőtt voltam, de úgy tűnt, hogy viharos út után egy békés kikötőbe érkeztem, s hogy a boldogság, melyet ennek köszönhetően érzek, szűnös-szüntelen tart mind a mai napig.”

(folytatása köv.)

     Albert a bajorországi Lauingenben született 1200 körül gróf Albert von Bollstädt néven. Lovagi családból származott, a szülei katonai vagy közéleti pályára szánták. 1223-ban mégis belépett a páduai domonkos rendbe, s ezzel kezdetét vette pihenést nem ismerő lázas tevékenysége. Egyszerre volt szerzetespap, politikus és egyháztanító, tanár és író, provinciális és régensburgi püspök, kutató és természettudós, híres prédikátor, filozófus és teológus.

Az utókornak csak halvány elképzelése van Szent Albert elképesztő sokoldalúságáról, munkabírásáról és tudásáról, melynek nem véletlen bizonysága, hogy Nagynak (Magnus), és Egyetemes Tudósnak (Doctor universalis) nevez az utókor.

Rendi főiskolákat alapított, és professzor volt a párizsi egyetemnek.

Teljes egészében máig is feltáratlan és publikálatlan életművében polihisztorként kora szinte minden tudományával foglalkozott: orvostudománnyal, állattannal, növénytannal, fizikával, mechanikával, kémiával, földrajzzal, geológiával, ásványtannal, csillagászattal és az alkímiával. De igazán ismertté Arisztotelész műveinek kommentárjaival vált.

Rosszakarói már-már az ördöggel való cimborasággal vádolták, vagy olyan találmányokat tulajdonítottak neki, mint a puskát, a puskaport, az órát és más hasonló szerkezeteket, sőt, hogy szerkesztett egy olyan robotembert, amely úgy tudott dolgozni és beszélni, mint egy igazi ember.

Ezek persze légből kapott vádak voltak, melyeknek alapul szolgálhatott, hogy télen is képes volt friss zöldséggel és gyümölccsel kínálni vendégeit! Ennek viszont egyszerű magyarázata volt, mégpedig a fűtött üvegház stb.

Jó megfigyelőképességéhez tudományos pontosság társult, ezért tudott olyan mélységekig behatolni a természet titkaiba, s ért el olyan eredményeket, melyek előtt nemcsak a kortársak álltak meg ámulattal, hanem ma is tiszteletet parancsolnak.

Ha valaki igazán látja Albert életét, önkéntelenül is fölmerül benne a kérdés, hogy egyetlen ember hogyan volt képes minderre? Hogyan élhetett ilyen megterheléssel és ilyen szellemi feszültség közepette? Tetterejének és termékenységének titka mély imádságos életében, Istennel való kapcsolatában rejlik.

Teológusként tanítványa, Aquinói Szent Tamás túlszárnyalta és háttérbe is szorította. 1280. november 15-én halt meg Kölnben, sírja ma is ott található. 1622-ben XV. Gergely boldoggá-, XI. Pius pápa 1931-ben szentté és egyháztanítóvá avatta, 1941-től a természettudósoknak, filozófusoknak, tudósoknak, diákoknak, Katolikus Ifjúsági Világtalálkozónak védőszentje lett.

Hogy mi a tanulság számodra, kedves Olvasó? Az, hogy az emberi géniusz sokkalta többre képes, mint amit "kihoz magából"! Tanulhatsz és taníthatsz, kutathatsz, dolgozhatsz, de mindent Isten dicsőségére és az egész emberiség javára tégy!

Feljegyzések a purgatóriumról 2

     1874. A főnöknőnk halála napja óta a mennyben van, mert sokat szenvedett és nagy szeretet volt benne. A Jóisten azt szeretné, hogy ön szentebb legyen, mint sokan mások. L. atya a purgatóriumban van, mert túlságosan szeretett lelkigyakorlatokat tartani és mindenfelé prédikálni, ámde a plébániáját elhanyagolta.

A Jóisten ugyanúgy elfogadja, ha valamennyi tisztítóhelyen lévő lélekért tesz, mintha egyetlen lélekért tenné. E pillanatban én azért szenvedek a legerősebben, mert nem voltam hű a hivatásomhoz.

A szentmise után a keresztút a és a rózsafüzér a legjobb imádság. Nem tudok önnek látható jelet adni, mert Isten nem engedi meg! Ehhez túl bűnös voltam. Mivel én annyi fájdalmat okoztam önnek, a Jóisten azt akarja, hogy ön imádkozzék értem! Bárcsak mondatna értem néhány Szentmisét! Mondjon értem néhány rózsafüzért! Végezze jól az elmélkedéseket, mert én egyáltalán nem elmélkedtem! Imádkozza bensőségesen a zsolozsmát, mert én nem jól imádkoztam! Legyen mindenben fegyelmezett, mert én mindig forgattam a tekintetemet, hogy nézzem, amit nem kellett volna látnom. Nagyon engedelmeskedjék az elöljáró anyának, akinek oly sok szenvedést okoztam! Ó szegény, ha tudná mit szenvedek! Kérem őt, hogy imádkozzon értem!

Senki sem tudja elképzelni, milyen a tisztítótűz! A purgatórium és a mennyország között nagy a távolság. Olykor, mintegy visszfényként pillanthatjuk meg azt a boldogságot, amit a menny lakói élveznek, ám ez csaknem büntetés, hiszen hatalmas vágyódást ébreszt, hogy láthassuk a Jóistent. A menny csupa ragyogás, a purgatórium meg mély sötétség.

Isten végtelenül irgalmas és Neki is hatalmas öröm, amikor egy lélek kiszabadul a purgatóriumból. Teljesen igaz, amit a könyvekben olvasott erről. Húsvét napján némi enyhülésben lesz részem. Ha gondosan ügyel magára, a Jóisten olyan kegyelmekkel fogja megajándékozni, mint még soha senkit. Egyszerre sokakért felajánlhatja a zsolozsmát, ha ügyel, hogy mielőtt elmondaná, úgy irányítsa a szándékát, mintha mindegyikükért külön imádkozhatna. Így mindegyiküknek ugyanannyira javára válik, mintha csakis érte mondta volna.

A purgatóriumban rettenetes vezeklés vár azokra a szerzetesekre, akik fájdalmat okoztak elöljárójuknak. 

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

Szent Beszteréd nyitrai püspök (?- Pest,1046) 

Szent Gellért, Szent Bőd (Buldus) egri- és Szent Beneta veszprémi püspök vértanútársa volt. Életükről sajnos szinte semmit sem tudunk, csak vértanúságukról, amit Szent Gellért mellett szenvedtek el. Szent Bődöt megkövezték és ledöfték, Szent Beszterédet halálosan megsebezték úgy, hogy harmadnap belehalt a sebeibe. Tiszteletük a középkorban elterjedt volt Szent Gellértével együtt. Szent Beszteréd tisztelete az esztergomi főegyházmegyében különösen élénk volt egészen a XX. századig. ( Forrás ) 

A tanítás igaz volta
     Henry Newman az Egyház és a pápa tévedhetetlenségéről szóló tanítást így magyarázta: „Az evangélium valóban mennyei üzenet, melyet a Katolikus Egyház közössége őriz és tart fenn. Ezt a kinyilatkoztatott üzenetet Isten az Egyháznak adta át, s az Egyház tévedhetetlen abban, ami a rábízott üzenetet érinti. Hogyan értelmezhetnénk másként a tévedhetetlenséget a tanításban, minthogy a tanító a tanításában védve van a tévedésektől? (...) A pápa csak azért tévedhetetlen, mert a tévedhetetlen Egyház élén áll.” Az Egyház élő hitmagyarázatának a Szentlélek a garanciája, Ő az, aki az időről időre felmerülő kérdéseket az Egyházon keresztül megválaszolja. (Ez már az első apostoli zsinaton is megnyilvánult, amikor a zsinati határozatokat ez a kijelentés vezette be: „Úgy tetszett ugyanis a Szentléleknek és nekünk...” – lásd ApCsel 15,28.)
     A csalatkozhatatlanság dogmája garantálja a tanítás igaz voltát, de ez nem jelenti azt, hogy a hívő nem ütközhet nehézségekbe egyik-másik dogma értelmezése során. Azonban egészen más, ha valamit hiszek, bár nem egészen értem, mintha mindenestül kételkednék benne. Newman szavaival: „Tízezer nehézség sem tesz ki egyetlen kételyt sem.” (Ap 360)

(folytatása köv.)

A Magyar Szentek kultusza és példaként való állítása a nemzeti önazonosság kifejeződése. Az Országalapító zsolozsmás himnusza ezt a formálódó közösséget szólítja meg:

Magyar hazánk, te jó Anya,
Fiad dicsérd ma, őt dalold,
Zengjen a himnusz dallama
Hozzá, ki mindig pártfogolt.

Szentjeink közös jellemzője – akár magyarnak születtek, akár más országokból érkeztek a Kárpát-medencébe –, hogy fontosnak tartották a földi haza sorsát, felelősséget vállaltak és áldozatokat hoztak érte. Méltó tehát, hogy november 13-án együtt ünnepeljük őket: üdvözültjeink jól vagy kevésbé ismert és névtelen seregét, valamint azokat, akik reményteli jelöltjeink a boldoggá és szentté avatásra.

A közös ünnep előzménye egy régi, november 6-i megemlékezés, az egyházmegyék ereklyéinek ünnepe. A püspöki kar a magyar mindenszentek új ünnepének tartalmát 1970-ben így jelölte meg: „Eredetileg azokat a szenteket ünnepeltük, akiknek ereklyéit templomainkban tiszteljük. Az új ünnepnapon nemcsak rájuk emlékezünk, hanem mindazokra a szentekre, akiknek nincs külön ünnepük, de itt éltek magyar földön, akár a honfoglalás előtt, akár utána. Vannak köztük olyanok, akiket a népi kegyelet és emberemlékezetet meghaladó kultusz övez, de köztük vannak a hétköznapok ismeretlen hősei, a mindennapok vértanúi és Istenbe temetkezett misztikusai is. Magyar földből sarjadtak, és így különösen is számíthatunk testvéri segítségükre Isten színe előtt” (Szent Zsolozsma IV. köt.). ( Forrás felhasználásával)

     A mai napon tehát mindazokra az ismert és ismeretlen szentekre emlékezünk, akiknek nincs külön ünnepük, de Istenért, Hazáért e földön szentként éltek vagy szenvedtek vértanú halált! Közéjük soroljuk az 1956-os Magyar Hősöket, akik vérüket áldozták Édes Magyar Hazánkért, az ateista kommunizmus felszámolásáért! A Magyar Szentek és Vértanúk vére a magyar földet szentelte meg – illő és üdvös tehát –, hogy e földből sarjadjon ki a Nagy Magyar Engesztelés világjobbító Műve! 

Ma ünnepeljük továbbá Szent Asztrik emlékét is, lásd alább! 

Eredeti neve Radla volt, így a kutatók cseh vagy horvát származást tulajdonítanak neki. Magdeburgban együtt tanult Szent Adalberttel, 992-995 között pedig ő látta el a brewnomi apát tisztségét. Egy évvel később Adalberttel együtt jött Magyarországra, ahol a pannonhalmi bencés kolostor apátja lett. 999-ben a magyarok őt küldték a pápához Rómába, hogy hozza vissza a Szent Koronát és a keresztet Istvánnak, apostoli áldással! A pannonhalmi kolostor az ő közbenjárására kapta meg ugyanazokat a jogokat, mint Montecassino. Életében az apáti cím mellett kalocsai püspök, esztergomi érsek, illetve később kalocsai érsek lett. Szent hírében halt meg Kalocsán. Több híres legenda fűződik a nevéhez. Kiemelkedik közülük egy halott feltámasztása, de nevezetes arról is, hogy a magyar érsek szó az ő nevéből származik.  ( Forrás)   

Feljegyzések a purgatóriumról 1

Forrás: christianae.wordpress.com nyomán KIVONAT!                                                    Eredeti címe: „Le Purgatoire – Le Manuscrit du Purgatoire” IMPRIMATUR Joseph PALICA Archip. Philippens, Vic. Gén., Roma.

     1873 novemberében a franciaországi Valognes-ben élő ágostonrendi Marie de la Croix nővér, a kolostorában hosszas sóhajtozásra lett figyelmes. Mivel nem látott senkit, rémülten kérdezte, ki az? – választ nem kapott, ám a sóhajtozás heteken át folytatódott.

1874. február 15-én azonban, egy ismerős hang szólalt meg – egykori apácatársa –, aki három évvel azelőtt hunyt el 36 éves korában:

„Ne féljen, nem fog látni szenvedéseimben. Marie Gabrielle nővér vagyok. Csak addig zaklatom, amíg a mennybe nem jutok. Utána rajtam a sor és imádkozni fogok önért. Megtapasztalhatja, hogy nem hálátlanok a tisztítótűzben szenvedő lelkek!”

Marie de la Croix nővér kérte, hogy távozzék és ne térjen vissza soha! A szenvedő lélek azonban Isten akaratára hivatkozott, miszerint addig kell jönnie, míg ki nem szabadul a purgatóriumból.

Az élő és az elhunyt nővér titokzatos kapcsolata évekig folytatódott.

1874 és 1890. közötti beszélgetéseikről a nővér feljegyzéseket készített, mely Marie Gabrielle nővér lelki tanácsait és Croix nővér kérdéseire adott válaszait tartalmazza. Ezek nem a szokásos párbeszédes szövegszerkesztésben olvashatók!

Marie de la Croix nővér (1840–1917) egy leányiskola igazgatója volt. Életének tanúi rendkívül józan gondolkodásúnak tartották, akitől távol állt a képzelgés. Mint a kéziratból kitűnik, mindent megtett, hogy elkerülje a látogatásokat, sőt égi büntetésnek vélte azokat. Lelkivezetője, a Pontingy-i Atyák közösségéhez tartozó Prevel atya komolyan vette a közléseket. A feljegyzést két neves teológus is vizsgálta: Mons. Pierre-Théophile Dubosq, a bayeux-i szeminárium elöljárója, aki Lisieux-i Szent Teréz boldoggá és szentté avatásának kánoni eljárásában tisztséget töltött be, valamint az egyházmegyei cenzor Mons. Gontier. Mindketten kijelentették, hogy a kézirat nem tartalmaz olyan állítást, ami ellenkezne a hittel vagy ne volna összhangban a lelki élet igaz alapelveivel. Az eredeti francia szöveg először a Notre Dame de la Bonne Mort c. francia vallási folyóiratban jelent meg, egyházi jóváhagyással (ld. fenn)! 

Gondolatban, szóban és írásban
     Nagyon súlyos, egybefüggő igazságok az előzőkben taglaltak, mert Isten minden műve összetartozik és átjárja egymást, ezért nem elég csak egyik vagy másik misztériumra figyelni, hanem egységben kell szemlélni őket, ahogy mi most Newman nyomán járva tesszük.
     A lényegi kérdés ugyanis nem katolikus dogmák hihetősége, hanem az, hogy te kinek tartod Krisztust és az ő Egyházát, és mit gondolsz az isteni Gondviselésről? Ezt írja Newman: „Azt mondják, hogy az átlényegülés tanában nehéz hinni, én sem hittem benne, amíg nem lettem katolikus. De semmilyen nehézséget nem okozott attól fogva, hogy hinni kezdtem abban, hogy az Isten a római katolikus egyházon keresztül szól, s az egyház ezt a tant az eredeti kinyilatkoztatásként deklarálta.” (Ap 360.)
     Megtérése utáni könyveit, fordításai névtelenül adta közre. Így védte pl. az egyházatyák műveinek angol fordítását attól, hogy ne lehessen a „katolikus” jelzővel csorbítani azok tekintélyét, és így e kiadványok úgymond megmaradhattak mint az anglikán teológia újjászületésének forrásai. (folytatása köv.)

A tisztítótűzben szenvedőkért érzett buzgóság

(Forrás: Szent Charbel, a teljesség zarándoka – Új ember kiadó 2017 – 101-1029)

     Egy alkalommal Szent Charbel Makhlouf atya rengetegszer keresztet vetett magára. Az egyik testvér megkérdezte tőle: „Mesterem Charbel atya! Szokásával ellentétben miért sokszorozza meg ma ennyire a keresztvetést? Talán valami nagy haszna van, ha ezt csinálja?”

Charbel atya örömteli arccal válaszolt neki:

– Ma péntek van, a Halottak Napja. A kereszt jele az irgalmasság nagy kincse, melyet a tisztítótűzben szenvedő lelkek enyhülésére tudunk felajánlani, pl. azokért, akikre már nem emlékszik senki. A kegyelem állapotában ahányszor hittel vetsz keresztet magadra, vagy belépsz a templomba, s szenteltvízzel érinted fejedet a keresztvetéssel, akkor is búcsút nyersz. E búcsúkat felajánlva egy vagy több tisztítótűzben szenvedő lélek nyugodalmát és gyötrelmét tudod megkönnyíteni. És talán bizony fáradságodba kerül? – Egyáltalán nem!

Egy gazda, aki arca verítékével öntözi a földet s egész évet vár, hogy begyűjthesse munkája gyümölcsét. Fáradozása után nagy öröme lesz a bőséges termésben. Így az is gyümölcsöző, ha a Szüzet szólítod naponta százszor is: „Ó Mária!” mert ezzel is búcsút nyerhetsz minden fáradság és bajlódás nélkül úgy, hogy a munkádat megszakítás nélkül tudod végezni. Így egyben nagy érdemeket biztosítasz magadnak is azzal, hogy tisztítótűzben lévő lelkeknek enyhülést szerzel, s megrövidíted szenvedésük idejét. Fiam, hatalmas Mária neve, és kimondása védőbástya minden sátáni kísértés ellen. Ha az ember hozzászoktatja magát a keresztvetésekhez, és Szűz Máriát rendszeresen segítségül hívja, akkor minden kísértést legyőzhet. A keresztvetés ugyanis a démonok elűzésének egyik eszköze, Szűz Mária nevének pedig teljhatalma van felettük azzal, hogy a romlás mélyébe taszítja a gonosz lelkeket.

Ha hallgatsz rám testvér, akkor végezz áhítatgyakorlatot a tisztítótűzben lévő lelkekért. Mert ebben Istennek adod át magad, miként a Szentírás is tanítja: „Aki a rászorulóknak ad, Istennek ad, és hagynád-e, hogy elvesszen az Ő nevében adott egyetlen pohár vízért is megígért jutalom? Imádkozz tehát a tisztítótűzben szenvedő lélekért, hogy megrövidüljön a purgatóriumban eltöltött ideje. Amiként a tiéd is megrövidül ezáltal!

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

     Szent Márton a pannóniai Savarián (Szombathelyen) született 316-ban pogány római család gyermekeként.
Márton gyermekkorától ájtatos volt, és nagyon fiatalon csatlakozott a keresztény valláshoz. 18 évesen keresztelik meg, s már a hadseregben is apostolkodik. A kényszerű katonáskodás során Márton szerepet cserélt a szolgájával. A sereg amiens-i tartózkodása idején történik az az ismert esemény, amikor a város kapujában vacogó koldusnak adja köpenye felét. Éjszaka pedig Jézust látja e köpenybe burkolózva. Amikor a barbárok elleni csatára felsorakozik serege Julianus császár előtt, Márton nem akar harcba vonulni, mire a felbőszült császár gyávának nevezi. Márton erre így reagál: Krisztus nevében akár fegyvertelenül is kész szembeszállni az ellenséggel. Börtönbe vetették, hogy meg ne szökjön, ám az ellenség másnap követeket küldött és megadta magát. Poitiers püspöke, Hilarius szenteli exorcistává, ördögűzővé. Térítő tevékenysége mellett az ariánusok elleni küzdelme volt igen jelentős. Egy ilyen, ariánusokat korholó beszéde után meg is korbácsolják és a városból is száműzik. Egy paptársával együtt Gallinaria szigetén remetéskedik, és ez az életforma annyira követendővé válik számára, hogy a Poitiers környéki pusztaságban alapít egy kolostort, létrehozva az első galliai szerzetesi közösséget. Itt mint igehirdető, ördögűző és gyógyító válik az emberek jótevőjévé. Amikor 371-ben meghal Tours püspöke, a város népe rögtön Mártont kéri fel püspökének. Ő azonban nem akarja elfogadni a tisztséget, mire a nép a városba csalja egy beteg gyógyítása ürügyén. A legenda szerint Márton egy libaólban próbál elbújni, ám a ludak gágogásukkal "elárulják". Így lett püspök, aki évente meglátogatja a környék egyházközösségeit és a falvakat, tanyákat, melyeket igyekszik egyházközösségekbe szervezni. Mindeközben elszántan küzd a pogányság ellen és csodás gyógyításokat is végez : meggyógyítja Nolai Szent Pál szembetegségét, valamint a leprásokat, feltámasztja a halottakat. 397-ben, Candes-ban hal meg.
Míg Galliában Márton kultusza jelentős politikai színezetet is kapott, addig Magyarországon kultusza főleg a nép körében, a néphitben vált erőteljessé.
Tours városának első temploma, a katedrális a IV. század közepén épült, Márton tehát már itt misézett.
A bazilika közepén helyezkedik el szentünk sírja, melyhez számtalan csodás gyógyulás kötődik.
A Tours-i bazilika főhajójában egy hatalmas címeres magyar zászló emlékezteti a zarándokokat Szent Márton magyar földi születésére. Forrás1 ; Forrás2 

Az Egyház az igazság oszlopa!
     Newman heves írásokban és beszédekben hangsúlyozta, hogy az Egyház „az igazság oszlopa és biztos alapja” (1Tim 3,15), s hogy az út Krisztus megismeréséhez az élő Katolikus Egyházon át vezet, mely Krisztus Egyháza és örököse az első századok egyházának. Az Egyházat olyan közösségként értelmezte, melyben Krisztus él, működik és tanít. Tudta, hogy az Egyház közösségének tagjaként lelkiismeretét, értelmét és érzelmét Krisztus vezetésének és tanításának kell alárendelnie. Nem a szubjektív lelkiismeret, az értelem vagy az érzelmek a meghatározóak, hanem az Egyházban jelenlévő és tanító Krisztus tekintélye. Amikor ezt felismerte, akkor döbbent rá a Katolikus Egyház egyedülvalóságára, arra, hogy egyedül ez az egyház a teljes és szerves folytatása az ősegyháznak, s így tudott benne mindent elfogadni, amit azelőtt tagadott, illetve ami addig idegen volt neki: a Szeplőtelen Fogantatást, az Átlényegülést, a pápai csalatkozhatatlanságot és a szentek tiszteletét. Ezek a hittitkok, melyek összefüggésükből kiszakítva és külön-külön szemlélve olyan képtelennek tűnnek mindaddig, amíg az ember nem katolikus. Mert annak az isteni Gondviselésnek a kontextusában, amely az emberi történelemből üdvtörténetet alkotott, aminek csúcspontja az Ige megtestesülése, a valóságos Isten és valóságos ember Krisztusé, aki látható Egyházat alapított, mégpedig egyet és egyetlent, az ő Titokzatos Testét, mind-mind a helyükre kerülnek és elfogadásuk nem ütközik – nem ütközhet már -- semmiféle nehézségbe.

(folytatása köv.)

A Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 5

Lábjegyzetek a teológiai szakvéleményben (TEOSZ):

1) »A búcsú Isten színe előtt, a már megbocsátott bűnökért járó, ideig tartó büntetések elengedése [...] A búcsú részleges vagy teljes aszerint, hogy részlegesen vagy teljesen megszabadít a bűnök ideig tartó büntetéseitől« (KEK 1471). (vö. Penitentiaria Apostolica, Iesu, humani generis határozat, 1999. július 16, in Notitiæ, 36 (2000), nr. 2 e 4. A részleges búcsúkat 1968-ig idő szerint mérték.) »Azt határozták meg, hogy egy bizonyos imádság vagy jócselekedet hány évi, hónapi, vagy napi búcsúval jár. Így lehetett nyerni pl. ötven, száz, háromszáz napi, illetve 1-3- vagy 5 búcsút. Ez pedig azt jelentette, hogy a részleges búcsúkkal a pápa annyi büntetést engedett el, amennyit az ősegyházban a hitvallók és a vezeklők az adott ideig viselt szenvedésekkel és önmegtagadásokkal érdemeltek ki« (Diós I. – Szigeti K., ed., A búcsúk imakönyve, Budapest 1984, 18).

VI. Pál pápa Indulgentiarum doctrina kezdetű apostoli konstitúciója értelmében 1968-tól az Egyháznak a részleges búcsúk mértékére vonatkozó hagyományos értékelése megváltozott: »Indulgentia partialis, in posterum, his tantum verbis «indulgentia partialis» significabitur, nulla addita dierum vel annorum determinatione« (VI. Pál, Indulgentiarum doctrina Sacrarum Indulgentiarum recognitio promulgatur apostoli konstitúció, 1967. január 1, in AAS 59 (1967), 5-24, Normae 4). A szóban forgó problémára vonatkozó üzenetek a Lelki Naplóban 1967 előtti dátumot viselnek. Ezért érthetjük meg ehhez hasonló logikával a tisztítótűzből kiszabaduló lelkek számszerűsítését is.

2) Ma is különbséget tesz az Egyház a búcsúk terén, például november hónapban több búcsút engedélyez a halottak javára. A Halottak Napját követő nyolc napon belüli, Szentatya szándékára végzett imádság és temetőlátogatás kegyelmi állapotban búcsúnyeréssel járhat. 

3) Jézus engesztelő napként a csütörtököt és a pénteket jelöli meg. Jó, ha az engesztelést 2-3 személy végzi, lehetőleg családban, napi 1 órát. Ehhez kapcsolódik az az ígéret, hogy egy elhunyt családtag egy szigorú böjti nap után kiszabadul a purgatóriumból (vö. III/121).

4) Az engesztelés kegyelmet eszközöl ki, és a bűnösökért végzett könyörgések hatására a sátán hatalma meggyengül (vö. I/116). Egy másik üzenet szerint, engesztelő szentségimádás vagy szentséglátogatás alatt az egyházközség területén a „sátán megvakul”, így hatalmát veszti a lelkek felett (vö. II/22).

5) Erzsébet asszony érdemszerző áldozathozatalai is hozzájárulnak a tisztítótűzben szenvedő lelkek szabadulásához. »A te életed áldozatai az én érdemeimmel egyesülve a világosság lesz számukra is« (IV/11). Jézus és Mária közös közlésének tulajdonítja Erzsébet asszony azt az üzenetet is, miszerint a papokért felajánlott, hétfői, kenyéren és vízen való böjt az értük felajánlott szentmisével együtt a papi lelkeknek a tisztítótűzből való tömeges szabadulását eredményezi (vö. IV/28).

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

Mi végett élek? Azért, hogy Istent megismerjem, szeressem, megdicsőítsem és érdemeket szerezzek az örök életre. Hivatásom és kötelességem Krisztust követve harcolni a gonoszság ellen, imával és életpéldával tanúságot tenni az Evangéliumról, hogy az üdvösségre segítsem a rám bízottakat. (ÉHÖ 5. o.)

A Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 4

     Dr. Kovács Zoltán szakvéleményéből: A kegyelem időbeli mérhetőségének kérdése. II/15-16-ban konkrétan arról van szó, hogy ha 3 Üdvözlégyet mondunk Mária tiszteletére, egy lélek kiszabadul a tisztítótűzből. November hónapban pedig már 1 Üdvözlégy elmondása is tömeges lélekszabadulást eredményez. Ha nem is értelmezzük szó szerint ezt az üzenetet, annyi bizonyos, hogy az Egyház gyakorlatában is jelen van a kegyelemnyerés halottak hónapjában való fokozásának lehetősége a tisztuló lelkek számára. Hasonló problémával állunk szemben, amikor – az üzenet szerint – az elhunyt papok lelkei – ha engesztelést végzünk értük – már haláluk nyolcada alatt kiszabadulnak a tisztítótűzből (vö. I/114-115). Ugyancsak nehézséget okoz annak értelmezése, hogy egy, a Szűzanyának tulajdonított üzenet szerint «mostantól». (1963. augusztus 31.) Erzsébet asszony valahányszor 3 Üdvözlégyet imádkozik, 10 lélek szabadul ki a tisztítótűzből (vö. II/116). Az sem teljesen világos, hogy szó szerint értelmezendő-e az az ígéret, miszerint «mostantól» (1964 Pünkösd hétfőjének éjfélétől) óránként kiszabadul egy pap lelke a tisztítótűzből (vö. III/170).

Elgondolkodtató a transzcendens dimenzióra jellemző időn felüli állapot történéseinek időbeli leképezése: az elimádkozott Üdvözlégyek számától függene a lelkeknek a tisztítótűzből való kiszabadulása? A transzcendens és az immanens dimenzióban történő események „közös nevezőre hozatala” állandó nehézséget szül a teológiai értelmezés számára, «felvetődik a kérdés: az öt első szombat megünneplőinek, vagy akár a Jézus Szíve kilenced elvégzőinek szóló ígéret után megalapozottak-e a fenti ígéretek tagadásai?» Ne feledjük továbbá, hogy Erzsébet asszony abban a korban élt, amikor az Egyház sokkal inkább hajlamos volt transzcendens dolgokat immanens, nemegyszer taxatív (számszerű) mértékkel mérni: gondoljunk csak a különböző részleges búcsúkra (300 napi, 7 évi stb.), melyek elfogadása akkoriban igen elterjedt volt. 

Mindezek alapján tehát az érdemszerző cselekedetek kegyelmi hatásának mérhető dimenzióban történő leképezését illetően alapvető problémát nem találok. Nem bizonyítható, hogy az aszketikus cselekmények mennyire pontosan eszközlik ki a szenvedő lelkek tényleges szabadulását (mennyire felel meg valóban egy Üdvözlégynek egy személy szabadulása a tisztítótűzből). Az imádság mélysége és mennyisége viszont vitathatatlanul egyenes arányban áll a hatására elnyert isteni kegyelemmel, még ha annak hatása nem is mérhető feltétlenül az általunk várt módon. (TEOSZ 6.6.1)

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

     Nagy Szent Leó (Sanctus Leo I Magnus), (440 – 461. november 10.) a 45. pápaként uralkodott az egész egyház felett, és 21 éves uralkodása alatt megváltoztatta a keresztény világot. Alapjaiban szilárdította meg Róma hatalmát. Munkássága után méltán kapta meg az utókortól a Nagy jelzőt.

Nagy Szent Leónak nem csak az eretnekségekkel volt sok gondja, hanem Atilla hun király is Rómát fenyegette. A pápa tanácsadói a menekülést javasolták, ám ekkor Leó egy különösen finoman megmunkált arany karperecet emelt fel az asztalról, és a következőt mondta: Ez a hunok munkája. Egy nép, amelyik ilyen műalkotásokra képes, érzékeny az Élet Igéjének befogadására is! Leó kíséretével Mantovánál találkozott Atillával, aki az egyházfő imáinak hatására látomásban részesült, e szózattal: "Ne bántsd enyéimet, cserébe örök időkre szóló koronát kapsz"!

Leó pápa ezzel az előzékeny és bátor tettével ‒ mármint hogy nem elmenekült, hanem tárgyalt a hun királlyal ‒, páratlan béke-politikai-, és ima-cselekedetet vitt végbe, maradandó példájára korunk vezetőinek!

Nagy Szent Leó könyörögj érettünk, mert példádat elfeledtük, és már nagyon önteltek lettünk!

Lemondani a mindenért
     Az Anglikán Egyházból való távozása Newmannek az oxfordi egyetemi környezetből való távozását is jelentette. Így írt erről: „Minden emberi dolog közül talán Oxford a legdrágább a szívemnek.” Ez Newman számára különösen is fájdalmas élmény volt.
     1844 végén egy filozófiai értekezést kezdett írni a keresztény tanítás fejlődéséről. Az egyházatyák tanítását tanulmányozva Newman megbizonyosodott arról, hogy az első századok egyháza egyedül a Katolikus Egyházban maradt fenn sértetlenül.
     A hit istenadta kincse egyedül benne van meg egész teljességében. Megvallotta: „A kezdeti Egyházban lévő viták tanulmányozása által megérett bennem az a világos meggyőződés, hogy mi anglikánok vagyunk az eretnekek.”
Newman – a legnagyobb anglikán teológus – feladta az egyetemi karrierjét, a jól fizető professzori és plébánosi állását, hogy tagja lehessen a Katolikus Egyháznak, melyet VIII. Henrik uralmának idejétől fogva kegyetlenül üldöztek Angliában.

(folytatása köv.)

A Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 3

     A november hónapra szóló kiváltság: (Erzsébet a.:) Nagy vágyakozásom közben a Szűzanya így szólt: „Kislányom! Lelked nagy vágyát és részvétét, melyet a szenvedők iránt érzel, megjutalmazom. Eddig három Üdvözlégyet mondtál tiszteletemre egy lélek kiszabadulásáért. Most, hogy vágyad csillapodjon (III/116) a halottak hónapjában egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által a lelkek tömegesen szabadulnak ki a tisztítótűzből. A szenvedő lelkeknek is érezniük kell anyai Szívem Szeretetlángjának kegyelmi kiáradását.” (II/16)

A Naplóban több helyütt szerepel a tisztítótűzből való kiszabadulás lehetősége a Szeretetláng által. Az erre vonatkozó teológiai magyarázatokat már a Lelki Napló egy előző, kivonatos kiadása is szükségesnek tartotta. A magyarázat így hangzik: «Feltéve, hogy a kegyelem állapotában halt meg. Egy beszélgetés alkalmával Erzsébet a következőket mondta: „A naplóban több helyen, ahol a szenvedő lelkek kiszabadulásáról van szó, mindannyiszor oda kellett volna írnom: Ha a kegyelem állapotában halt meg. Mivel ezt akkoriban teljesen magától értetődőnek véltem, feleslegesnek tartottam megjegyezni.”»

(V.ö.: Anna Roth szerkesztésében: A Szűzanya Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja – Lelki napló – 1961-1981, A-3423 St. Andrá-Wördern 1985, 36.) (Dr. Kovács Zoltán, a Szeretetláng Lelki Napló teológiai cenzorának értékelése 6.6.1 Szeretetláng Lelki Napló - SZIT 2010 Budapest 430-431. /NIHIL OBSTAT budapestini die 5 Iunii 2009 Dr. Zoltán Kovács censor deputatus Nro. 494-4/2009. IMPRIMATUR Dr. Péter Card. Erdő Primas Hungariae, Archiepiscopus Strigoniensis-Budapestinensis. A továbbiakban: TEOSZ)

(További források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

Tanítják-e az iskolákban?

     Az iskolai tananyag csak arra terjed ki, hogy 1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre és megtörték a szórványos ellenállást, ezzel leverték a szabadságharcot. Nos éppen ellenkezőleg! Épp november negyedikével kezdődött el az 1956-os Véres Honvédő Háború, egy hadüzenet nélküli katonai támadás túlerejével szemben!
     A politikai színtérre pl. ekkor léptek be a valóban legitim szervezetek a munkástanácsok, és felvették a politikai harcot a kommunizmussal, a kollaboráns kádári rezsimmel.
     A Pesti Srácok pedig vérüket ontva példás küzdelmet folytattak a szovjet hadsereg, majd később Kádár a pufajkásai ellen.
Bizony, november 4-e után is volt elszántság, fegyver és lőszer, igaz, hogy csak 7 hősies napig, mert Ny-Európa és az USA  megszegte ígéretét és szemrebbenés nélkül hagyta vérbe fojtani egy hős nép szabadság törekvését! Eisenhower amerikai elnök, biztosította a szovjet vezetést, hogy az USA nem lép fel kifogással a "magyar ügy rendezésben"! A nekiszabadult "elvtársak" pedig "lerendezték" nemzetünk szabadság-törekvését! Az Egyesült Államok még azt is megakadályozta, hogy a spanyol Frankó tábornok százezer fős katonai segítséget nyújtson Édes Magyar Hazánknak! (Lásd: itt!)
     Bár a legendás felkelőbázisok többségéből november 4-én, kiszorultak a felkelők, ám kisebb csoportokban tovább harcoltak a főváros több kerületében és vidéken is, amit alátámasztanak azok az adatok is, miszerint a harcok áldozatainak jelentős része nov. 4-e után sebesült meg, hunyt el.
     Így történhetett az, hogy a szovjet megszállás után egy héttel Csepel még kitartott, a Mecseki láthatatlanok még november közepén is tartották magukat, gerillacsoportok szerveződtek az erdőkben, a szovjet bábkormánnyal szembeszegülő munkástanácsok, szovjetellenes röplapokat és újságokat nyomtattak! Legtovább (nov. 10-11) Pesterzsébeten folytak a harcok, de Csepel központjában, az Óbudai Schmidt kastélynál, az újpesti Szent László tér környékén, Kőbányán az Éles-saroknál, Erzsébetvárosban, a József- és Ferencváros középső részén a végsőkig (november 7-10) védekeztek a szabadságharcosok.
Az elfogott felkelők vagy felkelőgyanús lakók közül rengeteget a helyszínen agyonlőttek, a túlélőket pedig Ungvárra és Sztrijbe deportáltak. A szétoszlott csoportok számos tagja azonban fegyvertelenül is folytatta az ellenállást a régi-új hatalom ellen, belföldön és külföldön egyaránt.
     Az átmenetileg hozzáfért szovjet statisztikai anyagok szerint, a szovjet csapatok ember- és technikavesztesége egy hét alatt, fajlagosan nagyobb volt, mint a II. Világ-háborúban! 
     Végül a fegyveres ellenállás azzal zárult le, hogy nov. 19-én a hatóságok – besúgó segítségével – elsőként letartóztatták Szabó János Széna téri parancsnokot, statáriális bíróság elé állították és kivégezték, ezzel megindítva a megtorlás akasztó-gépezetét. A Magyar Hírlap 2010. február 5.-i száma szerint a harcok és a megtorlások áldozatainak száma, elérheti a 20 ezer főt! És ezek többségében fiatalok voltak – fiatalok de hősök –, a nemzet "génállománya"! Forrás felhasználásával 

A Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 2

     A Lelki Napló fokozottan ösztönöz a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadítására. Ennek „stratégiai célja” azon kölcsönösségen alapul, miszerint a purgatóriumból szabadult lelkek visszasegítenek bennünket. E természetfeletti segítséget az Égiek a legérintettebb stratégiai pontra, a társadalom legkisebb egységeire a családokra és a szent papokra kívánják irányítani, hogy alapjaiban változzon meg a világ! »A (...) szigorú böjt megtartása által a szenvedő papi lelkek haláluk utáni nyolcad alatt kiszabadulnak a tisztítótűzből.« (I/115) »Add át az illetékeseknek. Azok a családok, akik a csütörtök vagy a pénteki napon a családjukban az engesztelő imádási órát megtartják, ha a családjukban meghal valaki, egyetlen szigorú böjti nap után a család halottja kiszabadul a tisztítóhelyről.« (III/121)

Szűzanya: »Aki engesztelő szentségimádást vagy szentséglátogatást végez, annak időtartama alatt az egyházközségben a sátán világtalanná válik, és hatalma megszűnik a lelkek felett! (II/22) Ha olyankor hallgattok szentmisét, mikor az nem kötelező és a kegyelem állapotában vagytok, Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását úgy árasztom ki, hogy ezen idő alatt is megvakítom a sátánt, és ezáltal kegyelmeim bőségesen áradnak azokra, akikért felajánljátok. A világtalan sátán ugyanis hatalmától megfosztottan nem tud semmit cselekedni. A szentmise-áldozaton való részvétel a legnagyobb mértékben fokozza a sátán megvakítását. A sátán borzalmas bosszútól lihegő gyötréseivel még ádázabb küzdelmet folytat a lelkekért, mióta érzi megvakítását. (II/33) Kérésem, hogy az éjszakai szent virrasztást, mely által a haldoklók lelkét akarom megmenteni, úgy szervezzék meg, hogy minden egyházközségben egyetlen perc se maradjon virrasztó imádság nélkül. (III/236) Virrasztásotok ideje alatt az egész világ haldoklóira kiterjesztem a nagy kegyelmet. (I/110) Ha Szeretetlángom kegyelmi hatása kiárad a haldoklókra, a sátán megvakul, és a ti virrasztó imátok segítsége által megszűnik a haldoklók kegyetlen küzdelme a sátánnal. (II/118) Az Üdvözlégybe foglaljátok bele ezt a kérést: Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre! (IV/36) Megadom azt a kegyelmet, hogy bármikor Szeretetlángomra hivatkoztok és három Üdvözlégyet elimádkoztok tiszteletemre, egy lélek szabadul ki a tisztítótűzből.« (II/15-16) (Begyik Tibor OCDS: A Hajnal Szép Sugara, a Sz.láng lelkiségének bemutatása. – A Mozgalom kiadása 2012.)

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

Az Oxfordi Mozgalom 3

     John Henry Newman fiatal egyetemista és tanár korában az anglikanizmus megújítására és a katolikus gyökerekhez való visszatérésére törekedett és társaival elindította.
     Newman meg akarta mutatni az Anglikán Egyház katolikus arcát, ezért 1841. februárjában a The Times angol újságban megjelentette a 'Tract 90' című írását, melyben bebizonyította, hogy a 'Harminckilenc cikkely' nem áll ellentétben a katolikus tanítással.
     Ezen újságcikke nyomán, sokan visszatértek a Katolikus Egyházba. Az Oxfordi Egyetem legfőbb képviselői viszont határozottan elutasították a 'Tract 90'-et, Newmant pedig tisztességtelennek nyilvánították, mint aki be akarja bizonyítani, hogy a 'Harminckilenc cikkely' összeegyeztethető a „római katolikus tévedésekkel”.  Newman egy tömeges befeketítő rágalomhadjárat célpontjává vált: az anglikán püspökök, lelkipásztorok és az egyetemi liberálisok a sajtóban gyalázták őt.

(folytatása köv.)

    A Mária-tisztelet háttérbe szorulása jelzi a liberalizmus térnyerését ‒ írja Boldog Newman bíboros:

Amikor ezek a szellemek a sötétség homályából előjöttek és a XVI. században a keresztény hit teljes megsemmisítésére támadást indítottak, nem találhattak biztosabb módszert gyűlöletes tervükhöz, mint Mária kiváltságainak becsmérlését és káromlását. Jól tudták ugyanis, ha sikerül a világot rávenni, hogy meggyalázzák az Anyát, akkor majd a Fiú gyalázása is hamarosan bekövetkezik.

     Bizonyított, hogy a katolikusok, akik Máriát tisztelik, tisztelik az ő Fiát is. Míg a protestánsok, akik most kezdik elhagyni a Fiú imádását, hajdanán csak az Anyán csúfolódtak. (NEWMAN, J. H., Az Anyaszentegyház misztériuma, 118. 34)

A Szenvedő Egyház segítése a Szeretetláng kegyelmi hatása által 1 

     SZERETETLÁNG néven, az egész világon futótűzként terjedt el az a Lelkiségi Mozgalom, mely Kindelmann Károlyné Erzsébet asszony (1913-1985) Lelki Naplója nyomán – több országban főpásztori jóváhagyással –, jelentős evangelizációs tényezővé vált. Hitelességét nem csupán az evangélium hű tanítása és hagyományos engesztelő gyakorlatai igazolják, hanem azok a szembetűnő lelki megújulások is, melyek egyéneket, családokat és egész közösségeket késztetnek rendszeres imára és irányítanak vissza a Katolikus Egyház életébe. A teljes nevén Mária Szíve Szeretetlángja, a Szent Szűz által Istentől kiesdett többletkegyelem, mely mozgalomként a Katolikus Egyházon belül jött létre és ott terjed, alávetve magát az egyházi hierarchiának.

 Mária Szívének Szeretetlángja nem egy közösséget, nem csak Magyarország népét, de az egész emberiséget kívánja szívében megérinteni! A Napló egyenesen 'üdvtörténetinek', sőt 'kozmikus' nagyságrendűnek sejteti az Istenanya lélekmentő stratégiai tervét: »veletek összefogva szeretetem tüze kiégeti lelketekből a bűnt« (III/139) Kozmikus azért, mert az emberiség alatt a Küzdő-, a Szenvedő- és a Megdicsőült Egyházat érti − mi több −, ezek együttműködésére alapoz (tehát a fohászhoz nem kell hozzátoldani: „és a tisztítótűzben szenvedő lelkekre”)!

Üdvtörténeti nagyságrendű pedig azért, mert maga az Üdvözítő és Édesanyja jelenti ki: »Ilyen még nem volt mióta az Ige testté lett!« (I/84; II/18,93; III/129,140) Ez hatalmas kegyelemkiáradásra enged következtetni, mely leginkább gyümölcseiben lesz mérhető (a sátán hatalomvesztése, megtérések, a tisztítótűzben szenvedők szabadulása.

(A források és rövidítések felsorolását, lásd az első részben!)

     Óvatos légy a politikai elköteleződésekkel, és a szerveződő mozgalmakkal! Már érdeklődésed kezdetén nézz utána az élet fogantatástól való tiszteletével kapcsolatos alapelveiknek, figyeld meg hanghordozásukat, kifejezéseiket és viselkedésüket! Mert sajnos egyes pártirányzatok velejárója, a démoni megkötözöttség, sőt a megszállottság! Nem hidd, hogy majd "legfeljebb kilépsz tőlük". Némelyeknél ugyanis, olyan erős a megtévesztő taktika, hogy könnyen rabul ejtenek, és azon veszed észre magad, hogy a nyilvánvaló igazságok ellen csillapíthatatlan gyűlöletet érzel!

A szentek tanításai a tisztítótűzről 3

Génuai Szent Katalin (1447-1510) Látom, hogy a szeretet Istene, ez a végtelenül szerető Isten bizonyos sugarakat, bizonyos lángoló fényt bocsát a lelkekre, melyek oly áthatóak, hogy ha lehetséges volna, azok megsemmisítenék magát a lelket is. A tisztítóhelybeli lelkek, midőn látják, hogy Isten rendelkezése alatt állnak, ki azt teszi velük, ami neki tetszik, oly nagy örömet éreznek, hogy lelkük elé nem állhat semmi olyan gondolat, mely képes volna szenvedéseiket növelni. Ők egyedül Isten jóságának működését, az ő kimondhatatlan irgalmát látják, mellyel az emberrel bánik, midőn a tisztítóhelyet azon úttá teszi, mely Őhozzá vezet. Ami pedig saját érdekük volna, legyen az akár büntetés, akár áldás, lehetetlen, hogy lekösse tekintetüket, mert ha ez lehetséges volna, szeretetük nem volna tiszta. (Traité du Purg. XIII. Fej.) «A tisztítóhelybeli lelkek akarata teljesen Istenéhez simul; Isten is érezteti velük, az ő végtelen jóságát és szeretetét, amitől ők igazi boldogságot éreznek.» (uo. V. fej.)

Alacoque Szent Margit (1647-1690) Úrnapján, az Oltáriszentség előtt hirtelen egy tűzzel körülölelt személy jelent meg előttem. Nyomorúságos állapotából megértettem, hogy a tisztítótűzben van és eleredtek a könnyeim. Azt mondta, ő annak a bencés szerzetesnek a lelke, aki egyszer alaposan meghallgatta a gyónásomat. Ennek jutalmaként Isten megengedte neki, hogy hozzám forduljon: én enyhíteni tudok a gyötrelmein. Arra kért, hogy három hónapon át vezekeljek érte. A három hónap eltelte után örömmel és dicsőségben pillantottam meg: elindult, hogy részese legyen az örök boldogságnak. Köszönetet mondott és megígérte: közbenjár értem Istennél.

Bosco Szent János (1815-1888) 1839-ben elveszítette legjobb barátját, Luigi Comollót. A két barát merész fogadalmat tett: amelyikük előbb hal meg, visszatér az őt túlélőhöz, hogy beszámoljon neki arról, mi várta a túlvilágon. A temetés utáni éjszakán rettentő zaj támadt a hálóteremben ahol a húsz szeminarista aludt. Lángok villantak és aludtak ki. A ház megremegett. Majd kiáltás hallatszott: »Bosco, megszabadultam!« A szeminaristák megrémültek, és a hajnal beálltáig senki sem mert megmozdulni. Hihetetlen történet! De minden tanú egybehangzóan bizonyítja, hogy átélték az esetet. (L. von Matt: Don Bosco. NZN - Kiadó, Zürich)

Ferreri Szent Vince (1350-1419) »Ó mily segítő szeretetet tanúsít a Szent Szűz a tisztítóhelyen szenvedők iránt, ki által folyton enyhülést és erősítést nyernek!« (Serm. 2. de Nat.)

(Forrásokat, lásd az első részben!)

 Fogantatunk, születünk, élünk, meghalunk és megítéltetünk! Így kezdődik, folytatódik és fejeződik be földi zarándoklatunk, végleg meghatározva örök sorsunkat! Ennek tudatában kellene életünket élni, mintegy a megmérettetésre való állandó készülődésben. Ezzel szemben sajnos keveset gondolunk a végső dolgokra, melyek pedig végleg meghatározhatják örök sorsunkat.

(A szerk.: Életről, Halálról, Örökkévalóságról 2. oldal. A továbbiakban ÉHÖ)

Az Oxfordi Mozgalom 1

     Néhány nappal Rómából való visszatérése után, 1833 júliusában, Newman többedmagával egy megújulási mozgalmat kezdeményezett az anglikán egyházban, melynek ő volt a nemhivatalos elnöke. Ez volt az az ún. Oxfordi-, más néven traktariánus mozgalmat azzal a céllal, hogy az angol egyház harminckilenc traktátusát az első öt-hat század katolikus tanítása alapján értelmezve megvédjék egyházukat a kor antidogmatikus liberalizmusától, és helyreállítsák benne a „katolicitást”, vagyis az első öt-hat század kereszténységének tanítását. „Ahogy a gyermekek újjászületnek a keresztségben, nem saját szüleik, hanem az egyház hite révén, úgy én is azt mondom, hogy a Cikkelyek nem szerkesztőik, hanem az egyetlen katolikus értelemben veendők.” (Ap 228.)
     Irodalmi hadjáratot indított az anglikán egyház megújulása érdekében, és le akarta győzni a „high church”-ben eluralkodó liberalizmust. Newman ekkor dogmatikailag is egyre jobban közeledett a korábban meg-vetett, „antikrisztusi” és „római rontásnak” tekintett katolikus egyházhoz.
     Könyvei, levélváltásai, beszédei és szellemi hatása hamarosan túlnőtt Oxford város határain, és egész Angliában érdeklődéssel és kíváncsisággal tekintettek rá, mint tüneményszerű lángelmére. 1833-tól 1845-ig több művet írt az Egyház védelmében, és ő írja az Oxford-mozgalom röpiratszerű traktátusainak jelentékeny részét, a 90 részes Tracts for the Times ('Időszerű röpiratok') közül 24-nek ő a szerzője, melyet ha vaskos kötetben adtak ki (lásd a mellékelt képen!).

(folytatása köv.)

A szentek tanításai a tisztítótűzről 2

Szienai Szent Bernát (1380-1444) »A Boldogságos Szűz elnyerte a hatalmat, hogy imádsága és érdemei által kiszabadíthassa a szenvedő lelkeket, s főként azokat, akik őt leginkább tisztelték.« (Serm. 3. de Nom. Mar. a. 2. c. 3.)

Nagy Szent Gertrúd (1256-1302) Helfta apátnője, 'Az isteni szeretet küldötte' c. híres mű szerzője egyszer látta egy elhunyt apáca lelkét, aki gesztusokkal az értésére adta, hogy távol tartja magát isteni vőlegényétől. Mikor Gertrúd ennek okáról kérdezte, az így válaszolt: „Mert még nem vagyok mentes attól a szennytől, amelyet a bűneim ejtettek rajtam. Ha ebben az állapotban be is léphetne a mennyek országába, nem közelednék Hozzá, mert ha teelőtted makulátlannak tűnök is, tudom, hogy még nem vagyok méltó menyasszonya az én Uramnak!”

Szent Bonaventura (1221-1274) A tűz általi büntetés keményebb, mint amilyen földi életben az embert ebben érheti. 

Szent Brigitta (1303-1373) Ahogy az éhező örvend az ételnek, a szomjazó az italnak, a ruhátlan az öltözéknek, s a beteg a nyugvást adó ágynak, úgy örvendeznek a szenvedő lelkek, amikor részük van azon javakban, amelyeket értük ajánlanak fel a földön: (Részlet dr. F. Holböck Gottes Nordlicht /Isten sarki fénye/ – Svéd Szent Brigitta című könyvéből Christiana Kiadó) Szent Brigitta egy napon elragadtatásában hallotta, amint Jézus a következőképp szólt Édesanyjához: »Te anyám vagy, így anyja az Irgalmasságnak, te vigasztalója vagy azoknak, akik a tisztítóhelyen szenvednek«. (Revel. lib. I. c. 16.)

Avilai Szent Teréz (1515-1582) Isten nélkülözése – azaz a megfosztás Isten színelátásától –, felülmúl minden gyötrelmes szenvedést, amelyet csak el tudunk képzelni. Isten igazságossága ugyanis állandóan visszataszítja a lelket, amely pedig, mint vágyainak középpontja felé, törekszik Istenhez. (Belső várkastély)

Aquinói Szent Tamás (1225-1274)     A szeretet kiterjed mindazokra, akik (az isteni) szeretetben haltak meg, mert a szeretet élteti a lelket: úgy, ahogy a lélek a testet élteti. 

(Forrásokat, lásd az első részben!)

A Jó Fény Rómára mutat!

     1832 decemberében Newman hosszú tengeri útra kelt Spanyolországba, Gibraltárba, Algériába, Máltára, Szicíliába, Nápolyba és Rómába.
     1833. március 2-án érkezett meg az Örök városba. A római templomok, a gazdag műalkotások és a csoda szép építészet látványa térdre kényszerítette. Olaszországban megbetegedett, már-már úgy érezte, hogy meg fog halni, ám belül, szíve mélyén érezte, hogy dolga van még a földön, hogy a megkezdett utat végig kell járnia! (A visszaúton, amikor megálltak Bonifacio elragadó kikötőjében, Newman megírta „A felhőoszlop” (The pillar of the Claud) című verset és a „Jó Fény, vezess” (Lead, Kindly Light) kezdetűt, mely az egyik legismertebb vallási ének lett. Harminckét éves korában Szicíliából hazautaztában ebben így ír: „Vezess, szelíd fény, a rám boruló sötétségben, vezess előre” ‒ s ez a szelíd fény tizenkét évvel később az anglikán egyházból Rómába vezette. Katolikussá lett, mert úgy érezte, „megsértené az Istent, ha nem lenne azzá”.
     „Éveken át majdnem a kétségbeesés, meg a lelki sötétség állapotában éltem. Nem úgy, hogy nem mondhattam volna bensőleg: Istenem és mindenem, mert ezek a szavak állandóan számban voltak, de sok minden volt, ami rám nehezedett”. 1845 októberében tette le a katolikus hitvallást (kéziratát lásd lent!), melyben kifejezte létének törékenységét, és teljesen átadja magát az irgalmas Isten kezébe. Erről így írt: „Ha nem szeretjük Istent, ez amiatt van, hogy nem akarjuk őt szeretni, nem igyekszünk őt szeretni, soha nem imádkoztunk azért, hogy szeressük őt. Nem hordoztuk nap mint nap lelkünkben ezt a gondolatot, vágyat és nem tartottuk nap, mint nap szem előtt”

     Newman szerint a keresztény lelkiség alapjai: a lelkiismeret utasításának gondos követésében rejlik, abban a benső „Krisztus-képben”, a belső világosság jelenlétében, amelyet a Szentlélek ajándékoz a megkereszteltnek. Így a lelkiismeretet, állandó kapcsolat lehet a kinyilatkoztatás Istenével. Ez az a benső indíttató, amely az eleven képzelőerővel végzett szentírásolvasásra és elmélkedésre, az imádságra és böjtre; általában a keresztényi erényekre késztet (pl. békességre törekvés és harc az igazságért); „az életszentség egyszerű útja” (a mindennapi kötelességek egyszerű teljesítése), a szenvedés és betegség elfogadása és rész vállalás Jézus megváltó munkájában! Ez a felismerés vezette őt ‒ az anglikán papot ‒, az általa szeretett közösségből abba a Római Katolikus Apostoli Egyházba. Ez magyarázza, hogy Newmant a csalódások a lelki élet mesterévé érlelték. 

(folytatása köv.)

     Borromei Szent Károly a milánói hercegség egyik leggazdagabb családjának gyermekeként született 1538. október 2-án Aronában. Édesanyja Medici Margit volt, akinek egyik bátyja, Gian Angelo bíboros, aki 1559-ben IV. Pius néven pápa lett. Egész kicsi korában elvesztette édesanyját. Mostohaanyja úgy határozott, hogy a család számára fenntartott sok egyházi javadalomra való tekintettel Károly kispap legyen. E határozat szerencsésen egybevágott Károly elgondolásaival, ezért tizenkét évesen reverendát öltött és megkapta (az Istennek elkötelezettség jelét) a tonzúrát. Ugyanekkor a római bencés kolostor apátja lett. Ez azt jelentette, hogy az apátsági jövedelem felett Károly, illetve a család rendelkezett, a tényleges apáti tisztet egy szerzetes látta el a kolostorban. Károly évi jövedelme kétezer arany volt, ám ő ahelyett, hogy a család rendelkezésére bocsátotta volna, azonnal sajátjaként kezelte és szétosztotta a szegények között.
     Tizenhat éves korában a páviai egyetemre küldték, ahol 1559-ben mindkét jogból doktori fokozatot szerzett. Ekkor már néhány éve ő kormányozta az egész családi birtokot.
     Néhány héttel Károly egyetemi tanulmányainak befejezése után választották meg a fentiekben említett bíboros nagybátyját pápának, mint IV. Piust, aki a huszonegy éves Károlyt azonnal Rómába hívta. 1560. január 31-én bíborossá, nyolc napra rá, február 8-án milánói érsekké nevezte ki, azzal a kikötéssel, hogy Rómában kell maradnia, a tényleges érseki teendőket pedig egy helynök lássa el. Ezen felül megkapta a szerzetesrendek felügyeletét és az Egyház politikai ügyeinek vezetését, ami azt jelentette, hogy a pápai intézkedések rajta keresztül kerültek ki a kúriából. És gondoljuk el, hogy Károly ekkor még nem is volt pappá szentelve!
     Olyan következetes szigort és rendet vezetett be és követelt meg, hogy megszűntek a papok, apácák és szerzetesek körüli pletykák és botrányok. Új élet alakult körülötte, a nép is megszerette, atyjaként kezdte tisztelni.       Legendák kezdtek róla terjedni: jótéteményeiről, kemény böjtjéről, erkölcsi tisztaságáról. A papképzést, sőt a hívek képzését is szívügyének tekintette. Nem csak megalapította a Borromeum egyetemet, de 'hitiskolákat' is létesített. 

     1576-77-ben pestisjárvány tört Milánóra, a város vezetői gyorsan menekültek a városból, ellentétben Károly érsekkel, aki Milánóban mezítláb, kötéllel a nyakában, nehéz keresztet cipelve engesztelő körmenetet vezetett. Járta a kórházakat, nem csak vigasztalta, de ápolta is a betegeket. Minden pénzét, vagyonát a járvány leküzdésére fordította. És győzött!
     Példamutató életét a reformok folytatásával mindannyiunknak példának adta.
     1584. november 3-án hunyt el, 1610-ben szentté avatta V. Pál pápa.

A szentek tanításai a tisztítótűzről 1

     Több szent író azt állítja, hogy Mária mennybevételekor azt a kegyelmet kérte isteni Fiától, hogy a tisztítóhelyen épp akkor tartózkodó valamennyi lelket magával vihesse. (Ibid.) Ez időtől fogva szerezte meg magának a Boldogságos Szűz azt az előjogot, hogy hűséges szolgáit a purgatórium szenvedéseitől megszabadíthassa. (vö. Liguori Szent Alfonz, Szűz Mária Dicsősége 138. oldal)

Szent Odil (962-1048) Különösen vonzódott a tisztítótűzben Szenvedő Egyházhoz. Neki köszönhetjük a Szenvedő Lelkek ünnepének bevezetését.

Aranyszájú Szent János (344-447) Képzeld el a világ összes kínjait, és egyet sem fogsz találni, amely felérne az Isten boldogító színelátásának nélkülözésével. 

Belgiumi Szent Krisztina (1150-1224) A lüttichi egyházmegyéhez tartozó St. Trond-ban élő pásztorlánynak, akit csodatévő Krisztinának is neveztek, mert életében számtalan – tanúk által igazolt – csodát tulajdonítottak neki, megjelent egy látomásában a menny és a tisztítótűz. „Krisztina!” – hallott egy hangot – „most fent vagy a mennyei üdvösségben és választhatsz: a kiválasztottak között maradhatsz, vagy visszatérsz még néhány évre a földre, hogy jócselekedetekkel szolgáld a Szenvedő Lelkeket! Ha az elsőt választod biztonságban vagy, és többé nincs mitől félned, ha az utóbbit, akkor vissza kell térned a földre, és valódi vértanúságot fogsz szenvedni a szenvedő lelkekért, ezzel fényesítve a koronádat!”        Krisztina így válaszolt: „Uram! Hadd térjek vissza, hogy vezekeljek az elhunytakért: nem félek sem a fájdalomtól, sem az egyéb keservektől!” És beteljesítette a szokatlan szolgálatot, vezekelt a szenvedő lelkekért. Ezt követően több lélek, egyebek között Lajos, Leon grófja is meglátogatta, hogy köszönetet mondjon neki, amiért megszabadította őt a tisztítótűzből.

(Forrásokat, lásd az első részben!)

Az igazság prédikátora

     John Henry Newman prédikációi, az anglikán korában elmondottakat is beleértve, mindenestül katolikusak. Katolikusak nemcsak abban az értelemben, hogy nincs bennük semmi, amit a Katolikus Anyaszentegyház ne vallana, hanem mindenekelőtt abban az értelemben, ahogyan ő a hit igazságainak ősiségéhez ragaszkodott, mindent az apostoli hit forrásaihoz vezetve vissza. Ezért lehet tanítása korunkban is érvényes és hatékony.
     Newman beszédeiről elmondhatjuk, hogy erőteljesek, talán éppen azért, mert nincs bennük semmi öncélú, magamutogató és fellengzős. A kortársak szerint Newman egyszerű szavakkal, minden szónoki hévtől mentesen, halk és nyugodt hangon prédikált. Mégis, amikor a szószéken állt vagy bibliaórát tartott, olyan erővel hatott a lelkekre, mintha a fölséges Isten színe előtt állna, sőt mintha emberi lénye el is tűnt volna, és maga Isten szólt volna az ő szavai által.
     A Katolikus Egyház „az emberiséget markában tartó gonoszság intenzitása miatt” nem ismer megalkuvást az igazság hirdetésében, de éppen mivel a legnagyobb bajnak a bűnt tartja, áll készen, hogy gyógyulást adjon rá Krisztus felhatalmazása szerint, az ő megváltó vérének erejéből: „Én téged feloldozlak...”
     A történelem századain keresztül így növekszik Jézus Krisztus az ő Egyházában, nemcsak korban, hanem bölcsességben és Isten előtti kedvességben is, s e növekedésnek segítője Mária, Jézus és az Egyház Anyja, aki a katolikus hit és erkölcs védője, gondozója és a Szentlélektől adott anyai garanciája.

(folytatása köv.)

A pápák és zsinatok állásfoglalásai 8

     XVI. Benedek pápa tanítása a halál utáni tisztulásról a „Spe salvi” enciklikában: A purgatórium tanának kialakulását elősegítette az Egyház bűnbánati gyakorlata is, mely előfeltételezi a kegyelem és a megtérés egységét.* Az ókori Egyházban a keresztség után elkövetett súlyos bűn (hittagadás, bálványimádás, házasságtörés, gyilkosság) esetében a bűnbánó a püspök által kiszabott vezeklés nyilvános elvégzése, szigorú elégtételadás, a bűnbánat konkrét tettei (böjt, ima, alamizsnálkodás stb.) révén nyerhette el a bűnbocsánatot Istentől. Ennek az Istennel való kibékülésnek a kifejezése és biztosítéka volt az egyházi közösségbe való ünnepélyes visszavétel a püspök szolgálatán keresztül. Az Egyházzal, mint Isten üdvközösségével való kibékülés az Istennel való kibékülés jele és eszköze volt (pax cum Ecclesia, pax cum Deo). Betegek bűnbánata alkalmával a kánoni vezeklés ideje lerövidülhetett, halálveszélyben pedig azonnal megtörténhetett a kiengesztelődés az Egyházzal, valamint ezáltal Istennel. Ezzel összefüggésben kialakult az a meggyőződés, hogy a halál előtt nem teljesített vezeklést a halál utáni tisztulásban lehet és kell pótolni.**

Vértanúk vagy hitvallók közbenjáró imájára a püspök a kiszabott vezeklési idő előtt már megadhatta az Egyházzal való kiengesztelődést, vagy könnyíthetett a vezeklés mértékén. Az Egyház közbenjáró segítségének hatékonyságába vetett hit vonatkozott a halál utáni állapotra is. Ha a bűnbánó nem tudta halála előtt teljesíteni az elégtételadást, s így szükséges volt a halál utáni tisztulása, ebben a tisztulásban segíthette őt a földi Egyház, és az egész közösség közbenjárását kifejező papi imák. (...)

Általános emberi és keresztény tapasztalat azonban az, hogy a legtöbben úgy távoznak a földi életből, hogy alapvetően igent mondtak a Szent Isten akaratára, de életüket nem járta át teljesen ez a döntésük. A megtisztulás útját járták, de nem váltak egészen tisztává, a Szent Istennel való boldogító és elveszíthetetlen közösségre alkalmassá. (...) A későbbi tanítóhivatali megnyilatkozások úgy beszélnek róluk, hogy ők azok, akik a megszentelő kegyelem állapotában, Isten és a felebarát iránti szeretettel a szívükben, Isten barátságában, de még nem tökéletesen tisztán haltak meg. A teljes szentté válásra felhívó isteni parancsból és Isten üdvözítő akaratából kiindulva jutottak el az egyházatyák arra a következtetésre, hogy e megholtak számára lehetséges és szükséges a tisztulás ahhoz, hogy Isten boldogító látására jussanak.***

(Forrásokat, lásd az első részben!)­_____________________________________

* Vö. MÜLLER, G.L., Katolikus dogmatika, Budapest 2007, 529k.

** Vö. CYPRIANUS, Epist. 55,20. Szent Cyprianus (200k.–258) teológiájában a halál utáni tisztulás gondolata szorosan összekapcsolódott a Decius-féle keresztényüldözések alkalmával elbukottak üdvözülésének a kérdésével, illetve az egyházi bűnbánati-bűnbocsánati rend szerepével. A karthágói püspök tanítja a vértanúk végérvényes üdvösségre jutását közvetlenül a halál után. Az igazi lelkipásztori problémát azoknak a keresztényeknek a helyzete jelentette, akik jó szándékúak voltak, de gyengéknek bizonyultak. Krisztust félelemből nyilvánosan megtagadták, ám valójában keresztények akartak maradni és kérték az Istennel és az Egyházzal való kibékülést. (VANYÓ, L., Az ókeresztény Egyház és irodalma, in Ókeresztény írók 1, Budapest, 1980, 443–456.)

*** Vö. AURELIUS AUGUSTINUS, Enchiridion de Fide, Spe et Caritate, 183-185, in PL 40. Ágoston ezen a helyen azokról beszél, akik nem elég jók ahhoz, hogy ne lenne szükségük az imáinkra és nem elég rosszak ahhoz, hogy az imák ne használnának nekik.

„Félek, hogy katolikussá kell lennem”

     Newman az evangéliumot tekintette alapnak, amely segíti Mária fontosságának megértését. János evangéliuma beszámol arról, hogy a kereszt alatt ott állt Mária, és Jézus földi életének utolsó dialógusáról, amikor Máriát Jánosra bízta.
     John Henry Newman prédikációira legelőször is mélységes intellektuális becsületesség és alázat volt jellemző, mellyel a hit igazságaihoz közelített. Az Igazság iránti egzisztenciális elkötelezettségét legjobban saját életútja, megtérésének folyamata példázza. Kérlelhetetlen logikáját akkor sem adta fel, ha az számára fájdalmas következményekkel jár. Megrendítő, ahogy eljutott odáig, hogy kimondja: „Félek, hogy katolikussá kell lennem”, ezzel megvallotta, hogy aggodalom tölti el amiatt, hogy ki kell szakadnia abból a vallási otthonból, melyben nevelkedett, de egyben az is nyilvánvalóvá lett számára, hogy a felismert igazságot akkor is követni fogja, ha az megszokott, biztonságot adó világa elhagyását követeli tőle. Nem csoda, hogy a halála után érte bemutatott gyászmisén Manning bíboros Newman életpéldáját a legerőteljesebb, legmeggyőzőbb beszédének nevezte, amikor ezt mondta: „Minden szónoklat között a nemes és szép élet győz meg leginkább, s mi éreztük ennek hatalmát.”

(folytatása köv.)